- Részletek
-
Készült: 2016. május 01. vasárnap, 02:35
-
Találatok: 2153
Akkor folytassuk a gyógypedezést, mondaná kedves kollégám, mert úgy tűnik, nem mostanában kellene leszállni erről a hálás témáról, ami a Matolcsy-féle jegybankot övezi. Azt bizonyára tudja már mindenki, hogy a Magyar Nemzeti Bank és annak alapítványai, amelyeknek persze hogy semmi közük egymáshoz, Matolcsyhoz pláne, a kormánytól meg végképp függetlenek - minden más egyéb életbevágó költésük mellett - olyan áron vásároltak szőnyeget, mint keményen dolgozó kisember lakást szokott. Mármint az, aki egyáltalán.
Mivel nekem ez eddig nem volt meg információként a fejemben, tegyük ide a többi mellé. Lássuk be, nem lenne sem életszerű, sem méltó, ha Matolcsy és csőcseléke valami kínai padlószőnyegen koptatná a cipője talpát, amikor verseny nélkül meg lehet támogatni a GKI (úgy mint Gazdaságkutató Intézet) alelnöke feleségének cégét, amely Magyarországon egyedülálló, kézi csomózású szőnyegeket állít elő.
Ami a 280 ezer forint/négyzetméter áron, összesen 165 millió értékben (szánalmas, nevetséges kis összeg ez, ne is hasogassuk fölötte a szőrszálat) felvásárolt szőnyegeken túl azonban igencsak le tudja teríteni az ember józan eszét, az akkor van, amikor azzal szembesül, kik futkároznak eme gyönyörű testbe gyúrt legalább három darab pénzügyi zseni körül.
A korszakalkotó interjúk korát éljük, Kovács Zoltán kormányszóvivőt (nem tudom, lemondott-e már, vagy lemondatták-e már) persze lehetetlen túlszárnyalni, de az egyik Matolcsy alapítványban kuratóriumi tagként jegyzett, MIÉP-es és FgKP-s múltra visszatekintő, Lentner Csaba névre hallgató közgazdász bebizonyította: a helyzet még annál is súlyosabb, mint gondoltuk.
A Hír tévében nyújtott performanszát minden erős idegzetű olvasónknak kötelezően ajánlom megnézésre, a kevésbé kalandvágyóknak összefoglalom a lényeget:
- Az Alkotmánybíróság közpénz-nem közpénz tárgykörben hozott ítéletével hátba döfte Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bankot és a magyar kormány gazdaságpolitikáját (eddig az volt, hogy az MNB kurvára független a kormánytól, lázári nyelven szólva: betonfal választja el őket egymástól);
- Az Alkotmánybíróság hibásan indokolt, hibás jogkövetkezményt eredményező döntése miatt van a jelenlegi botrány: nem az a baj, hogy úgy költekeznek, mintha nem lenne holnap, hanem az, hogy kiderült;
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 30. szombat, 01:45
-
Találatok: 2536
Soha nem hagyták még el annyian Magyarországot, mint a tavalyi évben. A hivatalos elvándorlók száma 33 ezer körül van, ami olyan, mintha egy megyeszékhelyünk, például Salgótarján teljesen kiürült volna. A statisztikák ráadásul csak azokat mérik, akik jelezték kiköltözési szándékukat, így a valós szám akár ennek többszöröse is lehet.
A kivándorlás tehát ahelyett hogy stabilizálódna, minden évben egyre nagyobb méreteket ölt, ráadásul egyre nő az országot tartósan elhagyni szándékozók köre is: a Randstad kutatása szerint a magyarok fele hagyná el az országot, ha találna jó állást külföldön. A fiatalok és a képzettek külföldi munkavállalási hajlandósága pedig még ennél is magasabb. A 34 év alatti férfiaknak 79 százaléka gondolkodás nélkül menne külföldre, ha felkínálnának neki egy jó lehetőséget.
Márpedig lehetőség egyre több van: nyugaton már nem csupán az informatikusokat, az orvosokat és a gépészmérnököket vadásszák, kezd nőni a kereslet a nem kimondottan hiányszakmák után is. Mennek a pincérek, az ápolók, a fogorvosi asszisztensek és a betanított munkások is, hiszen a fizetések közti különbség éves szinten akár tízmilliós nagyságrendű is lehet. Nálunk pedig marad a nyugati szemmel nézve éhbérért dolgozók egyre zsugorodó tábora, na meg az egyre növekvő munkaerőhiány.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 29. péntek, 08:52
-
Találatok: 2185
Olyan centrális hatalma van a Matolcsy György által vezetett jegybank igazgatóságnak, hogy "fölötte már csak az Isten van" - ezt a megállapítást tette az ingatlanvásárlásokról jelentést készítő Nyikos László, aki szerint az MNB-torvény nem is ad lehetőséget sokmilliárdos villák, épületek vásárlására.
"Nagyon ügyes, szellemileg nagyon magas szinten végiggondolt akció volt. De az ember erkölcsi érzéke tiltakozik az ilyen üzletek ellen" - ez a véleménye Nyikos Lászlónak, a Magyar Nemzeti Bank Jobbik által delegált felügyelőbizottsági tagjának az Eiffel Palace 2014-es megvásárlásáról. Nyikos László készített jelentést a jegybanki ingatlan-vásárlásokról, melyet az MNB felügyelőbizottsága pénteken tárgyal. Szintén ma lesz napirenden a műkincs- és zongoravásárlásokról szóló jelentés is, melyet Szényi Gábor (KDNP) jegyez.
A Népszabadságnak nyilatkozva Nyikos László csütörtökön méltatlannak és visszásnak nevezte, hogy offshore hátterű cégtől vásárolt 17 milliárdos ingatlant a nemzeti bank (a cég egyik tulajdonosa larnacai bejegyzésű, a másikat pedig a Kis-Antillákon alapították). A volt számvevőszéki alelnök azt mondta, a vizsgálatával és a jelentéssel odáig jutott, hogy az épületet eladó Eiffel Palace Kft. 20 százalék fölötti tiszta haszonra tett szert - ez 3 milliárd forint. Azt is különösnek nevezte, hogy 2014-ben az Eiffel Palace Kft.-nek egyetlen bevétele volt, az, ami a nemzeti banktól származott, ez volt az egyetlen forrása.
"Az általam megkérdezett üzletemberek szerint ilyen arányú osztalék projekt-cégek esetében sincs"
- konstatálta, hozzátéve: azt nem lehet tudni, hogy mi volt a rekord osztalék útja, kiknél landolt, pedig ez lenne az érdekes.
Munkatársunk kérdésére, hogy az elkészített jelentésében megfogalmazza-e bűncselekmény gyanúját, Nyikos László úgy válaszolt: meggyőződése, hogy túl drágán vette meg az MNB a belvárosi irodaházat (ráadásul euróért és lakottan), de jogilag nem támadható, szabályos volt az ügylet minden részlete,
"a történetben mégis sok a képtelenség".
- Apró kis szépségpötty, hogy a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda bonyolította a jogi procedúrát - tette hozzá Trócsányi László igazságügyi miniszterre utalva. Arra, hogy a jelentés készítése során kiderült-e a számára, mi indokolhatta a jegybanki vételt, nevetett, és azt mondta: a társadalmi felelősség-vállalási stratégia, a népboldogító narratíva.
"De könyörgöm, ez is képtelenség!"
A jegybanki ingatlanvételek - megállapítása szerint - formálisan szabályosak voltak ugyan, de jogilag nem történhettek volna meg. Hiszen a jegybanktörvény nem mond semmit a hatalmas, milliárdos forrásokat mozgató úgynevezett társadalmi felelősség-vállalási stratégiáról, ilyesmire utalás sincs a törvényben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 28. csütörtök, 01:20
-
Találatok: 1932
Csapás csapás hátán éri a baloldalt. Most éppen a kormánypárt megunta Botka László folyamatos gyalázását, leginkább nyilván azért, mert senkit nem érdekelt. Természetesen a Fidesz és a KDNP jeles szóvivőit, vagy éppen ügyeletes megmondóembereit leszámítva.
Pukliügyileg is jobban lekötötte a pedagógus nagypapájának ügye a kormányszócső médiát, mint bárki mást. Mivel ezek nagyjából egymást olvasgatják, ebből sem lett világszenzáció.
Juhász Pétert sem akarják széttépni a tömegek, pedig milyen szép is lenne, ha a fél ország masírozna az albérlete előtt, MIBŰ? táblákat lengetve.
Ne de majd most! Most aztán megbukott Medgyessy, meg a fővárosi vezetők, meg mindenki. Ezt onnan lehet tudni, hogy naponta mintegy nyolc darab sajtótájékoztatót hallgathatunk, nézhetünk. Most a délutáni ügyeletes Kocsis Máté, Józsefváros híresen tisztakezű, a korrupciónak még a látszatát is messzire kerülő polgármestere kiáltotta világgá a bánatát, hogy a szocik loptak!
Ezt általában úgy hívják, hogy terelés. Vagy a közbeszéd tematizálása, ha úgy jobban tetszik. Jó lenne, ha a sajtó ezzel lenne tele, a weboldalak erről szólnának, az emberek erről beszélnének a kocsmában. Mert az átlaghülyemagyar egy perc alatt elfelejt minden mást, egyszerre kizárólag egy ügyre tud figyelni. Márpedig azt az egy ügyet a Fidesz-KDNP óhajtja bedobni a ketrecébe.
Én pedig azt mondom, hogy hajrá! Nyomozzák ki, mi a helyzet a pénzekkel, ha korrupcó, vagy egyéb bűncselekmény bizonyítható, akkor bíróság, börtön. Addig viszont beszéljünk sokkal fontosabb dolgokról, ha nem gond. Ha gond, akkor is.
Beszéljünk például Farkas Flóriánról és az ORÖ eltűnt pénzeiről.
Beszéljünk Szijjártó Péter sokadik, százmilliós villájáról.
L. Simon László barackmagos bulijáról, a felesége földvásárlásairól.
Habony Árpád hivatalos pozíciójáról, a miniszterelnök körüli sertepertéléséről, az ő megfizethetetlen tanácsairól, kapcsolatáról Orbán Viktorral, Andy Vajnával, közös üzleteikről. Aztán csacsogjunk egy kicsi Habony Árpád esküvőjéről.
Ha már, akkor beszéljünk Andy Vajnáról is, aki parókakészítőből milliárdos kaszinótulajdonos, a magyar filmgyártás atyamestere és a TV2 gazdája lett. Beszéljünk arról, mennyivel kevesebb pénz folyik be a költségvetésbe, amióta mindannyiunk Andyja becsszóra-adóbevallással dologzik, plusz adóvisszatérítést kap. Meg arról, hogy az új televíziója mennyibe kerül nekünk összességében.
Beszéljünk továbbá Matolcsy György döbbenetes közpénzkezelési elgondolásairól, valamint a milliárdos közvagyon körül nyüzsgő rokonokról, barátokról is ejtsünk pár szót. A legfőbb ügyész kedves feleségéről, Matolcsynéról, a Matolcsy unokatesóról, boldog-boldogtalanról, akik közül mindenki kötődik valamilyen rokoni-baráti szálon a vezető politikusokhoz.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 27. szerda, 08:37
-
Találatok: 1935
Misi bácsi, ezt a sok jót mind velünk méltóztatnak tenni? Velünk, magyar nyugdíjasokkal? Könnybe lábad a szemünk a meghatottságtól. Megérdemeljük mi ezt a sok jót, amit már eddig is kaptunk? Meg azt, ami még ezután jön, mert meg van ígérve.
Nulla egész! Kilenctized!
Nem kiló, liter, négyzetméter, hektár, hanem százalék. Nyugdíjemelés jövőre!
Wow!
Biztos, hogy jól meg méltóztattak ezt gondolni? Ezt a rakás pénzt tényleg mind nekünk adják?
Pedig, költhetnék másra is, mint ránk. A TV2-re például, hogy Vajna úrnak jó legyen. Vagy például a 888.hu-ra. Ez a Habony-közeli, G. Fodor Gábor által jegyzett internetes portál a szakmai és emberi tisztesség olyan magaslatairól néz le ránk, ahonnan már nem is látni bennünket.
Legutóbb is mit írtak? Hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét. 2016-ban ez egy valóban szép gondolat. Amúgy meg, hallottuk már ezt a szöveget. Húsz évvel ezelőtt. Orbán Viktor és a Fidesz mondta két csuhásozás közben. Amikor épp benn voltak a parlamenti ülésteremben, és nem vonultak ki onnan az akkori kormány trianoni emléknapja miatt.
Misi bácsi, köszönjük! Nulla egész! Kilenctized! Százalék.
Még kimondani is gyönyörűség. Hogyan köszönjük ezt meg, Misi bácsi? Biztos, hogy nem a saját szájuktól vonják meg a falatot?
Költhetnék más, magasztosabb célokra is. Gyűlöletkampányra, menekültek elleni uszításra, gyomorforgató óriásplakátokra. Nemzeti konzultációkra milliárdokért, kvótás népszavazásra.
Matolcsy György havi ötmilliós fizetését is elő kell teremteni a Magyar Nemzeti Bankban. Polt Péter feleségének havi ötmilliós fizetését ugyanott, szintén.
Habony Árpád ibizai utazása sem két fillér, a Gucci táskája, a drága autói is sokba kerülnek.
És annak is ára van, hogy a miniszterelnök úr a Várba készül költözni. Milliárdokba fáj az is. Ráadásul egy csomó fát is ki kell vágni, az is pénzbe kerül a Misi bácsiéknak.
Vagy itt van az olimpiai pályázat. Nem az olimpia, mert az nincs itt, és nem is lesz, de már a pályázat is százmilliókba kerül.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 26. kedd, 08:00
-
Találatok: 2330
Még csak a hét első napja van, de nyugodtan beletörődhetünk, ha eddig még nem: ilyen ország, ilyen elmebeteg kormánnyal és államvezetéssel biztosan-tényleg nincs a földkerekségen. És ha van is, megérdemli, úgy ahogy mi.
Nálunk speciel az van, hogy
- miközben a jegybank elnöke a legfőbb ügyész feleségének, egyben saját alkalmazottjának tudtával (Polt Péter felesége ellenőrizte a Matolcsy-alapítványok gazdálkodását, mikor elszabadult a pokol!) két kézzel szórja az adófizetők pénzét, járulékos haszonként egy „balliberális” internetes hírportál darabjaira hullik az alattomos geciség, vagyis a szerkesztők elől eltiktolt jegybanki finanszírozás miatt,
- miközben Orbán Viktor éppen nagyon ráér Schmitt Pál nagyságáról ódákat zengeni a hatodik tákolás előtt álló,
gránit- híg fos szilárdságú alaptörvény ötödik születésnapján és a kormány belterjesen ünnepli saját magát 10 millió forintból,
- miközben az egykori komoly szakemberből szánalmas, gerinctelen csicskává visszafejlődött nemzetgazdasági miniszter egy számjegyű személyi jövedelemadót (szja) vizionál – a 0,9%-os nyugdíjemelést már benyögte – és a 2017-es, populista kampányköltségvetés kapcsán könyököl ki Freud a száján (értsd: kurvára nem kéne ráb*szni, mint 2002-ben, amikor szintén szárnyalt a gazdaság, csak hát az emberek semmit nem érzékeltek belőle, ezért leszarjuk az adósságcsökkentést, jön a kolbászból kerítés, a választási győzelemért semmi nem drága),
ugyanannak a miniszterelnöknek az ingerküszöbe legalját se rúgja szájba, hogy itt – a kelletlenül nyilvánosságra hozott jegybanki alapítványi szerződések tanúsága szerint – mégiscsak alaphangon 20 milliárd forint közpénzt herdált el ez a Matolcsy névre hallgató elszabadult gazdasági zseni.
Az újságírói kérdés úgy hangzott: rendben van-e két kézzel szórni az adófizetők pénzét, és ha nem, milyen lépések, vizsgálatok várhatók. Havasi Bertalan:
„A hatályos magyar és európai jogszabályok értelmében a kormány semmilyen módon nem befolyásolhatja a jegybank vagy alapítványai tevékenységét, így ez a kérdés törvényesen fel sem merülhet.”
Azt a büdös-tetves! Habár minek is idegesítem fel magam? Abban a lassan mindennel párhuzamos univerzumban, ahol élünk és ahol már maga a törvényalkotás is jogellenes, ott szemek rebbenése nélkül lehet hivatkozni a hatályos és visszamenőleges hatályú jogszabályokra. De akkor is: nem sül ki a két szemed, Csicska Bertalan?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 24. vasárnap, 16:43
-
Találatok: 1884
Hatalom- és pénzéhséggel, valamint a társadalmi feszültségek kiélezésével szembesítette a Fidesz alapítóit, köztük Orbán Viktor kormányfőt a párt vezetőinek első mentora, Stumpf István. Ugyancsak élesen bírálja a Fidesz vezette kormányt a párt korábbi képviselője, Tölgyessy Péter is, aki szerint Orbán zsákutcába viszi az országot, mert rendszere szembemegy a joguralom rendjével, ideológiája pedig lassan a marxista szemináriumok világához közelít. Mindkét írás – 27 további szerző elemzésével együtt – A magyar polgár című könyvben található, amelyet az alkotók Kolosi Tamás születésnapi köszöntéséül jelentettek meg.
A Tárki alapítója úgy látja: bár a kormányzat sutba dobta a polgári értékeket, a társadalom ki fog józanodni, mert a magyarok a demokráciától idegen, diktatórikus elemeket nehezen tűrik.
– Nem lett volna nagyobb az öröme, ha tisztelőitől inkább egy üveg finom bort kap a hetvenedik születésnapjára, nem pedig egy súlyos állításokkal teli könyvet, amely a polgárosodás elakadásáról és a zsákutcába került magyar fejlődésről szól?
– A jó kívánság minden formája megtisztelő, de barátaim féléves, komoly munkája sokkal több annál. Az általam vezetett könyvkiadó minden tervezett kiadványáról tudnom kéne, de még csak nem is sejtettem, hogy kedvenc kutatási területemről készít dolgozatot alkotmányjogász és színigazgató, szociológus és költő.
– A könyv szerzői szerint veszélyben a jog uralma és a politikai váltógazdaság. A hatalom kirekesztené a nemzetből az egyébként súlytalannak tűnő ellenzéket, burjánzik a korrupció, miközben az ország elszigetelődik. Mindent újra kell majd kezdeni, figyelmeztetnek többen. Ön szerint honnan?
– Mindent biztosan nem kell elölről kezdeni, hisz a kapitalista berendezkedésen belül létezik már a hatalomtól független polgárság Magyarországon, még akkor is, ha létszámában kisebb, ebből kifolyólag erőtlenebb, mint a rendszerváltáskor reméltük. Bár a kilencvenes években dinamikus polgári fejlődés kezdődött az országban, ez a lendület közvetlenül a második évezred elején megtört, majd 2010 után szinte leállt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 24. vasárnap, 00:54
-
Találatok: 1900
„MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat” – ezekkel a szavakkal kezdődik az éppen öt éve kihirdetett Alaptörvény. A dokumentumot az akkor még létezett Magyar Köztársaság 2010. április 11-én és április 25-én megválasztott országgyűlése fogadta el 2011. április 18-án, és az akkori államfő, Schmitt Pál írta alá a választások második fordulója után egy évvel, 2011. április 25-én – Húsvét hétfőn.
Már pusztán ez az időzítés is arról tanúskodik, hogy a választásokon győztes hatalom a maga számára kívánt emlékművet alkotni az alaptörvény képében (saját képére és hasonlatosságára), ezért joggal fogadhatjuk kétellyel az alkotmányozás alanyának az alaptörvény első szavaiban történt megnevezését.
Az öt évvel ezelőtti országgyűlés kétharmados többségét adó Fidesz-KDNP-képviselők – mint ahogyan maga Schmitt Pál is – kétség kívül a magyar nemzet tagjai (ha egy nemzetnek lehetnek egyáltalán „tagjai”), de tekintve, hogy rajtuk kívül mások is beletartoznak a nemzetbe, az alkotmányozók önmegnevezése jókora aránytévesztésnek, és ezzel bizonyos fokig hazugságnak tetszik. Különösen kilóg a lóláb, ha hozzávesszük, hogy ezek a „nemzettagok” felelősséget éreztek „minden magyarért”, akik nem tartoztak az alkotmányozók közé, vagyis akik – bár magyarok – ilyenformán nem lehettek tagjai a „nemzetnek.”
Polgárok? Nemzet tagok?
Érdekes ugyanakkor, hogy nem magyar nemzetiségű polgártársaink az alaptörvény preambuluma szerint ugyancsak nem tagjai a nemzetnek, legfeljebb az államnak – a politikai közösségnek –, mert róluk a preambulum így ír: „kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők”. Figyelemmel arra, hogy a szöveg a „velünk élő nemzetiségekről” beszél, világos, hogy e nemzetiségek nem „mi” vagyunk, vagyis ők nem tartoznak az alkotmányozás alanyához, persze államalkotó „tényezőnek” lenni azért biztosan nagyszerű dolog.
A zavaros önmeghatározás csak bonyolódik, ha elolvassuk a preambulum utolsó mondatát. „Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk.” Azt nem lehet tudni, mit jelenthet a nemzet együttműködése (kivel, mivel?), és erre az együttműködésre hogyan lehet az ország rendjét alapozni (ráadásul hogyan lehet erre készen állni), de az világos, hogy itt az alany nem ugyanaz, mint korábban. A „Magyarország polgárai” kifejezés ugyanis sajátosan más, mint a „magyar nemzet tagjai” kategória. Ezt onnan tudjuk, hogy maga a preambulum tesz köztük – mint fentebb láthattuk – egyértelmű, de indokolatlan különbséget.
Akárhogy van is, a szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy ki alkotmányozott (legfeljebb az, hogy ki hazudott), de a leleplezés nem innen, hanem az úgynevezett posztambulumból, vagyis a rövid záróbeszédből köszön ránk. Ez ugyanis – egyetlen mondatában – az alkotmányozás alanyát másképpen határozza meg, mint a preambulum. Így szól: „Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 23. szombat, 07:03
-
Találatok: 1960
Megfenyegetett bennünket szeretett miniszterelnökünk. Azt nyilatkozta, hogy még tizenöt évig a politikában kíván maradni, meg, hogy ő „régi vágású” politikusnak tartja magát. Amiben nem is nagyot tévedett, mert hogy ki látott már segget vágás nélkül és a vágás általában régi, egyidős a politikussal. A modern politikában szokás egy elvesztett választás után átnyergelni a gazdaságra, de „én nem tartozom ebbe az iskolába” – mondta. „Fiatal éveim óta politikával foglalkozom, és így teszek majd nyugdíjasként is”, vagyis „a következő 15-20 évben a politikában maradok, hol az első, hol a harmadik vonalban”, arról pedig a választók döntenek, hogy pontosan hol – mondta.
Nem sok jóval kecsegtet ez a nyilatkozat, minthogy a lopást is fiatal évei óta gyakorolja, és igen tehetségesen: az első BOSS-öltönyöktől, melyeket a Fidesz finanszírozására kapott pénzekből vett a haverjaival együtt, viszonylag gyorsan eljuttott egy kőbánya ellopásáig, a kedves Papa számára.
Namármost ezen a területen ambícióinak csak a rendelkezésre álló vagyontömeg szab határt, egyébként mindenre képes.
Ez a koma lelopja a libáról a tollat, oszt szegény madár mehet puci püspökfalattal haza...
Ha komolyan belegondolunk a jövőbe, akkor igen elszomorodhatunk, hiszen egy élhető országból huszonöt-harminc év alatt a négymillió nyomorgó országa lett, és mint tudjuk, Orbán rendszere egyre jobban teljesít.
Ez a rendszer kétségkívül egyedi a világban, Rákosit és Horthyt ebben a formában büntette az Úr a magyarság ellen elkövetett bűneikért, összegyúrva rendszereik összes negatívumát.
Hadd szomorkodjanak, ha kikukucskálnak az üstből, mígcsak valamelyik kanördög bele nem szúrja a vasvilláját a régi vágásukba.
Tizenöt év hosszú idő, generációk halnak ki, új generációk nőnek fel a Jóban-rosszban életvezetési mintákat adó sorozatán, megváltozik Magyarország - és nem előnyére.
Az a nagy baj, hogy ezt a nép fel se nagyon ismeri, merthogy olyan, mint a béka, melyet hideg vízben kezdenek lassú tűzön főzni - mire békalevessé lényegül már majdnem meg is szokja a közeget, melyben élve fődögél, míg él.
Lopnak?
Kit érdekel, fő, hogy van rezsicsökkentés, melyről a régi, közismert vicc jut eszembe a Kreml falánál labdázó gyerekekről, akiknek buksi fejét megsímogatta Sztálin elvtárs, mikor betörték az ablakot, pedig agyon is lövethette volna őket.
Milyen emberek fognak itt élni tizenöt év múlva egy olyan országban, melyben negyed századon át szolgaságra szocializálták őket?
Milyen pedagógusok fogják oktatni őket, amikor a kormányzat éppen most áll bosszút rajtuk, mert szót mertek emelni az oktatási rendszer visszásságai miatt?
Abban az országban, melyben a vizitdíj háromszáz forintja miatt romba lehetett dönteni a magyar egészségügyet, ugyan ki fog kiállni egy oktatási reform mellett, ha emiatt elvehetnek akár egy napi fizetést is? Nincsenek illúzióim.
Tizenöt év múlva talán már az Unió sem fogja le a kezét, merthogy kívül leszünk, és útlevéllel utazhatunk Bécsbe meg Prágába is - és ne tessék azt gondolni, hogy túlzásokba estem, a jelenlegi folyamatok mind-mind ebbe az irányba mutatnak.
Bővebben ...
