Hírek

Amit a Fidesz megvéd neked, azt el is lopja tőled

Részletek

Készült: 2016. június 09. csütörtök, 07:45

Találatok: 1811

Most éppen hatodjára módosítja a maga által tákolt alaptörvényt a kormánypárt, amit sziklaszilárdnak mondott ugyan mikor összedobta, de most is inkább csak a hatalmát igyekszik minél nagyobb mértékben növelni az emberek mindennapjai felett. Végül is nem tehet róla Orbán Viktor, a világ ugyanis állandóan változik, fejlődik, a nagy hozzá nem értésben nem gondolhat mindenre mikor a saját képére és megelégedésére igyekszik visszaforgatni tündérországban az idő kerekét.

A kapkodásban mindig kerül elő olyan terület az ország életében, amit gyorsan be kell darálni, mert nem felel meg az Orbán Viktor kialakította képnek a maga kisvasutas világáról. Na, ezeket aztán gyorsan megvédi a nem létező támadásokkal szemben a maga és haverjai hasznára, csinál pár tucat törvényt, aztán módosítja azt, majd szétosztja a hasznot a hozzá hasonló rablók között.

Lerágott csont, de mikor megvédte a magánynyugdíjat az emberektől, azok valahogy rosszul jártak, Orbán Viktor és bandája meg azóta is hallgat róla, mi történt azzal az irdatlanul nagy összeggel, amit sikerült nekik szinte nyom nélkül eltüntetni.

Az sem mai történet, hogy amikor Orbán Viktor meg akarta védeni a munkavállalókat az új munka törvénykönyvével, meg az egykulcsos adóval, a bérből és fizetésből élő melósoknak csökkent a fizetése, az addig is jobban keresők meg még többet vihettek haza. Sikerült közben a minimálbért is megadóztatni, a közmunkás rabszolga is megtanult megélni havi negyvenhétezerből.

Megvédte a fiatalokat is a dohányzástól, szét is osztotta azt a piacot a haverjai között. Pár ezer embert el kellett ezért bocsájtani, felerősödött a csempészet, a megemelt adó és haszon ellenére kevesebb pénz folyt be a költségvetésbe. És nem csökkent a dohányosok száma, viszont a párt hűséges emberei jól jártak.

A szerencsejátéktól függőket is jól megvédte a pénzük elverésétől. Megint csak pár ezer ember elvesztette a megélhetését, több tízmilliárd adóforint ismét nem folyt be a költségvetésbe, viszont az iparág így meg pár olyan ember kezébe került, akik haverjai Orbán Viktornak. Ők azóta köszönik, nem adóznak annyit mint kellene, de jó sokat vesznek ki a haszonból maguknak.

Megvédte a devizahiteleseket is az alacsony árfolyamon való átváltástól a kormány, ha már bajban vannak az általa okozott magas árfolyam miatt, legalább a jegybank jól járjon a pénzükből. Az elmebeteg jegybank elnök azóta nem is tudja mire költeni az ilyen módon ölébe hullt jólétet, szórja szét a közpénzt ingatlanra, a maga által írt könyvekre, és támogatja belőle népes családját.

Megvédte az oktatást is Orbán Viktor a túlzott önállóságtól, az egyén nevelésétől, vissza is vezette azt a múlt század elejére a színvonalban. Na, a költségvetést is megvédte az ebbe az irányba való túlzott terheléstől, kapott egy nagy vízfejet, ami alkalmatlan a működtetésre, és ráerőszakolt az egyetemekre egy kancellári rendszert, aminek a működési hatékonyságáról azóta sem beszél. Viszont a problémát részben megoldotta vele. Ha meg a közoktatás lázadni mer a védelem ellen, még a maradékot is elszedi tőle az önkormányzatok kárára, tudja meg mindenki, mit jelent a Fidesz értelmezte védelem.

Az egészségügy is védelem alá került. Átszervezték, kiszervezték, összevonták. Költségvetési pénzt nem nagyon adtak hozzá, éljen meg mindenki ahogy tud a rendszerben, és lehetőleg ne legyen senki beteg, mert az csak kiadással jár az állam részéről.

Bővebben ...

Vajon meddig?

Részletek

Készült: 2016. június 08. szerda, 00:57

Találatok: 1937

Meddig képes egy nép többsége békében együtt élni azzal a tapasztalattal, hogy ugyanazon alapkérdésre folyamatosan ellentétes válaszokat kap? Meddig lehet a többséget megnyugtatni, lenyugtatni azzal, hogy állandóan zagyva és átlátszó élményekkel traktálják olyan ügyekben, amelyekben amúgy neki is meglennének a maga közvetlen élményei.

Állandóan azt hallja, azt látja: van pénz, szinte mindenre jut pénz. Állandóan azt látja: nincs pénz, nem jut pénz szinte semmire sem.

Van pénz, bármire. Olimpiára, Várba költözésre, gazdagodásra, barátok és rokonok legképtelenebb ötleteinek korlátlan finanszírozására, félhülye tanácsadók nemzetközi kalandozására, stadionok tömegére, főterek kőtengerré változtatására. Jut pénz a legközelebbi rokonok fiatalon milliárdossá tételére, van pénz a barátok tévévásárlására, kedvencünk vérlázító hazudozásainak támogatására, kerítésre, kisvasútra. Néha az az ember érzése, hogy nincs az a képtelenség, amire megfelelő politikai támogatás mellett ne lehetne forrást találni.

Ugyanakkor állandóan azt látja, azt hallja, hogy nincs pénz, nem jut semmi olyasmire, amit egyébként jogosnak gondolhatna. Nincs pénz a negyven éve rozsdásodó metróhálózat lecserélésére, nincs pénz kórházra, gyógyszerre, kötszerre, ápolónők itthon tartására. Nem lehet megoldani a mindennapi iskolai működés finanszírozását, nem tartják botránynak, ha mindenről a szülőknek kell gondoskodniuk. Nincs pénz alapkutatásokra, fiatalok megfizetésére, nyugdíjra, nyolc éve befagyasztott fizetések emelésére. Nem jut pénz szegényekre, leszakadottak segítésére, folyóiratok fenntartására, valóságfeltáró dokumentumfilmekre, idősek, rokkantak ellátására.

Néha az az ember érzése, hogy nincs az a társadalmi dráma, ami képes lenne áttörni az uralmon lévő politikai osztály ingerküszöbét.

Vajon meddig tarthat az, amíg a többség nem tudja, nem akarja, nem képes összekapcsolni a VANT a NINCCSEL? Hogyan lehetséges, hogy ennyi év elmúltán még mindig több milliónyian vannak azok, akiknek fejében békében él egymással a kétféle világ, a Van is, meg a Nincs is? S miért nem látják a kézenfekvő kapcsolatot? Mi lehet ebben a média felelőssége, a szakemberek felelőssége, s miért nem elegendő az, ha az ellenzék képviselői mindezt naponta szóvá teszik? S miért elfogadható az, ha a kormányzati válasz minderre háromféle -egyenként is üres és átlátszó - klisé hajtogatása? Vagy a Múltra hivatkoznak, arra, ami egyre távolabb van attól, ami a mostani gondunk. Vagy azt hirdetik, hogy minden jobb, egyre jobban működünk, jobban teljesítünk. S ha mégsem, akkor minden ellentmondást felülír a menekültekkel való fenyegetődzés.

Vajon meddig lehetséges egy országnak tartós tudathasadásban lennie?

Szerző: Kéri László

NER és függöny

Bővebben ...

Elképesztő ez a magatartás és arcpirító ez a mélység, ahova Orbán lesüllyedt

Részletek

Készült: 2016. június 07. kedd, 02:55

Találatok: 2072

„A szóban forgó személy nevét egyetlen kormányzati intézmény vagy állami cég fizetési listáján sem találtam, ezért kérdése megválaszolásában nem tartom magam illetékesnek” – ezt volt pofája válaszolni Orbán Viktornak ma a parlament ülésén a jobbikos Volner János ama kérdésre, hogy kicsoda Habony Árpád és milyen szerepkörben dolgozik a kormány környékén.

Orbán Viktor és Habony Árpád 2010-ben a választások eredményére várnak (Forrás: Facebook / Orbán Viktor)

A pillanatot sajnos nem láttam, de el tudom képzelni: mint az utóbbi időben mindig minden kínos kérdésre, a miniszterelnöknek álcázott tsz-elnök ezúttal is papírból nyekeregte az előre megírt választ. És mert ő maga sem hitte el a – valószínűleg maga Habony Árpád által tollbamondott – gépies röfögést, visszatámadott: sokkal izgalmasabb, hogy Volner János kicsoda.

Orbán és Habony a parlamentben (Forrás: Orbán Viktor Facebook-oldala!!!!)

A nép szolgája, akinek az összes többi mellett az lenne a feladata, hogy válaszoljon a hozzá intézett kérdésekre, különös tekintettel azokra, amelyekre eddig még egyszer sem volt hajlandó gerinces választ adni, rátámad a kérdezőre. Ez az ember az ország miniszterelnöke. A vérben forgó szemű valaha volt nagyszerű rétor, lilahajú nénik szerelme úgy viselkedik a parlamentben, mintha János szomszédjával a sarki kocsmában négy fröccs után hajba kapnának.

Szóval Habony Árpád,

• akiről – Kósától Tarlóson át Rogánig és Lázárig – a fél Fidesz-vezérkar már elismerte, hogy az állampárt politikai családjához tartozik és jótanácsokkal látja el őket
• aki amikor éppen nem nyugdíjasokat rúg hasba az átjárón, akkor Andy Vajna kaszinócézárral és filmügyi kormánybiztossal furikázik biztonsági öv nélkül, tilosba behajtva, sajtó elől menekülve

Bővebben ...

A BUDAI VÁR ELRABLÁSÁRÓL

Részletek

Készült: 2016. június 06. hétfő, 01:14

Találatok: 2152

Azt hiszem, napjainkban talán a Budai Vár Orbán és társasága általi kisajátítása, elzabrálása jelzi legjobban a demokratikus ellenzék és a társadalom valós állapotát. Kétségbeejtő a tehetetlenség, még elkeserítőbb a közöny.

A szemünk láttára szállja meg az orbáni társaság a Várat, kiebrudalva onnan mindent és mindenkit, ami-aki útjukba kerül; a negyed „kormányzati célú” kisajátítása legalábbis korlátozza a bel- és külföldi turizmus lehetőségeit, miközben kipaterolnak onnan mindent, ami a köz által látogatható, használható.

Elképesztő.

Nem tudom elképzelni, hogy létezik még Európában ország, ahol ezzel összehasonlítható elbitorlásra vetemedne a hatalom; s ha mégis, az teljesen elképzelhetetlen, hogy terveit meg is valósíthassa.

S nálunk?

Morog a „demokratikus ellenzék”, legalábbis nagyobbik része – de semmi több. Morog a szakma vélhetően nagyobbik része – de semmi több. Hallani a várnegyed lakóinak félelmeiről – de semmi több.

A Budai Vár elrablása egyszerre mélyen szimbolikus és gyakorlati jelentőségű dolog: az orbáni Főlegvár  példaszerűen mutatja meg a mai hatalom perverzitását. És – természetesen – „nemzetgazdasági szempontból kiemelt” beruházásról van szó: nemcsak azért lett az, mert kurva sokba kerül, hanem azért is, mint a Szabadság téri nyomorult, hazug Gábriel: senki se tehessen semmit ellene. Mert elképzeléseikhez, pontosabban vágyaikhoz valós szakmai támogatást nem tudtak szerezni.

 A Fidesz persze minden törvénysértését, minden önkényét „törvényesíti” – már amennyiben például a brutális önkény, a gátlástalan rablás „törvényalkotással” valóban legálissá volna tehető…

S Budapest népe? Meg az országé ..? – hiszen a Vár mindannyiunké…

Gyakorlatilag teljes a csönd; nincs erő, amely komoly tiltakozásra szánná magát – talán mert nincs elég hitele semminek-senkinek ahhoz, hogy a szemérmetlenül rabló természetű hatalom ellen tömegeket mozgósíthasson.

A demokratikus pártok – mint föntebb írtam – legföljebb morognak; nemhogy tiltakozásokat nem szerveznek, még igazából azt sem próbálják meg, hogy a kérdést napirenden tartsák. Pedig ez egyike azon ügyeknek, amelyekben teljes demokratikus egység jöhetne létre; ráadásul annak is volna komoly esélye, hogy a passzívak és a kormánypártiak közül sokakat megnyerjenek a Vár védelmére.

Meg kellene védeni a Budai Várat a Fidesztől..! Különben ő védi meg, ahogy már annyi mindent….

Bővebben ...

Orbán papa panaszkodik

Részletek

Készült: 2016. június 04. szombat, 22:23

Találatok: 2049

Panaszkodik idősebb Orbán Győző, azt mondja, hogy neki csak hátránya származik abból, hogy ő a miniszterelnök apja. Hiába hogy legutóbb is másfél milliárd forint osztalékot vett ki a családi cégből, az élet számára sem fenékig tejföl. Sokan ugyanis nem tőle rendelnek zúzott követ az autópályákhoz, félnek vele üzletet kötni, mert attól tartanak, hogy az ő rokoni kapcsolatai révén túlzottan reflektorfénybe kerülnek.

Én ezt nem így gondolom. Józan paraszti ésszel ugyanis azt látnám logikusnak, hogy a miniszterelnök apjával sokan szívesen üzletelnek. Nem mernek neki nemet mondani, nincs ember, aki meglapogatná a vállát, hogy Győző bátyám, ez a maga által kínált zúzott kő, kavics, szikla, miegymás, drágább, mint az, amelyik ráadásul még minőségben is kedvezőbb.

Nem merik mondani, mert félnek Orbán Viktor bosszújától.

Ez az én véleményem, bár tudom, hogy az én véleményem ebben az ügyben nem számít. Nem vettem ki soha milliárdokat a cégemből, nem is tudom, hogy kell az ilyet csinálni, úgyhogy, jobb, ha ilyen ügyekben inkább hallgatok. És nemcsak nekem ajánlatos csöndben maradnom, de erősen javallt ez azon honfitársaimnak is, akik soha nem láttak még közelről közbeszerzést, és a tenderről azt hiszik, hogy csak elírás és valójában óceánt jelent.

Ettől persze még sajnálhatom a nagy emberek rokonait, ismerőseit, csókosait: mennyire nehéz lehet nekik.

Csetényi Csabának például, aki történetesen Rogán Antal szomszédja a Pasa Parkban. Hősünk rendre nagyon súlyos százmilliókat nyer el az állami pénzekből, de nyilván neki sem könnyű, ha nem ismerné Rogán Antalt, és nem lakna a Pasa Parkban, bizonyára még ennél is több pénze lenne.

És Polt Péternének is pokoli nehéz lehet, miután csak kára van abból, hogy ő a legfőbb ügyész felesége. Ha nem az lenne, és nem kellene tartania a reflektorfénytől, most nem igazgató lenne a Magyar Nemzeti Bankban, havi ötmillió forintos fizetésért, hanem ő maga lenne Matolcsy György, a jegybank elnöke.

És Andy Vajnának sem származik előnye abból, hogy ismeri Habony Árpádot, aki nemcsak Ibizában tudja mozgatni az orrát, de a miniszterelnököz is bejáratos. Ráadásul évente kétszer Tarlós Istvánnal is szokott beszélgetni. (Tarlós István főpolgármester szíves közlése.)

Nyilván Tiborcz István cégei sem azért köthetnek milliárdos üzleteket, mert ő Orbán Viktor veje, neki ebből bizonyára csak hátrányai származnak. És a jelenleg előzetesben ülő Tarsoly Csabának is inkább kellemetlen, mint jó, hogy a sajtóhírek szerint titkárának barátja a legfőbb ügyész lánya.

Bővebben ...

Orbán nagyon fél, mondja a pszichológus - A rezsim bukása után kiderül, hogy Sancho Panza királyságában éltünk

Részletek

Készült: 2016. június 04. szombat, 00:42

Találatok: 2093

Először társai, majd mi is idomultunk Orbán „stílusához”, de előbb-utóbb szembefordul vele a népe. - Az egykor megrugdosott gyerek ma is félelemben él, és egyszercsak összeroppan.- Az évtizedek óta nagy hatalmú vezetőkkel dolgozó neves pszichológussal, dr. Varga Zoltánnal beszélgettünk.

– Különböző közegekben és szereplőkkel ugyan, de könyveiben mindig a hatalommal és annak személyiségre gyakorolt hatásával foglalkozik. Milyenek a magyar hatalmasok? Mutatnak valamilyen közös országspecifikumot?
– A hatalom személyiségtorzító hatása közismert. Romboló hatása annál súlyosabb, minél „egyszerűbb,” kevésbé differenciált személy kezébe kerül. Még a legkiválóbbak is csak korlátozott mértékben immunisak vele szemben. Ilyen személyiség a mai magyar vezető rétegben nem található. A miénkhez hasonló primitív, kulturálatlan otrombasággal, ilyen megrendítően alacsony intellektuális teljesítőképességgel nem találkozhatunk a civilizált világban. „Stílusról” szó nincs már jó ideje. Nem tudom elképzelni, hogy az angol királynő szotyolát köpködjön Ascotban, hogy bármelyik civilizált ország vezetője a parlamentben a neki feltett kérdésekre szinte soha nem válaszol, vagy hogy – nyilvános adatokkal bizonyíthatóan – rendszeresen valótlan dolgokat állít az ország nyilvánossága előtt. A hangütés, a szóhasználat is elképzelhetetlen a mégoly éles európai politikai vitákban, vagy hogy a kormányzó párt rangos képviselője egy televíziós interjúban a kockás alsógatyájával „érveljen”. Ez a tereken való részeg vitatkozás stílusa és nincs mögötte semmi szellem.

– És miért lettek ilyenné a magyar vezetők?
– A vezetőket a legfelsőbb vezető választja maga köré. Így nyilvánvaló, hogy a kialakuló stílus, magatartásmód egyik döntő meghatározója maga Orbán Viktor. Újra és újra halljuk – és nem akárkiktől – „rendkívüli politikai tehetségként” említeni. Ha a politika a közügyek racionális módon történő intézésének tudománya, akkor miniszterelnökünk nem tekinthető politikusnak. Politikusként semmi se sikerült neki. Miközben harsog felénk, hogy a reformok működnek, nem léteznek reformok, miközben valamiféle rendről beszélnek, a történelem során ritkán tapasztalható kétségbeejtő rendetlenség vesz körül bennünket. Szinte minden társadalmi réteggel összeütközött. A nemzetközi fórumokon végzetesen nevetségessé tette magát, lejáratta az országot. A történelmi lehetőséget, ami a hatalomra kerüléssel a kezébe került, láthatóan észre se vette. Már régóta nincs összefüggés a neki feltett kérdések és a válaszai között. Nyilvános beszédeinek színvonala aggasztóan leromlott. A március 15-én elmondott beszéd zagyvasága ijesztő. Közállapotainkra jellemző, hogy a sajtó a „gazdaállaton” és az „emberjogi falkákon” rágódik. Könnyen lehet, hogy Orbánnak fogalma sincs róla, hogy Hitler használta ezt a gazdaállat kifejezést. Sokszor derült már ki, hogy nem egy polihisztor.

– Szakmabelijei mondják, hogy azért lehet ennyire sikeres Orbán, mert jól használható, felmentő viselkedésmintákat ad a népnek és egyfajta tükre is a választóinak. A kudarcokért a körülményeket okolja, kerüli a kompromisszumokat, figyelmen kívül hagyja a morális korlátokat. Az elmúlt évben még keményebben, még durvábban. Ő idomul a választópolgárokhoz vagy ők hozzá?

Bővebben ...

Mentális kihívásokkal küzdőkkel küzdve

Részletek

Készült: 2016. június 02. csütörtök, 23:45

Találatok: 1824

Egyre több a manifeszt elmebeteg a magyar politikában. Közös bennük az, hogy betegségük nem korlátozza őket a fosztogatásokban. Melyik ingatlanokat gyűjt, másik meg az ország egészét próbálja beletuszkolni egy zsákba, mellyel el tud majd szaladni alkalomadtán.

A nép meg nézi és nem hisz a szemének, jóllehet egyikük el is mondta, hogy nem azt kell nézni, hogy mit beszél, hanem azt, hogy mit tesz.
Jelenleg éppen ott tartunk, mint amikor egy elmegyógyintézeti beteg megkaparintja az orvosi szoba kulcsát, majd kényszerzubbonyt húzva az orvosokra bezárja őket az orvosi szobába, aztán rájuk fordítja a kulcsot, miközben betegtársa az elmegyógyintézet páncélszekrényének kulcsával szaladgálva gumikacsákat vásárol a betegeknek ebédre.

Ez a helyzet nem mai keletű, évek óta fennáll, de Egyeske zavartalanul idétlenkedhet, kártékonykodhat, lophat.
Azért őt említem, merthogy fejétől büdösödik a láb, mint tudjuk, de beszélhetnénk nyugodtan pénztárcánk legfőbb őréről is, esetleg a legmagyarabb nemzeti bajusz tulajdonosát is említhetnénk a mentális kihívásokkal küzdő és e küzdelemben folyamatosan elbukó betegek sorában.
Nem az első eset, hogy egy ország vezetője sérült ember, volt Habsburg, aki mellé őröket kellett állítani, hogy megfékezzék, ha rájön az ötperc és öldökölni indul, de a mieink is előkelő társaságban vannak, hiszen a szociopaták között ott lelhetjük magát Joszif Visszarionovicsot is.
Ő ugyan még a műfajon belül is kiemelkedő személyiség volt, de a mieink is kiadnak egy minisztálint, ha sorbakapcsoljuk őket, sőt, a mieink még cselesen néznek is hozzá.

A legszomorúbb az egészben az, hogy az ország lakóinak tekintélyes része tisztában van a helyzettel, az elmeorvosok és a pszichológusok zöme konkrétan diagnózist is képes lenne felállítani, de mindenki kussol.
Merthogy olyan zsenánt ezt kimondani, merthogy a vonatkozó liberális elv szerint nem lehet a politikust személyében támadni, a tetteit kell bírálni.
Ez persze egy nagy marhaság, hiszen a cselekedet maga nem oka semminek, csak okozata egy mentális állapotnak, melyet a szakirodalom már sokszor leírt az olyan emberről, aki semmiféle erkölcsi gátlással nem rendelkezik, és aki céljainak elérése érdekében semmiféle eszköztől nem idegenkedik.
És ezt értsük most nagyon konkrétan, hiszen van itt egy-két tisztázatlan haláleset is, melynek kivizsgálása olyan lassan halad, mint liba a tarlón, ha a kombájnból elhullajtott kukoricaszemek kupacába botlik.
Nem is lesz eredmény, ezt bizton mondhatom, mert ezek az emberek mindig megtalálják azokat, akik hajlandók együttműködni velük, igaz nagy részük nem mentális sérült, csak gátlástalan, pénzéhes és ostoba.
Némelyikük képe láttán Lombroso sírva fakadna a gyönyörűségtől.
Sztálinnak ott volt Visinszkíj, nekünk meg van egy Poltunk, és valószínűleg nekünk is megvan a magunk Jezsovja, Jagodája és/vagy Blohinja, csak még a nevükben nem vagyunk biztosak.

Bővebben ...

Matolcsy több száz évre bele akarja írni magát a történelembe

Részletek

Készült: 2016. május 29. vasárnap, 16:20

Találatok: 1867

Egy volt kisgazda frakciótitkár és a MIÉP-es exképviselő a Matolcsy nevű jegybankelnök doktori témavezetője.

Hogy Matolcsy kb. 30 éve ontja az ezoterikus ökörségeit a gazdaságpolitikáról, de csak most jut eszébe megismerkedni a gazdaságtudományok ortodoxiájával, amivel miniszterként, államtitkárként több kormányban is szembeszállt, az jellemző.

Az talán még inkább, hogy a disszertáció témavezetőjét schmittpáli módon az általa vezetett szervezet útján közpénzből vásárolja meg. (Schmitt az olimpiai bizottságot, Matolcsy a jegybanki alapítványokat használja erre.)

És Lentner Csaba neki is állt megszolgálni a pénzét, miután Orbán rájuk parancsolt, hogy kommunikáljanak proaktívan, és védjék meg az MNB-t, meg Matolcsy pénzszórását nyilvánosan. Előbb - maga is korábbi Széles-alkalmazott - a neonáci futóbolond Bayerhez ment be az Echo TV-be, hogy

• közösen megállapítsák: Matolcsyn múlik a 2018-as választások Fidesznek kedvező eredménye
• valamint a pénzét kétségbeesetten megszolgáló Bayer még is azt javasolja, hogy szobrot is kéne neki állítani.

Ha ezt már túlzásnak vélnénk, akkor Lentner igazolta, hogy szerintük nem volt az. Mégis kevés is: a szervilizmusból sose lehet elég.

Adott egy egészen elképesztő interjút a 168 órának, amiben minden eddiginél jobban bemutatja, hogy

Matolcsy és köre teljesen elveszítette a kapcsolatát a valósággal, és már a Holdon túli világban járnak.

A "20 éve Matolcsy szellemi aurájában élő" Lentner az interjúban azt mondja, hogy

• "Valójában attól tartunk, hogy visszajönnek a kommunisták." (26 évvel a rendszerváltás után!)
• Egyszersmind be kellene vezetni a szocialista tervgazdálkodási rendszer hatékony elemeit.
• Az Alkotmánybíróság hátba döfte Matolcsy Györgyöt.
• Csak az a közpénz, amit adó formájában szednek be.
• A valós gazdaságpolitikai intézkedések a nemzeti banknál összpontosulnak (a gazdasági minisztérium helyett).

1

Bővebben ...

Bruck András: Csapataink harcban állnak

Részletek

Készült: 2016. május 27. péntek, 23:13

Találatok: 1984

A demokratikus ellenzék előbb öngyilkosságot követett el, aztán kiugrott az ötödikről, és most éppen egy nejlonzacskóval a fején fojtogatja magát. Balszerencséjükre a választási rendszer is annyira torz és igazságtalan, hogy esélyt sem ad a csodába illő túlélésükre. Ezt rajtuk kívül mindenki tudja, és mivel az Orbán-rezsim hat éve elszánt következetességgel ugyanabba az irányba tart, tévedés nélkül megmondható, mi vár ránk 2018 után.

Semmi jó.
Ezt előre látva, néhányan már felvetették, hogy a demokratikus ellenzéki pártoknak utolsó és egyetlen esélyként követelniük kéne a választási rendszer átalakítását (arányossá tételét), és ha a Fidesz nemet mond, jelentsék be a választás bojkottját.
Valóban drasztikus lépés volna, nehezen kiszámítható következményekkel, de semmi nem lehet károsabb a kiszámítható rossznál.
Márpedig egy újabb Fidesz-ciklusban az élet, az élhetőség, a jövő – egyéni és nemzeti – minden feltétele törvényszerűen tovább fog romlani, egyre több dologban és egyre többeknek már az elviselhetetlenségig. Orbán folytatódó uralmába az ország és vele újabb százezrek fognak végképp belerokkanni.
Ebbe a rendszerbe és ebbe az emberbe ez van beleírva.
És mégis még mindig csak kevesen hajlandók ezzel számot vetni, a legkevésbé pedig éppen azok, akiknek ez a munkaköri kötelességük lenne: a demokratikus ellenzéki pártok. De az ellenzéki értelmiség nagyobb része is tovább űzi a demokrácia rég elillant szellemét, végzetesen félrevezetve saját magát és mindazokat, akik még mindig hisznek nekik. Szürreális, ahogy gondosan megválasztott nyelvvel igyekeznek az abnormálist normálisnak beállítani. Vagy legalábbis élhetőnek.
És nem csak ők.
Tegnap este, a nyári szünet előtti utolsó, záróműsorában Friderikusz Sándor bejelentette, hogy az ATV ősztől „könnyedebb hangvételű” műsorokat vár tőle. Vagyis az értelmiség közkedvelt „ellenzéki csatornája” kiherélné az egyetlen valamirevaló értelmiségi műsort.
Semmi kétség, csapataink harcban állnak.
De az igazi felelősség a pártoké.
Ezért nekik, mivel már rég nincs semmilyen lehetőségük az események és az orbáni politika befolyásolására, kutyakötelességük volna, hogy a legradikálisabb eszközhöz: a zsaroláshoz, és ha elkerülhetetlen, a bojkotthoz nyúljanak.
Biztos nem könnyű ilyenbe belevágni, de talán segítene, ha nem „választókat” és „szavazókat” képzelnének maguk elé, hanem sok millió, megoldhatatlan gondok tengerében fuldokló embert: családostól, gyerekestől, iskolástól, kórházastól, adósságostól, és akkor talán végre ők is felfognák, miért és kikért kéne a falig, és azon túl is elmenniük, egy ember- és országpusztító politikára a tőlük elvárható maximális erővel válaszolniuk.
További időhúzás, hitegetés, önbecsapás helyett.
A demokratikus ellenzéki pártok hat éve naponta bizonyítják újra és újra, hogy a rendszeren belül nem képesek győzni, nem tudnak fordulatot adni a történéseknek. Hat éve kudarc, kudarc hátán, és apró részgyőzelmeket leszámítva, egyetlen rossztól nem tudták megóvni az országot.
Nincs vonzó programjuk, legalábbis nem tud róla senki, nem neveltek ki politikai utánpótlást, amely majd egyszer a siker reményében vehetné fel a harcot, nincs se tömegvonzerejük, se szoros kapcsolatuk azokkal, akiknek a szavazataira számítanak – vagyis nem csinálnak semmit, igazából nincs miért rájuk szavazni.
Legfeljebb jobb híján, kínunkban.

Bővebben ...