Mecsoda meglepetés, megszületett az alkotmánybírók pótlásáról szóló javaslat, méghozzá hárompárti megállapodással! Nem hiába beszélünk új egységről - nincs kétség, megteremtette nekünk Nagy Vezérünk, kinek lépte alatt döng a Föld, kinek égre vetett pillantása nyomán sült libák potyognak a hárommillió egységesen ostoba tányérjára, kinek összevont tekintetete nyomán csipás kölyökmacskává változik Chuck Norris!
És hárompárti lett a javaslat, nem ám Fidesz-diktátum, hiszen jól tudjuk, hogy a Kereszténydemokraták önálló párt!
Ne tévesszen meg senkit, hogy Semjén időnként teljesen farkasflóriánosan néz Vezérére, ettől ők még másik párt, csak egy Istent imádnak.
konkrétan a pénzt. És az LMP is önálló párt, és most, hogy kis kerülővel beledelegálták az új társelnököt - merthogy a régi társelnök elkopott a használatban - még önállóbb, hála Nagyurunk előrelátásának a liberális lemmingvonulás alkalmával! Lehet Más a Politika, ez kétségtelen, csak a célja nem lehet más, mint a másik két pártnak, ez viszont alapvetés, mint ahogy az indulójuk is egységes: aki nem lép egyszerre.
Nem kell ezen álmélkodni, ha az egy Isten lehet három személy, hát akkor miért ne lehetne három párt a Fidesz is, nincs ezen mit nézelődni, lehet továbbsétálni! Aki azt gondolta, hogy majd Hadházy társelnök megváltoztatja a viszonyokat, az tévedett, mint ahogy az is téved, aki azt hiszi, hogy a társelnök hipp-hopp kinőtt a földből, mint a dudva.
Az ilyen fontos pozíciók betöltését gondos tervezésnek kell megelőzni, melynek során el kell álcázni a kilógó lólábat, még ha ez áldozatokkal is jár, és fel kell esetleg áldozni a cél érdekében valamelyik korrupt vazallust - van elég belőlük, fussa. Így aztán a friss társelnökből a korrupció elleni harc sárkányölő lovagja lesz, mellékállásban meg legitimálja a maffiát.
Az sem utolsó szempont, hogy a mohó vazallus kinyiffantása nem ötletszerűen, hanem a Vezér tiszta szándéka szerint történik, így aztán Rogánról vagy a Vejkóról, neadjisten a Százlábú Gyémántról szó se eshet, mégis van min csámcsognia a nyájnak. A Társelnök is jól járt, a tekintélyen se esett csorba, attól pedig egy percig sem tartok, hogy az Extárselnök, Schiffer munka - végképpennem jövedelem nélkül maradna.
Az Alkotmánybíróságnak meg mondhatni mindegy, mint a szélső háznak, hogy kik kerülnek tagjai közé, a testület láncostól-medálostól-talárostól sem ér többet, mint egy kalap sz@r - talán ki is kellene egészíteni a jelmezüket egy kalappal. Nekünk is mindegy, hiszen az embereket nem érdeklik a politika huncutságai, undorodnak tőle, meg a politikusoktól, hiszen utóbbiak mind lopnak és amelyik nem lop, az hazudik, kivéve persze a hatalom képviseletében eljáró politikusokat, és ha ebben kételkedik valaki, akkor a felcsúti kisvasút pályáját körbevisszük az Egyenlítő mentén, oszt jónapot.
Alkotmánybírónak lenni ma, Magyarországon körülbelül olyan, mint ministránsnak lenni a kupleráj kápolnájában, a Madam csilingel, a ministránsok meg lóbálják a füstölő ridikült és dicsérik az Urat- de szépek is tudnak lenni ezek a szertartások! Hogy nem sül le a résztvevők képéről a bőr, az csak annak köszönhető, hogy az alkotmánybíró javadalmazásából telik lélek és bőrnyugtató krémre, bőségesen.
A magyar jogtörténet rengeteg tehetséges jogászt és még több kiváló jogi jómunkásembert tud felmutatni, de csak ritkán képes prezentálni egy komplett kuplerájnyi kurvát - talárban. Az Új Egység erre is képes.
A Fidesz közeli Nézőpont Intézet tulajdonában álló kozvelemenykutatok.hu küldött ki közleményt kedden, arról, hogy a Fidesz jobban áll a kutatásokban, mint a 2014-es választásokon szerzett eredménye. A hír persze így nem felel meg a valóságnak, mégis többen, így az Index és a 444 is gyanútlanul átvette a közleményt.
E szerint a Fidesz ma 7%-kal több szavazatot kapna, mint 2014-ben. A közlemény a biztos szavazókról szóló kutatásokat összesítette. Csakhogy 17 hónappal a választások előtt a biztos szavazók preferenciáiból következtetést levonni, de leginkább azt egy választási eredménnyel összehasonlítani hülyeség.
A jelenlegi kutatásokban a biztos szavazóknál a Fidesz 49% körüli eredményen áll. De érdekes ezt a számot összevetni a korábbi biztos szavazós kutatásokkal. A kozvelemenykutatas.hu főként a biztos szavazókról szóló közvélemény-kutatásokat összegző grafikonján jól látszik: 2014-ben a választások előtt pont ugyanígy állt a párt, 48-52 között. De ennél is érdekesebb 2010, amikor 65-74%-ra mérték a Fideszt. Miközben 2010-ben 52, míg 2014-ben 44 százalékkal végzett a kormánypárt.
A biztos szavazókra vonatkozó kutatások ugyanis két választás között gyakran adhatnak tévképet. Például a Fidesz szavazói sokkal elkötelezettebbek a többi párt szavazóinál: a legtöbb, ezt is mérő kutatás szerint sokkal nagyobb arányban mondják biztosra a szavazatukat.
Most pedig még inkább megkérdőjelezhető egy ilyen kutatás valós eredménye, hiszen a népszavazási kampány valójában a Fidesz szavazóit aktivizálta, érdekelte leginkább, tehát valószínűleg nekik most magasabb a szavazási hajlandóságuk, ez pedig torzíthatja az eredményeket.
Így jöhet például össze, hogy a Závecz kutatásában, míg a teljes népességben csupán egy százalékpontot emelkedett a Fidesz népszerűsége, 27-ről 28 százalékra, augusztustól októberig, addig a biztos szavazóknál 6 pontot emelkedtek 43-ról 49-re. De talán még érthetőbb a Závecz augusztusi és szeptemberi kutatásainak az összehasonlítása, ahol úgy nőtt a Fidesz a biztos szavazóknál egyik hónapról a másikra 3 pontot, hogy közben a teljes népességben egy százalékpontot vesztett a kormány.
Ezért érdemes megnézni, a teljes népességben hogy áll a Fidesz a korábbi időszakokhoz képest. 2010-ben a választások előtt a teljes népességben 42 és 55 százalék között mérték a pártot, míg 2014-ben 32 és 38 százalék közé. Ma ugyanezekben a mérésekben 28 és 34 között áll a kormánypárt.
Azt állította Terry Black, legénykori nevén Rácz Károly transzvesztita előadóművész, hogy Vona Gábor olyan homokos, mint a Szahara, a libatojásból rántotta lesz a kezében, olyan meleg, és felszólította, hogy büszke melegséggel vállalja fel önmagát, mert ha ezt nem teszi, hát nyilvánosságra hozza bizonyítékait. Szerintem ezzel kellett volna kezdenie, ha már - teljesen illetéktelenül és feleslegesen - elkezdte, de hát nem vagyunk egyformák.
Ez az egész ügy nem lenne ennyire pikáns, ha nem annak a pártnak az elnökéről lenne szó, melynek tagsága rendszeresen és durván meg szokta zavarni a Budapest Pride rendezvényeit, fizikai erőszakot alkalmaz és gyűlöletet kelt a homoszexuálisok ellen, ellenzi a melegházasságot, szóval éppenséggel elképzelhető is lenne, hogy nem terpeszkedik Terry Black szíve közepében, és mégis, valahogy nagyon viszolyogtató ez az egész.
Leginkább az zavar, hogy éppen most tört rá Terryre az igazságszeretet, amikor Vona betartott Viktornak, aki - ebből a pofáraesésből kifolyólag - még egy darabig borogathatja a képét. Nem nagyon kedvelem én az ilyesmit, mert ez már nem politikai harc, hanem kocsmai verekedés.
Ha Vona életében volt is esetleg olyan periódus, mikor kipróbálta a hasonló neműekkel folytatott szexuális életet, hát az az ő dolga, legbensőbb magánügye, ezzel együtt ha igaz, akkor akár segíthet is neki abban, hogy a pártját legalább e tekintetben a normális politikai viselkedés felé tolja, ami persze reménytelen vállalkozás. Ha nem igaz, akkor viszont az eddigieknél még szélsőségesebb megnyilatkozásra késztetheti, ami nem jó hír a társadalomnak. Abban igaza van Viktornak, hogy a magát demokratának valló társaság tévúton jár, mikor azt hiszi, hogy a társadalom azon részét, amely mindennapi gyűlölet-szükségletét a szerelmet a többségi társadalomtól eltérő módon fogyasztók rovására éli meg, meg lehet győzni arról, hogy a szerelem mindenkinek magánügye, és senki nem tehet arról, hogy a sors számára kedvezőtlen testbe passzírozta, melyben boldog hagyományos módon nem lehet. A gyűlölködő emberek ugyanúgy kisebbséget képviselnek a társadalomban, mint szexuális téren kisebbségben levő társaik, legfeljebb számukra a tudomány mai állása szerint nem lehet magyarázatot találni, genetikára hivatkozni, a természet kísérletező kedvét tenni felelőssé állapotukért, mely arra készteti őket, hogy gyűlöljék társaikat valami számukra teljességgel indifferens tulajdonságuk miatt. Tulajdonképpen ha az ember szabadon választhatna, mint ahogy ezt természetesen nem teheti, hát inkább lennék homoszexuális, mint olyan sültbolond, aki ezer és ezer pozitív történelmi példa ellenére éppen a homoszexuálisok ellen fenekedne, mintha azzal megoldana bármit is. Kisebbséginek lenni sehol nem méznyalogatás, szexuális tekintetben sem, és ezt éppen Terry Blacknek illene tudnia.
Tulajdonképpen a homofóbokat átprogramozni reménytelen vállalkozás, hiszen a fogalom nem értékrendet takar, hanem vagy latens homoszexuálisok félelmeinek megjelenési formája, vagy a műveletlenség és neveletlenség eltüntethetetlen jele, az ostobaság fesztiválja tánc és kamionok nélkül.
Amit el kellene érni a társadalomnak mindössze az, hogy hagyják ezeket az embereket üdvözülni a saját ízlésük szerint, és védjük meg őket azoktól, akik gyűlölik őket. Meg fogják ezt hálálni, hiszen helyzetüknél fogva érzékenyebbek, mint az átlagember, ezért is van közöttük rengeteg kimagasló művész, gondolkodó ember, tudós és költő, író. Ellenben a politikai harcban kijátszani ezt a kártyát minősíti azt, aki ezt teszi, és a minősítés nem hízelgő.
Járkál az öntelt kiskakas Orbániája-Hunniája trágyadombján, és Trump győzelmét ünnepelve, büszkén kukorékolja: na ugye..! A világ, úgymond, visszatért a valóság talajára – ha valaki is azt hitte, elsőként térhet vissza, hát nagyot téved: Orbánia Vezérlő Kiskakasa már régóta ott kukorékol.
A valóság talaján tombol a szabadság: ott a hatalom megszabadította megát az ideológiák rabságától, a PC igájától. A valóság talaján a hatalom pártján álló sajtó, beleértve a „közmédiát” is, folyamatosan zemberekké igyekszik agitálni az embereket; ellátja őket bűnbakokkal, kiket vezényszóra gyűlölniük, s közben ájtatos képpel a szeretetről kellemkediük kell.
A valóság talaján olyan sajtó, amely független, csak mutatóba akad: rájuk mutatva mondja a hatalom, hogy sehol sincs olyan sajtószabadság, mint az orbániai valóság talaján.
Szabadság, egyenlőség, testvériség, szolidaritás, emberi méltóság és a többi hadova nevetség, megvetés tárgya az orbániai – nemzetikeresztény – rögvalóság talaján.
A felvilágosodás sötét dolog, amelytől szabadulni kell; Orbániában a valóság talaja bizony keresztény, a szó középkori értelmében: a hívek jelentős részét nem Ferenc pápa, nem Várszegi Asztrik, nem is Iványi Gábor ragadja el, hanem ifjabb Hegedűs Lórántok és Pajor atyák.
Igen: úgy van, ahogy a Vezérlő Kiskakas régóta kukorékolja: a nemzetikeresztény rögvalóság talaján a hatalom kiszabadította magát az ideológiák, a politikai korrektség, a valóságtól eltávolodott gondolkodás- és beszédmód fogságából.
Fenébe az ideológiákkal: elég innen-onnan összekotyvasztani valami ideológia-moslékot, leönteni nemzeti sziruppal, oszt kalap.
Szemesnek áll a világ; aki kapja, marja; enyém a vár, tiéd a lekvár – ezek az értékek uralják az orbániai rögvalóságot.
Azon a valóságtalajon 11 év fegyházat kaphat az a hajléktalan, aki erőszakkal elvesz a társától egy takarót – hiszen – mondják – csinált már hasonlókat máskor is. Megérdemli a hülyéje: miért nem építtetett magának stadiont, kisvasutat! Élhetett volna magától bővülő lakásban is, de neki az a rossz takaró kellett…
Az orbániai valóságtalaj tényleg a szabadság hona: szabadság ideológiáktól, holmi erkölcsöktől, akár a jogtól is. Olyan vidék az, ahol a közpénzek százmilliárdjai veszítik el közpénz jellegüket.
Legfőbb érték a szuverenitás – az önkény szuverenitása.
És a Történelem Ura által Kiválasztott Kiskakas önérzetesen kukorékolva házigazdaként köszönti a nagy visszatérőt, Trump Amerikáját!
Nem volt ám mindig minden rendben ott sem, ahol most a valóság talaja található! Nemrég ott az embereket – emlékezni is borzasztó rá! – a tuggyuk kik sikeresen tévútra terelték, mint korábban például Adyt meg József Attilát: így történhetett, hogy Lech Walesaban, Göncz Árpádban, Václav Havelben vagy mondjuk Hagelmayer Istvánban igyekeztek maguknak mintát találni; szerencsére már régóta Schmitt Pálra, Orbán Viktorra, Mészáros Lőrincre, Putyinra, Kaczynskira, Zemanra, Klausra, Ficora vagy mondjuk Matolcsyra emelhetik rajongó tekintetüket! Távolabbra nézve Erdoganért, Ilham Alijevért, Nurszultan Abisuliért lelkesedhetnek!
Mi ezt a bohóckodást esszük hat éve. És enni fogjuk, amikor ők már lerázták magukról. Az amerikai polgárok többsége a szívére hallgatott. Sajnálatos módon a szív nem más, mint egy pumpa, így aztán okos döntést nem várhatunk tőle, de ettől függetlenül nap mint nap hallgatunk rá. Legfeljebb később megbánjuk.
A manifeszt, hőbörgő őrület ilyen töménységben soha nem jutott még el a Fehér Ház kapujáig. Működtek a kiválasztási mechanizmusok, még a republikánus párt is ki tudott állítani egy Busht vagy egy Romney-t és vele egy kormányképes stábot. Ezeken a rendszereken igazából több múlik, mint a választók akaratán. Azok ugyanis tíz éve se voltak okosabbak. De az amerikai demokrácia középre húzta az ő radikális érzelmeiket. Most elromlott valami – több valami is –, és Donald Trump átcsúszott a szűrőn.
Nem mindenhol ugyanúgy működik ez a rendszer; Oroszországban például másféle mechanizmusok tartották a hatalomtól távol Vlagyimir Zsirinovszkijt, aki elég konkrét előképe ennek a bohócnak. Szívesen lóbálta ő is az atomfegyvert – a balti államokat például azzal fenyegette meg, hogy nukleáris hulladékot szállít a határaikra –, uszított különféle kisebbségek ellen, és annyi volt a programja, hogy tegyük újra naggyá Oroszországot. Népszerű volt egy időre ezzel, de nem juthatott a csúcsra – igaz, a sztori azzal folytatódott, hogy kooptálta őt a nála rafkósabb Putyin, és választóival együtt programját is kénytelen volt részben átvenni. Olyan nagyon nagy nem lett ettől Oroszország, de ijesztőbb igen, kívül és belül.
A világ most rémülten találgatja, mit fog csinálni Trump elnök. Első és legkiválóbb támogatója, a mi miniszterelnökünk sokszor utalt már arra, hogy Kelet-Európa, esetleg személy szerint ő fogja megtermékenyíteni az elgyengült Nyugatot. Most tényleg érdemes ránk figyelniük, ha tájékozódni akarnak. Mi már ismerjük ezt a programot. Hatalomra kerülni zsigeri indulatok hátán, aztán ott maradni, ahogy lehet – bármi áron. Más nem számít, tehát semmi másra nincs terv.
Ígéretei megvalósíthatatlanok vagy egyértelműen károsak; pont ezért para az egész, mert nem tudható, milyen másik hülyeségekkel fogja kitölteni a következő négy évet. Kik maradnak meg körülötte azok közül, akikre egy-egy területet úgy-ahogy rá lehet bízni? Milyen demagógiák mentén kap bele kockázatos kalandokba azért, hogy másnap elmondhassa, ő éppen naggyá teszi Amerikát? Hogyan próbálja elhallgattatni azokat, akik észreveszik és feltárják kudarcait és bűneit? Hová vezet a pillanat uralása, ha világháborúk és világválságok múlnak hirtelen mozdulatokon?
Igen, mi ezt a menüt esszük hat éve: tudjuk, milyen a gátlástalanul öncélú hatalom. Amelynek egyik utolsó ellensúlya éppen az Egyesült Államok volt. Magyarországnak nem jelent jót ez a fordulat. És nem az a fő kérdés, hogy szót emel-e a nagykövet egy-egy ormótlan lopás miatt, vagy dolgozik-e a CIA a szétvert szerkesztőségek helyett. Hanem hogy mivel tartozik Donald Trump Putyinnak, és hogyan osztozkodnak ők ketten.
Rögtönzött, rossz döntésekre készülhetünk, és a következmények elfedésére kitalált újabb, még rosszabb döntésekre. Európa magára marad, és jelenleg nem úgy néz ki, mint aki felkészült a nagybetűs életre. A nyugati világ vezetői most hosszú töprengésbe kezdenek. A jobbik felük azon gondolkodik, hogyan lehet az ilyen demagógia-katasztrófákat megelőzni okos és távlatos politikával. A többiek pedig azon, hogy bár buták és rövidlátók, lám, mégis van esélyük.
Az amerikaiak 2020-ban megszabadulhatnak Trumptól, nyolc év múlva pedig biztosan lelép. Jogaikra, szabadságukra stabil és ütésálló nyilvánosság, olajozott ellensúlyok, és civilek milliói vigyáznak. Az Egyesült Államokat nem lehet szétverni négy év alatt. A világot valamivel könnyebb.
Lehajolnak ezek a fiúk a last minute dollárokért is. - Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be – ez lett volna a lényege annak az alkotmánymódosításnak, ami végül nem jött össze, mert az állampárt igen csekély igyekezetét felülírta a matematika.
Senki nem gondolhatta komolyan, hogy a távol maradó, illetve nemmel szavazó (tisztelet nekik) ellenzéki képviselők mellett a Jobbik lesz az, amelyik majd úgy mond igent saját eredeti javaslatára, hogy előtte az állampárt szépen lesöpörte egyetlen feltételét: az érzékeny búcsút az elhíresült letelepedési kötvénytől.
Aki úgy kalkulál, hogy a Jobbik úgymond a saját csapdájába esett, téved, mert nekik még mindig könnyebb lesz a végül fideszessé vált javaslat meghiúsítását kommunikálni, mint az állampártnak azt, hogy szemmel láthatóan képtelenek elengedni ezt a kötvényőrületet. Már rég kimondták, hogy ennyi volt, de még mindig hirdetik a világban. Például az iraki Erbilben, ahol nyilvánvalóan csak akkor nem sétál be egy iszlámállamista állampolgár a plázába, kötvényt venni, ha nem akar.
Lehajolnak ezek a fiúk a last minute dollárokért is. Pedig már Moszkva is megüzente, mikorra kell véget vetni a tartományi elit bizniszének (december 27-ével), ideje kicsit összekapniuk magukat.
A Jobbik, hála xenofóbiájának, legalább következetes: ne jöjjön be senki, se szegény migráns, se gazdag betelepülő, és még azt is elismerik, hogy ez utóbbi kategória lényegesen veszélyesebb. Hiszen jogerősen elítélt orosz csaló állítólag éppúgy hazánk vendégszeretét élvezte, mint hat és fél ezer kínai. Vagy itt van mondjuk Pharaon "professzor", aki nem kötvénnyel érkezett ugyan, hanem normál vízummal, és mivel rendes ember, és őszintén, meggyőződésből támogatta az al-Kaidát, beengedtük. Anélkül, hogy az illetékes szervek bármit tudnának róla. Róluk.
Hanem van itten egy apróság. Hogy miközben nem akarják elengedni, azért már nyilvánosan becsmérlik a kötvényügyet (Kósa Lajos: "az alaptörvény módosításához képest a letelepedési kötvények ügye jelentéktelen"). Jelentéktelen? Az a biznisz, amiből a Habony-Rogán közeli offshore baráti kör profitál, olyan embereket is ide engedve, és ezzel Schengenbe, akik lehetnek bárkik?
Őróluk viszont legalább tudjuk, hogy senkik.
www.youtube.com / HVGonline / videó
Tovább tolvajozza és hazaárulózza egymást a Jobbik és a Fidesz / Feltöltés: 2016. nov. 8. - Méghozzá a legmagasabb szinteken. A két konzervatív, polgári párt tartott sajtótájékoztatót a mindkettőjük által támogatott, nemzeti ügyként aposztofált alkotmánymódosítás elbukása után.
Interjút adott a Népszavának az Orbán és társai per harmadrendű vádlottja, akit az alkotmányos rend megdöntése miatt állítanak majd bíróság elé, ha Magyarországon egyszer jogállam lesz. Ha az ügyészség jól végzi a dolgát, Lázár Jánosra is életfogytig tartó szabadságvesztést kér államellenes bűncselekmény elkövetése miatt.
A "Lázár János: a politika és az újságírók kéz a kézben járnak" című interjúból idézzük a címben kiemelt mondanivalót. Arra a kérdésre, "Mit gondol az újságírókról és az újságírásról?", Lázár ezt a választ adja: "A politikusok és a politika, illetve az újságírás és az újságírók kéz a kézben járnak, elválaszthatatlanok egymástól. Soha nem ellenségként vagy ellenfélként tekintettem még a legrosszindulatúbb újságírókra sem. Nagy rezsit fizet az a politikus, aki az újságírókra eszközként és nem partnerként tekint. A magyar újságíró társadalom az elmúlt évtizedekben kiszolgáltatottabbá vált. Nem könnyű szakma."
Lázár válaszának utolsó két mondata a legcinikusabb és legmocskosabb két mondat, ami az elmúlt huszonöt évben elhagyta egy politikus száját. Ezen a ponton a fejére kellett volna önteni a kávét, amit nyilván elé tettek, és fejbe kellett volna verni a székkel. A magyar újságíró társadalom éppen miattuk vált kiszolgáltatottá, enyhén szólva, és ezért nem könnyű szakma. Ez a leereszkedő joviális hangnem, ahogy ez a paraszt a sajtóról beszél, az egész szakmát ellenállásra kellene, hogy buzdítsa. De nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy a politika és az újságírás "kéz a kézben" járnak-e.
Azok az újságírók, akik a politikusokkal "kéz a kézben járnak", nem újságírók, és az a betűvetés, amely a politikától elválaszthatatlan, nem újságírás. A politika tárgya, nem partnere az újságírásnak. Egy újságíró ellenőrzi a közhatalmat és a politikust, nem kéz a kézben jár vele. A Lázár által használt kép jól kifejezi azt a kapcsolatot, amit ezek a bűnöző gazemberek a sajtóról és az újságírásról gondolnak. Aki kézen fog valakit, az vezeti az illetőt. Ők pedig az újságírást és az újságírót annak tekintik, akit ők a kezénél (még csak nem is az orránál) fogva vezetnek.
Lázár bájgúnárkodó leírása tökéletesen fejezi ki a valóságot. A Népszabadság kezét például most elengedték, ezért szegény Népszabadság megszűnt. Sajnálkozhat Lázár, hogy nem könnyű szakma. Így jár, aki nem fogja erősen a "politika" kezét. A jelenség megértéséhez azonban kell egy rövid történeti visszatekintést tennünk, mert mindez nem most kezdődött. Orbán fasiszta állama már annak következménye volt, hogy a sajtó és annak munkatársai - bizony - "kéz a kézben" jártak a politikusokkal.
Még az átmenet két zavaros évtizedében történt, amikor liberális demokrácia fertőzte a keresztény magyar nemzetet, hogy a kilencvenes évek elején átélt eufóriát, amely a szabadság és a függetlenség friss levegőjében keletkezett, elhagyta a sajtó. A folyamat azzal kezdődött, amit Lázár a következő bekezdésben mond, hogy a politika és a sajtó szoros kapcsolatában "a jó viszony mind a két fél érdeke. Érdeke az újságírónak, hogy információhoz jusson, és érdeke a politikusnak, hiszen a gondolatait az újságírók tolmácsolhatják a nyilvánosságnak".
Azzal kezdődött, hogy a lapok parlamenti tudósítói egy-egy pártra szakosodtak, és arra törekedtek, hogy minél bizalmasabb hírekhez és háttérinformációkhoz jussanak hozzá, mert ezt várta tőlük a lapjuk. Ezt azonban nem szorgos tényfeltáró munkával érték el, hanem az egyes pártok erre kijelölt embereivel kialakított "jó kapcsolattal". Ennek az lett az eredménye, hogy az újságírók a politikusoktól kezdtek függni, sorban álltak a politikusok, a parlamenti képviselők ajtaja előtt, azok pedig válogattak, mit, hol melyik lapban szivárogtassanak.
Itt szűnt meg a sajtószabadság és a sajtó kontroll funkciója. Ekkor kezdett el virágozni a "magát megnevezni nem kívánó informátorunk" fordulat, amitől az ember elhányta magát, mert pontosan tudta, hogy a "magát megnevezni nem akaró informátor" tudja, hogy szándékosan milyen belső hírt szivárogtat, amivel manipulálja a közvéleményt.
A Le Monde úgy tudja, hogy a menekültek távoltartására kedden csupán öt apró ponton akarják módosítani a magyar alaptörvényt, ám a szöveget úgy fogalmazták meg, hogy az bosszantsa Brüsszelt – írja a külföldi lap.
A nemzetállam elsődlegességét hangoztató Orbán Viktor miniszterelnök a kvótareferendum érvénytelensége miatt folyamodik a szavazáshoz. Az egyik kezdeményező, Gulyás Gergely azt mondja, hogy a változtatások összhangban állnak az európai és a nemzetközi joggal. Ugyanakkor arra hivatkozva bírálja az unió áttelepítési tervét, hogy az érintettek 80 %-a nem talál helyet magának a befogadásra jelentkező országokban. A Fidesz alelnöke szerint ez mindent elárul az EU elképzeléséről, ugyanakkor megerősíti a magyar álláspontot. A Jobbik osztja, hogy át kell írni az alkotmányt, de csak azzal a feltétellel, hogy töröljék el a letelepedési kötvények rendszerét. Orbán Viktor ezt meg is ígérte, ám tagadta, hogy ily módon engedne a zsarolásának - tudósít a külföldi lap. Így most az LMP két képviselőjét győzködi, hogy támogassák az indítványt, mert akkor meglenne a kétharmad. A baloldal szerint a helyzet azt tükrözi, milyen nehézségekkel küzd a kormányfő hat év után. Bárándy Gergely felhívja a figyelmet, hogy az alkotmánymódosítás nem visszamenőleges hatályú, azaz nem érinti a tavaly jóváhagyott uniós programot. Ugyanakkor a jelek szerint Orbán arra számít, hogy az Európai Bíróság elutasítja a vonatkozó magyar keresetet. - számol be a Le Monde.
Az újság nyugtalanítónak nevezi a magyar sajtóban végbemenő koncentrációt, így azt, hogy egy kormányfő közeli cég szerezte meg a Népszabadságot. A korábbi osztrák tulajdonos gazdasági okokra hivatkozva zárta be a lapot, ám Pető Péter főszerkesztő-helyettes szerint a valóság az, hogy Orbán Viktor vette le a térképről a legnagyobb ellenzéki újságot és számolta fel a szerkesztőséget, pedig az hírforrás volt az egész magyar média számára. Úgy fogalmaz, hogy a fejlemény fordulat a magyar demokrácia számára, amelyet 2010 óta tönkrevertek. Az új lapgazdának, a mindössze 6 hónapja működő Opimusnak semmiféle tapasztalata sincs az újságírás területén. Vásárhelyi Mária úgy látja, hogy a Fidesz mostantól információs monopóliumot élvez. A miniszterelnök az év végéig megszerzi a nagy regionális orgánumokat. Igaz, megmaradnak az internetes oldalak, meg tovább él egy-két lap, de ezekkel épp az a hatalom célja, hogy a sokszínűség látszatát keltse. Ám már nem zavarják a Fidesz uralmát, mert kicsi a közönségük.
Magyarországon a lakosság hatalmas többsége nem tud idegen nyelveket, nem használja az internetet és a televízióból tájékozódik. Az állami média a végrehajtó hatalomtól függ és Vásárhelyi szerint az olimpia idején sugárzott propagandadömping bizonyította, hogy milyen irányban igyekszik befolyásolni a közvéleményt. Az RTL továbbra is piacvezető, miután nem sikerült térdre kényszeríteni, de megpróbálják elcsábítani a bemondóit illetve igyekeznek távol tartani a riportereit az eseményektől. A Le Monde megjegyzi, hogy az újságírók kényszerzubbonynak tartják a vonatkozó sajtótörvényeket. Az ország 5 év alatt 48 helyet esett vissza a sajtószabadság nemzetközi rangsorában, amire sehol másutt nincs példa az unión belül. Brüsszel a jelek szerint mégsem kíván közbelépni. Vásárhelyi Mária erről azt mondja: lassanként felismerjük, hogy az európai közösséget kizárólag a gazdasági szálak tartják össze. Ez nagy csalódás azoknak az értelmiségieknek, akik oly sokat reméltek 89 után.
Die Presse
Móra Terézia szomorúnak tartja, hogy Magyarországon az emberek kétharmada jobboldali beállítottságú. A Fertőrákosról elszármazott, Berlin közelében élő és német nyelven alkotó írónő abból az alkalomból nyilatkozott, hogy szerdán ő tartja a Bécsi könyvhét megnyitóját.
Lázár János azt mondta, Ghaith Pharaon 2014. október 24-én nyújtott be vízumkérelmet a bejrúti magyar nagykövetségen. Magyarország akkor hat EU-tagországot kérdezett meg arról, sérti-e a vízum megadása érdekeiket, egyúttal tájékoztatta az Egyesült Államokat és Szaúd-Arábiát, de azok nem válaszoltak. Így a magyar hatóságok a vízumot kiadták. (Pharaon tavaly járt is Magyarországon, de miután az Interpol csak fél éve erősítette meg, hogy körözik, nem tartóztatták le.)
Október 3-án írt levelet Pintér Sándor belügyminiszter Szaúd-Arábia nagykövetének. Azt Juhász Péter, az Együtt alelnöke hozta nyilvánosságra, és a fideszes Németh Szilárd gyakorlatilag hitelesítette is azzal, hogy szerinte minősített adatokat tartalmazó iratokról van szó. Pintér Sándor a szaúdi királyság hivatalos állásfoglalását kérte Ghaith Pharaonról, akinek összegezték magyarországi üzleti tevékenységét. A levélből az is kiderült, hogy a kormány előtt korábban sem volt ismeretlen a szaúdi üzletember előélete.
Jordánia egyik budapesti képviseletének díszvacsoráján, ahol a Magyarországra akkreditált összes arab ország nagykövete és nagykövetsége képviseltette magát, én is részt vettem, és ott díszvendég volt Pharaon professzor (…) A magyar kormány természetesen megvizsgálta a szóban forgó személy magyarországi tevékenységét, és azt találtuk, hogy az a magyar törvényeknek megfelel, és nemzetbiztonsági kockázatot nem rejt magában Magyarországra nézve. (…) Meggyőződésem, hogy a szóban forgó személy körüli ügy egy amerikai titkosszolgálati játszma. Ezt onnan lehet tudni, hogy a szóban forgó úr beutazásával kapcsolatban egyetlen schengeni ország sem emelt kifogást, senki sem kérte az elfogását, pedig a kiadott vízum minden tagállam számára látható és ismert volt. Valamint az is elgondolkodtató, hogy ha valakit állítólag keres az FBI, akkor hogy maradhat 24 éven keresztül szabadlábon és közben többször megfordul Európában.
Bár ezt Orbán Viktor nem árulta el, a díszvacsorát – sajtóhírek szerint – vélhetően a jordán konzulátus adhatta, annak címére voltak évekig bejegyezve Pharaon cégei, hiszen Zaid Naffa, Jordánia tiszteletbeli konzulja volt azok korábbi kézbesítési megbízottja. (Ő is ott volt a seregélyesi falunapon, amikor Pharaon megtekintette a vadászkastélyt, amelyet később cége megvett. Zaid testvére, Oszama Naffa tavaly óta egyébként nagykövet az Egyesült Arab Emírségekben. Erről a szálról korábban a kormányfő vejének üzletei kapcsán írtunk.)
Mecsoda meglepetés, megszületett az alkotmánybírók pótlásáról szóló javaslat, méghozzá hárompárti megállapodással! Nem hiába beszélünk új egységről - nincs kétség, megteremtette nekünk Nagy Vezérünk, kinek lépte alatt döng a Föld, kinek égre vetett pillantása nyomán sült libák potyognak a hárommillió egységesen ostoba tányérjára, kinek összevont tekintetete nyomán csipás kölyökmacskává változik Chuck Norris!
A Fidesz közeli Nézőpont Intézet tulajdonában álló 
Azt állította Terry Black, legénykori nevén Rácz Károly transzvesztita előadóművész, hogy Vona Gábor olyan homokos, mint a Szahara, a libatojásból rántotta lesz a kezében, olyan meleg, és felszólította, hogy büszke melegséggel vállalja fel önmagát, mert ha ezt nem teszi, hát nyilvánosságra hozza bizonyítékait. Szerintem ezzel kellett volna kezdenie, ha már - teljesen illetéktelenül és feleslegesen - elkezdte, de hát nem vagyunk egyformák.
Járkál az öntelt kiskakas Orbániája-Hunniája trágyadombján, és Trump győzelmét ünnepelve, büszkén kukorékolja: na ugye..! A világ, úgymond, visszatért a 
Mi ezt a bohóckodást esszük hat éve. És enni fogjuk, amikor ők már lerázták magukról. Az amerikai polgárok többsége a szívére hallgatott. Sajnálatos módon a szív nem más, mint egy pumpa, így aztán okos döntést nem várhatunk tőle, de ettől függetlenül nap mint nap hallgatunk rá. Legfeljebb később megbánjuk.
Lehajolnak ezek a fiúk a last minute dollárokért is. - Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be – ez lett volna a lényege annak az alkotmánymódosításnak, ami végül 
Interjút adott a 
A Le Monde úgy tudja, hogy a menekültek távoltartására kedden csupán öt apró ponton akarják módosítani a magyar alaptörvényt, ám a szöveget úgy fogalmazták meg, hogy az bosszantsa Brüsszelt – írja a külföldi lap.
Lázár János azt mondta,