- Részletek
-
Készült: 2016. február 26. péntek, 16:50
-
Találatok: 2118
A népszavazási kezdeményezés meghiúsításának politikai kudarca után mit mond voltaképpen az apokalipszis lovasa, a farkasmosolyú magyar miniszterelnök? „Ismerlek benneteket, ha meglengetem a »fajvédelem« lobogóját, akkor sikítva-ájuldozva csatlakoztok hozzám, mert annyi eszetek sincs, mint az éticsigának.”
Megvető szavakkal sokan illetik egymást fölbomló társadalmakban. A gyöngék is az erőseket. De a gyöngék megvető szavai csak a tehetetlen harag álcái: valójában elismerik a hatalmat. A gyöngék verbális dühkitörései csak annak a jelei, hogy nincs politikájuk. Pedig a gyöngéknek, a hatalom nélkülieknek is lehetne politikájuk. Volt is már erre sok iszonyú és magasztos példa a történelemben.
Ilyen politika úgy jön létre olykor, hogy a gyöngék megérzik a hatalmasok nem képmutató, de nem is jelképes megvetését. Azt a megvetést, amely az orruknál fogva vezetett, megosztott, alázatosan lázongó alattvalókat illeti. A hatalmasok megvetését, amely azoknak jár, akik nem értik az uralom titkát, s akik ugranak a hatalmasok minden szavára és provokáló gesztusára – ezekkel a szavakkal és gesztusokkal pedig éppen az elkeseredett alattvalókat ugráltatják, úgy és akkor, ahogy és amikor a hatalomnak, a dicső, szép, méltóságos, tekintélyes, ügyes, talpraesett, fáradhatatlan hatalomnak kedve szottyan rá.
Az ügyefogyott, tájékozatlan, megosztott, félrevezetett, a kenyérgondokkal elfoglalt, szervezetlen, pénz és valódi intézmények (ellenhatalom) híján szűkölködő alattvalók pedig ugranak és ugrálnak. Szószólóik – a maguk többnyire indokolt fölháborodásában – akaratlanul bár, de árnyékként követik a hatalom húzásait (ekként fölerősítve őket), hiszen elvégre nem hagyhatják mindezt szó nélkül. A puszta fölháborodás a hatalom negatív másolata. A fölháborodók – szándéktalanul vagy szándékuk ellenére – érvényesítik a hatalomnak azt a célját, hogy arról legyen szó, amiről a hatalom akarja, hogy szó legyen.
Mindez újabb és újabb hatványokra emeli az alattvalók dühét, amely a tehetetlenség jele, s a tehetetlenség ismétlődő helyzetei persze beletörődéshez vezetnek.
Itt azonban paradoxon rejtőzik.
A hatalomnak a modern korban – akár diktatúra, akár formális „demokrácia” – az alattvalók belegyeezésére van szüksége; az erőszaknak is csak akkor van esélye, ha az alattvalók jelentős része legalább passzívan támogatja. Akármennyire DEMOBILIZÁLJA a hatalom azt, amit a budapesti ellenzéki sajtó „a tömeg”-nek nevez (megvetően), előbb-utóbb mégis MOZGÓSÍTANIA kell, hogy keresztülvihesse az akaratát. Mozgósítás esetén azonban elkerülhetetlenül vitába keveredik a néppel – a nép egy részével –, ami (mindennek ellenére, és a hatalom sikere esetén is) passzív, szunnyadó erejének a tudatára ébreszti a népet.
S ez a szunnyadó erő fölébredhet, ha a nép érzi, hogy lenézik.
Hogy megvetik.
Hogy kigúnyolják.
Hogy megalázzák.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 25. csütörtök, 23:14
-
Találatok: 2821
Egyelőre alig több egy baráti társaságnál, de az Orbán-rezsimet igazoló jobboldali értelmiségtől már határozottan elkülönül az a konzervatív szellemi csoport, amely Eötvös József nevét választotta. Sólyom László, Kádár Béla, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csaba László, Urbán László tartozik az alapítók közé, de ott van Mellár Tamás közgazdász is. Őt kérdeztük.
– A jobboldali értelmiség a maga részéről nagy reformreményekkel és programokkal vágott neki a Fidesz-korszaknak, Orbán azonban elárulta a saját szellemi elitjét, és mindent egy központosító, erőszakos politika felé vitt.
– Pontosan így van. Mi azt láttuk, hogy 2010 előtt a baloldali kormányok nem voltak képesek megvalósítani egy olyan átalakítást, amelyben a piacgazdaság és a demokrácia kiteljesedhetett volna, cipelték magukkal a régi rossz szocialista örökséget. Akkor azt gondoltam, hogy ha jön egy jobboldali kormány, ráadásul óriási, kétharmados felhatalmazással, akkor kiszabadíthatjuk az országot a felemás modernizáció, a korszerű külföldi és az elmaradott magyar gazdaságok duális világa és a kettős társadalom évszázados mókuskerekéből.
– De talán kicsit lassan esett le a húszfilléres, hogy Orbánék nem épp erre készülnek.
– Vártunk. A jobboldali szellemi holdudvar nagyon komoly erőfeszítéseket tett az ország modernizációjára, és nehezen akartuk elhinni, hogy a politika más irányt vett. A mezőgazdaság átalakítása ügyében például Ángyán József vezetésével sokan vittünk szerepet abban a Matolcsy szervezte csapatban, amelyben a kis- és családi vállalkozások piacképességéről, a világpiachoz való alkalmazkodásukról volt szó. A politika akkor ezt az irányt ígérte, de később mindent felrúgtak, és kialakítottak egy olyan nagybirtokrendszert, amelyre Horthyék is büszkék lettek volna...
A teljes interjút elolvashatja a 168 Óra legfrissebb számában.
Cikk: http://www.168ora.hu/itthon/elarult-konzervativok-143037.html
A teljes interjú március 1-én:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 25. csütörtök, 06:25
-
Találatok: 1829
Hát kérem, itt vannak ezek a kopaszok. Illetve, ott voltak tegnap, a Nemzeti Választási Iroda épületében, nem engedték az időbélyegzőhöz Nyakó Istvánt, aki a boltok vasárnapi zárva tartása ellen kívánt népszavazást indítani, engedték viszont Erdösi Lászlónét, aki a zárva tartás érdekében szervezne voksolást. Ennyi történt, kérem, haladjunk, nincs itt semmi látnivaló, ne bámészkodjunk.
Ennyi történt, valóban? Én azt hiszem, nem pusztán ennyi, és nem egyszerűen a weimarizálódásról beszélek, azt már láthatja mindenki, akinek van szeme, de még az is, akinek lövése sincs, hol van Weimar. Nem fogom lerántani a leplet arról, hogy a kormány
keze miképpen lehetett benne a Ferencváros Security szabadnapos – vagy tán éppen szolgálatban lévő – alkalmazottainak odavezénylésében, megtette helyettem a teljes magyar sajtó, még a jobboldal lapjai is elítélték ezt az undorító esetet. Különben igen
helyesen tették. Azt sem boncolgatnám, hogy a kormánypárt milyen cinikus közleményt adott ki a történtekről, ugyanis ennek az ügynek szinte minden mozzanata ismert tegnap reggel hat órától kezdve, mikor Nyakó István befordult a sarkon és meglátta a kopaszokat.
Itt ennél többről van szó.
Konkrétan arról, hogy egy állami hivatalban mostanáig biztonságban érezhette magát az ember, ha az ügyes-bajos dolgait intézte. Érezhette is, ugyanis neki az állammal volt dolga. Az állam meg – akármilyen rosszul van megszervezve – elvben még mindig a
mi képviseletünk, vagyis a népé, melynek mindannyian tagjai vagyunk. Mondhatni, egyenlő mértékben vagyunk ügyfelei az államnak, vagyis egymásnak. Ezt nevezzük köztársasági államformának. Nyilván az államnak vannak alkalmazottai és vannak magánszemélyek,
akik az állammal ilyen vagy amolyan jogi ügyeket intéznek, mindenki foglalkozott már ilyesmivel, de a törvény előtti jogegyenlőség eddig elvben mindenkire vonatkozott. Már, aki nem volt szemtelenül gazdag vagy nagyon befolyásos. Ezt a jelenséget meg
korrupciónak hívjuk. De tegnap nem ez történt. Ez a pár kopasz fickó – akiknek ha arca nem is, típusa rendszeresen visszaköszön az elmúlt évek ellenzéki tüntetéseinek megtámadói közül – magát a jogegyenlőséget tiporta sárba.
Ha ugyanis valóban hinnének
a kormány igazában a vasárnapi zárva tartás ügyében, oda sem mentek volna – hiszen meg lennének győződve arról, hogy a nemzet érdeke ez a tilalom, a nemzet bölcsen be fogja látni, mi jó neki (mert a nemzet bölcs, aki azt mondja, nem az, laposra verjük), ha tartanak is népszavazást, zárva hagyja a boltokat. Ez ennyire egyszerű. A döntést a népre kell hagyni.
Tehát akkor nem a nemzet érdekében tartották vissza Nyakó Istvánt, ők ebben a nemzetben nem hisznek, kicsit gügyének tartják, úgy gondolják, nem ismeri fel a tulajdon érdekeit, fogni kell a kezét ennek a – szerintük – hülye nemzetnek, nem szabad hagyni szavazni.
Ez a gesztus tehát valóságos nemzetgyalázás volt a részükről.
A jogegyenlőségről meg szó se essék.
Ha ennek az esetnek nem lesznek következményei, akkor ezentúl a legkisebb tyúkperben is felvonul majd kaszával-kapával a peres felek minden atyafisága, és minimum az erődemonstráció dönti el, kinek is van igaza.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 24. szerda, 06:28
-
Találatok: 1949
Attól ez még demokrácia… Ugyebár.
Erdösi Lászlóné tájékozott, politikailag aktív választópolgár. Erdösi Lászlóné pontosan nyilvántartja, hogy a Kúria mikor és milyen ügyben hoz ítéletet. Erdösi Lászlóné jól ismeri a vonatkozó jogszabályokat, tudja, hogy beadványával melyik szervhez melyik időpontban kell fordulnia. Erdösi Lászlóné ügyel a határidőkre, kész arra, hogy indítványával mindenki mást megelőzzön, mert Erdösi Lászlóné – korát meghazudtolóan – fürge is. Erdösi Lászlónénak – hogy, hogy nem – akad néhány tagbaszakadt ismerőse, akik ilyenkor elkísérik. Erdösi Lászlóné két lábon járó ruhásszekrény barátai pedig mindig rá is érnek, ha Erdösi Lászlóné gyakorolni kívánja politikai jogait, mert ők is közéletileg érzékeny, öntudatos választópolgárok.
És akkor most hagyjuk a bohóckodást.
Az van, amit látunk. A kormány érdekében, erőszakkal való fenyegetéssel megakadályozták az egyik ellenzéki párt képviselőit, hogy a törvényben lefektetett módon választóik és reménybeli választóik érdekében eljárjanak. Végső soron pedig puszta erővel megakadályozták a népet, hogy egy törvény által teremtett lehetőséggel éljen, azaz véleményt nyilváníthasson. Ha a demokratikus procedúrákat az erőszak helyettesíti, akkor félő, hogy a nép is azt gondolhatja, ez a járható út. Erőszakos föllépésre azonban nem buzdítanék. Annak amúgy sincs jó vége soha, függetlenül attól, hogy az erő amúgy sem a kockás inges pedagógusok vagy a fekete ruhás nővérek oldalán áll, hanem állampénzen fölhízlalt, félkatonai egységekbe és őrzővédő cégekbe tömörült verőlegényeknél. Kiművelt emberfők.
Azonban néhány dolgot lehet tenni. A mai sajnálatos eseményeknek létezik egypár címzettje.
Először is a jogászok. A jog normatív és semleges; mindenkinek hozzá kell tudnia igazítani magatartását, és mindenkire ugyanúgy vonatkozik. Amikor a hatalom ezt a normativitást és semlegességet kezdi ki, akkor nem egyszerűen túlterjeszkedik, hanem a jog alapjait ássa alá, az állam joghoz kötött működését szünteti meg. Márpedig az első pillanatban, 2010 őszén ez történt. A tisztességes jogászoknak az első visszamenőleges hatályú törvény kihirdetésekor, vagy akkor, amikor több százezer embert zsarolt meg a kormány az alkotmányban lefektetett diszkriminációtilalom megsértésével, hogy nem kapnak nyugdíjat, ha nem mondanak le önként megtakarításaikról, szóval ekkor ki kellett volna közösíteniük minden szaktársukat, aki ebben részt vett. A Nemzeti Választási Irodánál sem kötelező dolgozni, és a legcsekélyebb mértékben sem érdekel, hogy az NVI keze meg van kötve. Az intézmény működése önmagában a jogállam megcsúfolása, annak demonstrálása, hogy a hatalom oldalán és a hatalommal szemben állók nem ugyanolyan jogosítvánnyal rendelkeznek. A különböző hivatalokban és jogi fórumokon ücsörgők nem jogi keretek között igyekeznek tartani a rezsimet, hanem a jogiság látszatát kölcsönzik egy erőalapú hatalomgyakorlásnak. Frank Ignác és Somló Bódog elkorcsosult utódai egyet tehetnek: mélységesen szégyellik magukat. Én is szégyellem.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 21. vasárnap, 23:13
-
Találatok: 1659
Ami Orbán számára siker, az a demokratikus Európa számára kudarc. - A miniszterelnök azzal is kockáztatna, ha elfogadná a pedagógusok követeléseit, de azzal is, ha nem. - Az Alaptörvény módosításának éppen az lenne a célja, hogy a kormány rendkívüli eszközök bevetésével lehessen úrrá a társadalmi elégedetlenségen. - Interjú Kis János filozófussal.
– Új könyvének őszi bemutatóján ön a menekültekkel kapcsolatos orbáni politikát bírálta. Azóta sok minden változott. Az Orbán-féle álláspontot korábban elutasító európai kormányok mintha maguk is orbanizálódnának. Van ebben a fordulatban jelentősége annak, hogy a menekülők tömege azóta millióssá duzzadt?
– A menedékhez való jog a menekültet mint egyént illeti meg. Mindegy, hogy egyedül menekül-e,vagy egymillió másik emberrel együtt. Azok az államok, melyek képesek menekültek befogadására, kötelesek együttműködni annak érdekében, hogy minden menekülő biztonságos körülmények közé jusson. Nagyon messze vagyunk attól, hogy Európa elérte volna befogadóképességének határait. A 78 milliós Törökországban kétmillió menekült tartózkodik. A 6 és fél milliós Jordániában másfél millió. Európa népessége 500 millió, gazdasága jóval fejlettebb, mint Törökországé vagy Jordániáé. Az európai választók tűrőképessége azonban jóval kisebb a kontinens tényleges befogadóképességénél. Más szóval, jóval kevesebb menekülőt hajlandók befogadni, mint amennyinek a vállalása gazdaságilag és kulturálisan lehetséges volna. Ebben a helyzetben a politikai vezetők három dolgot tehetnek. Az egyik az, amit Orbán csinál: a választók félelmeire apellálni, felkorbácsolni az idegengyűlöletet, és lezárni országukat a menekültek előtt. A másik: követni a közvéleményt, de csak addig a pontig, ameddig muszáj, hogy elkerüljék a politikai földcsuszamlást, a szavazók masszív átvonulását a szélsőjobbra. Ilyesmivel próbálkozik a francia szocialista párti kormány. A harmadik: kitartani amellett, hogy az európai demokráciáknak a menekültkérdés emberséges kezelésére kell törekedniük, vállalva az átmeneti népszerűségvesztést, aztán megküzdeni a közvélemény visszanyeréséért. Ezt az utat járja Merkel. Aki erre az útra lép, óriási politikai kockázatot vállal. A német közvéleményt ugyanis csak akkor lehet újra megfordítani, ha a német polgárok azt tapasztalják, hogy a többi európai ország osztozik velük a menekültekkel szembeni felelősségben, és így nekik nem a terhek oroszlánrészét, csak az arányos hányadát kell vállalniuk. Ehhez azonban Merkelnek meg kellene szereznie az uniós kormányok többségének szolidáris együttműködését. Az pedig csak úgy volna lehetséges, ha számos kormány vállalná ugyanazt a politikai kockázatot, amit Merkel vállalt.
– Úgy tűnik, inkább azt gondolják: Merkel álláspontja erkölcsileg tiszteletre méltó, de a reálpolitikától tökéletesen idegen.
– Ha így gondolják, tévednek. A teljes elzárkózás a menekültek befogadásától szétveri az uniót. Ha az egyik ország kerítést épít, előbb-utóbb a másik is ezt teszi.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 21. vasárnap, 00:20
-
Találatok: 1699
Az Európai Tanács brüsszeli, kétnapos csúcstalálkozóját követő sajtótájékoztatóján, amely találkozó témája (a többi mellett Nagy-Britannia reformköveteléseiről szólt), Orbán Viktor körül újabb adag tömjénfüst szállt fel a rothadó Nyugat fővárosának levegőjébe:
„Megvédtük a legfontosabb európai elvet: egyetlen uniós polgárt sem lehet egy másikkal szemben hátrányosan megkülönböztetni. A brit követelésekkel kapcsolatban elért eredményeket a visegrádi országok közösen készítették elő, közösen képviselték és közösen érték el. (…) Ha az európai unió bármely polgára, köztük mi is egy reggel úgy gondoljuk, hogy Nagy-Britanniában akarunk munkát vállalni, akkor ezt semmilyen jogcímen nem akadályozhatják meg az ottani hatóságok. (…) Jó, hogy megtartottuk a szabad munkavállalás elvét.”
Egy olyan becsléssel is példálózott, amely szerint 2-300 magyar család dolgozik kint Angliában szemben a több ezer, esetenként több tízezer lengyellel, ehhez hozzáfűzte: „nem hagyják”, hogy a Magyarország és Nagy-Britannia között ingázó magyarokat hátrány érje a jövőben.
Az orbáni sikertörténettel szemben tény az, hogy Nagy-Britannia – amellett, hogy David Cameron szerint „új felhatalmazást kapott, hogy megállítsa a bűnözőket” a határain – konkrétan hét évig korlátozhatja az EU-tagországokból érkező munkavállalók foglalkoztatással összefüggő juttatásait. Ez azt jelenti Orbánról lefordítva, hogy – ugyan az intézkedésnek nincs visszamenőleges hatálya – az újonnan Nagy-Britanniába érkező uniós munkavállalók esetében a nem Nagy-Britanniában élő gyermekeik után járó családi pótlékot már mostantól csökkenteni fogják.
Orbán Viktor megvédésünkre irányuló sikerére nézve további jó hír, hogy a németek, az osztrákok és a dánok is fontolgatják már: ők is szívesen bevezetnék a rendszert. És ha ők igen, akkor a svédek, a hollandok és a többiek miért ne? Ennek fényében szeretném kérni, hogy jelentkezzen az az Orbán Viktor-rajongó a szerkesztőség bármely elérhetőségén, aki most sem érzi úgy, hogy megint beleokádott az arcába a szeretett vezér. Nem hogy erős túlzás, hanem orbitális hazugság sikernek nevezni a V4-ek vergődését és pofátlanság ezt oly módon kommunikálni, hogy állampolgáraik érdekeit sikeresen képviselték.
Amellett, hogy eleve is korábban meglévő jogok csorbulásáról van szó, Orbán Viktor és „visegrádi” kollégái kizárólag a szigetországra szerették volna szűkíteni ezt a korlátozást, de – amint az ábra is mutatja – ezt nem/sem sikerült elérniük.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 19. péntek, 22:14
-
Találatok: 1622
Hetek óta keresek egy jelképet. Olyasmit, ami egybetereli mindazokat, akikben elég civil kurázsi gyűlt össze ahhoz, hogy megmutassák magukat, tudassák, hogy jelen vannak, hogy nem olvadtak bele az Orbán rezsim nem, nem, nem nemzeti együttműködési rendszerébe.
Olyasvalamire gondoltam, mely jelképes és mindenre képes, olyasfélére, mint A tanú című film citromból lett magyar narancsa, mely ugyan savanyú, de a mienk.
Azt reméltem, ha nem előbb, akkor utóbb, vagy előbb-utóbb, de felszínre tör végre valahol a ledugaszolt vulkánból a láva, ha nem a csúcsán, a fortyogó kráterből, akkor valahol a hegy oldalából, sziklákat robbantva ki. Mivel a hegy mélyén félelmetes erők feszülnek, a robbanás nem maradhat el. Ezt gondoltam. Ugyanezt gondoltam 1980 táján, a nyolcvanas évek első felében kiváltképp, akkor épp arról a rendszerről gondolkodva, mely nemcsak Oroszország egészét, de Európa minket is érintő hányadát letarolta, fogva tartotta, gúzsba kötve. Azt gondoltam akkor is, mint most: sokáig nem maradhat fönn a rossz, az „Ó-rossz”, az ember számára elviselhetetlen, az abszurd, a lélekrontó, a szellempusztító.
Farmer és kockás ing
Akkoriban öltöny, fehér ing és gumipántos nyakkendő takarta el, fedte le, tette fogyaszthatóvá a kor hatalmaskodóit, így kell kinéznie egy elvtársnak, annak is, aki titokban vagy nyilvánosan kivetkőzik magából, ezzel a szerkóval legalizálva a fehéringes bűnözést.
Humoristaként a hetvenes évek derekán álltam először közönség elé, és bár akkoriban csak az öltöny, fehér ing, nyakkendő volt illendő, képtelen voltam eszerint, az elvárások szerint öltözni. Jelezni akartam, hogy ezekhez – innen nézve azokhoz – még kinézetre sem akarok hasonlítani, és úgy őriztem meg kisemberi létemet, a periférián élő, oda kényszerült hétköznapi emberekhez tartozásomat, hogy farmerban és kockás ingben léptem föl.
Persze, az újságírók rákérdeztek, voltak, akik értetlenkedtek, de hát az öltönnyel tudnád megtisztelni a közönséget, én meg ahol tudtam, mondogattam: amikor föllépek, nem előadóművész vagyok, hanem egy azok közül, akik beültek a terembe, és önálló estjeimet se előadóművészként teszem eléjük, én csupán beszélgetni jöttem, megbeszélni mindazt, ami nekik is, nekem is szemet szúrt abban a nehezen elviselhető rendszerben.
Akarva-akaratlan vált a kockás ing a védjegyemmé, kritikusok emlegették föl, kollegák fogadtak el így, igen, ez a Bandó.
Bandó, pedagógus, szülő
A történelem ismétli önmagát, mondhatnám, és nem is áll messze az igazságtól.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 19. péntek, 08:40
-
Találatok: 1771
Nyílt levél Orbán Viktornak, Lázár Jánosnak, és mindenkinek, aki az elmúlt napokban azt állította, hogy a pedagógusok újabb, ezúttal 18%-os fizetésemelést követelnek
Tisztelt Uraim! (Hölgyet nem hallottam e témában nyilatkozni)
Szinte biztos vagyok benne, hogy amit most ebben a nyílt levélben leírok, azt Önök nagyon jól tudják. Feltételezem, hogy saját maguk, vagy inkább kommunikációs szakembereik, tanácsadóik alaposan átgondolták, hogyan is van ez a fizetésemelés ügy, és valójában Önök is pontosan tudják, hogy nem mondanak igazat. Nyilván mérnöki módon megtervezték, hogy ezzel az egyetlen valótlansággal miképpen lehet szinte lehengerlő módon hatni egy meglehetősen nagy tömegre, olyan emberekre, akik az Önök szavait készpénznek veszik. Sikerült. A fél ország a pedagógusokat ócsárolja, mert szentül meg van győződve arról, hogy a pedagógusok gazdasági katasztrófába sodorják az országot a bérköveteléseikkel. Bár – amint írtam – Önök nagy valószínűséggel pontosan ismerik a valós helyzetet, mégis leírom ebben a nyílt levélben, hogy legalább azt lássák, vannak ebben az országban olyanok is, akik nem veszik be ezt a maszlagot.
Önök azt állítják, hogy a Pedagógus Szakszervezet követeléseinek 25 pontja között vannak olyanok, amelyek összességében egy 18%-os béremelkedést vonnak maguk után. Eddig én három érvet hallottam ezzel kapcsolatban:
- Egy pont a 25-ből megfogalmazza, hogy vissza kellene térni arra a rendszerre, amelyben a pedagógusok kötelező óraszáma heti 22 óra volt. Önök szerint ez azért jelent fizetésemelést, mert 26-ról 22-re leszállítva a heti kötelező órák számát, a maradék 4 órát továbbra is el kellene látni, azok ellátásáért túlóradíjat kellene fizetni, ami – és ebben igazuk van – szintén része a követeléseknek, és ez a túlóradíj lenne a fizetés emelkedése. Még jól is számolnak, a 22-nek a 4 valóban (kerekítve) a 18%-a.
- Említik ugyanakkor azt is, hogy a követelések egy másik pontja bizonyos tevékenységek pótlékokkal való díjazásának szükségességéről szól.
- Része továbbá az érvelésüknek, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének javaslatai között szerepel a minőségi bérpótlék „intézményének” visszaállítása, és ez megint csak bérnövekedéssel jár. Ennek nagyságát a jelenlegi bértömeg 2%-ára teszik.
Nos, akkor nézzük ezeket!
- A pedagógusok heti kötelezően ellátandó óráinak száma nem 26. A Köznevelési törvény egy gumiszabályt tartalmaz: egy pedagógus heti kötelező óráinak száma 22 és 26 között kell, hogy legyen. Nyilván az a kérdés, hogy ebben a pillanatban országosan vajon mekkora lehet az átlag. Sajnos nem rendelkezünk pontos adatokkal, de az elképzelhetetlen, hogy ez a szám 26 legyen, hiszen akkor minden pedagógus kötelező óráinak a száma 26 lenne, ez pedig biztosan nincs így. Vagyis, amiről csökkenteni kellene, az biztos kevesebb, mint 26. Egy józan becslés szerint valahol 24 és 25 között lehet ez az érték. Vagyis máris nem 18%-ról van szó. Az arány (kerekítek) 9 és 14% között lehet.
/ nahalkaistvan.blogspot.hu
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 18. csütörtök, 02:25
-
Találatok: 2105
A szerdai Népszava címlapján közel negyedoldalas hirdetést adott fel Körmendi Stefan, az Europakraft GmbH ügyvezetője, aki azt állítja, hogy a kormány azon állításai, miszerint Magyarország jobban teljesít, és a reformok működnek,
hamis információterjesztés, szándékos félrevezetés és népmanipuláció.
Ez bűncselekmény!
A cégvezető – feltehetően Orbán Viktor kormányfőre utalva – azt állítja, hogy nem lehet megbocsátani egy embernek azt, ha a saját népét haszonszerzés, hatalommegőrzés céljából manipulálja. Szerinte senkinek nincs joga ezt megtenni, aki pedig nem avatkozik be, az támogatja ezt.
Teljes cikk: //index.hu/belf...hirdetes/
A Fidesz-frakció működik
A Népszava mai számának első oldalán fizetett hirdetés jelent meg. Körmendi Stefan, (az europakraft GmbH ügyvezetője) adta fel, amit névvel vállalt. A hirdetés szövege szerint a "Magyarország jobban teljesít, a magyar reformok működnek!" kormányhirdetés véleménye szerint "hamis információterjesztés, szándékos félrevezetés és népmanipuláció", ami bűncselekmény.
Hirdetés ekkora visszhangot még nem váltott ki, a vezető internetes portálok is ismertették az újszerű véleménynyilvánítást. De megtette ezt a Fidesz frakciója is, emígyen...
Bővebben ...