Hírek

Öt tanács a morgolódó fideszeseknek

Részletek

Készült: 2016. augusztus 26. péntek, 03:44

Találatok: 1859

Napjaink közéletéről sokat elárul az a tény, hogy a népszerűségi listákat évek óta uraló kormánypárt potentátjai sem igazán elégedettek a pártjukban és kormányukban uralkodó állapotokkal. Kövér László parlamenti elnök például olyan depresszív nyilatkozatokkal sokkolja magát és a közvéleményt, ami rányomja a bélyegét az amúgy sem mókás hangulatú plenáris ülésekre. De említhetnénk az egykori kultúrvezér Szőcs Géza dohogását is, aki a kormánypártot minden szakmai fenntartás nélkül szolgáló közmédiáról is lesújtó véleményt fogalmazott meg.

Azért egy percig se gondoljuk, hogy értünk és hazánkért aggódnak ezek a fontos emberek, sokkal inkább pártjukért és kormányukért, amely annyi szemetet söpört már a szőnyeg alá, hogy lépten-nyomon orra bukunk benne. Azért nem árt vigyázni a bírálatokkal, mert az építő jellegű kritikát könnyen lázadásnak titulálhatják a párt legfőbb urai, és így nem maradhatnak megtorlatlanul.

1. Ha fideszes vagy, egy percig se bíráld magát a rendszert, csak annak bizonyos elemeit. Ha véletlenül arra célzol, hogy a jogállam van veszélyben Magyarországon, azonnal árulónak, liberálisnak és komcsinak bélyegeznek, ami egyenlő a politikai karriered végével. Bírálatodban kerüld a személyi felelősség kérdését, mert véletlenül olyan kormányzati potentát tyúkszemére taposol, aki védettséget élvez, és akkor finoman szólva is megszívtad. Intézményeket lehet bírálni, de lehetőleg csak nagyon általánosan. Ha például Szőcs Gézához hasonlóan a közmédia leépülésén keseregsz, véletlenül se nevezz meg műsorokat, felelős szerkesztőket, arculati elemeket, hanem csak általánosan értékeld, hogy egy rakás trágya az egész. Ezt még talán elnézik neked, és az érintettek közül senki sem veszi magára a bírálatot, hiszen mindenki azt gondolja majd, a rakás trágyáért nem ő a felelős.

2. Ne gondold, hogy meg tudod nyugtatni a lelkiismeretedet azzal, ha odapiszkálsz a rendszernek. Te is épp olyan bűnös maradsz, mint azok, akik csak mennek, és kiszolgálják a rendszert némán, és nem morognak az orruk alatt sem. Jól kitapintható a magyar sajtóban, hogy ellenzéki újságíróknak már nem kell rohangálniuk a témák után, hanem kormánypárti képviselők, kormányzati tisztségviselők szivárogtatják ki a kompromittáló információkat. Ez annak a jele, hogy még mindig vannak a kormánypárt környékén a lelkiismeretükkel küzdő figurák, aminek mi örülünk, Orbán Viktor viszont nem. Azonban attól még, hogy valaki kiborul a rendszer kíméletlenségét, igazságtalanságát és ellentmondásosságát látva, még nem feledhető a tény, hogy része volt ennek kiépítésében és fenntartásában. A rövidlátóság és a tudatlanság senkit sem ment fel a felelősség alól!

3. Ne hidd, hogy bármi is megváltozik attól, hogy kiborítod a kis bilidet. Nagyon sok bili van, tele kellemetlen szagú ürülékkel, amelyeket senki sem fog kiborítani, így a te kis bilid csak néhány napig érdekli a közvéleményt.

Bővebben ...

Professzorok Alpári Köre

Részletek

Készült: 2016. augusztus 25. csütörtök, 08:52

Találatok: 1882

Professzor, fn: az a szolga, akinek szakállába törlik zsíros kezüket a mulatozó urak. - A professzor szó átvitt értelemben nagyon okos embert jelent, így van ez, mióta egyetemek léteznek. Az agyából, sőt az agyának él, ezért az övé fejlettebb a többieknél, Platón az ő fajtájára bízta volna az állam vezetését. Ha megkocogtatja a poharát, joggal várja el, hogy odafigyeljenek rá.

Az ilyen átvitt értelmekben évszázadok hagyománya ülepszik le. De kellően kitartó munkával lerombolható minden tradíció. Na ezen dolgozik a Professzorok Batthyány Köre, már huszonegy éve. Eleve szatellitszervezetként indult, soha nem is csinált mást, mint szaporán nyalta fel a padlót Orbán Viktor előtt. Igaz, 1995-ben még úgy tűnt, ilyen szép lakkcipőket nyalogatni nem is méltatlan egy elitértelmiségihez.

Hiszen akkor a polgári kormányzás volt a jelszó – mit ad isten, a PBK jelszava is. Az első Orbán-kormány alatt gyakorlatilag kussoltak, csak néha bólintottak egy nagyot, aztán 2002-től megszaporodtak az állásfoglalások, tiltakozások és felháborodások. Akkor is nagyjából leszarta őket mindenki, de a saját integritásuk még védhető volt: egy inkompetens, megszorító kormányzatot támadtak, és választások alkalmával sürgették a polgári értékrend helyreállítását. Az már akkor is viccesen hangzott, hogy a Simicska-Pintér-Torgyán csatársor szerintük polgári, de kisebbik rossznak még eladható volt.

Aztán rendbe is jött minden 2010 után. Legalábbis aki a PBK nyilatkozataiból tájékozódik, az azt hihette, hogy árnyalatnyi hibucikon kívül minden szuper, kivéve, hogy Magyarországot támadják a sorosgyíkok külföldről. A lakkcipőből büszke gumicsizma lett. Kultúra, egyetem, felsőoktatás, kutatás szétrúgva férfiasan, értékrendnek nyoma sincs, zabrálnak, mint az oroszok, és mellesleg még az oroszokat is a nyakunkra hozzák.

Ezek meg önfeledten nyalogatják a csizmát.

Most éppen kvótaügyben. „Sorsdöntő kérdés”, írják a professzorok, csupa nagybetűvel üzenik, hogy a helyes válasz NEM, még toppantanak is hozzá. Sőt szembeszállnak nemhogy a népszavazást, hanem a vitán felül undorító kampányt kritizálókkal is. Leint a prof, és fölényesen, határozottan felszólít, hogy ettől tekintsek el. Ja és csupa kérdő- és felkiáltójel a közlemény, stilisztikailag olyan hisztérikus, hogy Bayer Zsolt a hibái közé sorolná, ha ilyet írt volna.

És bemegy a főprofesszor a tévébe, és kitakarás nélkül belemondja, hogy lehetnek ebben a kampányban túlzások, de szégyellje magát, aki ezen fennakad. Álljon itt a neve az utókornak, máshol nem nagyon lesz meg: Náray-Szabó Gábor. Szóval ilyen egy professzor manapság. Tudta?

Ex cathedra non est vita

Mondom, nyalásból voltak ezek profik eddig is, de ez mégis más minőség. Most nem egyszerűen vitatható intézkedések mellé álltak, hanem egy olyan prosztó, primitív gyűlöletkampány mellé, amelynek minden szava ellentétes az értelmiségi lét minimumával. Aki az agyából él, azt óhatatlanul zavarja a manipuláció ilyen intenzitása, amiről ordít, hogy a bunkóknak szól, akik elfelejtenék vagy elszégyellnék a véleményüket, ha nem erősítenék őket naponta többször. Ettől bekapcsol az ember fejében az adblocker. (Hogy az micsoda, azt most nem érek rá elmagyarázni a professzor uraknak, de kábé ötven leckével azután következik, ahogy most kinéz és működik a weblapjuk.)

Ezzel a vérszagú gejzírrel együtt fényképezkedni, ahhoz nem agy kell, hanem gyomor.

Bővebben ...

Cserpes Tamás: Csalásra gondosan előkészítve

Részletek

Készült: 2016. augusztus 24. szerda, 07:45

Találatok: 2321

„Érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Magyar Szocialista Párt alelnökének a kvótareferendumos kormányzati hirdetések miatt benyújtott kifogását pénteki ülésén a Nemzeti Választási Bizottság.” (Nem vizsgálta a választási bizottság az MSZP kifogását)

Vajon mennyire lehet megbízni a Nemzeti Választási Bizottság és Nemzeti Választási Iroda tevékenységében?

Kellő naivitással és a magyar kormányba vetett, rendíthetetlen hittel felvértezve, teljes mértékben. A tapasztalatok alapján semennyire. Nem tekintélyes, köztiszteletben álló valamikről van szó, csupán propaganda-, illetve kormányzati szervekről. Ezek mindössze a sajátságos magyarországi demokrácia ócska díszleteihez tartoznak. Szükség van ugyan rájuk, de csak a látszat kedvéért, illendőségből. Az a feladatuk, hogy a kormányzó többség ne közvetlenül képviselje a saját érdekeit. Hogyan venné ez ki magát egy nemzeti-keresztény országban?

Ezek az intézmények vagy mik, nagyjából olyan mértékű függetlenséget élveznek, mint a Polt Péter szerint egész Európában irigyelt ügyészség. Mindenképpen becsületesebb lenne ezért átnevezni őket FIDESZ-KDNP Igazságtételi Bizottságra, illetve Érdekvédelmi Irodára. Ez ellen senki sem szólhatna egy rossz szót sem, mivel tökéletesen lefedné a tevékenységüket.

Ezek a gittegyletek egyetlen olyan döntést, határozatot sem voltak képesek hozni, ami a legkisebb mértékben is ütközött volna a kormányzat érdekeivel, illetve óhajaival. Hivatalosan biztosan nem lehet rájuk bizonyítani, de a lényegi kérdésekben valószínűleg mindig kikérik az illetékesek véleményét és meg is fogadják a bölcs útmutatásaikat.

Empirikus módszerekkel azonban egyértelműen elemezhető jámbor és magalkuvó természetük. Buzgó ügyködésükkel elérték azt, hogy a népszavazás intézményénél sikerült bevezetniük a már több mintaországban jól működő, sikeres és hatékony félázsiai modellt. Felkészülhetünk az akár 99 %-os győzelmekre is.

Ezek a kormány által felügyelt intézmények minden ellenzéki, illetve egyéni próbálkozást kellő időben és nevetséges indokokkal elutasítottak, ellehetetlenítettek. Aki nem hiszi, az járjon után, vagy hallgasson mindörökké. Jelenleg Magyarországon mindenről szavazhatnak az állampolgárok, amit a kormány is támogat. Ez a cinikus, praktikus hozzáállás nagyon megkönnyíti a rendszer működtetését és teljesen ellehetetleníti a valós problémákról szóló referendumokat. Aki ez ellen a módszer ellen tiltakozni szeretne, az kezdeményezzen ebben a kérdésben népszavazást, de jóval egyszerűbb, ha ismét elolvassa Joseph Heller keserű regényét, a 22-es csapdáját.

Fognak-e vajon csalni a 2016. október 2-ára kiírt népszavazás során? Nem fognak, mivel ezt már meg is tették. A kormány eddig három és fél milliárdnyi közpénzt zúdított a választási kampányába. Ehhez nem volt joga, mivel csak 2016. augusztus 13-ától kezdhette volna meg a hisztériakeltést, illetve a „tájékoztatási tevékenységet”. Ehhez képest már az uszító plakátok alapján készült mémeket is kezdik lassan megunni a népek.

A primitív üzenetek tele vannak csúsztatásokkal és hazugságokkal. Olyan plakát ráadásul sehol sem jelent meg, hogy „Tudta? Az aleppói harcokban az utóbbi négy hónapban 1396 polgári személy vesztette életét.” Sokan azt sem tudják, hogy egyáltalán mi is az az Aleppó, de ennek ellenére büszkén és öntudatosan el fognak menni voksolni. A központilag irányított tudatlanság diszkréten elfedi a szíriai polgárháború szörnyűségeit.

Bővebben ...

A lovagkeresztes magányossága

Részletek

Készült: 2016. augusztus 23. kedd, 01:08

Találatok: 2227

Lassan úgy áll a helyzet, hogy a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje -kitüntetettjei számát tekintve- a világ legritkább medáliája lesz. Mikor ezeket a sorokat írom, már negyvenen jelezték, hogy lemondanak a megtiszteltetésről, mert mint Bruszt László egyetemi tanár, szociológus Facebook oldalán Áder Jánosnak írta: „...nem tartok igényt olyan állami kitüntetésre, amelyet egy rasszista, a magyar politikai kultúra lerohasztásában élenjáró bértollnok megkaphat. Nem tudom, Ön hogyan számol el lelkiismeretével azután, hogy aláírta annak a Bayer Zsoltnak a Lovagkereszttel való kitüntetését, aki évek óta folyamatosan kisebbségek eltiprására, polgártársaink meggyilkolására szólít fel. Őszintén szólva: nem is érdekel. Nekem azonban nem áll szándékomban B.Zs.-tal egy listán szerepelni.”

Nem az első eset, hogy egy kitüntetés vihart kavar, de eddig általában nem a kitüntetett, hanem inkább a kitüntető személyével volt baj.
Gyurcsány kezéből nemigen szerette némely jobboldali átvenni a kitüntetést, volt, aki elfelejtett vele kezet fogni, mert nem tartották eléggé demokratikusnak, de ez a szokás Orbán hatalomrajutásával feledésbe merült – ő szinte minden jobboldali számára maga a megtestesült demokrácia.
A demokratáknak meg volt gyerekszobájuk, meg aztán nem is kényeztette el őket kitüntetéseivel a kettéfűrészelt ellentengernagy-imitáció, amit pedig nem adnak oda, azt nehéz visszautasítani.

Ezren próbálkoztak ezidáig a demokraták egységbe kovácsolásával, sikertelenül. de most  végre sikerült. Bayer Zsolt lett a siker kovácsa.
Persze az ügyet túldimenzionálni nem kell, ettől még nem fog Orbán Viktor megvilágosodni, se a csicskásai nem fognak önérzetre kapni, minden marad a régiben, legfeljebb a felcsúti kisvasúti modell kerül alkalmazásra: ha nem tetszik. majd meghosszabbítjuk Vlagyivosztokig.
Ha nem tetszik Bayer kitüntetése, hát kitüntetjük mégegyszer és mégegyszer, míg csak úgy nem néz majd ki, mint Brezsnyev fénykorában.
A mi vezérünk önérzetes ember, nem tűri az ellentmondást.

Bayer Zsolt olyan szorgalmasan nyalja a Legszentebb Segget, hogy igazán nem kell félteni az éhenhalástól, írásai pedig biztosan nem fogják kiverni a biztosítékot a sajátjai között, hiszen ő a Fidesz és Orbán Viktor magyar hangja.
Amit Orbán körbetaknyolgat, mert a várható nemzetközi reakciók miatt nem meri egyenesen kimondani, azt Bayer gátlástalanul kimondja, nagy örömet szerezve ezzel a magyar szélsőjobbnak.
Nálunk ez is speciális, hiszen úgy van a jobboldalnak széle, hogy nincs közepe. 
Ez azért szörnyű, mert a normális, konzervatív gondolkodásúakat is belekényszeríti Orbán táborába, ahol aztán csak titokban fanyaloghatnak, vagy kaphatnak hányingert a néhai liberális újságíró nettó nyilas eszmefuttatásaitól.
Sokan valaha szerették, és még ma is vannak, akik elismeréssel adóznak elherdált képességeinek.

Hát igen.
Mára ő lett a szarral festés Michelangeloja…

Bővebben ...

Fábián András: Az Olimpia és a bugriskormány

Részletek

Készült: 2016. augusztus 21. vasárnap, 21:35

Találatok: 2276

Talán megbocsájtható nekem, hogy nem nagyon nézem az olimpiai közvetítéseket. A Moszkvai- és a Los Angelesi Olimpia óta kihunyt az érdeklődésem. A valóság az, hogy nem érdekel az a sportnak nevezett pénzgyártási- és dopping-mechanizmus, amely eluralta az országot-világot, s amely kifelé szédelgően feldicséri a sport-bravúrnak beállított teljesítményt, magában azonban a befektetett állami bankókból visszacsordogáló magánhasznot számlálgatja. Ilyen cucc ez a Riói Olimpia, és a magyar bugriskormány álmaiban dédelgetett magyarországi is.

Unalomig dühöngtünk már a stadionokon és vidéki focipályákon, miközben azok építői dagadtra keresték magukat. Akkor azt vágták a képünkbe, hogy „megfelelő infrastruktúra nélkül nincsen magyar labdarúgás”. A franciaországi labdarúgó EB után, elmondhatjuk, hogy azzal együtt sincs, bárhány ezer kopasz ember ugráljon is alkoholmámorban és önkívületben az esti fénybe öltözött Nagykörúton.

Ehhez képest a Riói Olimpián a legkevésbé pénzigényes sportokban hoztuk el a legtöbb aranyat és ezüstöt: úszás (Hosszú Katinka az USA-ban készült fel, mert a Magyar Úszószövetség nem biztosította számára az általa megkívánt feltételeket), kajak-kenu (már én is az öreg Dunán készültem fel a versenyeimre, pedig annak több mint 40 éve) és vívás (ezt nem is kell magyarázni). Az egyetlen bronzhoz is mindössze egy súlygolyóra volt szükség, meg egy nagy mérőszalagra. Akármekkora is volt a magyar siker mégsem ugrált a boldog, büszke nemzet a mondott helyen.

Magyarország 2024-ben Olimpiát akar rendezni. A bugriskormányt nem érdekli, hogy az ország ebbe bele fog rokkanni. Nem ez lesz az első szeg, amit bever a nemzet koporsójába. Tudjuk, persze, hogy van egy mögöttes cél is: a politikai ellenzék éberségének elaltatása és meggyőzése arról, hogy túl sok akna van itten elrejtve ahhoz, hogy akárcsak futó gondolatként megforduljon a fejükben a kormányváltás lehetősége. Belebuknak ezek majd maguktól, gondolja az ostoba ellenzék.

Ostoba, mert nem látja, hogy van itt bizony egy másik, sokkal fontosabb cél is. Csepreghy Nándor, parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes a minap elszólta magát. Azt találta mondani, hogy ez a kormány egyik legfontosabb feladatának tartja az új magyar nagytőkés osztály létrehozását. Ez a mondat, mintha a legtermészetesebb lett volna, elszállt a magyar éterben, semmiféle reakciót nem váltott ki. „Nyilvánvaló.”- gondolta a magyar –„Csepreghy a már amúgy is létező magyar oligarchákról és stróman-lőrincekről elmélkedik.

Nos, most éppenhogy nem rájuk gondolt. Pontosabban nem csak rájuk. Azokra a kiválasztottakra gondolt, akik az állampárt által ki lettek szemelve, hogy ugyanennek az állampártnak a további, szélesebb körű, biztos és megbízható pénzügyi hátországává váljanak, s biztoítsák a tolvaj kormány további, korlátlan politikai hatalmát, és – ami ezzel jár – védelmét. Ehhez kell a Budapesti Olimpia.

Muszbek Mihály sportközgazdászt megkérdezték, hogy megrendezhető-e gazdaságosan egy olimpia Magyarországon? Az optimista válasz úgy hangzott, hogy ehhez 4500-6000 milliárd forint szükségeltetik, amennyit a kormány által megrendelt és elkészített tanulmányok is tartalmaznak. Az előzetes költségvetés a szükséges fejlesztési és a rendezési költségeket foglalja magában. Ez ma – mint mondta – az ország GDP-jének 17 százaléka, az éves költségvetés harmada, de ennek kigazdálkodására a döntés után hét év áll rendelkezésre és a GDP-növekedésből megszorítások nélkül finanszírozható.

Hozzátette ugyanakkor, hogy költségtúllépéssel számolni kell, ami Szocsiban – a 2014-es téli olimpia városában – például tízszeres volt.”

Bővebben ...

A középszer csapdájában

Részletek

Készült: 2016. augusztus 21. vasárnap, 09:54

Találatok: 2218

Bod Péter Ákos: A korrekció a gondolkodás jele - Az élet ritkán követi a kormányzati stratégiákat, így a magyar iparnak is lesz esélye a nemzetközi trendekhez igazodva fejlődni – véli Bod Péter Ákos. A Corvinus egyetem professzora, volt ipari és kereskedelmi miniszter szerint a kormány Irinyi-terve a múltban sikeres utat kívánja követni, ám a közepes fejlettségű ipari kultúrára már nem sokáig lesz igény. Arra is figyelmeztet: az innovációt illetően a kormányoktól nem érdemes sokat várni, ezért arra biztatja a piacot, a tudományt és a szakmát, hogy álljanak a sarkukra, ha valami nem felel meg nekik.

– Mit szól a kormány újraiparosítási stratégiájához, az Irinyi-tervhez? Megfelel annak, amit ma a világban iparosítás alatt értenek?

– Azt nem látom pontosan, mi a jövő, de azt igen, hogy mi nem az. Ebből a szempontból óriási fenntartásaim vannak. A kormányzat mintha folytatni szeretné azt, ami bevált, holott szakaszváltás előtt állunk, újak a játékszabályok. A magyar helyzet több szempontból is speciális. Az ipar átalakításának legutóbbi korszaka a rendszerváltáskor indult, akkoriban kezdtek az országba érkezni olyan multinacionális cégek, mint az Opel, a Ford, az Audi, vagyis azok a vállalatok, amelyek napjainkban is húzzák magukkal az ágazatot. Nélkülük nem lenne most növekedés. Ám lezárulóban van az a korszak, hogy hozzák a technikát, és mi adjuk az olcsó, jól képzett munkaerőt. A másik csapda a közepes fejlettségi szint. Magyarország nem elég szegény, hogy olcsó bérrel le tudja küzdeni a gépesítést, de nem is elég gazdag, megbízható és jól működő – mint például Svédország és Dánia –, hogy magas bérszint mellett is jól hasznosuljon a tőke. Most azt kell kigondolni, miként lehet a közepes fejlettségi szintről előrelépni. Nehéz, de van, akinek már sikerült. Az írek, a finnek megcsinálták.

– A csokkal, a kormány otthonteremtési koncepciójával kapcsolatban mondta nemrég, hogy egy jól vezetett, rendes országban olyan nincs, hogy előbb elkészül a stratégia, aztán kezdenek számolgatni. Mintha most is ez történt volna. Hiányzik a megalapozottság.

– A legmagasabb szinten megszületett egy vélemény, és utána az apparátus érveket keresett az igazolására. Ez általános probléma. Szerencsére a gyakorlat nem nagyon követi a terveket, az élet színesebb ennél. Ha egy szolgáltatóközpont Magyarországra akar jönni, a kormány iparstratégiájától függetlenül is jön. A startupok nem kapnak sok támogatást, mégis működnek. Eddig a fővárosi turizmus sem kapott figyelmet, de szépen teljesített. Az autóipar a szíve csücske a kormánynak, ez van. Kiskorukban biztosan szerettek mozdonyt, matchboxot tologatni.

– Mivel nem számoltak a stratégia készítői?

– A megváltozott játékszabályokkal. Nem mindegy, hogy egy vállalkozás a gyártási folyamat melyik szakaszában és milyen jelleggel tud bekapcsolódni. Az értéklánc globális: kigondolnak valahol egy terméket, másik országban legyártják, egy harmadikból intézik a logisztikát, a negyedikben szervizelik. A legtöbbet a folyamat elején, az ötlettel, a dizájnnal, illetve a végén, az eladással lehet keresni. Annak jut a legkevesebb, aki az összeszerelést végzi. Még 1981-ben írtam erről egy cikket a Valóság című folyóiratba, ma is aktuális. Rendben van, hogy építünk még egy gumigyárat, az akkori Szovjetunióból ki tudtuk elégíteni az energiaigényét, az üzemben lévő gépeket ugyancsak nem nálunk gyártották, Magyarország mindössze a munkaerőt adta. A foglalkoztatás nőtt ugyan, de a munka hozzáadott értéke kicsi volt. Ma is hasonló a helyzet. A kormány nem számolt azzal sem, hogy a világban elkezdődött „negyedik ipari forradalom”, s ez óriási szociális következményekkel jár. Szükség lesz szoftverfejlesztőkre, olyan emberek tömegére, akik beszélik az informatika új nyelvét.

Bővebben ...

Somogyi Zoltán: Házatlanok

Részletek

Készült: 2016. augusztus 10. szerda, 16:29

Találatok: 1807

Benzinnel próbálnak tüzet oltani, gyűlölettel országot védeni. Vélemény. - A minap kaptam egy elektronikus levelet, feladója klasszikus Gmail-ismeretlen volt. Gmail úr azt írta, hogy hazátlan vagyok, mert aki magyar, az érti a kormány kampányát. Gondoltam, milyen egyszerű is magyar állampolgárnak lenni. Nem kell itt Vörösmartyt, Berzsenyit vagy Adyt ismerni, elég egy Fb-hirdetést, egy tv-spotot vagy akár egy óriásplakát tartalmát, és rögtön mellényzsebben a magyar állampolgárság. (Persze, tudom, hogy reklámüzenetek olvasgatása és értelmezése nélkül, legálisan is lehet venni hazát, fejenként százmillió forint körüli összeget befizetve valamely, a kormánypárti vezetők által kiválasztott titokzatos cégbe, de ez már egy másik történet, a házakkal rendelkező migránsoké.)

Jelentem, értem a kormányzati üzenetet, én is megfeleltem tehát a kissé hígra sikeredett „mélymagyar” elvárásnak. Mégsem ment teljesen félre Gmail úr kritikája: jelenleg úgy vagyok a hazámmal, ahogy a madarak, hiába az égbolt az otthonuk, nem tudnak sehol leszállni benne. Én magyar madár vagyok, magyar égbolton. Abban, amit a hivatalos politika kínál nekem, nem érzem otthon magam, nem tudok „leszállni” rá. Ha úgy tetszik, valóban hazátlan lettem. Se kedvem, se ízlésem nincs azonosulni a gyengéket, kiszolgáltatottakat, a házukat, hazájukat elvesztőkkel szembeni nyílt gyűlölettel, amely egyre nagyobb teret enged a legsötétebb ösztönöknek.

Konzervatívnak vallom magam. Hiszem, hogy egy közösség akkor működik, ha le tudja fojtani tagjai legsötétebb, gyilkos ösztöneit. Hiszem, hogy maradandót alkotni csak az élet spirituális értelmét meglelő ember tud. Hiszem, hogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen, ebből következően nem is lehetnek egyenlők. Hiszek a szerves fejlődésben, a hagyományokon alapuló életben. Hiszek a munkában, a szorgalomban, és abban, hogy egy nemzet csak akkor lehet erős, ha tagjai figyelnek egymásra. Hiszek a szolidaritásban és az adakozásban. Hiszek az aktív civil életben, így a cselekvő egyházakban és minden alulról szerveződő, alkotmányos politikai közösségben. Hiszek Ferenc pápának. Ellenfeleim a mindent elsöpörni akaró forradalmárok, az államot megszállni, és nem működtetni akaró zsarnokok, az emberek legaljasabb ösztöneire építő társadalommérnökök. Megvetem a magukat istenítő és paradicsomi állapotokat ígérő politikusokat.

„Elindul alólam szép hazám (…) nem számít, merre visz az út, harcos ő most, igazi férfi, és esze ágában sincs visszanézni” – írta az egyik legtehetségesebb, tragikusan fiatalon elhunyt kortárs, keresztény költőnk, Birtalan Balázs. Nekem nem Magyarországom van, hanem Magyar Köztársaságom. Nekem nem egypárti Alaptörvényem van, hanem Alkotmányom. Számomra az oktatásban akkor is a gyermek az első, és akkor is és minden az ő fejlődéséről szól, ha ezt a passzust ki is vették a törvényből. Nekem vannak tengereim Görögországban, Olaszországban, hegyeim az Alpokban, és mindenem, ahová határok nélkül el lehet jutni. Én nem lebontani szeretném ezeket az értékeket, hanem megőrizni és megerősíteni.

Az a kampány, amit most ezernyi helyen láthatok arról, hogy gyűlöljek, mindennek ellentmond, amiben hiszek. Emeljük ki ebből csak az alapproblémát: semmilyen módon nem véd meg a számomra távoli, idegen iszlámtól, illetve az ennek nevében gyilkoló terrorizmustól. Ellenben arra a vállalhatatlan cselekvésre bátorítja a gyűlölködőket, hogy kaszát-kapát fogva, bárhol lecsapjanak a „migránsokra”. Ott is, ahol esetleg éppen gyermekeink, szeretteink sétálnak, mondván: ránézésre is lehet valaki „migráns”.

Sose felejtsük el: benzinnel nem lehet tüzet oltani. A magyar kormány most benzinnel és öngyújtóval próbál tüzet oltani. Nem fog sikerülni, mert az eredmény csak az lehet, hogy egyre radikálisabb megoldásokat követel az utca népe. Idővel a lámpavasakon nem politikai kampányt akarnak majd látni – az már nem lesz elég.

Bővebben ...

„Migránsból honpolgár”: ez mindenki érdeke

Részletek

Készült: 2016. augusztus 10. szerda, 04:15

Találatok: 1679

A Magyar Idők öt migrációs kérdést tett fel a Helsinki Bizottságnak. Még aznap válaszoltunk. Úgy tűnhet, hiába, mert a konzervatív közéleti napilap hat napja nem talált módot nézeteink ismertetésére. Az elhallgatás is a sajtómanipuláció egyik eszköze. Mivel a kérdések lényeges problémákról szólnak, blogunkon közöljük válaszainkat.

Tisztelt Nagy Úr!

Amennyire komoly kérdéseket tesz fel, sajnálatosan annyira komolyan vehetetlen a lapja. És komolytalan az elvárás, hogy ezekre az egész Európát foglalkoztató,  bonyolult integrációs kérdésekre egy menedékkérők jogvédelmével foglalkozó civil szervezet kimerítő és revelatív válaszokat képes legyen adni. Nyilvánvaló, hogy kíváncsisága nem valódi, hanem az MI-nél szokásos „leleplezéshez” gyűjt gyúanyagot. De tegyünk úgy, mintha.

 ***

Mit gondolnak a migránsok, illetve bevándorló hátterű emberek által elkövetett 1) nők elleni erőszakról, molesztálásról, 2) lopásokról, rablásokról, 3) emberölésekről?

1) Az ilyen bűncselekményeket, ahogyan minden jó érzésű ember, mi is elítéljük. Szolidárisak vagyunk az áldozatokkal. 2) Az ilyen bűncselekményeket és szabálysértéseket, ahogyan minden jó érzésű ember, mi is elítéljük. Szolidárisak vagyunk az áldozatokkal. 3) Az ilyen bűncselekményeket, ahogyan minden jó érzésű ember, mi is elítéljük. Megrendülten gyászoljuk az áldozatokat és együttérzünk a hozzátartozókkal.

Önök szerint hogyan szűrhetőek ki a migránsok közül a terroristák, illetve hogyan előzhetőek meg pl. a németországihoz hasonló támadások, ha a híradások szerint az elkövetők néha pár hónap alatt radikalizálódnak, vagy éppen egy vallástalan múlt után ébred fel bennük a szélsőséges iszlámkövetés szándéka?

Nyilvánvalóan előzetesen csak azok szűrhetők ki biztonsággal, akiknek korábban is volt dokumentált kapcsolatuk szélsőséges vagy egyenesen terrorista személyekkel vagy szervezetekkel. Már önmagában ez rettentően nehéz feladat a nemzetbiztonsági szolgálatoknak. Van feladatuk azonban ezen túl is. A nyugati titkosszolgálatok információs hálózatot működtetnek a migráns csoportokon belül. Ezek képesek lehetnek az időközben, frissen radikalizálódott vagy terrorakciókra beszervezett személyek azonosítására. Totális megoldás és védelem – mint az élet annyi más területén – itt sincs, de a terrorcselekmények kockázatát lehetséges és szükséges is csökkenteni.

Bővebben ...

A Napot is megtartanák maguknak – sztori az Orbán-kormány természetéről

Részletek

Készült: 2016. augusztus 08. hétfő, 23:36

Találatok: 2643

A napelempiac állami fojtogatását figyelve akár azt is gondolhatnánk, hogy a kormányoldalon – az atomba vetett vakhit vagy egyéb ok miatt – végképp lemondtak a Napról mint energiaforrásról. A valóságban, ahogyan a következőkben részletesen bemutatjuk, ez csak a látszat, vagy legfeljebb a valóság egyik fele: nagyon is látják ők az üzletet a napenergiában, de szeretnék megtartani maguknak.

2010 óta az Orbán­-kormány azonos irányba mutató lépések sokaságával igyekezett szűkíteni illetve politikai befolyás alá vonni a hazai napenergia­piacot. A két ciklus legnagyobb, napenergiás áramtermelő kapacitások kiépítésére vonatkozó pályázatát az elbírálás után visszavonták, a pénzt intézményi és egyházi energetikai korszerűsítési beruházásokra csoportosították át.

A 2014­-ig tartó szakaszban a nagy intézményi napenergiás projekteknél vitatható döntések sorával a kormányközeli Eliost hozták nyerő helyzetbe. Az otthonok zöldenergia­-beruházásaira nem adtak érdemi támogatást – ellenben az e célra szánt, százmilliárdos uniós forrást is az intézményi szférában tervezik elkölteni –, viszont a napelemadó bevezetésével magát a napenergiát jelentősen megdrágították.

Miután mesterségesen olyan helyzetet teremtettek, hogy nagy pénz (illetve EU-támogatás) már csak az önkormányzati­-intézményi napelemes projektekben van, tétlenül nézik, hogy a közpénzekből létrehozott deformált piac egy részét néhány magáncég látszólag felosztotta egymás között, az árakat is felhajtva, a maradékot pedig gyakorlatilag államosították. Végül pedig 2016 júniusától a szükségletekhez képest amúgy is minimális keretű Otthon Melege Program kiemelt céljai közül kivették a megújulós (lakóházakról lévén szó, értelemszerűen főként napenergiás) fejlesztéseket. Röviden így lehetne összefoglalni, mi történt az elmúlt hat évben Magyarországon a napenergiában, ám a téma és a történet is összetettebb annál, hogy egyetlen bekezdésbe beleférjen. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen lépésekkel ejtette csapdába a napenergia­-szektort a kormány, illetve a kormányzati döntésekre meghatározó befolyással bíró gazdasági érdekháló.

A helyzet

Hogy Magyarország európai és regionális összehasonlításban is látványosan lemaradt a napenergia hasznosításában, az makro­ és mikroszinten is jól látható. 2015­-ös adatok szerint (frissebb még nincs) nálunk a beépített napelemek össz­kapacitása mindössze 77 MW, miközben a kétmilliós igaz, délebbi fekvésű Szlovéniában ugyanez az adat 212 MW, tőlünk északra, Szlovákiában 538 MW, Romániában 1800 MW – az igazán megdöbbentő azonban az, hogy a nálunk lényegesen kisebb napenergia-­potenciálú, viszont az energiarendszer fejlesztésében is a német mintát követő Csehországban a magyar érték közel harmincszorosa, 2126 MW, és ezt a különbséget nagyon nehéz lenne racionális érvekkel megindokolni.

Érdemes megjegyezni azt is, hogy Németországban, ahol a leggyorsabban fejlődik a piac, egyáltalán nem a támogatások hajtják a növekedést: ott nagyjából 0,8 euró, azaz 25 forint a napenergiával termelt áram kilowattóránkénti ára, Magyarországon viszont 31 – ezen az alapon nálunk kellene a legnagyobb tempójú növekedést tapasztalni.

Bővebben ...