- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 20. vasárnap, 23:13
-
Találatok: 2020
A Sziget léte azt mutatja, hogy bármit megvehetnek, de semmit el nem vehetnek.
Évek óta nem voltam a Szigeten. Amikor legutóbb kinn jártam, már akkor is nagyon különbözött a kezdetektől, de nyomokban itt-ott még fölfedezhető volt az a jelleg, hangulat, amelyik egyedivé és népszerűvé tette a fesztivált. Az első évek atmoszféráját a „kell egy hét együttlét” mottó jegyében a határon belülről és kívülről csődülő diákok, vidéki punkok, öreg rockerek, az urbánus értelmiség jellegzetes figurái, a pesti flaszter hobói, hippicsaládok és beazonosíthatatlan különcök közös házibulija teremtette meg; továbbá az a felhajtóerő, amelyet a megelőző évtizedekben föld alá nyomott szubkultúrák hirtelen napfényre törése okozott. A Sziget sajátos légkörének hamar híre ment, a nagyon-nagyon kevés magyar produktum egyike, amelyért külföldiek hajlandók voltak pénzt, időt, kilométereket áldozni.
Az egykori szigetelő ma már nem találhatta meg a korábbi karaktert és életérzést. Találhatott helyette mást. Leginkább a NER és a kapitalizmus, valamint a nyugati (alsó-)középosztály csemetéinek találkozását a boncasztalon. Az utóbbi nem baj, sőt jó, a középső szükségszerű, az első komponens (mármint a NER) pedig hosszú, de legalábbis középtávon elviselendő, ám lényegtelen. Mert hiába csapatja ezerrel a VIP-szektorban, fölhajtott gallérú piképólóban, divatborokkal és elnyűhetetlen derűvel a rezsim gondtalan aranyifjúsága, vagy pásztázza a fölhozatalt a hatalom megannyi száradt lelkű, kiélt tekintetű üzleti partnere, önmagában az a tény, hogy mindezt olyan helyszínen teszik, ahol a legkülönfélébb etnikumok, stílusok, fölfogások, életmódok keverednek színes kavalkádban, ahol a méregdrága jegyért fizetni tudó és akaró magyar fiatalok ilyen – erősen kommercializált – körülmények között ismerkednek kortársaikkal, ahol a bunkóság, az agresszió változatlanul nem része a kultúrának, ahol hajnaltájban a színes bőrű svájci srác paypass-szal fizeti az italt transzvesztita partnerének, miközben valami afrokommunista zenekar játszik a háttérben, szóval mindez egyet jelent: a kurzus vereségét. A rendszer fejesei és kitartottjai azt tartják sikkesnek és sikeresnek, aminek a tagadására itthon az uralmukat építik. A globalizáció, a multikulturalizmus némi szabadossággal vegyítve, az integrálódó Európa, a tolerancia kultusza, a piaci logika és annak racionális kritikája. A Sziget léte azt mutatja, hogy bármit megvehetnek, de semmit el nem vehetnek.
Ami viszont a korai Szigetet is jellemző szellemiséget és mentalitást illeti, azt fenntartják más helyeken és közösségekben. És ez sokkal fontosabb tevékenység, mint rágni folyamatosan a gittet, hogy melyik teljesen alkalmatlan vagy egyenesen borzasztó ellenzéki formáció, elhasznált párt, önimádó sarlatán köré szervezett szekta, politikusosdit játszó babazsúr hogyan, milyen fölállásban, kivel együtt és kitől külön bukik meg a következő, választásnak csúfolt megméretésen. Ennek szüntelen taglalata fárasztó, unalmas és nevetséges. Akad jobb dolgunk.
Tizenöt évvel ezelőtt – aktuális választási vereségét leplezendő –, emlékezetes szónoklatában Orbán Viktor azt találta mondani, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Ha jobban belegondolok, a vele rokonszenvezők körében is fölszisszenést kiváltó megjegyzésével Orbán nem megbélyegzett és kirekesztett, hanem egyszerűen tévedett. Magyarországon a haza, a haza valódi értékei többször is ellenzékbe szorultak, néha egyenesen illegalitásba. Messzebb ne menjünk, magának a magyar nyelvnek a hivatalossá tétele is ellenzéki program volt. Ahogy a dualizmus megcsontosodó (a teljes népesség mintegy 6 százalékának választójogán alapuló) berendezkedésével, kulturális-világnézeti kánonjával szemben bontakozott ki az új magyar tudás és lélek az irodalomban, a képzőművészetekben, a zenében, a természettudományokban, a bölcseletben; a fennálló rendet feszegették a szociális irányzatok, választójogi küzdelmek, emancipációs törekvések. Vagy a Horthy-korszakban is az oppozíció része volt a falukutató mozgalom és többnyire a népi irodalom egésze, a liberális és baloldali publicisztika, a szervezett munkásság önképzőkörei. A szocializmusban családok ezrei őrizték a polgári műveltséget és ethoszt, mások meg egészen másba fogtak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 20. vasárnap, 00:09
-
Találatok: 1928
Hajdani szép május elsejék emlékét idézi, ahogy a Fidesz KB Agit-Prop osztálya kiadta az augusztus 20.-i jelszavakat. Annak idején ez ugyan május elseje előtt volt szokásban, de hát kicsire ne adjunk. Ez a szerencsétlen augusztus 20.-a, mely már annyi mindennek volt ünnepe, miközben igazából soha, semminek nem volt az ünnepe kibírja ezt is - államalapító királyunk nevenapja ismét az aktuálpolitika foglya lett.
Még tűrhetően is járt, kinevezhették volna Alaptörvényünk ünnepének, de ezt hálistennek megúszta, így aztán nem kell senkinek áhitatos pofával elnézegetni, ahogy az Alaptörvény Asztalán gyakják a fiúk a demokráciát.
Félreértés ne essék, az asztal felettébb alkalmas az aktusra, Tőkés püspök is prütykölésre használta az íróasztalát, amikor éppen nem a családjával teremtett rajta kapcsolatot - levélben.
Most tehát keresztyéni alapon nem a Szent nevenapját, hanem veszélyben összeforró magyarságunkat ünnepeljük, az aktuális jelszó pedig, hogy választanunk kell Szent István és Soros György között.
Hogy ezek mekkora marhák, arra nincs is kifejezés.
Államalapító királyunk nem egy mai brand, ezer éve építgeti majd minden kurzus, talán csak Nagy Szulejmán tekintett el ettől.
A magyarság építésének kipróbált harcosáról van szó, aki bármit tett is (például kötésig vérben gázolva, idegen csapatok élén verte szét rokona csapatait, majd felkérte a kedves rokont, hogy a győzelem tiszteletére segítsen az új rendnek feldekorálni az országot) - jól tette.
Ez praktikusan azt jelentette, hogy Koppányt négyfelé vágatta és a jelentősebb városok kaptak belőle a városkapu fölé egy-egy darabot a keresztényi irgalom nevében.
De ne legyünk történelmietlenek, akkoriban ez volt az eljárásrend trónviszályok idején, amelyik győztes nem volt kegyetlen, azt nem vették komolyan, és úgy járt, mint Gyurcsány, aki egy virtigli puccskísérlet után nem merte becsukatni a kis köpcöst, hanem demokratáskodott egy sort, meg is kapta aztán, amit megérdemelt.
István viszont durván jó király volt, ő aztán nem lacafacázott, szentté is avatták, ahogy illik - ez a nép az erőt tiszteli, ennek híján az erőszakosságot.
Viszont most ellenfele támadt a kormányzati kommunikáció szerint, az ellenfelet Soros (azelőtt Schvartz, natürlich...) Györgynek hívják, és bár ő sem mai darab, de azért ezer éves múltja még nincs.
Szerintem nem is tudta ezidáig, hogy ilyen nevezetes történelmi személyiséggel keveredett ellenséges viszonyba.
Valószínűleg azt hitte, hogy ellenfele a Pocakos Szarka, Puskás reinkarnációja, a Világpolitikai Tényező, de tévedett.
Az embert ellenségei is minősítik, akár büszke is lehet erre a helyzetre, habár nagy bajban van, mert mi lehet egy Szent Istvánra tromf - estleg bemond egy Mózest?
De hát ez az ő bajuk, én meg azon gondolkodom, hogy a lúdvári tanyán élő Juliska néni mit fog kezdeni ezzel a dilemmával?
Merthogy ezidáig tudott választani, hiszen a tét legfeljebb a tizenharmadik, vagy a tizennegyedik havi nyugdíj volt, és ez egyszerű dolog, aki nagyobbat mond és aláhúzza háromszor nemzetiszínű ceruzával, az nyert.
Nade most, - ez azért egy nehezebb helyzet, hiszen Szent Királyunk már csak az egyik kezével mutathatja az utat, azt is a papok cipelik egyelőre, mígcsak ki nem derül, hogy tulajdonképpen a Pancsó Arénában van a helye, Puskás Öcsi bronzba öntött lába, a Szent Bal mellett.
Ellenben Soros még dacol a természet törvényeivel, sőt, tulajdonképpen ő az Ősgonosz, az Antikrisztus, mindennek oka, megelőzve hazánkban Putyint is, akinek státusza nálunk a boszorkány vállán ülő delfinével azonos - határeset. (Ha kitalálod herceg, hogy mi ül a vállamon, tied leszek, mondá a vasorrú bába, miközben a fekete macska méltóságteljesen nézelődött a vállán.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 18. péntek, 23:54
-
Találatok: 1730
Hamarosan indul Gulyás Mártonék Közös Ország mozgalma, ahol az elképzelések szerint a pártokkal közösen egy új választási rendszer alapjait akarják kidolgozni. A Momentum már közzé is tette reformjavaslatát. Korábban én is utaltam arra egy cikkben, hogy a kampány és pártfinanszírozás rendszerét át kellene alakítani. Most le is írom, hogyan. Radikálisan.
Sokan azt gondolják, a választási rendszert azt határozza meg, mekkora a listás szavazatok aránya, mennyi egyéni képviselő van, mekkora a bejutási küszöb. Pedig ha valamire, hát a demokratikus intézményrendszerekre igaz, hogy az ördög a részletekben rejlik. Mennyire teszi lehetővé a rendszer az oligarchák érdekérvényesítését? Miből lesz pénze a pártoknak? Egyenlő esélyekkel indulnak-e? Mely felületeken lehet hirdetni, és melyeket zárják ki a kampányból?
És lássuk be, ebből a szempontból mind a mostani, mind a 2010 előtti rendszer egy katasztrófa. Az, hogy senki se ellenőrzi a pártok költéseit, az ÁSZ egy gumikacsa, ami az illegálisan kampányoló pártokat soha nem büntette meg, pénzemberek beleszólását soha nem akadályozta, egyenes úton vezetett a 2000-es évek végének korrupt Magyarországához. Ahol aztán semmi nem akadályozta az oligarchák és a választott tisztviselők összefonódását. Ez volt maga a választási rendszer. Puch Lászlók, Simicska Lajosok, Mesterházy Ernők és más pénzemberek szavazatokat, eléréseket, kampányokat, így képviselőket, pártokat vásároltak meg, saját üzleti érdekeik szerint.
2010 óta pedig még durvább a helyzet, hiszen eltűntek a nem Fideszes oligarchák, felvásárolták őket, már csak a Fidesz érdekköre van pályán, miközben a kampányszabályokat úgy alakították át, hogy a kormánypártnak kedvezzenek.
2010-ben például csak a Fidesznek volt jelentősebb elérése az óriásplakát piachoz. Mi történt? Minden más hirdetési formát korlátozott a Fidesz, csak az óriásplakát piacot nem. 2015 után viszont Simicska elvesztésével elvesztették óriási részesedésük egy részét az óriásplakát piacon. Mi történt? Korlátozták a hirdetési lehetőségeket, már ami az óriásplakátokat illeti. Ez így nem demokratikus, hanem nevetséges.
Azt pedig tudjuk, senki sem képvisel az övével ellentétes érdekeket. Az oligarchák, pénzemberek, elsősorban a saját, és saját tőkéjük érdekeit fogják képviselni. Ezért van szükség olyan rendszerre, ahol nem csak az egy ember egy szavazat elve, hanem az egy ember egy támogatás elve is érvényesül.
Mik szükségesek szerintem ehhez?
Kizárólag állami források, az ÁSZ szigorú felügyelete
- Csak és kizárólag állami párttámogatás, a magánadományok megszüntetése a pártoknál.
- A pártokat jelenleg is felügyelő Állami Számvevőszék megerősitése, esetleg nyomozati hatáskörrel való felruházása. A pénzköltéseket az állam ne csak kontrollálja, hanem valóban felügyelje.
- Ennek érdekében a pártok összes kiadása az Állami Számvevőszéken keresztül történjen: ők rendeljék a plakátokat, reklámidőt stb. Így olcsóbb is lenne a rendszer hiszen az összes párt óriásplakátjára, az összes párt szórólapjára egyszerre nagyobb kedvezményt lehet kialkudni, mint ha a pártok külön alkudnának. És nem lesz különbség a pártoknak kínált árak között sem.
Bővebben ...
Sokan akarják a kormányváltást, de nem elegen - derül ki a friss közvélemény-kutatásból.
Sokan megírták már – nálunk is –, hogy a Sukoró-perben hozott jogerős ítélet a politikai akaratot kiszolgáló justizmord. Azt, hogy koncepciós perről van szó, nyomós érvekkel indokolták is. Egy fontos szempont azonban most általában kimaradt a felsorolásból, nevezetesen az, hogy a bíróság bizonyítékként fogadta el a politikailag elkötelezett ügyészség házi szakértőjének erősen megkérdőjelezhető véleményét.
A börtön vagy az átnevelő tábor már csupán a végeredmény.
Az ország 19 megyéjéből 12 fényévekre van az uniós fejlettségtől, de még a kicsit jobban álló hazai térségektől is. Nógrád a sereghajtó.
Az ország egyik legrégebbi hőerőműve, az Oroszlányi Erőmű már másfél éve nem üzemel, de amikor egy forró júliusi napon felkerestük a telephelyét, az korántsem tűnt elhagyatottnak. Sorra érkeztek oda a kamionok, jó részük a miniszterelnök fiatalabbik öccsének, Orbán Áronnak a szállítmányozási cégétől.
Húsz évre elfeledték, de hamarosan újraindulhat a kormányzati szervek telefonhálózata. Az egykor csak K-vonal néven ismert rendszert két kormányhatározat keltheti életre – derül ki a Magyar Közlöny hétfőn megjelent Hivatalos Értesítőjéből.