Hírek

Somogyi Zoltán: Házatlanok

Részletek

Készült: 2016. augusztus 10. szerda, 16:29

Találatok: 1728

Benzinnel próbálnak tüzet oltani, gyűlölettel országot védeni. Vélemény. - A minap kaptam egy elektronikus levelet, feladója klasszikus Gmail-ismeretlen volt. Gmail úr azt írta, hogy hazátlan vagyok, mert aki magyar, az érti a kormány kampányát. Gondoltam, milyen egyszerű is magyar állampolgárnak lenni. Nem kell itt Vörösmartyt, Berzsenyit vagy Adyt ismerni, elég egy Fb-hirdetést, egy tv-spotot vagy akár egy óriásplakát tartalmát, és rögtön mellényzsebben a magyar állampolgárság. (Persze, tudom, hogy reklámüzenetek olvasgatása és értelmezése nélkül, legálisan is lehet venni hazát, fejenként százmillió forint körüli összeget befizetve valamely, a kormánypárti vezetők által kiválasztott titokzatos cégbe, de ez már egy másik történet, a házakkal rendelkező migránsoké.)

Jelentem, értem a kormányzati üzenetet, én is megfeleltem tehát a kissé hígra sikeredett „mélymagyar” elvárásnak. Mégsem ment teljesen félre Gmail úr kritikája: jelenleg úgy vagyok a hazámmal, ahogy a madarak, hiába az égbolt az otthonuk, nem tudnak sehol leszállni benne. Én magyar madár vagyok, magyar égbolton. Abban, amit a hivatalos politika kínál nekem, nem érzem otthon magam, nem tudok „leszállni” rá. Ha úgy tetszik, valóban hazátlan lettem. Se kedvem, se ízlésem nincs azonosulni a gyengéket, kiszolgáltatottakat, a házukat, hazájukat elvesztőkkel szembeni nyílt gyűlölettel, amely egyre nagyobb teret enged a legsötétebb ösztönöknek.

Konzervatívnak vallom magam. Hiszem, hogy egy közösség akkor működik, ha le tudja fojtani tagjai legsötétebb, gyilkos ösztöneit. Hiszem, hogy maradandót alkotni csak az élet spirituális értelmét meglelő ember tud. Hiszem, hogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen, ebből következően nem is lehetnek egyenlők. Hiszek a szerves fejlődésben, a hagyományokon alapuló életben. Hiszek a munkában, a szorgalomban, és abban, hogy egy nemzet csak akkor lehet erős, ha tagjai figyelnek egymásra. Hiszek a szolidaritásban és az adakozásban. Hiszek az aktív civil életben, így a cselekvő egyházakban és minden alulról szerveződő, alkotmányos politikai közösségben. Hiszek Ferenc pápának. Ellenfeleim a mindent elsöpörni akaró forradalmárok, az államot megszállni, és nem működtetni akaró zsarnokok, az emberek legaljasabb ösztöneire építő társadalommérnökök. Megvetem a magukat istenítő és paradicsomi állapotokat ígérő politikusokat.

„Elindul alólam szép hazám (…) nem számít, merre visz az út, harcos ő most, igazi férfi, és esze ágában sincs visszanézni” – írta az egyik legtehetségesebb, tragikusan fiatalon elhunyt kortárs, keresztény költőnk, Birtalan Balázs. Nekem nem Magyarországom van, hanem Magyar Köztársaságom. Nekem nem egypárti Alaptörvényem van, hanem Alkotmányom. Számomra az oktatásban akkor is a gyermek az első, és akkor is és minden az ő fejlődéséről szól, ha ezt a passzust ki is vették a törvényből. Nekem vannak tengereim Görögországban, Olaszországban, hegyeim az Alpokban, és mindenem, ahová határok nélkül el lehet jutni. Én nem lebontani szeretném ezeket az értékeket, hanem megőrizni és megerősíteni.

Az a kampány, amit most ezernyi helyen láthatok arról, hogy gyűlöljek, mindennek ellentmond, amiben hiszek. Emeljük ki ebből csak az alapproblémát: semmilyen módon nem véd meg a számomra távoli, idegen iszlámtól, illetve az ennek nevében gyilkoló terrorizmustól. Ellenben arra a vállalhatatlan cselekvésre bátorítja a gyűlölködőket, hogy kaszát-kapát fogva, bárhol lecsapjanak a „migránsokra”. Ott is, ahol esetleg éppen gyermekeink, szeretteink sétálnak, mondván: ránézésre is lehet valaki „migráns”.

Sose felejtsük el: benzinnel nem lehet tüzet oltani. A magyar kormány most benzinnel és öngyújtóval próbál tüzet oltani. Nem fog sikerülni, mert az eredmény csak az lehet, hogy egyre radikálisabb megoldásokat követel az utca népe. Idővel a lámpavasakon nem politikai kampányt akarnak majd látni – az már nem lesz elég.

Bővebben ...

„Migránsból honpolgár”: ez mindenki érdeke

Részletek

Készült: 2016. augusztus 10. szerda, 04:15

Találatok: 1617

A Magyar Idők öt migrációs kérdést tett fel a Helsinki Bizottságnak. Még aznap válaszoltunk. Úgy tűnhet, hiába, mert a konzervatív közéleti napilap hat napja nem talált módot nézeteink ismertetésére. Az elhallgatás is a sajtómanipuláció egyik eszköze. Mivel a kérdések lényeges problémákról szólnak, blogunkon közöljük válaszainkat.

Tisztelt Nagy Úr!

Amennyire komoly kérdéseket tesz fel, sajnálatosan annyira komolyan vehetetlen a lapja. És komolytalan az elvárás, hogy ezekre az egész Európát foglalkoztató,  bonyolult integrációs kérdésekre egy menedékkérők jogvédelmével foglalkozó civil szervezet kimerítő és revelatív válaszokat képes legyen adni. Nyilvánvaló, hogy kíváncsisága nem valódi, hanem az MI-nél szokásos „leleplezéshez” gyűjt gyúanyagot. De tegyünk úgy, mintha.

 ***

Mit gondolnak a migránsok, illetve bevándorló hátterű emberek által elkövetett 1) nők elleni erőszakról, molesztálásról, 2) lopásokról, rablásokról, 3) emberölésekről?

1) Az ilyen bűncselekményeket, ahogyan minden jó érzésű ember, mi is elítéljük. Szolidárisak vagyunk az áldozatokkal. 2) Az ilyen bűncselekményeket és szabálysértéseket, ahogyan minden jó érzésű ember, mi is elítéljük. Szolidárisak vagyunk az áldozatokkal. 3) Az ilyen bűncselekményeket, ahogyan minden jó érzésű ember, mi is elítéljük. Megrendülten gyászoljuk az áldozatokat és együttérzünk a hozzátartozókkal.

Önök szerint hogyan szűrhetőek ki a migránsok közül a terroristák, illetve hogyan előzhetőek meg pl. a németországihoz hasonló támadások, ha a híradások szerint az elkövetők néha pár hónap alatt radikalizálódnak, vagy éppen egy vallástalan múlt után ébred fel bennük a szélsőséges iszlámkövetés szándéka?

Nyilvánvalóan előzetesen csak azok szűrhetők ki biztonsággal, akiknek korábban is volt dokumentált kapcsolatuk szélsőséges vagy egyenesen terrorista személyekkel vagy szervezetekkel. Már önmagában ez rettentően nehéz feladat a nemzetbiztonsági szolgálatoknak. Van feladatuk azonban ezen túl is. A nyugati titkosszolgálatok információs hálózatot működtetnek a migráns csoportokon belül. Ezek képesek lehetnek az időközben, frissen radikalizálódott vagy terrorakciókra beszervezett személyek azonosítására. Totális megoldás és védelem – mint az élet annyi más területén – itt sincs, de a terrorcselekmények kockázatát lehetséges és szükséges is csökkenteni.

Bővebben ...

A Napot is megtartanák maguknak – sztori az Orbán-kormány természetéről

Részletek

Készült: 2016. augusztus 08. hétfő, 23:36

Találatok: 2564

A napelempiac állami fojtogatását figyelve akár azt is gondolhatnánk, hogy a kormányoldalon – az atomba vetett vakhit vagy egyéb ok miatt – végképp lemondtak a Napról mint energiaforrásról. A valóságban, ahogyan a következőkben részletesen bemutatjuk, ez csak a látszat, vagy legfeljebb a valóság egyik fele: nagyon is látják ők az üzletet a napenergiában, de szeretnék megtartani maguknak.

2010 óta az Orbán­-kormány azonos irányba mutató lépések sokaságával igyekezett szűkíteni illetve politikai befolyás alá vonni a hazai napenergia­piacot. A két ciklus legnagyobb, napenergiás áramtermelő kapacitások kiépítésére vonatkozó pályázatát az elbírálás után visszavonták, a pénzt intézményi és egyházi energetikai korszerűsítési beruházásokra csoportosították át.

A 2014­-ig tartó szakaszban a nagy intézményi napenergiás projekteknél vitatható döntések sorával a kormányközeli Eliost hozták nyerő helyzetbe. Az otthonok zöldenergia­-beruházásaira nem adtak érdemi támogatást – ellenben az e célra szánt, százmilliárdos uniós forrást is az intézményi szférában tervezik elkölteni –, viszont a napelemadó bevezetésével magát a napenergiát jelentősen megdrágították.

Miután mesterségesen olyan helyzetet teremtettek, hogy nagy pénz (illetve EU-támogatás) már csak az önkormányzati­-intézményi napelemes projektekben van, tétlenül nézik, hogy a közpénzekből létrehozott deformált piac egy részét néhány magáncég látszólag felosztotta egymás között, az árakat is felhajtva, a maradékot pedig gyakorlatilag államosították. Végül pedig 2016 júniusától a szükségletekhez képest amúgy is minimális keretű Otthon Melege Program kiemelt céljai közül kivették a megújulós (lakóházakról lévén szó, értelemszerűen főként napenergiás) fejlesztéseket. Röviden így lehetne összefoglalni, mi történt az elmúlt hat évben Magyarországon a napenergiában, ám a téma és a történet is összetettebb annál, hogy egyetlen bekezdésbe beleférjen. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen lépésekkel ejtette csapdába a napenergia­-szektort a kormány, illetve a kormányzati döntésekre meghatározó befolyással bíró gazdasági érdekháló.

A helyzet

Hogy Magyarország európai és regionális összehasonlításban is látványosan lemaradt a napenergia hasznosításában, az makro­ és mikroszinten is jól látható. 2015­-ös adatok szerint (frissebb még nincs) nálunk a beépített napelemek össz­kapacitása mindössze 77 MW, miközben a kétmilliós igaz, délebbi fekvésű Szlovéniában ugyanez az adat 212 MW, tőlünk északra, Szlovákiában 538 MW, Romániában 1800 MW – az igazán megdöbbentő azonban az, hogy a nálunk lényegesen kisebb napenergia-­potenciálú, viszont az energiarendszer fejlesztésében is a német mintát követő Csehországban a magyar érték közel harmincszorosa, 2126 MW, és ezt a különbséget nagyon nehéz lenne racionális érvekkel megindokolni.

Érdemes megjegyezni azt is, hogy Németországban, ahol a leggyorsabban fejlődik a piac, egyáltalán nem a támogatások hajtják a növekedést: ott nagyjából 0,8 euró, azaz 25 forint a napenergiával termelt áram kilowattóránkénti ára, Magyarországon viszont 31 – ezen az alapon nálunk kellene a legnagyobb tempójú növekedést tapasztalni.

Bővebben ...

Rogán Antal túlment egy határon

Részletek

Készült: 2016. augusztus 07. vasárnap, 20:10

Találatok: 1661

Először nem értettem, hogy miért olyan a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) , vulgo: Rogán Antal minisztériumának közleménye, mintha azt a Nagy Imre által 1954-ben létrehozott Tájékoztatási Hivatalban fogalmazták volna meg. „Néhány nappal ezelőtt az ATV »Egyenes Beszéd« című műsorában az Élet és Irodalom főszerkesztője nyíltan kérdőre vonta az őt megszólaltató tévécsatornát..." Mintha a főszerkesztő valamiféle udvariatlanságot, ne adj isten talán hálátlanságot követett volna el, amikor élő, egyenes adásban feltett egy kérdést.

De valóban, amit a KTK állít, nem lehet másként, mint az államszocializmus nyelvén megfogalmazni: ugyanis csak abban az értelmezési keretben van jelentése. „Tudomásul vesszük, hogy a médiapiaci szereplők között egyre kiélezettebb a verseny. Véleményünk szerint azonban az egyes médiumok hirdetési gyakorlatával kapcsolatos bármilyen – akár főszerkesztők közötti –, politikai célú nyomásgyakorlás elfogadhatatlan." Ó, ez a többesszám első személy, ez az állami fenyegetés, ez a míves szerénység, miszerint tudomásul veszik. S ez a félreismerhetetlen retorikai fordulat az ancien regime mélyéről, miszerint a politikai célú (sic!) nyomásgyakorlás elfogadhatatlan.

Rogán alkalmazottjának azért tévedt vissza tolla az MDP, illetve az MSZMP nyelvjátékára, mert annak, amit mondani kívántak, a nomenklatúra retorikáján kívül jelentése nincs, marad a valóság: a fenyegetés retorikája. A valóság ugyanis az – tűnt ifjúságom édes olvasmányait felidézve –, hogy Rogán hivatala, azaz ő maga ment túl egy igen érzékeny határon, amikor egyszerűen, ám pártszerűen kétségbe vonta, hogy egy független hetilap főszerkesztője azt kérdezhet egy független televíziós társaság riporterétől, amit akar. Ez önmagában véve is abszurdum.

Kovács Zoltán pedig azért fejezte így ki magát, mert épp arra gondolt, mint azt a Fidesz retorikájától távoli Monty Pythonban mondják. Pontosan arra, hogy milyen kínos is neki a kormány migránsokkal – azaz jelentős részben pokoli háborúkból, elképzelhetetlen szenvedésekből menekülő emberi lényekkel – kapcsolatos politikájáról beszélnie, miközben ugyanaz a csatorna folyamatosan közli azokat a hirdetéseket, amelyek terjesztésének jogát ugyan nem vonta kétségbe, csak mélységesen elítélte azok tartalmát.

Csakúgy, mint például én is. Például az ilyesfajta vagy elementáris tévedést vagy tűrhetetlen hazugságot tartalmazó, országszerte békés mellékutakon olvasható feliratokat: „Tudta, hogy Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni?" Holott, mint arról számos hírben olvashattunk, Brüsszel – tehát az az Európai Unió, amelynek a Magyar Köztársaság a tagja – mintegy 1300 ember menekültügyi eljárásának lefolytatását kérte, illetve, ha 1 200 000 menekült érkezne Európába, akkor szóba kerülhetne, hogy Magyarország 15 000 embert kellene, hogy be-, majd előbb-utóbb elfogadjon. Nem mellékesen közös hazánkból, amely nem a Fidesz paranoid választási kampányának üres tere, s ahol itt élünk mi is, gazdaállatunk óvó bundája nélkül is remekül, százezrével hiányzik a munkaerő, de ez a kormánynak mintha lényegtelen lenne. „Tudta? A bevándorlási válság kezdete óta ugrásszerűen emelkedik a nők elleni zaklatások száma Európában." Mindezt a Vak komondor hazájában.

A Nane (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak ellen) szerint a lezárt bírósági akták alapján a családon belüli erőszak legalább hetente (sic!) egy nő, s havonta egy gyerek életét követeli. Bizony, ezt tudtam.

Ha bárki a szabad magyar médiumok bármelyikében azt kérdezi, hogy etikus-e tényektől független vélelmek, indokolhatatlan sérelmek okán paranoid hazugságokat, fenyegetések áradatát zúdítani egy ország lakosságára, etikus-e a hatalom felelősségéről tudomást sem véve tompán félrenézni, mikor a hirtelen emelt falak túloldalán emberek éheznek.

Bővebben ...

Ál-Orbán jár köztünk

Részletek

Készült: 2016. augusztus 06. szombat, 21:58

Találatok: 1681

Vigyázat! Egy ál-Orbán jár közöttünk! Valaki a miniszterelnöknek adja ki magát, és össze-vissza ígérget mindenfelé. Csakis így lehet. Azt ugyanis nem tudom elképzelni, hogy a valódi Orbán Viktor egy éve járná az országot, és minden nagyobb városban sokmilliárdos építkezést ígérne, ipari parktól kórház- és iskolafelújításig, útépítéstől uszodáig, ami csak eszébe jut. Összesen több, mint ezer milliárdot - persze fedezet nélkül. Kizárt, hogy az igazi kormányfő ennyire blamálja magát.

Már akkor gyanút kellett volna fogni, amikor a „Modern Városok” nevű politikai turnén az ál-Orbán egyáltalán nem a miniszterelnökre jellemző elmeéllel fogalmazta meg a program célját: „A vidék fejlesztésének kulcsa…” (a hallgatóság izgatottan figyelt, hogy végre megtudhassa, mi is a probléma régen keresett megoldási kulcsa. Na mi? Nem fogják kitalálni:) a vidék fejlesztésének kulcsa „a vidéki városok fejlődése”. Meg talán még a vidéki falvaké. Hogy erre eddig nem jöttünk rá! De kár gúnyolódni, hiszen már világos, hogy csakis egy Orbán-hasonmás szélhámoskodhatott. Amint az igazi Orbán tudomást szerzett arról, hogy nevével visszaélve szédítik az ő kedves népét, azonnal visszacsináltatott mindent. Persze csak szerényen, szemérmesen, nem olyan nagy csinnadrattával, mint ahogy a bejelentések történtek, mert azoknak pompázatos rituáléja volt. Hosszú asztal a városháza dísztermében, a háttérben sok nemzetiszínű zászló,(nehogy azt hihessék a TV-nézők, hogy már megint valamelyik keleti diktátorral hercigeskedünk), jobb helyeken városcímer is. Középen egymás mellett Orbán (illetve az a csaló, aki nem átallott a szerepébe belebújni) és a polgármester. A megállapodást a csodálatos tervekről elegáns bársonymappa borítja. (A mappát azért nem kéne kidobni, az legalább ér valamit.) A két tekintélyes férfiú aláír, barátilag egymásra mosolyognak (a polgármester mosolya alázatosabb és szélesebb, a miniszterelnököt alakító valakié gondterheltebb, hiszen neki egy ország, ha nem egy egész kontinens súlya nyomja a vállát, és az órát is néznie kell, nehogy lekésse a következő városban az ígérgetést). Kezet ráznak. Hosszan, de azért nem annyira, mint a kínaiak. Taps, fanfárok, görögtűz. Illetve ezek sajnos elmaradnak, (Habony, elaludtál?!), de az összes kamera enélkül is emelkedett hangulatot mutat. Snitt. Jöhet a híradókban ellenpontként a következő hír a migránsok rémtetteiről.

Az ígéretek java részének visszavonására jóval puritánabb körülmények között került sor. Mert az igazi kormányfőnk nem szereti a felhajtást, a Várba is úgy kell majd fellökdösni. Egy forró nyári hétvégén, pénteken, amikor az egész ország kellően elpilledt, egyszer csak megszületett egy kormányhatározat, amely 126 oldalon sorolja mindazt, ami mégsem épül meg, vagy 2018 helyett majd 2022-ben. Vagy egyszer majd, ki tudja, mikor. Kamu volt, hogy kétszer 3 sávosra bővül az M1 autópálya Budapesttől Győrig és az M7 Balatonvilágosig. Nem kap összekötő utat és völgyhidat Veszprém, elkerülő körgyűrűt Szombathely, átejtették Kecskemétet és másokat is. Az ál-Orbán linkeskedett. Olyan ez, mint amikor ál-rendőr nyomul be a gyanútlan idős emberek lakásába, és rosszban sántikál. Tényleg, kellene valami azonosító szám és arcképes igazolvány a miniszterelnököknek is, ahogy a rendőröknek, enélkül bárki visszaélhet a hiszékeny emberek bizalmával.

Előfordult ez már a történelemben máskor is. Évtizedekig éltek nálunk jól, házról házra járva a tejben-vajban fürösztött ál-Petőfik. Aki látta a Borisz Godunovot, emlékezhet az ál-Dmitrijekre, akik Rettegett Iván fiának, cárevicsnek adták ki magukat. Nekik is hittek. Még jó, hogy nálunk van hepiend: Orbán, a felelős államférfi, mindent visszacsinált, amit a felelőtlen ál-Orbán ígért. Egy tollvonással visszavont, miként nagynevű elődje, II. József. Aki szintén „kalapos király” volt, teljhatalmú uralkodó, megkoronázás nélkül is.

Persze nem olyan könnyű a kamuzó ál-Orbánt megkülönböztetni a valóditól. Nem akkora kunszt az ismerős mondatokból jó kis szónoklatot rittyenteni: pár átok Brüsszelre, némi nemzeti melldöngetés, egy-két adoma. Kis gyakorlás a tükör előtt, és megy ez bárkinek.

Bővebben ...

Így nyaltok, így hazudtok ti

Részletek

Készült: 2016. augusztus 06. szombat, 03:09

Találatok: 1755

Magyarországon először elárulták az Alkotmányt, aztán az alkotmányos rendet, utána megkezdődött a konszolidáció, majd megindult a dörgölőzés és az alkalmazkodás. Naponta láthatjuk ennek szép példáit, olvashatjuk a tankönyvekbe illő hazugságokat, amelyekkel mindezt megmagyarázzák.

Szinte észrevétlen, milyen alattomos módon hízelegnek és mérgezik az emberek lelkét, mércévé teszik a mellébeszélést, a hazudozást. Ez árad az írott sajtóból, a televíziókból és rádiókból, a tudományosnak álcázott cikkekből.

Ennek tipikus példánya Leili Róbert (CEU) "A világ Felcsútjainak tündöklése és bukása" címmel az Indexen megjelent írása. Írhatna Leili a CEU zászlaja alatt születésnapi verset is Orbánnak, az tisztességesebb lenne. Leili nincs egyedül, ő korunk hőse.

A cikk üzenete: nemcsak Felcsút az egyetlen hely, amely a kedves Vezető jóvoltából fejlődik, ez természetes jelenség. Leili arcába akkor kellene a CEU portájánál belenyomni az első tortát, amikor a cikk felvezetésében úgy fogalmaz: "Felcsút 2010 óta gyorsan fejlődik, részben talán azért, mert Orbán Viktor szorosan kötődik a községhez."

Leili tehát nem biztos abban, hogy FIFA stadiont, kisvasútat, sportközpontot és még sok mást Orbán miatt építenek Felcsúton közpénzből. Ahogy az óvatoskodó kutató mondja,  Orbán "szorosan kötődik a községhez". Ott lakik. Ott van a háza. A stadion mellett. Ott nőtt fel. Szerinte "talán" ezért van az 1800 lakosú falunak stadionja.

A CEU tanára adós marad annak közlésével, 2010 és 2016 között mennyit költöttek ennek a bűnözőnek a falujára. Az ugyanis nem mutatna jól, még a végén azt gondolnák, hogy Leili nem szereti a Vezért. Annak pedig súlyos következményei lehetnének egy olyan emberre, aki csak ebben az évben hagyta ott a Magyar Nemzeti Bankot, és még fiatal ember.

Leili egy tanulmányra hivatkozik, amely feldolgozta, "hogy a hosszú távon hatalomban levő vezető politikusok szülőhelye milyen gyorsan fejlődik az ország többi részéhez képest". Honnan tudja Leili, hogy Orbán hosszú távon marad a hatalomban? Eddig másfél ciklust nyomott le, amely ugyan száz évnek tűnik, de ez nem sok. Ennyi ideig még demokratikus vezetők is hatalomban maradhatnak. De Leili már tudja.

A tanulmány olyan országokat vett alapul, ahol az ország vezetője valóban hosszabb ideje uralkodik: "azoknak a politikusoknak fejlődik kiugró módon a születési térsége, akik 13 évet meghaladó időre maradnak hatalomban: náluk az átlagos fényintenzitás-többlet a 20 százalékot is elérheti." Majd Leili a következő mondatban levonja a következtetést: "Összességében tehát Felcsút nem egyedi eset, másutt is gyorsabban fejlődik a politikus származási helye."

Ezen a ponton a tortát bunkós botra kellene cserélni. A hivatkozott vizsgálat szerint a világ diktátorai (13 évig csak diktátorok vannak hatalomban) uralkodásuk 13. évében kezdenek sokat költeni a saját falujukra. Ezzel szemben Orbán már uralkodásának 4. évében felavatta a közpénzen épült felcsúti stadiont.

S ennek alapján vonja le a következtetést a CEU oktatója, hogy "Felcsút nem egyedi eset, másutt is gyorsabban fejlődik a politikus származási helye." Ergo: ez egy normális dolog. De a leggyönyörűbb mondat az, amely arról szól, hogy a kedves Vezető falujára költött pénznek máshol jobb helye lett volna: "Ha ugyanezek a források másutt tartós haszonnal lettek volna elkölthetők, akkor a jelenség társadalmilag valószínűleg káros." Azt mondja Leili: "valószínűleg" káros Felcsútba önteni a pénzt. Valószínűleg.

Leili nemcsak akkor érdekes, ha mond valamit, hanem akkor is, amikor elhallgat valamit. Nem közli például, hogy a hivatkozott kutatás mely országok vizsgálata alapján készült. Kik azok, akikkel összehasonlította Orbánt.

Bővebben ...

Vannak-e lopós fideszesek?

Részletek

Készült: 2016. augusztus 05. péntek, 00:06

Találatok: 2430

Egy fideszes országgyűlési képviselővel (Mengyi Roland) felálló csapat közreműködik abban, hogy néhány ember EU-s támogatáshoz jusson. Jó sok pénzhez. És a pénz nincs ingyen. Először csak ötven százalékot kérnek vissza – ó azok a boldog békeidők, amikor még harminccal megelégedtek, és most ne is beszéljünk azokról a kulturálatlan hátsó-afrikai diktatúrákról, ahol tíz százalékkal szúrták ki a szerencsétlen, európai civilizációtól távol élő népek szemét.

Aztán, ahogy halad az ügy már

kilencven százalékra emelik a lenyúlás mértékét
a mieink, de biztos, ami biztos, azért előre kérnek kétszer ötmillió forintot.

A 168 órában Rajnai Attila, az egyik legjobb oknyomozó magyar újságíró izgalmas cikkben leplezi le az egész történetet.

És a többi néma csend.

Mondhatni, senki a füle botját sem mozdítja. Nincs felháborodás, sajtókampány, óriásplakát. Ez nem Zuslagh vagy Hagyó, nincs itt kérem semmi látnivaló, mindenki haladjon tovább.

Édes istenem, hát megpróbálták.

Kétségtelen, az magyarázatra szorul, hogy

miért derült ki ez az egész?
Miért indítottak a hatóságok vizsgálatot, és most miért törölték a lehallgatási jegyzőkönyvet titkosítását, amikor fideszesek is érintettek az ügyben? De valószínűleg ennek megoldása nem az, hogy hirtelen jó útra tért az igazságszolgáltatás. Gyanítom, hogy valami fideszes belháború robbantotta ki ezt, de végülis, majdnem mindegy.

És azzal sem érdemes foglalkozni, hogy az ellenzék miért néz bambán (tud nézni egy ellenzék?), miért nem repül rá az efféle sztorikra. (Tud repülni az ellenzék?)

Ott kérem most saját magával meg a másik k. anyjával van mindenki elfoglalva. Le kell kutyapicsázni Eörsi Mátyást vagy le kell leplezni egy rettenetes DK-s csalást, esetleg az Együttnek kell megmondani, hogy mit is, vagy a Liberálisokat lealázni, mert azt találták ki, hogy a szavazás az azért van, hogy szavazzunk.

Szóval nem lehet mondani, hogy semmit nem csinálnak. És nyugi,

a viták alatt az ország lerablása zavartalanul folyik.
Ám ami még izgalmasabb, hogy az efféle hírek miért nem okoznak jelentősebb megrázkódtatást a nagyközönségnek.

Megkockáztatom azért, mert már eddig is a legtöbben azt gondolták, hogy ez éppen így van. Talán a kilencven százalék egy kicsit túlzás – gondolja, aki egyáltalán gondol valamit és tudja, mit jelent az, hogy kilencven százalék.

Ám a többség csak legyint, és maximum annyit morog magában, hogy na persze. Ez megy itt. Erre kell Európa nekik. Tulajdonképpen kár is ez a fakszni a pályázatosdival, minek ez a színház.

Egyből adják oda a pénzt annak a pár erre kijelölt embernek,
akik tudják, hogy kinek kell leadni belőle (kinek, kinek, mindannyian tudjuk, hogy kinek a családjában nőnek ebből saját lábak).

A Mengyi Rolandok (az ártatlanság vélelme őt is megilleti, ezért e cikk szerzője nem állítja, hogy ő bármiféle bűnös üzelembe belement volna, csak úgy általánosságban használja becsületes nevét, nem konkrétan. Na!) meg viszik a milliókat. Néha a pártkasszába is csurog talán, meg a megfelelő lábra is leadódik, de gondolom a saját zseb is szépen dagad, s közben ki lehet mindenkit röhögni, aki ezen fennakad.1

Bővebben ...

Amikor a hülyeség körbeér

Részletek

Készült: 2016. augusztus 04. csütörtök, 08:30

Találatok: 1727

Az Orbán-kormány egyik legfőbb eszköze évek óta a gyűlöletkeltés. Az egyébként sem fényes intellektusú híveiket tartós fanatizálással hülyítik, aminek meg is van az eredménye. Naponta találkozhatunk olyan megnyilvánulással akár a neten, akár élő beszédben, hogy akinek nem tetszik a jelenlegi kormány – praktikusan nem tetszik az ország lepusztítása, szétrablása, a korrupció csúcsra járatása – az rohadt idegenszívű, hazaáruló és takarodjon innen.

Nincs is sok más lehetőség (úgy értem, ilyen országvezetés mellett nincs), hiszen jelenleg egy kisebbség – egyharmados támogatottság alatti kisebbség – igyekszik rángatni egy országot. Ha ezt demokratikus módszerekkel szeretnék megvalósítani, a választási eredményektől függetlenül be kellene vonni a többi pártot és bizony még civil és szakmai szervezeteket is. A másik opció a diktatúra bevezetése. De ezt nem lehet hagyományos módszerekkel megoldani, ugyanis uniós tagok vagyunk, az uniós elvek egy része nem kijátszható, ráadásul a rengeteg pénz is kell, ami szintén az Uniótól érkezik, fejlesztési forrás címszóval.

A jogászok és Habony Árpád, valamint az ő árnyéka – bizonyos Arthur J. Finkelstein – közös erővel tanulmányozták a lehetőségeket. A hitleri Németország propagandagépezetétől volt mit tanulni és tanultak is. Tudom, ilyenkor felhördülnek a hívek csakúgy, mint a finom lelkű politológusok, elemzők és mindazok, akik távolságot igyekeznek tartani a politika mai magyar valóságától és távlatosan szemlélik az eseményeket. Csúnya dolog ilyet mondani és nem is illik beletiporni emberek érzékenységébe. Szerintük. Szerintem meg jobb szembenézni a valósággal akkor is, ha ocsmány, mint egy életen át rettegni az ágy alatt rejtőzködő mumustól és azt hazudozni önmagunknak, hogy nincs is ott semmi, de ha van, akkor az nem szörny, hanem királylány.

Hát nem, nem királylány és nem szépséges tündérke, hanem mocskos szörnyeteg.

A kormány módszere a hatalma megtartására primitív, ugyanakkor nagyon hatékony. Meg kell győznie a híveit, hogy egy ellenséges környezetben élnek, külső és belső ellenségek folyamatos támadásai közepette. Védekezésre kell kényszeríteni őket. Ez működik is, hiszen egy rendes hívő (mert ez nem egy politikai párt, vagy irányzat melletti elkötelezettség, hanem egy szekta, elvakult és meggyőzhetetlen hívőkkel) nem sokat gondolkodik azon, hogy mennyi a valóságtartalma az ő hitének.

A folyamatos, évek óta tartó agymosás következménye remekül látszik. Ennek eredménye a napokban történt incidens is, amikor Budapesten ünnepi felvonulást tartott a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Mint minden évben, most is színes ruhákban, vidáman, zenélve-táncolva vonultak fel. Szem- és fültanúk szerint azonnal felbugyogott a nemzeti érzelmű nézőkből a régóta nevelgetett sötét gyűlölet. Mocskos migránsok, takarodjatok, ez a mi országunk, gyilkos iszlamisták, felkötni őket. És így, hosszan, változatosan.

Mindezt olyan emberekre, akik egytől egyig magyarok, a világ legbékésebb közösségéhez tartoznak és hosszú évek óta nagyon nagy szerepet vállalnak a hajléktalanok, szegények, betegek megsegítésében. Ők osztják az ételt húsvétkor és karácsonykor, amikor a többezres tömeg várakozik az adományokra. De nem csak ünnepnapokon, minden nap osztanak ételt. Részben ők maguk termesztik az alapanyagokat, tehát a két kezük munkájával bizonyítják napról napra a szegények iránti elkötelezettségüket, valamint adományokból vásárolják a szükséges kiegészítést. Húst nem fogyasztanak, mert az életet oly mértékben tisztelik, hogy még egy állat életének kioltását sem tartják elfogadhatónak. Semmi közük sem a menekülthullámhoz, sem pedig az iszlámhoz, az Iszlám Államhoz pedig végképp.

Bővebben ...

A jelen tétje

Részletek

Készült: 2016. augusztus 02. kedd, 23:14

Találatok: 1874

Egyetlen népszavazás lesz idén Magyarországon. A kormányé. Hat év „nemzeti együttműködésének” tapasztalatai alapján nehéz szabadulni a feltételezéstől: a Nemzeti Választási Iroda mindent elkövetett, hogy az állami földeladások elleni tiltakozás esetében az érvényes aláírások száma a 200 ezres határ alatt maradjon.

Ugyanakkor, mondjuk egy évtizeddel ezelőtt az MSZP-nek meg se kottyant volna, hogy a szükséges aláírás-mennyiség többszörösét összegyűjtse. A fennálló politikai rezsimmel szemben szükséges is lett volna a túlgyűjtés, mert az erőpolitika csak az ellenerőből ért. Ha van. Amikor egyetlen párt ereje kevés, becsatornázhatók-e külső energiák? A szövetségpolitika dilemmái nem a jelöltállításnál kezdődnek, hanem jóval korábban. Megnyerhető-e a partnerpártok támogatása? Hoz vagy visz, ha igen? Vajon érdekükben áll egymást támogatni? Visszaadják a szívességet? Ha szövetkeznek, mindenkit be kell venni? Ha valaki kimarad, a senki földjére kerül? Rosszabb neki, ha ott van?

A politikában az együttműködés magában hordozza a versenyt. A szövetkezni képes politikai erők szavazóbázisai között szinte mindig van átfedés, s egyiküknek sem mindegy, melyiküknél realizálódik végül a támogatás. A hazai demokrata ellenzék szervezetei évek óta ugyanarra a szűk másfél millió szavazóra vannak utalva. A szervezeti széttagoltságot a személyiségek, arculatok, programpontok különbsége indokolja, de közben egyik párt sem képes arra, hogy önállóságára támaszkodva elrugaszkodjon, dinamizálva az egész demokrata oldalt. És akkor még szó sem esett a civil üstökösökről, akik a pártok számára egyidejűleg jelentenek reményt – a választók mozgásba hozásával – és veszélyt, mivel előbb-utóbb egy civil mozgalom elviheti a szavazókat minden ellenzéki párt elől.

A szervezeti nehézségek szorosan összefüggenek a tartalmi ügyekkel, vagyis azzal, ki mit tud az állampolgárok számára hitelesen mondani. A föld­eladási népszavazási kezdeményezés a törvényesített korrupcióról, az állami eszközökkel folytatott klientúraépítésről és a gátlástalan egyéni gazdagodásról szólt. A fennálló rendszer alapmechanizmusai kerültek célkeresztbe. Csakhogy a választópolgárok korruptnak tartják az egész politikai osztályt, kiváltképpen azokat, akik már voltak kormányon. Mára a Fidesz korruptsága is evidenciává vált, ám ettől az ország szétlopásának ostorozása önmagában nem válik működőképes politikai programmá.

Még a kormány kvótanépszavazásának érvényessége is kétes, pedig horribilis összeget fordít propagandára a mi pénzünkből. Ez a bizonytalanság sokszoros erővel jelentkezhetett volna a földnépszavazás kapcsán. A korrupt rendszerrel szembeni „népítélet” eléréséhez a konkrét kérdés szimbolikus erővel való feltöltésére lett volna szükség. Az erre irányuló erőfeszítés svungjának kellett volna már érződnie az aláírásgyűjtés időszakában is. Hiszen a kormány sem a kampányban akarja megnyerni a kvótanépszavazást. Másfél éve építi szisztematikusan a menekültellenes közhangulatot, és propagálja a téma elsődleges fontosságát.

Az ellenzéki problémacsomó része tehát a szervezeti gyengeség, a konkrét pártszereplők viszonya egymáshoz, a róluk kialakult közvélekedés, valamint az ügyek átértelmezésére való képesség hiánya és a témaválasztás következményeinek gyakori be nem látása. Meg persze mindezek összefüggése. Nem az a kérdés, hogy – deus ex machina – hoz-e majd változást 2018. Inkább az, ki és mikor vágja át ezt a problémacsomót, hogy ennek következtében végre lehessen változás.

Bővebben ...