- Részletek
-
Készült: 2016. február 17. szerda, 08:12
-
Találatok: 1941
Kósa Lajos: SZÁZSZOR jobb ma a magyaroknak, mint az MSZP idején. Tiszta, világos és érthető beszéd. Ilyen ostobaságokat bárki képes mondani, Kósa Lajos pedig kimondottan tehetséges ebben a műfajban.
A Fidesz jelenlegi frakcióvezetőjével valamikor elhitették, hogy őt a Jóisten is nagyon okosnak teremtette. Kósa rendkívül naiv és hiszékeny. Isten véleménye Kósa Lajos teremtéséről merőben eltérő ugyan, de ő sohasem szokott nyilatkozgatni a köztévében. Meghagyja ezt a lehetőséget a frakcióvezető úrnak, mivel rendkívül szórakoztatónak találja a megnyilatkozásait. Egyes teológusok szerint Isten gyakran idézi is Kósát mások előtt, amikor az űr végtelenségét akarja szemléltetni nekik.
PatkánypirosításKósa Lajos pontosan százszor olyan okosnak tartja magát, mint amennyire valójában az. A kiinduló érték nem lehet túlságosan jelentős, mivel hosszú politikai karrierje során még protekcióval sem sikerült összeszednie magának egy diplomát, pedig 2010 előtt tandíjat sem kellett fizetni az egyetemeken. Diplomára igazából nincs szüksége, mivel az eszetlenségeivel ennek hiányában is hatékonyan képes szórakoztatni a környezetét. Kósa majdnem olyan okos, mint Kövér László, aki szintén hamis illúziókba ringatja magát a saját szellemi képességeit illetően. A Fidesz-KDNP soraiban az ostobaság elengedhetetlen erénynek számít, amire biztos és tartós politikai karriert lehet építeni. A vezérkar szellemi teljesítménye fordított arányban áll a FIDESZ-KDNP népszerűségével. Erre a miniszterelnök már rég rájött.
Kósa Lajosnak ez a fent említett frappáns érvelése valahonnan az óvodáskori emlékeiből törhetett utat magának a szabadba. Ebben a szubkultúrában rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy valakinek az apja mennyivel okosabb, gazdagabb, illetve erősebb másokénál. A licit határa a csillagos ég + az enyém mindig eggyel több. Az ő pártjának csínytevései alatt természetesen százszor jobb magyarnak lenni, mint azt megelőzőleg. Az általános közérzet jelenlegi értékének kiszámítási módjáról nem tett említést a tudós férfiú, így kijelentésének feltehetőleg semmi értelme sincs.
Az MSZP-nél százszor jobb kormánypártiak még arra sem képesek, hogy megértsék, mi bajuk van a pedagógusoknak az ő szépen kifundált rendszerükkel. A 25 pontból csak a fizetésemelést képesek felfogni, valószínűleg azért, mivel 2010 óta a gyors meggazdagodásban tényleg nagy gyakorlatra tettek szert. Ez az ami alapvetően meghatározza a gondolkodásmódjukat és az értékrendjüket. Az világos mindenki számára, hogy nem sok tanár szülei tudtak az életük folyamán szorgos munkával annyi pénzt összegyűjteni, mint például Szíjjártó Péter szerencsés felmenői. Az összes tanárból azonban mégsem lehet egy Mészáros Lőrinc nevű Krőzus. Annyira azért még nem megy jól az országnak és a jelek szerint mostanában nem is fog.
Ha Kósa valami értelmeset szertetett volna mondani, akkor bátran kijelenthette volna, hogy egyes magyaroknak ma tényleg sokkal jobban megy a soruk, mint az MSZP idején. Ez teljesen igaz és egy csomó degeszre gazdagodott személyt fel is tudott volna sorolni példának.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 16. kedd, 02:04
-
Találatok: 1846
Tegnap végre nemcsak a szakma, hanem a keményen tévéző és netező kisember számára is nyilvánvaló ténnyé vált, hogy Orbániában cenzúra működik, a sajtó nagy része pedig a Pártközpont utasításait követi.
Volt valami “balhé”, egy kis tüntetés, amin persze nem voltak kétmillióan, de sok ezren mégis a parlament előtt… Egy nyugis vasárnapon ez a tény a közpénzből, értsd az adónkból fenntartott közmédia szerint nem rendelkezett annyi hírértékkel, hogy foglalkozzanak vele. Az M1 híradójába például – nyilván a csokifesztivál és a mangalicafesztivál miatt – nem fért be… A hirado.hu oldalon pedig nem volt szó róla a címlapon, csak arról, hogy Palkovics szerint “okafogyottá vált a tüntetés”. Mert az oktatási államtitkár előre reagált… Nem is tudom, hogy erről nekem miért pont a TASZSZ szovjet hírügynökség jutott eszembe, és az, hogy volt idő, amikor a cáfolatokból vagy a hivatalos reagálásokból lehetett csak megtudni, hogy történt valami.
De nem csak a tízmilliárdokat elpocsékoló és lenyúló közmédia hallgatott a tüntetésről, hanem a Centrális erőtérhez köthető hatalmas médiabirodalom valamennyi orgánuma. Egységesen, nyilván nem véletlenül, hanem a Pártközpont utasításait követve. És ne feledjük, ezeket a remek sajtóorgánumokat is milliárdokkal tömi a kormány közpénzből, leginkább zsíros állami hirdetések, vagy a tulajdonosi körnek juttatott gyanús megrendelések segítségével. A Magyar Idők például szintén csak Palkovicsot idézte, miközben a több ezres tüntetésről, vagy arról, hogy zúgott az “Orbán takarodj!”, hallgattak. Ugyanez volt a helyzet a 888.hu-n, a Pesti Srácokon vagy a Lokálon is.
Az mti persze kénytelen volt foglalkozni a tüntetéssel, de azért nem vitte túlzásba. Még a sajtó számára készülő, a fontos eseményeket előre jelző beharangozó szolgáltatásába sem vette be a tüntetést a “nemzeti hírügynökség”, a Vas Megyei Polgárőr Szervezetek Szövetségének küldöttközgyűlése például nyilván sokkal fontosabb esemény volt.
Természetesen nem a pedagógus tüntetés az első hír, amit a közmédia és a habonymédia elhallgat. A DK például rendszeresen tiltakozik, amiért sajtótájékoztatói egy részéről nem tudósítanak, ilyen volt legutóbb az, amikor eltitkolták, hogy az ellenzéki párt hivatalos iratokkal bizonyította: a gyilkossággal vádolt dunaújvárosi fideszes politikus már önkormányzati képviselővé választása előtt is követett el bűncselekményt.
Mint ahogy arról sem számoltak be, hogy a Fidesz ifjúsági tagozatának elnökénél kilencmillió forint értékű hamis százeuróst találtak, miután a Keleti pályaudvaron tetten érték, amint hamis pénzt próbált eladni.
Az elhallgatások és a propaganda ízű hírszolgáltatás hátterét nemrég megvilágította a Hír TV második embere, aki a G-nap óta nyilván rádöbbent a szakmai szempontokra és elmesélte, hogy korábban: „A kormányzati kommunikációért felelős illetékesek mondták meg, mi a heti aktuális pártüzenet, mire készüljünk, mit kell a műsorokba ágyazni.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 14. vasárnap, 21:21
-
Találatok: 1840
Hosszas blogbejegyzésben vitatkozik Klinghammer Istvánnal Nahalka István oktatáskutató a blogján. A csúsztatások és előtéletek felsorolása aztán hirtelen megszakad.
Nahalka István oktatáskutató, akivel a hvg.hu is készített egy kimerítő interjút a közoktatás gondjairól, is reagált Klinghammer István volt államtitkár szavaira. Klinghammer azt mondta a Magyar Nemzetnek, kinyílt a bicska a zsebében, amikor elolvasta a Pedagógusok Sztrájkbizottságának 25 pontját. A tüntetéseket értelmetlennek látja, és kiállt a teljes központosítás mellett.
Nahalka blogján reagált Klinghammer szavaira. Szerinte a tüntetések, bár tényleg nem a szofisztikált véleménykialakítás eszközei, most szükségesek, mert a kormányra nyomást kell gyakorolni, egész egyszerűen nincs más mód az érdekérvényesítésre. Nahalka szerint az is egy kormányzati propagandaelem ismétlése, hogy a politikusok rátelepednek a tiltakozásra, "egyáltalán nem érdekes, hogy igaz vagy sem, el kell mondani, hogy ott állnak a politikai erők a pedagógusok mögött, és ettől már egy egész szavazótábor harsogja a hazugságot. Tényleg semmi köze ahhoz, hogy van-e bármi benne, ami akár csak kicsit is hasonlít a valósághoz." Ugyanilyen csúsztatás az, hogy a pedagógusok béremelést követelnének - sehol nem hangzott el ilyen követelés.
De Nahalka szerint az sem lenne baj, ha pártok jelennének meg a pedagógusok követeleései mögött. "Miért kellene, hogy szemet szúrjon bárkinek, hogy oktatáspolitikai célokért küzdő emberek szövetségeseket keresnek, és mondjuk valamilyen pártokban találják meg azokat. Mondjon nekem valaki egyetlen érvet, hogy ez miért tabu."
Az sem szerencsés, hogy Klinghammer megszabná, ki miben nyilváníthat véleményt - "Éppen, hogy arra lenne szükség, hogy megfelelő társadalmi diskurzusok keretében csiszolódjanak a vélemények, az emberek meg akarják szerezni, és szerezhessék is meg azt a tudást, ami egy alaposabb véleményalkotáshoz szükséges" tartja a blog oktatáskutató szerzője. Aki azzal sem tud mit kezdeni, hogy a pedagógusok 25 pontja között Klinghammer szerint egy sem volt, ami a pedagógusi kötelességvállalással fogllakozott volna. "De Klinghammer úr! Ezek követelések voltak! A kötelességvállalás egy másik műfaj."
Nahalka a továbbiakban ízekre szedi Klinghammer további kijelentéseit az iskolai esélyegyenlőségről éppúgy, mint a tanári és a gyerekek túlterheléséről. De nem tud a végére jutni:
"Kész! Nem bírom tovább. A maradékot elemezze az, akinek az enyémnél erősebb gyomra van."
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 13. szombat, 22:46
-
Találatok: 2513
Sajnos a KLIK és Habony Árpád magánkiállítása között kicsit elsikkadt, de a napokban Magyarországon még ezeknél is súlyosabb dolog történt. Egy újabb határt átlépve Orbán Viktor elkezdte a saját családját is beépíteni a hatalomba. A múlt héten a miniszterelnök legszűkebb köre, valamint néhány baráti vállalkozó részvételével tartott turizmuscentralizáló fejösszedugáson részt vehetett Orbán Ráhel is.
A magyar állam belekontárkodása az utóbbi években egész jól teljesítő, és további komoly potenciált rejtő hazai idegenforgalomba már magában is kétségbeesésre adhat okot. Az országimázs, az idegenforgalmi ipar serkentése azon kevés gazdasági terület közé tartozik, ahol egy komoly államnak is lehet keresnivalója, azonban a magyar állam utóbbi években elkövetett piactorzító lépései nem sok jót ígérnek. De még ez sem akkora baj, mint hogy ebben az akármiben a miniszterelnök lánya is szerepet kap.
Nem ez az első alkalom, hogy Orbán Viktor a reflektorfénybe engedi a gyerekeit, de ami most történik, az minőségileg más.
Maga Orbán Ráhel sem most szerepel először a médiában. Saját édesapja csinált az esküvőjéből elég ízléstelen bulvárseményt. 2013 őszén az ilyesmire kapható lapok napról napra közölték a miniszterelnök környezetéből csepegtetett információkat a hercegnői frigyről. Most az első Orbán-unoka érkezéséből is hasonló médiaeseményt csinálnak az ilyesmiben illetékesek: a pénteki Blikkből például kiderül, hogy a család “igyekszik diszkréten kezelni a gyermekvárást: azt magánügynek tekintik, nem is szivárogtatnak róla információkat”. Mindez egy olyan cikkben, ami nem tekinti magánügynek a gyermekvárást, és más sincs benne, mint szivárogtatott információk.
A mindenféle jeles focimeccsek VIP-páholyába beültetett Orbán Gáspár is rendszeresen szerepel a médiában. A legnagyobb felháborodást az keltette, amikor apukája még a 2014-es vébé döntőjére is szerzett neki jegyet, közvetlenül Blatter és Putyin mellé. Valóban az orbáni nepotizmus egyik legprimitívebb megnyilvánulása volt, de Magyarország nem lett tőle rosszabb hely.
Orbán Ráhel turisztikai pozicionálástól viszont garantáltan az lesz.
Hogy milyen idegenforgalmi szakember, és úgy általában is milyen ember Orbán Ráhel, arról keveset tudunk, de tulajdonképpen nem is fontos. Legendás írása a saját lábon állásról ugyan nem sok jót sejtet, de az igazi baj nem ez, hanem hogy természetesen nem szakmai múltja, hanem rokoni kapcsolatai miatt lehetett ott a múlt heti találkozón. Ez politikailag és erkölcsileg egyaránt elfogadhatatlan egy miniszterelnöktől, de ne essünk bele abba a hibába, hogy Orbán Ráhelt gyenge nőnek, dróton rángatott bábunak tekintjük. Felnőtt nőről van szó, aki saját akaratából ment be apu munkahelyére fontoskodni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 10. szerda, 01:11
-
Találatok: 1766
A reggeli tévézés közben azon töprengtem, hogyan lehetne egy kis pluszpénzhez jutni, amiből ki tudnám fizetni a svájci frank hitellel vásárolt gépkocsim régen várt forintra átváltása folytán megnövekedett részleteit. Először arra gondoltam, hogy ha teszem azt a CSOK-ot igénybe venném, máris gazdagabb lehetnék vagy húszmillióval.
De aztán ezt az ötletet gyorsan elvetettem, mert aligha tudnék három gyereket szülni, sőt férfiként valószínűleg talán még egyet sem. Ráadásul házas és nyugdíjas lévén arra sincs sok esélyem, hogy egy 40 alatti hölgyet nőül vegyek, aki ezt majd megtenné helyettem. Aztán az ötlött fel bennem, hogy esetleg szép pénzt tudnék keresni valami frappáns, a földművelésügyi minisztériumhoz benyújtott tanulmánnyal. Írhatnék például Az afganisztáni bezoár kecsketenyésztés állapota a XVIII. század elején, a Bazardüzü hegyen – címmel, de hálás téma lehetne Az iszapvulkánok hasznosítási lehetőségei, szigorúan vett agrárlogisztikai szemszögből - című értekezés is.
A netről csak össze tudnék én is ezekhez néhány oldalt ollózni.
Ám végül rájöttem, ez sem megvalósítható, sajnos nem állok olyan nexusban Fazekas Sándor miniszter úrral, hogy ilyesmivel megbízna, aki egyébként is kevés szabad idejében bizonyára még a kazah juhtenyésztés állapotáról készített nagyszerű művet tanulmányozgatja.
Merengésem közben arra figyeltem fel, hogy az ATV Start műsorában Gulyás Gergely, a Fidesz hatalom talán egyik legértelmesebb figurája (Istenem, milyen lehet a többi?), éppen azt bizonygatta Rónai Viktornak, akarom mondani Rónai Egonnak, hogy a terrorveszélyhelyzet tervezett alkotmányos szabályozásával kapcsolatban az ellenzék mennyire kompromisszum-képtelen.
Rónai Egon a beszélgetésük közben elég kitartóan legalább ötször kérdezett rá, hogy egy terrorveszélyhelyzet esetén mi indokolja a kormány 60 napos kontrolálatlan hatalmának kimondását. „Azt mondja meg, miért kell a hatvan nap?” „Még mindig nem értem, miért nem elég három nap?”
Gulyás Gergely természetesen a sokszor egymásután feltett egyértelmű kérdésre jó Fideszes szokás szerint mindannyiszor kitérő választ adott. Ennek az volt a lényege, hogy senki sem mondta az ellenzékiek közül, hogy akkor támogatnák az alaptörvény módosítást, ha nem hatvan nap lenne a javaslatban. Aztán – kínjában – még kinyögött valami olyasmit is, hogy a hatvan nap egyébként is csak egy keret, és ha ezzel a kormány visszaélne, amit ugye miért is tenne, annak reá nézve meglennének a politikai és jogi következményei. Mondta ezt Gulyás úr igen komoly arccal egy olyan ország egyik vezető politikusaként, amelyet még egy kimondottan jobboldali politológus, Fricz Tamás – nem mellesleg a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett kandidátus, CÖF szóvivő, Békemenet szervező – is találóan úgy jellemzett, hogy ez egy következmények nélküli ország. / proszektura.blog
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 08. hétfő, 20:16
-
Találatok: 1795
A pedagógusok nem várnak sokat a keddre összehívott Köznevelési Kerekasztaltól, legfeljebb azt, hogy kiderüljön, kikkel akar tárgyalni az Emberi Erőforrások Minisztériuma, és meghatározzák a fő problémákat – mondta el a 168 Órának Pilz Olivér. A miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke szerint az is kérdéses, hogy érdemi átalakítás vár-e Klebelsberg Intézményfenntartó Központra, megszűnik-e a központi vízfej, és visszakapják-e az iskolák az autonómiát.
A tankerületek 91 százalékában, 182 helyszínen már lezajlottak a köznevelési konzultációk, amelyeken 1996 iskola képviselői vettek részt – adta hírül diadalmasan múlt hét pénteken az Emberi Erőforrások Minisztériuma, nyitottságuk, kompromisszum¬készségük jeleként.
Ám például a kecskeméti tankerület fórumát a baon.hu-nak inkább „nagy átverés show„-ként jellemezték a résztvevő tanárok, ahol „látszategyeztetés” zajlott, és csak „ködös, semmitmondó válaszokat" kaptak.
Könnyen lehet, hogy a keddi Köznevelési Kerekasztal sem hoz majd a fórumoknál több eredményt. A jelek mindenesetre baljósak. A kedd reggel nyolckor kezdődő megbeszélésre a minisztérium mindössze másfél órát szánt. Utána kezdődik a Parlament oktatási bizottságának ülése. Az Emmi a meghívón azt sem közölte, kik a résztvevők, a sajtó és maguk a meghívottak is csak találgattak. Az MTI a kerekasztal leendő helyszínén elhelyezett névtáblák alapján azt írta: a tanácskozásra eredetileg csak a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet, az Eszterházy Károly Főiskola, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, az Országos Köznevelési Tanács, a Pedagógusok Szakszervezete, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, a Nemzeti Pedagógus Kar, a Nemzeti Ifjúsági Tanács, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottság és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapott meghívást.
– A meghívón csak a témák szerepeltek: az oktatás szerkezetének, a diákok túlterheltségének és a pedagógusok adminisztrációs terheinek kérdése, illetve a hátrányos helyzetű tanulók iskolai felzárkóztatásának lehetőségei. Az sem derült ki, hogy Madarász Pétert, a Miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatóját gyakorló pedagógusként, vagy a hermanos mozgalom tárgyalópartnereként hívták-e meg – mondta lapunknak Pilz Olivér, a miskolci gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke. Őt egyébként a kerekasztalra nem, de a bizottsági ülésre meghívták.
Pilztől úgy tudjuk: túl sokat a keddi egyeztetéstől nem várnak. Legfeljebb azt, hogy kiderüljön, kikkel akar tárgyalni a minisztérium, meghatározzák a fő problémákat és a következő ülés időpontját.
– Sok jót nem ígér, hogy a minisztérium egyszer már létrehozott kerekasztalt a felsőoktatás számára, ami teljesen kiüresedett. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 07. vasárnap, 21:04
-
Találatok: 1854
A közszolgálati tévében csupa jó híreket lát és hall az ember, a kellemetlen információktól, amíg lehet, megkímélnek bennünket. Erre szavaztak a magyar emberek, hogy minden jó legyen, ezért rohantuk a fülkeforradalomba.
Szerdán este Miskolcon és az ország több nagyvárosában tüntettek a pedagógusok, a diákok, a szülők. Azok, akik az oktatáspolitikának becézett butítás-politika szenvedő alanyai.
Másnap reggel megnéztem a köztévé híradóját, mert kíváncsi voltam, hogyan számolnak be a tiltakozásról. Bevallom, előítéletes voltam. Arra számítottam, hogy hazudni fognak, csúsztatni, ködösíteni, mellébeszélni. Soros Györgyöt emlegetni, és a bukott baloldalt.
Tévedtem. Egyetlen szót sem szóltak az eseményről, úgy tettek, mintha meg sem történt volna.
Ha újra kezdhetném, csakis közszolgálati hírműsorokat néznék. Látástól butulásig. Bámulnám őket napestig, rögzíteném valamennyit, nehogy bármi jóról lemaradjak. Mert a közszolgálati tévében csupa jó híreket lát és hall az ember, a kellemetlen információktól, amíg lehet, megkímélnek bennünket. Erre szavaztak a magyar emberek, hogy minden jó legyen, ezért rohantunk a fülkeforradalomba.
És láss csodát, a közszolgálati hírműsorokban minden jó lett. Rossz hírek a hazai viszonyokról nincsenek. De hát miért is lennének: van hír e nélkül is, épp elég. Meg aztán, tegyük a szívünkre a kezünket, nem is nagyon hiányzik az igazság. Főleg, ha van helyette más. Szebb, jobb, felemelőbb.
A közszolgálati médiumok, akár a gondos szülő, amíg lehet, elrejtik előlünk a sötét titkokat. Hogy nem a Mikulás hozza a csomagot a csokival, és a karácsonyfa alját sem a Jézuska pakolja tele ajándékokkal.
A húsvéti nyúl még véleményes.
Tulajdonképpen hálásnak kellene lennünk, amiért megkímélnek bennünket a sok rossztól. De nem vagyunk azok, mert nem mindenki szeret hálálkodni. Vagyunk néhányan, akik elszoktunk attól, hogy a gazda kegyeit keressük.
Rossz hír a közpénzből fizetett jó-hírhozóknak: talán soha nem is szoktunk hozzá teljesen, hogy azt nézzük, ami nézhetetlen. És egy még rosszabb hír nekik: egyre többen leszünk, akik nem vagyunk hajlandók megérteni, hogy miért jó nekünk az, ami rossz.
Miért jó nekünk, ha a kormány kezében van a média, ahelyett, hogy a sajtó kontrollálná a kormányt. Már csak a határainkon túli világ és az internet száját kéne befogni valahogy.
Az lesz majd a szép új világ: szabadon szárnyal a szó, határtalan lesz a gondolat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 06. szombat, 18:47
-
Találatok: 1876
S mit úgy hívtunk: köztársaság, az nincsen. Utolsó avas morzsáit rágjuk – ezzel a József Attila-parafrázissal kezdeném. És egy napi hírrel folytatnám: a magyar urak ellopták a korrupcióellenes küzdelemre küldött pénzeket (is). Ha a történelem színpadi vagy általában irodalmi mű lenne, azt mondanánk, ez a végjáték, innen nincs tovább. Ez már bruhaha, komédia.
De hát ismerjük el, mi mást is tehettek volna? A dilemma így szólt: visszaküldeni azt a pénzt az Európai Uniónak, vagy ellopni. És hát visszaadni még sokkal-sokkal kínosabb, mint ellopni! Hiszen Lánczi András, valamikori haverom nemrégiben pontosan megmondta, „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Mégsem végjátékozom, mert tudom, hogy régen oda az igazság, ez még nem a végjáték, és ha mégis, akkor a bő évszázada tartó, és ki tudja, mikor ér majd tényleg véget. Igazából – és ez, tudom, nem visszaélés a holtak némaságával – Ady Endre mai szavaira lennék kíváncsi, mert erről nála ékesszólóbban senki nem szólhatna. Elsőként talán megkérdezné, hogy Ugyan, magyarjaim, mit csináltatok az elmúlt százhúsz évben, ha itt tartotok? Neki már újsütetű debreceni hírlapíróként is az volt a véleménye, hogy Magyarország helyén rövidesen fehér folt lesz a térképen ezzel a felirattal: „Magyarország volt, de ellopták". És a máról talán így is szólhatna: „Most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb" – de ha ezt mondaná, tévedne. Mi, ha okosabbak nem is, de biztosan tájékozottabbak vagyunk nála, mert látjuk, mi minden történt azóta, hogy ő nincs. Van ennél is lejjebb.
Mert röviddel ezelőttig sokunk számára értelmes gondolatnak tűnt a Nemzeti Együttműködés Rendszerére úgy tekinteni, mint valami provizóriumra, olyan elhajlásra, amellyel bűneinkért büntetett Orbán bombasztikus kedvence, a „Történelem Ura", és amelyen, ha nehezen is, de túllendülünk az első alkalmas pillanatban, de mindenképpen rövidesen.
Ezzel szemben azt látjuk, hogy a NER konszolidációs szakaszához érkezett. Nem tudhatjuk persze, hogy a konszolidációban meddig jut el, de e dolgát megkönnyíti, hogy nincs kihívója. Lehetséges ellenfelei pedig alapvetően talán jóravaló emberek, úgyszintén kiváló magyar urak, akik persze a bukás pillanatában majd ellene fordulnak, de most tán fintorogva kompromisszumot kötnek a létezővel.
Továbbá az is biztosnak látszik, hogy távol vagyunk még a miniszterelnök által elérni vágyott végponttól, azaz a nemzeti együttműködés fejlődése korántsem zárult le, az állítólagos székely mondást átírva elmondhatjuk róla, hogy „ez valami és mén is valahová". Beszélhetnék éppen arról is, hova tart, de ez mindig bizonytalan terep, mert amint erre Kossuth rámutatott: „A politika az exigenciák művészete", és erről még Orbán is hallott, de ha nem hallott volna, akkor is tudja. Terveit, ha időlegesen is, alárendeli a lehetőségnek. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy az általa vágyott végpontban – legyünk bár szocialisták, liberálisok, bázisdemokraták, konzervatívok, NER-esek vagy neonácik – mindannyiunk élete nehezebb és bizonytalanabb lesz, annál is, mint amilyen most. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 05. péntek, 19:09
-
Találatok: 1997
A tervezettnél kevesebb beruházást hajtottak végre a magyar vállalkozások 2014 és 2015 ősze között, az egy éven belül fejlesztést tervező cégek aránya pedig 73,4%-ról 61,7%-ra csökkent az MFB őszi vállalati felmérése alapján. Rossz hír a teljes gazdaságnak, azon belül a finanszírozó bankoknak is, hogy az idősorban még nem volt olyan alacsony a beruházást biztosan tervező cégek aránya, mint most. Az MFB Indikátor azt is megmutatta, hogy inkább a kisebb cégek fognak beruházni, és továbbra is nagy az elsősorban önerőre támaszkodó cégek aránya annak ellenére, hogy enyhültek a banki finanszírozási korlátok.
A CSOK beruházási kedvet ösztönző hatásait még nem mutató elemzés talán legérdekesebb ábrája arra utal, hogy a beruházási kedv ismét mélyponton volt 2015 őszén. Az idősor kezdete, 2009 nyara óta nem volt ugyanis olyan alacsony a beruházást biztosan tervező cégek aránya, mint most, és a beruházást "valószínűleg" tervező cégekkel együtt is mélypont közelében vagyunk. Az alábbiakban összefoglaljuk a főbb megállapításokat.
A vártnál kisebb volt a beruházási aktivitás: a cégek 13,5%-a a tervezettnél nagyobb összegben, 39,3%-a azzal megegyező volumenben, 26,0%-a pedig kisebb összegben hajtott végre fejlesztést a felmérést megelőző egy év során. Az eredetileg tervezett és a végül megvalósított beruházások összegének mediánja 10, ill. 7 millió forint volt.
Csökkent a beruházási kedv: 2015 őszén a felmérést követő egy évben fejlesztést tervező vállalatok aránya (61,7%) 11,7 százalékponttal maradt el az egy évvel korábbitól, míg a 2014. tavaszi csúcshoz képest megfeleződött (63,2%-ról 28,5%-ra olvadt) a határozott beruházási szándékkal rendelkező cégek részaránya. Az előző 12 hónapban tervezett és végrehajtott fejlesztésekhez hasonló volumenű beruházások várhatóak a felmérést követő egy évben (a medián 10 millió Ft), azonban vállalatméret szerint vizsgálva bizonyos eltolódás figyelhető meg.
Ők voltak kevésbé aktívak: a tervezettnél kisebb volumenű fejlesztést végző cégek között az ipari cégek, a kis- és nagyvállalatok, a nyugat-magyarországi székhelyű vállalatok viszonylag nagy arányban voltak jelen. A következő 12 hónapban a tervnél kevesebbet beruházó cégek egy része újra beruházást tervez.
Bővebben ...
