Jó nagy bajt csinált a kormány és most nem tudja kezelni

Részletek

Készült: 2017. március 07. kedd, 07:33

Találatok: 2213

A foglalkoztatottság mesterséges növelése elmélyítette a magyar munkaerőpiac problémáit: miközben százezrek végeznek értéket alig teremtő munkát vagy mennek külföldre dolgozni, idehaza már a fejlődést hátráltatja a munkaerőhiány. A kormány nem tud mit kezdeni a jórészt általa előidézett helyzettel. A hozzáértők egy pillanatig sem vették komolyan, amikor Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt egymillió új munkahelyről és a teljes foglalkoztatottság eléréséről beszélt. Utólag visszagondolva hibát követtek el, mert a szakmai törvényszerűségekből indultak ki, abból, hogy a hazai realitásokat, valamint a piacgazdaság működését figyelembe véve részben teljesíthetetlen, részben irracionális célokat fogalmazott meg a kormányfő.

Megfeledkeztek azonban arról, hogy Orbánt ez a legkevésbé sem zavarja, nem fukarkodik a nagyívű ígéretekkel, aztán pedig vagy elfelejti őket, vagy tényleg megpróbálkozik velük és úgy tesz, mintha megvalósultak volna. A foglalkoztatás esetében sajnos az utóbbiról van szó: a jelek szerint komolyan gondolta, hogy elképzelése reális, ezért minden eszközt bevetett a viszonylag gyorsan kommunikálható siker érdekében. A csodafegyver itt a közmunka volt, amely egyszerre tette lehetővé a szociális kiadások drasztikus csökkentését és a statisztikák ugrászerű javulását, mindezt a „munkaalapú társadalom” populista jelszava mellett.

Az „eredmény” nem is maradt el, a papíron kimutatott foglalkoztatotti szám gyönyörűen nőtt, a hivatalos munkanélküliség zuhant, miközben negyedmilliónyi közmunkás dolgozik éhbérért, amire a költségvetés évi közel 400 milliárd forintot költ. Az nem izgatta Orbánékat, hogy közmunkások százezrei estek ki szinte véglegesen a valós munkaerőpiacról és szakadtak le családostul a társadalomtól, ennek minden gazdasági és szociális következményével együtt. Az sem zavarta őket, hogy nagyjából 150 ezren teljesen eltűntek a statisztikákból, mintha nem is léteznének, mert hivatalosan semmilyen munkát nem végeznek és ellátást sem kapnak. Az ordító bajokra minden szakértő kezdettől fogva felhívta a figyelmet, de süket fülekre találtak.

Eközben még nagyobb probléma vált egyre súlyosabbá: a tömeges külföldi munkavállalás. A hazai állapotokból menekülve mind többen, főleg a fiatalok a határokon kívül kerestek boldogulást, ma már a kinti nyilvántarások szerint a hivatalos számuk eléri a 300 ezret, de sokan dolgoznak a szürke gazdaságban is. A kint munkát találók számottevő része képzett szakember, aki egyrészt jobban keres, mint idehaza, másrészt a hazai torz viszonyok helyett máshol keresi a szakmai érvényesülés lehetőségét. Az ő munkájukra és tudásukra itthon lenne szükség, hiányuk egyre több területen okoz súlyos gondot, ami már vállakozások sokaságát és az egész magyar gazdaságot fenyegeti.

Mindez előre látható és kiszámítható volt, a kormány mégsem tett semmit, csak a javuló adatokról szóló sikerpopagandát, valamint a teljes foglalkoztatás vízióját nyomta tovább. Ez utóbbi semmilyen gazdaságban nem működik: piaci viszonyok között nyilvánvalóan lehetetlen, totálisan állami befolyás alatt pedig – ahogy azt a szocializmusnak nevezett évtizedekben a saját bőrünkön tapasztaltuk – egyszerre jelent burkolt munkanélküliséget és krónikus munkaerőhiányt.

Bármilyen meglepő, mára ugyanide jutottunk: a közmunka lényegében burkolt munkanélküliség, az említett szakemberhiány pedig több ágazatban már-már a működőképességet veszélyezteti. Az egyik oldalon ott a több mint 200 ezer közmunkás, a másik oldalon pedig elemzők szerint nagyjából ugyanennyi munkaerő hiányzik. A baj csak az, hogy a kettő semmilyen szempontból, sem képzettségben, sem területileg nem fedi egymást, tehát az az új kormányzati koncepció, hogy a jelenlegi közmunkások felét néhány év alatt a versenyszférába terelik és ezzel csökkentik a hiányt, csak csekély mértékben működhet.

Bővebben ...

Mi a bajom a Momentummal?

Részletek

Készült: 2017. március 06. hétfő, 07:46

Találatok: 1643

Őszintén remélem, hogy a Momentum párt sikeres lesz a kiábrándult fideszesek és azon választópolgárok megszólításában, akik egyébként az istennek sem mennének el szavazni. Ez ugyanis szükséges lehet az újabb rendszerváltáshoz. A párttá alakulás után a Facebookra kirakott közleményük azonban szerintem két brutális hibát is tartalmaz.

Azt írják, hogy „nincs szolidaritás a jobboldalon, nincs pozitív nemzetkép a baloldalon”, meg azt, hogy „magunk mögött kell hagynunk a 20. századi jobb-bal felosztást”. Ezzel lényegében összemossák Orbán rendszerét és baloldali ellenzékét, sőt, burkoltan egyenlőségjelet tesznek Orbán és Gyurcsány közé.

Szerintem viszont egyáltalán nem szabad összekeverni, ha valaki a demokratikus rendszer keretei között rosszul kormányoz – akár súlyos hibákat is elkövetve –, azzal, ha valaki tudatosan, sőt, elég ügyesen leépíti a demokráciát, éppen azt tartva fő politikai céljának, hogy bebetonozza magát Centrális erőtérként az ellenőrizhetetlen hatalomba.

Ma Magyarországon rég nem a 20. századi jobb-bal felosztás működik, nem a baloldal és az európai értelemben vett jobboldal áll szemben egymással, hanem egy fokozatosan diktatúrába csúszó illiberális rendszer hívei és kiszolgálói, illetve a demokraták tábora, amelyben egyaránt vannak baloldaliak, liberálisok, zöldek és – igen! – jobboldaliak is. Meg persze ügyes és ügyetlen, tiszta és némileg sáros politikusok – de ez most másodlagos. A lényeg, hogy mindannyian ragaszkodnak a demokratikus rendszerhez.

A Momentum Mozgalom párt másik nagy tévedése, hogy bedől a fideszes propagandának és részben magáévá teszi annak szövegeit. Ide sorolom az intenzív gyurcsányozást, a valójában Orbánék által szervezett „2006-os őszi események” értelmezését. De ezeket most nem részletezném, sokszor írtunk már róluk.

Az viszont enyhén szólva is durva, hogy megkérdőjelezik a baloldal nemzeti elkötelezettségét, átvéve azt a fideszes lózungot, hogy a baloldalnak nincs pozitív nemzetképe. Nem kell ezt sokat turbózni, hogy eljussunk a nemzetietlen, vagy akár a ma már naponta pufogtatott hazaáruló jelzőhöz.

A minősítéshez a Momentum egy érvet hoz fel: a 2004-es népszavazást a kettős állampolgárságról. Megfeledkezve két apróságról. Először is arról, hogy ebben a kérdésben a baloldal nem volt egységes. Másrészt arról, hogy a határon túli magyarok állampolgárságát ellenzőknek valójában nem magával az állampolgársággal volt bajuk – már csak az uniós tagság miatt sem –, hanem attól tartottak, hogy a Fidesz majd – akkori ígérete ellenére – szavazati jogot is ad az állampolgárság mellé, ami persze meg is történt. Más kérdés, hogy a baloldali pártok ezt akkor nem tisztázták, ami nagyon komoly hiba volt.

Szóval, szerintem jó volna, ha a Momentum megértené a mai helyzetet és egyértelműen a Fidesz-rendszer leváltását tekintené fő feladatának. Ha ezt elmulasztja, még a végén akár akaratlanul is besegíthet Orbán G. Viktornak.

Csak nehogy azt kelljen majd írniuk a Facebookra, hogy „Kis lépés a Momentumnak, nagy lépés a Fidesznek”.

Párttá alakult a Momentum

Bővebben ...

Raskó György: Paks 2 helyett inkább a falvakat élesszék újjá

Részletek

Készült: 2017. március 04. szombat, 22:46

Találatok: 2175

Értelmetlen óriás beruházások helyett a vidék megmentésére kellene fordítani az ország erőforrásait - mondta egyebek mellett a Népszavának Raskó György agrárközgazdász. Paks 2 és a Budapest-Belgrád vasútvonal is felesleges beruházások. A szakember szerint nem a miniszterelnök által hangsúlyozott etnikailag homogén társadalom a megoldás, hanem a befogadás.

- Nem lettünk a vas és acél országa és egyelőre az újraiparosítás sem látszik sikertörténetnek. A mezőgazdaság viszont továbbra is meghatározó szerepet tölt be Magyarországon. Milyen állapotban van jelenleg?

- A magyar agrárium összességében, köszöni szépen, jól van. Az uniós csatlakozás óta pedig aranykorát éli. Rendkívül nagy mértékben javult a jövedelmezősége.

- Mi az eredője ennek az arany kornak?

- Az eredője az uniós támogatás. Jelenleg a magyar mezőgazdaságban a megtermelt jövedelemnek éves átlagban 70-80 százaléka származik a közösségi támogatásokból. Ezek nélkül a nulla felé tartana a jövedelmezőség.

- Hasonló mértékű a függés a versenytársaknál is?

- Rajtunk kívül az osztrákok és a görögök vannak ilyen erős függésben a brüsszeli pénzektől. Hasonló a helyzet a balti államokban is.

- Görögország esetében még érthető, ismerve a gazdasági helyzetét, de Ausztria már kakukktojásnak tűnik ebben a mezőnyben?

- Ennek az a magyarázata, hogy Ausztria nem egy kifejezetten mezőgazdasági ország. Nincsenek nagyüzemi táblák, nem lehet például nagyban termelni gabonát. Támogatás nélkül az osztrák gazdák is jelentős jövedelemhiánnyal küzdenének. A balti országok szintén nem az agrárgazdaságukról nevezetesek. Ha az unió egészét vesszük figyelembe, akkor a közösségi támogatások adják a parasztok jövedelmének nagyjából a 40 százalékát.

- A velünk egy függőségi csoportba tartozó államok az előnytelen mezőgazdasági adottságaik miatt kényszerülnek a brüsszeli "infúzióra", de Magyarországon éppen ellenkező a helyzet. Velünk mi lehet a gond?

- A közvetlen uniós támogatások döntő részben a szántóföldi növények termesztéséhez vannak rendelve. Nálunk rendkívül maga a szántóföldi növények aránya a kertészethez, állattenyésztéshez képest. Ezért kapunk mi más országokhoz képest relatív sokkal nagyobb támogatást.

- S ez miért baj?

- Nem baj, csak éppen azért, mert főleg olyan ágazatokkal foglalkoznak a hazai termelők, amelyek kevés élő munkát igényelnek, ezért viszonylag kevés embernek nyújtanak megélhetést.

- Mi vár akkor a magyar agráriumra, ha 2020. után érdemben megváltozik az uniós agrártámogatási rendszer?

- Ha a mezőgazdaságnak szánt támogatások jelentős mértékben lecsökkennek - bár ennek nem látom igazi veszélyét -, az éppen azokat az országokat érintheti nagyon érzékenyen, amelyek most is erősen függnek ezektől a pénzektől. Ilyen ország Magyarország is. Azok a kisebb gazdaságok, amelyek ma még az uniós támogatások miatt életben vannak, amint elapad ez a forrás, azonnal felhagynak a gazdálkodással. A birtokuk a nagygazdákhoz kerül, hiszen a társaságok nem vehetnek földet. Az agrártársaságok pedig a foglalkoztatottak jelentős részét kénytelenek lesznek elküldeni. A földbérleti díjat fizetniük kell, költségtakarékosan kell gazdálkodniuk.

Bővebben ...

A 89 forintos lecsókolbász országa

Részletek

Készült: 2017. március 04. szombat, 03:19

Találatok: 1858

Óriásplakát terpeszkedik a hipermarketet is rejtő plázával szemben, rajta egy bolthálózat reklámja bujtogat, hogy most vásároljak náluk. Tíz deka lecsókolbászt adnak 89 forintért.

Ilyenkor rohadt nehéz büszkének lenni bármire, irgalmatlanul nehéz nem mások helyett is szégyenkezni. 

Minden Egyes Eleme a plakátnak az üvölti, hogy ELRONTOTTUK! Eleve az a termék, ami ott satnyul a plakáton, ugye. Ez a szemétszafaládé, ez a hulladékhurka, ez a furcsán narancssárga, bizonytalan összetételű féregnyúlvány-nyesedék, ez egy kollektív szégyen. A híres magyar gasztronómia, a pompás magyar alapanyagok, mi? Miféle maradék izékből lehet összerakva, ha kilóját 890 forintért legyártották, elszállították a boltba, és még plakátra is tették; ja, és 27% áfát is belekalkuláltak? 

A kekeckedők kedvéért: igen, lehet ehető lecsókolbászt csinálni. De nem ennyiből. Száz éve a virsli és a parizer is prémium ételnek számítottak, de akkor azokat még nem takonyból (hivatalos nevén mechanikusan szeparált húspépből) készítették. 

Ma viszont esetleg a hulladék lecsókolbásszal (illetve a mögötte álló, tömeges szegénységgel, összetöpörödéssel) is foglalkozhatna a magyar kormány, mielőtt azon hupákol már féltucat miniszter és államtitkár, hogy a nemzetközi mogyorókrém az ugyanolyan kellemes textúrával bír-e Budapesten, mint Nápolyban, meg hogy milyen sört tiltsanak be Hódmezővásárhelyen a romániai sörgyártásra reagálva. 

Ugyanis, és ez a másik szégyen, hogy ma egyre többen vannak, akiknek rohadtul mindegy ám, hogy a márkás mogyorókrém meg a csokitábla milyen összetevőkből áll, hiszen se így, se úgy nem érinti, mivel nincs rá pénze.

Ahogy se csíki, se csillagos sörre. Dobozos sörimitátumra, pillepalackos, alsópolcos műborra, meg lecsókolbászra van. A 89 forintosra. És figyeljünk minden elemre: a hirdető a tízdekás árat írja ki a plakátra, nem a kilósat - ez pedig azért fontos, mert gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy tudja, ebből az olcsó borzalomból is csak tízdekánként vásárol az átlagmagyar. Az, akivel ezermilliárdokat akartak kifizettetni olimpiára, ne feledjük. Az, akit halszagú Magyarország-dáridóval győzködtek arról, hogy micsoda győzelmet és felemelkedést hozott 2010 fülkeforradalma. Az, aki milliárdos üveghidat kell finanszírozzon a semmi közepén. 

Itt az ideje beismerni, hogy ezt elrontottuk. Eltagadhatatlan a hét éve kormányzó társaság kiemelt felelőssége, de ne mentsük fel magunkat, magyarokat azzal, hogy egy szűk bűnözői kör kizárólagos hibájává hazudjuk a közelmúlt történelmét. Pláne, hogy ha egy poszt-Polt időszakban majd eljár a hatóság velük szemben, a pártucat döntéshozónak kiosztott szabadságvesztések után is itt fogunk állni mintegy kétmillió olyan honfitársunkkal, akik többször is ezt választották. Szóval ez egy közös ügy. Mind hibásak vagyunk, hogy az éhhalálhoz sok, de az emberhez méltó élethez kevés közmunka is kiváltsággá lett, hogy evidencia a romlás, a visszacsúszás, hogy amikor kirakják a lecsókolbász mellé a másik plakátot, miszerint Magyarország erősödik, akkor mind hiányoljuk a kiegészítést, hogy "korrupcióban".

Az óriásplakátra rakott, 89 forintos lecsókolbász országa lettünk. Erre pedig nem válasz az, hogy Orbán, takarodj. Hogyne, a kormányváltás szükséges előfeltétele a változásnak - de pont ez a változás nem fog bekövetkezni, ha céllá tesszük az eszközt. Milliók vágyakoznak arra (és mondok egy meglepőt: a beborultan szektás, és/vagy a húsosfazék közvetlen közelében állókat kivéve még a fideszesek is), hogy legyen végre JÓ. Hadd érezzük és tapasztaljuk végre, hogy ma jobb élni, mint tegnap volt. 

Bővebben ...

Megvárják, ameddig lövöldözni kezd, vagy elég, ha megharapja a takarítónőt?

Részletek

Készült: 2017. március 03. péntek, 06:09

Találatok: 1540

Ideje lenne – bár már tegnap is késő lett volna – kötelező vizsgálatnak alávetni minden olyan közhivatalt ellátó személyt, aki akár egyetlen fillér közpénz, illetve életek, sorsok alakítása felett diszponál. Ez nem aljas támadás, nem gonoszság, hanem teljesen jogos elvárás. Ha úgy tetszik, önvédelem.

Valakik a Magyar Nemzeti Bankot szerették volna felhasználni arra, hogy bankpánikot keltsenek Magyarországon 2015 áprilisára (…) egy olyan nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységhez illeszkedik, ami 2014 őszén indult el (…) egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, föl akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt.

Igen, ezeket a mondatokat Matolcsy György nyomta ki magából a február 22-i parlamenti beszámolójában. Mint kiderült, egyetlen egy szó sem bizonyítható, az pedig eléggé valószínű (már az elhangzáskor is az volt), hogy az egészből semmi nem igaz. Ezt az index.hu írta meg a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szerdai ülését követően. Mondjuk én akkor lepődtem volna meg, ha bármi is bizonyítást nyer.

Az azonban feltétlenül aggasztó és ideje lenne elkezdeni izgulni miatta, hogy a jegybankot egy olyan ember vezeti – súlyos milliárdok fölött diszponálva – aki vagy hazug, vagy paranoiás, vagy egyéb mentális betegségben szenved, vagy ezeket kombinálja. És itt most nem Matolcsy erkölcsi kicsinységéről beszélek – pedig akár arról is lehetne, mert aki éveken át képes hazudni annak az embernek, akinek hűséget fogadott, az bármikor, bárkinek, bármiről képes hazudni – és még csak nem is a sutyerák, pitiáner ügyeskedéseiről, amikor közpénzből fizette a szeretőjét és annak rokonságát. Az egy dolog, hogy valaki morális romhalmaz – és erre is érdemes lenne jobban odafigyelni -, de amikor eléggé egyértelműen kiderül, hogy ugyanez a valaki mentálisan is – fogalmazzunk szépen – kihívásokkal küzd, akkor én nem tudom, hogy mire van még szüksége akár a társadalomnak, akár a felettes szerveknek. Megvárják, ameddig lövöldözni kezd, vagy elég, ha megharapja a takarítónőt?

Hinni nem akarom, hogy ne legyen természetes dolog ilyen pozícióban megfelelő szakorvosi vizsgálat. Éppen elég aggasztó dolog, hogy nyílt titok: Matolcsy György retteg a nyolcas számtól, de például az emberektől is, ezért kellett megszüntetni a látogatóközpontot. Egyéb vonalon sem lehet minden rendben körülötte, mivel saját testőrséget állított fel, vásárolt számukra annyi kézifegyvert és töltényt, amivel egy kisebb banánköztársaság egészen jól elháborúzgatna egy darabig. Kérdezni nem lehet – illetve a parlamentben lehet, csak válaszolni nem hajlandó, már amennyiben a blöffblöffblöff című kukorékolást nem minősítjük válasznak. És ne minősítsük, mert nem az.

Az áldott, békés bejglit mindenkinek, illetve a japán-magyar közös ősök bizonyítása a csecsemők seggén lévő – vagy nem lévő – piros pöttyök segítségével, szerintem mindenkinek megvan. Ha végigtekintünk Matolcsy György emberi kvalitásain, szakmai munkásságán és komolyanvehetőségén, erkölcsi tartásán és hozzáadjuk ezeket a se nem apró, se nem megnyugtató részleteket, joggal eshetünk pánikba.

Bővebben ...

Megvalósulhat Orbán álma - Feladta a labdát Brüsszel

Részletek

Készült: 2017. március 02. csütörtök, 01:24

Találatok: 1941

Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke felvázolta az EU jövőjére vonatokozó lehetőségeket az Európai Parlamentben szerdán, amelyet a tagállamok vezetői a római uniós csúcson vitathatnak meg, a Római Szerződések 2017. március 25-i hatvanadik évfordulóján.

Még Juncker beszéde előtt kiszivárgott dokumentumokból lehetett tudni, hogy az Európai Bizottság elnöke öt hosszú távú fejlődési utat vázol fel az EU maradék (brexit utáni) 27 tagállamának.

Ezek egy teljes föderális Európától egészen egy laza szabadkereskedelmi övezetig terjednek. Juncker azonban azt már jó előre egyértelművé tette, hogy a tagországok vagy több eszközt, több kompetenciát adnak át az uniónak, vagy ha nem, akkor ne várják el, hogy az majd megoldja problémáikat.

Juncker az európai parlamenti felszólalásában hangsúlyozta, hogy az EU jövőjével kapcsolatban általában több vagy kevesebb EU-ról beszélnek, ez azonban a dolgoknak túlságosan leegyszerűsített megállapítása.

A fehér könyv megvizsgálja, milyen változások előtt áll Európa a következő évtizedben, az új technológiák társadalmat és munkahelyeket érintő hatásától kezdve egészen a globalizációval kapcsolatos kétségekig, a biztonsági aggályokig és a populizmus térnyeréséig. Egyértelműen kimondja, milyen választás előtt állunk: sodródunk az árral, vagy a magunk hasznára fordítjuk ezeket a folyamatokat, és élünk a bennük rejlő új lehetőségekkel.

Európa népessége és gazdasági súlya csökkenőben van, míg a világ más részeié nő. Tagállamaink egyike sem lesz akkora 2060-ra, hogy kitegye a világ népességének akár 1 százalékát, ami akár nyomós érv is lehetne az együtt maradás mellett, hiszen együtt többet érhetünk el - emeli ki az Európai Bizottság közleménye. Miközben Európa jóléte kedvező hatással van az egész világra, ez a jólét továbbra is azon múlik, mennyire marad nyitott Európa és milyen erős kapcsolatokat tart fenn partnereivel.

A dokumentum által felvázolt szcenáriók a következők:

• "Az eddigiek folytatása": a 27 tagú Európai Unió az eredményközpontú reformprogramjának végrehajtására koncentrál, amelyhez a bizottság Új kezdet Európa számára című 2014-es programja, valamint a 27 tagállam 2016-os Pozsonyi nyilatkozata szolgál alapul. Ez azt jelenti egybek mellett, hogy 2025-ig a fókusz továbbra is a munkahelyteremtésen, a növkedésen és a beruházásokon lesz az egységes belső piac megerősítésével, valamint a digitális gazdaságba, a közlekedésbe és az energiaipari infrastruktúrákba történő beruházásokkal. További lépések történnek az euró megerősítésére, a terrorizmus elleni harc annak függvényében halad előre, hogy a tagállamok mennyire hajlandóak együttműködni. A tagállamok döntenek a pénzügyi szolidaritás kérdéséről és arról, hogy az EU-nak legyen valamilyen védelmi képessége. Ebben az esetben a tagállamok "közös hangon beszélnének a külpolitikában", aktívan keresi a lehetőséget az EU a világon a kereskedelmi megállapodásokra - akárcsak most. A hatáellenőrzés főleg a tagállamok felelőssége lenne. A bizottság ezzel kapcsolatban azonban arra is figyelmeztet, hogy a határvédelemben folyamatos fejlesztések szükségesek a jelentkező kihívások kezelése érdekében. Ha ez nem történik meg, akkor néhány tagállam fettarthatja a célzott belső ellenőrzéseket. Ennek a szcenáriónak az előnye az lenne, hogy a közös célokra alapozott pozitív cselekvési terv továbbra is eredményeket hoz, az állampolgárok jogait az uniós jog továbbra is garantálja. A 27-ek egysége szintén megmarad, de a főbb viták továbbra is nagy kihívások elé állítják őket. A papíron megjelenő ígéretek és az állampolgári elvárások közötti különbséget csak egy kollektíven elhatározott, közösen kivitelezett megoldás oldhatja fel.

Bővebben ...

Orbán nagydolgozik

Részletek

Készült: 2017. március 01. szerda, 01:43

Találatok: 1684

Orbán Viktor miniszterelnök, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György jegybankelnök és Parragh László MKIK-elnök részvételével zajlott kedden a Gazdasági Évnyitó. Megvilágosodtunk végre, ami nem is csoda, ha a minőségi előadók névsorát szemügyre vesszük, csupa-csupa nemzetközi szaktekintély.

Persze könnyű nekik, hiszen a miniszterelnök irányt mutat, miként hajdan Ceaușescu tette, nekik pedig csak végig kell menni a fényesre nyalt csapáson, alátámasztva a miniszterelnöki bölcsességeket, melyek száma végtelen.
Bár a hála nem politikai kategória, mindahányan jól tudják, hogy nincs a világon még egy olyan államszervezet, melyben ők hasonló pozíciót kaphatnának, ezért hát elemi érdekük, hogy a gazdaállat jól érezze magát, ők pedig zavartalanul élvezhessék az életet.

Hogy a szolgák miről csacsogtak, az szinte mindegy is, a lényeg a kormányfői kinyilatkoztatás volt.
Az étteremben sem érdekel senkit, hogy mi a véleménye a kuktáknak az étolaj minőségéről, a séf véleménye érdekes a libáról, hiszen ő írja alá a fizetési jegyzéket, tehát véleménye sokkal fontosabb még a zavaró tényezőt képező vendégek véleményénél is.
De aggodalomra semmi ok, egybehangzó véleményük szerint a magyar gazdaság teljesen rendben van, már majdnem puma.
A miniszterelnök persze kissé óvatosabban fogalmaz, szerinte a helyzet nem jó, a helyzet biztató, a mostani állapotot el is lehet rontani.
A prognózistól kivert a hideg veríték, merthogy ezidáig látható volt, hogy a magyar gazdaság egy olyan autóbusz-roncsra hasonlít, mely lefelé rohan egy lejtőn, de a sofőr még berreg és tekergeti a kormányt, erre most kiderül, hogy a kormány olyan, mint a hajdani körhintán a kisautóban - tekergetheted, de minek?
Miután magyar gazdaság gyakorlatilag nem létezik, ez az egész arra emlékeztet, mint amikor a halott ágya felett konzíliumra gyűlik össze a főorvosi stáb, és optimista nyilatkozatokat ad ki - a néhai Lajos bácsi kicsit büdös ugyan, de van még remény, majd adunk neki nagy feladatokat és felpattan, mint a rugós-krampusz a dobozból.

Merthogy az olimpiai álmok bukása után itt ülünk nyakig a kishitűségben, ilyen mentalitással soha nem fogunk kitörni a közepesen fejlett országok csapdahelyzetéből, maradunk örökre középhatalom, ami helytelen, hiszen országunkban benne van a nagyhatalmi státusz lehetősége, csak élni kellene vele.
Nagy álmok kellenek, nagydolgozzunk hát bátran, az eredmény mindent megér majd!
Tíz pontban foglalta össze, mi a teendő,  majd mind a tíz ponton végigment, és amelyiket megemlítette, azt teljesítettnek is vette, jóllehet leginkább csak a bankszektor államosítására lehet büszke, mely azzal jár, ha bármilyen gond mutatkozik, hát majd fizethetsz te, kedves adófizető, és ebben a rendszerben bármilyen gond bármikor adódhat.
Amúgy meg a munkaalapú társadalmat favorizálta, szavaiból az derült ki, hogy fogalma sincs arról, merre megy a világ és miért spekulálnak sokat egy mindenki számára járó alapjövedelem bevezetéséről.
Láthatólag meg van győződve arról, hogy a világ a kényszermunka-alapú társadalom felé tart, emellett nagy szükség van a kamarák áldásos tevékenységére is, de hát ezt már Benito Mussolini óta mindenki tudja, ugye...

Mindenesetre a rendezvény remekül sikerült, megtudhattuk, hogy Magyarország egy tiszta, zöld ország, továbbá etnikailag homogén, habár a cigókkal állandóan baj van, például van egy kommunisztikus, szocialisztikus, gyurcsányisztikus gondolkodás, hogy adjunk mindenkinek alapjövedelmet - mondta. 
Magyarországnak az etnikai viszonyai bonyolultak, ezért ez egy nem könnyű kérdés, mondá sajátos bájjal.

Bővebben ...

Magyar adok-kapok: Brüsszelben meccselt a kormány a civilekkel

Részletek

Készült: 2017. február 28. kedd, 01:10

Találatok: 1600

Az Európai Parlamentben ismét Magyarország volt a téma, pontosabban az alapvető jogok hazai helyzete. Elsőként Trócsányi László beszélhetett, aki elmondta: a magyar kormány a párbeszédben érdekelt. Majd a civilek következtek. Mintha két országból érkeztek volna.

A magyar kormány mindig a párbeszédben hitt, így oldották meg az elmúlt idők vitáit Brüsszellel - kezdte tízperces hozzászólását Trócsányi László, majd a magyar igazságügyminiszter a megváltozott európai helyzetről kezdett beszélni. Szerinte a migráció a legégetőbb kérdés Magyarország számára, amelynek külső schengeni határa van. Trócsányi elmondta, hogy újra kell értelmezni a "menekült" és a "biztonságos ország" fogalmát, mert meg kell különböztetni például az Aleppóból menekülőket az észak-afrikai bevándorlóktól.

A civil társadalom jelenlétét üdvözöljük, mert mi mindig nyitva vagyunk a párbeszédre

- mondja Trócsányi (…és közben nem sült ki a szeme - a szerk.), aki szerint egyes civil szervezetek Budapesten nem hajlandóak leülni a kabinettel, de ők Brüsszelig elmennek, hogy az eszmecsere lehetővé váljon.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója kap 10 percet a miniszer után. Pár szóban felfesti a "magyar helyzetet", illetve általában a demokrácia helyzetét. Mindenkit megnyugtat, minden elemében működik a demokrácia hazánkban. Az Alaptörvény létrehozása a demokratikus normák szerint jött létre 2011-ben. Szántó a demokrácia különböző európai megvalósulásait és azok különbségeit ecseteli. Ami közös: a választások, a hatalmi ágak elválasztása, a kormány hatalomgyakorlása. A hatalmi ágak elválasztása bekerült az Alaptörvénybe is.

A tagállamok a saját demokratikus hagyományaik szerint alakítják ki az intézményeket – hangsúlyozza. Az alapjogokat ideológiai kérdések alapján ítélik meg az EU-ban, nem jogilag. Szántó belemerül a szuverenitás és annak mértéke kapcsán folyó viták és megközelítések sorolásába – a nemzeti identitás mellettiek csapnak össze a szupranacionalisták, az egyesült európai államokat képviselők között. Az EU nem cél, hanem eszköz, a tagállamok alakítják a saját jogi kereteiket – mondta Szántó.

A következő hozzászóló, Gárdos Tódor az Amnesty International részéről, aki a civil aggodalmakat sorolja. Bírálja a magyar médiaszabályozást és a szexuális kisebbségek helyzetét. Szerinte a kormány nehezíti a menedékjog megszerzését, a civil szervezeteket zaklatják, megbélyegzik. A szakbizottság éppen ezen bírálatok alapján vetette fel a meghallgatást.

Bővebben ...

Nyeretlen kétévesek

Részletek

Készült: 2017. február 26. vasárnap, 22:23

Találatok: 1632

A kifejezés a lóversenyek világából származik. A telivérek kétéves korukban kezdenek versenyezni, a kifejezés erre utal. De van jelentése a szlengben is - a fiatal, tapasztalatlan emberre szokták némi pejoratív felhanggal alkalmazni. Magyarországon nincs nagy tradíciója a lóversenyzésnek, Széchenyi is hiába erőlködött, jobban járt volna, ha az "Itt a piros-hol a piros" nevű szerencsejátékot népszerűsíti, ez sokkal közelebb áll a magyar néplélekhez, mint az olyan fogadások, ahol a tehetség és a rátermettség is szerepet kaphat.

De nyeretlen kétévesek azért vannak, akik nálunk komoly eséllyel indulhatnak a politikai pályán, merthogy a magyar választópolgár szerint ők még szűziesen ártatlanok, és a választó szerint van rá esély, hogy azok is maradnak, még ha miden tapasztalat ennek ellenkezőjét is erősíti.
Hogy miért hiszi azt a magyar választó, hogy egy ilyen ifjú politikus megváltást hozhat az országra, az maga a rejtély.
Különösen akkor, ha az egyik ilyen megváltó már kilopta a nép szemét is, ezt mindenki tudja is róla, hiszen iparszerűen kleptomániás.
Ma már az államalapító szent ereklyeként őrzött kezén is csak négy ujj van, mióta Vezérünk a körmeneten kezet nyújtott neki.
A Szent Koronán a drágakövet - Rejtő által megihletve - egy kerékpár macskaszemével helyettesítette, éppen csak nem villog a kanyarban.

Nem vagyok annak híve, hogy a tehetséget a korral szoros korrelációba hozzuk, van, ugye öreg zenész, meg van jó zenész, de azért a kiskutya sem tud eltekinteni az ugatás gyakorlásától, a politikusi pálya meg kimondottan olyan, hogy be kell érni rá, ha valaki nem csak sikeres, de hasznos is szeretne lenni.
Namármost az érés nem keverendő össze a megrothadással, amit remekül tanulmányozhatunk a mai politikus-generációkon, melyekben már sem szemérem, sem mértéktartás nincs.
Ezek - kis "e"-vel -  ma már, ha libát lopnak, akkor elbontják és ellopják a libaólat is, és bekopognak a tulajdonoshoz gyufáért, hogy meggyújtsák a libaól deszkájából rakott  tüzet, melyen a lopott libát sütik.
És lám, a magát nagyon okosnak és ravasznak tartó magyar nép képtelen mértéktartással kezelni, ha elépottyantanak tíz-tizenöt fiatalt, azonnal felismerik bennük a megváltót.
Merthogy ezek még nem loptak.
Hogy aztán ez magas erkölcsiségük okán maradt el, vagy csak nem fértek hozzá a javakhoz, az már mindegy is, habár könnyű erkölcsösnek maradni annak a szépasszonynak, akit bottal sem piszkál meg senki...

Az emberek zöme szeret hinni, én meg azt hiszem, hogy ezzel a hatalom rútul visszaél.
Az új megváltók léte elhanyagolható momentum az ország életében, a lényeg itt az, hogy nem kellett belegyalogolni egy eleve vesztes olimpiai pályázatba, nem kellett viselni ennek presztízsveszteségét, viszont az előkészítésre szánt pénzből le lehetett csippenteni annyit, hogy elégedetten hajthassák álomra fejüket azok, akik a nagyüzemi rablásra specializálódtak.
Könnyes szemmel nézzük a megtért fideszes fiatalt, könnyeinken át elfelejtjük észrevenni, hogy a háttérben már harmadikat fordulnak a kamionok, melyek a lopott pénzt szállítják.
Meghatottan hüppögünk, mikor látjuk, hogy a mozgalom, mely inkább izgalom volt, falujárásra indul Mécs Imre gyerekének ütős szatírájával abban az országban, melyben minden mondatot szó szerint értelmeznek, legalábbis, ha a hatalom érdekei úgy kívánják. De legalább a szerző észrevenné, hogy hülyére vették, de nem, továbbra is büszkén hirdeti, hogy nem kedveli a parasztokat, nagy kedvet csinálva a vidék népének a csatlakozáshoz.

Bővebben ...