- Részletek
-
Készült: 2016. március 02. szerda, 17:28
-
Találatok: 2130
Nem szeretünk, Viktor. Ideje készülni a becsapódásra.
Helló. Nem szól már senki, igaz? Elégedetten, zsíros fényben csámcsog körülötted mindenki, vagy alázatosan hajbókol, hogy egyszer ő is leülhessen az asztal alá csámcsogni. Nem jutnak már el a rossz hírek hozzád, ugye?
Leninnek vénségére külön Pravdát nyomatott Sztálin, nehogy felidegesedjen. Ti nem kispályáztok, hanem lekerítettétek magatoknak az ország tetejét, és ott berendezkedtetek álmodni. Mindjárt elpatyomkinfaluzom magam.
Van saját újság, tévé és rádió, ott illegeti magát az interneten is a lelketek fekete tükre, hogy bárki belenézhessen. Van kutatóintézet, sőt igazi emberjogi Központ, akik szerint mindig igazatok van, de különösen akkor, amikor már verőemberekkel akadályozzátok meg a népszavazást. És meg is méritek jól irányzott kérdésekkel, hogy mennyire veszettül egyetért veletek a nép.
Annyira, hogy tök fölösleges is volna neki szavaznia. De hát le lett verve az ellenforradalom, nem igaz? Húsz kopasz lerendezte a nyámnyila ellenzéket, aztán ennyike. Valami ilyesmit gondolhattok egymás között. És ezért mertek így viselkedni.
Például kiállsz, és elszavalod, hogy minden a legnagyobb rendben. Konkrétan azt is hogy európai színvonalúak a kórházak, és épp ideje építeni egy még szuperebbet. Magatoknak, nyilván – de azt remélitek, hogy ez senkinek sem ötlik eszébe. Pedig aki járt mostanában akár látogatóként kórházban, az tudja: nem az a baj, hogy nincs elég nyomortanya. Hanem hogy nyomortanyák és egyre inkább siralomházak. És ahol van felszerelés és orvos, ott tejelni kell feketén – tehát a szuperkórház a Pasa parknak épül.
De te mondod vidáman és arcpír nélkül, vagyis bízol benne, hogy elhiszik. És hogy nem akadnak fenn azon a milliárdocskán sem, amit a szép új palotád berendezésére különítettél el. Azt hiszitek, hogy ez elismerést vált ki az emberekből, mint egy csajozós verda. Hogy majd büszkén helyeslik: igen, a mi kormányunknak van tartása, nem sajnálja a pénzt pompára.
Hát öregem, annyira azért nem menő a csajozós verda, ha a faluban mindenki tudja, hogy honnét van. És mindenkinek van arról egy megingathatatlan véleménye, hogy honnan van mellé kisvasút, stadion bazmeg, lányodnak saját láb szállodával, vejednek milliárdok azért, hogy sötétebbek legyenek az éjszakák. És még van négy utód, akiket szintén ki kell majd tömnünk, különben féltékenyek lesznek. A család az első, tudjuk. Plusz a legközelebbi barátok, akik elviselhetővé teszik a létedet azzal, hogy nem szólnak, ám ezért elvárják a hercegi juttatást. Egy kis iparágacskát, fél megyét, tesónak államtitkárságot. Erről például mit képzeltek? Hogy egy cuki uralkodócsalád vagytok, akikért odavan az egész ország?
Vagy abban bízol, hogy mindig te leszel a kisebbik rossz? A kisebb penészes szendvics? Nem erre mutatnak azok az alkalmak, amikor lehetőség nyílt a tiltakozásra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 29. hétfő, 23:45
-
Találatok: 2044
Ha egy üzlet beindul, mondta hajdan Salamon Béla, ráérezve a számára kedvező trendre, és mondja ma Orbán Viktor, mert ő is ráérzett arra, hogy ha már siker nincs a háznál, hát legalább beszélni kell róla. És rohadt nagy bölcsességet árasztani magából, hadd higyje a politika iránt érdeklődő nép, hogy ő az a farok, mely a kutyát csóválja, amiből persze csak a farok igaz...
Ha már egyszer belelendült a dumába, hát nehezen tudja abbahagyni, erős késztetést érez ugyanis arra, hogy megossza velünk azt, amit neki súgnak a Hangok...
Most éppen a Külügyminisztériumban tartott értekezleten ismertette aktuális rögeszméit a magyar diplomácia végváraiban szolgáló diplomatákkal és seggnyalókkal.
Egyben üzent is a világnak, hogy milyennek is látja ő, minden magyarok miniszterelnöke, az Alfa és Omega, a Hit Védelmezője, Ráma királya, az Északi Sark 191 magyar szigetének Nagy Jegesmedvéje, stb.. stb... birodalma helyzetét a világban.
Érdekes módon csak egyetlen ellenvélemény fogalmazódott meg, az sem vonta kétségbe a Világ Urának hatalmát, nem is szólva arról, hogy aki mondta, az nő, márpedig komoly dolgokról csak férfiak nyilatkozhatnak, asszonyok szava - mint tudjuk - pataklocsogás.
Az kétségtelen, hogy a magyar külpolitika szakszerű és megalapozott, emellett nyugodt és kiegyensúlyozott hátország segíti a külképviseletek munkáját.
Ha úgy vesszük, a nyugalom legfelsőbb foka a halál, és ha haladásunk irányát elnézegetjük, még pár év, és mi leszünk a legnyugodtabb és legkiegyensúlyozottabb hátország a világon.
Talán kicsit büdösödünk, de ez semmit nem von le az örök nyugalom értékéből.
Sikereink záloga a külpolitika 2014-es reformja, melynek során a diplomatákból szatócsokat képeztünk, de meg is lett az eredménye.
A világ minden táján remek üzleteket kötöttünk, dől a keleti nyitásból származó lóvé az országba, az északi irány is kedvező, a sarki lúdak pottyantanak csak a fejünkre, ami annak köszönhető, hogy az északi államok nem repülnek, még Nils Holgerssont is más útvonalon utaztatja a libája pedig ő biztosan megtisztelné a kollegát.
Nils rengeteg rosszat cselekedett, ezért egy házimanó húsz centissé varázsolta, a mi házimanónk még manóipari tanuló lehetett, mert a százötven centinél elakadt...
Sikereinkhez nagyban hozzájárult külügyminiszterünk átdizájnolása, lassan kezd úgy kinézni, mint egy ember, holott ezidáig egy Habony Vulgaris nevű főemlősre hajzott.
Gondjaink csak Romániával vannak, akik képtelenek belátni, hogy állampolgáraik egy százalékának más miniszterelnöke van, mint akiről ők tudnak, és nem tekintik megtiszteltetésnek, hogy a már rituális tusványosi Nemzeti Összeröffenésen a magyar miniszterelnök rendszeresen előveszi a csúnyáját és az arcukba vizel.
Nagy megtiszteltetés pedig ez - mint tudjuk - ő hétfő - szerda - pénteken szenteltvizet, kedd - csütörtök-szombaton pedig tokajit vizel - egy neves, sárazsadányi pincészet prémium kategóriájú borát.vasárnap kontroll, akkor kis pohárkába...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 28. vasárnap, 23:11
-
Találatok: 2963
Az más kérdés, hogy minek. Mert szokása szerint fingja nem volt arról, miről is beszél, de lelkes hívői vastapssal köszöntötték.
Szerinte a polgári Magyarország és a nemzeti keresztény korszak építése zajlik. Ragadjunk ebbe bele egy csöppet.
Bármit építeni csak alapokra lehet, aminek nincsen alapja, az kb. olyan, mint az alapizé: előbb-utóbb megroggyan az építmény. Namármost, aki ma Magyarországon azt állítja, hogy van polgárság – akár osztály szinten is – az festi magát, és porokat szed. Egy polgári társadalmat nem lehet csak úgy, alapok nélkül felépíteni. Ha mégis, mi a franc lesz alatta és felette? Mert hát, az olyasvalami, mint egy stabil középosztály, az jelenleg Magyarországon nincs. Van egy kormányzati Mohamed koporsója, ennyi. Vannak leszakadók – sokan – és vannak feljebb jutók – kevesen. Ez lenne a polgári Magyarország tőkesúlya? Ne röhögtessél, Viktor, mert kiszáradnak a légutaim!
Ezen felül, még a hozzád hasonló, cezaromániás (ugyan, picinyem, hol vagy te azokhoz) római császárok is gondosan ügyeltek a római polgárság – mert hát, akkoriban ott volt olyasmi – jóltartására – mivel a császári kincstár költségére havonta juttattak számukra lisztet, olajat és húst, ami Róma esetében – változóan a polgárság számától – 350-540 ezer főről szólt (abban az időben, amikor Róma lakossága kb. 1milliót számlált, a nem polgári státuszú lakossággal egyetemben. Ők cserébe kaptak vízvezetéket, csatornarendszert, lakhatást szociális alapon, utakat és közigazgatást. Na, ott teremtődött meg egy stabil – és szavazóképes –polgárság. Te, picinyem, mennyiben tartod jól az általad elképzeld polgárságot? Elárulom: sehogy, pedig lenne miből. Manapság adórendszernek hívják.
Azután itt van ez a nemzeti keresztény korszak. Ez meg mi a franc akar lenni? Csak nem némi kirekesztősdi? Aki nem nemzeti és nem keresztény, annak coki? Habár, ma Magyarországon, ha valami megkapja a nemzeti jelzőt, az tuti, hogy kormányzati támogatást jelent. Csakhogy, ennek a nemzeti jelzőnek van némi penészes, gusztustalan íze. Nemzeti volt ugyanis a szocializmusunk, aminek penészfoltjai ma is ott díszelegnek a nemzet fennen lobogó zászlaján. A kereszténységet meg inkább hagyjuk. Jelen kormányunk elvei mindenhez közelítenek, csak nem a keresztényiekhez.
Haladjunk.
Szerinte Magyarország 2014-ben lezárt egy korszakot, és repülőrajtott vett. Hol is? Milyen pályán? Ahol a turbó üzemanyagot a nemzet motorjába uniós forrásokból csapolják le?
Persze, voltak utalások beszédében Déri Tiborra, TGM-ra, Columbusra (?! szegény, annak idején nem volt abban a helyzetben, hogy a gépházból az összes gőzt a kürtre eressze, kénytelen volt a szelek erejére hagyatkozni) és a Horthy rendszerre, amit vizenyős, lápos, lidérces vidéknek nevezett – érdekes változás, korábban mintha annak rehabilitációja és értékrendje lett volna kívánatos – a Kádár-rendszerre, és a polgári keresztény értékrendre is (ez valami rögeszme lehet nála).
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 27. szombat, 19:13
-
Találatok: 3821
Azzal kezdeném, hogy semmilyen állatot nem szabad bántani. Az állat védtelen, ugyanolyan kiszolgáltatott, mint egy gyerek, vagy mint egy magatehetetlen öregember.
Aki rosszul bánik egy állattal, kínozza, megveri, vagy „csak” nem ad neki enni, inni, mozgásában a szükségesnél jobban korlátozza, az gazember, és a legsúlyosabb büntetést érdemli. Dögöljön meg ott, ahol van, száradjon le a keze!
Ez az alapvetés, innen indulunk.
Hazudni sem szabad. Akkor sem, ha az ember mozdonyvezető, postás, pap, villanyszerelő, vagy, teszem azt, miniszterelnök.
Néhány napja jelent Orbán Viktor Facebook oldalán egy szomorú történet, melyet azután a sajtó felkapott. Bántották Orbánék kutyáját, a hatéves Nárciszt.
Ismeretlenek félig agyonverték szegény állatot, az orvosok alig tudták megmenteni az életét.
A szöveghez kép is van: ezen Nárcisz jól van, a miniszterelnök simogatja.
A történet nagyon sok sebből vérzik. Sem a Facebook-bejegyzésből, sem az első cikkekből nem derült ki, hogy mikor történt az eset. Azt sugallták, mintha mostanában bántották volna a kutyát, de legalábbis, nem nagyon sokkal ezelőtt.
Ha valaki kutyás, azt időnként együtt látni a kutyájával. Orbánék Nárciszát korábban nem láttuk sehol, nem is hallottunk róla. Számtalan magánéleti fotót posztoltak Orbán Facebook oldalára, és a sajtóban is megjelent néhány olyan kép, amelyeken a szeretteivel múlatja az időt. Főz a családnak, fát díszít, húsvétra készülődik. Pálinkát iszik a saját lábon álló vejével, egy videón pedig Nemcsák Károly (Vágási Feri nyomdász a Szomszédokból) és más Fidesz-közeli prominensek társaságában nótázik. Elmentek a fehérvári huszárok. Erre-arra jártak, sok kislányt meghágtak – énekli a miniszterelnök és kompániája.
Olyan kép is van, ahol az Orbán-család meglátogatja a pápát – nem a mostanit, Ferencet, aki a menekültek befogadására buzdítja a híveit, hanem az előzőt.
Kutya sehol.
Aztán négy évvel ezelőtt feltűnt egy tacskóval. A Bors című lapban fotózták le az ebbel, amiről azt mondta, hogy nem az övé.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 26. péntek, 16:50
-
Találatok: 2287
A népszavazási kezdeményezés meghiúsításának politikai kudarca után mit mond voltaképpen az apokalipszis lovasa, a farkasmosolyú magyar miniszterelnök? „Ismerlek benneteket, ha meglengetem a »fajvédelem« lobogóját, akkor sikítva-ájuldozva csatlakoztok hozzám, mert annyi eszetek sincs, mint az éticsigának.”
Megvető szavakkal sokan illetik egymást fölbomló társadalmakban. A gyöngék is az erőseket. De a gyöngék megvető szavai csak a tehetetlen harag álcái: valójában elismerik a hatalmat. A gyöngék verbális dühkitörései csak annak a jelei, hogy nincs politikájuk. Pedig a gyöngéknek, a hatalom nélkülieknek is lehetne politikájuk. Volt is már erre sok iszonyú és magasztos példa a történelemben.
Ilyen politika úgy jön létre olykor, hogy a gyöngék megérzik a hatalmasok nem képmutató, de nem is jelképes megvetését. Azt a megvetést, amely az orruknál fogva vezetett, megosztott, alázatosan lázongó alattvalókat illeti. A hatalmasok megvetését, amely azoknak jár, akik nem értik az uralom titkát, s akik ugranak a hatalmasok minden szavára és provokáló gesztusára – ezekkel a szavakkal és gesztusokkal pedig éppen az elkeseredett alattvalókat ugráltatják, úgy és akkor, ahogy és amikor a hatalomnak, a dicső, szép, méltóságos, tekintélyes, ügyes, talpraesett, fáradhatatlan hatalomnak kedve szottyan rá.
Az ügyefogyott, tájékozatlan, megosztott, félrevezetett, a kenyérgondokkal elfoglalt, szervezetlen, pénz és valódi intézmények (ellenhatalom) híján szűkölködő alattvalók pedig ugranak és ugrálnak. Szószólóik – a maguk többnyire indokolt fölháborodásában – akaratlanul bár, de árnyékként követik a hatalom húzásait (ekként fölerősítve őket), hiszen elvégre nem hagyhatják mindezt szó nélkül. A puszta fölháborodás a hatalom negatív másolata. A fölháborodók – szándéktalanul vagy szándékuk ellenére – érvényesítik a hatalomnak azt a célját, hogy arról legyen szó, amiről a hatalom akarja, hogy szó legyen.
Mindez újabb és újabb hatványokra emeli az alattvalók dühét, amely a tehetetlenség jele, s a tehetetlenség ismétlődő helyzetei persze beletörődéshez vezetnek.
Itt azonban paradoxon rejtőzik.
A hatalomnak a modern korban – akár diktatúra, akár formális „demokrácia” – az alattvalók belegyeezésére van szüksége; az erőszaknak is csak akkor van esélye, ha az alattvalók jelentős része legalább passzívan támogatja. Akármennyire DEMOBILIZÁLJA a hatalom azt, amit a budapesti ellenzéki sajtó „a tömeg”-nek nevez (megvetően), előbb-utóbb mégis MOZGÓSÍTANIA kell, hogy keresztülvihesse az akaratát. Mozgósítás esetén azonban elkerülhetetlenül vitába keveredik a néppel – a nép egy részével –, ami (mindennek ellenére, és a hatalom sikere esetén is) passzív, szunnyadó erejének a tudatára ébreszti a népet.
S ez a szunnyadó erő fölébredhet, ha a nép érzi, hogy lenézik.
Hogy megvetik.
Hogy kigúnyolják.
Hogy megalázzák.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 25. csütörtök, 23:14
-
Találatok: 3002
Egyelőre alig több egy baráti társaságnál, de az Orbán-rezsimet igazoló jobboldali értelmiségtől már határozottan elkülönül az a konzervatív szellemi csoport, amely Eötvös József nevét választotta. Sólyom László, Kádár Béla, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csaba László, Urbán László tartozik az alapítók közé, de ott van Mellár Tamás közgazdász is. Őt kérdeztük.
– A jobboldali értelmiség a maga részéről nagy reformreményekkel és programokkal vágott neki a Fidesz-korszaknak, Orbán azonban elárulta a saját szellemi elitjét, és mindent egy központosító, erőszakos politika felé vitt.
– Pontosan így van. Mi azt láttuk, hogy 2010 előtt a baloldali kormányok nem voltak képesek megvalósítani egy olyan átalakítást, amelyben a piacgazdaság és a demokrácia kiteljesedhetett volna, cipelték magukkal a régi rossz szocialista örökséget. Akkor azt gondoltam, hogy ha jön egy jobboldali kormány, ráadásul óriási, kétharmados felhatalmazással, akkor kiszabadíthatjuk az országot a felemás modernizáció, a korszerű külföldi és az elmaradott magyar gazdaságok duális világa és a kettős társadalom évszázados mókuskerekéből.
– De talán kicsit lassan esett le a húszfilléres, hogy Orbánék nem épp erre készülnek.
– Vártunk. A jobboldali szellemi holdudvar nagyon komoly erőfeszítéseket tett az ország modernizációjára, és nehezen akartuk elhinni, hogy a politika más irányt vett. A mezőgazdaság átalakítása ügyében például Ángyán József vezetésével sokan vittünk szerepet abban a Matolcsy szervezte csapatban, amelyben a kis- és családi vállalkozások piacképességéről, a világpiachoz való alkalmazkodásukról volt szó. A politika akkor ezt az irányt ígérte, de később mindent felrúgtak, és kialakítottak egy olyan nagybirtokrendszert, amelyre Horthyék is büszkék lettek volna...
A teljes interjút elolvashatja a 168 Óra legfrissebb számában.
Cikk: http://www.168ora.hu/itthon/elarult-konzervativok-143037.html
A teljes interjú március 1-én:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 25. csütörtök, 06:25
-
Találatok: 2003
Hát kérem, itt vannak ezek a kopaszok. Illetve, ott voltak tegnap, a Nemzeti Választási Iroda épületében, nem engedték az időbélyegzőhöz Nyakó Istvánt, aki a boltok vasárnapi zárva tartása ellen kívánt népszavazást indítani, engedték viszont Erdösi Lászlónét, aki a zárva tartás érdekében szervezne voksolást. Ennyi történt, kérem, haladjunk, nincs itt semmi látnivaló, ne bámészkodjunk.
Ennyi történt, valóban? Én azt hiszem, nem pusztán ennyi, és nem egyszerűen a weimarizálódásról beszélek, azt már láthatja mindenki, akinek van szeme, de még az is, akinek lövése sincs, hol van Weimar. Nem fogom lerántani a leplet arról, hogy a kormány
keze miképpen lehetett benne a Ferencváros Security szabadnapos – vagy tán éppen szolgálatban lévő – alkalmazottainak odavezénylésében, megtette helyettem a teljes magyar sajtó, még a jobboldal lapjai is elítélték ezt az undorító esetet. Különben igen
helyesen tették. Azt sem boncolgatnám, hogy a kormánypárt milyen cinikus közleményt adott ki a történtekről, ugyanis ennek az ügynek szinte minden mozzanata ismert tegnap reggel hat órától kezdve, mikor Nyakó István befordult a sarkon és meglátta a kopaszokat.
Itt ennél többről van szó.
Konkrétan arról, hogy egy állami hivatalban mostanáig biztonságban érezhette magát az ember, ha az ügyes-bajos dolgait intézte. Érezhette is, ugyanis neki az állammal volt dolga. Az állam meg – akármilyen rosszul van megszervezve – elvben még mindig a
mi képviseletünk, vagyis a népé, melynek mindannyian tagjai vagyunk. Mondhatni, egyenlő mértékben vagyunk ügyfelei az államnak, vagyis egymásnak. Ezt nevezzük köztársasági államformának. Nyilván az államnak vannak alkalmazottai és vannak magánszemélyek,
akik az állammal ilyen vagy amolyan jogi ügyeket intéznek, mindenki foglalkozott már ilyesmivel, de a törvény előtti jogegyenlőség eddig elvben mindenkire vonatkozott. Már, aki nem volt szemtelenül gazdag vagy nagyon befolyásos. Ezt a jelenséget meg
korrupciónak hívjuk. De tegnap nem ez történt. Ez a pár kopasz fickó – akiknek ha arca nem is, típusa rendszeresen visszaköszön az elmúlt évek ellenzéki tüntetéseinek megtámadói közül – magát a jogegyenlőséget tiporta sárba.
Ha ugyanis valóban hinnének
a kormány igazában a vasárnapi zárva tartás ügyében, oda sem mentek volna – hiszen meg lennének győződve arról, hogy a nemzet érdeke ez a tilalom, a nemzet bölcsen be fogja látni, mi jó neki (mert a nemzet bölcs, aki azt mondja, nem az, laposra verjük), ha tartanak is népszavazást, zárva hagyja a boltokat. Ez ennyire egyszerű. A döntést a népre kell hagyni.
Tehát akkor nem a nemzet érdekében tartották vissza Nyakó Istvánt, ők ebben a nemzetben nem hisznek, kicsit gügyének tartják, úgy gondolják, nem ismeri fel a tulajdon érdekeit, fogni kell a kezét ennek a – szerintük – hülye nemzetnek, nem szabad hagyni szavazni.
Ez a gesztus tehát valóságos nemzetgyalázás volt a részükről.
A jogegyenlőségről meg szó se essék.
Ha ennek az esetnek nem lesznek következményei, akkor ezentúl a legkisebb tyúkperben is felvonul majd kaszával-kapával a peres felek minden atyafisága, és minimum az erődemonstráció dönti el, kinek is van igaza.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 24. szerda, 06:28
-
Találatok: 2098
Attól ez még demokrácia… Ugyebár.
Erdösi Lászlóné tájékozott, politikailag aktív választópolgár. Erdösi Lászlóné pontosan nyilvántartja, hogy a Kúria mikor és milyen ügyben hoz ítéletet. Erdösi Lászlóné jól ismeri a vonatkozó jogszabályokat, tudja, hogy beadványával melyik szervhez melyik időpontban kell fordulnia. Erdösi Lászlóné ügyel a határidőkre, kész arra, hogy indítványával mindenki mást megelőzzön, mert Erdösi Lászlóné – korát meghazudtolóan – fürge is. Erdösi Lászlónénak – hogy, hogy nem – akad néhány tagbaszakadt ismerőse, akik ilyenkor elkísérik. Erdösi Lászlóné két lábon járó ruhásszekrény barátai pedig mindig rá is érnek, ha Erdösi Lászlóné gyakorolni kívánja politikai jogait, mert ők is közéletileg érzékeny, öntudatos választópolgárok.
És akkor most hagyjuk a bohóckodást.
Az van, amit látunk. A kormány érdekében, erőszakkal való fenyegetéssel megakadályozták az egyik ellenzéki párt képviselőit, hogy a törvényben lefektetett módon választóik és reménybeli választóik érdekében eljárjanak. Végső soron pedig puszta erővel megakadályozták a népet, hogy egy törvény által teremtett lehetőséggel éljen, azaz véleményt nyilváníthasson. Ha a demokratikus procedúrákat az erőszak helyettesíti, akkor félő, hogy a nép is azt gondolhatja, ez a járható út. Erőszakos föllépésre azonban nem buzdítanék. Annak amúgy sincs jó vége soha, függetlenül attól, hogy az erő amúgy sem a kockás inges pedagógusok vagy a fekete ruhás nővérek oldalán áll, hanem állampénzen fölhízlalt, félkatonai egységekbe és őrzővédő cégekbe tömörült verőlegényeknél. Kiművelt emberfők.
Azonban néhány dolgot lehet tenni. A mai sajnálatos eseményeknek létezik egypár címzettje.
Először is a jogászok. A jog normatív és semleges; mindenkinek hozzá kell tudnia igazítani magatartását, és mindenkire ugyanúgy vonatkozik. Amikor a hatalom ezt a normativitást és semlegességet kezdi ki, akkor nem egyszerűen túlterjeszkedik, hanem a jog alapjait ássa alá, az állam joghoz kötött működését szünteti meg. Márpedig az első pillanatban, 2010 őszén ez történt. A tisztességes jogászoknak az első visszamenőleges hatályú törvény kihirdetésekor, vagy akkor, amikor több százezer embert zsarolt meg a kormány az alkotmányban lefektetett diszkriminációtilalom megsértésével, hogy nem kapnak nyugdíjat, ha nem mondanak le önként megtakarításaikról, szóval ekkor ki kellett volna közösíteniük minden szaktársukat, aki ebben részt vett. A Nemzeti Választási Irodánál sem kötelező dolgozni, és a legcsekélyebb mértékben sem érdekel, hogy az NVI keze meg van kötve. Az intézmény működése önmagában a jogállam megcsúfolása, annak demonstrálása, hogy a hatalom oldalán és a hatalommal szemben állók nem ugyanolyan jogosítvánnyal rendelkeznek. A különböző hivatalokban és jogi fórumokon ücsörgők nem jogi keretek között igyekeznek tartani a rezsimet, hanem a jogiság látszatát kölcsönzik egy erőalapú hatalomgyakorlásnak. Frank Ignác és Somló Bódog elkorcsosult utódai egyet tehetnek: mélységesen szégyellik magukat. Én is szégyellem.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. február 21. vasárnap, 23:13
-
Találatok: 1812
Ami Orbán számára siker, az a demokratikus Európa számára kudarc. - A miniszterelnök azzal is kockáztatna, ha elfogadná a pedagógusok követeléseit, de azzal is, ha nem. - Az Alaptörvény módosításának éppen az lenne a célja, hogy a kormány rendkívüli eszközök bevetésével lehessen úrrá a társadalmi elégedetlenségen. - Interjú Kis János filozófussal.
– Új könyvének őszi bemutatóján ön a menekültekkel kapcsolatos orbáni politikát bírálta. Azóta sok minden változott. Az Orbán-féle álláspontot korábban elutasító európai kormányok mintha maguk is orbanizálódnának. Van ebben a fordulatban jelentősége annak, hogy a menekülők tömege azóta millióssá duzzadt?
– A menedékhez való jog a menekültet mint egyént illeti meg. Mindegy, hogy egyedül menekül-e,vagy egymillió másik emberrel együtt. Azok az államok, melyek képesek menekültek befogadására, kötelesek együttműködni annak érdekében, hogy minden menekülő biztonságos körülmények közé jusson. Nagyon messze vagyunk attól, hogy Európa elérte volna befogadóképességének határait. A 78 milliós Törökországban kétmillió menekült tartózkodik. A 6 és fél milliós Jordániában másfél millió. Európa népessége 500 millió, gazdasága jóval fejlettebb, mint Törökországé vagy Jordániáé. Az európai választók tűrőképessége azonban jóval kisebb a kontinens tényleges befogadóképességénél. Más szóval, jóval kevesebb menekülőt hajlandók befogadni, mint amennyinek a vállalása gazdaságilag és kulturálisan lehetséges volna. Ebben a helyzetben a politikai vezetők három dolgot tehetnek. Az egyik az, amit Orbán csinál: a választók félelmeire apellálni, felkorbácsolni az idegengyűlöletet, és lezárni országukat a menekültek előtt. A másik: követni a közvéleményt, de csak addig a pontig, ameddig muszáj, hogy elkerüljék a politikai földcsuszamlást, a szavazók masszív átvonulását a szélsőjobbra. Ilyesmivel próbálkozik a francia szocialista párti kormány. A harmadik: kitartani amellett, hogy az európai demokráciáknak a menekültkérdés emberséges kezelésére kell törekedniük, vállalva az átmeneti népszerűségvesztést, aztán megküzdeni a közvélemény visszanyeréséért. Ezt az utat járja Merkel. Aki erre az útra lép, óriási politikai kockázatot vállal. A német közvéleményt ugyanis csak akkor lehet újra megfordítani, ha a német polgárok azt tapasztalják, hogy a többi európai ország osztozik velük a menekültekkel szembeni felelősségben, és így nekik nem a terhek oroszlánrészét, csak az arányos hányadát kell vállalniuk. Ehhez azonban Merkelnek meg kellene szereznie az uniós kormányok többségének szolidáris együttműködését. Az pedig csak úgy volna lehetséges, ha számos kormány vállalná ugyanazt a politikai kockázatot, amit Merkel vállalt.
– Úgy tűnik, inkább azt gondolják: Merkel álláspontja erkölcsileg tiszteletre méltó, de a reálpolitikától tökéletesen idegen.
– Ha így gondolják, tévednek. A teljes elzárkózás a menekültek befogadásától szétveri az uniót. Ha az egyik ország kerítést épít, előbb-utóbb a másik is ezt teszi.
Bővebben ...
