- Részletek
-
Készült: 2016. december 18. vasárnap, 00:26
-
Találatok: 1794
Szeretném hinni, hogy nem ilyenek vagyunk, hanem jobbak. Mások. Bátrabbak, összetartóbbak, bölcsebbek, szabadságszeretőbbek. Akarok hinni abban, hogy nem marad ez mindig így, hogy ennél fontosabb számunkra az alig ízlelt demokrácia. Ami most van, az csak átmeneti, hazug kép. Mert.
Mindenkinél okosabbak vagyunk. Akkor is, ha mi magunk az büdös életben nem tapasztaltunk meg valamit, a másik pedig igen. Ebben az országban a nők jobban tudnak borotválkozni, a férfiak pedig gyereket szülni.
Nem vitatkozunk, mert azt nem tudunk. Ahhoz érvek kellenek, az érvekhez tudás kell. Lófaszt! Mi megsértődünk. Azonnal és halálosan. Mert aki ellentmond, az ellenség. Az nekünk akar rosszat.
Valahol ott kell elkezdődnie. Amikor kidobnak egy újságírót a sajtótájékoztatóról, akkor feláll mindenki. Kivétel nélkül. És kimegy mindenki a teremből, magára hagyva a pökhendi faszokat. Amikor nem engedik fotózni az egyiket, mindenki leteszi a fényképezőgépét. Mert a sajtó felelőssége óriási. Az ellenzék felelőssége nem megkerülhető.
Ott kell elkezdődnie, amikor nem elég a mindennapi langyos moslék biztonsága. Amikor nem 1956 emléke fölött tépjük a mellünket. 1956-ot már amúgy is felzabálta a kormány, megerőszakolta Terror Maris, dalba hazudta a halszagtól bűzlő cinizmus.
Nem a múltban élünk, hanem most. A ma fontos és a holnap, nem Verecke, nem Trianon, nem a hátrafelé nyilazó nemzeti kibaszott büszkeség a semmire. Most kell megértenünk, hogy nem jön senki fehér lovon megmenteni minket. Most kellene felfogni mindenkinek, hogy nincs hová futni a saját hülyeségünk, lustaságunk, gyávaságunk, nagyképű ostobaságunk elől.
Ugyanabban a híg fosban ülünk. Kormánypárti és ellenzéki szavazók és azok is, akik szarnak az egészre, mert majd valaki megoldja, nem az ő dolguk. Pont annyira sárba taposott jobbágy az is, aki tapsikolva ünnepli a kormány minden szemét húzását és azt hiszi, most ő győzött, ő van felül. Francokat. Ő ugyanannyira kirabolt, lenézett, semmibe vett tulok, mint mindenki más.
Nincs olyan, hogy most a kormány van hatalmon és mindenki másnak kuss van, mert ez a demokrácia. Nem ez. Ez egy hazug, szar világ. Ebben élünk. És nem, senki más nem tehet róla, csakis mi. Egyenként és együttesen. Azt hisszük, megússzuk, ha lapítunk, ha elfordítjuk a fejünket. Nem fogjuk megúszni.
Bebeszéljük magunknak, hogy normális dolog, ha egy beteg ember és a belőle hasznot húzó kiválasztottak uralkodnak felettünk. Akkor mi a büdös francnak másztunk ki a feudalizmusból, ha nekünk így is megfelel? Minek kellett kínlódni az őseinknek, miért haltak meg az állítólagos szabadságért? Petőfi is élhetett volna 90 éves koráig, az aradi vértanúk is hiába haltak meg, mindenki, aki a honfoglalás óta a szabadságért adta az életét, az egytől-egyig hülye volt. Elpocsékolta az életét, olyasmiért harcolt, ami nekünk nem is kell.
Ady Endre több, mint száz évvel ezelőtt pontosan azok ellen a geciségek ellen emelt szót, amit ma is láthatunk magunk körül. Semmit, semmit nem tanultunk az elmúlt évszázadok alatt. Semmit. Mi nem elzuhanunk a rozsdás, ezerszeresen túltolt biciklivel, mi így szállunk le róla. Pofával szeretünk fékezni. Kinek mi köze hozzá?
Mi képesek vagyunk elhinni, hogy az a normális, ha az állam magára hagyja az elesetteket. Beszoptuk, hogy a szociális biztonság valami kommunista csökevény. Bambán bámuljuk, ahogy egy többszörösen személyiségzavaros akarnok egyik végétől a másikig telifossa az országot stadionokkal, miközben a gyerekeink éheznek, az öregjeink nyomorultul pusztulnak körülöttünk. Mert mi nem vagyunk kommunisták és a kapitalizmusban így megy ez. Aki gyenge, megdöglik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 17. szombat, 06:31
-
Találatok: 1718
Elmondtuk már sokan és sokszor: Magyarországnak nem jó, hogy Orbán Viktor a miniszterelnöke. Ezt most megint megismételjük: a nemzet faszagyerekének távoznia kell hivatalából.
Ezúttal nem azért kell eltakarodnia, amit már régen tudunk róla és tettestársairól: hogy szétlopták az országot, lerombolták a jogállamot, padlóra küldték az egészségügyet, az oktatást. Romlott a versenyképességünk, megvetett, lesajnált páriái lettünk a világnak.
Idáig azért kellett volna lemondania, mert mint egy király, a hozzá hű nagyurak között szétosztotta az országot. Csókosok kapták a zsíros falatokat, miközben a népnek még szerény alamizsnának sem nevezhető moslék jutott. Épp csak annyi, hogy ne haljanak éhen. Ennyi ember utoljára Horthy kormányzása idején éhezett és fázott Magyarországon, ekkora nyomor utoljára a múlt század húszas-harmincas éveiben volt.
Orbán és társulata megmásítja a múltat, elhazudja a jelent, ellopja a jövőt.
Most azonban van más is. Jelesül az, hogy Orbán utálja az Európai Uniót. Miniszterelnökként zavarja őt, hogy ott a döntések nem vezényszóra, hanem demokratikusan születnek. Nem tárgyalni jár Brüsszelbe, hanem hadakozni. Nem megegyezni akar, hanem ellenkezni.
Brüsszelt gyarmatosítónak tartja, amelyet sötét háttérhatalmak irányítanak.
Ezzel szemben a magyar emberek többsége – a felmérések ezt mutatják – minden gond és nehézség ellenére az Európai Unió híve. A magyar emberek, Brüsszelt akarják, nem Moszkvát. A versenyt akarják, a sokszínűséget, és nem az árvalányhajas, múltba révedő hátrafelé nyilazást.
A magyar emberek egy normális világban szeretnének élni. Nem olyanban, ahol mindenkivel harcban állunk. És azt is tudják, hogyha az Európai Parlamentben leordibálják Orbán fejét, akkor nem Magyarországot sértik meg, nem a magyar embereket bántják, hanem egy öntörvényű, mentális kihívásokkal küzdő embernek mondták a szemébe, hogy mit gondolnak róla.
A magyar emberek Európában akarnak élni, és nem Félázsiában.
Ha Magyarország jelenlegi miniszterelnökének ez nem tetszik, és emiatt ezt nem tudja képviselni, akkor távoznia kell az ország éléről. Az országnak Európára van szüksége. Nem talán volt korokra, hanem a XXI. századra.
Ennek képviseletére Orbán nem alkalmas. Ezt le kell írni százszor, ezerszer – addig, amíg minél többen meg nem hallják: Magyarország miniszterelnöke nem lehet olyan ember, aki a magyar emberek érdekeinek képviselete helyett saját démonaival vív értelmetlen, az országnak felmérhetetlen károkat okozó háborút.
Föld S. Péter / 
www.atv.hu / videó
A nap híre - 2016.12.16. / 2016.12.16.
A műsorvezető Simon András.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 16. péntek, 03:16
-
Találatok: 1682
Jön a bal? – tette fel reményteli kérdését 1987 januárjában, az akkor még komoly példányszámú, széleskörű terjesztésű Kritikában Papp Zsolt, a kiváló társadalomkutató. S erre, a hozzá méltóan nagy ívű, egész világot átfogó, ám elsődlegesen mégis Európára összpontosító, az angol, német, francia, olasz, spanyol baloldali pártok modernizációit áttekintő esszében válaszolt igennel.
Azóta eltelt harminc év. A tudós várakozásait Európa csak részben, hazánk pedig egyáltalán nem igazolta. Itthon – a kérész-életű, 2002-2004 közötti szocialista program-megvalósítási kísérletet leszámítva – csak elmulasztott lehetőségekről, elszalasztott esélyekről, folyamatos hitelvesztésről szólhat, aki a baloldali politika elvi modernizációját, és kormányzati hatalomban vagy ellenzékben tett cselekvéseit, azok következményeit korrekten elemzi.
A ma kérdésére – jöhet-e újra a bal? – tisztességgel, a mai magyar társadalom főbb jellemzőinek ismeretében csupán azt válaszolhatom: most nem, még nem. Amivel azt is mondom egyben, hogy nincs realitása az 2018-as kormányváltási, pláne „rendszerváltási” álmodozásoknak. S azt is, hogy azok a politikusok, akik ma a „vagy győzünk a következő választáson, vagy megsemmisül az ellenzék” típusú blöffjeiket harsogják a tereken és a rohamosan zsugorodó számú, mind kevésbé hiteles „médiákokban”: vagy nem tudnak semmit a valóságról, vagy – ami ennél is rosszabb – tudnak róla, de gyávák szembenézni e súlyos társadalmi tényekből a baloldali politika számára következő feladatokkal. E helyett, ahogy eddig szokásuk volt, most is csak felelőtlenül handabandáznak.
Miért fogalmazok ennyire egyértelműen? Azért, mert az MSZP-nek ahhoz, hogy ’22-re váltópárttá válhasson, először is tudomásul kell vennie a fájó tényt: a XXI. század második évtizedének végére a magyar baloldal széttöredezett, jelentéktelené vált. Kiszorult a közbeszédből. Nincs baloldali közgondolkodás, nincsenek a súlyos társadalmi, gazdasági kérdésekre baloldali válaszok a mindennapi életben, s a közvéleményben. A szocialisták nincsenek vagy csak alig vannak jelen a helyi társadalmak döntő többségében, még városi szinten is. (A 15-30 fős szervezetek a 346 magyar városban csak formálisan tekinthetők ott jelenlévőknek.) S ne vigasztaljon senkit, hogy a többi ellenzéki párt még ezt a szervezettséget se képes felmutatni. Nem elodázható és nem egyszerű feladat mindezzel szembenézni. Kiváltképp az elmúlt évtizedek társadalmi tényeinek ismeretében.Ebben a helyzetben a baloldalnak – ami alatt történelmi gyökerei és országosan még mindig létező szervezettsége miatt csupán az MSZP politikai erőterét értem, de azt is csak lehetőségként (!) – a 2018-as választásra kitűzhető minimális célja mindössze a parlamenti bejutás lehet. A maximális pedig, hogy a leendő, várhatóan csak három pártot befogadó parlamentben (Fidesz, MSZP, Jobbik) a második legnagyobb frakciót alkossa. S ezzel – ám csak a sok évtizednyi, eddig mindig elodázott politikai munka e közbeni elvégzésének eredményeként – esélyt kaphasson a 2022-es választás megnyerésére, azaz, egy új filozófiájú, cselekvésű, a társadalom többségét jól szolgáló kormányzásra.
Tudva arról, hogy ma Magyarországon az emberek több mint 40 százaléka létminimum alatt vagy annak közelében él. S hazánk legtöbb településén (amely az ezer lakos alatti falvakat jelenti) 70-80 százalékos a munkanélküliség. Tudva, hogy vékony az a teljes munkaidőben foglalkoztatott réteg, egymillió alatti – a tanártól, az orvoson, könyvtároson, szociális munkáson át, az önkormányzati, minisztériumi hivatalnokig, rendőrig, katonáig, bíróig terjedő – a közszolgálati dolgozóké, s a másik is csak két és félmilliós – az iparban, a szolgáltatásokban, a kereskedelemben alkalmazottaké –, akikre „középosztályként” hivatkozik a hatalom.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 15. csütörtök, 08:29
-
Találatok: 3302
A média és a szállodaipar az a két ágazat, amelyekben Mészáros Lőrinc új belépőként próbált szerencsét az elmúlt évben. Nem aprózta el a terjeszkedést egyik szektorban sem: a vidéki napilappiacon súlyos erőfölényben lévő, s egyéb kiadványokkal is büszkélkedő Mediaworks, illetve az ezoterikus-jobbos Echo TV a fő zsákmány. Frissen megszerzett kastélyai, hotelei pedig egyenként is milliárdos értékűek.
Néhány éve vagyontalan falusi elöjáróként ismerhettük meg Mészáros Lőrincet. Aki ráadásul vigaszágon került Felcsút élére: személyre szabott törvénnyel vadászták le elődjét, a független, később LMP-s Varga Györgyöt 2011-ben.
Mészáros Lőrinc vagyonát 2014 márciusában még „csak” 2,5 milliárd forintra becsülte a HVG. Jelezve ugyanakkor, hogy a növekedés ütemét tekintve Mészáros áll a legígéretesebb jövő előtt az akkor átvilágított oligarchák közül: a hetilap számításai szerint Felcsút polgármestere 2010-2014-ben megötszörözte a vagyonát. A Napi.hu 2015-ben már 15,4 milliárdra, az idén pedig 23,8 milliárdra becsülte Mészáros javainak értékét.
Az idei halmozás alapján megjósolható, 2016-ra még a korábbiaknál is szerencsésebb évként emlékezhetnek majd a Mészáros-famíliában.
Íme a főbb szerzemények.
Mediaworks kiadóvállalat
Az Ausztriában sikkasztással vádolt Heinrich Pecina egykori médiabirodalmának nem erőssége a honlapfrissítés. Cikkünk írásakor, december közepén még a Népszabadság volt a Mediaworks kiadó zászlóshajója a közéleti média portfolióban. Holott a Népszabadságot 60 év megjelenés után október elején botrányos körülmények között bezárták. A balhét még Pecina vitte el, aki a hónap végén túladott a teljes kiadón, benne egyebek mellett 12 megyei napilappal, a Nemzeti Sporttal, a Világgazdasággal, nyomdával és magazinokkal.
A pár hónappal korábbi PLT-Mediaworks fúzió eredményeképp 25 milliárd forintos árbevételű, több mint ezer főt foglalkoztató kiadó jött létre. Ez a számos szegmensben, elsősorban a vidéki lappiacon erőfölényes helyzetű médiabirodalom került október végén a márciusi alapítású Opimus Press Zrt. tulajdonába. Az új tulajdonos anyacége, a tőzsdén jegyzett Opimus Group Nyrt. gyakorlatilag a becsődölt Buda Cash-es vagyon kezelője, s bonyolult személyes szálakkal lehet Mészároshoz kötni.
A Mediaworks igazgatóságában október 26-én megjelent Liszkay Gábor, aki korábban évtizedekig Simicska Lajos médiabirodalmát irányította. Az Orbán-Simicska háború kitörése után azonban a miniszterelnökkel tartott, és az új kormányszócső Magyar Idők kiadóját vette a nevére.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 14. szerda, 08:22
-
Találatok: 1843
Annyi szó esett a napokban a PISA-tesztről − hát fogtam magam és kitöltöttem egyet, életemben először, hogy lássam, van-e még annyi sütnivalóm, mint egy 15 évesnek. A feladatot sikerrel abszolváltam, 100 százalékos eredménnyel. Erre nem büszkülök – egy komolyabb matek érettségi feladatban például most már valószínűleg elakadnék –, de ezt a PISA-tesztet valószínűleg 15 évesen is hibátlanul kitöltöttem volna.
Mert ez nem egy magyarországi érettségi szintje, nem is valami kisérettségi. Rendkívül egyszerű, kis gondolkodási, elvonatkoztatási képességet, minimális logikus gondolkodást és szövegértést feltételező feladatokról van szó. Ha ebben a magyar diákok egyre rosszabbul teljesítenek, akkor nagy baj van.
Persze a PISA-tesztet ne gondoljuk az oktatási minőség egyetlen, alapvető mércéjének. De egy mutatónak mindenképp jó és hasznos – különösen, hogy ugyanazzal a mércével mérhetjük meg vele a magyar diákok és más, világ körüli országok diákjainak képességeit.
A mostani, gyengülő eredményekkel egyébként Izrael, Izland és Luxemburg diákjainak szintjén vagyunk – ez azért nem olyan rossz csoport, benne a világ leggazdagabb, legjólétibb, illetve amúgy komoly oktatással rendelkező országaival. De ne másokra mutogassunk, legyünk csak mi magunk a saját mércénk: a PISA-tesztekben tényszerűen rosszabbul teljesítünk, mint pár éve. És még egyszer: nem atomfizikáról vagy biokémiáról van szó, hanem egyszerű szövegértési, logikai feladatokról.
Ha ez nem megy nekünk elég jól, mire is akarjuk a magasabb tudást alapozni? Mert a 21. századot, a jövőt megnyerni iszonyú nehéz feladat a világ országai, társadalmai számára. Rohamosan haladunk világszinten és az egyes nemzeti társadalmak szintjén is a radikális szétválás felé: lesz egy képzett, versenyképes, vagyonos, kompetens elit és lesz egy leszakadó, elmaradó többség, akinek a kompetenciái nem lesznek alkalmasak a fokozódó versenyben való részvételre.
Lehet itt az általános klasszikus műveltséget siratni (én is siratom). De 2016-ot és nem 1916-ot írunk, és egy kaposvári szolgáltató cégnél, egy sarkadi műhelyben, a kecskeméti autógyárban vagy a Váci úti könyvvizsgálóknál nem a sztoikus filozófiáról vallott nézeteidről fognak faggatni. Ugyanakkor senki nem akadályoz meg persze, hogy szabadidődben ápolgasd az áhított műveltségedet, én is szívesen olvasgatok mostanában Montaigne-t meg Senecát.
Sajnos az új magyar PISA-teszt eredmények nyomán a legrosszabb magyar reflexiók hagyományait is tovább ápolták egyesek. A fejek homokba dugását, a magyar glóbuszba zárkózást, a patópálságot, a magyar ugar további ugaroltatását.
A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete így kommentálta az ügyet: „A Nemzeti alaptanterv újragondolásáig »szüneteltetni kell« a PISA mérésekben való részvételt! Nemzetközileg is lejáratják a magyar gyerekeket a frissen publikált PISA-teszt eredményei... A Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatáig nincs értelme az alkalmazásképes tudást mérő nemzetközi vizsgálatokban részt venni.” Világos: ha rossz az eredmény, inkább ne vegyünk róla tudomást, vonuljunk ki a nemzetközi megmérettetésből, mert kínos. Ha nem tudunk a versenyhátrányunkról, majd kellemesebb lesz nekünk, ugye.
A szülőegylet mellé sorakozott fel félreértésben és félremagyarázásban Hoffmann Rózsa, akinek át is adjuk a szót: „...a PISA-feladatok nagyon érdekesek, látványosak, de elég távol esnek attól a klasszikus műveltségideáltól, amely a magyar közoktatás rendszerét hagyományosan jellemzi. Ezért az abszolutizálásuk hiba volna. A magyar oktatási rendszer sosem lesz olyan, de nem is kell, hogy olyan legyen, mint, mondjuk, néhány tengerentúli országé, amely ebben a versenyben látványos eredményt ért el.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 13. kedd, 04:29
-
Találatok: 1701
A világnak nagyjából vége van. - "Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?" - (Jézus rabbi szavai, Máté 16, 2-3.)
"Az éneklés évei lassan elmúlnak, a nagyra nőtt lelkek a pincékbe bújnak, Európa kiadó!" - (Európa Kiadó)
Szerintem nagyjából vége a világnak, annak legalábbis, amit a világunknak gondolunk. Ahogy a modernizmus felfalta önmagát a múlt század első felében, mára az ún. posztmodern liberális demokrácia termelte ki a maga vesztét. Mindenesetre a Nyugat bukásáról évek óta beszélő, „illiberális” államot meghirdető Orbán Viktornak e tekintetben, sajnos, igaza van – csak ő motorja, valamint politikai haszonélvezője a folyamatnak, a nyugati világ népei pedig a vesztesei lesznek.
Nem gondolom túl merész jóslatnak, hogy néhány év alatt Amerikából szélsőjobboldali diktatúra válik. Franciaországból és Nagy-Britanniából szintén, Olaszországból is, Lengyelhont nem is kell említeni. Minden kétséget kizáróan egy autoriter radikális párt kormányoz tovább Magyarországon (a Jobbik vagy a Fidesz, tökéletesen mindegy). Merkelt, az egyik utolsó nyugati mohikánt megbuktatják, vagy merénylet áldozata lesz. A NATO összeomlik, az Európai Néppárt szétesik vagy radikalizálódik, az északi jóléti államok sorra kapitulálnak, végül Putyin bekebelezi az egész katyvaszt, egy új – az Európai Unió romjain keletkezett – atlanti-eurázsiai szövetség jegyében.
Így fog létrejönni a Negyedik Birodalom.
De miééért?
A prognózisok többnyire nagyhatalmi tömbök játszmáit, érdekköröket és -szférákat emlegetnek. Az egyik szerint mindennek a kulcsa az olaj, a másik szerint az ivóvíz, a harmadik szerint a bankrendszer, és így tovább. Ritkán számolnak a legfontosabb tényezővel: azzal, hogy az emberek többsége az érintett országokban hogyan érez és mit gondol. Nem számolnak a halmozódó frusztrációkkal, félelmekkel és dühökkel, amire egyszerűen nem gyógyír a posztmodern liberális demokrácia. Például azért nem, mert az egy ideológiai konstrukció, ami csupán egy viszonylag csekély létszámú réteg szívügye. A többiek gondolkodását nem felvilágosult társadalomfilozófiai tézisek, hanem a hétköznapi életük tapasztalatai határozzák meg. Nem absztrakt erkölcsi normák alapján hoznak ítéleteket, hanem az elsődleges, nyers, sokszor negatív érzelmeik alapján.
Hiába rögzítette a „haladó” elit a nyugati alkotmányokban a posztmodern liberális alapvetéseket, és hiába vált ez egyfajta értelmiségi „hagyománnyá”, ha az átlagembernek még mindig túl bonyolult, tehát riasztó a világ, és senki nem magyarázza el érthetően. Egyszerűbben fogalmazva: a liberális demokrácia nem teljesítette, amit ígért. Nem hozta el az aranykort, nem vezette be a népet az Ígéret Földjére, az emberek nemhogy boldognak, még szabadnak sem érzik magukat. A vezetők globalizmusról, szabadkereskedelemről, tudományról, genderkutatásról, politikai korrektségről és ilyenekről beszélnek valami fura, irritáló, idegen nyelven, amiből az átlagember annyit ért, hogy blablabablabla. Nem tudja, mi a francnak kéne bárkivel is toleránsnak lennie. És nem is érdekli. Az érdekli – természetesen –, hogy miért gazdagok a gazdagok, miért szegények a szegények, miért drága a sör és a kenyér, miért fullasztó a szmog, és miért hal meg rákban a fél rokonsága. És tetszik neki, amikor ezekre egyszerű, bár hamis válaszokat kap. Imádja az egyszerű, bár hamis válaszokat.
A Harmadik Birodalom szerintem azért jöhetett létre, mert a propaganda, amire épült, hatalmas tömegek érzéseit fogalmazta meg.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 11. vasárnap, 23:39
-
Találatok: 1880
Igazából az van, hogy semmi okunk nincs elégedetlenkedni. Béke van, nyugalom, boldogság és elégedettség. Vasárnapnak reggelén látta jónak lehozni az MTI: 2006-ban és 2007-ben volt a legtöbb sztájk Magyarországon. Az a rohadt Gyurcsány, az! Már megint és még mindig. Az ő idejében feszt sztrájkolt a nép, de mióta a jóságos Orbán-király uralkodik, azóta olyan boldog és elégedett mindenki, hogy az kész beszarás.
Gyurcsány – emlékezzetek, proletárok! – bele is lövetett a nép szemébe. Gumival! És még hazudott is éjjel-nappal, meg ki akarta innen zavarni a magyarokat. El lehet innen menni, ezt mondta. Igaz, hogy ezt konkrétan Széles Gábor orosz propagandistának mondta, de ki a franc emlékszik már arra? Hát nem? Hát de.
De mióta az áldott jó Orbán Viktor, az ő családja, volt kollégiumi szobatársai, szomszédai és barátai átvették az ország szétrablását, azóta itt minden szép és jó. Még sztrájkolni se akarnak a népek, mert tök elégedett mindenki. Ezt az elégedettséget csak növeli az új sztrájktörvény, ami gyakorlatilag lehetetlenné is teszi a sztrájkot. Jogellenes és így büntethető lett az elégséges szolgáltatás elmaradása. Azt meg majd megmondja a jó király, hogy mi az elégséges. Ráadásul a gondos kormány feltalálta és azon nyomban meg is honosította a visszaélésszerű sztrájk fogalmát, ami szintén sokat használ a dolgozói elégedettség virágba borulásának.
Igaz, hogy jócskán emelkedtek a bérek is, köszönhetően a kormánynak. Olyan sikeresen elüldözték az országból a munkavállalókat, hogy a munkáltatók kénytelenek emelni a fizetéseken, különben nem marad dolgozójuk. Hát mi ez, ha nem egy rendkívül sikeres politika?
Bezzeg, az a rohadék Gyurcsány nem gondoskodott ilyen módon a keményen dolgozó kisemberekről, ezért az akkori ellenzéki pártok – csak a Fidesz! – sorra tudták szervezni a sztrájkokat, tüntetéseket. Most rend van és fegyelem.
A fegyelem fenntartásában sokat segít a média is, mert nem marad ellenzéki sajtó. Ügyes üzletemberek felvásárolták, kiherélték és szétverték az ilyen orgánumokat. Ehhez persze kellett a nemzeti kormány segítsége és a kormány meg is tett mindent annak érdekében, hogy kellő mértékben meggyengüljenek ezek a lapok. Leshették, mikor kapnak hirdetéseket, hogy a bevételből fenntartsák magukat! Lóf*szt kaptak, nem reklámpiaci részesedést! Az állami cégek – teljesen érthető módon – sokkal szívesebben adják a reklámokat olyan lapoknak és internetes felületeknek, amelyeket többen írnak, mint ahányan olvasnak, viszont a kormány hazugságait csomagolják szorgosan és fényezik a bűnszervezet működését.
Az is mekkora ötlet már, hogy a PR-Telecom nevű kábelszolgáltatónak 3,3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást adott a kormány! Hát lehet azon csodálkozni, hogy a szolgáltató felmondta a szerződését a Hír Televízióval, így 70 ezer háztartásba nem Simicska Lajos tévéje, hanem Vajna András csatornái viszik az igazságot? Nem, testvéreim a Nemzeti Együttlopás Rendszerében! Nem lehet ezen csodálkozni. Ahogy azon sem lehet csodálkozni, hogy a cégadatbázis szerint a PR-Telecom többségi tulajdonosa egy máltai offshore cég, a Central Eastern Cable & Media Group Limited. A máltai cégbíróság iratai alapján azt is tudni lehet, hogy ennek a társaságnak tavaly még ugyanaz a máltai vagyonkezelő cég volt a tulajdonosa, mint annak a luxusjachtnak, amelyen a milliárdossá lett gázszerelő, Mészáros Lőrinc nyaralt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 10. szombat, 19:07
-
Találatok: 1740
Lejár Áder mandátuma, és a hírek szerint a mindenre alkalmatlan emberminiszter állelkész lesz a következő nemköztársasági elnök. Ragyogó választás, méltó a NER szellemiségéhez és színvonalához. Balog páter lezüllesztette az egészségügyet, az oktatást, volt református lelkész létére üldözte szegényeket, az egyházakat, nem hajtotta végre a bírósági ítéleteket. Hogyan akar ez az ember a törvényesség őre lenni, amikor maga is törvénytaposó?
Emellett egy fasiszta diktatúrának falaz, amelyben lábbal tapossák az emberi jogokat, a felekezeti egyenlőséget, és súlyosan sértik a világnézeti szabadságot. Hogyan akarja ez az ember megtestesíteni az országot a hatalommal szemben, amelyet korlátoznia kellene?
Balog gyalázatos gazember, aki annak köszönheti az előmenetelét, hogy Orbánt református létére a szentágostoni államelméletre oktatta, és hamis prófétaként azt mondta neki, hogy őt Isten választotta ki arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen. Magától a prófécia nem nagyon teljesült volna, fel kellett hozzá gyújtani fél Budapestet, és fel kellett számolni hozzá az alkotmányos jogokat, a tisztességes és egyenlő választásokat és a sajtószabadságot.
Balog az idióta, hülye vigyorgásával, Orbán-imádatával, a gusztustalan seggnyalásával szerzett magas állami pozíciókat. Egyetlen érdeme a gerinctelensége és a jellemtelensége. Tisztességére és szellemi kapacitására jellemző, hogy minden hozzáértés nélkül elvállalta a humán területeket, az egészségügyet és az oktatást is magában foglaló csúcsminisztérium vezetését. Balog miniszterként totálisan megbukott. Az oktatás lezüllesztéséért, az egészségügy tönkretételéért és nagyon sok ember értelmetlen haláláért felelős.
Ezek után felfelé bukik a pecás helyére, ő lesz a nemköztársasági elnök, akinek az ellensúlyt kellene képviselnie egy skizofrén elmebeteg fasisztával szemben, akibe szerelmes. Méltó utódja lesz Schmitt Dr. Pálnak, aki látatlanban írt alá mindent. Ádernek az volt a feladata, hogy kitörölje az emlékezetből Schmitt Pált, és az egész államcsínyt, amit Orbán bűnszervezete végrehajtott Schmitt segédletével. Áder elvégezte a munkát, még azt is megmondták neki, hogy dobjon vissza néhány törvényt, mintha igazi elnök lenne. De sohasem olyat, ami fontos a felcsúti vezérnek és a haramiájának.
Most jön majd Balog a bárgyú, üdvözült mosolyával, hogy még "keresztényebbé" tegye Magyarországot. Ennek az álkeresztény gazembernek az irányítása alatt tapostak lábbal minden keresztény értéket, aláztak meg embereket a kisgyerektől az öregekig, üldöztek rokkantakat és hajléktalanokat, bűnné tették a szegénységet, miközben a fél országból nyomorgókat csináltak, amíg ők maguk loptak, csaltak, hazudtak, magukat hízlalták. Balog a farizeus képmutatók mintapéldánya, aki mindennek a tetejébe ült, és szó nélkül hajtott végre minden aljasságot. Mérgeskígyók fajzata, az ilyenekre mondta Jézus, hogy kerüld. Ez az ember lesz Magyarország legnagyobb közjogi méltósága.
Az is nevetséges, hogy legújabban már a felekezeti hovatartozás számít. Baloggal szemben az egyetlen kifogás, hogy nem katolikus. Igaz, a világnézeti semlegesség megszűnt. A Fidesz alaptörvényébe a katolicizmus van betonba öntve. De Semjén, a másik meszelt fal, a farizeus képmutatók másik díszpéldánya, már megnyugtatott mindenkit, hogy Balog katolikusnak is kiváló. Semmi kétség, hogy így van.
Ha ő lesz a nemköztársasági elnök, eggyel több ok, hogy tisztességes magyar ember élesen megkülönböztesse magát nemcsak a NER-től, hanem Magyarországtól is, amelyet ilyen selejt emberek képviselnek és jelenítenek meg. Szégyen az országra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 09. péntek, 23:59
-
Találatok: 1693
A szerencsével sem áll hadilábon a magyar miniszterelnök. Tőle magától, egyik múlt heti beszédéből tudjuk: a szerencse fontos összetevője elmúlt évi sikereinek. Orbán december első napjaiban valóságos sorozatát vezette elő a győzelmi jelentéseknek, mi több, kijelentette, hogy mostantól a történelem győztes csapatához tartozunk. Pedig ez még nem is a választások előtti utolsó év, amikor a diadalmas eredménylajstromozások száma bizonyára megsokszorozódik. Legalábbis ha a szerencse addig nem pártol el a kormánytól.
Orbán örömének több oka is van. Legelsősorban is a külpolitikai korszakváltással kecsegtető amerikai elnökválasztási eredmény és ennek nyomán a „fekete bárányok” egymásra találása. Vasárnap éjjel megbukott a magyar kormányt menekültügyben nyíltan kritizáló olasz miniszterelnök. Orbán győzelemmé rajzolta át a Magyarország és a magyar kormány számára korántsem annyira kedvező Brexitet is. Az ő olvasatában a közép-európai együttműködés szintén megerősödött, habár például az Oroszországhoz fűződő viszony olyan ügy, ami a jövőben nehéz próbák elé állíthatja a lengyel–magyar barátságot.
Addig azonban a visegrádi országok együtt küzdenek a „betelepítési kvóták” ellen. Orbán nagy örömére az Alkotmánybíróság a nemzeti szuverenitásba és az alkotmányos önazonosságba ütközőnek ítélte a „csoportos áthelyezést”. Az örömében kalapját a levegőbe hajigáló kormányfő nem tudott ugyan sem érvényes népszavazást, sem Alaptörvény-módosítást levezényelni, az Alkotmánybíróságon azonban kiderült: minderre nincs is szükség. A „politikai érvényesség” – kis rásegítéssel – utat tör magának.
A jobboldali populizmus elismert kutatója, Cas Mudde fordulópontként tartja számon a 2015-ös esztendőt, amikor Donald Trump akkor még csak megkezdett elnökjelölti kampánya, a menekültválság meg az arra adott válaszok, közöttük az Orbán-kormány lépései érvénytelenítették a nyugati politikai szabálykönyv számos pontját. Ha úgy vesszük, 2016 ennek az előző évi áttörésnek a következményeit tárja elénk. A változás érzékelhető, de hogy történelmi távlatban mire vezet, senki sem tudhatja. Lehet, hogy csak az inga leng ki – másképpen, más mértékben, mint korábban. Orbánnak nem jutott eszébe „összeolvasni” néhány évvel ezelőtt Berlusconi bukását és az olasz baloldal kormányra kerülését, a francia szocialisták visszatérését a hatalomba, az újabb német nagykoalíció megalakítását, a görög és a spanyol új baloldal felemelkedését. Nem tartotta történelmi fordulatnak mondjuk az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntését a házassági egyenlőségről, és, fogadok, nem tartja üzenetértékűnek a zöldpárti politikus, Van der Bellen győzelmét sem Ausztriában. Mindez nem azt kérdőjelezi meg, hogy van változás, csak arra hívja fel a figyelmet, hogy az meglehetősen összetett. Ám ha valaki a számára kedvező fejleményeket egységes logikai sorként mutatja be, míg a neki kedvezőtlen tényeket mellőzi, akkor tényleg könnyen „be tudja bizonyítani”: ő halad a történelem főutcáján.
Arról végképp fogalma sem lehet senkinek, hogy az egymás győzelmeit vagy legalábbis az előretörést ünneplő nacionalista internacionálé tagjai mihez kezdenének egymással a tárgyalóasztalnál. A francia vagy a holland nacionalisták, esetleg egy Beppe Grillo vezette olasz kormánypárt mennyire lennének nagyvonalúak közép-európai elvbarátaik EU-munkavállalóival, s vajon bőkezűen mérnék-e a fejlesztési eurókat?
Persze Orbán évzáró triumfálása arról is szól, hogy Magyarország ma már erős, többé nem kiszolgáltatott az uniónak és más nemzetközi szervezeteknek. Küszöbön áll a teljes foglalkoztatás, legalább a közmunkához mindenki hozzájuthat, s most már a munka megbecsülése a kérdés. Csökken a szegénység, javulnak az egészségi állapot mutatói, erősödik a középosztály.
Bővebben ...
