- Részletek
-
Készült: 2016. február 14. vasárnap, 21:21
-
Találatok: 1938
Hosszas blogbejegyzésben vitatkozik Klinghammer Istvánnal Nahalka István oktatáskutató a blogján. A csúsztatások és előtéletek felsorolása aztán hirtelen megszakad.
Nahalka István oktatáskutató, akivel a hvg.hu is készített egy kimerítő interjút a közoktatás gondjairól, is reagált Klinghammer István volt államtitkár szavaira. Klinghammer azt mondta a Magyar Nemzetnek, kinyílt a bicska a zsebében, amikor elolvasta a Pedagógusok Sztrájkbizottságának 25 pontját. A tüntetéseket értelmetlennek látja, és kiállt a teljes központosítás mellett.
Nahalka blogján reagált Klinghammer szavaira. Szerinte a tüntetések, bár tényleg nem a szofisztikált véleménykialakítás eszközei, most szükségesek, mert a kormányra nyomást kell gyakorolni, egész egyszerűen nincs más mód az érdekérvényesítésre. Nahalka szerint az is egy kormányzati propagandaelem ismétlése, hogy a politikusok rátelepednek a tiltakozásra, "egyáltalán nem érdekes, hogy igaz vagy sem, el kell mondani, hogy ott állnak a politikai erők a pedagógusok mögött, és ettől már egy egész szavazótábor harsogja a hazugságot. Tényleg semmi köze ahhoz, hogy van-e bármi benne, ami akár csak kicsit is hasonlít a valósághoz." Ugyanilyen csúsztatás az, hogy a pedagógusok béremelést követelnének - sehol nem hangzott el ilyen követelés.
De Nahalka szerint az sem lenne baj, ha pártok jelennének meg a pedagógusok követeleései mögött. "Miért kellene, hogy szemet szúrjon bárkinek, hogy oktatáspolitikai célokért küzdő emberek szövetségeseket keresnek, és mondjuk valamilyen pártokban találják meg azokat. Mondjon nekem valaki egyetlen érvet, hogy ez miért tabu."
Az sem szerencsés, hogy Klinghammer megszabná, ki miben nyilváníthat véleményt - "Éppen, hogy arra lenne szükség, hogy megfelelő társadalmi diskurzusok keretében csiszolódjanak a vélemények, az emberek meg akarják szerezni, és szerezhessék is meg azt a tudást, ami egy alaposabb véleményalkotáshoz szükséges" tartja a blog oktatáskutató szerzője. Aki azzal sem tud mit kezdeni, hogy a pedagógusok 25 pontja között Klinghammer szerint egy sem volt, ami a pedagógusi kötelességvállalással fogllakozott volna. "De Klinghammer úr! Ezek követelések voltak! A kötelességvállalás egy másik műfaj."
Nahalka a továbbiakban ízekre szedi Klinghammer további kijelentéseit az iskolai esélyegyenlőségről éppúgy, mint a tanári és a gyerekek túlterheléséről. De nem tud a végére jutni:
"Kész! Nem bírom tovább. A maradékot elemezze az, akinek az enyémnél erősebb gyomra van."
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 13. szombat, 22:46
-
Találatok: 2618
Sajnos a KLIK és Habony Árpád magánkiállítása között kicsit elsikkadt, de a napokban Magyarországon még ezeknél is súlyosabb dolog történt. Egy újabb határt átlépve Orbán Viktor elkezdte a saját családját is beépíteni a hatalomba. A múlt héten a miniszterelnök legszűkebb köre, valamint néhány baráti vállalkozó részvételével tartott turizmuscentralizáló fejösszedugáson részt vehetett Orbán Ráhel is.
A magyar állam belekontárkodása az utóbbi években egész jól teljesítő, és további komoly potenciált rejtő hazai idegenforgalomba már magában is kétségbeesésre adhat okot. Az országimázs, az idegenforgalmi ipar serkentése azon kevés gazdasági terület közé tartozik, ahol egy komoly államnak is lehet keresnivalója, azonban a magyar állam utóbbi években elkövetett piactorzító lépései nem sok jót ígérnek. De még ez sem akkora baj, mint hogy ebben az akármiben a miniszterelnök lánya is szerepet kap.
Nem ez az első alkalom, hogy Orbán Viktor a reflektorfénybe engedi a gyerekeit, de ami most történik, az minőségileg más.
Maga Orbán Ráhel sem most szerepel először a médiában. Saját édesapja csinált az esküvőjéből elég ízléstelen bulvárseményt. 2013 őszén az ilyesmire kapható lapok napról napra közölték a miniszterelnök környezetéből csepegtetett információkat a hercegnői frigyről. Most az első Orbán-unoka érkezéséből is hasonló médiaeseményt csinálnak az ilyesmiben illetékesek: a pénteki Blikkből például kiderül, hogy a család “igyekszik diszkréten kezelni a gyermekvárást: azt magánügynek tekintik, nem is szivárogtatnak róla információkat”. Mindez egy olyan cikkben, ami nem tekinti magánügynek a gyermekvárást, és más sincs benne, mint szivárogtatott információk.
A mindenféle jeles focimeccsek VIP-páholyába beültetett Orbán Gáspár is rendszeresen szerepel a médiában. A legnagyobb felháborodást az keltette, amikor apukája még a 2014-es vébé döntőjére is szerzett neki jegyet, közvetlenül Blatter és Putyin mellé. Valóban az orbáni nepotizmus egyik legprimitívebb megnyilvánulása volt, de Magyarország nem lett tőle rosszabb hely.
Orbán Ráhel turisztikai pozicionálástól viszont garantáltan az lesz.
Hogy milyen idegenforgalmi szakember, és úgy általában is milyen ember Orbán Ráhel, arról keveset tudunk, de tulajdonképpen nem is fontos. Legendás írása a saját lábon állásról ugyan nem sok jót sejtet, de az igazi baj nem ez, hanem hogy természetesen nem szakmai múltja, hanem rokoni kapcsolatai miatt lehetett ott a múlt heti találkozón. Ez politikailag és erkölcsileg egyaránt elfogadhatatlan egy miniszterelnöktől, de ne essünk bele abba a hibába, hogy Orbán Ráhelt gyenge nőnek, dróton rángatott bábunak tekintjük. Felnőtt nőről van szó, aki saját akaratából ment be apu munkahelyére fontoskodni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 10. szerda, 01:11
-
Találatok: 1857
A reggeli tévézés közben azon töprengtem, hogyan lehetne egy kis pluszpénzhez jutni, amiből ki tudnám fizetni a svájci frank hitellel vásárolt gépkocsim régen várt forintra átváltása folytán megnövekedett részleteit. Először arra gondoltam, hogy ha teszem azt a CSOK-ot igénybe venném, máris gazdagabb lehetnék vagy húszmillióval.
De aztán ezt az ötletet gyorsan elvetettem, mert aligha tudnék három gyereket szülni, sőt férfiként valószínűleg talán még egyet sem. Ráadásul házas és nyugdíjas lévén arra sincs sok esélyem, hogy egy 40 alatti hölgyet nőül vegyek, aki ezt majd megtenné helyettem. Aztán az ötlött fel bennem, hogy esetleg szép pénzt tudnék keresni valami frappáns, a földművelésügyi minisztériumhoz benyújtott tanulmánnyal. Írhatnék például Az afganisztáni bezoár kecsketenyésztés állapota a XVIII. század elején, a Bazardüzü hegyen – címmel, de hálás téma lehetne Az iszapvulkánok hasznosítási lehetőségei, szigorúan vett agrárlogisztikai szemszögből - című értekezés is.
A netről csak össze tudnék én is ezekhez néhány oldalt ollózni.
Ám végül rájöttem, ez sem megvalósítható, sajnos nem állok olyan nexusban Fazekas Sándor miniszter úrral, hogy ilyesmivel megbízna, aki egyébként is kevés szabad idejében bizonyára még a kazah juhtenyésztés állapotáról készített nagyszerű művet tanulmányozgatja.
Merengésem közben arra figyeltem fel, hogy az ATV Start műsorában Gulyás Gergely, a Fidesz hatalom talán egyik legértelmesebb figurája (Istenem, milyen lehet a többi?), éppen azt bizonygatta Rónai Viktornak, akarom mondani Rónai Egonnak, hogy a terrorveszélyhelyzet tervezett alkotmányos szabályozásával kapcsolatban az ellenzék mennyire kompromisszum-képtelen.
Rónai Egon a beszélgetésük közben elég kitartóan legalább ötször kérdezett rá, hogy egy terrorveszélyhelyzet esetén mi indokolja a kormány 60 napos kontrolálatlan hatalmának kimondását. „Azt mondja meg, miért kell a hatvan nap?” „Még mindig nem értem, miért nem elég három nap?”
Gulyás Gergely természetesen a sokszor egymásután feltett egyértelmű kérdésre jó Fideszes szokás szerint mindannyiszor kitérő választ adott. Ennek az volt a lényege, hogy senki sem mondta az ellenzékiek közül, hogy akkor támogatnák az alaptörvény módosítást, ha nem hatvan nap lenne a javaslatban. Aztán – kínjában – még kinyögött valami olyasmit is, hogy a hatvan nap egyébként is csak egy keret, és ha ezzel a kormány visszaélne, amit ugye miért is tenne, annak reá nézve meglennének a politikai és jogi következményei. Mondta ezt Gulyás úr igen komoly arccal egy olyan ország egyik vezető politikusaként, amelyet még egy kimondottan jobboldali politológus, Fricz Tamás – nem mellesleg a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett kandidátus, CÖF szóvivő, Békemenet szervező – is találóan úgy jellemzett, hogy ez egy következmények nélküli ország. / proszektura.blog
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 08. hétfő, 20:16
-
Találatok: 1896
A pedagógusok nem várnak sokat a keddre összehívott Köznevelési Kerekasztaltól, legfeljebb azt, hogy kiderüljön, kikkel akar tárgyalni az Emberi Erőforrások Minisztériuma, és meghatározzák a fő problémákat – mondta el a 168 Órának Pilz Olivér. A miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke szerint az is kérdéses, hogy érdemi átalakítás vár-e Klebelsberg Intézményfenntartó Központra, megszűnik-e a központi vízfej, és visszakapják-e az iskolák az autonómiát.
A tankerületek 91 százalékában, 182 helyszínen már lezajlottak a köznevelési konzultációk, amelyeken 1996 iskola képviselői vettek részt – adta hírül diadalmasan múlt hét pénteken az Emberi Erőforrások Minisztériuma, nyitottságuk, kompromisszum¬készségük jeleként.
Ám például a kecskeméti tankerület fórumát a baon.hu-nak inkább „nagy átverés show„-ként jellemezték a résztvevő tanárok, ahol „látszategyeztetés” zajlott, és csak „ködös, semmitmondó válaszokat" kaptak.
Könnyen lehet, hogy a keddi Köznevelési Kerekasztal sem hoz majd a fórumoknál több eredményt. A jelek mindenesetre baljósak. A kedd reggel nyolckor kezdődő megbeszélésre a minisztérium mindössze másfél órát szánt. Utána kezdődik a Parlament oktatási bizottságának ülése. Az Emmi a meghívón azt sem közölte, kik a résztvevők, a sajtó és maguk a meghívottak is csak találgattak. Az MTI a kerekasztal leendő helyszínén elhelyezett névtáblák alapján azt írta: a tanácskozásra eredetileg csak a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet, az Eszterházy Károly Főiskola, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, az Országos Köznevelési Tanács, a Pedagógusok Szakszervezete, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, a Nemzeti Pedagógus Kar, a Nemzeti Ifjúsági Tanács, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottság és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapott meghívást.
– A meghívón csak a témák szerepeltek: az oktatás szerkezetének, a diákok túlterheltségének és a pedagógusok adminisztrációs terheinek kérdése, illetve a hátrányos helyzetű tanulók iskolai felzárkóztatásának lehetőségei. Az sem derült ki, hogy Madarász Pétert, a Miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatóját gyakorló pedagógusként, vagy a hermanos mozgalom tárgyalópartnereként hívták-e meg – mondta lapunknak Pilz Olivér, a miskolci gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke. Őt egyébként a kerekasztalra nem, de a bizottsági ülésre meghívták.
Pilztől úgy tudjuk: túl sokat a keddi egyeztetéstől nem várnak. Legfeljebb azt, hogy kiderüljön, kikkel akar tárgyalni a minisztérium, meghatározzák a fő problémákat és a következő ülés időpontját.
– Sok jót nem ígér, hogy a minisztérium egyszer már létrehozott kerekasztalt a felsőoktatás számára, ami teljesen kiüresedett. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 07. vasárnap, 21:04
-
Találatok: 1948
A közszolgálati tévében csupa jó híreket lát és hall az ember, a kellemetlen információktól, amíg lehet, megkímélnek bennünket. Erre szavaztak a magyar emberek, hogy minden jó legyen, ezért rohantuk a fülkeforradalomba.
Szerdán este Miskolcon és az ország több nagyvárosában tüntettek a pedagógusok, a diákok, a szülők. Azok, akik az oktatáspolitikának becézett butítás-politika szenvedő alanyai.
Másnap reggel megnéztem a köztévé híradóját, mert kíváncsi voltam, hogyan számolnak be a tiltakozásról. Bevallom, előítéletes voltam. Arra számítottam, hogy hazudni fognak, csúsztatni, ködösíteni, mellébeszélni. Soros Györgyöt emlegetni, és a bukott baloldalt.
Tévedtem. Egyetlen szót sem szóltak az eseményről, úgy tettek, mintha meg sem történt volna.
Ha újra kezdhetném, csakis közszolgálati hírműsorokat néznék. Látástól butulásig. Bámulnám őket napestig, rögzíteném valamennyit, nehogy bármi jóról lemaradjak. Mert a közszolgálati tévében csupa jó híreket lát és hall az ember, a kellemetlen információktól, amíg lehet, megkímélnek bennünket. Erre szavaztak a magyar emberek, hogy minden jó legyen, ezért rohantunk a fülkeforradalomba.
És láss csodát, a közszolgálati hírműsorokban minden jó lett. Rossz hírek a hazai viszonyokról nincsenek. De hát miért is lennének: van hír e nélkül is, épp elég. Meg aztán, tegyük a szívünkre a kezünket, nem is nagyon hiányzik az igazság. Főleg, ha van helyette más. Szebb, jobb, felemelőbb.
A közszolgálati médiumok, akár a gondos szülő, amíg lehet, elrejtik előlünk a sötét titkokat. Hogy nem a Mikulás hozza a csomagot a csokival, és a karácsonyfa alját sem a Jézuska pakolja tele ajándékokkal.
A húsvéti nyúl még véleményes.
Tulajdonképpen hálásnak kellene lennünk, amiért megkímélnek bennünket a sok rossztól. De nem vagyunk azok, mert nem mindenki szeret hálálkodni. Vagyunk néhányan, akik elszoktunk attól, hogy a gazda kegyeit keressük.
Rossz hír a közpénzből fizetett jó-hírhozóknak: talán soha nem is szoktunk hozzá teljesen, hogy azt nézzük, ami nézhetetlen. És egy még rosszabb hír nekik: egyre többen leszünk, akik nem vagyunk hajlandók megérteni, hogy miért jó nekünk az, ami rossz.
Miért jó nekünk, ha a kormány kezében van a média, ahelyett, hogy a sajtó kontrollálná a kormányt. Már csak a határainkon túli világ és az internet száját kéne befogni valahogy.
Az lesz majd a szép új világ: szabadon szárnyal a szó, határtalan lesz a gondolat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 06. szombat, 18:47
-
Találatok: 1964
S mit úgy hívtunk: köztársaság, az nincsen. Utolsó avas morzsáit rágjuk – ezzel a József Attila-parafrázissal kezdeném. És egy napi hírrel folytatnám: a magyar urak ellopták a korrupcióellenes küzdelemre küldött pénzeket (is). Ha a történelem színpadi vagy általában irodalmi mű lenne, azt mondanánk, ez a végjáték, innen nincs tovább. Ez már bruhaha, komédia.
De hát ismerjük el, mi mást is tehettek volna? A dilemma így szólt: visszaküldeni azt a pénzt az Európai Uniónak, vagy ellopni. És hát visszaadni még sokkal-sokkal kínosabb, mint ellopni! Hiszen Lánczi András, valamikori haverom nemrégiben pontosan megmondta, „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Mégsem végjátékozom, mert tudom, hogy régen oda az igazság, ez még nem a végjáték, és ha mégis, akkor a bő évszázada tartó, és ki tudja, mikor ér majd tényleg véget. Igazából – és ez, tudom, nem visszaélés a holtak némaságával – Ady Endre mai szavaira lennék kíváncsi, mert erről nála ékesszólóbban senki nem szólhatna. Elsőként talán megkérdezné, hogy Ugyan, magyarjaim, mit csináltatok az elmúlt százhúsz évben, ha itt tartotok? Neki már újsütetű debreceni hírlapíróként is az volt a véleménye, hogy Magyarország helyén rövidesen fehér folt lesz a térképen ezzel a felirattal: „Magyarország volt, de ellopták". És a máról talán így is szólhatna: „Most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb" – de ha ezt mondaná, tévedne. Mi, ha okosabbak nem is, de biztosan tájékozottabbak vagyunk nála, mert látjuk, mi minden történt azóta, hogy ő nincs. Van ennél is lejjebb.
Mert röviddel ezelőttig sokunk számára értelmes gondolatnak tűnt a Nemzeti Együttműködés Rendszerére úgy tekinteni, mint valami provizóriumra, olyan elhajlásra, amellyel bűneinkért büntetett Orbán bombasztikus kedvence, a „Történelem Ura", és amelyen, ha nehezen is, de túllendülünk az első alkalmas pillanatban, de mindenképpen rövidesen.
Ezzel szemben azt látjuk, hogy a NER konszolidációs szakaszához érkezett. Nem tudhatjuk persze, hogy a konszolidációban meddig jut el, de e dolgát megkönnyíti, hogy nincs kihívója. Lehetséges ellenfelei pedig alapvetően talán jóravaló emberek, úgyszintén kiváló magyar urak, akik persze a bukás pillanatában majd ellene fordulnak, de most tán fintorogva kompromisszumot kötnek a létezővel.
Továbbá az is biztosnak látszik, hogy távol vagyunk még a miniszterelnök által elérni vágyott végponttól, azaz a nemzeti együttműködés fejlődése korántsem zárult le, az állítólagos székely mondást átírva elmondhatjuk róla, hogy „ez valami és mén is valahová". Beszélhetnék éppen arról is, hova tart, de ez mindig bizonytalan terep, mert amint erre Kossuth rámutatott: „A politika az exigenciák művészete", és erről még Orbán is hallott, de ha nem hallott volna, akkor is tudja. Terveit, ha időlegesen is, alárendeli a lehetőségnek. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy az általa vágyott végpontban – legyünk bár szocialisták, liberálisok, bázisdemokraták, konzervatívok, NER-esek vagy neonácik – mindannyiunk élete nehezebb és bizonytalanabb lesz, annál is, mint amilyen most. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 05. péntek, 19:09
-
Találatok: 2082
A tervezettnél kevesebb beruházást hajtottak végre a magyar vállalkozások 2014 és 2015 ősze között, az egy éven belül fejlesztést tervező cégek aránya pedig 73,4%-ról 61,7%-ra csökkent az MFB őszi vállalati felmérése alapján. Rossz hír a teljes gazdaságnak, azon belül a finanszírozó bankoknak is, hogy az idősorban még nem volt olyan alacsony a beruházást biztosan tervező cégek aránya, mint most. Az MFB Indikátor azt is megmutatta, hogy inkább a kisebb cégek fognak beruházni, és továbbra is nagy az elsősorban önerőre támaszkodó cégek aránya annak ellenére, hogy enyhültek a banki finanszírozási korlátok.
A CSOK beruházási kedvet ösztönző hatásait még nem mutató elemzés talán legérdekesebb ábrája arra utal, hogy a beruházási kedv ismét mélyponton volt 2015 őszén. Az idősor kezdete, 2009 nyara óta nem volt ugyanis olyan alacsony a beruházást biztosan tervező cégek aránya, mint most, és a beruházást "valószínűleg" tervező cégekkel együtt is mélypont közelében vagyunk. Az alábbiakban összefoglaljuk a főbb megállapításokat.
A vártnál kisebb volt a beruházási aktivitás: a cégek 13,5%-a a tervezettnél nagyobb összegben, 39,3%-a azzal megegyező volumenben, 26,0%-a pedig kisebb összegben hajtott végre fejlesztést a felmérést megelőző egy év során. Az eredetileg tervezett és a végül megvalósított beruházások összegének mediánja 10, ill. 7 millió forint volt.
Csökkent a beruházási kedv: 2015 őszén a felmérést követő egy évben fejlesztést tervező vállalatok aránya (61,7%) 11,7 százalékponttal maradt el az egy évvel korábbitól, míg a 2014. tavaszi csúcshoz képest megfeleződött (63,2%-ról 28,5%-ra olvadt) a határozott beruházási szándékkal rendelkező cégek részaránya. Az előző 12 hónapban tervezett és végrehajtott fejlesztésekhez hasonló volumenű beruházások várhatóak a felmérést követő egy évben (a medián 10 millió Ft), azonban vállalatméret szerint vizsgálva bizonyos eltolódás figyelhető meg.
Ők voltak kevésbé aktívak: a tervezettnél kisebb volumenű fejlesztést végző cégek között az ipari cégek, a kis- és nagyvállalatok, a nyugat-magyarországi székhelyű vállalatok viszonylag nagy arányban voltak jelen. A következő 12 hónapban a tervnél kevesebbet beruházó cégek egy része újra beruházást tervez.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 05. péntek, 08:21
-
Találatok: 1839
Azt szeretnénk, ha jókedvű és motivált tanárok jókedvű és motivált gyerekeket oktatnának az iskolákban, ehelyett azonban az iskolákban mindenki rosszkedvű, kifacsart és megalázott. Ez azért van, mert nagy részben ellopták az oktatási reformot.
Hadházy Ákos, LMP-s politikus az országszerte elindult iskolai tiltakozásokhoz kapcsolódva olyan uniós pályázatokat mutatott be korrupcióinfó névre keresztelt sorozatában, amelyeket oktatási projektekhez kapcsolódva hirdettek meg, de lopásgyanúsnak tűnnek.
Az ellenzéki párt antikorrupciós szóvivője szerint ilyen projektekből nem csak elvétve akad egy-kettő, ahogy ezt a kormányzat szeretné láttatni, hanem néha már úgy tűnik, mintha ez lett volna a fő szabály.
Az Oktatási Hivatal, amely az elmúlt években maga is milliárdos uniós támogatásokhoz jutott, a honlapján közzétette saját közbeszerzéseit. Hadházy szerint az itt található szerződések között "eszement tételek bukkantak fel".
Az oktatás jelenlegi állapota alapján erősen megkérdőjelezhetők például azok a szakértői díjak, amelyeket az Oktatási Hivatal fizetett ki különféle cégeknek.
Tavaly októberben a projektzárás előtt két hónappal hirdették meg például azt a „szakértői kapacitás beszerzéséről” szóló 500 millió forintos tendert, amelyet egy olyan friss alapítású cég nyert meg, amelynek egyetlen alkalmazottja volt csak, viszont több ezer szakértői napot vállalt be.
- Folyamatmenedzser 1373 szakértői nap
- Közoktatási szakértő 1655 szakértői nap
- Tréner 160 szakértői nap
- Képzésszervező 628 szakértői nap
- Tutor 891 szakértői nap
- Képzési asszisztens 244 szakértői nap
- Pedagógiai értékelési szakértő 1794 szakértői nap
- Minőségbiztosítási szakember 123 szakértői nap
- Vezető informatikus 760 szakértői nap
- Informatikus szakember 1950 szakértői nap
- Adatfeldolgozó operátor 334 szakértői nap
A nyilván megterhelő nagy mennyiségű szakértősködés ellenére a nyertes Merkel Konzulent Zrt. mindenképp jól járt, mert a megrendelés alapján 50 ezer forintra jön ki egy szakértő napi díja.
2015-ben azonban voltak ennél magasabb szakértői díjak is az Oktatási Hivatalnál. Az év elején kiírt hasonló pályázaton közel 70 ezer forintos napi díjat számoltak az 5100 szakértői napra. Sőt máskor 80 ezerre is felment ez az összeg. Hadházy szerint a sok folyamatmenedzser, képzési asszisztens, tutor és hasonló szakértő pályáztatása a technika lenyúlás iskola példája lehetne.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 03. szerda, 23:06
-
Találatok: 1959
Mire gondol az ember, ha elhangzik az, hogy „Eximbank”? Talán egy szürke, unalmas kis állami külkereskedelmi bankra. Hát, ez már a múlté, a mai magyar Eximbank már nem egy külkereskedelmi szakbank, hanem rengeteg adófizetői pénzt elnyelő, még annál is több pénzt a nemzetközi piacról állami garanciával beszívó, és egyre furább, belföldi ügyleteket hitelező bankgömböc lett.
Az Eximbank – illetve a vele együtt Exim brand alatt tevékenykedő Magyar Exporthitel Biztosító, a Mehib – célja az lenne, hogy a külföldre termelő cégeket kedvezményesen hitelezze, és ezzel is egyengesse útjukat a nemzetközi versenyképesség rögös útján, sok más ország eximbankjához hasonlóan. Erre külön törvény is van. Azaz volt.
Az utóbbi időben az Eximbank teljesen nyíltan kezdett hitelezni olyan dolgokat, mint Andy Vajna TV2-vásárlása, vagy Garancsi István CSOK-áremelkedést tökéletes időzítéssel kihasználó Kopaszi-gátas lakópark-projektje, miközben Kuna Tibor cége szervez rendezvényt, a Századvég ad tanácsot és még egy Duna Aszfalthoz kötődő cég is megjelent beszállítóként – azaz megjelentek a bank körül az állam más részeinél máshol már megszokott pénztalicskázó érdekcsoportok.
Gyanús dolgok
Akkor sokan felkapták a fejüket, amikor 2014 nyarán egyszer csak kinevezték az Eximbank vezérigaztó-helyettesének a nagyjából nulla banki tapasztalattal rendelkező Puskás Andrást, aki korábban Rogán Antal helyettese volt az V. kerületben.
Innentől kezdve tényleg felgyorsultak a dolgok a bank körül. Nem sokkal később, 2014 decemberben leváltották az akkori, világbankos hiteleket letárgyaló vezérigazgatót, Nátrán Rolandot a korábbi MFB-s Urbán Zoltánra. Igaz, ebben szerepet játszhatott egy szövevényes ügy, amiben Nátránék, legalábbis az új vezetés szerint, hátrányos, hűtlen kezelést kimerítő (sőt, a büntető feljelentés szerint „bűnszervezetben elkövetett”) szerződést kötöttek az Eximbank új, Lánchíd Palotában létesítendő székházáról Nobilis Kristóf Döb-68 nevű cégével. A per egyelőre tart, addig is, a bérleti díjat mindkét helyre fizeti az Eximbank, adófizetői pénzből.
A banknak a jelek szerint már kevés volt a korábbi szerep, tehát hogy kísérgessék a külügyminisztert a keleti nyitás soron következő állomásaira, és a bankokon keresztül pénzeljék a kis exportőrcégeket.
Bővebben ...
