Majtényi László és a magyar demokrácia 15 perce – Itt a teljes beszéd

Részletek

Készült: 2017. március 13. hétfő, 18:35

Print 

Találatok: 1981

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, a Diplomáciai Testület tagjai, Kedves Vendégek, Tisztelt Újságírók, (ideértve az Országgyűlésből kitiltottakat is)!

Elnöki programom egyetlen mondatban is összegezhető:
Legyünk bármilyen meggyőződésen, legyünk bármelyik párt szavazói, mindannyiunknak jobb intézmények, mint emberek uralma alatt élni!

Az emberek szeszélyesek, ezért az emberek uralma alatt kiszámíthatatlanabb az életünk annál, mint amikor intézmények kormányoznak.
Amikor megköszönöm az engem jelölő pártok és képviselőik támogatását, köszönöm azt is, hogy a támogatás tényével a meghirdetett elnöki programomat is támogathatónak találták. Mivel a programom rendszerkritikus program, ugyancsak megköszönöm, hogy támogatásukkal hitet tettek tartalma mellett.

Köszönetet mondok továbbá az elmúlt hónapokban mellettem állt segítőknek, családomnak, feleségem, Székely Sándornak, Gulyás Balázsnak, Krasztev Péternek és Mellár Tamásnak.

 
Lássuk tehát az elnöki programot:
A demokratikus nyilvánosság intézményrendszerének teljes érvényesülésével, az emberi jogok garantálásával, a szabad és tisztességes választásokkal biztosítani kell, hogy a választópolgároknak valódi lehetőségük legyen időről időre leváltani a kormányzati hatalom gyakorlóit.
A szegénység elviselhetetlen. A Magyar Köztársaságnak gondoskodnia kell arról, hogy minden tagja emberhez méltó életet élhessen.
A korrupció maga alá gyűrte az államot. A polgárai által ellenőrzött állam a rendelkezésre álló legszigorúbb eszközökkel küzdjön a korrupció, különösen annak az állami intézményeket használó formái ellen.
Ehhez hozzáteszem, hogy a fenntartható fejlődés és a jövő nemzedékek védelme is fontos része ezeknek az állam működését meghatározó alapvető elveknek.
Sokan gondolják, hogy a jogállamiság kérdései távol állnak az emberek mindennapos gondjaitól. Én ezt másként látom. Akár a harmadik világbeli viszonyokat idéző szegénységre, akár az ellopott magánnyugdíjpénztári vagyonra, trafikokra, akár Kishantosra és bármely más törvényesen elrabolt földre, az elcsent tan- és sajtószabadságra, a kultúra szabadságára vagy más konfiskált fizikai és szellemi tulajdonunkra, jószágunkra gondolunk, be kell látnunk, hogy a hatalmasok személyes önzésével szemben csakis a független intézmények védelmében bízhatunk. Korrekciókkal, bűneit magunk mögött hagyva persze, a Harmadik Köztársaság hibáit kijavítva, mielőbb vissza kellene térnünk a 89-90-es alkotmányos mozgalmunk értékeihez, egészen röviden szólva a parlamenti demokráciához. Ugyanakkor régen itt van az ideje, hogy korlátozzuk a hatalommal rendelkezőknek a hatalom nélküliek iránti, a gazdagoknak a szegényekkel szembeni valamint az egészségeseknek a nem egészségeseket elutasító, a férfiaknak a nők iránt, a nemzeti többségnek a kisebbségekkel szemben megnyilvánuló továbbá a jelenleg itt élő nemzedékeknek az elkövetkező nemzedékekkel szembeni önzését.
Szabad és szolidáris Magyarországot szeretnénk. Az én eszményem a lehető legkevesebb állam és a minél több szolidaritás.
Jogainkat nem az államtól kaptuk. Azért illetnek meg minket, mert embernek születtünk. Olyan országot szeretnénk, amelynek minden polgára egyformán kedves gyermeke, legyen bár politikailag középen vagy álljon valahol szélen, akár legszélen. Az állam tehát minden polgárát, minden ügyben ugyanolyan méltányos és egyenlő bánásmódban részeltesse. Az egyenlő méltóságról beszélek.

Ebből az is következik, hogy a menekültügy tekintetében pedig morálisan és alkotmányosan csak az a politika igazolható, amely a szülőföldjükről elüldözöttekre úgy tekint, mint a miénkkel azonos méltóság hordozóira. Csak az jó menekültpolitika, amely az emberiesség erkölcsi és jogi követelményeinek megfelel. Ugyanakkor nem minden emberséges menekültpolitika egyúttal jó politika is, hiszen a politika művészete sokféle szempontot érvényesít.
Minden közviszály a zsarnokság előszobája. Mintha mostanában másoknak is eszükbe jutna Machiavelli híres tanácsa "A bölcs fejedelemnek, ha erre alkalma nyílik, ravaszul valamilyen ellenséget kell szereznie, úgy, hogy azzal végezvén, hatalma növekedjék." Ha a fejedelem ellenséget keres, akkor tegnap a migráns, ma a rossz oligarcha, holnap a Soros, holnapután pedig Te magad leszel az ellenség.
Az országok csak békében fejlődnek. A belviszály háborús pszichózist állandósít, ez pedig minden fejlődés legfőbb gátja.
A magyar történelemben példátlan fejlődést és kulturális pezsgést eredményező Kiegyezés évfordulójának évében erre feltétlenül gondolnunk kell. Le kell végre zárnunk a történelmi- és a modern Magyarország hívei között dúló több mint száz éves viszályt, melynek száz éve még súlyos tétje volt, de a konfliktus alapja mára teljesen megszűnt, a vita kihűlt, és ezt az újabb kiegyezést lélekben elő is segíti, hogy a nemzeti együttműködés rendszere mindkét felet megcsalta. Én, ha a társadalmi békére gondolok, rendszerint egyetértve, mindig Babits Mihály szép márciusi verse jár a fejemben: „Ó béke! béke!/ legyen béke már!/ Legyen vége már!” Azonban a békességnek vannak kulturális előfeltételei: a nyomorral, a korrupcióval, a megfélemlítéssel, az elnyomással, a környezet pusztításával például soha nem szabad békét kötni. A béke továbbá nem csend, ellenkezőleg a békében folyamatos a vita, a párbeszéd. Amíg viszont az óriásplakátról és a heccmédiából egyetlen vélemény harsog, addig soha nem lesz béke.
A jogállami Alkotmány és az Alaptörvény szerint is a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét. Nézetem szerint ez nem elég pontos megfogalmazás. Nem annyira kifejezni, mint inkább szolgálni kellene a nemzet egységét. Az elnök szavai, cselekedetei, gesztusai elősegíthetik a nemzeti egységet, de éppen kárt is okozhatnak. Mindenesetre nem jó, ha két Magyarországban gondolkodunk, azt javaslom, hogy mindig az egyetlen Magyarország lebegjen a szemünk előtt.
Kétszáz éve született Arany János, aki nélkül, mondhatom, ha lennénk is, de biztosan nem azok lennénk, akik vagyunk. Kérdem most, noha Berzsenyitől Radnótiig, Pilinszkyig és tovább folytathatnám, nem éppen általa is lettünk és vagyunk magyarok? És, teszem hozzá Márai szavaival, vajon nem ez a szép és különös keleti nyelv köt minket egymáshoz? És amikor a mai rossz ízű vitákra figyelmeztet szigorúan Arany: „Sokan szeretnék a hazát;/ De gyűlölik minden fiát,/ Ha népszerű alkalmakon/ Oly nagyot, mint ők, nem kiált.”
Ezzel a kívánatos elnöki szerep kérdéséhez érkeztem el. Két felmutatott köztársasági elnöki minta van a szemem előtt: Göncz Árpádé és Sólyom Lászlóé. Személyes autonómiából mindketten példát mutattak. Göncz Árpád kíváncsiságát kedveltem, kíváncsiságát mindenki iránt, akit anya szült. Sólyom László alkotmányos szigora számomra vonzó példa. Az ideális, nem létező elnök ezeket ötvözhetné. Két idézet, amely szavaimat illusztrálja. Az első Göncztől: „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket.”. Sólyom pedig így folytatja: „Mind az ellenzéknek, mind a kormánynak, mind pedig a népfelségnek is alapvető kötelessége betartani bizonyos normákat. És ha ezek a normák bizonytalanná válnak, ha a normák átlépését igazolni akarják, akkor az elnöknek kötelessége megszólalni.”
Nem árulok zsákbamacskát. Újonnan megválasztott köztársasági elnökként biztosan nem lennék fél óránál tovább hálás az engem megválasztó pártoknak, hiszen a köztársasági elnök az alkotmányosság felett őrködik, a hála pedig bizonyosan nem alkotmányossági kategória.
Beszéljünk még egyszer a személyekről! Aki minden hatalmat megszerez, törvényszerűen mindent el is veszít. Útja ezért politikai értelemben a semmibe vezet. Ebben az értelemben tehát minden független intézmény felbecsülhetetlen szolgálatot tesz annak a személynek, akinek a hatalmát korlátozza.
Köztársasági elnökként bizonyosan nem lennék sem odafagyott mosolyú köszönőember, sem pedig néma és komor szfinx. Olyan helyzetben, amelyben az alkotmányosság helyreállítása a tét, a köztársasági elnök felelőssége különösen nagy. Ez azzal a felelősséggel jár, hogy az alaptörvényben számára biztosított eszközöket az alkotmányosság védelmében maradéktalanul használja ki! Elnökként természetesen mindazzal az eszköztárral élnék, amelyet a kiváló elődök bejáratott módon eddig is használtak. Tekintettel azonban arra, hogy az alkotmányosság 2013. tavaszán Magyarországon megroppant, helye van az alkotmányosság védelmében némileg unortodox eszközök alkalmazásának. Két ilyen eszközhöz is fordulnék. Az egyik az elnök szinte korlátlan beszédjoga, amelyre valószínűleg sokan csak rálegyintenének. Ne tegyék! Hat év ombudsmani szolgálattal a hátam mögött, jól tudom, mit beszélek. Tudom, hogy a meggyőző és helyes érvelés előtt sokszor az államhatalom vaspántos, nehéz kapui is megnyílnak. Az igazságról szóló beszéd soha nem teljesen erőtlen. Legalábbis a 17. században még úgy tartották, hogy az igazság nyílt vitában nem szenvedhet vereséget a hamisságtól.
A másik, eddig ki nem használt lehetőség az, hogy az elnöknek korlátlanul joga van az Országgyűléshez törvénytervezeteket benyújtani. Ezt a lehetőséget is ki kívánom használni, sőt akár rendszeressé is tenném. Az Országgyűlés, miközben nem köteles a javaslatokat elfogadni, de megtárgyalni viszont igen.
Tekintettel az előttünk álló márciusi ünnepre az első szimbolikus jelentőségű benyújtandó törvény szólhatna a sajtószabadságról is, hiszen egyre másra szűnnek meg a sajtószabadság utolsó közlönyei, és talán nem is állunk olyan távol Ady Endre 1901-es jóslatának megvalósulásától: „Már nemsokára gyanús lesz minden kinyomatott sor: nem lehet őszinte, mert le merték írni.” Közel állna a szívemhez az új alkotmánybírósági törvény, a szociális törvény, a felsőoktatási és a közoktatási törvény, illetve a korrupció megfékezését célzó törvény kidolgozása is.
Szeretném megjegyezni, hogy kevesebb gyalázkodás, hazugozás, sorosozás, idegen ügynöközés talán több lett volna. Az elmúlt hetek fényében akár azt is kérhetném, hogy ha vannak itt olyan pártok, amelyek vezetői élvezték Soros támogatását, a mai szavazás során szavazzanak rám. Persze hogy nem kérem.
Én, ha egy lócsiszár bevert sárral, inkább pöröltem, mint letöröltem, és ahogy Arany nagyszerű utóda is, nemcsak hogy nem fogom be pörös számat, de a tudásnál teszek panaszt.
Összefoglalva: alkotmányos hagyományainkhoz visszatérve helyre kell állítani a köztársaságot, amelyben független intézmények biztosítják a közhatalom gyakorlásának alkotmányos korlátait és alapvető jogainkat. Olyan alkotmányra van szükség, amelyet népszavazás erősít meg, kifejezi a társadalom vitában álló csoportjainak közös értékeit és békét teremt.

Cikk: http://magyarnarancs.hu/belpol/igy-iskolazta-le-majtenyi-laszlo-orbanekat-itt-a-teljes-beszed-102896

Egyenesen - Megválasztva  / 2017. március 13.

Majtényi László beszéde - 2017.03.13. - 39 szavazatot kapott Majtényi László. Beszédében többször is kiszólt a kormánypártoknak, és Soros Györgyöt is emlegette. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/majtenyi-laszlo-beszede

Hiller István / 2017.03.13.
A műsorvezető Mészáros Antónia.

A nap híre - 2017.03.13. / 2017.03.13.
A műsorvezető Balogh Judit.

Áder folytatja a saját hagyományait. Igyekszik észrevétlen maradni, az árnyékban sunnyogni és megúszni mindent – Kolozsvári Szalonna És Hir-Telen Beszólunk / 2017.03.13.
Mivel Áder eddig is a nép és a nem létező köztársaság elnökeként horgászta végig az elmúlt öt évet, ezt az áldozatos semmittevést foglalta most össze. Gratulált magának, amiért Rubik Ernő feltalálta a bűvös kockát, valaki valahol létrehozott egy vállalkozást, így ezer ember jutott munkához, ehhez is gratulált önmagának. Innen – egy éles kanyarral – rátért a természetvédelemre, mint őt leginkább érdeklő és legfőképpen a belpolitikai kérdéseket és feszültségeket semmi módon nem érintő kérdésre. Arany János is előkerült, Deák Ferenc és Albert Einstein társaságában.

Na ki a báb?
Istenien szórakoztam a magát még mindig államférfinak gondoló Áder beszédén. Mégiscsak jó dolog ez a demokrácia, gyorsan hozzá tudnánk szokni! - St. Áder János negyedórás beszéde szánalmas vergődés volt. Jól mutatja a brüsszeli száműzetésből öt éve visszahívott fideszes káder politikusi képességeit, hogy előre megírt beszédéből képtelen volt kihagyni vagy legalább valamennyire átalakítani a Fidesz által nagyon utált politikai tiszteletkört: a köszönetet Majtényi Lászlónak, hogy vállalta a megmérettetést és "megosztotta velünk gondolatait"(!). Ez azért nagyvonalú St. Ádertől.

Nagyon rég olvasott be úgy bárki Orbánnak, mint Majtényi a parlamentben / 2017.03.13.
A baloldali elnökjelölt szerint Orbánnal tenne jót, aki korlátozná a hatalmát, mert akkor kevesebbet veszít, amikor majd elbukik. - Mint mondta, az országot csak békességben lehet építeni, de ehhez először a nyomort és a korrupciót kell felszámolni: pusztulásban nem lehet békét kötni. A vitát szükségesnek nevezte, de a (kormánypárti) heccmédia egysíkúságát elítélte.

Kik választottak, kit, kiknek?
Megszámlálhatatlanul sok aljasság van a mai hatalmasok rovásán, de talán még sosem láthattuk őket olyan pőrén gyalázatosnak, mint „köztársasági elnökük” megválasztásának folyamatában. Nagyon naiv, aki ezek után még mindig el tudja képzelni, hogy ettől a társaságtól lehetséges választáson megszabadulni.

Tizenöt perc
Ma az Országgyűlésben 15 percre megszólalt a IV. Magyar Köztársaság. - Ma 15 percre betért a Házba az értelem, a tisztesség, a becsület. Úgy tette ezt, mintha az őt mindig is megillető helyre tért volna vissza: magától értetődőn. Mintha nem is kellene azon csodálkoznunk, hogy 2017-ben a magyar parlamentben mint elérendő célokról kell beszélni az alapvető demokratikus normákról, értékekről.Tizenöt perc, magyarul. Hát mégis lehet értelmesen és becsületesen beszélni fontos dolgokról – magyarul is! Az orwelli újbeszél fideszes változatának uralma idején is!

Minden magyarok elnöke…?
Bevégeztetett. A nagy mű újabb gyöngyszemmel lett gazdagabb. A – talán nem is létező – magyar köztársaság elnöke újabb öt évre ismét a nemzet horgásza, a Fidesz egyik alapítója, a NER oszlopos tagja lett. Ilyenkor illene gratulálni, de valahogy mégsem tudom megtenni.Nem vagyok képes rá, mert az elnök az elmúlt öt évben semmi olyat nem tett a hazának, ami alapján méltó lehetett volna az újabb, gondtalan öt évre a Sándor-palotában.

Áder egy káder, nem államfő
Meglehet, hogy a fideszes többségű országgyűlés már március 13-án újra megválasztja köztársasági elnöknek Áder Jánost. Már csak azért is, mert március 15 előtt pontot akarnak tenni az ügy végére. Bárhogy is lesz, az én szememben Áder csak egy káder, nem államfő. Hogy miért is?

 

• Előző
• Tovább