- Részletek
-
Készült: 2016. április 11. hétfő, 20:18
-
Találatok: 2190
■ Csaknem háromévnyi pereskedés után a VS újságírója februárban megkapta azokat az elemzéseket, amelyeket a Századvég készített a kormánynak 2012–2014 között 4,1 milliárd forintért.
■ Több mint 77 ezer oldalnyi iratot kaptunk és dolgoztunk fel az elmúlt hetekben, ezek háromnegyede azonban olyan közvélemény-kutatási nyersanyag, amelynek szakértők szerint az iratok közt nem is lenne keresnivalója. A 21 gigabájtnyi adathalmaznak így csak a negyede – alig 18 ezer oldal – a valódi elemzés.
■ A dokumentumokat átadás előtt átkonvertálták, hogy se másolni, se keresni ne lehessen bennük, és az átalakítás miatt azt sem lehet lekövetni, hogy az anyagok mikor keletkeztek.
■ Jogi fenyegetéssel is próbálták megakadályozni, hogy feldolgozzuk és közöljük a tanulmányokban foglaltakat.
■ A mostani, bevezető írás után délben közzétesszük sorozatunk első, a cégcsoport közvélemény-kutatásairól szóló darabját, hamarosan pedig az összes iratot nyilvánosságra hozzuk, immár technikai korlátozások nélkül.
Háromszor tagadta meg 2015 novembere és januárja között a Miniszterelnökség a jogerősen kiperelt századvéges tanulmányok átadását arra hivatkozva, hogy az óriási adatmennyiség miatt az anyagok összerendezése nagyon időigényes. A szervezetet vezető Lázár János visszatérően harmincezer oldalról beszélt, de a tárca egyik munkatársa hatvanezret említve mondta le az egyik találkozót, amelyen az iratokat kellett volna átadniuk.
Amikor februárban végre hozzájutottunk a tanulmányokhoz, az addig emlegetettnél is jóval több, közel 78 ezer oldalnyi dokumentumot kaptunk az átadott hét pendrive-on.
Nem kellett sokat bogarásznunk azonban, hogy kiderüljön: az anyagoknak csak a negyede valódi tanulmány vagy elemzés, az adatmennyiség háromnegyedét – majdnem 60 ezer oldalt – a cégcsoport által végzett közvélemény-kutatások nyersanyagai teszik ki.
Ezekről az úgynevezett kutatási gyorsjelentésekről a következő cikkünkben külön is szó lesz. Az egyenként több száz, de nem ritkán több ezer oldalas dokumentumokról itt most csak annyit, hogy önmagukban használhatatlanok, a tanulmányokhoz csatolásuk több, közvélemény-kutatásban jártas, a VS.hu által megkérdezett szakértő szerint olyan,
mintha egy újságíró a jegyzeteit adná le a szerkesztőnek.
A méret a lényeg
Az oldalszámok felduzzasztásában a gyorsjelentések formátuma is segített: az alábbi képen jól látszik, hogy ugyanaz a szöveg, amely a Századvég 36-os betűmérettel írt összefoglalójában egy teljes oldalt kitesz, 3 sort sem töltött ki, amikor a leggyakoribb,12-es betűmérettel gépeltük be a szövegszerkesztőbe.
A válaszokat összegző diagramokat pedig akkorára nagyították, hogy egyenként kitegyenek egy oldalt: az általunk kérdezett szakértők közül többen felnevettek, annyira amatőrnek és nevetségesnek találták az átlátszó, oldalszám-szaporító tálalást.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 10. vasárnap, 20:32
-
Találatok: 2024
Egyes közbeszerzési eljárások túlárazása a becsült 30 százalékkal szemben, elérheti a 140-320 százalékot is – derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest nemrég nyilvánosságra hozott kutatásból. Hatalmas előrelépést lehetne elérni nem nyilvános közbeszerzések betiltásával, az adatok publikálásával és folyamatos elemzéssel – láthatóan azonban ehhez nincs meg a kormányzati akarat.
Közkeletű vélekedés, hogy a magyar uniós pályázatoknál 30 százalék a túlárazás, vagyis ennyit lopnak el minden egyes pályázatból. A Korrupciókutató Központ Budapest kutatásai szerint ennél sokkal durvább a helyzet: ahol kimutatható a túlárazás, ott a piaci áraktól az eltérés 140-320 százalék is lehet. A túlárazásra a lehetőséget a 2011-es közbeszerzési törvénymódosítás adta meg.
A Korrupciókutató Központ Budapest legutóbbi kutatásában 130 ezer 2009-2015 közötti közbeszerzést vizsgált, ezek alapján lesújtó megállapításokat tett a korrupciós kockázatokról. Már a kutatás sem volt egyszerű folyamat, ugyanis a közbeszerzésekről nem áll rendelkezésre kutatható, érvényes adatbázis, így a kutatómunka nulladik állomása a hivatalosan elérhető adatok tisztítása volt - mondta Tóth István János, a Korrupciókutató Központ Budapest igazgatója a Kopint-Tárki Zrt., valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) közös rendezvényén.
Döbbenetes kép tárult a szakértők elé
Az ezt követő elemzés azonban a vártnál is sokkal sötétebb képet festett a magyar valóságról. A kutatás főbb megállapításai szerint ott magasak a korrupciós kockázatok, ahol egy-két szereplős a "verseny", nincs nyilvános ajánlattétel, hanem meghívásos tárgyalással élnek és ahol jelen van uniós támogatás. A kutatás eredményei szerint jóval gyakoribbak a túlárazások az uniós beszerzéseknél, mint a nemzeti közbeszerzéseknél.
A vizsgált 2009-2015-ös időszakban a túlárazott közbeszerzések aránya folyamatosan emelkedett, a nagy ugrás a 2011-es közbeszerzési törvénymódosítás után következett be, amely nagyobb teret nyitott a meghívásos egyszereplős közbeszerzések előtt.
Nem az építőiparban a legnagyobbak a túlárazások
A verseny nélküli (egyszereplős) közbeszerzések a vizsgált időszakban 30-35 százalék körül szóródnak, ami fontos mutatója a korrupciós kockázatoknak. (Ez az Európai Bizottság jelentéseiben is a kritikák között szerepel; a legfrissebb jelentésben szereplő megállapításokról itt írtunk - a szerk.) A kockázatokat nagy mértékben csökkentette, ha volt nyílt tenderfelhívást.
A tenderfelhívás nélküli pályázatok 2011 után ugrottak meg, mára ezek aránya már eléri az 50 százalékot, vagyis minden második közbeszerzés ajánlati felhívás nélkül, kvázi titokban indul meg.
A közbeszerzésnél a túlárazás még 2009-ben elhanyagolható volt a statisztikai vizsgáljatok szerint, ám ez 2015-re jelentősen megnőtt. A legnagyobb túlárazások a informatikai terméknél, beszerzéseknél láthatóak, ami meglepetés viszont, hogy az építőiparban nem tapasztaltak mesterségesen felpumpált árakat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 10. vasárnap, 01:08
-
Találatok: 2038
Akik a jogállamot és a jog uralmát csak elvont idealista elvnek tartják, azoknak észre kellene venniük, hogy a világon kizárólag a jogállami demokráciák sikeresek, és bizonyítják sokadszor megújulási képességüket. A jelenlegi helyzetben a megújulási képesség vész el - értékel a kormányciklus közepén Hack Péter. Az ELTE jogi karának büntető eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi tanszékvezetője mégsem gondolja, hogy ez már a pokol lenne, még akkor sem, ha ma részt vesz a KARD egyesület "Félidő a Pokolban" című konferenciáján.
- Egy pokoli félidőn vagyunk túl, vagy épp az elé nézünk?
- A mai konferencia címének mindkét eleme kérdéses. Kérdés, hogy félidő-e, vagy a negyedik negyed következik, hiszen a jelenlegi kormányzás nem kettő, hanem hat éve kezdődött. Ha ugyanis minden így alakul, ahogyan eddig, akkor a félidő jóval inkább úgy értendő, hogy további hat év van hátra, és bármennyire is szeretnénk, hogy ne így legyen, ez a valószínűbb, mintsem hogy 2018-ban változás történjen. De azt sem gondolom, hogy ez már a pokol lenne. Valóban nagy problémák vannak a jogállammal, de ettől még nem nevezhetjük pokolnak azt, ami most van. Ráadásul, ha nem következik be fordulat, lehet még rosszabb is a helyzet.
- Jogállami szempontból lehet még rosszabb?
- Igen. Hiszen a jogállam hiánya rövidtávon egyelőre abból a szempontból nem érezteti a hatását, hogy viszonylag jól működik az európai gazdaság, sőt, kijött a 2008 körüli válságból, és ma Magyarország hatalmas uniós forrásokat tud lehívni. Így a gazdaság nincs recesszióban, hanem egy minimális, egy-két százalékos növekedést tud produkálni. Persze az EU-s források egyre inkább kérdésessé válnak, de az idén például ez még nem érezteti a hatását. Ezen felül vannak rendkívüli bevételek, például a földárverésekből, amelyek látszólag egyenesben tudják tartani a költségvetést. Ám az igazán aggasztó tünet az, hogy a beruházási ráta immár évek óta lényegesen alatta marad az amortizációsnak, ami azt jelenti, hogy a megújulás esélyei napról napra csökkennek. Az ország versenyképessége évtizedes mélyponton van. Nagy probléma, hogy 2019-ben elapad az uniós források döntő többsége, gyakorlatilag csak a földalapú támogatások maradnak meg. Ezért a következő tíz év szempontjából létfontosságúak lennének a beruházások. Az EU 28 tagállamának legszegényebb régiói közül négy van Magyarországon. Ha nem jönnek beruházások, akkor ezeken a problémákon nincs is esély változtatni. Márpedig az Orbán-kormánynak 2010 óta az volt a retorikája gazdasági körökben, hogy azért jó a kétharmados parlamenti többség, mert ez stabilitást jelent…
- Ezzel szemben a vállalkozói környezetet, vagy akár az adózást érintő folyamatos, gyors jogszabályváltozások bizonytalan környezetet teremtettek.
- Jelenleg Magyarországnak ez az egyik legégetőbb problémája. Épelméjű befektető - sem hazai, sem külföldi - nem tartja jó ötletnek Magyarországon befektetni. Akármibe fektet ugyanis, a szabályozás egyik napról a másikra teljesen átíródhat, és az esetek jelentős részében nem racionális indokok és célok alapján. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 08. péntek, 21:20
-
Találatok: 2165
„A miniszterelnök azt mondta: vörösborral koccintott annak örömére, hogy Magyarország visszafizette a 2008-ban felvett IMF-EU hitel utolsó, másfél milliárd eurós részletét.”
(Orbán: vizsgálni kell az offshore-botrány magyar szálait)
Nem elegáns dolog ha valaki minden második áldott pénteken arra használja fel a Kossuth Rádió egyik stúdióját, hogy megdicsérje önmagát. Ez a tevékenység a magára mindig büszke Orbán polgártársat láthatóan nagyon szórakoztatja, mivel ilyenkor azt mond amit csak akar. Csupa szépet és jót. Van neki egy rádiós szónoklatok céljára készített Magyarországa papírmaséból. A „Vidám Magyarország” nevű szerepjátéka egyre inkább leszűkül önmagára, kiszolgálószemélyzetére és a derék híveire.
Akadnak azonban egypáran az országban olyanok is, akik nem szívesen iszogatnának együtt egy olyan politikai kalandorral, aki a baráti társaságával együtt lassan az ország összes erőforrását kisajátítja.
Ennek a nagy fene offshore szál-kutakodásnak is már minden bizonnyal megvannak a hivatalos eredményei. A Habony-Rogán ugrócsoport ilyen irányú tevékenységéről már kiderült, hogy az nem is az, mivel biztosították róla Orbán miniszterelnököt, hogy ők mind a ketten talpig becsületes férfiak. Ennyi bőven elég is. „Mindannyiuk rendszeresen leadja vagyonbevallását, fel sem merült, hogy bármelyikük is érintett lehet”. Ez rendkívül megnyugtató mindenki számára. Habonynak ráadásul nincs is szüksége semmiféle jövedelemre, csak némi szerény alamizsnára. Lelkiismeretes barátai mindig megszánják őt ezzel-azzal és megfelelő méretű takaróval.
Letelepedési kötvényekkel játszadozni, jómódú kínaiakat beszerezni a kajmán-szigeteki Hungary State Special Debt Fund-n keresztül tisztes üzleti tevékenységnek számít. Rogán miniszter a kínos ügyben még arra sem méltatta a becsületes magyar adófizető polgárokat, hogy elkezdjen nekik magyarázkodni, vagy jó szokása szerint mellébeszélni és ráfogni mindent másokra. Akkor mindig nagyon a szívén viseli az emberek érdekeiket, ha a félelmetes hatalommal rendelkező ellenzéki erőktől kell megvédeni a népet.
A miniszterelnök a gátlástalan hencegés helyett inkább tételesen felsorolhatná, hogy az adott héten mit sikerült Mészáros Lőrincnek, Habony Árpádnak, Andy Vajnának, Tiborcz Istvánnak és más hasonló szerencsés honfitársunknak megkaparintania. Valami olyasmi lenne, mint régebben a vízállásjelentés. Megtudhatnánk belőle, hogy mekkorára duzzadtak a cimborák. Azt is megmondhatná, hogy kik azok, akik nem a strómanjai, csak a társbérlői.
A Brüsszel elleni támadások változatlan hevességgel dúlnak. Ha ilyesmikkel szereti tölteni a munkaidejét egy miniszterelnök, akkor tegye. Nem olcsó mulatság, de ez van. Don Quijote is bátran nekirontott az óriásoknak. A kíméletlen háború a nem létező kötelező betelepedési kvóta ellen rendkívül sikeresnek ígérkezik. Ennyi erővel a mindenre elszánt miniszterelnök nyugodtan felvehetné a küzdelmet az Alföldön pusztító hólavinák ellen is. Nekünk miért ne lehetne néha ilyesmink, ha az osztrákoknak minden évben van.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 07. csütörtök, 23:28
-
Találatok: 2272
Újabb tanulmányt tett közzé Ángyán József a földügyekkel kapcsolatban. A Fejér megyei földárverések első ütemének elemzése kapcsán arra jutott a neves agrárszakember, hogy a helyi kisgazdálkodók helyett a földek java részét politikaközeli spekulánsok nyerték el. A tanulmányt itt teljes terjedelmében is elolvashatja.
Számos tanulmányt jegyzett Ángyán József a második Orbán-kormány vidékfejlesztési államtitkára, a földhaszonbérleti rendszerrel kapcsolatos visszaélések kapcsán. A földárverésekkel kapcsolatos első tanulmánya az Átlátszón jelent meg 2015 decemberében. Abban azt vázolta fel a nyugalmazott professzor, hogy miként megy szembe az eredeti, általa “nép-pártinak” nevezett, földügyi koncepcióval a földárverések rendszere.
A tanulmány-sorozat ma megjelent, legújabb részében a 2015 negyedik negyedévében tartott első földárverési hullám tényadatait elemzi Ángyán.
Fejér megyében 2015-ben sikeresen elárverezett, összesen 392 darab birtoktestet 205 nyertes árverező szerezte meg. Az elkelt összterület valamivel több, mint tizenhétezer hektár, ami az országos megyei átlag háromszorosa. Az esetek kereken kétharmadában a vételár megegyezett a kikiáltási árral, vagyis egyáltalán nem volt licitálás.
Ángyán az elemzésében azt mutatta ki, hogy a valóban helyben élő, gazdálkodó családok használható méretű birtoktestek megvásárlásának a közelébe sem jutottak, mert a licitáló külső tőkeerő a föld közelébe sem engedte őket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 06. szerda, 23:15
-
Találatok: 1953
Bizonyára sokan kezükbe vehették már pártunk és kormányunk legújabb propagandaanyagát, azt a füzetet, mely tartalmában és küllemében is mindent elmond arról, milyennek képzelnek bennünket azok, akik az adónkból ilyen kiadványokat készítenek. A kék füzet címkéje büszkén hirdeti, hogy a magyar reformok működnek, de sehol egy reform, és a működés is leginkább úgy kell értelmeznünk, mint Uri Geller kanálhajlítását.
Ha már ilyen iskolás kivitellel ajándékozott meg bennünket Rogán Antal propagandaminisztériuma, akkor elemezzük úgy a tartalmát, ahogy szorgalmas diákokhoz illik. Anélkül, hogy elkábítanának bennünket az általánosságok, figyeljünk a részletekre, és elemezzük, mit is ír nekünk Tóni bácsi a kis kiadványában.
1. Az első oldalon egy középkorú házaspár mosolygós képével illusztrálva szembesülhetünk azzal, hogy csökkent a személyi jövedelemadó. Tény: kemény egy százalékkal. A nagy bűvésztrükk azonban az, hogy az illusztrációként használt térképen feltüntetik néhány uniós állam személyi jövedelemadó kulcsát. Svédország 57 százalék, Hollandia 52 százalék, Ausztria 50 százalék, Franciaország 45 százalék. Igen ám, csak ezekben az országokban progresszív adózás van érvényben, ami konkrétan azt jelenti, hogy ezek a legmagasabb jövedelműek adókulcsai, vagyis a mi egykulcsos 15 százalékunkkal nem összehasonlítható. Csak példaként: nálunk a minimálbéres is ugyanazzal az adókulccsal járul hozzá a közös terhekhez, mint az ötmilliós bruttóval rendelkező állami vezető. Svédországban a szuper gazdagok fizetnek 52 százalék adót, a szegények viszont ennél jóval kevesebbet. A svédek, franciák és a hollandok is úgy kapitalisták, hogy soha nem veszítik szem elől a szolidaritás elvét, vagyis aki tehetősebb, több terhet visel, aki pedig rászoruló, az állam támogatását élvezi. Nálunk ennek a szempontnak nyoma sincs adórendszerben (és máshol sem).
2. No, de ugorgyuk! - ahogy Pósalaky úr mondaná. A következő oldalon szembesülünk azzal, hogy nő a családi adókedvezmény. A dolog egyik szépséghibája, hogy elég kevéssel (idén kétgyerekes család esetében 12500 forint adókedvezmény), de nagyobb baj, hogy lényeges javulás nem is várható belátható időn belül, hacsak a 2019-re beígért 20 ezer forint nem számít annak. De ahogy a bölcs öreg dakoták szokták mondani: Meg is kell még azt élni!
3. Aztán itt egy nagy kedvenc: Csökken az új lakások áfája. Nagyon klassz, hogy csak 5 százalék lesz, de kinek van pénze most építkezni? Jöhet a válasz, hogy a következő oldalon hirdetett CSOK-ból beindul majd az építőipar, ám a Családi Otthonteremtési Kedvezményért sem kapkodnak úgy a polgárok, ahogy a kormány elképzelte. Mielőtt valaki túlságosan beleélné magát, hogy a CSOK által ígért milliók talált pénznek számítanak a családi költségvetésben, nézzen körül alaposabban. Komoly feltételekkel adják a pénzt, ugyanakkor az újbóli eladósodás réme is fenyeget.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 05. kedd, 22:53
-
Találatok: 2104
A gyerekeidnek meg neked persze kuss. A jelszó régen az volt: tied az ország, magadnak építed. Aztán volt egy meglehetősen hosszú időszak, amikor nem volt jelszó, ellenben épült-szépült az ország, és mellette építhetted a magad kis világát is, mely lehetett egy kis nyaraló, vagy egy egyesleti vadászház, a vadászterületen elvadászgathattál lakatos létedre is az állami erdőkben. Most éppen ez van soron, állítólag az erdők kiosztása következik, miután a termőföldeket szinte maradéktalanul odaajándékozták a haveroknak, és felvirágoztatták a családi gazdaságokat. Az Orbán-család gazdaságát, a Csányi család gazdaságát, a magyar Corleone családok gazdaságait.
Az így létrejött birtokok nagysága vetekedik a hajdani arisztokrácia latifundiumaival, egyetlen eltéréstől eltekintve - a hajdani nagybirtokok tulajdonosait ismerni lehetett, míg mai utódaik dugdossák a vagyont, mint macska a szarát.
Strómanok láncolata próbál biztosítékot adni nekik arra, hogy az összeharácsolt vagyon java akkor is a tulajdonukban marad, ha valamilyen véletlen folytán egy új politikai hatalom vissza akarja szerezni a lopott holmit a társadalom részére...
A joggal élni is lehet, meg lehet visszaélni is.
Normális államokban a jogalkotás az állampolgárok érdekében történik, de ez nem egy normális állam.
A Bibó - kollégiumban valószínűleg létezhetett egy olyan kurzus, ahol a joggal való visszaélést oktatták, ahogy elnézegetem, eredményesebben, mint a jogi alapelvek ismeretét.
Orbán és bandája működése első percétől kezdve erre alapozta tevékenységét, és ezen ne csak Orbánt értsük, hanem az egész Fidesz - vezérkart, úgy, ahogy voltak, vannak.
Az emlékezetes Fidesz-MDF székházmutyi volt az ősbűn, akkor éltek vissza ha nem is először, de jelentős nagyságrendben először a joggal, állami pénzből megalapozva az Orbán-család bányavállalkozását.
De jutott ott gazdsági érdekeltség az összes többinek, kivéve a legbambábbakat, akik aztán gyorsan ki is koptak a politikából, vagy más pártok zászlait lengetve szolgálják Orbán hatalmát.
Amikor néhányan könnyektől párás szemmel emlékeznek a fiatal Orbán Viktorra, mindig elfelejtik azt, hogy ez az ember a politikai pályára lépésének elsúő percétől kezdve szakadatlanul lopott, az államot használva fel saját vagyonosodására.
Szegény Ferenczi Krisztina, vagy Kende Péter rengeteg adatot gyűjtöttek erről - hiába, hiszen első kormányzása idején mindjárt bedarálták Györgyi Kálmánt, az utolsó ügyésznek mondható figurát a Legfőbb Ügyészségen, azóta a magyar vádhatóság egy bűnöző kezében van.
A legszomorúbb ebben, hogy ezt mindenki tudta és tudja ma is.
Kormányok jöttek, kormányok mentek, de a helyzet nem változott, a Legfőbb Ügyész végig kulcspozícióban maradt, emberei segítségével végig az történt a vádhatóságnál, amit Orbán akart, és ma is az történik.
És ha el lehetne zavarni ezt a bandát, és az ország új vezetése nem érti meg, hogy ezeket hagyományos módszerekkel nem lehet eltávolítani a hatalomból, akkor még ötven év múlva is Felcsútról kormányozzák majd az országot, akárki is viseli a miniszterelnöki címet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 05. kedd, 07:32
-
Találatok: 1935
Milyen ország az, ahol az MSZP vezető tisztségviselőinek, illetve a párt aktivistáinak és szimpatizánsainak két nappal egy népszavazási kérdés beadása előtt ügyeletet kell tartaniuk a Nemzeti Választási Iroda bejáratánál, mert csak így remélhetik, hogy beadhatják a kérdésüket?
Milyen ország az, ahol a magát legnagyobb ellenzéki erőnek gondoló, és ebből kifolyólag a kormány leváltására készülő (?) párt gond nélkül elfogadja a hatalom egyoldalú, igazságtalan játékszabályait, és ezzel úgy tesz, mintha lenne esélye a győzelemre, miközben tudja, hogy a hatalom még a saját maga által alkotott törvényeket sem tartja be, s ha érdekei úgy kívánják, bármikor újraírhatja azokat?
Milyen ország az, ahol a február 23-i választási botrány nyomán, amikor kigyúrt kopasz fiatalemberek a herceghalmi fideszes polgármester Erdősiné nevű feleségével összejátszva megakadályozhattak egy magyar állampolgárt, esetünkben Nyakó Istvánt, hogy a demokratikus jogaival élve beadhasson egy népszavazási kérdést?
Milyen ország az, ahol mindezek után a Nemzeti Választási Iroda, a Nemzeti Választási Bizottság illetékes vezetői még mindig a helyükön lehetnek?
Milyen ország az, ahol közel másfél hónappal a botrány kirobbanása után még meg sem hallgatták a kigyúrt kopasz fiatalembereket, sem tanúként, sem gyanúsítottként nem kérdezte meg tőlük senki hivatalos szerv, hogy ugyan mi a fenét kerestek ott azon a kora hajnali órán, dossziékkal és kigyúrt izomzattal felfegyverkezve, ki küldte őket, ki volt a megbízójuk?
Milyen ország az, amikor csak az ügy elszenvedőjét, Nyakó Istvánt hallgatták ki tanúként, ám a történet főszereplőjét, a már említett Erdősinét nem, pedig ő a demokratikus jogállam elleni egyik legsúlyosabb bűncselekményt, a választási csalás vétségét követte el?
Milyen ország az, ahol Erdősiné „segítőjéről" a kopaszokkal összedolgozó fiatalemberről kiderül, hogy Kubatov Gábor Fidesz-alelnök titkárának osztálytársa volt a középiskolában, ám ennek ellenére sem őt, sem Kubatov Gábort még tanúként sem hallgatták ki?
Milyen ország az, amikor a hatalom fura urai mindenkit hülyének nézhetnek, miközben az ellenzéki pártok asszisztálnak ehhez a gyomorforgató, gusztustalan szomorújátékhoz, azzal áltatva választóikat, hogy 2018-ban leváltják a kormányt?
Milyen ország az, ahol bevezethették a boltok kötelező vasárnapi zárva tartását, csak azért, mert egy magát önállóan soha meg nem mérhető, a nulla-támogatottságú, törpepártnak ez állt érdekében?
Milyen ország az, ahol semmiről sem lehet népszavazást tartani, sem a boltok vasárnapi nyitva tartásáról, sem a paksi erőműről, sem a Liget beépítéséről, sem az olimpiáról, semmi olyanról, ami az ország lakosai számára valóban fontos lehet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 03. vasárnap, 19:41
-
Találatok: 2000
A DK kiperelt olyan iratokat, amikből kiderül, hogy a Rogán Antal vezette V. kerület pénzelte a kormány egyik propagandalapját. Tegye fel a kezét, akit ez meglep. Szerencsére nem csak ez az egy ilyen kiadvány, weboldal, akárminek nevezzük létezik ebben a kategóriában, hanem jó sok. A jó hír ebben: nem sok ember olvassa. Akkor sem, ha tucatjával dolgoznak ott jól fizetett és rendkívül szorgos munkások.
A rossz hír: közpénzből tolja bele a párt a pénzt. Az az érzésem, a kormányhívek nincsenek egészen tisztában azzal, hogy mi a jó fenét jelent a közpénz fogalma.
Ha az ellenzéki pártoknak mostanában sikerül felébredni és a napi tizenöt sajtótájékoztató mellett – ahol is kettő újságíró előtt felszólítják a kormányt, hogy mondjon le, számoljon be, húzzon el – marad némi ideje, érdemes lenne valami emberközeli kampány keretében felvilágosítani a honpolgárokat, hogy miről is szól a történet. Szerintem.
Ugyanis erős a gyanúm, miszerint sokan képtelenek összerakni a fejükben a történetet és csont nélkül elhiszik minden olyan ügyről, minek kapcsán bárki korrupcióval, közpénzek elherdálásával, propagandamédia fenntartásával vádolja a kormányt, hogy egyrészt neki semmi köze nincs ahhoz a pénzhez és akkor sem lenne jobb az ő élete, ha abból a pénzből nem Századvég, PestiSrácok, 888.hu, várba költözés, lovarda, stadion, festmény lenne, másrészt azt is simán elhiszi az ilyen okos polgár, hogy csak az irigység beszél az ellenzékből, mert nem ők kaszálhatnak a kincstárban.
Közben pedig az van, hogy közpénz – mint a neve is mutatja – a köz pénze. Mindenkié. Mi fizetjük be adó és járulékok formájában, vagy a munkáltató fizeti be, miután levonta a fizetésünkből. De mi fizetjük a boltban is, amikor veszünk egy liter tejet, vagy egy fotelt, ugyanis az ÁFA egy adófajta. Ezen túlmenően közpénz az államkötvények eladásából befolyt pénz is. Az államkötvény egyfajta kölcsön. Azt lejáratkor vissza kell vásárolnia az államnak és kamatokkal együtt vissza kell fizetni a vételárat.
Adót, járulékot és minden egyéb sarcot nem csak a fideszes szavazók fizetnek, hanem mindenki más is. Jelen állás szerint mindenki más többen van, mint a Fidesz hívek. Akkor, amikor egy kormány – jelenleg ugye az Orbán-kormány – nem arra költi a közpénzt, amire kellene, akkor meglopja a polgárokat. Akkor is így lenne ez, ha nem lenne 210 százalékos a korrupció és nem lopnák amúgy tényszerűen is el a pénzt.
Ha csak annyi történne, hogy a közpénzt nem az ország érdekeinek megfelelően költi el a kormány, hanem a saját tömjénfüstjét finanszírozza belőle, már az is nagyon nagy gáz. Nem csak azért, mert például én, aki soha a büdös életben nem szavaztam rájuk, nem hatalmaztam fel őket semmire, nem bízom bennük és egyszerű tolvajbandának tartom a társaságot, én is befizetek abba a közpénzbe. Meg még rajtam kívül sokmillió adófizető, akik szintén nem szavaztak erre a kormányra.
Bővebben ...
