Hírek

TGM: „Szépelgő, emberi jogi handabanda”

Részletek

Készült: 2017. március 09. csütörtök, 02:17

Találatok: 2072

A hivatalban lévő magyar miniszterelnök (más fölfogás szerint: a nemzet örökös vezetője), Orbán Viktor országgyűlési képviselő úr, a határvadászok eskütételén azt mondta, hogy a napi híradások néhány száz „illegális határátlépőről” (magyarul: menedékkérőről) szólnak. A magyar rendőrség – a magyar állam! – hivatalos adatai szerint (amint a B1 blog emlékeztet rá) 2017 márciusának első hat napján 14 (tizennégy) menekült érkezett Magyarország területére. A miniszterelnök úr – hogy az udvarias brit kifejezést alkalmazzam – szűkmarkúan bánik az igazsággal.

A miniszterelnök úr szerint a menedékjogért folyamodók elleni rendőri brutalitásokat illető bírálat (vö. előbbi írásommal) „szépelgő, emberi jogi handabanda”. A menekültek gumibot által okozott sérüléseit bemutató fényképfölvételek nem szépelgők, sőt: nem szépek.

A Magyar Országgyűlés 2017. március 7-én törvénymódosítást fogadott el, amelynek értelmében a hazánkba érkező menekülteket ezentúl fogva kell tartani az ún. tranzitzónákban fölállítandó műanyag vagy fémkonténerekben, vagyis szabálytalan és jogellenes börtönben (fogházban), amelyből csak egy út vezet kifelé: vissza Szerbiába. A törvénymódosítás egyben maradék jogaiktól is megfosztja a menedékkérőket (többek között a gyermekvédelmi törvény módosításával). Ez persze ellenkezik a nemzetközi joggal és a magyar joggá vált nemzetközi szerződésekkel és kötelezettségvállalásokkal; tiltakozott is mindenki, többek között az ENSZ ebben illetékes szervezete. De az ilyesmit az olyan jelentős magyar államférfiak, mint Kósa Lajos úr, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője, egyszerűen Soros György (a gazdag filantróp és mecénás, egyben diabolikus világszellem) cselvetésének szokták betudni, az elterjedt paranoia alapelveinek megfelelően: márpedig amit Sorossal kapcsolatba lehet hozni – bárminő laza képzettársítással: márpedig tudjuk jól, hogy a gravitációért is a zsidó világösszeesküvés a felelős –, az nem lehet normális közügyi eszmélkedés tárgya. ENSZ, EU, EBESZ, Európa Tanács: ez mind Soros-ügynökség, nem számít. Az emberi jogi szervezeteket meg üldözzük, zaklatjuk, külföldiügynöközzük, akár példaképeink: Putyin elnök úr, Erdoğan elnök úr és Netanjahu miniszterelnök úr. (A törvénytelen ciszjordániai telepeket ellenző és a miattuk meg a palesztinokat és izraeli arabokat sújtó diszkrimináció miatt büntetőintézkedéseket sürgető személyeket a jeruzsálemi parlament, a Kneszet, éppen beutazási tilalommal sújtja meg nem felelő nézeteik miatt. Ez igen! Derék dolog, szeretett zsidaink!)

Amikor Orbán miniszterelnök úr százezres, milliós menekültáradatról delirál – közelebbről szemügyre véve ez 14, azaz tizennégy embert jelent, aki persze terrorisztikus trójai faszamár –, akkor csakugyan szabadságharcot vív: harcot a saját maga abszolút cselekvési szabadságáért, amelyet sem a szintén fajüldözésbe hanyatló Nyugat, sem a saját félrevezetett népe nem korlátozhatand.

Ámde a magyar nemzeti kormányt már jól ösmerjük.

Ami viszont némileg mégis rökönyítő, az a Magyar Szocialista Párt, amely a menekültellenes törvénymódosítás országgyűlési szavazáskor úgy látta jónak, hogy TARTÓZKODJÉK. Igazán nem akarom megbántani Molnár Gyula pártelnök úr, Tóth Bertalan frakcióvezető úr, Hiller István professzor, választmányi elnök úr nagy múltú szervezetét, amikor annak az óhajomnak adok – visszafogottan és szerényen – hangot, hogy szakadjon rá a reterát.

Remélem, a nyájas olvasó nem hökken meg attól a föltevésemtől, hogy a Fidesz–Jobbik-többséggel szemben ilyen vakmerően síkraszálló szocialista vezetőkre kitűnően alkalmazható a patinás „szociáláruló” kifejezés. (Akárcsak Christian Kern úrra, aki szociáldemokrata színekben úgy látja el – mint osztrák szövetségi kancellár – nemzetvédelmi munkáját, hogy ennek láttán a néhai Engelbert Dollfuss is jót csettintene.)

Bővebben ...

Tóta W.: Moment, bitte

Részletek

Készült: 2017. március 08. szerda, 06:16

Találatok: 1864

Se nem jobb, se nem bal? Meg a baloldal nem elég nemzeti? Meséljetek még valami vadiújat! Elzúgott olimpiánk, köpjünk egyet utána ennek az emeletes hülyeségnek, és legyünk hálásak azoknak, akik megakadályozták. De az a hála nem biankó csekk, és nem szabadjegy.

„A 21. században nem ideológiák, hanem értékek mentén kell politizálni... nincs szolidaritás a jobboldalon, és nincs pozitív nemzetkép a baloldalon.” Így hangzott a Momentum diadalmas székfoglalója először, és a gólörömben elengedtem a fülem mellett; jól van fiúk, kicsúszott egy büfi, majd holnapra átgondoljátok. Aztán most szembejött megint. Ezek komolyan ennyit gondolnak.

A mozgalom Gyurcsány Ferencnek válaszolt éppen, aki kifejezte örömét a fellépésük miatt. Ez az öröm elsőre álszentnek hangzik, de van alapja. Nyilván egy rivális belépése alapvetően nem jó hír, viszont az olimpiaellenes kampány nemcsak a Momentum, hanem általában a politika felé fordította vissza tömegek figyelmét. Ebből pedig profitálhat mindenki, aki látszik. Az elmúlt években a tehetetlenség alaposan depolitizálta a magyarokat. Változásnak nem látszott esélye, így olyan ügyek mellett is vállvonogatva mentek el a járókelők, amelyek pedig a húsukba vágtak. A korrupció vagy az oktatásügy és egészségügy válsága csak pillanatnyi fellángolásra volt elég, aztán jött a beletörődés.

A legnagyobb nyertes azért persze a MoMo, rá figyel a legtöbb szem, hogy ha ezt ilyen ügyesen elintézte, akkor még mit várhatunk tőle. Nagy lehetőség ez a bemutatkozásra.

És az úgy hangzik, mint fent. Hű, a mindenit, mekkora innováció bontakozik itt ki éppen: valakik végre meg akarják haladni a jobb- és baloldalt egyaránt! Hát ez aztán felfedezés a javából, talán ki is lehetne tűzni egy táblát, hogy Északi Sark, felfedezve a Momentum Mozgalom által. Csak sajnos ezt a fát már körbepisilte minden erre járó kutya a kétfarkún kívül. Nevezték harmadik útnak, nemzeti baloldalnak, meg úgy, hogy „se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar”, aztán van ehhez egy komplett gyűjtemény a néhai LMP hagyatékában. A legáthatóbb szagú jelzés szerint pedig ez itt a centrális erőtér. Meg van haladva jobb- és baloldal, ehhez ti nem kelletek.

Értékek és ideológiák összefüggnek, nem véletlenül forgalmas csatatér az emberi jogok terepe. Lehet belőlük kutyulni valami pillanatnyilag jól eladhatónak tűnő csokrot, csak félő, hogy ez a következetesség rovására megy, aztán belebonyolódik az ember, és jön a szánalmas lavírozás.

Ilyen érték például a szolidaritás, amit joggal lehet számon kérni a mai Magyarországon, csak jó tudni, hogy ebből bizony irányzatok következnek. Nemzetközileg ismert társadalomszervezési modellek, amelyeknek sajnos van már nevük. Előbb-utóbb valamelyiket vállalni kell majd. Úgyis felismerik.

Szóval az azért nem baj, ha van az embernek világnézete. Oké, hogy már mind foglalt, de az se tartható sokáig, hogy nem gondolunk semmire, mert annyira eredetiek vagyunk. Az elvek megkönnyítik az egyenes beszédet, óvják a személyiség integritását, és elejét veszik az olyan hibáknak, mint amikor a hétmérföldesre nőtt arc odaveti másfélmillió embernek, hogy nekik nincs pozitív nemzetképük.

Jó modor kérdése ezt benn tartani, de amúgy ehhez is elég a közelmúlt történelme. A baloldal hazaárulózása ugyanis nemhogy a rendszerváltásig nyúlik vissza, hanem mindig is sláger volt, ha kell, visszavezethető Jézusig. Van legalább annyi neve, mint a harmadik útnak: idegenszívűség és -szerűség, gyökértelenség, külföldiügynöközés, hígmagyarozás. Ráadásul ebből a suta megszólalásból az is következik, hogy bezzeg a jobboldalon, ott aztán van valami nagyon pozitív nemzetkép. Aham, szóval ott nincs semmi gond a nemzetfelfogással. Nagyon újszerű tudományos kutatás ez, fiúk, meséljetek még!

Bővebben ...

Jó nagy bajt csinált a kormány és most nem tudja kezelni

Részletek

Készült: 2017. március 07. kedd, 07:33

Találatok: 2408

A foglalkoztatottság mesterséges növelése elmélyítette a magyar munkaerőpiac problémáit: miközben százezrek végeznek értéket alig teremtő munkát vagy mennek külföldre dolgozni, idehaza már a fejlődést hátráltatja a munkaerőhiány. A kormány nem tud mit kezdeni a jórészt általa előidézett helyzettel. A hozzáértők egy pillanatig sem vették komolyan, amikor Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt egymillió új munkahelyről és a teljes foglalkoztatottság eléréséről beszélt. Utólag visszagondolva hibát követtek el, mert a szakmai törvényszerűségekből indultak ki, abból, hogy a hazai realitásokat, valamint a piacgazdaság működését figyelembe véve részben teljesíthetetlen, részben irracionális célokat fogalmazott meg a kormányfő.

Megfeledkeztek azonban arról, hogy Orbánt ez a legkevésbé sem zavarja, nem fukarkodik a nagyívű ígéretekkel, aztán pedig vagy elfelejti őket, vagy tényleg megpróbálkozik velük és úgy tesz, mintha megvalósultak volna. A foglalkoztatás esetében sajnos az utóbbiról van szó: a jelek szerint komolyan gondolta, hogy elképzelése reális, ezért minden eszközt bevetett a viszonylag gyorsan kommunikálható siker érdekében. A csodafegyver itt a közmunka volt, amely egyszerre tette lehetővé a szociális kiadások drasztikus csökkentését és a statisztikák ugrászerű javulását, mindezt a „munkaalapú társadalom” populista jelszava mellett.

Az „eredmény” nem is maradt el, a papíron kimutatott foglalkoztatotti szám gyönyörűen nőtt, a hivatalos munkanélküliség zuhant, miközben negyedmilliónyi közmunkás dolgozik éhbérért, amire a költségvetés évi közel 400 milliárd forintot költ. Az nem izgatta Orbánékat, hogy közmunkások százezrei estek ki szinte véglegesen a valós munkaerőpiacról és szakadtak le családostul a társadalomtól, ennek minden gazdasági és szociális következményével együtt. Az sem zavarta őket, hogy nagyjából 150 ezren teljesen eltűntek a statisztikákból, mintha nem is léteznének, mert hivatalosan semmilyen munkát nem végeznek és ellátást sem kapnak. Az ordító bajokra minden szakértő kezdettől fogva felhívta a figyelmet, de süket fülekre találtak.

Eközben még nagyobb probléma vált egyre súlyosabbá: a tömeges külföldi munkavállalás. A hazai állapotokból menekülve mind többen, főleg a fiatalok a határokon kívül kerestek boldogulást, ma már a kinti nyilvántarások szerint a hivatalos számuk eléri a 300 ezret, de sokan dolgoznak a szürke gazdaságban is. A kint munkát találók számottevő része képzett szakember, aki egyrészt jobban keres, mint idehaza, másrészt a hazai torz viszonyok helyett máshol keresi a szakmai érvényesülés lehetőségét. Az ő munkájukra és tudásukra itthon lenne szükség, hiányuk egyre több területen okoz súlyos gondot, ami már vállakozások sokaságát és az egész magyar gazdaságot fenyegeti.

Mindez előre látható és kiszámítható volt, a kormány mégsem tett semmit, csak a javuló adatokról szóló sikerpopagandát, valamint a teljes foglalkoztatás vízióját nyomta tovább. Ez utóbbi semmilyen gazdaságban nem működik: piaci viszonyok között nyilvánvalóan lehetetlen, totálisan állami befolyás alatt pedig – ahogy azt a szocializmusnak nevezett évtizedekben a saját bőrünkön tapasztaltuk – egyszerre jelent burkolt munkanélküliséget és krónikus munkaerőhiányt.

Bármilyen meglepő, mára ugyanide jutottunk: a közmunka lényegében burkolt munkanélküliség, az említett szakemberhiány pedig több ágazatban már-már a működőképességet veszélyezteti. Az egyik oldalon ott a több mint 200 ezer közmunkás, a másik oldalon pedig elemzők szerint nagyjából ugyanennyi munkaerő hiányzik. A baj csak az, hogy a kettő semmilyen szempontból, sem képzettségben, sem területileg nem fedi egymást, tehát az az új kormányzati koncepció, hogy a jelenlegi közmunkások felét néhány év alatt a versenyszférába terelik és ezzel csökkentik a hiányt, csak csekély mértékben működhet.

Bővebben ...

Mi a bajom a Momentummal?

Részletek

Készült: 2017. március 06. hétfő, 07:46

Találatok: 1821

Őszintén remélem, hogy a Momentum párt sikeres lesz a kiábrándult fideszesek és azon választópolgárok megszólításában, akik egyébként az istennek sem mennének el szavazni. Ez ugyanis szükséges lehet az újabb rendszerváltáshoz. A párttá alakulás után a Facebookra kirakott közleményük azonban szerintem két brutális hibát is tartalmaz.

Azt írják, hogy „nincs szolidaritás a jobboldalon, nincs pozitív nemzetkép a baloldalon”, meg azt, hogy „magunk mögött kell hagynunk a 20. századi jobb-bal felosztást”. Ezzel lényegében összemossák Orbán rendszerét és baloldali ellenzékét, sőt, burkoltan egyenlőségjelet tesznek Orbán és Gyurcsány közé.

Szerintem viszont egyáltalán nem szabad összekeverni, ha valaki a demokratikus rendszer keretei között rosszul kormányoz – akár súlyos hibákat is elkövetve –, azzal, ha valaki tudatosan, sőt, elég ügyesen leépíti a demokráciát, éppen azt tartva fő politikai céljának, hogy bebetonozza magát Centrális erőtérként az ellenőrizhetetlen hatalomba.

Ma Magyarországon rég nem a 20. századi jobb-bal felosztás működik, nem a baloldal és az európai értelemben vett jobboldal áll szemben egymással, hanem egy fokozatosan diktatúrába csúszó illiberális rendszer hívei és kiszolgálói, illetve a demokraták tábora, amelyben egyaránt vannak baloldaliak, liberálisok, zöldek és – igen! – jobboldaliak is. Meg persze ügyes és ügyetlen, tiszta és némileg sáros politikusok – de ez most másodlagos. A lényeg, hogy mindannyian ragaszkodnak a demokratikus rendszerhez.

A Momentum Mozgalom párt másik nagy tévedése, hogy bedől a fideszes propagandának és részben magáévá teszi annak szövegeit. Ide sorolom az intenzív gyurcsányozást, a valójában Orbánék által szervezett „2006-os őszi események” értelmezését. De ezeket most nem részletezném, sokszor írtunk már róluk.

Az viszont enyhén szólva is durva, hogy megkérdőjelezik a baloldal nemzeti elkötelezettségét, átvéve azt a fideszes lózungot, hogy a baloldalnak nincs pozitív nemzetképe. Nem kell ezt sokat turbózni, hogy eljussunk a nemzetietlen, vagy akár a ma már naponta pufogtatott hazaáruló jelzőhöz.

A minősítéshez a Momentum egy érvet hoz fel: a 2004-es népszavazást a kettős állampolgárságról. Megfeledkezve két apróságról. Először is arról, hogy ebben a kérdésben a baloldal nem volt egységes. Másrészt arról, hogy a határon túli magyarok állampolgárságát ellenzőknek valójában nem magával az állampolgársággal volt bajuk – már csak az uniós tagság miatt sem –, hanem attól tartottak, hogy a Fidesz majd – akkori ígérete ellenére – szavazati jogot is ad az állampolgárság mellé, ami persze meg is történt. Más kérdés, hogy a baloldali pártok ezt akkor nem tisztázták, ami nagyon komoly hiba volt.

Szóval, szerintem jó volna, ha a Momentum megértené a mai helyzetet és egyértelműen a Fidesz-rendszer leváltását tekintené fő feladatának. Ha ezt elmulasztja, még a végén akár akaratlanul is besegíthet Orbán G. Viktornak.

Csak nehogy azt kelljen majd írniuk a Facebookra, hogy „Kis lépés a Momentumnak, nagy lépés a Fidesznek”.

Párttá alakult a Momentum

Bővebben ...

Raskó György: Paks 2 helyett inkább a falvakat élesszék újjá

Részletek

Készült: 2017. március 04. szombat, 22:46

Találatok: 2493

Értelmetlen óriás beruházások helyett a vidék megmentésére kellene fordítani az ország erőforrásait - mondta egyebek mellett a Népszavának Raskó György agrárközgazdász. Paks 2 és a Budapest-Belgrád vasútvonal is felesleges beruházások. A szakember szerint nem a miniszterelnök által hangsúlyozott etnikailag homogén társadalom a megoldás, hanem a befogadás.

- Nem lettünk a vas és acél országa és egyelőre az újraiparosítás sem látszik sikertörténetnek. A mezőgazdaság viszont továbbra is meghatározó szerepet tölt be Magyarországon. Milyen állapotban van jelenleg?

- A magyar agrárium összességében, köszöni szépen, jól van. Az uniós csatlakozás óta pedig aranykorát éli. Rendkívül nagy mértékben javult a jövedelmezősége.

- Mi az eredője ennek az arany kornak?

- Az eredője az uniós támogatás. Jelenleg a magyar mezőgazdaságban a megtermelt jövedelemnek éves átlagban 70-80 százaléka származik a közösségi támogatásokból. Ezek nélkül a nulla felé tartana a jövedelmezőség.

- Hasonló mértékű a függés a versenytársaknál is?

- Rajtunk kívül az osztrákok és a görögök vannak ilyen erős függésben a brüsszeli pénzektől. Hasonló a helyzet a balti államokban is.

- Görögország esetében még érthető, ismerve a gazdasági helyzetét, de Ausztria már kakukktojásnak tűnik ebben a mezőnyben?

- Ennek az a magyarázata, hogy Ausztria nem egy kifejezetten mezőgazdasági ország. Nincsenek nagyüzemi táblák, nem lehet például nagyban termelni gabonát. Támogatás nélkül az osztrák gazdák is jelentős jövedelemhiánnyal küzdenének. A balti országok szintén nem az agrárgazdaságukról nevezetesek. Ha az unió egészét vesszük figyelembe, akkor a közösségi támogatások adják a parasztok jövedelmének nagyjából a 40 százalékát.

- A velünk egy függőségi csoportba tartozó államok az előnytelen mezőgazdasági adottságaik miatt kényszerülnek a brüsszeli "infúzióra", de Magyarországon éppen ellenkező a helyzet. Velünk mi lehet a gond?

- A közvetlen uniós támogatások döntő részben a szántóföldi növények termesztéséhez vannak rendelve. Nálunk rendkívül maga a szántóföldi növények aránya a kertészethez, állattenyésztéshez képest. Ezért kapunk mi más országokhoz képest relatív sokkal nagyobb támogatást.

- S ez miért baj?

- Nem baj, csak éppen azért, mert főleg olyan ágazatokkal foglalkoznak a hazai termelők, amelyek kevés élő munkát igényelnek, ezért viszonylag kevés embernek nyújtanak megélhetést.

- Mi vár akkor a magyar agráriumra, ha 2020. után érdemben megváltozik az uniós agrártámogatási rendszer?

- Ha a mezőgazdaságnak szánt támogatások jelentős mértékben lecsökkennek - bár ennek nem látom igazi veszélyét -, az éppen azokat az országokat érintheti nagyon érzékenyen, amelyek most is erősen függnek ezektől a pénzektől. Ilyen ország Magyarország is. Azok a kisebb gazdaságok, amelyek ma még az uniós támogatások miatt életben vannak, amint elapad ez a forrás, azonnal felhagynak a gazdálkodással. A birtokuk a nagygazdákhoz kerül, hiszen a társaságok nem vehetnek földet. Az agrártársaságok pedig a foglalkoztatottak jelentős részét kénytelenek lesznek elküldeni. A földbérleti díjat fizetniük kell, költségtakarékosan kell gazdálkodniuk.

Bővebben ...

A 89 forintos lecsókolbász országa

Részletek

Készült: 2017. március 04. szombat, 03:19

Találatok: 2104

Óriásplakát terpeszkedik a hipermarketet is rejtő plázával szemben, rajta egy bolthálózat reklámja bujtogat, hogy most vásároljak náluk. Tíz deka lecsókolbászt adnak 89 forintért.

Ilyenkor rohadt nehéz büszkének lenni bármire, irgalmatlanul nehéz nem mások helyett is szégyenkezni. 

Minden Egyes Eleme a plakátnak az üvölti, hogy ELRONTOTTUK! Eleve az a termék, ami ott satnyul a plakáton, ugye. Ez a szemétszafaládé, ez a hulladékhurka, ez a furcsán narancssárga, bizonytalan összetételű féregnyúlvány-nyesedék, ez egy kollektív szégyen. A híres magyar gasztronómia, a pompás magyar alapanyagok, mi? Miféle maradék izékből lehet összerakva, ha kilóját 890 forintért legyártották, elszállították a boltba, és még plakátra is tették; ja, és 27% áfát is belekalkuláltak? 

A kekeckedők kedvéért: igen, lehet ehető lecsókolbászt csinálni. De nem ennyiből. Száz éve a virsli és a parizer is prémium ételnek számítottak, de akkor azokat még nem takonyból (hivatalos nevén mechanikusan szeparált húspépből) készítették. 

Ma viszont esetleg a hulladék lecsókolbásszal (illetve a mögötte álló, tömeges szegénységgel, összetöpörödéssel) is foglalkozhatna a magyar kormány, mielőtt azon hupákol már féltucat miniszter és államtitkár, hogy a nemzetközi mogyorókrém az ugyanolyan kellemes textúrával bír-e Budapesten, mint Nápolyban, meg hogy milyen sört tiltsanak be Hódmezővásárhelyen a romániai sörgyártásra reagálva. 

Ugyanis, és ez a másik szégyen, hogy ma egyre többen vannak, akiknek rohadtul mindegy ám, hogy a márkás mogyorókrém meg a csokitábla milyen összetevőkből áll, hiszen se így, se úgy nem érinti, mivel nincs rá pénze.

Ahogy se csíki, se csillagos sörre. Dobozos sörimitátumra, pillepalackos, alsópolcos műborra, meg lecsókolbászra van. A 89 forintosra. És figyeljünk minden elemre: a hirdető a tízdekás árat írja ki a plakátra, nem a kilósat - ez pedig azért fontos, mert gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy tudja, ebből az olcsó borzalomból is csak tízdekánként vásárol az átlagmagyar. Az, akivel ezermilliárdokat akartak kifizettetni olimpiára, ne feledjük. Az, akit halszagú Magyarország-dáridóval győzködtek arról, hogy micsoda győzelmet és felemelkedést hozott 2010 fülkeforradalma. Az, aki milliárdos üveghidat kell finanszírozzon a semmi közepén. 

Itt az ideje beismerni, hogy ezt elrontottuk. Eltagadhatatlan a hét éve kormányzó társaság kiemelt felelőssége, de ne mentsük fel magunkat, magyarokat azzal, hogy egy szűk bűnözői kör kizárólagos hibájává hazudjuk a közelmúlt történelmét. Pláne, hogy ha egy poszt-Polt időszakban majd eljár a hatóság velük szemben, a pártucat döntéshozónak kiosztott szabadságvesztések után is itt fogunk állni mintegy kétmillió olyan honfitársunkkal, akik többször is ezt választották. Szóval ez egy közös ügy. Mind hibásak vagyunk, hogy az éhhalálhoz sok, de az emberhez méltó élethez kevés közmunka is kiváltsággá lett, hogy evidencia a romlás, a visszacsúszás, hogy amikor kirakják a lecsókolbász mellé a másik plakátot, miszerint Magyarország erősödik, akkor mind hiányoljuk a kiegészítést, hogy "korrupcióban".

Az óriásplakátra rakott, 89 forintos lecsókolbász országa lettünk. Erre pedig nem válasz az, hogy Orbán, takarodj. Hogyne, a kormányváltás szükséges előfeltétele a változásnak - de pont ez a változás nem fog bekövetkezni, ha céllá tesszük az eszközt. Milliók vágyakoznak arra (és mondok egy meglepőt: a beborultan szektás, és/vagy a húsosfazék közvetlen közelében állókat kivéve még a fideszesek is), hogy legyen végre JÓ. Hadd érezzük és tapasztaljuk végre, hogy ma jobb élni, mint tegnap volt. 

Bővebben ...

Megvárják, ameddig lövöldözni kezd, vagy elég, ha megharapja a takarítónőt?

Részletek

Készült: 2017. március 03. péntek, 06:09

Találatok: 1695

Ideje lenne – bár már tegnap is késő lett volna – kötelező vizsgálatnak alávetni minden olyan közhivatalt ellátó személyt, aki akár egyetlen fillér közpénz, illetve életek, sorsok alakítása felett diszponál. Ez nem aljas támadás, nem gonoszság, hanem teljesen jogos elvárás. Ha úgy tetszik, önvédelem.

Valakik a Magyar Nemzeti Bankot szerették volna felhasználni arra, hogy bankpánikot keltsenek Magyarországon 2015 áprilisára (…) egy olyan nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységhez illeszkedik, ami 2014 őszén indult el (…) egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, föl akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt.

Igen, ezeket a mondatokat Matolcsy György nyomta ki magából a február 22-i parlamenti beszámolójában. Mint kiderült, egyetlen egy szó sem bizonyítható, az pedig eléggé valószínű (már az elhangzáskor is az volt), hogy az egészből semmi nem igaz. Ezt az index.hu írta meg a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szerdai ülését követően. Mondjuk én akkor lepődtem volna meg, ha bármi is bizonyítást nyer.

Az azonban feltétlenül aggasztó és ideje lenne elkezdeni izgulni miatta, hogy a jegybankot egy olyan ember vezeti – súlyos milliárdok fölött diszponálva – aki vagy hazug, vagy paranoiás, vagy egyéb mentális betegségben szenved, vagy ezeket kombinálja. És itt most nem Matolcsy erkölcsi kicsinységéről beszélek – pedig akár arról is lehetne, mert aki éveken át képes hazudni annak az embernek, akinek hűséget fogadott, az bármikor, bárkinek, bármiről képes hazudni – és még csak nem is a sutyerák, pitiáner ügyeskedéseiről, amikor közpénzből fizette a szeretőjét és annak rokonságát. Az egy dolog, hogy valaki morális romhalmaz – és erre is érdemes lenne jobban odafigyelni -, de amikor eléggé egyértelműen kiderül, hogy ugyanez a valaki mentálisan is – fogalmazzunk szépen – kihívásokkal küzd, akkor én nem tudom, hogy mire van még szüksége akár a társadalomnak, akár a felettes szerveknek. Megvárják, ameddig lövöldözni kezd, vagy elég, ha megharapja a takarítónőt?

Hinni nem akarom, hogy ne legyen természetes dolog ilyen pozícióban megfelelő szakorvosi vizsgálat. Éppen elég aggasztó dolog, hogy nyílt titok: Matolcsy György retteg a nyolcas számtól, de például az emberektől is, ezért kellett megszüntetni a látogatóközpontot. Egyéb vonalon sem lehet minden rendben körülötte, mivel saját testőrséget állított fel, vásárolt számukra annyi kézifegyvert és töltényt, amivel egy kisebb banánköztársaság egészen jól elháborúzgatna egy darabig. Kérdezni nem lehet – illetve a parlamentben lehet, csak válaszolni nem hajlandó, már amennyiben a blöffblöffblöff című kukorékolást nem minősítjük válasznak. És ne minősítsük, mert nem az.

Az áldott, békés bejglit mindenkinek, illetve a japán-magyar közös ősök bizonyítása a csecsemők seggén lévő – vagy nem lévő – piros pöttyök segítségével, szerintem mindenkinek megvan. Ha végigtekintünk Matolcsy György emberi kvalitásain, szakmai munkásságán és komolyanvehetőségén, erkölcsi tartásán és hozzáadjuk ezeket a se nem apró, se nem megnyugtató részleteket, joggal eshetünk pánikba.

Bővebben ...

Megvalósulhat Orbán álma - Feladta a labdát Brüsszel

Részletek

Készült: 2017. március 02. csütörtök, 01:24

Találatok: 2216

Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke felvázolta az EU jövőjére vonatokozó lehetőségeket az Európai Parlamentben szerdán, amelyet a tagállamok vezetői a római uniós csúcson vitathatnak meg, a Római Szerződések 2017. március 25-i hatvanadik évfordulóján.

Még Juncker beszéde előtt kiszivárgott dokumentumokból lehetett tudni, hogy az Európai Bizottság elnöke öt hosszú távú fejlődési utat vázol fel az EU maradék (brexit utáni) 27 tagállamának.

Ezek egy teljes föderális Európától egészen egy laza szabadkereskedelmi övezetig terjednek. Juncker azonban azt már jó előre egyértelművé tette, hogy a tagországok vagy több eszközt, több kompetenciát adnak át az uniónak, vagy ha nem, akkor ne várják el, hogy az majd megoldja problémáikat.

Juncker az európai parlamenti felszólalásában hangsúlyozta, hogy az EU jövőjével kapcsolatban általában több vagy kevesebb EU-ról beszélnek, ez azonban a dolgoknak túlságosan leegyszerűsített megállapítása.

A fehér könyv megvizsgálja, milyen változások előtt áll Európa a következő évtizedben, az új technológiák társadalmat és munkahelyeket érintő hatásától kezdve egészen a globalizációval kapcsolatos kétségekig, a biztonsági aggályokig és a populizmus térnyeréséig. Egyértelműen kimondja, milyen választás előtt állunk: sodródunk az árral, vagy a magunk hasznára fordítjuk ezeket a folyamatokat, és élünk a bennük rejlő új lehetőségekkel.

Európa népessége és gazdasági súlya csökkenőben van, míg a világ más részeié nő. Tagállamaink egyike sem lesz akkora 2060-ra, hogy kitegye a világ népességének akár 1 százalékát, ami akár nyomós érv is lehetne az együtt maradás mellett, hiszen együtt többet érhetünk el - emeli ki az Európai Bizottság közleménye. Miközben Európa jóléte kedvező hatással van az egész világra, ez a jólét továbbra is azon múlik, mennyire marad nyitott Európa és milyen erős kapcsolatokat tart fenn partnereivel.

A dokumentum által felvázolt szcenáriók a következők:

• "Az eddigiek folytatása": a 27 tagú Európai Unió az eredményközpontú reformprogramjának végrehajtására koncentrál, amelyhez a bizottság Új kezdet Európa számára című 2014-es programja, valamint a 27 tagállam 2016-os Pozsonyi nyilatkozata szolgál alapul. Ez azt jelenti egybek mellett, hogy 2025-ig a fókusz továbbra is a munkahelyteremtésen, a növkedésen és a beruházásokon lesz az egységes belső piac megerősítésével, valamint a digitális gazdaságba, a közlekedésbe és az energiaipari infrastruktúrákba történő beruházásokkal. További lépések történnek az euró megerősítésére, a terrorizmus elleni harc annak függvényében halad előre, hogy a tagállamok mennyire hajlandóak együttműködni. A tagállamok döntenek a pénzügyi szolidaritás kérdéséről és arról, hogy az EU-nak legyen valamilyen védelmi képessége. Ebben az esetben a tagállamok "közös hangon beszélnének a külpolitikában", aktívan keresi a lehetőséget az EU a világon a kereskedelmi megállapodásokra - akárcsak most. A hatáellenőrzés főleg a tagállamok felelőssége lenne. A bizottság ezzel kapcsolatban azonban arra is figyelmeztet, hogy a határvédelemben folyamatos fejlesztések szükségesek a jelentkező kihívások kezelése érdekében. Ha ez nem történik meg, akkor néhány tagállam fettarthatja a célzott belső ellenőrzéseket. Ennek a szcenáriónak az előnye az lenne, hogy a közös célokra alapozott pozitív cselekvési terv továbbra is eredményeket hoz, az állampolgárok jogait az uniós jog továbbra is garantálja. A 27-ek egysége szintén megmarad, de a főbb viták továbbra is nagy kihívások elé állítják őket. A papíron megjelenő ígéretek és az állampolgári elvárások közötti különbséget csak egy kollektíven elhatározott, közösen kivitelezett megoldás oldhatja fel.

Bővebben ...

Orbán nagydolgozik

Részletek

Készült: 2017. március 01. szerda, 01:43

Találatok: 1874

Orbán Viktor miniszterelnök, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György jegybankelnök és Parragh László MKIK-elnök részvételével zajlott kedden a Gazdasági Évnyitó. Megvilágosodtunk végre, ami nem is csoda, ha a minőségi előadók névsorát szemügyre vesszük, csupa-csupa nemzetközi szaktekintély.

Persze könnyű nekik, hiszen a miniszterelnök irányt mutat, miként hajdan Ceaușescu tette, nekik pedig csak végig kell menni a fényesre nyalt csapáson, alátámasztva a miniszterelnöki bölcsességeket, melyek száma végtelen.
Bár a hála nem politikai kategória, mindahányan jól tudják, hogy nincs a világon még egy olyan államszervezet, melyben ők hasonló pozíciót kaphatnának, ezért hát elemi érdekük, hogy a gazdaállat jól érezze magát, ők pedig zavartalanul élvezhessék az életet.

Hogy a szolgák miről csacsogtak, az szinte mindegy is, a lényeg a kormányfői kinyilatkoztatás volt.
Az étteremben sem érdekel senkit, hogy mi a véleménye a kuktáknak az étolaj minőségéről, a séf véleménye érdekes a libáról, hiszen ő írja alá a fizetési jegyzéket, tehát véleménye sokkal fontosabb még a zavaró tényezőt képező vendégek véleményénél is.
De aggodalomra semmi ok, egybehangzó véleményük szerint a magyar gazdaság teljesen rendben van, már majdnem puma.
A miniszterelnök persze kissé óvatosabban fogalmaz, szerinte a helyzet nem jó, a helyzet biztató, a mostani állapotot el is lehet rontani.
A prognózistól kivert a hideg veríték, merthogy ezidáig látható volt, hogy a magyar gazdaság egy olyan autóbusz-roncsra hasonlít, mely lefelé rohan egy lejtőn, de a sofőr még berreg és tekergeti a kormányt, erre most kiderül, hogy a kormány olyan, mint a hajdani körhintán a kisautóban - tekergetheted, de minek?
Miután magyar gazdaság gyakorlatilag nem létezik, ez az egész arra emlékeztet, mint amikor a halott ágya felett konzíliumra gyűlik össze a főorvosi stáb, és optimista nyilatkozatokat ad ki - a néhai Lajos bácsi kicsit büdös ugyan, de van még remény, majd adunk neki nagy feladatokat és felpattan, mint a rugós-krampusz a dobozból.

Merthogy az olimpiai álmok bukása után itt ülünk nyakig a kishitűségben, ilyen mentalitással soha nem fogunk kitörni a közepesen fejlett országok csapdahelyzetéből, maradunk örökre középhatalom, ami helytelen, hiszen országunkban benne van a nagyhatalmi státusz lehetősége, csak élni kellene vele.
Nagy álmok kellenek, nagydolgozzunk hát bátran, az eredmény mindent megér majd!
Tíz pontban foglalta össze, mi a teendő,  majd mind a tíz ponton végigment, és amelyiket megemlítette, azt teljesítettnek is vette, jóllehet leginkább csak a bankszektor államosítására lehet büszke, mely azzal jár, ha bármilyen gond mutatkozik, hát majd fizethetsz te, kedves adófizető, és ebben a rendszerben bármilyen gond bármikor adódhat.
Amúgy meg a munkaalapú társadalmat favorizálta, szavaiból az derült ki, hogy fogalma sincs arról, merre megy a világ és miért spekulálnak sokat egy mindenki számára járó alapjövedelem bevezetéséről.
Láthatólag meg van győződve arról, hogy a világ a kényszermunka-alapú társadalom felé tart, emellett nagy szükség van a kamarák áldásos tevékenységére is, de hát ezt már Benito Mussolini óta mindenki tudja, ugye...

Mindenesetre a rendezvény remekül sikerült, megtudhattuk, hogy Magyarország egy tiszta, zöld ország, továbbá etnikailag homogén, habár a cigókkal állandóan baj van, például van egy kommunisztikus, szocialisztikus, gyurcsányisztikus gondolkodás, hogy adjunk mindenkinek alapjövedelmet - mondta. 
Magyarországnak az etnikai viszonyai bonyolultak, ezért ez egy nem könnyű kérdés, mondá sajátos bájjal.

Bővebben ...