Most már teljesen biztos, és kétség sincsen felőle, hogy Bayer tagkönyv beteg ember. Mégsem tudjuk tisztelni őt, mint a rézbőrűek a degeneráltakat, mert ezzel együtt kártékony is nagyon. Nem foglalkoznék vele, ha csak önmagában nyüszítene, ámde muszáj, mivelhogy egyszersmind eszencia is ő, a NER párlata mintegy.
Ez az organizmus ezúttal azzal szórakoztatta a nagyérdeműt a miskolci helyi érdekű televízióban, hogy a pápa a migránsokról szóló megnyilvánulásával beállt a jelenlegi EU-s vezetők sorába, akik szembe mennek az uniós állampolgárok érzéseivel, szándékaival, akaratával, és egy semmibe menő politikát akarnak ráerőltetni Európa lakosságára.
Ferenc, mint uniós vezető, ez delikát idea, ami állítás önmagában még szórakoztató is lenne, ha nem hangzottak volna el a továbbiak: az argentin születésű Ferenc migráns hátterű pápa, akinek az égvilágon semmilyen európai kötődése sincsen. És innentől nyitjuk ki a zárt osztály ajtaját.
A tagkönyv szerint az sem véletlen, hogy amikor a leginkább szükség lenne egy európai pápára, dél-amerikai pap került a katolikus egyház élére, és éppen most sikerült idehozni egy európai értékektől idegen pápát.
Szerinte – most betűhíven – a pápa “hiába ismételgeti kretén brüsszeli politikusok kretén mondatait kretén módon”, ettől „migráns marad, mert Argentínában szinte mindenki az”.
A korona ezen a deliráláson, hogy az Orbán által kitüntetett szavakkal foglalkozó képződmény szerint a pápa ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, csak egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni.
Ezen kívül először „argentin libsi”-nek, később pedig „derék liberális, gender-ben hívő marhá”-nak titulálta az egyházfőt.
Most, hogy ismertettem a tényállást, gondolkozzunk el rajta, foglaljuk össze tagkönyv elvtárs Ferencről való elmélkedésének velejét. Ezek szerint a pápa: migráns, libsi, marha, kretén, és ebbéli minőségében EU-s vezető. Íme hát, bayeri előadásban, a felszólítás a csatára, kiket kell utálni, ha majd véget ér a vizes cirkusz, amely most ápol és eltakar.
Hozzáteszem, mindehhez a magyar katolikus egyháznak, a magyar püspöki karnak semmi hozzáfűzni valója nincsen, mert el vannak foglalva azzal, hogy Orbán Viktor lelki üdvéért imádkozzanak. Legalább arról felvilágosíthatnák a drágalátos tagkönyvet, hogy még a pápa-állításról sincsen lövése, továbbá, hogy Péter mindenkori utódja nem Európát dirigálja, hanem a Föld nevű bolygó összes csuhását és minden hívőjét, de ez mindegy is.
Ez az egész szórakoztató is lehetne, mégsem az. Úgy tűnik ugyanis, hogy Bayer és közönsége ilyen egymás hülyeségét erősítő szimbiózisban él, és ezek így közösen elkezdtek szélsebesen pörögni. S míg a tagkönyv olyan ökörségeket beszél, mint amit volt szerencsétlenségem bemutatni, az ő hívei pedig ilyen megnyilvánulásokat eregetnek a kibertérbe:
„Na jó, őszentsége leszophat, úgy tetszik, szépen befeküdt a liberálisok alá szexuális célból. Vén latin genya.”
Ő az egyik legnagyobb barátvesztő politikus. Szép lassan eltünedeztek mellőle mindazok, akik évtizedeken át közel álltak hozzá, miközben az Orbán Viktorhoz fűződő barátsága fokozatosan egyoldalú imádattá alakult. Öt éve vezeti az emberminisztériumot, látszólag karrierje csúcsán van, miközben napról napra veszít politikai súlyából. Ma már inkább csak akkor figyelnek rá, ha épp mosolyt fakaszt valamelyik közszereplése alkalmával. Egykori barátainak az fáj a legjobban, hogy botcsinálta, sőt kártékony politikus lett egy hajdan nagy reményekkel induló, művelt és intelligens teológusból. Balog Zoltán portréja.
– Zoltán nekem csupán egy üveg sörrel tartozik. Számadással kizárólag saját magának és az Istennek. Egyszer majd neki is meg kell állnia az Úr előtt. Nem lesz könnyű. Tudom, nekem sem.
Donáth László evangélikus lelkész 2002 tavaszán fogadást kötött barátjával, a református lelkész Balog Zoltánnal. Az MSZP színeiben politizáló Donáth arra tett, hogy a szocialisták megnyerik a parlamenti választást, a Fideszt támogató Balog ezt képtelenségnek tartotta. Medgyessyék futottak be, az üveg sör azonban valahol elveszett. Igaz, Donáth sem reklamálta az eltelt tizenöt évben.
Odalett azonban a barátság is. És nem csak ez a kapcsolat. Balog Zoltán az egyik legnagyobb barátvesztő: öt éve csúcsminiszter, de mára szinte mindenki elmaradt mellőle azok közül, akikhez egykoron mély érzelmek fűzték. Nem a miniszterséggel kezdődött, hanem valahol 2006 és 2010 között, akkor, amikor hosszú hezitálás után az egyházi szolgálat helyett végleg a politikusi pályát választotta. Nem könnyű, ám alighanem logikus döntés volt. Balog édesapja, aki rendkívül kemény református lelkész, állítólag azt mondta neki: „Fiam, azért mentél politikusnak, mert papnak nem vagy elég jó.”
Amikor Halász Zsuzsa – a Mélység és magasság című, 2006-os interjúkötetében – világiasnak nevezte Balog Zoltánt, ő visszakérdezett: „Világias lennék? Talán csak nem vagyok eléggé papos.” Donáth László is így látja, szerinte Balog nem elhivatott lelkész, soha nem volt belső késztetése a lelkipásztori feladatra, hiába hitte sokáig predesztinációnak az egyházi utat, azt valójában nem Isten, hanem a szülei jelölték ki a számára.
A hadoválás és a handabanda teljes arzenálját felvonultatta a magyar kormány a CEU elleni hadjáratában - de végül kénytelen volt meghátrálni. Fideszeshez méltóan, Szijjártó Péter igyekszik győzelemként kommunikálni a vereséget - de az attól még vereség.
Az MTI, mint ahogy az jó szócsőhöz illik, büszkén adta hírül péntek délután: "Szijjártó Péter megállapodást írt alá a McDaniel College további budapesti működéséről." Néhány sorral arrébb, kevésbé feltűnő módon, de azt is elárulták: Maryland állammal kötött paktumot Szijjártó. Aki persze gyorsan elmondta a kötelezőt: meg lehet itt állapodni, ha valaki akar. Ez a valaki jelen esetben a magyar állam volt - amely a CEU kapcsán már messze nem ilyen konstruktív.
De lépjünk eggyel hátrébb. A lex-CEU elfogadásakor még olyan indoklásokat hallhattunk a törvény kapcsán, hogy: mindenkinek be kell tartania a törvényeket, a magyar egyetemeket versenyhátrány éri a CEU működése miatt, stb… Legutóbb Lázár János gyengült bele egy őszinte pillanatába, amikor elismerte: "Itt mi békében megvoltunk egymás mellett CEU – Fidesz-kormány az elmúlt években, a változás ebben akkor állt be, amikor Soros György egy programot hirdetett arra nézve, hogy Európa határait meg kell nyitni, és évente egymillió bevándorlót kell Európába behívni." Vagyis minden eddigi indok csak kamu volt, itt is egészen konkrétan a Fidesz Soros-ellenes agybaja húzódik meg.
Oké, ezt eddig is tudtuk, de legalább Lázárnak könnyebb, hogy végre kimondta.
Hogy még véletlenül se jöhessen össze a szeptemberi határidőre a megállapodás a CEU kapcsán, a kormány a törvénybe is belevéste, hogy szövetségi államok területén működő egyetemek esetében a szövetségi kormánnyal kell megállapodni az iskolákról. Ez praktikusan kizárólag az USA-ra vonatkozik, ott viszont érdekes helyzetet teremtett: ugyanis a szövetségi kormánynak nincs hatásköre az államokban működő felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban. Legalábbis ez olvasható ki az amerikai alkotmányból. De nem a magyar kormány szerint.
Akár még szórakoztató is lehetett volna e vita az USA kormánya és a magyar között az amerikai jogállamiságról - már ha nem emberi sorsokkal szórakoztak volna. Emlékezetes: az Egyesült Államok minden létező eszközzel igyekezett megértetni Orbánékkal, hogy bármennyire is vágynak egy baráti kézfogásra Trumptól, ez így nem fog össze jönni. A rendelkezésre álló hat hónapból hármat már le is tudott Budapest, mire egyáltalán meghallották, hogy New York állammal kellene beszédbe elegyedni.
És láss csodát: rögtön nem olyan fontos a törvény szigorú betűje, ha nem a CEU-ról van szó. Nem kell ide szövetségi kormányzati bólintás, Szijjártónak azon mód megfelelt az ügyben egyébként kizárólagos illetékességgel rendelkező Maryland állam is.
A Szlobodan Milosevics szerb diktátorral szembeszálló mozgalom egyik meghatározó alakja kézikönyvet állított össze az általuk kidolgozott és tökéletesített módszerekből, melyek erőszakmentesen, de hatékonyan kezdik ki a diktátorok rendszerét.
Szrgya Popovics egyszerű egyetemistaként lett a szerb Otpor! (Ellenállás) nevű mozgalom egyik vezetője 1998-ban. Graffitikkel és plakátokkal kezdték, majd koncertekkel és tüntetésekkel folytatták a rezsimellenes kiállást. Többüket letartóztatták (többször is), de a velük szembeni egyre erősebb hatósági fellépés csak növelte a támogatóik számát. Milosevics végül 2000-ben megbukott, 2001-ben letartóztatták. 2002-ben kezdődött a pere a Hágai Nemzetközi Bíróságon, ahol egyebek mellett népirtással és emberiség elleni bűnökkel vádolták. Ítélet nem született az ügyében, az egykori szerb diktátor 2006-ban, 64 évesen meghalt a cellájában.
Szrgya Popovics és társai azóta képzéseket tartanak ellenzéki aktivistáknak a világ minden tájáról. Az Otpor-mozgalomról készült DVD eljutott Ukrajnába és Burmába is, és módszereiket megosztották már egyiptomi, szír és maldív aktivistákkal is. Emiatt Erdogan, Putyin, a Venezuelát irányító Chavez és az iráni Ahmadinezsád sem kedveli őket, sőt felforgató ügynököknek tartják Popovicsék szervezetét, a CANVAS-t (Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies / Alkalmazott Erőszakmentes Tevékenységek és Stratégiák Központja).
Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz
Göncöl Kiadó, 2017 / 252 oldal, 1995 Ft
Az eredetileg 2015-ös, magyarul most megjelent könyv az Otpor által kidolgozott és alkalmazott erőszakmentes módszereket veszi sorra, és mindegyik mellé tesz gyakorlati példákat is.
1, Higgy a változásban
Popovics leszögezi, hogy minden ország és rezsim más, így az egyikben sikeres módszereket nem lehet átkopisztélni változtatás nélkül egy másikba, de a mozgalomnak igenis hinnie kell abban, hogy sikeresek lesznek. Felidézi, hogy 2009-ben egyiptomiaknak mesélt az erőszakmentes forradalom módszereiről Belgrádban, és ők akkor még erősen kételkedtek abban, hogy náluk is működhet ez – aztán 2010-ben jöttek a Tahrír téri tüntetések, és végül Mubarak megbukott. A könyv szerint egy ellenzéki mozgalomnak először meg kell alkotnia saját egyedi jelképét, majd ezt plakátokon, graffitikkel és egyéb módszerekkel bevinni a köztudatba, és közben építkezni belül, készülni a jövőre.
Szrgya Popovics háta mögött az Otpor jelképével, az ököllel. (fotó: Darko Vojinovic / AP)
2, Kezdd kicsiben
Fontos a nagy álom, a diktátor és a rezsim megbuktatása, de lépésről lépésre kell haladni.
De a szavazói erről nem fognak tudni. - Amikor a Fidesz elnöke bajban van, akkor borítja az asztalt: új pályára helyezi a küzdelmet, nem nézi végig, ahogy a régin veszít.
div>Amikor például tavaly februárban a kopasz verőemberektől volt hangos a közélet, akkor rendkívüli sajtótájékoztatón állt elő a kamunépszavazás ötletével. Amikor azt október elején elveszítette (mert érvénytelen lett), akkor egy pillanat alatt túllépett rajta, és máris az alkotmánymódosítás vált számára a legfontosabbá.
Alig ért véget a meccs, máris újabbat kezdett. Ha meg rosszul állt, meg sem várta, hogy véget érjen.
Az ország gép előtt lévő része azt találgatta, milyen gumicsontot fog bedobni Orbán, hogy elterelje a figyelmet arról,
már megint véres fejjel volt kénytelen visszatakarodni a faltól.
Tagadja, hogy a hír igaz lenne?
Nekiáll magyarázni, hogy mekkora siker volt a zsidózás?
Beleáll védekezni, hogy nem is volt antiszemita a kampány, mert tudott venni magának pár rabbit, akit ezt jó pénzért alátámasztja?
Lemond, és előrehozott választásokat kér?
Bejelenti, hogy embert küldünk a Holdra?
Vagy hogy háborút indít Pirézia ellen, mert ők állnak a Soros mögött?
Bejelenti, hogy indul az úszóvébén?
De nem, egyik sem. Közölte, hogy kormánya megvette a Seuso-kincsek hiányzó hét darabját. Ez volt a nagy bejelentés. Ezzel akarta átvenni (vagy visszavenni) a napirend (a közbeszéd) irányítását.
Első látásra ez egy újabb szánalmas kudarc, ismételt pofáraesés. Ha valamivel, hát ezzel nem fog neki sikerülni címlapokra kerülni, meg a családi és kocsmai beszélgetések témájává lenni.
De csak első látásra. Nézzék csak meg például ezt:
A kormányzati propagandaoldallá süllyedt Origo nemcsak címlapon, de vezető hírként közli az amúgy ezredrangú kisszínest.
Ebben a helyzetben az MSZP-nek szabad csak elindulnia, a kisebb ellenzéki pártok megőrizhetik magukat a jövőnek. Vélemény.
Természetesen: az egész magyarországi politika válságban van, nemcsak az ellenzék. Ezt Orbán Viktor radikális jobboldali csoportja is sejti, ezért a harsogó uszító kampányok, az erőszakoskodás és az, amit csak „vagyonátmentés”-nek lehet nevezni (egész vállalatbirodalmak, hatalmas földbirtokok és eurómilliárdok elhelyezése megbízható jobboldali kezekben: ez lenne majd a garanciája a visszatérésnek, ha netán mégis elveszítené a Fidesz–KDNP a választásokat).
Az ellenzék (ezen a rövidség kedvéért a Jobbik nélküli, a Jobbiktól balra álló ellenzéket értem az alábbi, roppantul egyszerű fejtegetésekben) szétment.
Teljesen világos, hogy számos – most még kisebb, de esetleg később esélyes – ellenzéki csoport, ha meg akarja őrizni a politikai identitását és a jövőjét, nem állhat a Magyar Szocialista Párt mellé: némelyikük éppen azért alakult, hogy másfajta ellenzéket hozzon létre, más eszmékkel, más stílusban, más politikai kultúrával, más emberekkel.
Ellenzéki egység nem lehetséges, tehát nem is lesz.
Amennyiben viszont erre a lehetetlen problémára – a lakosság többsége nem támogatja a Fidesz–KDNP-t, de nem áll módjában kormányváltást kieszközölni – nincs megoldás, akkor demokraták számára elfogadhatatlan, teljesen erkölcstelen helyzet jöhet létre: Orbán Viktor csoportja fényes győzelmet arat, pedig a népnek rossz véleménye van a kormányzásáról (ha akad is persze, amit helyesel benne), és szeretne valami mást. Ám ez a más nem áll a rendelkezésére.
De nem igaz, hogy nincs megoldás.
Van.
Nem kell hozzá más, csak nagylelkűség, önzetlenség és hazafiasság (hozzáteszem: a klasszikus republikanizmus értelmében vett hazafiasság, nem etnikai előítélet vagy ilyesmi). Igen: áldozatot kell hozni a haza oltárán.
Ezt a pillanatnyilag kisebb ellenzéki pártok könnyen megtehetik. Nyilván nem akarják azt a látszatot kelteni, mint a múltkor (2014-ben), hogy néhány képviselői helyért szögre akasztják az elveiket, és ezért csatlakoznak valami összegányolt „összefogáshoz”. Ez nem lehetséges és – lássuk be – nem is kívánatos.
Viszont senki nem akadályozza meg a kisebb ellenzéki pártokat abban, hogy elveik, identitásuk és szervezeti különállásuk fönntartásával kijelentsék: ebben a mély válságban (amelynek része az igazságtalan, méltánytalan választási rendszer, a kormányzó jobboldal törvénytelenül megszerzett „médiafölénye”, az adófizetők pénzének fölhasználása a kormánypropagandára, és így tovább) LEMONDANAK RÓLA, HOGY 2018-BAN ELINDULJANAK A VÁLASZTÁSOKON, továbbá fölszólítják híveiket, hogy szavazzanak a Magyar Szocialista Pártra, bár sok mindent helytelenítenek az MSZP programjában és politizálásában. (E sorok írója se osztja a magyar szocialisták szemléletét: évtizedek óta messze balra áll tőle.)
Senki nem mondhatja, hogy itt mandátumvadászat folynék, vagy tisztességtelen alku jönne létre. Válság van. Rendkívüli helyzet, amely rendkívüli módszereket, szokatlan rendszabályokat, váratlan gesztusokat tesz szükségessé. Ebben a helyzetben a legnagyobb (többé-kevésbé demokratikus) ellenzéki pártnak, vagyis az MSZP-nek szabad csak elindulnia – és a kisebb ellenzéki pártok megőrizhetik magukat a jövőnek, később pedig fontos pozíciókat szerezhetnek a helyhatósági testületekben.
A 94. kormányinfón egy újságírói kérdésre válaszolva Lázár János úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor nem fél semmitől, mert nem olyan típus, tehát áll elébe a kampánycsatának.A 94. kormányinfón egy újságírói kérdésre válaszolva Lázár János úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor nem fél semmitől, mert nem olyan típus, tehát áll elébe a kampánycsatának.
Ezek a kormányinfók érdekesek, szórakoztatóak, de nem szabad túlságosan komolyan venni őket. A miniszterelnökséget vezető miniszter rutinos politikus, aki ráadásul a többi kegyelmes úrral ellentétben dolgozik is. Valószínűleg rengeteg olyan érdekes tényt tud, amit sajnálatos módon nem szándékozik a nagyközönséggel megosztani. 2010 óta folyik az elkeseredett, de egyoldalú választási kampány, így részéről ez a magatartás teljesen érthető.
Orbán ráadásul a miniszterelnökséget vezető miniszter bosszantása céljából a nyakára ültette Rogán Antalt, ezt a mihaszna semmirekellőt. Amíg Lázár bíboros kemény kézzel irányítja az államapparátust, a miniszterelnök kabinetfőnöke legfőképpen dőzsöl és élvezi az életet. A primitív, alantas kampányok nem kívánnak különösebb szellemi erőfeszítést, csak rengeteg pénzt, amiből ráadásul könnyedén lehet csipegetni ezt-azt.
Lázár azon kijelentése, miszerint az oroszlánszívű magyar miniszterelnök nem fél semmitől, ugyanolyan hatásvadász kijelentés, mint amikor Orbán azt állította magáról, ő még életében soha nem hazudott.
Ha egy valamirevaló vezető nem fél semmitől, akkor rendkívül ostoba és nem sok esélye van arra, hogy sokáig hatalmon maradjon. Nem bélyeggyűjtéssel vagy törpenyulak tenyésztésével keresi a kenyerét. Orbán elég sok évet lehúzott már politikusként, így ostobának semmiképpen sem nevezhető. A félelme azonban mára már kórossá vált és egyre erősödő paranoiába ment át. Nem azokkal a dolgokat kell nézni, amelyekkel nagy hangon dicsekszik, hanem azokkal, amelyeket véghez visz. Ha nem rettegne folyamatosan, nem fordítaná energiáinak és hatalmának nagy részét folyamatos harcokra, értelmetlen látványberuházásokra és pusztításra.
Mik azok a dolgok, amelyek folyamatosan táplálják Orbán jogos és irracionális félelmeit? Minden olyan tevékenység, körülmény, személy, amelyek a hatalmát veszélyeztetik. Minden, amit nem tud közvetlenül irányítani. Azaz világ nagy része. Félelmetes nyomás nehezedik rá. Egy vezetőnek, aki senkiben sem bízik meg, éjjel-nappal résen kell lennie, ami rendkívül kimerítő és idegőrlő tevékenység.
Hiába a rengeteg csodás ingatlan, a hatalmas vagyon, a pompásan jövedelmező cégbirodalmak, ha ezeket állandóan dugdosni kell a kíváncsiskodó szemek elől. Orbán részéről hatalmas energiát emészt fel a puritánság látszatnak fenntartása. Ki tudja, vajon meddig bírja mindezt elviselni? Itt is, ott is felbukkannak különböző összefonódások, gyanús ingatlanbérlések, svindlik. Még a saját elszánt hívei sem hiszik el azt, hogy Mészáros Lőrinc egy szerencsés kimenetelű áramütésnek köszönheti kimagasló üzleti tehetségét.
Orbán retteg a nyilvánosságtól, valamint a sajtótól. Ha nem így lenne a beszédeit nem hermetikusan elzárva, válogatott közönség előtt mondaná el. Nem próbálná meg rátenni a kezét a legkisebb megyei lapokra is. Az igazi újságíróktól úgy fél, mint az ördög a keresztvíztől. Ezért inkább pénzt, energiát nem sajnálva szép lassan felszámolja, illetve megveszi a lapjaikat. Lassan már a Magyar Madártani Egyesület kiadványai is valamelyik strómanja kezébe kerülnek. A miniszterelnökben nincs semmi nagyvonalúság, elegancia. Úgy törtet előre a hatalomban, mint egy megsebzett vadkan.
A bátor Orbán már régóta senkivel sem mer kiállni vitatkozni. Ezt azzal magyarázza, vitapartnerei nem méltóak hozzá, a kiválasztott miniszterelnökhöz. Rendkívül ellentmondásos helyzet.
Jó reggelt! Mivel olyan szerencsés vagyok, hogy tegnap én búcsúzhattam el, ma pedig én köszönhetek be, kijelenthetem: ma is álmos vagyok.
Vlagyimir Putyin egykori főnöke, az valamikori KGB második számú vezetője, bizonyos Nyikolaj Leonov nyilatkozott Putyin egykori KGB-s múltjáról. Leonov szerint Putyin soha nem volt jó kém, egyáltalán nem tartozott az élvonalba, kizárólag nem túl jelentős feladatokat bíztak rá. Egy ideig Drezdában dekkolt, ahol a világon semmi nem történt, majd pedig Leningrádban teljesített szolgálatot és az ott tanuló külföldi diákokról kellett jelentenie. A később felépített mesterkém-imázsból semmi nem igaz.
Nem gond, vannak ilyen figurák nálunk is. Orbán Viktor is csak hobbifocista volt, ügyvédnek meg még olyan sem, mert nem dolgozott a szakmájában egy percig sem. Igaz, hogy más szakmában sem, mert örök életében közpénzből kapta a fizetését. Varga Mihály másodosztályú könyvelő volt, L. Simon László huszadrangú költő, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke közepes tehetségű formatervező, Balog Zoltán közepes hittantanár, Németh Szilárd tanítóbácsi. És akkor még meg sem említettem mindazokat, akik – a miniszterek elnökéhez hasonlóan – soha nem dolgoztak piaci körülmények között, hanem az iskolapadból azonnal a politikába ültek át. Deutsch Tamástól Szijjártó Péteren át Csepreghy Nándorig igen hosszasan lehetne sorolni.
A baj ezzel nem az, hogy valaki közepes képességű a szakmájában, hanem az, hogy később is az marad. A frusztrált, tehetségével, tudásával kitűnni képtelen kisember, aki hatalomhoz jut – ha elég pénzéhes és szorgalmas – nagyobb pusztítást tud végbevinni, mint egy földrengés.
A Magyar Nemzet tudósítója elsétált a Kazah fővárosba, ahol most javában zajlik a jövő energiáiról szóló világkiállítás. Hogy még csak nem is hallottunk róla? Hát kérem, Asztana messze van. Mindenesetre Magyarország is rittyentett egy pavilont, de semmi pánik, csak 1,12 milliárd forintunkba került. Lássuk be, ez sokkal fontosabb, mintha a szívklinikának vettünk volna MR és CT készüléket. A kazahok nagyon érdeklődő népség, a lap ottjártakor is több látogató szundikált a magyar pavilonban. Mert ott nincs nyüzsgés. Tehát építettünk 1,12 milliárd forintból egy szendergőt a kazahoknak. Szép volt.
Lehet megnyugodni, mégsem Lázár János fog dalolászni a vizes vb megnyitóján. Az utolsó percben találtak egy világhírű művészt – hogy én nem ismerem, az csak az én tufaságom számlájára írható – aki hajlandó fellépni és pont ráér egy hét múlva. CeeLo Green kettőt énekel majd, én már alig várom. Sajtóhírek szerint a nagyonhíres előadóművészembernek lényegében két sikeres száma van eddig, az egyik címe Fuck You!, a másik pedig a Crazy. Ha semmi más, a címek alapján remélem, ezeket fogja itt elénekelni, előtte megszólítva a magyar miniszterek nemzeti elnökét. Konkrétan neki címezve a nótákat.
Miután feltételezem, hogy nem csak én vagyok annyira műveletlen bunkó, hogy kimaradt az eddigi életemből CeeLo Green munkássága, reggeli ébresztőnek ide csinálom a szimpatikus című dalt. Aztán indul a nap és ez egészen éjfélig fog tartani.
Minden ismertetőjegy megvan, mindegy, mit hisz a vezér. Vélemény. - „Én nem megyek bele a Magyarországon ilyenkor föllángoló szótári-definíciós vitákba, amelyeknek semmi tetejük nincs – de nem, a szó szokványos értelmében Orbán Viktor nem fasiszta” – intézte el a fasizmus kérdését Tamás Gáspár Miklós, a Bokros Lajos nem fasiszta című írásában.
Szerintem az, hogy Orbán személy szerint fasiszta-e, meglehetősen érdektelen kérdés, az igazi dilemma az, hogy a rendszere, amelyet ma elviselni kényszerülünk, miképp viszonyul a szóban forgó politikai filozófiához. Ez ügyben a magam részéről a következőket látom:
– A klasszikus fasizmus jellemzője, hogy az állam vezetői a nemzetet olyan morális egységnek tekintik, amelyet a nemzeti mítoszok és a nemzet nagyjainak tisztelete tart össze. Kell idézni ennek evidenciájához Orbán beszédeiből, az általa megrendelt filmek és festmények, satöbbik témáiból? Nem fárasztom vele se magamat, se a T. Olvasókat.
– Fentiekből következően a fasizmusban különösen fontos a szerepük a szakrális jellegű, lehetőleg gigantomániás megnyilvánulásoknak, az ünnep túlhangsúlyozásának és a Vezér iránti, közös imádat kifejezésének. (Amiben egyébként a rendszer szoros rokonságot mutat a hozzá hasonlóan totalitarista, bolsevik állammal.) Bitó László ennek alapján már évekkel ezelőtt igen találóan szakrális nacionalizmusnak nevezte Orbán rendszerét, és azóta sem igen mondott rá ez ügyben senki frappánsabbat.
– Mint azt Mussolini összes műveiből is tudjuk, a fasizmus központi eleme a harc: minden közéleti aktivitás csak azt jelentheti, hogy az állam polgára harcba száll az eszme vagy a nemzet ellenségeivel. Az egyes eszmék nem egymás mellett léteznek, mint a valóság megismerésének különféle megközelítési módjai, hanem kizárólagos alternatívákként, „vagy-vagy” keretben állnak egymással szemben (ez szintén közös a bolsevizmussal), amiért is a „tárgyalás”, a „megegyezés” vagy a „kompromisszum” a politikában azonos a férfiatlan behódolással, a vereség elismerésével. Létezik politikus a magyar közéletben, akinek annyira a lételeme lenne a harc, mint éppen Orbán Viktornak? Hiszen kivont karddal indul Brüsszelbe, és még egy ártatlan kastélyavatáson is „polgári körös nehéztüzérségnek” nevezi a megjelenteket.
– A fasizmus a fentiek okán kiemelkedően militáns rendszer. Kell-e annál militánsabb utópia, mint az, amelyben a gyerekek testi egészségét lövészetórákkal akarják fenntartani?
– A fasizmus másik, középponti gondolata a hierarchikus rend. Minden és mindenki kizárólag egy hierarchia részeként képzelhető el, amelynek csúcsán a nemzetet megtestesítő Vezér áll. A származási elrendeződés mellett különösen fontos a biológiai hierarchia, amely jól szolgálja a harchoz nélkülözhetetlen fizikai erő kultuszát. Ezért a fasizmusban bármilyen szempontból gyenge vagy annak minősíthető emberek – tehát a nők, a fogyatékosok, a mentális betegségektől, tanulási nehézségektől szenvedők, de a „munka frontján” vagy a pénzszerzésben, gazdagodásban kevésbé küzdőképesek is („Mindenki annyit ér, amennyije van”, mondta egy kormánytag) – csak a hierarchia legaljára kerülhetnek, őket evidensen meg lehet bélyegezni, sőt, a jogaikat is más mércével lehet mérni.
Elég végignézni, ahogy az Orbán-rendszer törvényalkotási gyakorlatában szép folyamatosan szaporodnak azok a törvények és rendeletek, amelyek azt példázzák, hogy lehetséges csoportos jogfosztás is, kifejezetten a magasabb rendűnek állított nemzeti érdekre hivatkozva – ez a fasizmusnak szintén az egyik legfontosabb jellemzője.
Most már teljesen biztos, és kétség sincsen felőle, hogy Bayer tagkönyv beteg ember. Mégsem tudjuk tisztelni őt, mint a rézbőrűek a degeneráltakat, mert ezzel együtt kártékony is nagyon. Nem foglalkoznék vele, ha csak önmagában nyüszítene, ámde muszáj, mivelhogy egyszersmind eszencia is ő, a NER párlata mintegy.
Ő az egyik legnagyobb barátvesztő politikus. Szép lassan eltünedeztek mellőle mindazok, akik évtizedeken át közel álltak hozzá, miközben az Orbán Viktorhoz fűződő barátsága fokozatosan egyoldalú imádattá alakult. Öt éve vezeti az emberminisztériumot, látszólag karrierje csúcsán van, miközben napról napra veszít politikai súlyából. Ma már inkább csak akkor figyelnek rá, ha épp mosolyt fakaszt valamelyik közszereplése alkalmával. Egykori barátainak az fáj a legjobban, hogy botcsinálta, sőt kártékony politikus lett egy hajdan nagy reményekkel induló, művelt és intelligens teológusból. Balog Zoltán portréja.
A hadoválás és a handabanda teljes arzenálját felvonultatta a magyar kormány a CEU elleni hadjáratában - de végül kénytelen volt meghátrálni. Fideszeshez méltóan, Szijjártó Péter igyekszik győzelemként kommunikálni a vereséget - de az attól még vereség.
A Szlobodan Milosevics szerb diktátorral szembeszálló mozgalom egyik meghatározó alakja kézikönyvet állított össze az általuk kidolgozott és tökéletesített módszerekből, melyek erőszakmentesen, de hatékonyan kezdik ki a diktátorok rendszerét.
Szrgya Popovics háta mögött az Otpor jelképével, az ököllel. (fotó: Darko Vojinovic / AP)
De a szavazói erről nem fognak tudni. - Amikor a Fidesz elnöke bajban van, akkor borítja az asztalt: új pályára helyezi a küzdelmet, nem nézi végig, ahogy a régin veszít.
Ebben a helyzetben az MSZP-nek szabad csak elindulnia, a kisebb ellenzéki pártok megőrizhetik magukat a jövőnek. Vélemény.
A 94. kormányinfón egy újságírói kérdésre válaszolva Lázár János úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor nem fél semmitől, mert nem olyan típus, tehát áll elébe a kampánycsatának.A 94. kormányinfón egy újságírói kérdésre válaszolva Lázár János úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor nem fél semmitől, mert nem olyan típus, tehát áll elébe a kampánycsatának.
Jó reggelt! Mivel olyan szerencsés vagyok, hogy tegnap én búcsúzhattam el, ma pedig én köszönhetek be, kijelenthetem: ma is álmos vagyok.
Minden ismertetőjegy megvan, mindegy, mit hisz a vezér. Vélemény. - „Én nem megyek bele a Magyarországon ilyenkor föllángoló szótári-definíciós vitákba, amelyeknek semmi tetejük nincs – de nem, a szó szokványos értelmében Orbán Viktor nem fasiszta” – intézte el a fasizmus kérdését Tamás Gáspár Miklós, a