- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 04. péntek, 00:32
-
Találatok: 1877
Néhány napja jelent meg egy alapos és több témára kiterjedő közvélemény-kutatás, amelyet az amerikai International Republican Institute (IRI) márciusban készített Magyarországon.
Bár a kutatás nem a hazai pártpolitikáról szól, érdemes megjegyezni, hogy a szervezet elnökének, John McCainnek elég határozott véleménye van Orbán Viktorról: 2014-ben neofasiszta diktátornak nevezte. Amikor a szenátor 2008-ban Barack Obamával mérkőzött az amerikai elnökségért, azt mondta a magyar kormányfő, hogy szerinte nagyobb esélye van nyerni a republikánusnak, mert ő "a szó legősibb értelmében vett nemzeti hős".
Lesújtó jövőkép
A március elején rögzített, de most megjelent kutatásban arra voltak kíváncsiak, hogy mit gondolnak a magyarok az ország belpolitikai és nemzetközi helyzetéről. Az IRI partnere az Ipszos volt, a felmérés ezer fő személyes megkérdezésével készült.
A kutatás legelső diagramja szerint a magyarok fele úgy látja, hogy általánosságban rossz irányba megy az ország, ezzel szemben 38 százalék véli úgy, hogy jó fele tartunk.

Mi ez a szervezet?
A csak nevében republikánus, de pártoktól független szervezetet 1983-ban alapították, a célja, hogy segítse és erősítse a világban zajló demokratikus folyamatokat. A nonprofit szervezet leginkább az amerikai külügyminisztériumtól és az USA fejlesztési ügynökségétől kapott támogatásokból dolgozik. Jelenlegi elnöke John McCain republikánus szenátor.
Még lesújtóbb a közvélekedés, ha arról kérdezik az embereket, hogy szerintük jó kilátásai vannak-e a mostani fiatal generációknak Magyarországon:
- 26 százalék szerint igen,
- 74 százalék szerint nem.
Nagyjából egyenlő arányban gondolkodnak arról az emberek, hogy jelenleg mire lenne szüksége Magyarországnak. 45 százalék szerint stabilitásra és kontinuitásra, azaz arra, hogy a jelenlegi kormány maradjon hatalmon, 50 százalék viszont változást akar. Utóbbiak közül 39 százalék leváltaná a kormányt, 23 százalék csak a Fideszen belül cserélné le a vezetést, és új arcokat hozna be. Viszonylag sokan (38 százalék) pedig alkotmányos, rendszerszintű változást szeretnének.
Ebben a kérdésben nagyon jelentős az eltérés a korosztályok között.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 03. csütörtök, 00:19
-
Találatok: 2223
A hamis ideológia kifosztja azokat, akiket felmagasztal! - Úgy látom a közösségi portálokon is, hogy kezd kialakulni két egymással ellentétes áramlat: az egyik forrása a társadalmi többség és a maradék értelmiség, a másik a kormány megroggyant hazai és nemzetközi tekintélye, aminek megjelenése nyilvánvaló jele annak, hogy elmozdulunk lassan a mély politikai, társadalmi lápból.
A kerékkötő, az állam! Valós félelemből még kerékkötője a változásoknak, haladásnak! Fogják, „akasztják a tengelyt” a közjogi holt pontokban, ahol még lehet.
Nem lehet nem észrevenni, a nemzeti, nacionalista, soviniszta álcázással az ország, az emberek millióinak tönkretételét!
A közjogi ostobaságoknak feltartóztathatatlan rothadása körül hajtja ki friss szálait, egyelőre szellemi, kulturális síkon, a társadalom rendezettségének igénye. Látni kell ezt is, a politikai dekadencia őrjöngései mellett!
Kik mertek volna néhány évvel ezelőtt olyasmit mondani, főleg írni: hagyják már abba ezt az álságos nemzetiszínű bolondítását a népnek! Nem látják, hogy egészen más baja van az országnak, az állampolgároknak, nem a nemzetiszínű pántlikákkal van baja, meg azzal, hogy magyarul illik káromkodni, pálinkázás közben a Parlamentben, az Országgyűlésben! Ami nem is az ország háza (mint ahogyan a templom sem Isten Háza, hanem az egyházaké) régóta!
Néhányan, a közösség naivitásával, és a jobb élet iránt érzett reményeivel visszaélve, kisajátították maguknak az ország házát, a nemzetet, a vagyonát, történelmi múltját, persze a pénzét is.
Hogyan tudjuk visszaállítani a közvélemény bizalmát és a parlament tekintélyét?
Az kétségtelen, hogy az országgyűlés tekintélyét elsősorban tagjainak, a képviselőknek a tekintélye biztosíthatja! Törvényhozásunk hőskora olyan időszak, amikor az országgyűlés kiapadhatatlan forrása volt a társadalmi közösségek erejének és tehetségének. Amikor Széchenyi, Deák, Kossuth, Kölcsey, Kazinczy, Wesselényi és annyi sok más művelt, nagyszerű kiválóság hordta a vállán a magyar közéletet.
Amikor a mai parlamentet nézzük, inkább a szégyen és durva felelőtlenség jut eszünkbe, ismerve az ott helyet foglaló politikai személyiségeket. Ez önmagában az egész országgyűlés, a kormány és a politikai intézmények lejáratásának színpada!
Harsány, kormányzati nacionalizmus, az ország „gyarmatosítása” közben.
A nemzeties politika „üvöltözik” még, hogy hagyja abba már mindenki a kényelmetlen kritikát a kormány munkájáról! Nehéz nekik, politikusoknak, ebben a zaklatott légkörben élvezni a mások munkájából „megszerzett” vagyont, lassan már, idegességükben nem is gyönyörködhetnek benne a nemzet vezetői, a ház, az egyház, az országház urai, birtokosai.
Nem tetszik nekik a nyugtalanság az országban. Nem értik mi a baj, amikor ők szépen gyarapodnak, családiasan, rokoniasan és barátiasan. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 02. szerda, 00:49
-
Találatok: 1854
Sem az Európai Uniótól, sem egyetlen tagállamától nem lehet elvárni, hogy egy klubban maradjon illiberális rezsimekkel. Vélemény.
Kevés nyugat-európai politikus van, aki érti, mi és miért folyik jelenleg Kelet-Európában, különösen Lengyelországban és Magyarországon. A nyugat-európai politikusok neveltetésük és szocializációjuk miatt azt hiszik, a folyamatokat észérvekkel, az erkölcsre való hivatkozással vagy a jog segítségével befolyásolni lehet Európa e táján. Naivitásukban azt gondolják, hogy Budapestet vagy Varsót meg lehet győzni, ha olyan jogi eljárásokkal fenyegetik őket, amelyeknek tényleges következményük nincs. Talán számos nyugat-európai politikus számára az a földrajzi közelség hiányzik Kelet-Európához, ami viszont már például Bécsben megvan.
Christian Kern osztrák szociáldemokrata kancellár pontosan tudja, kikkel van dolga, és milyen nyelvből értenek a határ másik oldalán. A kelet-európai politikusok és társadalmak csak a tények erejéből, az erő nyelvéből értenek, és ez az, ami a brüsszeli döntésekből, intésekből, figyelmeztetésekből hiányzik.
Christian Kern nemrég
hosszabb interjút adott a német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung napilapnak, amelyben nyugat-európai politikustól eddig nem hallott józansággal írta le a kelet-európai helyzetet. Nem a morál vagy a vágyak világába menekült, hanem arról beszélt, ami van, és ami jelenleg lehetséges lenne. Kern felismerte, hogy a jelenlegi magyar és lengyel kormányokkal az ellenség a házon belülre került. Mi lehet a megoldás? Bizonyosan nem egy újabb semmire se jó brüsszeli határozat. Lehet bízni például a kormányváltásban, amely persze Magyarországon gyakorlatilag tudományos fantasztikus irodalom körébe tartozó lehetőség.
De a még létező és erős lengyel ellenzéket is el tudja a formálódó varsói illiberális rezsim nyomni. Ahogy Kern mondta: „Tekintve, ami jelenleg az ellenzékkel és a sajtószabadsággal történik (ezekben az országokban – T.P.), nem szükséges túlcsorduló reményekkel élni“. Egy nyugat-európai politikus legfeljebb eddig jutna az elemzésében, és szomorúan állapítaná meg, hogy talán mégis változik majd valami. Kern azonban nem bízná a véletlenre a változás lehetőségét. Ö pontosan tudja, mert Bécsből, a világ negyedik legélhetőbb országának fővárosából egészen jól látni, hogy például Magyarországon az EU-s pénzek nélkül szó szerint semmiféle beruházás nem lenne. Orbán rezsimjét tehát a nyugat-európai adófizetők tartják el.

Erre az egyszerre komikus és szomorú helyzetre eddig azonban csak Matteo Renzi egykori olasz kormányfő mellett Christian Kern (képünkön) mutatott rá élesen. Természetesen a pénzeket nem holmi büntetésből kéne megvonni. Azok a nyugat-európai ötletek, hogy például az eleve működésképtelen kvótarendszert az EU-s pénzekkel való fenyegetéssel verjék át, teljes mértékben helytelenek és kontraproduktívak. Ráadásul sem az Európai Unió szerződéseiből, sem alapelveiből egy ilyen nyomásgyakorlás nem levezethető. Kern az EU-s támogatásokat nem büntetés gyanánt vonná vissza, hanem egyszerű következményként.

Bővebben ...