- Részletek
-
Készült: 2016. április 21. csütörtök, 23:02
-
Találatok: 2023
A Fidesz átlépett egy olyan határt, amikor már annyira nyílt a lopás, hogy egy kormányváltás esetén a nagyon könnyen bizonyítható bűnügyek gyorsan börtönévekké változhatnak - állítja Hadházy Ákos. Az LMP antikorrupciós szakszóvivője szerint bátornak kell lenni, hogy a félelem érzése ne engedje elterelni a figyelmünket arról a folytatólagosan elkövetett, irdatlan nagy értékű csalássorozatról, ami az EU-s pénzek elrablása. Úgy vélte, az összefogás szó nagyon rossz képzeteket rejt magában, de az LMP sosem zárkózott el az együtt gondolkodástól.
- Túl vagyunk a tizedik korrupcióinfón, amelyeken az Orbán-rendszer visszaéléseivel foglalkozik. Lassan kezdhet félni?
- Ma a hatalomnak van oka félelemre. Amiket próbáltak például a népszavazás ellehetetlenítésével, az zavarodottságra utalt. A Fidesz átlépett egy olyan határt, amikor már annyira nyílt a lopás, hogy egy kormányváltás esetén a nagyon könnyen bizonyítható bűnügyek gyorsan börtönévekké változhatnak. Sőt, nem csak, hogy én nem félek, azt látom, hogy megfordult a hangulat és rengeteg adatot kapok civilektől. De hagy idézzem Antall József édesapját: Közép-kelet Európában, ha az embert nem akasztják fel a többi már részletkérdés. Az egzisztenciát el lehet lehetetleníteni, de szerencsére nekem olyan szakmám van, amit nem tudnak elvenni.
Ezelőtt 60 évvel, ha az ember nekiment a hatalomnak, akkor a kínzásoktól félhetett, most lejáratás az eszköz. Tény, hogy kellemetlen, de túl lehet élni, velem is próbálták már. Üzenem, hogy hiába igyekeznek, ugyanúgy fogom csinálni a dolgomat tovább.
- A lejáratásból kapott Juhász Péter is, rögtön azután, hogy elkezdett vizsgálódni a hatvanpusztai birtokkal kapcsolatban.
- Péter szereti a látványos a politizálást, ez nem is baj. A hatvanpusztai terület érdekességeinek feltárásának jót tett ez a figyelem. Ami nekem a gondom ezzel a történettel, hogy Juhász alapvetően nem a lényegre mutatott rá. A terület a miniszterelnök édesapja cégének nevén van. Orbán Győzőről eddig is tudtuk, hogy meggazdagodott a bányáiból. Önmagában az sem újdonság, hogy ott áll két szép nagy kastély. Ami viszont nagyon fontos, hogy ezt a területet Mészáros Lőrinc, gázszerelő bérli évente 15,5 millió forintért 10 éven keresztül. Tehát nagyjából ki fogja fizetni azt amennyibe került. Azt tudjuk, hogy a portás azt mondta újságíróknak, hogyha érdeklődni akarnak, kérdezzék meg a miniszterelnököt. Ismerjük Nárcisz kutya történetét is. Ezekből kiindulva a kormányfő használja a birtokot, de akkor mire fizet 15,5 milliót a miniszterelnök családjának a gázszerelő? Felmerül, hogy ez egy színlelt szerződés, valamit ezzel ellentételez.
- Létezik valamiféle rivalizálás Juhász és Ön között abban, hogy ki tár fel "nagyobb" ügyeket?
- Valóban láthatunk mostanában egy olyan versenyzést, hogy ki az "antikorrupció letéteményese", ebben vannak néha egészen vicces bejelentkezők is. Legutóbb Polt Péter mutatta be úgy magát, mint az antikorrupció élharcosa. Ám egy ilyen rivalizálás nem csak méltatlan, hanem teljesen felesleges is. A korrupciót nem én fogom megakadályozni, sőt nem is Juhász Péter, hanem a társadalom.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 21. csütörtök, 00:35
-
Találatok: 2268
Túl van ez a Kohl-látogatás bonyolítva. Az elemzők értetlenkednek, az átlagolvasó meg pislog, mint vándorliba, mikor Semjént lát - akkor most mi is van? Pedig - szerintem - nem olyan bonyolult dolog ez az egész. Faguriga legyek narancssárgára festve, ha Pocak vitéz ezt a forgatókönyvet képzelte el, mielőtt útnak indult Deutschlandba, ő valami egészen másra számíthatott. Tudta, Helmut Kohlnak vannak fenntartásai Merkel menekült-politikájával kapcsolatban, ezért azt gondolta, hogy a veterán exkancellárral remek duettet adhatnak elő a migráns-politikáról, megerősítve ezzel pozícióit és remek hátteret adva világ - de legalábbis - Európa-megváltó elképzeléseihez. Úgy tűnik, tévedett.
A tévedés oka talán a politikai kultúra és a balkáni kulturálatlanság összecsapásából adódhat, nevezetesen abból, hogy kiderült, hogy ami itthon és a kelet-európai térségben bizton eladható, arra - a megosztó politikára - nem vevő Európa demokratikusabb része.
Így aztán nem is sikerült szembefordítania Kohlt Merkellel, merthogy ez lett volna a cél - Merkel pozíciójának gyengítése és az ellentétek nyilvános felmutatása a német politikán belül.
No lám, Kohl sem támogatja ennek az erőszakos spinkónak az ámokfutását!
De hol nagy a szükség, közel a segítség és ezt aktuálisan Victor Stacheldraht és kis elaborátuma képezi a német nép és Európa számára!
Utóbbi egy olyan javaslatnak készült, melyet nem lehet visszautasítani:
Nagy kár, hogy az akció végére egy kisdiák röpdolgozatának szintjére lett visszaminősítve, olyan javaslattá, megfontolandó ötletté, mely a hálás magyar nép és szeretett Vezérének személyes hozzájárulása egy nehéz probléma megoldásához.
Nincs ezen mit csodálkozni, Orbán populista, míg Kohl még jelenlegi állapotában is ezerszer jobb politikus, mint ez a bánatos pocista valaha is lenni tud.
A populista azt mondja mindenkinek, amit partnere vélhetőleg hallani akar.
Ez általában sikerül is, hiszen ki ne szeretne több pénzt, megvalósulva látni a Kétfarkú Kutya Párt minden program-elemét, csajokat és sört - de néha azért elképzelhető, hogy a populista is téved.
Például olyankor, amikor a partnerét saját magával méri, mígcsak ki nem derül, hogy vannak még Európában politikusok, akik elvi politizálást folytatnak.
Na, azokkal nehéz a helyzet, főleg, ha a választóik nem csak a populista állásponttal ismerkedhetnek a médiából, és az sem lebecsülendő tapasztalat, hogy társadalmuk túlélt már egy Hitlert.
Lássuk be, azért egy Habony a kanyarban sincs egy Göbbelshez képest...
És ez még a jobbik változat arra, hogy az exkancellártól távoztában miért tette le a mi kis harcimarcink a vazallusi nagyesküt Merkel mellett, mikor rájött, hogy kihúzták a lába alól a szőnyeget.
Merthogy rájött, az kétségtelen, hiszen korrigált is azonnal, csak az a baj, hogy mindenki látta a Nagy Pofáraesést, ami nem tett túl jót a Világpolitika Döntő Tényezője imázsnak.
De van egy rosszabb változat is.
A bűnözők politikai karrierje ott szokott rossz irányt venni, mikor valamelyik politikai ellenfelük rájön, hogy a koma zsarolható.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 20. szerda, 01:24
-
Találatok: 2180
De mondhatnánk akármilyen fideszes taknyot is - A legfrissebb felmérések szerint négy és félmillió olyan töketlen honfitársunk van, aki képtelen megállni a saját lábán, mert az Isten pénze nem elég neki, ugyanis két lapáttal szórja hó közben a lehető legnagyobb, elöljáróink számára elképzelhetetlen luxusra, úgymint csirke farhát – vagy uram ne hagyj el, egyenesen csirkeláb – esetleg még tescós parizer meg ilyenek. Nem tudják már a népek, mit csináljanak jódógukban.
Azonban élhetetlenek ezek, és hónap nem telik el, hogy annak végén ne visongnának, mert nincs nekik egy büdös vasuk se. Ideje jött el tehát annak, hogy beiratkozzanak Felcsútra, a PAFC nevű láblabda csapatot működtető gazdasági társasághoz a tanfolyamra, hogyan is kell hatásosan a fogunkhoz verni a garast témában, mert ezt ők tudják, nagyon tudják. Soha nem látott eredményeket produkáltak ugyanis a világ közepén ugyan, de mégis csak egy lófasz faluban a ganaj sűrűjében.
Ami ott folydogál, az maga a csoda. Annak kell lennie, hiszen minden bevett, a földteke más részein működő gazdasági modellnek ellentmondanak az ottani történések Mert azt ugye nem feltételezhetjük, hogy a bőségszaru azért nyílt meg arrafelé, mert a Szűz itt szállott alá, vagy épp, mert a megváltó, nem az ács, hanem a bányász fia ott látta meg a napvilágot. Ezeket a gonosz feltételezéseket elvetve utánajárnánk mi az oknak, ha hagynák, de nem teszik. De lássuk, mit tudunk!
A magyar reformok működnek, ez ugye alapvetés, valamint az is, hogy az unortodoxia igencsak hasznos. Már, akinek. Aszongya, hogy: adott ez az ezernyolcszáz kóbor lelket számláló falvacska, amelynek van egy háromezres stadionja. Vagy azorbánnak, ezen még viták folynak a szájtátik között, mindenesetre ott van, ahogyan a kisvasút is zakatol a homályban. Ebben a fatornyos stadionban láblabdázik a PAFC névre hallgató alakulat, akik mérhetetlen teljesítményét folyamatos lelkesedéssel százak – háromszázak – tekintik meg a helyszínen.
Ez pedig akkora reklámértékkel bír, hogy mágnesként vonzza a dellát. Egy Barca kutyafasza ehhöz képest, aki katalánoknak ennek megfelelően nincs is TAO-juk, és annyit is érnek. Viszont ezeknek itt igen. Lángoktól ölelt kis országunk cégei, gazdasági társaságai és minden olyan alakulata, amely meghallotta az orbáni hívó szót, sehol máshol nem tudja elképzelni a nem közpénzt, csakis itt. Hogy ezek a varázslók éppen készülnek kizuhogni a magyar mennyei bajnokságból, az sem zavar senkit sem, a pénznek, ha szakad, vagy ha törik, ’csútra köll megérkeznie. De nézzük a csodát!
2015-ben a Puskás Futball Kft., amely az első osztályban játszó klubot működtető gazdasági társaság, 259 millió forintos nyereséget realizált. A tavalyi nyereséghez főként az járult hozzá, hogy több mint a duplájára tudták növelni a nettó árbevételt: a 2014-es 706 millió után 1,445 milliárd forint folyt be a kasszába. Az azonban, hogy minek köszönhető pontosan a növekedés, nem derül ki, a kiegészítő mellékletben ugyanis egyetlen szó erejéig sem térnek ki az árbevételek összetételére.
Így megy ez, bizony.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 19. kedd, 06:20
-
Találatok: 2064
Nem. Még a saját indoklása szerint sem. Eltüntetett közpénzek, hibás gazdaságpolitika, brókerbotrányok - ezeket tudja felmutatni Matolcsy György.
Ami járna, az elsősorban sok év börtön, azért ahogyan a rábízott közpénz elvesztette a közpénz jellegét, és bizonytalan tulajdonosi körű ingatlanberuházókat gazdagított. Erre természetesen majd csak akkor fog tudni sor kerülni, amikor a legfőbb ügyész felesége nem havi 5 millió forintért dolgozik a jegybanknak, illetve a legfőbb ügyész és a jegybankelnök nem jár össze kedélyes ebédekre, átbeszélendő a feljelentéseket.
De ha ettől eltekintünk (lehet ettől eltekinteni?), akkor akár érdemes is lehet megnézni, mennyire megalapozott Matolcsy érvelése. Ő ugyanis azt állítja, hogy 2010 óta a magyar állam vezetői sikeres gazdaságtörténelmi tetteket hajtottak vége, és ezért a magyar állam vezetőit meg kell fizetni. Logikailag nem világos, hogy miért kell a jegybankelnököt kiemelni – pl. a nemzetgazdasági miniszterrel vagy a miniszterelnökkel szemben, de inkább koncentráljunk a sikeres gazdaságtörténelmi tettekre.
Annál is inkább, mert néha úgy tűnik, hogy az elvben független elemzők és az ellenzék szimpatizánsai is kezdik elhinni a megállíthatatlan sikerpropagandát. Emögött nyilván megbújik az, hogy sokszor vizionálták valamiféle csődöt vagy válságot, és ezt mindig sikerült elkerülni. De a saját magunk okozta katasztrófa elkerülése önmagában aligha lehet történelmi tett, így próbáljuk inkább azt nézni, hogy hogyan lehet objektíven megítélni a Fideszes gazdasági kormányzat teljesítményét. Amelynek kétségtelenül Matolcsy György a meghatározó alakja nemzetgazdasági miniszterként majd jegybankelnökként is, a politikailag súlytalan Varga Mihállyal szemben.
A makroökonómia alapvető problémája, hogy ellenőrzött kísérletekre nincs lehetőség, így hasonló országok gazdasági folyamatainak összevetésével kell megpróbálnunk megítélni a gazdaságpolitika eredményességét. Én a hasonló történelmi pályát befutó, az Európai Unió perifériáját jelentő visegrádi országokat vettem, kiegészítve a teljes időszakban EU-tag szomszédos országokkal, Szlovéniával és Romániával. A minket legjobban érdeklő mutató a bruttó hazai termék, a GDP megtisztított, reálváltozása. Ez a gazdaság növekedése, meghatározza a fenntartható jövedelmi, fogyasztási szinteket. Ha magas, akkor könnyű munkát találni, növekednek a fizetések, mindenki úgy érzi, hogy előre jut az életben. Ha negatív, akkor elbocsátások és megszorítások követik egymást.
Lássuk akkor a számokat:
A hatországos mezőnyünkből 2010-2015 és a 2011-2015 összesített növekedésben is csak az alsó felébe jutott Magyarország, nem is kevéssel lemaradva.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 17. vasárnap, 08:59
-
Találatok: 2315
Mai rágcsálnivaló: mennyi fizetést kapott eddig Orbán Viktor. Hát na és? Kit érdekel? Bárki megkeresheti az éves nyilatkozatokat, semmi nehézséget nem okoz kiszámolni. Nem ez az érdekes, hanem az, ami nincs benne ezekben a papírokban.
Dokumentumoknak véletlenül sem nevezném, mivel tetszőleges számban és mértékben javítgatható minden következmény nélkül, senki nem ellenőrzi a valóságtartalmát és egy közröhej az egész rendszer. Ráadásul ezzel mindenki tisztában van, még a miniszterek elnökének elszánt rajongói is.
Az érdekelne, ami nem szerepel a kimutatásokban. A miniszterelnök feleségének, Lévai Anikónak hány ingatlan van a nevén? Mekkora földterületek? Miből vásárolta?
A gyerekeik nevén milyen vagyon van? A kedves szülők vagyonosodásával mi a helyzet?
Ráhel és az ő üzleti zseni férje hogy állnak anyagilag?
Hol a korrupció elleni vizsgálat eredménye? Ugyanis amennyiben valaki egy ország legbefolyásosabb embere és egyszemélyben lehetősége van dönteni arról, ki nyeri el az uniós és egyéb pályázatokat, akkor az éppen Orbán Viktor.
Orbán Győző (apa), Simicska Lajos (volt legjobb barát), Tiborcz István (vő), Mészáros Lőrinc (jelenlegi legjobb barát), Garancsi István (másik legjobb barát). Andy Vajna (főzseni) gennyesre, milliárdosra kereste magát az elmúlt években. Köszönhetően a közpénzes és uniós pályázatoknak.
Ezt a világon mindenhol kőkemény korrupciónak hívják, csak Magyarországon szokás természetes dolognak nevezni azt, hogy a miniszterelnök naná, hogy a rokonait és barátait hozza helyzetbe.
Ha valamelyik bíróság zárolná ezeknek az embereknek a teljes vagyonát, az kinek fájna? Ha egy (független) nyomozóhatóság felderítené a külföldi bankokban nyitott számláikat, ha ezeket zárolnák, ki lenne tőle szegényebb? Kinek a saját lába sajdulna bele a suttyomban kitalicskázott pénzek elvesztésébe?
Kinek a nadrágja lenne macibarna idegességében, ha a legfőbb ügyészt leváltaná a hivatalából valaki? Ki izgulna éjt napallá téve, ha a szétosztott trafikokat, földeket, kaszinókat visszavenné az ország népe és az így honorált kegyencek hirtelen nem látnák okát annak, hogy foggal-körömel védjék a kormányt?
Kinek az arca lenne citromsárga, ha kiderülne, pontosan milyen kapcsolat fűz bizonyos politikusokat és magyarországi pénzembereket Putyinhoz? Kinek fájna, ha napvilágra kerülnének a titkosított szerződések, az olajszőkítéstől Paksig?
Nem érdekel Orbán Viktor nyilatkozata. Biztosan teljesen igaz, ami abban van, csakhogy nem az a lényeg. A lényeg az, ami nincs benne.
Végezetül: gondoljuk csak végig, hány ilyen talpig becsületes, korrekt, szinte puritán vezető bukott bele a hazugságaiba. Hányról derült ki aztán, hogy elképzelhetetlen pompában éltek, miközben az ország népe nyomorgott?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 16. szombat, 14:44
-
Találatok: 2095
Orbán Viktornak írt, nyílt levelet juttatott el lapunkhoz Harangozó Gábor szocialista parlamenti képviselő, amelyben egy 13 évvel ezelőtti lisszaboni határozatra emlékezteti a magyar kormányfőt. Akkor a Portugáliában ülésező Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) a Fidesz javaslatára elítélte a szocialista-szabaddemokrata kormányt, a demokrácia megsértése miatt. A nyílt levél apropóját az adta, hogy a magyar kormányfő pénteken épp Lisszabonban a CDI tanácskozásán vett részt és hozta nyilvánosságra a menekültkérdésben Brüsszelt támadó terveit, amelyekhez szövetségeseket keres.
Tíz pontból álló javaslatot tett Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Unió külső határainak és az EU-n belüli szabad mozgás megvédése érdekében. A kormányfő a Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) pénteki lisszaboni tanácskozásán hozta nyilvánosságra a Schengen 2.0 tervet, amely ellenjavaslata a migrációs válság kezelésére szolgáló európai bizottsági elképzeléseknek. Brüsszel a menekültügyi rendszert akarja megreformálni, Orbán álláspontja viszont az, hogy a határokat kell megvédeni. A tíz pontot megküldik nem csak a visegrádi országok kormányfőinek, hanem minden uniós miniszterelnöknek, Orbán pedig, aki a CDI egyik alelnöke, a jövő héten Németországban, majd több más európai országban személyesen is ismerteti saját koncepcióját. A lisszaboni 10 ponttal a magyar kormányfő gyakorlatilag megtámadta Brüsszelt, s ehhez a támadáshoz szövetségeseket is toboroz.
A mostani uniós központ elleni fellépés felidézi 2003 júniusát, amikor ugyancsak Lisszabonban a CDI egy, a Fidesz által összeállított, a magyar baloldali-liberális kormányt bíráló határozatot fogadott el a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzetéről. Az MSZP akkor magyarázatot várt a 2002-ben megbukott ellenzékben lévő párttól: miért nemzetközi fórum előtt próbálja megoldani az általa vélelmezett belpolitikai problémákat.
A CDI által 2003-ban elfogadott határozat ugyanis a Fidesz által a 2002-es kormányváltás után felfedezett negatív jelenségeket pellengérezte ki. A határozat szerint az MSZP-SZDSZ kormány hatalomra kerülése óta a következő jelenségek terjedtek el: pártpolitikai befolyás a rendőrségre, politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motiváltságú bírósági eljárások, állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása, ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából, "felségsértésszerű" bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt, a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns, és a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása.
Az akkor ellenzékben lévő Fidesz szerint világossá vált, hogy a kormány szervezeteinek, hatóságainak, közintézményeinek egyes képviselői Magyarországon olyan lépéseket tesznek, amelyek nincsenek összhangban a Magyar Köztársaság alkotmányával, valamint az ENSZ, az Európai Tanács és az Európai Unió dokumentumaiban az emberi, polgári és politikai szabadságjogok biztosításának szabályozásaival. A CDI ennek nyomán kifejezte aggodalmát az alapvető jogok ismétlődő megsértése miatt Magyarországon a 2002-es kormányváltás után. Felszólította a magyar kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket az alapvető emberi, polgári és politikai jogok tiszteletben tartása érdekében.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 15. péntek, 08:47
-
Találatok: 2074
Több százmilliárd forint stadionokra, ürességtől kongó arénákra, anyagilag teljesen fenntarthatatlan állapotok. A működtetés költségei végső soron jó eséllyel a központi büdzsét terhelik majd, tehát ha hirtelen nem kezdenek el tömegével járni a focimeccsekre, akkor a magyar adófizetőknek kell majd állniuk Orbán kedvenc hobbijának csekkjét.
Az is Orbán igen sajnálatos őrületének köszönthető, hogy ma vannak olyan települések Magyarországon, ahol sokkal többet költenek a focira, mint a közoktatásra. Ez a kormányzati politika azt az üzenetet hordozza magában, hogy ma Magyarországon, főleg a kistelepüléseken az út a felemelkedéshez nem az oktatáson, hanem a gyepszőnyegen keresztül vezet. Mindezek alapján tehát nyugodtan kijelenthető: a magyar reformok működnek!
Mennyi pénz ment el összesen a stadionokra meg a focira?
Eddig alsó hangon 90 milliárd forintot mehetett el különböző, labdarúgáshoz köthető létesítményfejlesztésekre, 2017-18-ig pedig további bő 160 milliárdnyi beruházás van betervezve. Ráadásul ebben nincsenek benne a következő két-három év tao-támogatásaiból ilyen célra szánt források, azaz nem lenne meglepő, ha a kormányzati ciklus végére elérnénk a 300 milliárdot – írja a Figyelő, amely a stadionpénzeknek és a létesítmények fenntartásának járt utána.
A jövőben csak az új létesítmények fenntartására tízmilliárdok mehetnek el évente, ennek fedezete pedig egyelőre erősen kérdéses. A működtetés költségei végső soron jó eséllyel a központi büdzsét terhelik majd, a csapatok, vagy - sok esetben önkormányzati - a tulajdonosok ugyanis képtelenek lesznek ekkora összeget kigazdálkodni. Változás csak akkor jöhet, ha hirtelen megtelnének a stadionok, erre sok esély azonban nincsen,
Hol vannak a nézők?
2010 óta nem nőtt, sőt, csökkent a meccsre járó szurkolók száma – írja a Népszabadság. A lap a Csányi-Orbán páros regnálásának kezdete, a 2010. őszi szezonkezdet óta lejátszott 1355 bajnoki mérkőzés látogatottsági adait vizsgálta. E szerint a mostani NB I-es mérkőzések átlagos nézőszáma ugyanúgy 2800 körül alakul, mint a 2010/11-es idényben, kicsit még kevesebb is.
Pedig a Magyar Labdarúgó Szövetség A megújulás évtizede 2010–2020 című stratégiája szerint 2015-ig ötezerre, 2016-ra hatezerre kellett volna növekednie ennek a számnak. Az új stadionok tehát semmiféle látogatószám-növekedést nem okoztak. Jó példa erre a debreceni Nagyerdei stadion, amely 14 százalékos kihasználtsággal működik, és olykor a forduló összes nézője elférne egy lelátón. A kihasználatlanság és a jegyárak szinten tartása miatt a kluboknak egyre nagyobb teher lesz majd a stadionok fenntartása, üzemeltetése.
Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a bajnoki meccsek az élvonalban 80 év alatt sem hoznak annyi bevételt, amennyit most ennél a tucatnyi csapatnál beruházásokra költenek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 14. csütörtök, 04:27
-
Találatok: 2151
Évtizedekbe telik majd Magyarországot visszavezetni a versenyképes államok közé. A kormánynak nincsenek válaszai olyan globális kihívásokra, mint a fenntarthatóság, a tudásalapú társadalom vagy a digitalizáció. Nem tudja kezelni az elvándorlást, miközben a hazai vállalkozások számára kiszámíthatatlan környezetet teremt. Az ország versenyképessége pedig egyre romlik.
A legutóbbi davosi Világgazdasági Fórum egyik beszélgetésén hangzott el a kérdés: 2020-ban milyen lesz a versenyképes munkavállaló s melyek azok a készségek, amelyek nélkül szinte reménytelen lesz érvényesülni a munkaerőpiacon? Egy tízes listát kellett felállítaniuk a hozzászólóknak. A digitális tudás és az angol nyelv ismerete nem szerepelhetett az elvárások között, mondván: azok megléte evidencia. Felkerült viszont a listára például a komplex problémamegoldás csapatmunkában, a kritikai gondolkodás, a kreativitás és az érzelmi intelligencia. Csupa olyasmi, amire ma Magyarországon még gondolni is bűn. Miért baj ez az ország versenyképessége szempontjából? Chikán Attila akadémikus, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Versenyképesség Kutató Központjának igazgatója szerint azért, mert a mai politikai társadalomfelfogás Magyarországot az alacsony fejlettségű államok körébe zárja.
Nem mindig volt ez így. A kilencvenes évek elején számos olyan előnye volt Magyarországnak, amelyek a kelet-közép-európai régió éllovasává tették. Ide sorolja Bod Péter Ákos, a BCE tanszékvezető egyetemi tanára az akkoriban született, a befektetők számára fontos jogszabályokat – ezek közé tartozik a csődtörvény vagy a számviteli törvény –, illetve azt, hogy korrupció szempontjából a tisztább államok között tartottak számon bennünket. Ebből az előnyből mára semmi sem maradt, a régió sereghajtói között vagyunk. Legnagyobb hátrányunk maga az állam, amely kisgömböcként viselkedik: mértéktelen jövedelmet szív ki a gazdaságból, és oszt el újra a maga érdekében – mondta a professzor a GKI Gazdaságkutató Zrt. és a Friedrich Ebert Alapítvány versenyképességi konferenciáján.
A jelenlegi mélyrepülést az első Orbán-kormány regnálásának második felében és a Medgyessy-kormány alatt született gazdaságpolitikai lépések alapozták meg – mondta Chikán Attila. A Világgazdasági Fórum 2015-ös jelentése szerint a vizsgált 140 állam közül Magyarország a 63. a versenyképességi rangsorban, ami az EU-ban a 24. helyre volt elég.
 |
Bod Péter Ákos A Corvinus tanszékvezető egyetemi tanára Még tíz éve a német menedzserek 10 százaléka tartotta kiszámíthatatlannak a magyar gazdaságpolitikát, ma már csaknem 45 százalékuk |
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 12. kedd, 22:57
-
Találatok: 1969
Nem a boltzár volt a tét, hanem a titok: hogy a nemzet már nem áll mögöttük.
Győzelem! Meghátráltak! Nyit a pláza a cseresznyevirággal együtt, a nép visszaszerezte önrendelkezését, és még el sem indult szavazni. Pont az volt a cél, hogy ne induljon el.
Nem kellett látnokzsálya ahhoz, hogy ezt megjósoljuk, hatalomtechnikailag így logikus – ha nem is annyira, mint mondjuk eleve bele se bugyválni az emberek életébe. Szégyen a futás, de hasznos.
Most viszont ott áll az ellenzék két elég hervadt kérdéssel, amihez aláírást gyűjteni sem egyszerű. A földek eladása például Budapesten, ahol minden forradalom kezdődik, nem sokakat érdekel. Mert a pestiek is szoktak venni maguknak, nejlonzsákban, a fikusz alá. Az állami vállalatok bérplafonja megmozdíthatná az irigységfaktort, csak félre kell tenni azt a kényelmetlenséget, hogy ez egy az egyben fideszes demagógia volt, amit ráadásul a kapitalizmus védőszentje tűzött a zászlajára. De kaszára azért nem kapnak milliók, hogy a MÁV igazgatója kevesebbet keressen.
Pedig már bimbódzott az összefogás, mentek a kacsintgatások és finom célzások, a remény illata szállt a szélben, a győzelem esélye.
Nyilván boltzárral együtt is arról szólt volna a népszavazás, hogy eredményesen és határozottan nemet lehessen mondani arra, amit Orbánék művelnek úgy általában, a hét többi napján is. Kimondott cél volt ez: bevinni egy balegyenest, hogy látsszon végre, legyőzhetők.
Ez elől hajoltak el most. Nagy titkot őriznek ugyanis, és csak így maradhatott árnyékban.
A titok annyi, hogy a nemzet, amelyre szüntelenül hivatkoznak, amelynek nevében hülyeségeiket és aljasságaikat elkövetik, amit bunkósbotként forgatva söpörnek le minden kritikát – az a nemzet már nem áll mögöttük. Sosem állt egységesen ott persze, de amíg egyértelműen ellent nem mond, addig lehet azt hazudni.
Ennek a ténynek, a többség elvesztésének a felfedése a tét.
Ehhez kell az ügy, ami mögé kormányellenes többséget lehet szervezni. Ez lett volna a vasárnapi boltzár. Nem mintha nem lennének fontosabb témák. De az oktatásból és egészségügyből nem egyszerű olyan eldöntendő kérdést faragni, amit milliók értenek és éreznek. Eleve nehéz kiemelni egyetlen problémát ezekből – komplett programokat viszont nem lehet népszavazáson versenyeztetni, annak a terepe az országgyűlési választás.
Ezenfelül a népszavazás intézményét nemcsak kopasz Kubatov-fiúk, hanem szigorú jogszabályok és lojális testületek is védik a bamba néptől. Nehogy olyasmibe akarjon beleszólni, amit tényleg fájna megelőző jelleggel feladni.
Nem lehet szavazni Paksról például, hiába adósodunk el miatta száz évre. És blokkolták az olimpiára vonatkozó kérdést is – tök képtelen indoklással mellesleg –, pedig érdemes lenne körbekérdezni: elkúrjunk-e ezermilliárdokat erre, vagy legyen annyi eszünk, mint Hamburgnak, ahol simán leszavazták. Kiváló szimbóluma lehetne pedig annak, hogy ez az a rendszer, ahol a miniszterelnök mániáira és hobbijára többet költünk, mint óvodákra.
Bővebben ...
