- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 04. kedd, 23:55
-
Találatok: 3571
Igazságosabb és átláthatóbb lesz a segélyezési rendszer, az átalakítással valóban azok jutnak majd támogatáshoz, akik ténylegesen rászorulnak – ígérte a magyar kormány még múlt év végén, amikor döntöttek a szociális segélyezési rendszer átalakításáról. Az eredmény március elsejétől az lett, hogy mind a lakásfenntartási támogatás, mind az eladósodott háztartásoknak segítséget jelentő adósságcsökkentő támogatás megszűnt, mint önálló támogatási forma. Ezen kívül végleg megszüntették a rendszeres szociális segélyt, és helyette bevezettek egy új ellátási formát, az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti díjat, amelyet azonban jóval kevesebb ember vehet igénybe.
A kormány csodafegyverénél, a közmunkaprogramnál sem jobb a helyzet: számos kedvezménytől elesnek azok a települések, ahol sok embert foglalkoztatnak közmunkásként (halmozottan hátrányos település csak az lehet, ahol jelentős a munkanélküliek száma). Ezek, a főleg borsodi települések kevesebb támogatást kapnak a gyermekvédelmi kedvezményhez, a gyermekétkeztetéshez, továbbá az uniós és az állami pályázatok önrésze ezentúl számukra nem 10-15 százalék lesz, hanem 50 százalék.
Megszüntették a központi lakásfenntartási támogatást
Idén március elsejével megszűnt a normatív lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás. Ezt a támogatási formát a háztartás nagyságtól függően havi, fejenként 40-60 ezer forint alatti jövedelmű háztartások vehették igénybe. A támogatás csekély volt ugyan (átlagosan 3870 forint havonta), de a nagyon alacsony jövedelmű, soktagú háztartásoknak legalább biztos és rendszeres segítséget jelentett.
Tavasz óta azonban már az önkormányzatok döntik el, hogy „települési támogatás” keretében nyújtanak-e egyáltalán támogatást az adósságokkal és lakhatási problémákkal küzdő háztartásoknak, és ha igen, kiknek és milyen feltételekkel. A kifejezetten lakásfenntartási kiadásokat kompenzáló állami támogatások egyébként az utóbbi 9 évben 130 milliárd forintról 0-ra csökkentek – írja a napi.hu
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 03. hétfő, 21:00
-
Találatok: 3533
A menekülttábor olyan, mint a hulladéklerakó vagy a szennyvíztelep. Mindenki tudja, hogy szükség van rá, de senki sem szeretné, ha a kertje végébe épülne. Én sem szeretném, ami azt illeti, főleg azt a fajta tábort nem, melyet a préri közepére szeretne felépíteni a kormány. A helyszínek kiválasztása természetesen Orbán érdekeit szolgálja, sem a lakosság, sem a menekültek érdekei nemigen játszanak.szerepet, van olyan elképzelés, hogy kétszázharminc lakosú falu mellé telepítenének ideiglenes befogadóállomást. Kevés ember - kis cirkusz, ugye...
Természetesen, ahol felröppen a hír, ott azonnal nekilátnak tiltakozni a helyiek, a tervezett helyszíneket kapával-kaszával, vasvillával őrzik, nehogy éjjel megjelenjen egy lefüggönyözött fekete autó, kipattanjon belőle Pintér belügyér, hirtelen kipakoljon és felverjen ezer sátrat, hogy mire felvirrad a nap, már menekültekkel legyen tele minden.
Lesz még ebből cirkusz, mert Orbán olyan szélsőséges érzelmeket keltett életre, melyekkel könnyen lehet, hogy úgy jár, mint a varázslóinas, aki előtáncoltatta a seprűt a sarokból, de visszatáncoltatni már nem tudta.
Mari néni úgy tudja, hogy rettegnie kell, mert a menekültek rá fognak vadászni, elveszik a vagyonkáját, belefekszenek az ágyacskájába, - ezek egytől-egyig olyanok, mint a kerepesi szatír...
Valamit elhitetni valakiről sokkal egyszerűbb, mint aztán ezt a hitet megrendíteni - erről Gyurcsány tudna sokat mesélni.
Most még jól elvagyunk a plakátjainkkal, a félhülyékből álló félkatonai szervezeteinkkel, melyek működése ellen most kísérel meg fellépni a teljesen hülye hatalom, de ez a fellépés nem biztos, hogy túl sikeres lesz.
Most lesz kerítésünk is, de ha megkérdezzük a kormányt, hogy tulajdonképpen mi célból, legfeljebb azt válaszolhatják, hogy acélból...
Majd megkerülik az érdekeltek, oszt jónapot.
Mindenesetre egy ilyen túlhiszterizált hangulatban nem szívesen lennék tanyasi lakos Szőreg vagy Lúdvár mellett, lehet, mint a riportbeli öregúr én is kitenném a kerti asztalra a vizespalackot meg a kenyeret, egyúttal eldugnám a baltát meg a kaszát.
A problémát nem lehet helyileg kezelni, és aki sátrakban akarja elhelyezni a menekülteket, az valószínűleg nem aludt még sátorban mínusz tízben, még erre alkalmas hálózsákban sem, nemhogy felszerelés nélkül.
Ezeknek ahhoz is hónapok kellenek, hogy kitalálják, hogy mit is akarnak, és a hónapok szállnak, mint a vadludak, augusztus után hamar itt a december, meg a hóember.
A lényeg mégis az, hogy mondjon bátran bármit a Nemzeti Nagybeteg, csak az lesz a vége, hogy ezt a kérdést kezelni kell, méghozzá Európával karöltve, közösen.
Az együttműködés az Unióval jelen esetben nem lehetőség, hanem parancsoló szükségszerűség, mert egyedül ezt a problémát nem leszünk képesek kezelni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 02. vasárnap, 23:14
-
Találatok: 3749
Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Majdnem minden. Majdnem rendben. Amire tegnap még felkaptuk a fejünket, az holnapra az életünk természetes része lesz. Egyszerűbb, kevésbé fájdalmas megszokni a rosszat, mint szót emelni ellene. Mert aki szót emel, az ellenség lesz, idegen lesz, áruló lesz.
Úgy teszünk hát, mintha semmi beteges nem lenne abban, hogy a politika kénye-kedve szerint tépi ízekre az országot.
Mintha természetes lenne, hogy aki bírálja a kormányt, az MSZP hívő, aki az ellenzéket bírálja, az meg Fidesz bérenc. Több opció nincs. Nem hagynak nekünk más választást és mi elfogadjuk ezt. Közben elvész az, amiért ez az ország (bármely ország) létezik. Az ember.
Az ellenzéki pártok bénultsága csak bénultság. Tehetetlenség, a másik elfogadására képtelen szerencsétlenkedés.
A kormány nem hibás, hanem bűnös. Történelmi bűne nem menthető, nem magyarázható és nem megbocsájtható.
A hatalom megtartása mindennél fontosabb, mert ahol a hatalom, ott a pénz. Sok pénz.
Mi pedig hallgatunk. Egyre többen, egyre mélyebbre hajtott fejjel. Mert sokan üvöltik a képünkbe a hazugságaikat, egyre hangosabban, egyre nagyobb gyűlölettel, egyre több nyálat fröcsögve mindenkire, aki másként gondolkodik. Aki bárhogyan gondolkodik.
Ki pénzért gyűlöl, ki a pénz reményében, ki meggyőződésből.
A bayerzsoltik hetente tolják ki magukból a mocskot. Zsidózva, cigányozva és már bevándorlózva. A bayerzsoltiknak fontos újra és újra burkoltan tagadni a holokausztot, árulónak nevezni mindazokat, akik születésük jogán magyarok ugyan, de mivel nem feltétlen hívei az orbáni hatalomnak, mégsem lehetnek magyarok a bayerzsoltik szerint. A bayerzsoltik talán valamennyire hittel, de inkább pénzért vállalnak szerepet az uszításban. Nem eredménytelenül. A cikkekhez érkező kommentek, a feneketlen és féktelen gyűlölet, a beteges ideológia mentén szerveződő rajongótábor ott van, nem tagadható.
A stoffángyörgyök a gyűlölködésnek, a fajelmélettel kevert zűrzavaros magyarkodásnak egy talán még mélyebb bugyrát teszik szalonképessé. Istenre hivatkozva fröcsögnek, magyarságukba kapaszkodva igyekeznek meggyőzni. Ha ez nem megy, akkor megfélemlíteni.
Teszik ezt úgy, hogy az ellenzéket vádolják gyűlöletkeltéssel, miközben kitagadni igyekeznek a nemzetből, elzavarni szeretnék az országból azt, aki nem abban hisz, nem úgy gondolkodik, mint ők.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 01. szombat, 01:37
-
Találatok: 5142
- Jó napot kívánok, kedveském. Mondja, drága. Itt van a betegfelvétel?
- Nem, nem, kedves asszonyom. Hátul, a gazdasági bejáratnál talál pár száz keservesen jajgató embert, oda kéne valahogyan eljutniuk. A kormány rendelete szerint itt a kórházban rendkívül lehangoló az óbégató, vérző, csonkolt emberek látványa. Tudja, itt valójában az egészséges embereket vesszük fel.
- De ha egészségesek, minek nekik kórházba menniük?
- Kiválóan javítják a kórházi statisztikákat, kevesebbe kerülnek, és nincs is velük annyi gond. Valójában közmunkások. Napi 8 órában betegeket alakítanak. Amolyan statisztikai statiszták.
- Értem. Ez pompás ötlet. Egyetlen apró gondom van csak. Tudja, kedveském, a férjem nem igazán tud már járni. Üszkös lábbal nem nagyon tud mozogni az ember. A taxis pedig már sajnos elment.
- Próbálok keríteni önöknek egy beteghordót. Sajnos egyszerre öt-hat beteggel kell rohangálniuk. Talán valamelyikük elvetődik erre a vidékre is. Komolyan gondolja, hogy ilyen súlyos betegséggel behozza hozzánk a férjét? Jelenleg pestis, tífusz, kolera és valami ismeretlen, randa nyavalya pusztít a kórházunkban. Nincs a faluban esetleg egy megbízható javasasszonyuk, vagy gyógyítójuk? Általában a falu szélén szoktak éldegélni és fekete macskájuk is van. Azt rebesgetik, néha ők is azok. Onnan könnyen felismerhetők.
- Ja, a Biri nénére gondol? Persze, de ő azt mondta, hogy ebben az esetben már csak amputálni tud.
- Az pompás. Mi is azt csinálnánk, csak sokkal rosszabb körülmények között. Kérem asszonyom, adnék egy gyógynövény-listát. Ha az említett hölgynek lennének felesleges készletei, szívesen elfogadnánk. Mondja meg neki, legyen olyan szíves, hogy főleg vérzés- és fájdalomcsillapító szerekre lenne szükségünk. A múltkor az egyik betegünk egészen kiváló sebbalzsamot hozott nekünk, de az receptet nem volt hajlandó elárulni. Annyit mondott, hogy pókháló is van benne. Nagyon jó hatásfokkal tudjuk alkalmazni a szamártrágyát is. Néha tényleg csodákra képes. Rummal sajnos elég rosszul állunk.
- Persze, aranyoskám, ne aggódjon. Beszélek vele. Egy kicsit azért megijesztett, kedveském. Kötszerrel amúgy hogyan állnak, drága?
- A lepedőket már felhasználtuk. Az alagsorban tépéscsinálókat alkalmazunk. Természetes anyagból készült ingeket, lepedőket, gyolcsot, hasonló dolgokat szívesen elfogadunk.
- Körbenézek otthon, aranyoskám. Amit tudok, megteszek. A háború végén magam is dolgoztam nővérként. Szívesen segítek. Akkor azt javasolja, hogy vigyem a férjemet haza?
- Egy sima üszkösödéssel én nem nagyon kockáztatnék. Sebészünk jelenleg amúgy sincsen. A határőrizeti szervek kiemeltek néhány törzsi varázslót. Jelenleg ők vezetik az osztályokat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 31. péntek, 00:56
-
Találatok: 2138
Tulajdonképpen jól jártak. Vihették volna őket gályára is, húzhatták volna az evezőt a gályapadhoz láncolva a Dunán, szállítva a nézőket és a sportolókat, a Margitsziget és a Dagály között a vizes világbajnokságon, dobszóra, karikásostorral serkentve. Ha tisztázni tudták volna, hogy az ostorcsapások doppingnak számítanak-e, kétségkívül ez lett volna a sorsuk, így viszont megússzák kerítésépítéssel a szerb határon.
A legújabb hírek szerint kerítésépítésre hívtak be a csongrádi megyeházára 490 munkanélkülit.
Az eligazítást azonnali orvosi vizsgálat követte, és akit egészségileg alkalmasnak találtak, hogy a szerb-magyar határzárnál dolgozzon, annak vállalnia kell a munkát, különben elesik a havi 22 ezer 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatástól.
Azokat hívták be, akik regisztrált munkanélküliek, de jelenleg nem vesznek részt semmilyen közfoglalkoztatásban.
Elsősorban segédmunkásként fogják alkalmazni őket, közmunkásként, a megfelelő vizsgával rendelkezőket pedig kisgépkezelőként.
A munka nem kényszermunka természetesen, csak aki nem vállalja, attól elveszik a huszonkétezer forintnyi sztárgázsit is.
Namármost aki ezt elrendelte, az egy vasárnapi ebédre többet fizet ki egy falusi, középkategóriás vendéglőben, ahova egyébként be sem teszi a lábát, míg ahova elitünk járni szeret, ott egy szerény családi ebéd - ital nélkül - négyhavi foglalkoztatást helyettesítő támogatásból sem jön ki, ebből is látnivaló, hogy mennyire érdemes volt rendszert váltanunk negyed századdal ezelőtt.
Közben folyik a menekültek elleni hecckampány a legszebb náci hagyományok szerint, ami nem meglepő, hiszen a rezsim csak azt adja, mi lényege.
A meghökkentő viszont az, hogy normális emberek beállnak azok sorába, akik lelkesen helyeslik ezt az egész cirkuszt, és támogatják az embertelenséget.
Néztem minap egy filmet a nácizmus térhódításáról, mintha napjaink Magyarországán készülhetett volna a film.
A gyengék üldözése, a kiszemelt ellenségek démonizálása, az erőszakkal való fenyegetés és az áldozatok ellehetetlenítése mind-mind a hitleráj hatalomrajutása utáni időket idézi, hogy nincs még Kristallnacht, az csak annak köszönhető, hogy a cigányoknak, migránsoknak nincsenek boltjaik, de például Simicska helyében aggódnék, ha eszembe jutna a hosszú kések éjszakája...
A zsidókkal most óvatosabbak, az atombomba csak atombomba, ugye, de igény lenne a velük való leszámolásra is.
Az emberek egyenként nem rosszak, de ha meghülyítik őket, akkor rosszabbak tudnak lenni az állatnál is, mely többnyire valamilyen konkrét oknál fogva öl,.
Viszont ismerethiányosak és rettenetesen könnyen manipulálhatók.
Lehet őket ijesztgetni vírusokkal, lehet lelkesíteni őket sportrendezvények szervezésével, ha azt mondaná nekik valami komoly pofát vágó nadrágos ember a televízióban, hogy a fekete emberek bőre fog, ne érjenek hozzá, azt is elhinnék.
És ha egyszer elhittek valamit, hát az aztán futótűzként terjed a városi lakások gangjain, a falusi portákon, és jaj azoknak, akik ellen a hangulatkeltés irányul.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 29. szerda, 23:38
-
Találatok: 3599
A múlt szörnyei sorra másznak le a történelemkönyvek penészes lapjairól. Új Hitlerek születőben. Meg kellene rángatni Kövér László hetyke bajszát is, de inkább el kellene kergetni a társaival együtt, mielőtt még oroszlánnak képzelik magukat.
A valasz.hu Szőnyi Szilárd tollából közöl eszmefuttatást, amely lényegében azt taglalja, hogy a Charlie Hebdo francia szatirikus lapnak megjött az esze, vagy – másképpen fogalmazva – a munkatársaiba eresztett géppisztolygolyók mégsem bizonyultak falra hányt borsónak, mivel május óta deklaráltan nem közölnek gúnyos rajzokat Mohamed prófétáról. Bár más – eddig géppuskához nem nyúlt vallásokkal szemben – nem ilyen óvatosak.
Büszkén emlékeztet a publicista arra, hogy: „ a francia lapot ért terrortámadás után ezen a felületen félve megpendítettük: legalább azzal igyekezzünk elkerülni a hasonló eszeveszett mészárlásokat, hogy tartózkodunk a – nem csupán iszlamista gyilkosokat felbőszítő, hanem minden tisztességes embert viszolyogtató – vallásgyalázó karikatúrák közlésétől”. Szőnyi ezután gúnyosan veti fel:„ … nem tudjuk mire vélni azt a fülsiketítő csöndet, amely idehaza a francia lap főszerkesztőjének bejelentését kíséri. Azt az egyöntetű lapítást, mellyel a januárban még oly szóra kész kollégák fogadják a hírt, mely szerint – a legfeljebb a léghuzat által fenyegetett íróasztaluk mellől megfogalmazott intésük ellenére – a Charlie Hebdo szerkesztői a korábbi írásunkban emlegetett józan belátásra jutottak, hogy jobb nem ráncigálni az oroszlán bajuszát”.
Ne térjünk ki itt most arra, hogy más lapokkal is elő-elő fordul, hogy megváltozik az álláspontjuk, esetleg nem is azért, mert a főszerkesztőjüket és munkatársaikat lemészárolják, csak mondjuk azért, mert a laptulajdonos viszonya módosul az aktuális hatalomhoz. Tegyük fel, összeveszik egy régi barátjával, akinek addig a tenyeréből evett, és a lap – egyik napról a másikra – egészen más fényben látja a világot. Elő tud az ilyesmi fordulni a világon itt-ott. Főleg itt. Engem ugyanis valójában nem ez, hanem a bajusz idegesített fel igazán. A rángatott bajusz, ami a metafora szerint egy oroszlán bajsza volt, és kiváltó oka lett annak, hogy az oroszlán géppisztolyt ragadott és lemészárolta a bajuszát rángatókat.
Némi kitérőt tennék abba az irányba, hogy már mitől lenne a muszlim terrorizmusra a jó metafora egy olyan nemes állat, mint a fenséges oroszlán, az állatok királya, aki nyugalmában egy darabig hagyja rángatni a bajuszát, de ha feldühödik a provokáción, mégis csak odacsap és akkor jaj a szemtelennek. Az istent, de főleg embert nem félő, gyilkológéppé aljasult vallási fanatikusokat, akik nőket, gyerekeket mészárolnak le, nők és gyerekek testére szerelt bombákat robbantanak válogatás nélkül: piacon, templomban és vasútállomáson, vagy metróban, élő pokolgépet csinálnak a saját véreikből, mégis mi a bánatos francért hasonlítja egy magyar publicista a bölcs és türelmes oroszlánhoz, akinek lehet nyugodtan húzogatni a bajszát, csak be kell tartani egy bizonyos határt, mert, ha nem, akkor még ez a fenséges állat is elveszti a türelmét és mancsának egy csapásával halálra zúzza a provokátort?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 29. szerda, 00:32
-
Találatok: 3393
A világpolitikai tényező vetített képekre lövöldöz. A baloldallal nyűglődik, melynek politikusai szerinte nem szereti a magyarokat, mégpedig azért nem szeretik őket, mert magyarok. Ha ezt a logikai vonalat végigvisszük, akkor ki kell egészíteni, hadd pompázzon teljes szépségében: a magyar baloldal magyar politikusai nem szeretik a magyarokat, mégpedig azért, mert a magyarok - magyarok.
Azért ez a Graz is egyre gyengébb munkát ad ki a kezéből, de persze az is lehet, hogy a leépülés ütemének gyorsulása ellensúlyozza a kétségtelen eredményt: szeretett miniszterelnökünk Tusnádfürdőn legutóbb nem lépett rá a nyelvére.
Nem tudni, hogy ez az állapot mennyire lesz tartós, de drukkoljunk, vallásos népek esetleg imádkozhatnak is a nagybeteg állapotának stabilizálásáért.
Magyar baloldal momentán ugyan nincs, de ez őt nem zavarja, ugyanúgy szitokszóként használja a fogalmat, mint a liberálist, feledve párttitkári fogantatását, KISZ-titkári múltját, a Liberális Internacionáléban betöltött alelnöki tisztjét.
Útban a Fasiszta Nagytanács felé, így az út felén túl már gondot okozna új mumust keresni követői számára.
Így aztán ez a deal - szidjuk a komcsilibsiket, és biztos, ami biztos, szidjuk Gyurcsányt is,
Erre a feladatra Kövér Lászlót, a nagy ideológust delegálta, aki elmondta, hogy az elmúlt huszonöt év kormányainak fele negligálta a nemzeti szempontokat, vagy egyenesen nemzetellenes politikát folytatott.
Szerinte a folyamat mélypontja Gyurcsány volt, aki a nyílt nemzettagadás politikáját folytatta, amit aztán a mai magyar baloldal is töretlenül folytat.
Nemzeti szempont pedig az, amit ők annak nyilvánítanak.
Nomármost, hogy valaki ennyi idő alatt se legyen képes felfogni, hogy a magyar baloldalnak semmi baja sincs a határontúliakkal, mindössze azt szeretnék, hogy Magyarország dolgairól azok dönthessenek, akik viselik is a döntéseik következményeit - ez felettébb sajnálatos.
Ha a libaólban a görény szavazata dönthetné el, hogy mi legyen a menü - kukorica vagy libacomb, akkor a libák azon része, akiket nem bódított el a görényből kipárolgó sajátos parfüm, joggal gágoghatnának felháborodottan.
Ami meg Gyurcsányt illeti, véleményem kissé eltér a bajszos ideológus véleményétől: a baloldali politikus még mindig olyan benyomást kelt, mint hófehérre meszelt világítótorony az elmúlt huszonöt év politikai szartengerének partján, a számunkra egyelőre megmászhatatlannak tetsző demokrata bérceken.
Természetesen attól még nem lesz nemzetközi jelentőségű politikus senki, ha csak a saját udvarát szarja össze, ehhez az is kell, hogy távlatosabb legyen, messzebbre tekintsen.
Ne legyen kétségünk, Orbán tudja a dolgát, ezért - harcostársával kéz a kézben - nekiment az európai baloldalnak, ahelyett, hogy kéz a kézben visszamentek volna garanciális javításra Ausztriába.
De nem ez történt, hanem kiderült, hogy tulajdonképpen szeretjük az Uniót, csak az európai baloldalt nem szeretjük - mert a Nemzeti Sejt titkon gaulleista.
Pontosabban, mi magyarok vagyunk gaulleisták, akik utáljuk magunkat, de különösen Gyurcsányt.
Ami azt illeti, én nem vagyok gaulleista, de hát ki vagyok én a Nemzet Megtermékenyítőjéhez képest, porszem vagyok én az ő talpa alatt, amit csak az tesz némiképp kényelmetlenné, hogy nem véletlenül nevezik egyes hálátlan népek porbadurrantónak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 27. hétfő, 22:31
-
Találatok: 3358
Kis bűvészünk, aki azt mondta, ne azt figyeljük, amit mond, hanem azt amit csinál, úgy néz ki képes haveri cégek pénzeszsákjává változtatni a Vajdaságot is. Igazán bátran, tabudöntögető formában, pénzt csak haverjaimnak módon. A nemzet nagy vezetője most úgy tűnik, helyi haverok pénzelosztójává züllesztette a szépreményű Vajdaságot, a szomszédos Szerbiában.
A Vajdaság, mely autonóm területe 250 ezer magyarnak a szomszédos Szerbiában, sokáig egyfajta bezzeg sikersztori volt. Itt saját Nemzeti Tanács irányítja a magyar kisebbség életét, széleskörű jogokkal, itt nincs alaptörvény, és Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ezért 2014 után kormányunk ide is exportálta azt, ami hazánkban állami szinten megszokottá vált. A demokratikus intézmények kivéreztetését, az egyvezéri akaratot, az állami források haverokhoz történő pofátlan leosztását.
Indokolt volt mindez, hiszen jelentős gazdaság fejlesztési támogatást nyújt a magyar állam a szerbiai Vajdaság vállalkozóinak, amelyet a Vajdasági Magyar Közösségfejlesztési Központ révén pályáztat meg. Így nem meglepő, hogy a 2014 ősze óta inkább az egyszemélyi vezetést, Pásztor István VMSZ elnök (Vajdsági Magyar Szövetség) segítségével már egyre nyilvánvalóbb módon, orbáni bulldózer módjára megvalósítási szakaszba léptették.
A pénz 11,3 milliárd forint, átszámolva 37,8 millió euró, amit nyílt pályázaton kéne a kapitalizmus és az EU szabad piacgazdasági elveit szem előtt tartva megpályáztatni. Ez persze orbanikumi módon úgy valósult meg, hogy eleve a támogatási összeg fillérre kiszámolva egy listán szereplő vállalkozói réteghez vándorol. Ez a haveri lista az, amivé silányította a magyar állam és a VMSZ elnöke Pásztor úrfőméltósága mindazt, ami sok szerbiai magyarnak reményt és gazdasági felemelkedést nyújtott volna. Semmilyen átgondolt gazdasági stratégia, semmi lózung, csak a szűk hatalmi elit helyi csókosai, és az, mennyi pénzt kapnak a magyar adófizetőktől. Egy snassz lista arról, milyen cég mennyi pénzt kap, még mielőtt bármilyen pályázatot kiírtak volna… ez a vajdasági vezetők elképzelése a térség gazdasági szerepvállalásáról, jövőjéről, a magyarságról, hazafiságról, nemzetről…
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 27. hétfő, 11:08
-
Találatok: 2282
Bor, pálinka, kolbász, májkrém, dinnye, méz – néhány azok közül az ételek és italok közül, amelyeket politikusok, illetve vállalkozásaik kínálnak a választóknak. Van, aki Michelin-csillagos éttermet is ellát a portékájával, de akad a kínálatban olyan olcsó húskészítmény is, ami az Erzsébet-táborokon keresztül a gyerekétkeztetésbe is bekerül.
Rákellenes, méregtelenítő, tisztítja a májat és javítja a látást, ráadásul ökológiai gazdálkodásból származik – mindezt a sok pozitív tulajdonságot L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár állítja a borai mellé ajánlott barackmagjáról, amelynek minden egyes csomagja ezer forintot kóstál. A bökkenő csak az, hogy effajta minősítéseket szigorúan tilos ráírni az élelmiszerekre; többségük objektíven nem is bizonyítható. Az ökológiai, más néven biogazdálkodásról szóló tanúsítvány is hiányzik a csomagolásról; ráadásul sem L. Simon, sem cége, a Simon és Simon Kft. nem szerepel a nyilvántartott ökológiai gazdálkodók között. Az pedig, hogy esetleg nem permetezi a barackfáit, még nem jogosítja fel, hogy bioélelmiszerként tüntesse fel a portékáját. Mindez arra utal, hogy az államtitkár trükkösen próbálja meglovagolni azt a trendet, hogy Magyarországon is sikk lett a bio – hát még az, ami gyógyulást is ígér.
L. Simon László rákellenesként reklámozott biobarackja, illetve az államtitkár és borásza az agárdi pincészetben. Maghasítás
„Élelmiszernek gyógyhatás nem tulajdonítható, jelölésén gyógyhatásra vonatkozó állítás vagy ilyen tulajdonságra utalás nem tüntethető fel” – közölte kérdésünkre a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), amely a HVG megkeresését közérdekű bejelentésként kezelve vizsgálatot is indított L. Simon „csodaszere” ügyében. Alighogy megérkezett szerkesztőségünkbe a Nébih erről szóló értesítése, az államtitkár honlapjáról néhány órán belül eltűnt a barackmagreklám. Kicsi az ország, és erősnek tűnik az összefüggés a két eset között, de persze az sem zárható ki, hogy sokan bedőltek a masszívan egészségesnek titulált terméknek, és épp mostanra fogyott el a teljes készlet.
Nem L. Simon az egyetlen politikus, aki szó szerint is eteti a népet. Számos parlamenti képviselő, polgármester vagy államtitkár tulajdonos valamiféle élelmiszergyártó cégben, termeszt zöldséget vagy tart fenn borászatot. Utóbbit L. Simon is műveli: 1999-ben alapította agárdi pincészetét, amely pár éve azzal került be a híradásokba, hogy rabokkal dolgoztatott. Az egyik kereskedelmi lánc reklámújságja szerint a pincészet „nemcsak nedűi terén mondható rendkívülinek, palackjai impresszív külseje is fontos karakterjegye a vállalkozásnak”. Vagyis L. Simon nem kizárólag a barackmagnál ad a külsőségekre.
Bővebben ...
