Hírek
A jóllakott napközis álma a kakaósbögréről
- Részletek
- Készült: 2017. február 19. vasárnap, 16:01
- Találatok: 1553
Hát akkor Botka is alapot vetett, jól megmondta a tutifrankót, majd ígért potenciális választóinak fűt-fát, éppencsak Budapest-Brüsszel villamost nem, belerúgott három nagyot meg két kicsit Gyurcsányba, majd megpihent, miként az Úr a hetedik napon. Legsikeresebb teremtési akciója az volt, mikor meghirdette: Legyen sötétség, és lőn, és az Úrnak ez tetszett. Ha Botka olyan magas lenne, mint amekkora hülyeségeket mond... - szóval, olyan magas.
Kérdezhetnétek, milyen alapon kritizálom a haladás villamosáról állandóan lemaradó reménységünket, akkor én meg elmondhatnám, hogy azon az alapon, hogy én akkor is kitartottam a Szocialista Párt mellett,. mikor ez számomra valóságos egzisztenciális kockázatot jelentett, választójuk voltam a rendszerváltás első napjától, megalakulásuk óta, de nagy a gyanúm, hogy ennek is vége.
Úgy vagyok ezzel, mint Királyhegyi Pál, mikor fenéken rúgta a keretlegény: Most ment el a kedvem az egésztől.
Valamit ugyanis elmond, hogy valaki, aki el akar világgá küldeni egy diktátort, az többször említse meg potenciális szövetségesét negatív szövegösszefüggésben, mint a diktátor nevét, és az ország szétzüllesztését adóztatással akarja szankcionálni.
Az is sokat elárul, hogy azt állítja, hogy választási győzelme esetén az állami korrupció felszámolásával és az "oligarchák és kiváltságosok" vagyonának közteherviselésbe vonásával meg lehet oldani az egészségügy és az oktatás problémáit.
Hogyne.
Vagy kisnyúl, hiszen a gond ezer, és nem csak anyagi gondok vannak, hanem millió más probléma is, talán oda kellett volna figyelni az érintettekre, mikor kint szaladgáltak az utcán, de meg kellett várni, míg felvágják az ereiket, vagy feladják a reménytelen harcot.
Aztán itt ez az esélyegyenlőségi kérdés is.
Ez - állítólag - tévút volt, merthogy ez nem megoldás, a baloldali kormányok adósak maradtak a vagyoni különbségek felszámolásával, ami egy igazán helyes célkitűzés.
Nem akarom elkeseríteni a Nagy Elméleti Szakértőt, de ezzel már kísérletezett egy kis kecskeszakállas próféta is, követve mindenféle nagyszakállúak tanait - mindegyikük ezerszer okosabb volt a szegedi polgármesternél, mégse nagyon sikerült megoldani a problémát, másrészt meg talán meg kellene kérdezni a népet, akar-e ilyen társadalmat, vagy mégis maradjunk meg a kapitalizmusnál, ha már így esett?
Nem egészen tiszta a kép, akkor most osszuk fel Csányi és Mészáros vagyonát a szegények között, vagy mégis, hogy lesz ebből vagyoni egyenlőség?
Azt se nagyon értem, miért képzeli azt, hogy a rendszer már eljutott arra a mélypontra, amikor már csak az egy fehér elefánt - nevezetesen ő - között lehet választani, és holnaptól mindenki rohan majd jobbról-balról rá szavazni, merthogy kiérlelt és reális programjának senki nem tud ellenállni?
Hát - nem akarok vészmadár lenni - ha már madár, legyen liba - de attól tartok, hogy az emberek ennél azért okosabbak, meg elkötelezettebbek ide-oda, és nem fognak Botka ujjának egy csettintésére pártot, elvet, véleményt váltani.
Azt mondta: A jövőben mindent másképp kell csinálni, hozzátéve: se Horthy, se Kádár retróra nincs szüksége a magyaroknak, de még a rendszerváltás utáni kormányok elhibázott politikájára sem.Rá van szükség, gondolom...
Talán az alapoknál illene kezdeni: kitől származik egyáltalán Botka felhatalmazása a miniszterelnök-jelöltségre?
Mert ha a jelölése nem volt demokratikus, akkor mi a biztosíték arra, hogy esetleges győzelme esetén demokratikusan fog viselkedni?
Aztán az is érdekelne, hogy miután meghirdette a többfrontos harcot, biztos benne, hogy ez az ország és benne a baloldal meg a demokratikus oldal további harcra vágyik? 
Mi van akkor, ha az átlag-választó nem harcolni akar, hanem nyugalmat, békés életet, csendes gyarapodást és a handabandázások abbahagyását kívánja?
Ha megunta már az ellenségkeresést, a vicsorgást és a fogcsattogtatást, hanem egyszerűen csak élni szeretne?
Hát - nem akarok vészmadár lenni - ha már madár, legyen liba - de attól tartok, hogy az emberek ennél azért okosabbak, meg elkötelezettebbek ide-oda, és nem fognak Botka ujjának egy csettintésére pártot, elvet, véleményt váltani.
Azt mondta: A jövőben mindent másképp kell csinálni, hozzátéve: se Horthy, se Kádár retróra nincs szüksége a magyaroknak, de még a rendszerváltás utáni kormányok elhibázott politikájára sem.Rá van szükség, gondolom...
Talán az alapoknál illene kezdeni: kitől származik egyáltalán Botka felhatalmazása a miniszterelnök-jelöltségre?
Mert ha a jelölése nem volt demokratikus, akkor mi a biztosíték arra, hogy esetleges győzelme esetén demokratikusan fog viselkedni?
Aztán az is érdekelne, hogy miután meghirdette a többfrontos harcot, biztos benne, hogy ez az ország és benne a baloldal meg a demokratikus oldal további harcra vágyik?
Mi van akkor, ha az átlag-választó nem harcolni akar, hanem nyugalmat, békés életet, csendes gyarapodást és a handabandázások abbahagyását kívánja?
Ha megunta már az ellenségkeresést, a vicsorgást és a fogcsattogtatást, hanem egyszerűen csak élni szeretne?
Nem mondanám, hogy Botkában csalódtam, mert nem lenne igaz, legfeljebb színvonalasabb elképzeléseket vártam volna tőle, de ez már egy olyan ember kapkodása, aki még azelőtt realizálni akarja a lehetőségeit, hogy pártja atomjaira esne.
Ezzel persze sietteti ezt a folyamatot, ami nagy kár, mert a Magyar Szocialista Párt maga a magyar munkásmozgalom, a tradíció - és lehetne a magyar progresszió is - de nem így.
A közönség bemelegítését maga a pártelnök végezte, na, ő aztán csalódás a javából, ha valakinek, hát neki nem lett volna szabad asszisztálnia Botka kis pártpuccsához - már, ha a pártjáért érez némi felelősséget.
Botka meg záró-gondolatként azt üzente tárgyalópartnereinek, hogy fogadják el feltételeit, ha egy győztes csapat tagjai szeretnének lenni.
Szép, demokratikus gondolat, de az a lényeg, hogy végül is sikerült kialakítani az Orbán számára legkedvezőbb helyzetet.
Úgyhogy kezdjünk el szép lassan búcsúzni a Szocialista Párttól, az emberarcú kapitalizmus illúziójától, a társadalmi mobilitástól, a relatív esélyegyenlőségtől, és várjuk meg, mit hoz a történelem.
De sok jóra azért ne számítsunk...
Cikk: http://www.pupublogja.hu/2017/02/a-jollakott-napkozis-alma-kakaosbogrerol.html
