- Részletek
-
Készült: 2015. július 09. csütörtök, 00:30
-
Találatok: 1829
Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva (szokás ilyet mondani, de persze van magyarázat), a magyar társadalom jelentős része érdektelen a politikai gengszterizmussal és korrupcióval szemben.
Amikor – most éppen mindegy, milyen módszertannal, de kétségkívül nem Juhász Péter nyomására – Orbánt a szerepmodell orosz autokrata után a világ (!) második legkorruptabb politikai vezetőjévé választják, és semmilyen más releváns tekintetben nincs az ország a világ élvonalában, és amikor a szubjektív szempontok mellett és a kozmetikázott (vagy, mint a GDP növekedés esetében, nem kellően elemzett, a hiánytartás kapcsán pedig a társadalmi költségekre vak) adatolás is az ország folyamatos lecsúszását támasztja alá, röviden: amikor szegényedünk és strukturális versenyképességünket veszítjük, akkor egy kerítésblabla meg egy görögblabla semmi perc alatt el tudja terelni a sajtómunkások és ennek következtében a magyarok figyelmét a mély társadalmi válságunkról.
Tegnap óta a közérdekű adatokhoz való hozzájutás (magyarán annak megtudása, hogy az én, a te, és a mi pénzünkkel mit kezd Habony, Matolcsy, Orbán, Garancsi, Mészáros, Rogán és több száz más névtelen és illetéktelen) is pimasz elbírálásban részesül, szerintem még ennek a torzó alaptörvénynek is ellentmondóan, és nem reped meg az ország felett az ég. Orbán hű tanácsadói szerint (nyilván hozzá hűek, és nem a magyar nemzethez) Orbán valósítja meg a rendszerváltást. Én már azonban elég öreg vagyok, és emlékszem, hogy kb. az utolsók között lehetett ez a ló, amit akartunk volna. Kétlem, hogy Antall József, Szabad György, Szabó Iván vagy Tölgyessy Péter ezt akarták volna. Az, hogy a politikai család lop, a lekenyerezettek (a “polgárság”) megkajálja a szubtilis udvaronci színvonalú újságírói kérdésekre kifejtett Tellér-Lánczi mítoszokat, majd adókedvezménnyel és exkluzív családtámogatással öblít rá, és közben az ország fele lassan dél-oszét szinten él – hát nem ezt akartuk. De ezt kaptuk, mert úgy látszik, nem akartuk eléggé, amiről azt hittük, hogy akarjuk.
Azt, hogy a pénz legjobb helye az eredeti értelemben vett, öntudatos polgárságnál volna, jól bizonyítja, hogy a rendszer kedvezményezettjei szolidaritási jajszó nélkül elfogadják, a rendszer kárvallottai (a proletárok, ahogy TGM mondaná) pedig jajszó nélkül megválnak tőle kb. azzal a feudális gondolatmenettel övezve, hogy úgyis be kell fizetnünk, attól kezdve nem a mienk. Hát igen, az elmaradt polgárosodás átka. Kérem, az a pénz még akkor is a mienk, amikor a Tiborcz gyerek zsebében van. Csak attól kezdve el vagyon lopva, tetszik tudni. Pont úgy, vagy még úgyabbul, mint amikor átmászik a tolvaj a kerítésen, és meglovasítja a tyúkot. Az miért tűnik fel jobban? Hát azért, mert… és vissza kb. 1550-be, kezdjük újra.
A pénz Magyarországon nem piaci eszköz, hanem az állami tervgazdaságé. Mindenekelőtt természetesen szemléletileg az. Távolról sem úgy van, mint ahogy a balos közgazdászok és filozófusok hiszik á propos görögök, hogy lelketlenségével irányítaná az életünket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 06. hétfő, 08:46
-
Találatok: 1823
Ennek a módosítónak egyértelműen az a célja, hogy a közpénzköltés ne legyen átlátható - állítja Bodoky Tamás a közérdekű adatigénylések újabb korlátozását célzó, ma elfogadni tervezett törvényjavaslatról. A héten negyedik születésnapját ünneplő Átlátszó.hu főszerkesztője szerint a kormányoldalnak az fáj, hogy egyre többen foglalkoznak az állami szervek gazdálkodásával. A retorikai szinten hangoztatott antikorrupciós programok és stratégiák ellenére ugyanis nem érdekelt abban, hogy a közpénzek gyanús, vagy ténylegesen korrupt elköltése nyilvánosságra kerüljön.
Ennek a módosítónak egyértelműen az a célja, hogy a közpénzköltés ne legyen átlátható - állítja Bodoky Tamás a közérdekű adatigénylések újabb korlátozását célzó, ma elfogadni tervezett törvényjavaslatról. A héten negyedik születésnapját ünneplő Átlátszó.hu főszerkesztője szerint a kormányoldalnak az fáj, hogy egyre többen foglalkoznak az állami szervek gazdálkodásával. A retorikai szinten hangoztatott antikorrupciós programok és stratégiák ellenére ugyanis nem érdekelt abban, hogy a közpénzek gyanús, vagy ténylegesen korrupt elköltése nyilvánosságra kerüljön.
- Mennyire átlátszóak a kormány tervei?
- Az információszabadsággal kapcsolatban elég átlátszóak, hiszen 2010 óta most második körben próbálják szűkíteni a törvényi lehetőségeket, hogy az állampolgárok adatot igényelhessenek az állam gazdálkodásáról, működéséről.
- Már az első körben is Lex Átlátszóként szerepelt a közbeszédben a visszaélésszerű adatigénylés jogfogalmát megteremtő törvénymódosítás. Most is nevezhetjük így Trócsányi László igazságügyi miniszter legújabb terveit?
- Azt gondolom, most is részben nekünk szól, igen. Korábban is fölmerült, hogy bizonyos sajtótermékek, amelyek sok adatot igényelnek a közintézményektől, ellenségként tűnnek föl a kormány számára, s állítólag meg is neveztek minket egy-két helyen. Persze nyilván nemcsak mi vagyunk érintettek, vannak más lapok is, amelyek gyakran nyúlnak ehhez az eszközhöz, de mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt megpróbáltuk kinyitni a nagyközönség felé, és az adatigénylő rendszerünkben, a KiMitTud oldalon bárki indíthat adatigényléseket. És jó munkát végeztünk ennek népszerűsítésében, mert egyre több állampolgár él ezzel a jogával, már nem csak profi újságírók használják a közérdekű adatigénylés eszközét. Nem hiszem tehát, hogy itt csak ránk céloznak, jóval inkább mindenkire, aki él a közpénzfelhasználás nyilvánosságát érintő jogával.
- A KiMitTud oldalon már túl vannak az ötezredik adatigénylésen. Vajon a közadatok iránti fokozódó érdeklődés miatt akarják ma sürgősséggel elfogadni a módosítást?
- Nem tudhatjuk, hogy kimondottan a már beadott adatigénylések miatt, vagy esetleg tervezett döntések, titkolni kívánt jövőbeni kormányzati intézkedések miatt lett ilyen sietős, de az biztos, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő alapjog kifejezetten kellemetlen a mostani hatalomnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 05. vasárnap, 00:39
-
Találatok: 1801
Bár csak egy ilyenbe néztem bele, a többiről csupán olvastam és/vagy hallottam valamit, mégis: akik még mindig nem értik, mit jelent Orbániában élni, azoknak bátran ajánlom a lázári „sajtótájékoztatókat”.
Egy ideje minden csütörtökön – a mostani már a 15. volt, és úgy képzeli, hogy 2018-ig folytatja! – megjelenik a Majdnem Mindenért Felelős Miniszter a magyar média illedelmes képviselői előtt, hogy hosszan beszéljen a semmiről, mintha volna valami. Közben selymán mórikálja magát, kedélyesen bizalmaskodik („tudja, Ildikó”…); az „újságírók” pedig „kérdeznek”, mintha volna miről, mintha volna kit – mintha volna értelme…
E „sajtótájékoztatókon” a MMFM olyan hosszan fossa a szót, és olyanokat, hogy a legilledelmesebb kutya is megveszne. Ha másért nem, hát azért, mert a szózuhatag beborítaná, egy idő után nem tudná, mi a faxról is „tájékoztatják” őt, és hogyan szabadulhatna… Ám a magyar újságíró türelmes és készséges, alkalmazkodó fajta; maga is majd olyan terjengősen, a semmibe futón kérdez, ahogy az MMFM „előad”.
És soha nem szól vissza senki: – Mondja, MMFM Úr, miért hazudik olyan nyilvánvalóan? Mondja, MMFM úr, ha már „tájékoztat”, miért nem erről meg erről beszél..? Mondja, MMFM úr, legutóbb mikor süllyedt el – majdnem – szégyenében..?
Most például ilyet is mondott:
Közölte azt is, hogy eddig körülbelül egymillióan küldték vissza a bevándorlásról szóló – július 15-ig meghosszabbított – nemzeti konzultáció kérdőívét, és 800 ezer ív kiértékelése után továbbra is az látszik, hogy a válaszolók döntő többsége határozottan elutasítja az illegális bevándorlást.
Nem tudom, erről kérdeztek-e valamit a médiákok illedelmes képviselői – én megkérdeztem volna: – Nyilván Rákay Philip számolta-számolja a visszaküldött kérdőíveket – de kik „értékelik” és hogyan..?
Aztán:
Az információszabadságról szóló törvény módosításával kapcsolatban arra a kérdésre, hogy miért van szükség a közérdekű adatigénylés fizetőssé tételére, Lázár János azt válaszolta: „mert nem győzzük”, előfordul ugyanis, hogy például egy-egy önkormányzatnak több tízezer oldalt kell lemásolnia. “A visszaéléseket szeretnénk megakadályozni”, nem az információhoz való hozzáférés alapjogát korlátozni – hangsúlyozta.
Nem állítom én, hogy egy ilyen duma után veszett kutyaként kellene harapni – na de azért kicsit ugatni nem ártott volna..! Még akkor is, ha az „illetékesek” végig „konzultáltak” - nemzetileg?- Péterfalvi Attilával.
Vagy itt van példának okádék a tegnapi szövegéből egy másik részlet: ...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 03. péntek, 18:50
-
Találatok: 1722
A napokban olvashattuk a Medián reprezentatív felmérésének eredményét, amely a vasárnapi nyitva tartás társadalmi támogatottságáról mutat valós képet. Az elemzés márciusi és májusi adatokat ismertet, hasonlít össze. Pártszimpátia alapján sorolja be a lakosság véleményére kíváncsi és közérthetően megfogalmazott kérdésre beérkezett válaszokat. Ebből az derül ki, hogy május végén a megkérdezettek 72 százaléka támogatta az üzletek vasárnapi nyitva tartását (ez az érték márciusban „csak” 62 % volt), ami azt jelenti, hogy a társadalom csaknem háromnegyede szívből utálja az értelmetlen vásárlási korlátozást.
A helyzet „fokozódását” hitelesen igazolja, hogy két hónap alatt 45 százalékról 63 százalékra emelkedett azoknak a Fidesz híveknek az aránya is, akik a hét utolsó napján nyitva tartó üzleteket kedvelik. A Jobbik szimpatizánsok szintén a korlátozás nélküli vasárnapi vásárlás pártján állnak: náluk 64 százalékról 78 százalékra növekedett a hétvégi nyitva tartással rokonszenvezők csoportja. Lassan nyugodtan kimondható, hogy egy ország áll szemben a KDNP által kierőszakolt buta törvénnyel és az abból eredő gyakorlattal.
Nem tudom, minek kell történnie ahhoz, hogy az idevonatkozó törvényt megszavazó képviselők közül valaki pánikszerűen felsikoltson: hölgyeim és uraim, ezt a dolgot nagyon elszúrtuk! Változtassunk, de íziben! Az elbukott net-adóval kapcsolatban a miniszterelnök több alkalommal büszkén jegyezte meg, hogy az ugyan elhibázott kezdeményezés volt, de a plebejus kormányzat képes volt gyorsan korrigálni. Most rosszabbul állunk, hiszen a társadalom többsége által gyűlölt és megvetett koncepció már nem a tervasztalon hever, hanem alkalmazott gyakorlatként négy hónapja mérgezi közéletünket és keseríti meg mindennapjainkat. Korlátozza döntési szabadságunkat, önkizsákmányolásra kényszeríti a családi vállalkozókat, tönkreteszi a szezonális bel- és külföldi idegenforgalmat. Az ostoba intézkedés következtében két hónap alatt csaknem 2500 kereskedelmi dolgozó került az utcára, miközben áprilisban (a vasárnapi zárva tartás első teljes hónapjában) rekord túlóramennyiséget - összesen 378 ezer órát - teljesítettek a kereskedelemben dolgozó munkavállalók. A balatoni és a velencei tavi önkormányzatok „térden állva” könyörögtek a gazdasági kormányzatnak, hogy legalább a főszezonban oldják az indokolatlan szigort. Mindenki látja, hogy pénteken–szombaton a Balaton közeli bevásárlóközpontokban elviselhetetlen a zsúfoltság, a hét utolsó napján pedig a családi tulajdonban lévő kis üzletek nem képesek magas szintű kereskedelmi szolgáltatást nyújtani. A feszült helyzet ellenére sincs esélye a konstruktív párbeszédnek, az ésszerű nyitásnak, a szükséges változtatásnak.
Az ismételt nemleges kormányzati válaszok félelmet, konokságot és sértettséget takarnak. A jogalkotók bizonyára attól félnek, hogy gyengének tűnnek és a köznevetség tárgyaivá válnak, ha engednek a racionalitás parancsának és visszavonják a törvényt. Ezért konokul azt hajtogatják, hogy az intézkedés családbarát és kedvezőek a gazdasági hatásai. És sértettek is a nemzetes asszonyok, urak, mert úgy érzik, hogy az őket választó nyomorult nép nem értékeli áldozatos munkájukat és nem képes megérteni a magasztos gondolatokat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. június 29. hétfő, 19:31
-
Találatok: 1970
A 2013-ban indult földbérlet-pályázatok a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében lévő területek esetén sikerültek a leginkább botrányosra. Évtizedek óta a területen gazdálkodó állattartók vesztették el a területeik – és ezzel a megélhetésük – kisebb-nagyobb részét, viszont a hatalom kegyencei gyakran többszáz hektáros uradalmak gazdái lettek.
A néphagyomány a tavasz kezdetét Szent György napjától, április 24-étől számítja: évszázadok óta ekkor hajtották ki a jószágokat a téli szálláshelyekről. Idén április 25-én ünnepelték a Szent György-napi kihajtást. Több tucat hortobágyi gazdának azonban nem volt oka az ünneplésre: a földmutyinak köszönhetően legelő nélkül maradtak, így az állataikat el kell adniuk.
Velük szemben viszont van olyan szerencsés pályázó, aki az egy szem kecskéjét hajtja ki 200 hektár legelőre, de van olyan is, aki a kecskéjét 320 hektár földön legelteti. Igaz, ezen ketten is osztoznak – mármint a kecskén.
Így készült a cikk: Komondorokat uszítottak a földmutyi után nyomozó újságíróra a Hortobágyon
De vannak itt még furcsább történetek: egy gazdának sikerült négy év alatt különböző jogcímeken103 millió forint támogatásra szert tenni, miközben saját bevétele évi nettó 6 – 10 millió forint között mozog. A szerencsés gazdálkodó idősebb Kobza Miklós, Fazekas Sándor miniszter személyi tanácsadójának édesapja. De Kobza szerencséje eltörpül dr. Kun Péter családi vállalkozásának mesébe illő gyarapodása mellett: Kun és családja 2010 óta 470 millió forint támogatáshoz jutott.
Kifizetődő tanácsadói állások
Az ifjabbik Kobza Miklós látványos karriert futott be a Fideszben: a hvg.hu információi szerint főiskolás kora óta, bő tíz éve dolgozik a párt – később a kormány – kommunikációs csapatában. Egy időben tagja volt a miniszterelnök szűkebb beszédírói csapatának, illetve feladata volt Orbán Viktor online népszerűsítése. Újabban fotósként bukkant fel Orbán mellett Kazahsztánban. Kobza húga, Kobza Csilla 2012 óta dolgozik a Miniszterelnökségen, és ma már a lakossági kapcsolattartásért felelős Levelezési Osztályt vezeti.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. június 29. hétfő, 06:12
-
Találatok: 2114
Szinte nincs is korrupció Magyarországon. A bűnügyi statisztika szerint. Az ilyesféle cselekmények száma húsz esztendeje évi ötszáz és ezer között alakult. Egy-két ezrelék az összbűnözésen belül. Igaz, tavaly meghaladta a háromezret. De csupán azért, mert most jelent meg a statisztikában a tízéves nyelvvizsgabotrány összes érintettje, és néhány ember sorozatos, nemzetközi szintű üzérkedése a befolyásával.
Miközben ennyire nincs korrupció a statisztikában, van legalább fél tucat civil szerveződés, amelynek célja e hivatalosan nem létező jelenség elleni fellépés. A Transparency International Magyarország (TI), az Atlatszo.hu, a K-Monitor, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Korrupcióellenes Szövetség mellé beállt az Együtt társelnöke, Juhász Péter által márciusban létrehozott – Majtényi László egykori adatvédelmi biztos nevével fémjelzett – Igazmondó Alapítvány.
– A hatalom rendre olyan döntéseket hoz, amelyek egyértelműen bizonyos gazdasági csoportok érdekeit szolgálják, és azok bizonyosan kifejezik valamiképp a hálájukat a hatalomnak
– állítja Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója. Csókosoknak juttatott trafikok, koncessziós jogok a dohány-nagykereskedelemben vagy a szerencsejáték-üzletben, takarékszövetkezetek államosítása, földügyek, a miniszterelnök barátjának érdekeltségébe tartozó MET Zrt., amely a földgáz sajátos konstrukcióban történő értékesítésén keresett eddig talán százmilliárdot is, a paksi bővítés stb.
Ligeti szerint nem is kell nagyon kutakodni, mert a politika skrupulusok nélkül felfedi a kártyáit. Világossá teszi, hogy mindent akar, és lassan eljutunk odáig, hogy a gazdaság és a korrupció is teljes állami ellenőrzés alatt áll. Az átláthatatlanság, a számonkérhetetlenség a visszaélések melegágya. Nálunk a gazdasági szereplők nem egymással versenyeznek szabályozott, független intézmények által ellenőrzött piacon, hanem előre kiszámíthatatlan feltételek mellett az állam kegyeit kell keresniük.
– A probléma rendszerszintű – fogalmaz Ligeti –, mert azokba a független ellenőrző intézményekbe, amelyek a kormány jogsértő intézkedéseit megakadályozhatnák, a hatalom a saját kádereit ültette. Így lehetett „alaptörvényesen” lenyúlni a háromezermilliárdos magánnyugdíjkasszát, de az sem zavar senkit – legfeljebb a strasbourgi emberi jogi bíróságot és az Európai Unió Bíróságát –, hogy súlyosan alapjogsértő, ha valakit egyik napról a másikra minden ellentételezés nélkül megfosztanak a megélhetését biztosító trafikjától vagy játékgépétől.
A Világgazdasági Fórum tavalyi rangsora szerint a kormányzati politika átláthatóságát tekintve Magyarország a vizsgált 144 ország közül a 119. helyen áll – Algéria és Niger szintjén.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. június 28. vasárnap, 05:39
-
Találatok: 1721
Az van, hogy péntekre virradó éjjel három óra magasságában Orbán Viktor szimbolikusan leigázta Európát. Már ami Európa - pillanatnyi mértékkel mérve - legégetőbb gondját illeti. A bevándorlók-menekültek ügye már nem nyomja gyönge vállunkat. Rácsaptunk az asztalra. Nem lesz befogadási kvóta, sem önkéntes vállalás (vagyis de, csak nem nekünk), Magyarország speciális elbánást kap (senkit nem kell befogadnunk abból a 60 ezer menekültből, akiknek letelepítésében a tagállamok vezetői elvben megegyeztek) és szimbolikus habként a szimbolikus tortán: Európa elismeri, hogy Magyarország különösen nehéz helyzetben van. Pedig én azt hittem, hogy jobban teljesít. Nahát.
A hangzatos győzelem örömére összegezzük, mi történt: kellett egy kerítés, egy tiszavirág életű dublini hiszti, és Orbán győzött Brüsszelben. Persze kellett előzőleg egy nemzeti konzultációból szárba szökkenő gyűlöletplakát-mizéria azért, hogy a 175 km hosszú, 4 méter magas drótháló ötlete ne terméketlen talajra hulljon. Péntekre virradó éjjel 3 óra magasságában pedig azért volt életbevágó leigázni Európát, hogy a mostanában ingatag királyi trónus stabilitása újra megszilárduljon. Más szavakkal: megoldottunk egy problémát, ami ebben az eszmei pillanatban nem akkora probléma, amekkorára felfújtuk (nem azért, mert Európa határain nem lógnak a menekültek, de ebbe most ne menjünk bele, már leírtam korábban, hogy valós problémáról van szó), és sikerült világossá tennünk, hogy mi nem szándékozunk beszállni a közös európai teherviselésbe. Közben azt elfelejtettük mondani, hogy amikor valóban nagy lesz a gebasz a kerítésen innen, ígérjük, nem nyújtjuk feneketlen markunkat, hogy szíveskedjenek segíteni.
Tény és való, hogy Bulgária oldalán ma hajnalban beléptünk az elitklubba. Tettük ezt úgy, és azért, hogy/mert mi nem megoldani akartuk a problémát, hanem megszabadulni tőle. Ezért látszólag úgy tűnhet, hogy az Unió képtelennek bizonyult legnyomorultabb, de legalább kellően arrogáns tagjait (akik nem mellesleg hasítanak a közös jóból rendesen) jól rendre utasítani, és megmutatni nekik hol a helyük. Én is hajlamos voltam a hír olvastán ezt gondolni, de nekifutottam még egyszer. A csatát látszólag megnyertük, de megnyerünk még egy-két ilyen csatát, és tényleg lekapcsolhatjuk a villanyt a disznóólban.
Mert ugyanis, ha péntekre virradó éjjel, úgy értem, hosszú hetek óta nem kivonni akartuk volna magunkat az alól, ami Európának is ugyanúgy púp a hátán, mint nekünk, így kelletlenül bár, de beleáll, és nem a speciális elbánásra feküdtünk volna rá teljes súlyunkkal, akkor talán esélyünk lett volna arra az esetre is úgymond bebiztosítani magunkat, amikor valóban ellepik Magyarországot a bevándorlók. Mert el fogják, és nincs az a kerítés, ami megállítaná őket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. június 26. péntek, 22:33
-
Találatok: 1871
A vasárnapi boltzár bevezetése óta több mint kétezer fővel csökkent az alkalmazottak száma a kereskedelemben, a túlórák pedig öt éve nem látott magasságokban járnak a KSH adatai szerint. A Nemzetgazdasági Minisztérium viszont azt közölte, hogy szó sincs elbocsátásokról, mivel a különböző médiumok nem vették figyelembe a „szezonális hatásokat”. A Portfolio azonban a „tiszta kép kedvéért” egészen 2008-ig visszamenőleg megnézte az adatokat, és a szezonális hatásokat is kiszűrve megállapították, hogy a 2000 fős szám igenis közel állhat a valósághoz.
Tehát bármit is állított korábban Harrach Péter, s külön Semjén Zsolt, a vasárnapi boltbezárásnak köszönthetően igenis beindult az elbocsátási hullám, amelynek vélhetően még csak az elején tartunk.
Még alig indult el a főszezon, de már világosan látszanak a bezárás kedvezőtlen hatásai, a hétvégi zsúfoltságon keresztül az alapvető áruk hiányáig. Hogy mennyire értelmetlen törvényt sikerült összehoznia a Fidesz-KDNP-nek, azt majd a Balatonnál nyaralók hamarosan észre fogják venni, de hiába kérlelik a kormányt, őszig biztosan nem módosítanak a szabályozáson.
Sokkoló KSH-adat
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint a vasárnapi boltzár bevezetését – az utolsó tiszta hónapot, februárt – követően 2421 fővel csökkent az alkalmazottak száma a kereskedelemben a 4 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál. (És ebben még nincsenek is benne a 4 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kisboltok, amelyeket főleg az éjszakai zárva tartás érintett jobban.)
A nem teljes munkaidőben, áruházban vagy boltban dolgozók száma egy híján 1800 fővel csökkent, a teljes állásúak közül 622 ember vesztette el az állását. A februári összesen 182 ezer 200 kiskereskedelmi dolgozó helyett már csak 179 ezer 800 van, ami 1,3 százalékos csökkenést jelent két hónap leforgása alatt. Az elbocsátottak felét, 1100 embert az élelmiszerboltokból rúgták ki.
Magyarázkodik az NGM
A Világgazdaság rákérdezett az NGM álláspontjára az új adatokkal kapcsolatban. Ők azt írták, hogy most sincs szó létszámcsökkenésről, ugyanis:
|
„A szezonális hatások miatt a statisztikákat év/év összevetésben érdemes vizsgálni. E szerint pedig egy év alatt a kereskedelem és gépjárműjavítás nemzetgazdasági ágban tízezerrel nőtt az alkalmazásban állók száma. A kiskereskedelemben a növekmény 2500 fő. A május 20. és június 20. közötti időszakban 1959 új álláshelyet jelentettek be a munkáltatók a kereskedelmi szektorban” – érvel a minisztérium.
|
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. június 24. szerda, 23:22
-
Találatok: 1638
A pályázat nélkül befutónak látszó, a BAT és a trafikrendszer nyertesének számító Tabán Trafik által gründolt monopolhelyzetű dohányellátó versenytársat kapott. Az Imperial Tobacco, a JTI és a Philip Morris pár száz millió forint helyett hatmilliárdos koncessziós díjat ígér.
Az Imperial Tobacco Magyarország Kft., a JTI Hungary Zrt. és a Philip Morris Magyarország Kft. támogatásával lépcsőzetesen növekvő, 6 milliárd forintig terjedő koncessziós díjat ajánl a dohány-kiskereskedelmi ellátás működtetésére, és egy versenysemleges elosztási rendszer felállítását vállalja közel 500 munkahely teremtése és a kiskereskedelmi árrés 11,46 százalékra történő megemelése mellett - közölték az érintettek. Hangsúlyozták: a dohány-kiskereskedelem ellátási feladatainak elvégzésére a kormánynak nyílt pályázatot kellett volna meghirdetnie. Ennek hiányában az Imperial Tobacco Magyarország Kft., a másik két cég támogatásával ajánlatot nyújtott be a központi dohányellátó disztribúciós feladatainak elvégzésére. Mivel a jogszabály nem ír elő semmiféle kezdő vagy véghatáridőt a "megbízható nagykereskedő" ajánlattételére, az Imperial Tobacco, mely vállalat teljes mértékben megfelel a jogszabályban rögzített pályázási feltételeknek, hivatalos ajánlatot juttatott el a kormány részére.
Kérdés, hogy ezzel mire mennek, hiszen az NFM a múlt héten azt közölte: 2015. november elsejétől a koncesszióra jogosult BAT Pécsi Dohánygyár Kft. és a Tabán Trafik Zrt. konzorciuma végzi az egész ország területén a dohánykiskereskedelem-ellátási tevékenységet. A központi trafikellátó minden hazai dohánytermék-nagykereskedővel köteles lesz szerződést kötni. A nemzeti dohányboltok tulajdonosai a cash&carry (fizess, és vidd) raktárakból a havi rendeléstől függetlenül, soron kívül is megvehetik a szükséges dohánytermékeket. A központi dohányellátó az állami bevétel mellett országosan közel 400 új munkahelyet is teremt - jegyezte meg a tárca.
Mindhárom vállalat álláspontja szerint a dohány-kiskereskedelmi ellátó ebben a formában történő felállítása szükségtelen és számos szempontból aggályos. Figyelembe véve azonban az átláthatatlan kiválasztási folyamatot, amelyben a kormány egyéb cégektől kapott ajánlat hiányára hivatkozva a BAT Pécsi Dohánygyár Kft.-t és a Tabán Trafik Zrt.-t nevezte meg a dohány-kiskereskedelmi ellátó feladatainak elvégzésére, és ezzel a döntéssel a disztribúció területén versenyjogilag problémás helyzet alakult ki, így a vállalatok arra az elhatározásra jutottak, hogy ajánlatot nyújtanak be - fogalmaz a közlemény.
Úgy látják, a kijelölt ellátó akár profitja évi 16 milliárd forintot is elérheti. A vállalt koncessziós díj tükrözi az ehhez hasonló koncessziók valós piaci értékét, azon vállalatok becsült jövedelmezőségi szintje alapján, melyek hasonló kiskereskedelmi logisztikai szolgáltatásokat nyújtanak Spanyolországban, Olaszországban, vagy Franciaországban. Ha nyílt ajánlattétel lenne meghirdetve erre a tevékenységre, a piac ennek a szintnek megfelelően határozná meg a koncesszió értékét - állítják a cégek.
Bővebben ...
