Hírek

Nyolc éve üti a kormány a legrosszabbul keresőket

Részletek: Készült: 2018. január 23. kedd, 04:47; Találatok: 1833

4d90ef59e06 Bele kell nyugodnunk abba, hogy a legalacsonyabb fizetésűek között ragadunk az EU-ban? Így alakultak a bérek 2010 óta Magyarországon.

Átlagosan több mint egyhavi bérrel többet vittek haza a munkából élő emberek Magyarországon – így vezette fel pénteken Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a fizetésekről szóló legfrissebb statisztikát. Ez azt mutatja: 59 hónapja – vagyis majdnem öt éve – emelkednek a reálbérek, amihez persze a béremeléseken túl az alacsony – időnként negatív – infláció is hozzájárult.

De mennyiben járult hozzá a kormány?

A nettó bérek 2010 óta 37 százalékkal – a közfoglalkoztatást nem számítva 43,5 százalékkal – nőttek 2017 végére. Ezen belül a szellemi dolgozók bére éppen a másfélszeresére nőtt, a fizikai dolgozóké pedig átlagosan 40 százalékkal. Különösen ez utóbbi kategóriában látszik azonban, mennyire egyenlőtlen volt a bérek emelkedése a második Orbán-kormány hivatalba lépése, 2010 óta.

A költségvetési szférában fizikai munkát végzők nettó fizetése mindössze 27 százalékkal emelkedett ebben az időszakban, és a legfrissebb, 2017. július-szeptemberi adatok szerint átlagosan mindössze 112 760 forintot tett ki. A képet rontja az, hogy a kormány a válság kellős közepén rendkívül megszigorította a munkanélküli ellátást, és egy olyan közmunkaprogramot vezetett be, amelyben rendeletben rögzítette a béreket.

A közmunkaprogramot rengeteg bírálat értve az elmúlt években, kezdve mindjárt onnan, hogy kitűzött céljával ellentétben nemigen segíti a piaci munkaerőpiacra kerülést.

Mi most csak a program keretében elérhető bérekre koncentrálunk, ám ott egyenesen lesújtó a kép. A legfrissebb adatok szerint 166 ezer közfoglalkoztatott van, akik a napi nyolc órában végzett munkájukért átlagosan nettó 54 300 forintra számíthatnak havonta – ez az összeg mindössze hétezer forinttal több a 2012-es szintnél, amelyet Zsiga Marcell nyilatkozata égetett a magyarok agyába.

Az azóta a Szerencsejáték Zrt. vezetésébe katapultált fideszes képviselő 2012 februárjában mondta azt, hogy

"biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból, biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból, igen, azt hiszem, igen."

Finomítja a képet a Zsigát megelőző, Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszterhez köthető kijelentés, amely szerint „kifejezetten szerény, de biztonságos megélhetés felé vezeti azokat, akik 28 500 forintból eddig rejtélyes módon meg tudtak élni”. Ám mindkettő igen messze van a realitástól, ahogy az sem feltétlenül igaz, hogy a minimálbér emelése (a 2010-es bruttó 73 500 forint helyett idén ez már 138 ezer) járult hozzá a fizetések növekedéséhez.

A csodafegyver: az egykulcsos szja

A legalacsonyabb keresetek leszakadását leginkább a második Orbán-kormány egyik legnagyobb hatású intézkedése, a 2011-ben bevezetett egykulcsos (16, majd 15 százalékos) személyi jövedelemadó magyarázza.

Bővebben ...

Békesi László: "Nincs 106 Mellár Tamása az ellenzéknek"

Részletek: Készült: 2018. január 21. vasárnap, 19:08; Találatok: 2019

ec600367ea7 Horn Gyula volt pénzügyminisztere inkább bízik egy, a Macronéhoz hasonló mozgalomban, mint a jelenlegi ellenzék összefogásában, de még ha utóbbi működne is, szerinte azt az állandó háborús hangulatot fenntartó Fidesz nem hagyná annyiban, és akár a szükségállapot bevezetésével is elfojtaná.

HVG: Hogy jutott ön szerint egykori pártja, az MSZP oda, hogy lassan a parlamenti küszöb megugrása lehet a legambiciózusabb célja?

Békesi László: Sehol sem fújnak jó szelek a baloldal számára, de idehaza – ahogy megszokhattuk – kicsit még rosszabb a helyzet. Az MSZP-nek igazából esélye sem volt, hogy modern értelemben vett szociáldemokrata párttá váljon, és korszerű válaszokat adjon a jelen kérdéseire. Máig a Horn Gyula által kijelölt ösvényen halad a párt, egyre rosszabb személyi feltételekkel és kiürült szakmai háttérrel. Horn könnyedén feláldozhatónak tartotta a szociáldemokrata értékeket, ha a pillanatnyi hatalmi érdekei úgy kívánták. Ez a pragmatizmus egy darabig eredményes volt, de mára teljesen erodálta a pártot.

HVG: Nincs is megállása a bukás felé?

B. L.: Az MSZP rendkívül beágyazott a magyar társadalomba, így 2018-ban bizonyára parlamenti párt marad. De a bázisa, amely döntően a rendszerváltás veszteseiből áll, menthetetlenül öregszik és fogy. Úgy gondolom, hogy klasszikus ellenzéki, de minimális befolyású párt sorsa vár az MSZP-re.

HVG: Talán azt gondolták, hogy az unióhoz tartozás eszméje pótolja a baloldali és a nemzeti narratívát?

B. L.: Aki így gondolta, nagyot tévedett. Az uniót nem lehet szeretni, csak racionális módon kötődni hozzá. Hatalmas hiba volt, hogy a Kádár-kori reflexeknek megfelelően az MSZP eltolta magától a nemzeti gondolatot, és óriási morális és érzelmi erőforráshoz juttatta az ellenfelét. Mára látszik, hogy ezeknek az érzelmi attribútumoknak a visszaszerzése nélkül lehetetlen megnyerni a választók kritikus tömegét. Ugyanakkor persze részben érthető volt a párt félelme, hiszen amikor a XX. században a nemzeti gondolat felívelt, mindig nacionalista és kirekesztő volt, és paradox módon hozzájárult a nemzeti tragédiákhoz.

HVG: Lát olyan demokratikus erőt, amelyik sikerrel tudna játszani a nemzeti húrokon? Az LMP és a Momentum próbálkozik ilyesmivel.

B. L.: Az LMP sok mindennel próbálkozik, bevallom, számomra már követhetetlenül, és úgy tűnik, eredménytelenül. A pártból mára kiváltak az igazán tehetséges, vonzó személyiségek, maradt Szél Bernadett, akit reggelire megesznek nemhogy Orbán, de még a rutinosabb ellenzéki pártvezérek is. A Momentum nagy ígéret volt: ezek a világlátott, tanult, ambiciózus fiatalok nem kompromittálódtak, sem a rendszerváltás előtt, sem utána. De a párttá alakulásuk után kiderült, hogy egyetlen filozófiájuk van: pusztán generációs alapon benyomulni a politikába, és részesedni a hatalomból.

HVG: Ha nem ők, ki buktatja meg a Fideszt?

B. L.: A megsértett tömegek előbb utóbb létrehoznak egy olyan, a macronihoz hasonló, legalábbis kezdetben elsöprő erejű társadalmi mozgalmat, amely képes lesz egy-két lépcsőből álló rekonstrukciós folyamatot elindítani.

Bővebben ...

Így is le lehet győzni a Fideszt

Részletek: Készült: 2018. január 20. szombat, 23:13; Találatok: 1783

kutatas A közéleti, politikai viták kilencven százaléka arról zajlik manapság, hogy verhető-e egyáltalán a Fidesz, hogy a különböző ellenzéki taktikák (közös lista, koordinált jelöltállítás, stb.) hozhatnak-e eredményt, „kijöhet-e a matek”, ahogy divatosan mondani szokás.

Az alábbiakban a múltba révedek, a 2014-es országgyűlési választások egyik helyszínét vetem elemzés alá, szerintem sok tanulságot lehet levonni belőle, bár mindenekelőtt a Fidesz választási rendszerének tökéletes működését mutatja be. Azt gondolom azonban, hogy a helyzet nem teljesen reménytelen.

Egy kis közbeszúrás. Még 2011-2012-ben, az új választási rendszer koncepciójának megismerésekor, majd a választási törvény elfogadásakor a szép emlékű Galamus portálon többször is írtam arról, hogy amit mi – pontatlanul – egyfordulós választásnak hívunk, az tulajdonképpen az „eredményességi és érvényességi küszöb” kivétele, azaz, hogy nem szükséges többé abszolút többséget szerezni az egyéni körzetekben, a relatív többség elengedő. Ez súlyos legitimációs kérdéseket vet fel: az egyéni képviselők nagy részének nem hogy többsége nem volt a választókerületében, de a többség kifejezetten ellene szavazott! Böcsülettel kiszámoltam: a 106 választókerület közül 85 (!) ilyen! Borzalmasan nagy szám ez! És még egy apróság: ha 2014-ben a demokratikus ellenzéki pártok közös egyéni jelölteket indítanak a fővárosban, akkor a tizennyolc egyéni kerületből tizenhetet (!) megnyernek, a mostani nyolccal szemben (azoknak, akik az akkori összefogásban látják a második Orbán kétharmad okát, Cegléditől Puzsérig: az LMP volt az, aki mind a tizennyolc választókerületben „ráindított” a közös jelöltre, és megbízhatóan el is vitt 7-8%-ot mindenhonnan…)

De térjünk is rá a tárgyalandó választókerületre, mégpedig a Baranya megyei 1-es körzetre, egyrészt azért, mert ide kötődik az elmúlt napok – számomra legalábbis – legörömtelibb politikai történése: ebben a körzetben lépett vissza Mellár Tamás javára az MSZP-s Tóth Bertalan; másrészt ez a körzet remekül mutatja a választási rendszer minden manipulatív aljasságát.

Mint látjuk, a választást a fideszes Csizi Péter nyerte 37,19%-os eredménnyel, tehát egy bő egyharmados támogatással vitte el a mandátumot – mondhatjuk úgy is, hogy egy szűk kétharmad ellene szavazott. Tóth Bertalan 32,95-%-ot szerzett, az LMP-s jelölt 8,85-öt (a kettő együtt ugyebár 41,8%) és volt még a Jobbiknak egy masszív 16,53%-a.

És itt voltak a kamupártok és a „független” jelöltek! Megannyi tehetséges politikus! Külön gratulálunk Zilinszki Zitának és Kissné Patkós Gyöngyi Hajnalkának, akik ketten együtt szereztek nulla (!) szavazatot! Emlékeztetőül: a képviselő jelöltséghez ötszáz ajánló cédula kellett! Mindenesetre ők tizennégyen közösen elvittek 2.274 szavazatot, míg Csizi és Tóth között a különbség 2.149 volt. Teljesen bizonyos, hogy a régi választási rendszerben ez a mandátum Tóth Bertalané! (Tegyük ide, hogy a jelenlegi állás szerint a kamupártok indulását megnehezítik.)

Vonjunk akkor le mindenféle tanulságokat! Először is azt, amit azért tudtunk eddig is: a Fidesz által ránk erőltetett választási rendszer nem jó, manipulatív, antidemokratikus; de rögtön ezután azt, hogy még így is le lehet győzni a Fideszt! Ehhez azonban az kell – a fentiek ezt mutatják – hogy nem indulhatnak egymással szemben a demokratikus ellenzék jelöltjei sehol! (A lista más dolog). Ja, igen, és dolgozni kell, rengeteget; térdig le kell járni a lábakat; nagyon okosan kell jelöltet választani; árulókat, társutasokat kiszűrni, stb. stb…

Bővebben ...

Szabó Brigitta: Orbán leghűbb ügyésze

Részletek: Készült: 2018. január 20. szombat, 05:57; Találatok: 1877

polt-ovi Elérkezett Polt Péter legfőbb ügyész nagy pillanata, amikor bizonyíthatja, hogy Magyarország jogállam, ő a köz érdekét képviseli, képes független szakértelemmel végezni a munkáját, akkor is, ha Szigetvári Viktor pert nyert ellene, és nyíltan nevezheti fideszesnek. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, az OLAF kényes ügyet firtat, a miniszterelnök családjához köthetőt, s igazságügyi ajánlással fordult a Legfőbb Ügyészséghez. Valamit muszáj lesz lépnie.

A The Wall Stree Journal hozta nyilvánosságra azt az OLAF-jelentést, amely szerint a hivatal 35, 2011 és 2015 közötti közbeszerzést vizsgált meg, amelyeket az Elios Zrt. nyert el. Az akkor még a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a résztulajdonában lévő cég uniós pénzből korszerűsíthette számos településen a közvilágítást, s szerelhette be azokat az energiatakarékos izzókat, amelyekről azóta kiderült, hogy sok mindent tudnak, csak egyet nem, fényt adni a sötétben a közlekedéshez.

Az OLAF nem a sötétséget bánja, hanem azokat a szabálytalanságokat és összeférhetetlenségeket, amelyek egyértelműen korrupcióra utalnak. Például hogy Hamar Endrének, az Elios egykori tulajdonosának másik cége, a Sistrade részt vett a pályázatok előkészítésében, vagyis az Elios első kézből kaphatott információkat a pályázat feltételeiről, a rosszabbik esetben pedig egyenesen rá írták ki őket.

Tulajdonképpen az OLAF-nak nem volt nehéz dolga, mert ugyanebben az ügyben, ugyanezen okok miatt már történt feljelentés. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke már 2015-ben négy, összesen 1,2 milliárd forintos megrendelés miatt tett feljelentést „a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban bűntett elkövetésének gyanújával”. Majd 2017 elején előkerült olyan hangfelvétel is, amelyben egy adott közvilágítás-fejlesztési pályázat hivatalos megjelenése előtt másfél évvel történtek megbeszélések a majdani megrendelésről, s ahol szóba jött, hogy Tiborcz István érdekelt a munkában.

Hadházy Ákos feljelentéséből semmi sem lett, a főügyészség lezárta az ügyet. Miért?

Mert Polt Péternek ez a dolga. A legfőbb ügyész az orbáni rendszer legfőbb pillére is. Miatta lehet olyan stabil, amilyen. Tőle függ, hogy ki és mi kerülhet bíróság elé, hogy egyáltalán miben indulhat el lényegi nyomozás, hogy kit számoltatnak el, s kit nem. Hosszasan lehetne sorolni Szabadi Béla volt kisgazda politikustól Szilvásy György egykori titokminiszteren és Spéder Zoltánon át Juhász Péterig, hogy milyen ügyeket vitt olyan szívósan, mint a pióca.

De a kedvezményezett oldalon még hosszabb a lista. Egy klasszikus ügy a Kaya Ibrahim–Josip Tot–Schlecht Csaba-sztori a köztartozásokat felhalmozó, majd eladott Fidesz-cégekkel. Emlékezetes, ahogyan a 12 legnagyobb agrárcéget átjátszották oligarchák kezére a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül, vagy hogy a magyar televízió volt elnökét, Szabó László Zsoltot nem találták bűnösnek hűtlen kezelés ügyében. Deutsch Tamás megúszta a stadioni beléptetőrendszer kudarcát, Hernádi Zsolt a kenőpénzügyet, de Rogán Antal belvárosi ténykedései sem érték el az ügyészség ingerküszöbét. A Quaestor-vezér Tarsoly Csabát két hétig nem hallgatták ki az ország egyik legnagyobb pénzügyi botrányának kitörésekor. A Magyar Nemzeti Bank alapítványaival ugyancsak semmi problémája nem volt Polt Péternek. Példák sora.

Bővebben ...

Tóta W.: Stop Pharaon!

Részletek: Készült: 2018. január 18. csütörtök, 17:31; Találatok: 1675

117be07ff0d Akkor Románia is elveheti a magyar szervezetek pénzét, ugye?

Lassan elfelejtjük már az emlékét is annak, amikor kijött egy kormányzati intézkedés, és volt rajta mit elemezni, felfedni a másodlagos hatásokat meg a propagandaértékét, a kiskapukat és a salátatörvényekbe bújtatott bizniszeket. Most már eleve nincs az egésznek elsődleges jelentése. A célja meg nem érdemel szót. Bár egyre inkább kirajzolódik az a törekvés a bolondórák mögött, hogy takarodjon a Fidesz környékéről mindenki, aki hetente akár egyszer is gondol valamit, és csak az maradjon, akinek ez nem vérciki. Ez is egy stratégia, végül is a taplógomba velünk van évmilliók óta. Igaz, hogy nem beszélget vele senki, de attól még miért ne lehetne képviselő Csepelen.

Tehát felesleges is belemenni, miért pont az embercsempészetet nem akadályozza meg a civilek szívatása, felidézni, mennyire ártalmatlanként próbálták eladni a regisztrációs kötelezettséget, ahogy azt is, hogyan üti nemhogy az uniós szabályokat, de az alaptörvényt is ez a hülyeség.

Legfeljebb annak van értelme, amit Jézus mondott arról, mit tegyél a felebarátoddal.

Képzeljük el, hogy az amúgy szerencsésen civilizált Romániában hatalomra jut egy a miénkhez hasonló csürhe, és ők se tolerálják, hogy egyes állampolgárok másmilyenek, mint ők. Ezért bejelentik, hogy mostantól a külföldről kapott támogatás felét tessék leadni sarcba.

Na, az milyen lenne? Mekkora igazságtalan szőröstalpú magyarüldözés, ugye? Hát mi lesz így a magyar egyesületekkel, pláne a fiókpártokkal? És Magyarország egy árva szót sem szólhatna, mert mi adtuk a receptet. Az se volna csoda, ha Ukrajna már holnap felfigyelne a magyar példára, aztán lehet sivalkodni, hogy ezek ugyanazt csinálják, mint mi.

Viszont ha kifutottunk esetleg a költségvetésből, és pénzre van szükség, akkor van egy ötletem egyenesbe pofozni ezt az elcseszett ötletet.

Illegális migráció alatt értsük mondjuk azt, amire a világ esze, Orbán Viktor a maga leépült szégyenében annyit bírt makogni, hogy „boldog karácsonyt”: tehát konkrét terroristák beutaztatását letelepedési kötvénnyel, aztán zsíros üzleteket velük saját láb jeligére. Ha ez nem illegális, akkor semmi se.

Ehhez jelentős külföldi pénzbeáramlás társult. Na annak vissza lehet szerezni legalább a negyedét, ha szűknek néz ki a hó vége. És ehhez nincs szükség nyolc kilométeres szélességű razziákra meg alkotmánysértésre. Elég megfogni Habony Árpádot és Rogán Antalt, aztán addig rázni őket fejjel lefelé, amíg potyogni kezd a zsebükből az illegális migrációból és terroristasimogatásból gyűjtött szajré. Meg lehet állni huszonöt százaléknál, de minek, ha jól esik.

A célba vett civilek egyébként jórészt ezen dolgoznak. Épp ez velük a baj. Meg az, hogy elveik vannak, és nem egyszer használatosak, hanem olyanok, amiket jó szívvel vennénk szomszédainktól is. Amíg hallhatók, addig király nem alhatik. Hanem szája szélét nyalogatva motyogja a párnájába: boldog karácsonyt, boldog karácsonyt.

Stop Soros néven törvénycsomagot alkot a kormány

Bővebben ...

A jó migránsok

Részletek: Készült: 2018. január 18. csütörtök, 00:46; Találatok: 1634

szb201610024 Dúl a vita, lehet-e aduász a tavaly titokban befogadott 1300 menekült ügye az ellenzék kezében. Az egyik álláspont szerint napjainkban Magyarországon bármit megtehet a kormány, esélye sincs az ellenzéknek. Vannak azonban olyanok, akik szerint – miután a Fideszt ma csak a 2015-ben megkezdett és azóta egyre erősebb menekültellenes kampány tartja hatalmon – ha van eszköz, amely megrendítheti a kormánypártok hatalmát, az a menekültellenes politika hatásosságának és őszinteségének megkérdőjelezése lehet.

A kérdés megválaszolásához érdemes megvizsgálni a Fidesz szavazótáborának átalakulását az előző évtizedben. Amíg a párt a polgári értékeket hirdette és képviselte, addig a középosztály adta szavazói derékhadát. Ám a legprimitívebb populizmus térnyerése, az unióellenes retorika térhódítása, a korrupció államvallássá nyilvánítása, a fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes lebontása és a folyamatos gyűlöletáradat kiverte a biztosítékot a magukat polgárnak tartók jó részénél. Ezért eszükben sincs a Fideszre szavazni, inkább el sem mennek voksolni. Vannak azonban új szavazói a Fidesznek, akiknek csak a migránskérdésben tetszik a miniszterelnök politikája. Jó példája ennek egy ismerősöm, aki mindig is szocialista szavazó volt, de most azt mondja: egyébként utálom Viktort, de rá kell szavazni, mert nem engedi be a migránsokat.

Ha az ellenzék az 1300 befogadott menekült ügye kapcsán be tudja bizonyítani, hogy hiteltelen a kormány menekültellenes politikája, akkor van esély arra, hogy az új szavazók elbizonytalanodnak, vajon kire is kellene voksolni. Persze nem egyszerű a feladat, hiszen a választásokig folyamatosan a felszínen kell tartani a témát, napról napra új és új muníciót előbányászva, folyamatosan továbbfűzni, hogy miért is hiteltelen a Fidesz uszító retorikája, illetve hogy csupán retorikáról van szó, mert valójában már fejet hajtott Brüsszel előtt a kormány: jöhetnek a migránsok. Persze az ellenzék eddigi produkcióját tekintve kicsi az esély, hogy e feladatot meg tudja oldani.

Pedig érvek akadnak bőven. Hiszen mi ellen is tiltakozik a Fidesz, amikor az uniós betelepítési kvóta ellen kampányol? Az ellen, hogy 1294 menekült esetében lefolytatja a menekültügyi eljárást. Tehát szó sincs arról, amit a kormány sulykol, hogy be kell fogadni 1294 migránst, hanem csak el kell bírálni a kérelmüket. Ennek eredménye az is lehet, hogy egyetlenegyet sem fogadunk be, mert nem felelnek meg a menekültekről szóló előírásoknak.

Egyébként mint most kiderült, nemcsak 1294 menekültügyi eljárás lefolytatásáról döntött a kormány, hanem az utóbbi három évben titokban már be is fogadott 2300 migránst. A magyarázat szerint azonban ők nem olyan migránsok, hanem mások. Politikai menekültek. Miután a Fidesz évekig igyekezett minél jobban összemosni a gazdasági menekültet a politikaival, most azt várja el, hogy az átlagember egy pillanat alatt megértse, mi a különbség köztük. Már csak azért is hiteltelen e magyarázat, mert Orbán Viktor ősszel az őcsényi botrány kapcsán arról beszélt: helyesen teszik az emberek, ha felemelik hangjukat azon politikai menekültek ellen, akiket a magyar állam vett az oltalma alá.

Ám ami most kiderült, nagyon gyanús! Vajon mi lehet emögött? – tehetik fel maguknak a kérdést az emberek, és az ellenzék erre bátran mondhatja, hogy ezek szerint a Fidesz vezette kormány maga is részese a Soros-terv végrehajtásának, és fölöslegesen bolondította az embereket. Ráadásul a nagy „parasztvakítás” részeként több tíz milliárd forintot szórt el a Soros- és Brüsszel-ellenes plakátkampányokra, valamint nemzeti konzultációkra.

Ha sikerül minderre rámutatni, és folyamatosan a felszínen tartani a kérdést, akkor van esély arra, hogy a mesterségesen gerjesztett félelemben tartott százezrek rájönnek, csak kihasználták a tájékozatlanságukat, és csúnyán rászedték őket.

Bővebben ...

Magas labdák a levegőben

Részletek: Készült: 2018. január 17. szerda, 01:23; Találatok: 1672

Orban-viktoy Rengeteg olyan esemény történt az elmúl hét évben, melyek egy normális társadalomban már régen kiverték volna a biztosítékot, de hát tudjuk, ez nem egy normális társadalom, ez Orbán Magyarországa. Viszont az ellenzéke is olyan, amilyet ez az ország megérdemel, hiszen ha éppen nem egymást püfölik, akkor a propaganda-jelentőséggel bíró ügyeket úgy kerülgetik, mint liba a piros kukoricát, nem használják ki azt, hogy ezeken keresztül rá lehetne mutatni a rendszer jellegére, arra, hogy a szervezett bűnözés átvette a hatalmat az országban.

Az olyan bűnözés szempontjából alacsony színvonalú országokban, mint például az Egyesült Államok, legfeljebb megvesznek egy bírót, megzsarolnak egy képviselőt, de nálunk más a helyzet - itt a szervezett bűnözés ellopta az egész államot, tokkal-vonóval.

Ez természetesen megnehezíti a bűnüldözők dolgát, akik közül a kezdet kezdetén az elkötelezettek úgy hullottak, mint a legyek, de ma már erre sincs szükség, aki elkötelezett volt, és ehhez beosztás is társult, az már régen nincs a testületnél, vagy a zebránál irányítja a forgalmat Bivalybürgözdön.

Az ügyészségre eleve csak olyanok mennek dolgozni, akik megfelelnek a Polt jelentette kihívásnak, emellett ezek erős hierarchiában szervezett testületek, nincs helye önkényeskedésnek, és itt a hatalmi piramis csúcsán Pintér vezérezredes üldögél.

Magas sarzsija nem túl gyakori Magyarországon, nála magasabban pozicionált fegyveres csak Farkas Mihály volt, Rákosi idejében.

Így aztán az olyan esetek, mint a felcsúti juhász létraleesésből származó halála, vagy a rendőrautóban öngyilkosságot elkövető Welsz Tamás, a szervezett bűnözés elleni harcot irányító, irodájában öngyilkosságot elkövető megyei alosztályvezető kiderítetlenül maradnak, - de én kivizsgáltatnám Ferenczi Krisztina betegségének körülményeit is, hiszen ölni nem csak pisztollyal lehet, és nem csak azonnali akcióval...

És, hogy ezek az ügyek összeértek a politika legmagasabb köreivel, az sem mai történet, Katona Béla egykori szocialista titkosszolgálati miniszter nyilatkozta 1995 márciusában, a számára kapóra jövő Bokros-csomag miatt bejelentett lemondását követően a Magyar Nemzetnek, hogy „a hidat már leverték a politika és a szervezett bűnözés közé”. Nevek, konkrétumok ezzel kapcsolatban azóta sem kerültek elő...

Most változott kicsit a helyzet, hiszen az OLAF - az Európai Unió Csalás Elleni hivatala - jelentésében nevesítette a miniszterelnök vejét, mondhatnánk, masnival átkötve adott egy konkrét esetet a magyar igazságszolgáltatás kezébe.

A kormánypárti média természetesen kussol, az ellenzék pedig szanaszéjjel kóborol az országban, és a saját ötleteit próbálja átvinni a köztudatba, ahelyett, hogy minden ellenzéki párt minden politikusa ezzel az üggyel foglalkozna, ezt vinné át a közbeszédbe, ezzel támasztaná alá, hogy ez a rendszer maga a szervezett bűnözés.

Persze úgy nehéz ezt megtenni, ha közben magunk is a probléma részei vagyunk, és a homlokunkra van ragasztva az árcédulánk.

A média meg hülyeségeket beszél, mondván: Orbán innen szerezte első milliárdját.

Ugyan... És a székház? A Gripenek? Az azeri baltás gyilkos? Az állampolgársági biznisz? A "ne mi nyerjük a legtöbbet?" - és lehetne folytatni a sort...

Az OLAF-jelentéssel kapcsolatban az a vicc jut eszembe, mikor az árvízben a háztetőn üldögélő hívő imádkozik: ments meg engem Uram!

Arra jön egy csónak, a benne ülők kiabálnak neki, szálljon be, de ő azt mondja: megment majd engem az én Uram - a csónak erre elviszi a kutyáját meg a tehenét, ő meg tovább imádkozik.

Jön egy helikopter, abból is kiabálnak neki, de ő ugyanúgy reagál, mint a csónak esetén, aztán, mikor már a szájáig ér a víz, arra úszik egy leszakadt ajtólap, de ő tovább imádkozik, majd megfullad.

A mennyekben szenrehányást tesz az Istennek: Én hittem benned, de te mégsem segítettél!

Bővebben ...

Az állam nyakán maradnak a méregdrágán megépülő stadionok?

Részletek: Készült: 2018. január 16. kedd, 01:52; Találatok: 1701

foci_orban Nem egyszerű dolog stadiont üzemeltetni Magyarországon: üzletileg eddig kevés elkészült létesítményt sikerült sikerre vinni. Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy a hamarosan elkészülő újabb stadionokban sem sokan látnak fantáziát – így végső soron több helyen is az államra vagy az önkormányzatokra maradhat a feladat, és természetesen az esetleges veszteség is.

Miskolcon sem mer senki belevágni

Nemrég a debreceni Nagyerdei Stadion és a Groupama Aréna működésével foglalkoztunk részletesen, most a közeljövőben elkészülő stadionok miatt érdemes elővenni a témát. Kiderült ugyanis, hogy az új diósgyőri stadion üzemeltetésére kiírt közbeszerzésre sem volt jelentkező, pedig az idő sürget, hiszen a stadiont az eredeti tervek szerint, már februárban átadnák.

Hogy a DVTK-stadion működtetése éves szinten mennyibe kerülne, arra csak becslések vannak – vetette fel a múlt héten a boon.hu. A lap szerint ki lehetne indulni a régi, elbontott stadiont korábban üzemeltető társaság adataiból, tehát abból, hogy az ezt végző cég, a Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Nonprofit Kft. éves szinten 40 millió forintot kapott a feladat ellátására a miskolci önkormányzattól, de nem érdemes: ez a gazdasági társaság ugyanis csupán 4 főt foglalkoztatott, az őrzést, az állagmegóvási feladatok ellátását – a regionális munkaügyi központ közreműködésével – közfoglalkoztatottakkal látták el.

Mivel az új stadion közel kétszer akkora lesz, mint az előző, és az üzemeltetést magasabb műszaki színvonalon végzik majd, mint korábban, illetve aligha lehet megúszni a szakértelemmel rendelkező munkavállalók alkalmazását, óvatos becslések szerint is jóval több mint 100 millióba, de lehet, hogy éves szinten 200 millió forintnál is többe kerül majd a Diósgyőri Stadion üzemeltetése.

A borsodi lap kérdésére egyébként a stadion felépítésére alapított projektcég, a Diósgyőri Stadionrekonstrukciós Kft. ügyvezetője elmondta: a sikertelen közbeszerzés arra jó volt, hogy kiderüljön: van 2-3 érdeklődő, illetve variáció a jövőbeli üzemeltetésre.

A mostani miskolci helyzet kísértetiesen hasonlít a tavaly őszi szombathelyihez. Akkor a Haladás új stadionját már megnyitották volna, amikor kiderült, hogy senki sem akarja üzemeltetni. Végül némi huzavona után ideiglenesen a Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Nonprofit Kft.-t bízták meg a feladattal – ezt a céget is a stadion felépítésére alapították. Ugyanakkor ebben az esetben is vállalnia kell valakinek a költségeket, és a hírek szerint Szombathely városának is be kellett szállnia 9 millió forinttal.

Jönnek az újabb stadionok, jó lesz felkészülni

A magyar stadionépítési láz még nem ért véget, így arra lehet számítani, hogy a közeljövőben más helyeken is gondot okozhat majd az üzemeltető megtalálása. Idén tavasszal átadnák még a székesfehérvári Sóstói Stadiont, a Vasas új pályáját Angyalföldön, valamint az új kisvárdai ékszerdobozt, amelyeknek még szintén nincs üzemeltetőjük.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Bővebben ...

Mátyás Győző: Harc az élet

Részletek: Készült: 2018. január 14. vasárnap, 19:43; Találatok: 1820

orban_okt230 Mélységesen megértjük a honi sajtó nagy részét, hogy szinte együttérző aggodalommal tudósított V. Tímea ama gyötrelmesen megalázó gondjáról, hogy a Golden Globe gálára is a Cannes-ban egyszer már viselt toalettjét volt kénytelen felvenni. Ah, minő csapás!

Igaz, a ruha újradizájnolásában némi alakítás segített (vajh’ szigszalagos tunningolás volt-e az eszköztárban?), de azért ami szörnyű, az szörnyű. Az emberek többsége természetesen így is zsigerien átérezte a celeblét búját s keservét. Ez a hír talán kicsit háttérbe is szorította V. Tímea intellektuális oeuvre-jének újabb, már-már melankóliába hajló szentenciáját, melyet szöveghűen idézünk: „Belefáradtam, hogy az élet állandó harc, és sokszor azt érzem, hogy több negatív dolog van, mint pozitív.”

Ó, tudjuk persze, hogy a Florida-Cannes-Malibu-Hawai tengely mentén is csupa szenvedés az élet, de azért némi csodálkozással vegyes rosszallással kell megállapítanunk, hogy a fenti megjegyzés nem pusztán a pillanatnyi hangulat kifejezése, hanem egyenesen a megengedhetetlen defetizmus irányába mutat. Ami minden tekintetben ellentétes a legfőbb orákulum és vezér alapvetésével, mely szerint nekünk magyaroknak mindig felkészülten kell állnunk a csatára, mert mi permanens harcban állunk.

Szabadságharcot vívunk a ránk galádul euroszázmiliókkal támadó Brüsszel ellen, harcolunk az IMF, a Világbank, a civilszervezetek, a liberális strigák, a wendigok, a migráns ufók ellen. És mindenekelőtt természetesen Soros ellen, aki a megtévesztés varázslójaként azért áldozott temérdek pénzt Magyarországra, hogy kalifátussá változtassa.

Nekünk pedig hősleg fel kell venni a küzdelmet a szüntelenül acsargó és fondorkodó ellenséggel, mint erre a bölcs vezető minduntalan figyelmezteti népét, akár legutóbb október 23-án, amikor emígyen szólt: „Ha magyar Magyarországot és európai Európát akarunk, arról nyíltan kell beszélnünk, és harcolnunk kell.”

Nincs itt helye csüggetegségnek, belenyugvásnak, mert a magyar szuverenitást kell megvédeni a bennünket rabigába döntő Unió ellen, ekként ha a legfőbb orákulum útja Brüsszel felé vezet, ő nem tárgyalni megy, hanem azért, hogy „hadállásokat tudjon megőrizni, támadásokat verjen vissza, rohamokat hárítson el”. Egy Napóleonba ojtott Vorosilov.

Na, de meg is van a foganatja ennek a harci kedvcsiholó mozgósításnak! Szép példája az éberségnek a minapi akció, mikor is a Megyei Jogú Városok Szövetségének (MJVSZ) polgármesterei rántottak össze egyfajta Soros-űző szeánszot. Különösen dicsérendő performansz volt ez annak fényében, hogy a legtöbb résztvevő akkor látott migránst, mikor a tizenhétszeres túlárazással épült helyi stadionban megtekintette csapata elefántcsontparti balbekkjét, a nicaraguai fedezetet valamint a zambiai középcsatárt (úgyis mint a magyar akadémiai utánpótlás ígéretes példáit).

De hát az ellenség nem alszik, sőt újabbak és újabbak támadnak (a munkaköri paranoián kívül éppen ezért van szükség a szakadatlan éberségre!).

Itt van például az USA szenátusa külügyi bizottságának – demokrata párti képviselők által összeállított – jelentése, ami nem más, mint rágalomáriával keresztezett hazugságcunami, hogy képletesen szóljunk. A jelentés lényegében úgy jellemzi Orbán Viktort, mint Putyin legfőbb szövetségesét, sőt trójai falovát az EU-ban és a NATO-ban. Ami megfelel a valóságnak, az viszont már ordas hazugság hogy ez egyfajta kettős játék lenne részünkről. Hát nem világos mindenki számára, hogy az uniónak a markunkat tartjuk, csodálni viszont Putyint csodáljuk?

Az pedig merő hazugság, hogy mi teret engednénk az orosz propagandaeszközöknek. Minek tennénk? A média és tömegkommunikáció döntő többségét elfoglaltuk, megvásároltuk, így hát van saját arzenálunk, amelyik hihetetlen hatékonysággal terjeszt hazugságot, álhíreket és propagandát. Nem vagyunk rászorulva az orosz importra.

Bővebben ...

További cikkeink...

337. oldal / 534