- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 13. kedd, 21:12
-
Találatok: 1818
A liberalizmus nem nihilizmus, ahogy Orbán, Putyin, Trump és más zsarnokok állítják, hanem az emberek szabadságát biztosítja a szabad értékválasztásra. A liberalizmus nem jelent értéknélküliséget, hanem a szabadságot tekinti értéknek, hogy az állam és az állam egyetlen képviselője se erőltethesse senkire a maga világnézetét.
A liberalizmus nem értéktelenség, hanem a legfőbb érték, a szabadság védelmezője, ami teljes összhangban áll a Bibliával is. A liberalizmust azok nevezik nihilistának, akik saját ideológiájukat és világnézetüket akarják állami erővel ráerőltetni mindenkire. Ezek az emberek nem ismernek el értéknek semmiféle más felfogást. Aki nem vallja az ő értékeiket, világnézetüket, vallásukat és ideológiájukat, szerintük az nihilista. Csak az "értékes", amiben ők hisznek.
Ez az elmélet, nevezzék bárminek, fasiszta elmélet. Nem a liberalizmus nihilista, hanem Orbán fasiszta, aki a szabadság helyére olyan világot képzel, amelyben ő mondja meg, mi az érték, és mi nem, és azok jogosultak az ország vezetésére, akik az általa preferált értéket és világnézetet képviselik. Ezek pedig ők maguk. Akik ezt nem vallják, jobb esetben jogfosztottak, hátrányt élvezők, megtűrtek, rosszabb esetben üldözöttek lesznek.
A világban minden háború, gyilkosság és népirtás ezzel kezdődött. Amikor valaki a saját világnézetét és vallását abszolútnak vallja, majd azt állami erővel akarja terjeszteni, annak mindig halál és pusztítás a vége. Előbb saját országában, aztán az egész világon. 1500 éven át a katolikus egyház tartotta így totális terror alatt Európát, okozva ezzel tízmilliók halálát.
A liberalizmus a felvilágosodás ideológiája, az egyéni szabadság elsődlegességét hirdeti, megadja a polgári és egyéni jogokat. Az állam nem avatkozik a polgárok magánéletébe és világnézetébe. Ez a szabadság magában foglalja az erkölcshöz, és az erkölcstelenséghez való jogot is.
A liberalizmus védi az erkölcsös és vallási élethez való szabadságot is, de nem erőlteti a polgáraira. A liberalizmus nem erkölcstelenség, hanem jog, nem az erkölcstelenséget hirdeti, hanem annak jogát védi, nem engedi, hogy bárki rákényszerítse a saját erkölcsi felfogását vagy világnézetetét masokra. Ez azért tetszik sokaknak, mert a hazugok azt hazudják, hogy a többség erkölcsös és keresztény, holott nem az. Csak szeretik ezt hallani magukról.
A liberalizmus védi a kereszténységhez való jogot és a szabad vallásgyakorlást is. Soha nem volt olyan szabad az evangélium hirdetése, a kereszténység képviselete, mint a liberális demokráciákban. A katolikus középkorban máglyákon égették a Bibliában hívő keresztényeket, és mindenkit, aki a katolikus egyház hivatalos dogmáitól eltért, vagy nem hitt azokban. Ez nem volt szabadság, még a katolikusoknak sem.
A felvilágosodás és a liberalizmus megszüntette a kiváltságokat, az egyházi előjogokat, az állam világnézeti terrorját, és mindenki számára megadta a szabad választást, a valláshoz vagy vallástalansághoz való jogot. Ezért támadja a katolikus egyház és a politikai katolicizmus. Ez nem nihillizmus, hanem szabadság, jog és egyenlőség, az emberi méltóság tisztelete. Ezzel szemben áll a fasizmus, amely elvitatja és kétségbe vonja ezt.
A felvilágosodás és a liberalizmus olyan államot teremtett, amely az alkotmányosságot tekinti a legfőbb értéknek, megakadályozza a hatalom egy kézben való koncentrálását, mindenféle elnyomás és zsarnokság kialakulását. Ez majdnem száz éve olyan szabad és fejlett, jóléti világot teremtett, amelyet az emberek természetesnek vesznek, és már elfelejtették, milyen elnyomásban, zsarnokságban, terrorban és háborúban élni.
Ezért könnyen elhiszik a demagóg fasiszták hazugságait, akik minden baj forrásának a szabadságot nevezik, és a szabadságot nihillizmusnak mondják.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 12. hétfő, 21:56
-
Találatok: 1665
XIV. és fél Holumbár, Hengermalomköz dicső uralkodója méltóságteljes arccal ült aranyszínű, kiváló minőségű műanyagból készült trónusán. A Ritz dinasztia, melyből őfelsége, Holumbár király származott, az elmúlt évszázadok során rengeteg dicsőséges, győztes háborúban vett részt, de a legtöbbször sajnos vesztesként. A királyság ennek következtében egész kicsire zsugorodott, míg végül elérte a „tényleg van valahol valami ilyesmi” méretet.
Holumbár király az évente megrendezett, „Győztes csaták ünneplése” nap alkalmából mindig kihangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy a dicső múlt minden igaz hazafit kötelez. Az említett igaz hazafiaknak fogalmuk sem volt arról, hogy vajon mire, de emiatt nem nagyon zavartatták magukat. Úgy gondolták, ez legyen a király problémája, elvégre neki is el kell foglalnia magát valamivel, ha már ilyen jól megél az uralkodásnak nevezett tevékenységéből.
Farzseb, az udvari bolond közben egy körtét nézegetett, meglehetősen tüzetesen. Felemelte, a király fenséges ábrázata felé tartotta, majd tényszerűen közölte:
– Szavamra! Kísérteties a hasonlóság!
A király válaszként jó nagyot rúgott bele. Az uralkodó nemes élű, hosszúkás arca legfőképpen egy bőszen vicsorgó, vágtázó csataménéhez hasonlított.
– Értem felség – jegyezte meg Farzseb, majd óvatosan odébb húzódott. – Már megint valami éktelenül nagy ostobaságon töröd a fejed. Sok sikert kívánok hozzá. Fenséges ez a körte. Úgy értem, is.
Kéjesen beleharapott a gyümölcsbe, majd mosolyogva felfalta az egészet.
A király nem törődött a bohóc gúnyolódásával. Nem volt kedve tréfálkozni.
A királyi kancellár, Daniel Bernoulli, gondterhelt arccal hajolt a számítógépe fölé. Épp a királyság siralmas gazdaságai adatait próbálta átalakítani rendkívül kedvezőekké. Ez bizony hatalmas összpontosítást igényelt a részéről.
– Kancellár! – szólította meg hirtelen az uralkodó. – Haladéktalanul háborúznunk kell!
– Ühüm, értem. Mi a fene van már megint? – felelte szórakozottan, majd rémülten kapott észbe. – Elnézését kérem, felség. Remélem nem sértettem meg túlságosan. Kissé elmerültem az ország kedvezővé alakított pénzügyeiben. Mintha valami háborúfélét emlegetett volna. Talán ismét megtámadtak minket? Ezúttal kik voltak azok az elvetemültek?
– Egyelőre még senkik. Pont ezt kellene kitalálnod. Van itt valahol a környéken egy gyenge és rendkívül jelentéktelen ország? – kérdezte a fenséges Holumbár.
– Természetesen. Hogyne. – felelte Bernoulli. – A miénk. De mi értelme lenne annak, ha sikeresen leigázzuk önmagunkat?
– Nem, dehogy! Egy másik országot kell legyőznünk. Az őseim rengeteg dicső tette hajtottak végre. És én? Mit fognak majd írni rólam? Azt, hogy bátran trónra lépett, majd egy idő után hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegségben elhunyt? Mindössze ennyit? Semmi véres háború, dicső győzelem, zseniális haditett? Olyan országot mutass nekem, amely alkalmas arra, hogy legyőzzük! – felelte bosszúsan XIV. és fél Holumbár. Arca nemes, de fegyelmezett dühről árulkodott. Olyan, az említett csataménéhez hasonlót.
– Ha megengedi felséged, bátorkodom felhívni a figyelmét arra, nemes őseinek dicső haditetteinek következtében az országunk fokozatosan egyre kisebb lett. Rendkívül szép hagyomány, de úgy vélem ideje lenne stratégiát váltanunk. Talán vesse bele magát felséged a tudományokba. Alapítson kutatóintézeteket. Támogassa az iskolákat, egyetemeket. Majd felkutatjuk országunk tehetségeit, támogatjuk őket és így Hengermalomköz könnyedén felvirágozhat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 11. vasárnap, 20:29
-
Találatok: 1630
Na hát, mekkorát derültünk megint. Micsoda bordaremegtetően vicces showt nyomott megint Lajos, a nagy nevettető! Még ha a laza performansz egy pontján fel is szólított mindenkit, hogy őrizze meg a komolyságát. De hát ez nyilván megint csak a rá jellemző szarkasztikus betét volt. Igaz, ha a frakcióvezető úr szólásra nyitja a száját, már akkor kínjában röhög az ember, hát még ha konkrét témákhoz fűzi hozzá az ő megjegyzéseit. (Az uszodai erőszak kapcsán született focis hasonlata is milyen emlékezetesen frappánsra sikeredett. Az erőszak áldozatai is biztosan értékelték!)
De most különösen kitett magáért a frakcióvezető úr annak kapcsán, hogy a hírek szerint a titkosszolgálat egy újságírót akart zsarolás útján beszervezni. Hú, mit poénkodott itt az élcek nagy bajnoka. Össze volt hordva minden: jamaicai nívótól kezdve (mellesleg miért pont Bob Marley hazája?) Mr. Beanen át a Moszadig, koherensen, összefogottan, ahogyan azt megszokhattuk a szellem eme óriásától. Fogta a hasát a közönség. (A komcsi rezsim zsarolással-fenyegetéssel működtetett titkosszolgálatairól a máig legnagyszerűbb film A mások élete. Annak vége felé Dreymann, az író, már a rendszerváltás után találkozik a színházban az egykori titkosszolgálati miniszterrel. És szinte hitetlenkedve mondja neki: „hogy a maguk fajták egy országot vezettek…” Most a helyzet annyiban rosszabb, hogy manapság elvben dúl a demokrácia, még ha illiberális is.)
Szóval jót derültünk a lucidus elméjű frakcióvezető elméncségein, illetve hát valójában nem. Sőt sokan – okkal – eléggé elszörnyülködtek a legsötétebb komcsi diktatúrák idejét idéző történeten. Mert azért, hogy a szolgálatok könyékig vájkáljanak az ember magánéletében, és nem is nagyon álcázott zsarolás révén megpróbálják beszervezni… hát az tényleg harminc-negyven éve volt divat utoljára. És akkor adjuk ehhez hozzá a mai kor technikai szintjét, a megfigyelésre alkalmas ketyerék „okosságát”. Big Brother is really watching you! Lám a NER még mindig tud meglepetéseket okozni.
Még szerencse, hogy a Belügyminisztérium kiadott egy közleményt, amely szerint a szolgálatok „a magyar törvények és jogszabályok betartásával hibátlanul végzik a tevékenységüket”. Azért ez megnyugtató! Képzeljük, ha nem így lenne, ha a jó szolgálatok még hibáznának is… Még rágondolni is szörnyű.
A dolog természetéből adódóan részleteket nem ismerünk (nem is nagyon fogunk), így felesleges színezni a történetet. Az viszont elgondolkodtató, hogy a szolgálatok olyan újságíróra szálltak rá, aki véletlenül „kényes ügyekkel foglalkozik”. (Azon nem csodálkozom, hogy a kolléga nem volt olyan lelkes, hogy a szervek úgymond „megvédjék”, nyilván ő is tudja, milyen az, ha a NER megvéd valamit.)
Az egyetlen dolog ugyanis, amitől az igen elarcátlanodott hatalom még tart valamelyest, az a nyilvánosság. (Amúgy nem feltétlenül megalapozottan, mert ha a sajtó beszámol is arról, hogy a különböző „közeliek” naponta lopnak annyit, amennyi egy kisebb afrikai ország éves költségvetése – a hatalom népszerűsége megingathatatlan.) De – talán megszokásból, kényelemből – a NER-kedvencek háborítatlanul szeretik intézni a bugázást, úgy, hogy a sajtó ne okvetetlenkedjen. Meg is tesznek mindent azért, hogy erre a sajtónak alkalma se nagyon legyen. Elég szép saját médiabirodalmat építettek ki az évek során, az utóbbi időkben meg aztán végképp gálánsan bántak a mások pénzével, hogy abból szépüljön tovább az ő homokozójuk. (Meg is éri. Tessék csak megnézni, a legújabb fogás, a kereskedelmi televízió mennyivel „jobban teljesít”. Majdani újságíró iskolákon fogják oktatni a hogyan-számoljunk-le-ennen-szövetségesünkkel-a-nyilvánosság-előtt, illetve a hogyan-feketítsük-be-az-ügyeinket-piszkáló-képviselőt típusú sajtótörténeti jelentőségű riportokat.) A média nem megvásárolható részét meg igyekeznek „gazdasági kényszer”, olykor pedig fenyegetés révén megregulázni. Nem lenne meglepő, ha a végképp hajthatatlannak tűnő orgánumokba egy kis operatív informátor-elhelyezés révén igyekeznének beférkőzni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 11. vasárnap, 02:09
-
Találatok: 1644
"A magyar kormány álláspontja az, hogy a keresztény Magyarország homogenitásának megtartása a feltétele annak, hogy sikeresek legyünk. Amennyiben munkaerőre van szükségünk, akkor azt a magyar családok támogatásán keresztül szeretnénk megoldani vagy a határon túli magyarsághoz fordulunk" – mondá a miniszterelnökséget vezető miniszter. Hát igen, támogatjuk a magyar családokat, első ütemben az Orbán, a Mészáros, meg a Tiborcz családot, de sorra kerül a te családod is, majd 3016-ban…
A három magyar – egy sváb, egy cigány és egy zsidó – összehajolt, és megvitatták e kérdést.
Dummkopf – mondta a sváb, és megcsóválta a fejét.
Dik mán, emelte az égre olajos tekintetét a cigány – ez megette a gyantát!
Ez mesüge, legyintett a zsidó, majd befújta magát dezodorral, mert gyanús lett neki, hogy miniszterelnök úr ’a pénznek nincs szaga, csak a tulajdonosának’ kitételt esetleg vele kapcsolatban alkalmazta, és ez gátja lehet a homogenitásnak.
A cigány nem élt ebből mély lelki életet, egy mellékmondatban felajánlotta, hogy mely területről vegyen szagmintát Európa Védelmezője, és elkezdte letolni a gatyáját, de a többiek megfékezték.
Majd sorba álltak és alkalmi kórust alkotva vad csujjogatásba kezdtek:
- Káposztába schupfnudli, Schweigermutter főzze ki, mutter butter törje ki!
- Kemény az én akaratom, ha migráncs jön, fejbeb… verem!
- Mondjanak bármit a gének, mi vagyunk a homogének!
Ezzel egymásba kapaszkodtak és nekiláttak abszolválni a bunyevác nagykólót…
Hát ide jutottunk, a magyar állam annyi sok hányattatás után megtért a vallási fundamentalizmus szelíd vizeire, legalábbis most ezzel vagyunk hányattatva.
Lázár miniszter a Makói Híradónak adott interjújában annyi baromságot hordott össze, amennyit csak tudott, persze erre utasítása is lehetett, hiszen Európa Pajzsa kiadta a vezényszót – ismét nekünk kell megvédenünk Európát.
Ebben csak az a kis hiba, hogy ezidáig még soha nem védtük meg Európát, ellenben állandóan egymással torzsalkodtunk, volt a kor Orbánjának, Molnárgyulájának és Vonagáborának is egy-egy maroknyi csapata, ezek ütötték egymást és együtt Gyurcsányt, majd felváltva és időnként helyet cserélve nyalták a Padisah és a Habsburgok seggét, miközben a török oda ment, ahova akart.
Ha már mindenképpen védelemről kell beszélnünk, akkor leginkább a Habsburgok védték a magyar érdekeket, melyek szerencsésen egybeestek saját érdekeikkel.
Minket még a Budai Vár visszafoglalásához is csak vonakodva engedtek oda.
Európa megvédi magát ma is, a Fény Elhozója meg azért küzd, hogy ne szóljon bele abba, hogy mire költjük a német, francia, stb. adófizető pénzét.
Merthogy annak megvan a helye, a Nemzetes Asszony bármennyit el tud tenni a sifonérba…
Arról is kiokosította a hagymatermelőket, hogy mi a tétje a népszavazásnak.
A tét – szerinte – Magyarország jövője, szerintem meg az, hogy a magyar választó hajlandó-e hülyének nyilváníttatni magát, merthogy olyan kérdésre válaszol, melyet nemzetközi szerződéssel már az uniós csatlakozás alkalmából eldöntöttünk.
Ha komolyabban megnéznénk ezt a kérdést, ezt a népszavazást ki se lehetett volna írni, hiszen tiltott téma - még saját Alkotmány-imitációjuk szerint is - a hatályos nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek köre.
Ez természetesen nem érdekel sem kormánypártot, sem ellenzékét egy fikarcnyit se, ellenben feltesznek egy olyan kérdést, melyre akár azt is válaszolhatnánk, hogy kisnyúl, hiszen a válaszunknak semmiféle következménye sincs.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 10. szombat, 03:15
-
Találatok: 1648
Mostan terítette lapjait Orbanisztán NER-ura, Végvár kapitánya, a Hit őrzője. Bejelentette, hogy személyesen is beszáll a népszavazási kampányba. Négymilliót akar.
A fideszes terv szerint a plakátolás, a standolás, a fórumok százai mellett a vezetők tucatjainak országjárása is várható. Továbbá Orbán Viktor maga (!) is kampányba fog, „mert az a cél, hogy elmenjenek négymillióan, azaz érvényes és eredményes legyen a népszavazás”.
Mármost a zalaptörvényi helyzet az, hogy akkor érvényes a népszavazás, ha legalább az összes választópolgár fele + 1 fő érvényesen szavaz, és akkor eredményes, ha az érvényesen szavazóknak legalább fele + 1 fő a feltett kérdésre azonos választ ad.
Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé! Már csak a képzavar kedvéért is, amely pontosan illik a népszavazásra feltett kérdés, és az érvényes, egyszersmind eredményes kvótareferendum várható következményei értelmességéhez.
Szóval: aki szerint kár ilyesmire fecsérelni az időt, az energiát, ráadásul utál egy botor, és az „üzenet” címezettjét semmire sem kötelező kérdésre felelni, s inkább tölti barátaival, szeretteivel közösen, kirándulással, piknikezéssel, kulturális töltekezéssel az október 2-i vasárnapot, az lazán mellőzheti a népszavazáson való részvételt. Ezzel hozzájárul, hogy kevesebben legyenek, akik Orbán Viktor személyes óhajának eleget téve „elmennek”. Így csökken az érvényesség „négymilliós” esélye.
Ám aki úgy érzi, hogy ilyen extrém esetben is „a demokrácia szent aktusa” a népszavazás, meg akinek kirándulásra, piknikezésre, mozira nem futja – pláne, ha közmunkából él egy apróbb településen, ahol az egyetlen munkaadó, a fideszes polgármester is látja, ha távol marad a referendumtól, és ezért kieshet a pikszisből –, az is adhat le a szavazófülke magányában érvénytelen szavazatot. Mondjuk, ha mind a két karikába iksz vagy plusz jelet tesz (bátorságától függően illusztrációval vagy anélkül). Az érvényességhez ugyanis az áhított „négymillió” szavazat mindegyike kell, az ilyen „igen is meg nem is” voks pedig érvénytelen.
Végső soron két eset lehetséges:
1 – Ha nincsen meg a „négymillió” érvényes szavazat, akkor az egész miskulanciát – gyűlöletkampányostul, migráncsozásostul, pengés kerítésestül, sorosozásostul, brüsszelezésestül, libsibolsizásostul, pápapfujozásostul, hazaárulózásostul, rohadt drága „Tudta?”- plakátozásostul, lelkiismeret-rontásostul – hajíthatják karcsú ívben a történelem szemétdombjára.
2 – Ha viszont érvényes a referendum, akkor már valószínűleg eredményes is lesz. Ahhoz az kell, hogy résztvevők fele +1 fő Orbán Viktor kérésére megüzenje Brüsszelnek, hogy igenis az idegengyűlöletet fröcsögő lovagkeresztes B. Zs. nézetét osztja: utálja a menekülteket, hogy ott gebedne meg mind, ahonnan gyütt! Ő az „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” kérdésre nyilván azt fogja válaszolni, hogy nem, ő ezt nem akarja. (Akkor sem, ha egyébként ilyesmit nem írt elő az EU. De ez nem számít, hisz’ elég csak mostan nem akarni. Akkor is, ha annak mindig nyögés a vége…)
*
Orbán Viktor már terítette a lapjait. Azok még nem, akik a fenti, se füle se farka kérdést köszönik, de inkább nem kérnék. Ők majd október 2-án, egyesével fedik fel. És, ha ezt a most terített betlit (nekünk mindenképp az, mert ha összejön Orbánnak a „négymillió” vagy több, és „nyer”, akkor sem az égető országos gondokkal, a korrupcióval, az oktatás, az egészségügy lezüllesztésével, a nyomorral foglalkozunk, hanem egy éve már az odavetett gumicsonton rágódunk) lejátszottuk, akkor új osztás következik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 08. csütörtök, 21:45
-
Találatok: 1871
Magyar startupok pénzét lenyúlni hazafias tett. Hiszen az nem is magyarul van, hogy startup. A magyarok többsége úgy van a korrupcióval, hogy mi horgászunk meg kirándulunk a családdal, a politikus meg lop; neki ez a hobbija, nincs itt semmi látnivaló. Különben is kénytelen otthonában fogadni a kazah fejedelmet, tehát valahonnan elő kell teremtenie a luxust, végső soron nekünk lenne ciki, ha nem lophatna.
Néha pedig érdemes észrevenni: nemcsak maguknak lopnak, hanem tőlünk, és nemcsak pénzt, hanem a jövőt.
A jövő nagyjából két tényezőn múlik, az egyik az oktatás, a másik az innováció; ezek ráadásul össze is függnek, de inkább hagyjuk az oktatást most, annak a lerohasztásáról lesz még elég szó. Ami az innovációt illeti, Brüsszelből üzenik, hogy ők megértették, ezért létrehoztak egy külön alapot azért, hogy az újat teremtő vállalkozásokat segítsék. Nos, ez önmagában is tök tájidegen egy olyan országban, ahol az ilyeneket direkte meg szoktuk fojtani.
A Jeremie-alap elvileg azért van, hogy ha egy magyarnak piac- és életképes ötlete támad, akkor ne csak a Kickstarteren kalapozhasson, hanem hozzájuthasson a kezdőrúgáshoz másképp. Tartozna hozzá egy átlátható, okosan felügyelt rendszer, garanciák, követelmények, és ha ez mind működne, akkor lehetne belőle még egy-két Prezi.
Itt viszont néhány magyarnak az az életképes ötlete támadt, hogy okosba’ lenyúlja az egészet, a prezik vagy mi a szarok meg rohadjanak meg. Még a végén befutnak, aztán akkor hogyan húzzuk vissza őket a kondérba?
Tehát a magyar startupokra szánt uniós pénz köré megannyi farkasflóriánként odagyűlik a falka, és zsupsz, zsebreteszi a pénzt. Ember embernek farkasflóriánja.
Ők lennének a nemzeti burzsoázia, amit állítólag érdemes támogatni. Üres fantomcégekbe lapátolják azt a keveset, amit eleve kívülről kapnánk, hogy ne legyünk ilyen nyomik. De igen, azok leszünk, ha belegebedünk is. Ez a szuverenitásunk gyümölcse: még le sem esett a segélycsomag, már felfalta valami földesúr. Amúgy ilyesmik miatt szokták beszüntetni a segélyezést egy idő után.
Bár buta parasztvakítás az egész nemzeti burzsoázia koncepciója, de keserű gondolatkísérletként elképzelhetünk egy olyanfajta kegyenchordát, amely két seggnyalintás között, mintegy mellesleg, valami betyárbecsületből vagy csak duhaj jókedvében, de valamit megpróbál kezdeni a szajréval. Ha már rátette a mocskos mancsát a Jeremie-pénzekre, akkor ő maga kutatja fel a sikergyanús ötleteket, járja az egyetemeket és túrja az internetet, pályáztat, érdeklődik. Hogy tíz év múlva valamire büszke lehessen azon túl, hogy nézd csak, fiam, ezt loptam. Meg már csak azért is, hogy ha netalán megjelennek az EU fekete helikopterei, és a lapockájukra térdel egy kevlárpáncélos német lovag, akkor mutogathassanak kifelé az ablakon az űrkikötőre.
Ezzel valamiért nem számolnak. És nem ők hibáznak, hanem az a kevlárpáncélos német lovag, aki nem térdel a lapockájukon.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 08. csütörtök, 05:38
-
Találatok: 1594
Nagy kérdés, mihez kell nagyobb kalandvágy, külföldre költözni, vagy Magyarországon maradni – ez Péter mai posztjának kiindulógondolata, de innen elég messze jutunk majd a Londonban, sej… sorozat legfrissebb részében. (Az eddig részeket itt olvashatod el.)
„Annak idején, 1956 után is az volt a hivatalos álláspontok egyike, hogy akik Magyarországot elhagyták, azok kalandvágyból tették. A magyarok sokáig azt mondogatták egymás között: szó sincs erről; inkább ahhoz kellett a kalandvágy, hogy valaki otthon maradjon.
Azt gondolom, hogy most igazán ez a helyzet.
Volt év, amikor a magyarországi adó-jogszabályok, ahogyan visszaemlékszem, egyetlen év alatt ötven változáson mentek keresztül. Ugyanabban az évben az Egyesült Királyságban két adójogszabály-változás volt: mindkettő az előző év közepétől fent volt az adóhivatal honlapján.
Tessék mondani: melyikben élni „kalandosabb”?
Amikor először jártam az Egyesült Királyságban, utána baráti körben így jellemeztem az érzéseimet (elnézést a komolytalan stílusért, de ez valóban egy „barátoknak szánt” megfogalmazás volt): úgy érzem, hogy ha végigmennék az utcán négykézláb, valamelyik testnyílásomban egy pávatollal, akkor Magyarországon nevetnének rajtam, valószínűleg beszólnának; van ország, ahol rendőrt hívnának, és van, ahol elmeorvost; az Egyesült Királyságban azonban, ameddig csak valakit meg nem bántok, meg nem támadok, vagy meg nem akadályozok abban, hogy ő is „a maga módján” viselkedjen, az emberek azt gondolnák: ennek az úriembernek nyilván van valami oka arra, hogy így cselekedjen!
Ez nem közömbösséget jelent. A legjobban talán a következő példából látszik az egésznek a felfogása.
Nem hatóság, hanem szolgáltatás
Egy kedves hozzátartozómnak segítettem a társadalombiztosítási szám (NI-szám, National Insurance Number) kiváltásához szükséges interjúban. Az egész folyamatot leírom majd egy bejegyzésben, a telefonos időpont-kéréssel együtt; de most maga az interjú az érdekes.
Bementünk a munkaügyi központba, ahol az előtérben 3-4 vagyonőr-stílusú ember álldogált. Az egyik rögtön odajött és nagyon barátságosan érdeklődött, miért jöttünk; aztán odakísért az asztalhoz, ahol megnézték (útlevél alapján), hogy valóban mostanra van-e időpontunk. Mostanra van: üljünk le, várjunk.
Nagy terem, paravánnal elválasztott íróasztalok, nagyon halk beszélgetés. A hivatalnokok lezser ruhában, mosolyogva. Látunk olyant, aki háromszor ismétel el egy-egy mondatot, mire az ügyfél megérti. Még gesztikulál is hozzá és szinte szótagolva mondja: paaasspooort – az ügyfélen elömlik a megvilágosodás boldog arckifejezése és előkotorja az útlevelét...
Olyan esetet is láttunk, hogy az ügyfél teljesen leblokkol; akkor telefonon felhívtak egy tolmácsot. Egy telefonkagyló az ügyintézőnél, egy az ügyfélnél: az ügyintéző mond valamit a telefonba, a tolmács mondja a fordítást a másik telefonba.
Közben ügyintézők jönnek és neveket mondanak. Amikor a hozzátartozóm nevét mondják, akkor vele együtt én is odamegyek az asztalhoz és megkérdezem az ügyintézőt: szabad leülnöm és tolmácsolással segítenem az interjút?
Az ügyintéző meglepetten rám néz és a hozzátartozómra mutatva azt mondja: Ez őtőle függ. Aztán a hozzátartozómhoz fordulva megkérdezi tőle: Akarja?
Ez itt nem hatóság, hanem szolgáltatás, mint minden hivatal, a rendőrség, az önkormányzat és a többi. Mi pedig a megrendelők vagyunk, akiket ők kiszolgálnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 07. szerda, 00:18
-
Találatok: 2405
Súlyos híreim vannak: kijöttek a második negyedéves GDP-re vonatkozó adatok, amelyekből egyértelműen látszik, hogy a helyzet nem csupán aggasztó, de egyenesen tragikus. 2013 vége óta egyre lassabb a gazdasági növekedés, a beruházási rátát csak az EU-s pénzek lehívása miatt érdemes jegyezni, miközben a magángazdaságban is egyre kevesebb új projektet valósítanak meg a vállalatok, az építőipar még mindig nagy erővel húzza lefelé a magyar növekedést és csak azért nem mi hajtjuk az európai seregeket, mert egyébként az Unió globálisan szarul teljesített ebben a negyedévben.
Szerencsére Magyarország gazdasági hanyatlása nem mindenkit érint egyaránt kedvezőtlenül. Az Európai Unió ellen folyó, egyelőre csak szimbolikusan véres magyar szabadságharc kellős közepén előkerült az Orbán-dinasztia eddig ritkábban emlegetett nyúlványa.
A főszerep ezúttal ifjabb Orbán Győzőé (a továbbiakban Győzike), aki Orbán Viktor öccse, az azonos nevű Orbán Győző bányatulajdonos másik fia a háromból. Akivel kapcsolatban a Direkt36 írta meg, hogy augusztus végén 291 millió forintos uniós támogatást nyert el egy olyan cég, amelynek ő az egyik tulajdonosa.
A műszaki eszközöket gyártó Gamma Analcont Kft.- ről van szó, amely egy megújuló energiával foglalkozó projektre nyerte a zsozsót, a projektet állítólag egy másik céggel közösen hajtják végre. A lap szerint így valószínűleg nem a Gamma Analcont kapja a teljes összeget, a cég egyébként nemrég egyedül is nyert uniós forrást: januárban 57 millió forintos támogatást kaptak a cég a „termelési kapacitásának” bővítésére.
A lényeg tekintetében elégedjünk meg ennyivel, egyéb részleteket a hivatkozott cikkben lehet találni, az alapvetés azonban ez itt: ha valaki azt hitte, hogy Orbán Viktor nemzetmentő és nemzetegyesítő forradalmár-szabadságharcos miniszterelnöknek van olyan pere és puttya, aki saját erőből áll a lábunkon, nem pedig a fényestekintetű enyves kezének köszönhetően, az hagyjon fel minden reménnyel.
Lévai Anikó és családfája, idősebb Orbán Győző, Tiborcz István, Orbán Ráhel már mind ismerős, hol itt, hol ott figyeltek be valamelyik közbeszerzés, állami pályázat, uniós talicska pénz árnyékából, Győzike viszont mostanáig viszonylag háttérbe szorult. Nem az a kérdés itt – mondom ezt elsősorban a fanatikus rajongóknak -, hogy 300 millióért felkelni sem érdemes, hogy ez a pénz sok vagy kevés, hanem, hogy egy újabb családtag áll a mi lábunkon. Láttuk Tiborcz Pityu semmiből indult diadalmenetét, amelynek során kihasított egy böszme nagy szeletet az illetékes szektorból. Kormányzati-apósi segédlettel. Most pont ugyanez történik. Győzike éppen most vesz el forrást és majd idővel piacot más cégektől, amelyek ilyen módon hátrányba kerülnek, adott esetben tönkremennek.
Ahogyan a vagyontárgyai révén a Viktorral semmiféle közvetlen kapcsolatban nem álló Mészáros Lölö téeszelnökből kiskirállyá avanzsált, Győzikének is csak ezek az első bizonytalan lépései a konszolidálódás felé. Miközben a Paks II nevű mutyi hazájában, ahol éjjel nem süt a nap és nem fúj a szél, ahol a kormány kézzel és lábbal üldözi például a szélerőműveket, ifjabb Győző megújuló energiaforrásokkal kacérkodik. Persze hogy nem ő a cég többségi tulajdonosa (papíron) és persze hogy az vesse rá az első követ, aki még a büdös életben nem nyert százmilliós, vissza nem térítendő uniós támogatásokat úgy, hogy a miniszterelnök testvére volt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 06. kedd, 00:05
-
Találatok: 2578
Egy friss felmérés szerint a magyar emberek hatvan százaléka úgy gondolja, hogy Magyarországnak korrupt kormánya van. Más felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy amennyiben most vasárnap lenne a választás, a magyar emberek ismét a Fideszt választanák, mégpedig hozzávetőlegesen hatvan százalékos támogatottsággal.
Az nem állítható, hogy ugyanaz a hatvan százalék tartja korruptnak a Fidesz-kormányt, amely hatvan százalék rá szavazna, de matematikailag belátható, hogy a két halmaz között van átfedés.
Ebből az következik, hogy Magyarországon ma választási győzelemre egyedül egy velejéig romlott, fejétől a farkáig bűzlő, korrupt párt esélyes.
Ezt a történelmi igazságot felismerve bont zászlót a Magyar Korrupt Párt, amely hamarosan teljes vértezetében a választók elé tárja a programját. A Magyar Korrupt Párt (a továbbiakban: Párt) programja egyébként már most is készen van, csupán a helyesírási, valamint az értelemzavaró hibák kijavítása van hátra.
Addig is, míg a teljes programot a választók megismerhetik, egy kis ízelítő abból, hogy mire számítsanak azok, akik a Pártra kívánnak szavazni.
A Pártnak minden magyar állampolgár tagja lehet, aki elfogadja a Párt alapvetéseit és programját. Vagyis azt, hogy a Párt elsőrendű célja a lopás, közérthetőbb kifejezéssel a lenyúlás.
Ennek eszköze a családtagok, barátok és csókosok helyzetbe hozása, vagyis, jelentős mennyiségű állami, valamint európai uniós pénz megszerzése.
A Párt tagjai az általuk elsíbolt összegeket csakis és kizárólag saját gyarapodásukra fordíthatják. Közösség célokra költeni szigorúan tilos, így kell elérni, hogy a nemzet felemelkedése és az ország polgárai jólétének növelése csak a szlogenek szintjén valósulhasson meg.
A Párt tagjai vállalják, hogy miközben szavakban harcot hirdetnek a korrupció és a kirekesztés ellen, a valóságban csalnak, lopnak és hazudnak. (Amennyiben mindezek mellett marad még szabad kapacitásuk, akkor gyűlöletet keltenek más népek és népcsoportok ellen.)
A Párt tagjai kereszténynek vallják magukat, ami az ő értelmezésükben azt jelenti, hogy amit lehet, ellopnak, az elesetteket pedig nem gyámolítják, hanem beléjük rúgnak.
A Párt tagjai vállalják, hogy amennyiben hatalomra kerülnek, és miniszterek, vagy államtitkárok lesznek belőlük, minden tőlük elvárható eszközzel segítik családjuk boldogulását, barátaik, csókosaik vagyonának növekedését.
A Párt tagjai kijelentik, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a demokratikus jogállam lebontásáért, Mindent elkövetnek, hogy Magyarországon csak olyan kérdésekben lehessen népszavazást tartani, amely a Párt örök és megbonthatatlan vezetőjének az érdekeit szolgálja.
A Párt tagjai ezen kívül vállalják, hogy gyermekeiket is a fenti szellemben nevelik. Ennek elsődleges célja, hogy a Párt uralkodása ne legyen tiszavirág életű, ezért a közjogi tisztségek atyáról fiúra, vagy, (ha ilyen örökös nincs) végső esetben lányra szállnak.
A Párt tagjai vállalják, hogy offshore cégeket alapítanak, anyagi javaikat átláthatatlan, az egyszerű polgárok számára felfoghatatlan céghálókba menekítik.
A Párt tagjai megvesztegethetők, sőt, bizonyos feltételek esetén kenőpénzzel történő megkísértésük kifejezetten ajánlatos.
Bővebben ...
