- Részletek
-
Készült: 2016. július 03. vasárnap, 00:19
-
Találatok: 1928
Alig két napja jelentette be L. Simon László menesztését, Lázárral összefüggésben ma a hvg.hu írta meg, hogy dohánycéges barátai a napelem-biznisszel kacérkodnak. Ez úgy kapcsolódik L. Simon barátunkhoz, hogy annak idején a Paksról szóló parlamenti vitanapon kifejtette:
Áramra éjszaka is szükség van, illetve akkor is szükség van, amikor nem fúj a szél, nem süt a nap, azaz egyértelmű, hogy a megújuló energiaforrások kizárólagos preferálása nem jelent biztonságos áramellátást.
2014 szeptembere óta változott a világ, szegény L. Simont (irónia) is lefokozták, Lázár és haverjai viszont a helyükön vannak és felismerték: a Paks 2 nevű szabadrablásos piramisjáték helyett mellett vannak más módozatai is az állami és uniós támogatások aggregált lenyúlásának.
Miután letarolták a dohánykereskedelmet, most úgynevezett szerkezetátalakítási támogatást vesznek fel dohánytermesztésre úgy, hogy a dohánymezőn vagy annak közelében napelemet helyeznek el. Ez azért lesz jó nekik, mert ehhez újabb sokmillió forintnyi uniós forrást vehetnek igénybe, és azon is nyernek, hogy az állam a jövő évtől garantált átvételi árat állapít meg.
Vagyis azt történt, hogy miután az országnak gyűlése elfogadta a megújuló és alternatív energiaforrásokból előállított hő- és villamos energia átvételének támogatási rendszeréről (metár) szóló jogszabályt, Lázár hódmezővásárhelyi jóbarátai sorra alakították meg szolárcégeiket. Az időzítés természetesen tök véletlen. Na jó, vicceltem. De tényleg: ki az a hülye, akinek nem éri meg, hogy különösebb szaktudás nélkül a telepített napelemekkel megtermelt áramért hosszú éveken át fix bevételt zsebeljen be. Hogyan? Állami garanciával.
A kormány ugyan döngette a mellét, hogy a jogszabályban foglalt intézkedések elsősorban a szakmailag felkészült hazai vállalatok számára nyitnak fontos lehetőségeket, a hvg.hu szerint a Cégközlöny hemzseg az újonnan gründolt áramtermelő cégektől. Semmi új, csak a szokásos. Ahogy ez lenni szokott eddig is mindig és mindenhol, amikor és ahol a kormány valamelyik prominense az általa támogatni kívánt vállalkozói réteget helyzetbe akarta hozni. Ahogyan a mangalicaszerelő és gáztenyésztő egyik napról a másikra elkezdett érteni az építkezéshez, vendéglátáshoz és minden máshoz, amihez érdemes volt, úgy Lázár dohánycsászárai ezennel megújulóenergia-termelőkké lépnek elő.
Bár sokszor gondolhattuk, hogy már nincs olyan terület, amire ne tették volna rá a kezüket, nincs pénz, amit nem loptak már el, illetve nem irányítottak a megfelelő helyekre mindig ugyanazoknak, tessék, itt van. L. Simonnak igaza volt. Csak az, ami Paksból lenyúlható nem elég a biztonságos soklábon álláshoz. Most érkezett el az ideje a megújuló energiaforrásoknak. Mert most van ebben pénz. És ez itt a lényeg, minden más melléduma.
2016 második felétől az Európai Uniótól raklapnyi pénzeket lehet lehívni napenergia-erőművek beindítására. Gondolom, nem igényel különösebb elmélyülést, hogy az állami földek esetében ugyanez volt az algoritmus.
De mekkora cinikus gazembernek kell lenni ahhoz, hogy ezzel párhuzamosan a jelen történetben érintett kancelláriaminiszter magánvéleményként az EU-ból való kilépést lebegtesse? Az a Lázár János, aki egyébként – szintén a hvg.hu észrevétele szerint – 2011-ben hatalmát felhasználva puccsolta meg az úgynevezett kapcsolt, vagyis hőt és áramot egyszerre termelő erőművek kötelező átvételi rendszerének meghosszabbítását.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. július 02. szombat, 03:56
-
Találatok: 1978
Az angol népszavazás sokkoló eredménye nyomán egyre szélesebb körben emlegetik a következő lehetséges kilépőként Magyarországot. Van azonban egy lényeges különbség, amit az elemzők nem említenek. Nálunk a miniszterelnök akar kilépni, szemben egyelőre a magyarok többségének akaratával, míg az angoloknál ez pont fordítva volt.
Miniszterelnökünk szándéka nem új, hiszen Brüsszel-ellenes szabadságharcos retorikája a 2010-es győzelem után azonnal elkezdődött, sőt emlékezhetünk szavaira első kormányzása idejéről, amikor ő vezette a csatlakozási tárgyalásokat: „Van élet az unión kívül is”. Akkor is úgy éreztem, hogy ez nem tárgyalási taktika, hanem őszinte, mélyről jövő mondat, és ha rajta múlik, nem lépünk be. Ő ugyanis erős vezetőként nem viseli hatalma korlátait. Következesen felszámolta az elvileg független kontrollnak szánt intézmények függetlenségét és az unióban az utolsó felszámolandó korlátot látja.
Ellenzéki érzelmű barátaim sokáig nem osztották véleményemet a kilépési szándékról, mondván, hogy akkor mivel tömné a hozzá közel álló zsebeket. Ezt az érvet soha nem osztottam. Úgy gondolom, hogy számára fontosabb a hatalom korlátjainak felszámolása, mint a GDP átlagosan kb. 4%-át kitevő uniós pénz. Nála a pénz ugyanis nem cél, hanem eszköz a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Tehát arról a pénzről, amelynek ára a hatalom korlátozása, inkább lemond, mint ahogy lemondott, sőt idő előtt visszafizette (helyesebben visszafizettette velünk) a piacinál jóval alacsonyabb kamatozású IMF-hitelt is. Továbbá az is valószínű, hogy korlátok nélkül az uniós források nélküli 96 százalékból többet is ki lehet venni, mint a 4% uniósból, hiszen ez utóbbiak a felhasználását több-kevesebb sikerrel, de ellenőrizni is próbálják.
Mielőtt a kilépési szándék bizonyítékait sorolnám, pár mondat arról, mit is jelent számomra az Európai Unió.
Egy személyes élménnyel kezdeném az ötvenes évekből: 6-7 éves lehettem, amikor a rádióban először hallottam valami „szén- és acélközösségről”. Megkérdeztem édesapámat, mi a csuda ez, amire ennyit válaszolt: Ez arról szól, hogy Európában ne legyen többet háború, sőt ne legyenek határok sem, és ha mi is oda tartoznánk, akkor nem lenne kérdés többé, hogy Erdély a románoké vagy magyaroké, mert mindannyiunké lehetne, úgy hogy ott saját kultúránkat és hagyományainkat szabadon megőrizhetjük, és közben együtt élünk békében. Ez maradt meg bennem felnőttkoromra is az Európai Unió álmáról, de sokáig nem remélhettem, hogy valaha mi is részesei lehetünk ennek az álomnak.
2004. április 30-ának éjjelén a római repülőtérre érkeztünk feleségemmel egy rövidebb kirándulásra és az útlevél ellenőrzésnél próbaképp beálltunk az EU-s állampolgároknak fenntartott sorba. A határőr órájára nézett és szigorúan ezt mondta: még öt perc, majd elmosolyodott és intett, hogy már mehetünk. Életem egyik legszebb pillanata volt ez. És a schengeni belépés óta is jó érzés önt el, amikor nyaralásra menet Tornyosnémetinél az autópályán a határnál már egyáltalán nincsenek bódék, lassítani sem kell, csak egy tábla jelzi, hogy innen ez már Szlovénia, egy nem sokkal nagyobb tábla, mint egy megyehatár jelzése. Illetve ez csak kb. egy évvel ezelőttig volt így, azóta látok az út mellé kikészítve néhány hatalmas mozgatható vaskerítéselemet szögesdróttal a tetején, amelyekkel szükség esetén néhány perc alatt le lehet zárni az utat. Ettől kicsit szomorú vagyok.
Ennyit az érzelmekről, most inkább arról, hogy nekem mint vállalkozó üzletembernek mit jelent az Európai Unió. Nem megpályázható forrásokat, mert soha nem pályáztunk sem hazai, sem uniós forrásokra, mindig a piacról próbáltunk megélni, és hiszem, hogy sikereinket ennek köszönhetjük. Ha tehát nekem üzleti szempontból nem az uniós forrásokat jelenti az unió, akkor mit?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 30. csütörtök, 23:49
-
Találatok: 1901
Nagy-Britannia nem létezik. Skócia önálló állam, Észak-Írország csatlakozott Írországhoz. Az Európai Unió szétesőben. Kiváltak a hollandok, a dánok, a svédek. Az euró 30 százalékot veszített értékéből. De az igazi baj – 3500 mérfölddel odébb, az Atlanti-óceán túlsó oldalán –, hogy az Egyesült Államok populista ripacsot választott elnökének.
Amerika izolacionista lett: visszahúzódott a NATO-ból, letett a nukleáris fegyverek korlátozásáról. Szaúd-Arábia és Irán atomtámadással fenyegeti egymást. Dél-Korea és Észak-Korea nukleáris csapásokra készül – szintén egymás ellen. Japán és Kína nukleáris fegyverkezési versenyt folytat. Mindenütt vámok és kereskedelmi korlátozások drágítják az életet. A világkereskedelem ötven százalékkal visszaesett. Az emberiség GDP-je radikálisan csökkent.
Rémálom. Mégsem elképzelhetetlen. Könnyen lehet: a Brexit, Nagy-Britannia távozása az EU-ból, ami a rémálmot felidézte, csupán az első lépés abban a folyamatban, amely végül a liberális világrend összeomlásához vezet.
Önmagában nem meglepő, hogy Nagy-Britannia otthagyja az Európai Uniót, hiszen az nem a hatékonyság, nem a dinamizmus mintaképe. Ráadásul a briteknek VIII. Henrik óta – enyhén szólva – ambivalens a viszonyuk Európához. Kilépésük mégis félelmetes, ugyanis a fejlett világban terjedő közhangulat eredménye. Veszélyeit már ismerjük. Legalábbis ismernünk kellene.
Globalizációellenes populizmus söpör végig az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Kísérteties a hasonlóság a brit népszavazás és az amerikai előválasztások között. Ugyanazt a politikai koktélt keveri a politikai jobboldal és baloldal: antiglobalizáció, kereskedelemellenesség, migrációellenesség, establishmentellenesség és természetesen pénzügyiszektor-ellenesség és bankellenesség. A Brexitre szavazók és a Donald Trumpra voksolók túlnyomó többsége idős és mérsékelten képzett. Napjaink termelőeszközüktől megfosztott proletárjai – mondaná Marx.
Mark Twain szerint egyébként a történelem nem ismétli önmagát, csak rímel.
Másképp fogalmazva: újra és újra meg kell tanulnunk ugyanazt a leckét. Örök érvényű lecke: amikor kereskedünk, prosperálunk, amikor bezárkózunk, szenvedünk. Bár ezt a leckét sokszor megtanultuk, sokszor el is felejtettük, sokszor több száz évre.
A párizsi békét követően az Egyesült Államok hátat fordított a világnak. Alig egy évtizeddel később – az 1929-es tőkepiaci visszaesés utáni gazdasági válság nyomán született politikai nyomásnak engedve – Hoover elnök aláírta a Smoot–Hawley-törvényt, amely vámokkal védte az amerikai termékeket. A kereskedelmi háborútól megbénítva a világkereskedelem több mint 60 százalékkal visszaesett, 1933-ra az amerikai GDP a felére csökkent. Amerika protekcionista és izolacionista lett. Külpolitikájának vezérelve így hangzott: „America first.” A Föld szinte összes lakójának jelentősen romlott az életszínvonala. Megjelentek ordas eszmék, nacionalizmus, sovinizmus, fasizmus, kommunizmus. Hamarosan háborúban állt a világ nagy része.
A második világháború után, tanulva a tragédiából, az Egyesült Államokban létrejött a Nagy Közmegegyezés: a prosperitás leginkább a szabad versenyes kapitalizmussal teremthető meg, amelybe az állam – kisebb vagy nagyobb mértékben – beleavatkozik. A prosperitás terjedésének és a béke fenntartásának a világkereskedelem a legjobb eszköze.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 29. szerda, 15:09
-
Találatok: 1936
Az első negyedévi gazdasági lassulás előre látható volt az EU-támogatások és emiatt az állami beruházások idei apálya miatt. A lassulás azonban váratlanul látványossá sikeredett, mert erőteljesen kidomborodott a hat éve működő „magyar modell” magánberuházásokat visszafogó hatása – írja a 2016-os évre vonatkozó előrejelzésében a GKI Gazdaságkutató Zrt.
A világgazdaság 2016-ban a korábban prognosztizáltnál lassúbb ütemben növekszik. A politikai bizonytalanság Nagy-Britannia EU-ból való kiválásával fokozódik. A Brexit gazdasági katasztrófa Nagy-Britanniának, politikai katasztrófa az EU-nak. Az EU számára ugyanis a közvetlen gazdasági veszteségeknél sokkal súlyosabb probléma, hogy felerősödhetnek az akár a széteséséhez is elvezető nemzeti törekvések. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy ez a veszély éppenséggel az integráció híveit készteti sikeresebb cselekvésre.(A magyar gazdaság is megsínyli a britek kilépését.)
Változatlanul napirenden van a menekültprobléma és az ukrán válság. A gazdasági kockázatok erősödése főként Kína, az USA és az EU mérsékeltebb GDP-dinamikájára, Latin-Amerika recessziójára, az alacsony kőolajár kedvező növekedési hatásainak kifulladására vezethető vissza. Az USA-ban a monetáris szigorítás lassú lesz. A világ többi országát a növekedés serkentése és a deflációs nyomás elleni küzdelem jegyében továbbra is laza monetáris politika jellemzi.
Az elmúlt hónapokban a gazdaságpolitikában csendes, egyensúlyrontó változás kezdődött. A 2017. évi költségvetésben előirányzott lazítás hat az idei döntéshozatalra is. Folytatódik a tulajdonviszonyok és piacok aktív állami szerepvállalással történő átrendezése. Friss példák erre a cafeteria átrendezése miatt az önkéntes pénztárak nehéz helyzetbe hozása, az önkormányzatok számlavezetésének államosítása vagy az FHB-csoport takarékszövetkezeti integrációt vezérlő terjeszkedésének törvénykezési eszközökkel való segítése, majd akadályozása; ez utóbbiban az elvileg független bankfelügyelet megjelenése. A monetáris politika fontos célja a forint gyengítése, s ezzel árfolyamnyereség elérése. Ennek ára a magyar gazdaság egészének leértékelődése. Az MNB messze túlterjeszkedik a jegybanktörvény által lehetővé tett kereteken, döntései rombolják a közbizalmat. A Fitch Ratings májusban felminősítette Magyarországot, az S&P a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika miatt ezt nem tervezi, a Moody’s döntése bizonytalan – írta a 2016-os évre vonatkozó előrejelzésében a GKI Gazdaságkutató Zrt.
Most már nem a munkanélküliség a gond, hanem a munkaerőhiány
A jelek szerint kudarcot vallott az olcsó magyar munkaerőre alapozott növekedési stratégia. Mivel már legalább félmillió magyar dolgozik külföldön, a szakképzett munkaerő hiánya erőteljesen behatárolja a növekedés lehetőségeit. Az itthon maradottak képzett részének megtartása a verseny- és a közszférában is jelentős béremelést kényszerít ki, miközben a közmunkásoknak csak igen szerény része képes a versenyszektorban elhelyezkedni. 2016-ban a bruttó kereset 6 százalékkal növekszik. A reálkeresetek a 0,8 százalék körül várható infláció és az szja 1 százalékpontos csökkentése következtében átlagosan 6,5-7 százalékkal nőnek, nagy differenciáltság mellett. A nyugdíjak reálértéke kismértékben emelkedik. A lakosság egy részének dinamikusan emelkedő jövedelme, csökkenő hitelterhe és növekvő vásárlási hajlandósága egyre inkább élénkíti, 2016-ban 4 százalékkal növeli a fogyasztást.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 29. szerda, 02:29
-
Találatok: 1934
Hát bizony, lesznek világpolitikai változások a Brexiten túl is, részben annak következményeképpen. Ennek egyik első jele, hogy a nagy kardcsörtetés után Erdogan török elnök úgy csúszott hason Putyin elé, mint hajdan a kegyvesztett pasa a szultán papucsához.
Cserébe az oroszok ismét elgondolkodnak a Török Áramlat megvalósításán, ez pedig azt bizonyítja, hogy az amerikai palagázról szóló nagypofájú kijelentések kissé messze jártak a valóságtól, a világ - és Európa - mégsem nélkülözheti az orosz szénhidrogéneket, bármennyire is próbálták ezzel etetni a népet, amikor az olajárak csökkentésével akarták térdre kényszeríteni Putyint.
Lehet átmenetileg nehézségeket okozni, de egy akkora ország, mint Oroszország kibírja ezt, hiszen a világgazdaságnak van egy évtizedek alatt kialakult nyersanyag-szükséglete, és az árakat sem lehet hosszú időn keresztül mesterségesen eltorzítani.
Így aztán, ha orosz gáz nincs, akkor gáz van, palagáz meg nincs, nincs kialakítva az infrastruktura a cseppfolyós gáz átalakításához, és a kitermeléshez kapcsolódó környezeti problémákat sem lehet megoldottnak tekinteni.
Szóval, jön a Török Áramlat, a világ pedig ismét megtanulhatta, hogy a medve nem játék...
Az is érdekes, hogy a Brexit ügyében Amerika hallgat, ami persze akkor érthető, ha különleges szövetségesének eszetlen lépéseit ő sugallta, de legalábbis mély egyetértéssel szemlélte, mert érdekei az EU gyengítéséhez kapcsolódtak.
Oroszország sajnálkozása sem tűnt őszintének, hiszen az uniós embergó károkat okozott, márpedig Amerika érdekeit az Unión belül az Egyesült Királyság képviselte legvehemensebben.
A brit kilépéssel Amerika befolyása az Unióra meggyengült, és ezzel nemigen számoltak sem Washingtonban, sem Londonban, ahol azzal sem, hogy a fagyi visszanyal és a kilépések sorozata folytatódik, csak most már az Egyesült Királyságból lépnének ki a skótok, akik még nem felejtették el Stuart Máriát, emellett az Északi-tengeri kőolajkincset is a hónuk alá csapnák a váláskor.
Az is könnyen elképzelhető, hogy a bajok közelebb hozzák egymáshoz az Unió orszgait, és elindulnak a közös államiság megteremtésének útján, egyszerűen magukra hagyva a nemzetállamok szószólóit.
Ez a nemzetállami arcoskodás egyébként egy nagy marhaság, hiszen a nemzetek homogén népességet jelentenek, de ha körülnézünk, hát ilyen állammal Európában nemigen találkozhatunk.
Még a mi nemzetállamunkat is egy párszáz évvel ezelötti migráns leszármazottja vezeti, lókupec őseihez mért szakértelemmel...
Hogy ez mennyire tarthatatlan, azt nem is kell nagyon bizonygatni, de azt azért megemlíteném, hogy a nemzetállami ötletek másodszor tennék padlóra Magyarországot - most éppen azzal okozva kárt, hogy a világban végbemenő folyamatokkal szembemasírozva megpróbálnak olyan receptet adni a magyar nép felemelkedésére, mely a függetlenség illúziójának porcukrával hinti meg a lyukas gatyából kilógó seggünket.
Mitől vagyunk mi függetlenek a józan észen kívül? Olyanná akar tenni bennünket a Legmagyarabb Beteg, vagy a Legbetegebb Magyar, mint aki a rohanó árral szembeúszva próbál menekülni, de nem jut semerre, legfeljebb belefullad a vízbe.
Azzal nem számol, hogy ő is belefulladhat, hiszen ő halhatatlan - habár helyében engem elgondolkodtatna, hogy Horthy negyvenkettőben még éppen a várható hadizsákmányon osztozkodott, negyvennégyben meg már rezidenciájának illemhelyén kuporogva írta alá lemondásáról szóló nyilatkozatot, miközben Erdélyt végleg elvesztette az ország.
Mindenesetre Orbán helyében a rezidencia kialakításánál nagyon odafigyelnék a wc-ülőke kipárnázására...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 27. hétfő, 20:43
-
Találatok: 1862
A Fidesz nem párt, hanem egy maffiaszövetség, amely folyamatosan és nagy értékre követ el bűncselekményeket a magyar állam kárára.
Kedves fideszes honfitársaink!
Magyarországot nem egy pártszövetség, nevezetesen a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt kormányozza, hanem egy bűnszövetkezet. Ezzel tisztában van az ország minden épeszű lakója és a világ azon része, amely némi figyelemre méltatja hazánkat. A Fidesz nem párt, hanem egy maffiaszövetség, amely folyamatosan és nagy értékre követ el bűncselekményeket a magyar állam kárára, amikor a közpénzeket magán pénzként kezeli, és a zsákmányt a bűnszövetség vezetője, Orbán Viktor szétosztja a családja, a barátai, a szövetségesei, a vazallusai között. A magyar társadalom nem a Fideszhez tartozó részétől kikényszerített védelmi pénzt, vagyis a gazdasági vállalkozások megsarcolásával elrabolt milliárdokat pedig Orbán saját emberei gyűjtik be nap mint nap, hogy a kizsarolt summát az Orbán által irányított bűnszövetség rejtekhelyeire hordják. Ott ezt is szétdobják a bűnöző családok között, ahol az osztozkodásban a miniszterelnök famíliája áll az első helyen.
Ti, Fideszre szavazók évek óta úgy tesztek, mintha erről mit sem tudnátok. Amikor a tények már kiverik a szemeteket, akkor azonnal arra hivatkoztok, hogy anno a szocialisták is loptak, sőt – szerintetek – még többet is mint amennyit a Fidesz. Csakhogy az a védekezés, hogy más is lopott, sőt többet, egyetlen bíróságon sem számít még csak enyhítő körülménynek sem, pláne nem ad felmentés a felelősségre vonás alól. Amióta Orbán Viktor dobta első számú strómanját, Simicska Lajost, és újat választott helyette Mészáros Lőrinc személyében, azóta a legidiótább fideszes szavazónak is a napnál világosabb bizonyíték áll a rendelkezésére arról, hogy Simicska éveken keresztül csak Orbán Viktorhoz fűződött kapcsolata miatt nyerte el az állami megbízásokat, mert, amikor kettejük viszonya megromlott, azonnal megszűntek a szaftos üzletek, sőt maffia harc tört ki Orbán és Simicska családjai között.
Kedves fideszes honfitáraink!
Nincs magyarázat és főleg mentség a számotokra, akik az utóbbi időben elsősorban a szocialisták és minden egyéb demokratikus ellenzéki párttal szemben érzett ellenszenvetekre hallgatva szavaztok a Fideszre, azzal takarózva, hogy egyébként sem lenne kire adni a voksotokat és a jelenlegi Fidesz-kormány még mindig jobb, mint egy szocialista, vagy bármilyen más kormány lenne. Csakhogy: a Fidesz, amely magát jobboldali konzervatív néppártnak definiálja, a ti pártotok, vagy – ahogy a tények bizonyítják – az általatok a Fideszre adott szavazatokkal fenntartott bűnszövetség.
A polgári, és – amire annyira szerettek hivatkozni – a keresztény erkölcsök nevében ezért, vagy ki kellene lépnetek ebből a bűnszövetkezetből, vagy minden lehetséges eszközzel azon kellene lennetek, hogy belőle vagy a helyére egy valódi polgári és konzervatív pártot hozzatok össze, amelynek nem az állami tulajdonnak az új magyar burzsoázia zsebeibe pumpálása lenne a küldetése, hanem az ország milliói érdekeinek védelme, a szegénység felszámolása, a jogállamiság és a demokrácia, az évszázados polgári értékek, benne a magántulajdon garantálása, a törvény előtti egyenlőség biztosítása.
Ti, kedves fideszes honfitársaink beszámítható, felnőtt, magyar állampolgárokként a magyar Polgári Törvény Könyv értelmében bűnsegédek vagytok. Mert bűnsegéd, aki – ahogy a törvény betűje mondja – bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 26. vasárnap, 16:19
-
Találatok: 2024
A Brexit ugyan nem fogja elkaszálni a visegrádi országokat, de minden bizonnyal felgyorsítja az EU átalakulási folyamatait, amiből nagyon rosszul jöhetnek ki. Magyarország a többiektől erősen lemaradva indul a túlélési versenyben.
Nagy-Britannia nemzetközi súlyának csökkenése és befelé fordulása miatt a kelet-közép-európai országok elveszthetik az EU-n belüli legfontosabb szövetségesüket a német és francia túlsúllyal szemben - kezdi a Brexit régiós következményeinek sorolását a bne IntelliNews hírportál.
A kelet-közép-európai országok értékelték a szigetország korábbi elkötelezettségét az EU bővítése és az egységes piac bővítése mellett, illetve ellenállását az intézményes integráció erősítésével szemben.
Jó imázs
A régióból nézve Nagy-Britannia menőnek látszott az EU régebbi tagállamaival összehasonlítva, amit segített, hogy a kelet-közép-európai országok polgárai rövid haladék után munkát vállalhattak a szigetországban.
A munkáspáti Tony Blair és Gordon Brown miniszterelnöksége alatt Nagy-Britannia fontos szereplőjévé vált az EU-nak - az előbbi politikus sztár stílusát kihasználva növelte országa súlyát, az utóbbi a válságkezelésben játszott fontos szerepet.
A tory David Cameron viszont a szigetország visszaszorulását hozta, kezdve attól, hogy kivitte pártját az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójából (létrehozva egy euroszkeptikus képviselőcsoportot) egészen a katasztrofális eredménnyel zárult csütörtöki népszavazásig.
Rossz hangulat
Eközben megromlott London és a régió viszonya is. Részben azért, mert a britek az EU további bővítésének megvétózásával fenyegetőztek, részben azért, mert a vendégmunkások szociális juttatásainak csorbításával a szigetországban dolgozó kelet-közép-európaiakon ütöttek egy nagyot.
Ráadásul a briteknek adott engedmények más gazdag országokat is hasonló korlátozások bevezetésére vagy akár a kilépésre ösztönözhetik. A végeredmény egyfajta a la carte Európa lehet, ami nem igazán érdeke a régiós országoknak.
Nem szívóznak
Várhatóan a kelet-közép-európai országok nem fognak népszavazást kezdeményezni az EU-tagságról, mert nettó pénzfelvevői a közösségnek. Még az uniót folyvást szapuló Orbán Viktor magyar miniszterelnök is tudja, hogy az EU értékes pénzforrás az országának. A közösség elhagyása részben Moszkva karmai közé hajthatja az itteni államokat, részben megfosztaná politikusaikat az emberek bajaiért okolható, kézenfekvő bűnbaktól.
A régiós országok megpróbálhatnak engedményeket kicsikarni az új helyzetben - ahogy a sok szénerőművet működtető Lengyelország megtette a károsanyag-kibocsátási szabályok felpuhítását javasolva -, ám a kisebb szolidaritást kínáló, a la carte Európát még a jelenleginél is jobban uralnák a nagy és erős tagállamok. És a régiós országok immáron nem számíthatnának arra, hogy igényeiket Londonból támogathatják.
Nem lesz pénz
Az új helyzetnek súlyos hatása lesz a kohéziós és strukturális alapokra az EU következő költségvetésében. Európa megosztottabbá válhat és a nyugat-európai országok elmozdulhatnak a szorosabb integráció felé.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 25. szombat, 17:16
-
Találatok: 2385
Ha így folytatódik, kiürül az ország - Nem folytatódik a Gyere haza, fiatal! kampány. Egyes információk szerint új vállalkozást segítő program indul helyette. Adatok szerint mintegy öt-hatszázezer magyar dolgozik jelenleg külföldön. Ők – a lapunk által megkérdezett szakértők szerint – semmilyen „villámkampánnyal” nem hozhatók vissza. Azt is mondják: ma a kivándorlás az ország legégetőbb problémája.
A miniszterelnök két éve még azt mondta a parlamentben: a Magyarországról kivándorló fiatalok nem gazdasági menekültek, hanem „az életkoruknak megfelelő, nagyon komoly kalandot vállalnak azzal, hogy elmennek dolgozni, és idegenben próbálnak helytállni”. Azt is hozzátette: a fiatalok csaknem kétmilliárd eurót utalnak haza a családjuknak, s ezzel erősítik a magyar gazdaságot.
Aztán jött a beismerő vallomás: legalábbis nehéz másképp értelmezni, hogy tavaly áprilisban a kormány elindította a Gyere haza, fiatal! programot. Százmillió forintot áldoztak rá, s ebből ötvenhetet költöttek el: százöt fiatalt hoztak haza. A GKI Gazdaságkutató adatai szerint a fiatalok elvándorlása 2010 után gyorsult fel. 2012-ben több mint kétszázharmincezren dolgoztak külföldön, a legfrissebb adatok szerint ma több mint ötszázezren. Ehhez képest a százöt nem hangzik soknak. A programért felelős Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) beszámolója szerint ez mégis sikertörténet: azzal érveltek, hogy eredetileg ötven fiatal hazacsábítása volt a cél 2017. december 31-ig.
Kíváncsiak lettünk volna, hogy akkor mégis miért nem folytatódik a hazacsábítás, ám Pákozdi Szabolcs, az OFA elnöke lapzártánkig nem válaszolt a 168 Óra kérdéseire. Így azt sem tudtuk meg, igazak-e a hírek, hogy új vállalkozást segítő programot indítanak a hazatérőknek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 25. szombat, 10:39
-
Találatok: 2474
A most épülő kormánymédia nemcsak aljas megcsúfolása az újságírás ethoszának, de elképesztően dilettáns is. Az ide öntött irtózatos mennyiségű közpénz rendkívül alacsony hatékonysággal hasznosul - állítja Vásárhelyi Mária. Ám a szociológus-médiakutató szerint a nyomasztó kormánypárti médiadominancia megfojthatja magát a kormányt is: ha a polgár a saját bőrén érzi, hogy hazudnak neki éjjel-nappal, akkor egy idő után nem fog bedőlni. Ennek ellenére úgy véli, semmi okunk az optimizmusra; szabad nyilvánosság nélkül nem lehetnek szabad választások.
- Mit olvas?
- Ha arra kíváncsi, honnan tájékozódom, a Népszabadságot, a Népszavát, az Indexet, a 444.hu-u, a hvg.hu-t minden nap átfutom, mostanában már a Magyar Nemzetet is, és a jobboldali portálokba is bele-belenézek.
- Azért ezt még egy átlagos magyar értelmiségi sem mondhatja el magáról, nem hogy egy „átlag” magyar polgár, aki a napi kenyérharcban örül, ha este lezökkenhet a fotelbe a tévé elé. Az ön tájékozódásában nyilván vastagon benne van a foglalkozási ártalom: szociológusként a média az egyik szakterülete.
- Kommunikáció- és médiakutató vagyok, aki a szakmája szerint igyekszik nyomon követni, azt is, ami nem az ízlése szerint való. És ebben benne van az a felismerés is, hogy aki a kormánypárti sajtót egyáltalán nem olvassa, nem tudja, hol él, homokba dugja a fejét, a gettósodott ballib média komfortzónájának a foglya.
- Ugyanez áll a csak kormánypárti médiát fogyasztókra is.
- Ez igaz, de a kormánypárti és az ellenzéki média között óriási a különbség, mert az utóbbi azért nagyobb kitekintést ad arról, mit gondolnak a másik oldalon, tehát tükröz alternatív gondolkodást is, amit a kormánypárti sajtó nem tesz meg. Ezért azt lehet mondani, hogy a nem kormánypárti média közönsége sokoldalúbban tájékozott.
- Ez is legfeljebb a korosabb generációkra érvényes.
- Él még néhány nemzedék, amelynél a napilapolvasás szokás, életforma, de az utánunk jövők már alapvetően az online portálokból tájékozódnak, nem kis részben pedig csak saját ismeretségi körükből, a Facebookon. Látjuk, milyen drámai módon esnek a nyomtatott média példányszámai, elvétve látni negyven alatti fiatalt újsággal a kezében.
- Akkor mi végre az a hajthatatlanság, amivel a hatalom mindenáron napilapokat szerez, alapít, megteremtve a Magyar Időket vagy a Metropolt felváltó Lokált?
- Ez a Simicska Lajos és Orbán Viktor közötti háború következménye, amennyiben maga a jobboldali-konzervatív nyilvánosság is kétosztatú lett, a Simicska-birodalom maradéka, amely nemrég még a kormánypropaganda zászlóshajója volt, erősen kormánykritikussá vált. Szóval elkezdett úgy viselkedni, ahogy a sajtótól elvárható egy demokráciában. A kormány pedig az egyszer eltüsszentett birodalom újraépítésével van elfoglalva. Korábban a Simicska-sajtóbirodalom – a Magyar Nemzet, a Hír TV, Lánchíd Rádió – kiváló infrastruktúrával sok gazemberséget csinált, de professzionálisan tette, amit tett. A Magyar Nemzet külpolitikai rovata például - amely úgy-ahogy kívül tudott maradni a napi belpolitikai szempontokon -, szakmailag 2014 előtt is nívós volt. A most épülő kormánymédia viszont nem elég, hogy aljas megcsúfolása az újságírás ethoszának, elképesztően dilettáns is.
Bővebben ...
