- Részletek
-
Készült: 2015. október 14. szerda, 20:44
-
Találatok: 2038
Ha kevés a gőz a kazánban, a kapitány súlyos dilemma elé kerül, hogyan tudja megoldani, hogy bár a dugattyúk egyre lasabban mozognak, mégis a haladás látszatát keltse. Ilyenkor szokta kiadni a parancsot: Gőzt a hajókürtre!
A ködkürt pedig bánatosan belebőg a hideg, párás levegőbe, melyben a látótávolság ötszáz méter, a hajó pedig a jelenlegi sebessége mellett egy kilométeren belül nem képes megállni.
Így bolyonguk mi a világpolitika Bermuda-háromszögének vízein, a kapitányi hídon a Látnokkal, kinek nem kell sem kompasz, sem térkép, aki távcsövét fordítva illeszti a szeméhez, így vakon bízik benne, hogy a sziklák még nagyon messze vannak, pedig a hajó feneke már recseg-ropog a zátonyon...
Természetesen ez még nem az úgynevezett Hende féle távolbalátási kísérlet, de nem sokkal jobb ez sem...
Kapitányunk persze nem is kapitány, hanem ellentengernagy.
Attól ellen, hogy a józan ész ellen hajózik és tenger nagy a pofája, ami nem lenne baj, ha a gépeket pofázással lehetne hajtani.
Sajnos itt már gép sincs, csak kilencmillió gályarab az evezőknél, meg a kazán, amelyik a ködöt fejleszti és a gőzkürtöt működteti.
Szóval, a gőz a hajókürtre megy, mely - frissen átdizájnolva - formáját tekintve Rogán Tonyára hajzik, akit egy három államtikárból álló állvány tart a hajó fölé, a gözvezeték a hátsójához csatlakozik, a hangot pedig a száján át adja majd, melyből a gályarabok megtudhatják, hogy mecsoda szerencséjük van, hogy a létező világok legjobbikában húzhatják az evezőt .
A hídon pedig a kapitány rángatja a kürt fogantyúját, pillanatnyi hangulatának és távlati céljainak megfelelően.
Búúúú - szól a kürt, Búúúsulj magyar, jön a migráns!
Búúúú- bőgi bele az éjszakába, Búúúkott Gyurcsány, Búúúúkott baloldal, Búúúúkott liberálisok!
A távolból, a hegyoldalakból bánatosan bőg vissza a sok marha, Múúúúúkodik a rendszer!
Persze ne becsüljük le a propaganda szerepét.
Ami igaz - igaz, a baloldal bukásának és az ellenzéki tevékenység fiolyamatos kudarcainak oka a tömegkommunikáció alacsony színvonalában keresendő - többek között.
Amit Orbán felismert, de a demokraták között a legjobbak sem, az, hogy a modern politikai harc leginkább nem az utcákon folyik, hanem a médiában.
Pedig hányszor elmondták, hogy a média a negyedik hatalmi ág, csak éppen némi lenézéssel beszéltek róla, és nem vették mkomolyan saját megállapításaikat.
Ha valamit felrovok a gengszterek hatalomrajutása előtti kurzusnak, hát ez talán az első helyen szerepel.
Hogy engedték kisajátítani a médiumokat, egyiket a másik után, mígnem a végére egy rádió, egy televízió és egy napilap maradt, azokből is egyet megvettek kilóra, a maradék meg úgy üzemel, hogy nem jut el a lakosság egészéhez.
A nép azokat a híreket hallja, melyeket megengednek számára hallani, és lassan már annak sem lehet örülni, hogy a jobboldali médiamunkások többnyire vértehetségtelenek.
Megy az idő. felnőtt egy új nemzedék, mely meglehetősen pragmatikus - ott ír újságot, ahol felületet kap, azt írja, amiért megfizetik, aztán a romkocsnákban, tudatmódosult állapotban magyar BBC-t vizionál, de csak halkan, nehogy elveszítse az állását.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 13. kedd, 22:10
-
Találatok: 2129
A legfrissebb kutatások továbbra is azt mutatják, hogy a magyar lakosság jelentős hányada súlyos anyagi problémákkal néz szembe: milliók nélkülöznek, a szegények aránya pedig nemhogy nem csökkent az elmúlt években, hanem több 100 ezer fővel emelkedett. Ezzel nem szívesen szembesül a kormány, de persze semmi összefüggés nincs ebben és a tényben, hogy a KSH tavaly pénzhiányra hivatkozva nem akarta kiadni a létminimum-adatokat, idén pedig egyszerűen nem is méri őket.
Az egyes magyarországi régiók között óriási különbség van: Az iparosodottabb, fejlettebb, széles körű szolgáltatói szektorral rendelkező régiókban (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Budapest) nemcsak a szegények aránya alacsonyabb, hanem a munkalehetőségek is jóval diverzifikáltabbak, emiatt pedig mind a munkanélküliségi ráta alacsonyabb, mind a bérek jóval magasabbak. Ezzel szemben a többi régiónak jelentős foglalkoztatási és szegénységi problémával kell szembenéznie, így nem véletlen, hogy az alföldi és észak-magyarországi régiók jobbára mindig megtalálhatóak az Európai Unió legszegényebb régiói között.
A hazai körülmények között pedig nem könnyű a szegénység adta csapdahelyzetből kikecmeregni: azok akik szegény, tanulatlan családba születtek nehéz helyzetben lesznek, és akár generációkon keresztül megmaradhat ez a kiszolgáltatott, nagyon nehéz helyzet.
Súlyos anyagi problémák Magyarországon
Magyarországon a társadalom jelentős hányada néz szembe súlyos anyagi problémákkal, a szegények száma pedig több mint 4 millió. Az elmúlt 5 évben a helyzet egyáltalán nem javult, hiszen a kormányzati intézkedések inkább nevezhetőek szegény-ellenesnek, mint szolidárisnak: ha a különböző gazdaság és társadalompolitikai lépéseket összegezni szeretnénk, akkor nyugodt szívvel ki lehet jelenti, hogy a kormány inkább a felső 10-20 százalékot támogatta szemben a maradék 80-90 százalékkal. (Az elmúlt 5 év intézkedései közül egyedül a rezsicsökkentést lehet kiemelni, mint olyan kormányzati intézkedést, ami csekély mértékben javította a szegényebb rétegek anyagi helyzetét.)
Hogy mennyire nehéz a helyzet azt jól jellemzi, hogy a kormány próbál minél kevesebbet beszélni a témáról, és hivatalos statisztikából is egyre kevesebb van: idén a KSH például úgy döntött, hogy nem fogják tovább mérni a létminimumot.
Friss kutatások továbbra is alátámasztják, hogy a magyar háztartások jelentős hányada nélkülöz: az ország egészében a háztartások 37 százaléka számít depriváltnak (szegénynek, kevés jószághoz van hozzáférésük az anyagi helyzet miatt), egyötödük pedig súlyosan depriváltnak, azaz a mindennapi megélhetésre sincs fedezet, a családban a gyermekek pedig ki vannak téve az éhezésnek és egyéb szörnyű körülményeknek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 11. vasárnap, 20:56
-
Találatok: 1977
A nap éppen felkelt. Az ősz csendben megadta magát a télnek, amely a reggeli órákat annektálja elsőként. Didergünk. Egy budai pékség előtt arra várunk, hogy kiadják a tegnapról megmaradt, de még ehető és nem lejárt szavatosságú pékárut. Húsos pizzát, vaníliás süteményt kapunk. Kiss Anikó képzőművész autójában egyre kevesebb a hely: a megtömött zsákok a hátsó ülésen sorakoznak.
– Olyan nagy a szegénység, hogy az országhatár melletti kis faluból akár órákat is vonatoznának a családok a másnapos élelmiszerért. Nagycsaládos vagy fogyatékos jeggyel utaznának. Utazási mizéria – mondja Anikó. Ezeknek az embereknek a szomszéd helységig is nehéz eljutni.
És mesél: – Ismerek egy asszonyt, akinek az unokája a városi kórházban szült. Úgy mentek meglátogatni a nagyszülők, hogy fogalmuk sem volt, hogyan jönnek vissza. Jegy nélkül szálltak vonatra, vállalva a bírságot is, hogy minél előbb odaérjenek. Haza már gyalog mentek. Ötven kilométert gyalogoltak. Az utazási mizériáról jut eszébe, hogy a MÁV nem engedi a lomok szállítását, pedig sok helyen abból bútoroztak, de minek is szállítani, amikor már a lomtalanítás se megengedett.
A mai út Hernádvécsére vezet. A furgon megtelt: nemcsak a tegnapi pékárukkal, hanem bútorokkal, gyerekholmikkal, tartós élelmiszerekkel, lábosokkal, centrifugával. Korábban a szállítás megszervezése jelentette a legnagyobb nehézséget a Szociális Csomagküldő Mozgalom (Szocsoma) életében, hiszen furgon sem volt mindig: ez is része azoknak a felajánlásoknak, amelyek Kiss Anikó mozgalma iránti bizalomból és az internetes aktivitásnak köszönhetően érkeztek.
A Szocsomát ugyanis két dolog tartja életben: a nyomor és a közösségi média.
Úgy kezdődött, hogy Anikó segélykiáltásokra lett figyelmes a Facebookon. Olyan adományokért könyörgő felhívásokkal találkozott, amelyek súlyos nélkülözésről, reménytelen szegénységről, válsághelyzetekről szóltak. Útnak indult, hogy felkeresse a bejegyzések gazdáit. – Így kezdtem két világban élni – idézi fel Anikó, aki a borsodi kis falvakba és cigánytelepekre eljutva döbbent rá arra, hogy az országban két világ létezik párhuzamosan, és ezek teljesen el vannak zárva egymástól.
– Az átlagembereknek nincs világos képük arról, milyen az a másik világ. Nem is gondoltam, mennyire számít a közvetlen tapasztalat. Ha az ember nincs jelen, semmit nem tud a másik világról. Még azt is hiheti, nincs nagy baj Magyarországon. Pedig iszonyú nagy a baj.
A Szocsoma megalapításával valamelyest oldódott Anikóban az a feszültség, amely az első élmények után kerítette hatalmába.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 09. péntek, 23:04
-
Találatok: 2507
„A jobboldalon a gátlástalan csörtetőket nevezik politikusnak” - A jézusi mintát követve igyekszik fellépni az istenkáromló törvények ellen, amelyek szerinte egy szűk kör, esetenként név szerint beazonosítható gazemberek érdekeit szolgálják. Iványi Gábor lelkész úgy érzi, Orbán Viktor vele együtt mindenkit szeretne kitörölni az életéből, aki szabadelvű, szociálisan érzékeny múltjára emlékezteti. A nagy keresztény egyházaknak azt üzente: a hallgatás is lehet durva politizálás.
– Napirenden az egyházi törvény módosítása, valószínű, hogy az ön által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség visszakapja egyházi rangját, megszűnik az évek óta tartó jogfosztott állapot. Győzelem?
– Várjuk meg, mi lesz a vége. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a törvény képes rendezni a helyzetünket. Három kategóriát hoznak létre: vallási egyesületet, nyilvántartott és bejegyzett egyházat. A problémánk az, hogy mi nem újonnan alakult felekezet vagyunk, hanem vissza akarjuk kapni az egyházi státuszunkat, amit több mint harminc év után jogtalanul elvettek tőlünk. Minden törvényi feltételnek megfelelünk. Mégis: ha minden így marad, akkor csak hosszadalmas eljárással tudunk eljutni oda, hogy az egyházi bejegyzésünk valósággá váljon. Attól tartok, a kormánynak rengeteg lehetősége marad, hogy folytassa ellenünk a méltatlan játékát.
– Anyagilag legalább nem jártak rosszul. A strasbourgi bíróság döntése nyomán az állam 1,2 milliárdos kártalanítást és 160 milliós késedelmi kamatot fizet, további százmilliós tételekről még tart az egyezkedés.
– Inkább úgy mondanám, hogy nem jártunk annyira rosszul, mint járhattunk volna. Közel sem kapunk annyi pénzt, amennyi veszteséget az egyházi státuszunk elvétele okozott.
– Iskoláikban háromezer hátrányos helyzetű gyerek tanul, idősotthonaikban és szociális létesítményeikben szintén több ezer rászorulóról gondoskodnak.
– A helyzetünk érzékeltetésére csak annyit mondok, hogy tizennyolc perünk van folyamatban. A főiskolánktól az összes ösztöndíjas férőhelyünket elvették: az egyedüli egyházi felsőoktatási intézmény vagyunk, ahol ez a teológusok képzésére is érvényes. A döntés előtt velünk senki semmiről nem egyeztetett. Azt sem hajlandók tudomásul venni, hogy idősotthonaink egyházi fenntartásban működnek. Ennek az állami normatíva miatt van jelentősége. Kénytelenek voltunk ebben az ügyben is pereket indítani. Az elmúlt három évhez képest kétségtelen könnyebbség, hogy a kártérítésnek köszönhetően most nem kell számolgatnunk, miből fizetjük ki a nálunk dolgozó több mint nyolcszáz ember bérét.
– Eddig miből fizették?
– Isten tudja!
– Konkrétabban?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 07. szerda, 19:02
-
Találatok: 2362
Az állami földek értékesebb felén akar hipersebességgel túladni a kormány. Az egy megyényi terület elárverezésével Orbán a parlamentet is megpróbálja megkerülni, mert a Fidesz frakcióban és a szellemi hátországban sem aratott osztatlan sikert a terv. Az ügylet körül jócskán vannak jogi visszásságok is: a földüggyel foglalkozó szakértők szerint strómanok hálózata által működtetett nagygazdaságok tehetik rá a kezüket az állami földvagyonra.
Magyarország összes területének (9,3 millió hektár) 79,6 százaléka termőföld (7,4 millió ha), 20,4 százaléka pedig művelés alól kivett terület (1,9 millió ha) volt 2011-ben. A termőföldek java része magánkézben volt, az állami tulajdon csupán 11,4 százalékot tett ki, ami 843.600 hektárt jelent. Most ennek közel a felét (45 százalékát), abból is a legértékesebb szántókat akarja eladni, nagyon szoros határidővel a kormányzat.
Az agrárkamarai elnök 500 milliárdról, Lázár János miniszter 300 milliárdról beszélt, amikor az eladásból származó várható összes bevételről kérdezték őket. A kormányzat már régóta készülhet erre a privatizációs hullámra, mivel a 2015-ös és a 2016-os központi költségvetésben is megjelent az akkor még rejtélyes tétel az „egyéb értékesítési és hasznosítási bevételek” soron. Ez a fenti politikusi becsléseknél pontosabb adatot tartalmaz: a két évben összesen 334 milliárd bevétellel számol a kormányzat.
Sokat bukhat vele az állam, de igyekeznek eltitkolni
A tömeges földeladás nem hirtelen ötlettől vezérelt kormányzati lépés: a kabinet már több ülésén is foglalkozott az üggyel egy nyáron született előkészítő dokumentum alapján. Ebben a kiszivárgott döntés-előkészítő anyagban lévő információk alapján lehet arra is következtetni, hogy a kormány szeretné elkerülni a nagy “felhajtást” az ügy körül.
Egyrészt az előkészítő dokumentumban egyértelmű utalás szerepel arra, hogy nem kívánják a vonatkozó törvényi szabályozásokat megváltoztatni azért, hogy ne kerüljön a politikailag kényes téma a parlament elé, inkább csak kormányrendeletek szintjén vezetik be a változtatásokat. Másrészt az Orbán-kabinet jól érzékelhetően, a hivatkozott előterjesztéssel összhangban, most csakis a követő típusú, tárcaközleményekkel operáló kommunikációban bízik, nem verik nagydobra a készülő eladást.
Pedig a földeladást érdekes konstrukció, állami hitel is segíti. A kormányzati szereplők megnyilvánulásai alapján sejthető, hogy az állami tulajdonú és irányítású Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egy olyan konstrukciót dolgoz ki, amelyben a hitel a liciten kialakult végső árhoz fog igazodni. A kölcsön kedvezményes kamatát 2,5 százalékban szeretnék maximalizálni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 07. szerda, 00:07
-
Találatok: 2038
Volt idő, amikor Magyarországnak mosolygós, meleg, nyitott emberarca volt. Mindenre és mindenkire kíváncsi. Szegényekhez szívvel forduló, ember és ember között különbséget nem ismerő, személyes, kedves arc. Őszinte szemek. Értő hallgatás. Szenvedésben megedzett szív. Magyar patrióta. Európai polgár. Magyarország emberarca, első igazi köztársasági elnöke, Göncz Árpád volt.
Szeretett minket és mi is szerettük őt. Érdek nélkül. Csak úgy. Mert ember volt és társaságában valamennyien embernek éreztük magunkat. Előbb volt ember és utána magyar.
De ő mi voltunk és mi ő voltunk. A jobbik énünk. Az a magyar fiatal, aki 1945-ben megpróbált demokráciát csinálni. Az a férfi, aki 1956-ban újra megpróbálta és börtönnel fizetett érte.
Az a tanulékony, minden új iránt fogékony ember, aki tudott államában és társadalmában, kisebbségben, a fojtogató ellenvilágban írni és fordítani. Aki akart és tudott az 1989-es harmadik lehetőséggel élni, és nem visszaélni. Az emberarcú szabadság, egyenlőség és szolidaritás magyar patrióta eszméje és gyakorlata benne testesült meg.
Esterházy Péter (jaj, jaj és még egyszer, jaj!) írta neki, róla 2000-ben: „Egyetlen rímes (rímszerű) szöveggel rendelkezem, a Daisyvel; melynek szereplői közül az államelnökhöz a Kusfürst (basszus) figurája áll a legközelebb, ha. Ő mondja: A szeretet veszélyes, / Édes. / Légy jámbor. / Kormányzáshoz ez jobb. Egy jámbor és differenciálatlan (rímes) gesztust szeretnék tenni – tiszteletem jeléül. A tiszteletem annak a férfinak szól, aki presztízst tudott adni a politikának, aki úgy tudott tekintélyes lenni, hogy nem volt tekintélyelvű. Országom polgáraként köszönettel tartozom ezért, mert hierarchia híján a káosz felé tart minden. Nem áll érdekemben semmi nyikhajnak tartani minden politikust, kizárólag a semmi nyikhajokat."
Plebejus volt minden populizmus nélkül. Liberális volt minden ortodoxia nélkül. Politikus volt minden politikusság nélkül.
Tekintélyes tekintélyelvűség nélkül. Tévedhetett ebben is, abban is, de egész életében a jó oldalon állt. És köztársasági elnökként ő volt a Jó Oldal. Ellentéte mindannak, amit a mai, embertelen és szívtelen Magyarország, a szabadságot és szolidaritást eltemető ország, a Rossz Oldal képe mutat. Rossz arcunk, sötét oldalunk, amikor semmi nyikhajok küszöbre, faluszélre rúgják a szegényt, kerítést húzatnak nyomorult menekültek elé, s nem szégyellnek lopni, csalni, hazudozni. Mivé tettétek az országomat? – kérdezné.
Mostanában gyakran gondolom, hogy ő könyököl ki a kis piros Fiat 500-as ablakán, ő mossa meg az arab kislány lábát, ő mondja az amerikai kongresszusi képviselőknek, hogy sajnos nem tudja velük megenni a díszebédet, mert már elkötelezte magát máshová, és megy el az utca sarkára, majszolni valamit hajléktalanokkal.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 05. hétfő, 22:33
-
Találatok: 1790
A demográfiai problémát nem lehet megoldani tömeges bevándorlással ...
mondta Kövér László.
Nem bevándorlással kell megoldani a népesedési problémákat ...
jelentette ki Orbán Viktor.
Magyarország nem az illegális migrációval kezelné a demográfiai problémákat ...
nyilatkozta Németh Szilárd.
Ebből agyafúrtan arra következtetek, hogy az elkövetkező néhány hét vezérmotívuma a fehér, keresztény faj megvédése, ezen belül természetesen a magyarság megőrzése lesz. Annak a magyarságnak a védelméről nyilatkozik országunk színe-virága, amely magyarságtól éppen a termőföldet óhajtja átjátszani a kormányhoz közel álló/térdelő/fekvő kivételezettek szűk csoportja számára. Természetesen jogszerűen teszik ezt, hiszen a jog egy olyan gumibugyivá nemesült, amit akárhányszor átszabhatnak igény szerint, de ettől függetlenül még így is nyújtható és minden seggre rá lehet húzni.
Annyira megvéd minket hőn imádott ártunk és ormányunk, hogy a végére semmi nem marad a közös vagyonból. Első körben a földbérleteket a csókosokhoz juttatták, most pedig el fogják adni az illegális és szaporodni kész mingránsoktól megvédett emberek közös és talán legértékesebb vagyonát: a termőföldet. Nyilván lesz rá jól hangzó magyarázat, mert például mennyi pénzt kap a földekért az ország! Aha, kap. Egyszer - szemben a földbérlettel - aztán azt a pénzt majd jól beosztja a kormány. Ahogy tette ezt a nyugdíjvagyonnal, amit percek alatt sikerült eltapsolni úgy, hogy közben az államadósság nem csökkent, ellenben az ígéretekkel ellentétben nem vezették egyéni folyószámlára az összeget, viszont kormányhű lapokban napi szinten olvashatunk arról, mennyire felelőtlenek is a magyarok, mert nem gondolnak a jövőre és nem "öngondosokodnak". Hát igen, így kell ezt csinálni! Rendes fajmagyar gondol nyugdíjas éveire és félretesz a bőkezű közmunkásbérből. Aki nem ezt teszi, az majd jól meg fogja szívni. Ők szóltak előre!
De ez most nem téma, mert most védjük a faj tisztaságát. Magyar nőbe magyar spermát! Ameddig a miniszterek elnökének szurkolótábora veszettül helyesel (jelzem: minden rizikó nélkül, mivel elsöprő többségük kora okán már régen nem érintett az ügyben), addig sem foglalkoznak olyasmivel, mint például az ország kirablása. Itt speciel nem a migránsokra fordított rettenetes összegekre gondolok, hanem a "belső munkára."
Mire az Unió megtalálja a migrációs válság kezelésének módját, addigra a nagyon megvédett magyar ember még földönfutó sem lehet, mert nem lesz min futni. Mészáros Lőrinc birtokáról egyenesen Lévai Anikó földjére lépve csak idegen földön járhatunk.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 05. hétfő, 04:59
-
Találatok: 2960
Hol vannak már azok a napok, amikor a Kétfarkú Kutyapárt vicces plakátját nézegettük Felcsúton? Itt hamarosan űrállomás épül, hirdette a fölirat három hónapja, miután az Orbán-kormány teleaggatta olyan marhaságokkal az országot, hogy a bevándorlók elveszik a munkánkat. Ettől a hazugságtól jutottunk odáig, hogy katonák állig fölfegyverkezve masíroznak a bedrótozott déli határ mentén. Az Európa határait foggal-körömmel védő kormányfő segélyosztó feleségéről posztol megejtő képeket a Facebookon: a gyerekek szemében a hála könnycseppjei. Szívember! Dehogy Európa „szörnyetege”!
Azt azért tudni kell, hogy az olykor segélyosztásra „felhasznált” családtag Felcsút legnagyobb földbirtokosa. Ami önmagában még nem baj. De amikor könnybe lábad a szemünk, csak rá kell nézni a stadionos falu földbérleti térképére, ahol minden az évek óta strómanként emlegetett Mészáros Lőrinc és Lévai Anikó (illetve a régi vazallusként működő Flier-család) kezén van. Ez se baj. De volt egy gazda 2011-ben, aki a földhaszonbérleti pályázatok beadása előtt megjósolta, ki és hol kapja meg húszéves bérletre a földeket Felcsúton, a fecnit letétbe helyezte a közjegyzőnél. Ő ugyan hoppon maradt, de a papír nem tévedett.
Ez már baj. A szépemlékű Ferenczi Krisztinával többször jártam a falucskát észak felől övező dombháton, ott is minden az Orbán-családé, beleértve a Habsburg József főherceg által épített majorságot, a malmot, a szerencsétlenül járt, fura balesetben elhunyt juhász, Váradi András egykori lakóhelyét, Göbölpusztát is. „Ne gyertek ide!” – sziszegte Orbán a menekültválság begyűrűzése előtt, hátha meghallják a törökországi menekülttáborokban sínylődő szír menekültek. – Ide se gyertek! – mondhatná Felcsúton is, hogy ki ne derüljön, mi történt ott. Mert azért tudunk olyan felcsúti vállalkozóról, aki amiatt őrlődött föl, hogy ellent mert mondani a falut uraló klánnak. Amikor eltemették, rögtön jelentkezett vevő a korábban fényesen termelő cégre. Helyből.
Lesz kisvonat is, amely az Ausztriából származó hajlított faszerkezettel készült stadiontól viszi majd a turisztokat a szintén az udvariak kezén lévő arborétumig. Útközben mindenki hálát adhat Kelet-Európa védőszentjének a sok jótéteményért. Látogatókból nincs hiány, az utazók már ma is gyakran megcsodálják a birodalom legszebb gyémántját, a parasztházat, amelynek ablakából a stadionra lehet látni. Az akadémia völgyben elterülő pályái is a klán földbirtokain nyugszanak. Minden Orbánéké, ameddig a szem ellát.
Orbán Viktornak az elmúlt három hónapban elkövetett tettei egyébként azt igazolják, hogy az űrállomás megépült. Cikázik és röpköd a vezető, ledarálja szomszédait, temeti az öreg Európát, „forró kutyát” eszik New Yorkban, pendlizik az ENSZ-közgyűlésen. A magam részéről csak azt sajnálom, hogy az Obama házaspárral készült közös fotón nincs rajta gumicsizma. A víz- és népár ellen emberfeletti küzdelmet folytató magyar hérosz imázsát ez adná vissza a legjobban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. október 03. szombat, 20:47
-
Találatok: 2162
Úgy vonul végig a degeneráltság sivatagos hazánkon, mint egy jókedélyű homokvihar. Amióta a NER-ben élünk, csökkent értelműnek lenni nem terhelt állapot, egyenesen követelmény, sőt, ihletett pillanatokban gyümölcsöző befektetés. Voltaképp ez a jövő, így képzeli a rezsim, amely tudást nem igazán akar adni a rabszolgáknak, nevelést, mindennapos tornázást és permanens nótázást viszont igen, tizenhat éves korig. Aztán jöhet az árkok vakarászása közmunkában.
Az elbutítás első eredményei már mutatkoznak. Ahogyan a józanul gondolkozók java része menekült lesz Londonban, úgy üli torát egyre markánsabban a kerítéseken belül a demencia. Ferenc pápa nem jön el mihozzánk. A város, ahol élek, Szent Mártonba ájult bele, jövőre egy egész évet szentel neki, mert a legendárium szerint itt bujkált a későbbi tours-i püspök a disznóólban. Mindez az élmény elég az egyháznak, hogy csinn bumm cirkuszt celebráljon, ami előadáshoz az állam nyolcmilliárd forintot ad, ha már kenyeret nem tud.
Nem leplezetten azzal a szándékkal fektet a pörformanszba az elnyomó alakulat, hogy a katolikus, meg az azon kívüli világ ide figyeljen. Ehhöz akarták megnyerni Jézus földi helytartóját díszletnek, ő meg beleköpött a levesbe, mert nem akar drótkerítésen belülre kerülni, inkább simogat a trónusnál kéretlenül megjelenő gyermekbuksikat, mint emlékezhetünk. A mi, testnevelésen szocializálódott jó katolikusaink emiatt kitagadnák őt az egyház kebeléből. Embernek lenni ebben a közegben felér egy istentagadással.
Szemlézgetem, olvasgatom a csökkent tudatú kommentelőket az ügy kapcsán, akik elsöprő többséggel fogalmazzák meg az ítéletet, amelynek sommázata: Ferenc örüljön, hogy még nem rúgták ki a Vatikánból. Ez megy itt, így iramlanak örök éjszakák, amelyet alakítgat nem csak egyetlenünk, hanem a szintén degenerált magyar szolgalelkű püspöki kar is. Szítják a tüzet lankadatlanul, áldoznak a hülyék oltárán, hacsak nem a misebor volt éppen sok. Ezt kell tételeznünk ugyanis egynémely megnyilvánulás után.
Ferenc még régebben felszólította a magyar plébániákat, hogy fogadjanak be egy-egy menekült családot, a mi lilaruhásaink pedig fölemelték középső ujjukat, és magasra tartották. Mondogatják azt a mantrát, amelyet pénteken reggel a Kossuth rádióban hallhatni. Az is egy mise a maga módján a hívőknek, s mint kitetszik, papjaink, legalábbis azok, akik a létrán följebb ücsörögve zabálják a bélszínt, a világi hatalomnak hódolnak inkább. Például Kiss-Rigó László szegedi püspök úgy nyilatkozott: Ferenc pápának fogalma sincs a magyar helyzetről, itt nem bevándorlás, hanem invázió zajlik.
Egyetlenünk se mondhatta volna szebben, de hát mit is tehetnénk az ordításon kívül? Nem sokat. Ez maradt mára, meg az Ottó, a TóthOttó. Gondolkodni egyáltalán nem kifizetődő foglalatosság minálunk. Míg az egyszerűek a primitívségbe ájulnak bele trombitaszóra mint a föntiekből kitetszik, a debilekből meg ügyvezetők lesznek, és ez nem vicc.
Bővebben ...
