- Részletek
-
Készült: 2015. május 09. szombat, 22:10
-
Találatok: 1651
A Költségvetési Tanács egy hét alatt elkészítette véleményét a kormány 2016-os költségvetési törvényjavaslatáról. A KT által csütörtökön nyilvánosságra hozott anyag alapján a jövő évi büdzsé néhány további fő számát is megismerhettük. De ennél sokkal érdekesebb, hogy a testület - a kormány számára súlyos következményekkel járó - véleményt alkotott az idén januárban életbe lépett adósságképlet teljesüléséről. Ezek szerint ugyanis a kormány a stabilitási törvényben szereplő adósságképlethez nem tartja magát, legalább 700 milliárd forintos megszorítást kellene végrehajtson jövőre, ami negatívan érintené az egész gazdaságot. Ezért a háromfős testület a Matolcsy György által még 2011-ben kidolgozott adósságképlet megváltoztatását javasolja. Most már kényszerhelyzetben van a kormány - erre pedig már korábban rámutatott a Portfolio.
Nincs ellenvetés, de!
A Költségvetési Tanács április 30-án kapta kézhez a 2016. évi költségvetési törvényjavaslat dokumentumait, majd május 8-i ülésén megtárgyalta az erről alkotott véleményét, amit nyilvánosságra is hoztak (az eredeti dokumentum itt elérhető).
A Tanács véleményének már a legelején leszögezi, hogy a költségvetés korai elfogadása miatt a szokásostól eltérően több adatot nem tudott figyelembe venni véleménye kialakításakor.
Véleményében megállapította, hogy a 2016. évi költségvetési törvényjavaslat tervezetének hitelességével vagy végrehajthatóságával kapcsolatban nincsenek alapvető ellenvetései, azonban azt is megállapította, hogy a tervezet nem felel meg a stabilitási törvényben foglalt adósságképlet előírásának, ezért a képlet módosítását javasolja.
Dicséret is van
A Tanács úgy ítéli meg, hogy a 2015. évi költségvetés várható teljesülését a 2106. évi törvényjavaslat tervezete összességében a kormányzati makrogazdasági prognózissal összhangban vette figyelembe a 2016. évi költségvetési előirányzatok bázisaként. A gazdasági növekedés 2015-ben 3 százalék körüli lehet, ami segíti a központi költségvetés bevételeinek teljesülését és az idei 2,4 százalékos hiánycél tartását. A 2016. évi költségvetés 2,5 százalékos gazdasági növekedésre épül, amely a jelenlegi ismeretek alapján konzervatív értékeléssel megalapozottnak tekinthető - olvasható a dokumentumban.
A tanács véleménye szerint a költségvetési javaslat alapjaként figyelembe vett gazdasági és államháztartási folyamatokat akkor lehet maradéktalanul fenntartani, ha a befektetői bizalom, a nemzetközi konjunktúra javul, a gazdasági növekedés erős marad, egyúttal a 2015-re felfutott beruházási ráta 2016-ban nem mérséklődik jelentősen az uniós források átmeneti csökkenése ellenére, többek között a jegybanki hitelprogrammal támogatott kkv szektor bővülése révén...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 09. szombat, 04:19
-
Találatok: 1738
A vasárnapi zárva tartás nyomán valóban nőtt a kiskerforgalom, de ez csak a szokásos tavaszi élénkülés, továbbá - és ez a rossz hír - a korábbi években mértnél sokkal gyengébb. A nyitva tartási tilalom az élelmiszer-kereskedelmet várhatóan nem érinti komolyan, de a textil-, bútor- és iparcikk-boltok a vesztes oldalra kerülhetnek. A plázastop-törvény viszont nem veti vissza a fejlesztéseket.
A négymillió hazai háztartásból a GfK felmérése szerint 1,12 millió szokott szombaton élelmiszert vásárolni, közel 900 ezer pedig a hét utolsó napján - mondta a GfK Hungária ügyvezető igazgatója a BGF kereskedelmi konferenciáján. Kozák Ákos szerint a hipermarketeknél és diszkontoknál volt hagyományosan erősebb a vasárnap, ezek a boltok hosszabb távon a vesztesek közé kerülhetnek. A fogyasztók a vásárlásaik áttervezésével reagálnak, nagy kérdés viszont, hogy mi lesz a nem tervezett, impulzív vásárlások sorsa, illetve a bútor- és textilkereskedelemé, ahol szintén erősebbnek számított a vasárnap. Az élelmiszer-kereskedelemben ugyanakkor nem várható érdemi csökkenés a GfK prognózisa szerint - ez volt a tapasztalat Horvátországban is, ahol rövid ideig élt egy hasonló tilalom -, viszont textil-, bútor- és iparcikk-kereskedelemben elképzelhető a visszaesés.
Csak egy-két olyan hétvége volt, amit ne torzított volna valamilyen más esemény, azaz nemigen voltak a zárva tartással tisztán érintett vasárnapok, így nehéz egyelőre megítélni a szabályozás hatását - fogalmazott Balatoni Judit, a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetségének főtitkára. (Korábban az NGM helyettes államtitkára - konkrét adatok ismertetése nélkül - azt állította, hogy még nőtt is a forgalom március 15. után, az időközben megszellőztetett adatokat lásd a keretes írásban.) Az is ki fog derülni a következő hónapokban, hogy mely napokon érdemes megtartani a hosszított nyitva tartást.
Megvan az adat - nem kellene örülni
A kiskereskedelmi forgalom valóban nőtt március 15. után a megelőző időszakhoz képest - ismerte el a kormány által ezidáig konkrét adatok nélkül jelzett trendet Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. A szakember az eddig nem publikált adatokat ismertetve elmondta: a vasárnapi zárva tartási tilalom március 15-i lépését megelőző héten a heti átlagos forgalom 140 milliárd forint volt, ami utána 150 milliárd forintra emelkedett. A dolog nem kis szépséghibája az, az elmúlt években a március mindig növekedést hozott februárhoz képest, méghozzá általában 15-20 százalékos nagyságút, amihez képest az idei bő 7 százalékos többlet inkább kiesést takar. Vámos hozzátette: a létszámcsökkentések már meg is indultak a kiskereskedelemben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 07. csütörtök, 20:22
-
Találatok: 1574
A javuló gazdasági környezet ellenére az emberek többsége még mindig nem érezheti a bőrén a javulást, miközben a régió többi országától való leszakadásunk sem csökken. Ennek igen egyszerű magyarázata az, hogy hiába a kedvező 2014-es év, ennek ellenére a magyar gazdaság teljesítménye még mindig nem érte el a válság előtti szintet.
Ez természetesen nem csak a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika eredménye, hiszen a gyurcsányi gazdaságpolitika ugyanúgy megbukott, amikor a magyar gazdaság 2009-ben az egyik legnagyobb visszaesést könyvelte el Európában.
A történetben viszont az a legaggasztóbb, hogy annak ellenére, hogy Magyarország egy felzárkózó ország, nemhogy nem sikerült a nyugat-európai szintet egy kicsit is megközelíteni, a régióban is egyre jobban leszakadtunk. Miközben a legtöbb régiós ország szisztematikusan közeledett az uniós átlaghoz, addig Magyarország 2005 óta az EU28 teljesítménye alatt teljesített. Az elmúlt 6 év szintén hozott hideget, meleget, összességében pedig csupán arra volt elegendő, hogy megközelítsük a válság előtti szintet.
A kétezres évek közepéig csak Csehországban volt magasabb az egy főre eső GDP a kelet-európai térségben, azóta sorra húznak el mellettünk a régiós országok. Jelenleg már nem is Csehországgal, Szlovákiával vagy Lengyelországgal versenyzünk, hanem Romániával és Bulgáriával.
Még nem értük el a válság előtti szintet
Annak ellenére, hogy 2014-ben 3 százalék felett emelkedett a gazdasági teljesítmény, és idén is 3 százalék körül alakulhat a GDP-növekedés, még nagyon elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy a gazdasági problémákat sikerült megoldani. Valójában az elmúlt 6 év (ebből 5 évben már a Fidesz kormányzott) csupán arra volt elegendő, hogy megközelítsük a válság előtti gazdasági teljesítményt, csak idén sikerülhet megugrani azt. Ez már csak azért is problémás, mert Magyarország egy felzárkózó országnak számít, ami azt jelenti, hogy normális gazdasági körülmények között a gazdasági teljesítménynek a fejlett országok szintjéhez kellene konvergálnia.
Bár a konvergencia módja és sebessége körül számos vita van, az azért világosan látható, hogy ha egy országban az ellátó rendszerek jól működnek, a világgazdaságban konjunktúra van, az ország gazdaságpolitikája jó, és a jó tőkevonzó képesség adottságnak tekinthető, akkor egy felzárkózó országnak nagyobb növekedést kell felmutatnia, mint egy fejlettnek. Még akkor is, ha erőforrásszegény, mivel a természetes erőforrásokban gazdag országok sokszor arra a tévútra lépnek, hogy felépítenek egy homogén, aszimmetrikus gazdasági rendszert, ami egy ideig jól működik, aztán az első sokkhatás súlyos károkozat okoz.
Magyarország sok szempontból "átlagos" országnak tekinthető, de a régió országai, adottságaikat tekintve, nem emelkednek ki hozzánk képest. Ennek ellenére mégis azt lehetett tapasztalni, hogy az elmúlt 10 évben sorra elhúztak mellettünk ezek az országok. Két évvel ezelőtt már megírtuk, hogy Magyarország 10 évet vesztegetett el, és bár azóta sokat javult a gazdasági helyzet, mégsem sikerült kicsit sem felzárkóznunk.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 06. szerda, 23:22
-
Találatok: 1779
Mosolyogj, köszönd meg, légy hálás és alázatos. Emberkisérlet Mária országában.
Hegedűs Zsuzsa szimpatikus asszony. Orbán Viktor főtanácsadója, a "Minden Gyermek Lakjon Jól" Alapítvány elnöke. Éppen a napokban láttam valamelyik tévécsatornán, ahol elméletileg vitapartner, gyakorlatilag kinyilatkoztatói státuszban pompáskodott. Sikerült megtudnom tőle néhányszor, hogy ő Franciaországban tanult, élt, dolgozott, de aztán hazajött és megszüntette a gyermekéhezést.
Most nézem a képriportokat a legújabb jótéteményeiről. Egy Székely nevű faluban osztott malacokat a rászorulóknak és mellé egy zsák tápot. Nyilván a "Minden Malac Lakjon Jól" keretében. A malac biztosan jól is lakik, nagyjából egy hétig. Aztán elfogy a táp.
Maga a gondolat, a vetőmag, növendékállat eljuttatása a rászorulókhoz nagyon dicséretes. De nem tudom, mennyire végiggondolt és mennyi valós haszna van. Az előző években csibét-kacsát osztottak. Az előnevelt állatokat Spanyolországból vásárolták, a szállítási költség kicsit magasabb volt, mint a jószágok vételára.
Hegedűs Zsuzsa azt nyilatkozta a sajtónak:
„Legfontosabb kritérium mind a vetőmagoknál, mind a háztáji állatoknál, hogy biók legyenek, hiszen így nem kell rájuk költeni az egyébként is nagy szegénységben élő családoknak. A vetőmagokat nem kell trágyázni, a szabad tartású csibéknek pedig nem kell tápot adni, mert kikapirgálják maguknak az eleséget.”
A nagyon szimpatikus miniszterelnöki főtanácsadó biztosan remekül ért valamihez, de az nem növénytermesztés, nem is állatenyésztés. A "bió" az nem jelenti, hogy valami önellátó csoda lenne. Az csak annyit jelent, hogy nem használtak mesterséges kemikáliákat a termesztés során, illetve az állatok nem kaptak antibiotikumot. A vetőmagnak tápanyag kell, még akor is, ha "bió". Ha sovány a talaj, ahová ültetik, akkor nagyjából semmi nem lesz belőle. Annyi szépséghibája van még a dolognak, hogy a fertőzések ellen nem kezelt vetőmag egy fertőzött talajba vetve ki sem fog kellni, vagy az első betegség elviszi.
A "bió" baromfi sem fog elmenni vadászni élelemre. Ha van honnan és van mit, kikaparja. Persze. De sóderen-agyagon nem él meg, hanem éhen fog dögleni. Persze csak akkor, ha ezt megelőzően nem vitte el valami fertőzés, tyúktetű, hasmenés, vagy hasonló, a "bió" mivoltra fittyet hányó nyavalya.
Félek tőle, hogy a most kiosztott malackák jó része sem éri meg a felnőtt kort, mert sokan talán nem is tudják hová tenni, nem értenek a tartásukhoz, vagy egyszerűen nem lesz pénz a további élelmezésükre. Azokban a családokban, ahol a gyermekek is éheznek, igen kevés moslék képződik ugyanis.
A gondolat tehát jó, minden más nem annyira. Inkább látványelem, mint megoldás. Biztosan jól lehet fotózni a miniszterelnöki főtanácsadó-alapítványi elnökasszonyt, amint megérkezik a majdnem teljes munkanélküliséggel büszkélkedő faluba, kiszáll az Audiból ő és a három kutyusa, majd megmenti a népet. Mint annyi minden, ez is csak máz a semmin. Ha egy ház két fala kidőlt, a tető megroskadt és az egész összerogyni készül, akkor nem az ereszt kell színesre festeni. Szerintem.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 04. hétfő, 21:07
-
Találatok: 1633
A kormány a nagybirtokok arányát húsz százalékban maximalizálná. Orbán Viktor erre vezeti vissza a Simicska Lajossal való ütközetét. A területalapú támogatásokra most kell bejelentkezni, így hamarosan kiderül, mely nagybirtokosokba és mekkorát rúgtak. De veszélyben vannak a kisgazdák is.
„A mezőgazdaság nyolcvan százalékának kisgazda alapokon kell állnia. A nagybirtokrendszer és a kisgazdavilág konfliktusáról van szó” – mondta Orbán Viktor az Echo Televízióban a Bayer Zsoltnak adott interjúban. A kormányfő arra vezeti vissza a Simicska Lajossal való konfliktusát is, hogy a kormány 20 százalékban maximalizálná a nagybirtokok arányát. De ezzel nem csak az egykori barátnak üzent hadat a kormányfő. Az elmúlt tíz évben ugyanis komoly nagybirtok-csomópontok alakultak ki a mezőgazdaságban.
Aki nem dugta homokba a fejét, tisztában van vele, hogy évről évre Simicska Lajos–Nyerges Zsolt, Csányi Sándor és Leisztinger Tamás érdekeltségei viszik el az országban a legnagyobb támogatási pénzeket. (A K-Monitor friss összesítése szerint e három érdekcsoport 2014-ben összesen közel 16 milliárd forint támogatáshoz jutott.) A miniszterelnök szavai szerint viszont a nagybirtokok súlyát csökkenteni fogják, tegyük hozzá, hogy az ezekhez köthető társaságokat, ahol lehet, ütik-vágják. A támadás azonban nemcsak ellenük, hanem a nagybirtokosoknak kikiáltott mezőgazdasági tömörülések ellen is borítékolható.
A terv nem új. Lázár János, amikor tavaly arról beszélt, hogy az uniós, területalapú támogatások kifizetését 1200 hektár fölött teljes egészében megvonják, éppen hasonló arányú mezőgazdaságot vizionált. Nyilatkozata arról szólt, hogy az eddigi „korrupt” támogatási rendszert úgy alakítják át 2015-től, hogy megerősítik benne a falumegtartó és agrárius jelleget, a kisvállalkozók arányát a mostani 50 százalékról 80-ra tornásszák fel a nagybirtokok ellenében. Az kap segítséget a kormánytól – jegyezte meg –, aki munkahelyet teremt. Hozzátette, hogy az iparszerű növénytermesztéssel foglalkozókat korlátozni fogják, s előnyt élveznek az állattartók és a kertészeti családi vállalkozók.
E mostani fejlemények azt jelentik, hogy a nagybirtokok elleni kormányzati harc már nemcsak vízió, hanem meg is indult, hiszen a területalapú támogatásokra éppen a napokban kell bejelentkezni,
így hamarosan kiderül az is, hogy kibe és mekkorát sikerült rúgni.
Talán éppen azért hozakodott elő ezzel a témával most a kormányfő, hogy felvezesse a hírt: visszavágják a legnagyobbakat.
Az agrárium átalakításának ezzel az irányvonalával azonban több baj is akad. Ez a megközelítés nem nagyon vesz tudomást a piac felépítéséről, és mintha arról is megfeledkezne, hogy a kis- és középbirtokosi réteg tőkeellátottsága ijesztően alacsony. Az egyik forrásunk úgy fogalmazott, hogy az, aki 2015. év elején komolyan hisz a törpebirtokok számának növelésével javítható mezőgazdasági hatékonyságban, versenyképességben, az „hozzá nem értő amatőr”.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 04. hétfő, 08:56
-
Találatok: 1510
Íme, itt áll előttünk teljes pompájában Orbánország, amelynek minden zugában és eresztékében mindenki, aki kapcsolatba kerül a közpénzzel vagy az állam közvetítette uniós pénzzel, lop, csal, hazudik és titkolózik.
Klasszikus eset a harmadik világból: nemzetközi segélyt kap egy ország, de mire a rászorultakhoz jut, nagy részét ellopják, és az ország urait gazdagítja. Amikor régebben ilyesmiről olvastam, kis lenézéssel vegyes elégtétellel gondoltam arra, hogy micsoda primitív népek vannak a világon, bezzeg én nem ilyen országban élek.
Vagy mégis?
Az április 2-i 168 ÓRA egy kitűnő cikkében már-már megszokottá vált esetről számolt be Kardos Ernő. Van benne minden: eltűnt pénz, a törvény szerint is nyilvános adatot titkoló sajtófőnök, hazudozó árubeszerző – egyszóval igazi fideszes buli, haverok és Fanta. (Helyesbítés: Fanta az nincs. És ügyészségi vizsgálat sincs.)
Történt ugyanis, hogy az a rohadt, gyarmatosító Európai Bizottság, annak is az a ronda, bürokratikus nevű Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatósága valami undorító akciót hirdetett a korszerű táplálkozás megismertetésére. Ennek keretében hozzánk vágtak körülbelül 135 millió forintot. Hogy pontosan mennyit, azt nem lehet tudni, mert az akció magyar felelősei titkolják, holott kötelességük lenne nyilvánosságra hozni. Persze ha nyilvánosságra hoznák, akkor rögtön lehetne tudni, hogy ebből mennyit… És hogy hova …
Ebből a körülbelül 135 millió forintból egy éven keresztül 3500 családnak kellene minden hónapban egy ajándékcsomagot kapnia a megismertetésre szánt zöldségekből és gyümölcsökből. Egy-egy ajándékcsomagba körülbelül 3200 forint értékű zöldséget és gyümölcsöt lehetett volna tenni. Ezzel szemben a csomagokat összeállító cégtől 2 euró (kb. 600 forint) értékű csomagokat rendeltek. Hova lett a csomagonkénti 2600 forint, vagyis az összesen 109 millió forint különbözet? Persze biztosan le van papírozva. Nyilván megvannak a számlák a szállításról, az akció reklámköltségeiről, hatástanulmány készítéséről és a Fideszhez közeli bonyolítók béréről. Ennyiben biztosan különbözünk a harmadik világbeli diktatúráktól. Ott nem papíroznak, csak zsebre vágják a pénzt. De azért érdemes összegezni: az Európai Bizottságtól kapott pénz 26 százaléka ment a csomagokra, vagyis az eredeti célra, és 74 százaléka nem tudni, hova. Érdemes hát titkolózni!
Így aztán nem csoda, hogy a megismertetésre szánt zöldségek és gyümölcsök között nem volt sem brokkoli, sem padlizsán, sem spárga, sem jégsaláta, sem cukkini, sem rukola, sem narancs, sem banán, sem papaja, sem mangó. Az első hónapban kiosztott csomagban volt egy rohadt negyed tök és három cékla, a márciusi csomagban pedig négy szál újhagyma és egy kiló alma. Ez minden bizonnyal kimeríti az arcátlanság (vagy ha fideszfülnek jobban tetszik: a pofátlanság) szótári jelentését.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 02. szombat, 21:22
-
Találatok: 1743
Attól, hogy egy hazugságot sokszor és hangosan ismételgetnek, még nem válik igazsággá.
A Don kanyarban nem hős magyar katonák vívtak honvédő háborút a hazánkra támadó ellenséggel, hanem az ország akkori vezetésének, főként Horthy Miklós kormányzónak a felelőtlenségéből és cinizmusából következően, szerencsétlen áldozatokat küldtek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csaptok ellen a biztos halálba. Határainktól sok ezer kilométernyire, megfelelő fegyver, az életben maradáshoz szükséges felszerelés nélkül.
2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség, Ha sokszor elmondják, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazság legyen belőle. Akik látták, mi történt szeptemberben a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, s mernek még emlékezni a megrázó képekre, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett vandálok, kirakatokat törtek, fosztogattak, és azt is tudjuk, hogy a tankot elkötő öregúr sem békés szándékkal érkezett.
Lehet sikertörténetnek beállítani a 2010 óta tartó ámokfutást, fülkeforradalomnak hazudni a megtévesztett választók szavazatát, ám ettől a lényeg nem változik: a munkahelyek száma nem nőtt, hanem csökkent, legföljebb a közmunkások beszámításával hazudható többnek valamelyest. A közmunkából azonban nem lesz egzisztencia, a szigorúan őrzött, kivezényelt páriák közül még senki sem talált vissza a munka világába.
A szegénység évtizedek óta nem látott méreteket öltött. Aki látta a fotókat a karácsonykor és húsvétkor ételért sorban állókról, sokáig nem felejti a szívbemarkoló látványt. Az iskolai történelemkönyvekben voltak hasonló felvételek, nyolcvan évvel korábbról – akkor éppen Horthy volt a kormányzó.
A mélyszegénység mára már nem a hajléktalanok kiváltsága: lehet éhezni és fázni úgy is, hogy fedél van az ember feje fölött.
Az egészségügy romokban, az oktatás milliárdokkal megrövidítve, a jogrend már csak nyomokban hasonlít egykori önmagára.
Lehet demokráciának hazudni a diktatúrát, lehet mindennek az ellenkezőjét mondani, mert mindig lesznek olyanok, akik ideig-óráig bedőlnek a számukra szépen hangzó hazugságoknak. Mindig voltak és lesznek olyan önként jelentkezők, akik elhiszik, hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, a csúnya szép.
Hogy a Föld lapos, és négy elefánt tartja a hátán.
A hazugság attól, hogy sokszor és hangosan mondják, legföljebb hihetővé válhat. Igazsággá soha.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 01. péntek, 20:29
-
Találatok: 2418
El tudjátok képzelni, milyen pofát vágtak ezek a hanyatló európaiak, amikor meghallották, hogy halálbüntetés? Egy velejéig korrupt országban halálbüntetésről álmodozik a miniszterelnök. Ennél jobb kombót, keresve se találni ezen az öreg, dekadens kontinensen. Ja, és ráadásul az ország felének nem is volna ellenére. Vicc ide vagy oda, ez még a magyaroktól is durva. Úgyhogy Európának Schulztól Junckerig felakadt a szeme és fel is állt a szőr a hátán Orbán Viktor félreérthetetlen büfögésén. (Igen, értettem: azt mondta, hogy napirenden kell tartani, és nem azt, hogy a május elsejei utáni kijózanodás hevében meg is szavaztatja, mintha csak az alaptörvényről lenne szó.)
Ennek ellenére a szolgálatos, ügybuzgó szócsövek siettek rögtön elmagyarázni, hogyan kell érteni a mi kedves vezetőnk, egyetlen élő istenünk, Orbán Viktor szavait, és miért van megkérdőjelezhetetlen igazság abban, amit mond. Úgyhogy mielőtt az újabb szánalmas pávatáncra rátérnék, álljon itt néhány szervilis, önálló gondolkodásra legfeljebb a színdarab kedvéért és igen ritkán hajlandó, két lábon járó arrogancia magyarázkodása:
Rogán Antalfrakcióvezető: ha egy fiatal eladólányt 22 ezer forintért meggyilkolnak, az embernek automatikusan az jut eszébe, hogy az ilyen ember megérdemelné a halálbüntetést. Legitim a halálbüntetésről szóló vita, mert erről a magyar társadalomnak nem volt módja dönteni. Magyarországon ugyanis nem népszavazás, nem a parlament törölte el a halálbüntetést, hanem az Alkotmánybíróság.
Lázár Jánosminiszterelnökségi miniszter: „Kifejezetten híve vagyok a halálbüntetésnek, ez volna az arányos, visszatartó ereje lenne.” Egyébként meg az egy dolog, miről szólnak a magasztos elvek, és egy másik, hogy mit gondolnak a magyar emberek.
Kovács Zoltánkormányszóvivő: Amikor egy brutális és értelmetlen gyilkosság után a közvéleményt foglalkoztat egy kérdés, a politikának muszáj róla beszélnie. Még akkor is, ha olyan dologról van szó, "amiről, ha úgy tetszik, a jogszabályok, írott és íratlan szabályok alapján sokan azt mondják, hogy nem szabad beszélni”. Kovács Zoltán érdekesnek nevezte, hogy már arról is vita van Magyarországon és külföldön is, egyáltalán szabad-e szóba hozni a halálbüntetést.
Világos, nem? Miközben Európa vérben forgó szemekkel megüzente, hogy márpedig harc lesz, és egyáltalán nem fogják az Európai Unió pénzéből finanszírozni a királyi várba tervezett akasztófákat, ezek testületileg arról beszélnek, hogy a halálbüntetés témája kizárólag a magyar emberek miatt került terítékre. Miután Európa ellentmondást nem tűrően világossá tette, hogy halálkomoly (!) kérdésekkel nem viccelődünk, Orbán és a slepp úgy állítják be a sztorit, mintha a nép akarata, ki nem mondott sóhaja lett volna, hogy egy gyalázatos gyilkosság másnapján a keményen dolgozó János bácsi elkezd a halálbüntetésről álmodozni, és nincs mit tenni alapon, miatta, muszáj beszélni kell róla.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 30. csütörtök, 03:26
-
Találatok: 1825
Hiába kerülnek nyilvánosságra naponta új információk a Quaestor-ügyben, a kérdések gyorsabban szaporodnak, mint a válaszok. Különösen messze vagyunk attól, hogy kiderüljön, hogy milyen konstrukcióban, ki és mennyi közpénzt rakott a bebukott cégcsoportba, illetve hogy a befektetésekről, majd azok kivonásáról szóló döntések meghozói mit tudtak a csoport működésének kockázatairól és pénzügyi helyzetéről. Az üggyel kapcsolatos adatigénylésekre érkezett válaszokból szemlézünk.
Mennyi közpénz volt a Quaestorban?
Az elmúlt napok egyik legabszurdabb brókerbotrányos pillanata az volt, amikor Lázár János kancelláriaminiszter és Borkai Zsolt győri polgármester került a másik szavahihetőségének kétségbe vonásáig jutó ténybeli ellentmondásba arról, hogy állampapírt vagy kötvényt vett-e Győr városa a Quaestortól – illetve, hogy mindezt 825 millió vagy egymilliárd forintért tette-e az önkormányzat.
Igaz, itt legalább Győr dokumentumokkal igazolta, hogy valóban vásárolt államkötvényt a cégtől: részben amúgy olyan dokumentumokkal, amelyeket egy bő héttel korábban adatkérésünkre még nem adott ki, mert – ha jól értjük a nyakatekert érvelést – nem tudta azonosítani, hogy milyen szerződést is kérünk. Pedig ha valóban csak egy szerződés van, akkor ez kis jóindulattal nem lett volna nagyon nehéz.
A győri ügy – amit különösen pikánssá persze az tesz, hogy a befektetés január 16-án, a forint-svájci frank árfolyam beszakadásának másnapján történt – azonban csak egy jele annak, hogy a kormányoldalon még most sem hozott eredményt a brókercégekbe rakott közpénzek utáni hajsza, vagy ha hozott is, akkor sem gondolják, hogy ez a választókra tartozna.
A Tóth Bertalan szocialista országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által adott válasz szerint ugyanis a kormányzati szektorban „a vizsgált teljes időszak [2010-2015] alapján jelenleg is aktív befektetési szolgáltatóknál kezelt ügyletek összértéke mintegy 259 milliárd forint”, de ennek „jelentős százaléka” 2010 előtti ügyletek maradéka, 2002 és 2010 között pedig a szocialista kormányok több mint 300 milliárd forint ügyleti összegben szerződtek brókercégekkel.
A megadott adatokból tehát pont az nem egyértelmű, hogy azok milyen időszakra vonatkoznak, mint ahogy a tárcák hasonló tárgyú válaszaiból sem rajzolódik ki semmi.
| Korábbi cikkeink a brókerbotrányról |
|
|
Bővebben ...
