Hírek

Egy kis adalék ahhoz, hogy lett a 8-ból kézen-közön 100 milliárd – Úszó-vb vagy szimpla gengszterizmus

Részletek

Készült: 2017. január 08. vasárnap, 00:44

Találatok: 1916

Orbán szereti Gyárfást, Gyárfás szereti Orbánt: senki nincs ám itt hülyének nézve, dehogy. Tegnap az Országházban fogadta Orbán Viktor Gyárfás Tamás leköszönt úszóelnököt. „Orbán Viktor a találkozón hangsúlyozta, hogy a sportdiplomata itthoni és nemzetközi tevékenységére a jövőben is kiemelten számít…” – idézi a hvg.hu Havasi Bertalan miniszterelnöki szóvivőt.

A portál interjút is készített az elcsapott (pardon, önként lemondott) elnökkel, ahol Gyárfás azt bírta mondani, hogy politikáról ugyan nem beszélt Orbánnal, de a miniszterelnök az úszás terén támogatta őt. „A miniszterelnök úr politikáról soha nem beszélt velem, miért is tette volna. A sportban az úszás viszont minden támogatást megkapott tőle, mint ahogy én is.”

Szóval itt van ez a két fidélis cimbora, esznek egymás tenyeréből „a jövőben is kiemelten”.

Az úszó-vb ára mindeközben rendületlenül

kúszik fölfelé, 8 milliárdról indult (ezt az összeget anno épp Gyárfás dobta be), aztán lett 14 (ez a kormány felől érkezett), majd valaki összeadta a kettőt, s lett 22, kisvártatva 49, valamivel később 64 milliárd lett, végül már mindenki 90-100-ról beszél, az egész gyalázat itt elolvasható.

De van ennek egész történetnek egy mozzanata, ami mikroszkopikus pontossággal mutatja meg, hogy mi is folyik ott a legnyíltabb orcátlansággal. S ez nem is az, hogy az eredetileg belengetett úszó mesepalota helyére végül valami rettenetet húztak fel ebből a pénzből, hanem tényleg csak valami apróság.

Történetesen az, hogy Gyárfás Tamás, mint ennek a csodálatos sportünnepnek a legfőbb előkészítője, 28 millió forintból (ugye, pimf tétel ez a nagy egészhez képest) felújíttatta a szép emlékű Nap TV Angol utcai székházát, hogy az majd milyen rohadt jó lesz főhadiszállásnak vagy mi az anyja kínjának, a tőle a francba messze megrendezendő világbajnokságnak. Ő aztán 1 forintért úgy bérbe adja a jó ügy oltárán, mint a sicc.

Aztán – hogy, hogy nem: fellázadt Hosszú Katinka vagy az összes magyar uszoda – Gyárfás lemondott az úszóelnökségről, lemondott az Angol utcai főhadiszállásról, alkalmasint Mészáros Lőrinc tett neki visszautasíthatatlan ajánlatot. Aki aztán bele is ült a készbe – a régi jó Fidesz-módi szerint. Hamarosan innen virágoztatja fel az Echo TV-t, amit ugyancsak készen vett egy hasonszőrű figurától, Széles Gábortól.

Ismerik a viccet Don Corleonéval,

meg az ő énekes keresztfiával (Johnny Fontaine), illetve a zenekarvezetővel, aki nem akarta elengedni a pacsirtát? Talán csak annyi a különbség, hogy Gyárfás nem zenekarvezető, bár ha ebben az orbáni, mészárosi kontextusban azt mondjuk rá, hogy szintén zenész, nem tévedünk nagyot (csak jóval kisebb a hangszere, úgyszólván egy tilinkó).

Tehát volt itt némi elszámolási vita, lerendezték. Persze, a maguk módján. De legyen, még azt is értjük valahogy, hogy most van képük kiállni a nyilvánosság elé, s az egyik veregeti a másik hátát, az meg odanyal egyet – ők így csinálják. De azt már végképp fel nem foghatjuk, hogy miért kellett ebbe a mocsokba a sportolókat is belekeverni. Hacsak nem merő romlottságból.

Bővebben ...

Azt gondolják, bármit megtehetnek

Részletek

Készült: 2017. január 07. szombat, 00:48

Találatok: 1718

A mosolygós kampány mögött nagyon is kitapintható Magyarország lassú, de biztos hanyatlása. Vélemény. - A Fidesz az első perctől fogva állampárt megvalósítására törekedett, és nagy erőket vetett be, hogy visszaszorítson minden erőt, amely gátat szabhat a hatalom gyakorlásának. A hatalmi erőszak a múlt évben új fordulatszámra kapcsolt, amely azonban azt mutatja, hogy a Fidesz-hatalom nagyon is sérülékeny.

Nem csupán az alkotmány módosítása, a médiatér szűkítése, az iskolarendszer központosítása, vagy a TEK létrehozása szolgálta azt, hogy a kormány a hatalmát kiterjeszthesse. A Fidesz-kormány a megállapodások demokratikus rendszere helyett kezdettől fogva egyeduralkodásra törekedett, ha kellett kényszerekkel, megfélemlítéssel. Vaskézzel szerezte meg a trafikokat és a kiskereskedelmet, és vaskézzel ragadta magához a legfontosabb tulajdoni és érdekeltségi viszonyokat a bankszektorban vagy a turisztikai szolgáltatásokban is. 2016-ig azonban nem volt példa arra, hogy a hatalom nyílt erőszakhoz folyamodjék. Az elmúlt év új fejezetet nyitott.  

A Fidesz állampártja persze nem karhatalmi erőkkel támad. A Fidesznek az 1989-es hagyomány látszatának fenntartásához óvatosnak kell lennie a nyílt állami erőszak alkalmazásával. Orbán Viktor ravaszabb, és már korábban kipróbált módszerekhez folyamodik. A piszkos munkát a B-középben edződött verőemberek és őrző-védő cégek alkalmazottai végezték el.

Kopaszok kellenek nekik

Az első nyílt atrocitás a vasárnapi zárva tartással kapcsolatos népszavazási kezdeményezés megakadályozásánál történt. Az ellenzék egyik képviselőjét kopasz verőlegények akadályozták meg abban, hogy kezdeményezését leadhassa. A vasárnapi boltzár kérdésében kiírt népszavazás veszélyes volt a kormány számára, úgyhogy nagy tétje volt ennek a kérdésnek. Miután a Fidesz legálisan nem tudta ezt megakadályozni, verőlegényekhez folyamodott. És bár egyértelműen bűncselekmény történt, az ügyészség futni hagyta az elkövetőket.

Pár hónappal később a Ligetben zajló fakivágások ellen demonstráló civileket is kétes hátterű őrző-védő cég emberei regulázták meg, akik nem riadtak meg a fizikai bántalmazástól. A tettesek ebben az esetben is elkerülték a felelősségre vonást. Hasonlóképpen az október 23-i állami ünnepségen a kormány megbízásából őrző-védő cégek tevékenykedtek, akik tettlegesen akadályozták meg, hogy ellenzéki képviselők a Kossuth téren kifejezhessék véleményüket, és akik nem tudták elejét venni, hogy a demonstrálókat a kormány szimpatizánsai bántalmazzák.

A 2016. évi népszavazási kormánykampányban az erőszak tartalmát és formáját tekintve is tetten érhető volt. A fenyegető üzenetek és a mindent elborító agresszív kampány a hatalom és az erő átható kombinációját sugározták.

Az erőszak nem működik

Azonban sem a politikai életben felbukkanó erőszakos beavatkozások, sem az agresszív népszavazás nem váltotta be a hozzá fűzött állampárti reményeket. A súlyos politikai kudarc és a miniszterelnök személyéig elérő Pharaon-botrány felbőszítette a rezsim vezetőit, és az év vége felé megszaporodtak a megfigyelések tényfeltáró újságírók és ellenzéki politikusok körül. A kormányhű TV2 sunyi lejárató kampányai visszataszító eszköztárral kezdtek el nyomulni.

A kormány lépést váltott a szabad sajtó elhallgattatásában is. Az állami hírek és média központosítása és a televíziós piac letámadása, majd az Origo és a VS hírportál bekebelezése után 2016 őszén egyik napról a másikra felszámolta a Népszabadság teljes szerkesztőségét. Ez nyílt fenyegetés volt mindazok számára, akik ma szabad akaratukból alkotnak véleményt és közvetítik a magyar társadalmi és politikai viszonyokat.

Bővebben ...

A hajó süllyed, az úri közönség táncol

Részletek

Készült: 2017. január 04. szerda, 22:12

Találatok: 2157

Az isten adta nép sír, rí és csikorgatja a fogát, rágja a zablát és rángatja az istrángot, de mindent benyel, amit csak elé raknak.

Magyarországon senki nem sztrájkolt a Fidesz-érában, mert az új szabályok szerint nem szabad. Törvényesen nem lehet a munkabeszüntetés ősi fegyveréhez nyúlni, amit mára már ember sincs az országban, aki akárcsak célra tudna tartani, hiszen cél sincs. Egyedül a magyar, magát demokratikusnak mondó ellenzék tüntet azzal, hogy beszüntette a munkát, nem agitál, nem szervezkedik, nem keres maga mögé tömegtámogatást, nem járja az országot. Nincs füle, hogy meghallja az emberek panaszait, de ha mégis, akkor sem képes azokat fölerősíteni, közös cselekvéssé transzformálni, mert nincs elve, lelke, szíve. Pont úgy, mint a kormányzó pártnak, neki is csak politikai marketing tanácsadója van, aki megmondja, mikor kinek, mit és hogyan kell mondani a szavazat-optimalizáció, a mandátum elnyerése érdekében.

Magyarországot magára hagyta saját értelmiségének jelentős része. Igaz, nem állt át a hatalom oldalára, mert ott nincs szükség értelmes emberekre, ott csak parancsot teljesítő, beszélő robotokra, biodíszletet adó, megvezetett idiótákra, strómanokra, seggnyalókra és jó pénzért bármire képes nemzeti nagytőkésekre van szükség, akik az állami megrendelésekből, az állam által kijelölt térben, senkivel igazán nem versenyezve játsszák a kapitalistát, mintha egy hétig is képesek lennének – még ha csak a magyar piacon is – igazi konkurencia mellett életben maradni. A magyar értelmiség tágra nyitott szemmel nézi, hogy kilopják a szájából a műfogsorát, a zsebéből a pénzét, a segge alól a katedráját, színházából a színpadot, őt magát pedig hülyének nyilvánítják elmeháborodott vidéki svihákok, akik helyette alakítják másodosztályú ripacsként a nemzet lelkiismerete és a haza megmentője ócska szerepét, ami – évszázadokon át – európai mértékkel is kalibrálható magyarok privilégiuma volt. Igaz, szinte mind bele is halt, vagy az elmegyógyintézetben végezte.

Ebben az országban Jézus és Mózes is megbukott volna. Héraklésznek meg sem kottyant Augiász istállója, de csődöt mondott volna, ha Pannóniát akarta volna megtisztítani a korrupciótól, még akkor is, ha a Danubiust vezette volna át az országház épületén. Nincs az a pozitív bibliai vagy görög hős, aki itt – legalább a mondáink világában – legyőzné az elvakult királyt, mert a mi meséinkben a szegény ember legkisebb fia nem megöli a kényurat, hanem elveszi a lányát feleségül, hogy megkaphassa hozzá a fele királyságot. Aztán boldogan él együtt a rendszerrel, amíg meg nem hal. A régi Tiborc még legalább panaszkodott, a mai Tiborcz már – Ráhel oldalán – a király kegyéből építi a saját lábán forgó kastélyát, amiért megdolgoznia nem kell, mert elég azt kiérdemelni.

A gerinctelen magyar milliomosok, az állami megrendelésekkel nagytőkésekké felpumpált Mészáros Lőrincek, Garancsi Istvánok, Csányi Sándorok, Hernádi Zsoltok mind a mi pénzünkből, az állami költségvetés kárára lettek nagyok. Igaz, még így sem: a 9 millió magyar vállára állva sem látszanak ki a Kárpát-medencéből, mert nem formálják és építik – mint az egykori budapesti német-, zsidó és magyar nagytőke – az országot. Fogalmuk sincs, miről is szól a 21. század. Csányi állatokat tart és feltalálta a tehénfejést, a kolbásztöltést, valamint a pénzkölcsönzést kamatra. Garancsi meg hatalmi szóval bekényszeríttette magát egy építőipari vállalatba, ami azóta állami megrendelésekből gyarapítja a tulajdonosok és a korrupt politikusok vagyonát, illetve tartja el a labdába két egyeneset belerúgni képtelen játékosokból álló labdarúgó csapatot, amit a kedves vezető hobbija miatt kellett megvennie, bár – ő is tudja – Orbán Viktor igazán máshol is köpködhetné a szotyolát a legfelsőbb ügyész Polt Péter nyakába, nem csak egy focistadionban. Mennyivel olcsóbb lenne ez nekünk…

Bővebben ...

„Rózsaszín-lelkű” demokraták! – ÉBRESZTŐ!

Részletek

Készült: 2017. január 04. szerda, 00:33

Találatok: 1743

Unom a rózsaszín-lelkű, mindig csodálkozó, őzike-tekintetű demokratákat, akik állandóan meglepődnek a kormány egy-egy újabb gonoszsága láttán. Tessék kérem végre tudomásul venni, hogy a jelen idejű Magyarországon az irrealitás a realitás legvalószínűbb megjelenési formája.

Min csodálkozunk egy olyan országban, amelyikben a kormány „jegyajándékul” egyszerűen ellopta a magánnyugdíjpénztárban gyűjtött pénzt, vagy ahol egy Mészáros Lőrinc kaliberű ember lehet a nemzeti burzsoázia egyik legfényesebb csillaga. Hagyjuk most a gázszerelőzést, nem attól olyan ez az amőba-szerű ember-féle amilyen, hanem attól a sötétségtől, ami a fejében van, ahol egyetlen lámpa ég, az viszont reflektorerősséggel. Ez a reflektor egyetlen célt szolgál, mégpedig azt, hogy miként a képregényben Gotham sötét egére, úgy a mi Mészárosunk agyába is felrajzoljon egy sziluettet, csak itt nem bőregérről, hanem egy kis, köpcös emberkéről beszélünk, aki – ha a hasonlatnál maradunk – külső és belső tulajdonságai alapján sokkal inkább Pingvinember, mint Batman.

Ne tessék csodálkozni a mini(szter)elnökünk sikerén! Ő a magyar politikában az egyetlen, aki 1994 óta – azaz több mint húsz éve – egyetlen cél érdekében dolgozik, és ettől a céljától sem vereség, sem a pillanatnyi győzelem mámora nem téríti el, ő a hatalom, méghozzá a minden körülmények közötti hatalom megszállottja.

Orbán – a mi legnagyobb pechünkre – küldetéses ember, aki úgy érzi, a világnak egyetlen lehetősége van a túlélésre, az, hogy az ő elképzelése szerint forogjon. A földi javak pedig kizárólag nála vannak jó helyen, mert mi – a többiek – nem tudnánk jól felhasználni azokat, hiszen azt sem tudjuk, mi a jó nekünk. Orbán nem egyszerűen cinikus és gonosz ember, ő súlyosan beteg. Egy, a valóságtól tökéletesen eltérő, azzal még köszönő viszonyt sem ápoló világban él, és az igazit ahhoz igazítja. Igen, alakítja, mert a folyamat már túl van az „akarja alakítani” szakaszon és csak azért nem közeledik a vége felé, mert Orbán agya – akárcsak a távolugrók az edzésen – ha elért egy bizonyos pontot, új, még távolabbi célt kreál.

Tévedés ne essék, ebben a szörnyű, önsorsrontó játszámában valamennyien bűnösök vagyunk! A közvetlen környezete, a talpnyalói azért, mert a legmocskosabb, önös érdekeiket szem előtt tartva, az ország érdeke elé helyezve nem szóltak neki, amikor még lehetett. Ma már persze a „fortélyos félelem igazgat” minden csókost, mert a kisgömböc elszabadult. Végezetül: mi sem vagyunk kevésbé vétkesek, hiszen vagy rá szavaztunk, vagy amikor kiderült, mire készül, hagytuk, had tegyen, amit akar, és beértük – beérjük – sápítozással, amikor erőszakot tesznek – nem félek a pátosztól – a nemzet testén.

A demokráciáknak a diktatúrákkal szemben a legnagyobb hátránya nem más, mint a finnyásság. Pedig a dolog sokkal egyszerűbb lenne, ha nem azon tökölnének az urak, hogy ki kivel hajlandó együttműködni. Nem, széles összefogással elzavarni, helyreállítani a demokrácia alapjait, és akkor már valóban demokratikus feltételek mellett megmérkőzhetnek önállóan is a politikai erők.  Ehhez persze minden energiát, azt is, amit ma egymás lejáratására fordítanak a pártok, egy csatornába kell – a feltételes módok ideje lejárt- terelni azért, hogy a csendes többség is „rábólintson” egy igazi, és nem kamusi mestertervre, mert nélkülük, nélkülünk nem megy, nem mehet.

Tudomásul kell venni végre, hogy ez nem a játszmázgatások ideje, itt most a mi jelenünk, és utódaink jövője is veszélyben forog.

Néró művészi vágya, lantjának pengése csak fellobbantani tudta a Rómát felemésztő tüzet, eloltani nem.

Bővebben ...

A saját démonaitól senkit sem tud megvédeni sem a betonbunker, sem a TEK

Részletek

Készült: 2017. január 03. kedd, 05:31

Találatok: 1683

Vége a régi évnek, kezdődik az új. Amúgy nem, pont abban a pocsolyában ülünk-állunk-fekszünk, mint eddig, de változott az évszám, ezt megünnepeljük.

Elsősorban is azzal, hogy az egész évben valami miatt – ezerkétszáz különféle okból – frusztrált hülyegyerekek betáraznak petárdával, tüzijátékkal és a franc tudja mivel és az nekik az év csúcspontja, hogy ezeket eldurrogtatják. Nem egyszerre, mert azt nem lehet, hogy az egyik balfék-különítmény főműve elnyomja a másikat. Délután öttől hajnal háromig robbantgatnak, mert az annyira jó. Én pedig délután öttől hajnal háromig ölben ringatom a 30 kilós, halálosan rettegő egyik kutyámat, miközben a másik a hónom alatt lapít és igyekszik időnként a bőröm alá bújni félelmében. Én megértem és tolerálom a petárdázókat, csak annyit üzennék nekik: rohadjanak is meg. De ne feledkezzünk azért meg azokról a gazdikról sem, akiket váratlanul ér az éjfél és nem gondoskodnak időben a kutyusnak biztonságos zugról, nem viszik be a lakásba, vagy zárják be olyan helyre, ahol nem eshet baja. Végső esetben az állatorvostól lehet kérni nyugtatót. Az is jobb, mint a sötét országúton elgázolt kedvenc.

Ahogy az biztos, hogy az év végével az idióták robbantgatnak, az is biztos, hogy Hajdú János főtekes felülvizsgál és hosszabbít. Ugyanis 2016 utolsó napján lejárt az Orbán nevű házának különleges és folyamatos védelméről szóló határozat, de mindenki nyugodjon meg; március 31-én éjfélig meghosszabbította Hajdú elvtárs. Konkrétan négy éve folyamatosan érvényben van.

Tehát négy éve fosik a vezér. Illetve régebben, de egyre látványosabban. Az is egy kabaré, ami a Várban történik. Több a rendőr, mint a kőműves, egy centi betont nem lehet kiönteni úgy, hogy ne ellenőrizné valaki. Én elhiszem, hogy retteg az Orbán nevű. Nem véletlen az sem, hogy nem ad interjút, nem jelenik meg nyilvánosan, mindenhol testőrök veszik körül, ellenőrzött közönség előtt mer megszólalni.

Azt is elhiszem, hogy a TEK-nek meg igazolnia kell valahogy a létjogosultságát, hiszen nem kevés pénzünkbe kerül a szervezet fenntartása. De azt jó lenne tudatosítani mindenki fejében, hogy az Orbán nevű nem az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Az égvilágon semmi nem indokolja az ilyen fokú védelmet, kizárólag csak a jól fejlett paranoia. A saját démonaitól senkit sem tud megvédeni sem a betonbunker, sem a TEK. Becsületesen kellene élni, akkor nem kellene rettegni, hogy kiderülnek a disznóságok. Nem túl bonyolult ez.

Bővebben ...

Bruck András: Három szó

Részletek

Készült: 2017. január 01. vasárnap, 10:15

Találatok: 1651

Hol lehet ezt elkezdeni? - A megalázottságnál? A kapituláció nyomasztó érzésénél? Vagy inkább a szégyennél és irigységnél, ami ifjúkoromban rendre elfogott, valahányszor egy külföldi fiatallal találkoztam, többnyire valahol az éjszakában, és amit a kettőnk helyzete közötti nyilvánvaló különbségek okoztak? A magabiztosságuk, amiről tudtam, hogy a tartós szabadság és jólét következménye, a divatos öltözékük vagy az a magától értetődő mozdulat, ahogy fizetéskor a zsebükbe nyúltak: hagyd, majd én.

Igen, a szégyen hovatovább már örökre ismerős érzése. De ezúttal nem egy külföldi előtt szégyenkezem, hanem magam, magunk előtt. Arra a régire akadt mentség, magyarázat – moszkvai pártfőtitkárok, tankok, Varsói Szerződés, elég nyomós érv volt mind –, erre a mostanira nincs. Egy nemzet visszautasítja a történelem által neki felkínált egyszeri, megismételhetetlen lehetőséget, és helyette ismét a biztos kudarchoz vezető útra lép. Önként, külső kényszer nélkül. Ráadásul ezúttal a sajátjai nyomják el. Ami azt illeti, még nem vagyunk az út végén, de a kudarc már befejezett tény. Csak a mértéke kérdéses, az, hogy hány évre esünk ki megint az időből. Újra úgy negyvenre, vagy ezúttal végleg? Inkább nem tippelek.

Monoton egyhangúsággal zajlik a magyar közélet. Bekapcsolsz valamit, tévét, rádiót, számítógépet, elolvasol valamit, ami egyet jelent azzal, hogy hazugságra ébredsz, aztán a nap végén jó eséllyel azzal is alszol el. Mindegy, miről beszélnek, minden szavuk hazugság. Az összes adat, szám, bejelentés, cáfolat. Persze volt időnk hozzászokni. Már az uralmukat bevezető „politikai nyilatkozat” első sora is hazugság volt: „...az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét”. Micsoda arcátlanság! Húsz év demokrácia után felszabadítóként utaltak saját magukra. Aztán azok is lettek, oroszok. A fülkeforradalmukban pedig nem volt egy fikarcnyi forradalmi őszinteség, pátosz, nem jött vele se testvériség, se fel- és megszabadulás, se antikapitalizmus, még jobb kórházak és iskolák sem, amit pedig nem egy despota megadott a máskülönben elnyomott népének.

És természetesen hazugság volt egy másik első sor is, ez most legutóbb a kvótanépszavazás előtt szétküldött hivatalos levélé: „Mi, magyarok, időről időre népszavazáson döntünk...”, írták, holott köztudott, hogy a kormány a sajátján kívül az összes népszavazási kísérletet megakadályozza. A budapestiek, ellentétben a hamburgiakkal, nem szavazhatnak az olimpiáról, de még a Városligetről sem. Mindkét elutasításhoz körmönfont jogi érvelést gyártottak a rezsim hitvány káderei. Miféle rendszer az, ahol az emberek a saját legközvetlenebb életükbe nem szólhatnak bele? És ahol nem a törvény, hanem kizárólag a miniszterelnök akarata számít, az milyen rendszer? Na és az, ahol a sértetteket ez nem háborítja fel?

Mi lenne, ha lemondanék tévéről, rádióról, csak hogy ne halljam a rám zúduló hazugságaikat? Ha valaha netán volt is szégyenérzetük, már nincs, a nyelvük, a szótáruk átkerült a patológia fogalmi körébe. Egyetlen hazug rokon, barát, családtag is súlyos teher, egy hazug kormány pedig egyenesen történelmi léptékű sorscsapás. Mert akiknek mindig hazudnak, azok meg vannak fosztva a tisztességes, valóban szabad élet lehetőségétől. Akkor inkább egyáltalán ne fogyasszak híreket? Éljek remeteként, mint Robinson? Nem, nem tudsz, nem lehet kiugrani. Ha meg akarod őrizni saját magad, akkor a szemükbe kell nézned, nem elfordulni. Egy diktatúrában élj úgy, mint aki diktatúrában él. És ha neked ez még mindig nem az, akkor élj úgy, hogy holnap az lesz. Ideje volna elhinni.

Azért mindig ott a kétkedés, minek az egészből ekkora dolgot csinálni. Nem mindegy nekem? Miért törődöm vele, hogy ki nyer a földárverésen, amikor én úgysem pályázom, miért dühít, hogy tévécsatornát vesz a kormány, amikor nem nézem?

Bővebben ...

Minden vég kezdet is egyben

Részletek

Készült: 2016. december 31. szombat, 16:51

Találatok: 1598

És ez igaz a naptári évekre is. Befejeződik 2016, még néhány óra és eljön 2017, az új év. Új év, új problémák, új kihívások, de nagyon jó lenne, ha új megoldások is jönnének a régi problémákra. Nem sorolom 2016 bajait, nem taglalom Orbán Viktor bűneit, nincs értelme.

Elolvastam Debreczeni József könyvét, melynek címe A szürke dominanciás.
Sokan azt tartják, hogy a könyv Simicska Lajosról, Orbán tettestársáról szól, de tévednek, ez a könyv a mai, viruló magyar diktatúráról íródott.
Olvastam egy-két kritikát, mely a könyv jelentőségét próbálta csökkenteni azzal, hogy nemigen van benne új ismeret, amiről a szerző ír - azokat a tényeket túlnyomó többségükben ismerjük, sehol semmi nóvum.
Majdnem igazuk van, mint ahogy azoknak is, akik elé odaborítanak egy-két köbméter öntvényt, csapágyat, fogaskereket, elektromos vezetéket, rézcsövet, aztán kijelentik, hogy ezeket mind-mind látták már.
Csak úgy vannak vele, mint Iván, a szmolenszki babakocsigyár munkása, akinek a gyárból hazalopott alkatrészekből, mikor összerakta, mindig egy harckocsi jött ki - ők is értetlenül szemlélik, hogy a sok kisebb-nagyobb disznóságból, szabadságunk ellopott elemeiből hogyan lett itt igen rövid idő alatt virtigli kis diktatúra.
Pedig akár érthetnék is, ha történelemórán nem a légy hallásvizsgálatával lettek volna elfoglalva, hiszen 1933 és 1939 között sem telt el több idő, mint 2010 és 2016 között.
A diktatúrák általában hatékonyak, a nép pedig az erőszakosságot az erővel, a diktatúrát a határozott politizálással igen nagyon szereti összetéveszteni, főleg, ha löknek is neki időnként kis alamizsnát, melyet természetesen tőle lopnak el, és közben csiklandozzák a nemzeti öntudatát.

A mi diktatúrácskánknak még annyi mentsége sincs, mint a megelőző korok diktátorainak lehetett, akik legalább valamiféle ideológia mentén boldogították népüket, még akkor is, ha ez az ideológia hamis volt, vagy utópisztikus, de a társadalomról szóltak.
Egy. a  hirdetője számára kívánatos társadalmi modellt kívántak elérni erőszakos eszközökkel.
A mi diktátoraink is ilyenek voltak a múltban, megspékelve azzal, hogy ideológiájuk mögött egy-egy világhatalom ereje és hol kimondatlan, hol erőszakos kényszere állt.
Ma nincs ideológia, legfeljebb letűnt korok avítt és poros eszméinek visszaböfögése folyik, miközben a hatalomgyakorlás szimbolikája egy jelmezbál hangulatát idézi - a liba hattyúnak öltözik, és fene elégedett magával...
A mai hatalom a hősi időket idézi, amikor egy vesztett háború után egy másik vesztett háború felé masíroztunk, előkészítve néhányszázezer magyar baka és zsidó halálba küldését, az ország porig rombolását, utat nyitva Szálasinak és Rákosinak.
A legfájóbb pont a mai helyzetben az, hogy ezek - beleértve a köpcös kis haspókot is - a mieink, ezekből a suttyókból egy se nevelkedett polgári miliőben, ezeket be lehetne vonni aranyfüsttel, az se segítene rajtuk, hiszen számukra idegen közegben mozognak, idegen mintákat követnek, úgy mutatnak a Sándor-palota aranyozott stukkói között, mint kutyaszar a meisseni tálban.
Ezekből a megtagadott rendszer nevelt elsőgenerációs értelmiséget, de elfelejtették, hogy honnan jöttek, még akkor sem jut eszükbe, amikor nyakukban a szalvétával hagymát esznek hagymával - kanállal...
De ezt még túl lehetne élni, hiszen a jó ízlés isteni adomány, vagy van, vagy nincs, ami viszont vérfagyasztó, az az ideológia abszolút hiánya, hacsak a rablást nem tekintjük ideológiának.
Ezt a problémát járja körül Debreczeni könyve, bemutatva, hogy hogyan áll össze alkotóelemeiből a diktatúra, és megmagyarázva azt, hogy miért téved, aki azt gondolja, hogy ez ad hoc lépések sorozata, a Viktátor improvizál, vagy megtévesztették szegényt.
Nem így van.
Ez jól felépített, logikus lépések sorozatának következményeként beállt helyzet, az állam foglyul ejtése, egy bűnszervezet létrehozása, működtetése, az ország leigázása.

Bővebben ...

Para-Kovács Imre: A szabadság lőterei

Részletek

Készült: 2016. december 30. péntek, 22:29

Találatok: 1775

Repüljetek, aztán majd lelőlek benneteket. Úgysem mentek a mennybe. - Bármelyik magyar általános iskolás rávágta volna a választ arra a kérdésre. Mi hiányzik még ebből az országból, mire van még szükségünk, miután minden államtitkár kapott egy stadiont, minden kormánytag egy szőlőhegyet és minden lézengő ritter egy középületet a belvárosban – lőterekre. Mert amíg a Föld kerek, mindig lesznek lőterek.

A kormányfői indoklás szerint azért van szükségünk lőterekre minden járásban, mert nem elég sportos a magyar. Tényleg. Keveset mozgunk, sokat eszünk, ráadásul egészségtelen, szemét kajákat, iszunk, mint az állat, dizájnerdrogokkal tömjük magunkat, keveset alszunk, nem szedjük rendesen a vitaminokat és táplálék-kiegészítőket, egyszóval ramatyul vagyunk és úgy is nézünk ki, éveink meg vannak számlálva.

Itt azonban megtorpannék kicsinyt, mert a közvélekedéssel ellentétben nem a pálinkával ébredő paraszt kap nyombélfekélyt, aki szalonnát reggelizik, miközben annyi kalóriát éget el, hogy attól sírva fakadna egy komplett fitneszterem, még csak nem is a zsíros kenyeret ebédelő gyerek, hanem mindazok, akik szorongva élik le az életüket, rettegve kelnek fel reggel, műanyagot zabálnak kapkodva, aztán rettegve alszanak el a Xanaxos fröccs után. A bizonytalanság öl, nem a zsír, bár a bizonytalanság zsírral még biztosabban.

Fontos tehát a sportos életmód, de talán még fontosabb lenne egy olyan országot összerakni, ahol nagyjából lehet tudni, hogy holnap is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint ma, és nem egy ötletrohamoktól szenvedő, kapkodó horda rángatja a kormányrudat. De ez csak álom, marad a sport.

Sokan fölkapták a fejüket, és azzal próbálták szembesíteni az ötletgazdát, Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy ugyan mitől lenne sportosabb az, aki egy AK-47-essel vadászik céltáblára, mint az, aki nem, de ők tévednek, egyáltalán nem értették meg a kormányfő koncepcióját.

Nem azok lesznek kisportoltabbak, egészségesebbek és fittebbek, akik lőnek, hanem azok, akikre.

Gondoljunk csak bele: a gazellának mindegy, hogy a gepárd baromi gyorsan üldözi vagy egy Beretta 686 E Black sörétes puskával vadászik rá – menekülnie kell, izmai fejlődnek, testalkata sportos lesz, egészsége kiváló, minden más esetben zsákmány a neve, és génjeit nem adhatja át utódainak.

Miért érdemelnek jobb életet a gazellák, mint a magyar emberek?! – tette fel a kérdést a miniszterelnök, és rögtön meg is válaszolta, mert ő olyan ember, hogy kérdést nem hagy megválaszolatlanul. Nem érdemelnek jobbat, elvégre csupán oktalan állatok, míg a magyarok – minimum – zsenik.

A gazdagok, a szerencsések, a sikeresek már eddig is kiváló egészségnek örvendtek, hiszen megannyi lehetőségük volt a stressz levezetésére, az egész napot igazgatótanácsi, minisztériumi, tanácsadói munka kipihenésére, elgémberedett tagjaik kinyújtóztatására, levezetésre a kondigépek között, személyi edzők igénybevételére, de Magyarország nem csak gazdagokból, sikeresekből és szerencsésekből áll (még nem, tette hozzá gyorsan a miniszterelnök gondolatban, még nem, de hamarosan, talán már jövőre), úgyhogy addig is tenni kell valamit értük. Hiába, no, ilyen miniszterelnökünk van, mindig azon gondolkozik, mit tehetne azokért, akik – saját hibájukból ugyan, de – még nem veszik ki részüket a nemzeti együttműködés rendszerének sikercunamijából. Ezzel kel, ezzel fekszik. Ilyen ember ő.

Miattuk épít a kormány minden járásban 27 milliárd forintból lőteret.

Bővebben ...

Soha ilyen sötét éve nem volt a szabad sajtónak Magyarországon

Részletek

Készült: 2016. december 30. péntek, 02:24

Találatok: 1776

Mióta plurális média működik Magyarországon, minden kormány elemi kötelességének érezte, hogy maga alá gyűrje, felvásárolja, vagy ha ez nem ment, minden rendelkezésre álló eszközével nyomassza a politikai sajtó egy részét, és a benne dolgozó újságírókat.

Érezte az ügy fontosságát Antall József, Horn Gyula és Gyurcsány Ferenc is, olyan mélységig viszont egyetlen hatalom sem próbálta még saját képére formálni a magyar nyilvánosságot, mint a mostani. Orbán Viktor és pártja már első kormányzása idején tudatosan foglalt állásokat a magyar médiapiacon, ellenzékben sem sajnálta a pénzt a médiumok létesítésére, 2010-es második ciklusával pedig további terjeszkedésbe kezdett.

A miniszterelnök tavaly viszont váratlanul összekapott a médiabirodalmát igazgató Simicska Lajossal, és ezzel elvesztette befolyását a kormánypárti sajtó - pl. a Magyar Nemzet, a Hír TV, a Class FM, a Metropol ingyenes lap és a Lánchíd Rádió - felett. Hirtelen szócsövek és támogatók nélkül találta magát, úgyhogy gyorsan magas sebességbe kapcsolta a médiagépezetet.

2015 tavasza óta kiemelt politikai feladat Simicska médiabirodalma, a Nemzet-csoport megfojtása, valamint új csatornák alapítása, felvásárlása, és a konkurencia megrövidítése.

Jövőre választási kampány is kezdődik, ezért az idő is sürgető tényező lett. És hogy még egyszer ne mehessen el egy emberen a teljes portfólió, Orbán több, korábban a médiát kerülő kormányközeli figurát engedett a piacra:

Schmidt Mária, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Matolcsy György körei is bejelentkeztek, az állam pedig tízmilliárdos nagyságrendű összegekkel járult hozzá a terjeszkedéshez.

A Fidesz idén több fronton folytatta a tavaly megkezdett médianyomulást, de a tempó, a minőség és a mennyiség minden előzetes várakozást felülmúlt.

1. Közpénzek milliárdjaiból csinálnak propagandatévét a piacot felzabáló TV2-ből

Andy Vajna annyira sok pénzt keresett a kaszinókoncesszióknak köszönhetően, hogy tavaly év végén még az is hihetőnek tűnt, saját pénzéből vette meg a TV2 kereskedelmi tévécsaládot.

Idénre kiderült, nem erről van szó: Vajna két forrásból, több mint 10 milliárd forint állami banki kölcsönből vette meg az egykori producer a tévécsaládot. Később az Eximbank még a biztonság kedvéért 1,2 milliárd forint működési hitelt is adott a filmügyi biztos csatornájának.

Bővebben ...