- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 23. péntek, 03:03
-
Találatok: 1673
Az MTI meg sem említette a szocialisták biztonságpolitikai konferenciájáról szóló, egyébként szokatlanul részletes beszámolójában Tarjányi Péter nevét, vélhetően azért, mert a tekintélyes biztonságpolitikai szakértő élesen kritizálta a kormány menekültpolitikáját és kommunikációs trükkjeit.
Európa nehéz helyzetben van, de valamennyi nemzetközi elemzés, köztük az Europol véleménye szerint is a gondok között csak a harmadik helyen áll a menekültválság és a terrorizmus, az első számú biztonságpolitikai veszély Oroszország, a második pedig a közel-keleti egyensúly felbomlása. Ezzel a váratlan kijelentéssel kezdte felszólalását a Biztonság és felelősség című szocialista konferencián Tarjányi Péter. Az ország egyik legnagyobb tekintélyű biztonságpolitikai szakértője úgy értékelte, az utóbbi években egyfajta „birodalmi gondolkodás” jelent meg Moszkva Európai Unióhoz, de még az Egyesült Államokhoz való hozzáállásában is.
Az oroszok egyrészt nagyon sok pénzt áldoznak arra, hogy gazdasági függőségbe taszítsák Európa szegényebb országait, köztük Magyarországot is – emlékeztetett Tarjányi. A szakértő példaként hozta a Paks 2 beruházást, amelybe az oroszok szerinte annyi pénzt tesznek bele, amiért már biztosan akarnak valamit. Ez a szemlélet érhető tetten abban is, ahogyan az orosz titkosszolgálat hackerekkel próbálja rombolni a demokraták esélyeit az amerikai elnökválasztáson. Továbbá ennek a nagyhatalmi hozzáállásnak a része, hogy hosszú ideje nem szűnnek meg a fegyveres harcok Ukrajna és Oroszország között – sorolta az érveket, hogy miért kellene a magyar kormánynak is komolyabban figyelnie Moszkva törekvéseire, ahelyett, hogy ezeket a tényeket eltitkolja a hazai közvélemény előtt.
A biztonsági szakértő szerint ugyanígy félretájékoztatja a kormány az állampolgárokat, amikor elhallgatja előlük azt a francia adatot, hogy márciusig 14 merénylet kísérletet hiúsítottak meg az ottani hatóságok és 300 terroristát fogtak el, valamennyien Európában születtek, többségükben másod- vagy harmadgenerációs muzulmánok. Ez arra hívja fel a figyelmet Tarjányi szerint, hogy a populizmus, vagy a válság kommunikációs "kezelése" helyett kizárólag ezeknek a fiataloknak a jobb oktatása segíthet abban, hogy magasabb társadalmi státusba küzdhessék fel magukat, mert elégedetlenségükre csak ez lenne megoldás.
A biztonságpolitikus hazugnak nevezte a kormánynak azt a kijelentését is, hogy soha nem látott menekültválsággal állunk szemben. Arra emlékeztetett, hogy a '90-es évek elejének délszláv háborúja százezreket űzött hosszabb-rövidebb időre hozzánk, de az akkori – szintén jobboldali kormány – nem botrányt, hanem nyugalmat keresett az ország lakóinak, ezért nem épített kerítést, nem rendelt el határzárat, hanem 7 hónap alatt felkészítette a honvédséget, a rendőrséget és a határőrséget a menekültek fogadására. Most 21 hónapja megy a közvélemény hergelése a menekültek ellen, mégsem sikerült megoldani a gondot.
Ráadásul a '90-es években is volt egy mostanihoz hasonló népvándorlás a délszláv válságtól teljesen függetlenül is – emlékeztetett Tarjányi Péter. Akkor is átvonult Magyarországon rengeteg menekült, de közülük senki nem maradt itt, ahogyan most sem akar.
Hiteltelen híradás
Egyetlen sort sem hozott a Magyar Távirati Iroda (MTI) Tarjányi Péternek a szocialista biztonsági konferencián elhangzott elemzéséből, még csak meg sem említette, hogy a szakértő felszólalt a rendezvényen. Természetesen így az sem juthat el a közvélemény nagy részéhez, hogy az ország egyik évtizedek óta legtekintélyesebb szakértője az MSZP szakmai munkáját segíti biztonságpolitikai kérdésekben. Az MTI torzítása kizárólag azzal magyarázható, hogy a kormány menekültpolitikájának és kommunikációs torzításainak határozott kritikája a kvótanépszavazás előtt sokak szemét felnyithatná, a saját pártpolitikai céljainak mindent alárendelő Fidesz-kormány pedig ezt nem engedi meg. Ezért aztán a biztonsági konferencia hat előadója közül ötnek a véleményét rögzítette az állami szerkesztőség, a hatodikat nem. Tarjányi Péter ugyanis nem politikus, de szaktekintély, akinek véleménye sokak szemében meghatározó a kormánypárti vagy semleges választók körében is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 22. csütörtök, 00:44
-
Találatok: 1625
Mindig csodálkoztam, amikor valaki azt mondta, hogy belecsömörlött a politikába. Hát hogy lehet ilyet mondani, amikor a közélet olyan izgalmas dolog, kezdve a közösségi célok kitűzésétől a fontossági sorrendek megállapításán keresztül a politikusok jelleméig vagy jellemtelenségéig - megannyi érdekes dolog. És lám - sose hittem volna - belecsömörlöttem abba, amit ebben az országban politikának hívunk, a tömegmanipulációba, a hirdetett elvek és eszmék és a gyakorlat ellentmondásiba, a politikusok hazudozásaiba, ostobaságaiba, önzésébe, pénzhajhászásába, az empátia teljes hiányába. Belecsömörlöttem a mai Magyarországba.
Pedig igazán szeretem ezt az országot, no persze nem mai formájában, mert ezen sok szeretnivaló nincs.
Én azt a Magyarországot szerettem, melyben az emberek ha nem is gondtalanul, de megéltek, ahol a nép jókedvűen, de kritikusan szemlélte a hatalmat, ahol az embernek tartása volt, mert lehetett, ahol nem kellett koldusokat kerülgetnem, ahol a tisztességesen dolgozó cigányember gyerekéből tanár, orvos, gyógyszerész lehetett, ahol az ember felemelhette a hangját, ha igazságtalanság történt vele.
Ami itt ma politika - közélet - címen megy, az egy rossz kabarétréfa és egy még rosszabb történelmi forgatókönyv újjáéledése, egyszerre tréfás és szánalmas, de valahol félelmetes is.
A jelenlegi kurzus ugyanis rászabadította a társadalomra a gyűlöletet, az egyik legutálatosabb és legkártékonyabb emberi érzelmet, mely elveszi az ember eszét, megszünteti a gátlásokat, előhozza az emberből az állatot, és bár ma még csak a majmot, de egy majomcsorda is éppen elég kegyetlen tud lenni, ha nekiveselkedik.
Tulajdonképpen unalmasnak lenne mondható, ha nem lenne olyan embertelen.
Orbán bajban van, hiszen reményeivel ellentétben egy istennek se akart elindulni az egymillió menekült Líbiából, kihegyezett szexuális vággyal, hogy megerőszakolja Sári nénit Jászkarakószörcsögön, elvegye a munkahelyedet és végigkergesse a plébános urat a falun.
Az ilyen, ha meglát egy szoknyát, nem bír magával, aztán ha kiderül az igazság, legfeljebb legyint egyet, mint az öreg székely, mikor a fiához vágott balta az anyósa fejébe áll bele: esse rossz!
De a néphülyítés is olyan, mint a szotyolaköpködés: nem lehet abbahagyni, és ha nem akarjuk, hogy a nép gyanút fogjon, hogy hülyének nézték, egyre emelni kell a tétet.
Első ütemben a kerítést kerítéssel kell körbevenni, amelyik öt méterrel magasabb lesz, mint az égig érő vascsicsergő, aztán a tövébe toborozni kell őröket, akik arra vigyáznak, hogy szorgos népünk ne szállíthassa a drótot a MÉH-be.
Minőségi állomány kell erre a feladatra, alapkövetelmény, hogy a jelentkező pofozni tudja a migráncsokat, a gyerekeiket meg rugdalni, ne sajnáljon senkit, de dolgozzon meg a sztárgázsiért az Orbán-huszárok soraiban!
Ha kész az új kerítés is, hát jöhet a terrorcselekmény.
első ütemben fel lehet robbantani Semjén kukáját, aztán jöhet Handó Tünde küszöbje, majd be lehet bizonyítani, hogy az Orbánt megmerényleni szándékozók egyenesen Aleppóból érkeztek, esetleg be lehet robbantani a Parlament egyik kapuját, vagy a Nemzeti Bank üdvöskéjének hamvas ártatlanságát.
Olyan unalmasak már ezek a primitív furfangoskodások, az ócska hazudozások, a faluszéli rongyrázás, hogy az ember (pláne a teve...) csak csodálkozik - van még ember, aki elhiszi ezeket a hülyeségeket?
De van, sajnos, és egyre többen vannak, mert a szép új világ már kinevelt egy új, jelszavakon szocializálódott generációt, akik előregyártott propaganda-paneleket esznek és hülye sztereotípiákat böfögnek vissza.
De unalmas az ellenzék is, amikor egy párt négytagú vezetősége képezi a tagságot is egyúttal, és a párttagság egynegyede kilép magából nagyhirtelen...
Vagy itt ez a választási bizottsági részvétel: nem igaz, hogy nem lehetne minden szavazókörbe delegálni egy nyugdíjast, csak az a baj, hogy az ellenzéki pártok képtelenek megszólítani saját szimpatizánsaikat, olyan pedig, hogy az ellenzék közösen állítson ellenőröket, nem is létezik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 20. kedd, 19:38
-
Találatok: 1690
Miközben Nagyér közbeiktatásával Lázár János – mindenhez is még annál is jobban értő kancelláriaminiszter – makkoscipőben kacsázott Ambrózfalva és Csanádalberti között riogatni a népeket (arról érdekes módon elfelejtett beszámolni, hogy óriásdaruval építik a hozzá közelálló jogász vadászkastélyát a hódmezővásárhelyi tanyavilágban, hehe), és az egész fideszes harci osztag a sikeres népszavazásra gyúr, fenyegetőzik, mossa az agyakat szerte az országban, szerintem az ellenzékről kellene pár keresetlen szót ejteni. Föltétlenül.
Tegnap derült ki, hogy az ellenzéki pártok – nyilván azok, amelyek parlamenti frakcióval rendelkeznek és elvileg két-két tagot delegálhattak volna az országosan több mint 10 ezer választási szervbe – olyan szinten basztak rá az állítólagos ellenzékiségükre, hogy öröm nézni. Mivel a Propeller kikérte a Nemzeti Választási Irodától a pontos számokat, nézzük és jegyezzük meg jól:
- a Fidesz 13122,
- a KDNP 239 (még szerencse, hogy ők egyedül is bármikor bejutnának a parlamentbe),
- a Jobbik 170,
- az LMP 41,
- az MSZP 3811
delegáltat küld a 8306 szavazatszámláló és 2025 helyi választási bizottságba. Ahova – még egyszer mondom – minden pártnak két-két embert lett volna lehetősége beültetni. Hát én semmiképpen nem szeretném megzavarni a saját maga fontosságától megrészegült ellenzéket a 2018-as választások megnyerésére irányuló igyekezetükben, de volna néhány szavam hozzájuk.
Attól nagyvonalúan eltekintek, hogy a Jobbik ebben a kérdésben nem/sem ellenzéki párt, tehát ugyanabban érdekeltek, mint a kormány: hogy érvényes és eredményes legyen a népszavazás, és a „NEM”-ek győzzenek. Elmondták, tudomásul vettük, erről ennyit.
Itt van még nekünk az LMP, amely Hadházy Ákos szavai szerint úgy vélekedik, ez az egész népszavazás érdektelen, tehát nem kampányolnak, nem szervezkednek, aki akart mehetett ellenőrizni, aki meg nem akart, nem ment. Tökmindegy.
Aztán itt van még nekünk az MSZP, aki annyi mindent mondott már a kvótanépszavazásról, hogy MSZP-s legyen a talpán, aki még követni tudja a merrehánymétert. Mindenesetre egy adott pillanatban csapkodták az asztalt rendesen, hogy választási csalás körvonalazódik, és márpedig harcolnunk kell nekünk együtt a gyűlölet ellen. A mi demokratikus jogunkért, a tiszta népszavazásért!
Ebből a nagyfene harcból az lett, hogy elégedetten hátradőltek:
Egy kivételével minden választókerületi bizottságban ott vagyunk, ez a csúcsszerv, itt összesítik a szavazatokat. Ezen kívül 3800 szavazókörben is ott van az MSZP-s delegált, és ahol nem ül bent valaki bizottsági tagként, ott is a környéken figyeljük a választások tisztaságát.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 20. kedd, 00:55
-
Találatok: 1827
Mostanában keveset cigányozunk, jobboldali barátaink el vannak foglalva a migráncsokkal, másrészt meg saját hősiességükkel, mellyel - és entestükkel - megvédik Európát tőlük. Hogy Európa ez ellen berzenkedik időnként, ez csak azt bizonyítja, hogy az ott élő népek elmaradottak, képtelenek saját érdekeik felismerésére és nem látják át a NER célkitűzéseinek (Számszeríjat mindenkinek! Fokhagymát a népnek! Vegyen áldást Viktortól, nagy tételben engedmény! stb...) fontosságát. Szerencsés népek vagyunk, nincs sok eszünk, nem kell gondolkodnunk - marad hát időnk arra, hogy megteremtsük Nagyurunk és vazallusainak minimálisan elégséges életfeltételeit, kastélyok, yachtok, stadionok, szotyola, miegyéb... Kocsi, kutya, kurva, külföldi út, Kútvölgyi út, Kerepesi temető - hol vannak már a letűnt korok státus-szimbólumai... A lista kiegészült a kevlár, kaviár, költségvetés, közbeszerzés, korrupció, kaparj kurta, koldus, komondor szavakkal...
De vissza a cigányokhoz.
Két dolog miatt érdekes a téma.
Egyrészt "A cigányok felhasználása szavazatoptimalizálási céllal" címen meghirdetett állami projekt miatt, mely némileg humánusabb a fémdobozos kiszerelésben forgalmazni tervezett "Brown flesh for the lions" konzerveknél.
Miután szeretett vezérünk, az Egyfejű Sárkány kissé elbizonytalanodott a népszavazás kimenetelét tekintve, hát minden eszközt fel kíván használni arra, hogy a népszavazási részvétel teljes legyen, mint a foglalkoztatottság.
Tudja, hogy nincs az a szavlejárt száraztészta-mennyiség, ami ezt szavatolhatná, de azt is tudja, hogy ebben a pitypangoktól övezett kis paradicsomban a tudatmódosítás könnyebben megy, mint a halódó nyugati államokban, itt magyarember a génkészletével együtt ajándékba kapja a valóságon való felülemelkedésre való képességet.
És ez nem csak a régi magyarokra érvényes, de - talán még fokozottabban - az újmagyarokra is, akik különösen fogékonyak a szép, színes mesékre.
Emellett felettébb pragmatikusan közelítik a világot, tehát ha az éhenhalás és a szavazat eladása + egyszeri jóllakás között kell választani, akkor - még, ha tudják is, hogy maguk és gyermekeik jövője ellen szavaznak, ami nem biztos, hiszen ez az egész csak gádzsó trükközés - az azonnali, egyszeri jóllakást választják az éhenhalással egybekötött seggberugdalás helyett.
Szeretett Vezérünk ezért elrendelte, hogy a cigányok között a tömegpropaganda középpontjába a segélyt a cigány elől elevő migráncs fertelmes figuráját kell állítani, aki miatt neki kevesebb segély fog jutni, jóllehet ennek lassan fizikai korlátai lesznek.
De hát mára már tudjuk, hogy az atomnál is vannak kisebb részecskék, például a kvarkok, hát miért ne lehetne a jelenlegi szociális támogatásnál is kisebb támogatás - elméletileg?
Nevezzük kvarglinak, ennek legalább van értelme, és a szaga maga a mai magyar szociális valóság esszenciája.
Némileg nehezíti a helyzetet, hogy a feladatra légalkalmasabbjainkat dugdosni kell az újságírók elől, de hát a kihívások azért vannak, hogy megfeleljünk nekik, és pótolhatatlan ember talán egy, ha van az országban és az is emberfeletti...
Így aztán a tervek szerint a cigányok szépen, rendezett sorokban, mint libák a gúnár után menetelnek majd szavazni az Egyfejű etnikai helytartója után, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Uzsi bácsinak.
Személye a hónap végén és a hónap elején megkerülhetetlen, mint Orbán számára a Horn-fok.
Utána lesz birkapörkölt, tablettásbor, sör, énekelnek kazettáról a Kisgrofoék, lesz tánc, tea, aprósütemény meg bicskázás, és ha nem lesz emberhalál, másnap megismétlik a rendezvényt.
Gyönyörű lesz és demokratikus, a mozdonyszőke potentátok elégedetten böfögve paroláznak a végén Leoncióval, a helyiérdekű Isaura pedig csábosan kivillantja mind az öt fogát.
Ha ezután sem nyer a Vezér, hát sohasem...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 18. vasárnap, 20:35
-
Találatok: 1550
A kedves vezető úgy hazudik, mintha nem lenne holnap. Pontosabban: mintha megtehetné. Annak biztos tudatában, hogy udvari írnokai – a közmédia és csatolt talpnyalói – még véletlenül sem mondanak neki ellent.
Orbánisztánban az udvari média nem rés, hanem erős bástya, amely nem a valóságról, hanem a kedves vezető lázálmairól szól. Most épp – már megint és/vagy állandóan – Brüsszelről hazudozik.
Sikertelen volt a találkozó. Nem változtatták meg a bevándorláspolitikát. Sőt, továbbra is a korábbi önsorsrontó és naiv bevándorláspolitika uralkodik.
Ezt mondta a kedves vezető a hétvégi, Európai uniós csúcsról. Kár, hogy
ebből megint egy szó sem igaz.
A legpontosabban Andrej Kiska, szlovák köztársasági elnök foglalta össze az orbánisztáni lázálmokat, amikor a fenti mondatokra úgy reagált:
Ez kicsit igazságtalan a résztvevőkkel és a szervezőkkel szemben is. Mindannyian tudjuk jól, hogy az Európai Unió eszméjének nem csak a hibák, tévedések, vagy azok a problémák ártanak, amelyeket az élet hoz magával. Hanem az is, hogy ha a politikusok már nem tudnak egy szép szót mondani az EU-ról és annak intézményeiről, Brüsszel pedig szitokszóvá válik. Emellett gyakran csak a saját, hazai céljaikat tartják szem előtt. Nem az unió jobbítása, hanem csupán a hazai választási eredmények, százalékok érdeklik őket, emiatt cinikusan leegyszerűsítenek összetett kérdéseket, vagy túloznak.
És ez nem holmi romlott, hanyatló, nyugati politikus volt, esetleg egy brüsszeli bürokrata vagy egy a luxemburgi kormánytag, hanem a V4-ek meghatározó tagállama, amely épp az unió soros elnöki tisztjét látja el.
De sajnos nem csak Kiska mond ellent a kedves vezető dorgáló szavainak. Az Orbán által is elfogadott zárónyilatkozat szerint:
Soha többet nem engedhetjük meg a tavalyi ellenőrizetlen hullám megismétlődését, és tovább kell csökkenteni a szabálytalanul érkező migránsok létszámát. … Biztosítani kell a schengeni külső határok teljes ellenőrzését.
Hát nem pont azok a szavak, amelyeket a kedves vezető mantráz állítólag hónapok, sőt, évek óta. Bizonyára kvótaszemüvegén át nem ismert rá saját gondolataira. És ha már kvóta:
Elköteleztük magunkat, hogy közös megoldásokat keressünk azokban az ügyekben is, amelyekben megosztottak vagyunk
– olvasható ugyancsak a közös nyilatkozatban.
1
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 17. szombat, 21:55
-
Találatok: 1654
A napokban a Fidesz egyik Hajdú-Bihar megyei országgyűlési képviselője úgy fogalmazott "a népszavazás nem a kormányról és nem is a politikáról szól, mert ez nemzeti ügy". Butaságokat egy politikus - aki ráadásul ha nem tévedek történésznek is vallja magát - a havi szerény tiszteletdíjáért bármikor mondhat. Ez a magyar politikában egyébként is mindennapos.
A népszavazási kampányban a Fidesz számára gyakorlatilag nem léteznek tabuk, nincsenek tekintettel az alapvető emberi értékekre, erkölcsi normákra. Gátlástalanul uszítanak, keltenek félelmet, a következmények nem érdeklik őket. Az említett képviselőnek talán a frakcióvezetője lehet a példaképe, akit egyesek már Torgyán reinkarnációjaként is emlegetnek. A városi legenda szerint a frakcióvezető úr által mondott zagyvaságok, összefüggéstelen mondatok, a köznevetség tárgyává váltak. Hallani, sokan már azt is megkérdőjelezik, hogy tud-e egyáltalán (fel)olvasni, a szövegértési problémáról már nem is beszélve. De lehet mindez csak rosszindulatú ármánykodás, amely mögött – tudjuk – Soros György állhat.
Szeretnék kevéskét segíteni a képviselő úrnak egy szubjektív listával arról, hogy mit is tartok én igazi nemzeti ügynek Magyarországon:
- ne legyen egyetlen egy éhező gyermek sem;
- minden családban legalább egy főnek legyen tisztességes, állandó munkája, amiből szerényen, de el tudja tartani a családját;
- egyetlen beteg sem haljon meg azért, mert hosszú volt a kórházi várólista;
- minden magyar embernek joga legyen a gyógyulásra, függetlenül a saját maga, vagy családja vagyoni helyzetétől;
- mindenkinek esélye legyen arra, hogy képességeinek legjobban megfelelő oktatási formában vegyen részt. Származástól, lakóhelytől, a családja anyagi helyzetétől függetlenül;
- a köz pénze a közt, és ne a Fidesz csókosait gazdagítsa;
- a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás a mindenkori hatalomtól függetlenül működjön;
- stadionok építése helyett új munkahelyekre, biztos megélhetésre, a vagyoni különbségek csökkentésére van szükség.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 17. szombat, 01:14
-
Találatok: 1730
A harcoslábú katasztrófa-, árvíz- és határvédő- felvételről kampányolta végig a szokásos péntek reggeli rádióinterjúját, ugyanis időközben eltrappolt Pozsonyba az informális EU-csúcsra, ezért már tegnap felvették az óbégatását. Az elmúlt hat év tükrében abban egyfelől semmi meglepő nincs, hogy eme országban, ahol a pórnép zöme soha, vagy időtlen idők óta nem látott menekülteket, a kormányzás helyét átvette a frászkeltés, illetve a démonokkal való vélt és valós pszichológiai küzdelem. Másfelől nem tudom megszokni ezt a kappanhangot és azt, amit gazdája abba belecsomagol hétről-hétre.
Hogy önmagában mekkora katasztrófa az, hogy az egész életünk már semmi másról nem szól hosszú hónapok óta, mint erről a lázasan tömény riogatásról, az rövid- és hosszútávú nyomorúságunkban egyaránt megmutatkozik. Még ha sokan nem is tudnak róla, vagy nem érdekli őket. Mert ugyanis.
Nem babra megy a játék – énekelte Orbán Viktor árvízvédő miniszterelnök, aki a migrációs válság nemzeti hatáskörbe helyezése mellett kampányolt és eköré szervezte eszméjének futását, midőn szemrehányást tett az Európai Uniónak, amiért közös megoldást ígért tavaly, amiből nem lett semmi. Szerencsére azonban Magyarország a kerítéssel megoldotta a kérdést. A kvótanépszavazásról úgy vélekedett, hogy az nem egy absztrakt, elvont kérdés, hanem rögvalóság: ha ide betelepíti Brüsszel a migránsokat, akkor pénzt kell adni nekik és minden magyar ember a saját bőrén fogja érezni, ha ezeket itt szétosztogatják nekünk.
Mindazonáltal – ó, anyám, borogass – Európa egy fantasztikus hely, nem véletlenül vagyunk szerelmesek bele, nem kellene egy rossz migrációs politikával tönkretenni. És igen, meg lehet állítani a migrációs, fegyvertelen tömeget katonai eszközökkel a határon. És milyen közjogi következményei lehetnek a sikeres (sikertelen) kamureferendumnak? Mindent a maga idejében – így válaszolt Orbán, aki természetesen már látja, hogy merre az arra, de erről még nem akart beszélni. Most az a fontos, hogy nagy egyetértést kell létrehozni a migrációs krízis ügyében.
Már tegnap is kiborultam, amikor a kormányinfó-felelős benyögte, hogy halvány fogalmuk nincs, mit jelent majd, ha a nemek érvényesen győznek október 2-án, de ez ebben a formában még annál is rosszabb, mint amennyire már így is. Tehát lassan fél éve dübörögtetik a gyűlölet gépezetét, tapétázzák az országot uszítókékre, beszéltetik a félanalfabéta Kósáikat, Németh Szilárdjaikat a mindmeghalunk evidenciáiról, a kormánymédiát belefullasztották a hazug, de legalább kurvadrága hirdetéseikbe, és két héttel a népszavazás előtt elismerik, hogy valójában nem tudják, mire égetnek el tizenmilliárdokat. Orbán Viktor és kormánya úgy kér széleskörű népi felhatalmazást, hogy nem hajlandó elárulni, hogy miért kéri és mire kéri. Ki néz hülyének kit, drága véreim a rettegésben?
Azzal egyértettem eddig is, most is egyetértek vele, hogy az összeurópai megoldás a válság kezelésére elkésett, nehézkes és valójában hatékony irányvonalakról még most sem beszélhetünk. De álljunk meg egy kurva szóra! Ha egy ország, amely tagja egy szövetségnek, ahol demokratikus szabályok szerint döntenek, nem szavaz meg akárhányad magával egy olyan döntést, amit a többség – a demokrácia szabályai szerint – megszavaz, akkor onnantól az a megoldás, hogy kurvaanyázni kell a kötelező érvényű döntést és ott keresztbe tenni ahol lehet? Amikor a Fidesz kétharmaddal, futószalagon gyártotta az aljas törvényeit a lopáshoz, akkor az volt a szöveg, hogy a többség akaratát el kell fogadnia a kisebbségben maradottaknak is, akkor hogy van ez?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 16. péntek, 01:37
-
Találatok: 1575
Mióta ez a maffia irányítja az országot, a demokratikus oldal folyamatosan vesztésben van.
Ennyire lúzerek lennénk? Vagy esetleg valami alapvető kérdésben nincs igazunk, a nép mégsem a demokráciára vágyik? Ennek ellentmond, hogy még soha nem találkoztam olyan Orbán-hívővel, aki ne tartotta volna magát velejéig demokratának, és ha itt megállunk a vizsgálattal, akkor bizony nézegethetünk bambán, mint liba a Márton-napi étlapra.
Aztán azon gondolkodtam el, hogy hibás az érvelésünk, mikor a fékek és ellensúlyok hiányáról, Orbánista ellenforradalomról beszélünk?
Azt hiszem, nem, hiszen a demokrácia elmélete meglehetősen kimunkált, jóllehet természetesen sokan sokféleképpen írják körül mibenlétét, ebből aztán néha tréfás eredmények születnek.
Például Orbán rendszerét nem tekintik diktatúrának azért, merthogy a demokratikus intézményrendszer névleg létezik.
Természetesen létezik, csak éppen nem tölti be funkcióját.
Mintha egy tevét állítanának rajthoz az epsomi derbin egy telivér helyett, mintha egy vak töltené be a figyelő-matróz posztját a vitorlás árbockosarában - a poszt betöltött, csak éppen funkcionálisan alkalmatlan arra, amiért létrehozták.
Mégis azt hiszem, az eb máshol van elhantolva.
Véleményem szerint a gond a probléma jellegének megértésével van.
Akik a demokrata oldalról ma hivatásszerűen politikával foglalkoznak, és még nem árulnak letelepedési kötvényt, azok az aktuális harcról, melyben a pofozóbaba szerepét játsszák azt gondolják, hogy ez politikai harc.
Adottak az ellenfél érvei, meg adott a mi politikai álláspontunk, és a két elmélet harcának eredménye dönti el, hogy ki lesz a választók döntésének nyertese.
Lószart Mama.
Ma a küzdelem ugyanis nem politikai harc, hanem kommunikációs küzdelem, és ettől lesz ez az egész olyan, mintha a pályán mi a ritmikus sportgimnasztika szabályai szerint hercigeskednénk, miközben az ellenfél ketrecharcosai pépesre verik a pofánkat.
A mi maradék tisztességes politikusaink belevetik magukat a politikai elmélet mélyvizébe, és ha veszítenek, akkor is elégedettek maradnak a verseny végén, mivel meggyőződéssel vallják, hogy igazuk volt, erkölcsi és politikai értelemben egyaránt.
Ha most nem jött össze, hát majd legközelebb, de legközelebb már lehet, hogy ők sem lesznek, nemhogy az elméleteik.
Ellenfeleik viszont nem az elméleti igazságra összpontosítanak, hanem a hatalomra.
Azt gondolják, hogy ha igazuk lenne, de nem lennének hatalmon, semmit sem tudnának megvalósítani elképzeléseikből, melyek jelenleg - szerencsétlenségünkre - egy rablóbanda erkölcsiségét és cél és eszközrendszerét hordozzák magukban.
Ennek érdekében aztán félretesznek minden magasztos és kevésbé magasztos elvet, és a pőre gyakorlati hasznot helyezik előtérbe.
Gátlásaik, erkölcseik nincsenek, lopnak, hazudnak, zsarolnak, fenyegetnek, megvásárolnak, ellehetetlenítenek, és közben nagyokat röhögnek az erkölcs bajnokain, akik ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert olyanok, mint úrilányok akiket sorsuk egy kuplerájba hajított: zsebkendővel fogják a faxt, míg ellenfeleik marokra kapják, mint rosszlány a liliomot.
Nem kétséges, ki lesz nyerő ebben a helyzetben.
A primitivizmus egyébként is győzni szokott a kultúra felett, egy filosz és a strici párharcából ritkán jön ki a dzsigoló a teletetovált kopasz fejével vesztesen, és Róma sem kultúrharcban vesztett a barbárokkal szemben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. szeptember 15. csütörtök, 07:47
-
Találatok: 1704
Novák Katalin örül és ez engem mindig megnyugvással tölt el. Olyan helyesen tud örülni és ártatlan nagy szemekkel nézni bele a vakvilágba, hogy egészen megejtő. Főleg, ha meg is szólal.
Nőtt a gyermekvállalási hajlandóság Magyarországon: a termékenységi arányszám 2015-ben 1,44 volt, 15 százalékkal magasabb, mint négy évvel korábban – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára szerdán Kaposváron.
MTI
Hát éljen! Bár tudom, hogy Novák Katalinnak nem erőssége a matek, de azért nézzük meg – csak úgy, viccből – hogy állnak azok a fránya adatok. Kiírom a KSH hivatalos adatait, mert így jobban látszik, mintha kimásolnám. De ITT a link is, ha ellenőrizni szeretné valaki. Tehát:
2015-ben 92 135 élveszületés volt Magyarországon. Ez kétségtelenül több, mint amennyi 2011-ben volt, mert akkor meg 88 049 csecsemő született. De mielőtt hurrában törnénk ki, egyrészt szögezzük le: 2011-ben már bőven az Orbán-kormány dúvadkodott az országban. De nézzük a teljes adatsort, mert úgy látszik igazán a lényeg.
2006: 99 871
2007: 97 613
2008: 99 149
2009: 96 442
2010: 90 335
2011: 88 049
2012: 90 269
2013: 89 524
2014: 93 281
2015: 92 135
Igaz, hogy így már nincsen sok ok az örömteli visongásra, de ez legalább igaz. Azt viszont jó lenne tudni, hogy a statisztikába bekerültek-e esetleg azok a dedek, akik történetesen Angliában, vagy Németországban születtek, de a szülők kérték a magyar állampolgárságot? Mert akkor a születések száma még riasztóbb.
Novák Katalin a somogyi megyeszékhely önkormányzata által szervezett családügyi konferencián tartott előadásában kifejtette, hogy az 1,44-os mutató azt jelenti, 100 családban 144 gyermek született, s ezzel Magyarország Törökország után a második legnagyobb termékenységimutató-növekedést érte el Európában.
Ja, biztosan. A kérdés az, hogy mihez képest?
Bővebben ...
