- Részletek
-
Készült: 2014. december 14. vasárnap, 07:17
-
Találatok: 1810
A héten volt a korrupció világnapja, ennek okán egy kétrészes blogban foglalkozunk az EU egyik legkorruptabb országával, Magyarországgal. Tény, hogy az állami szektor korrumpálódása nem 2010-ben kezdődött, mégis a Fidesz második kormányzása új szintre emelte ezt a jelenséget, az elmúlt négy év az intézményszintű korrupció elburjánzását hozta magával. Írásunkban ennek a jelenségnek egy szeletét, az eddigi mutyikat vizsgáljuk. Az alkalmazott képlet minden alkalommal ugyanaz: jogszabály-módosításokkal átrendezték a tulajdonviszonyokat és (államosítás helyett) baráti kezekbe játszották át az adott piacot a klientúra „kitöméséért”.
Az elmúlt négy évben kialakult a „foglyul ejtett állam” állapot. A 2010-ben még az elszámoltatással kampányoló Fidesz módszeresen szállta meg a közintézményeket és számolta fel a fékek és ellensúlyok rendszerét. Kétrészes blogunk első részében a dohánypiacot, a bankszektort és a kaszinókat érintő mutyikat mutattuk be, második részében a földmutyival, a nyelviskolamutyival és az élelmiszerlánc-mutyival foglalkozunk.
Az élelmiszerlánc-mutyi miatt a nagyobb szupermarketek kezdhetnek csomagolni, egyszerűen agyonadóztatják őket, majd ha emiatt nem nyereségesek, egyszerűen bezáratják őket. Persze a CBA mindebből kimarad. A földmutyival is nagyot szakított a Fidesz-hátország, az állami földbérleti pályázatokból már két Balatonnyi terület a földesuraké. A nyelviskolamutyiban uniós pénzből állami megrendelésű nyelvoktatási program zajlott, miközben 300 nyelvoktató cég kimaradt a bizniszből. Öt olyan cég kapott milliárdos megrendelést, amelyek közül az egyik nem is foglalkozott nyelvoktatással, és a többi is cég is erős politikai szálakkal rendelkezik.
Élelmiszerlánc-mutyi
November közepén nyújtotta be a kormány azt a törvényjavaslatot, amely alapján egyszerűen megtiltanák a két évig nem nyereséges hipermarketeknek (50 milliárd forintnál nagyobb éves bevételt produkáló, napi fogyasztási cikkeket árusító cég), hogy napi fogyasztási cikkeket áruljanak. Magyarul, ezek a cégek egyszerűen lehúzhatják a rolót.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 12. péntek, 21:30
-
Találatok: 2260
A kormány nem támogatta, de végül csak megjelent - közösségi támogatással - a Tárki Társadalmi riport 2014 című kiadványa. Ebből kiderül, hogy Magyarország szinte minden témában a leszakadók közé került. Mi a magyar társadalomban a szegénységnél is sokkal súlyosabb probléma?
A kormány nem támogatta, de végül megjelent közösségi támogatással a Tárki Zrt. Társadalmi riport 2014 című kiadványa, amelyben most "bónuszként" vendégkommentárok is szerepelnek - olyan szerzőktől, mint Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem professzor emeritusa, Kornai János közgazdász, Nádas Péter író, Szelényi Iván szociológus, Tölgyessy Péter alkotmányjogász. A friss kiadványból kiderül: Magyarország szinte minden téren a leszakadók közé került. Azonban az sem igaz, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszakot egy az egyben kárhoztatni kellene - vélekedett Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója -, annak komoly pozitív hozadékai is voltak. A mostani kötet azonban nem épp a pozitív hírek tárháza, a magyarországi folyamatok az európai, illetve a régiós trendekkel ellentétes irányúak.
Felzárkózásban alulteljesítők
A magyar gazdaság európai konvergenciájának elmúlt két évtizede sommásan azzal jellemezhető, hogy az ország a kezdeti lehetőségeihez és az - ebből a szempontból mérvadó összehasonlításként tekinthető - visegrádi országokhoz (V4) képest is egyaránt messze alulteljesített - derül ki Oblath Gábor, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézegének tudományos főmunkatársának nyitóelemzéséből. Az 1991-2013 közötti időszak alig több mint egyharmadában mutatkozott gyors - az EU-15-ök GDP-jét legalább 1,5 százalékponttal meghaladó ütemű - konvergencia. Magyarország az EU régi tagországaihoz viszonyított fejlettségi szintje 1991-2013 között 45 százalékról 60 százalékra emelkedett. A visegrádi országok közül az alacsonyabb szintről induló Szlovákia és Lengyelország felzárkózása ennél sokkal jobb, míg a magasabb szintről induló cseheké jóval rosszabb volt. A 2000-es évek elején tapasztalt gyorsabb felzárkózás erős eladósodottságon alapult, amelyet 2006 után drámai lemaradás követett. A leszakadás 2014-re állt meg, amikor elkezdtek érződni az uniós transzferekből származó forrásbővülés hatásai.
A jólét elemei közül a rendelkezésre álló háztartási jövedelmek középértéke a V4-ek között leggyorsabban Szlovákiában nőtt 2005-2013 között a legkevésbé pedig Magyarországon. Míg 2005-ben csak Csehország előzte meg hazánkat a régió országai közül, addig ma már Lengyelország és Szlovákia is jobban áll, azaz sikeresebben emelte a lakosság jólétét - derül ki Szívós Péter, a Tárki programvezető kutatója tanulmányából. Lengyelország és Szlovákia ugyanis úgy hajtotta végre a felzárkózási "nagy ugrást", hogy közben csökkent az egyenlőtlenség. A magyarországi adatok ezzel ellentétes képet mutatnak, a felzárkózási sikertelenség az egyenlőtlenség növekedésével járt együtt. Emellett a szegénységre és kirekesztettségre vonatkozó indikátorok is hasonló képet mutatnak, vagyis a magyar trendek a legkevésbé biztatóak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 09. kedd, 23:28
-
Találatok: 1956
Kit érdekel a drága óra, a gyereknek vett lakás, ha a hatalomba kerülés előtt vette? De ez? Hogy életében nem dolgozott a versenyszférában, már az angol kiejtése is piacképtelen, de kormányra, önkormányzatba kerülve egyszerre meggazdagszik?
"Ön szerint abszurd, hogy mint politikus elmegyek Új-Zélandra egy magyar közösséghez?" (Kósa Lajos az Indexnek)
"Ha valakinek azt mondják, rohadj meg, az az én életemben konfliktusnak számít." (Lilu, VV7)
Az áttörés néhány hete hivatalosan is megtörtént, a gyorsnaszád egyértelműen léket kapott. A kitiltásgate, az adóhivatal morális megrendülése elérte, amit tucatnyi tényfeltáró cikk nem: fókuszba került az állami szintű korrupció, tömegek kezdték felfogni, milyen típusú kormányzás is intézményesült itten. És a legszebb, hogy már régen nem csak az utcákon hetek óta tüntető, "Orbán takarodj!"-ot kiabáló tömegekről van szó, az események elérték, majd ünnepélyes keretek között átlépték a kormányzati és Fidesz-közeli véleményformálók ingerküszöbét is.
Parlamentbe, kormányba, egyéb magas közfunkcióba került, tehát általunk fizetett és meghatározott közcéllal útnak indított polgártársaink látványos vagyonosodásával azonban néhány embernek nem az a gondja, hogy vagyonosodás, hanem hogy látványos. Miközben észre sem veszik, hogy az "urizálás" (© Pokorni Zoltán) egy dolog, a másik viszont az, hogy eközben komolynak szánt intézkedések, tervek egész sorával sértenek meg és közösítenek ki egyre többeket a nemzetből, a középosztálytól (oktatási rendszer lebutítása, magánnyugdíj, bolti zárva tartás) a fiatal generációkon át a mélyszegénységben élőkig (szociális segély megvonása, hajléktalanság kriminalizálása).
A kormány azt üzeni nekünk, hogy rohadjunk meg. Ez a mi életünkben konfliktusnak számít.
Urizálás? A kitiltásgate miatt "már nem fér bele, hogy egyes kormánypárti politikusok drága utazásokra menjenek, vagy sokmilliós házat építsenek"? Mikor fért bele, és mitől van most új helyzet? Már ha eltekintünk attól, hogy az előző ciklusok kormányzati lenyúlásaihoz képest a mostani mennyiség már nemhogy átcsapott, de egyenesen tobzódik a minőségben. Ennyit a "sok apró, egyébként korábban csak bosszantónak gondolt tényről", mert nagyjából ez a minősítés, ez az, ami már nem fér bele.
Kit érdekel a drága óra, a gyereknek vett lakás, ha a hatalomba kerülés előtt vette? Semmi gond nincs üzletemberek, sikeres milliomosok kormányzásával, kerüljön csak némi racionális biznisz-szemlélet a közszférába (már azért is, hogy le lehessen építeni, amennyire csak lehet). De ez? Hogy életében nem dolgozott a versenyszférában, mindig félt a megmérettetéstől, már az angol kiejtése is piacképtelen, de kormányra, önkormányzatba kerülve egyszerre meggazdagszik? Flexibilis a lakás nagysága? Ez belefér, ezek szerint.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 08. hétfő, 22:42
-
Találatok: 1771
Átmenetinek ígérték őket, de tartósan velünk maradtak. Konkrét szektorokat céloznak és bizonyos vállalatokat büntetnek. A szelektív törvényalkotás mintapéldái. Vajon mik lehetnek ezek? A válasz pedig az elmúlt négy év gazdaságpolitikája alapján egyértelmű: a különadók. A kormány adópolitikájának "arányos közteherviselést" biztosító csodafegyverei olyannyira beépültek a számokba, hogy a költségvetés és így az állam működése már elképzelhetetlen lenne nélkülük. Összesítésünk szerint - mely már tartalmazza a jövő évi költségvetést átíró módosító javaslat hatásait - 860 milliárd forint (!) körüli bevételt vár 2015-re a különadókból a kormány.
Ennyi az annyi
2010-ben még válságadóként hívta életre a kormány az új, bizonyos szolgáltató szektorokat sújtó adónemeket, hiszen akkor még átmenetinek tervezte a sarcokat. Az idő elteltével azonban változott a helyzet, olyannyira, hogy a válságadók ágazati különadókká alakultak, az adórendszer szerves részévé váltak, és a kormány azóta minden évben meglepett 1-2 szektort egy-egy újabb különleges adóteherrel. Jövőre sem lesz ez másként. Elég csak a dohányipari cégeknek szánt rendkívüli egészségügyi hozzájárulásra, vagy a brutálisan megemelt élelmiszerlánc-felügyeleti díjra gondolni.
Mindezek fényében elérkezettnek láttuk az időt, hogy megvizsgáljuk: a kormány az elmúlt években mennyire épített a különadókból származó bevételre és mennyire függ majd ezektől az adóbevételektől jövőre. Kapóra jött ehhez az Állami Számvevőszék 2015-ös költségvetéssel összefüggő legutóbbi elemzése, melyben a számvevők összegyűjtötték a 2010 óta született szektoriális adókat. Ezeket az adatokat aktualizáltuk az Országgyűlés költségvetési bizottságának legfrissebb (csütörtökön elfogadott), 2015-ös évet érintő módosító javaslatában foglaltakkal.
A számok brutálisak. Idén várhatóan 845 milliárd forintnyi bevétel érkezhet összesen a legkülönbözőbb különadókból, 2015-ben pedig ez az összeg már 855 milliárd forintra hízhat. Hogy érzékelni lehessen:
- jövőre szinte ezzel megegyező költségvetési hiányt tervezett be a kormány
- az államháztartás (önkormányzatok nélkül számolt) teljes 2015-ös bevételének az 5,2%-ára rúg
- a 2015-re tervezett (normál) társasági adóbevétel 341,4 milliárd forintos összegnek a két és félszerese
A fenti táblázatban már látható, hogy ezek a számok már tartalmazzák a Portfolio feltételezését a helyi iparűzési adó alapjának szigorítására vonatkozóan. 2013-tól lépett életbe az ELÁBÉ sávos leírhatóságának szabálya (pótolni hivatott a 2012 után megszűnt kiskereskedelmi különadót), mely szerint az árbevétel növekedésével párhuzamosan a kereskedő/közvetítő cégek egyre kisebb arányban vonhatják le az árbevételből az eladott áruk beszerzési értékét és a közvetített szolgáltatások értékét.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 07. vasárnap, 18:53
-
Találatok: 2841
A fiatal Orbán Viktort ismerők szerint a katonaság alatt megélt megaláztatás szinte vadembert faragott belőle az egyetemre. Balhék, fegyelmik, erőszakoskodás, leginkább Simicska Lajossal közösen. Úgy tűnik, azóta sem érti, hogy miért kellene visszafognia a haragját, sértődöttségét, elfojtott kisebbrendűségi komplexusaiból fakadó bosszúszomját.
Talán már tényleg csak egyetlen dolgot ismer: a saját előrejutását segítő kérlelhetetlen és könyörtelen törtetést. Ha nem tenné, összeomlana, depresszióba süllyedne. Áhítozza a konfliktust, hogy valakinek érezze magát, hogy értelmet lásson az életében. Azt hinné az ember, hogy mérhetetlenül cinikus, de nem az, legalábbis nem mérhetetlenül. Lázár János és a volt SZDSZ-es Kóka János, igazán cinikusak. OV automatizmusai, személyiségébe épített és elfojtott indulatai inkább a kétségbeesett, csapongó, minden elvet és értéket tagadó tökéletes önvédelem érdekében az ingatag bandavezéri identitás megtartására irányul. Karakteréből fakadóan képtelen megállni, izgatott, szorongó, kielégíthetetlen. Mint egy kisgyerekek, úgy csal a játékban. Nem fogja föl, hogy a csalással, térképek átrajzolgatásával megszerzett dicsőség hamis. Ez a hamisság azonban rendszerint csak a tudatalattiban jelenik meg: ezért frusztrált, ezért nyughatatlan, ezért vágyik újabb, valósnak ható dicsőségekre, amelyeket időről időre meg is szerez.
OV – hogy jobban fájjon – a sebeit kapargatja és ehhez a politika kiváló terep. Ez ugyanis olyan porondot kínál, ahol folyamatosan ingerelheti, feltépheti a varratokat, ami segít a nem felejtésben, és ami segít az árnyékkaraktere, a vágyott, hősies karaktere szabadságharcában, állandó makacs kitartásában, dulakodásaiban. Ezért provokál, és ellentámad, ha tetszik, vív szabadságharcot: karaktere arra kényszeríti, hogy az elfojtott önhibáztatást hősies opferkultusszal fedje el.
De előbb-utóbb elmar maga mellől mindenkit, és megéri saját rendszerének és karakterének összeomlását. Már most is szembefordul a régi bandatagokkal (a korábban megkérdőjelezhetetlen akaratú, érinthetetlen Simicska Lajossal és az aggodalmaskodva radikális, de még tűrő Kövér Lászlóval) és egyre inkább csak a leghűségesebb csinovnyikokat értékeli, ezért egyre hígabb tudású, igazi tekintélyelvű karakterek veszik körül. Ennek is az ideáltípusa Szijjártó Péter, akinek a miniszteri kinevezése a legtisztább bizonyítéka annak, hogy – ami a kóros bizalmatlanságot illeti – OV feltételezhető paranoiája a régi, jól ismert mintákat követi.
OV kifizeti a „barátait", aztán megpróbál szabadulni tőlük. Legfőbb gyengesége az elfojtott félelemből fakadó folyamatos önigazoló státuszépítés, a türelmetlenség és ebből fakadóan az egyre gyakrabban megjelenő meggondolatlanság. Láthatóan személyisége nem ismeri a csalás szót erkölcsi, csak jogi értelemben, illetve ma már úgy sem, hiszen a jogot úgy alakítja, hogy neki több esélye legyen, hogy legalább magát és – egyébként egyre kétkedőbb – híveit meggyőzze becsületes szándékairól. 2002-ben majdnem belepusztult a vereségbe, de 2006-ra már kiépítette a lengyel mintára a '80-as években már kipróbált hálózati összeroppantó rendszert és megtalálta a harcos, kérlelhetetlen, kompromisszumképtelen ellenzéki vezér bosszúálló szerepét. Talán jobban is élvezte, mint a hatalmat, ezért nem tört meg annyira 2006-ban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 07. vasárnap, 05:30
-
Találatok: 2060
A tudás alapú társadalom helyett, a hatalom érdekében épül ez az egészen borzalmas rémálom, ez az úgynevezett munka alapú társadalom, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegeket közmunkára ítélik, és gyakorlatilag éhbérből kell megélniük, miközben a lakosságot megfosztják a továbbtanulás lehetőségétől.
Már az előző ciklusban hozzálátott az Orbán-kormány, most pedig folytatja, hogy elvegyék a magyar gyerekektől és fiataloktól a továbbtanuláshoz való jogot – nyilatkozta a HírArénának dr. Erőss Gábor, a szociológiai tudományok doktora (PhD), a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Párbeszéd Magyarországért (PM) elnökségi tagja. A továbbtanuláshoz való jog megfosztásáról dr. Erőss Gábor kijelentette:
- Ez egy egészen drámai fejlemény! Talán még a netadónál és a NAV-botránynál is nagyobb botrány! Arra számítok egyébként, hogy a következő hetekben és hónapokban ez fogja a legnagyobb figyelmet kapni. Ugyanis bevezették a tandíjat az előző ciklusban, most pedig a gimnáziumi férőhelyeket vágják meg és negyedével csökkentik a középfokú oktatás büdzséjét, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen azok az alsó-középrétegek sem fogják tudni megtaníttatni, még érettségihez juttatni sem fogják tudni a gyerekeiket, akik számára ez az egyetlen kitörési lehetőség.
Dr. Erőss Gábor visszatérően hangsúlyozta, hogy a magasabb iskolai végzettség lényegesen magasabb fizetést jelent. Azt állította, hogy magasabb iskolai végzettséggel – “minden ellenkező híreszteléssel szemben” – könnyebb munkához jutni.
- Tehát ha engedik továbbtanulni a fiatalokat, az mindenkinek jó. Ha nem engedik, az meg mindenkinek rossz – mondta.
A szociológus azt mondta: a fiatalok taníttatása “jó lenne az államnak is!”
- Ez a borzasztó – folytatta -, hogy az állam saját magának is árt, mert aki magasabb végzettséget szerez, az a magasabb fizetéséből többet is adózik. Tehát mindenki jól jár azzal, hogy ha a tudás társadalmát építjük. Ehelyett épül ez az egészen borzalmas rémálom, ez az úgynevezett munka alapú társadalom, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegeket közmunkára ítélik, és gyakorlatilag éhbérből kell megélniük; míg korábban a közmunkások a minimálbért megkapták, most már azt sem kapják meg. Nem segítik őket az elhelyezkedésben; statisztikák bizonyítják, hogy a közmunkások 90 %-a később sem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Tehát nem segítik őket az elhelyezkedésben és ezt a felnövekvő új nemzedéket nem engedik egyszerűen továbbtanulni.
Tehát a szegényeket közmunkás-létre ítélik, a munkásokat pedig arra, hogy minimálbérből éljenek meg, bérrabszolgaként tengessék az életüket és mindezt csak azért, mert úgy érzi az Orbán-rezsim és annak a kiszolgálói, hogy úgy jobban tudnak uralkodni a társadalmon, hogyha megfélemlített és elnyomott bérrabszolgák tömegeiből áll az ország, és nem pedig ahogy Széchenyi mondta, “kiművelt emberfőkből”, mert aki továbbtanul, az megtanulja a kritikai gondolkodást – és végül is a középiskolának, gimnáziumnak és a felsőoktatásnak az is az egyik funkciója, és részben be is tölti, csak részben -, a kritikai gondolkodás pedig veszélyes minden zsarnoki hatalomra. Így az Orbán-féle zsarnoki hatalomra is veszélyes mindenki vagy bárki, aki kétségbe vonhatja az ő igazságukat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 06. szombat, 05:53
-
Találatok: 1816
Megmondom őszintén, engem egyáltalán nem érdekel, hogy az egyelőre kétharmadban narancssárga parlamenti patkóban ülő képviselők szolgálati gépeikről mennyi pornót néznek. Nem zavar, hogy ez jogerősen nem nyilvános adat. Azt viszont egyre nehezebben fogadja be a gyomrom, hogy a korrupció iránti zéró tolerancia országában a politikusok családtagjainak anyagi viszonyait nem ismerheti meg a közvélemény.
Borzasztóan elegem van abból, hogy ezeknek a tisztelt hölgyeknek, uraknak a vagyonosodása továbbra is problémamentesen eltitkolható a választók elől. Sőt, akkor sincs baj, ha ez nem sikerül. Felháborítónak tartom, hogy ha véletlenül esetleg kiderül, hogy egy hirtelen rövid távú memóriakiesés miatt hiányzik valami a vagyonnyilatkozatból, ha netán fele akkora lakásra emlékszik a szóban forgó, mint amekkorát birtokol, vagy ha simán nem tudja megmondani, pontosan mennyit költött ahhoz képest, amennyit keresett, akkor módosítunk, vagy benyögjük a széleskörű családi / baráti összefogás felbecsülhetetlenségét, és máris minden el van intézve.
Cinikusnak érzem, hogy a zéró tolerancia jegyében államtitkárok négy éves kislányai második lakásuk megvásárlása céljából bármikor 120 milliós kölcsönöket kapnak önzetlen magánszemélyektől, hogy miniszterek 10 éves fiainak 60-70 milliót érő ingatlanaik vannak, és hogy a nemzet víz-gázszerelő, vállalkozó polgármestereinek fél év alatt 300 milliót hízik a bankszámlájuk. Nem, nem ezt tartom cinikusnak, hanem azt, hogy mindehhez nekünk semmi közünk nincs. És ha esetleg nehezményezni próbálunk, értetlenkedünk, vagy felelősségre próbálunk vonni, akkor ott a B válasz: gyengíti a közbizalmat a Kósák, Lázárok, Szijjártók, Rogánok, Giró-Szászok, Mészárosok vagyonosodási vizsgálata.
Ezeknek az embereknek a példája igazolja, hogy igenis létezik sikeres összefogás, hogy gyakorlatilag ebben az országban a tűz körül végzett kemény munkán kívül a család szeretete viszi elébb a világot. Ebből is látszik, hogy eme igazi kereszténydemokraták számára a család szentsége valóban mindent felülír. Ezért kell vasárnaponként együtt lenni, de ti ezt nem érthetitek. Ti, akiknek legutóbbi családi összefogásából legfeljebb az aktuális havi devizahitel törlesztésére, a gyerek karácsonyra beígért biciklijére, és egy 8 milliós lerobbant szoba-konyhás lakás megvásárlására feljogosító előleg befizetésére telt.
Ebből is látszik, hogy veletek ellentétben ezeknek a felelős kormánytagoknak és vezető politikusoknak - akik nem engedhetik meg maguknak ezt a Rolex órás, Rolling Stones koncertes, úszómedencés urizálást, ami korábban elment - sokkal gondoskodóbb, szeretőbb családjuk van, mint nektek, akik állandóan a pálya széléről pofáztok! Sokat dolgozó szülőkkel, akik pont annyi állami megbízásból gürcöltek, és pont annyi tojást adtak el a piacon, hogy gyermeküknek igenis teljen arra a 170 millás luxusra. Olyan önzetlen igazi barátokkal, akik nem sajnálják kölcsönadni az utolsó 120 milliót sem azért, hogy a haver csemetéje be legyen biztosítva a második lakással is (arra az esetre, ha az elsőt lelakná).
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 05. péntek, 04:50
-
Találatok: 1805
Ha valamikor, most igazán szüksége lenne a kormánynak az éppen szétvert külügyi tárcára. John McCain, amerikai republikánus szenátor, a Fidesz régi szövetségese ugyanis immár nemcsak azzal vádolja Orbánt, hogy egy neofasiszta diktátor, hanem azzal is, hogy a magyar vezetés letért a demokrácia és a jogállamiság útjáról.
Mindeközben a jelenlegi külgazdasági és külügyminiszterünk hatalmas átalakításokba kezdett a tárcájánál. Ezt röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a nyugatbarát, atlantista diplomaták helyett (Szijjártó elődjét, Martonyi Jánost is ide lehet sorolni) lojális futsaljátékosok árasztották el a minisztériumot. Csak októberben 107 embert rúgtak ki attól a tálcától, amelynek az a feladata, hogy javítsa a külpolitikai kapcsolatainkat, illetve hogy lehetőleg oltsa a tüzet külföldön egy-egy "értelmezésre szoruló" miniszterelnöki beszéd után.
Január 1-től az európai ügyek, a brüsszeli állandó képviselet irányítása és a diplomaták munkáltatói joga is a Lázár János vezette Miniszterelnökséghez fog kerülni. A külügyi tárca tehát nagyrészt beolvad a vízfejjé vált Miniszterelnökségbe. Szijjártó annyira sikeresen vezeti ugyanis a külügyet, hogy minisztériumánál csupán a külgazdaság marad, a keleti nyitás "sikerein" felbuzdulva. Más feladata nem maradván, az egykor rangos minisztérium romjain magyarázhatja majd, hogy az eddig szövetségesnek hitt republikánusok vádjai "nélkülözik a ténybeli alapokat", vagy a Gyurcsány kottájából játszó demokratáké.
Ki a ***om az a John McCain?
Ha nem lett volna még elég az Amerikából érkező kitiltási botrány, John McCain szenátor kijelentései miatt újabb nagy diplomáciai botránnyal kell megküzdeniük a magyar külügyeseknek. Colleen Bell, leendő magyarországi nagykövet szenátusi megszavazása előtti beszédében ugyanis John McCain amerikai szenátor, aki amellett, hogy felidézte Orbán tusványosi beszédét az illiberális demokráciáról, neofasiszta diktátornak nevezte a magyar miniszterelnököt. Egész pontosan hazánkkal kapcsolatban így fogalmazott:
„Egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal.”
Nagyon erős szavak ezek egy olyan amerikai politikustól, aki ráadásul nem is akárki a tengerentúli politikai térben. John McCain, aki harcolt a vietnami háborúban, a 2008-as amerikai elnökválasztáskor a republikánusok elnökjelöltje volt, jelenleg pedig az amerikai külügyi bizottság egyik meghatározó alakja. Korábban a Fidesz szövetségeseként tartották számon a térségben, amit mi sem bizonyíthat jobban, minthogy Orbán Viktor még 2008-ban az amerikai szenátort nemzeti hősnek, igazi karakternek nevezte, 2014 januárjában pedig büszkén pózolt vele.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 02. kedd, 17:03
-
Találatok: 1569
Hallották, hogy a Financial Times sztárja támogatja Orbánt? Csak mert az érintett még nem.
Szívmelengető jó hírrel köszönt a Magyar Nemzet Online: annyi ármány és rágalom után végre kisütött a nap Magyarország felett. „Egyetért Orbánnal a Financial Times vezető elemzője”, adja hírül a portál, és itt különös jelentősége van a kifejezésnek, miszerint valóban ezt adja el hírként.
Mármost Orbán Viktorral kétségtelenül rengeteget foglalkozik a nyugati sajtó, a legtöbbször nem ért egyet vele, és az ilyen írások híre is eljut hozzánk magyarul. Két fontos különbséget vegyünk észre: ezekről a kritikákról a legritkább esetben a Magyar Nemzetből értesülünk, továbbá ezekben a szövegekben le szokták írni Orbán nevét. Meg mellé különféle kellemetlen jelzőket.
A Financial Times most idézett cikkében viszont nem esik szó Magyarországról, pláne Orbán Viktorról. John Gapper tőle teljesen függetlenül hívja fel a figyelmet a magas energiaárak okozta versenyhátrányra, és például nem ejt szót az állami rezsicsökkentés szükségességéről, sem pedig szakmunkás-társadalmat nem szorgalmaz. Talán azt se tudja, hogy Orbán a világon van, illetve ezt valószínűleg igen, ám lehet, hogy tiltakozna, ha tudná, hogy itthon Orbán támogatójaként tünteti fel a kormánypártlap.
Tény, hogy amit mond, ahhoz hasonlót Orbán Viktor is mondott már, csakhogy ez elmondható John Gapperen kívül Teng Hsziao-Pingről, Gömbös Gyuláról, Andrej Alekszandrovics Zsdanovról, Kim Dzsong Ilről és Jézus Krisztusról is. Ettől még nem lesznek elvtársak. De végül is nem lenne az se meglepő, ha holnap megírná a Nemzet, hogy Jézus Krisztus fideszes.
Ja bocs. Hiszen erre egy egész törpepártot tartunk fenn.
A rezsim megingásának sok jele van, és ennek hű tükre a vele összenőtt médiájának ideges viselkedése. A sunyi kis wannabe ávósgyakornokok kapkodása tizenéve lezárt spangliügyek meg közlekedési balesetek után, aztán a sértett felháborodás, hogy kiröhögik és leköpik őket ezért. A mindennapos duzzogás, amivel a szégyent és a félelmet fedezik.
Egy apró szilánkja a széthullásnak ez a hír is, a magány szülte képzeletbeli barát, aki egy pillanatra egyetértett a mi miniszterelnökünkkel. Átfésülik rendszeresen az egész világsajtót, és gyermeki örömmel csinálnak nagyinterjút, ha legalább egy fanzinban vagy bajor nyugdíjasklubban találnak valakit, aki hajlandó jót mondani a kormányzásukról. De elfogynak ezek is, és akkor ez marad a mélységes magányban: belehallgatni mások beszélgetésébe, és annak örülni, hogy ez az elegáns úr is szereti a focit, tehát mi is olyan elegánsak és komolyak vagyunk, mint ő. És tudunk késsel-villával enni... csak nem akarunk.
Egyedül vagytok, és cikik. A sötétben fütyörésztek. Látjuk, halljuk, és kinevetünk titeket.
Bővebben ...
