- Részletek
-
Készült: 2016. augusztus 07. vasárnap, 20:10
-
Találatok: 1723
Először nem értettem, hogy miért olyan a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) , vulgo: Rogán Antal minisztériumának közleménye, mintha azt a Nagy Imre által 1954-ben létrehozott Tájékoztatási Hivatalban fogalmazták volna meg. „Néhány nappal ezelőtt az ATV »Egyenes Beszéd« című műsorában az Élet és Irodalom főszerkesztője nyíltan kérdőre vonta az őt megszólaltató tévécsatornát..." Mintha a főszerkesztő valamiféle udvariatlanságot, ne adj isten talán hálátlanságot követett volna el, amikor élő, egyenes adásban feltett egy kérdést.
De valóban, amit a KTK állít, nem lehet másként, mint az államszocializmus nyelvén megfogalmazni: ugyanis csak abban az értelmezési keretben van jelentése. „Tudomásul vesszük, hogy a médiapiaci szereplők között egyre kiélezettebb a verseny. Véleményünk szerint azonban az egyes médiumok hirdetési gyakorlatával kapcsolatos bármilyen – akár főszerkesztők közötti –, politikai célú nyomásgyakorlás elfogadhatatlan." Ó, ez a többesszám első személy, ez az állami fenyegetés, ez a míves szerénység, miszerint tudomásul veszik. S ez a félreismerhetetlen retorikai fordulat az ancien regime mélyéről, miszerint a politikai célú (sic!) nyomásgyakorlás elfogadhatatlan.
Rogán alkalmazottjának azért tévedt vissza tolla az MDP, illetve az MSZMP nyelvjátékára, mert annak, amit mondani kívántak, a nomenklatúra retorikáján kívül jelentése nincs, marad a valóság: a fenyegetés retorikája. A valóság ugyanis az – tűnt ifjúságom édes olvasmányait felidézve –, hogy Rogán hivatala, azaz ő maga ment túl egy igen érzékeny határon, amikor egyszerűen, ám pártszerűen kétségbe vonta, hogy egy független hetilap főszerkesztője azt kérdezhet egy független televíziós társaság riporterétől, amit akar. Ez önmagában véve is abszurdum.
Kovács Zoltán pedig azért fejezte így ki magát, mert épp arra gondolt, mint azt a Fidesz retorikájától távoli Monty Pythonban mondják. Pontosan arra, hogy milyen kínos is neki a kormány migránsokkal – azaz jelentős részben pokoli háborúkból, elképzelhetetlen szenvedésekből menekülő emberi lényekkel – kapcsolatos politikájáról beszélnie, miközben ugyanaz a csatorna folyamatosan közli azokat a hirdetéseket, amelyek terjesztésének jogát ugyan nem vonta kétségbe, csak mélységesen elítélte azok tartalmát.
Csakúgy, mint például én is. Például az ilyesfajta vagy elementáris tévedést vagy tűrhetetlen hazugságot tartalmazó, országszerte békés mellékutakon olvasható feliratokat: „Tudta, hogy Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni?" Holott, mint arról számos hírben olvashattunk, Brüsszel – tehát az az Európai Unió, amelynek a Magyar Köztársaság a tagja – mintegy 1300 ember menekültügyi eljárásának lefolytatását kérte, illetve, ha 1 200 000 menekült érkezne Európába, akkor szóba kerülhetne, hogy Magyarország 15 000 embert kellene, hogy be-, majd előbb-utóbb elfogadjon. Nem mellékesen közös hazánkból, amely nem a Fidesz paranoid választási kampányának üres tere, s ahol itt élünk mi is, gazdaállatunk óvó bundája nélkül is remekül, százezrével hiányzik a munkaerő, de ez a kormánynak mintha lényegtelen lenne. „Tudta? A bevándorlási válság kezdete óta ugrásszerűen emelkedik a nők elleni zaklatások száma Európában." Mindezt a Vak komondor hazájában.
A Nane (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak ellen) szerint a lezárt bírósági akták alapján a családon belüli erőszak legalább hetente (sic!) egy nő, s havonta egy gyerek életét követeli. Bizony, ezt tudtam.
Ha bárki a szabad magyar médiumok bármelyikében azt kérdezi, hogy etikus-e tényektől független vélelmek, indokolhatatlan sérelmek okán paranoid hazugságokat, fenyegetések áradatát zúdítani egy ország lakosságára, etikus-e a hatalom felelősségéről tudomást sem véve tompán félrenézni, mikor a hirtelen emelt falak túloldalán emberek éheznek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. augusztus 06. szombat, 21:58
-
Találatok: 1791
Vigyázat! Egy ál-Orbán jár közöttünk! Valaki a miniszterelnöknek adja ki magát, és össze-vissza ígérget mindenfelé. Csakis így lehet. Azt ugyanis nem tudom elképzelni, hogy a valódi Orbán Viktor egy éve járná az országot, és minden nagyobb városban sokmilliárdos építkezést ígérne, ipari parktól kórház- és iskolafelújításig, útépítéstől uszodáig, ami csak eszébe jut. Összesen több, mint ezer milliárdot - persze fedezet nélkül. Kizárt, hogy az igazi kormányfő ennyire blamálja magát.
Már akkor gyanút kellett volna fogni, amikor a „Modern Városok” nevű politikai turnén az ál-Orbán egyáltalán nem a miniszterelnökre jellemző elmeéllel fogalmazta meg a program célját: „A vidék fejlesztésének kulcsa…” (a hallgatóság izgatottan figyelt, hogy végre megtudhassa, mi is a probléma régen keresett megoldási kulcsa. Na mi? Nem fogják kitalálni:) a vidék fejlesztésének kulcsa „a vidéki városok fejlődése”. Meg talán még a vidéki falvaké. Hogy erre eddig nem jöttünk rá! De kár gúnyolódni, hiszen már világos, hogy csakis egy Orbán-hasonmás szélhámoskodhatott. Amint az igazi Orbán tudomást szerzett arról, hogy nevével visszaélve szédítik az ő kedves népét, azonnal visszacsináltatott mindent. Persze csak szerényen, szemérmesen, nem olyan nagy csinnadrattával, mint ahogy a bejelentések történtek, mert azoknak pompázatos rituáléja volt. Hosszú asztal a városháza dísztermében, a háttérben sok nemzetiszínű zászló,(nehogy azt hihessék a TV-nézők, hogy már megint valamelyik keleti diktátorral hercigeskedünk), jobb helyeken városcímer is. Középen egymás mellett Orbán (illetve az a csaló, aki nem átallott a szerepébe belebújni) és a polgármester. A megállapodást a csodálatos tervekről elegáns bársonymappa borítja. (A mappát azért nem kéne kidobni, az legalább ér valamit.) A két tekintélyes férfiú aláír, barátilag egymásra mosolyognak (a polgármester mosolya alázatosabb és szélesebb, a miniszterelnököt alakító valakié gondterheltebb, hiszen neki egy ország, ha nem egy egész kontinens súlya nyomja a vállát, és az órát is néznie kell, nehogy lekésse a következő városban az ígérgetést). Kezet ráznak. Hosszan, de azért nem annyira, mint a kínaiak. Taps, fanfárok, görögtűz. Illetve ezek sajnos elmaradnak, (Habony, elaludtál?!), de az összes kamera enélkül is emelkedett hangulatot mutat. Snitt. Jöhet a híradókban ellenpontként a következő hír a migránsok rémtetteiről.
Az ígéretek java részének visszavonására jóval puritánabb körülmények között került sor. Mert az igazi kormányfőnk nem szereti a felhajtást, a Várba is úgy kell majd fellökdösni. Egy forró nyári hétvégén, pénteken, amikor az egész ország kellően elpilledt, egyszer csak megszületett egy kormányhatározat, amely 126 oldalon sorolja mindazt, ami mégsem épül meg, vagy 2018 helyett majd 2022-ben. Vagy egyszer majd, ki tudja, mikor. Kamu volt, hogy kétszer 3 sávosra bővül az M1 autópálya Budapesttől Győrig és az M7 Balatonvilágosig. Nem kap összekötő utat és völgyhidat Veszprém, elkerülő körgyűrűt Szombathely, átejtették Kecskemétet és másokat is. Az ál-Orbán linkeskedett. Olyan ez, mint amikor ál-rendőr nyomul be a gyanútlan idős emberek lakásába, és rosszban sántikál. Tényleg, kellene valami azonosító szám és arcképes igazolvány a miniszterelnököknek is, ahogy a rendőröknek, enélkül bárki visszaélhet a hiszékeny emberek bizalmával.
Előfordult ez már a történelemben máskor is. Évtizedekig éltek nálunk jól, házról házra járva a tejben-vajban fürösztött ál-Petőfik. Aki látta a Borisz Godunovot, emlékezhet az ál-Dmitrijekre, akik Rettegett Iván fiának, cárevicsnek adták ki magukat. Nekik is hittek. Még jó, hogy nálunk van hepiend: Orbán, a felelős államférfi, mindent visszacsinált, amit a felelőtlen ál-Orbán ígért. Egy tollvonással visszavont, miként nagynevű elődje, II. József. Aki szintén „kalapos király” volt, teljhatalmú uralkodó, megkoronázás nélkül is.
Persze nem olyan könnyű a kamuzó ál-Orbánt megkülönböztetni a valóditól. Nem akkora kunszt az ismerős mondatokból jó kis szónoklatot rittyenteni: pár átok Brüsszelre, némi nemzeti melldöngetés, egy-két adoma. Kis gyakorlás a tükör előtt, és megy ez bárkinek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. augusztus 06. szombat, 03:09
-
Találatok: 1810
Magyarországon először elárulták az Alkotmányt, aztán az alkotmányos rendet, utána megkezdődött a konszolidáció, majd megindult a dörgölőzés és az alkalmazkodás. Naponta láthatjuk ennek szép példáit, olvashatjuk a tankönyvekbe illő hazugságokat, amelyekkel mindezt megmagyarázzák.
Szinte észrevétlen, milyen alattomos módon hízelegnek és mérgezik az emberek lelkét, mércévé teszik a mellébeszélést, a hazudozást. Ez árad az írott sajtóból, a televíziókból és rádiókból, a tudományosnak álcázott cikkekből.
Ennek tipikus példánya Leili Róbert (CEU) "A világ Felcsútjainak tündöklése és bukása" címmel az Indexen megjelent írása. Írhatna Leili a CEU zászlaja alatt születésnapi verset is Orbánnak, az tisztességesebb lenne. Leili nincs egyedül, ő korunk hőse.
A cikk üzenete: nemcsak Felcsút az egyetlen hely, amely a kedves Vezető jóvoltából fejlődik, ez természetes jelenség. Leili arcába akkor kellene a CEU portájánál belenyomni az első tortát, amikor a cikk felvezetésében úgy fogalmaz: "Felcsút 2010 óta gyorsan fejlődik, részben talán azért, mert Orbán Viktor szorosan kötődik a községhez."
Leili tehát nem biztos abban, hogy FIFA stadiont, kisvasútat, sportközpontot és még sok mást Orbán miatt építenek Felcsúton közpénzből. Ahogy az óvatoskodó kutató mondja, Orbán "szorosan kötődik a községhez". Ott lakik. Ott van a háza. A stadion mellett. Ott nőtt fel. Szerinte "talán" ezért van az 1800 lakosú falunak stadionja.
A CEU tanára adós marad annak közlésével, 2010 és 2016 között mennyit költöttek ennek a bűnözőnek a falujára. Az ugyanis nem mutatna jól, még a végén azt gondolnák, hogy Leili nem szereti a Vezért. Annak pedig súlyos következményei lehetnének egy olyan emberre, aki csak ebben az évben hagyta ott a Magyar Nemzeti Bankot, és még fiatal ember.
Leili egy tanulmányra hivatkozik, amely feldolgozta, "hogy a hosszú távon hatalomban levő vezető politikusok szülőhelye milyen gyorsan fejlődik az ország többi részéhez képest". Honnan tudja Leili, hogy Orbán hosszú távon marad a hatalomban? Eddig másfél ciklust nyomott le, amely ugyan száz évnek tűnik, de ez nem sok. Ennyi ideig még demokratikus vezetők is hatalomban maradhatnak. De Leili már tudja.
A tanulmány olyan országokat vett alapul, ahol az ország vezetője valóban hosszabb ideje uralkodik: "azoknak a politikusoknak fejlődik kiugró módon a születési térsége, akik 13 évet meghaladó időre maradnak hatalomban: náluk az átlagos fényintenzitás-többlet a 20 százalékot is elérheti." Majd Leili a következő mondatban levonja a következtetést: "Összességében tehát Felcsút nem egyedi eset, másutt is gyorsabban fejlődik a politikus származási helye."
Ezen a ponton a tortát bunkós botra kellene cserélni. A hivatkozott vizsgálat szerint a világ diktátorai (13 évig csak diktátorok vannak hatalomban) uralkodásuk 13. évében kezdenek sokat költeni a saját falujukra. Ezzel szemben Orbán már uralkodásának 4. évében felavatta a közpénzen épült felcsúti stadiont.
S ennek alapján vonja le a következtetést a CEU oktatója, hogy "Felcsút nem egyedi eset, másutt is gyorsabban fejlődik a politikus származási helye." Ergo: ez egy normális dolog. De a leggyönyörűbb mondat az, amely arról szól, hogy a kedves Vezető falujára költött pénznek máshol jobb helye lett volna: "Ha ugyanezek a források másutt tartós haszonnal lettek volna elkölthetők, akkor a jelenség társadalmilag valószínűleg káros." Azt mondja Leili: "valószínűleg" káros Felcsútba önteni a pénzt. Valószínűleg.
Leili nemcsak akkor érdekes, ha mond valamit, hanem akkor is, amikor elhallgat valamit. Nem közli például, hogy a hivatkozott kutatás mely országok vizsgálata alapján készült. Kik azok, akikkel összehasonlította Orbánt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. augusztus 05. péntek, 00:06
-
Találatok: 2489
Egy fideszes országgyűlési képviselővel (Mengyi Roland) felálló csapat közreműködik abban, hogy néhány ember EU-s támogatáshoz jusson. Jó sok pénzhez. És a pénz nincs ingyen. Először csak ötven százalékot kérnek vissza – ó azok a boldog békeidők, amikor még harminccal megelégedtek, és most ne is beszéljünk azokról a kulturálatlan hátsó-afrikai diktatúrákról, ahol tíz százalékkal szúrták ki a szerencsétlen, európai civilizációtól távol élő népek szemét.
Aztán, ahogy halad az ügy már
kilencven százalékra emelik a lenyúlás mértékét
a mieink, de biztos, ami biztos, azért előre kérnek kétszer ötmillió forintot.
A 168 órában Rajnai Attila, az egyik legjobb oknyomozó magyar újságíró izgalmas cikkben leplezi le az egész történetet.
És a többi néma csend.
Mondhatni, senki a füle botját sem mozdítja. Nincs felháborodás, sajtókampány, óriásplakát. Ez nem Zuslagh vagy Hagyó, nincs itt kérem semmi látnivaló, mindenki haladjon tovább.
Édes istenem, hát megpróbálták.
Kétségtelen, az magyarázatra szorul, hogy
miért derült ki ez az egész?
Miért indítottak a hatóságok vizsgálatot, és most miért törölték a lehallgatási jegyzőkönyvet titkosítását, amikor fideszesek is érintettek az ügyben? De valószínűleg ennek megoldása nem az, hogy hirtelen jó útra tért az igazságszolgáltatás. Gyanítom, hogy valami fideszes belháború robbantotta ki ezt, de végülis, majdnem mindegy.
És azzal sem érdemes foglalkozni, hogy az ellenzék miért néz bambán (tud nézni egy ellenzék?), miért nem repül rá az efféle sztorikra. (Tud repülni az ellenzék?)
Ott kérem most saját magával meg a másik k. anyjával van mindenki elfoglalva. Le kell kutyapicsázni Eörsi Mátyást vagy le kell leplezni egy rettenetes DK-s csalást, esetleg az Együttnek kell megmondani, hogy mit is, vagy a Liberálisokat lealázni, mert azt találták ki, hogy a szavazás az azért van, hogy szavazzunk.
Szóval nem lehet mondani, hogy semmit nem csinálnak. És nyugi,
a viták alatt az ország lerablása zavartalanul folyik.
Ám ami még izgalmasabb, hogy az efféle hírek miért nem okoznak jelentősebb megrázkódtatást a nagyközönségnek.
Megkockáztatom azért, mert már eddig is a legtöbben azt gondolták, hogy ez éppen így van. Talán a kilencven százalék egy kicsit túlzás – gondolja, aki egyáltalán gondol valamit és tudja, mit jelent az, hogy kilencven százalék.
Ám a többség csak legyint, és maximum annyit morog magában, hogy na persze. Ez megy itt. Erre kell Európa nekik. Tulajdonképpen kár is ez a fakszni a pályázatosdival, minek ez a színház.
Egyből adják oda a pénzt annak a pár erre kijelölt embernek,
akik tudják, hogy kinek kell leadni belőle (kinek, kinek, mindannyian tudjuk, hogy kinek a családjában nőnek ebből saját lábak).
A Mengyi Rolandok (az ártatlanság vélelme őt is megilleti, ezért e cikk szerzője nem állítja, hogy ő bármiféle bűnös üzelembe belement volna, csak úgy általánosságban használja becsületes nevét, nem konkrétan. Na!) meg viszik a milliókat. Néha a pártkasszába is csurog talán, meg a megfelelő lábra is leadódik, de gondolom a saját zseb is szépen dagad, s közben ki lehet mindenkit röhögni, aki ezen fennakad.
1
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. augusztus 04. csütörtök, 08:30
-
Találatok: 1786
Az Orbán-kormány egyik legfőbb eszköze évek óta a gyűlöletkeltés. Az egyébként sem fényes intellektusú híveiket tartós fanatizálással hülyítik, aminek meg is van az eredménye. Naponta találkozhatunk olyan megnyilvánulással akár a neten, akár élő beszédben, hogy akinek nem tetszik a jelenlegi kormány – praktikusan nem tetszik az ország lepusztítása, szétrablása, a korrupció csúcsra járatása – az rohadt idegenszívű, hazaáruló és takarodjon innen.
Nincs is sok más lehetőség (úgy értem, ilyen országvezetés mellett nincs), hiszen jelenleg egy kisebbség – egyharmados támogatottság alatti kisebbség – igyekszik rángatni egy országot. Ha ezt demokratikus módszerekkel szeretnék megvalósítani, a választási eredményektől függetlenül be kellene vonni a többi pártot és bizony még civil és szakmai szervezeteket is. A másik opció a diktatúra bevezetése. De ezt nem lehet hagyományos módszerekkel megoldani, ugyanis uniós tagok vagyunk, az uniós elvek egy része nem kijátszható, ráadásul a rengeteg pénz is kell, ami szintén az Uniótól érkezik, fejlesztési forrás címszóval.
A jogászok és Habony Árpád, valamint az ő árnyéka – bizonyos Arthur J. Finkelstein – közös erővel tanulmányozták a lehetőségeket. A hitleri Németország propagandagépezetétől volt mit tanulni és tanultak is. Tudom, ilyenkor felhördülnek a hívek csakúgy, mint a finom lelkű politológusok, elemzők és mindazok, akik távolságot igyekeznek tartani a politika mai magyar valóságától és távlatosan szemlélik az eseményeket. Csúnya dolog ilyet mondani és nem is illik beletiporni emberek érzékenységébe. Szerintük. Szerintem meg jobb szembenézni a valósággal akkor is, ha ocsmány, mint egy életen át rettegni az ágy alatt rejtőzködő mumustól és azt hazudozni önmagunknak, hogy nincs is ott semmi, de ha van, akkor az nem szörny, hanem királylány.
Hát nem, nem királylány és nem szépséges tündérke, hanem mocskos szörnyeteg.
A kormány módszere a hatalma megtartására primitív, ugyanakkor nagyon hatékony. Meg kell győznie a híveit, hogy egy ellenséges környezetben élnek, külső és belső ellenségek folyamatos támadásai közepette. Védekezésre kell kényszeríteni őket. Ez működik is, hiszen egy rendes hívő (mert ez nem egy politikai párt, vagy irányzat melletti elkötelezettség, hanem egy szekta, elvakult és meggyőzhetetlen hívőkkel) nem sokat gondolkodik azon, hogy mennyi a valóságtartalma az ő hitének.
A folyamatos, évek óta tartó agymosás következménye remekül látszik. Ennek eredménye a napokban történt incidens is, amikor Budapesten ünnepi felvonulást tartott a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Mint minden évben, most is színes ruhákban, vidáman, zenélve-táncolva vonultak fel. Szem- és fültanúk szerint azonnal felbugyogott a nemzeti érzelmű nézőkből a régóta nevelgetett sötét gyűlölet. Mocskos migránsok, takarodjatok, ez a mi országunk, gyilkos iszlamisták, felkötni őket. És így, hosszan, változatosan.
Mindezt olyan emberekre, akik egytől egyig magyarok, a világ legbékésebb közösségéhez tartoznak és hosszú évek óta nagyon nagy szerepet vállalnak a hajléktalanok, szegények, betegek megsegítésében. Ők osztják az ételt húsvétkor és karácsonykor, amikor a többezres tömeg várakozik az adományokra. De nem csak ünnepnapokon, minden nap osztanak ételt. Részben ők maguk termesztik az alapanyagokat, tehát a két kezük munkájával bizonyítják napról napra a szegények iránti elkötelezettségüket, valamint adományokból vásárolják a szükséges kiegészítést. Húst nem fogyasztanak, mert az életet oly mértékben tisztelik, hogy még egy állat életének kioltását sem tartják elfogadhatónak. Semmi közük sem a menekülthullámhoz, sem pedig az iszlámhoz, az Iszlám Államhoz pedig végképp.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. augusztus 02. kedd, 23:14
-
Találatok: 1937
Egyetlen népszavazás lesz idén Magyarországon. A kormányé. Hat év „nemzeti együttműködésének” tapasztalatai alapján nehéz szabadulni a feltételezéstől: a Nemzeti Választási Iroda mindent elkövetett, hogy az állami földeladások elleni tiltakozás esetében az érvényes aláírások száma a 200 ezres határ alatt maradjon.
Ugyanakkor, mondjuk egy évtizeddel ezelőtt az MSZP-nek meg se kottyant volna, hogy a szükséges aláírás-mennyiség többszörösét összegyűjtse. A fennálló politikai rezsimmel szemben szükséges is lett volna a túlgyűjtés, mert az erőpolitika csak az ellenerőből ért. Ha van. Amikor egyetlen párt ereje kevés, becsatornázhatók-e külső energiák? A szövetségpolitika dilemmái nem a jelöltállításnál kezdődnek, hanem jóval korábban. Megnyerhető-e a partnerpártok támogatása? Hoz vagy visz, ha igen? Vajon érdekükben áll egymást támogatni? Visszaadják a szívességet? Ha szövetkeznek, mindenkit be kell venni? Ha valaki kimarad, a senki földjére kerül? Rosszabb neki, ha ott van?
A politikában az együttműködés magában hordozza a versenyt. A szövetkezni képes politikai erők szavazóbázisai között szinte mindig van átfedés, s egyiküknek sem mindegy, melyiküknél realizálódik végül a támogatás. A hazai demokrata ellenzék szervezetei évek óta ugyanarra a szűk másfél millió szavazóra vannak utalva. A szervezeti széttagoltságot a személyiségek, arculatok, programpontok különbsége indokolja, de közben egyik párt sem képes arra, hogy önállóságára támaszkodva elrugaszkodjon, dinamizálva az egész demokrata oldalt. És akkor még szó sem esett a civil üstökösökről, akik a pártok számára egyidejűleg jelentenek reményt – a választók mozgásba hozásával – és veszélyt, mivel előbb-utóbb egy civil mozgalom elviheti a szavazókat minden ellenzéki párt elől.
A szervezeti nehézségek szorosan összefüggenek a tartalmi ügyekkel, vagyis azzal, ki mit tud az állampolgárok számára hitelesen mondani. A földeladási népszavazási kezdeményezés a törvényesített korrupcióról, az állami eszközökkel folytatott klientúraépítésről és a gátlástalan egyéni gazdagodásról szólt. A fennálló rendszer alapmechanizmusai kerültek célkeresztbe. Csakhogy a választópolgárok korruptnak tartják az egész politikai osztályt, kiváltképpen azokat, akik már voltak kormányon. Mára a Fidesz korruptsága is evidenciává vált, ám ettől az ország szétlopásának ostorozása önmagában nem válik működőképes politikai programmá.
Még a kormány kvótanépszavazásának érvényessége is kétes, pedig horribilis összeget fordít propagandára a mi pénzünkből. Ez a bizonytalanság sokszoros erővel jelentkezhetett volna a földnépszavazás kapcsán. A korrupt rendszerrel szembeni „népítélet” eléréséhez a konkrét kérdés szimbolikus erővel való feltöltésére lett volna szükség. Az erre irányuló erőfeszítés svungjának kellett volna már érződnie az aláírásgyűjtés időszakában is. Hiszen a kormány sem a kampányban akarja megnyerni a kvótanépszavazást. Másfél éve építi szisztematikusan a menekültellenes közhangulatot, és propagálja a téma elsődleges fontosságát.
Az ellenzéki problémacsomó része tehát a szervezeti gyengeség, a konkrét pártszereplők viszonya egymáshoz, a róluk kialakult közvélekedés, valamint az ügyek átértelmezésére való képesség hiánya és a témaválasztás következményeinek gyakori be nem látása. Meg persze mindezek összefüggése. Nem az a kérdés, hogy – deus ex machina – hoz-e majd változást 2018. Inkább az, ki és mikor vágja át ezt a problémacsomót, hogy ennek következtében végre lehessen változás.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. augusztus 01. hétfő, 19:53
-
Találatok: 2278
Ne hagyjuk, hogy - miután szemünk láttára, fényes nappal ellopta a demokráciánkat -, a felcsúti kertek alatt lopakodó vigye a pénzünket is.
A kormány szerint Brüsszelt meg kell állítani és szerintünk is. Elég volt abból, hogy az ottani bürokraták két kézzel szórják a magyar népnek járó uniós támogatás milliárdjait, amikor szemet hunynak afölött, hogy Orbán Viktor és családja, veje, apja, lánya és neje, továbbá közeli és távoli barátai, kedvenc gázszerelője, és minden egyéb strómanja, lakája, jobb- és bal keze, valamint volt osztálytársai, Garancsik, Csányik, Mészáros Lőrincek és a bánatos franc tudja ki mindenki más, kő gazdagra lopja magát fényes nappal a pénzünkből. A magyar állami és politikai vezetés az arcátlanul hülyére gyalázott Brüsszelen élősködik, amikor az EU pénzeiből megvalósuló beruházások és fejlesztések büdzséjét dézsmálja. Orbán és tettestársai egy nemzeti színűre festett és keresztel ékesített, a magyar katolikus egyház által megáldott hungarikum lopótökkel szívja le az ország felzárkózására szánt pénzekből a saját maguk gazdagodását szolgáló lét és ez millióknak tetszik.
Igen, elég volt! Brüsszelt meg kell állítani! A magyar demokratikus ellenzéknek már holnap és nem holnapután meg kellene emelni a kövér seggét és elzarándokolnia Belgium fővárosába. Nincs az olyan messze. Ott a helyszínen kellene megálljt parancsolni Brüsszelnek. Követelni, hogy azonnal fagyasszák be a Magyarországnak járó uniós kifizetéseket. Egészen addig, amíg nem jönnek létre e pénzek felhasználásának hatékony társadalmi ellenőrzését biztosító feltételek. Ha az ellenzék és a civil szervezetek valóban a szívükön viselik az ország sorsát, és tenni is akarnak érte, akkor nem lehet, hogy nem számít nekik a hazánkba pumpált uniós milliárdok sorsa. Akkor határozottan ki kell álljanak az uniós pénzek befagyasztása mellett. Ezzel azonnal megtakaríthatjuk az összeg legalább 20-30 százalékát, amit most pofátlanul és üzemszerűen ellopnak. Így ezt a pénzt is jó célra használhatnánk fel később, amikor majd ellenőrizni tudjuk az útját.
A magyar társadalom – és persze a magyar ellenzék is – pontosan tudja, hogy az uniós támogatás jelentős hányada nem a közösség céljait, az ország felemelkedést, hanem a Fidesz-káderek gazdagodását és a Fidesz pártkasszájának feltöltését szolgálja. Ez az irdatlan mennyiségű lopott pénz az anyagi fedezete annak, hogy Orbán Viktort soha a büdös életben leváltani – sem demokratikus, sem más eszközökkel – ne lehessen. Ne takarózzon az ellenzék, – de senki más sem – azzal, hogy a brüsszeli segélycsap elzárása munkahelyek ezreinek megszűnésével járna, mert valójában új munkahelyek tízezrei jönnének létre, ha ezeket a pénzeket nem lopnák el az ország jelenlegi vezetői, a Fidesz káderei, mindazok, akik a hatalom kegyéből saját maguknak osztják a cinkelt kártyákat a versenytárgyalások kiiktatásával, vagy a kamu tenderekkel, amelyek győzteseiről a fehér asztalnál döntenek a Fidesz nagyágyúi, a Vajnák és Csányik, a Lázárok és Matolcsyk, de persze végső során maga Orbán Viktor.
Állítsuk meg Brüsszelt! Fagyasztassuk be velük a nekünk járó pénzeket, hogy megállíthassuk a siserehadat, amely Orbán vezérletével a magyar emberek vérét szívja. Ne törődjünk bele, hogy miután a szemünk láttára, fényes nappal ellopták a demokráciánkat, most ellopják a pénzünket is. Hogy a saját zsebükbe tömik a mi jussunkat. Nem csak az EU pénzét, de azt is, amit adóban szednek be tőlünk, hiszen ez is Orbánéknak, rokonaiknak, barátaiknak, kitartott kurváiknak, felbérelt lakájaiknak, idomított vérebeiknek, kopasz verőlegényeiknek az eltartására kell. Brüsszelt tényleg meg kell állítani! Ha onnan nem jönne több pénz, az alapjaiban rengetné meg Orbán Viktor parazita rendszerét. Ezzel mindenki számára világossá válna, hogy itt nem kurucos szabadságharcról, nemzetállami szuverenitásról, hagyományos értékek, a kereszténység védelméről, hanem pénzről, pénzről és pénzről van szó. A mi ellopott és dzsentri mód elbaszott kurva pénzünkről.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. július 31. vasárnap, 19:41
-
Találatok: 1847
Heteken át kissé értetlenkedve olvasgattuk a híreket arról, hogy mi folyik Pécsett a Zsolnaynál. Addig világos volt az első pillanattól kezdve, hogy van egy iparág, amely lefelé szálló ágban van, küzd mint malac a jégen. A gyártók közül pedig épp a Zsolnay van a legszorultabb helyzetben, mert nem annyira menő a márka, hogy kézműves cuccokat tudjon drágán eladni, mint pölö a Herendi. Megvette egy ember a többségét, vért pisálva javított valamit az eredményességen, de azért a szopó csak kicsit csökkent. Erre jön az állam, jönnek a fideszes haverok és rátenyerelnének a cuccra. De miért?
Mára a magyar sajtó felgöngyölítette a hátteret és sajna siralmas a kép. Sejtettük, hogy mire megy ki a játék és úgy tűnik, egy újabb tipikus fideszes átvételi kísérletet látunk. Olyat, mely annyira jellemzi az Orbán-világ működését. Kicsiben a Fidesz ez is, baromi tanulságos, haladjunk sorjában.
A szopóágon vergődő gyár akkor jut lélegzethez, amikor uniós léből kultúrnegyedet csinálnak a nem használt területéből. Még a régi szép időkben Simicska Közgépje jut többségi tulajdonhoz (kisebbségi a pécsi önkormányzat), de túl zűrös neki az egész, baszik tőkét emelni szerződés szerint, visszaadja.
Amikor az önkorinak csak púp a cég a hátán, odaadják egy szír származású üzletembernek, szopjon vele ő. Néhány mutyit ő is visz bele, a tőkeemelés egy részeként például kápé helyett olyan ingatlant apportál, amelyen lófasz sincs, csak töltényhüvelyek és egy lyukas víztorony, Pécstől 200 kilométerre. De a bíróság szerint ez rendben volt. Aztán hirtelen vissza akarják szerezni. Páva polgármester elintézi, hogy kiemelt gazdasági szervezet legyen a Zsolnay, vagyis az államnak valamiért nagyon kell és pénzt is akar rá áldozni. És itt jön be az ok: műemlékfelújítási program kezdődik, amiben a Zsolnaynak egy kitűnő szabadalma, a pirogránit jóvoltából zsíros állami megbízások juthatnak. Így rögtön kell a haveroknak a cég, már csak el kell tüntetni a picsába a többségi tulaj szírt.
Színre lép a nagy pécsi megoldóember, Mr. Wolf szerepében újra dr. Szabó Iván ügyvéd, aki a pár éve nagy botrányt keltetett mocskos vízműnyúlással már bizonyította a szakértelmét. A dolgozókat átzsarolja egy új, üres, önkormányzati cégbe. Csakhogy a szír befeszül és nem adja önként a céget. Erre jönnek az aljas, minden állami szintet igénybe vevő módszerek. Helyszíni adóvizsgálat a megfelelő pillanatban, egy régi, addig problémát nem jelentő állami hitel havercégnek átjátszása, hogy utóbbi hitelezőként rögtön felszámolási eljárást indíthasson. Az üzenet: kicsinálunk bazmeg!
De a szír ügyesen visszavág: Szabóék benéznek néhány szabályt, a bíróság az önkormányzat tulajdonosi jogait függeszti fel a Zsolnayban, az ominózus hitelt meg kicsengeti, megússza a felszámolást. Felvesz új munkásokat, a Szabó ügyvéd által átcsábítottak egy üres cégben baszódnak (amelyet szintén nem jegyeznek be amatőr hibák miatt), nincs mit csinálniuk, a korábban lenyúlt vízműcég által biztosított hitelből fizetik őket a semmiért. A pécsiek pénzéből természetesen. Végül ha minden igaz, dr. Szabót az elkúrás miatt kivágják, mint macskát szarni.
Így működik tehát ez a rezsim és a fő tanulság ebből is az, hogy céljaik eléréséhez minden eszközt igénybe tudnak venni és igénybe is vesznek. Az állami szervek a banktól az adóhatóságon át a vagyonfelügyelőig fideszes füttyszóra működnek, az egyetlen szerencse, hogy a bíróságokat továbbra sem tudták lenyúlni, azok maradtak a jogállam utolsó bástyái. Aki az elmúlt években ellent tudott állni a fideszes lopodának, az szinte kizárólag bírósági úton tudta ezt megtenni, minden mást már a fiúk irányítanak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. július 30. szombat, 22:35
-
Találatok: 2211
A Fideszt újabban még korruptabbnak látja a közvélemény, mint a 2010-ig kormányzó szocialistákat. Miközben a kormánypárt azt hirdeti, hogy felszámolta a rendszerszerű visszaéléseket, a lakosság egy friss felmérés szerint azt érzékeli: a korrupció központilag irányított.
A korrupció a lakosságot leginkább foglalkoztató kérdések egyikévé nőtte ki magát. Most csak az egészségügy helyzetét tartják ennél többen kiemelkedő magyar problémának, a megvesztegetések, mutyizások, pénzügyi visszaélések hálóját – holtversenyben a munkanélküliséggel és a kormány idegenellenes kampányának fókuszában álló menekültüggyel – a legsúlyosabb gondok között említik.
Ennél is súlyosabb tény, hogy a HVG megbízásából június közepén készített reprezentatív Medián-felmérés válaszadóinak kétharmada úgy látja, a jelenlegi kormányra „nagy” vagy „nagyon nagy” mértékben jellemzőek a pénzügyi visszaélések. Az ellenzéki pártok híveinek és a „bizonytalan” szavazóknak a négyötödös vagy azt meghaladó többsége gondolja így, de még a kormánypárti szavazók bő egyharmada is visszaélésekkel gyanúsítja az Orbán-kabinetet. Mi több, a közvélemény hajlamos annak feltételezésére, hogy a Magyarországon létrejött rendszerben a korrupció üldözése szelektíven zajlik. Az abszolút többség (56 százalék), ezen belül majdnem minden második Fidesz-szavazó (47 százalék) is úgy gondolja, hogy „a mai magyar kormány csak az ellen a korrupció ellen lép föl, amelyben saját maga nem érdekelt”, negyedrészük (23 százalék) szerint „a kormány egyáltalán nem küzd a korrupció ellen”, és mindössze 17 százalékuk véli úgy, hogy „a kormány következetesen fellép a korrupció minden formája ellen”.
A közvélemény ítélete meglehetősen következetes. A kormány felelősségének felismerésével és a szelektív bűnüldözés feltételezésével összhangban ugyancsak nagy többség osztja azt a nézetet, hogy Magyarországon nem annyira a „kispályás”, sokkal inkább a nagy léptékű korrupció a jellemző. Csaknem kétharmados azok aránya, akik szerint „a korrupció Magyarországon felülről, központilag, rendszerszerűen szervezett tevékenység”, és csak a Fidesz-szavazók körében van többsége az ellentétes álláspontnak, nevezetesen annak, hogy a visszaélések jellemzően „tisztességtelen köztisztviselők eseti magánakciói” – ahogy a pártvezetés állítja. A meglepően radikális közvélekedés másik aspektusa, hogy nem kevesen választanak a „visszaélések” megnevezésére olyan kifejezéseket, amelyek nagyobb súlyú, állami korrupcióra utalnak, bár természetesen a leggyakrabban a kézenfekvő „korrupció” szót említik. Az utána következő két leggyakoribb fogalom azonban a „családi összefonódás” és az „állami bűnszervezet”, és ha ezekhez még a „maffiamódszerek” címkét is hozzáadjuk, akkor az derül ki, hogy az emberek közel fele ilyen nagy léptékű, felülről kezdeményezett akciókat és folyamatokat vél felfedezni a „visszaélések” általános kategóriája mögött.
Ami a családi összefonódást illeti, az ilyen jelenségekre vonatkozó támadások, akárcsak az átláthatatlan meggazdagodást illető gyanúsítások, a leggyakrabban talán épp Orbán Viktor személyével összefüggésben kaptak hangot a közelmúltban, és nemcsak a sajtóban, de parlamenti nyilvánosság előtt is.
Bővebben ...
