- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 20. kedd, 00:55
-
Találatok: 1760
Mostanában keveset cigányozunk, jobboldali barátaink el vannak foglalva a migráncsokkal, másrészt meg saját hősiességükkel, mellyel - és entestükkel - megvédik Európát tőlük. Hogy Európa ez ellen berzenkedik időnként, ez csak azt bizonyítja, hogy az ott élő népek elmaradottak, képtelenek saját érdekeik felismerésére és nem látják át a NER célkitűzéseinek (Számszeríjat mindenkinek! Fokhagymát a népnek! Vegyen áldást Viktortól, nagy tételben engedmény! stb...) fontosságát. Szerencsés népek vagyunk, nincs sok eszünk, nem kell gondolkodnunk - marad hát időnk arra, hogy megteremtsük Nagyurunk és vazallusainak minimálisan elégséges életfeltételeit, kastélyok, yachtok, stadionok, szotyola, miegyéb... Kocsi, kutya, kurva, külföldi út, Kútvölgyi út, Kerepesi temető - hol vannak már a letűnt korok státus-szimbólumai... A lista kiegészült a kevlár, kaviár, költségvetés, közbeszerzés, korrupció, kaparj kurta, koldus, komondor szavakkal...
De vissza a cigányokhoz.
Két dolog miatt érdekes a téma.
Egyrészt "A cigányok felhasználása szavazatoptimalizálási céllal" címen meghirdetett állami projekt miatt, mely némileg humánusabb a fémdobozos kiszerelésben forgalmazni tervezett "Brown flesh for the lions" konzerveknél.
Miután szeretett vezérünk, az Egyfejű Sárkány kissé elbizonytalanodott a népszavazás kimenetelét tekintve, hát minden eszközt fel kíván használni arra, hogy a népszavazási részvétel teljes legyen, mint a foglalkoztatottság.
Tudja, hogy nincs az a szavlejárt száraztészta-mennyiség, ami ezt szavatolhatná, de azt is tudja, hogy ebben a pitypangoktól övezett kis paradicsomban a tudatmódosítás könnyebben megy, mint a halódó nyugati államokban, itt magyarember a génkészletével együtt ajándékba kapja a valóságon való felülemelkedésre való képességet.
És ez nem csak a régi magyarokra érvényes, de - talán még fokozottabban - az újmagyarokra is, akik különösen fogékonyak a szép, színes mesékre.
Emellett felettébb pragmatikusan közelítik a világot, tehát ha az éhenhalás és a szavazat eladása + egyszeri jóllakás között kell választani, akkor - még, ha tudják is, hogy maguk és gyermekeik jövője ellen szavaznak, ami nem biztos, hiszen ez az egész csak gádzsó trükközés - az azonnali, egyszeri jóllakást választják az éhenhalással egybekötött seggberugdalás helyett.
Szeretett Vezérünk ezért elrendelte, hogy a cigányok között a tömegpropaganda középpontjába a segélyt a cigány elől elevő migráncs fertelmes figuráját kell állítani, aki miatt neki kevesebb segély fog jutni, jóllehet ennek lassan fizikai korlátai lesznek.
De hát mára már tudjuk, hogy az atomnál is vannak kisebb részecskék, például a kvarkok, hát miért ne lehetne a jelenlegi szociális támogatásnál is kisebb támogatás - elméletileg?
Nevezzük kvarglinak, ennek legalább van értelme, és a szaga maga a mai magyar szociális valóság esszenciája.
Némileg nehezíti a helyzetet, hogy a feladatra légalkalmasabbjainkat dugdosni kell az újságírók elől, de hát a kihívások azért vannak, hogy megfeleljünk nekik, és pótolhatatlan ember talán egy, ha van az országban és az is emberfeletti...
Így aztán a tervek szerint a cigányok szépen, rendezett sorokban, mint libák a gúnár után menetelnek majd szavazni az Egyfejű etnikai helytartója után, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Uzsi bácsinak.
Személye a hónap végén és a hónap elején megkerülhetetlen, mint Orbán számára a Horn-fok.
Utána lesz birkapörkölt, tablettásbor, sör, énekelnek kazettáról a Kisgrofoék, lesz tánc, tea, aprósütemény meg bicskázás, és ha nem lesz emberhalál, másnap megismétlik a rendezvényt.
Gyönyörű lesz és demokratikus, a mozdonyszőke potentátok elégedetten böfögve paroláznak a végén Leoncióval, a helyiérdekű Isaura pedig csábosan kivillantja mind az öt fogát.
Ha ezután sem nyer a Vezér, hát sohasem...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 18. vasárnap, 20:35
-
Találatok: 1515
A kedves vezető úgy hazudik, mintha nem lenne holnap. Pontosabban: mintha megtehetné. Annak biztos tudatában, hogy udvari írnokai – a közmédia és csatolt talpnyalói – még véletlenül sem mondanak neki ellent.
Orbánisztánban az udvari média nem rés, hanem erős bástya, amely nem a valóságról, hanem a kedves vezető lázálmairól szól. Most épp – már megint és/vagy állandóan – Brüsszelről hazudozik.
Sikertelen volt a találkozó. Nem változtatták meg a bevándorláspolitikát. Sőt, továbbra is a korábbi önsorsrontó és naiv bevándorláspolitika uralkodik.
Ezt mondta a kedves vezető a hétvégi, Európai uniós csúcsról. Kár, hogy
ebből megint egy szó sem igaz.
A legpontosabban Andrej Kiska, szlovák köztársasági elnök foglalta össze az orbánisztáni lázálmokat, amikor a fenti mondatokra úgy reagált:
Ez kicsit igazságtalan a résztvevőkkel és a szervezőkkel szemben is. Mindannyian tudjuk jól, hogy az Európai Unió eszméjének nem csak a hibák, tévedések, vagy azok a problémák ártanak, amelyeket az élet hoz magával. Hanem az is, hogy ha a politikusok már nem tudnak egy szép szót mondani az EU-ról és annak intézményeiről, Brüsszel pedig szitokszóvá válik. Emellett gyakran csak a saját, hazai céljaikat tartják szem előtt. Nem az unió jobbítása, hanem csupán a hazai választási eredmények, százalékok érdeklik őket, emiatt cinikusan leegyszerűsítenek összetett kérdéseket, vagy túloznak.
És ez nem holmi romlott, hanyatló, nyugati politikus volt, esetleg egy brüsszeli bürokrata vagy egy a luxemburgi kormánytag, hanem a V4-ek meghatározó tagállama, amely épp az unió soros elnöki tisztjét látja el.
De sajnos nem csak Kiska mond ellent a kedves vezető dorgáló szavainak. Az Orbán által is elfogadott zárónyilatkozat szerint:
Soha többet nem engedhetjük meg a tavalyi ellenőrizetlen hullám megismétlődését, és tovább kell csökkenteni a szabálytalanul érkező migránsok létszámát. … Biztosítani kell a schengeni külső határok teljes ellenőrzését.
Hát nem pont azok a szavak, amelyeket a kedves vezető mantráz állítólag hónapok, sőt, évek óta. Bizonyára kvótaszemüvegén át nem ismert rá saját gondolataira. És ha már kvóta:
Elköteleztük magunkat, hogy közös megoldásokat keressünk azokban az ügyekben is, amelyekben megosztottak vagyunk
– olvasható ugyancsak a közös nyilatkozatban.
1
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 17. szombat, 21:55
-
Találatok: 1619
A napokban a Fidesz egyik Hajdú-Bihar megyei országgyűlési képviselője úgy fogalmazott "a népszavazás nem a kormányról és nem is a politikáról szól, mert ez nemzeti ügy". Butaságokat egy politikus - aki ráadásul ha nem tévedek történésznek is vallja magát - a havi szerény tiszteletdíjáért bármikor mondhat. Ez a magyar politikában egyébként is mindennapos.
A népszavazási kampányban a Fidesz számára gyakorlatilag nem léteznek tabuk, nincsenek tekintettel az alapvető emberi értékekre, erkölcsi normákra. Gátlástalanul uszítanak, keltenek félelmet, a következmények nem érdeklik őket. Az említett képviselőnek talán a frakcióvezetője lehet a példaképe, akit egyesek már Torgyán reinkarnációjaként is emlegetnek. A városi legenda szerint a frakcióvezető úr által mondott zagyvaságok, összefüggéstelen mondatok, a köznevetség tárgyává váltak. Hallani, sokan már azt is megkérdőjelezik, hogy tud-e egyáltalán (fel)olvasni, a szövegértési problémáról már nem is beszélve. De lehet mindez csak rosszindulatú ármánykodás, amely mögött – tudjuk – Soros György állhat.
Szeretnék kevéskét segíteni a képviselő úrnak egy szubjektív listával arról, hogy mit is tartok én igazi nemzeti ügynek Magyarországon:
- ne legyen egyetlen egy éhező gyermek sem;
- minden családban legalább egy főnek legyen tisztességes, állandó munkája, amiből szerényen, de el tudja tartani a családját;
- egyetlen beteg sem haljon meg azért, mert hosszú volt a kórházi várólista;
- minden magyar embernek joga legyen a gyógyulásra, függetlenül a saját maga, vagy családja vagyoni helyzetétől;
- mindenkinek esélye legyen arra, hogy képességeinek legjobban megfelelő oktatási formában vegyen részt. Származástól, lakóhelytől, a családja anyagi helyzetétől függetlenül;
- a köz pénze a közt, és ne a Fidesz csókosait gazdagítsa;
- a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás a mindenkori hatalomtól függetlenül működjön;
- stadionok építése helyett új munkahelyekre, biztos megélhetésre, a vagyoni különbségek csökkentésére van szükség.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 17. szombat, 01:14
-
Találatok: 1687
A harcoslábú katasztrófa-, árvíz- és határvédő- felvételről kampányolta végig a szokásos péntek reggeli rádióinterjúját, ugyanis időközben eltrappolt Pozsonyba az informális EU-csúcsra, ezért már tegnap felvették az óbégatását. Az elmúlt hat év tükrében abban egyfelől semmi meglepő nincs, hogy eme országban, ahol a pórnép zöme soha, vagy időtlen idők óta nem látott menekülteket, a kormányzás helyét átvette a frászkeltés, illetve a démonokkal való vélt és valós pszichológiai küzdelem. Másfelől nem tudom megszokni ezt a kappanhangot és azt, amit gazdája abba belecsomagol hétről-hétre.
Hogy önmagában mekkora katasztrófa az, hogy az egész életünk már semmi másról nem szól hosszú hónapok óta, mint erről a lázasan tömény riogatásról, az rövid- és hosszútávú nyomorúságunkban egyaránt megmutatkozik. Még ha sokan nem is tudnak róla, vagy nem érdekli őket. Mert ugyanis.
Nem babra megy a játék – énekelte Orbán Viktor árvízvédő miniszterelnök, aki a migrációs válság nemzeti hatáskörbe helyezése mellett kampányolt és eköré szervezte eszméjének futását, midőn szemrehányást tett az Európai Uniónak, amiért közös megoldást ígért tavaly, amiből nem lett semmi. Szerencsére azonban Magyarország a kerítéssel megoldotta a kérdést. A kvótanépszavazásról úgy vélekedett, hogy az nem egy absztrakt, elvont kérdés, hanem rögvalóság: ha ide betelepíti Brüsszel a migránsokat, akkor pénzt kell adni nekik és minden magyar ember a saját bőrén fogja érezni, ha ezeket itt szétosztogatják nekünk.
Mindazonáltal – ó, anyám, borogass – Európa egy fantasztikus hely, nem véletlenül vagyunk szerelmesek bele, nem kellene egy rossz migrációs politikával tönkretenni. És igen, meg lehet állítani a migrációs, fegyvertelen tömeget katonai eszközökkel a határon. És milyen közjogi következményei lehetnek a sikeres (sikertelen) kamureferendumnak? Mindent a maga idejében – így válaszolt Orbán, aki természetesen már látja, hogy merre az arra, de erről még nem akart beszélni. Most az a fontos, hogy nagy egyetértést kell létrehozni a migrációs krízis ügyében.
Már tegnap is kiborultam, amikor a kormányinfó-felelős benyögte, hogy halvány fogalmuk nincs, mit jelent majd, ha a nemek érvényesen győznek október 2-án, de ez ebben a formában még annál is rosszabb, mint amennyire már így is. Tehát lassan fél éve dübörögtetik a gyűlölet gépezetét, tapétázzák az országot uszítókékre, beszéltetik a félanalfabéta Kósáikat, Németh Szilárdjaikat a mindmeghalunk evidenciáiról, a kormánymédiát belefullasztották a hazug, de legalább kurvadrága hirdetéseikbe, és két héttel a népszavazás előtt elismerik, hogy valójában nem tudják, mire égetnek el tizenmilliárdokat. Orbán Viktor és kormánya úgy kér széleskörű népi felhatalmazást, hogy nem hajlandó elárulni, hogy miért kéri és mire kéri. Ki néz hülyének kit, drága véreim a rettegésben?
Azzal egyértettem eddig is, most is egyetértek vele, hogy az összeurópai megoldás a válság kezelésére elkésett, nehézkes és valójában hatékony irányvonalakról még most sem beszélhetünk. De álljunk meg egy kurva szóra! Ha egy ország, amely tagja egy szövetségnek, ahol demokratikus szabályok szerint döntenek, nem szavaz meg akárhányad magával egy olyan döntést, amit a többség – a demokrácia szabályai szerint – megszavaz, akkor onnantól az a megoldás, hogy kurvaanyázni kell a kötelező érvényű döntést és ott keresztbe tenni ahol lehet? Amikor a Fidesz kétharmaddal, futószalagon gyártotta az aljas törvényeit a lopáshoz, akkor az volt a szöveg, hogy a többség akaratát el kell fogadnia a kisebbségben maradottaknak is, akkor hogy van ez?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 16. péntek, 01:37
-
Találatok: 1530
Mióta ez a maffia irányítja az országot, a demokratikus oldal folyamatosan vesztésben van.
Ennyire lúzerek lennénk? Vagy esetleg valami alapvető kérdésben nincs igazunk, a nép mégsem a demokráciára vágyik? Ennek ellentmond, hogy még soha nem találkoztam olyan Orbán-hívővel, aki ne tartotta volna magát velejéig demokratának, és ha itt megállunk a vizsgálattal, akkor bizony nézegethetünk bambán, mint liba a Márton-napi étlapra.
Aztán azon gondolkodtam el, hogy hibás az érvelésünk, mikor a fékek és ellensúlyok hiányáról, Orbánista ellenforradalomról beszélünk?
Azt hiszem, nem, hiszen a demokrácia elmélete meglehetősen kimunkált, jóllehet természetesen sokan sokféleképpen írják körül mibenlétét, ebből aztán néha tréfás eredmények születnek.
Például Orbán rendszerét nem tekintik diktatúrának azért, merthogy a demokratikus intézményrendszer névleg létezik.
Természetesen létezik, csak éppen nem tölti be funkcióját.
Mintha egy tevét állítanának rajthoz az epsomi derbin egy telivér helyett, mintha egy vak töltené be a figyelő-matróz posztját a vitorlás árbockosarában - a poszt betöltött, csak éppen funkcionálisan alkalmatlan arra, amiért létrehozták.
Mégis azt hiszem, az eb máshol van elhantolva.
Véleményem szerint a gond a probléma jellegének megértésével van.
Akik a demokrata oldalról ma hivatásszerűen politikával foglalkoznak, és még nem árulnak letelepedési kötvényt, azok az aktuális harcról, melyben a pofozóbaba szerepét játsszák azt gondolják, hogy ez politikai harc.
Adottak az ellenfél érvei, meg adott a mi politikai álláspontunk, és a két elmélet harcának eredménye dönti el, hogy ki lesz a választók döntésének nyertese.
Lószart Mama.
Ma a küzdelem ugyanis nem politikai harc, hanem kommunikációs küzdelem, és ettől lesz ez az egész olyan, mintha a pályán mi a ritmikus sportgimnasztika szabályai szerint hercigeskednénk, miközben az ellenfél ketrecharcosai pépesre verik a pofánkat.
A mi maradék tisztességes politikusaink belevetik magukat a politikai elmélet mélyvizébe, és ha veszítenek, akkor is elégedettek maradnak a verseny végén, mivel meggyőződéssel vallják, hogy igazuk volt, erkölcsi és politikai értelemben egyaránt.
Ha most nem jött össze, hát majd legközelebb, de legközelebb már lehet, hogy ők sem lesznek, nemhogy az elméleteik.
Ellenfeleik viszont nem az elméleti igazságra összpontosítanak, hanem a hatalomra.
Azt gondolják, hogy ha igazuk lenne, de nem lennének hatalmon, semmit sem tudnának megvalósítani elképzeléseikből, melyek jelenleg - szerencsétlenségünkre - egy rablóbanda erkölcsiségét és cél és eszközrendszerét hordozzák magukban.
Ennek érdekében aztán félretesznek minden magasztos és kevésbé magasztos elvet, és a pőre gyakorlati hasznot helyezik előtérbe.
Gátlásaik, erkölcseik nincsenek, lopnak, hazudnak, zsarolnak, fenyegetnek, megvásárolnak, ellehetetlenítenek, és közben nagyokat röhögnek az erkölcs bajnokain, akik ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert olyanok, mint úrilányok akiket sorsuk egy kuplerájba hajított: zsebkendővel fogják a faxt, míg ellenfeleik marokra kapják, mint rosszlány a liliomot.
Nem kétséges, ki lesz nyerő ebben a helyzetben.
A primitivizmus egyébként is győzni szokott a kultúra felett, egy filosz és a strici párharcából ritkán jön ki a dzsigoló a teletetovált kopasz fejével vesztesen, és Róma sem kultúrharcban vesztett a barbárokkal szemben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 15. csütörtök, 07:47
-
Találatok: 1670
Novák Katalin örül és ez engem mindig megnyugvással tölt el. Olyan helyesen tud örülni és ártatlan nagy szemekkel nézni bele a vakvilágba, hogy egészen megejtő. Főleg, ha meg is szólal.
Nőtt a gyermekvállalási hajlandóság Magyarországon: a termékenységi arányszám 2015-ben 1,44 volt, 15 százalékkal magasabb, mint négy évvel korábban – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára szerdán Kaposváron.
MTI
Hát éljen! Bár tudom, hogy Novák Katalinnak nem erőssége a matek, de azért nézzük meg – csak úgy, viccből – hogy állnak azok a fránya adatok. Kiírom a KSH hivatalos adatait, mert így jobban látszik, mintha kimásolnám. De ITT a link is, ha ellenőrizni szeretné valaki. Tehát:
2015-ben 92 135 élveszületés volt Magyarországon. Ez kétségtelenül több, mint amennyi 2011-ben volt, mert akkor meg 88 049 csecsemő született. De mielőtt hurrában törnénk ki, egyrészt szögezzük le: 2011-ben már bőven az Orbán-kormány dúvadkodott az országban. De nézzük a teljes adatsort, mert úgy látszik igazán a lényeg.
2006: 99 871
2007: 97 613
2008: 99 149
2009: 96 442
2010: 90 335
2011: 88 049
2012: 90 269
2013: 89 524
2014: 93 281
2015: 92 135
Igaz, hogy így már nincsen sok ok az örömteli visongásra, de ez legalább igaz. Azt viszont jó lenne tudni, hogy a statisztikába bekerültek-e esetleg azok a dedek, akik történetesen Angliában, vagy Németországban születtek, de a szülők kérték a magyar állampolgárságot? Mert akkor a születések száma még riasztóbb.
Novák Katalin a somogyi megyeszékhely önkormányzata által szervezett családügyi konferencián tartott előadásában kifejtette, hogy az 1,44-os mutató azt jelenti, 100 családban 144 gyermek született, s ezzel Magyarország Törökország után a második legnagyobb termékenységimutató-növekedést érte el Európában.
Ja, biztosan. A kérdés az, hogy mihez képest?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 13. kedd, 21:12
-
Találatok: 1779
A liberalizmus nem nihilizmus, ahogy Orbán, Putyin, Trump és más zsarnokok állítják, hanem az emberek szabadságát biztosítja a szabad értékválasztásra. A liberalizmus nem jelent értéknélküliséget, hanem a szabadságot tekinti értéknek, hogy az állam és az állam egyetlen képviselője se erőltethesse senkire a maga világnézetét.
A liberalizmus nem értéktelenség, hanem a legfőbb érték, a szabadság védelmezője, ami teljes összhangban áll a Bibliával is. A liberalizmust azok nevezik nihilistának, akik saját ideológiájukat és világnézetüket akarják állami erővel ráerőltetni mindenkire. Ezek az emberek nem ismernek el értéknek semmiféle más felfogást. Aki nem vallja az ő értékeiket, világnézetüket, vallásukat és ideológiájukat, szerintük az nihilista. Csak az "értékes", amiben ők hisznek.
Ez az elmélet, nevezzék bárminek, fasiszta elmélet. Nem a liberalizmus nihilista, hanem Orbán fasiszta, aki a szabadság helyére olyan világot képzel, amelyben ő mondja meg, mi az érték, és mi nem, és azok jogosultak az ország vezetésére, akik az általa preferált értéket és világnézetet képviselik. Ezek pedig ők maguk. Akik ezt nem vallják, jobb esetben jogfosztottak, hátrányt élvezők, megtűrtek, rosszabb esetben üldözöttek lesznek.
A világban minden háború, gyilkosság és népirtás ezzel kezdődött. Amikor valaki a saját világnézetét és vallását abszolútnak vallja, majd azt állami erővel akarja terjeszteni, annak mindig halál és pusztítás a vége. Előbb saját országában, aztán az egész világon. 1500 éven át a katolikus egyház tartotta így totális terror alatt Európát, okozva ezzel tízmilliók halálát.
A liberalizmus a felvilágosodás ideológiája, az egyéni szabadság elsődlegességét hirdeti, megadja a polgári és egyéni jogokat. Az állam nem avatkozik a polgárok magánéletébe és világnézetébe. Ez a szabadság magában foglalja az erkölcshöz, és az erkölcstelenséghez való jogot is.
A liberalizmus védi az erkölcsös és vallási élethez való szabadságot is, de nem erőlteti a polgáraira. A liberalizmus nem erkölcstelenség, hanem jog, nem az erkölcstelenséget hirdeti, hanem annak jogát védi, nem engedi, hogy bárki rákényszerítse a saját erkölcsi felfogását vagy világnézetetét masokra. Ez azért tetszik sokaknak, mert a hazugok azt hazudják, hogy a többség erkölcsös és keresztény, holott nem az. Csak szeretik ezt hallani magukról.
A liberalizmus védi a kereszténységhez való jogot és a szabad vallásgyakorlást is. Soha nem volt olyan szabad az evangélium hirdetése, a kereszténység képviselete, mint a liberális demokráciákban. A katolikus középkorban máglyákon égették a Bibliában hívő keresztényeket, és mindenkit, aki a katolikus egyház hivatalos dogmáitól eltért, vagy nem hitt azokban. Ez nem volt szabadság, még a katolikusoknak sem.
A felvilágosodás és a liberalizmus megszüntette a kiváltságokat, az egyházi előjogokat, az állam világnézeti terrorját, és mindenki számára megadta a szabad választást, a valláshoz vagy vallástalansághoz való jogot. Ezért támadja a katolikus egyház és a politikai katolicizmus. Ez nem nihillizmus, hanem szabadság, jog és egyenlőség, az emberi méltóság tisztelete. Ezzel szemben áll a fasizmus, amely elvitatja és kétségbe vonja ezt.
A felvilágosodás és a liberalizmus olyan államot teremtett, amely az alkotmányosságot tekinti a legfőbb értéknek, megakadályozza a hatalom egy kézben való koncentrálását, mindenféle elnyomás és zsarnokság kialakulását. Ez majdnem száz éve olyan szabad és fejlett, jóléti világot teremtett, amelyet az emberek természetesnek vesznek, és már elfelejtették, milyen elnyomásban, zsarnokságban, terrorban és háborúban élni.
Ezért könnyen elhiszik a demagóg fasiszták hazugságait, akik minden baj forrásának a szabadságot nevezik, és a szabadságot nihillizmusnak mondják.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 12. hétfő, 21:56
-
Találatok: 1627
XIV. és fél Holumbár, Hengermalomköz dicső uralkodója méltóságteljes arccal ült aranyszínű, kiváló minőségű műanyagból készült trónusán. A Ritz dinasztia, melyből őfelsége, Holumbár király származott, az elmúlt évszázadok során rengeteg dicsőséges, győztes háborúban vett részt, de a legtöbbször sajnos vesztesként. A királyság ennek következtében egész kicsire zsugorodott, míg végül elérte a „tényleg van valahol valami ilyesmi” méretet.
Holumbár király az évente megrendezett, „Győztes csaták ünneplése” nap alkalmából mindig kihangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy a dicső múlt minden igaz hazafit kötelez. Az említett igaz hazafiaknak fogalmuk sem volt arról, hogy vajon mire, de emiatt nem nagyon zavartatták magukat. Úgy gondolták, ez legyen a király problémája, elvégre neki is el kell foglalnia magát valamivel, ha már ilyen jól megél az uralkodásnak nevezett tevékenységéből.
Farzseb, az udvari bolond közben egy körtét nézegetett, meglehetősen tüzetesen. Felemelte, a király fenséges ábrázata felé tartotta, majd tényszerűen közölte:
– Szavamra! Kísérteties a hasonlóság!
A király válaszként jó nagyot rúgott bele. Az uralkodó nemes élű, hosszúkás arca legfőképpen egy bőszen vicsorgó, vágtázó csataménéhez hasonlított.
– Értem felség – jegyezte meg Farzseb, majd óvatosan odébb húzódott. – Már megint valami éktelenül nagy ostobaságon töröd a fejed. Sok sikert kívánok hozzá. Fenséges ez a körte. Úgy értem, is.
Kéjesen beleharapott a gyümölcsbe, majd mosolyogva felfalta az egészet.
A király nem törődött a bohóc gúnyolódásával. Nem volt kedve tréfálkozni.
A királyi kancellár, Daniel Bernoulli, gondterhelt arccal hajolt a számítógépe fölé. Épp a királyság siralmas gazdaságai adatait próbálta átalakítani rendkívül kedvezőekké. Ez bizony hatalmas összpontosítást igényelt a részéről.
– Kancellár! – szólította meg hirtelen az uralkodó. – Haladéktalanul háborúznunk kell!
– Ühüm, értem. Mi a fene van már megint? – felelte szórakozottan, majd rémülten kapott észbe. – Elnézését kérem, felség. Remélem nem sértettem meg túlságosan. Kissé elmerültem az ország kedvezővé alakított pénzügyeiben. Mintha valami háborúfélét emlegetett volna. Talán ismét megtámadtak minket? Ezúttal kik voltak azok az elvetemültek?
– Egyelőre még senkik. Pont ezt kellene kitalálnod. Van itt valahol a környéken egy gyenge és rendkívül jelentéktelen ország? – kérdezte a fenséges Holumbár.
– Természetesen. Hogyne. – felelte Bernoulli. – A miénk. De mi értelme lenne annak, ha sikeresen leigázzuk önmagunkat?
– Nem, dehogy! Egy másik országot kell legyőznünk. Az őseim rengeteg dicső tette hajtottak végre. És én? Mit fognak majd írni rólam? Azt, hogy bátran trónra lépett, majd egy idő után hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegségben elhunyt? Mindössze ennyit? Semmi véres háború, dicső győzelem, zseniális haditett? Olyan országot mutass nekem, amely alkalmas arra, hogy legyőzzük! – felelte bosszúsan XIV. és fél Holumbár. Arca nemes, de fegyelmezett dühről árulkodott. Olyan, az említett csataménéhez hasonlót.
– Ha megengedi felséged, bátorkodom felhívni a figyelmét arra, nemes őseinek dicső haditetteinek következtében az országunk fokozatosan egyre kisebb lett. Rendkívül szép hagyomány, de úgy vélem ideje lenne stratégiát váltanunk. Talán vesse bele magát felséged a tudományokba. Alapítson kutatóintézeteket. Támogassa az iskolákat, egyetemeket. Majd felkutatjuk országunk tehetségeit, támogatjuk őket és így Hengermalomköz könnyedén felvirágozhat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 11. vasárnap, 20:29
-
Találatok: 1595
Na hát, mekkorát derültünk megint. Micsoda bordaremegtetően vicces showt nyomott megint Lajos, a nagy nevettető! Még ha a laza performansz egy pontján fel is szólított mindenkit, hogy őrizze meg a komolyságát. De hát ez nyilván megint csak a rá jellemző szarkasztikus betét volt. Igaz, ha a frakcióvezető úr szólásra nyitja a száját, már akkor kínjában röhög az ember, hát még ha konkrét témákhoz fűzi hozzá az ő megjegyzéseit. (Az uszodai erőszak kapcsán született focis hasonlata is milyen emlékezetesen frappánsra sikeredett. Az erőszak áldozatai is biztosan értékelték!)
De most különösen kitett magáért a frakcióvezető úr annak kapcsán, hogy a hírek szerint a titkosszolgálat egy újságírót akart zsarolás útján beszervezni. Hú, mit poénkodott itt az élcek nagy bajnoka. Össze volt hordva minden: jamaicai nívótól kezdve (mellesleg miért pont Bob Marley hazája?) Mr. Beanen át a Moszadig, koherensen, összefogottan, ahogyan azt megszokhattuk a szellem eme óriásától. Fogta a hasát a közönség. (A komcsi rezsim zsarolással-fenyegetéssel működtetett titkosszolgálatairól a máig legnagyszerűbb film A mások élete. Annak vége felé Dreymann, az író, már a rendszerváltás után találkozik a színházban az egykori titkosszolgálati miniszterrel. És szinte hitetlenkedve mondja neki: „hogy a maguk fajták egy országot vezettek…” Most a helyzet annyiban rosszabb, hogy manapság elvben dúl a demokrácia, még ha illiberális is.)
Szóval jót derültünk a lucidus elméjű frakcióvezető elméncségein, illetve hát valójában nem. Sőt sokan – okkal – eléggé elszörnyülködtek a legsötétebb komcsi diktatúrák idejét idéző történeten. Mert azért, hogy a szolgálatok könyékig vájkáljanak az ember magánéletében, és nem is nagyon álcázott zsarolás révén megpróbálják beszervezni… hát az tényleg harminc-negyven éve volt divat utoljára. És akkor adjuk ehhez hozzá a mai kor technikai szintjét, a megfigyelésre alkalmas ketyerék „okosságát”. Big Brother is really watching you! Lám a NER még mindig tud meglepetéseket okozni.
Még szerencse, hogy a Belügyminisztérium kiadott egy közleményt, amely szerint a szolgálatok „a magyar törvények és jogszabályok betartásával hibátlanul végzik a tevékenységüket”. Azért ez megnyugtató! Képzeljük, ha nem így lenne, ha a jó szolgálatok még hibáznának is… Még rágondolni is szörnyű.
A dolog természetéből adódóan részleteket nem ismerünk (nem is nagyon fogunk), így felesleges színezni a történetet. Az viszont elgondolkodtató, hogy a szolgálatok olyan újságíróra szálltak rá, aki véletlenül „kényes ügyekkel foglalkozik”. (Azon nem csodálkozom, hogy a kolléga nem volt olyan lelkes, hogy a szervek úgymond „megvédjék”, nyilván ő is tudja, milyen az, ha a NER megvéd valamit.)
Az egyetlen dolog ugyanis, amitől az igen elarcátlanodott hatalom még tart valamelyest, az a nyilvánosság. (Amúgy nem feltétlenül megalapozottan, mert ha a sajtó beszámol is arról, hogy a különböző „közeliek” naponta lopnak annyit, amennyi egy kisebb afrikai ország éves költségvetése – a hatalom népszerűsége megingathatatlan.) De – talán megszokásból, kényelemből – a NER-kedvencek háborítatlanul szeretik intézni a bugázást, úgy, hogy a sajtó ne okvetetlenkedjen. Meg is tesznek mindent azért, hogy erre a sajtónak alkalma se nagyon legyen. Elég szép saját médiabirodalmat építettek ki az évek során, az utóbbi időkben meg aztán végképp gálánsan bántak a mások pénzével, hogy abból szépüljön tovább az ő homokozójuk. (Meg is éri. Tessék csak megnézni, a legújabb fogás, a kereskedelmi televízió mennyivel „jobban teljesít”. Majdani újságíró iskolákon fogják oktatni a hogyan-számoljunk-le-ennen-szövetségesünkkel-a-nyilvánosság-előtt, illetve a hogyan-feketítsük-be-az-ügyeinket-piszkáló-képviselőt típusú sajtótörténeti jelentőségű riportokat.) A média nem megvásárolható részét meg igyekeznek „gazdasági kényszer”, olykor pedig fenyegetés révén megregulázni. Nem lenne meglepő, ha a végképp hajthatatlannak tűnő orgánumokba egy kis operatív informátor-elhelyezés révén igyekeznének beférkőzni.
Bővebben ...
