- Részletek
-
Készült: 2016. január 21. csütörtök, 03:49
-
Találatok: 1869
Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata ne pályázzon a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére? - A Kúria a kérdés hitelesítését megtagadta.
Már biztosan nem lesz népszavazás a 2024-es budapesti olimpiáról, ezt ma hirdette ki jogerősen a Kúria a népszavazást ellenző kormánypárti politikusok legnagyobb örömére.
Az indoklás szerint a feltenni tervezett kérdés
"azt sugallja, hogy a választópolgárok a pályázat beadásáról véleményt nyilváníthatnak",
holott azt már benyújtják, mire a szavazást le lehet vezényelni.
Igen, tényleg azt mondják, hogy
nem szabad azt sugallni a választópolgároknak, hogy véleményt nyilváníthatnak.
Azon túl, hogy ez milyen félelmetes üzenet az igazságszolgáltatás csúcsáról, az érveléssel több probléma is van.
Az olimpiai pályázati folyamat három lépcsős. Az első pályázati csomag beadási határideje ~3 hét múlva esedékes, ez előtt már tényleg nem lehet elintézni egy népszavazást. Ehhez képest a második pályázati csomagnak idén októberben, a harmadiknak 2017. februárjában kell elkészülnie. Addig azért beleférne egy népszavazás. (A 2008-as vizitdíjas referendum kérdéseit például 2007. október végén adta be az olimpiai népszavazást ma ellenző Tarlós István, a voksolás ~5 hónappal később, 2008. március 9-én volt.)
Az olimpiai pályázati folyamatból bármikor vissza lehet lépni, ilyesmire már egy csomó példa volt.
Az lehet érv, hogy sok pénzt költöttünk a pályázat első lépcsőjére, és azt ne hagyjuk veszni, de ez olyasmi, amit egy népszavazási kampányban az emberek meggyőzésére lehet felhasználni. Semmiképpen sem látszik olyan objektív jogi körülménynek, ami alapján egy bíróságnak kellene lesöpörnie egy népszavazást.
Egyébként ha nem lehet népszavazást rendezni az olimpiáról, miután a pályázati folyamat elkezdődött, akkor logikusan csak előtte lehet. Amikor még bizonytalan, hogy egyáltalán akar-e Magyarország vagy Budapest olimpiát rendezni, tehát amikor nincs miről dönteni. Ezen az alapon ma be lehetne nyújtani népszavazási kezdeményezést a következő 100 év olimpiái ellen, hátha valamelyiket meg akarná rendezni a főváros.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 20. szerda, 08:04
-
Találatok: 1757
Orbán Viktor kihasználja az etnikai és vallási nacionalizmust, az elzárkózást annak érdekében, hogy állandósítsa hatalmát – ezt állította Soros György egy német lapnak adott interjújában. Az üzletember szerint a magyar miniszterelnök Horthy Magyarországát állítaná vissza, és belülről támadja az EU alapértékeit – csakúgy, mint Putyin kívülről.
Terjedelmes interjút adott Soros György a Wirtschaftswoche című német magazinnak, a szöveg magyar változata a Figyelő Online-on olvasható. A magyar származású amerikai üzletember az interjúban elsősorban Angela Merkel politikájáról, a migrációs válságról és az Európai Unió szerepéről beszél.
A korábbi nyilatkozataihoz képest meglepő, hogy mennyire dicséri most a német kancellárt. Soros szerint például Merkel jól látta előre, hogy a migrációs válság szétrombolhatja az Európai Uniót, és jó politikát folytat.
A magyar olvasóknak azonban a legérdekesebb állítások, amelyeket Magyarországról, a magyar kormányról, illetve konkrétan Orbán Viktorról tesz Soros György. Az üzletembert az elmúlt hónapokban hevesen támadták a magyar kormánypárti politikusok, így nem meglepő, hogy Soros elég keményen visszaszól Orbánéknak.
Orbán kihasználja a nacionalizmust
Soros azzal kezdi, hogy szerinte miért övezi nagyfokú ellenszenv, bizalmatlanság a menekülteket Európa keleti részén.
– Azért, mert a világnak ezen a részén a nyitott társadalom nem rendelkezik erős gyökerekkel. Orbán Viktor magyar miniszterelnök az általa vallott magyar és keresztény identitás alapelveit helyezi előtérbe. A nemzeti identitás vallással való ötvözése rövid távon hatásos keveréknek tűnik.
Orbán ebben nincs egyedül. A most hatalomra jutott lengyel kormánypárt vezetője, Jarosław Kaczyński hasonló irányvonalat követ. Nem olyan intelligens, mint Orbán, azonban ravasz politikus, aki a migráció kérdését kampányának központi elemévé tette.
Soros összehasonlítja a magyar és a lengyel politikai helyzetet is, és sok azonosságot fedez fel benne.
– Bár Kaczyński és Orbán igen különböző emberek, az általuk áhított rezsimek nagyon hasonlítanak egymáshoz.
– Arra törekszenek, hogy kihasználják az etnikai és vallási nacionalizmust, az elzárkózást annak érdekében, hogy állandósítsák hatalmukat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 18. hétfő, 15:30
-
Találatok: 1696
Igen, itt diktatúra van. Ahol az alkotmánybíróságot a kormány irányítja, a médiát a kormány eteti, a legfőbb ügyészt, a bírói kar egy részét a kormány mozgatja, ha minden önállóságot bedarálnak, mindent központosítanak, az utolsó falusi iskolától a legnagyobb egyetemig mindenhol pártkatonák vannak, a sportszövetségek vezetésétől a különféle művészeti ágak irányításáig mindenhol a kormány emberei vannak, ha félteni kell az állásunkat azért, mert ki merjük mondani a véleményünket, akkor ott diktatúra van.
Olvasom Gajdics Ottó cikkét a Magyar Időkben. Szellemesnek, ironikusnak szánhatta a szerző, de nem az. Nem ironikus, hanem végtelenül, rémületesen cinikus. Ijesztő. Mint minden, ami ebben az országban történik jó ideje.
A kormány legújabb, a demokrácia és a szabadságjogok utolsó morzsáját is felszámoló lépéséről van szó: a terrorveszélyre hivatkozva bevezethető, minden kontroll nélküli szükségállapot alaptörvénybe történő beemeléséről. Arról, hogy gyakorlatilag egyetlen ember, a miniszterelnök engedély és ellenőrzés nélkül kihirdetheti és bármeddig életben tarthatja a mindannyiunk alapvető jogait korlátozó állapotot.
Gajdics Ottó ezért ágál és szellemkedik. Védi a védhetetlent egy olyan lapban, amely lapot a közpénzekkel ellenőrizetlenül kitömött Századvég birtokol. Tehát amely lapot a kormány pénzel. Vagy a Fidesz. Teljesen mindegy.
Magyarországra nem a terrorveszély a jellemző. Soha nem is volt, nem is lesz. Nem vagyunk fontos ország a terroristák számára, más számára sem. Csak a magunk számára vagyunk fontosak. Egy hét alatt több áldozata van a közlekedési baleseteknek, mint ahányan terrortámadásnak esnek áldozatul száz év alatt. Többen halnak meg egy év alatt azért, mert nem jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz, mert nincs pénz kiváltani a gyógyszereket, mint ahányan valaha is terrortámadásban meghalnak ebben az országban. A szegénység, a nyomor, az alultápláltság, a reménytelenség nagyobb pusztítást végez, mint a terroristák. Semmi nincs, ami indokolná az új intézkedést.
“Mert ha hazánkban tombol a diktatúra, ugyan mi szüksége van alkotmánymódosításra Orbán Viktornak ahhoz, hogy terrorveszélyre hivatkozva betiltson ellenzéki médiatermékeket, megszüntessen jogvédő civil szervezeteket, továbbá betörhessen magánlakásokba, és elhalaszthassa a választásokat, mint ahogy azt a Gréczy Zsolt nevezetű Gyurcsány-klón vizionálja?” (Gajdics Ottó)
Gajdics Ottónak üzenem: nem az alkotmányt akarja módosítani a kormány. Alkotmány már régen nincs. Formálisan sem. Az általuk összebuherált, mindenben a kormány céljait szolgáló alaptörvényt akarják módosítani. Ezt illene tudnia egy Századvég-fizette alkalmazottnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 17. vasárnap, 23:04
-
Találatok: 1807
Nagyon akarta az Endi azt a tévét, mert már nagyon kellett neki. Maholnap betölti a sokadik életévét, és még soha sem volt saját tévéje.
Férfiemberrel gyakorta előfordul, hogy nagyot álmodik. Akkorát, amekkorát ébren sosem merne. Van, aki menő futballista volt mielőtt felébredt, mások méregdrága sportkocsi volánjánál ültek, vagy nagymellű bombázót öleltek mocskosan és keményen.
Aztán mindnek beleért a keze a bilibe.
Endinek tévé kellett. Ő maga mondta, amikor bejelentette, hogy megvette az egykori Csigatévét.
Csak hát nem volt az Endinek elég pénze. Volt neki sok a kaszinókból, de az sem volt elég. Túl sokat kértek azok a csúnya emberek, akiké az Endi által kinézett tévé volt.
Ezért kellett a kölcsön. Sok milliárd jó magyar forint.
Na, de gond egy szál se, kapott az Endi pénzt az Eximbanktól. Ezt a bankot azért hozták létre az adófizetők pénzéből, hogy a magyar exportot és importot támogassa. Az Endi által megálmodott tévé se nem import, se nem export, ő maga meg még annyira sem az. De azután mégis kapott tőlük néhány milliárdot. Biztosan mindenki kap, aki kér, elég annyit mondani, hogy veszteséges tévét szeretnék vásárolni. Vagy bármi mást.
De ekkor még mindig nem volt elég az Endi pénze, veszni látszott a nagy álom. Hüpp. Mi lesz, ha nem lesz tévé? Hüpp megint.
Ám, mint tudjuk, ahol a legnagyobb a szükség, ott közel a segítség. Endire rátalált az OTP. Vagy fordítva, nem tudjuk. Nem voltunk ott a rátalálásnál, csak a tényt vagyunk képesek rögzíteni.
Az OTP is adott neki néhány milliárdot, mert jó befektetésnek látta, amikor az Endi mondta neki, hogy a tévé veszteséges. Pedig, nem is kellett volna mondani, tudta ezt magától is az OTP.
Mindenki tudta, mégis adtak.
Mert azt is tudták, hogy majd az Endi nyereségessé varázsolja a tévét. Hogyan? Legyen az ő titka. Meg azoké, akiknek vannak erről sejtéseik. Vagy, teszem azt, tudomásuk.
Nekünk csak gyanúnk van, alapos. Arra tippelünk, hogy bár az Endi nem varázsló, de azért, mint sokan mások a magyar közéletben, ő is tud néhány trükköt. Nem nagy cselek ezek, inkább amolyan földszintes magyar ügyeskedések, de nálunk elmegy ez is. Ennél kifinomultabb, rafináltabb megoldásokra a magyar ugaron nincs szükség, a pengés foci a mi talajunkon meghalna a szépségben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 17. vasárnap, 01:47
-
Találatok: 1957
Orbán Viktor miniszterelnök szerint a kormány százéves kisgazdaprogramot valósít meg az állami földek eladásával. Lapunk összeállítást készített a legismertebb új földesurakról.
Győrffy Balázs, az Agrárkamara elnöke, fideszes parlamenti képviselő, a földeladási program ötletgazdája. Győrffy vásárlásairól földrajzi értelemben csak az tudható, hogy Veszprém megyében történtek, kiderült ugyanakkor, hogy bankkölcsönből vásárolt – minden bizonnyal abból a kedvezményes állami hitelből, amely szintén az általa jegyzett program részeként segíti a földvásárlásokat. Ráadásul a politikus menet közben beterjesztett egy módosítást is, amelynek révén az új tulajdonosok felemelhetik a bérleti díjat a földjeiken – történetesen Győrffy Balázs is olyan földekre licitált, amelyek a legalacsonyabb, aranykoronánként 580 forintos díjért lettek bérbe adva,
vagyis igen előnyösen érinti őt a saját maga által kezdeményezett törvény.
L. Simon Lászlónak, a Miniszterelnökség államtitkárának a felesége közel 300 millió forintért vásárolt be a Velencei-tó északi és déli partján. Nemhogy a teljes vételárra, de (a kedvezményes állami kölcsönhöz szükséges) 60 milliós önrészre, illetve a hitel törlesztésére sem nyújtanak fedezetet a házaspár nyilvánosan megismerhető jövedelmei és megtakarításai.
L. Simon főnöke, a földeladásokat minden korábbinál átláthatóbbnak és tisztességesebbnek nevező Lázár János Hódmezővásáhely mellett vásárolt meg négy hektárt 8,2 millióért, de az édesapjához és a nagybátyjához is került állami föld (előbbihez 14 , utóbbihoz 111 hektár).
A szintén a Fidesz-frakcióban ülő Farkas Sándor felesége 46 hektárnyi területet vehet meg 49 millió forintért Csongrád megyében.
A miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a családja Fejér megyében, Mány térségében vált nagybirtokossá, kihasználva a 300 hektárnyi elvi birtokkorlát adta lehetőségeket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 16. szombat, 05:59
-
Találatok: 1975
A Várkert Bazárban felsorakozott a magyar keresztény konzervatív szellemi hátország, hogy az esztergomi érsek segítségével spirituálisan és teológiailag rendezzék összekuszálódott soraikat.
Annyit ideszpojlerezek, hogy a hívek kemény próba elé lettek állítva, és a teológiai kálvária után sem távozhattak nyugodt lélekkel.
Fekete György, Kerényi Imre, Csizmadia László, Schmit Mária, Rétvári Bence, Kulin Ferenc, Stumpf István és a többiek azért gyűltek össze, hogy Erdő Péter bíboros szenteltvizet öntsön a pohárba, és feloldja végre az ország lelkiismeretét hónapok óta feszítő ellentmondást.
Hogy hivatkozhatunk napra nap kersztény kultúránkra és gyökereinkre, ha közben szembe megyünk mindennel, amit krisztusinak hívnak?
Hogyan lehet Európa keleti fele a kereszténység végvára, ha pont az ellenkezőjét teszi, mint, amit Ferenc pápa hétről hétre megkövetel nyájától? Hogy lehetünk mi a kereszténység acélpajzsa, miközben a határainkon, a tereinken hetekig menekültek, gyerekek, családok fagyoskodtak, és mi nem voltunk hajlandók segíteni rajtuk? Mi több a magyar állam büszkén deklarálta, hogy egyetlen egy menekültnek, bevándorlónak, migránsnak sem hajlandó segítő kezet nyújtani, de a normális, emberi bánásmódot és az empátiát az együttérzést is megtagadta tőlük.
Az Evangélium útján
A feloldhatatlannak tűnő paradoxon nem csak a hívő emberekben, hanem az egyházakon belül is feszültségekhez vezetett. Emlékezzünk vissza, mikor ősszel Erdő Péter előbb úgy nyilatkozott, hogy ha a katolikus egyház kinyitná kapuit a menekültek előtt, akkor embercsempésszé válna.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 14. csütörtök, 23:40
-
Találatok: 1954
Valamelyik nagyon hozzáértő és végtelenül empatikus szakember átdolgozta az eddig is döcögve működő időskori ellátást, mert ne élősködjön már a sok kilencvenéves a közcsöcsön, amikor a rájuk elszórt pénzből lehetne hotdogos bódét építeni a felcsúti stadionba, vagy esetleg az ország parasztja bevezetheti a gázt uniós pénzből a luxusminőségű disznóólba.
Véres médiaháború zajlik kicsiny hazánkban. Mindenki üzenget mindenkinek, felszólítanak, leszólítanak, kiszólnak, beszólnak. Nem elég istencsapása nekünk az, hogy akkor most ki lesz Jakupcsek Gabriella ezután és hogy végülis Tarlós, vagy Orbán nyer szájkarate-ügyileg, hanem még a Fidesz és a KDNP is kőkeményen nekiment a kormánynak és felszólította.
Miután magamhoz tértem a rémületből, árkot ástam a ház köré, felállítottam az őrtornyokat és bevettem a nyugtatót, már kezdek jobban lenni. De azért ez kemény, amikor a Fidesz-KDNP felszólít, főleg a kormányt. Az önleszopásnak olyan hihetetlen szintje ez, amit a Moszkvai Nagycirkusz – Putyin izmos felsőtestén elhelyezkedő bal mellbimbója tiszteletére tartott – díszelőadásán is lelkesen tapsolna a nagyérdemű. Kell ehhez gerinc, éspedig végtelenül hajlékony. Mert gondoljunk csak bele a szituációba! Vagy inkább ne, ebéd előtt semmiképpen.
Ámde.
Miután a kormány szép csendesen ledarálta a rokkantakat az eddig nekik járó ellátással együtt – ezen a ponton elfelejtette felszólítani a Fidesz-KDNP, de csak az nem hibázik, aki nem szólít fel – most az idősekre került a sor. Valamelyik nagyon hozzáértő és végtelenül empatikus szakember átdolgozta az eddig is döcögve működő időskori ellátást, mert ne élősködjön már a sok kilencvenéves a közcsöcsön, amikor a rájuk elszórt pénzből lehetne hotdogos bódét építeni a felcsúti stadionba, vagy esetleg az ország parasztja bevezetheti a gázt az uniós pénzből luxusminőségű disznóólba.
Az van tehát, hogy mostantól nem jár ám csak úgy a házi segítségnyújtás, vagy az idősotthonba való elhelyezés.
Mivel végigjártam ezt a kálváriát, bátran kijelenthetem: eddig is rohadtul nehéz és drága dolog volt bármelyikhez hozzájutni.
A házi segítségnyújtás lényege az, hogy az egyedülálló (akár mert nincs rokonság, akár, mert távol élnek egymástól) idős, már önmagát nehezen ellátó embert naponta meglátogatja valaki és segít a bevásárlásban, gyógyszerek kiváltásában, takarításban, mosásban, tisztálkodásban, megméri a vérnyomást, vércukor-szintet, közben vált pár szót az idős emberrel, akivel más talán már nem. A lakása fogságában élő öregek számára ez fontos. Volt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 14. csütörtök, 08:15
-
Találatok: 1751
Az elmúlt öt év tanulsága, hogy politikai értelemben egyetlen erőtől kell tartania a kormánypártoknak, ez pedig a saját követeléseik érdekében fellépő társadalmi csoportok, mint például a pedagógusok, egészségügyi dolgozók, szociális munkások, közlekedési ágazatban dolgozók. Egy ágazati sztrájk meghátrálásra késztethetik a kormányt. Ennek lehetősége az első félévben adott, az a kérdés, hogy az érdekképviseletek képesek lesznek e átlépni eddigi árnyékukon. A Policy Agenda az elkövetkező hónapok lehetséges konfliktusait vizsgálta meg.
Nem sikerültek a bértárgyalások
Az elmúl év vége úgy zárult le, hogy nem sikerült a kormánynak, a munkaadóknak és a munkavállalói szervezeteknek megállapodnia a 2016. évi minimálbérről, garantált bérminimumról, és a bérajánlás mértékről. Érezhetően szerette volna a kormány elkerülni ezt a helyzetet, ezért a tárgyalásokat szinte az utolsó pillanatig folytatta, és bízott benne, hogy a korábbi évekhez hasonlóan sikerül az utolsó pillanatban egyezséget teremteni. Ezzel pedig megmutathatta volna, hogy mivel országos szinten megállapodás van, ezért nincsen értelme ágazatoknak kibújnia ez alól.
A probléma gyökere, hogy az alacsony keresetűek széles rétege úgy érzi, nem képes kijönni a havi fizetéséből. Természetesen ez a dolgozói szegénységgel érintett réteg nem tavaly, vagy tavalyelőtt alakult ki. A gazdasági növekedés – amit egyébként a kormány által folyamatosan sulykol - illetve az elvándorlás miatt jelentkező munkaerőhiány felerősítette a dolgozók azon alapköveteléseit, hogy „adjatok több bért, hogy élhessünk, és dolgozhassunk”.
Nem vagyunk általában sztrájkhangulatban
A KSH adatai szerint 2010 és 2014 között 12 sztrájk volt Magyarországon, amelyekben csupán 5.000 dolgozó vett részt. Ez ugyan nem számít kirívóan alacsonynak a volt szocialista országokkal összehasonlítva, de mindenképpen azt mutatja, hogy nem ezt tartjuk az érdekérvényesítés fő eszközének. A kormány tehát joggal bízhat abban, hogy nehéz lesz tömegeket megszervezni egy sztrájkhelyzethez. Éppen ezért eddig is több területen olyan politikát folytatott, ami a feszültségeket a „szőnyeg alá söpörte”. Ilyen volt az egészségügyi dolgozók helyzete, az oktatás, a szociális szféra, vagy most a közlekedési ágazatban dolgozók ügye.
Ugyanakkor a kormány számára egyre inkább az negatív értelmezés alakul ki ezekről a területekről, hogy ott nem az alacsony bérek jelentik a legfőbb problémát, hanem az elvándorlás miatti munkaerőhiány, és a rossz munkakörülmények. Ez pedig romló szolgáltatási színvonalat jelenthet, amelyet már a választók sem fogadnak el. Így létrejöhet egy társadalmi összefogás a dolgozók és a „szolgáltatásaikat igénybe vevő” társadalom között.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 11. hétfő, 23:33
-
Találatok: 2663
Jon Van Til könnyű megoldásokról és közéleti bunkerekről - A magyar beteg. Magyarra fordítva ez a címe annak az angol nyelvű tanulmánykötetnek, melyet a Közép-európai Egyetem kiadója jelentetett meg. A kötet egyik szerkesztője és zárótanulmányának szerzője Jon Van Til szociológusprofesszor, a Rutgers Egyetem volt tanszékvezetője. A civil társadalom ismert kutatója magyar feleségével ma Budapesten él és 2010 óta a Fulbright Specialist Program keretében folytatja akadémiai pályafutását.
– Mi az ön diagnózisa a magyar beteg állapotáról?
– Mi, szociológusok gyenge demokráciának hívjuk azokat a rendszereket, ahol négyévenként vannak ugyan választások, de a politikai folyamatokban, a döntésekben való civil részvétel lehetősége korlátozott vagy éppen kizárt. Magyarországon ma ennél is rosszabb a helyzet, mert a választási játékszabályokat a hatalom úgy manipulálta, hogy előre bebiztosítsa saját győzelmét. Az itteni tehát gyenge demokráciának is csak jóindulattal nevezhető. Ez a helyzetkép számomra is nagyon fájdalmas, hiszen a kilencvenes évek elején azoknak az elemzőknek egyike voltam, akik úgy gondolták: a tárgyalásos rendszerváltás Magyarországot különlegesen reményteljes társadalmi műhellyé avatta. Hogy a kormány hatalmának és az üzleti szféra befolyásának egyidejű korlátozása egyedülálló lehetőségeket jelenthet a civil szféra számára. Sajnos a magyar társadalomban felülkerekedett az egyszerű megoldások iránti vágy. Hogy egy karizmatikus vezető mondja meg, merre van a könnyű és gyors megoldásokhoz vezető út. Az eredményt látjuk.
– A kötetet záró tanulmányban ön úgy vélekedik, hogy Magyarországon a változások aligha indulhatnak el a hagyományos politika forrásvidékéről, a pártok világa itt egyhamar nem lesz képes erős demokráciát alkotni.
– Van valami, amit külföldiként itt nagyon nehéz megérteni. Rengeteg olyan ember van, aki magántársaságban vagy éppen egy pohár bor mellett lelkesen politizál, de a választásokra el sem megy. Mintha a baloldali és liberális gondolkodású emberek nagy része ma eleve lenézné a pártokat. Mintha méltatlannak találná őket, hogy rájuk adja a voksát. Könnyen győz a Fidesz, ha az ellenfél valójában nem is versenyez.
– Tanulmányában le is írja: ha minden így megy tovább, borítékolható a Fidesz 2022-es győzelme.
– A baloldalon csak nagyon gyenge pártok láthatók, a jobboldalon pedig egy szörnyképződmény, amelyre a kormánypárt mutogathat: ha nem ránk szavaztok, akkor ők következnek. Attól tartok, hogy a magyar realitás valójában ma az egypártrendszer különleges válfaja, ahol a Fideszen kívüli politikai szerveződések végső soron mind az állampárt malmára hajtják a vizet. Pedig napnál világosabb, hogy egy egységes nagy váltópárt legyőzhetné a Fideszt, amely a választópolgárok kisebbségének voksaival szerzett kétharmadot.
Bővebben ...
