- Részletek
-
Készült: 2015. január 09. péntek, 05:39
-
Találatok: 1653
A magyar gazdaság európai konvergenciájának elmúlt két évtizede sommásan azzal jellemezhető, hogy az ország kezdeti lehetőségeihez és a mérvadó összehasonlítást jelentő visegrádi országokhoz képest egyaránt messze alulteljesített - állapítja meg Oblath Gábor. A közgazdász a Tárki Társadalmi Riport kiadványában minden korábbi kutatásnál alaposabban járja körül, hogy a magyar gazdaság a régiós társaihoz képest miként teljesített a rendszerváltás óta.
Az 1991 és 2013 között eltelt 22 évből 8 évben egyáltalán nem mutatható ki felzárkózás, a maradék 14-ből pedig mindössze 6 évben - a teljes időszak alig több mint egyharmadában - mutatkozott gyors hazai konvergencia. Mindez régiós összevetésben is szerény eredmény, állapítja meg Oblath. A teljes tanulmány letölthető innen, mi a főbb megállapításokat ismertetjük.
- Kezdjük rögtön egy fontos, de kevéssé ismert ténnyel! Amikor a felzárkózást, lemaradást az egy fő jutó, folyó vásárlóerő-paritáson számolt GDP alakulásán keresztül akarjuk megragadni, akkor valójában tévedünk. (A folyó PPP-n alapuló összehasonlítások csak egyes években mutatják a relatív szinteket, a vonalak viszont azt a hamis látszatot keltik, hogy valódi - vagyis évek között is összehasonlítható adatokat tartalmazó - idősorral van dolgunk.) Mindez sokkal érthetőbb lesz az alábbi ábrából:
- Folyó PPP-n mérve (bal oldali ábra), Magyarországnak az EU15-höz viszonyított fejlettségi szintje az 1991. évi mintegy 45%-ról több mint 60%-ra emelkedett 2013-ig. Ez lényegesen gyengébb Lengyelország, különösen pedig Szlovákia felzárkózási teljesítményénél, de sokkal jobb a magasabb szintről induló Csehországénál.
- A folyó PPP-n alapuló relatív szintek időbeli alakulását azonban az egyes években összehasonlított kosarak összetételének és az árarányoknak a változása, valamint módszertani revíziók is befolyásolják - ezeket a hatásokat szűrik ki a konstans PPP-n alapuló idősorok. Magyarországot tekintve az a fő különbség a folyó és a konstans PPP-n számított idősorok között, hogy amíg az előbbiek 2006-tól folytatódó felzárkózást jeleznek, utóbbiak a felzárkózási folyamat elakadásáról tanúskodnak (jobb oldali ábra).
- Így az elmúlt 22 év során Magyarországot csupán egyetlen rövid időszakban, 2000 és 2005 között jellemezte a GDP/fő volumenváltozásával mért gyors felzárkózás, ez azonban fenntarthatatlan eladósodáson alapult.
- Az EU-tagországokat a vizsgált két évtizedben úgynevezett béta-konvergencia jellemezte, vagyis az, hogy minél fejletlenebb volt egy ország, annál gyorsabb volt a felzárkózási ütem. (Vagyis a kezdeti fejlettségi szintek és aGDP/fő átlagos növekedési üteme közötti összefüggés negatív.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. január 08. csütörtök, 13:55
-
Találatok: 1656
Ennyit fialt az illiberális állam: nincs vásárlás vasárnap. Nem lesz ez fenntartható, ha ennyien szívnak ilyen kevesek kedvéért. Biztos erre célzott Áder János is.
Az illiberális kísérlet meghozta gyümölcseit. A magyar narancsból ezúttal nem citrom lett, hanem kaukázusi medvetalp. Ez egy vad zellerféle, invazív özönnövény a nemzeti értéknek nyilvánított akáchoz hasonlóan. Rettenetes sebeket, vakságot és még rákot is eredményez már az is, ha hozzáérnek. Sajnos az utóbbi években megjelent Magyarországon is. Haszna nincs, megenni nem lehet semmijét, fájdalmat és maradandó károsodást viszont okoz.
Innen indultunk, a szabadság visszavonásától. Ez volt az ígéret: hogy az erős kézzel vezetett ország sikeresebb és boldogabb lesz, mint ahol mindenki csak úgy a maga feje után megy.
Például vasárnap vásárolni. Vagy dolgozni. Mondjuk úgy dönt, hogy ő vállalja a túlórát a pótlékért, vagy egyszerűen azért, hogy megtartsa az állását. Na de az erős kéz, illetve medvetalp attól erős, hogy ezt is jobban tudja nála, és megtagadja ezt a döntési lehetőséget. Amikor szólnak neki, hogy ebből elbocsátások lesznek, akkor nagyot sóhajt: bizony, nehéz az élet, ez sajnos ezzel jár, de hát a családok a legfontosabbak. Akit emiatt rúgnak ki, az nyilván hálás lesz, hogy most nemcsak a hétvégéket töltheti otthon, hanem a hétköznapokat is. Már ha lesz még otthona.
A kaukázusi medve nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz a méhecskékkel. Neki csak a méz kell. Nem tűri az ellentmondást: neki ne próbálkozzon senki, hogy akkor majd a neten bevásárol, mert betiltja azt is. Csak hogy igaza legyen.
Az illiberális államot nem tavaly Tusnádfürdőn ismertük meg, hanem lehetett rá következtetni már 2010 előtt. Részben a Fidesz szervezeti kultúrájából, részben meg a hátországában dühöngő alufóliasapkás téveszmékből és kapzsiságból. A remények arról szóltak, hogy a voluntarizmus megfelelő intelligenciával párosulva tényleg jobb lehet, mint az a korrupt anarchia, amiben havonta buktak le és vonultak sittre kormánypárti politikusok.
Ez a mutató tényleg javult, mert lebukni, azt egyszerűen nem bírnak. A leghajmeresztőbb cliffhangerek is azzal végződnek, hogy a családi összefogás helikopterrel kimenti a bajba került hőst. Na ugye, milyen fontos a család.
Az elveszett aranytojás fosztogatói
Szóval ezt az úgynevezett történelmi tévutat járjuk be 2010 óta. Adjunk fel egy kicsit a szabadságunkból, cserébe a kormányunk elrendezi az életünket. Nesztek, rendezi. Ahogy neki tetszik. Leginkább azzal van elfoglalva, hogy saját embereinek biztosítsa a jólétet. Szektorokat, iparágakat néznek ki maguknak vizenyős szemek, és aztán elkészül a törvénytervezet, amely kinyírja a konkurenciát. A tranzakciót végül beletekerik egy darab nemzetiszín zsírpapírba, előadják, hogy ez itten megvédi a családokat a dohányzástól, a vasárnapi bevásárlástól meg az RTL Klubtól, úgyhogy nemzeti érdek, uff, böff. Egész sokáig működött ez, majdnem azt írtam, hogy fügefalevél, de valahogy a kaukázusi medvetalppal jobban tetszik ez a jelenet, mármint ahogy takargatják magukat vele.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. január 07. szerda, 11:23
-
Találatok: 2662
Csökken a népszerűség, állandó probléma a kommunikáció, egyszerűn nem akarják megérteni az emberek azokat a remek kormányzati intézkedéseket, amiket értük, értünk tesznek, azokat az eredményeket, sikereket, amiket együtt, összefogva érünk, értünk el!
Hiába van egy “géniusz” Habonyuk, egy “zseniális” Orbánuk, nem megy át az “üzenet”, hiába jobboldali a média nagy része és a közszolgálati média. Sajnos a jobboldali médiát még nem Habony Árpád, hanem Simicska Lajos irányítja, akivel mostanában problémás a viszony.
A közszolgálati média meg majd beledöglik, annyira igyekszik, ontják a jó híreket, jó számokat, a termelési híreket, magabiztosan, páratlan önszorgalommal és vastagbőrrel, az a pár óra Ma Reggel, Híradó és Ma Este egyszerűen nem elég. Alig jut a képernyőre Rogán Tóni vagy Harrach Péter, kevés a lehetőség.
Ezért március 15-től az M1 átalakul Nemzeti Hírtelevízióvá és egész nap és egész éjjel híreket fog adni.
Jó híreket, természetesen!
Csak az elmúlt pár hónapból egy kis ízelítő:
“Az eddig vegyes műsortartalmat sugárzó M1 csatorna teljes kínálatában megújul. A továbbiakban folyamatos hírszolgáltatást biztosít, továbbá hírháttér- és magazin műsorokat sugároz. Az alkotók számára tematikában a BBC, a brit közszolgálati aktuális csatorna, míg a napi adásszerkezetben az amerikai CNN televízió műsorszerkezete jelenti a mintát.”
M1 a magyar BBC, Gulyással, Oberszovskyval, Papp Dániellel, Németh Balázzsal …
„Cohn-Bendit megfutamodott a kínos kérdések elől Budapesten” - a vágatlan (nem nemzetiesített) részlet
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. január 03. szombat, 13:10
-
Találatok: 1721
Amennyiben a háztartások anyagi biztonságát nézzük, úgy hazánk uniós sereghajtó, de az sem jó hír, hogy 2006 óta közel 80 ezer forinttal csökkent az egy főre jutó éves nettó jövedelem értéke. A KSH "A jóllét magyarországi indikátorrendszere" elnevezésű kiadványából szemezgettünk.
Az egy főre jutó éves nettó jövedelem értéke Magyarországon 2013-ban 528,4 ezer forint volt - derül ki a KSH adataiból. A jó hír, hogy ez kis mértékben növekedett előző évhez (522,6 ezer forint) képest, a rossz hír viszont, hogy igen jelentősen el van maradva a korábban mért értékektől. Hogy mást ne mondjunk, a 2006-os csúcsnál ez az érték 607,6 ezer forint volt, azaz közel 80 ezerrel (!) több mint 2013-ban.
A KSH anyaga szerint a jövedelem nagyságára az egyén gazdasági aktivitása (amire az iskolai végzettség jelentős befolyással bír), a háztartás típusa, a nevelt gyermekek száma és a lakóhely van főképp hatással. Az elmúlt évben a felsőfokú végzettséggel rendelkező felnőttek 2,2-szeres havi átlagos jövedelemmel rendelkeztek a legfeljebb általános iskolát végzettekhez viszonyítva, a különbség pedig tovább nőtt az elmúlt nyolc évben.
A GDP és az egy főre jutó éves nettó jövedelmek alakulása - Forrás: KSH
Akárcsak a nagyvilágban itthon is a leggazdagabb réteg gazdagszik tovább: amíg 2009-ben a népesség felső 20 százaléka az összes jövedelem valamivel több mint négytizedét birtokolta (40,4 százalék), addig 2013-ra 43,3 százalékára nőtt e csoportnak az összjövedelemből való részesedése.
Uniós sereghajtók vagyunk anyagi biztonság szempontjából
A jövőben egy elképzelt, nagyobb összegű (66 ezer forint) kiadás szükségszerű kifizetésére képes-e a háztartás? - ezt is megkérdezte a KSH és az eredmény lesújtó: hazánkban 76 százalék állította azt, hogy nem. Ez sajnos uniós összehasonlításban az utolsó helyre volt elég: a 2012-es adatfelvétel idején a régióból többek közt a bolgárok (64,1 százalék), horvátok (65,1 százalék) és a románok (52,1 százalék) is sokkal jobb eredményt értek el nálunk, ahogy a hátulról második Lettország (69,5 százalék) is jóval a magyar statisztikák előtt van. És akkor még nem is említettük a listavezető norvégokat, ahol mindössze 11 százalék mondta azt, hogy nem lenne pénze egy nagyobb kiadásra. Az uniós átlag egyébként 39,7 százalék, a jól teljesítők között pedig még svédeket (18,2 százalék), a máltaiakat (22,8 százalék) és hollandokat (22,9 százalék) találjuk.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 25. csütörtök, 06:01
-
Találatok: 1761
Amikor Orbán az ország szuverenitásáért folyó harcról beszél, a saját szuverenitásának, cselekvési szabadságának a megvédésére gondol.
A magyar miniszterelnök szerint a legfontosabb az ország szuverenitásának megvédése, de nem annak a szövetségi rendszernek az ellenségeitől, amelyhez tartozunk, hanem éppen a szövetségeseinktől, az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól. Orbán Viktor szerint hazánk ellen Brüsszel áskálódik, míg Washington egyenesen titkosszolgálati akciót folytat a kormánya ellen, amit korrupció elleni harcnak álcáz. Teszi ezt azért, mert nem amerikaiak építhetik az új paksi atomerőművet, mert a nyugat megorrolt, amiért Budapest nem hajlandó lemondani arról, hogy a nyugati világgal szemben, vagy legalább a nyugattól függetlenül fogalmazza meg a saját nemzeti érdekeit, ami – Orbán Viktor szerint -, jelenleg azt jelentené, hogy Magyarországnak az amerikai-orosz és az orosz-ukrán konfliktusból ki kell maradnia.
Mégpedig annak ellenére, hogy a szövetségeseink az EU-ban és a NATO-ban ezt nem tekinthetik másnak, mint árulásnak, amit a maga tahó őszinteségével a legvilágosabban McCain amerikai szenátor fogalmazott meg egy szenátusi vitában, ahol amellett érvelt, hogy hozzáértő és ne politikai kinevezett diplomatát küldjenek a problematikus Budapestre. Az általa Magyarországról elmondottak teljesen egybeesnek más európai fővárosban megfogalmazott véleményekkel, csak az Európai Unióban ezt még vezető politikus nyilvánosan nem fogalmazta így meg, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy másképpen értékelnék Orbán Viktor négy éves hazai és nemzetközi ámokfutását, mint a republikánus szenátor.
Egyébként – ha az Egyesült Államok budapesti ideiglenes ügyvivőjét a magyarországi korrupcióról mondottakért bíróság elé próbáljuk rángatni és ötmillió magyar forintos kártérítésre kötelezni -, akkor a szenátusban elhangzott állításaiért McCaint legalább évekre internálnunk kellene a Hortobágyra, és nem ötmillió forintos, de dollármilliós kártérítésre kötelezni. Idézzük csak fel, miket mondott McCain a szenátusban, a Mandinerben közölt fordítás alapján:
„Magyarország sok tekintetben fontos szövetségesünk, de semmi kétség nem lehet afelől, hogy Orbán Viktor, mióta 2010-ben hivatalba lépett, központosította a hatalmat. Olyan intézkedéseket hozott, melyek csökkentették a magyar bíróságok függetlenségét, vitatott módon változtatta meg az alkotmányt és korlátozta a civil szervezeteket. Tehát egy nagyon fontos országról beszélünk. Egy nagyon fontos országról, ahol rossz dolgok történnek...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 20. szombat, 16:48
-
Találatok: 1765
Miközben a miniszterelnök zéró toleranciát hirdet a korrupcióra, családtagja sajátos versenyfeltétekkel zajló közbeszerzéseken nyer milliárdokat: veje, Tiborcz István és annak régi üzlettársa játszanak csikicsukit a uniós forrásból megvalósuló pályázati kiírásokkal.
Az urizálás-vita közepén végre megszólalt valaki az Orbán családból is:
„Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.” – írja Orbán Ráhel Facebook-posztjában. Az üzenet feltehetőleg a lausanne-i École Hoteliere-ben megkezdett MBA-kurzus 15 millió forintos tandíjának fedezetét firtató kérdésekre adott válasz akar lenni: „…ellenzéki pártok és politikusok rajtam keresztül intéztek támadást Édesapám, Magyarország miniszterelnöke ellen”.
Ha jól értjük, Orbán Ráhel vallomása kissé homályosan ugyan, de arra utal, hogy azt a 60 ezer svájci frankot ne a miniszterelnökön kérjék számon, azt férjével a saját jövedelmükből spórolták össze.
Disclaimer: eszünk ágában sem lenne a miniszterelnök lányának vagy vejének magánügyeivel foglalkozni, ha egyrészt nem éppen arról lenne itt szó, mint például Lázár János vagy Kósa Lajos esetében. Nevezetesen, hogy egy politikus családtagjainál jelennek meg olyan vagyonok, melyeknek az eredetét a mostani magyarázatoknál valamivel meggyőzőbben kellene tisztázni; másrészt fenti közleményével épp az érintett lépett be az Orbán család vagyonosodásáról szóló diskurzusba.
Kérdés tehát, honnét van a lausanne-i tandíj fedezete? Orbán Ráhel közleményének egy mondata mintha arra utalna, hogy ő maga is hozzájárult az MBA-kurzus költségéhez („Közgazdász diplomám van, több mint 3 évet dolgoztam a szálloda iparban és az idegenforgalom egyéb területein”). A KSH adatai szerint tavaly az ágazatban a szellemi foglalkozásúak nettó átlagkeresete 145 ezer forint volt, vagyis Orbán Ráchel a keresetéből – hacsak pályakezdőként nem volt a fizetése az ágazati átlag sokszorosa- érdemben nem nagyon járulhatott hozzá a svájci tandíj költségeihez.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 17. szerda, 09:54
-
Találatok: 1538
Orbán Viktor személyes fellépése kellett ahhoz, hogy a Fidesz rábólintson, vasárnaponként bezárjanak a boltok és megszűnjenek az éjjel-nappali üzletek. Demján Sándor most szövetségeseket keres a vasárnapi népszavazásához, mások a Facebookon szervezkednek.
Orbán Viktor és a Fidesz vélhetőleg a magyar társadalom döntő többségének az akaratával szemben is keresztülvitte az üzletek vasárnapi bezárását, illetve az éjjel-nappalos üzletek gyakorlatilag teljes betiltását. Dacára annak, hogy piaci szereplők arra figyelmeztettek, hogy a vasárnapi bezárással 15-20 ezer munkahely szűnik meg, továbbá a piaci feltételek torzulása miatt a magyar háztartások 15-30 milliárd forinttal többet kell, hogy kiadjanak élelmiszerre.
Orbán mégis inkább a semmiféle valós társadalmi támogatottsággal nem rendelkező KDNP ötletét karolta fel, a kormánypárti mamelukok pedig némi ellenkezés után kedden – két fideszes tartózkodással – elfogadták, hogy jövő márciustól vasárnaponként zárva legyenek a boltok, ezzel együtt nagy valószínűséggel bezárjanak a plázák, továbbá megszűnjenek az éjjel-nappalos üzletek. Márciustól csak a tej- és pékboltok, pályaudvari, repülőtéri és benzinkúti üzletek nyithatnak ki.
A döntés után Harrach Péter KDNP-frakcióvezető szerint a döntés a „magyar emberek sikere", mivel így a dolgozók megválaszthatják, hogy mivel foglalkoznak vasárnap. Harrach szerint a kormány és a szakszervezetek is készítettek hatástanulmányokat, és azok nem támasztották alá az aggodalmakat.
Kerestük a javaslatot támogató CBA kommunikációs igazgatóját is, ám lapzártáig nem értük el. A döntés után Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára elmondta: bár az üzletek zöme zárva lesz, így a piac szereplői közötti erőviszonyok nem módosulnak, ám piacromboló hatású a döntés. Az áruházláncok közül egyedül a Tesco nyilatkozott eddig, a láncnál a Financial Timesnak (FT) elmondták, Magyarországnak eddig előnye származott a vasárnapi nyitva tartásból, ahogy a Tesco-alkalmazottak is profitáltak a hétvégi bérpótlékból. Az FT szerint nevének elhallgatását kérő kormányzati tisztségviselő elmondta, a magyar társadalom többsége nem támogatja a vasárnapi zárva tartást, így egy erre irányuló népszavazást valószínűleg elveszítene a kormánypárt. Ezzel egybehangzóan a keddi döntés után a Facebookon elindult a „Népszavazást a vasárnapi boltbezárásról" nevű közösség, amelynek néhány óra alatt 2400-as támogatottsága lett.
Ilyen népszavazást eddig Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke helyezett kilátásba. A keddi döntés után Dávid Ferenc VOSZ-főtitkár elmondta: most végig kell gondolniuk, hogy kik lehetnek a VOSZ szövetségesei a népszavazás lebonyolításában. Dávid a civilekre, szakszervezetekre, társadalmi és munkaadói szövetségesekre számít.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 16. kedd, 07:04
-
Találatok: 1641
A magyar gazdasági modell bizonyította, hogy a kétkedőknek nincs igazuk - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Bloomberg amerikai hírügynökségnek adott interjújában, amelyben arról is beszélt, hogy a kormány azt tervezi: legkésőbb 2017-ben csökkenti a bankadó mértékét.
A kormányfő úgy fogalmazott, hogy a gazdasági növekedés 3 százalékot meghaladó mértéke és az, hogy a költségvetési hiány az Európai Unió által meghatározott korlát alatt van, igazolta, hogy gazdaságpolitikája működőik.
"Ezt magyar modellnek nevezzük, és olyan mint egy dongó. A tudósok szerint súlya, mérete és szárny-fesztávolsága miatt a dongó nem lenne képes repülni, de mégis repül" - mondta a hétfőn ismertetett interjúban. Kiemelte a gazdasági bővülést, a csökkenő munkanélküliséget és a szilárd költségvetést, nem értett egyet viszont azokkal a statisztikákkal, amelyek szerint az országban nőtt a szegénység és csökkentek a közvetlen külföldi befektetések.
"Rendkívül magas a bankadó Magyarországon"
Orbán Viktor elmondta, hogy a kormány vissza akarja szerezni Magyarország befektetői besorolását, és azt tervezi, hogy legkésőbb 2017-ben csökkenti a bankadó mértékét és már jövőre felülvizsgálhat más adókat is. Szavai szerint a bankadóról azt követően születik majd döntés, hogy fokozatosan kivezetik a devizaalapú jelzálogot, és függ a hitelezők bővülő hitelkínálatától is.
"Tárgyalásban állunk a bankszektorral a bankadó mértékének normalizálásáról, mert az rendkívül magas Magyarországon" - mondta a miniszterelnök. "Ez 2016 vagy 2017 körül válik lehetővé, ha jó megállapodást kötünk, amire nagyobb az esély, mint bármikor a 2010-es hatalomra kerülésünk óta" - tette hozzá.
A több milliárd dollárnyi devizahitel 2015 közepéig való forintra való átváltása és a külföldi fizetőeszközök részarányának csökkenése az államadósságban Orbán Viktor szerint csökkenteni fogja a külső sebezhetőséget és növelni fogja "a monetáris politika manőverezési terét".
"Meg kell néznünk a közvetlen külföldi beruházások dinamikáját, és az minden évben javul. Senkit sem akarunk kiszorítani, az ágazati adókat azért vezettük be, hogy nagyobbak legyenek az állami bevételek, nem azért, hogy kisebbek" - fogalmazott.
A miniszterelnök szerint a kormány "keresi" azt a pillanatot, amikor csökkentheti majd az adókat. Mint mondta, arról folyik a vita, hogy ezt a jövő év közepén vagy 2016-ban kell-e megtenni...
... "Nem nő a szegénység"
A kormányfő védelmébe vette a "jólétiről a munkaalapúvá" való átalakulás programját, rámutatva, hogy a közmunka csökkentette a munkanélküliséget és az abban részvevők bére több mint a duplája lehet a segélynek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 15. hétfő, 04:17
-
Találatok: 1546
Nem pontosan értem, mi az a potenciális beépítés, ezért aztán tanácstalan vagyok Boross Péter ma elhangzott bölcsességei ügyében: szerinte a Horthy-rendszerbe nem volt „potenciálisan beépítve” az antiszemitizmus. Ezt azzal „bizonyítja”, hogy ő nem tapasztalt ilyesmit. A „közrádió” Vasárnapi újság című izéjében beszélt erről – ó, mennyi minden hangzott ott már el!
Az persze nagyon fontos, mit tapasztal egy tizenéves (Boross 1928-ban született), de talán egy korszak megítélése szempontjából mégsem perdöntő. Én például 1947-ben születtem, és egészen 1950-ig vagy tán 53-54-ig, el kell ismernem, alig tapasztaltam valamit a Rákosi-éra jellemzőiből – legfeljebb annyit, hogy alakuló polgári ízlésemhez képest túl gyakran ettünk rántott levest. Pár évvel később ez a tény töprengésre késztetett: valahogy értelmeznem kellett, mit is jelent, hogy munkás szüleimmel az uralkodó osztályhoz tartozunk.
Azért 1956-ból már emlékszem néhány elgondolkodtató dologra, és ma is fel tudom idézni magamban azt a dermedtséget, amelyet egy 1958-as nyári napon éreztem, hallgatva a szomszéd fölhangosított rádióját…
Persze, e korai élmények még nem indítottak arra, hogy eltöprengjek azon, mi is van a rendszerbe „potenciálisan beépítve”. Anélkül, hogy szerénytelenül Boross Péterhez mérném magam, elmondhatom: megértem, hogy kamaszként – nyilván voltak érdekesebb dolgok az életében – nem érzékelt semmi potenciálisan beépítettet. Legalábbis semmi különösen föltűnőt.
De azért egy ideje már mégiscsak felnőtt, sőt, meglett ember, olvashatott is egyet s mást – tehát csak tudnia kellene, hogy bizony a rendszerbe be volt építve az antiszemitizmus, s egyáltalán nem potenciálisan, hanem nagyon is valóságosan. És idővel egyre inkább. Erről elég sokan szereztek megbízható tapasztalatokat akkoriban, s azok egy részét némelyek meg is írták. Meg hát születtek bizonyos törvények is – már akkor, amikor még Boross Péterről a szülei sem igen gondolkodtak; s aztán a későbbi években, de még a Kormányzó Úr idejében…
Felnőtt emberként talán arra a belátásra is juthatna, hogy legalábbis némi előzetes potenciális beépítettség nélkül nem lehetett volna Magyarországról oly sok embert deportálni, halálba küldeni, a németek csodálatát is kiváltva.
Azért érdekes: ez a sajátos tompaság mintha később is megmaradt volna Borossban. Például nyilván nem érzékelte – már felnőtt emberként – azt a valamit, amit én kisgyerekként szintúgy nem vettem igazából észre – ezért lehetett 1951-57 között a Fővárosi Tanács tisztviselője. Ebben teljesen biztos vagyok: ha fölfigyelt volna arra, mi történik az országban, alighanem inkább csaposnak áll.
Később, 1965-ben sem voltak olyan tapasztalatai, amelyek birtokában ne vállalhatta volna el a vendéglátós igazgatóhelyettesi állást...
Bővebben ...
