- Részletek
-
Készült: 2016. május 26. csütörtök, 02:15
-
Találatok: 2150
Újraiparosítás Fidesz-módra - A Fidesz által hirdetett újraiparosítás eredménye eddig annyi, hogy folyamatosan romlik a magyar termékek versenyképessége, ami nagyban hozzájárul a térség országaitól való gazdasági leszakadásunkhoz.
Csaknem öt éve jelölte meg az egyik fő stratégiai célként Orbán Viktor az ország „újraiparosítását”. Ennek az értelmezésével kezdettől fogva bajban voltak a gazdasági kérdésekhez valamit is konyítók, hiszen hazánk évtizedek óta egyértelműen iparosodott ország. Az ipari termelés hozzájárulása a GDP-hez ugyan csökkent, a szolgáltatásoké viszont jelentősen nőtt, de ez teljes mértékben megfelel a fejlett országokban lezajlott folyamatoknak, csak nálunk később következett be. Jelenleg a fejlett világban a nemzeti össztermék több mint felét adja a szolgáltatási szféra, az ipar valamivel több mint negyedét, a mezőgazdaság pedig csupán néhány százalékát.
Ennek a fejlődési útnak számos oka van, amelyek elemzésére és vitatására itt nincs hely kitérni, a lényeg az, hogy általános gazdasági trendről van szó, ami szoros összefüggésben áll az országok fejlettségi szintjével. Emiatt nem volt egészen világos, mit is ért a Fidesz újraiparosításon, de a kormányfő segített ennek megértésében: szerinte ez azzal érhető el, ha az EU-ban nálunk lesz a legnagyobb az ipar részesedése a GDP-ben.
Sajátos megközelítés ez annak fényében, hogy a mennyiségi mutatókat abszolutizáló szocialista érát idézi, amikor az volt a fontos, hány százalékkal nőtt a termelés, nem pedig az, mennyire érte meg termelni. A lényeg ugyanis józan ésszel az, mit és mennyire hatékonyan, mekkora hozzáadott értékkel, milyen minőségben tud előállítani az ipar, nem pedig a termelés aránya a nemzeti össztermékben. Ha ez az utóbbi a döntő szempont, a legfejlettebbek a Rákosi-korszakban voltunk, amikor az ipar adta a GDP mintegy mint felét.
Értelmetlen tehát százalékokkal mérni egy ágazat teljesítményét, a valós mérce a termelékenység és a versenyképesség, különösen egy olyan kicsi és nyitott gazdaság esetében, mint a magyar. A Fidesz-féle „újraiparosítási” értelmezés tehát kontraproduktív és nem használ a gazdasági fejlődésnek. Ezt sajnos a tények is alátámasztják: egy most közzétett brüsszeli elemzés szerint az exportmutatók alapján látványosan romlik világpiaci versenyképességünk.
| Egy hét eleji konferencián Bod Péter Ákos úgy jellemezte iparunk helyzetét, hogy lényegében összeszerelő műhely vagyunk, és éppen az hiányzik, ami a legfontosabb lenne: a mi hozzáadott értékünk és kreativitásunk. |
A dokumentum a 2004–2014 közötti külkereskedelmi adatokat veszi alapul, amelyek szerint egyedül hazánk részesedése csökkent a térség országai közül a világ exportjában. 2008-ig még nőtt a kivitelünk szerepe, a válság miatt visszaesett és azóta is csökken, és 2014-re a 2004-es arány alá esett. Ezzel szemben Romániáé duplájára nőtt, a visegrádiaké pedig 10–40 százalékkal emelkedett. Az okokra egyértelműen rámutat egy másik adatsor, amely szerint míg a többieknél egyre magasabb lett az exporton belül a drágább és jobb termékek aránya, addig nálunk drámaian visszaesett: a legfelső minőségi kategória részesedése a kivitelünkben 2009, azaz a válság mélypontja óta növekedés helyett 30-ról 23 százalékra csökkent!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. május 25. szerda, 05:40
-
Találatok: 2012
Azt már tudjuk, hogy a Brüsszelnek hadat üzenő, ám tulajdonképpen a szekta mozgósítására irányuló, kvótaellenes népszavazást népszerűsítő plakátra felkerült mondat a magyar nyelvtan szabályai szerint helytelen (amennyiben Habonynak nem sikerült egyeztetni az alanyt és az annak megfelelő személyes névmást, ezért a Brüsszel egyes száma sehogy sem hangzik jól az ők többes számával).
Azt is tudjuk, hogy azért kell belekapaszkodni ebbe a semmilyen súllyal nem bíró, semmilyen jogkövetezménnyel nem járó, de legalább súlyos közpénzeket elnyelő kampányba és népszavazásba, mert Matolcsy elvtárs belefosott a kormány viszonylag problémamentes harácsolásának mátrixába. És bizony nem telik-múlik nap úgy, hogy ne az unortodox, kusza nézésű és gondolkodású zseni viselt dolgairól szóljanak a híradások. Nem azok a híradások, hanem emezek.
Legutóbb néhány órával ezelőtt kellett a Fidesznek közleményt kiadnia Matolcsy-ügyben, miután az MSZP elnöke és frakcióvezetője, Tóbiás József az utóbbi évek legmagasabb korrupciós szintjével hozta összefüggésbe Matolcsy ténykedéseit, amelyekhez szemrebbenés nélkül asszisztál Polt Péter legfőbb ügyész és Orbán Viktor, a miniszterek elnöke. A Fidesz reakcióját muszáj ide tennem, olyan szép:
Persze nincs ebben semmi meglepő, ez megy hetedik éve. Ennyire futja a Habony Szarelkenő Művek Zrt. teljesítményéből, hogy az ellenzékkel együtt testületileg hülyének nézze a választókat és olyan senkit nem érdeklő vonatkozásokkal zsibbassza a nagyérdeműt, amelyek egyáltalán semmilyen formában nem tartoznak a témához.
Miután Matolcsy múlt héten lenyomta a háromszoros blöffként elhíresült performanszát saját, nyakig érő szarával kapcsolatban az országnak házában, az utolsó mondat különösen érdekesen hangzik. Milyen vastag bőr kell már ehhez, emberek, hogy sikerekről, nyereségekről és nemzeti érdekről beszélj Matolcsy kapcsán és korruptnak, törvénytelennek, veszteségesnek nevezd a korábbi jegybankelnök munkáját. Miközben el akartak tüntetni 260 milliárdot és nem sikerült. Miközben papíron nyoma van, hogy Matolcsy a rokonainak tolta a zsetont.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. május 23. hétfő, 23:58
-
Találatok: 1843
Meglehetősen nyomasztó a gondolat, hogy bár még el sem értünk ennek az évnek a feléig, már tudjuk, hogy jövőre sem lesz jobb a helyzet. Márpedig ez van: borítékolhatóan tovább fog nőni szakadék Magyarországon a jómódúak és a szegények, a nők és a férfiak, a családosok és a gyermektelenek, a gyerekek és a felnőttek között. Biztató kép, ugye?
A 2017-es költségvetési terv ugyan nincs még kőbe vésve, de azért minden valószínűség szerint 2500 sora közül kevésben lesz még érdemi változás. Arról viszont már most árulkodó képet mutat, mi fontos a kormánynak, és mi az, amivel legszívesebben nem is foglalkozna. Előbbire sablonos, már-már unalomig ismert válasz a sport, azon belül is a foci, még konkrétabban a stadion – de még így is megremeg az ember szemöldöke, amikor Németh Szilárd például még 1 milliárdot forintot szeretne a költségvetésből a Magyar Birkózó Szövetség csepeli Központi Birkózó Akadémiájának létesítésére kihaknizni, és ezért nyújt be módosító javaslatot.
Beszédes adat: a költségvetésről szóló törvényjavaslatban ugyanannyiszor (101 alkalommal) van leírva a sport és az egészségügy szó.
És bármilyen súlyosan is hangzik, ezek az aprópénzek. Van a költségvetéssel ennél jóval nagyobb probléma is – amire 16 civil szervezett külön kötetben hívta fel a figyelmet.
Komoly probléma például, hogy valójában úgy ugrunk neki a következő költségvetési évnek (is), hogy fogalmunk sincs arról, az előző évi intézkedéseknek milyen hatásai voltak. Egy szemléletes példa: 2015 márciusától teljesen átszabták a segélyezési rendszert. Az átalakítás következményeiről semmit sem tudunk, így bemondásra fogadjuk el, hogy a folytatólagos finanszírozás működőképes, és nem dönt nyomorba rászorulókat. Biztos, hogy ennek így kell lennie?
Az átláthatóság amúgy sem a költségvetés erőssége. A magyar állam az utóbbi időszakban mindent megtesz azért, hogy a számára fontos (és korrupcióra alkalmas) szerveinek működésébe az állampolgárok minél kevésé láthassanak bele – a Magyar Postától a jegybanki alapítványokon keresztül az MVM-ig – és ez várhatóan a jövőben is így lesz, ha nem még rosszabbul működik majd a rendszer.
Akikről lemondanak
És akkor kik járnak bizonyosan rosszabbul jövőre? Azt már korábban is lehetett tudni, hogy azért 1000 milliárdot sikerült faragni a költségvetés néhány során. Az előzetes hírek sem voltak túl bizalomgerjesztőek: a spórolás kiterjedt például a Start munkaprogramra (ami jó alternatívája egyébkét a közmunkaprogramnak, most mégis szűkítik, mondván, egyre kevesebben vannak a munkanélküliek), az árvákra, a rokkantakra, az özvegyekre és a családi pótlékra – nem is beszélve a szolgálati nyugdíjról és a balettművészek járadékáról. Nemrég a Nemzetgazdasági Minisztérium még azzal hárította a vádakat, hogy a családi pótlék, az árvaellátás, az özvegyi ellátások, a korhatár előtti ellátások összege csupán a demográfiai adatoknak megfelelően az ellátottak valós számához igazodik, ezért lesz kevesebb. (Vajon a balettművészek száma is csökken?)
De még ennél is fontosabb egyes területeket összességében nézni. Olyan rossz gyakorlatok bebetonozására készül ugyanis a kormány, amelyek egyértelműen konzerválják majd a szegénységet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. május 23. hétfő, 00:56
-
Találatok: 2364
Elnézegettem azokat a fotókat, amelyeken a felcsúti, kimosakodott, pocakos paraszt Polt FüggetlenLegfőbbügyész Péterrel, Csányi Sándorral és a többi kebel-kötél-cimborával fergetegesen jól szórakozott a tegnap esti Magyarország-Elefántcsontpart gól nélküli futballmérkőzés ideje alatt (ezúttal legalább nem köpködte a szotyolát). Gondtalanul, szarva mindenre, mint akinek a focin kívül másról nem szól az élete. És tényleg.
Ezzel a látvánnyal felvértezve ért utol az a hír, amitől mostmár tényleg ökölbe szorul a gyomrom: a csírájában elfojtott pedagógussztrájk megünnepléseként az utolsó kegyelemdöfésre készül a kormány oktatásügyileg. Nem meghátráltak, nem engedtek a vadbaromságaikból, nem kötöttek kompromisszumot, ellenben szemet vetettek az alapítványi iskolákra. A hír egyáltalán nem mai, egy gondosan előkészített folyamat része, ám most fognak beérni az állampárti fáradozás gyümölcsei. A cél: kinyírni az alternatív és alapítványi iskolákat, köztük a Waldorfot. Ha bejön (és miért ne jönne be), milliárdos vagyonok elkobzása kezdődhet meg.
Az történt a hvg.hu szerint, hogy ennek az elhatározásnak a szellemében a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (aki tudja esetleg, hogy ezek mivel lopják a napot, világosítson fel engem is) arra szólította fel az alternatív szakképzéssel foglalkozó intézményeket a napokban, adják át teljes vagyonukat az államnak, beleértve az uniós forrásból felhúzott modern tanüzemeiket, a drága informatikai eszközeiket, a járműveiket, és váljanak meg összes dolgozójuktól.
Korábban az Alapítványok és Magániskolák Egyesülete már közleményben figyelmeztetett: miután rengeteg magániskola nem kapta meg a hozzájuk jelentkezett tanulók számának megfelelő keretszámokat (a keretszámrendszer azt jelenti, hogy a tanév kezdete előtt az NGM megadja, mely szakmák képzéseit támogatja az állam fejkvótával korlátlanul, melyeket korlátozottan és melyeket egyáltalán nem), az NGM megkereste az érintett iskolákat, hogy az alapítványok maguk mondjanak le az iskoláikról az NGM szakképzési centrumai javára.
Nem részletezem, hogy a magán fenntartású szakiskolák pontosan azért jöttek létre, mert bizonyos területeken az állami képzés gyatra, silány és pocsék volt vagy egyáltalán nem létezett. A kivéreztetés fontos lépését képezte, hogy Varga Nembóvli Mihály minisztériuma a magániskolák által lefedett szakterületeket nem, vagy korlátozottan támogatottá nyilvánította, majd megvonta a keretszámokat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. május 22. vasárnap, 01:26
-
Találatok: 2082
Az úrhatnám elit bukása - Polgárság nélkül nincs felemelkedés, sem jólét? Nem, ez nem igaz. De Kelet-Európában a modernizáló ázsiai diktatúrák mintája biztosan nem működik, az itt felbukkanó diktátorok ehhez a munkához nem elég okosak. Felkészült elit nélkül viszont nem megy. Erről is ír A magyar polgár című kötetben Felcsuti Péter közgazdász, bankár. A 168 Óra pedig arról is kérdezte: az egész elit csapnivaló úgy, ahogy van?
– Elemzi a Magyar polgár című könyvben, miként bukott el – már megint – a magyar polgárosodás az elmúlt huszonöt évben: legnagyobb bajnak a hazai politikai elit silányságát tekinti. De hát miért lenne az jobb, mint a társadalom maga?
– Könnyű az ismert kognitív torzítás csapdájába esnünk, azaz: ott is törvényszerűségeket keresni, ahol csak véletlen van. A polgárosodás kapcsán a magyar történelemben valóban sok minden inkább kudarcra hajlamosít, de abban, hogy ez bekövetkezik, már sok a véletlenszerű elem. Például a külső körülmények 2008, tehát a válság előtt eleinte nagyon kedvezőek voltak. Politikai elitünk is lehetett volna, lehetne jobb, felkészültebb, miként a szlovák vagy lengyel elit tényleg az volt. Nem így alakult, de ez nem fátum, sem turáni átok.
– Az egész elit csapnivaló úgy, ahogy van? Mert ön azt írja: míg a baloldali és liberális elit a szakadék szélére vitte az országot, a jobboldal aztán szépen bele is lökte. Egyébként üdítő, hogy az egymást amúgy gyűlölő pártelitek valamiben mégis kooperáltak.
– Szerintem 2010 óta túl nagy hangsúlyt kap a Fidesz-rezsim bírálata ahhoz képest, hogy az innenső oldal mennyire nem nézett szembe saját hibáival, bűneivel, s mennyire nem alakított ki vonzó és hiteles értékrendet a politizálásában. A két dolog egyébként nem ugyanaz. Hiba volt, hogy a baloldal és a vele együttműködő liberálisok kritikátlanul magukévá tették a korszellemet, vagyis a globálissá vált liberális kapitalizmus fölényét és az uralkodó neoliberális gazdasági dogma mindenhatóságát. Nem akarom a felelősséget elhárítani, én is osztoztam ebben az illúzióban. Csakhogy 2008-ra kiderült, többről van szó, mint időről időre bekövetkező hétköznapi gazdasági válságról. Hasonlóan 1929-hez, a nyugati kapitalista modell mint társadalmi formáció került krízisbe. Reméljük, a Nyugat most is megtalálja a kiutat ebből, de e pillanatban még az összeomlás elkerüléséről beszélhetünk.
– Ez volt a hiba. Mi volt a bűn?
– Hogy ez a tévhit olyan mértékű erkölcstelenséggel, korrupcióval, önzéssel párosult, amely megágyazott a 2010 után bekövetkező változásoknak. Az úrhatnámság, a vagyon szerzése, és az államtól lenyúlható járadékok hajszolása a baloldalnak éppúgy a sajátja volt, mint a jobboldalnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. május 19. csütörtök, 16:55
-
Találatok: 1909
Eddig úgy tudta, hogy azért kell nekünk Paks II., hogy majd legyen mivel kiegyenlíteni azt a sok megújuló energiás erőművet, amiből lassan egy évtizede nem épült ugyan egy se, de majd az új atomerőmű után talán terjedni engedné a regnáló kormány? Meg azt is úgy tudja, hogy majd annyi áramot termel Paks II., hogy a felesleget majd jóárusítva exportálhatjuk, amitől az egész majd sokkal jobban megéri? Az csak a kisebbik baj, hogy rosszul tudta.
Sokak számára meglepően hangzó, de adatokkal alátámasztott elemzés jelent meg az egyik legismertebb megújulóenergiás portálon, mely nem kevesebbet állít, mint hogy Franciaország jelentős, napi szintű áramimportra szorul, és ezért az atomerőművi kapacitások túlsúlya tehető felelőssé.
Az külön hab ezen a tortán, hogy így nem megalapozott az a közkeletű vélelem sem, hogy az európai villamosenergia-hálózatnak az a szerencséje, hogy a francia atomenergia-potenciál képes kiegyensúlyozni azokat a – főként német, de egyre inkább brit, olasz és spanyol – kilengéseket, melyeket zömmel a szél- és a napenergia-termelések „hektikussága” idéz elő. (Lásd még: beazonosítható, hogy melyik évben jár a magyar kormányzat energetika gondolkodása, illetve hogy miért nem kell hanyatt esni a pécsi naperőműtől.)
Nos, Craig Morris (aki az utóbbi évtized egyik ismert energetikai technológiák és politikák elemzője, illetve publicistája angol és német nyelven) elővette az áprilisi kontinentális adatokat, és egy hideg napot kiválasztva (azért ilyet, mert ekkor az energia iránti kereslet magas, a kilendülések, „rezgések” nagyobbak – így az ok-okozat is jobban látható) ezt találta:
Ez alapján az egész francia villamosenergia-igényt főleg a nukleáris termelés (sárga színnel) elégíti ki, ez adja a termelés zömét, így ez a potenciál gyakorlatilag egyedül képes fedezni a teljes éjszakai francia energiafogyasztást, de a nappalinak is a túlnyomó részét.
Hanem amikor részletesebben is megvizsgálta az adatokat, akkor a következő kép rajzolódott ki: a vizsgált napon hajnali 3 és reggeli 8 óra között több mint 3 százalékot ingadozott a nukleáris termelési szint (41,3–42,6 GW között), mégis, 5 óra után, egyetlen óra leforgása alatt ennek többszörösére (41,4 GW-ról 56,8 GW-ra) ugrott a fogyasztási igény. És ezt az ugrást az atomerőművek nem tudták kellő rugalmassággal kezelni. A francia áramimportgörbén ez így néz ki:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. május 18. szerda, 22:44
-
Találatok: 2414
Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke szerint nem az az érdekes, hogy Németh Szilárd Fidesz-alelnök zsidózott-e, hanem a módszer, ahogyan a kormánypárt ellenségeket kreál. Amíg ugyanis a választókat az aktuális mumussal ijesztgetik, addig Orbán Viktor vagyonosodására kevesebb figyelem jut. Pedig az Együtt szerint már a miniszterelnök a leggazdagabb magyar.
– Németh Szilárd szerint ön gerjesztett antiszemita indulatokat, amikor arra kérdezett az ATV stúdiójában, hogy a zsidókra gondol-e a fideszes képviselő, mint az ellenzéket mozgató háttérhatalomra. Most akkor ki zsidózott?
– Nevetségesnek tartom ezt a vádat. Igaz, hogy tettem egy ironikus, de nagyon kemény kijelentést, viszont ez nem az antiszemitizmusról szólt. Hanem arról, hogy a kormányoldal évek óta azzal vádol mindenkit, aki nem az ő álláspontján van, hogy Soros-ügynök, külföldi gazdasági érdekek kiszolgálója vagy Brüsszel zsoldosa. Nem kell antiszemitának, elég végtelenül cinikus politikusnak lenni ahhoz, hogy valaki ilyen módon részt vegyen a politikailag motivált ellenségképgyártásban. Az is lehetséges, hogy valaki műveletlenségből, tájékozatlanságból mond olyanokat, mint Németh Szilárd, de az ilyen rejtett üzenetek dekódolása az Együttnek és más ellenzéki pártoknak is feladata. Abban viszont van igazság, hogy a kilencvenes években a balliberális oldal túlzottan könnyedén kiáltott antiszemitizmust, sokszor méltatlanul támadta ezzel az Antall-kormányt, aláásva saját hitelességét ebben a témában.
– Ha már előkerült Brüsszel kiszolgálása: mi az Együtt álláspontja a kvótanépszavazásról?
– Ez egy EU-ellenes, indulatkeltő népszavazás, ami így másról is szól, mint amiről a Fidesz szeretné, hogy szó legyen. Az Együtt bojkottálni fogja ezt a jogszerűtlenül, alkotmányellenesen kiírt népszavazást, aminek a kiírásához a Kúria is asszisztált. Eleve nincs szó betelepítésről, hanem áttelepítésről más uniós országokból, márpedig az EU biztonságának megteremtéséhez szükség van valamiféle kvótarendszerre. Nemcsak a fejlesztési pénzeknél, hanem a kihívást jelentő feladatoknál is sorba kellene állnia Magyarországnak, hogy szolidaritást vállaljunk más tagállamokkal. Úgy gondolom, hogy 5-10 ezer embert Szíriából vagy máshonnan minden további nélkül be lehetne fogadni.
– Az utóbbi napokban azzal is előállt az Együtt, hogy Orbán Viktor a leggazdagabb magyar. Hogy jött ki a feltételezett 205 milliárd forintos vagyon?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. május 15. vasárnap, 23:35
-
Találatok: 2163
Bodnár Zoltán, a Magyar Liberális Párt tagja, a Magyar Export-Import Bank volt vezérigazgatója és a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke feljelentést sürget a 32 milliós zongora ügyében.
“Meglehet, a makrogazdaságban járatlan emberek számára nehezen érthető az MNB által létrehozott alapítványok 268 milliárd forintja. Annak, akinek az ötezer forintos gázszámla kifizetése is gondot okoz minden hónapban, ez a 268 milliárd olyan nagy szám, amit elképzelni sem tud. Néhány millió forint még értelmezhető, annyit a lottón is lehet nyerni.
Íme hát egy példa – csak egy a sok közül – arra, hogy miről is szól Matolcsy 268 milliárdja.
Matolcsy György jegybankelnök az adófizetők pénzén, közpénzen – amelynek forrása a forint gyengítésén elért árfolyamnyereség – alapítványt hoz létre, és kinevezi saját magát az alapítvány kuratóriumának elnökévé. Ez az alapítvány, amelynek célja a közgazdasági gondolkodás, kutatás, képzés, a pénzügyi kultúra fejlesztésének támogatása stb. megvásárolja néhány milliárd forintért a Budai Vár oldalában álló félkész és évek óta eladhatatlan Lónyai-villa mását, hiszen nyilvánvaló, hogy a közgazdasági gondolkodást csak a Dunára néző örök körpanorámás villában lehet igazán hatékonyan fejleszteni, kiváltképpen, ha az épületben éttermet, borozót és galériát is üzemeltet majd az alapítvány. Értem én persze, korgó gyomorral nehéz “közgazdasági gondolkodni”, Matolcsy unortodox közgazdasági elmeszüleményeit pedig józanul nem lehet felfogni, kell hozzá némi jó évjáratú tudatmódosító is. És most, hogy a kép teljes legyen Matolcsy, illetve az általa elnökölt alapítvány 32 millió forintért, egy jó pesti lakás vagy vidéki ház áráért vagy egy ápolónő, ovodai dadus 355 havi, nagyjából 29 évi béréből, a köz pénzéből vesz egy Steinway zongorát, mert mit ér a pénzügyi kultúra önmagában, az emberi teljességhez nyilvánvalóan hozzátartozik a művészetek élvezete, s a zene amúgy is serkentőleg hat az emberi gondolkodásra, ide értve a közgazdasági gondolkodást is.
A Matolcsy-klán tagjai, a fidesz nómenklatúra, a kiválasztottak, az új elit ott ül majd a Vár oldalán a Lónyai-villa panorámaablakos termében, gyönyörködik az esti Pest Dunán megcsillanó fényeiben, élvezi a magyar gasztronómia remekeit, ízlelgeti a jobbnál jobb magyar borokat, melyeket értő borászok válogattak a menühöz, miközben egy legalább itthon világhírű, Orbán-hű zongoraművész szerény, de nem sértő fellépti díjért “bazsevál” (copyright Gajdics Ottó) nekik. Micsoda nagy közgazdasági gondolatok születnek majd ebben az inspiráló környezetben. Drága Gyurka, így is közel van a közgazdasági Nobel-díj, már csak ez az apró, inspiráló mozzanat hiányzik.
De, hogy ne csak általában legyen jó, hanem egészen konkrétan is, valakinek, a világ egyik legjobb zongoramárkájának eme darabját nem a gyártótól veszik, hanem használtan, valakitől, éppen 32 millióért, mert nyilván éppen ennyit ér, sőt még annál többet is, de az alapítvány, gondolom kemény áralkuban, leküzdötte az árat erre a 32 millióra, végtére is takarékosan bánnak a reájuk bízott közpénzzel. Vagy esetleg mégsem. Esetleg ez is csak egy az MNB-s alapítványok többszáz korrupció gyanús, mutyis üzelmei közül. Esetleg csak az van, ahogy a pesti mondás szól, “ingyen senki sem ilyen hülye”, még Matolcsy sem. Aki eladja ezt a használt és felújításra szoruló Steinway zongorát a mi 32 milliónkért, az egészen bizonyosan jól jár, és lehet, hogy még valaki más is jól jár, vagy többen is, azok, akik azt megveszik, az, aki esetleg közvetítőként szerény jutalékot kap stb. stb. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. május 14. szombat, 23:45
-
Találatok: 2504
Veszünk egy zongorát, pont jó lesz a Hatvany-Lónyay villába. Most akciós. A villa is akciós volt, alig került 4 milliárdba, meg az apró. A zongora ára sem egy nagy ügy, minden keményen dolgozó magyar család megengedheti magának azt a 32 millió forintot, amibe kerül.
A magyar ember egyszerűen nem tud spórolni. Nincs neki benne a kultúrájában, szemben azzal, hogy nem ad reggelit a gyereknek. Mert az nálunk tradíció. Az éhezés.
Hagyomány az is mifelénk, hogy stadionokat építünk, mert én például szeretem a focit. Arról ki a franc tehet, hogy senki nem jár meccsre? Márpedig ha nincs néző, nem vesznek jegyet, bevétel sincs. Költség viszont van, mert takarítani kell, világítani, gyepet fűteni, karbantartani. Nem ügy, fizetik a parasztok. Legfeljebb nem mondom meg nekik, hogy ez is az ő pénzükből megy, mint a zongora, meg köré a villa.
A kisvasutat is nagyon szeretem, kellett nekem egy. Végre van és tovább fogom építeni, mert ciki, hogy csak pár kilométeren járkál. Most. De hamarosan tovább fogom építeni a síneket, hogy örüljön a szívem. Ha ehhez ki kell sajátítanom pár senkiházi kertjét, házát, földjét, akkor kisajátítom. Kit érdekel, hogy mit vinnyognak? Senkit. Engem biztosan nem. Ahogyan az sem, hogy a vasúton sem utazik senki, tehát ezt is a hülyéknek kell finanszírozni minden hónapban. Fizessenek, ezért tartom őket.
Van nekem elég bajom, leszarom a másét. Itt van az államadósság például
Ezt is milyen nehéz a sok idiótának elmagyarázni, hogy csökken, amikor meg nem. Mi munkám volt benne, mire elhitettem az agyhalottakkal, hogy meg kell fordítani és úgy nézni. Akkor mindjárt csökken. Hát nem? De.
Aztán azok a rohadék statisztikák is! Azok is csak a bajnak vannak. Például milyen hülyén néz ki az is, hogy 2009-ben 96 442 gyerek született ide a mocskos Gyurcsánybajnainak, 2015-ben pedig 91 700. Szerencsére ki tudom ütni a másik statisztikával, mert ameddig 2009-ben csak 130 414 ember halt meg, addig 2015-re ezt a számot sikerült 131 600 halottra feltornászni! Jól teljesítek, vagy jól teljesítek?
Meg itt a szegénységi mutató is, ami megintcsak kínos.
Bővebben ...
