- Részletek
-
Készült: 2015. október 25. vasárnap, 19:34
-
Találatok: 2531
Olvasom, hogy pénteken, október 23-án nemzeti ünnep volt Magyarországon, és ez alkalomból a haza elsőszámú embereinek különböző okoknál fogva nem fért bele, hogy a nemzet színe előtt bizonyítsák, mennyire fontos esemény ez a hazafias oldal életében. Se nagygyűlés, se egy tüzes szónoklat, de még egy közösségi oldalra feltölthető szívélyes üdvözlet sem hasított bele hamu alatt alig parázsló nemzeti érzéseink közönyébe.
Félreértés ne essék: nem hiányoztak a dakota közmondások, a nyelvcsapkodások, az idegrángásos felsőbbrendűség megnyilatkozásai. Több mint elkeserítő viszont, hogy miközben Orbán Viktor megmagyarázhatatlanul eltűnt a Madrid és Brüsszel közötti vákuumban, miközben Áder János államfő Németországban győzködte a hallgatóságot a miniszterelnök úr kijelentéseivel homlokegyenest ellenkező magyar igazságról, miközben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az afrikai vadállomány szemrevételezésével képviselte a magyar érdeket és – minő ismerős fájdalom – az ellenzék is teljesen feladta, hogy nagyívű rendezvényt szervezzen, tudomásul vehetjük: egyedül a Jobbik volt képes érdemi közönséget vonzó megemlékezést tartani október 23-án.
Mondanám, hogy egy ország normalitásának fokmérője lehet, hogy nemzeti ünnepein nem nagygyűlésezik, nem kampányol, hanem egyszerűen méltósággal emlékezik. Mondanám, hogy vannak olyan szegletei a világnak, ahol a nemzeti ünnepnapokon foltokban sem találni politikust az utcán, és tök jó, hogy az emberek önként, spontán módon, mindenféle központi szervezés és utasítás hiányában is leteszik azt a szál virágot és fejet hajtanak. Mondanám, ha lenne értelme, de nincs. Nem a teljes normalitás paradicsomi állapota miatt történhetett meg idén, hogy nem voltak nagyrendezvények (járulékos haszon, hogy legalább mindenki nyugodtan kiporszívózhatott, és megfőzhette a húslevest a hosszú hétvégére).
Van valami forradalminak egyáltalán nem nevezhető bűze annak, hogy 59 év távlatából Orbán ilyen módon foshatta telibe azt az ’56-os forradalmat, amelyben teljesen objektív okokból ugyan személyesen nem vett részt, de amely mégiscsak naggyá tette őt. Nem, egyáltalán nem hiányzott a nagygyűlés, sem az öntömjénező szónoklat. Egyáltalán nem baj, ellenben sokatmondó tény, hogy Orbán Viktor számára 2015-ben már szimbolikus jelentősége sincs október 23-ának. Pontosabban idén sincs tétje. Miként nem volt 98-ban, 99-ben, 2000-ben, 2001-ben és így tovább (ITT egy jó összefoglaló), amikor szintén sem látta értelmét megmarkolni a mikrofont. Azzal a hévvel, amellyel ’56-ra emlékezve, 1989. június 16-án megmarkolta.
Bibói értelemben „a forradalom ünnepelhetetlen, mert az ünnep maga a forradalom”, és e tekintetben nyilvánvaló: ellenzékben Orbán mindig megtalálta a módját annak, hogy forradalmi ünnepi hangulatot teremtsen. Mára, amikor az általa megálmodott és felépített rendszer tetejéről tekint lefelé, amelynek lényegét az emberek vérének szürke hétköznapokban mérhető forralása képezi, amely vélt vagy valós ellenségek elleni forradalomra sarkall hétfőtől vasárnapig, igen nehézzé vált ünnepelni. Ezért Orbán Viktor úgy döntött, Európa megmentésére hivatkozva inkább Európában ünnepel, egy uniós szállodai fotelból vagy egy svájci kávézóból.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 23. péntek, 02:15
-
Találatok: 2232
Óriásstadionok kisvárosokban, követhetetlenül ömlő pénzek, uram-bátyám viszonyok az állam és a sportszövetségek között – a korrupciós gyakorlatokat vizsgáló Transparency International most lezáruló vizsgálata több mint vészjósló következtetéseket tartalmaz. Az egész rendszer abszolút nyertese egy Felcsút nevű település és sportegyesülete.
Összegezte kutatásait a Transparency International nemzetközi korrupciókutató intézet – a csapatsportok támogatására kialakított társaságiadó-kedvezmény (TAO) rendszerét vették górcső alá. Nem szép látvány tárult a szemük elé: az átláthatóság teljes hiánya, összefonódások, irracionális fejlesztések, közpénz pocsékolása. És egyenlőbb az egyenlőek között: az egyik futballcsapatnak valahogy a 200 milliárd forintnyi közpénzből jóval több esett le, mint a többieknek. Na, vajon melyiknek.
A látványcsapatsportoknak ((labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, vízilabda és a jégkorong) a kormány úgy is juttat támogatást 2011 óta, hogy a nagyvállalatok a befizetendő társasági adójukból leírhatják, ha sportszövetségeket támogatnak. Azaz adóforintokat csoportosít át – ennek ellenére a kormány makacsul tagadja, hogy a TAO közpénz lenne – céges magánadományoknak tekinti őket. „Ezért sem a vállalatoknak, sem a sportkluboknak nem kell részletesen elszámolniuk a támogatásokkal” – mutat rá az eljárás problémájára a jelentés.
200 milliárd forintot sikerült így átcsoportosítani a sportágakhoz, ebből a legnagyobb rész – ki hinné – a labdarúgásnak jutott. A magyar foci 75 milliárdot hasított ki a TAO-ból, összesen 1100 klub részesült a pénzből, de közel sem egyenlő mértékben – tizenhárom csapat kiemelten sokat, 21 millárd forintot kapott. De közülük is kiemelkedik egy rátermett klub, amely négy év alatt 9,2 milliárdot kapott, a felcsúti Puskás Akadémia.
A jelentés szerzője, Mucsi Gyula szerint a kormány úgy alakította sportágtámogatási rendszert, hogy átláthatatlan legyen, és kedvezzen az összefonódásoknak. Az adótámogatásra aspiráló sportkluboknak sportfejlesztési programot kell kidolgozniuk, amit jóvá kell hagynia a sportági szakszövetségnek. A sportszövetség dönti el, melyik csapat kaphat az állami adóbevételt csökkentő céges pénzt és mekkora összegben, csakhogy ez a döntési folyamat teljesen zárt és átláthatatlan.
A sportszövetségek élén – ez hagyomány amúgy a magyar sportéletben – a végrehajtó hatalomnak ismerős, baráti emberek állnak szinte mindig: fideszes polgármester áll a kézilabda- (Kocsis Máté) és a kosárlabdaszövetség (Szalay Ferenc) élén is, az MLSZ-t pedig Csányi Sándor vezeti (őt mondjuk nem a kormánnyal kialakított feltétlen jó viszonyáról ismerünk – a szerk.)
A sporttörvény idén januárban életbe léptetett módosításával kimondták, hogy a sportszervezeteknek elegendő „összesített adattartalom szolgáltatásával” tájékoztatást adni a támogatásokról. Ennek következtében nem lehet kideríteni, hogy melyik cég pontosan melyik sportegyesületnek, milyen összegű támogatást adott – emeli ki a Transparency.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 22. csütörtök, 01:30
-
Találatok: 2189
Csányi megkerülhetetlenné vált az agráriumban - Még az AB döntését is kijátsza az állami termőföldek eladásánál az Orbán-kormány. A folytatást maga a miniszterelnök jelölte ki azzal, hogy máris az alacsony bérleti díjak miatti perek sokaságáról beszél.
Az utóbbi öt évben már megszokhattuk, hogy a fideszes propaganda gépezet szerint minimum hazáruló bitang, a függetlenségünk eltiprására és kiszipolyozásunkra törekvő külföldi erők – gonosz multik, Brüsszel, USA stb., stb. – ügynöke az, aki bírálni meri a kormány sajátos lépéseit. Nincs ez másként az állami termőföldvagyon kiárusítása kapcsán sem, ahol a Fidesz a Rákosi-éra retorikáját idéző stílusban megy neki az elkótyavetyélést ellenzőknek. Nemes egyszerűséggel azt állítja a közlemény, hogy a bírálók „külföldi spekulánsok kezére” akarják játszani a magyar földet.
Sokadszorra is megdöbbentő, mennyire hülyének nézik Orbánék az embereket. A hangnem bicskanyitogató és primitív, az állítás pedig a legelemibb logikát is nélkülözi: hogy a bánatban akarná spekulánsoknak adni a földet az, aki eleve ellenzi az eladást? Fel sem merülhetne bármilyen gyanús szándék, ha az érintett 380 ezer hektár állami tulajdonban maradna, ahogy azt a de facto ismét hazaárulónak minősített ellenzék követeli.
Az már más kérdés, hogy az állam jó gazda-e, mert ha máshonnan nem, hát Lázártól tudjuk, hogy a politikai hátterű menedzsment szétlopja a vagyont. A megoldás a Fidesz szerint az, hogy inkább el kell adni az egészet, lehetőleg olyanoknak, akikben bízhatnak. Hogy ez olajozottan és jogszerűen történhessen, megfelelő törvényi környezetet és szabályokat kell teremteni, és kellőképpem megszervezni az árveréseket.
Hírek szerint már kész listák vannak arról, kik lesznek az új birtokosok. A legutóbb haszonbérletet szerzők eleve előnyben lesznek, nem csupán az elővásárlási jog, hanem a mindössze tíz százalékos önrész kötelezettség miatt. A többire igen kedvezményes állami hitelt kaphatnak, melynek a felső határa 300 millió forint. Ez már önmagában elgondolkodtató a kormány tényleges szándékát illetően. A hivatalos szöveg szerint a helyi gazdákat akarják földhöz juttatni, közöttük viszont nem sokan lehetnek, akik ekkora anyagi terhet tudnának vállalni olyan földekre, amelyeket még sokáig mások művelhetnek.
Mivel a 380 ezer hektár eladásából a kormány 300 milliárd forint bevételt remél, a hektáronkénti várható átlagár 800 ezer körül lehet. Ez rendkívül alacsony még a szomszédos, egyébként zömmel rosszabb minőségű szlovák termőföldekhez képest is, azaz a vevők jutányos áron válhatnak birtokossá. A számokból egyértelműen következik, hogy a kölcsön felső határáig azok mehetnek el, akik legalább 300 hektárt szereznek meg, ami sokszorosan meghaladja egy átlagos családi gazdaság méretét. Ugyanaz várható tehát, mint a földbérleti mutyiknál: elsősorban a kiválasztott helyi potentátok, valamint a strómanokon keresztül fellépő vállakozók járnak jól, a földek legnagyobb hányada hozzájuk kerül. A 300 hektáros határt sem kell komolyan venni, lásd Ángyán adatait a földmutyiról, ahol egy-egy család a tagjai révén annak többszörösét is simán megkapta.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 19. hétfő, 23:43
-
Találatok: 1935
Andy Vajna a tulajdonlás más minőségét jelenti. Az arcátlanságot. Azt a minőséget, amelyet Rogán Antal propagandaminiszter, Habony Árpád közúti rizikó, és Mészáros Lőrinc gázszerelő jelent.
"Pártállásra vagy kapcsolatokra hivatkozva sem előnyt nem élvezhet, sem hátrányt nem szenvedhet senki." (Orbán Viktor)
Az előző rész tartalmából: Zsolt és Yvonne nagyon meglepődnek, mert valaki meg akarja venni a tévéjüket, holott az eredetileg nem is volt eladó. Viktor a kezét dörzsöli örömében, ezt csak akkor hagyja abba, amikor meglátja, hogy valamiért Lajos is a kezét dörzsöli. Ismeretlen férfi lép a Tények stúdiójába, és határozott hangon közli a stábbal, kikkel nem foglalkozhatnak a következő években. Tóni boldog. Árpi is, ezért új táskát vesz, Lajos opciós jogot, Andy pedig egy kisebb gyémántboltot a feleségének, mert egy magyar élet csak annak jár, aki megdolgozik érte. Lajos mindenkit megijeszt a hangos röhögésével: kiderül, hogy övé az egész kóceráj. Andy a fejét vakargatja, Tóni lakása több négyzetméterrel összemegy. Az ügyvédi irodák fellendülnek. Magyarország jobban teljesít.
Kereskedelmi tévét az emberek három okból vesznek: vagy (Nyugaton) a nagy lóvé esélyét látják benne, vagy (kicsit keletebbre) saját üzleti, ill. politikai ambíciójukat akarják vele előmozdítani, vagy (még keletebbre, valamint nálunk) a Főnök szól oda valakinek, hogy kéne már nekünk egy nagy kertévé, úgyhogy lépni kell. Andy, a kormányközeli médiamogul és Lajos, az egy éve kormányellenes médiamogul abban az egyben mindenképp egy platformon vannak, hogy ténykedésük véletlenül sem volt függetleníthető a politika, ezen belül is a kormánypárt mozgásától. Innentől azonban a kormányellenes mogulnak csak annyi a jelentősége, ill. funkciója, hogy a kormánypárti mogul érvényesülésének a jogi-technikai akadályát képezze.
"Magyarországon a nagy, kereskedelmi tévék közül egyik sem magyar, mindegyik külföldi. Ezért olyan magyar, nemzeti szempontokat, amiket otthon igen, itt nem érvényesítenek. Ez sem lesz mindig így" – jósolta igen nagy tehetséggel Orbán Viktor 2013 nyarán. Akárki vette is meg végül a TV2-t, akármi derül is ki majd az elmúlt néhány nap felfokozódott eseményeiről, történetünk szempontjából egyetlen aspektus fontos: az, hogy mindez nem függetleníthető a kormányzat céljaitól, pénzétől, a mi közpénzünktől tehát. Márpedig abból a két mogul közül az egyik már nem kap, sőt.
Ezért aztán ezen a ponton köszönjünk is el Simicska Lajostól, illetve emberétől, Fonyó Károlytól, annak a cégnek (TV2 Media Group Holdings) a feltételezhető új tulajától, amelyik az Andy Vajna által megvett másik céget (TV2 Media Csoport Kft.) tulajdonolja. Hogy pontosan ki került birtokon belülre és mennyiért, az a következő hetekben elválik, de a helyzet az, hogy Simicska Lajos most éppen csak egy privát médiabefektető a potenciálisan sok közül. Cégbirodalmát látványosan, állami közreműködéssel is rohasztják, ahogyan nem is olyan rég még látványosan, állami közreműködéssel, a mi adóforintjainkból is virágoztatták fel.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 18. vasárnap, 22:40
-
Találatok: 2075
Tegnap ismét hosszú sorban álltak a NER keményen éhező kisemberei egy tál meleg ételért a Blahán. A közmédia és a Centrális erőtér hírügynöksége "természetesen" nem számolt be erről a jelentéktelen eseményről...
Mint azt már többször is megírtuk (persze hiába, ez még mindig nem része a köztudatnak), Magyarországon egyre több a szegény, éhező ember. És hiába fröcsögi a kormánypropaganda, hogy erről az elmúlt öt év előtti elmúltnyolcév tehet, a valóság az, hogy a világgazdasági válság időszakához képest is nőtt a nyomorban élők száma, a gyermekszegénység ráadásul 5 év alatt a kétszeresére. Négymillió magyar állampolgár tengődik a létminimum alatt, s ezen az sem segít, hogy a KSH megszüntette az ezzel kapcsolatos statisztikák készítését és közlését. Ma már nem csak a nyugdíjasok, a munkanélküliek és a közmunkások nyomorognak, hanem olyan családok tagjai is, ahol legalább az egyik felnőttnek “rendes” munkája van. Több mint egymillió adófizető állampolgár nettó jövedelme nem éri el a hivatalos létminimumot – és ugye még a családjukat is el kellene tartaniuk.
Ennek ismeretében nem kell csodálkozni azon, hogy véget nem érő, tömött sorok kígyóztak a Blaha környékén, ahol az Élelmezés és a Szegénység elleni küzdelem világnapja alkalmából különböző egyházak osztottak egy tál meleg ételt és egy tartós élelmiszercsomagot a rászorulóknak. Ez persze nem megoldás, még ha pár ezren legalább egyszer jól is lakhattak. Valójában arra lenne szükség, hogy az ország tényleg jobban teljesítsen, mert a valóság az, hogy leszakad, még a pár évtizede lesajnált lengyelekhez képest is.
A kormányzati kommunikációtól, a folyamatos hazudozástól, a kínos tények módszeres elhallgatásától, az mti szelektív hírközlésétől pedig gyakran úgy érzem magam, mintha 1984-be csöppenten volna. Nem, nem a Kádár-rendszerbe, hanem Orwell negatív utópiájába. Propaganda minisztérium már van, no és persze tömeges éhezés is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 17. szombat, 15:01
-
Találatok: 1807
Ha a kormány azt akarja, hogy kevésbé függjünk a külföldi tőkétől, versenyképesebb legyen a hazai ipar, akkor Mellár Tamás szerint szinte mindent elölről kell kezdeni. A Pécsi Tudományegyetem tanára úgy véli, ehhez az általános iskolától az egyetemekig meg kellene reformálni az oktatást. Állítja, ma a gazdasági siker nem a teljesítménytől, hanem a politikai kapcsolatrendszerben elfoglalt helytől függ, ám a gazdasági és államigazgatási kontraszelekció semmi jóra nem vezet. Mellár szerint a magyar gazdaságban nincsen 3 százalékos fenntartható növekedési pálya, ez hosszú távon 1 százalék körül van.
- A napokban az Euromoney gazdasági szaklap bankárok és elemzők szavazatai alapján Varga Mihály gazdasági minisztert választotta Közép-Kelet-Európa legjobb pénzügyminiszterének. A kérdés, hogy milyen lehetett akkor a többi jelölt, vagy valóban megalapozott az elismerés?
- Mindenképpen jó hír, ha a magyar gazdasági vezetők ilyen elismerést kapnak, hiszen ez fontos az ország megítélése szempontjából. Ez a pozitív hír ránk is fér, mert a bizalmatlanság elég erős a magyar gazdaságpolitikával szemben. Ezt bizonyítja sajnos egyebek mellett az is, hogy a nem állami, magán- és önkormányzati beruházások jelentős mértékben csökkentek az elmúlt években. Ha ez a befektetői bizalom visszatér, azt csak üdvözölni lehet. Az pedig tény, hogy a hazai gazdasági növekedés az elmúlt időszakban 3 százalék fölött volt. Ezzel csak az a gond, hogy nem hosszú távon is fenntartható alapokon nyugszik; átmeneti növekedést láthattunk. Rendkívüli tényezőknek köszönhető a bővülés.
- Mik ezek a rendkívüli tényezők?
- Az egyik fontos eleme a magyar növekedésnek, hogy az elmúlt három évben a GDP 5-5 százalékát kitevő uniós pénzek érkeztek, vagyis évi átlagosan 1400-1500 milliárd forint értékű euró. Ez az 5 százalékos aggregált keresletbővülés generálta a 3 százalékos, vagy kicsivel afölötti gazdasági növekedést. Igaz, a korábbi évek nagyjából 1 százalékos növekedéséhez, sőt, a 2012-es csökkenéséhez képest volt ez kiugró eredmény.
- Szerencséje volt a kormánynak a devizahitelek forintosításának időzítésével, vagy tudatosan jókor lépett?
- Azt nem tudom, hogy voltak-e füleseik a svájci jegybank tervezett lépéséről, inkább úgy vélem: a kormánynak szerencséje volt. Az érem másik oldala pedig az, hogy ha a devizahitelek forintosításának ez a kormányzati szándéka megvolt, miért kellett éveket várni rá. A második Orbán-kormány azt ígérte, egyik első intézkedése lesz a devizahitelek forintosítása. Ezt akkor még 180-200 forinton megtehette volna és nem 284 forintos árfolyamon, ahogy végül történt. Ráadásul nem dőlt volna be annyi hitel. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az ősbűnt nem ez a kormány követte el, hanem az elődei, amikor tömegesen engedték a devizahitelezést. Már akkor is tudni lehetett, hogy ennek a konstrukciónak jelentős kockázatai vannak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 14. szerda, 20:44
-
Találatok: 1999
Ha kevés a gőz a kazánban, a kapitány súlyos dilemma elé kerül, hogyan tudja megoldani, hogy bár a dugattyúk egyre lasabban mozognak, mégis a haladás látszatát keltse. Ilyenkor szokta kiadni a parancsot: Gőzt a hajókürtre!
A ködkürt pedig bánatosan belebőg a hideg, párás levegőbe, melyben a látótávolság ötszáz méter, a hajó pedig a jelenlegi sebessége mellett egy kilométeren belül nem képes megállni.
Így bolyonguk mi a világpolitika Bermuda-háromszögének vízein, a kapitányi hídon a Látnokkal, kinek nem kell sem kompasz, sem térkép, aki távcsövét fordítva illeszti a szeméhez, így vakon bízik benne, hogy a sziklák még nagyon messze vannak, pedig a hajó feneke már recseg-ropog a zátonyon...
Természetesen ez még nem az úgynevezett Hende féle távolbalátási kísérlet, de nem sokkal jobb ez sem...
Kapitányunk persze nem is kapitány, hanem ellentengernagy.
Attól ellen, hogy a józan ész ellen hajózik és tenger nagy a pofája, ami nem lenne baj, ha a gépeket pofázással lehetne hajtani.
Sajnos itt már gép sincs, csak kilencmillió gályarab az evezőknél, meg a kazán, amelyik a ködöt fejleszti és a gőzkürtöt működteti.
Szóval, a gőz a hajókürtre megy, mely - frissen átdizájnolva - formáját tekintve Rogán Tonyára hajzik, akit egy három államtikárból álló állvány tart a hajó fölé, a gözvezeték a hátsójához csatlakozik, a hangot pedig a száján át adja majd, melyből a gályarabok megtudhatják, hogy mecsoda szerencséjük van, hogy a létező világok legjobbikában húzhatják az evezőt .
A hídon pedig a kapitány rángatja a kürt fogantyúját, pillanatnyi hangulatának és távlati céljainak megfelelően.
Búúúú - szól a kürt, Búúúsulj magyar, jön a migráns!
Búúúú- bőgi bele az éjszakába, Búúúkott Gyurcsány, Búúúúkott baloldal, Búúúúkott liberálisok!
A távolból, a hegyoldalakból bánatosan bőg vissza a sok marha, Múúúúúkodik a rendszer!
Persze ne becsüljük le a propaganda szerepét.
Ami igaz - igaz, a baloldal bukásának és az ellenzéki tevékenység fiolyamatos kudarcainak oka a tömegkommunikáció alacsony színvonalában keresendő - többek között.
Amit Orbán felismert, de a demokraták között a legjobbak sem, az, hogy a modern politikai harc leginkább nem az utcákon folyik, hanem a médiában.
Pedig hányszor elmondták, hogy a média a negyedik hatalmi ág, csak éppen némi lenézéssel beszéltek róla, és nem vették mkomolyan saját megállapításaikat.
Ha valamit felrovok a gengszterek hatalomrajutása előtti kurzusnak, hát ez talán az első helyen szerepel.
Hogy engedték kisajátítani a médiumokat, egyiket a másik után, mígnem a végére egy rádió, egy televízió és egy napilap maradt, azokből is egyet megvettek kilóra, a maradék meg úgy üzemel, hogy nem jut el a lakosság egészéhez.
A nép azokat a híreket hallja, melyeket megengednek számára hallani, és lassan már annak sem lehet örülni, hogy a jobboldali médiamunkások többnyire vértehetségtelenek.
Megy az idő. felnőtt egy új nemzedék, mely meglehetősen pragmatikus - ott ír újságot, ahol felületet kap, azt írja, amiért megfizetik, aztán a romkocsnákban, tudatmódosult állapotban magyar BBC-t vizionál, de csak halkan, nehogy elveszítse az állását.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 13. kedd, 22:10
-
Találatok: 2090
A legfrissebb kutatások továbbra is azt mutatják, hogy a magyar lakosság jelentős hányada súlyos anyagi problémákkal néz szembe: milliók nélkülöznek, a szegények aránya pedig nemhogy nem csökkent az elmúlt években, hanem több 100 ezer fővel emelkedett. Ezzel nem szívesen szembesül a kormány, de persze semmi összefüggés nincs ebben és a tényben, hogy a KSH tavaly pénzhiányra hivatkozva nem akarta kiadni a létminimum-adatokat, idén pedig egyszerűen nem is méri őket.
Az egyes magyarországi régiók között óriási különbség van: Az iparosodottabb, fejlettebb, széles körű szolgáltatói szektorral rendelkező régiókban (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Budapest) nemcsak a szegények aránya alacsonyabb, hanem a munkalehetőségek is jóval diverzifikáltabbak, emiatt pedig mind a munkanélküliségi ráta alacsonyabb, mind a bérek jóval magasabbak. Ezzel szemben a többi régiónak jelentős foglalkoztatási és szegénységi problémával kell szembenéznie, így nem véletlen, hogy az alföldi és észak-magyarországi régiók jobbára mindig megtalálhatóak az Európai Unió legszegényebb régiói között.
A hazai körülmények között pedig nem könnyű a szegénység adta csapdahelyzetből kikecmeregni: azok akik szegény, tanulatlan családba születtek nehéz helyzetben lesznek, és akár generációkon keresztül megmaradhat ez a kiszolgáltatott, nagyon nehéz helyzet.
Súlyos anyagi problémák Magyarországon
Magyarországon a társadalom jelentős hányada néz szembe súlyos anyagi problémákkal, a szegények száma pedig több mint 4 millió. Az elmúlt 5 évben a helyzet egyáltalán nem javult, hiszen a kormányzati intézkedések inkább nevezhetőek szegény-ellenesnek, mint szolidárisnak: ha a különböző gazdaság és társadalompolitikai lépéseket összegezni szeretnénk, akkor nyugodt szívvel ki lehet jelenti, hogy a kormány inkább a felső 10-20 százalékot támogatta szemben a maradék 80-90 százalékkal. (Az elmúlt 5 év intézkedései közül egyedül a rezsicsökkentést lehet kiemelni, mint olyan kormányzati intézkedést, ami csekély mértékben javította a szegényebb rétegek anyagi helyzetét.)
Hogy mennyire nehéz a helyzet azt jól jellemzi, hogy a kormány próbál minél kevesebbet beszélni a témáról, és hivatalos statisztikából is egyre kevesebb van: idén a KSH például úgy döntött, hogy nem fogják tovább mérni a létminimumot.
Friss kutatások továbbra is alátámasztják, hogy a magyar háztartások jelentős hányada nélkülöz: az ország egészében a háztartások 37 százaléka számít depriváltnak (szegénynek, kevés jószághoz van hozzáférésük az anyagi helyzet miatt), egyötödük pedig súlyosan depriváltnak, azaz a mindennapi megélhetésre sincs fedezet, a családban a gyermekek pedig ki vannak téve az éhezésnek és egyéb szörnyű körülményeknek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 11. vasárnap, 20:56
-
Találatok: 1937
A nap éppen felkelt. Az ősz csendben megadta magát a télnek, amely a reggeli órákat annektálja elsőként. Didergünk. Egy budai pékség előtt arra várunk, hogy kiadják a tegnapról megmaradt, de még ehető és nem lejárt szavatosságú pékárut. Húsos pizzát, vaníliás süteményt kapunk. Kiss Anikó képzőművész autójában egyre kevesebb a hely: a megtömött zsákok a hátsó ülésen sorakoznak.
– Olyan nagy a szegénység, hogy az országhatár melletti kis faluból akár órákat is vonatoznának a családok a másnapos élelmiszerért. Nagycsaládos vagy fogyatékos jeggyel utaznának. Utazási mizéria – mondja Anikó. Ezeknek az embereknek a szomszéd helységig is nehéz eljutni.
És mesél: – Ismerek egy asszonyt, akinek az unokája a városi kórházban szült. Úgy mentek meglátogatni a nagyszülők, hogy fogalmuk sem volt, hogyan jönnek vissza. Jegy nélkül szálltak vonatra, vállalva a bírságot is, hogy minél előbb odaérjenek. Haza már gyalog mentek. Ötven kilométert gyalogoltak. Az utazási mizériáról jut eszébe, hogy a MÁV nem engedi a lomok szállítását, pedig sok helyen abból bútoroztak, de minek is szállítani, amikor már a lomtalanítás se megengedett.
A mai út Hernádvécsére vezet. A furgon megtelt: nemcsak a tegnapi pékárukkal, hanem bútorokkal, gyerekholmikkal, tartós élelmiszerekkel, lábosokkal, centrifugával. Korábban a szállítás megszervezése jelentette a legnagyobb nehézséget a Szociális Csomagküldő Mozgalom (Szocsoma) életében, hiszen furgon sem volt mindig: ez is része azoknak a felajánlásoknak, amelyek Kiss Anikó mozgalma iránti bizalomból és az internetes aktivitásnak köszönhetően érkeztek.
A Szocsomát ugyanis két dolog tartja életben: a nyomor és a közösségi média.
Úgy kezdődött, hogy Anikó segélykiáltásokra lett figyelmes a Facebookon. Olyan adományokért könyörgő felhívásokkal találkozott, amelyek súlyos nélkülözésről, reménytelen szegénységről, válsághelyzetekről szóltak. Útnak indult, hogy felkeresse a bejegyzések gazdáit. – Így kezdtem két világban élni – idézi fel Anikó, aki a borsodi kis falvakba és cigánytelepekre eljutva döbbent rá arra, hogy az országban két világ létezik párhuzamosan, és ezek teljesen el vannak zárva egymástól.
– Az átlagembereknek nincs világos képük arról, milyen az a másik világ. Nem is gondoltam, mennyire számít a közvetlen tapasztalat. Ha az ember nincs jelen, semmit nem tud a másik világról. Még azt is hiheti, nincs nagy baj Magyarországon. Pedig iszonyú nagy a baj.
A Szocsoma megalapításával valamelyest oldódott Anikóban az a feszültség, amely az első élmények után kerítette hatalmába.
Bővebben ...
