Hírek

Újabb kastély került a Tiborczhoz köthető cégcsoport kezébe

Részletek

Készült: 2016. június 16. csütörtök, 01:57

Találatok: 2507

Tavaly alakult meg a BDPST Zrt. nevű cég, ami azóta 3 nagy értékű magyar műemlék körül feltűnt. TRA Kft. nevű leányvállalata a turai Schossberger-kastélyt vette meg 200 millióért, az az AMX HS nevű leányvállalat a Városligeti fasorban lévő Spitz-villát (a volt Rátkai klubot), az AMX Nador House nevű leányvállalat pedig a volt Postabank-székházat a József nádor téren. Utóbbit idén tavasszal a cég eladta egy szaúdi milliárdosnak, akit korábban az FBI is körözött.

 A cégcsoport mögött Tiborcz István, a miniszterelnök veje rejtőzik.

Ezt onnan lehet tudni, hogy a BDPST bejegyzése után maga Tiborcz fizette az illetéket, és a turai kastély megvásárlásakor a cégcsoport nevében Hamar Endre ügyvédi irodája kereste meg a turai önkormányzatot. Hamar pedig Tiborcz korábbi üzlettársa.

A Heti Válasz szerint BDPST június 6-án alapított egy negyedik leányvállalatot, a BDJK-Real Estate Kft.-t. A kft. székhelye a Szilágyi Dezső téren van, ahol Hamar Endre ügyvédi irodája is.

Az alapítás után a BDJK tulajdonába került a Székesfehérvártól alig 20 kilométerre lévő bodajki Hochburg–Lamberg-kastély, ez itt:

Forrás: Wikipédia By szabadoszoltan - Indafotó, CC BY-SA 2.5 hu

Ez egy 1837 és 1839 között épült klasszicista kastély, a Hochburg, a Berényi, a Zichy, a Bethlen, a Miske, a Megyeri Krausz és a Grünfeld- családok is lakták, aztán a háborúban eléggé tönkrement. A hatvanas években újították fel, utána turistaházként működött.

2007-ben privatizálták, de a befektetőt megfektette a gazdasági válság, ezért nem tudta rendbe szedni az épületet.

2015-re már több százmilliós értékben indultak végrehajtások a kastély és a körülötte lévő telkek terhére, amik még egy hatalmas Raiffeisen-hitel biztosítékaként is szolgáltak.

2015 végére ezek közül több ingatlan is a turai kastélyt is birtokló TRA Kft. tulajdonába került. A feol.hu azt írta, hogy a kastélyra 29 millió forintért tett vételi ajánlatot egy ismeretlen vevői kör: róluk derült ki mostanra, hogy ők a Tiborczhoz köthető cégcsoport.

A TRA Kft.-től júniusban került át az ingatlan a BDJK Kft.-hez.

A kastély körül álló birtok 5 ingatlant foglal magában, és összesen 74 418 négyzetméteres. A birtokon vannak még épületek, de nem tudni, hogy Tiborczék mindet megvették-e.

Bővebben ...

Zsolnay-gyár: Betett egy milliárdot, viszik a céget

Részletek

Készült: 2016. június 14. kedd, 21:41

Találatok: 2041

Bizonyos érdekkörök hónapok óta tudatosan készültek arra, hogy lecseréljék a Zsolnay-gyár többségi tulajdonosát, aki saját vagyonából több mint egy milliárdot tett be a cégbe. És most, amikor a cég milliárdos uniós megbízásokra tehetne szert, pillanatokon belül vagyonfelügyelőt kaphat maga fölé.

„Megérezték  a pénz szagát” – így kommentálta a pécsi Zsolnay Manufaktúra Zrt. ellen minap a cég hitelezője által kezdeményezett felszámolási eljárás hírét a szír származású, svájci állampolgár többségi részvényes, Bachar Najari. A cég hónapok óta a helyi újságok címlapján szerepel, a helyi sajtó sorra kapta a Zsolnay rossz hírét keltő információkat, ám Najari mindeddig nem gondolta komolyan, hogy mindez ide torkollik.

Aztán a helyzet egyre rosszabb lett, amikor múlt héten a Páva Zsolt vezette pécsi helyhatóság a dolgozók többségét is magához édesgette: frissen gründolt Ledina Kerámia Kft.-je átvett mintegy 130 Zsolnay-alkalmazottat. Kérdés ugyanakkor, hogy

miből fizeti ki a dolgozókat a jövő hónap elején,

egyelőre ugyanis természetesen nincs munka a közpénzből élő cégnél. A terv viszont nyilvánvalóan az lehet, hogy hamarosan legyen.

A Zsolnay-család két leszármazottja éppen a közelmúltban jegyeztette be a maga nevére a védjegyet, tőlük adott esetben könnyen megszerezheti azt a Ledina, ha az eredeti Zsolnay-cégnek vége lesz. Az pedig figyelemreméltó tény, hogy a pécsi önkormányzat ügyvédje, Szabó Iván jár el a Zsolnay-örökösök, Mattyasovszky Zsolnay Viktor és Zsófia nevében is, akik beszálltak a védjegyküzdelembe. Szabó volt egyébként az, aki korábban a pécsi vízmű einstandolását is levezényelte.

Lassított össze­omlás: így megy tönkre az egykori magyar büszkeség / 2016.02.25.
Kormányzati támogatással megvalósuló ellenséges kivásárlás előkészítése, vagy éppen a gyár és az itteni munkahelyek megvédése? Homlokegyenest ellenkezően vélekedik a szebb napokat látott Zsolnay-gyár többségi és kisebbségi tulajdonosa arról, hogy a kormány stratégiailag kiemelt cégnek nyilvánította a minap a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.-t.

A Najari elleni lépések nagyjából a múlt ősszel kezdődtek, amikor a West Hungária Bau emberei szemlét tartottak a gyárban – az önkormányzat hivatalos papírját lebegtetve. Najariék most azt állítják, úgynevezett szerzési ajánlatott tett is nekik akkor Paár Attila milliárdos üzletember cége: 50 százalékot és a menedzsmentjogokat szerették volna maguknak. (A WHB nem válaszolt több héttel ezelőtt kérdéseinkre.)

Bővebben ...

Proxyk hiénaszerepben – megindult az erdő Spéder Zoltán ellen

Részletek

Készült: 2016. június 13. hétfő, 23:25

Találatok: 1889

Nem a múlt heti házkutatás-sorozat volt az utolsó hatósági cselekmény az FHB Bank körül – nem kockáztat nagyot, aki erre a lehetőségre fogad. Az FHB frontembere, nemrég még Orbán Viktor bankügyi megmondója, Spéder Zoltán ellen kora középkori tanulmányainkat idéző, könyörtelen leszámolás folyik, a Simicska-féle G-nap ehhez képest lányregény.

“A förgeteg egyetlen hópihéje sem gondolhatja, hogy ő maga a vihar”

– idézte forrásunk Orbán Viktor állítólagos mondását, amit a miniszterelnök még a Simicska-affér idején ejtett el, legalábbis őrá hivatkozva terjed a kormány-közeli szcénában. Ugyanitt, mármint Orbán környezetében elérkezettnek érzik az időt az orbáni plebejus bölcsesség aktualizálására: Spéder Zoltán az FHB Bank-csoport és a CEMP médiabirodalom tulajdonosa túl nagyra nőtt, és túl önjáró lett – veszte intés minden feltörekvő oligarchának.

Az üzenet kétségtelenül ütős – a G-nappal megszűnt a barátság, mint politikai szempontból értelmezhető kötődés, csak alá-fölérendeltség van, bárki bármikor pótolható és páriává tehető.

Ha Spéder messze nem is volt akkora befolyással a pártügyekre, mint az egyébiránt pártonkívüli Simicska, már az OTP Bankban, amelynek 2007-ig vezérigazgató-helyettes alelnöke volt, a „fideszes” alelnöknek nevezték. Ellentétben azonban Simicskával, Spédernek volt formális kötődése is a Fideszhez: az 1994-es országgyűlési választásokon az országos pártlista – mandátumszerzés szempontjából kb. esélytelen – 165. helyén szerepelt.

Ez az a lista egyébként, amelyen a 17. képviselőjelöltet Polt Péternek hívták.

„Oligarcha oligarchának farkasa” – vetítettük előre az elmúlt napok eseményeit január eleji cikkünkben, éppenséggel Spéder helyzetével igazolva elméletünket. Korábbi cikkünket azoknak is ajánljuk, akiket érdekel a régmúlt: hogy hogyan lett a Tokaj-hegyaljai falusi fivérekből Rajk-szakkollégista, majd Spéderből „fideszes” sikerbankár, akinek vagyonát a Forbes 20+, korábban a HVG 30 milliárd forintra becsülte.

A jelen időben zajló vendettának már korábban is voltak előjelei. Magára haragított alapvetően mindenkit, akivel kapcsolatba került, de ami nagyobb gond: a politikai dzsungel olyan csúcsragadozóit, mint (szigorúan ABC-sorrendben) Csányi Sándor és Orbán Viktor.

Az apafigura megint győztes

Nem titok, hogy Csányival nem maradtak kebelbarátok, miután Spéder 2007-ben elhagyta az OTP-t.

Bővebben ...

Kvótadal

Részletek

Készült: 2016. június 12. vasárnap, 22:03

Találatok: 1874

A kormány sokkal fontosabbnak tartja a közvélemény-kutatásokat, mint ahogy azt a nyilvánosság számára mutatja. Nem is annyira a népszerűségi mutatókat, bár azok alakulását is érzékenyen nyomon követi – hanem sok minden mást, amiből politikai hasznot lehet kovácsolni.

A párt és a kormány az egyeztetések, szakági meghallgatások és az örökösen hiányolt hatástanulmányok rovására kérdeztet. Sokszor, sok témában. Az eredményeket nem veri nagydobra, sőt kifejezetten belső használatra rendel felméréseket a hozzá közelálló intézetektől, így nem csupán a dolgozatok konklúzióit, de a rájuk költött pénzt is zárt láncban tartja.

Amikor valahol egy új témát dob be a miniszterelnök, előfordulhat, hogy csak egy telefonos megkérdezésre reagál. A nép lelkének húrjain tehát a saját megérzésein túl a tudományos alapossággal elé tárt tetszési indexek birtokában játszik Orbán Viktor. Beszédei tartalmában, hangütésében sokszor ott rejtőznek a kérdezőbiztosok felvételei, amelyek akkor erősödnek fel igazán, amikor ezek összeérnek saját véleményével, pontosabban harcálláspontjával. Ilyenkor egész konstruk­ciók születnek, ismétlődnek a legkülönbözőbb hangszerelésben, széles közvetítői és előadói gárdával, kellő leegyszerűsítésekkel, a tények sajátos értelmezésével. A lojalitás aranyérméért versengők képzelete ilyen esetekben szárnyakat kap, és az összeesküvés-elméletek olyan szintjére jut, amely talán még az eredeti alkotókat is meglepi. Az elegy pedig végképp alkalmas rá, hogy amikor igazán kell, összefűzze, mixelje a kormánypárt és a Jobbik bázisát.

A Századvégtől bírósági úton nyilvánosságra kényszerített munkákból azonban kiderül, hogy bőven készültek olyan közvélemény-kutatások is, amelyek előre figyelmeztették a kormányt terveik kockázataira, fogadtatásuk veszélyeire. Az ellenoldalon szívesen állítják, hogy Orbán Viktor tesz rájuk, ha szívének, ízlésének kedves, árkon-bokron keresztülviszi szándékát, de ez sincs egészen így. (Lám, beletörődött Felcsút focicsapatának kiesésébe is az élvonalból.) „Egy sima, egy fordított” alapon kötögeti hatalmi hálóját, úgy kalkulál, hogy táborának kohéziós ereje, kommunikációs zsonglőrködése „elviszi a balhét”, s számtalanszor alakult úgy, hogy a történések szintén a malmára hajtották a vizet. Amellett, bár sokat kopott valóságérzéke, néha képes a korrekcióra.

Megérzi, ha olyan adu kerülhet az ellenzék kezébe, amelyikkel tartósan ütni lehet, s visszavonulót fúj. Igaz, azt is sebbel-lobbal, váratlanul teszi, gyakran saját emberei köré­ben is zavart okozva, akik buzgón fújják a régi nótát, mert az új kotta még nem ért el hozzájuk. Ezek az esetek bepillantást engednek a döntési mechanizmusba, abba az önkényes, rögtönzésekkel, hátsó szándékokkal és érdekérvényesítésekkel teli világba, amely átjárja a kormányzati munkát. Lassacskán minden gyanússá válik, ám ebből is építkezik a hatalom.

Az egyik oldalon gyártósoruk – médiumaik támogatásával – teljes kapacitással működik globális, de a legpitibb helyi ügyekben is, hogy annulláljanak kritikus kezdeményezéseket, meghurcoljanak kezdeményezőket, megosszanak, fárasszanak, vizsgáljanak – olyan közeget teremtve a témák és alanyok vidékén, amely a legnemtelenebb eszközökkel igyekszik elfojtani, de legalábbis lokalizálni az ellenállást. A másik oldalról nézve kétessé lesz minden, ami a hatalomhoz kötődik, egyre-másra lepleződnek le azok a törvénnyé emelt indítványok, lépések, amelyek bizonyos személyek, csoportok érdekében születnek, arcátlanul, közpénzen dotálva üzletüket, karrierjüket. A járadékvadászat minden korábbi rekordot megdönt, fertőz, lefullaszt becsületes munkát, vállalkozást, versenyt. Sok embert a revánsvágy tart életben, hogy egyszer majd ő lesz felül, megfoszt, visszavesz, átnevez, bosszúvágyból rosszat rosszal korrigál. Szétfoszlanak a normák, növekszik a rezsim károsanyag-kibocsátása.

Bővebben ...

Te vagy a farok, János - üzentek Lázárnak a pedagógusok

Részletek

Készült: 2016. június 11. szombat, 22:11

Találatok: 1861

Tanévzáró, tüntetés, eső. A pedagógustüntetések velejárója az eső, kiegészítője az esernyő. Érdekes tüntetés ez. Nem volt akkora hírértéke, hogy foglalkozzon vele a sajtó. Most sincs. Nem érdekli a vezető médiumokat. Igaz is, itt a foci, az most mindent felülír. Az Origónál már régen, az Indexnél ki tudja, mi a helyzet és mi lesz a jövőben.

Tehát különösebb figyelem, visszhang nélkül, tüntetés van. Sokezer ember vonul az utcákon. Ez valahogy jellemzője lett a közéletnek. Úgy teszünk, mintha semmi baj nem lenne. Mintha minden megoldódott volna, már csak apró utóvédharcok zajlanának itt-ott. Pedig nem.

A feszültség ott van, egyre duzzad, mint egy kifakadni képtelen kelés. Ha hír tud lenni egy tüntetés, ha nem – van. Tüntetés, pedagógusok, szakadó eső. Nem adták fel, nem hunyászkodtak meg. Mennek tovább, miközben a kormány tárgyal önmagával, örül, veregeti a tulajdon vállát, nyomja a sikerjelentéseket.

Itt pedig Gallóné mesél arról, hogy mennyi kín, vér és verejték van azokban a tárgyalásokban, amik végül sehonnan sehová nem vezettek. Becsapta a kormány a tárgyalófeleket. Nincs min meglepődni, Gallóné mégis, újra és újra megdöbben. Szegény. Nem érzi a felelősségét, soha nem is fogja érezni. Így van összerakva. Egy valóságos Herkules ő, aki harcolt, küzdött, de legyőzték. Igen.

Akik nem herkulesek, csak egyszerű pedagógusok, szülők, diákok, egy pillanatig sem hittek a kormánynak, nem hisznek ma sem. Nem csak ők, az egészségügyi dolgozók sem. Okkal, joggal nem hittek és nem hisznek ma sem. A felszín alatt, majdnem észrevétlenül fortyog az elégedetlenség.

Lehetséges, hogy ez a fortyogás fogja megrepeszteni ezt az egész megkövült rendszert, ahogy nem a tomboló vihar, hanem a csendes hullámverés porlasztja el a sziklát. Ebben szeretnék hinni.

Te vagy a farok, János! Üzenik a pedagógusok Lázárnak és üzenik a kormánynak. Ez a lényege. Mindennek ez, de fel kellene ismernie a társadalomnak, hogy ez a kulcsmondat. A kormány a farok és folyamatosan csóválni akarja a kutyát. Évek óta.

Hogy a demonstrációk elcsitultak, hogy úgy tűnik, elhalnak a tiltakozások, nem kis részben a Gallóné vezette szakszervezet, benne Gallóné felelőssége. A kormány időt nyert, mint évek óta mindig. Aki időt nyer, életet nyer – gondolják. De talán most az van, hogy aki időt nyer, az semmi mást, mint időt nyer. Halasztást. Most vakációt. Pár jegyet a meccsre, néhány gondtalan hetet, hónapot.

De túl sok a sérült a harctéren. Nem csak az oktatásban, az egészségügyben, hanem mindenhol. A rokkantak, a betegek, az öregek, a fiatalok. Mindenki. A vidék haldoklik, a földművesek föld nélkül maradtak, a rászorultak segítség nélkül, az öregek ellátás nélkül, a sérültek remény nélkül. A szülők gyermekeik nélkül, a nagyszülők unokák nélkül.

Mi pedig kormány nélkül, politikusok nélkül, az ország felelős, bölcs vezetők nélkül maradt. Minden szétesik akkor is, ha nem akarják elhinni azok, akik a székeikbe és a húsosfazék peremébe kapaszkodva akarják túlélni ezt is, mint annyi mindent az elmúlt időszakban.

Talán ez, talán így. A pedagógusok felkérték a tömegben jelen lévőket, hogy álljanak fel a színpadra, vállalják az arcukat, nevüket. És mennek sorban. Egyenként lépnek a mikrofonhoz és bemutatkoznak. Ez itt és most apró kis akciónak tűnik, de remélhetőleg csak annyira apró, mint egy öklömnyi hógolyó, amiből lavina lesz. Igen, ez kell. Végre legyőzni a félelmet és akkor le lehet győzni a félelem forrását is. Akkor kiderül, hogy csak egy nyüszítő, szánalmas korcs. Ami mindig is volt.

Bővebben ...

Alapjövedelemről és Bokrosról (válasz egy vállalkozónak)

Részletek

Készült: 2016. június 11. szombat, 08:11

Találatok: 1792

A felelősség igénye és a tájékozottság hiánya, a kinyilvánított jó szándék és az alaptalan minősítés jellemezte leginkább Dávid Ferenc VOSZ-főtitkár véleménycikkét az alapjövedelemről (Népszava, július 7.). Dávid számon kéri a Párbeszéd Magyarországért (PM) felelősségét, szerinte „be nem teljesülő reményeket ébreszthet” az alapjövedelem „propagálása”. És miközben „rendkívül fontosnak” tartja a „a szakmai érvek ütköztetését”, nincs birtokában az alapvető tényeknek.

Nem tudja, hogy nemcsak Svájc, Finnország, Hollandia, Kanada, tehát nemcsak gazdag országok foglalkoznak az alapjövedelem bevezetésével, de Namíbiában, Indiában, Brazíliában is kiterjedt és sikeres kísérletek zajlottak.

Nem tudja, hogy mi, a PM szakértői, akik szerinte „azonnal ...rárepültek az ügyre”, már évekkel a LÉT 2014 januári dolgozata előtt tanulmányoztuk a kérdést, és a 2014-es kampány előestéjén éppen azért nem „repültünk rá”, mert károsnak tartottunk bedobni egy ilyen, jobb sorsra érdemes gondolatot a politikai húsdarálóba. Egy évvel később, 2015 tavaszán álltunk elő a saját tanulmányunkkal (lásd www.alapjovedelmet.hu), amely a LÉT-féle anyag továbbgondolása, és egy újabb évvel később kodifikáltuk ezt egy költségvetési módosító csomag formájában. Ez utóbbiról Dávid Ferenc is értesült. Így ellenérvei - pontosabban Bokros Lajos ellenérvei - nem megalapozottak. A PM alapjövedelem-modellje választ ad a fenntartásaikra.

Az valóban fontos szempont, hogy „a minimálbéres dolgozónak maradjon legalább kétszer annyi, mint amennyi munka nélkül is megilletné” - és ez teljesül is: az 50 ezres alapjövedelem mellett 105 ezer forint lenne a nettó minimálbér. Az viszont nincs kőbe vésve, hogy fent kell tartani az alacsony jövedelmekre "a jelenlegi csaknem ötven százalékos adóék"-et. A PM-féle alapjövedelem-program úgy növeli a kis-közepes jövedelmek nettóját, hogy a munkáltatóknak egy fillérrel sem növekszik a teljes bérköltsége, mert csökken a munka terhelése, és visszajön az adójóváírás is. Ezért Bokros nyomán 200 ezer forintos minimálbért emlegetni – és különösen elhallgatni, hogy ez „szuperbruttóban” értendő – félrevezető.

Dávid egyetértőleg idéz egy másik bokrosi dogmát is: „Szigorúan mért és nyilvánosan ellenőrzött rászorultság nélkül semmiféle szociális támogatás nem elfogadható.” A családi pótlék jelenleg is így jár. De ami ennél is fontosabb: az alanyi jogon járó juttatások (szociális jogok és nem „állami gondoskodás”) mindenkit elérnek, míg a rászorultság-elvű segélyezés épp a legrosszabb helyzetben lévő 20-60 százalékot nem találja meg!

Hogy a „szélsőbalos álmodozással” biztosan nem vádolható Bauer Tamás friss írását idézzem a svájci népszavazással kapcsolatban: „Más a helyzet Magyarországon, ahol a jóléti rendszert a Fidesz az elmúlt hat évben szisztematikusan leépítette, s ahol éppen azok kapják a legkevesebb segítséget az államtól, akik a leginkább rászorulnának. Ebben a helyzetben érdemes alaposan megfontolni a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését.”

De nézzük a következő gondolatot: „Az alapjövedelemhez durva kényszer-szolidaritás kellene, ami a szabadsággal és a demokráciával nem egyeztethető össze.” Megírtuk, mi kellene hozzá – semmi radikális: többkulcsos adó, progresszív gazdaságpolitika, az alacsonyabb segélyek kiváltása, a közmunkarendszer felszámolása, kevesebb lopás és pocsékolás – és készen is vagyunk; megtaláltuk mind a 2202 milliárd forintot, ami a rendszer bevezetéséhez kell.

Bővebben ...

Orbán Viktor személyesen köszönte meg az ügyészeknek, hogy hatalomban tartják

Részletek

Készült: 2016. június 10. péntek, 05:58

Találatok: 2105

Akinek szeme van, illetve az utóbbi 15 évben nem egy ürgelyukban élt, annak számára már tökéletesen nyilvánvaló, hogy mi az ügyészség dolga az Orbán-rezsimben.

Ha másból nem, hát abból, hogy már bírói ítélet is van arról, hogy az ügyészség nem üldözi, nem is próbálja felderíteni a Fideszhez köthető gazdasági bűncselekményeket.

Hogy a lojalitásukat továbbra is megőrizze, a miniszterelnök négy év után kénytelen volt elzarándokolni a Legfőbb Ügyészségre, ahol egészen kendőzetlen nyíltsággal beszélt.

Először is felszólította az ügyészeket, hogy

Ne törődjenek a politikai támadásokkal, ne engedjék, hogy azok befolyásolják munkájukat. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a legfőbb ügyész személyét – Orbán példaként Györgyi Kálmánt említette – vagy konkrét ügyeket politikailag támadjanak, ám ez ma már természetes.

Elképesztő. Ezt az a politikus merte/meri mondani, akinek első miniszterelnöksége idején gyakorlatilag megzsarolták Györgyit, Polt Péter elődjét, hogy lemondjon, és a helyére megválaszthassák a Fidesz emberét.

Aztán azt is mondta, hogy

az ügyészség munkatársainak csak a törvényekre és a belső lelkiismeretükre kell támaszkodniuk, nem engedve a külső, politikai nyomásnak. Persze az nem azt jelenti, hogy minden szerv azt csinál, amit jónak lát.

A törvényekre és a lelkiismeretre való támaszkodás persze

rettenetes kamu,

amit jól mutat az is, hogy egyetlen 2010 óta történt korrupciós ügyben sem emelt vádat az ügyészség; ha egy feljelentés folytán mégis rákényszerült az eljárás megindítására, akkor gyorsan vagy lassan (ha az időt akarta húzni), de vádemelés nélkül lezárta azt.

Továbbá nem tudjuk azt sem, hogy vajon a lelkiismeretük vagy a főnökök mondta-e azt a fővárosi ügyészeknek, hogy a bírói ítélet dacra se nyomozzanak újra a Századvég amerikai kitiltási botrányában, és futni hagyják a valódi elkövetőket.

Az MTI szerint Orbán még ennél is tovább ment, és azt mondta:

Önök ma az egyik legfontosabb rendszerfenntartó pillér.

Nem is tagadta. Nem is titkolja.1

Bővebben ...

Amit a Fidesz megvéd neked, azt el is lopja tőled

Részletek

Készült: 2016. június 09. csütörtök, 07:45

Találatok: 1868

Most éppen hatodjára módosítja a maga által tákolt alaptörvényt a kormánypárt, amit sziklaszilárdnak mondott ugyan mikor összedobta, de most is inkább csak a hatalmát igyekszik minél nagyobb mértékben növelni az emberek mindennapjai felett. Végül is nem tehet róla Orbán Viktor, a világ ugyanis állandóan változik, fejlődik, a nagy hozzá nem értésben nem gondolhat mindenre mikor a saját képére és megelégedésére igyekszik visszaforgatni tündérországban az idő kerekét.

A kapkodásban mindig kerül elő olyan terület az ország életében, amit gyorsan be kell darálni, mert nem felel meg az Orbán Viktor kialakította képnek a maga kisvasutas világáról. Na, ezeket aztán gyorsan megvédi a nem létező támadásokkal szemben a maga és haverjai hasznára, csinál pár tucat törvényt, aztán módosítja azt, majd szétosztja a hasznot a hozzá hasonló rablók között.

Lerágott csont, de mikor megvédte a magánynyugdíjat az emberektől, azok valahogy rosszul jártak, Orbán Viktor és bandája meg azóta is hallgat róla, mi történt azzal az irdatlanul nagy összeggel, amit sikerült nekik szinte nyom nélkül eltüntetni.

Az sem mai történet, hogy amikor Orbán Viktor meg akarta védeni a munkavállalókat az új munka törvénykönyvével, meg az egykulcsos adóval, a bérből és fizetésből élő melósoknak csökkent a fizetése, az addig is jobban keresők meg még többet vihettek haza. Sikerült közben a minimálbért is megadóztatni, a közmunkás rabszolga is megtanult megélni havi negyvenhétezerből.

Megvédte a fiatalokat is a dohányzástól, szét is osztotta azt a piacot a haverjai között. Pár ezer embert el kellett ezért bocsájtani, felerősödött a csempészet, a megemelt adó és haszon ellenére kevesebb pénz folyt be a költségvetésbe. És nem csökkent a dohányosok száma, viszont a párt hűséges emberei jól jártak.

A szerencsejátéktól függőket is jól megvédte a pénzük elverésétől. Megint csak pár ezer ember elvesztette a megélhetését, több tízmilliárd adóforint ismét nem folyt be a költségvetésbe, viszont az iparág így meg pár olyan ember kezébe került, akik haverjai Orbán Viktornak. Ők azóta köszönik, nem adóznak annyit mint kellene, de jó sokat vesznek ki a haszonból maguknak.

Megvédte a devizahiteleseket is az alacsony árfolyamon való átváltástól a kormány, ha már bajban vannak az általa okozott magas árfolyam miatt, legalább a jegybank jól járjon a pénzükből. Az elmebeteg jegybank elnök azóta nem is tudja mire költeni az ilyen módon ölébe hullt jólétet, szórja szét a közpénzt ingatlanra, a maga által írt könyvekre, és támogatja belőle népes családját.

Megvédte az oktatást is Orbán Viktor a túlzott önállóságtól, az egyén nevelésétől, vissza is vezette azt a múlt század elejére a színvonalban. Na, a költségvetést is megvédte az ebbe az irányba való túlzott terheléstől, kapott egy nagy vízfejet, ami alkalmatlan a működtetésre, és ráerőszakolt az egyetemekre egy kancellári rendszert, aminek a működési hatékonyságáról azóta sem beszél. Viszont a problémát részben megoldotta vele. Ha meg a közoktatás lázadni mer a védelem ellen, még a maradékot is elszedi tőle az önkormányzatok kárára, tudja meg mindenki, mit jelent a Fidesz értelmezte védelem.

Az egészségügy is védelem alá került. Átszervezték, kiszervezték, összevonták. Költségvetési pénzt nem nagyon adtak hozzá, éljen meg mindenki ahogy tud a rendszerben, és lehetőleg ne legyen senki beteg, mert az csak kiadással jár az állam részéről.

Bővebben ...

Vajon meddig?

Részletek

Készült: 2016. június 08. szerda, 00:57

Találatok: 2000

Meddig képes egy nép többsége békében együtt élni azzal a tapasztalattal, hogy ugyanazon alapkérdésre folyamatosan ellentétes válaszokat kap? Meddig lehet a többséget megnyugtatni, lenyugtatni azzal, hogy állandóan zagyva és átlátszó élményekkel traktálják olyan ügyekben, amelyekben amúgy neki is meglennének a maga közvetlen élményei.

Állandóan azt hallja, azt látja: van pénz, szinte mindenre jut pénz. Állandóan azt látja: nincs pénz, nem jut pénz szinte semmire sem.

Van pénz, bármire. Olimpiára, Várba költözésre, gazdagodásra, barátok és rokonok legképtelenebb ötleteinek korlátlan finanszírozására, félhülye tanácsadók nemzetközi kalandozására, stadionok tömegére, főterek kőtengerré változtatására. Jut pénz a legközelebbi rokonok fiatalon milliárdossá tételére, van pénz a barátok tévévásárlására, kedvencünk vérlázító hazudozásainak támogatására, kerítésre, kisvasútra. Néha az az ember érzése, hogy nincs az a képtelenség, amire megfelelő politikai támogatás mellett ne lehetne forrást találni.

Ugyanakkor állandóan azt látja, azt hallja, hogy nincs pénz, nem jut semmi olyasmire, amit egyébként jogosnak gondolhatna. Nincs pénz a negyven éve rozsdásodó metróhálózat lecserélésére, nincs pénz kórházra, gyógyszerre, kötszerre, ápolónők itthon tartására. Nem lehet megoldani a mindennapi iskolai működés finanszírozását, nem tartják botránynak, ha mindenről a szülőknek kell gondoskodniuk. Nincs pénz alapkutatásokra, fiatalok megfizetésére, nyugdíjra, nyolc éve befagyasztott fizetések emelésére. Nem jut pénz szegényekre, leszakadottak segítésére, folyóiratok fenntartására, valóságfeltáró dokumentumfilmekre, idősek, rokkantak ellátására.

Néha az az ember érzése, hogy nincs az a társadalmi dráma, ami képes lenne áttörni az uralmon lévő politikai osztály ingerküszöbét.

Vajon meddig tarthat az, amíg a többség nem tudja, nem akarja, nem képes összekapcsolni a VANT a NINCCSEL? Hogyan lehetséges, hogy ennyi év elmúltán még mindig több milliónyian vannak azok, akiknek fejében békében él egymással a kétféle világ, a Van is, meg a Nincs is? S miért nem látják a kézenfekvő kapcsolatot? Mi lehet ebben a média felelőssége, a szakemberek felelőssége, s miért nem elegendő az, ha az ellenzék képviselői mindezt naponta szóvá teszik? S miért elfogadható az, ha a kormányzati válasz minderre háromféle -egyenként is üres és átlátszó - klisé hajtogatása? Vagy a Múltra hivatkoznak, arra, ami egyre távolabb van attól, ami a mostani gondunk. Vagy azt hirdetik, hogy minden jobb, egyre jobban működünk, jobban teljesítünk. S ha mégsem, akkor minden ellentmondást felülír a menekültekkel való fenyegetődzés.

Vajon meddig lehetséges egy országnak tartós tudathasadásban lennie?

Szerző: Kéri László

NER és függöny

Bővebben ...