Fábián András: Az Olimpia és a bugriskormány

Részletek

Készült: 2016. augusztus 21. vasárnap, 21:35

Print 

Találatok: 2067

Talán megbocsájtható nekem, hogy nem nagyon nézem az olimpiai közvetítéseket. A Moszkvai- és a Los Angelesi Olimpia óta kihunyt az érdeklődésem. A valóság az, hogy nem érdekel az a sportnak nevezett pénzgyártási- és dopping-mechanizmus, amely eluralta az országot-világot, s amely kifelé szédelgően feldicséri a sport-bravúrnak beállított teljesítményt, magában azonban a befektetett állami bankókból visszacsordogáló magánhasznot számlálgatja. Ilyen cucc ez a Riói Olimpia, és a magyar bugriskormány álmaiban dédelgetett magyarországi is.

Unalomig dühöngtünk már a stadionokon és vidéki focipályákon, miközben azok építői dagadtra keresték magukat. Akkor azt vágták a képünkbe, hogy „megfelelő infrastruktúra nélkül nincsen magyar labdarúgás”. A franciaországi labdarúgó EB után, elmondhatjuk, hogy azzal együtt sincs, bárhány ezer kopasz ember ugráljon is alkoholmámorban és önkívületben az esti fénybe öltözött Nagykörúton.

Ehhez képest a Riói Olimpián a legkevésbé pénzigényes sportokban hoztuk el a legtöbb aranyat és ezüstöt: úszás (Hosszú Katinka az USA-ban készült fel, mert a Magyar Úszószövetség nem biztosította számára az általa megkívánt feltételeket), kajak-kenu (már én is az öreg Dunán készültem fel a versenyeimre, pedig annak több mint 40 éve) és vívás (ezt nem is kell magyarázni). Az egyetlen bronzhoz is mindössze egy súlygolyóra volt szükség, meg egy nagy mérőszalagra. Akármekkora is volt a magyar siker mégsem ugrált a boldog, büszke nemzet a mondott helyen.

Magyarország 2024-ben Olimpiát akar rendezni. A bugriskormányt nem érdekli, hogy az ország ebbe bele fog rokkanni. Nem ez lesz az első szeg, amit bever a nemzet koporsójába. Tudjuk, persze, hogy van egy mögöttes cél is: a politikai ellenzék éberségének elaltatása és meggyőzése arról, hogy túl sok akna van itten elrejtve ahhoz, hogy akárcsak futó gondolatként megforduljon a fejükben a kormányváltás lehetősége. Belebuknak ezek majd maguktól, gondolja az ostoba ellenzék.

Ostoba, mert nem látja, hogy van itt bizony egy másik, sokkal fontosabb cél is. Csepreghy Nándor, parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes a minap elszólta magát. Azt találta mondani, hogy ez a kormány egyik legfontosabb feladatának tartja az új magyar nagytőkés osztály létrehozását. Ez a mondat, mintha a legtermészetesebb lett volna, elszállt a magyar éterben, semmiféle reakciót nem váltott ki. „Nyilvánvaló.”- gondolta a magyar –„Csepreghy a már amúgy is létező magyar oligarchákról és stróman-lőrincekről elmélkedik.

Nos, most éppenhogy nem rájuk gondolt. Pontosabban nem csak rájuk. Azokra a kiválasztottakra gondolt, akik az állampárt által ki lettek szemelve, hogy ugyanennek az állampártnak a további, szélesebb körű, biztos és megbízható pénzügyi hátországává váljanak, s biztoítsák a tolvaj kormány további, korlátlan politikai hatalmát, és – ami ezzel jár – védelmét. Ehhez kell a Budapesti Olimpia.

Muszbek Mihály sportközgazdászt megkérdezték, hogy megrendezhető-e gazdaságosan egy olimpia Magyarországon? Az optimista válasz úgy hangzott, hogy ehhez 4500-6000 milliárd forint szükségeltetik, amennyit a kormány által megrendelt és elkészített tanulmányok is tartalmaznak. Az előzetes költségvetés a szükséges fejlesztési és a rendezési költségeket foglalja magában. Ez ma – mint mondta – az ország GDP-jének 17 százaléka, az éves költségvetés harmada, de ennek kigazdálkodására a döntés után hét év áll rendelkezésre és a GDP-növekedésből megszorítások nélkül finanszírozható.

Hozzátette ugyanakkor, hogy költségtúllépéssel számolni kell, ami Szocsiban – a 2014-es téli olimpia városában – például tízszeres volt.”

Magyarországon az infrastruktúránál jelentkezhet ilyen probléma. Ezek az autópályák, a repülőtér, a gyorsvasút fejlesztési beruházásai lehetnek, amelyek – mint fogalmazott – már “tegnapra” kellettek volna, de még nem volt rá pénz.

Muszbek Mihály hangsúlyozta: „az olimpia legnagyobb értékét nem a gazdasági, hanem a társadalmi hatásaiban látja, az összefogás, a közös siker növeli a nemzeti büszkeséget.”

Megismétlem. A közös siker növeli a nemzeti büszkeséget.

Nézzünk bele ebbe a büszkeségbe egy kicsikét. A magyar GDP 2015-ben 136 989 millió dollár (durván 41 081 700 000 000 Forint), ennek a 17%-a közel 7 000 milliárd forint. Mondjuk egy tízszeres túllépés esetén, amit a kiváló közgazdász egyáltalán nem tart túlzásnak, a teljes magyar gazdaság több mint másfél évi GDP-jét áldoznánk a haza oltárán – a nemzeti büszkeség növelésére. Igaz, ebben benne lennének azok a beruházások is, amelyekre eddig nem volt pénz, jegyzem meg keserű büszkeséggel. (Csak hab a tortán, hogy az a várakozásteli GDP növekedés éves átlagban 2,5-2,8%-osan tervezhető, s ha ezt teljes egészében az olimpiára fordítják is, akkor sincs meg a szükséges összeg, miközben a társadalom egyéb igényeinek növekedése nulla.)

Keserűségem fő oka az, hogy büszke nemzetemet megint hülyének nézik. Itt ugyanis nem az olimpia megrendezése a lényeg, arra ugyanis a nemzetnek valójában semmi szüksége nincsen.

Talán a nyájas olvasó is rájött már, hogy itt a Fidesz csókosok kistafírozása és a Fideszes nagytőke feltőkésítése veszi kezdetét – állami pénzből. Az állampárt bugriskormányának menedzsmentje ennek érdekében rabolja ki szemérmetlenül és cinikusan e magyarságára oly büszke nemzetet.

Cikk: http://huppa.hu/fabian-andras-az-olimpia-es-a-bugriskormany/

Tudta? Nem tudta? Akkor minek tapsol?
Gondoltam, hogy amíg elkészül a legújabb Századvég felmérés a konyhaasztal mellett, amelyből kiderül, hogy a magyarok 87,9%-a mindennél jobban szeretne budapesti olimpiát, nézzük a Vasárnapi Hírek megbízásából a Publicus Intézet, mit mért ebben a témában. Ne vegyünk rá mérget, kezeljük fenntartásokkal, de azért ne menjünk el szó nélkül mellette.

Pulai András / 2016.08.23.
Az ország lakossága megosztott abban a kérdésben, hogy támogatják- a budapesti olimpia megrendezését, mondta Pulai András az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.

A többség nem támogatja a budapesti olimpiát
A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, augusztus 11 és 16 között, 1000 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta a budapesti rendezésű olimpia megítélését, és hogy mennyire követjük a riói olimpiát.

Mi is az a társadalmi teljesítmény, és miért nem érdekes az olimpia?
Orbán helyesen mondta (ha nem is fogalmazott pontosan, ezért hadd korrigáljam): vérzivataros időkben a magyar nép sikervágyát mindig az olimpiai érmekkel törekedtek csillapítani az utóbbi száz év döntően diktatórikus vezetői. A társadalmunk sikertelenségét kompenzáló fikció a "sportnemzetről" abba a legártatlanabb szférába csúsztatta az önkiteljesítést, amelytől a legkevésbé kellett tartaniuk a politikai vezetőknek, a sportsikerek hajszolása visszatérően jó eszköznek tűnik a társadalom manipulációjára.

Orbán Viktor: a sport nemzeti ügy, nyolcszor vertük meg a világot Rióban | Magyar Idők
Orbán Viktor miniszterelnök az olimpia harmadik hetében utazott ki Brazíliába azért, hogy népszerűsítse a 2024-es budapesti olimpiai pályázatot. Bár nem tudott a verseny-helyszíneken szurkolni a magyaroknak, nagyon bízik a remek eredményekben. „Dolgozom itt Rióban, ezért nem jutok el a sporteseményekre. Azért vagyok itt, hogy barátokat gyűjtsek a 2024-es olimpia …

Gyilkos versenyben van Budapest a 2024-es olimpiáért
A NOB figyelmeztette a 2024-es nyári olimpiai játékok megrendezésére aspiráló városok küldöttségeit, hogy a szabályokat áthágva, túl vehemensen lobbiztak városuk mellett Rióban. Ez mindent elmond arról a durva licitről, amelybe a magyar sportdiplomácia is beszállt.

 

• Előző
• Tovább