- Részletek
-
Készült: 2016. február 21. vasárnap, 00:20
-
Találatok: 1842
Az Európai Tanács brüsszeli, kétnapos csúcstalálkozóját követő sajtótájékoztatóján, amely találkozó témája (a többi mellett Nagy-Britannia reformköveteléseiről szólt), Orbán Viktor körül újabb adag tömjénfüst szállt fel a rothadó Nyugat fővárosának levegőjébe:
„Megvédtük a legfontosabb európai elvet: egyetlen uniós polgárt sem lehet egy másikkal szemben hátrányosan megkülönböztetni. A brit követelésekkel kapcsolatban elért eredményeket a visegrádi országok közösen készítették elő, közösen képviselték és közösen érték el. (…) Ha az európai unió bármely polgára, köztük mi is egy reggel úgy gondoljuk, hogy Nagy-Britanniában akarunk munkát vállalni, akkor ezt semmilyen jogcímen nem akadályozhatják meg az ottani hatóságok. (…) Jó, hogy megtartottuk a szabad munkavállalás elvét.”
Egy olyan becsléssel is példálózott, amely szerint 2-300 magyar család dolgozik kint Angliában szemben a több ezer, esetenként több tízezer lengyellel, ehhez hozzáfűzte: „nem hagyják”, hogy a Magyarország és Nagy-Britannia között ingázó magyarokat hátrány érje a jövőben.
Az orbáni sikertörténettel szemben tény az, hogy Nagy-Britannia – amellett, hogy David Cameron szerint „új felhatalmazást kapott, hogy megállítsa a bűnözőket” a határain – konkrétan hét évig korlátozhatja az EU-tagországokból érkező munkavállalók foglalkoztatással összefüggő juttatásait. Ez azt jelenti Orbánról lefordítva, hogy – ugyan az intézkedésnek nincs visszamenőleges hatálya – az újonnan Nagy-Britanniába érkező uniós munkavállalók esetében a nem Nagy-Britanniában élő gyermekeik után járó családi pótlékot már mostantól csökkenteni fogják.
Orbán Viktor megvédésünkre irányuló sikerére nézve további jó hír, hogy a németek, az osztrákok és a dánok is fontolgatják már: ők is szívesen bevezetnék a rendszert. És ha ők igen, akkor a svédek, a hollandok és a többiek miért ne? Ennek fényében szeretném kérni, hogy jelentkezzen az az Orbán Viktor-rajongó a szerkesztőség bármely elérhetőségén, aki most sem érzi úgy, hogy megint beleokádott az arcába a szeretett vezér. Nem hogy erős túlzás, hanem orbitális hazugság sikernek nevezni a V4-ek vergődését és pofátlanság ezt oly módon kommunikálni, hogy állampolgáraik érdekeit sikeresen képviselték.
Amellett, hogy eleve is korábban meglévő jogok csorbulásáról van szó, Orbán Viktor és „visegrádi” kollégái kizárólag a szigetországra szerették volna szűkíteni ezt a korlátozást, de – amint az ábra is mutatja – ezt nem/sem sikerült elérniük.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 19. péntek, 22:14
-
Találatok: 1762
Hetek óta keresek egy jelképet. Olyasmit, ami egybetereli mindazokat, akikben elég civil kurázsi gyűlt össze ahhoz, hogy megmutassák magukat, tudassák, hogy jelen vannak, hogy nem olvadtak bele az Orbán rezsim nem, nem, nem nemzeti együttműködési rendszerébe.
Olyasvalamire gondoltam, mely jelképes és mindenre képes, olyasfélére, mint A tanú című film citromból lett magyar narancsa, mely ugyan savanyú, de a mienk.
Azt reméltem, ha nem előbb, akkor utóbb, vagy előbb-utóbb, de felszínre tör végre valahol a ledugaszolt vulkánból a láva, ha nem a csúcsán, a fortyogó kráterből, akkor valahol a hegy oldalából, sziklákat robbantva ki. Mivel a hegy mélyén félelmetes erők feszülnek, a robbanás nem maradhat el. Ezt gondoltam. Ugyanezt gondoltam 1980 táján, a nyolcvanas évek első felében kiváltképp, akkor épp arról a rendszerről gondolkodva, mely nemcsak Oroszország egészét, de Európa minket is érintő hányadát letarolta, fogva tartotta, gúzsba kötve. Azt gondoltam akkor is, mint most: sokáig nem maradhat fönn a rossz, az „Ó-rossz”, az ember számára elviselhetetlen, az abszurd, a lélekrontó, a szellempusztító.
Farmer és kockás ing
Akkoriban öltöny, fehér ing és gumipántos nyakkendő takarta el, fedte le, tette fogyaszthatóvá a kor hatalmaskodóit, így kell kinéznie egy elvtársnak, annak is, aki titokban vagy nyilvánosan kivetkőzik magából, ezzel a szerkóval legalizálva a fehéringes bűnözést.
Humoristaként a hetvenes évek derekán álltam először közönség elé, és bár akkoriban csak az öltöny, fehér ing, nyakkendő volt illendő, képtelen voltam eszerint, az elvárások szerint öltözni. Jelezni akartam, hogy ezekhez – innen nézve azokhoz – még kinézetre sem akarok hasonlítani, és úgy őriztem meg kisemberi létemet, a periférián élő, oda kényszerült hétköznapi emberekhez tartozásomat, hogy farmerban és kockás ingben léptem föl.
Persze, az újságírók rákérdeztek, voltak, akik értetlenkedtek, de hát az öltönnyel tudnád megtisztelni a közönséget, én meg ahol tudtam, mondogattam: amikor föllépek, nem előadóművész vagyok, hanem egy azok közül, akik beültek a terembe, és önálló estjeimet se előadóművészként teszem eléjük, én csupán beszélgetni jöttem, megbeszélni mindazt, ami nekik is, nekem is szemet szúrt abban a nehezen elviselhető rendszerben.
Akarva-akaratlan vált a kockás ing a védjegyemmé, kritikusok emlegették föl, kollegák fogadtak el így, igen, ez a Bandó.
Bandó, pedagógus, szülő
A történelem ismétli önmagát, mondhatnám, és nem is áll messze az igazságtól.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 19. péntek, 08:40
-
Találatok: 2035
Nyílt levél Orbán Viktornak, Lázár Jánosnak, és mindenkinek, aki az elmúlt napokban azt állította, hogy a pedagógusok újabb, ezúttal 18%-os fizetésemelést követelnek
Tisztelt Uraim! (Hölgyet nem hallottam e témában nyilatkozni)
Szinte biztos vagyok benne, hogy amit most ebben a nyílt levélben leírok, azt Önök nagyon jól tudják. Feltételezem, hogy saját maguk, vagy inkább kommunikációs szakembereik, tanácsadóik alaposan átgondolták, hogyan is van ez a fizetésemelés ügy, és valójában Önök is pontosan tudják, hogy nem mondanak igazat. Nyilván mérnöki módon megtervezték, hogy ezzel az egyetlen valótlansággal miképpen lehet szinte lehengerlő módon hatni egy meglehetősen nagy tömegre, olyan emberekre, akik az Önök szavait készpénznek veszik. Sikerült. A fél ország a pedagógusokat ócsárolja, mert szentül meg van győződve arról, hogy a pedagógusok gazdasági katasztrófába sodorják az országot a bérköveteléseikkel. Bár – amint írtam – Önök nagy valószínűséggel pontosan ismerik a valós helyzetet, mégis leírom ebben a nyílt levélben, hogy legalább azt lássák, vannak ebben az országban olyanok is, akik nem veszik be ezt a maszlagot.
Önök azt állítják, hogy a Pedagógus Szakszervezet követeléseinek 25 pontja között vannak olyanok, amelyek összességében egy 18%-os béremelkedést vonnak maguk után. Eddig én három érvet hallottam ezzel kapcsolatban:
- Egy pont a 25-ből megfogalmazza, hogy vissza kellene térni arra a rendszerre, amelyben a pedagógusok kötelező óraszáma heti 22 óra volt. Önök szerint ez azért jelent fizetésemelést, mert 26-ról 22-re leszállítva a heti kötelező órák számát, a maradék 4 órát továbbra is el kellene látni, azok ellátásáért túlóradíjat kellene fizetni, ami – és ebben igazuk van – szintén része a követeléseknek, és ez a túlóradíj lenne a fizetés emelkedése. Még jól is számolnak, a 22-nek a 4 valóban (kerekítve) a 18%-a.
- Említik ugyanakkor azt is, hogy a követelések egy másik pontja bizonyos tevékenységek pótlékokkal való díjazásának szükségességéről szól.
- Része továbbá az érvelésüknek, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének javaslatai között szerepel a minőségi bérpótlék „intézményének” visszaállítása, és ez megint csak bérnövekedéssel jár. Ennek nagyságát a jelenlegi bértömeg 2%-ára teszik.
Nos, akkor nézzük ezeket!
- A pedagógusok heti kötelezően ellátandó óráinak száma nem 26. A Köznevelési törvény egy gumiszabályt tartalmaz: egy pedagógus heti kötelező óráinak száma 22 és 26 között kell, hogy legyen. Nyilván az a kérdés, hogy ebben a pillanatban országosan vajon mekkora lehet az átlag. Sajnos nem rendelkezünk pontos adatokkal, de az elképzelhetetlen, hogy ez a szám 26 legyen, hiszen akkor minden pedagógus kötelező óráinak a száma 26 lenne, ez pedig biztosan nincs így. Vagyis, amiről csökkenteni kellene, az biztos kevesebb, mint 26. Egy józan becslés szerint valahol 24 és 25 között lehet ez az érték. Vagyis máris nem 18%-ról van szó. Az arány (kerekítek) 9 és 14% között lehet.
/ nahalkaistvan.blogspot.hu
Bővebben ...