Fékek és ellensúlyok nélkül
- Részletek
- Készült: 2016. június 18. szombat, 02:31
- Találatok: 1876
Kutatás-fejlesztés: szégyenletes adatok - Ahhoz, hogy Magyarországon hosszú távú és stabil gazdasági növekedés, társadalmi fejlődés legyen, az innovációra kell összpontosítani – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter egy pedagógusnapi ünnepségen. Tény, hogy a kormány az uniós források sietős megcímzésével idén gyakorlatilag megduplázza a kutatásra, fejlesztésre és innovációra költhető kereteket. Az ország versenyképességének romlását azonban ez aligha állítja meg. Ami lassan ment tönkre, nem gyógyul gyorsan. A legjobb kutatók elvándorlása például folytatódik: a World Economic Fórum (WEF) adatai szerint az ország tehetségmegtartó képessége 144 ország közül a 118. helyen áll. Nemcsak a visegrádi országok, Románia és Bulgária után, hanem Guinea, Mianmar és Mongólia mögött.
– Legfeljebb olimpiai költésben lehetünk versenyképesek, de csak azért, mert a térségből más nem pályázik – így reagált egy, a nemzetközi innovációs viszonyokat kiválóan ismerő, de neve elhallgatását kérő forrásunk Orbán Viktornak a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén elhangzott kijelentésére. Eszerint a kormány célja, hogy Magyarország Közép-Európa legversenyképesebb állama legyen. Az adatok ismeretében e cél nyilvánvaló blöff, annak ellenére is hogy a miniszterelnök megígérte: a magyar állam az eddiginél sokkal többet, 2020-ig 1200 milliárd forintot szán kutatásra, fejlesztésre és innovációra (K+F).
A gyors felzárkózás teljesíthetetlen álom. A versenyképességi számítások azt bizonyítják, hogy e szempontból Magyarország szinte kizuhant a visegrádi térségből, és balkáni teljesítményt nyújtva Bulgária és Románia versenytársa lett. Sőt számos mutatóban már ezektől az országoktól is elmaradunk. A WEF összetett adatbázisában Magyarország a kínos 63. helyre csúszott, de az ország innovációs képessége a nemzetközi üzleti élet szereplőinek megítélése szerint egyenesen a 126. helyen áll Gabon és Moldova között. A Cseh Köztársaságnak a 28., Lengyelországnak a 67. hely jutott. Ukrajna a 82., Szlovákia a 89., Bulgária pedig a miénkhez képest még mindig előkelő 108. helyen áll.
A miniszterelnök persze nem a magyar adófizetők által megtermelt forrásokra gondolt, amikor azt mondta: a kormány 2016 és 2020 között 1200 milliárdot szán kutatás-fejlesztésre. A K+F teljes nemzetgazdasági költségvetése már 2014-ben is meghaladta a 440 milliárdot, ám ebben a számban benne foglaltatik a magáncégek növekvő részesedése és persze az uniós hozzájárulás, amelynek felzárkóztatási és kohéziós alapjait a statisztikák rendre az állami költségvetés részeként tüntetik fel. Ha ezt levonjuk, akkor a hazai büdzsé saját hozzájárulása 2014-ben a maga 0,57 százalékával Málta és Lettország után a legalacsonyabb volt az unióban. A „bőkezű” adományok forrása tehát az erőltetett ütemben, már a 2018-as választások előtt megcímzett uniós pénzek kiosztása lehet. Ennek hatékonysága azonban a tudomány világában igencsak kérdéses. Egyrészt kevesebb juthat a központi régióba, ahol a legnagyobb tudományos kapacitás áll rendelkezésre, másrészt a kutatás maratoni műfaj, ha 2020 után elapadnak a most lóhalálában lehívott források, akkor jelentős részük a szélbe szállhat.
Szanaszéjjel zavarták a minisztériumi háttérintézmények népét, merthogy folyik a Nagy Ésszerűsítés és a Gigantikus Bürokráciacsökkentés, most éppen Lázár vezényletével. Sok évtizedes múlttal rendelkező intézmények szűnnek meg, ezeknek egy része valódi és fontos feladatokat oldott meg, mint például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, vagy a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság, vagy az Országos Vérellátó szolgálat - akit érdekel, az 
Tavaly alakult meg a BDPST Zrt. nevű cég, ami azóta 3 nagy értékű magyar műemlék körül feltűnt. TRA Kft. nevű leányvállalata a turai Schossberger-kastélyt vette meg 200 millióért, az az AMX HS nevű leányvállalat a Városligeti fasorban lévő Spitz-villát (a volt Rátkai klubot), az AMX Nador House nevű leányvállalat pedig a volt Postabank-székházat a József nádor téren. Utóbbit idén tavasszal a cég eladta egy szaúdi milliárdosnak, akit korábban az FBI is körözött.
Bizonyos érdekkörök hónapok óta tudatosan készültek arra, hogy lecseréljék a Zsolnay-gyár többségi tulajdonosát, aki saját vagyonából több mint egy milliárdot tett be a cégbe. És most, amikor a cég milliárdos uniós megbízásokra tehetne szert, pillanatokon belül vagyonfelügyelőt kaphat maga fölé.
Lassított összeomlás: így megy tönkre az egykori magyar büszkeség
Nem a múlt heti házkutatás-sorozat volt az utolsó hatósági cselekmény az FHB Bank körül – nem kockáztat nagyot, aki erre a lehetőségre fogad. Az FHB frontembere, nemrég még Orbán Viktor bankügyi megmondója, Spéder Zoltán ellen kora középkori tanulmányainkat idéző, könyörtelen leszámolás folyik, a Simicska-féle G-nap ehhez képest lányregény.
A kormány sokkal fontosabbnak tartja a közvélemény-kutatásokat, mint ahogy azt a nyilvánosság számára mutatja. Nem is annyira a népszerűségi mutatókat, bár azok alakulását is érzékenyen nyomon követi – hanem sok minden mást, amiből politikai hasznot lehet kovácsolni.
Tanévzáró, tüntetés, eső. A pedagógustüntetések velejárója az eső, kiegészítője az esernyő. Érdekes tüntetés ez. Nem volt akkora hírértéke, hogy foglalkozzon vele a sajtó. Most sincs. Nem érdekli a vezető médiumokat. Igaz is, itt a foci, az most mindent felülír. Az Origónál már régen, az Indexnél ki tudja, mi a helyzet és mi lesz a jövőben.
A felelősség igénye és a tájékozottság hiánya, a kinyilvánított jó szándék és az alaptalan minősítés jellemezte leginkább Dávid Ferenc VOSZ-főtitkár véleménycikkét az alapjövedelemről (Népszava, július 7.). Dávid számon kéri a Párbeszéd Magyarországért (PM) felelősségét, szerinte „be nem teljesülő reményeket ébreszthet” az alapjövedelem „propagálása”. És miközben „rendkívül fontosnak” tartja a „a szakmai érvek ütköztetését”, nincs birtokában az alapvető tényeknek.
Akinek szeme van, illetve az utóbbi 15 évben nem egy ürgelyukban élt, annak számára már tökéletesen nyilvánvaló, hogy mi az