- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 16. kedd, 23:45
-
Találatok: 2218
Nem gondoltuk végig jól az egyszerűsített honosítást – Első rész - Sajnos nem attól lesz sikertörténet egy szabályozási húzás, ha rengetegen élnek vele. Az utóbbi években rengeteg csaló ukrán és orosz szerzett magyar állampolgárságot, hogy aztán szabadon utazhassanak a világban, kemény maffia épült a közvetítésre. Korrupt hivatalnokok, csaláshoz asszisztáló ügyvédek, dublőrök és rengeteg orosz: így működik az állampolgárság-biznisz.
Ha valaki az elmúlt években a budapesti Deák tér környékén ült be valami olcsóbb helyre, nem tudta nem észrevenni, hogy mennyire megszaporodtak az orosz beszélgetések az asztaloknál. Ha az ember jobban odafigyelt, megtudhatta, hogy a döntő többség egyetlen más nyelven se beszél, mert alig tudtak rendelni, úgyhogy rendszerint a könnyebben érthető kóla, vodka, sör, kávé négyesből válogattak.
Ugyanakkor nem tűntek turistáknak, kicsikét sem izgatta fel őket a közeli Gödör vagy a zsinagóga, nem fényképezték a söralátéteket, nem buzerálták a térképes appjukat, és nem kötődtek a szezonokhoz, egyszerűen mindig sokan voltak. A legjellemzőbb kép, ahogy egy 3-4 fős család kissé fáradtan vár egy-másfél órát pár másik oroszul beszélő figurára, akik ha megjönnek, akkor gyorsan befejezik az italukat, és elmennek velük.
Aztán tavaly, amikor valamelyikük tudott angolul, rákérdeztem, hogy miért nem turistáskodnak. Mire simán elmondták, hogy apu már magyar, középvezető volt Moszvákban, de forró lett a lába alatt a talaj, ezért 10 ezer euróért (nagyjából 3 millió forintért) vett egy magyar állampolgárságot, és gyorsan kiment Németországba. Most a család többi tagjánál várnak az eskütételre, pár órán belül mindenki magyar lesz, és mehetnek ők is utána.
"Ha érdekel a dolog, akkor beszéljek az állampolgárság-brókereikkel, mindjárt jönnek, elmondják örömest, hogy megy ez a folyamat"
– mondták.
Nos, ez egyáltalán nem volt igaz, az első pár kör után már a legkevésbé sem voltak készségesek, és nem szívesen beszéltek erről. De azért tőlük elindulva sok utánajárással, az üzletben érintett lótifutiktól a komolyabb szervezőkig rengeteg ebből élő szereplővel beszélve vagy épp az érintettek követésével össze lehetett szedni, hogy hogyan működnek az iparággá vált magyar állampolgárság-biznisz folyamatai.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 15. hétfő, 20:27
-
Találatok: 1397
Az Átlátszó birtokába került részletes költségvetés tanúsága szerint az offshore hátterű befektetőnek kevesebb, mint 31 millió euróba került az Eiffel Palace irodaház megvásárlása és felújítása, amit aztán nettó 45,3 millió euróért értékesítettek a Magyar Nemzeti Banknak, vagyis mintegy 15 millió eurós profitot realizáltak a projekten. A tranzakciót a KPMG értékbecslésével szentesítették, ám az szakmailag erősen vitatható, ráadásul olyan módszerrel készült, amit más pénzügyi intézmények a hatályos jogszabályok szerint nem is alkalmazhattak volna. Az adásvételi szerződést Trócsányi László igazságügy-miniszter ügyvédi irodája készítette.
Az Átlátszó birtokába került a Magyar Nemzeti Bank által megvásárolt Eiffel Palace irodaház tavalyi felújításának szerződés- és számlaösszesítő adatbázisa. A minden részletre kiterjedő költségvetés tanúsága szerint az offshore hátterű befektető Eiffel Palace Kft. 5,1 millió euróért vásárolta meg a felújítandó épületet, és ezen felül mintegy 25 millió eurót költött rá, mielőtt eladta volna az önköltségnél 15 millió euróval, a piaci becsléseknél pedig több mint 10 millió euróval drágábban, nettó 45,3 millió euróért a Magyar Nemzeti Banknak. A 15 millió eurós profit több mint 4,5 milliárd forintnak felel meg – ez több mint a Norvég Civil Támogatási Alap teljes ötéves büdzséje.
A tranzakciót a KMPG tanácsadócég értékbecslésével szentesítette a Matolcsy-féle MNB, ám az szakértők szerint több sebből vérzik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 15. hétfő, 06:16
-
Találatok: 1440
...nem túl megtisztelő, nem is hízelgő cím, funkció, adottság. Mert Navracsics Tiborról van szó, felelősségem teljes tudatában, a nevezett úriember egykori diákjaként állítom: egyáltalán nem egy eleve elrendelés. Azt hiszem nem túlzás kijelentenem, hogy a Fidesz kormány legnagyobb személyi csalódása nekem éppen az Európai Unió minap kinevezett, oktatásért és kultúráért felelős biztosa. Aki nem tegnapig igazságügy-miniszteri, tegnapelőttig pedig külgazdasági és külügyminiszteri funkciót töltött be az Orbán-kormányokban. A "hűséges szolga" címet nem én aggattam rá, de bárhogyan is szeretném elfordítani a fejem, kénytelen vagyok komolyan venni.
Nem az ő hibája elsősorban, hogy Európában az oktatással és a kultúrával való foglalkozás az úgynevezett puha, súlytalan ténykedések közé tartozik. Nem, még csak azt sem állítom, hogy a magyar kormány kitartó szabadságharcának köszönhető, hogy ez az Európában súlytalannak számító portfólió jutott nekünk, bár ha ez jutott, a korábbiakra sem lehetünk oly nagyon büszkék. Tetszik vagy sem, "egy biztos ereje két dologtól függ: mennyi pénz elosztása tartozik hozzá, illetve az adott területet mennyire szabályozza az EU. Az oktatás és a kultúra felügyelete jórészt nemzeti hatáskörben van az EU-ban, és viszonylag kevés közös pénzt áldoznak rá".
Lehet vitát nyitni erről, de nem érdemes. Másfelől azt is fogadjuk el bizonyítás nélkül, hogy ettől még egy biztosi poszt annyit ér, amennyit képesek vagyunk belőle kihozni. Nem, én nem lennék Navracsics Tibor helyében, és nem azért, mert nem vagyok biztos abban, hogy a lehető legtöbbet is ki tudná hozni belőle. Tudom, hogy minket a legritkább esetben sem érdekel, hogy mit gondol rólunk a hanyatló Nyugat, de azért legalábbis beszédesnek tartom azt, amikor egy német közszolgálati rádió portréjában úgy beszél róla, mint a jogállam leépítésének szellemi atyjaként és pártkatonaként.
Nem az a bajom Navracsiccsal, hogy alkalmatlan, dilettáns, nem ért hozzá, de nagyon akarja, köze nincs hozzá, de csókos alapon jár neki. Az a bajom vele, hogy igazat kell adnom Stephan Ozsváthnak, az ARD német országos közszolgálati műsorszóró társaság délkelet-európai tudósítójának abban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hűséges szolgájáról beszélünk, akiről Európa nagy része is így gondolkodik. Akinek a keze nyomát viseli a nemzeti-vallásos alapozottságú új alkotmány, a kormányzat által politikailag nem kedvelt bírák kényszernyugdíjazása és az is, hogy az igazságszolgáltatás kvázi a politika ellenőrzése alá került.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 14. vasárnap, 17:20
-
Találatok: 1328
Igazán elégedettek lehetnek Fábry Sándorral (60) a köztévénél, hiszen a Vasárnapi Blikk információja szerint még egy évvel meghosszabbítják a szerződést a humorista műsorgyártó cégével, a Trisó Produkciós Kft.-vel. Ez azt jelenti, hogy a showman műsora 2015-ben is látható lesz a csatornán, annak ellenére, hogy a nézettsége elenyésző – legalábbis töredéke annak, mint korábban az RTL Klubon volt.
Ráadásul amíg a kereskedelmi csatornánál 2000 forintért jutottak be a nézők a Fábry Show felvételére, az adás pedig a legrosszabb időkben is 1,3 millió néző körül volt a teljes lakosságban, ma már nem lehet ilyen számokról beszélni. A belépők árát már lecsökkentették 1200 forintra, s amikor felhívtuk a jegyirodát azzal, hogy decemberig melyik felvételre tudnak helyet szorítani, mert egy nagyobb társasággal mennénk, akkor a hölgy a vonal végén csak annyit mondott, hogy mindegy, biztosan lesz helyünk.
Fábry nézettségi szempontból sem áll jól: 2014 első felében a teljes lakosság körében csak egyszer ért el 604 ezres nézőszámot, átlagosan csak 400 ezren voltak kíváncsiak rá, a legrosszabb nézettsége pedig májusban volt: 302 ezren nézték az egykor jobb napokat látott humoristát. A hirdetési szempontból igazán fontos, 18–49 éves korosztály közt mért adatok még haloványabbak: a legjobb januári időpontban 96 ezren kísérték figyelemmel a ma már csak Fábry címmel futó műsort, a legrosszabb adat pedig a 40 ezres nézőszám volt.
A Vasárnapi Blikk birtokába jutott az a szerződés, amelyet Fábryval kötött az M1-ért is felelős Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) még azelőtt, hogy 2012-ben visszatért volna a köztévé képernyőjére. Ebben az áll, hogy évente húsz adást kell szállítania, amelyért adásonként 22 millió forint plusz áfa összeget kap a cége.
Vagyis eddig, egészen pontosan 2014 végéig, három év alatt Fábry műsora 1,3 milliárd forintjába került az adófizetőknek. Amennyiben 2015-ben is láthatjuk kéthetente az M1-en, akkor az újabb húsz adásra ismételten 440 millió plusz áfát tehet zsebre, és az adófizetők már 1,7 milliárd forintot áldoztak a showmanre. Mivel Fábry saját lábra állt, és ő a műsor producere is, ezért mindent ebből az összegből kell kigazdálkodnia. A saját bérét, az alkalmazottak és kollégák gázsiját, és a gyártást is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 14. vasárnap, 00:53
-
Találatok: 1419
Fordulópont ez a szeptember számomra. Letelt az egy év vendégoktatói megbizatásom és mivel teljes jogú, főállású egyetemi oktatóként Észtországban folytatom a munkám ez olyan hivatalos intéznivalókkal is jár, mint a magyar lakcímről való kijelentkezés, a TB jogosultság és a családtámogatások rendezése. Belül érzem ennek a súlyát, de azt is érzem, hogy Magyarország egyre inkább egy virtuális világ lesz számomra, ami egy kattintással, gombnyomással megszűnik körülöttem.
Az ország határain túl semmi nem úgy van. Olyan szinten mérgezett és fertőzött a magyar levegő, a beszéd, a szavak amik onnan jönnek, hogy az ember értetlenkedve, megdöbbenve, elszörnyűlködve…és kimondom..hányingerrel küszködve áll ezeknek a szavaknak a tengerében. “Nem ismerek rá a saját hazámra”…írtam pár hónapja…”Miért, mi történt Izraelben?”…jön rá azonnal a cinikus, pamacsbajszos kommentár. Hát ettől van hányingerem. Hogy ennyi. Ez a színvonal, ez a párbeszéd.
Én ezt már csak távolról bírom elviselni. Ha felemelem a fejem és kinézek az ablakon a hatalmas kompokat látom a kikötőben, mennek Helsinkibe, Stockholmba és az erkélyünk párkányára sirályok szállnak. A héten nagy konferenciát tartott a Tallinni Egyetem saját jövőjéről, a 2020-ig tervezett fejlesztések átbeszélésére. Nem tudtam az összes előadást végighallgatni, de amire bejutottam azokon a következő mondatokat jegyzeteltem le magamnak:
- A modern állam már nem értelmezhető nemzetállami keretek között.
- A kultúra sokszínűsége teremt lehetőséget arra, hogy új nyelveken új identitásokat teremthessünk. Ilyen formán az észt kultúra tovább él új keretek között.
- A technológiai fejlődést és az ország gyors digitalizálódását állam és polgára viszonyának átalakítására kell használni. A szabadság, a részvétel és a beleszólás erősítésére. (Ha nem hangzott el 50-szer a liberalizmus és a liberális demokráca kifejezés, akkor egyszer sem)
- Fenntartható környezetre és erős közösségekre van szükség, hogy a globális kihívásoknak ne áldozata, hanem versenyképes motorja legyen az ország.
Nincs valami végtelenül ijesztő abban, hogy homlokegyenest ellentétes mondatok uralják a két ország közbeszédét? A nyelvrokon és történelmi hányattatásait tekintve is nagyon hasonló utat befutott Észtország és Magyarország mintha nem is ugyanazon a bolygón lenne? Ki vezet az autópályán szemben?
Olvasom a Károli Gáspár Egyetem nyelvi illemtanról szóló szabályzatát, ami bejárta a magyar sajtót. Az eltelt egy évben több mint 20 ország hallgatóinak tartottam órákat. Észtek, finnek, svédek, norvégok, lettek, litvánok, dánok, oroszok, németek, osztrákok, csehek, szlovákok, magyarok, japánok, dél-koreaiak, kínaiak, törökök, azeriek, amerikaiak, kanadaiak, brazilok, belgák, angolok, írek, spanyolok, franciák, hollandok fordultak meg valamelyik bachelor, mester vagy doktori órámon. Bevallom egyetlen alkalommal sem tértünk ki külön arra, miképpen szólítjuk meg egymást. Ahogy az megtörtént, élőszóban vagy e-mailben egy nagyon színes élő tükre annak, mit hozott ez a rengeteg féle ember, rengeteg más egyetem kultúrájából.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 13. szombat, 09:39
-
Találatok: 1347
Az ezer milliárdos devizamentő csomaggal vége az ellenzék választási esélyeinek a következő néhány évre, de az önkormányzatira mindenképpen. - Ezer milliárdot présel ki a kormány a bankokból, hogy kárpótolja a devizahiteleseket, akik a kormány hibájából egekbe szökött és ott is ragadt svájci frank árfolyama miatt szívnak évek óta. Ezzel mintegy 1,3 millió embert vesz meg kilóra, ami már csak azért is rohadt jó üzlet, mert a vételárat nem neki kell kipengetni, azt rátolja a pénzintézetekre, jó részt azok külföldi részvényeseire, akiknek a bankjaik megmentése, feltőkésítése érdekében megint a zsebükbe kell nyúlniuk.
Ezzel vége a magát demokratikusnak mondó ellenzék választási esélyeinek a következő néhány évre, de az önkormányzatira mindenképpen. A magyar ember ugyanis pragmatikus típus, és a következő hónapokban az egész magyar nemzet a devizahitelesek megmentésével lesz elfoglalva. Egy harmaduk azzal fogja szabad idejét tölteni, hogy megpróbálja kiszámolni, mennyit keresett neki Orbán Viktor, mennyit penget vissza a bankja. A másik egyharmad, amelyet nem érint közvetlenül az ügy, mert mondjuk forintban adósodtak el, azok is azt számolgatják majd, hogy – a rohadt életben – nem jártak-e volna jobban, ha annak idején devizában adósodtak el. A maradék egyharmad, aminek ezért, vagy azért semmi köze az egészhez, azon fogja magát hergelni, hogy a szemét devizaadósok milyen jól járnak, hogy rohadjanak meg, de persze vele, aki ….. nem törődik senki sem.
Egy szó mint száz, kikerül a magyar közvélemény látóköréből minden piti, teljesen marginális és jelentéktelen ügy. Olyanok, mint a civilek elleni hétfői rendőrattak, vagy a hazug holokauszt emlékmű, a történelmi szembenézés, meg a szabadság, a liberális demokrácia, a holmi fékek és ellensúlyok ügye, a Magyar Nemzeti Bank pénzköltése, az új magyar nagytőke kétes meggazdagodásának újabb és újabb látványos megnyilvánulásai a közpénzek lenyúlásával. Ki a bánatos francot fognak érdekelni Andy Vajna kaszinói, adókedvezményei, meg, mondjuk a magyar kormány kétkulacsos játéka az ukrán-orosz háború és az orosz ellenes szankciók ügyében, a sajtószabadság, a közmédia siralmas helyzete, a paksi erőmű bővítése, a 10 milliárd eurós orosz hitel, meg ilyen baromságok.
A Fideszes fiúk megint egyszer jót húztak, már úgy értem annak érdekében, hogy még erősebben bebetonozzák magukat a hatalomba. És természetesen olyat léptek, amire az ellenzéknek semmilyen stratégiája nincs, és ami, ha végül, az alkotmánybíróság, vagy egy nemzetközi bíróság előtt néhány év múlva el is bukna, mondjuk a következő parlamenti választások előestéjét, ismét hozná a kétharmadot Viktorkának, aki akkor már Budáról, a királyi várból fog fenséges pillantásokat vetni a pesti oldalra, mert csak annyit kell mondani a fél idióta nemzettársainknak, hogy a rossz brüsszeliek, a mocskos baloldallal karöltve el akarják venni a pénzeteket, amit mi visszaszereztünk nektek. Mindjárt meg is lengetve, hogy az ezer milliárdot csak újabb adókkal lehet előteremteni, amit tőletek lennénk kénytelenek beszedni, de mi az idióta magyarok legjobb barátai, megint megvédünk titeket tőlük és harcba szállunk a multinacionális tőkével, és eme tőke brüsszeli lakájaival.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 12. péntek, 22:20
-
Találatok: 1489
Magyarországon immár senki és semmi nincs biztonságban a Hatalomtól. Aki ellenáll, azt azonnal, aki kiszolgál, azt pedig kicsit később teszik lapátra. De lapátra teszik, az biztos!
Fokozódó hányinger – ezt érezheti mindenki, aki ép erkölcsi érzékkel követi nyomon a magát “Magyarország Kormányá“-nak nevező hatalmi vállalkozás tetteit. Aki figyel, láthatja azt a folyamatot, mint válnak elébb relatívvá, osztán pedig semmivé a Legalapvetőbb Erkölcsi és Jogi Normák.
Kezdetben még “csak” a hazudozásokkal és a sandaságokkal találkozhattunk. Azzal, hogy egy szűk csoport érdekére bandzsító, elképesztően disznó jogszabály meghozatalába valamiféle nemes társadalmi célt hazudtak bele. Osztán ez kiegészült azzal, hogy ha a Jogrendnek ezek nem feleltek meg, akkor azon módosítottak és nem a rendelkezésen (ezt meg ugyi nem Jogtiprásnak, hanem “Hősies Szabadságharcnak” hazudták). Ez a módszer végül abban csúcsosodott ki, hogy ma már nem számít semmiféle bírói ítélet, nem számít semmilyen nemzetközi egyezmény és kötelezettség: a jogtiprás Alaptörvénnyé, a szabálykerülés pedig Alapszabállyá vált. Ezt, tehát az alig leplezett Önkényt hazudja a hatalom Rendnek, Illiberális Demokráciának. Az ez ellen küzdőket pedig Idegen Érdekek Kiszolgálóinak, tehát Hazaárulóknak, akikkel szemben minden eszköz, módszer megengedett … persze csakis a Szent Cél, a Közjó érdekében!
Az Egyházügyi Törvény és annak máig húzódó története kitűnő példája annak, miként képzeli el ez a Modern Illiberális Demokrácia a Jogállamiságot. Három esztendővel ezelőtt a kormány és a Törvényhozás úgy döntött, egyfajta revíziót hajt végre a magukat egyházként definiáló szervezetek között megvizsgálandó: valóban tagjaiknak szakrális és nem csupán vezetőik anyagi igényeit elégítik-e ki. Mivel az addig eltelt húsz esztendőben mindenki hallott már rémtörténeteket a híveiket és a Közkasszát kifosztó “Bizniszegyházakról“, a cél elvileg vitathatatlan volt.
Ámde hamar kiderült, hogy itten valójában nem erről vagyon szó. Hanem arról, hogy a Maffiaállam hatalmi céljait kiszolgáló/támogató felekezeteket (tehát a valódi bizniszegyházakat!) “szakrális monopolhelyzetbe” hozzák, kitiltva az “egyház” kategóriából az azok számára konkurenciát jelentő vallási csoportosulásokat.
E célhoz volt “méltó” az alkalmazott módszer is. Az elbírálás nem objektív szabályok alapján történt (a szakminiszter és az illetékes parlamenti bizottság szubjektív, tehát önkényes állásfoglalása), a végső ítélet (az országgyűlési képviselők minősített többségének igenlő szavazata) ellen pedig semmiféle fellebbezésnek, külső fórumhoz fordulásnak helye nem lehetett. Ámde ez már annyira sértette még a Maffiaállam által önmagának alkotott Tákolmányt is, hogy azt, az egyébként szinte korlátlanul szervilis Alkotmánybíróság is kénytelen volt megsemmisíteni. A hatalom válasza erre: a szabálytalan törvényt az Alapszabály részévé tették, amelynek bírálatára, koherenciájának vizsgálatára idehaza semmiféle jog- és igazságszolgáltatási fórum nem jogosult! (Ez egyébként az a bizonyos “Tuskó Hopkins-módszer“!)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 11. csütörtök, 19:18
-
Találatok: 1341
Helyretett minket az Európai Bizottság: pocsék a magyar gazdaság versenyképessége. - Rossz, több területen az uniós átlagot alulmúlja a magyar gazdaság versenyképessége – röviden így summázható az Európai Bizottság 2014-es versenyképességi jelentésének ránk vonatkozó része. Az állam és az adminisztráció agyonnyomja, korlátozza a vállalkozásokat, a vállalkozásaink gyengék és általában nem kompetensek sem a hazai multikkal való együttműködéshez, sem a nemzetközi piacokon való részvételhez, nincs hitel, nincs tőke, és képzetlen a munakerőnk – csak néhány a bizottság által kiemelt pontok közül.
Az állam az egyik legnagyobb terhünk
A közigazgatás hatékonysága és a vállalkozások magas adminisztrációs terhe régi probléma Magyarországon a jelentés szerint, és ez továbbra is komoly hátrányunk, és a szabályozói környezet továbbra is nagy akadálya a versenyképességünknek.
Rosszak a vállalkozásaink
A kkv-k fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban, de az általuk termelt érték jóval alacsonyabb, mint az EU-átlag. Ráadásul túlságosan kis részük működik közre az iparban, ami a gazdaság fontos eleme. További probléma, hogy a vállalkozások még mindig nem lábaltak ki abból a visszaesésből, amit a válság során elszenvedtek, a kibocsátásuk még 2012-ben is elmaradt a 2008-as szintjüktől.
Az autóipar húz
A jelentés szerint a magyar gazdaság 2013-ban indult ismét növekedésnek a recesszió után, amiben részben az ipar és az export a húzóerő, és nőni kezdett az építőipar is. Az EB megjegyzi, hogy az elmúlt időszak gazdasági növekedésében fontos szerepet játszott az uniós források megnövelt felhasználása.
Az ipar részesedése nagyobb a magyar gazdaságban és az exportban, mint az EU-átlag (a húzóág a közlekedési eszköz gyártás, elektronika, gyógyszer, élelmiszerfeldolgozás). Az autóiparunk 18 százalékát teszi ki az exportnak, és nőtt a súlya a Mercedesz-gyár elindulása és az Audi-gyár bővítése miatt.
Nincs hitel
A jelentés szerint a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája továbbra is az, hogy a vállalkozások nehezen jutnak finanszírozáshoz. A hitelezési feltételek az elmúlt időszakban romlottak a nem teljesítő devizahitelek miatt, a magas eladósodottság és a bankrendszert sújtó extraterhek miatt (pl. bankadó). Az EB megjegyzi, hogy a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja ezt a problémát próbálja kezelni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 10. szerda, 19:57
-
Találatok: 1634
Orbán lecsap az okvetetlenkedő civilekre - Az Ökotárs Alapítvány rendőrségi attakjával foglalkozik a külföldi sajtó. A Reuters, az AP, a Fox News és a Washington Post is idézi a norvég Európa-minisztert, aki szerint elfogadhatatlan, hogy a rendőrség olyan civil szervezetek irodáit rohanta le, amelyek bírálják a kormányt. Az EUbusiness-t Putyin eljárásmódjára emlékezteti a kampányszerű akció. A Der Standard pedig az Átlátszót idézi, mely megírta, hogy a hatóságok a lefoglalt iratokból és laptopokból bizalmas értesülésekre számítanak 13, a kormánnyal szemben kritikus szervezetről és egyesületről, amelyeket a miniszterelnöki hivatal már májusban “ellenségesnek” minősített.
AP/Fox News/Washington Post
A jelentés idézi a norvég Európa-minisztert, aki szerint elfogadhatatlan, hogy a rendőrség olyan civil szervezetek irodáit rohanta le, amelyek bírálják a kormányt, illetve hogy az ügy azt mutatja: Magyarország eltávolodik az európai normáktól. A tudósítás megjegyzi, hogy a szóban forgó csoportok a környezetvédelem, vagy éppen a szociális fejlesztés területén dolgoznak, ám a kabinet azt állítja, hogy egyik-másik közülük visszaél a kapott pénzzel és azt a hatalom ellen használja fel. Az egyik ilyen szervezet el is ismerte, hogy ők előkészítettek tiltakozásokat a kormány ellen, ám a vádak leginkább az olyanok ellen irányulnak, mint a TASZ, a Transparency International vagy az Átlátszó.
A Társaság a Szabadságjogokért azt mondja, a rendőrség azután avatkozott közbe, hogy a KEHI nem talált semmit, ami alátámasztotta volna az alapok törvénytelen felhasználásának vádját. A közlemény rámutat: a cél egyértelműen az, hogy megfélemlítsék a civil társadalmat és elhallgattassák a kritikus hangokat.
Reuters
Norvégia elítélte, hogy Magyarországon civil szervezetekre csaptak le, miután a magyar hatóságok szerint a norvég alap egy ellenzéki csoport politikai céljainak elérését segíti. Most azonban az Ökotársnál olyan visszaélések gyanúja is felmerült, amelyek a bűnügyek kategóriájába tartoznak, ám ezekről a rendőrség nem mondott semmit a hírügynökségnek. Az érintett szervezet vezetője, Móra Veronika viszont úgy látja, hogy a viszály immár teljesen új szintre került. Egyben gyalázatosnak és teljesen aránytalannak minősítette a rendőri rohamot, továbbá cáfolta, hogy munkatársaival bármiféle törvénytelenséget követtek volna el. Az európai ügyek norvég minisztere úgy reagált, hogy Magyarország úton van egy tekintélyelvűbb állam felé, és hogy már látszik: a magyar hatóságok folytatják a civil szerveződések zaklatását, ami sérti a közös, demokratikus európai értékeket. Kovács Zoltán nemzetközi kormányszóvivő visszautasította az állításokat és azt közölte, hogy azok mögött politikai megfontolások húzódnak meg.
Bővebben ...
