- Részletek
-
Készült: 2016. január 31. vasárnap, 21:46
-
Találatok: 1756
200 ezer embert a rendszer szó szerint halálra ítélt. Ennyi ember van ma az országban, akik a koruk alapján még nem jogosultak nyugdíjra, de betegségük, fogyatékosságuk okán nem találnak munkát, vagy nem képesek, nem alkalmasak munkavégzésre. Ők azok, akiket “potyautasoknak” nevezett valahol, valamikor valaki. Ennyi sorsot nem tudok megírni, de egyet igen.
Nemrég az egészségügyben dolgozók, majd a szociális ágazatban dolgozók szégyenletes adatait láthattuk a kézben tartott lapokon. Nettó 85 ezer forint egy diplomás szociális munkás bére, 6 év munkaviszony után. De vannak még valakik, akik (talán csak még) nem álltak oda melléjük egy papírra írva azt a számot, ami a halálukhoz vezet. Pedig kellene, ott kellene állniuk nekik is. Annak a 200 ezer embernek, akiket a rendszer szó szerint halálra ítélt. Nem csak őket persze, de legyen elég egy cikkben 200 ezer társunk haldoklása, ne legyünk telhetetlenek. Ennyi ember van ma az országban, akik a koruk alapján még nem jogosultak nyugdíjra, de betegségük, fogyatékosságuk okán nem találnak munkát, vagy nem képesek, nem alkalmasak munkavégzésre. Ők azok, akiket “potyautasoknak” nevezett valahol, valamikor valaki. Ennyi sorsot nem tudok megírni, de egyet igen.
Róluk már beszéltem, a régebbi olvasók biztosan ráismernek a családra. Nevet most nem fogok írni. Okom van erre.
A nő 33 éven keresztül ápolónőként dolgozott és fizette az adót, járulékokat, a férj 34 évig építési vállalkozó volt. Van egy gyerekük, éppen most érettségizik. Az anya fordult hozzám az év elején. Akkor már tartósan éheztek, de a közelgő érettségi volt az, ami miatt megszületett a segítséget kérő levél. A gyerek miatt, akinek nem volt öltönye, amiben ballagjon, érettségizzen. Megírtam, az olvasók segítettek. Sokan, nagyon sokat. Van, aki a mai napig segít, fizeti az internetet a családnak. Ez jól végződött, gondolhatnánk. Pedig nem. Nem egészen.
Van valami, amit én már tudtam az első perctől kezdve, de nem írtam meg. Az anya végstádiumú rákos. Nem operálható. Az ő nagy álma volt az, hogy a gyereke úgy ballaghasson, mint azok a gyerekek, akik szerencsésebbek nála. Szerette volna még látni, hogy a fia boldog, hogy elindul az életbe. Lassan ez is bekövetkezik, az érettségi után az egészségügyben tanul tovább a gyerek. Hogy néhány hónap levegőhöz jutott ez a család, hogy tudtak fűteni, enni, kaptak rengeteg ruhát – ez a civileknek köszönhető. Senki másnak.
A szociális háló nem működik. Semmi sem működik. Ez a nő 40 ezer forint ellátást kap 33 ledolgozott év után. Ennyiből nem jönnek ki a gyógyszerei sem. Az alapbetegségére sem, a rákbetegségre már csak fájdalomcsillapítóra lenne szüksége, de arra sem futja. Ha fáj, akkor sír és nyöszörög. Halkan, hogy a gyerek ne hallja, mert ő nem tud róla.
A férj ellátása 60 ezer forint. A gyógyszerei havonta 40-45 ezer forintba kerülnek. Hármuknak kell tehát megélni havi 100 ezer forintból, rezsit fizetni, enni, mosószert, tisztálkodó szereket vásárolni, buszbérletet váltani a gyereknek, fizetni a menzát.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 30. szombat, 23:56
-
Találatok: 2012
A Corvinuson önálló MNB-tanszék alakult a Matolcsy-tanok oktatására, melyeket Pécsett is terjesztenek. A gazdasági kormányzás egyes szakokon tavasztól kötelező tárgy lesz. Sokan aggódnak, hogy csorbíthatja az egyetemi autonómiát, ha az intézményeknek alkalmazkodniuk kell a jegybank elvárásaihoz.
Érdekes pernek nézhet elébe a Magyar Tudományos Akadémia, ha a Magyar Nemzeti Bank beváltja a fenyegetését, és pert indít ellene. A vita a jegybank azon törekvésén robbant ki, hogy minél nagyobb szerepet játsszon a közgazdasági felsőoktatásban. Matolcsy György jegybankelnök szerint ugyanis az általa képviselt unortodox tan nem kapja meg az őt megillető helyet a magyarországi egyetemek tananyagában. Az Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának Közgazdaságtudományi Bizottsága már tavaly decemberi ülésén napirendre vette az MNB felsőoktatásban betöltött szerepét. Múlt héten pedig állásfoglalást tett közzé, melyben leszögezi, hogy a jegybank és az általa közel 200 milliárd forinttal feltőkésített Pallas Athéné-alapítványoknak felsőoktatásra fordított kiadása „közpénz”, ami „rejtett és átláthatatlan döntési folyamatok eredményeként” kerül a felsőoktatásba.
A jegybank alapítványai körül már a megalapításuk óta folyik a vita. Az MNB szerint joga volt a nyeresége terhére alapítványokat létrehozni. Az általuk kezelt vagyon pedig már nem számít közpénznek. Ezt sok szakértő vitatja, a Transparency International perre is ment a sajátos értelmezés miatt. Ráadásul, bár az alapítványoknak az alapítótól el kellene különülniük, az MNB-alapítványok vezetésében sok a jegybankhoz köthető személy.
Matolcsy nem is titkolja, hogy az MNB-alapítványok részben a közgazdasági felsőoktatás általa kívánatosnak tartott megreformálását szolgálják. Szerinte – mint azt a vs.hu-nak kijelentette – „a magyar közgazdasági és pénzügyi képzésben még mindig a korábbi, mára meghaladott neoliberális közgazdasági iskola tanai, tévedései a meghatározóak”. Pedig 2010-től épp az új gazdaságpolitika hozta ki Magyarországot a bajokból, ami az előzőektől gyökeresen eltérő közgazdasági gondolkodáson alapult. Ennek megismertetéséhez pedig „új intézményekre, új szellemű oktatókra és új tananyagra van szükség”.
Rostoványi Zsolt, a Corvinus rektora és Matolcsy György. - Megállapodás az MNB-tanszékről
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 29. péntek, 09:15
-
Találatok: 2184
Valamilyen oknál fogva a mongolfolt éppen otthon járó tulajdonosának az a kényszerképzete, hogy meg kell, és pünkt neki kell megvédenie az európai nemzetállamokat. A törekvés érthető, hiszen ezidáig bármit is megvédett, abból mindig leesett egy-két ezermilliárd, melynek csurgaléka az ő magánvagyonát gyarapította. Pedig nincs könnyű dolga, hiszen a lopott holmit - megszokásból - el kell dugni, bár egyre lazábban tudja ezt a kérdést is kezelni. Lazacsávó a mi Lánglelkű, ám Enyveskezű vezérünk.
Teheti, hiszen a zemberek egészen addig szarnak a trógerkodásaira, ameddig konkrétan az éhhalál küszöbére nem érnek, és még akkor sem lázadnak ha nyitva van a helyi dögkút.
Nem is igen értik a dolgokat, hiszen kit érdekel, hogy a mennyekben mi folyik, ha a saját kis világukban nem fagy be az utcai csap, vagy legalább a konyhai gáztűzhely felett elő tudják adni a makk ászt.
De azért ez a nemzetállam védelme számomra rejtély.
Ezek szerint Szellemi Világítótornyunk azt képzeli, hogy Magyarország - nemzetállam.
Hát próbáljuk ezt az elképzelést kicsit cizellálni.
Magyarország első királya, Szent István felesége a bajor Gizella volt, aki nagyszámú német lovag kíséretében érkezett Magyarországra, ahol is lovagjai Koppányon kívül a magyar szűzeket is kardélre hányták, számos kis turmixal gyarapítva a frissensült királyságot.
Jöttek-mentek, és ismét jöttek a kunok, kikre a kunságok, meg a kunhalmok emlékeztetnek, meg a széles járomcsontú szép magyar menyecskék, ők itt is maradtak.
Aztán jöttek a tatárok, akiknek kedvenc szórakozása volt, hogy az elfoglalt települések falai elé hajtották a lakosságot, ahol is az anyákat és leányaikat férjeik és fiaik éber tekintete előtt megpocsékolták, majd a férfiak mentek rabszolgának vagy a fejeikből építettek ügyibevaló kis dombocskákat.
Aztán jöttek a németek, az itáliai várépítő-mesterek, akik szintúgy itthagyták genetikai nyomukat, és akkor még nem beszéltünk török testvéreinkről, kik százötven évig szerencséltettek bennünket, miközben asszonyaink, kiknek java addigra már genetikailag kissé kevertnek volt tekinthető, időnként hanyatt vágták magukat Alibabának, hogy csak úgy porzott a dikó.
Merthogy jobb szenvedni, mint halottnak lenni, nem szólva arról, hogy egy konszolidált megszállás alatt még lehetett akár kellemesen is szenvedni, ki tudja?
Végtére is, tulajdonképpen nekik köszönhetjük a svábokat, akik igen sok jót tettek ezzel az országgal, habár életviteli mintájukat nemigen tudták átörökíteni...
Amikor a németek, vallonok, svájciak, spanyolok, itáliai népek kiverték tőlünk a törököket, bizony, sok esetben ismét az asszonyok hozták meg az áldozatot, mint utána még oly sokszor, hiszen járt erre utána még osztrák, német, orosz, az áldozatnak köszönhető, hogy még él az ország, különben régen kihaltunk volna, mint a vizigótok.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 27. szerda, 22:26
-
Találatok: 2307
Magyarország három helyet és három pontot rontott - Magyarország 2015-ben 51 pontot ért el a CPI-felmérésben, ami három ponttal múlja alul az ország egy évvel korábbi eredményét. A pontszámhoz hasonlóan Magyarország a korrupciós világranglista helyezésén is három helyet rontott, jelenleg a vizsgált 168 ország közül az 50. helyen található. (Magyarország 2014-ben 175 ország közül a 47. helyet szerezte meg.) A visszaesés a régión belül a leginkább szembeötlő, hiszen Magyarország tavaly a közép- és kelet-európai mezőnyben már csak Romániánál és Bulgáriánál bizonyult kevésbé korruptnak.
2014-hez képest Csehország lekörözte, Szlovákia és Horvátország pedig beérte Magyarországot. A régió abszolút győztese 2015-ben Csehország volt, amely 5 ponttal, 56-ra javította a 2014-es felmérésben elért pontszámát, aminek köszönhetően 16 helyet előreugorva 37. lett a rangsorban. Nemcsak régiós, hanem európai uniós összehasonlításban is tovább romlott Magyarország teljesítménye: az ország tavaly a 28 tagállam közül holtversenyben a 22-24. helyen végzett. Magyarország egyre inkább kitett a korrupciónak: 2013-ban a 20., 2012-ben pedig a 19. volt az akkor még 27 tagot számláló EU-ban.
2015 a közpénzek átláthatatlan szétosztásának éve volt
A közpénzadatok nyilvánossága és az igazságszolgáltatás függetlensége hatékonynak bizonyult a korrupció elleni küzdelemben, ezt a nyugat-európai, mindenekelőtt a skandináv országok több mint két évtizedes sikertörténete is igazolja. Ezekben az országokban a polgárok tisztában vannak azzal, hogy a kormányaik mire fordítják az adójukat, és ha kétségeik merülnek fel, biztosak lehetnek afelől, hogy számíthatnak a kormánytól független állami intézményekre és az igazságszolgáltatásra.
A magyar kormány ezzel szemben mindent elkövet annak érdekében, hogy nálunk ez ne így legyen. Akik korábban ellenőrizhették a hatalmát, azok ezt már nem, vagy csak nagyon nehezen tehetik meg, mivel a kormány az elmúlt években az állami intézményeket saját hatalma megőrzésének szolgálatába állította. Ez alól csak a bíróságok jelentenek kivételt. Az adatok elrejtése is egyre könnyebb, a kormány ugyanis tovább korlátozta a közérdekű adatok megismerhetőségét, ami jelentősen megnehezíti, hogy a polgárok tájékozódjanak a közpénzek elköltéséről.
„Magyarországon a korrupció központosított formája épült ki és vált rendszerszerűvé” – emelte ki Martin József Péter, a Transparency International Magyarország (TI) ügyvezető igazgatója. / transparency.hu
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 27. szerda, 02:14
-
Találatok: 1929
A magyar gazdaság önmagától 1-1,5 százalékos növekedésre képes - hangzott el a Világgazdaság 2016: Ez már a tartós növekedési pálya? című konferenciájának kerekasztal-beszélgetésén, ahol korábbi gazdasági és pénzügyminiszterek fejtették ki véleményüket a magyar gazdaság kilátásai kapcsán.
A magyar növekedés csak azért tartható fent egyelőre, mert az EU-pénzek áramlanak be, és ezek tartják fent a bővülést. Számítások szerint ami benne van a magyar gazdaságban, az 1 százalék körül mozog – mondta Kupa Mihály, az Antall-kormány pénzügyminisztere. A magyar növekedés azért lehetne tartós – de ez nem lesz így – mert 10-20 éve arra bazírozunk, hogy alulértékeljük a munkaerőnket. A szlovákok, a lengyelek magasabb béreket fizetnek, és már jönnek ránk a románok és a horvátok is. Ennek haszonélvezője a magyar állam és maga a tőkés, aki a befektetett pénzéért magasabb profitra tesz szert – fejtette ki Kupa, aki szerint sok hiátus van, amit ki kell majd javítani.
Bod Péter Ákos , az Antall-kormány ipari és kereskedelmi minisztere arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt tíz évben évi 1-1,5 százalékkal nőtt a magyar gazdaság, ami pontosan az uniós átlag. Jó évben verjük őket, rossz évben nem – tette hozzá. Nem az EU-átlag a fontos, hanem a visegrádi országok, akikhez képest gyengébben szereplünk. Bod Péter Ákos kiemelte: ha nagyon lemennek az olajárak, akkor a frissen szerzett barátaink egy része nagy bajba kerül. „Nem az orbáni átok éri el őket, és nem ezért buknak meg a kiválasztott barátaink, hanem azért, mert a régió sérülékeny” - mondta a közgazdász-professzor, utalva a keleti nyitás országaira.
2014 egy kakukktojás év volt – hívta fel a figyelmet Csillag István, a Medgyessy-kormány gazdasági és közlekedési minisztere. 2004-ben 4,9 százalékkal nőtt a magyar gazdaság, ami jóval magasabb, mint a 2014-es 3,7. Tíz évvel ezelőtt akkor még 7 százalékos kiadási többletből 5 százalék növekedés volt, és ha most 8 százalék kiadási többletből 3,7 százalék növekedés, akkor tartós és folyamatos lecsúszásról beszélhetünk. Csillag utalt arra, hogy a koncessziós ügyek, a gazdálkodó szervezetek zsebébe való belenyúlás is rosszat tesz a gazdaságnak.
Az EU-t azért hozták létre, hogy a békés politikai, gazdasági, társadalmi fejlődést szolgálja – mondta Csillag, aki úgy vélte, a hátsó gondolata ennek a nacionalizmustól és háborús veszélytől való felelem, most azonban erősödnek a "macsó" politikusok. Szerinte Magyarország addig létezik, amíg van Európai Unió, s ha megszűnik, akkor Magyarország sem lesz.
Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere szerint kevéssé van benne a magyar kultúrában a kapitalizmusra való fogékonyság.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 26. kedd, 13:41
-
Találatok: 1833
Akár 10 millió forintos végkielégítést is kaphatnak azok a köztisztviselők, akik távoznak a megszűnő kormányzati háttérintézményektől – derült ki a Népszabadság birtokába került dokumentumból. Még azok is kaphatnak 600 ezret, akiknek nem járna végkielégítés, a feltétel csak az, hogy hat évig elkerüljék az állami és az önkormányzati szférát. Néhány éve a Fidesz még „pofátlan" végkielégítésnek nevezte a többmilliós lelépési díjakat. Az MSZP szerint a Fidesz bürokráciacsökkentés helyett valójában "pártállamot" épít, az Együtt szerint pedig nincs logika a háttérintézmények átszervezésében. Összegyűjtöttük, hogy az ellenzéki pártok miért ellenzik az átszabást.
Megírtuk: Lázár János kancelláriaminiszter jelentette be múlt csütörtökön, hogy 72-73 állami szerv, háttérintézmény, kutatóintézet került „célkeresztbe" a bürokráciacsökkentés jegyében. A háttérintézmények felülvizsgálatát karácsony előtt rendelte el a kormány, a lista összeállítását Orbán Viktor Lázárnak adta feladatul. A Miniszterelnökségnek április 15-ig kell javaslatokat tennie az átalakításokra. Az érintett háttérintézményeknél 50 ezren dolgoznak. Azt Lázár sem cáfolta, hogy lesznek, akiktől megválnak, a köztisztviselők körülbelül húsz százalékától biztosan.
A kormány az angol közigazgatás átszabásának modelljét tekinti példának, a cél az, hogy a távozó közszolgák ne létesítsenek közszolgálati jogviszonyt, illetve ne vállaljanak ismét munkát központi vagy önkormányzati szervnél, kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságnál, köztestületnél. A Miniszterelnökség javaslata szerint a tiltás nem vonatkozna az eseti megbízással vállalt tudományos, oktatói vagy művészeti tevékenységre.
A tízmilliós összeg a szolgálati idő által kiszámított végkielégítés 400 százaléka – rögzítik az előterjesztésben. A távozó közigazgatási tisztviselők impozáns végkielégítésének terve azért is pikáns, mert 2010-ben a választási győzelme után hivatalba lépő Orbán-kormány kész volt felborítani az alkotmányos rendszert, és a nemzetközi felháborodás és botrány árán is korlátozni az Alkotmánybíróság jogosítványait azért, hogy visszamenőleges hatállyal eltörölhesse a kétmillió fölötti „pofátlan" végkielégítések rendszerét.
A kormányzati javaslat azt is előírja, hogy Lázár Jánosnak Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel közösen kell majd kidolgoznia a Karrier Híd- programot, amelynek elindítását 2017. január elsejére tervezi. A program fő pillére lesz, hogy adó- és járulékkedvezményt biztosítson azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a közfoglalkoztatásból kilépetteket alkalmazzák. A hiányszakmákra vonatkozó átképzési program lesz a másik pillér, a harmadik pedig, hogy kedvezményes hitellel támogatják a tulajdonossá válást a közszférát elhagyók esetében.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 24. vasárnap, 21:44
-
Találatok: 1867
Fennáll a gyanú, hogy a magyar ellenőrök megcsapolták a közbeszerzések szabályosságának kontrolljára adott uniós pénzeket – állítja az Európai Csalás Elleni Hivatal.
Polt Péter legfőbb ügyész tud, Tállai András nemzetgazdasági államtitkár viszont nem tud arról a nyomozásról, amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóságának központi nyomozó főosztálya folytat. Ez azért is különös, mert a NAV Tállai fennhatósága tartozik, ráadásul az ügy sem éppen hétköznapi. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálata alapján korrupciós gyanú merült fel, éspedig a magyar pénzosztó apparátus csúcsaira vezető szálakkal. E szerint még a Brüsszel által a közbeszerzések ellenőrzésére adott pénzeket is megcsapolták. Az uniós forrásokat menedzselő csúcsszervnek, az egykori Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek dolgozó tanácsadó konzorcium alvállalkozói körében az OLAF fiktív számlákra, készpénzes kifizetésekre bukkant.
A legfőbb ügyész és az államtitkár tudásbéli különbsége a két potentát hivatalos válaszából derült ki, amelyet Jávor Benedek írásos kérdésére adtak. Az európai parlamenti képviselő azt firtatta, hogy az OLAF megkeresésére mozgásba lendültek-e a magyar hatóságok, nyomoznak-e az NFÜ és a 2013 Quality Control konzorcium közötti szerződés ügyében. A fejlesztési ügynökség egyik, éppen a közbeszerzések szabályossága felett őrködő főosztályának 960 millió forintos tanácsadói szerződéséről van szó, amelyet később még meg is toldottak. A megállapodással a főosztály külső segítséget vett igénybe, lényegében az ellenőrző kapacitását bővítette, hogy hatékonyabban szűrhesse ki a közbeszerzésekkel kapcsolatos szabálytalanságokat. Ez egybeesik az unió elvárásával, és Brüsszel a szakértői segítség költségének 85 százalékát finanszírozta is.
Csakhogy vette a fáradságot az OLAF, és helyszíni vizsgálatot végzett. Ennek során felmerült a gyanú, hogy a brüsszeli pénz egy része nem a közbeszerzések ellenőrzésére ment el. Sőt olyan súlyosnak találta a szabálytalanságokat, hogy a négyéves kutakodását záró jelentésében „százszázalékos korrekciót” javasolt, ami a teljes támogatási összeg, csaknem 2,4 milliárd forint visszafizetését jelenti. Az OLAF ugyanis három szerződést vizsgált meg, a már említett 960 milliós mellett a konzorciummal 2013 júliusában kötött újabb, 256 milliós, illetve az NFÜ, valamint a CEU Tender Kft.–Nagy és Pál Ügyvédi Iroda duóval kötött hasonló, több mint egymilliárdos ügyletét is. Az utóbbiakat az OLAF szabálytalannak ítélte, konkrét megállapításokat azonban ezek ügyében nem tett.
Az OLAF maga nem járhat el a tagországokban, csupán tájékoztatja az illetékes hatóságokat, és azok dönthetik el, hogy elrendelnek-e nyomozást, vagy sem. A szerződések kapcsán előadott brüsszeli gyanú ezúttal felkeltette a magyar hatóságok érdeklődését.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 23. szombat, 22:18
-
Találatok: 1905
Az ég kék, a fű zöld, a köztévé kormánypárti. Abban nincs semmi újdonság, hogy a közmédia látványosan dobja magát hanyatt Magyarországon a kormánypártok előtt. Mindig is így volt. Vannak aztán ennek látványosabb időszakai, mint például a mostani.
Az egy dolog, hogy az MTVA-nak köszönhetően már a helyettes államtitkárokat is úgy ismerjük, mintha csak valamelyik családtagunk lenne, szinte szólnánk, hogy inkább azt a nyakkendőt vegye fel, amelyik tegnap volt rajta, és úgy fésülje a haját, ahogy a múlt héten, mert az jobban állt.
Csakhogy van egy szabály, ami valahogy túlélte a média fideszes átalakítását. Ez az úgynevezett francia modell, aminek a lényege, hogy a hírműsorokban megszólaltatott politikusok egyharmada kötődjön a kormányhoz, egyharmada a kormánypártokhoz (az így összesen kétharmad) és egyharmad jusson az ellenzéknek.
Jó, elég nevetséges patikamérlegen összeállítani egy hírműsort, a szándék mégis érthető: az állami pénzekből működtetett közmédia ne csak a gazdái orra alá dugja a mikrofont.
Ráadásul bármennyire komikus a kétharmad-egyharmad számonkérése, pont ez az a szabály, amire 2011-ben – tehát nem a Gyurcsánybajnai-kormány alatt, hanem már utána, a Nemzeti Együttműködési Rendszerében – az MTVA úgy hivatkozott, hogy:
„Az MTV Híradója - a francia modell szerint - »egyharmad kormány« (adminisztráció), »egyharmad kormánypártok«, »egyharmad ellenzéki pártok« arányban külön rögzíti az említéseket és a személyes megszólalásokat, és a vizsgált időben is betartották ezt az arányt.”
Erre mi történik?
A médiatanács – amelyik nem vádolható ellenzéki elhajlással, hiszen kizárólag a kormánypártok által állított és megszavazott jelöltekből áll – rajtakapta az MTVA-t, hogy egyáltalán nem tartja be azt a bizonyos kétharmad-egyharmados francia modellt.
Nem mérnek sok mindent, tartalmi elemzésbe pláne nem mennek bele, így az alákérdezésekről, csúsztatásokról most tényleg ne legyen szó. Van viszont egy fontos mutató. Ez pedig az, hogy mennyi lehetőséget kapnak a politikusok arra, hogy ne csak idézzék őket, hanem saját szavaikkal mondhassák el, amit el akarnak mondani a nézőknek/hallgatóknak/szavazóknak.
És ebben a mérésben csúnyán elbukott a köztévé. Ráadásul nem egyszer esett át a kormánypárti ló túlsó oldalára a közmédia.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 22. péntek, 10:13
-
Találatok: 1854
Illetve arról, hogyan értékelte a Fidesz frakcióvezetője az oktatásban bekövetkezett és eljövendő reformokat. Elöljáróban legyen elég annyi: amit Kósa eddig elért sikernek tart, az kézzel fogható kudarc, és amit ő kudarcként él meg, annak a felszámolása tragikus következményekkel járhat.
Három fő lépésből kettő már megvalósult az oktatási rendszer átalakításában, mondta Kósa. És íme, amire büszkék:
Az első lépés a fenntartóváltás volt, amikor az önkormányzatoktól az államhoz került az iskolák többsége. Sok szót erre nem érdemes vesztegetni, a nevezett fenntartó, vagyis a Klik adósságokban úszik, késve küldi a bért a pedagógusoknak, cserébe irracionális elvárásokkal terhelik őket egy megfélemlítő közegben. Soha talán ilyen rossz fenntartója oktatási intézményeknek nem volt.
Második lépésnek az életpálya modell felépítését nevezte Kósa, aki szerint „soha nem látott módon nő a tanárok bére”.
Ez nettó hazugság. Vagy legalábbis cinizmus: soha nem láttunk még olyat, hogy míg a minimálbér évről évre nő, a pedagógusoknak ennél jóval lassabban adagolják az emelést (teljesen függetlenül az infláció mértékétől is), a túlórabérről és egyéb juttatásokról már nem is beszélve – azok ugyanis nincsenek, cserébe az eddiginél is többet kell dolgozniuk. Bérük ráadásul függ a minősítési rendszertől is – aki nemet mond a megalázó procedúrára, az elfelejtheti a béremelést.
És Kósa nem állt meg itt, felvillantotta a szörnyű jövőt is:
„Újragondoljuk azt a dogmát, ami arról szól, hogy csak az integrált oktatási modell lehet az, ami Magyarországon megvalósul, miközben azt mutatják a felmérések, hogy ez kudarc.”
A kijelentéssel több óriási probléma is van. Az első és talán legfájdalmasabb: az elmúlt 25 évben nem az integráció, hanem a szegregáció irányába lendült ki a mérleg. A rendszerváltás után meredeken nőtt azon közoktatási intézmények száma, ahol a roma tanulók aránya kirívó volt. Vagyis elindult egy folyamat, amely a problémás tanulókat (és itt ne csak a roma gyerekekre gondoljunk, hanem általában a legszegényebbekre, és azokra, akik valamilyen tanulási- vagy magatartásproblémákkal küzdenek) elkülönítette. Az okok összetettek: egyrészt a pedagógusok számára sem volt adott minden feltétel az ilyen gyerekek megfelelő oktatására, nevelésére, emellett viszont a társadalom maga se volt toleráns a problémásnak minősített gyerekekkel szemben.
Pedig a szegregáció negatív következményeire érdemes odafigyelni: azzal ugyanis, hogy a jelenség egyre nagyobb teret követelt magának, több generációnyi gyerek boldogulását tette lehetetlenné.
Bővebben ...
