- Részletek
-
Készült: 2017. április 26. szerda, 00:18
-
Találatok: 1623
A magyar kormánypártok szokatlan kompromisszumkészségéről árulkodik az a levél, amelyet a Fidesz európai parlamenti (EP-) delegációja küldött kedden, egy nappal a képviselőtestület Magyarországról szóló plenáris vitája előtt a néppárti EP-képviselőknek. A Népszava birtokába jutott dokumentum kiemelten hangsúlyozza a Fidesz és személyesen Orbán Viktor európai elkötelezettségét.
A hosszú e-mail szerzői a Klubrádiót az “élénk, versenyképes magyarországi média” részének nevezik, és közösséget vállalnak a balliberális francia elnökjelölt, Emmanuel Macron javaslataival is.
Levelükben a Fidesz EP-képviselői a politikai innováció élharcosainak nevezik pártjukat és Orbán Viktor miniszterelnököt. Hazai népszerűségüket azzal indokolják, hogy miközben új ösvényeken jártak és merész újításokat tettek, folyamatosan konzultáltak a lakossággal, nem csak a négyévenként esedékes parlamenti választások alkalmával. A több oldalas e-mailben a képviselők hosszan sorolják a Fidesz-kormány 2010 óta elért a vívmányait, az eredmények között említve a kedvező gazdasági adatokat, az új alaptörvény elfogadását és az Európai Unió külső, schengeni határainak a védelmét. “Merész és gyakran szokatlan megoldásaink miatt mi, és különösen Orbán Viktor miniszterelnök, folyamatos támadások alatt álltunk” - írják.
Ezután meghökkentő beismerés következik: “Nem vagyunk tökéletesek, nem minden kísérletünk járt sikerrel, de rugalmasak vagyunk és készen állunk arra, hogy tartalmas párbeszédet kezdjünk országunk és Európa jövőjéről. Ezért döntött úgy Orbán Viktor miniszterelnök, hogy holnap csatlakozik hozzánk, hogy megvitassuk a számunkra fontos kérdéseket. Mindig úgy véltük, hogy a konfliktusok kezelésének sokkal jobb módszere a tárgyalás, mint az egyoldalú nyilatkozattétel, a kettős mérce alkalmazása, az alaptalan híresztelések terjesztése vagy az ellenzéki bírálatok kritikátlan elfogadása”.
“Szeretnénk megerősíteni, hogy pártunk és miniszterelnökünk elkötelezett európai” - folytatódik a levél. “A javítás szándékával bíráljuk az európai intézmények egyes intézkedéseit. Azért tesszük, hogy túléljük a csapásokat. Nagyon messze állunk azoknak a táborától, akik Európa elpusztításán dolgoznak. Úgy véljük, hogy az uniónak lényegesen át kell alakulnia, hogy megfeleljen az előtte álló kihívásoknak. A Római Nyilatkozat szellemében kívánunk részt venni az élénk vitában és Európa újragondolásában, ahogyan azt Macron elnökjelölt javasolja az unió egyik jelentős alapító államának képviseletében”.
A fideszes EP-képviselők egyúttal nyugtatják frakciótársaikat: Magyarország és kormánya az utóbbi időben mindig tiszteletben tartotta a közösségi szabályokat. A vitákat kölcsönös megelégedésre és az Európai Bizottság jóváhagyásával oldották meg. “A klub tagjai vagyunk, elfogadtuk a tagsággal járó kedvezményeket és terheket” - állították, hozzátéve, hogy ha a szükség úgy hozta, megváltoztatták a már elfogadott törvényeket, visszaállították a közösségi jognak nem megfelelő rendelkezéseket.
A levélben a képviselők védelmükbe veszik a nemzeti konzultációt, a civilekről szóló jogszabálytervezetet és a CEU törvényt is. A kérdőív és a kampány hangvételét érő bírálatokra reagálva megjegyzik: egy “élénk és sokszínű politikai vitában” óhatatlanul egyenes beszédet kell használni. Szerintük Magyarországon az ellenzék is ezt alkalmazza.
A magyarok a leginkább EU-pártiak az Unióban - írják. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 25. kedd, 03:12
-
Találatok: 1586
A januárban mértekhez képest a nyolc százalékpontnyival többen gondolják úgy, hogy a kormány intézkedéseiben érintett civil szervezetek az ország számára inkább hasznos tevékenységet folytatnak.
A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, április 10 és 16 között, 1021 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta a Soros György, civilek és a CEU elleni kampány és intézkedések megítélését.
A megkérdezettek kétharmada nem ért egyet a CEU ellehetetlenítése irányába tett kormányzati lépésekkel. A januárban mértekhez képest a nyolc százalékpontnyival többen gondolják úgy, hogy a kormány intézkedéseiben érintett civil szervezetek az ország számára inkább hasznos tevékenységet folytatnak, így már több mint minden második megkérdezettnek ez a véleménye. A civil szervezetek szerepével kapcsolatos kérdések társadalmi megítélése a kampány ellenére elmúlt három hónapban érdemben nem változott, azonban egyre kevesebben gondolják azt, hogy Soros György a magyar kormány megbuktatására törekszik.
Továbbra is a választók több mint fele az EU-t tekinti hazánk természetes szövetségesének, ám fél évvel ezelőtti kutatásunkhoz képest hibahatáron csökkent azok aránya, akik szerint Oroszországhoz kellene közelednünk. Mindeközben, ezen idő alatt, majd’ háromszorosára növekedett azok aránya akik szerint hazánk külpolitikája Oroszország érdekeit szolgálja, és tíz százalékponttal azoké, akik szerint Oroszország veszélyt jelent hazánkra. Ám, ezen folyamatok nem befolyásolták a választók EU iránti elköteleződését, tízből hat válaszadó továbbra is az EU tagságunk mellett szavazna egy erről szóló esetleges népszavazáson.
A megkérdezettek kétharmada (63 százalék) nem ért egyet a CEU ellehetetlenítése irányába tett kormányzati lépésekkel, és mindössze 2 százalék gondolja azt, hogy nem ez a célja a kormányzatnak. A lépésekkel semelyik vizsgált társadalmi csoport, így a Fidesz szavazók enyhe többsége (35 százalék, 34 ellenében) sem ért egyet, de leginkább az MSZP és a Jobbik szavazók gondolkodnak így (82 és 73 százalék).
A megkérdezettek kétharmada (66 százalék) nem ért egyet azokkal lépésekkel, hogy a civil szervezetek munkáját próbálják ellehetetleníteni. Így nem váratlan, hogy a januárban mértekhez képest a nyolc százalékpontnyival többen (51 százalék) gondolják úgy, hogy a kormány intézkedéseiben érintett civil szervezetek az ország számára inkább hasznos tevékenységet folytatnak, így már több mint minden második megkérdezettnek ez a véleménye. Leginkább az MSZP szavazók, a diplomások, és az érettségizettek gondolják így (63, 63, 62 százalék). 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 24. hétfő, 07:00
-
Találatok: 1553
A francia választások eredménye, az új francia elnök személye, a mémet-francia tengely erősödése erős fejfájást fog okozni Orbán Viktornak.
Orbán az európai illiberális fordulatot jövendölő felcsúti próféta megint egyszer melléfogott és a francia elnökválasztás előzetes eredményének ismeretében biztosra vehető, hogy Európa nem a magyar utat választja, a NER-t nem sikerült Nyugat-Európába exportálni, így ott egyelőre elmarad az Orbán által megjósolt, a magyarhoz hasonló illiberális fülkeforradalom.
Az osztrákok, a hollandok után ezúttal a francia választók többsége állt ki az európai értékek, a liberális demokrácia, a felelősségteljes politizálás mellett, a hazug populizmus és a nemzetállamok reneszánszát hirdető kalandorokkal szemben. Amikor e sorokat írom, a francia elnökválasztás győztesének 23,9 százalékkal a hagyományos politika elittel elégedetlenek és a jobboldali populistákból nem kérők szavazataival Emmanuel Macron látszik a 21,4 százalékot elért szélsőjobboldali populista Marine Le Pen előtt. Így május 7-én kettejük között dől majd el ki lesz a franciák soros elnöke, de az előrejelzések szerint a 2. fordulót Macron nyeri nagy fölénnyel.
Vasárnap estére tehát kiderült, hogy Macron személyében Franciaországnak EU párti, integrációhívő és az eurózónát életben tartani akaró szociálliberális elnöke lesz, aki kész kivenni a részét az Európát vezető francia-német tengely kissé megroggyant alappilléreinek újjáépítésében, a majdani német kormánnyal együtt, mivel a még idén soron következő német választásokon sem lehet semmilyen EU-ellenes fordulatra számítani.
Az már most biztosnak látszik ugyanis, hogy vagy Angela Merkel marad a CDU-CSU pántszövetségre támaszkodva a kancellár, esetleg a bevált CDU-CSU-SPD nagy koalícióval hosszabbítja meg uralkodását, vagy pedig a szociáldemokraták új csodafegyvere, az Európai Parlament korábbi elnöke, a nem éppen Orbán-barátságáról ismert, szociáldemokrata Martin Schulz lesz a befutó, vagyis Németország pozitív és építő viszonya az Európai Unióhoz egy cseppet sem fog változni a közeli jövőben. Fordulat inkább a Berlin-Párizs duó fellépésében következhet be, ami – többek között – Orbán „soros” hőzöngéseire az eddiginél keményebb párizsi, berlini és természetesen brüsszeli válaszlépésekben fog testet ölteni.
A mostani hétvége különösen keserűre sikeredett a kedves vezető számára, mivel tegnap azt is le kellett nyelnie, hogy a Puskás Akadémia FC soványka 1-1-es döntetlen tudott csak kiharcolni hazai pályán a jó nevű, Credobus Mosonmagyaróvár ellen, (ki ne ismerné a gárdát?) amely az előkelő 15. helyen áll az NB-II-ben, és még szombaton Garancsi bajtárs Videotonja is képtelen volt 1-1-nél többre, mégpedig pont az MTK-val szemben, amely egyébként a 10. az NB I. 12 csapata között. (Az ugyancsak érdekes El Classicot viszont Madridban drámai és izgalmas csatában az FC Barcelona nyerte 3-2-re Messi 92. percben rúgott góljával a Real Madrid ellen.)
Nem erősíti a magyar kormány pozícióit a francia választási eredmény a soron következő magyar vitanapon az Európai Parlamentben sem, ahol elsősorban az oktatási törvény módosítása és a CEU elleni támadás miatt fogják a Fidesz-rezsimet tetemre hívni, mint ahogy az Európai Bizottság előtt sem, amely a magyar helyzetet kívánja górcső alá vonni, tekintettel arra, hogy kételyei vannak, vajon országunk még megfelel-e azoknak a normáknak, amelyek tiszteletben tatása EU-s tagságunk feltétele volt már a belépés pillanatában is. Ráadásul már a hét végi uniós csúcs előtt a szőnyeg szélére kell állnia a kedves vezetőnek az Európai Parlament néppárti frakciója soros összeröffenésén, ahol az egyik téma Orbán megregulázása és visszaültetése lesz a számára kijelölt szamárpadba.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 22. szombat, 21:31
-
Találatok: 1572
Úgy tűnik, minden kormányzati szándék ellenére a magyar nép elkezdett tartani Oroszországtól, illetve megcsappant a kabinetbe vetett bizalom - derül ki a Publicus Intézet Vasárnapi Hírek megrendelésére készített kutatásából. Emellett a civilek és a CEU vegzálásában sem áll valami jól a kormány.
A közvélemény-kutatás szerint alig fél éve (2016 novemberében) még a megkérdezettek mintegy 57 százaléka gondolta úgy, hogy a magyar külpolitika hazánk érdekeit szolgálja ez az arány azonban mostanra 45 százalékra apadt. Közben viszont már háromszor annyian gondolják azt, hogy a magyar külügy Oroszország érdekeit szolgálja.
Mindez pártszimpatizánsokra lebontva a következőképp néz ki: az MSZP-sek 40, a jobbikosok 36, a bizonytalanok 29 százaléka hiszi azt, hogy a magyar külpolitika orosz érdekeket szolgál, míg a fideszeseknek csak 7 százaléka gondolja ezt, míg 69 százalékuk szerint a kormány a hazát szolgálja.
A lakosság többsége továbbra is inkább a Nyugathoz húz
A magyar lakosságnak továbbra is inkább a nyugati értékek a fontosak. A Publicus felméréséből kiderült, hogy a megkérdezettek 49 százaléka szerint Oroszország inkább veszélyt jelent Magyarország számára, míg 42 százalék gondolja az ellenkezőjét. Ez 2016 novemberében még 58 illetve 32 százalék volt.
A Publicus arra is rákérdezett, hogy Soros György veszélyt jelent-e Magyarországra, mire a válaszadók 43 százaléka gondolta, hogy inkább nem, míg 37 százalék gondolja, hogy inkább veszélyt jelent a magyar származású milliárdos.
Az ország igazodását illetően a megkérdezettek 66 százaléka szerint "Magyarország értékek tekintetében inkább a Nyugathoz tartozik, ezért a Nyugat felé kellene törekednie", míg 47 százalék szerint sem a Nyugathoz, sem a Kelethez nem kellene tartoznia, lehet önálló jövője az országnak. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 21. péntek, 22:57
-
Találatok: 1816
Tulajdonképpen érthető, hogy ha egy párt, mely azt a képet akarja magáról mutatni, hogy győzelemre törekszik, akkor - ha már minden ésszerű dolgot megpróbált ennek érdekében megtenni - megpróbálkozik egy-két ésszerűtlennel is, mint amilyen például a választási bojkott ötlete. Az elképzelés nem mai, alá van támogatva ideológiailag is - nem szabad a parlamenti részvétellel legitimálni a diktatúrát - ennek ellenére naiv és kivitelezhetetlen.
Ha a legutóbbi választáson Orbán tudott egy szakajtóravaló kamupártot indítani, akkor neki csak kényelmesebb felállást jelentene, ha ellenzéke színtisztán kamupártokból állna.
Ezzel az utolsó, még használható kommunikációs teret is Orbán ölébe hajítaná a demokratikus oldal.
Ez még akkor sem lenne okos dolog, ha Gyurcsány elképzelésének megfelelően ebbe a kísérletbe a „Jobbiktól a Momentumig” mindenki beszáll, és aztán a „mai tüntetések hullámán” egy átfogó, Orbánnal szembeni népmozgalmat szerveznek.
Nem akarom én a libát tojást tojni tanítani, de az azért biztos, hogy negatív programmal - ne tegyünk valamit - az adófizetést kivéve rohadt nehéz embereket mozgósítani, a fiatalokat meg egyáltalán nem is lehet.
A magukat demokratikusnak mondó pártok természetesen élből elutasították a kezdeményezést, amelynek én egyetlen pozitívumát azért találtam - úgy látszik, hogy Gyurcsány felismerte, hogy a Jobbik nélkül nincs ma sok esély Orbán világgákergetésére.
Nem azért, mert Orbán annyira jó, hanem azért, mert az emberek ma is mindent elhisznek, amit a média az orruk alá tol.
Így elhiszik, hogy az ország erős, a gazdaság jól teljesít és a migráncsok Julcsa néni kissé molyrágta muffjára ácsingóznak, miközben elveszik előle a munkát is, továbbá rákényszerítik a csadort, ami nem egy praktikus viselet a malacka etetésénél...
A politikai verseny ma kommunikációs küzdelmet jelent - aki eléri, hogy hisznek neki, az győz, és a győztes visz mindent.
A magyar sors különös tragédiája, hogy az elmúlt negyedszázadban egyetlen magyar politikus volt csak, aki megpróbált - legalább zárt körben, a sajátjai között - őszintén és köntörfalazás, meg egyrészt-másrészt nélkül beszélni, na, arról az egyről azt hiszi a nép, hogy hazudós, míg azt, akinek az utolsó tizenöt évben egy őszinte szava vagy tette nem volt, azt igazmondónak tartja.
Ami érdekes, az a pártok elutasító magatartásának indoklása.
A szocialisták nem cicóznak, azt állítják, hogy azok az ellenzéki pártok, akikkel az elmúlt hónapokban leültek tárgyalni – ide értve a Demokratikus Koalíciót is – nemet mondtak a koordinált jelöltállításra, a közös listára és a közös miniszterelnök-jelöltre.
Pedig a Jobbik segédcsapatai által megtámogatott Fidesz-tábor egységét csak egy másik, annál erősebb egységgel lehet legyőzni – vélekedett a kommunikációs igazgató.
Hogy a DK-val nem ültek le tárgyalni, mégis mást állítanak, ez csak őket minősíti, de ha a második mondatukat komolyan gondolják, akkor a viselkedésük vagy a demokrácia elárulása, vagy szánalmas elmekórtani tünet.
Természetesen alapvető tévedés az, ha egy választási összefogás során diktálni akarnak.
Diktálni diktatúrákban szokás, és ha ezzel nyernének, akkor az mégcsak nem is proletárdiktatúra lenne, hanem az elmeosztály skizofrénjeinek győzelme a szociopaták felett.
A szocilistákkal kapcsolatban elég sok konteo terjed, kezdve a hetven-harmincas osztozkodástól a Gyurcsány kiirtására Orbánnal kötött megállapodásig, ez a viselkedés is szépen beleillik a sorba.
Semmit nem segít ezen a tenyeres-talpas Botka, aki ugyan hozhat néhány szavazatot csak azzal, hogy bánatosan belebőg a nagy magyar politikai éjszakába, de ettől ő még önjelölt mutyista marad, aki ki tudja, milyen érdekeket képvisel a szocialisták megválasztott tisztségviselőinek nyakára telepedve.
Ezen persze nem nekem kellene elgondolkodni, hanem a Szocialista Párt tagjainak és választóinak, míg csak nem késő. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 20. csütörtök, 23:13
-
Találatok: 2086
Kósa Lajost nem azért tartja a Fidesz, mert ő a legokosabb embere a frakciónak. Az viszont a javára írható, hogy bármikor képes nagyon érdekes, mondhatni, mulatságos mondatokat elővezetni, amire ebben a szomorú világban egyre nagyobb igény mutatkozik.
Kósa frakcióvezető legutóbb az őt kérdező Mandiner munkatársait nevezte sajtóhiénáknak. Igaz, a kérdés nem úgy szólt, hogy „Kósa úr, Ön szerint mi sajtóhiénák vagyunk, vagy sem?”, de Kósa frakcióvezető annyira nagyvonalú, hogy olyan kérdésekre is szívesen válaszol, amelyeket fel sem tesznek neki.
Kósa frakcióvezető egy évvel ezelőtt már megpróbálta megrendszabályozni a sajtó munkatársait, a jelek szerint kevés sikerrel. Akkor azt javasolta, hogy szabályozzák a sajtótájékoztatók rendjét, vagyis, csak arról kérdezhessék a politikusokat, ami a sajtótájékoztató témája.
Nem arról van szó tehát, amire józan ésszel a legtöbben gondolnánk, vagyis, hogy a Fidesz ne tartaná tiszteletben a sajtó szabadságát, és félne a valódi kérdésekkel szembesülni. Épp ellenkezőleg: Kósa úr és társai csupán azt szeretnék elkerülni, hogy a sajtó tisztelt munkatársai olyanról kérdezzék őket, amire nem tudnak jól válaszolni.
Vannak ugyanis jó kérdések, amelyekre még a leghülyébb kormánytag is képes válaszolni, és vannak rossz kérdések, amikre csak hebegés-habogás a válasz, és tisztára úgy tűnik ilyenkor, mintha mellébeszélne, vagy hazudna az illető
Ha tehát egy politikus, teszem azt, maga a miniszterelnök, arról beszél, hogy Magyarországon a huszonegyedik század színvonalán áll az egészségügyi ellátás, soha nem voltak még ilyen rövidek a várólisták, és ennyire elégedettek a betegek, akkor kéretik nem azt kérdezni, hogy miért hal meg ilyen sok ember kórházi fertőzés következtében. Miért kell évekig várni egy műtétre, hova tűntek a kórházakból az orvosok, az ápolók, és úgy általában: miért pocsék minden, úgy ahogyan van.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor emberemlékezet óta csak a gondosan megválogatott kérdezőknek válaszol. A miniszterelnök ugyanis nem szeretné, ha a szakmaiatlan, amatőr kérdések bizonytalanságot szülnének a magyar emberekben, akikben ily módon akár az a képzet is keletkezhet, hogy nem Grál-lovagok, hanem címeres gazemberek vezetik ezt az országot.
A kormány minden vágya, hogy a magyar emberek minél tájékozottabbak legyenek. Ha egyes szerkesztőségek nem képesek rendes, tisztességes, a nemzeti érdekeket szolgáló kifejező kérdéseket megfogalmazni, a kormány ebben is szívesen a rendelkezésükre áll. Kiképzett kommunikációs csapata szívesen megfogalmazza helyettük a kérdéseiket, mert a kormány jobban tudja, hogy mi érdekli a sajtót, mint az újságírók.
Ez természetesen nem beleszólás a szerkesztőségek munkájába, még csak nem is a sajtó szabadságának a korlátozása. Éppen ellenkezőleg: baráti segítség a média azon munkatársainak, akik hajlamosak lennének eltévedni a sokféleség útvesztőiben.
Igény esetén nem csak a sajtó kérdéseit fogalmazza meg a kormány, de ha szükséges, előbb megírja a válaszokat, majd ezekhez utólag kreál kérdéseket.
Végső esetben, amennyiben egyes szerkesztőségek szakemberhiánnyal küszködnek, kiképzett újságírót is adnak kölcsönbe, vagy végleges szerződéssel. Erre, ha szűk körben is, de van már példa. A mintagazdaságok mintájára vannak úgynevezett mintamédiák, például az állami televíziónál, és rádiónál, valamint a távirati irodánál. Ezeken a helyeken már most válogatott csapat dolgozik: csupa olyan ember, akik magas szinten értik a feladatukat, és még véletlenül sem kérdeznek olyat, amire a kormány tagjai ne tudnának, vagy ne akarnának előremutató választ adni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 20. csütörtök, 04:41
-
Találatok: 1701
Gyerekszemüveg Soros-pénzből mehet? Farkasflóriánok elszámoltatása? - Nincs kétségem, hogy megszavazzák ezt is: a civiltörvény módosítását, minden tiltakozás ellenére.
Próbálom is értelmezni magunkat benne. Mert mi is kapunk külföldi szervezetektől pályázati támogatásokat (csak úgy ők sem adnak). Bár a működésünk, adománygyűjtésünk megfelel nemcsak a magyar törvényeknek, de még egy plusz, az átláthatóságról szóló civil minősítési követelményeknek is, mégis úgy érzem, felkerülhetünk a listára. Ezért vannak kérdéseim. Látszólag apró részletkérdések, de jó lenne tudni, mert szeretnék nem az ellenség bélyegével dolgozni tovább, civilként, a legelesettebbekért.
Jó lenne tudni a szervezeti keretét is ennek az egésznek. Lesz majd egy „Civileket Minősítő Bizottság” (vagy esetleg államtitkárság?), ami dönt, ki kapja meg a bélyeget a civil szervezetek közül, és ki nem? Kik lesznek a tagjai, és milyen szempontok alapján? Pályázni lehet rá, vagy felkérik a tagjait? Lehet-e tagja civil is, persze olyan, aki garantáltan nem nemzetellenes, és a külföldi támogatásokat elutasító, igaz, keresztény civil?
Vagy nem is kell efféle bizottság, mert csupán az számít, meghaladja-e a külföldi támogatás a 7, 2 millió forintot? De már hallani, hogy nem egyszerű a dolog…. mert sokan használnak fel ennél jóval több külföldi támogatást azok közül is, akik belül vannak a körön, és fel sem merül az elszámoltatásuk. Kik lesznek a kivételek és mi alapján? Kik hozzák meg ezeket a felmentő döntéseket? Nyilvánosak lesznek-e ezek az indoklások?
Ha mondjuk ez a külföldi támogatás Sorostól jön, és pl. szabadidős tanodafoglalkozásokra, esetleg gyerekszemüvegekre fordítjuk, akkor az veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát és szuverenitását? Vagy nem? Az most hova tartozik?
Ha a külföldi támogatást a roma gyerekek rajzoktatására fordítjuk, és megígérem, hogy nem feszegetem a szegregált oktatásukat, akkor elkerülhető a bélyeg? Ha mégis megteszem, akkor nemzetellenes vagyok?
Ha a külföldi támogatást a romák munkahelyteremtésére fordítjuk, azt szabad? És ha közben összevetem a közmunkával, bizonyítandó, hogy a közmunka nem vezet vissza a munka világába, akkor már ellene vagyok az ország érdekeinek?
Ha a külföldi támogatásból egészségügyi szűrőprogramokat szervezünk a szegregátumokban, akkor az minek minősül? Ha közben ezt nyilvánosan úgy kommunikáljuk, hogy azért kell ez, mert az egészségügyi rendszer nem működik jól, és nem éri el ezeket az embereket, akkor nemzetellenesek vagyunk?
Ha az összeg nem éri el a 7,2 milliót, csak mondjuk a 7 milliót, de ezt arra fordítjuk, hogy kérdezzenek rá a romák, urambocsá’ tüntessenek azért, hogy számoltassák el a roma vezetőket, akik eltüntették a roma integrációra szánt uniós pénzeket, akkor megúszhatjuk a bélyeget, hiszen nem értük el az „értékhatárt”?
Ha ötmilliós külföldi támogatásból olyan oktatási programokat szervezünk, ami a demokrácia gyakorlására neveli a fiatalokat, azt lehet? Hiszen alatta van a 7,2 milliónak?
Ha külföldi támogatás nélkül résztvevői vagyunk a civil tüntetéseknek, akkor minek minősülünk? Csak akkor leszünk veszélyesek, ha ezt külföldi támogatásból tesszük?
Ha külföldi támogatásból a határon túli magyar pedagógusoknak szervezünk képzéseket az esélyegyenlőségről az oktatásban, akkor mik vagyunk? Vagy ők most nem számítanak, mert az országhatáron kívül élnek? Vagy a rájuk irányuló külföldi finanszírozású programok is lehetnek nemzetellenesek? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 19. szerda, 00:32
-
Találatok: 1732
Az első világháború óta nagyon komoly szellemi, értelmiségi deficittel küzdünk
– Matolcsy György jegybankelnök a minap Önt, akitől a kamatcsökkentés ötlete származik, vádolta meg a parlamentben azzal, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank elleni külföldi támadás mögött áll. Hogyan érinti ez?
– Nem akarnám minősíteni Matolcsy úrnak sem a lelki, sem a szellemi állapotát, illetve a vízióit. Szavainak azonban nincs valóságtartalma. De Kövér László felelőssége is kézenfekvő, amiért az Országházat kedveltjei hazugságműhelyévé silányította, ahol magánembereket, akiknek nincs cáfolási lehetőségük, szabadon lehet ócsárolni.
– Csak néhány példát idéznék fel az utóbbi hetek politikai terméséből: megszülettek a civil szervezetek elleni valamint a Heineken söröspalackok jól ismert vörös csillagos dizájnját betiltó törvényjavaslatok, elfogadták a Közép-európai Egyetem működését ellehetetlenítő lex CEU-t. Hogyan értékeli az elmúlt időszakban fölerősödött, külső hatalmak elleni kormánypropagandát?
– A lex CEU-nak és a külföldi támogatást is használó civil szervezetek megbélyegzéséről szóló törvényeknek következményei lesznek az ország és a miniszterelnök számára egyaránt. Orbán Viktor teljesen félreérti az amerikai politikai hagyományokat. Mert lehet, hogy Donald Trump nem kedveli a milliárdos Soros Györgyöt, de a határokon kívül az amerikai elnök köteles képviselni az ország állampolgárait és létesítményeit, márpedig a CEU-t ért támadás durván sért egy fontos és kiemelkedően sikeres intézetet. Várhatóan ennek a támadásnak lesz megtorlása. Úgy tűnik, Orbán nem érti az amerikai rendszer működését. Ezek az intézkedések annyira arrogánsak és pökhendiek, amelyeket egy magára valamit is adó nemzetnek el kell utasítania. Az biztos, hogy a CEU-törvénnyel nem tudja tárgyalásra kényszeríteni az Egyesült Államokat. Tárgyalásokra nem most kellene törekedni, hanem a törvény meghozatala előtt kellett volna egyeztetni az egyetem vezetőivel. De tovább megyek, nemcsak az amerikai érdekeket sérti az orbáni politika. Az Európai Unió ellen évek óta tartó folyamatos támadásból már nemcsak az unió vezetőinek, de az Európai Néppárt frakciójának is elege van, s a hónap végén tartandó kongresszuson napirenden lesz a Fidesz kizárása. A kizárás realitását igazolja, hogy egyre több hang követeli a frakción belül: távozzon a magyar párt a szövetségből.
– Ennek realitását megkérdőjelezi, hogy a Néppárt sem engedheti meg magának, hogy egy tucat szavazatot elveszítsen.
– Dehogynem. Egyrészt valóban irritáló megjegyzéseket tesz Orbán az unióra, olyat pedig a második világháború óta nem látott a kontinens, hogy egy kormány bezárasson egy egyetemet. Ezt nem fogja hagyni az EU. Másrészt nem létkérdés a Fidesz 12 szavazatának megtartása, hiszen anélkül is a Néppárt a legnagyobb az Európai Parlamentben. Azt is figyelembe kell venni, hogy amennyiben nem zárja ki a Fideszt, akkor rajta marad a bélyeg a Néppárton, hogy egyetembezáró párt. Ezt pedig nem engedheti meg magának. Arra is sor kerülhet, hogy például a svédek a jövőben nem hajlandók közösséget vállalni a Fidesszel, s ha a magyar párt marad, akkor ők lépnek ki a néppárti frakcióból. Valószínűleg abban is téved Orbán, hogy a lengyelek majd kiállnak mellette. Hiszen alapvető ellentét van a két állam Oroszországgal kapcsolatos politikájában. Kérdés, hogy a lengyel kormánypárt megengedheti-e meg magának, hogy egy Putyin-barát kormány mellett kiálljon.
– Lát esélyt arra, hogy a Fidesz az uniós nyomásnak engedve letér az illiberális társadalom építésének útjáról?
– Nem. A Fidesz egész struktúrája és gazdasági, személyes háttere az, ami. Így nincs esély a váltásra. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 17. hétfő, 16:31
-
Találatok: 1846
Ennyire tudás- és kultúraellenes, nyíltan és büszkén barbár kormányzata a XVIII. század közepe óta nem volt Magyarországnak. Konok Péter történész írása.
Hatalom és tudás a történelem folyamán mindig is sajátos, intim kapcsolatban állt egymással, amiből sosem hiányzott a párkapcsolati erőszak sem. A tudást, a tudományt alapvetően saját belső törvényei irányítják, a hatalom a saját belső törvényeit akarja a társadalomra erőszakolni. Ütközőpontként pedig az oktatás és a tudomány (tágabban a kultúra) finanszírozása szolgál.
Túl egyszerű lenne ma a Fidesz–KDNP kódnevű kultúrluddita véd- és dacszövetség átfogó kulturális ellenforradalmát csupán a napi politikai érdekekből, a (többnyire tévesen értelmezett) „populizmusból”, vagy akár egyéni és csoportos szociálpszichológiai torzulásokból, gyerekkori traumákból és patológiai kórismékből levezetni. Az önmagát gründoló hatalom monoton rendpártisága szükségszerűen szembekerül a tudás, a tudomány eredendően anarchisztikus jellegével: hogy ideális esetben nincs tekintettel magán kívül álló célokra és elképzelésekre, saját eszközeivel igyekszik újra és újra lerombolni saját bálványait, hajtómotorja pedig az állandó kritika, minden eredmény folytonos megkérdőjelezése.
Ma világosan látható, hogy a NER tudáskritikus offenzívája – óvodától egyetemig, az általános iskolai tananyag délibábos lebutításától a történelemhamisító sufnituningműhelyekig, a kutatóknak osztogatott osztályfőnöki intőktől az áltudományos kóklereknek osztogatott kitüntetésekig, a „gendertanszékek” elleni támadásoktól a „családtudományi” képzés propagálásáig, az értelmiség egyes rétegei (filozófusok, „tücskök”, romkocsmatöltelékek stb.) elleni külön inzultusoktól az átfogó tudásellenes hadjáratig – nem csupán a rendszer minden elemét átható lukratív kreativitás (nem bölcsészül: szemérmetlen lopás) egyik álruhája, hanem vezérelv, motiváció, a kormányzati magyarnóta-dalárda ars poeticája. Orbán Viktor már évek óta ismételgeti a legkülönfélébb hatalmi dzsemborikon (az önünneplés e liturgikus, önreprezentatív eseményein), hogy a gond alapvetően a felvilágosodással és „hatvannyolccal” van (nyugodtan melléjük tehetné még az ókori filozófiát, a humanizmust és a reneszánszt, vagy akár a posztmodernt is). A NER-nek igenis van tudásképe: ahol a tudás praktikus készségek megszerzését jelenti – és a hatalom saját jogán döntést hoz arról, hogy melyek a praktikus készségek. Ha Magyarország a vas és acél országa lesz, akkor kohászati oktatás kell; ha Magyarország pengekerítéses rendőrállam lesz, akkor nemzetvédelmi és közszolgálati egyetem kell, ha Magyarország a narancstermesztésben kíván világelső lenni, akkor Narancstermesztési Kutatóintézetre van szükség. És semmi másra. Legfőképpen nem elemzésre, ne adj' isten kritikára. „Csak hódolat illet meg, nem bírálat” – mondja a NER-Úr. „Nem adhatok mást, csak mi lényegem” – válaszolja a tudás Luciferje.
Mondom, régi dilemma.
Kétségtelen, hogy ennyire tudás- és kultúraellenes, nyíltan és büszkén barbár kormányzata a XVIII. század közepe óta nem volt Magyarországnak. A hatalom manifeszt igénye, hogy a tudás megszerzését és minőségét a maga igényeire szabja, a tudományt saját szolgálólányává tegye, és azon kívül minden tudást, minden oktatást egzisztenciálisan ellehetetlenítsen, mindezt pedig általános, értelmiségellenes uszítással tálalja – szinte páratlannak mondható, ha eltekintünk Szálasi rövid regnálásától. (Bizony, a tudásnak még Rákosi idején is volt, ha más nem, társadalmi mobilitása. Ma ennek éppen az ellenkezőjét látjuk.) A bunkóság és műveletlenség kormányzati zászlóvivőit valódi hevület hajtja, hiba lenne mindezt valamiféle politikai cinizmusnak betudni. A politikai cinikusok már rég háttérbe szorultak, nincs itt semmi összeesküvés, titkos számítás.
Bővebben ...
