- Részletek
-
Készült: 2016. március 22. kedd, 02:39
-
Találatok: 3008
A lengyel köztársasági elnök, Andrzej Duda Facebook-oldalára került fel egy fénykép március 19-én, amin Duda Orbán Viktor vendégeként a magyar miniszterelnök dolgozószobájában látható.
Erről van szó:
A fényképen hátul látni egy állványt, rajta egy leginkább tervrajznak látszó lappal. A fényképre egy építészfórum hozzászólói akadtak rá, ők kezdték el alaposabban megnézni, hogy miről lehet szó. És a nagyítások alapján többen arra jutottak, hogy ez bizony a Budai Várról készített alaprajz lehet, melyen pirossal az Orbánék odaköltözése miatt átépítendő területeket jelezték.
A Nemzeti Hauszmann Tervnek keresztelt program keretében ugyanis Orbán Viktor és a kormány több szereplője is hamarosan a Várba költözik. A legalább 200 milliárd forintos beruházás felelőse L. Simon László, hozzá köthető az a szállóigévé vált kijelentés is a tervről, hogy
Sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni
Múlt héten derült ki, hogy a Nemzeti Hauszmann Terv társadalmi testületének három tagja is lemondott, mert kifogásolták, hogy mennyire horthysta szellemben építik újra a Várat. Lázár Jánosnak írt lemondó levelükben többek között ezt írták:
"Egyenesen bűn a várnegyed és a várpalota egész nemzetet szolgáló, sikeres kulturális-tudományos hasznosításával szemben a kulturális és tudományos intézmények kitelepítése, ellehetetlenítése, és az ide nem való kormányzati funkciók tervezett helyükre telepítése.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 20. vasárnap, 15:23
-
Találatok: 2011
„Alkudj meg. Csak egyszer. Mit számít az? Mindent. A megalkuvás olyan, mint a leszaladt szem a nylonharisnyán. A szem fut tovább – és az ember végül leszaladt szemekből áll." (Galgóczi Erzsébet)
A demokrácia beköszöntével azzal a mámorító illúzióval tegeződtünk össze, hogy ezután mindent a teljesítmény, a rátermettség, a pozitív jellemvonások összessége határoz majd meg. Az idilli hangulat hamar elmúlt, de sokáig nem kellett szembesülnünk azzal, hogy az orrunk előtt szériában törik a gerinc, a politikai elit lassacskán egy roncsderbi résztvevője lesz – élen a hatalom birtokosaival.
Pedig nem lett volna nehéz meghúzni egy józan határt kompromisszum és kollaboráció között. Az alkalmazkodni képtelenek összeférhetetlensége nem téveszthető össze az önfeladás jellemtelenségével.
Azt a folyamatot, amelynek részesei vagyunk, már nem foghatjuk idegen rabigára.
Ne panaszkodjunk, hogy fojtogat a politikai klíma, mert levegő után kapkodva rögtön rádöbben az ember az oxigénhiányra, nem vár, s nem hisz abban, hogy ezt csak képzeli. Sokszor már-már úgy érezzük magunkat, mintha egy fundamentalista országba tévedtünk volna.
Hiába áltatjuk magunkat, hogy minden olyan gyorsan történt. Hogy észre sem vettük, mert mielőtt magára talált volna, szétfoszlott a köztársaság, darabjaira hullt a társadalom. Minden viszonylagos, a mai esetre rácáfol a holnapi, hol föllazulnak, hol merevvé válnak eszmék, értékítéletek – nincs a helyesnek és a helytelennek általánossá tehető ismérve.
Képtelenségeket, valótlanságokat magyaráznak hűvös logikával, pislogunk, hogy ez nem lehet igaz, ilyen nincs, miközben van. A hatalom néhány elénk szórt gesztusára, békülékeny, avagy önkritikus mondatára elbódulunk, úgy elemzünk egy-egy beszédet, mint az esztéta Arany vagy Ady verseit, hogy azután az értelmezéseket kinevesse egy következő tett vagy szózat. A folytonos hátrálás akkor sem kötelező, ha nincs erős ellenpólus. A normalitás megkövetelése, az abnormális néven nevezése még nem lázadás, ha annak veszik is. A verbális vegzatúrának azonnal kiteszi magát egy-egy civil szervezet, szigorúan a szakmáját védő aktivista.
Nem véletlen, hogy kézzel-lábbal elhatárolódik bármiféle politikai szerepvállalástól – csakhogy akár akarja, akár nem, beleszorítják, mert csak így lehet ujjal mutogatni rá. De egyre önleleplezőbbek ezek a trükkök. Azt ugyan nehéz megállapítani, hogy milyen hullámokat vernek a kormányzó pártok háza táján a tiltakozások – mindenesetre fölfedezhető a korábban alig tapasztalt kibeszélés, kiszivárogtatás, konkurenciaharc. Ez, ha nem is rendíti meg az egységet, de szokatlan, zavart okoz.
A kormányos mindenekfölött áll, látszólag nem törődik vele, a menekültválságnak köszönhetően nemzetközi színtereken hasítja most a habokat, de bármikor összevonhatja a szemöldökét. A segédcsapatok instrukciói és a régi reflexek szerint intézik az ügyeket, túl arcátlanul, túl gőgösen, túl árulkodón, mivel az eredmény eddig őket igazolta.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 20. vasárnap, 02:22
-
Találatok: 2140
A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, február 9 és 11 között, 1000 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta a korrupció témájának, és egyes korrupciós, vagy korrupciógyanús ügyek társadalmi megítélését. A megkérdezettek szerint jelenleg a korrupció a hatodik legfontosabb probléma az országban.
Tíz megkérdezettből hat nem tudott érdemben válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a legkorruptabb politikus hazánkban, az érdemben válaszolók többsége is inkább pártokhoz, semmint politikusokhoz köti a korrupciót. A korrupcióvakságra magyarázatot ad hogy a megkérdezettek több mint kétharmada úgy látja, hogy túl sok a korrupciós ügy, és már nem lehet rá figyelni, illetve hogy háromnegyed úgy látja, hogy a korrupciónál vannak ma nagyobb problémák, valamint, hogy a válaszadók fele szerint politikai döntésnél nem veheti figyelembe a korrupciót, mert minden politikus korrupt. Mindazonáltal az egyes korrupciós, vagy korrupciógyanús ügyek ismertsége magas, és az érdemben válaszolók 80-90 százaléka korrupciós ügynek is gondolja őket. Minden harmadik válaszadó úgy gondolja, hogy 2010, a Fidesz kormányzása óta több a korrupció, és csupán fele annyian azt, hogy az előző, MSZP által kormányzott nyolc év alatt - ám még többen, tízből négy válaszadó szerint ugyanolyan mértékű a korrupció mindkét időszakban. A megkérdezettek túlnyomó többsége, majdnem fele szerint elsősorban a sajtó feladata hogy felhívja a választók figyelmét a korrupciós ügyekre, majd a sort az ellenzéki pártok, a civil szervezetek, és az EU követi. A megkérdezettek harmada nem tudta érdemben megválaszolni azt a kérdést, hogy melyik párt tud hitelesen küzdeni a korrupció ellen, míg másik egyharmad szerint egyikük sem hiteles. Azonban, azon kevesek, akik szerint párt hiteles tud lenni ebben, elsősorban a Fideszt, a Jobbikot és az LMP-t tartják alkalmasnak.
A megkérdezettek szerint jelenleg a szegénység (43 százalék), a munkanélküliség (30 százalék), az egészségügy (29 százalék), az oktatás (21 százalék), és a menekültek (17 százalék) ügye után a korrupció a hatodik legfontosabb probléma az országban - a válaszadók 13 százaléka sorolta a három legfontosabb probléma közé. Bár más ügyekben markáns eltérések vannak, egyes pártok szavazói, valamint a bizonytalanok is nagyjából hasonlóan látják fontosnak a korrupció ügyét és a hatodik-nyolcadik helyre rangsorolják. Ez azt mutatja, hogy a választók érzékelik a jelenséget, de különböző okoknál fogva nem tartják különösen fontosnak.
/ publicus.hu/blog
Bővebben ...