- Részletek
-
Készült: 2016. június 30. csütörtök, 23:49
-
Találatok: 1756
Nagy-Britannia nem létezik. Skócia önálló állam, Észak-Írország csatlakozott Írországhoz. Az Európai Unió szétesőben. Kiváltak a hollandok, a dánok, a svédek. Az euró 30 százalékot veszített értékéből. De az igazi baj – 3500 mérfölddel odébb, az Atlanti-óceán túlsó oldalán –, hogy az Egyesült Államok populista ripacsot választott elnökének.
Amerika izolacionista lett: visszahúzódott a NATO-ból, letett a nukleáris fegyverek korlátozásáról. Szaúd-Arábia és Irán atomtámadással fenyegeti egymást. Dél-Korea és Észak-Korea nukleáris csapásokra készül – szintén egymás ellen. Japán és Kína nukleáris fegyverkezési versenyt folytat. Mindenütt vámok és kereskedelmi korlátozások drágítják az életet. A világkereskedelem ötven százalékkal visszaesett. Az emberiség GDP-je radikálisan csökkent.
Rémálom. Mégsem elképzelhetetlen. Könnyen lehet: a Brexit, Nagy-Britannia távozása az EU-ból, ami a rémálmot felidézte, csupán az első lépés abban a folyamatban, amely végül a liberális világrend összeomlásához vezet.
Önmagában nem meglepő, hogy Nagy-Britannia otthagyja az Európai Uniót, hiszen az nem a hatékonyság, nem a dinamizmus mintaképe. Ráadásul a briteknek VIII. Henrik óta – enyhén szólva – ambivalens a viszonyuk Európához. Kilépésük mégis félelmetes, ugyanis a fejlett világban terjedő közhangulat eredménye. Veszélyeit már ismerjük. Legalábbis ismernünk kellene.
Globalizációellenes populizmus söpör végig az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Kísérteties a hasonlóság a brit népszavazás és az amerikai előválasztások között. Ugyanazt a politikai koktélt keveri a politikai jobboldal és baloldal: antiglobalizáció, kereskedelemellenesség, migrációellenesség, establishmentellenesség és természetesen pénzügyiszektor-ellenesség és bankellenesség. A Brexitre szavazók és a Donald Trumpra voksolók túlnyomó többsége idős és mérsékelten képzett. Napjaink termelőeszközüktől megfosztott proletárjai – mondaná Marx.
Mark Twain szerint egyébként a történelem nem ismétli önmagát, csak rímel.
Másképp fogalmazva: újra és újra meg kell tanulnunk ugyanazt a leckét. Örök érvényű lecke: amikor kereskedünk, prosperálunk, amikor bezárkózunk, szenvedünk. Bár ezt a leckét sokszor megtanultuk, sokszor el is felejtettük, sokszor több száz évre.
A párizsi békét követően az Egyesült Államok hátat fordított a világnak. Alig egy évtizeddel később – az 1929-es tőkepiaci visszaesés utáni gazdasági válság nyomán született politikai nyomásnak engedve – Hoover elnök aláírta a Smoot–Hawley-törvényt, amely vámokkal védte az amerikai termékeket. A kereskedelmi háborútól megbénítva a világkereskedelem több mint 60 százalékkal visszaesett, 1933-ra az amerikai GDP a felére csökkent. Amerika protekcionista és izolacionista lett. Külpolitikájának vezérelve így hangzott: „America first.” A Föld szinte összes lakójának jelentősen romlott az életszínvonala. Megjelentek ordas eszmék, nacionalizmus, sovinizmus, fasizmus, kommunizmus. Hamarosan háborúban állt a világ nagy része.
A második világháború után, tanulva a tragédiából, az Egyesült Államokban létrejött a Nagy Közmegegyezés: a prosperitás leginkább a szabad versenyes kapitalizmussal teremthető meg, amelybe az állam – kisebb vagy nagyobb mértékben – beleavatkozik. A prosperitás terjedésének és a béke fenntartásának a világkereskedelem a legjobb eszköze.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 29. szerda, 15:09
-
Találatok: 1750
Az első negyedévi gazdasági lassulás előre látható volt az EU-támogatások és emiatt az állami beruházások idei apálya miatt. A lassulás azonban váratlanul látványossá sikeredett, mert erőteljesen kidomborodott a hat éve működő „magyar modell” magánberuházásokat visszafogó hatása – írja a 2016-os évre vonatkozó előrejelzésében a GKI Gazdaságkutató Zrt.
A világgazdaság 2016-ban a korábban prognosztizáltnál lassúbb ütemben növekszik. A politikai bizonytalanság Nagy-Britannia EU-ból való kiválásával fokozódik. A Brexit gazdasági katasztrófa Nagy-Britanniának, politikai katasztrófa az EU-nak. Az EU számára ugyanis a közvetlen gazdasági veszteségeknél sokkal súlyosabb probléma, hogy felerősödhetnek az akár a széteséséhez is elvezető nemzeti törekvések. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy ez a veszély éppenséggel az integráció híveit készteti sikeresebb cselekvésre.(A magyar gazdaság is megsínyli a britek kilépését.)
Változatlanul napirenden van a menekültprobléma és az ukrán válság. A gazdasági kockázatok erősödése főként Kína, az USA és az EU mérsékeltebb GDP-dinamikájára, Latin-Amerika recessziójára, az alacsony kőolajár kedvező növekedési hatásainak kifulladására vezethető vissza. Az USA-ban a monetáris szigorítás lassú lesz. A világ többi országát a növekedés serkentése és a deflációs nyomás elleni küzdelem jegyében továbbra is laza monetáris politika jellemzi.
Az elmúlt hónapokban a gazdaságpolitikában csendes, egyensúlyrontó változás kezdődött. A 2017. évi költségvetésben előirányzott lazítás hat az idei döntéshozatalra is. Folytatódik a tulajdonviszonyok és piacok aktív állami szerepvállalással történő átrendezése. Friss példák erre a cafeteria átrendezése miatt az önkéntes pénztárak nehéz helyzetbe hozása, az önkormányzatok számlavezetésének államosítása vagy az FHB-csoport takarékszövetkezeti integrációt vezérlő terjeszkedésének törvénykezési eszközökkel való segítése, majd akadályozása; ez utóbbiban az elvileg független bankfelügyelet megjelenése. A monetáris politika fontos célja a forint gyengítése, s ezzel árfolyamnyereség elérése. Ennek ára a magyar gazdaság egészének leértékelődése. Az MNB messze túlterjeszkedik a jegybanktörvény által lehetővé tett kereteken, döntései rombolják a közbizalmat. A Fitch Ratings májusban felminősítette Magyarországot, az S&P a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika miatt ezt nem tervezi, a Moody’s döntése bizonytalan – írta a 2016-os évre vonatkozó előrejelzésében a GKI Gazdaságkutató Zrt.
Most már nem a munkanélküliség a gond, hanem a munkaerőhiány
A jelek szerint kudarcot vallott az olcsó magyar munkaerőre alapozott növekedési stratégia. Mivel már legalább félmillió magyar dolgozik külföldön, a szakképzett munkaerő hiánya erőteljesen behatárolja a növekedés lehetőségeit. Az itthon maradottak képzett részének megtartása a verseny- és a közszférában is jelentős béremelést kényszerít ki, miközben a közmunkásoknak csak igen szerény része képes a versenyszektorban elhelyezkedni. 2016-ban a bruttó kereset 6 százalékkal növekszik. A reálkeresetek a 0,8 százalék körül várható infláció és az szja 1 százalékpontos csökkentése következtében átlagosan 6,5-7 százalékkal nőnek, nagy differenciáltság mellett. A nyugdíjak reálértéke kismértékben emelkedik. A lakosság egy részének dinamikusan emelkedő jövedelme, csökkenő hitelterhe és növekvő vásárlási hajlandósága egyre inkább élénkíti, 2016-ban 4 százalékkal növeli a fogyasztást.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 29. szerda, 02:29
-
Találatok: 1800
Hát bizony, lesznek világpolitikai változások a Brexiten túl is, részben annak következményeképpen. Ennek egyik első jele, hogy a nagy kardcsörtetés után Erdogan török elnök úgy csúszott hason Putyin elé, mint hajdan a kegyvesztett pasa a szultán papucsához.
Cserébe az oroszok ismét elgondolkodnak a Török Áramlat megvalósításán, ez pedig azt bizonyítja, hogy az amerikai palagázról szóló nagypofájú kijelentések kissé messze jártak a valóságtól, a világ - és Európa - mégsem nélkülözheti az orosz szénhidrogéneket, bármennyire is próbálták ezzel etetni a népet, amikor az olajárak csökkentésével akarták térdre kényszeríteni Putyint.
Lehet átmenetileg nehézségeket okozni, de egy akkora ország, mint Oroszország kibírja ezt, hiszen a világgazdaságnak van egy évtizedek alatt kialakult nyersanyag-szükséglete, és az árakat sem lehet hosszú időn keresztül mesterségesen eltorzítani.
Így aztán, ha orosz gáz nincs, akkor gáz van, palagáz meg nincs, nincs kialakítva az infrastruktura a cseppfolyós gáz átalakításához, és a kitermeléshez kapcsolódó környezeti problémákat sem lehet megoldottnak tekinteni.
Szóval, jön a Török Áramlat, a világ pedig ismét megtanulhatta, hogy a medve nem játék...
Az is érdekes, hogy a Brexit ügyében Amerika hallgat, ami persze akkor érthető, ha különleges szövetségesének eszetlen lépéseit ő sugallta, de legalábbis mély egyetértéssel szemlélte, mert érdekei az EU gyengítéséhez kapcsolódtak.
Oroszország sajnálkozása sem tűnt őszintének, hiszen az uniós embergó károkat okozott, márpedig Amerika érdekeit az Unión belül az Egyesült Királyság képviselte legvehemensebben.
A brit kilépéssel Amerika befolyása az Unióra meggyengült, és ezzel nemigen számoltak sem Washingtonban, sem Londonban, ahol azzal sem, hogy a fagyi visszanyal és a kilépések sorozata folytatódik, csak most már az Egyesült Királyságból lépnének ki a skótok, akik még nem felejtették el Stuart Máriát, emellett az Északi-tengeri kőolajkincset is a hónuk alá csapnák a váláskor.
Az is könnyen elképzelhető, hogy a bajok közelebb hozzák egymáshoz az Unió orszgait, és elindulnak a közös államiság megteremtésének útján, egyszerűen magukra hagyva a nemzetállamok szószólóit.
Ez a nemzetállami arcoskodás egyébként egy nagy marhaság, hiszen a nemzetek homogén népességet jelentenek, de ha körülnézünk, hát ilyen állammal Európában nemigen találkozhatunk.
Még a mi nemzetállamunkat is egy párszáz évvel ezelötti migráns leszármazottja vezeti, lókupec őseihez mért szakértelemmel...
Hogy ez mennyire tarthatatlan, azt nem is kell nagyon bizonygatni, de azt azért megemlíteném, hogy a nemzetállami ötletek másodszor tennék padlóra Magyarországot - most éppen azzal okozva kárt, hogy a világban végbemenő folyamatokkal szembemasírozva megpróbálnak olyan receptet adni a magyar nép felemelkedésére, mely a függetlenség illúziójának porcukrával hinti meg a lyukas gatyából kilógó seggünket.
Mitől vagyunk mi függetlenek a józan észen kívül? Olyanná akar tenni bennünket a Legmagyarabb Beteg, vagy a Legbetegebb Magyar, mint aki a rohanó árral szembeúszva próbál menekülni, de nem jut semerre, legfeljebb belefullad a vízbe.
Azzal nem számol, hogy ő is belefulladhat, hiszen ő halhatatlan - habár helyében engem elgondolkodtatna, hogy Horthy negyvenkettőben még éppen a várható hadizsákmányon osztozkodott, negyvennégyben meg már rezidenciájának illemhelyén kuporogva írta alá lemondásáról szóló nyilatkozatot, miközben Erdélyt végleg elvesztette az ország.
Mindenesetre Orbán helyében a rezidencia kialakításánál nagyon odafigyelnék a wc-ülőke kipárnázására...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 27. hétfő, 20:43
-
Találatok: 1728
A Fidesz nem párt, hanem egy maffiaszövetség, amely folyamatosan és nagy értékre követ el bűncselekményeket a magyar állam kárára.
Kedves fideszes honfitársaink!
Magyarországot nem egy pártszövetség, nevezetesen a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt kormányozza, hanem egy bűnszövetkezet. Ezzel tisztában van az ország minden épeszű lakója és a világ azon része, amely némi figyelemre méltatja hazánkat. A Fidesz nem párt, hanem egy maffiaszövetség, amely folyamatosan és nagy értékre követ el bűncselekményeket a magyar állam kárára, amikor a közpénzeket magán pénzként kezeli, és a zsákmányt a bűnszövetség vezetője, Orbán Viktor szétosztja a családja, a barátai, a szövetségesei, a vazallusai között. A magyar társadalom nem a Fideszhez tartozó részétől kikényszerített védelmi pénzt, vagyis a gazdasági vállalkozások megsarcolásával elrabolt milliárdokat pedig Orbán saját emberei gyűjtik be nap mint nap, hogy a kizsarolt summát az Orbán által irányított bűnszövetség rejtekhelyeire hordják. Ott ezt is szétdobják a bűnöző családok között, ahol az osztozkodásban a miniszterelnök famíliája áll az első helyen.
Ti, Fideszre szavazók évek óta úgy tesztek, mintha erről mit sem tudnátok. Amikor a tények már kiverik a szemeteket, akkor azonnal arra hivatkoztok, hogy anno a szocialisták is loptak, sőt – szerintetek – még többet is mint amennyit a Fidesz. Csakhogy az a védekezés, hogy más is lopott, sőt többet, egyetlen bíróságon sem számít még csak enyhítő körülménynek sem, pláne nem ad felmentés a felelősségre vonás alól. Amióta Orbán Viktor dobta első számú strómanját, Simicska Lajost, és újat választott helyette Mészáros Lőrinc személyében, azóta a legidiótább fideszes szavazónak is a napnál világosabb bizonyíték áll a rendelkezésére arról, hogy Simicska éveken keresztül csak Orbán Viktorhoz fűződött kapcsolata miatt nyerte el az állami megbízásokat, mert, amikor kettejük viszonya megromlott, azonnal megszűntek a szaftos üzletek, sőt maffia harc tört ki Orbán és Simicska családjai között.
Kedves fideszes honfitáraink!
Nincs magyarázat és főleg mentség a számotokra, akik az utóbbi időben elsősorban a szocialisták és minden egyéb demokratikus ellenzéki párttal szemben érzett ellenszenvetekre hallgatva szavaztok a Fideszre, azzal takarózva, hogy egyébként sem lenne kire adni a voksotokat és a jelenlegi Fidesz-kormány még mindig jobb, mint egy szocialista, vagy bármilyen más kormány lenne. Csakhogy: a Fidesz, amely magát jobboldali konzervatív néppártnak definiálja, a ti pártotok, vagy – ahogy a tények bizonyítják – az általatok a Fideszre adott szavazatokkal fenntartott bűnszövetség.
A polgári, és – amire annyira szerettek hivatkozni – a keresztény erkölcsök nevében ezért, vagy ki kellene lépnetek ebből a bűnszövetkezetből, vagy minden lehetséges eszközzel azon kellene lennetek, hogy belőle vagy a helyére egy valódi polgári és konzervatív pártot hozzatok össze, amelynek nem az állami tulajdonnak az új magyar burzsoázia zsebeibe pumpálása lenne a küldetése, hanem az ország milliói érdekeinek védelme, a szegénység felszámolása, a jogállamiság és a demokrácia, az évszázados polgári értékek, benne a magántulajdon garantálása, a törvény előtti egyenlőség biztosítása.
Ti, kedves fideszes honfitársaink beszámítható, felnőtt, magyar állampolgárokként a magyar Polgári Törvény Könyv értelmében bűnsegédek vagytok. Mert bűnsegéd, aki – ahogy a törvény betűje mondja – bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 26. vasárnap, 16:19
-
Találatok: 1835
A Brexit ugyan nem fogja elkaszálni a visegrádi országokat, de minden bizonnyal felgyorsítja az EU átalakulási folyamatait, amiből nagyon rosszul jöhetnek ki. Magyarország a többiektől erősen lemaradva indul a túlélési versenyben.
Nagy-Britannia nemzetközi súlyának csökkenése és befelé fordulása miatt a kelet-közép-európai országok elveszthetik az EU-n belüli legfontosabb szövetségesüket a német és francia túlsúllyal szemben - kezdi a Brexit régiós következményeinek sorolását a bne IntelliNews hírportál.
A kelet-közép-európai országok értékelték a szigetország korábbi elkötelezettségét az EU bővítése és az egységes piac bővítése mellett, illetve ellenállását az intézményes integráció erősítésével szemben.
Jó imázs
A régióból nézve Nagy-Britannia menőnek látszott az EU régebbi tagállamaival összehasonlítva, amit segített, hogy a kelet-közép-európai országok polgárai rövid haladék után munkát vállalhattak a szigetországban.
A munkáspáti Tony Blair és Gordon Brown miniszterelnöksége alatt Nagy-Britannia fontos szereplőjévé vált az EU-nak - az előbbi politikus sztár stílusát kihasználva növelte országa súlyát, az utóbbi a válságkezelésben játszott fontos szerepet.
A tory David Cameron viszont a szigetország visszaszorulását hozta, kezdve attól, hogy kivitte pártját az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójából (létrehozva egy euroszkeptikus képviselőcsoportot) egészen a katasztrofális eredménnyel zárult csütörtöki népszavazásig.
Rossz hangulat
Eközben megromlott London és a régió viszonya is. Részben azért, mert a britek az EU további bővítésének megvétózásával fenyegetőztek, részben azért, mert a vendégmunkások szociális juttatásainak csorbításával a szigetországban dolgozó kelet-közép-európaiakon ütöttek egy nagyot.
Ráadásul a briteknek adott engedmények más gazdag országokat is hasonló korlátozások bevezetésére vagy akár a kilépésre ösztönözhetik. A végeredmény egyfajta a la carte Európa lehet, ami nem igazán érdeke a régiós országoknak.
Nem szívóznak
Várhatóan a kelet-közép-európai országok nem fognak népszavazást kezdeményezni az EU-tagságról, mert nettó pénzfelvevői a közösségnek. Még az uniót folyvást szapuló Orbán Viktor magyar miniszterelnök is tudja, hogy az EU értékes pénzforrás az országának. A közösség elhagyása részben Moszkva karmai közé hajthatja az itteni államokat, részben megfosztaná politikusaikat az emberek bajaiért okolható, kézenfekvő bűnbaktól.
A régiós országok megpróbálhatnak engedményeket kicsikarni az új helyzetben - ahogy a sok szénerőművet működtető Lengyelország megtette a károsanyag-kibocsátási szabályok felpuhítását javasolva -, ám a kisebb szolidaritást kínáló, a la carte Európát még a jelenleginél is jobban uralnák a nagy és erős tagállamok. És a régiós országok immáron nem számíthatnának arra, hogy igényeiket Londonból támogathatják.
Nem lesz pénz
Az új helyzetnek súlyos hatása lesz a kohéziós és strukturális alapokra az EU következő költségvetésében. Európa megosztottabbá válhat és a nyugat-európai országok elmozdulhatnak a szorosabb integráció felé.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 25. szombat, 17:16
-
Találatok: 2158
Ha így folytatódik, kiürül az ország - Nem folytatódik a Gyere haza, fiatal! kampány. Egyes információk szerint új vállalkozást segítő program indul helyette. Adatok szerint mintegy öt-hatszázezer magyar dolgozik jelenleg külföldön. Ők – a lapunk által megkérdezett szakértők szerint – semmilyen „villámkampánnyal” nem hozhatók vissza. Azt is mondják: ma a kivándorlás az ország legégetőbb problémája.
A miniszterelnök két éve még azt mondta a parlamentben: a Magyarországról kivándorló fiatalok nem gazdasági menekültek, hanem „az életkoruknak megfelelő, nagyon komoly kalandot vállalnak azzal, hogy elmennek dolgozni, és idegenben próbálnak helytállni”. Azt is hozzátette: a fiatalok csaknem kétmilliárd eurót utalnak haza a családjuknak, s ezzel erősítik a magyar gazdaságot.
Aztán jött a beismerő vallomás: legalábbis nehéz másképp értelmezni, hogy tavaly áprilisban a kormány elindította a Gyere haza, fiatal! programot. Százmillió forintot áldoztak rá, s ebből ötvenhetet költöttek el: százöt fiatalt hoztak haza. A GKI Gazdaságkutató adatai szerint a fiatalok elvándorlása 2010 után gyorsult fel. 2012-ben több mint kétszázharmincezren dolgoztak külföldön, a legfrissebb adatok szerint ma több mint ötszázezren. Ehhez képest a százöt nem hangzik soknak. A programért felelős Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) beszámolója szerint ez mégis sikertörténet: azzal érveltek, hogy eredetileg ötven fiatal hazacsábítása volt a cél 2017. december 31-ig.
Kíváncsiak lettünk volna, hogy akkor mégis miért nem folytatódik a hazacsábítás, ám Pákozdi Szabolcs, az OFA elnöke lapzártánkig nem válaszolt a 168 Óra kérdéseire. Így azt sem tudtuk meg, igazak-e a hírek, hogy új vállalkozást segítő programot indítanak a hazatérőknek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 25. szombat, 10:39
-
Találatok: 2301
A most épülő kormánymédia nemcsak aljas megcsúfolása az újságírás ethoszának, de elképesztően dilettáns is. Az ide öntött irtózatos mennyiségű közpénz rendkívül alacsony hatékonysággal hasznosul - állítja Vásárhelyi Mária. Ám a szociológus-médiakutató szerint a nyomasztó kormánypárti médiadominancia megfojthatja magát a kormányt is: ha a polgár a saját bőrén érzi, hogy hazudnak neki éjjel-nappal, akkor egy idő után nem fog bedőlni. Ennek ellenére úgy véli, semmi okunk az optimizmusra; szabad nyilvánosság nélkül nem lehetnek szabad választások.
- Mit olvas?
- Ha arra kíváncsi, honnan tájékozódom, a Népszabadságot, a Népszavát, az Indexet, a 444.hu-u, a hvg.hu-t minden nap átfutom, mostanában már a Magyar Nemzetet is, és a jobboldali portálokba is bele-belenézek.
- Azért ezt még egy átlagos magyar értelmiségi sem mondhatja el magáról, nem hogy egy „átlag” magyar polgár, aki a napi kenyérharcban örül, ha este lezökkenhet a fotelbe a tévé elé. Az ön tájékozódásában nyilván vastagon benne van a foglalkozási ártalom: szociológusként a média az egyik szakterülete.
- Kommunikáció- és médiakutató vagyok, aki a szakmája szerint igyekszik nyomon követni, azt is, ami nem az ízlése szerint való. És ebben benne van az a felismerés is, hogy aki a kormánypárti sajtót egyáltalán nem olvassa, nem tudja, hol él, homokba dugja a fejét, a gettósodott ballib média komfortzónájának a foglya.
- Ugyanez áll a csak kormánypárti médiát fogyasztókra is.
- Ez igaz, de a kormánypárti és az ellenzéki média között óriási a különbség, mert az utóbbi azért nagyobb kitekintést ad arról, mit gondolnak a másik oldalon, tehát tükröz alternatív gondolkodást is, amit a kormánypárti sajtó nem tesz meg. Ezért azt lehet mondani, hogy a nem kormánypárti média közönsége sokoldalúbban tájékozott.
- Ez is legfeljebb a korosabb generációkra érvényes.
- Él még néhány nemzedék, amelynél a napilapolvasás szokás, életforma, de az utánunk jövők már alapvetően az online portálokból tájékozódnak, nem kis részben pedig csak saját ismeretségi körükből, a Facebookon. Látjuk, milyen drámai módon esnek a nyomtatott média példányszámai, elvétve látni negyven alatti fiatalt újsággal a kezében.
- Akkor mi végre az a hajthatatlanság, amivel a hatalom mindenáron napilapokat szerez, alapít, megteremtve a Magyar Időket vagy a Metropolt felváltó Lokált?
- Ez a Simicska Lajos és Orbán Viktor közötti háború következménye, amennyiben maga a jobboldali-konzervatív nyilvánosság is kétosztatú lett, a Simicska-birodalom maradéka, amely nemrég még a kormánypropaganda zászlóshajója volt, erősen kormánykritikussá vált. Szóval elkezdett úgy viselkedni, ahogy a sajtótól elvárható egy demokráciában. A kormány pedig az egyszer eltüsszentett birodalom újraépítésével van elfoglalva. Korábban a Simicska-sajtóbirodalom – a Magyar Nemzet, a Hír TV, Lánchíd Rádió – kiváló infrastruktúrával sok gazemberséget csinált, de professzionálisan tette, amit tett. A Magyar Nemzet külpolitikai rovata például - amely úgy-ahogy kívül tudott maradni a napi belpolitikai szempontokon -, szakmailag 2014 előtt is nívós volt. A most épülő kormánymédia viszont nem elég, hogy aljas megcsúfolása az újságírás ethoszának, elképesztően dilettáns is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 24. péntek, 01:18
-
Találatok: 1837
A gazdasági válság óta a társadalmi egyenlőtlenség emelkedett Magyarországon, és ezen a Fidesz-kormány szegényellenes gazdaság- és társadalompolitikája sem segített. Ma már általános értelemben lehet dolgozói szegénységről beszélni, ami sok esetben a magasabb végzettségű szakemberekre is vonatkozik, mivel egyes szektorokban - leginkább az államhoz köthetőekben - megalázóan alacsonyak a bérek. Nem véletlen, hogy egyre többen vándorolnak ki, miközben Magyarországon általánossá vált a munkaerőhiány a legtöbb ágazatban.
A válság óta szinte minden társadalmi csoport helyzete romlott, kivéve a legnagyobb jövedelemmel rendelkező háztartásoké, köszönhetően az Orbán-kormány adópolitikájának, ami egy olyan jövedelemtranszfernek felelt meg, ahol az alacsonyabb jövedelmű háztartásoktól csatornáztak át pénzeket a legmagasabb jövedelmű csoportok irányába. Mindeközben számos szociális támogatás megszűnt, és annak ellenére, hogy a kormánynak lett volna lehetősége feloldani a még 2009-ben befagyasztott transzfereket, nem éltek vele.
Bár az elmúlt években a reálbérek nagyobb ütemben nőttek, mint a 2010-14 közötti időszakban, ezt elsősorban azok a szektorok húzták fel, ahol a munkaerőhiány miatt a nagyobb cégek kénytelenek voltak bért emelni. Általános értelemben tehát egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy mindenkinek jobb lett, amit az is igazol, hogy a kormány csuklóból kerüli a növekvő szegénység témájának megvitatását.
Növekvő egyenlőtlenségek
Egy friss kutatás szerint 2007-2014 között jelentősen emelkedtek Magyarországon a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek. A gazdasági válság után egyedül a gazdagabbaknak lett jobb, minden más társadalmi csoport vesztese volt mind a válságnak, mind pedig az azt követő gazdaságpolitikai döntéseknek, így tehát a bal és a jobb oldali kormányoknak egyaránt benne van a kezük a folyamatban.
Szinte általánosan elfogadott tény, hogy egy gazdasági válság után a szegények száma mindig megugrik. A csökkenő munkaórák és a növekvő munkanélküliség jellemzően az alacsonyabb jövedelemű háztartások körében csapódik le, a csökkenő fogyasztás és GDP-n keresztül viszont multiplikálódik a hatás. A magasabb jövedelemmel rendelkező háztartások azonban nemcsak bérjövedelemmel rendelkeznek, hanem tőkejövedelemmel is, így őket kevésbé viseli meg például egy általános bércsökkentés/befagyasztás.
Ez a folyamat Magyarországon is megfigyelhető volt: 2008 után jelentősen emelkedett a munkanélküliek száma a gyárbezárások és a termelés csökkentése miatt. A prociklikus gazdaságpolitika erre csak rátett egy lapáttal, igaz nem is volt más választása az akkori kormányoknak, mivel az IMF-fel és Unióval kötött megállapodás értelmében csak azzal a feltétellel kaptunk mentőövet, hogy jelentősebb kiigazító intézkedéseket fogadnak el.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 22. szerda, 23:27
-
Találatok: 1794
„Felhívtuk Rubovszky Györgyöt, de a kérdésünket sem tudtuk feltenni, rögtön letette a telefont. A képviselő egyébként legutóbb rosszullétével és egy elszólásával került be a hírekbe.” (Portik nem csak Rogánt, egy másik kormánypárti képviselőt is bemártott)
A legjobb védekezés az eszeveszett menekülés. Dr. Rubovszky nem igazán készült fel a nagy valószínűséggel reá váró meghurcoltatásokra. Az ügyvéd úr villanásnyi médiaszereplései eddig nagyrészt bohózatba fulladtak, ami nem tett jót sem a megítélésének, sem a tekintélyének. A kutya sem fogja sajnálni, ha valami miatt kénytelenek lesznek ráhúzni az V. kerületben folytatott, jól jövedelmező ingatlanértékesítéssel kapcsolatos sajnálatos félreértéseket.
Dr. Rubovszky több szálon is kapcsolódik az említett kétes tranzakciókhoz. 13 %-ban tulajdonosa annak a Város FM nevű cégnek, amely a kritikus időszakban az ingatlanbecsléseket végezte. Az újságírók által űzött politikus ezenkívül évekig havi 300 ezer forintot kapott az V. kerülettől. Ezt a busás fizetségét, mint ingatlanügyi szakértő kapta a Belváros-Lipótváros Önkormányzat tulajdonosi és elidegenítési bizottsága megbízásából, külsős jogászként. Ezt a csekély összeget a KDNP-és képviselő jóhiszeműen nem is tüntette fel külön tételként a parlamenti vagyonnyilatkozatában nehogy ezzel valakiket véletlenül összezavarjon. (300 ezres havi fixe volt Rubovszkynak az V. kerületben)
Leánya, a szintén KDNP-s Jeneiné Dr. Rubovszky Csilla 1998 óta az V. kerület önkormányzati képviselője, majd 2006 után alpolgármestere. Jeneiné ezenkívül „a 80. életévüket betöltött személyek esetében a szociális alapszolgáltatások infokommunikációs fejlesztését célzó tudományos kutatás és országos modellprogram kidolgozásáért, valamint bevezetéséért felelős miniszteri biztos”. Ha ez jelent bármit is egyáltalán az égvilágon.
Még mint az Összeférhetetlenség Bizottsági szigorú elnöke, a tisztelt papa szívesen vállalkozott volna arra is, hogy Rogán Antal tüneményes gazdagodását átvilágítsa. Valószínűleg ő is mindent rendben is talált volna, de az az átkozott összeférhetetlenség a végén csak kifogott rajta.
Dr. Rubovszky az említett összeférhetetlenséget önmagával szemben minden esetben rendkívül nagyvonalúan értelmezte, illetve úgy, hogy az ilyesmi őrá – valamilyen közelebbről meg nem határozott okból kifolyólag – nem is vonatkozik. Ha pénzről volt szó, a képviselő úr nem nagyon törődött az óvatossággal és a mértékletességgel. Charles Dickens vélhetően mérhetetlen mohóságként jellemezte volna ezt a tulajdonságát. Ebből az ügyből azonban még akár nagyobb baja is származhat, ami miatt teljesen jogosak az ügyvéd úr gyakori dühkitörései. (Maguk gyilkosok, mondta a beteg kereszténydemokrata, amikor a szegényekről kérdezték )
Később kiderült, hogy a képviselő csak azért nevezte gyilkosoknak kíméletlen üldözőit, mert lázas és legyengült állapotban volt. Talán valamelyik gyógyszernek a bőrpír mellett ilyesmi mellékhatása is lehetett. Az ügyvéd úr azonban makkegészségesen is képes dühös kirohanásokat intézni, ha újságírók kerülnek a közelébe. Dr. Rubovszky úgy 2014 vége óta folyamatos szökésben van. Pánikszerűen menekül minden, neki feltett kérdés elől.
A Rogániáda azonban sokáig elhúzódó és kellemetlen ügynek látszik. A kabinetminiszter sem szívesen áll ki ezzel kapcsolatban a nyilvánosság elé, csak annyit üzenget, hogy az nem is úgy, illetve az nem is ő volt.
Bővebben ...
