- Részletek
-
Készült: 2017. február 16. csütörtök, 00:59
-
Találatok: 1654
Bár a fővárosban és a Dunántúlon is csak többéves késéssel, decemberben indult el a Rászoruló személyeket támogató operatív program (RSZTOP) hajléktalanokat segítő része, a kilenc megyét magában foglaló Kelet-Magyarországon a késedelmesen kiírt közbeszerzési eljárás is eredménytelenül zárult. Így ott a programban máig nem kapnak egy tányér ételt sem a hajléktalanok, s a mélyszegénységben élő gyerekek sem jutnak hozzá az évek óta ígérgetett élelmiszercsomagokhoz – tudta meg lapunk.
A 30 milliárdos uniós programban 2016 és 2020 között kellene ellátni alapvető fogyasztási cikkekkel (élelmiszercsomaggal, ruhával, tisztálkodószerekkel) a mélyszegénységben élő, 3 év alatti kisgyereket nevelő családokat és a rászoruló várandós anyákat, míg a rendkívül alacsony jövedelemből élő időseknek és hajléktalanoknak az étkeztetését kellene megoldani.
A kormány nem tartotta be az ígéretét
Bár a Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) lapunk korábbi, az uniós program kétéves késéséről szóló januári cikke után a helyzetet bagatellizálva azt állította, hogy decemberben elindították, a valóságban szó sincs erről.
A négy alprogramból ugyanis csak egyetlen elemet, a hajléktalanok élelmezését sikerült néhány hete elkezdeni, és egyelőre ez is csak az ország egyik felében működik. A mélyszegénységben élő, kisgyermeket nevelő családok támogatása nemhogy országosan, de még a kiemelten rászoruló régiókban, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében sem kezdődött meg, pedig az első körben csak az itt élő tízezer rászoruló gyermeket kellene ellátni. Az ő élelmiszercsomagjaikra ugyan már kiírták a közbeszerzési eljárást, ám az a mai napig nem zárult le, és a szociálisan rászoruló megváltozott munkaképességű emberek, valamint a rendkívül alacsony jövedelmű idősek élelmezési programja sem tart még sehol.
A hajléktalanok élelmezése kapcsán Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára Korózs Lajos szocialista képviselő írásbeli kérdésére csupán annyit árult el, hogy a tavaly kiírt közbeszerzés csak részben volt eredményes. Így fordulhat elő, hogy bár az unió négyezer fedél nélkül élő ember meleg ebédjét finanszírozná országszerte, jelenleg naponta csak háromezer adag ételt osztanak szét. Az államtitkár leszögezte: a le nem fedett területekre újabb közbeszerzést ír ki a lebonyolító, és ha a tender sikerrel zárul, kiosztják majd mind a négyezer adag ételt.
Siralmas a helyzet Kelet-Magyarországon
Lapunk megkereste az ügyben a projekt lebonyolítóját, a Hajléktalanokért Közalapítványt. Szűcs-Varsányi Nórától, a program szakmai koordinátorától megtudtuk, hogy Kelet-Magyarországon zárult sikertelenül a tender, így most hazánknak ezen a részén – az uniós finanszírozású program keretében – egyetlen hajléktalan sem kaphat enni. Hozzátette: az új közbeszerzés pályázati kiírása még nem jelent meg, szerinte március közepén-végén ez biztosan megvalósul, vagyis akkortól pályázhatnak majd azok, akik Kelet-Magyarországon részt vennének a hajléktalanok élelmezésének lebonyolításában. Legkorábban tehát 2017 második felében kaphatnak majd meleg ételt a program keretében a kelet-magyarországi kilenc megyében, vagyis Borsod-Abaúj-Zemplénben, Hevesben, Nógrádban, Hajdú-Biharban, Jász-Nagykun-Szolnokban, Szabolcs-Szatmár-Beregben, valamint Bács-Kiskunban, Békésben és Csongrádban.
Rétvári válaszából egyébként az is kiderül, hogy érthetetlen módon az uniós programból csak hétköznapra lehet ételt biztosítani, hét végére és ünnepnapra nem. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 14. kedd, 21:52
-
Találatok: 1726
Az Együtt közérdekű adatigényléssel kérte ki, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az elmúlt két évben milyen uniós programok kapcsán történt visszaéléséről küldött vizsgálati jelentést a Miniszterelnökségnek.
Az OLAF 2015. január 1. és 2017. január 16. közötti 23 témában küldött nyomozati anyag összefoglalót, vagy jelentést a Miniszterelnökségnek.
Itt a lista (pdf-ben):
1. OLAF OF/2012/1098 2015.01.07 a Regionális Operatív Programból finanszírozott, építéssel összefüggő, összesen három projektben tapasztalt visszaélés
2. OLAF OF/2011/0945 2015.01.21 a Gazdaságfejlesztési Operatív Programból és a Közép-Magyarországi Operatív Programból finanszírozott, nyomdaipari és papíripari gépfejlesztésekkel összefüggő, összesen tizenkét projektben tapasztalt visszaélés
3. OLAF OF/2013/1125 2015.02.12 a Környezet és Energia Operatív Program egy természetvédelmi projektjében történt visszaélés
4. OLAF OF/2014/0666/B4 2015.06.05 a Környezet és Energia Operatív Program egy szennyvízkezelési projektjében történt visszaélés
5. OLAF OF/2010/0863 2015.07.02 a Regionális Operatív Programból és a Környezet és Energia Operatív Programból finanszírozott, építéssel összefüggő, összesen négy projektben tapasztalt visszaélés, valamint több projekt keretében egy közbeszerzéssel foglalkozó tanácsadó cég szerződései
6. OLAF OF/2011/1112 2015.07.02 a Közlekedésfejlesztési Operatív Programból finanszírozott, vasút és útépítéssel összefüggő, összesen három projektben tapasztalt visszaélés
7. OLAF OF/2011/0357 2015.07.02 Végrehajtási Operatív Programból finanszírozott projektben tapasztalt visszaélés
8. OLAF OF/2012/0679 2015.08.08 a Környezet és Energia Operatív Programból finanszírozott szennyvízkezelési projektben tapasztalt visszaélések
9. OLAF OF/2013/1377/B4 2015.08.24 a Környezet és Energia Operatív Programból finanszírozott hulladékgazdálkodási rendszer fejlesztésével összefüggő működési bevételek, és a pénzügyi számítás
10. OLAF OF/2014/1110/B4 2015.09.28 a Gazdaságfejlesztési Operatív Programból kutatás-fejlesztési programba tartozó projektben történt visszaélések
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 14. kedd, 01:05
-
Találatok: 1678
Orbán Viktor évértékelőjében azt nyilatkozta, hogy az EU új hatásköröket akar magához venni a Szociális Pillér nevű kezdeményezés keretein belül. Fogalmam sincs, hogy melyik mozit nézi a miniszterelnök úr. Olyasmi történhetett, hogy éppen az esti Euronews Szociális Pillérről szóló riportja közben ráült a távirányítóra, véletlen átkapcsolt a ….-…. meccsre, és a “vedd el tőle, vedd el tőle” bekiabálást érthette félre.
Ki szeretne szerződésmódosítással járó hatáskör átrendezést?
Lényegében senki. Az EPP konzervatív néppárt kényelmesen elvan a jelenlegi keretek között. A jelenlegi hatáskörmegosztás az EU-s és tagállami szint között lehetőséget ad arra, hogy a szubszidiaritásra hivatkozva az Unió védendő csoportjain segíteni akaró kezdeményezéseket kigáncsolják vagy legalábbis az őszinte jókívánság szintjére gyengítsék. Az S&D európai szocialista párt szintén nem gondolkodik hatáskör átrendezésben a Szociális Pillér kapcsán, elég megnézni Maria Joao Rodrigues portugál szocialista képviselő jelentésének első vázlatát, amelyet a szocialista párt nevében terjesztett be. Szó sem esik kompetencia átrendezésről, a jelenlegi jogi keretek között történő jobb jogalkotásra szólít fel a mindennapi egzisztenciális gondokkal küzdő társadalmi csoportok felzárkóztatása érdekében. Az ALDE liberális párt ugyan kampányolt egy időben a Facebook oldalán új szerződéssel, de mióta a frakcióvezető a Brexit tárgyalásokkal van elfoglalva, az a kampány is alábbhagyott, és a közösségi médián kívül komolyabb kezdeményezéssel nem éltek e téren. A zöldek korábban mérlegelték egy szerződésmódosítás előnyeit és kockázatait. A többség úgy ítélte meg, túl nagy a kockázata annak, hogy egy új hatáskör-harcban Európa még inkább szétesik és az egymással marakodó tagállamok martalékává lesz. A többi párt pedig lényegében nem foglalkozik a kérdéssel szisztematikusan. Kivéve persze a széljobbot, akik az Unió feloszlatásán dolgoznak. A Bizottságot lehetne még új Uniós alapszerződés előkészítésével vádolni, de a Szociális Pillér kapcsán nem volt olyan megszólalás Juncker, vagy Larsson (a szociális pillérrel foglalkozó bizottsági tanácsadó) részéről, amely ne tisztázta volna, hogy a jelenlegi hatáskörökön belül gondolkodnak. Én a magam részéről szkeptikus vagyok, hogy eleget tud e tenni az EU félig megkötött kezekkel, továbbá hatékony ellendrukkerekkel, de próbáljuk meg. Hacsak az állam és kormányfők nem törik ilyesmin a fejüket a Tanács titkos és zárt ülésein, akkor szerződésmódosításról egy darabig még senki sem fog beszélni. A kérdés egyedül akkor kerülhet ismét előremutató és konstruktív értelemben napirendre, ha a német és francia választások során nem tolódik széljobbra egyik ország sem. És még ebben az esetben sem valószínű, hogy érintené az olyan nem euró országokat, amilyen Magyarország.
Mit jelent ezzel szemben a szociális pillér?
Az EU-t gazdasági közösségként hozták létre, aminek eredeti célja a közös gazdasági érdekek kialakítása volt, és az a kölcsönös gazdasági függőség, ami megelőzi egy újabb világháború kirobbanását. Ennek kibővítése lett az Uniós állampolgárság, az Unión belüli szabad utazás és a szabad munkavállalás joga. Ami viszont elmaradt, az a szociális és munkavállalói jogok kiegyenlítése az egész Unión belül, ami végzetes hiányosság. Nyugat-Európában az álnemzeti haszonleső politikai formációk azzal kampányolnak, hogy a keleti és déli szegényebb országokból megállás nélkül özönlenek át emberek nem kifejezetten munkahelyet és tisztes megélhetést keresve, hanem a szociális ellátórendszer kizsákmányolása érdekében (de persze amikor munkát keresnek, akkor meg a munkahelyet veszik el a helyiektől). 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 12. vasárnap, 17:38
-
Találatok: 2091
Mennyibe kerül és mennyit hoz az olimpia? - Rohanjon aláírni, ha nem akarja, hogy még az unokája is adósrabszolga legyen.
Ezen a héten – s csupán erre az alkalomra, egyetlen írás erejéig – változtatunk állandó publikációs gyakorlatunkon, s már a megjelenés hetében közzé tesszük aktuális nyomtatott kiadásunk egyik legfontosabb cikkét. Tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk szerint a 24. órában érkezik a figyelmeztető szó.
Szerzőnk aprólékos gonddal okadatolt, valós számadatokon alapuló, pontos számításokat prezentáló írása ugyanis arra a dermesztő eredményre jut, hogy a budapesti olimpia megrendezése menthetetlen gazdasági katasztrófahelyzetbe sodorná Magyarországot.
Lapunk nem titkolt szándéka e rendkívüli közléssel, hogy olvasóinkat az olimpiai népszavazást követelő NOlimpa-beadvány aláírására serkentse, mert meggyőződésünk, hogy egy ekkora kiadás vállalása közös döntést igényel.
A személyes pénzügyekkel foglalkozó kézikönyvek szerint a szegényekre leselkedő egyik legnagyobb veszély az, hogy amint pénzhez jutnak, zsigeri impulzusok hatására rögtön elszórják értelmetlen presztízsjavakra. Minél szegényebb valaki, annál nagyobb késztetést érezhet arra, hogy látványos költekezésbe kezdjen (plazmatévé, legújabb okostelefon, márkás tornacipő stb.) – félretéve minden józan megfontolást. Ez persze katasztrofális pénzügyi következményekkel jár, hiszen nem marad pénz az igazán fontos dolgokra, egyúttal a szegénységet is bebetonozza.
Hasonló csapdába kerülhetnek a szegény, nagy álmokat dédelgető, de viszonylag kevés önismerettel és önuralommal rendelkező kis országok is, legjobb példa erre Magyarország esete az olimpiával. A kézikönyvek mindenesetre azt tanácsolják, hogy a nagyobb beruházásokról semmiképpen ne döntsünk egyedül, gyorsan és érzelmi alapon. Ezzel az írással a közösségi, átgondolt és észérveken alapuló döntéshozatalt szeretném támogatni azzal, hogy áttekintem a tervezett budapesti olimpia pénzben kifejezhető költségeit és bevételeit. Az olimpiához kétségkívül számos olyan hatás is kapcsolódik, ami meghatározó lehet mind az érzelmi viszonyulás, mind a racionális döntéshozatal szempontjából, de csak nehezen vagy egyáltalán nem számszerűsíthető (országimázs, hazai pálya előnye, környezetrombolás, korrupció stb.). Ezeket a kérdéseket most félretesszük.
A PricewaterhouseCoopers (PwC) közel 1400 oldalas megvalósíthatósági tanulmánya alapján az 1. táblázatba gyűjtöttem össze minden olyan költségelemet, amelyre a tanulmány szerzői számszerűen hivatkoznak. A tervezett költségek három fő részre oszlanak: (k1) a pályázás és a paralimpia költségei, (k2) a közvetlen olimpiai fejlesztések és (k3) a támogató beruházások (közlekedés, sportlétesítmények stb.). Az OCOG rövidítés az olimpiai szervezőbizottságot jelöli, melynek költségvetését a pályázatban elkülönülten kellett kezelni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 11. szombat, 16:16
-
Találatok: 1568
Semmi újdonság, semmi innováció, semmi dinamizmus, enerváltság, rossz kisugárzás, Orbán Viktor idei produkciója minden korábbit alulmúlt - vélekedett Ceglédi Zoltán a miniszterelnök tegnapi évértékelőjéről. A politikai elemzővel az ellenzékről is beszélgettünk: szerinte az MSZP-ben nincs egységes gondolat és csapásirány, a DK pedig csak a saját pozícióját próbálja erősíteni.
- Orbán Viktor szerint 2016 nem volt unalmas év, ennek ellenére a 19. évértékelőjén nem izgultuk agyon magunkat.
- Rosszul megírt és rosszul előadott beszédet hallhattunk, ahol idétlen, archaizáló kiszólások, a különböző formákban elővezetett sorosozás volt a jellemző. A miniszterelnök szerint „lázadás” zajlik a világban, komikus módon olyan jelenségeket említve, amelyek sokkal inkább az ő kormányzását jellemzik: gyanús vagyonok, elnyomó politikai elit, korlátozott sajtószabadság tekintetében a Fidesz Magyarországa minden igényt belföldön is kielégít. A jövőről szólva is csak háborús retorikával tudott beszélni, „öt támadást” vár 2017-ben: a rezsicsökkentés megtámadását Brüsszeltől, a migráció, Soros György és a „nemzetközi szervezetek” támadása, a „brüsszeli szociális pillér”, ami Orbán szerint megakadályozná a magyar adócsökkentést, és szintúgy Brüsszel tör hazánk ellen, a munkahelyteremtő támogatásokat támadva. Semmi újdonság, semmi innováció, semmi dinamizmus, enerváltság, rossz kisugárzás, Orbán Viktor idei produkciója minden korábbit alulmúlta.
- Van így értelme a magyar politikusok évértékelőinek?
- Az évértékelés az utóbbi években mind inkább irrelevánssá vált, miközben maga a műfaj fontos lenne. Minden politikai közösség vezetője, szószólója az évértékelést használja fel hagyományosan arra, hogy összegezze a mögöttünk lévő időszak fontos problémáit, eredményeit, és a jövőre nézve adjon valamilyen programot. Az elmúlt évek hazai értékelései viszont adósak maradtak ezzel. Inkább kiszólások, formai elemek maradtak meg bennünk, azok is vegyes eredménnyel. Látványos kudarcok is kapcsolódtak ehhez, például amikor Orbán Viktor a „keményen dolgozó kisemberek” szlogen bevezetésével próbálkozott, amiből Rogán Antal azonnal paródiát kerekített.
- Kiszólás az idén a kormányfőn kívül is akadt, Gyurcsány Ferenc „komoly” cselszövést buktatott le.
- Gyurcsány Ferencnek a DK elnökeként nincs olyan célja, hogy az úgynevezett összellenzéki oldalnak, más ellenzéki pártokkal jót tegyen. Nagyon régóta „önérdek követést” látunk tőle, alapvetően a saját és pártja pozícióját próbálja meg erősíteni. Az általa felvezetett Lengyel László-féle összeesküvés-elméletnek több oka és lehetséges következménye is lehet. Egyfelől hitelteleníteni, gyengíteni próbálja Botka Lászlót. Szeged polgármestere ugyanis olyan kihívó az ellenzéki térfélen Orbán Viktorral szemben lehetséges miniszterelnök-jelöltként, aki e poszton egy lépcsővel lentebb lépteti a közvélemény szemében Gyurcsányt. Másfelől ezzel is megerősíti a Demokratikus Koalíció stratégiájában régóta zajló változás nyilvános kommunikációját, miszerint ők már nem akarnak közös listát. Gyurcsány még 2014 második felében is arról beszélt, hogy az összefogás szent kötelessége minden mást felül ír. Ehhez képest az elmúlt, legalább félévben azt látjuk, hogy a DK stratégiája egészen más. Gyurcsány nem mondott semmi olyan tartalmi elemet a DK politikájáról, az elmúlt évről és az előttük álló feladatokról, ami igazodási pontként szolgálna a közössége számára. Az volt a „bombasztikus” üzenet, hogy neki milyen politikai igényei vannak – elsősorban más ellenzéki pártokkal szemben. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 10. péntek, 20:21
-
Találatok: 1911
Miután Magyarország lerakta az illiberális állam alapjait, és ma már a fejlett illiberalizmust építi, Terikének egyre nagyobb esélye van arra, hogy átessen a vakkomondoron, és miután a sérüléseit ellátták, elfoglalja helyét – a vádlottak padján. Őt fogják felelősségre vonni.
Az illiberális állam ideológiája egységes eszmerendszert alkot. Minden mindennel öszefügg. A családon belüli erőszak nem jogsérelem, hogy a családon belüli nevelés legitim eszköze, amely nemcsak megengedett, hanem kívánatos is. Ismerjük a felcsúti apa esetét a fiával, akit megrugdosott, mert nem értett a szép szóból. Az ilyen családokból jönnek ki az olyan egészséges lelkű fiatalok, akik ezt a hagyományt továbbviszik.
De nemcsak a Fidesz politikusainak nőkről alkotott elmélete ismert, a szinglihordáktól Ákosig, hanem ismerjük Trump felfogását is arról, hogyan kell bánni a nőkkel. Putyin pedig a napokban írt alá egy rendeletet, amely eltörli, hogy bűncselekménynek minősítsék a családon belüli erőszakot. A gyerekeket és a nőket nevelési és fegyelmezési célzattal lehet és ajánlott is verni, különben elkanászodnak. Csupán súlyos sérülést nem szabad okozni, mert azért pénzbírság jár. Ahogy egy kecske seggberugásáért is, ha a kecske megsérül.
Mindez egy szemléletet tükröz. Az erőszak, a másik ember méltóságának, jogainak semmibe vétele nemcsak a családon belül, hanem az állam keretein belül is érvényes és legitim eszköz. Az illiberalizmus lényege éppen abban áll, hogy megfosztjuk a másik embert alapvető jogaitól és a családi vagy állami tekintély önkénye alá rendeljük. Az illiberális vezető a nemzete atyja, nemzete a családja, és úgy bánhat vele, mint Terikével.
Így esnek át a komondoron a civilszervezetek, a kritikus sajtótermékek, a kulturális szervezetek, egyetemek, kutatóintézetek, amíg meg nem tanulják, hogy ki az úr a háznál. El kell kapni a pináját, és azt csinálhatsz vele, amit akarsz. Ezt tekinthetjük az illiberális filozófia jelmondatának is, mert teljes mértékben kifejezi a lényeget, hogyan kell bánni az emberekkel. A letűnt liberális korszak korcs és erkölcstelen embereket nevelt, mert jogokat adott azoknak, akiknek nem jogra, hanem pofonvágásra lett volna szükségük.
Az orosz rendelet előtt meg is jelent a Komszomolskaja Pravda tudományos rovatában egy cikk arról, milyen jót tesz a nőkkel a verés. A lelkük mélyén igénylik is azt. Emellett azért is hasznos, mert nagyobb százalékban szülnek fiút azok a nők, akiket vernek. Márpedig tudjuk, hogy a kocsmaszintű karizmatikus keresztény ideológia szerint a férfi értékesebb, mint a nő. A nőt már csak ezért is érdemes verni, aki legyen büszke a sérüléseire.
A fejlett illiberális állam akkor jön el, amikor betört fejű, eltört kezű és vérző orrú nők járkálnak büszkén az utcán, a sérüléseiket mutogatva, megerőszakolva, s irigykedve arra a szerencsés nőre, akit a férje félholtra rugdosott. A társadalom maga pedig hasonlóan néz ki, mint ezek a nők és agyba-főbe vert gyerekek. Az egykori civilszervezetek tagjai versenyeznek azon, melyiket zárták be és gyújtották fel előbb. A legtekintélyesebb az, amelynek vezetőit bebörtönzik vagy meg is gyilkolják. Ennél többet civilszervezet nem kívánhat az élettől.
Az olyan családokból jönnek ki a különleges képeségű illiberális vezetők, mint amilyen az említett felcsúti család volt a férfias apával. Orbán Viktor egy ideig próbálta megjátszani magát, igyekezett megfelelni a liberális polgári ficsúroknak, hogy befogadják, aztán feladta. A képmutatást befejezve azt adja, mi lényege. Apánk lett ő immár ezzel az apaképpel, és a családjának tekint minket, mintha mindnyájan Anikók és Gáspárok lennénk. 
/ 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 09. csütörtök, 23:10
-
Találatok: 1530
Ez az ország a szabadságharcot választotta, nem a szabadságot. - „Döcög a gép, /de nekünk így is jó, /Langyos a sör,de nekünk így is jó, /Jobb nem is jár, /ha nekünk így is jó” (Sztevanovity Dusán)
2010 ősze óta nem voltak ennyire elégedettek a magyar emberek az ország helyzetével és a kormánnyal. Minden második magyar jónak, vagy nagyon jónak értékeli az Orbán-kormány munkáját. Ez derül ki a Medián legújabb felméréséből. A Medián nem szokott a levegőbe beszélni, úgyhogy, miután megismertük e felmérés eredményét, már csak egyetlen jó tanáccsal szolgálhatunk azoknak a magyaroknak, akik nem osztják minden második honfitársunk optimizmusát: meneküljön, ki merre lát.
Azok maradjanak, akik így érzik jól magukat. Sőt, nemcsak jól, de jobban, mint 2010 óta bármikor. Azok, akik azt szeretik, ha állam bácsi megsimogatja a buksijukat, és csak akkor ad rá kokit, ha megérdemlik. Állam bácsi mindig tudja, hogy ki a jó, és ki az, aki nem.
Nem magától lett ilyen ez az ország. Tudjuk, kik tették ilyenné, és sajnos, azt is tudjuk, hogy kik azok, akik hagyták, hogy ilyen legyen.
Utóbbiak, tisztelet a kivételnek, mi magunk volnánk. Azok a honfitársaink, aki akkor sem szóltak, amikor még szólhattak volna. Akik, butaságból, félelemből, közönyből hallgattak, vagy, mert azt hitték, vannak fontosabb dolgok is az életben, mint a demokrácia.
Most már, minden jel szerint késő. Létrejött gyönyörű képességük, a rend, a velünk élő nemzeti szotyializmus.
Akkor kellett volna szólni, amikor még nem nyúltak le minden lóvét, de már látszott a szándék, hogy készülnek rá. Amikor még működött a nyilvánosság és szabad volt a sajtó, de már íródtak a törvények, hogy ne legyen az. Amikor még volt jogállam, mert még nem volt teli pártkatonákkal az alkotmánybíróság.
De, tisztelet a kevés kivételnek, a magyar emberek nem szóltak. Azt hitték, hogy jó lesz nekik így is. Pedig, lehetett tudni, hogy nem lesz mindenkinek jó, de mindig voltak, akik azért lapítottak, mert abban hittek, hogy nekik azért jó lesz.
Ám nem lett jó nekik sem, mert a kormány lassanként belerúgott mindenkibe. Egyenruhásokba és civilekbe, ápolókba és ápoltakba, gyógyítókba és betegekbe, pedagógusokba és diákokba. Fiatalokba, öregekbe, kismamákba, nagymamákba.
Kuss volt a magyar ugaron, amerre a szem ellát. Voltak, akik próbálkoztak, de a legtöbben arra játszottak, hogy ők talán megússzák.
Nem lehet megúszni. Robog az úthenger, és mindenkit maga alá gyűr, aki az útjában áll. Ha akarna, sem tudna leállni: Mészáros, Garancsi, Vajna Tímea férje, a Nemzet Veje és a kormányhoz közeli csókosok belepusztulnának, ha naponta nem kereshetnének milliókat.
Ez az ország a szabadságharcot választotta, nem a szabadságot. Rohadunk a forradalomba, az utolsó kapcsolja le a lámpát!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 08. szerda, 17:52
-
Találatok: 1686
Ez a rendszer a robbanás felé tart, és nem tudjuk, mikor és kit hogyan talál meg. Orbánnak mennie kell – írta Tamás Gáspár Miklós a HVG.hu-n Aggodalmaink című cikkében. Az írás kapcsán beszélgettünk.
– Orbánnak mennie kell – ez a vége a mostani írásának a HVG.hu-n, nyilván a Beszélő 1987-es ,„Kádárnak mennie kell!” cikkére rímelve. Miben áll a párhuzam?
– A párhuzam csak annyiban áll fönt, hogy akkor is rendkívül stabilnak látszott a rendszer, de közben hajszálrepedések ezrei bontották meg. Mindenki érezte, hogy valami már nem működik, de a repedéseket kevesen látták. Nem tudom, hogy a mostani rendszer megbukik-e rövidesen, de attól félek, itt nem egy békés, demokratikus kibontakozás, vagy akár egy minőségi rendszerváltás következik be. Különösen nem olyan, mint ami nekem kedves lenne. Hanem őrült zűrzavar. Például az a típusú, amit Romániában láthatunk.
– Az zűrzavar ön szerint?
– Egy mocskos zűrzavar, igen. Amiben senkinek sincs igaza. Az egyik oldalon áll az elnöki hivatal, a titkosszolgálat és a különleges ügyészség, amely át akarja venni a hatalmat (és időnként át is vette), a másik oldalon pedig egy populista, enyhén nacionalista, korrupt, de valódi társadalmi támogatottságot élvező kormány. Tekintettel arra, hogy nálunk tettre kész ellenzék nincsen, óriási felelősség nehezedik azokra a konzervatív jobboldaliakra és értelmiségiekre, akik elgondolkodhatnának azon, hogy hogyan lehetne a rendszer keretein belül az excesszusokat (túlkapás – a szerk.) megszüntetni vagy megreformálni. Mert ami történik, annyira ütközik az elemi igazságérzettel, hogy ezt ez a nép nem fogja eltűrni sokáig. Ha egyszer valamilyen más okból elkeseredik, és föllázad, abból nagyon nagy bajok lesznek.
– Káoszra, zűrzavarra adódik egy viszonylag friss párhuzam, a 2006. őszi események. Ilyenre gondol?
– Lényegesen rosszabbra. Valami irracionális módon kirobbanó dologra gondolok: valaki mond valami elképesztő őrültséget, vagy kigyullad a metró. Joggal vetődik fel az emberekben, hogy az állam – és ez már nem is csak Orbán Viktor kormányzásához kötődik, hanem mindenkiéhez – egyáltalán nem képviseli a közérdeket és a közjót. Nem lehet megbízni a törvényes rendben, mert akik hatalmon vannak, önző érdekeiknek megfelelően irányítják az országot. Ennek van egy mértéke, ami változik, bár mérni nem lehet, ez egy intuitív dolog. De valamikor majd az emberek úgy érzik, ez a mérték tűrhetetlenné vált. Szerintem tiszta véletlen, hogy nem robbant ki botrány abból, hogy a miniszterelnöknek a vagyonnyilatkozata szerint 700 ezer forintos vagyona van, miközben mindenki tudja, hogy közvetve több száz milliárdos vagyon fölött rendelkezik. És eközben pattanásig feszülő társadalmi ellentétek között élünk, az ország kiszolgáltatott számára ellenőrizhetetlen gazdasági folyamatoknak. Mi van, ha válságba kerül az autóipar? Magyarországnak kampec.
– Ha a számokat nézzük, most mintha nem afelé mennénk, mint amitől ön tart. A társadalmi különbségek elkezdtek csökkenni, a bérek emelkednek, aki nagyon elégedetlen, elmehet külföldre…
– Persze, az egyenlőtlenség mértékében van egy kis fluktuáció, és volt a lehetőség, hogy el lehet menni.
– Volt?
– Igen, volt. Most már világossá tették, hogy Nagy-Britannia kiválása az EU-ból lényegében a kelet-európai bevándorlás iránti gyűlöletnek köszönhető. Meddig lehet még Magyarországról szabadon kivándorolni Nyugat-Európába? Percekig. Vagyis ezek az ideiglenes szelepek sem működnek majd, miközben az egész világon egyre autoriterebb rendszerek alakulnak ki.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 08. szerda, 00:28
-
Találatok: 2011
Van esély az olimpiarendezésre, és egy mindent maga alá gyűrni akaró rendszer bolond lesz kihagyni egy ekkora figyelemelterelő előadás esélyét. Vélemény.
Két állítást teszek, amely látszólag ellentmond egymásnak:
- A Momentum Mozgalom kezdeményezéséből szinte biztos, hogy nem lesz népszavazás az olimpiarendezésről Budapesten (vagy bárhol Magyarországon)
- A népszavazási aláírásgyűjtés fontos dolog, komolyabb távlati esély a polgári demokrácia hívei számára, mint bármi más, ami a közelmúltban, az internetadós tervek óta történt.
De miért nem lesz népszavazás? Nos, ezt kell talán kevésbé magyarázni. Lassan mindenki megérti, hogy olyan rendszerben élünk, ahol az alkotmány eltörlésétől, és egy másik összetákolásától kezdve a történelemátíró emlékműveken át, az NB II. átszervezéséig egy ember mondja meg az irányt, a többi pedig végrehajtja az utasításokat, vagy másnap már őt hajtják ki a kiváltságosak közül.
A népszavazás fontos fegyvere a mindenkori ellenzéknek. Jól tudta ezt a Fidesz, és a még önálló Alkotmánybíróság előzékenysége folytán alkalmazta is 2008-ban, az akkori kormányzat, sőt, a rendszer megbénítása érdekében. Nagyon is tisztában vannak azzal, hogy milyen elképesztő lelki és politikai áttörést okozhat egy sikeres referendum – különösen abban a ritkán próbált esetben, ha az érdemi és értelmes célokkal bír, ha leleplezi a kormányzati inkompetenciát. A „szociális népszavazás” nevű 300 forintos blöff bejött és tarolt, következményei pedig ott vannak szinte minden közkórházban. De ki olvassa ezt a fejükre ma már?
Hatalomra jutva a szabadságjogok szűkítése során nem is késlekedtek a népszavazási lehetőségek szigorításával. Cseles eszközök bevetése mellett pártkatonákkal tömték tele az összes, választási ügyekben illetékes szervezetet, bizottságot és hivatalt. Olyan választási szisztémát alkottak meg, amelyik fontos sarokköve a beláthatatlan időre épülő rendszernek, és garantálja, hogy ha adott ügyekben valahogyan össze is gyűlik a megfelelő mennyiségű aláírás, az nagy valószínűséggel megreked a NER valamelyik speciális elhárító szűrőjén.
De ha hiba csúszik a rendszerbe, és eljutnak a választási irodáig, akkor jönnek a párt legfőbb futballklubjának kopaszai, és elrendezik a problémát, mint ahogy a Lendvay utcában, a Városligetben vagy a Nemzeti Választási Irodánál történt. Nem menti fel mindezt az sem, hogy gyakran maga az ellenzék sem képes még megtölteni sem ezt a politikai fegyvert, nemhogy elsütni. Egy nagyobb pártra nézve pedig egyenes kínos, ha képtelen vagy csak ímmel-ámmal akar összegyűjteni megfelelő mennyiségű aláírást országos ügyekben. Akkor mintha maga is a rendszer alkotóeleme lenne.
Tény: népszavazás sem a józan ésszel nemigen indokolható boltzárról, sem még nagyobb dolgokról, például a senki által nem kért (és persze nem is ígért) „alaptörvényről” nem lehetett, hogyan lehetne az új mestertervről tehát, amelynek két legfontosabb célja a hatalomközeli oligarchák hetedízigleni milliárdossá tétele és a több évtizedes uralkodás újabb eszközzel való bebiztosítása? A nagy terv hatalompolitikai szempontból bizony nem is hülyeség, hiszen miközben Budapesten kívül kettő kivételével nem maradt már pályázó város a 2024-es olimpiára (az államcsődök népszerűsége esik, és a közakarat két óriásvárost kivéve mindenütt megfúrta a terveket), a korrupciótól bűzlő nemzetközi sportszervezetek pedig remek vadászterületei az autokrata kiskirályságoknak.
Bővebben ...
