- Részletek
-
Készült: 2015. július 16. csütörtök, 20:53
-
Találatok: 3677
Március 26-i számunkban közöltük Mester Ákos Mi lesz? című írását, amely arról szólt, hogy a jelenlegi hatalommal, illetve egy esetleges Fidesz–Jobbik-összekapaszkodással szemben szükségszerűen kialakul egy „érzelmi nagykoalíció”. Az írást vitaindítónak szántuk, és azt kérdeztük a demokratikus oldal politikai elemzőitől, publicistáitól: szerintetek? Eddig Vári György, Csepeli György, Kéri László, Ceglédi Zoltán, Lakner Zoltán, Kovács Zoltán, Révész Sándor, Vásárhelyi Mária, Heller Ágnes, Koltai Tamás, Bolgár György, Szelényi Iván, Ungvári Tamás, Németh Péter, Péterfy Gergely és Kerékgyártó István hozzászólását közöltük.
Tévedés a kialakult politikai helyzetet valamiféle érthetetlen és váratlan torzszülöttként felfogni. Persze torzszülöttnek torzszülött, de sem nem érthetetlen, sem nem váratlan.
A rendszerváltó elit azt ígérte, hogy a demokrácia intézményes eszközei – tehát a jogállamiság, a magántulajdon védelme, a fékek és ellensúlyok, a sajtó, a vallás és a gyülekezés szabadsága – képesek lesznek biztosítani hazánk felzárkózását a nyugati életmódhoz egy emberöltőn belül. A piacgazdaság felszabadítja a társadalom alkotó erejét, és a politikai hatalom által vezérelt gazdaságoknál magasabb életszínvonalat, több szabadságot, egyszóval jobb életet tud biztosítani mindenki számára. Mi, magyarok szinte egybehangzóan azt gondoltuk, hogy végre, annyi sok zsákutca és kudarc után képesek leszünk Szent István álmát megvalósítani. Nem így lett. Felzárkózás helyett inkább további leszakadás, szabadság helyett egy újfajta szorongás, jólét helyett a társadalom többségének nyomorba süllyedése, a Nyugat barátsága és jóindulata helyett az ellenérzés velünk szemben lett a mindennapi magyar valóság.
A legnagyobb tragédia talán mégis az, hogy beletörődünk sikertelenségünkbe, hogy lemondunk reményeinkről, erkölcsi és anyagi igényeinkről, hogy eltűrjük azt a mindennapi megaláztatást, amiben ez a korrupt és igazságtalan világ részesít. Egyszóval, hogy igénytelenek lettünk.
A kudarc keserű csalódottságot hozott, dacot és azok maradéktalan elutasítását, akik demokráciát és felzárkózást ígértek, akik a nyugati életmódot a nyugati intézmények honosításával képzelték el. Minek a szabadság, minek a demokrácia, és legfőképp minek a piacgazdaság, ha mindez csak a nyomort hozza ránk? Miféle világ az, amelyik nem képes megvédeni bennünket a bankok garázdálkodásától, és ráadásul nekik ad igazat? Aláírtad azt a devizaalapú hitelszerződést? Vess magadra! Teljesíts akkor is, ha belepusztulsz, mert ez a demokrácia és a piacgazdaság törvénye.
Teljesen érthető, hogy a csalódott, a kilátástalan életre ítélt társadalmi rétegek azokat hibáztatják, akik egy olyan világot ígértek, amelynek szinte az ellenkezője jött létre. Teljesen érthető, hogy ők most hallani sem akarnak azokról az intézményekről, amelyek az ígért jólét helyett a nyomort és a kilátástalanságot hozták rájuk, azokról, akik – Kopits György szavaival élve – a „fiskális alkoholizmust” a monetáris szadizmussal párosították, akik az éppen rügyezésnek indult kis- és közepes vállalatokat eszement kamatpolitikájukkal letaglózták. Gőgös önbizalmuk messze meghaladta képességüket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 13. hétfő, 19:07
-
Találatok: 1934
Múlt csütörtökön tartotta a Fővárosi Törvényszék a NAV kontra Átlátszó-per második tárgyalási napját. A per tárgyát képező cikkben azt állítottuk, hogy Somos Katalin főigazgató de facto leállított egy áfacsaló hálózat felderítésére irányuló vizsgálatot – tényszerűen nem engedélyezte annak lefolytatását -, ezzel a vizsgálat ellehetetlenült. Holott az érintett cégek egy-két évvel később milliárdos adóhiányt hátrahagyva fantomizálódtak, illetve csődbe mentek. A NAV egymillió forintot követel jóhírneve megsértése miatt. Tanúként idéztettük az érintett ellenőrzési terület két korábbi vezetőjét és magát a sértett főigazgatót – ő azonban nem jelent meg.
A bíróság elsőként Szontaghné dr. Kovács Erzsébetet, az APEH volt szakigazgató-helyettesét hallgatta meg. Szontaghné volt az az első számú vezető, aki megszervezte az adóhatóság hálózatos áfacsalások elleni szervezeti egységét, az ún. központosított ellenőrzési szakterületet.
2004-ben Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz – az új vám- és adószabályok Szontaghné szerint tömegesen vonzották Magyarországra az unióban működő áfacsalásra szakosodott szervezett bűnözői csoportokat. Az APEH azonban sem szervezetileg, sem módszertanilag nem volt felkészült a határokon átnyúló, illetve a hálózatos áfacsalások elleni harcra. 2005-ben javasolták kollégáival egy országos hatáskörű osztály létrehozását, mivel a területi illetékességgel működő főigazgatóságok nem tudtak elég hatékonyan fellépni a több megyében működő, sokszor külföldi kapcsolatokkal operáló mozgékony hálózatokkal szemben.
Sikerült elérniük, hogy a jogszabályi feltételek megteremtése után, 2007 január 1-jén felálljon egy új szervezet az APEH-en belül – ez volt a központosított ellenőrzési szakterület (KESZ). Fél év múlva már egy ütőképes szervezet kergette a nálunk megtelepedett és a hazai fejlesztésű áfacsaló hálózatokat. Az úgynevezett kapcsolódó vizsgálati javaslatok megalapozottságát – a per tárgya egy ilyen kérelem megtagadásával kapcsolatos állításunk – a kockázatelemző részleg vizsgálta meg, majd Szontaghné terjesztette az APEH elnöke elé jóváhagyásra.
(A kapcsolódó vizsgálat azt jelentette, hogy ha egy cégnél zajló ellenőrzés során felmerült a szervezett áfacsalás gyanúja, akkor a KESZ revizorai kérték az ellenőrzés kiterjesztését az adott céggel kapcsolatban álló vállalkozásokra – vagyis a feltételezett áfacsaló láncolatok végigellenőrzésére.)
2010-től megugrott a megtagadások száma
Szontaghné szerint korábban évente mindössze két-három esetben fordult elő, hogy az APEH elnöke megtagadta a vizsgálat megindítását. Varga Mihály egy tavalyi nyilatkozata szerint 2007 és 2012 között az adóhatóság vezetői összesen 71 esetben nem engedélyezték a kapcsolódó vizsgálatot.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 09. csütörtök, 00:30
-
Találatok: 1942
Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva (szokás ilyet mondani, de persze van magyarázat), a magyar társadalom jelentős része érdektelen a politikai gengszterizmussal és korrupcióval szemben.
Amikor – most éppen mindegy, milyen módszertannal, de kétségkívül nem Juhász Péter nyomására – Orbánt a szerepmodell orosz autokrata után a világ (!) második legkorruptabb politikai vezetőjévé választják, és semmilyen más releváns tekintetben nincs az ország a világ élvonalában, és amikor a szubjektív szempontok mellett és a kozmetikázott (vagy, mint a GDP növekedés esetében, nem kellően elemzett, a hiánytartás kapcsán pedig a társadalmi költségekre vak) adatolás is az ország folyamatos lecsúszását támasztja alá, röviden: amikor szegényedünk és strukturális versenyképességünket veszítjük, akkor egy kerítésblabla meg egy görögblabla semmi perc alatt el tudja terelni a sajtómunkások és ennek következtében a magyarok figyelmét a mély társadalmi válságunkról.
Tegnap óta a közérdekű adatokhoz való hozzájutás (magyarán annak megtudása, hogy az én, a te, és a mi pénzünkkel mit kezd Habony, Matolcsy, Orbán, Garancsi, Mészáros, Rogán és több száz más névtelen és illetéktelen) is pimasz elbírálásban részesül, szerintem még ennek a torzó alaptörvénynek is ellentmondóan, és nem reped meg az ország felett az ég. Orbán hű tanácsadói szerint (nyilván hozzá hűek, és nem a magyar nemzethez) Orbán valósítja meg a rendszerváltást. Én már azonban elég öreg vagyok, és emlékszem, hogy kb. az utolsók között lehetett ez a ló, amit akartunk volna. Kétlem, hogy Antall József, Szabad György, Szabó Iván vagy Tölgyessy Péter ezt akarták volna. Az, hogy a politikai család lop, a lekenyerezettek (a “polgárság”) megkajálja a szubtilis udvaronci színvonalú újságírói kérdésekre kifejtett Tellér-Lánczi mítoszokat, majd adókedvezménnyel és exkluzív családtámogatással öblít rá, és közben az ország fele lassan dél-oszét szinten él – hát nem ezt akartuk. De ezt kaptuk, mert úgy látszik, nem akartuk eléggé, amiről azt hittük, hogy akarjuk.
Azt, hogy a pénz legjobb helye az eredeti értelemben vett, öntudatos polgárságnál volna, jól bizonyítja, hogy a rendszer kedvezményezettjei szolidaritási jajszó nélkül elfogadják, a rendszer kárvallottai (a proletárok, ahogy TGM mondaná) pedig jajszó nélkül megválnak tőle kb. azzal a feudális gondolatmenettel övezve, hogy úgyis be kell fizetnünk, attól kezdve nem a mienk. Hát igen, az elmaradt polgárosodás átka. Kérem, az a pénz még akkor is a mienk, amikor a Tiborcz gyerek zsebében van. Csak attól kezdve el vagyon lopva, tetszik tudni. Pont úgy, vagy még úgyabbul, mint amikor átmászik a tolvaj a kerítésen, és meglovasítja a tyúkot. Az miért tűnik fel jobban? Hát azért, mert… és vissza kb. 1550-be, kezdjük újra.
A pénz Magyarországon nem piaci eszköz, hanem az állami tervgazdaságé. Mindenekelőtt természetesen szemléletileg az. Távolról sem úgy van, mint ahogy a balos közgazdászok és filozófusok hiszik á propos görögök, hogy lelketlenségével irányítaná az életünket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 06. hétfő, 08:46
-
Találatok: 1947
Ennek a módosítónak egyértelműen az a célja, hogy a közpénzköltés ne legyen átlátható - állítja Bodoky Tamás a közérdekű adatigénylések újabb korlátozását célzó, ma elfogadni tervezett törvényjavaslatról. A héten negyedik születésnapját ünneplő Átlátszó.hu főszerkesztője szerint a kormányoldalnak az fáj, hogy egyre többen foglalkoznak az állami szervek gazdálkodásával. A retorikai szinten hangoztatott antikorrupciós programok és stratégiák ellenére ugyanis nem érdekelt abban, hogy a közpénzek gyanús, vagy ténylegesen korrupt elköltése nyilvánosságra kerüljön.
Ennek a módosítónak egyértelműen az a célja, hogy a közpénzköltés ne legyen átlátható - állítja Bodoky Tamás a közérdekű adatigénylések újabb korlátozását célzó, ma elfogadni tervezett törvényjavaslatról. A héten negyedik születésnapját ünneplő Átlátszó.hu főszerkesztője szerint a kormányoldalnak az fáj, hogy egyre többen foglalkoznak az állami szervek gazdálkodásával. A retorikai szinten hangoztatott antikorrupciós programok és stratégiák ellenére ugyanis nem érdekelt abban, hogy a közpénzek gyanús, vagy ténylegesen korrupt elköltése nyilvánosságra kerüljön.
- Mennyire átlátszóak a kormány tervei?
- Az információszabadsággal kapcsolatban elég átlátszóak, hiszen 2010 óta most második körben próbálják szűkíteni a törvényi lehetőségeket, hogy az állampolgárok adatot igényelhessenek az állam gazdálkodásáról, működéséről.
- Már az első körben is Lex Átlátszóként szerepelt a közbeszédben a visszaélésszerű adatigénylés jogfogalmát megteremtő törvénymódosítás. Most is nevezhetjük így Trócsányi László igazságügyi miniszter legújabb terveit?
- Azt gondolom, most is részben nekünk szól, igen. Korábban is fölmerült, hogy bizonyos sajtótermékek, amelyek sok adatot igényelnek a közintézményektől, ellenségként tűnnek föl a kormány számára, s állítólag meg is neveztek minket egy-két helyen. Persze nyilván nemcsak mi vagyunk érintettek, vannak más lapok is, amelyek gyakran nyúlnak ehhez az eszközhöz, de mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt megpróbáltuk kinyitni a nagyközönség felé, és az adatigénylő rendszerünkben, a KiMitTud oldalon bárki indíthat adatigényléseket. És jó munkát végeztünk ennek népszerűsítésében, mert egyre több állampolgár él ezzel a jogával, már nem csak profi újságírók használják a közérdekű adatigénylés eszközét. Nem hiszem tehát, hogy itt csak ránk céloznak, jóval inkább mindenkire, aki él a közpénzfelhasználás nyilvánosságát érintő jogával.
- A KiMitTud oldalon már túl vannak az ötezredik adatigénylésen. Vajon a közadatok iránti fokozódó érdeklődés miatt akarják ma sürgősséggel elfogadni a módosítást?
- Nem tudhatjuk, hogy kimondottan a már beadott adatigénylések miatt, vagy esetleg tervezett döntések, titkolni kívánt jövőbeni kormányzati intézkedések miatt lett ilyen sietős, de az biztos, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő alapjog kifejezetten kellemetlen a mostani hatalomnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 05. vasárnap, 00:39
-
Találatok: 1914
Bár csak egy ilyenbe néztem bele, a többiről csupán olvastam és/vagy hallottam valamit, mégis: akik még mindig nem értik, mit jelent Orbániában élni, azoknak bátran ajánlom a lázári „sajtótájékoztatókat”.
Egy ideje minden csütörtökön – a mostani már a 15. volt, és úgy képzeli, hogy 2018-ig folytatja! – megjelenik a Majdnem Mindenért Felelős Miniszter a magyar média illedelmes képviselői előtt, hogy hosszan beszéljen a semmiről, mintha volna valami. Közben selymán mórikálja magát, kedélyesen bizalmaskodik („tudja, Ildikó”…); az „újságírók” pedig „kérdeznek”, mintha volna miről, mintha volna kit – mintha volna értelme…
E „sajtótájékoztatókon” a MMFM olyan hosszan fossa a szót, és olyanokat, hogy a legilledelmesebb kutya is megveszne. Ha másért nem, hát azért, mert a szózuhatag beborítaná, egy idő után nem tudná, mi a faxról is „tájékoztatják” őt, és hogyan szabadulhatna… Ám a magyar újságíró türelmes és készséges, alkalmazkodó fajta; maga is majd olyan terjengősen, a semmibe futón kérdez, ahogy az MMFM „előad”.
És soha nem szól vissza senki: – Mondja, MMFM Úr, miért hazudik olyan nyilvánvalóan? Mondja, MMFM úr, ha már „tájékoztat”, miért nem erről meg erről beszél..? Mondja, MMFM úr, legutóbb mikor süllyedt el – majdnem – szégyenében..?
Most például ilyet is mondott:
Közölte azt is, hogy eddig körülbelül egymillióan küldték vissza a bevándorlásról szóló – július 15-ig meghosszabbított – nemzeti konzultáció kérdőívét, és 800 ezer ív kiértékelése után továbbra is az látszik, hogy a válaszolók döntő többsége határozottan elutasítja az illegális bevándorlást.
Nem tudom, erről kérdeztek-e valamit a médiákok illedelmes képviselői – én megkérdeztem volna: – Nyilván Rákay Philip számolta-számolja a visszaküldött kérdőíveket – de kik „értékelik” és hogyan..?
Aztán:
Az információszabadságról szóló törvény módosításával kapcsolatban arra a kérdésre, hogy miért van szükség a közérdekű adatigénylés fizetőssé tételére, Lázár János azt válaszolta: „mert nem győzzük”, előfordul ugyanis, hogy például egy-egy önkormányzatnak több tízezer oldalt kell lemásolnia. “A visszaéléseket szeretnénk megakadályozni”, nem az információhoz való hozzáférés alapjogát korlátozni – hangsúlyozta.
Nem állítom én, hogy egy ilyen duma után veszett kutyaként kellene harapni – na de azért kicsit ugatni nem ártott volna..! Még akkor is, ha az „illetékesek” végig „konzultáltak” - nemzetileg?- Péterfalvi Attilával.
Vagy itt van példának okádék a tegnapi szövegéből egy másik részlet: ...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 03. péntek, 18:50
-
Találatok: 1835
A napokban olvashattuk a Medián reprezentatív felmérésének eredményét, amely a vasárnapi nyitva tartás társadalmi támogatottságáról mutat valós képet. Az elemzés márciusi és májusi adatokat ismertet, hasonlít össze. Pártszimpátia alapján sorolja be a lakosság véleményére kíváncsi és közérthetően megfogalmazott kérdésre beérkezett válaszokat. Ebből az derül ki, hogy május végén a megkérdezettek 72 százaléka támogatta az üzletek vasárnapi nyitva tartását (ez az érték márciusban „csak” 62 % volt), ami azt jelenti, hogy a társadalom csaknem háromnegyede szívből utálja az értelmetlen vásárlási korlátozást.
A helyzet „fokozódását” hitelesen igazolja, hogy két hónap alatt 45 százalékról 63 százalékra emelkedett azoknak a Fidesz híveknek az aránya is, akik a hét utolsó napján nyitva tartó üzleteket kedvelik. A Jobbik szimpatizánsok szintén a korlátozás nélküli vasárnapi vásárlás pártján állnak: náluk 64 százalékról 78 százalékra növekedett a hétvégi nyitva tartással rokonszenvezők csoportja. Lassan nyugodtan kimondható, hogy egy ország áll szemben a KDNP által kierőszakolt buta törvénnyel és az abból eredő gyakorlattal.
Nem tudom, minek kell történnie ahhoz, hogy az idevonatkozó törvényt megszavazó képviselők közül valaki pánikszerűen felsikoltson: hölgyeim és uraim, ezt a dolgot nagyon elszúrtuk! Változtassunk, de íziben! Az elbukott net-adóval kapcsolatban a miniszterelnök több alkalommal büszkén jegyezte meg, hogy az ugyan elhibázott kezdeményezés volt, de a plebejus kormányzat képes volt gyorsan korrigálni. Most rosszabbul állunk, hiszen a társadalom többsége által gyűlölt és megvetett koncepció már nem a tervasztalon hever, hanem alkalmazott gyakorlatként négy hónapja mérgezi közéletünket és keseríti meg mindennapjainkat. Korlátozza döntési szabadságunkat, önkizsákmányolásra kényszeríti a családi vállalkozókat, tönkreteszi a szezonális bel- és külföldi idegenforgalmat. Az ostoba intézkedés következtében két hónap alatt csaknem 2500 kereskedelmi dolgozó került az utcára, miközben áprilisban (a vasárnapi zárva tartás első teljes hónapjában) rekord túlóramennyiséget - összesen 378 ezer órát - teljesítettek a kereskedelemben dolgozó munkavállalók. A balatoni és a velencei tavi önkormányzatok „térden állva” könyörögtek a gazdasági kormányzatnak, hogy legalább a főszezonban oldják az indokolatlan szigort. Mindenki látja, hogy pénteken–szombaton a Balaton közeli bevásárlóközpontokban elviselhetetlen a zsúfoltság, a hét utolsó napján pedig a családi tulajdonban lévő kis üzletek nem képesek magas szintű kereskedelmi szolgáltatást nyújtani. A feszült helyzet ellenére sincs esélye a konstruktív párbeszédnek, az ésszerű nyitásnak, a szükséges változtatásnak.
Az ismételt nemleges kormányzati válaszok félelmet, konokságot és sértettséget takarnak. A jogalkotók bizonyára attól félnek, hogy gyengének tűnnek és a köznevetség tárgyaivá válnak, ha engednek a racionalitás parancsának és visszavonják a törvényt. Ezért konokul azt hajtogatják, hogy az intézkedés családbarát és kedvezőek a gazdasági hatásai. És sértettek is a nemzetes asszonyok, urak, mert úgy érzik, hogy az őket választó nyomorult nép nem értékeli áldozatos munkájukat és nem képes megérteni a magasztos gondolatokat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. június 29. hétfő, 19:31
-
Találatok: 2088
A 2013-ban indult földbérlet-pályázatok a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében lévő területek esetén sikerültek a leginkább botrányosra. Évtizedek óta a területen gazdálkodó állattartók vesztették el a területeik – és ezzel a megélhetésük – kisebb-nagyobb részét, viszont a hatalom kegyencei gyakran többszáz hektáros uradalmak gazdái lettek.
A néphagyomány a tavasz kezdetét Szent György napjától, április 24-étől számítja: évszázadok óta ekkor hajtották ki a jószágokat a téli szálláshelyekről. Idén április 25-én ünnepelték a Szent György-napi kihajtást. Több tucat hortobágyi gazdának azonban nem volt oka az ünneplésre: a földmutyinak köszönhetően legelő nélkül maradtak, így az állataikat el kell adniuk.
Velük szemben viszont van olyan szerencsés pályázó, aki az egy szem kecskéjét hajtja ki 200 hektár legelőre, de van olyan is, aki a kecskéjét 320 hektár földön legelteti. Igaz, ezen ketten is osztoznak – mármint a kecskén.
Így készült a cikk: Komondorokat uszítottak a földmutyi után nyomozó újságíróra a Hortobágyon
De vannak itt még furcsább történetek: egy gazdának sikerült négy év alatt különböző jogcímeken103 millió forint támogatásra szert tenni, miközben saját bevétele évi nettó 6 – 10 millió forint között mozog. A szerencsés gazdálkodó idősebb Kobza Miklós, Fazekas Sándor miniszter személyi tanácsadójának édesapja. De Kobza szerencséje eltörpül dr. Kun Péter családi vállalkozásának mesébe illő gyarapodása mellett: Kun és családja 2010 óta 470 millió forint támogatáshoz jutott.
Kifizetődő tanácsadói állások
Az ifjabbik Kobza Miklós látványos karriert futott be a Fideszben: a hvg.hu információi szerint főiskolás kora óta, bő tíz éve dolgozik a párt – később a kormány – kommunikációs csapatában. Egy időben tagja volt a miniszterelnök szűkebb beszédírói csapatának, illetve feladata volt Orbán Viktor online népszerűsítése. Újabban fotósként bukkant fel Orbán mellett Kazahsztánban. Kobza húga, Kobza Csilla 2012 óta dolgozik a Miniszterelnökségen, és ma már a lakossági kapcsolattartásért felelős Levelezési Osztályt vezeti.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. június 29. hétfő, 06:12
-
Találatok: 2246
Szinte nincs is korrupció Magyarországon. A bűnügyi statisztika szerint. Az ilyesféle cselekmények száma húsz esztendeje évi ötszáz és ezer között alakult. Egy-két ezrelék az összbűnözésen belül. Igaz, tavaly meghaladta a háromezret. De csupán azért, mert most jelent meg a statisztikában a tízéves nyelvvizsgabotrány összes érintettje, és néhány ember sorozatos, nemzetközi szintű üzérkedése a befolyásával.
Miközben ennyire nincs korrupció a statisztikában, van legalább fél tucat civil szerveződés, amelynek célja e hivatalosan nem létező jelenség elleni fellépés. A Transparency International Magyarország (TI), az Atlatszo.hu, a K-Monitor, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Korrupcióellenes Szövetség mellé beállt az Együtt társelnöke, Juhász Péter által márciusban létrehozott – Majtényi László egykori adatvédelmi biztos nevével fémjelzett – Igazmondó Alapítvány.
– A hatalom rendre olyan döntéseket hoz, amelyek egyértelműen bizonyos gazdasági csoportok érdekeit szolgálják, és azok bizonyosan kifejezik valamiképp a hálájukat a hatalomnak
– állítja Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója. Csókosoknak juttatott trafikok, koncessziós jogok a dohány-nagykereskedelemben vagy a szerencsejáték-üzletben, takarékszövetkezetek államosítása, földügyek, a miniszterelnök barátjának érdekeltségébe tartozó MET Zrt., amely a földgáz sajátos konstrukcióban történő értékesítésén keresett eddig talán százmilliárdot is, a paksi bővítés stb.
Ligeti szerint nem is kell nagyon kutakodni, mert a politika skrupulusok nélkül felfedi a kártyáit. Világossá teszi, hogy mindent akar, és lassan eljutunk odáig, hogy a gazdaság és a korrupció is teljes állami ellenőrzés alatt áll. Az átláthatatlanság, a számonkérhetetlenség a visszaélések melegágya. Nálunk a gazdasági szereplők nem egymással versenyeznek szabályozott, független intézmények által ellenőrzött piacon, hanem előre kiszámíthatatlan feltételek mellett az állam kegyeit kell keresniük.
– A probléma rendszerszintű – fogalmaz Ligeti –, mert azokba a független ellenőrző intézményekbe, amelyek a kormány jogsértő intézkedéseit megakadályozhatnák, a hatalom a saját kádereit ültette. Így lehetett „alaptörvényesen” lenyúlni a háromezermilliárdos magánnyugdíjkasszát, de az sem zavar senkit – legfeljebb a strasbourgi emberi jogi bíróságot és az Európai Unió Bíróságát –, hogy súlyosan alapjogsértő, ha valakit egyik napról a másikra minden ellentételezés nélkül megfosztanak a megélhetését biztosító trafikjától vagy játékgépétől.
A Világgazdasági Fórum tavalyi rangsora szerint a kormányzati politika átláthatóságát tekintve Magyarország a vizsgált 144 ország közül a 119. helyen áll – Algéria és Niger szintjén.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. június 28. vasárnap, 05:39
-
Találatok: 1838
Az van, hogy péntekre virradó éjjel három óra magasságában Orbán Viktor szimbolikusan leigázta Európát. Már ami Európa - pillanatnyi mértékkel mérve - legégetőbb gondját illeti. A bevándorlók-menekültek ügye már nem nyomja gyönge vállunkat. Rácsaptunk az asztalra. Nem lesz befogadási kvóta, sem önkéntes vállalás (vagyis de, csak nem nekünk), Magyarország speciális elbánást kap (senkit nem kell befogadnunk abból a 60 ezer menekültből, akiknek letelepítésében a tagállamok vezetői elvben megegyeztek) és szimbolikus habként a szimbolikus tortán: Európa elismeri, hogy Magyarország különösen nehéz helyzetben van. Pedig én azt hittem, hogy jobban teljesít. Nahát.
A hangzatos győzelem örömére összegezzük, mi történt: kellett egy kerítés, egy tiszavirág életű dublini hiszti, és Orbán győzött Brüsszelben. Persze kellett előzőleg egy nemzeti konzultációból szárba szökkenő gyűlöletplakát-mizéria azért, hogy a 175 km hosszú, 4 méter magas drótháló ötlete ne terméketlen talajra hulljon. Péntekre virradó éjjel 3 óra magasságában pedig azért volt életbevágó leigázni Európát, hogy a mostanában ingatag királyi trónus stabilitása újra megszilárduljon. Más szavakkal: megoldottunk egy problémát, ami ebben az eszmei pillanatban nem akkora probléma, amekkorára felfújtuk (nem azért, mert Európa határain nem lógnak a menekültek, de ebbe most ne menjünk bele, már leírtam korábban, hogy valós problémáról van szó), és sikerült világossá tennünk, hogy mi nem szándékozunk beszállni a közös európai teherviselésbe. Közben azt elfelejtettük mondani, hogy amikor valóban nagy lesz a gebasz a kerítésen innen, ígérjük, nem nyújtjuk feneketlen markunkat, hogy szíveskedjenek segíteni.
Tény és való, hogy Bulgária oldalán ma hajnalban beléptünk az elitklubba. Tettük ezt úgy, és azért, hogy/mert mi nem megoldani akartuk a problémát, hanem megszabadulni tőle. Ezért látszólag úgy tűnhet, hogy az Unió képtelennek bizonyult legnyomorultabb, de legalább kellően arrogáns tagjait (akik nem mellesleg hasítanak a közös jóból rendesen) jól rendre utasítani, és megmutatni nekik hol a helyük. Én is hajlamos voltam a hír olvastán ezt gondolni, de nekifutottam még egyszer. A csatát látszólag megnyertük, de megnyerünk még egy-két ilyen csatát, és tényleg lekapcsolhatjuk a villanyt a disznóólban.
Mert ugyanis, ha péntekre virradó éjjel, úgy értem, hosszú hetek óta nem kivonni akartuk volna magunkat az alól, ami Európának is ugyanúgy púp a hátán, mint nekünk, így kelletlenül bár, de beleáll, és nem a speciális elbánásra feküdtünk volna rá teljes súlyunkkal, akkor talán esélyünk lett volna arra az esetre is úgymond bebiztosítani magunkat, amikor valóban ellepik Magyarországot a bevándorlók. Mert el fogják, és nincs az a kerítés, ami megállítaná őket.
Bővebben ...
