Hírek

A hajó süllyed, az úri közönség táncol

Részletek

Készült: 2017. január 04. szerda, 22:12

Találatok: 2017

Az isten adta nép sír, rí és csikorgatja a fogát, rágja a zablát és rángatja az istrángot, de mindent benyel, amit csak elé raknak.

Magyarországon senki nem sztrájkolt a Fidesz-érában, mert az új szabályok szerint nem szabad. Törvényesen nem lehet a munkabeszüntetés ősi fegyveréhez nyúlni, amit mára már ember sincs az országban, aki akárcsak célra tudna tartani, hiszen cél sincs. Egyedül a magyar, magát demokratikusnak mondó ellenzék tüntet azzal, hogy beszüntette a munkát, nem agitál, nem szervezkedik, nem keres maga mögé tömegtámogatást, nem járja az országot. Nincs füle, hogy meghallja az emberek panaszait, de ha mégis, akkor sem képes azokat fölerősíteni, közös cselekvéssé transzformálni, mert nincs elve, lelke, szíve. Pont úgy, mint a kormányzó pártnak, neki is csak politikai marketing tanácsadója van, aki megmondja, mikor kinek, mit és hogyan kell mondani a szavazat-optimalizáció, a mandátum elnyerése érdekében.

Magyarországot magára hagyta saját értelmiségének jelentős része. Igaz, nem állt át a hatalom oldalára, mert ott nincs szükség értelmes emberekre, ott csak parancsot teljesítő, beszélő robotokra, biodíszletet adó, megvezetett idiótákra, strómanokra, seggnyalókra és jó pénzért bármire képes nemzeti nagytőkésekre van szükség, akik az állami megrendelésekből, az állam által kijelölt térben, senkivel igazán nem versenyezve játsszák a kapitalistát, mintha egy hétig is képesek lennének – még ha csak a magyar piacon is – igazi konkurencia mellett életben maradni. A magyar értelmiség tágra nyitott szemmel nézi, hogy kilopják a szájából a műfogsorát, a zsebéből a pénzét, a segge alól a katedráját, színházából a színpadot, őt magát pedig hülyének nyilvánítják elmeháborodott vidéki svihákok, akik helyette alakítják másodosztályú ripacsként a nemzet lelkiismerete és a haza megmentője ócska szerepét, ami – évszázadokon át – európai mértékkel is kalibrálható magyarok privilégiuma volt. Igaz, szinte mind bele is halt, vagy az elmegyógyintézetben végezte.

Ebben az országban Jézus és Mózes is megbukott volna. Héraklésznek meg sem kottyant Augiász istállója, de csődöt mondott volna, ha Pannóniát akarta volna megtisztítani a korrupciótól, még akkor is, ha a Danubiust vezette volna át az országház épületén. Nincs az a pozitív bibliai vagy görög hős, aki itt – legalább a mondáink világában – legyőzné az elvakult királyt, mert a mi meséinkben a szegény ember legkisebb fia nem megöli a kényurat, hanem elveszi a lányát feleségül, hogy megkaphassa hozzá a fele királyságot. Aztán boldogan él együtt a rendszerrel, amíg meg nem hal. A régi Tiborc még legalább panaszkodott, a mai Tiborcz már – Ráhel oldalán – a király kegyéből építi a saját lábán forgó kastélyát, amiért megdolgoznia nem kell, mert elég azt kiérdemelni.

A gerinctelen magyar milliomosok, az állami megrendelésekkel nagytőkésekké felpumpált Mészáros Lőrincek, Garancsi Istvánok, Csányi Sándorok, Hernádi Zsoltok mind a mi pénzünkből, az állami költségvetés kárára lettek nagyok. Igaz, még így sem: a 9 millió magyar vállára állva sem látszanak ki a Kárpát-medencéből, mert nem formálják és építik – mint az egykori budapesti német-, zsidó és magyar nagytőke – az országot. Fogalmuk sincs, miről is szól a 21. század. Csányi állatokat tart és feltalálta a tehénfejést, a kolbásztöltést, valamint a pénzkölcsönzést kamatra. Garancsi meg hatalmi szóval bekényszeríttette magát egy építőipari vállalatba, ami azóta állami megrendelésekből gyarapítja a tulajdonosok és a korrupt politikusok vagyonát, illetve tartja el a labdába két egyeneset belerúgni képtelen játékosokból álló labdarúgó csapatot, amit a kedves vezető hobbija miatt kellett megvennie, bár – ő is tudja – Orbán Viktor igazán máshol is köpködhetné a szotyolát a legfelsőbb ügyész Polt Péter nyakába, nem csak egy focistadionban. Mennyivel olcsóbb lenne ez nekünk…

Bővebben ...

„Rózsaszín-lelkű” demokraták! – ÉBRESZTŐ!

Részletek

Készült: 2017. január 04. szerda, 00:33

Találatok: 1628

Unom a rózsaszín-lelkű, mindig csodálkozó, őzike-tekintetű demokratákat, akik állandóan meglepődnek a kormány egy-egy újabb gonoszsága láttán. Tessék kérem végre tudomásul venni, hogy a jelen idejű Magyarországon az irrealitás a realitás legvalószínűbb megjelenési formája.

Min csodálkozunk egy olyan országban, amelyikben a kormány „jegyajándékul” egyszerűen ellopta a magánnyugdíjpénztárban gyűjtött pénzt, vagy ahol egy Mészáros Lőrinc kaliberű ember lehet a nemzeti burzsoázia egyik legfényesebb csillaga. Hagyjuk most a gázszerelőzést, nem attól olyan ez az amőba-szerű ember-féle amilyen, hanem attól a sötétségtől, ami a fejében van, ahol egyetlen lámpa ég, az viszont reflektorerősséggel. Ez a reflektor egyetlen célt szolgál, mégpedig azt, hogy miként a képregényben Gotham sötét egére, úgy a mi Mészárosunk agyába is felrajzoljon egy sziluettet, csak itt nem bőregérről, hanem egy kis, köpcös emberkéről beszélünk, aki – ha a hasonlatnál maradunk – külső és belső tulajdonságai alapján sokkal inkább Pingvinember, mint Batman.

Ne tessék csodálkozni a mini(szter)elnökünk sikerén! Ő a magyar politikában az egyetlen, aki 1994 óta – azaz több mint húsz éve – egyetlen cél érdekében dolgozik, és ettől a céljától sem vereség, sem a pillanatnyi győzelem mámora nem téríti el, ő a hatalom, méghozzá a minden körülmények közötti hatalom megszállottja.

Orbán – a mi legnagyobb pechünkre – küldetéses ember, aki úgy érzi, a világnak egyetlen lehetősége van a túlélésre, az, hogy az ő elképzelése szerint forogjon. A földi javak pedig kizárólag nála vannak jó helyen, mert mi – a többiek – nem tudnánk jól felhasználni azokat, hiszen azt sem tudjuk, mi a jó nekünk. Orbán nem egyszerűen cinikus és gonosz ember, ő súlyosan beteg. Egy, a valóságtól tökéletesen eltérő, azzal még köszönő viszonyt sem ápoló világban él, és az igazit ahhoz igazítja. Igen, alakítja, mert a folyamat már túl van az „akarja alakítani” szakaszon és csak azért nem közeledik a vége felé, mert Orbán agya – akárcsak a távolugrók az edzésen – ha elért egy bizonyos pontot, új, még távolabbi célt kreál.

Tévedés ne essék, ebben a szörnyű, önsorsrontó játszámában valamennyien bűnösök vagyunk! A közvetlen környezete, a talpnyalói azért, mert a legmocskosabb, önös érdekeiket szem előtt tartva, az ország érdeke elé helyezve nem szóltak neki, amikor még lehetett. Ma már persze a „fortélyos félelem igazgat” minden csókost, mert a kisgömböc elszabadult. Végezetül: mi sem vagyunk kevésbé vétkesek, hiszen vagy rá szavaztunk, vagy amikor kiderült, mire készül, hagytuk, had tegyen, amit akar, és beértük – beérjük – sápítozással, amikor erőszakot tesznek – nem félek a pátosztól – a nemzet testén.

A demokráciáknak a diktatúrákkal szemben a legnagyobb hátránya nem más, mint a finnyásság. Pedig a dolog sokkal egyszerűbb lenne, ha nem azon tökölnének az urak, hogy ki kivel hajlandó együttműködni. Nem, széles összefogással elzavarni, helyreállítani a demokrácia alapjait, és akkor már valóban demokratikus feltételek mellett megmérkőzhetnek önállóan is a politikai erők.  Ehhez persze minden energiát, azt is, amit ma egymás lejáratására fordítanak a pártok, egy csatornába kell – a feltételes módok ideje lejárt- terelni azért, hogy a csendes többség is „rábólintson” egy igazi, és nem kamusi mestertervre, mert nélkülük, nélkülünk nem megy, nem mehet.

Tudomásul kell venni végre, hogy ez nem a játszmázgatások ideje, itt most a mi jelenünk, és utódaink jövője is veszélyben forog.

Néró művészi vágya, lantjának pengése csak fellobbantani tudta a Rómát felemésztő tüzet, eloltani nem.

Bővebben ...

A saját démonaitól senkit sem tud megvédeni sem a betonbunker, sem a TEK

Részletek

Készült: 2017. január 03. kedd, 05:31

Találatok: 1577

Vége a régi évnek, kezdődik az új. Amúgy nem, pont abban a pocsolyában ülünk-állunk-fekszünk, mint eddig, de változott az évszám, ezt megünnepeljük.

Elsősorban is azzal, hogy az egész évben valami miatt – ezerkétszáz különféle okból – frusztrált hülyegyerekek betáraznak petárdával, tüzijátékkal és a franc tudja mivel és az nekik az év csúcspontja, hogy ezeket eldurrogtatják. Nem egyszerre, mert azt nem lehet, hogy az egyik balfék-különítmény főműve elnyomja a másikat. Délután öttől hajnal háromig robbantgatnak, mert az annyira jó. Én pedig délután öttől hajnal háromig ölben ringatom a 30 kilós, halálosan rettegő egyik kutyámat, miközben a másik a hónom alatt lapít és igyekszik időnként a bőröm alá bújni félelmében. Én megértem és tolerálom a petárdázókat, csak annyit üzennék nekik: rohadjanak is meg. De ne feledkezzünk azért meg azokról a gazdikról sem, akiket váratlanul ér az éjfél és nem gondoskodnak időben a kutyusnak biztonságos zugról, nem viszik be a lakásba, vagy zárják be olyan helyre, ahol nem eshet baja. Végső esetben az állatorvostól lehet kérni nyugtatót. Az is jobb, mint a sötét országúton elgázolt kedvenc.

Ahogy az biztos, hogy az év végével az idióták robbantgatnak, az is biztos, hogy Hajdú János főtekes felülvizsgál és hosszabbít. Ugyanis 2016 utolsó napján lejárt az Orbán nevű házának különleges és folyamatos védelméről szóló határozat, de mindenki nyugodjon meg; március 31-én éjfélig meghosszabbította Hajdú elvtárs. Konkrétan négy éve folyamatosan érvényben van.

Tehát négy éve fosik a vezér. Illetve régebben, de egyre látványosabban. Az is egy kabaré, ami a Várban történik. Több a rendőr, mint a kőműves, egy centi betont nem lehet kiönteni úgy, hogy ne ellenőrizné valaki. Én elhiszem, hogy retteg az Orbán nevű. Nem véletlen az sem, hogy nem ad interjút, nem jelenik meg nyilvánosan, mindenhol testőrök veszik körül, ellenőrzött közönség előtt mer megszólalni.

Azt is elhiszem, hogy a TEK-nek meg igazolnia kell valahogy a létjogosultságát, hiszen nem kevés pénzünkbe kerül a szervezet fenntartása. De azt jó lenne tudatosítani mindenki fejében, hogy az Orbán nevű nem az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Az égvilágon semmi nem indokolja az ilyen fokú védelmet, kizárólag csak a jól fejlett paranoia. A saját démonaitól senkit sem tud megvédeni sem a betonbunker, sem a TEK. Becsületesen kellene élni, akkor nem kellene rettegni, hogy kiderülnek a disznóságok. Nem túl bonyolult ez.

Bővebben ...

Bruck András: Három szó

Részletek

Készült: 2017. január 01. vasárnap, 10:15

Találatok: 1547

Hol lehet ezt elkezdeni? - A megalázottságnál? A kapituláció nyomasztó érzésénél? Vagy inkább a szégyennél és irigységnél, ami ifjúkoromban rendre elfogott, valahányszor egy külföldi fiatallal találkoztam, többnyire valahol az éjszakában, és amit a kettőnk helyzete közötti nyilvánvaló különbségek okoztak? A magabiztosságuk, amiről tudtam, hogy a tartós szabadság és jólét következménye, a divatos öltözékük vagy az a magától értetődő mozdulat, ahogy fizetéskor a zsebükbe nyúltak: hagyd, majd én.

Igen, a szégyen hovatovább már örökre ismerős érzése. De ezúttal nem egy külföldi előtt szégyenkezem, hanem magam, magunk előtt. Arra a régire akadt mentség, magyarázat – moszkvai pártfőtitkárok, tankok, Varsói Szerződés, elég nyomós érv volt mind –, erre a mostanira nincs. Egy nemzet visszautasítja a történelem által neki felkínált egyszeri, megismételhetetlen lehetőséget, és helyette ismét a biztos kudarchoz vezető útra lép. Önként, külső kényszer nélkül. Ráadásul ezúttal a sajátjai nyomják el. Ami azt illeti, még nem vagyunk az út végén, de a kudarc már befejezett tény. Csak a mértéke kérdéses, az, hogy hány évre esünk ki megint az időből. Újra úgy negyvenre, vagy ezúttal végleg? Inkább nem tippelek.

Monoton egyhangúsággal zajlik a magyar közélet. Bekapcsolsz valamit, tévét, rádiót, számítógépet, elolvasol valamit, ami egyet jelent azzal, hogy hazugságra ébredsz, aztán a nap végén jó eséllyel azzal is alszol el. Mindegy, miről beszélnek, minden szavuk hazugság. Az összes adat, szám, bejelentés, cáfolat. Persze volt időnk hozzászokni. Már az uralmukat bevezető „politikai nyilatkozat” első sora is hazugság volt: „...az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét”. Micsoda arcátlanság! Húsz év demokrácia után felszabadítóként utaltak saját magukra. Aztán azok is lettek, oroszok. A fülkeforradalmukban pedig nem volt egy fikarcnyi forradalmi őszinteség, pátosz, nem jött vele se testvériség, se fel- és megszabadulás, se antikapitalizmus, még jobb kórházak és iskolák sem, amit pedig nem egy despota megadott a máskülönben elnyomott népének.

És természetesen hazugság volt egy másik első sor is, ez most legutóbb a kvótanépszavazás előtt szétküldött hivatalos levélé: „Mi, magyarok, időről időre népszavazáson döntünk...”, írták, holott köztudott, hogy a kormány a sajátján kívül az összes népszavazási kísérletet megakadályozza. A budapestiek, ellentétben a hamburgiakkal, nem szavazhatnak az olimpiáról, de még a Városligetről sem. Mindkét elutasításhoz körmönfont jogi érvelést gyártottak a rezsim hitvány káderei. Miféle rendszer az, ahol az emberek a saját legközvetlenebb életükbe nem szólhatnak bele? És ahol nem a törvény, hanem kizárólag a miniszterelnök akarata számít, az milyen rendszer? Na és az, ahol a sértetteket ez nem háborítja fel?

Mi lenne, ha lemondanék tévéről, rádióról, csak hogy ne halljam a rám zúduló hazugságaikat? Ha valaha netán volt is szégyenérzetük, már nincs, a nyelvük, a szótáruk átkerült a patológia fogalmi körébe. Egyetlen hazug rokon, barát, családtag is súlyos teher, egy hazug kormány pedig egyenesen történelmi léptékű sorscsapás. Mert akiknek mindig hazudnak, azok meg vannak fosztva a tisztességes, valóban szabad élet lehetőségétől. Akkor inkább egyáltalán ne fogyasszak híreket? Éljek remeteként, mint Robinson? Nem, nem tudsz, nem lehet kiugrani. Ha meg akarod őrizni saját magad, akkor a szemükbe kell nézned, nem elfordulni. Egy diktatúrában élj úgy, mint aki diktatúrában él. És ha neked ez még mindig nem az, akkor élj úgy, hogy holnap az lesz. Ideje volna elhinni.

Azért mindig ott a kétkedés, minek az egészből ekkora dolgot csinálni. Nem mindegy nekem? Miért törődöm vele, hogy ki nyer a földárverésen, amikor én úgysem pályázom, miért dühít, hogy tévécsatornát vesz a kormány, amikor nem nézem?

Bővebben ...

Minden vég kezdet is egyben

Részletek

Készült: 2016. december 31. szombat, 16:51

Találatok: 1493

És ez igaz a naptári évekre is. Befejeződik 2016, még néhány óra és eljön 2017, az új év. Új év, új problémák, új kihívások, de nagyon jó lenne, ha új megoldások is jönnének a régi problémákra. Nem sorolom 2016 bajait, nem taglalom Orbán Viktor bűneit, nincs értelme.

Elolvastam Debreczeni József könyvét, melynek címe A szürke dominanciás.
Sokan azt tartják, hogy a könyv Simicska Lajosról, Orbán tettestársáról szól, de tévednek, ez a könyv a mai, viruló magyar diktatúráról íródott.
Olvastam egy-két kritikát, mely a könyv jelentőségét próbálta csökkenteni azzal, hogy nemigen van benne új ismeret, amiről a szerző ír - azokat a tényeket túlnyomó többségükben ismerjük, sehol semmi nóvum.
Majdnem igazuk van, mint ahogy azoknak is, akik elé odaborítanak egy-két köbméter öntvényt, csapágyat, fogaskereket, elektromos vezetéket, rézcsövet, aztán kijelentik, hogy ezeket mind-mind látták már.
Csak úgy vannak vele, mint Iván, a szmolenszki babakocsigyár munkása, akinek a gyárból hazalopott alkatrészekből, mikor összerakta, mindig egy harckocsi jött ki - ők is értetlenül szemlélik, hogy a sok kisebb-nagyobb disznóságból, szabadságunk ellopott elemeiből hogyan lett itt igen rövid idő alatt virtigli kis diktatúra.
Pedig akár érthetnék is, ha történelemórán nem a légy hallásvizsgálatával lettek volna elfoglalva, hiszen 1933 és 1939 között sem telt el több idő, mint 2010 és 2016 között.
A diktatúrák általában hatékonyak, a nép pedig az erőszakosságot az erővel, a diktatúrát a határozott politizálással igen nagyon szereti összetéveszteni, főleg, ha löknek is neki időnként kis alamizsnát, melyet természetesen tőle lopnak el, és közben csiklandozzák a nemzeti öntudatát.

A mi diktatúrácskánknak még annyi mentsége sincs, mint a megelőző korok diktátorainak lehetett, akik legalább valamiféle ideológia mentén boldogították népüket, még akkor is, ha ez az ideológia hamis volt, vagy utópisztikus, de a társadalomról szóltak.
Egy. a  hirdetője számára kívánatos társadalmi modellt kívántak elérni erőszakos eszközökkel.
A mi diktátoraink is ilyenek voltak a múltban, megspékelve azzal, hogy ideológiájuk mögött egy-egy világhatalom ereje és hol kimondatlan, hol erőszakos kényszere állt.
Ma nincs ideológia, legfeljebb letűnt korok avítt és poros eszméinek visszaböfögése folyik, miközben a hatalomgyakorlás szimbolikája egy jelmezbál hangulatát idézi - a liba hattyúnak öltözik, és fene elégedett magával...
A mai hatalom a hősi időket idézi, amikor egy vesztett háború után egy másik vesztett háború felé masíroztunk, előkészítve néhányszázezer magyar baka és zsidó halálba küldését, az ország porig rombolását, utat nyitva Szálasinak és Rákosinak.
A legfájóbb pont a mai helyzetben az, hogy ezek - beleértve a köpcös kis haspókot is - a mieink, ezekből a suttyókból egy se nevelkedett polgári miliőben, ezeket be lehetne vonni aranyfüsttel, az se segítene rajtuk, hiszen számukra idegen közegben mozognak, idegen mintákat követnek, úgy mutatnak a Sándor-palota aranyozott stukkói között, mint kutyaszar a meisseni tálban.
Ezekből a megtagadott rendszer nevelt elsőgenerációs értelmiséget, de elfelejtették, hogy honnan jöttek, még akkor sem jut eszükbe, amikor nyakukban a szalvétával hagymát esznek hagymával - kanállal...
De ezt még túl lehetne élni, hiszen a jó ízlés isteni adomány, vagy van, vagy nincs, ami viszont vérfagyasztó, az az ideológia abszolút hiánya, hacsak a rablást nem tekintjük ideológiának.
Ezt a problémát járja körül Debreczeni könyve, bemutatva, hogy hogyan áll össze alkotóelemeiből a diktatúra, és megmagyarázva azt, hogy miért téved, aki azt gondolja, hogy ez ad hoc lépések sorozata, a Viktátor improvizál, vagy megtévesztették szegényt.
Nem így van.
Ez jól felépített, logikus lépések sorozatának következményeként beállt helyzet, az állam foglyul ejtése, egy bűnszervezet létrehozása, működtetése, az ország leigázása.

Bővebben ...

Para-Kovács Imre: A szabadság lőterei

Részletek

Készült: 2016. december 30. péntek, 22:29

Találatok: 1625

Repüljetek, aztán majd lelőlek benneteket. Úgysem mentek a mennybe. - Bármelyik magyar általános iskolás rávágta volna a választ arra a kérdésre. Mi hiányzik még ebből az országból, mire van még szükségünk, miután minden államtitkár kapott egy stadiont, minden kormánytag egy szőlőhegyet és minden lézengő ritter egy középületet a belvárosban – lőterekre. Mert amíg a Föld kerek, mindig lesznek lőterek.

A kormányfői indoklás szerint azért van szükségünk lőterekre minden járásban, mert nem elég sportos a magyar. Tényleg. Keveset mozgunk, sokat eszünk, ráadásul egészségtelen, szemét kajákat, iszunk, mint az állat, dizájnerdrogokkal tömjük magunkat, keveset alszunk, nem szedjük rendesen a vitaminokat és táplálék-kiegészítőket, egyszóval ramatyul vagyunk és úgy is nézünk ki, éveink meg vannak számlálva.

Itt azonban megtorpannék kicsinyt, mert a közvélekedéssel ellentétben nem a pálinkával ébredő paraszt kap nyombélfekélyt, aki szalonnát reggelizik, miközben annyi kalóriát éget el, hogy attól sírva fakadna egy komplett fitneszterem, még csak nem is a zsíros kenyeret ebédelő gyerek, hanem mindazok, akik szorongva élik le az életüket, rettegve kelnek fel reggel, műanyagot zabálnak kapkodva, aztán rettegve alszanak el a Xanaxos fröccs után. A bizonytalanság öl, nem a zsír, bár a bizonytalanság zsírral még biztosabban.

Fontos tehát a sportos életmód, de talán még fontosabb lenne egy olyan országot összerakni, ahol nagyjából lehet tudni, hogy holnap is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint ma, és nem egy ötletrohamoktól szenvedő, kapkodó horda rángatja a kormányrudat. De ez csak álom, marad a sport.

Sokan fölkapták a fejüket, és azzal próbálták szembesíteni az ötletgazdát, Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy ugyan mitől lenne sportosabb az, aki egy AK-47-essel vadászik céltáblára, mint az, aki nem, de ők tévednek, egyáltalán nem értették meg a kormányfő koncepcióját.

Nem azok lesznek kisportoltabbak, egészségesebbek és fittebbek, akik lőnek, hanem azok, akikre.

Gondoljunk csak bele: a gazellának mindegy, hogy a gepárd baromi gyorsan üldözi vagy egy Beretta 686 E Black sörétes puskával vadászik rá – menekülnie kell, izmai fejlődnek, testalkata sportos lesz, egészsége kiváló, minden más esetben zsákmány a neve, és génjeit nem adhatja át utódainak.

Miért érdemelnek jobb életet a gazellák, mint a magyar emberek?! – tette fel a kérdést a miniszterelnök, és rögtön meg is válaszolta, mert ő olyan ember, hogy kérdést nem hagy megválaszolatlanul. Nem érdemelnek jobbat, elvégre csupán oktalan állatok, míg a magyarok – minimum – zsenik.

A gazdagok, a szerencsések, a sikeresek már eddig is kiváló egészségnek örvendtek, hiszen megannyi lehetőségük volt a stressz levezetésére, az egész napot igazgatótanácsi, minisztériumi, tanácsadói munka kipihenésére, elgémberedett tagjaik kinyújtóztatására, levezetésre a kondigépek között, személyi edzők igénybevételére, de Magyarország nem csak gazdagokból, sikeresekből és szerencsésekből áll (még nem, tette hozzá gyorsan a miniszterelnök gondolatban, még nem, de hamarosan, talán már jövőre), úgyhogy addig is tenni kell valamit értük. Hiába, no, ilyen miniszterelnökünk van, mindig azon gondolkozik, mit tehetne azokért, akik – saját hibájukból ugyan, de – még nem veszik ki részüket a nemzeti együttműködés rendszerének sikercunamijából. Ezzel kel, ezzel fekszik. Ilyen ember ő.

Miattuk épít a kormány minden járásban 27 milliárd forintból lőteret.

Bővebben ...

Soha ilyen sötét éve nem volt a szabad sajtónak Magyarországon

Részletek

Készült: 2016. december 30. péntek, 02:24

Találatok: 1643

Mióta plurális média működik Magyarországon, minden kormány elemi kötelességének érezte, hogy maga alá gyűrje, felvásárolja, vagy ha ez nem ment, minden rendelkezésre álló eszközével nyomassza a politikai sajtó egy részét, és a benne dolgozó újságírókat.

Érezte az ügy fontosságát Antall József, Horn Gyula és Gyurcsány Ferenc is, olyan mélységig viszont egyetlen hatalom sem próbálta még saját képére formálni a magyar nyilvánosságot, mint a mostani. Orbán Viktor és pártja már első kormányzása idején tudatosan foglalt állásokat a magyar médiapiacon, ellenzékben sem sajnálta a pénzt a médiumok létesítésére, 2010-es második ciklusával pedig további terjeszkedésbe kezdett.

A miniszterelnök tavaly viszont váratlanul összekapott a médiabirodalmát igazgató Simicska Lajossal, és ezzel elvesztette befolyását a kormánypárti sajtó - pl. a Magyar Nemzet, a Hír TV, a Class FM, a Metropol ingyenes lap és a Lánchíd Rádió - felett. Hirtelen szócsövek és támogatók nélkül találta magát, úgyhogy gyorsan magas sebességbe kapcsolta a médiagépezetet.

2015 tavasza óta kiemelt politikai feladat Simicska médiabirodalma, a Nemzet-csoport megfojtása, valamint új csatornák alapítása, felvásárlása, és a konkurencia megrövidítése.

Jövőre választási kampány is kezdődik, ezért az idő is sürgető tényező lett. És hogy még egyszer ne mehessen el egy emberen a teljes portfólió, Orbán több, korábban a médiát kerülő kormányközeli figurát engedett a piacra:

Schmidt Mária, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Matolcsy György körei is bejelentkeztek, az állam pedig tízmilliárdos nagyságrendű összegekkel járult hozzá a terjeszkedéshez.

A Fidesz idén több fronton folytatta a tavaly megkezdett médianyomulást, de a tempó, a minőség és a mennyiség minden előzetes várakozást felülmúlt.

1. Közpénzek milliárdjaiból csinálnak propagandatévét a piacot felzabáló TV2-ből

Andy Vajna annyira sok pénzt keresett a kaszinókoncesszióknak köszönhetően, hogy tavaly év végén még az is hihetőnek tűnt, saját pénzéből vette meg a TV2 kereskedelmi tévécsaládot.

Idénre kiderült, nem erről van szó: Vajna két forrásból, több mint 10 milliárd forint állami banki kölcsönből vette meg az egykori producer a tévécsaládot. Később az Eximbank még a biztonság kedvéért 1,2 milliárd forint működési hitelt is adott a filmügyi biztos csatornájának.

Bővebben ...

Bebetonozott hatalmak, autokráciák – és a magyar változat

Részletek

Készült: 2016. december 28. szerda, 23:52

Találatok: 1790

Negyedszázaddal a rendszerváltás után a posztszocialista országok népességének alig a tizede él demokráciában, Magyarországot is az autokráciák közé kormányozták – írja nemrég megjelent tanulmányában Kornai János, a Harvard és a Corvinus professor emeritusa. A HVG-nek a közelmúltban adott nagyinterjújának első részét most teljes egészében közzétesszük. A második részt holnap olvashatja oldalunkon.

HVG: Hat éve írta le először, hogy Magyarországon a demokrácia több fontos alapintézményét szétrombolták, Magyarország autokrácia lett. Most, a Közgazdasági Szemlében minap megjelent tanulmányában már az autokráciák jellegzetességeit is összegezte. Igazolódott korábbi megérzése?

Kornai János: Úgy érzem, teljes mértékben igazolódott. Egy kutatót általában büszkeség tölt el, ha az elsők között ismer fel egy tendenciát, csakhogy ezt az érzést elnyomja a keserűség, mert nyomaszt és elkeserít, hogy így történt.

HVG: Pedig Magyarország ezzel nem áll egyedül. Azt írja, hogy a 47 posztszocialista ország népességének alig tizede él demokráciában, 15 százaléka autokráciában, a nagy többség diktatúrában. A demokrácia szinte kivételnek számít. A rendszerváltáskor illúziókat kergettünk?

K. J.: Ha a rendszerváltás idejének ismereteiből indulunk ki, a más országokban végigvitt demokratizálás tapasztalatai alapján nem volt merő illúzió sikeresebb fejlődésben reménykedni, mint ami bekövetkezett. Érdemes egy pillantást vetni a két legnagyobb országra, Kínára és Oroszországra. Utóbbiban kezdtek kibontakozni a demokrácia elemei, szabad választásokat tartottak, és Jegor Gajdar vezetésével liberális színezetű kormány alakult. Ez azonban csak rövid ideig tartott. Felülkerekedtek az antidemokratikus erők Vlagyimir Putyinnal az élen, aki kiépítette a maga autokratikus rendszerét. Egyre keményebbé vált a represszió. Kína más eset. Egy ideig talán nem volt ábránd, hogy ha lassan is, de a demokrácia felé tart. Ismert Tajvan példája, ahol egy kemény, diktatórikus rendszer fokozatosan demokráciává alakult. Kínában azonban nem ez történt. Mindig jellemző, hogy egy hatalom hogyan definiálja önmagát, a kínai szerint az övék „szocialista piacgazdaság, kínai karakterisztikummal”. Ezzel szemben az én értelmezésemben Kína rendszere kapitalista, annak ellenére, hogy a hatalmon lévő párt kommunistának nevezi magát. Politikailag pedig diktatúra van, egypártrendszer, választások nélkül, terrorral. A demokrácia a rendszerváltó országok közül kevés helyen vált annyira stabillá, mint például a Baltikumban. Magyarországon 2010 óta lerombolták a demokrácia számos alapvető intézményét, felülkerekedett egy autokratikus hatalom. Lengyelország is megtette az első lépéseket ebbe az irányba, de ez még nem lefutott meccs. Közép- és Délkelet-Európa többi posztszocialista országában is fenyeget a demokrácia feladásának veszélye.

HVG: Melyek az autokrácia jellemző vonásai, megkülönböztető ismérvei?

K. J.: Előrebocsátom: a politikatudomány művelői, a politikusok és a média munkatársai között nincs konszenzus sem a demokrácia, sem az autokrácia, sem a diktatúra értelmezésében. Teljes a fogalmi zűrzavar, nem is reménykedem, hogy ebben rendet lehetne teremteni. Ezért szerényebb feladatra vállalkozom: szeretnék egy értelmező szótárt adni olvasóim kezébe, hogy én mit értek ezeken a kifejezéseken. Az autokrácia fő megkülönböztető jellemvonása Josepf Schumpeternek, a XX. század egyik legjelentősebb gondolkodójának a nevéhez köthető. Őt követve több szerző, köztük Samuel Huntington is úgy tekint a demokráciára, mint egy procedúrára: olyan eljárásra, amelyben civilizált módon, törvényesen, vér nélkül le lehet váltani egy kormányt.

Bővebben ...

Az Orbán-kormány jobban, pontosabban ügyesebben hazudik, mint az előző kormány

Részletek

Készült: 2016. december 28. szerda, 06:21

Találatok: 1692

Gyakorlatilag a karácsony még most fordul be a sarkon, de Halász János a Fidesz-frakció szóvivője nem bírja befogni, összecsődítette a sajtót. Vagy én nem is tudom, mit csődített össze, mert sajtó már nem nagyon van, normális újságíró meg nem jár sajtótájékoztatóra, mert az MTI úgyis lehozza az aktuális blődliket.

De Halász Jánosnak küldetéstudata van – meg ha nincs is, ezért kapja a fizetését – úgyhogy mondta. Én meg vagy túl sok töltött káposztát ettem, vagy valami kórság bujkál bennem, de halál ideges lettem az unalomig ismert lózungoktól és a pofátlan hazugságoktól. Íme, a mai – és tegnapi és holnapi – púderes rizsa:

„A baloldal kormányzása alatt nem becsülte meg a gyermekeket nevelőket, elszegényítette a gyermekes családokat, folyamatos adóemelésekkel és megszorításokkal sújtotta őket.
A magyar családokkal fizettették Európában a legmagasabb rezsit, és bár azt ígérték, hogy nem lesz gázáremelés, háromszorosára emelték a gáz árát és duplájára a villanyáram árát. Folyamatosan emelték a munkát és a fogyasztást terhelő adókat, az élelmiszerek áfáját a duplájára emelték – sorolta a szóvivő. Mint mondta, Gyurcsány Ferenc és a szocialisták kormányzásuk alatt eltörölték az egy- és kétgyermekes családok adókedvezményét, és csökkentették a három- és többgyermekesekét, valamint eltörölték az első Orbán-kormány alatt bevezetett otthonteremtési kedvezményeket.
Megjegyezte: a szocialisták több mint duplájára emelték a lakásáfát és devizahitelekbe taszították a magyar családokat, és a gyermekétkeztetésre nem szántak elegendő forrást, és annak is csak a töredékét fizették ki.
A baloldal a mai napig rendszeresen nem támogatja a magyar családok életét megkönnyítő adócsökkentéseket, az otthonteremtési programot és a béremeléseket. Ha a szocialistákon múlna, se adócsökkentés, se béremelés, se ingyenes gyermekétkeztetés, sem ingyenes tankönyv, se rezsicsökkentés, se otthonteremtési program nem lenne – jelentette ki.
Hozzátette: a polgári kormány ezzel szemben a családok megélhetését adócsökkentésekkel, otthonteremtést támogatásokkal, béremeléssel teszi könnyebbé.
A polgári kormány visszaadta az adókedvezményeket a gyermekeket nevelőknek, bevezette a családi adórendszert, és ennek köszönhetően minden évben több pénz marad a családoknál – mondta. Hozzátette: 2017-ben tovább nő a kétgyermekesek családi adókedvezménye, csökken a legfontosabb élelmiszerek áfája, így aztán tovább nő a családok jövedelme.
Emellett – jegyezte meg – a rendszerváltás óta soha annyi támogatás nem jutott még otthonteremtésre, ingyenes gyermekétkeztetésre és ingyenes tankönyvellátásra, mint 2017-ben fog. Szólt arról is, ma háromszor annyi kisgyermeknek jut ingyenes étkezéshez, mint amennyinek a szocialisták kormányzása alatt jutott”. (MTI)

Rendben, velem lehet beszélni bot nélkül. Ott pusztuljon a baloldal, a szocik, a liberálisok, a gyurcsányok, ahol vannak. Pfúj, undormányok voltak, loptak, csaltak hazudtak, pokolra velük! Ámde!

Kérdem én Halász Jánost, aki az életrajza szerint matematikus, tehát remélhetőleg (mert ő még nem a Hoffmann Rózsa által szétcsellózott oktatásból jött) képes kiszámolni, hogy kettő meg kettő összesen mennyi lehet. Legalább nagyjából. Hetedik éve a Fidesz van kormányon. Hetedik éve úgy nyüszít a kormány, mintha ellenzékben – nem is akármilyen, hanem elnyomott és üldözött ellenzékben – lenne. Hetedik éve mutogat vissza a Fidesz az MSZP-re. Az MSZP emelte az áfát. Rendben. A Fidesz meg leengedte? Nem. Első dolga volt tovább emelni.

Bővebben ...