- Részletek
-
Készült: 2016. február 08. hétfő, 20:16
-
Találatok: 1985
A pedagógusok nem várnak sokat a keddre összehívott Köznevelési Kerekasztaltól, legfeljebb azt, hogy kiderüljön, kikkel akar tárgyalni az Emberi Erőforrások Minisztériuma, és meghatározzák a fő problémákat – mondta el a 168 Órának Pilz Olivér. A miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke szerint az is kérdéses, hogy érdemi átalakítás vár-e Klebelsberg Intézményfenntartó Központra, megszűnik-e a központi vízfej, és visszakapják-e az iskolák az autonómiát.
A tankerületek 91 százalékában, 182 helyszínen már lezajlottak a köznevelési konzultációk, amelyeken 1996 iskola képviselői vettek részt – adta hírül diadalmasan múlt hét pénteken az Emberi Erőforrások Minisztériuma, nyitottságuk, kompromisszum¬készségük jeleként.
Ám például a kecskeméti tankerület fórumát a baon.hu-nak inkább „nagy átverés show„-ként jellemezték a résztvevő tanárok, ahol „látszategyeztetés” zajlott, és csak „ködös, semmitmondó válaszokat" kaptak.
Könnyen lehet, hogy a keddi Köznevelési Kerekasztal sem hoz majd a fórumoknál több eredményt. A jelek mindenesetre baljósak. A kedd reggel nyolckor kezdődő megbeszélésre a minisztérium mindössze másfél órát szánt. Utána kezdődik a Parlament oktatási bizottságának ülése. Az Emmi a meghívón azt sem közölte, kik a résztvevők, a sajtó és maguk a meghívottak is csak találgattak. Az MTI a kerekasztal leendő helyszínén elhelyezett névtáblák alapján azt írta: a tanácskozásra eredetileg csak a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet, az Eszterházy Károly Főiskola, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, az Országos Köznevelési Tanács, a Pedagógusok Szakszervezete, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, a Nemzeti Pedagógus Kar, a Nemzeti Ifjúsági Tanács, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottság és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapott meghívást.
– A meghívón csak a témák szerepeltek: az oktatás szerkezetének, a diákok túlterheltségének és a pedagógusok adminisztrációs terheinek kérdése, illetve a hátrányos helyzetű tanulók iskolai felzárkóztatásának lehetőségei. Az sem derült ki, hogy Madarász Pétert, a Miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatóját gyakorló pedagógusként, vagy a hermanos mozgalom tárgyalópartnereként hívták-e meg – mondta lapunknak Pilz Olivér, a miskolci gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke. Őt egyébként a kerekasztalra nem, de a bizottsági ülésre meghívták.
Pilztől úgy tudjuk: túl sokat a keddi egyeztetéstől nem várnak. Legfeljebb azt, hogy kiderüljön, kikkel akar tárgyalni a minisztérium, meghatározzák a fő problémákat és a következő ülés időpontját.
– Sok jót nem ígér, hogy a minisztérium egyszer már létrehozott kerekasztalt a felsőoktatás számára, ami teljesen kiüresedett. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 07. vasárnap, 21:04
-
Találatok: 2019
A közszolgálati tévében csupa jó híreket lát és hall az ember, a kellemetlen információktól, amíg lehet, megkímélnek bennünket. Erre szavaztak a magyar emberek, hogy minden jó legyen, ezért rohantuk a fülkeforradalomba.
Szerdán este Miskolcon és az ország több nagyvárosában tüntettek a pedagógusok, a diákok, a szülők. Azok, akik az oktatáspolitikának becézett butítás-politika szenvedő alanyai.
Másnap reggel megnéztem a köztévé híradóját, mert kíváncsi voltam, hogyan számolnak be a tiltakozásról. Bevallom, előítéletes voltam. Arra számítottam, hogy hazudni fognak, csúsztatni, ködösíteni, mellébeszélni. Soros Györgyöt emlegetni, és a bukott baloldalt.
Tévedtem. Egyetlen szót sem szóltak az eseményről, úgy tettek, mintha meg sem történt volna.
Ha újra kezdhetném, csakis közszolgálati hírműsorokat néznék. Látástól butulásig. Bámulnám őket napestig, rögzíteném valamennyit, nehogy bármi jóról lemaradjak. Mert a közszolgálati tévében csupa jó híreket lát és hall az ember, a kellemetlen információktól, amíg lehet, megkímélnek bennünket. Erre szavaztak a magyar emberek, hogy minden jó legyen, ezért rohantunk a fülkeforradalomba.
És láss csodát, a közszolgálati hírműsorokban minden jó lett. Rossz hírek a hazai viszonyokról nincsenek. De hát miért is lennének: van hír e nélkül is, épp elég. Meg aztán, tegyük a szívünkre a kezünket, nem is nagyon hiányzik az igazság. Főleg, ha van helyette más. Szebb, jobb, felemelőbb.
A közszolgálati médiumok, akár a gondos szülő, amíg lehet, elrejtik előlünk a sötét titkokat. Hogy nem a Mikulás hozza a csomagot a csokival, és a karácsonyfa alját sem a Jézuska pakolja tele ajándékokkal.
A húsvéti nyúl még véleményes.
Tulajdonképpen hálásnak kellene lennünk, amiért megkímélnek bennünket a sok rossztól. De nem vagyunk azok, mert nem mindenki szeret hálálkodni. Vagyunk néhányan, akik elszoktunk attól, hogy a gazda kegyeit keressük.
Rossz hír a közpénzből fizetett jó-hírhozóknak: talán soha nem is szoktunk hozzá teljesen, hogy azt nézzük, ami nézhetetlen. És egy még rosszabb hír nekik: egyre többen leszünk, akik nem vagyunk hajlandók megérteni, hogy miért jó nekünk az, ami rossz.
Miért jó nekünk, ha a kormány kezében van a média, ahelyett, hogy a sajtó kontrollálná a kormányt. Már csak a határainkon túli világ és az internet száját kéne befogni valahogy.
Az lesz majd a szép új világ: szabadon szárnyal a szó, határtalan lesz a gondolat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 06. szombat, 18:47
-
Találatok: 2025
S mit úgy hívtunk: köztársaság, az nincsen. Utolsó avas morzsáit rágjuk – ezzel a József Attila-parafrázissal kezdeném. És egy napi hírrel folytatnám: a magyar urak ellopták a korrupcióellenes küzdelemre küldött pénzeket (is). Ha a történelem színpadi vagy általában irodalmi mű lenne, azt mondanánk, ez a végjáték, innen nincs tovább. Ez már bruhaha, komédia.
De hát ismerjük el, mi mást is tehettek volna? A dilemma így szólt: visszaküldeni azt a pénzt az Európai Uniónak, vagy ellopni. És hát visszaadni még sokkal-sokkal kínosabb, mint ellopni! Hiszen Lánczi András, valamikori haverom nemrégiben pontosan megmondta, „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Mégsem végjátékozom, mert tudom, hogy régen oda az igazság, ez még nem a végjáték, és ha mégis, akkor a bő évszázada tartó, és ki tudja, mikor ér majd tényleg véget. Igazából – és ez, tudom, nem visszaélés a holtak némaságával – Ady Endre mai szavaira lennék kíváncsi, mert erről nála ékesszólóbban senki nem szólhatna. Elsőként talán megkérdezné, hogy Ugyan, magyarjaim, mit csináltatok az elmúlt százhúsz évben, ha itt tartotok? Neki már újsütetű debreceni hírlapíróként is az volt a véleménye, hogy Magyarország helyén rövidesen fehér folt lesz a térképen ezzel a felirattal: „Magyarország volt, de ellopták". És a máról talán így is szólhatna: „Most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb" – de ha ezt mondaná, tévedne. Mi, ha okosabbak nem is, de biztosan tájékozottabbak vagyunk nála, mert látjuk, mi minden történt azóta, hogy ő nincs. Van ennél is lejjebb.
Mert röviddel ezelőttig sokunk számára értelmes gondolatnak tűnt a Nemzeti Együttműködés Rendszerére úgy tekinteni, mint valami provizóriumra, olyan elhajlásra, amellyel bűneinkért büntetett Orbán bombasztikus kedvence, a „Történelem Ura", és amelyen, ha nehezen is, de túllendülünk az első alkalmas pillanatban, de mindenképpen rövidesen.
Ezzel szemben azt látjuk, hogy a NER konszolidációs szakaszához érkezett. Nem tudhatjuk persze, hogy a konszolidációban meddig jut el, de e dolgát megkönnyíti, hogy nincs kihívója. Lehetséges ellenfelei pedig alapvetően talán jóravaló emberek, úgyszintén kiváló magyar urak, akik persze a bukás pillanatában majd ellene fordulnak, de most tán fintorogva kompromisszumot kötnek a létezővel.
Továbbá az is biztosnak látszik, hogy távol vagyunk még a miniszterelnök által elérni vágyott végponttól, azaz a nemzeti együttműködés fejlődése korántsem zárult le, az állítólagos székely mondást átírva elmondhatjuk róla, hogy „ez valami és mén is valahová". Beszélhetnék éppen arról is, hova tart, de ez mindig bizonytalan terep, mert amint erre Kossuth rámutatott: „A politika az exigenciák művészete", és erről még Orbán is hallott, de ha nem hallott volna, akkor is tudja. Terveit, ha időlegesen is, alárendeli a lehetőségnek. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy az általa vágyott végpontban – legyünk bár szocialisták, liberálisok, bázisdemokraták, konzervatívok, NER-esek vagy neonácik – mindannyiunk élete nehezebb és bizonytalanabb lesz, annál is, mint amilyen most. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 05. péntek, 19:09
-
Találatok: 2147
A tervezettnél kevesebb beruházást hajtottak végre a magyar vállalkozások 2014 és 2015 ősze között, az egy éven belül fejlesztést tervező cégek aránya pedig 73,4%-ról 61,7%-ra csökkent az MFB őszi vállalati felmérése alapján. Rossz hír a teljes gazdaságnak, azon belül a finanszírozó bankoknak is, hogy az idősorban még nem volt olyan alacsony a beruházást biztosan tervező cégek aránya, mint most. Az MFB Indikátor azt is megmutatta, hogy inkább a kisebb cégek fognak beruházni, és továbbra is nagy az elsősorban önerőre támaszkodó cégek aránya annak ellenére, hogy enyhültek a banki finanszírozási korlátok.
A CSOK beruházási kedvet ösztönző hatásait még nem mutató elemzés talán legérdekesebb ábrája arra utal, hogy a beruházási kedv ismét mélyponton volt 2015 őszén. Az idősor kezdete, 2009 nyara óta nem volt ugyanis olyan alacsony a beruházást biztosan tervező cégek aránya, mint most, és a beruházást "valószínűleg" tervező cégekkel együtt is mélypont közelében vagyunk. Az alábbiakban összefoglaljuk a főbb megállapításokat.
A vártnál kisebb volt a beruházási aktivitás: a cégek 13,5%-a a tervezettnél nagyobb összegben, 39,3%-a azzal megegyező volumenben, 26,0%-a pedig kisebb összegben hajtott végre fejlesztést a felmérést megelőző egy év során. Az eredetileg tervezett és a végül megvalósított beruházások összegének mediánja 10, ill. 7 millió forint volt.
Csökkent a beruházási kedv: 2015 őszén a felmérést követő egy évben fejlesztést tervező vállalatok aránya (61,7%) 11,7 százalékponttal maradt el az egy évvel korábbitól, míg a 2014. tavaszi csúcshoz képest megfeleződött (63,2%-ról 28,5%-ra olvadt) a határozott beruházási szándékkal rendelkező cégek részaránya. Az előző 12 hónapban tervezett és végrehajtott fejlesztésekhez hasonló volumenű beruházások várhatóak a felmérést követő egy évben (a medián 10 millió Ft), azonban vállalatméret szerint vizsgálva bizonyos eltolódás figyelhető meg.
Ők voltak kevésbé aktívak: a tervezettnél kisebb volumenű fejlesztést végző cégek között az ipari cégek, a kis- és nagyvállalatok, a nyugat-magyarországi székhelyű vállalatok viszonylag nagy arányban voltak jelen. A következő 12 hónapban a tervnél kevesebbet beruházó cégek egy része újra beruházást tervez.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 05. péntek, 08:21
-
Találatok: 1895
Azt szeretnénk, ha jókedvű és motivált tanárok jókedvű és motivált gyerekeket oktatnának az iskolákban, ehelyett azonban az iskolákban mindenki rosszkedvű, kifacsart és megalázott. Ez azért van, mert nagy részben ellopták az oktatási reformot.
Hadházy Ákos, LMP-s politikus az országszerte elindult iskolai tiltakozásokhoz kapcsolódva olyan uniós pályázatokat mutatott be korrupcióinfó névre keresztelt sorozatában, amelyeket oktatási projektekhez kapcsolódva hirdettek meg, de lopásgyanúsnak tűnnek.
Az ellenzéki párt antikorrupciós szóvivője szerint ilyen projektekből nem csak elvétve akad egy-kettő, ahogy ezt a kormányzat szeretné láttatni, hanem néha már úgy tűnik, mintha ez lett volna a fő szabály.
Az Oktatási Hivatal, amely az elmúlt években maga is milliárdos uniós támogatásokhoz jutott, a honlapján közzétette saját közbeszerzéseit. Hadházy szerint az itt található szerződések között "eszement tételek bukkantak fel".
Az oktatás jelenlegi állapota alapján erősen megkérdőjelezhetők például azok a szakértői díjak, amelyeket az Oktatási Hivatal fizetett ki különféle cégeknek.
Tavaly októberben a projektzárás előtt két hónappal hirdették meg például azt a „szakértői kapacitás beszerzéséről” szóló 500 millió forintos tendert, amelyet egy olyan friss alapítású cég nyert meg, amelynek egyetlen alkalmazottja volt csak, viszont több ezer szakértői napot vállalt be.
- Folyamatmenedzser 1373 szakértői nap
- Közoktatási szakértő 1655 szakértői nap
- Tréner 160 szakértői nap
- Képzésszervező 628 szakértői nap
- Tutor 891 szakértői nap
- Képzési asszisztens 244 szakértői nap
- Pedagógiai értékelési szakértő 1794 szakértői nap
- Minőségbiztosítási szakember 123 szakértői nap
- Vezető informatikus 760 szakértői nap
- Informatikus szakember 1950 szakértői nap
- Adatfeldolgozó operátor 334 szakértői nap
A nyilván megterhelő nagy mennyiségű szakértősködés ellenére a nyertes Merkel Konzulent Zrt. mindenképp jól járt, mert a megrendelés alapján 50 ezer forintra jön ki egy szakértő napi díja.
2015-ben azonban voltak ennél magasabb szakértői díjak is az Oktatási Hivatalnál. Az év elején kiírt hasonló pályázaton közel 70 ezer forintos napi díjat számoltak az 5100 szakértői napra. Sőt máskor 80 ezerre is felment ez az összeg. Hadházy szerint a sok folyamatmenedzser, képzési asszisztens, tutor és hasonló szakértő pályáztatása a technika lenyúlás iskola példája lehetne.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 03. szerda, 23:06
-
Találatok: 2017
Mire gondol az ember, ha elhangzik az, hogy „Eximbank”? Talán egy szürke, unalmas kis állami külkereskedelmi bankra. Hát, ez már a múlté, a mai magyar Eximbank már nem egy külkereskedelmi szakbank, hanem rengeteg adófizetői pénzt elnyelő, még annál is több pénzt a nemzetközi piacról állami garanciával beszívó, és egyre furább, belföldi ügyleteket hitelező bankgömböc lett.
Az Eximbank – illetve a vele együtt Exim brand alatt tevékenykedő Magyar Exporthitel Biztosító, a Mehib – célja az lenne, hogy a külföldre termelő cégeket kedvezményesen hitelezze, és ezzel is egyengesse útjukat a nemzetközi versenyképesség rögös útján, sok más ország eximbankjához hasonlóan. Erre külön törvény is van. Azaz volt.
Az utóbbi időben az Eximbank teljesen nyíltan kezdett hitelezni olyan dolgokat, mint Andy Vajna TV2-vásárlása, vagy Garancsi István CSOK-áremelkedést tökéletes időzítéssel kihasználó Kopaszi-gátas lakópark-projektje, miközben Kuna Tibor cége szervez rendezvényt, a Századvég ad tanácsot és még egy Duna Aszfalthoz kötődő cég is megjelent beszállítóként – azaz megjelentek a bank körül az állam más részeinél máshol már megszokott pénztalicskázó érdekcsoportok.
Gyanús dolgok
Akkor sokan felkapták a fejüket, amikor 2014 nyarán egyszer csak kinevezték az Eximbank vezérigaztó-helyettesének a nagyjából nulla banki tapasztalattal rendelkező Puskás Andrást, aki korábban Rogán Antal helyettese volt az V. kerületben.
Innentől kezdve tényleg felgyorsultak a dolgok a bank körül. Nem sokkal később, 2014 decemberben leváltották az akkori, világbankos hiteleket letárgyaló vezérigazgatót, Nátrán Rolandot a korábbi MFB-s Urbán Zoltánra. Igaz, ebben szerepet játszhatott egy szövevényes ügy, amiben Nátránék, legalábbis az új vezetés szerint, hátrányos, hűtlen kezelést kimerítő (sőt, a büntető feljelentés szerint „bűnszervezetben elkövetett”) szerződést kötöttek az Eximbank új, Lánchíd Palotában létesítendő székházáról Nobilis Kristóf Döb-68 nevű cégével. A per egyelőre tart, addig is, a bérleti díjat mindkét helyre fizeti az Eximbank, adófizetői pénzből.
A banknak a jelek szerint már kevés volt a korábbi szerep, tehát hogy kísérgessék a külügyminisztert a keleti nyitás soron következő állomásaira, és a bankokon keresztül pénzeljék a kis exportőrcégeket. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 03. szerda, 07:11
-
Találatok: 2061
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára szerint érthetetlen a két legnagyobb szakszervezet által hirdetett bojkott, miközben a múlt héten még éppen ők követelték a köznevelési kerekasztal összehívását.
Rétvári Bence az M1 aktuális csatorna kedd reggeli műsorában kiemelte: a kormány mindig kész a párbeszédre. Az elmúlt időszakban már több mint száz iskolával sikerült konzultálni, és ezeknek számos tapasztalata volt - mondta az államtitkár, példaként említve, hogy problémaként felmerültek a dologi költségek és az órabeosztások is, de egyúttal számos megoldási javaslat is elhangzott a fórumokon.
Rétvári Bence felidézte, hogy az Emmi a jövő hétre összehívta a köznevelési kerekasztalt, amelyre várják a szakszervezeteket, a pedagógusok, a szülők és a diákok képviselőit is, hogy közösen vitassák meg a helyzetet.
Hétfőn Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke bejelentette, hogy február 13-ára a fővárosba, országos tüntetést szervez a pedagógusok sztrájkbizottsága, a köznevelés és a pedagógusok helyzetének javítását követelve. Szintén hétfőn a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) a közoktatás szervezeteihez intézett nyílt levélben szólított fel a köznevelési kerekasztal bojkottjára.
Rétvári Bence felidézte, hogy korábban éppen a szakszervezetek követelték a köznevelési kerekasztal összehívását, még a napirendi pontokat is megfogalmazták. Ezért nem érti, hogy az érdekképviseletek, amelyeknek a feladata pont az lenne, hogy ezen részt vegyenek, most miért nem akarnak párbeszédet.
Az eddig megfogalmazott követelésekről az államtitkár azt mondta: 18 éves koráig most is mindenki járhat iskolába. A tananyag mennyisége "régi nagy vita". Kifejtette: egyrészt azt várják, hogy a legmodernebb, legszélesebb körű tudást kapják a diákok, amely a munkaerőpiacon, illetve a továbbtanuláshoz szükséges, másrészt, hogy ne legyen nagy a diákok leterhelése az iskolában. Az arányosság figyelembevételével ennek két megoldása lehetséges - fejtette ki Rétvári Bence. Az egyik, hogy a mostani tartalmat csökkentik, a másik, hogy a tanulási időt növelve a diákoknak nem nyolc, hanem kilenc év alatt kelljen elsajátítaniuk a tananyagot. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 01. hétfő, 17:21
-
Találatok: 1741
Kormányzásról, korrupcióról, az ellenzék helyzetéről és esélyeiről, magyarán a köztársaság állapotáról cseréltek eszmét közéleti gondolkodók tegnap az Átriumban.
A Bibó István Közéleti Társaság (BIKT) célja a kritikus, de reális helyzetkép vázolása - nyitotta meg az ötödik e témában és címmel rendezett konferenciát Kuncze Gábor. A társaság elnöke felvezetésként arról beszélt: az ilyenkor szokásos politikusi évértékelők tükrözik az e beszédeket mondók aktuális helyzetét. A miniszterelnök szerint minden csodálatos és jól működik, az ellenzék szerint minden rossz és meneküljön innen mindenki - vélte Kuncze, aki ezt követően arról kérdezte a - saját szakterületük helyzetéről előadást tartó - résztvevőket, ők mégis hogyan értékelnél az elmúlt évet, s a jelenlegi helyzetet.
Kezdjük egy napi politikai hírrel: a korrupcióellenes pénzek elrablása. Ez már komédia - vetette föl azonnal , aki az alkotmányos állapotokról lesújtó képet festett. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) elnöke emlékeztetett Lánczi András szavaira, miszerint: amit korrupciónak nevezünk, az a Fidesz fő politikája. "Meg akar vesztegetni? Azt próbálja csak meg. Sikerülni fog" - idézte Rejtő Jenőt erre reagálva Kuncze. Majtényi szerint a téma nemcsak annak vérlázító következménynélkülisége miatt fontos, hanem azért is, mert ha azt akarjuk megválaszolni, hova tart az Orbán-rendszer, biztosak lehetünk abban, hogy a terveit alárendeli a lehetőségeinek. Elemzése szerint Orbán "uralkodásának" végén még annál is nehezebb lesz az élet, mint most, a kilátástalanságot pedig csak fokozza: az ellenzék szerinte azt mutatja minden megnyilvánulásával, hogy ugyanazt tudja, mint Orbánék, egy picivel jobban. Ez nagyon kevés - nyugtázta az EKINT elnöke, aki szerint nem szabad a Nyugattól várni a megoldást. "A Fidesz-uralom alapfeltétele, hogy mindig háborúban áll valakivel, keresi az ellenségképet. Törekedni kell a békére. Éljen az alkotmányos Magyarország, éljen a jog, éljen mindenki a jogaival" - zárta előadását.
Hasonlóan lehangoló képet festett a többi előadó is: Bozóki András korábbi kulturális miniszter szerint például a kultúra, a művészet ma csak akkor érdekli a hatalmat, ha történelmi legitimációt vár tőle. Erre jó példa a budai Vár, a budapesti Kossuth tér és a kétes szoborállítások ügye. Orbán rendszere a demokrácia és a diktatúra között helyezkedik el valahol - összegezte a kultúrpolitikai közállapotokat is Bozóki, aki szerint - noha egyetértett alternatívaképtelenségükkel - nem az ellenzéki erők támogatottságának mai alacsony szintje a legnagyobb baj, hanem hogy elégedettnek is tűnnek ezzel a helyzettel. Vannak azért pozitív jelek is - nyugtatta a hallgatóságot a volt kulturális miniszter, példaként pedig a pedagógus és az egészségügyi "lázadásokat" hozta. A konferencián előadást tartott még Csillag István közgazdász, korábbi gazdasági miniszter, Kovács László volt külügyminiszter és Mihályi Péter egészségügyi közgazdász is. A rendezvényen átadták a Bibó István Demokrácia-díjat is, méghozzá Mogyorós Juditnak, aki hónapokon keresztül kezelte a menekülteket a budapesti pályaudvarok környékén.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 31. vasárnap, 21:46
-
Találatok: 1756
200 ezer embert a rendszer szó szerint halálra ítélt. Ennyi ember van ma az országban, akik a koruk alapján még nem jogosultak nyugdíjra, de betegségük, fogyatékosságuk okán nem találnak munkát, vagy nem képesek, nem alkalmasak munkavégzésre. Ők azok, akiket “potyautasoknak” nevezett valahol, valamikor valaki. Ennyi sorsot nem tudok megírni, de egyet igen.
Nemrég az egészségügyben dolgozók, majd a szociális ágazatban dolgozók szégyenletes adatait láthattuk a kézben tartott lapokon. Nettó 85 ezer forint egy diplomás szociális munkás bére, 6 év munkaviszony után. De vannak még valakik, akik (talán csak még) nem álltak oda melléjük egy papírra írva azt a számot, ami a halálukhoz vezet. Pedig kellene, ott kellene állniuk nekik is. Annak a 200 ezer embernek, akiket a rendszer szó szerint halálra ítélt. Nem csak őket persze, de legyen elég egy cikkben 200 ezer társunk haldoklása, ne legyünk telhetetlenek. Ennyi ember van ma az országban, akik a koruk alapján még nem jogosultak nyugdíjra, de betegségük, fogyatékosságuk okán nem találnak munkát, vagy nem képesek, nem alkalmasak munkavégzésre. Ők azok, akiket “potyautasoknak” nevezett valahol, valamikor valaki. Ennyi sorsot nem tudok megírni, de egyet igen.
Róluk már beszéltem, a régebbi olvasók biztosan ráismernek a családra. Nevet most nem fogok írni. Okom van erre.
A nő 33 éven keresztül ápolónőként dolgozott és fizette az adót, járulékokat, a férj 34 évig építési vállalkozó volt. Van egy gyerekük, éppen most érettségizik. Az anya fordult hozzám az év elején. Akkor már tartósan éheztek, de a közelgő érettségi volt az, ami miatt megszületett a segítséget kérő levél. A gyerek miatt, akinek nem volt öltönye, amiben ballagjon, érettségizzen. Megírtam, az olvasók segítettek. Sokan, nagyon sokat. Van, aki a mai napig segít, fizeti az internetet a családnak. Ez jól végződött, gondolhatnánk. Pedig nem. Nem egészen.
Van valami, amit én már tudtam az első perctől kezdve, de nem írtam meg. Az anya végstádiumú rákos. Nem operálható. Az ő nagy álma volt az, hogy a gyereke úgy ballaghasson, mint azok a gyerekek, akik szerencsésebbek nála. Szerette volna még látni, hogy a fia boldog, hogy elindul az életbe. Lassan ez is bekövetkezik, az érettségi után az egészségügyben tanul tovább a gyerek. Hogy néhány hónap levegőhöz jutott ez a család, hogy tudtak fűteni, enni, kaptak rengeteg ruhát – ez a civileknek köszönhető. Senki másnak.
A szociális háló nem működik. Semmi sem működik. Ez a nő 40 ezer forint ellátást kap 33 ledolgozott év után. Ennyiből nem jönnek ki a gyógyszerei sem. Az alapbetegségére sem, a rákbetegségre már csak fájdalomcsillapítóra lenne szüksége, de arra sem futja. Ha fáj, akkor sír és nyöszörög. Halkan, hogy a gyerek ne hallja, mert ő nem tud róla.
A férj ellátása 60 ezer forint. A gyógyszerei havonta 40-45 ezer forintba kerülnek. Hármuknak kell tehát megélni havi 100 ezer forintból, rezsit fizetni, enni, mosószert, tisztálkodó szereket vásárolni, buszbérletet váltani a gyereknek, fizetni a menzát.
Bővebben ...
