- Részletek
-
Készült: 2016. november 25. péntek, 22:50
-
Találatok: 1889
Úgy látszik, ez az Orbán Viktor nevű ember napja. Nincs az országban olyan közpénzből független, kormánytól egyáltalán nem független információs szemétdomb, amelynek a csúcsára ki ne tűzték voltna az évszázad, az évezred egyszersmind az emberiség történetének legnagyobb hírét: Trump beszélt Orbánnal. Beszarok. Örömömben.
Mai hír az is, hogy az Orbán nevű nem ám meszelt falak közé költözik a Várba – ezen a ponton jön Lázár János és a híresen cinikus mosolyával kijelenti, hogy a félisten sehová sem költözik, mert a Cinege utcában igen jól érzi magát (szerencse, hogy azt is mi fizethetjük) -, hanem aranyszállal és selyemmel átszőtt tapéták közé. Állítólag 362 millió forintunkba fog kerülni az, hogy 3,3 millió magyar miniszterelnöke a kurvadrága selyemtapétával harmonizáló függönykompozíció (isten bizony így van a közbeszerzési tájékoztatóban), hokedli és lábtartó zsámoly, vagy mi a búbánatos franc közepén trónolva zabálja a marhapörköltet egy szál villával és kézben tartott uborkát harapjon hozzá hersegve.
Mert a kicsi Viktort szerető szülei seprűnyéllel verték, ha nem aranyszálas selyemtapéták között múlatta az időt. Az Orbán nevű ember valójában az angol anyakirálynő, csak még nem merték ezt nekünk elárulni. Amennyiben mégsem, fel nem foghatom, hogy fér rá a pofájára ez a végtelen rongyrázás egy döglődő országban. Azt főleg nem értem, hogy azok, akik rajonganak érte – nem, nem a politikusi teljesítményét tartják nagyra, nem az emberi nagyságát, a szellemi képességeit, a gondolkodásmódját tisztelik -, akik ájultan zuhannak a macskakőre, valahányszor a bálvány böfög egy öblöset, hogyan képesek egyszerre több, a végtelenben sem találkozó párhuzamos valóságot kezelni.
Hogy jön nekik össze az amerikai elnökkel csacsogó Orbán azzal az Orbánnal, aki nemrégiben még üvöltve követelte, hogy Amerika ne ugasson bele a szuverén magyar büszkeségbe? Elmúlt a büszkeség, vagy mi van? De nézzünk egy sokkal triviálisabb példát. Hogy passzol össze a hívek fejében a sokmilliárdos költségen luxusbudoárrá alakított miniszterelnöki sasfészek, a kurvadrága tapéta és ez:
Nem zavarna engem az aranyozott selyemtapéta, ha nem lenne olyan idős ember ebben az országban, aki a tulajdon otthonában hal meg azért, mert nincs, aki befűtsön, nincs, aki enni adjon neki. Nem zavarna az sem, ha Orbán kanállal zabálná a ránotthúst, ha nem lenne olyan ember az országban, akinek 22 800 forintból kell vegetálnia, miközben beteg, rokkant és sem dolgozni nem tud, sem kiállni a saját érdekei mellett.
Nem érdekelne, hogy az ország miniszterelnöke nem tud késsel-villával enni, hogy felmosórongyot gyűr a nyakába zabáláshoz, ha mindenki lehetőséget kapna az emberhez méltó életre ebben az országban. És nem lennék annyira elkeseredett, ha az ország népe a teljesítménye, az ország valós állapota alapján ítélné meg a miniszterek elnökének munkáját, nem pedig agyatlan, minden racionalitást nélkülöző módon hevernének a lúdtalpas lábai előtt. Miféle ország az, ahol két óra leforgása alatt 10 ezer ember lájkolta azt a fantasztikus tényt, hogy zabál a főnök? A sem olvasni, sem írni nem annyira tudó hívek valóságos transzba estek és ez az ország jövője szempontjából bőven több, mint elkeserítő.
„Szeretem hogy Miniszterelnokunk be tud ulni egy lakotelepi etterembe,holott megtehetne hogy csak osztalyon feluli helyeken etkezzen .Szamomra ez nagyon szimpatikus, emberi ,tiszteletre melto megnylvanulas.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 24. csütörtök, 23:08
-
Találatok: 1732
A színház és a politika között érez egy huncut összekacsintást, ezért is nyilvánít gyakran véleményt közéleti kérdésekben, no meg azért, mert rettenetesen fájlalja, hogy itt tart az ország, ahol tart. A színész-rendező ma is tele van munkával, pedig november 24-én ünnepli a 70. születésnapját.
hvg.hu: Most, hogy betölti a 70. életévét, hogy érzi magát a bőrében?
Székhelyi József: Én egy gyári hibás 70 éves vagyok, nem foglalkozom az anyakönyvi adataimmal. Már csak a foglalkozásom okán sem, hiszen a színészet nem egy nyugger szakma, másrészt a családi környezetem is megőrizte bennem azt a Hunyadi téri kiskamaszt , aki egykor voltam. Persze szomatikus panaszaim és lelki nyavalyáim nekem is vannak, de ezek nem determinálják a mindennapjaimat. Azt nem mondom, hogy nem hatnak rám, de nem tesznek tehetetlenné, nem raknak rám olyan súlyokat, hogy beleroppannék. Ezt nem is engedhetem meg magamnak, mert van egy négy és féléves gyönyörű hölgy az életemben. Már csak miatta sem lehetek egy trotli. De ott van még a másik öt gyerekem is: három saját gyártmány - egy gyógymasszőr nagylány, egy ügyvéd úr, egy színházrendező szakos hallgató, s két nevelt fiú. És melléjük már négy unoka is felsorakozott.
hvg.hu: És milyen a közérzete?
Sz.J.: Nekem rettenetes fájdalom, hogy itt tart az ország, ahol tart. 1989-90-ben volt egy akkora lendület, amivel arrébb toltuk volna akár a Gellérthegyet is, mert egy jó illatú, klassz, demokratikus polgári Magyarország eszménye lángolt bennünk, és ez egy nagy társadalmi kohéziót teremtett. Most azt látom, hogy társadalmi diffúzió van, lövészárok-harcok vannak. Szörnyedelemnek tartom a jogállamiság tökéletes megszűntét. Szomorú és keserű vagyok, hogy Magyarország ezt a mai államarcot ölti, mert több nemzedéknyi időbe fog telni, míg ezen az arcon azt a rengeteg csúnya pattanást és sérülést korrigálni tudja.
hvg.hu: Egy időben aktívan politizált. Miért gondolta, hogy ez fontos?
Sz.J.: Ezt nem én gondoltam így. Már az átkosban is a hatalomnak egy folyton visszapofázó renitense voltam, s akik ismertek, azt gondolták, hogy ez a fajta izgékony, szembeszegülő attitűd politikailag tőkésíthető. Ezért a rendszerváltáskor megkeresett a Fidesz és az SZDSZ is. Én akkor azért döntöttem az SZDSZ mellett, mert úgy éreztem, hogy a Fiatal Demokraták Szövetségéhez egy 44 éves embernek már nem illő tartoznia, bár nagyon szerettem őket. A szabadelvű eszményeket valló SZDSZ támogatásával - független jelöltként - el tudtam képzelni, hogy hatékony parlamenti munkaerőként a színházművészet ügyét előbbre tudom vinni. Meg persze a többi stratégiailag fontos ügyet is, az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, a társadalombiztosítást, amelyek problémáinak a megoldása amúgy mind a mai napig nem történt meg. És azért is vállaltam a politikai szerepet, mert úgy éreztem, hogy a mesterségem és a politika között van egy huncut összekacsintás.
hvg.hu: Ezt hogy érti? A színházban nem döntenek nagy pénzekről, nagy ügyekről.
Sz.J.: A színész a nemzet napszámosa, a politikus pedig számos napon a nemzeté. Azt is éreztem, hogy míg a színház a közönség szolgálója, addig a politikus a közösségé. Folytatva a párhuzamot: a színházművészet a közönség lehetőségeinek és vágyainak a terepe, a politika maga meg nem egyéb, mint a közösség lehetőségeinek a művészete. Még azon az áron is vállaltam volna ezt a szerepet, ha a szakmámból egy időre ki kellett volna iratkoznom.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 23. szerda, 22:56
-
Találatok: 3625
Mit is gondolhat a nép alultájékoztatott gyermeke a Pharaonnal kapcsolatos monstre kudarchoz fűzött szánalmasan bárgyú magyarázkodásokról? Lehet, hogy vállat von. Az is lehet, hogy nem. Minden esetre gyanakszik. Okkal? Vagy tán csak hülye konteókban hisz? Ezen ő már sajnos nem igazodik el. Jobb híján keserűen legyint: oszt’ annyi…
Furán mentegeti a kormányzat szócsöve, a Magyar Idők a rendvédelmi szerveket: azért utazgathatott szabadon Európában az 1991 óta körözött Ghaith Pharaon – aki az utóbbi néhány évben járt hazánkban, Franciaországban, Spanyolországban is –, merthogy túl sok FBI-adatuk volt róla…
Azt írják: „lapunkat nemzetbiztonsági források arról tájékoztatták, ez úgy történhetett meg, hogy az amerikaiak az általuk ‘nagyon veszélyesnek tartott’ személy felvételét 11 különböző névvel, 4 különböző születési idővel, valamint 2 különböző születési hellyel kezdeményezték az Interpolnál. Ez 88 (!) különböző személyt jelent az adatok variációi alapján”.
A lap úgy tudja, az Interpol csak a szervezethez tartozó országok hatóságai számára hozzáférhető zárt körözési rendszerébe végül is 11 Pharaon került és „Magyarországra olyan adatokkal rendelkező Pharaon, aki a körözésekben szerepel, egyáltalán nem lépett be. A belügyi szervek a körözésekben szereplő valamennyi lehetséges személy adataival rákerestek az adatbázisokban, de egyik variáció sem adott pozitív visszaigazolást”.
*
Csupán elvi a kérdés – mert ugye a gyakorlatban még most is szabadlábon van a körözött „professzor” : vajon hogyan lett volna könnyebb őt – és egyáltalán bárkit, aki több nevet, születési adatot használ – elfogni? Ha a sokból csak egy névvel, egy születési idővel és egy születési hellyel keresik, vagy ha ismerik és lesik az általa használt iratokban szereplő összes nevét, mindegyik születési dátumát és születési helyét?
A többi kérdés már gyakorlati: ha ismerhetik az összes adatát, ugyan miért nem ismerik? Vagy miért nem használják fel? Rosszul működik együtt az FBI, az Interpol és a magyar rendvédelem? Talán a számítógéprendszerük omlott volna össze, ha a körözött összes adatából létrehozható egyetlen valóságos és 87 fiktív Pharaon mindegyikére „pozitív visszaigazolást ad” a körözési program? Vagy ha legalább annyit jelez, hogy az illető felettébb gyanús, és lehet körözött?
Ezt megoldani talán nem lehetetlen egy olyan országban, és egy olyan schengeni rendszerben, ahol már évek óta számítógépes kockázatelemzéssel választják ki az elektronikusan közölt fuvaradatok (például az induló- és célállomás, a rakomány, a határátlépés gyakorisága stb.) alapján, hogy a határon melyik teherautót is vizsgálják át – mondjuk cigicsempészet gyanúja miatt. Ami ugye roppant veszélyes bűncselekmény, de azért nem annyira, mint a terrorizmus támogatása… És nincs az a pengés kerítés, ami az utóbbitól megvédene bárkit is Európában; ez ellen bizony cizelláltabb, az „intelligence” szóval jellemezhető módszerek kellenek. Azokhoz pedig ugye sok adat…
*
Mit is gondolhat a nép alultájékoztatott gyermeke a Pharaonnal kapcsolatos monstre kudarchoz fűzött szánalmasan bárgyú magyarázkodásokról? Lehet, hogy vállat von. Az is lehet, hogy nem. Minden esetre gyanakszik. Okkal? Vagy tán csak hülye konteókban hisz? Ezen ő már sajnos nem igazodik el. Jobb híján keserűen legyint: oszt’ annyi…
De kinek, kiknek? És mikor?…
(végépé)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 23. szerda, 03:31
-
Találatok: 1624
Mondhatnak, hazudozhatnak bármit: az LMP eladta magát a Fidesznek. Ki tudja, mi volt ár? Schiffer alkotmánybíró lesz? Az LMP-hez az utolsó pillanatban beeshet néhány tízezer ajánlócédula? Valahogyan megint meglesz az 5,01 százalék? Ami itt történt az minimum árulás.
Amikor Schiffer András felbukkan és azzal "érvel", hogy mások ÁVH-s módszerekkel jönnek, az mindennek az alja. Nem csak azért, mert az ő családja küldött is börtönbe embereket politikai nézeteik miatt és ugyanezt el is szenvedték. Leginkább azért szégyen, hogy Orbán korábbi ügyvédje ilyeneket mond, mert semmilyen más célja nincs, mint a terelés.
A dolgot a nevén kell nevezni. Az LMP az alkotmánybírók megválasztásával lefeküdt Orbánnak. Odébb tolták a kormányváltás lehetőségét. Ehhez Schiffernek asszisztált a Kósa Lajossal tusványosi fórumon nevetgélő Szél Bernadett, valamint a Fideszből átlépett Hadházy Ákos. Az LMP a diktatúra kiszolgálója lett, nem véletlen, hogy a KDNP közleményben köszönte meg nekik a gesztust. A DK ment nekik a legélesebben. Gyurcsányék jól látják: nem lehet pardon, és aki ezzel az LMP-vel 2018-ban bármire összeáll, az maga is kollaboránssá válik. Nem véletlen, hogy a néhai PM, ma már csak P feltűnően csendben van, egy nyílt levélen kívül alig szólal meg az Együtt. Az MSZP is technikalizál, a választás érvényességét vitatja elsősorban, annak politikai és morális következményeire kevés szót veszteget. De a DK, az MSZP ellentartása legalább elvi és tisztességes. Az elvileg emberjogvédő Schiffernek nagy pofon lehet, hogy a Majtényi László vezette Eötvös Károly Közpolitikai Intézet közleményben bírálta a döntésüket. Hadházy talán még hazudott is. Az ATV-n a DK-s Molnár Csabával folytatott vitában azt mondta, nem tudott azokról, a jelöltekre terhelő adatokról, amelyekkel Molnár szembesítette. Azt ígérte, ezeknek utána néz. Most akkor vagy hazudott és nem nézett utána, vagy ami még rosszabb: utána nézett, és így is megszavazta a jelölteket.
Ezért is figyelemreméltó, hogy amikor pár napja Juhász Péter rogános emléktáblát avatott, úgy mutatkoztak a rendezvényre ellátogató, a fideszes, például a papi pedofíliát mentegető alkotmánybíró-jelöltet felvállaló Hadházyval, mintha mi sem történt volna. Az Együttnek, a P-nek döntenie kell. A kollaboráns LMP-vel tartanak, vagy az ebben az ügyben következetes DK-val és MSZP-vel megőrzik rendszer elutasító magatartásukat.
Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Aki mostantól az LMP-vel tart bármiben, az Orbán oldalára sodródik. Legyen ez figyelmeztetés Karácsony Gergelynek vagy Szigetvári Viktornak!...
Európa Kávézó
gepnarancs.hu
Utószó az LMP elképesztő szélhámosságához
Az új „alkotmánybírák” megválasztásáról beszélek: a nyilvánvaló kollaboráció önmagában is megdöbbentő, ám az teszi képtelenül pofátlanná és fölháborítóvá, ahogy azt az „ökopárt” meg akarta indokolni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 21. hétfő, 15:43
-
Találatok: 1649
Nincs semmi meglepő abban, hogy a magyar miniszterelnök által vizionált szép új világban a pragmatizmus minden elvi megfontolást felülír. Liberális politikusként kezdte pályáját, néhány év alatt jobbközép párttá alakította a Fideszt, majd sovén és rasszista kijelentésektől sem riadt vissza azután, hogy a világban politikai váltópénz lett az idegengyűlöletből. Orbánról nyugodtan kijelenthetjük, hogy soha nem gondolta komolyan azt, amit mondott, minden megnyilvánulása mögött hűvös politikai számítás állt.
A kérdés az, kikre emlékezik az utókor szívesebben, a pusztán ideológia által vezetett, vagy a hasznosságot mindenek fölé helyező államférfiakra? Másként fogalmazva: Lehet-e politikai elv az, hogy nincsenek elveink?
Minden politikai tett valódi célja a hatalom megszerzése vagy megtartása, így aki ezzel ellentétesen cselekszik, bukásra van ítélve. A hatalmat akarni nem szégyen, más kérdés, hogy vannak olyan politikusok, akik nem kérkednek azzal, hogy elveik és ígéreteik mögött a saját céljaik mindenek fölé helyezése áll. A nyugati demokráciákban a kompromisszum, a megalkuvás, sőt a kétszínűség is szerves része a politikai eszköztárnak, ám vannak olyan szabályok, melyeket a közélet minden szereplője tiszteletben tart. Ezek olyan elvek, melyeket részben a törvények szabályoznak, részben pedig a politikai hagyomány alakított ki, így ezek által válik kiszámíthatóvá egy rendszer működése.
A keleti típusú diktatúrákban nincsenek ilyen hagyományok, az erősebb mindent visz, a törvényeket úgy értelmezik a vezetők, ahogy számukra előnyös, ha pedig szükségesnek látják, átírják a jogszabályokat a saját szája ízük szerint. A 2010es hatalomváltás óta Magyarországon egyre jellemzőbb ez utóbbi politikai gyakorlat, hiszen a többség a kétharmados többségével nem élt, hanem visszaélt, a hatalmát pedig nem reformokra, hanem erőfitogtatásra használta fel. Orbán Viktor tudta, hogy szüksége van az Európai Uniós tagság nyújtotta előnyökre, főleg az onnan érkező pénzforrásokra, ám közben igyekezett a keleti hatalomgyakorlás módszertanát meghonosítani. Ezt hívjuk röviden - Orbán Viktor szóhasználatával élve - pávatáncnak.
E politikai filozófia szerves része, hogy a hagyományos nyugati értelemben vett elvi politizálást a múlt rossz örökségeként emelte be a miniszterelnök a közbeszédbe, a praktikus megfontolásokon alapuló, lényegében minden elvszerűséget nélkülöző keleti hagyományt pedig értékként igyekszik felmutatni a nyugati szemlélettel szemben. Ez egyrészt megágyaz egy cinikus politikai magatartásnak, másrészt folyamatosan konfliktusokhoz vezet a belpolitikában és a külkapcsolatokban egyaránt. Ezeket a feszültségeket folyamatos húzd meg, ereszd meg politikával lehet enyhíteni, ami lényegében a pávatánc kiteljesedése.
Alkalmas ez a politikai gyakorlat arra, hogy ne essünk el az EU létfontosságú pénzügyi forrásaitól, de arra is, hogy kegyetlen diktátorokkal, autokrata uralkodókkal, terrorista kapcsolatokkal vádolt üzletemberekkel sefteljenek az ország vezetői. Az Egyesült Államokat például lehet bírálni azért, mert a világ csendőreként viselkedik, ám közben elvárjuk tőle, hogy biztosítsa hazánk védelmét a NATO égisze alatt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 20. vasárnap, 20:03
-
Találatok: 3540
A miniszterelnök csütörtökön jelentette be, hogy kilenc százalékra viszik le a cégek nyeresége után fizetendő társasági adót. Ez az adónem eddig a kis- és közepes vállalkozások esetében tíz, míg a nagyvállalatok és multik esetében tizenkilenc százalék volt. Tehát miközben Orbánék emelik a minimálbért, amelynek nettója az óriási munkavállalói adóteher miatt még így is elmarad a környező országokétól, brutális pénzt kívánnak adni a nagy cégeknek.
Az elképzelés lényege, hogy ezek a cégek majd ettől több fizetést adnának a munkavállalóknak, csak hát tudjuk, ez nem igaz. A nagyobb céges nyereségtől még nem lesz nagyobb a munkavállalók fizetése. Ha Orbánnék valóban a béremelést akarták volna elérni, akkor nem a cégek nyereségét, hanem a munkát terhelő költségeket csökkentették volna inkább. Vagyis nem a munkáltatók terheit, mert abból nem lesz biztos béremelés, hanem a munkavállalók terheit. De még ha a munkáltatókon is könnyíteni akartak volna, akkor sem a nagy cégek, hanem a kis- és középvállalkozások terheit kellett volna csökkenteniük.
Ha valóban meglépik ezt Orbánék, az körülbelül 300 milliárdos lyukat üt majd a költségvetésben. Ez kétszerese a felsőoktatásra szánt éves költségvetésnek. Fejenként minden magyar állampolgárnak 30 ezer forint. Biztos, hogy ezt a multiknak kell adni? Illetve a magyar oligarcháknak, akik ezután ki tudnak venni ennyivel nagyobb nyereséget?
És ehhez jön még az egykulcsos személyi jövedelemadó újabb, egy százalékos csökkentése, ami megint a leggazdagabbaknak kedvez, hiszen minél nagyobb a jövedelem, annál nagyobb az a megtakarított egy százaléknyi összeg abszolút értéke.
Mindez a kieső pénz hiányozni fog, és pontosan tudjuk honnan: a szegények felemelésből, a leszakadó régiók fejlesztéséből, az oktatásból, az egészségügyből, a lakhatási programokból, a biztonság megélhetés megteremtéséből, és azokból a programokból, amelyektől egy ország működik.
Orbánék ezzel a lépéssel a széthullásban lévő neoliberális konszenzus éltanulói lesznek, és folytatják a rendszerváltás utáni magyar gazdaságpolitika legrosszabb hagyományait, ami csupán tolni tudja az állami pénzt a nagyvállalatok zsebébe, a bejövő tőkéért cserébe. De a hosszú távú fejlődést elősegítő humánerőforrásba való beruházást, a magyar gazdaság gerincének megteremtését, a kis- és középvállalkozások megerősítését és az anyagi javak igazságos elosztását nem tudják megvalósítani általa.
Az egyszeri bejövő tőkéért áldoznak óriási pénzeket, növelik a nemzetközi hálózatok nyereségét, amelynek nagy részét ki fogják vinni az országból, de nem járulnak hozzá, gazdaság valódi növekedéséhez, amely minden magyar ember anyagi helyzetén javítana.
Amit Orbánék csinálnak, az csupán egy adóparadicsom, amitől nem lesz jobb élni ebben az országban, de a nemzetközi nagytőke lekenyerezésével és saját „nemzeti tőkéseik” megsegítésével pusztán a saját hatalmukat tudják bebetonozni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 20. vasárnap, 02:55
-
Találatok: 1576
Csak én unom már, hogy mindig a biztonságos butaságot választják? Trükk, amit a legvégső esetben szoktak bevetni a fideszes politikusok: annak deklarálása, hogy az illető büszkén tudatlan, egyszerűbben szólva hülye. Nem érti a kérdést, nem olvasta még a hírt, nem látott még tehenet. Leggyakrabban a még/már nem kitiltott újságírók elől menekülve szokták ezt előadni a parlamenti folyosókon – de vannak kiemelt ügyek, ahol szintén ez a mentsvár.
Emlékszünk-e például, amikor a kitiltási botrány idején az egyébként tudhatóan nem hülye Varga Mihály vette fel a csörgősipkát? Az volt a kérdés, hogy Vida Ildikót, a NAV akkori elnökét valóban kitiltották-e az Egyesült Államokból – mely retorzió háttérben az adóhivatal és kormányközeli korrupt kijáróemberek milliárdos elkövetési értéket érintő, bűnös együttműködését sejtették. Varga Mihálynak joga és lehetősége is lett volna rákérdezni a NAV-elnöknél, de állítólag ezt nem tette meg. Találkozgattak, megbeszélgettek, munkálkodtak, de nem kérdezett rá.
Miért? Mert elmondása szerint volt Vida Ildikóval egy megállapodása, hogy ha bármi fontos dolog történik, majd szól neki a NAV-elnök. És mivel még nem szólt... hiába van tele ezzel a sajtó, hiába erősítik meg több helyről is, hiába lehetne egyetlen kérdéssel kideríteni... nem, mert Ildikó még nem szólt. Oké.
Legutóbb meg Lázár János adta a hülyét, hogy neki nincs ujjlenyomata, és lehet, ki tudja, lehet akár az is, esetleg, hogy a terroristákat pénzelő, gazdasági bűncselekményeket elkövető, évtizedek óta nemzetközi körözés alatt álló Pharaon „professzornak” sincs. Ki tudja, ki tudja, hát bármi lehet, csippentett a szemével, kitudhassa, ebbeamaivilágba, minden megeshetik, igazejancsikám, még egy felest! Lehet, lehet. NEM LEHET!!! Te szerencsétlen. És ezt nem én mondom, hanem Pintér Sándor. Van neki ujjlenyomata, pontosan tudja ezt a magyar kormány, ahogy azt is, hogy milyen kapcsolatban áll a miniszterelnök vejével, mit diskurálhatott Mészáros Lőrinccel, hogyan jutott be az országba, és miként falaznak neki, hogyan teszik a hülyék a magyar hatóságok.
Mert amikor elfogynak a válaszok, akkor csak ez marad. Tenni a hülyét. Előadni, hogy a fideszes politikusok nyáladzva, üveges tekintettel, bárgyú mosollyal ténferegnek a világban, és fogalmuk sincs semmiről. Ha fideszes szavazó lennék, talán még jobban zavarna ez a viselkedés. Utálnám velük hazudni, hogy hát bármi lehet, ki tudja, nem értesült az államtitkár úr. Nézd, kisfiam, ha szorgalmasan tanulsz, te is olyan buta lehetsz, mint a Lázár bácsi. Olyan tájékozatlan, mint Pócs bácsi. Rubovszky-szinten ignoráns, Seszták-szerűen szatyorban élő, Harrach-homályos, vagy épp büszkén mit sem sejtő, mint a rezsibiztos.
És most akkor egy kicsit tegyük is félre, hogy ezek az emberek melyik párt tagjai. Önmagában azt az igényt hadd írjam meg egyszer, ami, remélem, nem csak az enyém, hogy végre olyan jó lenne okos, és okosan viselkedő (!) embereket látni, amint okosan beszélnek közös ügyeinkről, az arról hozott okos döntéseikről. Jöjjön már el végre az a világ, amikor a parlamenti képviselő tudja, hogy miről fog szavazni, van véleménye erről, és ezt képes szabatos mondatokba foglalni.
Azt az időt várom, amikor igénye lesz a szóvivőknek arra, hogy képesek legyenek a kérdésekre válaszolni. Bunkó, arroganciájára büszke, újságírókat fenyegető, sőt, lefejelő, alpári levelekben lepattintó sajtósok helyett a tőlünk nyugatabbra szokásos, pengeagyú, stílusos sajtófőnöket akarok látni. Szellemi párbajt folytató elemzőt – a tévéműsorban a szimpla tényeket is tagadó, még a saját intézete által hamisított kutatásban is következetlen helyett.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 19. szombat, 04:12
-
Találatok: 1644
Messze még április elseje, de szerintem ennél viccesebb hír már addig nem lesz. Már amennyiben képesek vagyunk szívből röhögni a saját kínunkon. Az történt, hogy ötödik szülinapját ünnepli a korrupcióellenes megállapodás. A zsúron jelen volt Pintér Sándor olajozott és száz évre titkosított múltú belügyminiszter, Domokos László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal elnöke, másodállásban Szájer József felesége, Hajnal Péter, a Kúria tanácselnöke (Darák Péter nem ért rá), Lajtár István, Polt Péter helyettese. Ott volt továbbá Rigó Csaba Balázs, a Közbeszerzési Hatóság elnöke és Windisch László, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.
Ezek fogtak össze, hogy harcoljanak a korrupció ellen. Ha lenne hozzá kedvem, vinnyogva röhögnék. Ilyen hihetetlen cinizmus a világon nincs, vagy ha mégis van, az egy másik univerzumban található. Emberek! Miről beszélünk?
Pintér Sanya örömködött a szülinapi partin, hogy mennyire fasza az elektronikus rendszer, mert már nem a rendőr büntet gyorshajtásért az árok partján és így nem lehet korrumpálni ötezer forinttal. Ez az összes elért eredmény, Sanya! Engem a kisrendőr ötezresénél nagyságrendekkel jobban érdekel a te titkosított múltad. De a jelened is érdekel, kezdve a jobbnál jobb állami megbízásokat elnyerő mindenféle biztonsági cégeiddel.
Komolyan, ezek összeültek, előadtak, szemük nem rebbent, a pofájukon sem kapott lángra a felhám, de még csak a plafon sem szakadt a fejükre. Ebban az országban, ahol a Magyar Nemzeti Bank elnöke először szerzett egy polgármesteri széket az asszonypajtásnak, mondván: ömleni fog a lé a településre, mert hát majd a pénzesláda kulcsának őre csak odahat. Ugyanez az elnök – nevezzük Matolcsy Györgynek, mert így hívják – évek óta szeretőt tart, ami az ő dolga. Az viszont nem az ő dolga, hogy ezt a szeretőt évek óta közpénzből fizeti, ahogy a szerető testvérét és kedves szülőanyját is. Ugyanez a Matolcsy György súlyos közpénzeket tol a saját unokatestvérének a bankjába, amely bank aztán finanszírozza Matolcsy György gyerekének üzleti vállalkozását. Drága testvéreim a diliházban! Ez vegytiszta korrupció, édeseim! Civilizált országban száz év börtön.
Ünnepelgetnek arcátlanék. Abban az országban, ahol a miniszterelnök legjobb bírátja nyerte el éveken át a közbeszerzések nagy részét, majd legecizte a gecit és onnantól nem nyert. Szerintetek drága feleim, hogy a büdös francba lett alkalmatlan tegnapról mára egy vállalat minden munkára, amikor előtte alkalmas volt és közben nem történt változás a cégben? A következő kérdés: ha átlátható és nyílt a közbeszerzés, ahogy ezt az algecik harsogják, miért pont attól a naptól kezdődően és kicsoda tudott belenyúlni a rendszerbe, hogy Simicska ne nyerjen (amúgy leszarom Simicskát, csak kérdem), ellenben Orbán szesztestvére a libaőrzésben hirtelen mindenhez elkezdett érteni és vitte, viszi a rengeteg pénzt?
Hát tényleg hülyének lehet nézni egy egész kurva országot? Igen! Sőt!
Orbán Viktor legfőbb fővezér és vallásalapító, aki soha nem volt, nem van és nem lesz vagyonos ember, minden héten arra megy haza, hogy a felesége megint vett magának egy csinos kis földbirtokot. A konyhapénzből. Merthogy asszonypajtás nem igazán végez kereső tevékenységet. De takarékos asszonyka, mert a család bevételének sokszorosáért tud vásárolgatni. Orbán Viktor egyszem fia vallási áhítatba esett, létrehozott egy erősen szekta-gyanús valamicsodát és templomokba jár előadást tartani az ő hitéről.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 17. csütörtök, 22:10
-
Találatok: 1580
Mecsoda meglepetés, megszületett az alkotmánybírók pótlásáról szóló javaslat, méghozzá hárompárti megállapodással! Nem hiába beszélünk új egységről - nincs kétség, megteremtette nekünk Nagy Vezérünk, kinek lépte alatt döng a Föld, kinek égre vetett pillantása nyomán sült libák potyognak a hárommillió egységesen ostoba tányérjára, kinek összevont tekintetete nyomán csipás kölyökmacskává változik Chuck Norris!
És hárompárti lett a javaslat, nem ám Fidesz-diktátum, hiszen jól tudjuk, hogy a Kereszténydemokraták önálló párt!
Ne tévesszen meg senkit, hogy Semjén időnként teljesen farkasflóriánosan néz Vezérére, ettől ők még másik párt, csak egy Istent imádnak.
konkrétan a pénzt.
És az LMP is önálló párt, és most, hogy kis kerülővel beledelegálták az új társelnököt - merthogy a régi társelnök elkopott a használatban - még önállóbb, hála Nagyurunk előrelátásának a liberális lemmingvonulás alkalmával!
Lehet Más a Politika, ez kétségtelen, csak a célja nem lehet más, mint a másik két pártnak, ez viszont alapvetés, mint ahogy az indulójuk is egységes: aki nem lép egyszerre.
Nem kell ezen álmélkodni, ha az egy Isten lehet három személy, hát akkor miért ne lehetne három párt a Fidesz is, nincs ezen mit nézelődni, lehet továbbsétálni!
Aki azt gondolta, hogy majd Hadházy társelnök megváltoztatja a viszonyokat, az tévedett, mint ahogy az is téved, aki azt hiszi, hogy a társelnök hipp-hopp kinőtt a földből, mint a dudva.
Az ilyen fontos pozíciók betöltését gondos tervezésnek kell megelőzni, melynek során el kell álcázni a kilógó lólábat, még ha ez áldozatokkal is jár, és fel kell esetleg áldozni a cél érdekében valamelyik korrupt vazallust - van elég belőlük, fussa.
Így aztán a friss társelnökből a korrupció elleni harc sárkányölő lovagja lesz, mellékállásban meg legitimálja a maffiát.
Az sem utolsó szempont, hogy a mohó vazallus kinyiffantása nem ötletszerűen, hanem a Vezér tiszta szándéka szerint történik, így aztán Rogánról vagy a Vejkóról, neadjisten a Százlábú Gyémántról szó se eshet, mégis van min csámcsognia a nyájnak.
A Társelnök is jól járt, a tekintélyen se esett csorba, attól pedig egy percig sem tartok, hogy az Extárselnök, Schiffer munka - végképpennem jövedelem nélkül maradna.
Az Alkotmánybíróságnak meg mondhatni mindegy, mint a szélső háznak, hogy kik kerülnek tagjai közé, a testület láncostól-medálostól-talárostól sem ér többet, mint egy kalap sz@r - talán ki is kellene egészíteni a jelmezüket egy kalappal.
Nekünk is mindegy, hiszen az embereket nem érdeklik a politika huncutságai, undorodnak tőle, meg a politikusoktól, hiszen utóbbiak mind lopnak és amelyik nem lop, az hazudik, kivéve persze a hatalom képviseletében eljáró politikusokat, és ha ebben kételkedik valaki, akkor a felcsúti kisvasút pályáját körbevisszük az Egyenlítő mentén, oszt jónapot.
Alkotmánybírónak lenni ma, Magyarországon körülbelül olyan, mint ministránsnak lenni a kupleráj kápolnájában, a Madam csilingel, a ministránsok meg lóbálják a füstölő ridikült és dicsérik az Urat- de szépek is tudnak lenni ezek a szertartások!
Hogy nem sül le a résztvevők képéről a bőr, az csak annak köszönhető, hogy az alkotmánybíró javadalmazásából telik lélek és bőrnyugtató krémre, bőségesen.
A magyar jogtörténet rengeteg tehetséges jogászt és még több kiváló jogi jómunkásembert tud felmutatni, de csak ritkán képes prezentálni egy komplett kuplerájnyi kurvát - talárban.
Az Új Egység erre is képes.
Büszkék lehetünk rá.
Bővebben ...
