- Részletek
-
Készült: 2016. március 28. hétfő, 23:13
-
Találatok: 1975
Nem tudni pontosan, mekkora anyagi kár érte a magyar államot, de az biztos, hogy tetemes – és az is, hogy ezt a veszteséget kizárólag magunknak köszönhetjük. Dióhéjban arról van szó, hogy leállították a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program uniós támogatásának kifizetéseit, Brüsszelnek elege lett, már nem csak egyes számlákkal, de a pályázatirányítás és -ellenőrzés rendszerével is elégedetlen.
Nem tudni egyelőre pontosan, 37,5 milliárd forint vagy 67.6 milliárd forint támogatás ragadt Brüsszelben, de az a dologban a roppant kellemetlen, hogy ezt a magyar költségvetés mindenképpen ki kell fizesse, ha hitelből, hát hitelből, ha saját forrásokból, hát saját forrásokból. Melyek azonban nincsenek. Marad a hitel.
A 444 szerint:
„Egyáltalán nem biztos, hogy ez a támogatás végleg odavan, de a kifizetések újraindításához az kell, hogy Magyarország eleget tegyen az EB által megfogalmazott kritikáknak, és alakítson a pályáztatási rendszeren. Addig a magyar állam kénytelen saját zsebből fizetni, amihez viszont hitelt kell felvennie.”
No, de hát mi a baj a TIOP-programokkal, mármint azon kívül, hogy korruptan kezelik őket?
Azon kívül nem sok. Nagyon tisztességes, jó szándékú programcsomag volna ez, amely azonban kiválóan alkalmas arra, hogy ellopják, tokkal, vonóval, mindenestől. Elvben pont azokon a területeken kíván segíteni, ahol a legnagyobb baj van, az oktatás- és egészségügyön, a munkaerő-piaci helyzeten, a kulturális intézményeken. Lássuk a program vezetői összefoglalóját!
„A Társadalmi infrastruktúra operatív program (TIOP) – összhangban az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) céljaival, valamint a vonatkozó uniós jogszabályokkal – a humán közszolgáltatások fizikai infrastrukturális feltételeinek fejlesztésével kíván hozzájárulni a
tartós növekedéshez és a foglalkoztatás bővítéséhez. Ennek megfelelően magába foglalja
- az oktatás-képzés,
- az egészségügyi ellátások,
- a munkaerő-piaci és szociális szolgáltatások,
- a kulturális, közművelődési intézmények infrastruktúrájának fejlesztését.
Az OP törekvése, hogy megteremtse a Társadalmi megújulás OP (TÁMOP) beavatkozásainak sikeres végrehajtásához, valamint a fenti ágazatok intézményrendszerének átfogó reformjához szükséges fizikai infrastrukturális előfeltételeket, így biztosítva egyenlő hozzáférést a minőségi szolgáltatásokhoz.”
Hát ez bizony szép, akárki akármit is mondjon, szükség is volna rá, ha beleolvasunk a program folytatásába, valóban korszerű fogalmakkal találkozunk: „Az „Intelligens iskola” infrastruktúrájának elterjesztése”, „Információtechnológiai fejlesztések az egészségügyben”, „Multifunkcionális közösségi központok kialakítása a nem formális tanulás és a közösségfejlesztés szolgálatában”, „A fejlesztési pólusokhoz kapcsolódó kulturális fejlesztések a munkaerő minőségének és adaptivitásának fejlesztése érdekében”.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 27. vasárnap, 22:42
-
Találatok: 2083
■ Ha valaki azt állítja, hogy meg tudja mondani, pontosan milyen lesz a világunk 20-30 év múlva, az alighanem nem mond igazat. Ha viszont csak annyit állít, hogy a világunk alapjaiban fog felfordulni, akkor valószínűleg nem téved olyan nagyot.
■ Az emberiség történetét végigkísérte az állandó fejlődés tudata, de ami az elmúlt pár évtizedben történt és főleg ami a következő pár évtizedben jöhet, az a léptékét tekintve egy egészen új minőség: az egészségügytől az oktatásig, a gazdaságtól a munkaerőpiacon át a mezőgazdaságig és a magánéletig nincs olyan terület, amit ne szabnának át alapjaiban a közeljövő fejlesztései.
■ Erről írt könyvet Alec Ross, aki a 2009 és 2013 közötti amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton vezető innovációs tanácsadója volt.
■ Ross két dolgot tekint át könyvében: milyen változások történnek éppen, és mi kell ahhoz, hogy egy társadalom sikerrel vegye ezeket a kihívásokat és alkalmazkodjon az új világhoz.
Alec Ross idén februárban megjelent könyve, az Industries of the Future azt veszi sorra, hogyan fog megváltozni az általunk ismert világ. Ráadásul évtizedeken belül.
Ross előbb Barack Obama tech-ügyekre szakosodott kampánytanácsadója volt a 2008-as választásoknál, majd az Obamától vereséget szenvedő, külügyminiszternek kinevezett Hillary Clinton innovációért felelős vezető tanácsadója lett. Úgy, hogy ezt a posztot külön neki hozták létre.
Saját elmondása szerint is elnagyolt könyvet akart írni, amivel az volt a célja, hogy a techügyeket nem követő, de újságokat, könyveket olvasó amerikaiaknak segítsen megérteni, mekkora változás előtt áll a világuk.
Ez sikerült is, az Industries of the Future sok szempontból tényleg felületes és egyáltalán nem kritikai könyv. De még így is fontos írás: Ross ugyanis rengeteg vezető politikussal és cégvezérrel beszélt a világ minden tájáról, ráadásul jó esély van rá, hogy egy esetleges Clinton-kormány mellett is fontos szerep juthatna neki. Könyve ezért elég pontos lenyomata annak, hogy azok, akik a következő évtizedekben a világgazdaság fontos szereplői lehetnek, mit mondanak most arról, hogyan lehet sikeresnek maradni a század első felében.
Új világ hajnala
Ross egyik fő állítása, hogy valójában fogalmunk sincs, mi vár most ránk. Ott tart a világ a robottechnológiában, mint 20 éve tartott az internettel. Ahogy a betárcsázós modemek korában sem gondolta még senki, hogy kicsit több mint egy évtizeden belül havonta hatmilliárd órányi videót fogunk streamelni egy Youtube nevű szolgáltatással, ugyanígy nem tudjuk most még pontosan felmérni, hogyan is fognak kinézni a mindennapjaink pár évtizeden belül.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 27. vasárnap, 06:50
-
Találatok: 2072
Politikai korrektséghez (pc) szoktatott agyam nehezen enged túllendülni a pc szabályán, pedig a magyar miniszterelnök már régen túlhaladottnak minősítette a szemléletét; gyakorolja is naponta. Mégis oly nehezen írom ide, noha társasági körökben – no persze olyanokban, mint az enyém – folyamatosan ezt hallom: micsoda szerencséje van – már megint! – a Fidesznek; éppen jókor jött neki ez a brüsszeli robbantás, akkor, amikor már megint minden recsegett-ropogott körülötte, vagy, ahogy filmrendező barátom fogalmazott: láthatóan fesledezik rajta a kabát.
Nehezen írom le, mert oly morbid a gondolat, és nem attól tartok, amitől amúgy baloldali politikusok, hogy majd mit szól hozzá a Fidesz, hanem mert eleve valami gonoszságot feltételez a politika túloldaláról. Inkorrekt, mondanám, de ezzel azt is állítanám, hogy ilyesmi a mai kormányzó pártoktól nem feltételezhető. Ez viszont oly mértékű naivitásra vallana, ami már hitelvesztéssel járna.
Ne fussunk több kört, induljunk ki abból, ami már úgy is leíródott: Brüsszel jól jött a Fidesznek. Az a kommunikációs folyam, amely lassan másfél éve jellemzi Orbánt és csapatát, az utóbbi időben elapadni látszott, a felszínre hozta a kormány és a párt körül zajló korrupciós jelenségeket, és ezektől immár a miniszterelnök sem maradhatott intakt. Miután eltűntek Magyarországról a menekültek, már verbális szinten sem volt tartható, hogy az országot lerohanták és lerohanhatják a migránsok – terroristák -, az emberek a tényleges helyzettel kezdtek foglalkozni. Azzal, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak az oktatásban, hogy elviselhetetlen az egészségügy állapota és hiába születtek új pr-ötletek – csok, nok, -, hiába lepték el a médiát – kivéve persze a baloldali médiát – a „magyar reformok működnek” hirdetései, ezek nem tudták eltakarni a kormányzás ordító hiányosságait, illetve azokat az összefonódásokat, amelyek néhány ember elképesztő meggazdagodásához vezettek és amelyek középpontjába a legtöbben magát Orbán Viktort vélelmezik. Újkori kormányzásának időszakában még soha nem került ilyen válságos helyzetbe Orbán; egy kuvasz rántotta le őt a földre. Helyenként nagyképű, fölényes, a politikai ellenfelet kioktató és megleckéztető stílusa, mely eddig oly eredményesen működött, hirtelen a semmibe hullott, csak a fejhang és az üres vagdalkozás maradt meg, no meg a kuvasz nyomán támadt kérdőjelek: honnan a vagyon? Hol vannak a strómanok. Először kapott olyan választ a parlamentben, amelyben az ő orrára koppintottak – „Miniszterelnök Úr, itt én kérdezek és Ön válaszol", mondta Vona Gábor – és most kell igazán szembesülnie azzal, hogy nem sérthetetlen. A frakciói, és a verbális verőlegényei ugyan ott állnak mellette és mögötte, a belső hatalma nem ingott meg, de a külső megítélés elbizonytalanodott. Nem abban, hogy egy kemény, diktatórikus hajlamú vezetőnek tartják, hanem abban, hogy tiszta volna a keze. Az a kuvasz, amely egy komplett kastélyrendszert birtokol – stróman: Orbán Győző és Mészáros Lőrinc – túl sokat árul el a miniszterelnökről és ezt immár a szélesebb közvélemény előtt sem lehet elleplezni. Az a kuvasz nagyítja fel mindazt, amelyet már Ferenczi Krisztina írásaiból is világosan láthattunk volna és ami mellett korábban még elmentünk.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 26. szombat, 03:46
-
Találatok: 1721
Februárban nem sikerült a kormánynak átvernie a közvéleményen a terrortámadásos alaptörvény-módosítást. A Nézőpont Intézet VIP-jelentése szerint kifejezetten többségben voltak az ellenzői, így nem csoda, hogy csöndben ejtették. Az is kiderült, hogy kétharmad érzi jogosnak a tanárok követeléseit, és hasonló arányban utasítják el a kormány adópolitikájának irányát. A számok sok mindent megmagyarázhatnak az elmúlt hetek történéseiből.
A Nézőpont Intézet februári VIP-jelentése olyan kutatás, amelynek tartalmát a cég nem – vagy csak részben – hozza nyilvánosságra, a közvélemény-kutatás eredményeit csak az intézet megrendelői számára juttatják el.
Az Index birtokába került, februárban készített jelentés több kényes ügyet is érintett. A kimutatások alapján nem véletlen, hogy nem írtak róla, és a kormányoldal sem hivatkozott az adatokra. Februárban a Nézőpont csak a pártpreferencia-kutatását hozta nyilvánosságra, úgy tálalva, hogy az ellenzék nem profitált a pedagógustüntetésekből. Azt már nem tették hozzá, hogy a válaszadók kétharmada szerint jogos a pedagógusok elégedetlensége.
Nem népszerű a terror-alkotmánymódosítás
A VIP-jelentés foglalkozik a Fidesz tervezett alkotmánymódosításával, ennek népszerűségét is megmérte az intézet. Eszerint a megkérdezettek többsége (44 százalék) nem vagy inkább nem értetett egyet az alaptörvény módosításának tervezetével, amely ideiglenesen rendkívüli intézkedések életbe léptetését engedélyezte volna a kormány számára. A támogatók a megkérdezettek 42 százalékát tették ki.
A különbség a tervezettel teljes mértékben egyetértők (17%) és azt teljesen elutasítók (29%) között még nagyobb. Maga a jelentés mondja ki, hogy a magyarok megosztottak az ügyben – ez azonban kissé eufemizáló megfogalmazás.
Ezek után nem meglepő, hogy míg az alaptörvény újabb módosítását a Fidesz az év elején hetekig próbálta átverni a parlamenti pártokon, végül februárban viszonylag csendben elállt tőle. Az ötletet azonban a keddi brüsszeli robbantások után Orbán Viktor miniszterelnök szerdán újra elővette, ám az ellenzék azt – ezek szerint a lakossággal együtt – továbbra sem támogatja.
Kérdés, hogy az újabb terrortámadás hogyan befolyásolja majd a magyar közvéleményt – ám valószínűleg az arról készülő kutatást sem szánják majd a nyilvánosságnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 25. péntek, 00:21
-
Találatok: 2008
Pintér Sándorban egy költő („A biztonság olyan, mint a levegő: amikor van, senkit nem érdekel, amikor elfogyott, mindenki hiányolja”), úgy értem: legalábbis egy harmadosztályú vidéki futballcsapat komplett cserepadja veszett el.
Pintér Sándor ma újra tanúbizonyságot tett arról, hogy nem hiába az ő személyében tisztelhetjük az összes eddigi Orbán-kormány mindenkori belügyminiszterét. Egyszersmind azt is világossá tette, hogy ha Kósa Lajos lenne belügyeink legfőbb minisztere, akkor is pont ugyanolyan belbiztonságban lennénk, mint így.
 |
|
A Fidesz-kormányok mindenkori miniszterelnöke és mindenkori belügyminisztere a havazással küzdött éppen 2013 márciusában. Akkor az volt a jótanács, hogy át kell ülni egy másik autóba. Hátha terrortámadás esetén is beválik. (Fotó forrása: Index)
|
Tegnap este nemcsak a főváros, de az ország garantáltan legforgalmasabb csomópontján, a Blaha Lujza téren rabolták ki az OTP Bank ott székelő fiókját a délutáni-esti csúcsforgalomban. Sajtóértesülések szerint az elkövetőnél fegyver vagy ahhoz hasonlító tárgy volt, és mintegy 100-200 ezer forintot vitt el.
Ez rögtön azután történt, hogy Magyarország Kormánya 13 új és kellően sokkoló fényképet töltött fel az „Első a magyar emberek biztonsága” albumba a Facebookon. Meg főleg miután az operatív törzs színű dzsekijében Orbán utasítást adott arra, hogy a kettes terrorkészültségi fokozat nyomán a forgalmas helyszíneken, a pályaudvarokon, a közlekedési csomópontoknál, a repülőtereken, de még a paksi atomerőműnél is a TEK fegyveresei és páncélozott járművei erőt demonstráló, egyben nyugtalanító üzemmódban vonulgassanak.
Ez eddig csak végtelenül nevetségesnek tűnt, ám miután Pintér ma bejelentette, hogy a terrorra való hivatkozásul a magyar emberek védelmében a kormány feljogosítaná magát arra (többek közt), hogy a magyar emberek bankszámláiban turkáljon, már inkább a gyomrom ökölbeszorulása környékez.
Miután a mai sajtótájékoztatón meglehetősen nehezen és szaggatottan elmesélte (azt esetleg tudja valaki, hogy Pintér miért két L betűvel ejti az elemző/elemzés szavakat?) – nem az írott szöveg felolvasása a legnagyobb erőssége egy belügyminiszternek -, hogy mi minden földi jó vár ránk, ha bevesszük ezt az egész maszlagot, vagy ha két ellenzéki képviselő megbolondul, kérdezni is lehetett a miniszter úrtól.
Az újságírói kérdés úgy hangzott: hogyan történhetett, hogy 2-es fokozatú terrorkészültség mellett kiraboltak egy bankot az ország egyik legforgalmasabb pontján és még nincsenek meg a tettesek? Az olajozottan működő belügyminiszter – aki olajozottsága ellenére nem igazán értette a kérdést – válasza így szólt: ez nem terrorcselekmény, ez közönséges bűncselekmény. Egyébként pedig rablások esetén több mint 60 százalékos a felderítés és tuti biztos, hogy a mostani rablójat is el fogják kapni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 23. szerda, 01:24
-
Találatok: 1775
Természetesen nem a csinovnyikok hatását adták fel dolgozati témának. Holott az apparátus talán ki sem nyilvánított szándékainak túllihegése is lehetne szépen megírható dolgozati téma. Mondjuk, szociológiából. Ezzel szemben, a hírek szerint, az NKE a Közpénzügyek és Államháztartástan című tárgy keretében gondolta a gyurcsányozást feladni, mint témát. Kifejtve az „elvesztegetett 8 év (2002-2010) magyar gazdaságának” elvesztegetettségét.
A nemzeti pirospettyes tündérmese-felelős, Matolcsy György tankönyvét felhasználva. Valószínűleg azért, mert az unortodox gazdaságpolitika felkent apostolának munkája az egyetlen, amely alapján a kívánt szemlélet alapján lehet értékelni az említett időszakot. Ha nem is azért, mintha a Gyurcsány-kormány ideje alatt a Duna és a Tisza találkozásánál a tej és a méz keveredésének problematikája jelentette volna a legnagyobb gondot.
Ellentétben a mostani időszakkal. Legalább is akkor, ha valaki a királyi média megannyi szólamát hallja. Illetve nem. Hallani kevés. Hinni kell benne. Lehetőleg vakon, hogy ne lássa az elszegényedett tömegeket. Valamint az esetleg közmunkásként kapott jövedelme, illetve a politikai élmezőny vazallusainak javadalmazása közti nagyságrendekben mérhető különbséget. Miközben a közmunkát ugyancsak a mennybe meneszti a kormányzati kommunikáció. Holott az a kezdetektől nyilvánvaló, hogy a magyar viszonyok közt meghonosított nemzeti, és unortodox workfare egy baromság. Abban az értelemben mindenképpen, hogy a belső kereslet felpörgetésével visszahasson a magyar versenyszférára. Azonban kiválóan alkalmas egy elszegényítési spirál fenntartására. Biztosítva azt, hogy egyre nagyobb tömegek kerüljenek egzisztenciálisan kiszolgáltatott, a mindennapokban nélkülöző állapotban. Biztosítva a nagyságos oligarchák mindennapi szolganépét. Ha itthon maradnak.
Mert nem véletlenül tekinthető az Orbán-kormány a gazdasági exodus kormányának. Még akkor is, ha az NKE tananyagából ez a szempont kimarad. Ellentétben azzal, hogy a közmunkaprogramot, még ha csak lábjegyzetben, de azért kiemeli. Ahogy kiemeli a 2002-2010-es időszakot is. Az a jegyzet, ami talán hivatalosnak tekinthető, de az NKE Közpénzügyi Tanszékének vezetője, Prof. Dr. Lentner Csaba egyetemi tanár által jegyzett, és az egyetem szerveréről letölthető. Míg el nem távolítják. S nem a tanszékvezetőt. Őt kár is lenne, míg Orbán a vezér. Láthatóan lelkes agymosó szakiparos. Aki, az említett időszakot annak kapcsán emlegeti, hogy „Aktív állami gazdaságpolitikai befolyáson keresztül egyidejűleg kellett megteremteni az ország 2002–2010-es években megroppant pénzügyi stabilitását és a gazdasági növekedési pályát”.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 22. kedd, 02:39
-
Találatok: 2742
A lengyel köztársasági elnök, Andrzej Duda Facebook-oldalára került fel egy fénykép március 19-én, amin Duda Orbán Viktor vendégeként a magyar miniszterelnök dolgozószobájában látható.
Erről van szó:
A fényképen hátul látni egy állványt, rajta egy leginkább tervrajznak látszó lappal. A fényképre egy építészfórum hozzászólói akadtak rá, ők kezdték el alaposabban megnézni, hogy miről lehet szó. És a nagyítások alapján többen arra jutottak, hogy ez bizony a Budai Várról készített alaprajz lehet, melyen pirossal az Orbánék odaköltözése miatt átépítendő területeket jelezték.
A Nemzeti Hauszmann Tervnek keresztelt program keretében ugyanis Orbán Viktor és a kormány több szereplője is hamarosan a Várba költözik. A legalább 200 milliárd forintos beruházás felelőse L. Simon László, hozzá köthető az a szállóigévé vált kijelentés is a tervről, hogy
Sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni
Múlt héten derült ki, hogy a Nemzeti Hauszmann Terv társadalmi testületének három tagja is lemondott, mert kifogásolták, hogy mennyire horthysta szellemben építik újra a Várat. Lázár Jánosnak írt lemondó levelükben többek között ezt írták:
"Egyenesen bűn a várnegyed és a várpalota egész nemzetet szolgáló, sikeres kulturális-tudományos hasznosításával szemben a kulturális és tudományos intézmények kitelepítése, ellehetetlenítése, és az ide nem való kormányzati funkciók tervezett helyükre telepítése.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 20. vasárnap, 15:23
-
Találatok: 1758
„Alkudj meg. Csak egyszer. Mit számít az? Mindent. A megalkuvás olyan, mint a leszaladt szem a nylonharisnyán. A szem fut tovább – és az ember végül leszaladt szemekből áll." (Galgóczi Erzsébet)
A demokrácia beköszöntével azzal a mámorító illúzióval tegeződtünk össze, hogy ezután mindent a teljesítmény, a rátermettség, a pozitív jellemvonások összessége határoz majd meg. Az idilli hangulat hamar elmúlt, de sokáig nem kellett szembesülnünk azzal, hogy az orrunk előtt szériában törik a gerinc, a politikai elit lassacskán egy roncsderbi résztvevője lesz – élen a hatalom birtokosaival.
Pedig nem lett volna nehéz meghúzni egy józan határt kompromisszum és kollaboráció között. Az alkalmazkodni képtelenek összeférhetetlensége nem téveszthető össze az önfeladás jellemtelenségével.
Azt a folyamatot, amelynek részesei vagyunk, már nem foghatjuk idegen rabigára.
Ne panaszkodjunk, hogy fojtogat a politikai klíma, mert levegő után kapkodva rögtön rádöbben az ember az oxigénhiányra, nem vár, s nem hisz abban, hogy ezt csak képzeli. Sokszor már-már úgy érezzük magunkat, mintha egy fundamentalista országba tévedtünk volna.
Hiába áltatjuk magunkat, hogy minden olyan gyorsan történt. Hogy észre sem vettük, mert mielőtt magára talált volna, szétfoszlott a köztársaság, darabjaira hullt a társadalom. Minden viszonylagos, a mai esetre rácáfol a holnapi, hol föllazulnak, hol merevvé válnak eszmék, értékítéletek – nincs a helyesnek és a helytelennek általánossá tehető ismérve.
Képtelenségeket, valótlanságokat magyaráznak hűvös logikával, pislogunk, hogy ez nem lehet igaz, ilyen nincs, miközben van. A hatalom néhány elénk szórt gesztusára, békülékeny, avagy önkritikus mondatára elbódulunk, úgy elemzünk egy-egy beszédet, mint az esztéta Arany vagy Ady verseit, hogy azután az értelmezéseket kinevesse egy következő tett vagy szózat. A folytonos hátrálás akkor sem kötelező, ha nincs erős ellenpólus. A normalitás megkövetelése, az abnormális néven nevezése még nem lázadás, ha annak veszik is. A verbális vegzatúrának azonnal kiteszi magát egy-egy civil szervezet, szigorúan a szakmáját védő aktivista.
Nem véletlen, hogy kézzel-lábbal elhatárolódik bármiféle politikai szerepvállalástól – csakhogy akár akarja, akár nem, beleszorítják, mert csak így lehet ujjal mutogatni rá. De egyre önleleplezőbbek ezek a trükkök. Azt ugyan nehéz megállapítani, hogy milyen hullámokat vernek a kormányzó pártok háza táján a tiltakozások – mindenesetre fölfedezhető a korábban alig tapasztalt kibeszélés, kiszivárogtatás, konkurenciaharc. Ez, ha nem is rendíti meg az egységet, de szokatlan, zavart okoz.
A kormányos mindenekfölött áll, látszólag nem törődik vele, a menekültválságnak köszönhetően nemzetközi színtereken hasítja most a habokat, de bármikor összevonhatja a szemöldökét. A segédcsapatok instrukciói és a régi reflexek szerint intézik az ügyeket, túl arcátlanul, túl gőgösen, túl árulkodón, mivel az eredmény eddig őket igazolta.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 20. vasárnap, 02:22
-
Találatok: 1937
A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, február 9 és 11 között, 1000 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta a korrupció témájának, és egyes korrupciós, vagy korrupciógyanús ügyek társadalmi megítélését. A megkérdezettek szerint jelenleg a korrupció a hatodik legfontosabb probléma az országban.
Tíz megkérdezettből hat nem tudott érdemben válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a legkorruptabb politikus hazánkban, az érdemben válaszolók többsége is inkább pártokhoz, semmint politikusokhoz köti a korrupciót. A korrupcióvakságra magyarázatot ad hogy a megkérdezettek több mint kétharmada úgy látja, hogy túl sok a korrupciós ügy, és már nem lehet rá figyelni, illetve hogy háromnegyed úgy látja, hogy a korrupciónál vannak ma nagyobb problémák, valamint, hogy a válaszadók fele szerint politikai döntésnél nem veheti figyelembe a korrupciót, mert minden politikus korrupt. Mindazonáltal az egyes korrupciós, vagy korrupciógyanús ügyek ismertsége magas, és az érdemben válaszolók 80-90 százaléka korrupciós ügynek is gondolja őket. Minden harmadik válaszadó úgy gondolja, hogy 2010, a Fidesz kormányzása óta több a korrupció, és csupán fele annyian azt, hogy az előző, MSZP által kormányzott nyolc év alatt - ám még többen, tízből négy válaszadó szerint ugyanolyan mértékű a korrupció mindkét időszakban. A megkérdezettek túlnyomó többsége, majdnem fele szerint elsősorban a sajtó feladata hogy felhívja a választók figyelmét a korrupciós ügyekre, majd a sort az ellenzéki pártok, a civil szervezetek, és az EU követi. A megkérdezettek harmada nem tudta érdemben megválaszolni azt a kérdést, hogy melyik párt tud hitelesen küzdeni a korrupció ellen, míg másik egyharmad szerint egyikük sem hiteles. Azonban, azon kevesek, akik szerint párt hiteles tud lenni ebben, elsősorban a Fideszt, a Jobbikot és az LMP-t tartják alkalmasnak.
A megkérdezettek szerint jelenleg a szegénység (43 százalék), a munkanélküliség (30 százalék), az egészségügy (29 százalék), az oktatás (21 százalék), és a menekültek (17 százalék) ügye után a korrupció a hatodik legfontosabb probléma az országban - a válaszadók 13 százaléka sorolta a három legfontosabb probléma közé. Bár más ügyekben markáns eltérések vannak, egyes pártok szavazói, valamint a bizonytalanok is nagyjából hasonlóan látják fontosnak a korrupció ügyét és a hatodik-nyolcadik helyre rangsorolják. Ez azt mutatja, hogy a választók érzékelik a jelenséget, de különböző okoknál fogva nem tartják különösen fontosnak.
/ publicus.hu/blog
Bővebben ...
