- Részletek
-
Készült: 2014. augusztus 11. hétfő, 09:28
-
Találatok: 1600
Ma délelőtt a Vasárnapi Hírek print-kiadásában olvastam Lengyel László eme kitűnő írását. A jegyzet még nincs kint a hálón, ezért most heroikus munkával, manuálisan fogom átschmittelni az oldalamra. (Bocsika az esetleges elírásokért!)
Lengyel László: A szabadság fantomja
Amikor 1990 júliusában, az erdélyi Bálványos hegyoldalán Litván György, Norman Stone és Schöpflin György társaságában, beszédeinkkel megalapítottuk a Bálványosi Szabadegyetemet, álmomban sem jutott eszembe, hogy 2014 júliusában itt hangzik majd el egy magyar miniszterelnök szájából a liberális demokrácia végbúcsúztatója. Felkérőnk, a liberális Fidesz nemzetpolitikai képviselője arra kért akkor minket, hogy tartanánk-e előadást az összegyűlt erdélyi fiataloknak az “Átmenet a diktatúrából a demokráciába” című nyári táborban. A mostani tábor talán az “Átmenet a demokráciából a diktatúrába” címet viselhette volna.
Nem tudom, hogy miért szegény Bálványosnak, a jobb sorsra érdemes Erdélynek jutott az a kényelmetlen megtiszteltetés, hogy Orbán Viktor itt szereti kinyilatkoztatni a világról alkotott nézeteit. E gondolatnak többnyire semmi köze Erdélyhez, nem az ott ülőkről, nem az ott ülőknek, hanem a magyarországi nagyközönségnek és a világegyetemnek szólnak.
Sajnálom e próbáért az erdélyieket. A magyar miniszterelnök kockázat nélkül beszél veszélyes ostobaságokat. Hallgatói viszont kockáztatnak. Orbán eljön. Az erdélyi magyarok maradnak. És ha a románok (kormány, helyi hatóság, titkosszolgálat, milícia, társadalom) komolyan veszik, amit Orbán mond, ne adj’ Isten a román miniszterelnök románul mondja el szó szerint Orbán beszédét a nemzetek könyörtelen versenyéről, a központostó nemzetállam igényéről, az idegen érdekeket képviselő civil szervezetekről, akkor az erdélyi magyar intézmények és a benne élők ugyancsak rosszul járnak. Paradox módon a központosító román nemzetállammal szemben az európai liberális demokrata modell az egyetlen védelmező, mert ha a románok megvalósítanák Orbán modelljét, akkor nem hogy autonómia, de kő kövön nem maradna.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. augusztus 08. péntek, 19:44
-
Találatok: 1615
Kérem, én most értettem meg. Eddig sötétben botorkáltam, tévelyegtem, de most már minden világos. Ez a világ köd és pára, látomások és kimérák vad dzsungele, minden csak látszat, és a valóságban én nem tudok angolul. Sem. A miniszterelnök és az alkalmazottai tudnak, én nem. Akkor sem, ha napokat beszélgetek át angol emberekkel Shakespeare nyelvén, és kölcsönösen megértjük egymást. Így már minden világos: két angol nyelv van. Ahogy két magyar nyelv is. A Miniszterelnökségen és az MTI-nél a korszerű újangolt és újmagyart újbeszélik, mi, pórok a régit használjuk. Ez okozza a félreértéseket.
És még én kritizáltam a távirati irodát, holott csak korszerűsítették, áramvonalasították a nyugati lapok írásait. Lefaragták belőlük, ami kilógott, ugyebár. De mindenre magyarázatot ad a tegnap kipattant fordítási ügy – a tusványosi beszéd hivatalos angol változatában, mint az Index felfedezte, nem szerepel az „illiberális” kifejezés. Más eltérések is vannak az angol és a magyar verzió között, de ez a legfontosabb. Eltűnt a gyanús szó, mint bolygó hollandi a Spitzbergák ködében. Hát, nem hiába tartja fenn a kormány a Nyelvstratégiai Intézetet, amiről nem tudtuk megmondani, mivel foglalkozik – ez lehet a dolga, ez lehet a nyelvstratégia. Ez az angol fordítás mindent megváltoztat, az nekünk, mint a Rosette-i kő az egyiptológiának, ezzel a kezünkben kell majd értelmezni a hivatalos híreket, nyilatkozatokat. Végre, tegyem hozzá, mert a legtöbbjéről már azt hittem utóbbi időben, hogy egy második világháborús német Enigmával vannak sifrírozva, amit egy, a Balatonban elsüllyedt tengeralattjáró fedélzetéről mentettek ki.
Világos. Az újangolban nem létezik az „illiberális” kifejezés. Az újmagyarban igen, de tudjuk, hogy az újmagyar roppant árnyalt nyelv, melyen minden szónak tizennyolc különböző értelme van, érdektől függően, szemben a kínaival, ahol a hangsúlytól és a hangmagasságtól függ a jelentés. Sajnos, az újangol nyelvet a Brit Nemzetközösség polgárai képtelenek voltak mindezidáig megtanulni, ahogy nekünk is gondjaink vannak az újmagyarral, de sebaj. Népszerűsíteni kell ezt a szép nyelvet. Írjuk át például az avoni hattyú, a Halhatatlan Bárd drámáit újmagyarra és újangolra, tegyük közzé széles körben, és biztos a siker.
Ott van rögtön a Macbeth. Szó nem lehet arról, hogy egy őrült zsarnok orvul megöli hűbérurát, elragadja a koronát, mindenkit lemészárol, és csak akkor ér véget a rémálom, mikor a birnami erdő a hegyfokra ér, mert csak az győzheti le, aki nem született. Ezek, kérem, liberális zagyvaságok, kifejezetten szabadkőműves mellékízzel. Hogy írná az MTI?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. augusztus 08. péntek, 09:58
-
Találatok: 1495
Újabb, 700–900 milliárd forintos számlát nyújtott be a kormány a bankoknak. Bár ezt most nem a maga céljaira fordítja, mint a bankadót, hanem az ügyfelek kárpótlására, de szintén erőpozícióból teszi, hasonlóképpen a három éve megszavazott kedvezményes végtörlesztéshez. A júliusi devizahiteles törvény miatt így 2000 milliárd forint közelébe emelkedik a hitelválságot követően a magyar bankokra kirótt extrasarc.
A pluszteher különböző tételeit más és más indokkal rótták ki. Az eddigi 1200 milliárd forint háromnegyedét különadó és tranzakciós illeték formájában szedte be a kormány, különösebb indoklás nélkül, pusztán az adóbevételek növelése céljából. A hitelválság csak ürügyként szolgált, hiszen az eddig elvont különadóból szinte semmit sem fordítottak bankmentésre, és a jövőbeli esetleges csődökre sem tartalékoltak belőle. Az ilyen célt szolgáló bankszanálási mentőalap létesítésére is csak most hoztak törvényt, ám a kormány abba folyat át pénzt a válságadónak titulált, máig változatlan összegben szedett különadóból. Holott ebből egyetlen év alatt befolyik az a 130 milliárd forint, amennyit a bankoknak tíz év alatt kell betenniük a mentőalapba.
A Kúria határozatára hivatkozva most júliusban megalkotott „devizahiteles” törvény már nem az állam adóéhségét szándékozik csillapítani, hanem az árfolyamrés, valamint az egyoldalú szerződésmódosítások miatt károsult adósoknak nyújtat kompenzációt a bankokkal. A 2011-es végtörlesztési törvénnyel és az árfolyamgát intézményével előidézett mintegy 300 milliárd forintos banki veszteséget viszont most sem kívánja kompenzálni a kormány, holott a Kúria határozata értelmében a devizaadósok árfolyamvesztesége jogosan terhelte az adósokat.
Úgy látszik, a jogorvoslat csak egy irányban működik. A jogállam pedig sehogy, hiszen mind az árfolyamrés, mind az egyoldalú szerződésmódosítások okozta károkat visszamenőleges hatállyal, 2004 májusáig kell a bankoknak megtéríteniük. Holott a hitelintézeti törvény csak 2010-től írja elő, hogy a devizaalapú hitelek adósainak a mindenkori középárfolyamon kell teljesíteniük a törlesztést. Az általános szerződési feltételek „tisztességes” módosítás során követendő elveket pedig csak a Kúria 2012. évi határozata fogalmazta meg tételesen, és csak a 2014-től hatályos új hitelintézeti törvénybe épültek be.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. augusztus 07. csütörtök, 19:15
-
Találatok: 1637
Legalábbis Rétvári Bence államtitkár szerint. Elképzelhető, hogy kormányzati teendői miatt nem értesült az U19-es válogatott Ausztriától és Portugáliától elszenvedett megalázó vereségeire, mivel le bírta írni röhögés nélkül: "a hazai utánpótlás-nevelés rendszere sikeres".
Az Együtt-PM - hivatalosan független - országgyűlési képviselője érdeklődött meglehetős visszafogottsággal a fociakadémiák állami támogatásáról és sikerességükről. Az apropót a sajtóban már bemutatott, egy belga audit-cég, a Double Pass által végzett átvilágítás eredménye szolgáltatta - részben. (A médiumokban az átvilágítás eredménye éppen az osztrákok ellen elszenvedett 3-1-es vereség után és a portugáloktól kapott hatos előtt látott napvilágot.)
A belgák átvilágítási anyagában olyan megállapítások szerepelnek, miszerint: egyszemélyi vezetők hoznak stratégiai döntéseket; ismeretlen a szakmai testületek koncepciója; ritkán világosak a konkrét edzéscélok; nincsenek speciális edzők; nem jól alkalmazzák a terheléses vizsgálatokat; az akadémiák bevételei és kiadásai átláthatatlanok. A kritikákra reagálva a Magyar Labdarúgó Szövetség kijelentette: szeptembertől javítják ki a rendszer hibáit az átvilágítás eredményeinek tükrében.
Mindezek után az ellenzéki képviselő arra volt kíváncsi: mennyi adóforint kerül a akadémiákra?
Rétvári Bence, az emberi erőforrások minisztériumának államtitkára válaszában kijelentette: A hazai utánpótlás-nevelés rendszere sikeres, az akadémiai program létjogosultságát semmi nem kérdőjelezi meg. Ha valami csoda folytán képesek vagyunk túljutni ezen a kijelentésen, akkor az államtitkári választ tovább olvasva, ezzel találkozunk: 2014-ben а Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) részére az Akadémiai Program működtetésének érdekében 1 .550 .000.000 Ft támogatást biztosítottunk az Országos sportági szakszövetségek akadémia rendszerének kialakításával, továbbá az MLSZ utánpótlás-neveléssel összefüggő feladatainak támogatása jogcímcsoport terhére . Az összegből az MLSZ összesen 15 labdarúgó akadémiát támogat. Vagyis a költségvetés csak a remekül szereplő utánpótlásra költött idén másfél milliárd forintot. Emellett a társasági adóból a focira (általában a Felcsútnak) felajánlott összegről még nincs pontos kimutatás, de tavaly meghaladta a 29 milliárd forintot az az összeg, amelyet a vállalatok inkább a focistáknak adtak, mint a költségvetésnek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. augusztus 07. csütörtök, 03:30
-
Találatok: 1605
Érpatakon egy polgármesternek látszó élőlény megtapossa az izraeli zászlót, valamint felakasztatja a közel-keleti ország miniszterelnökét, és államfőjét, szimbolizáló bábukat.
A magyar politikai elitnek az a része, amely kormányerőnek mondható, hallgat. Nem szólal meg sem a miniszterelnök, sem az államfő. Egy nappal később a külügyminisztérium közleményt ad ki, ebből megtudhatjuk, hogy meg vannak döbbenve.
Navracsics Tibor tehát megdöbbent, és jó okunk van feltételezni, hogy kijelölt utódja, Szijjártó Péter pedig, le van taglózva. (Martonyi János, mindkettőjük elődje, nyilván maga alatt van.)
Megdöbbenésben jók vagyunk - ipari-agrár-megdöbbent országgá lettünk.
Mindeközben Orbanisztán miniszterelnöke eltűnt. Tusványos óta nem hallani róla, nyilvános helyen nem látta senki, szokásos pénteki rádióinterjúja elmaradt.
Reméljük, nem esett baja.
A család helyében azért aggódnánk.
Balog Zoltán sok mindenért felelős miniszter a roma holokauszt évfordulóján azt mondta, hogy Magyarországról nem deportáltak romákat a haláltáborokba. Holott minden történelmi kutatás, valamint az áldozatok hozzátartozói és a túlélők ennek az ellenkezőjét bizonyítják.
A politikai elitnek az a része, mely kormányerőnek mondható, hallgat. Aki mégis megszólal, magyarázza a bizonyítványt. Hogy a miniszter nem is azt mondta, és főleg nem úgy gondolta. És hogy nem neki kell szégyenkeznie a szégyenletes mondatért, hanem azoknak, akik őt most bírálják emiatt.
Néhány nap múlva Balog Zoltán bevallja, hogy hibásan fogalmazott. Azok, akik korábban azt mondták, hogy nem azt mondta, amit mondott, most hallgatnak.
Hallgat az államfő, aki pedig valóban szépen beszélt a roma holokauszt kapcsán. És hallgat a miniszterelnök - igaz, ő a roma holokausztról sem mondott semmit.
/ fsp
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. augusztus 06. szerda, 12:03
-
Találatok: 1521
A 2010-es kormányváltás óta a két Orbán-kormány már összesen 500 milliárd forintot költött a tartalékból - számolta ki a Policy Agenda. A mindenkori költségvetés egyik kevéssé átlátható eleme a költségvetési tartalék. A 2010-es kormányváltás óta mintegy 500 milliárd forintról döntött a kabinet egyszerű kormány határozatokban. Ekkora összeg volt ugyanis az úgynevezett általános tartalék, vagy újabb nevén "rendkívüli kormányzati intézkedésekre" szolgáló tartalék.
Ezt a pénzt elvileg a törvény szerint az év közben meghozott kormányzati döntésekből következő feladatok finanszírozására és az előirányzott, de elháríthatatlan okok miatt elmaradó költségvetési bevételek pótlására kell/lehet felhasználni. Azaz ez egy igazán szabad kassza, amelyből a rossz költségvetés tervezési lyukait, és a politikai célú kezdeményezéseket is lehet finanszírozni.
A Policy Agenda összesítése szerint a ciklus első felében még csak mérsékelten költött ebből a tartalékból a kormány, de 2013-ra már 123 milliárd forintról hoztak döntést egyetlen év alatt. Ez az összeg, összehasonlítva a 2006 januárja és 2010 májusa közötti időszak e célú kiadásaival, amikor összesen 197 milliárd forintot költöttek el ilyen módon, akkor látható, hogy az Orbán-kormány előszeretettel osztogatott pénzt ebből a külön kasszából.
Elköltött milliárdok* (2010. június-2014. augusztus)
| Év |
Milliárd forint |
| 2010. VI-XII. |
97,2 |
| 2011. I-XII. |
93,7 |
| 2012. I-XII. |
102,3 |
| 2013. I-XII. |
124,8 |
| 2014. I-VIII. |
79,6 |
| Összesen |
497,6 |
| * kormányzati általános tartalék/rendkívüli kormányzati intézkedések |
| Forrás: Policy Agenda |
A legtöbbet a rendőrség kapta
A tartalékból kapott pénzekből 2010 óta a legtöbbet a Belügyminisztérium kapta, 81,5 milliárd forint értékben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. augusztus 06. szerda, 04:48
-
Találatok: 1341
A tavaszi éledezés után immáron harmadik hónapja lassul a kiskereskedelmi forgalom bővülése Magyarországon – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) most közzétett júniusi előzetes adataiból, amiből az is kitűnik, hogy immáron a korábban jól teljesítő iparcikkeknél is visszaestek a vásárlások.
Eszerint az élelmiszer-forgalom júniusban 0,7 százalékkal, míg az iparcikkek eladása 0,5 százalékkal bővült a gyenge tavalyi évhez képest. Ráadásul a halovány, 0,7 százalékos élelmiszer-forgalmi eredmény is csak úgy jött össze, hogy hozzászámolták a trafikok becsült forgalmát, anélkül viszont súlyos mínuszban lenne az élelmiszer-fogyasztás. (A részletes adatot erről még nem tette közzé a KSH.)
Az "élelmiszer" kategória összesített számába ugyanis a tényleges élelmiszerek mellett beletartoznak a szakboltok, így a trafikok forgalma is. A korábbi hónapokban a 3, majd 2 százalékos bővülés csak a nemzeti trafikok forgalmának volt köszönhető, mivel - mint az a részletes adatokból kiderült - már akkor is súlyos mértékben, 4-5 százalékokkal esett az élelmiszer-fogyasztás. Így könnyen lehet, hogy a mostani gyengébb eredmény mögött az élelmiszer-fogyasztás még nagyobb mértékben esett, mint korábban.
A KSH – illetve vélhetőleg a kormányzati kommunikáció – hangsúlyozza: nőtt a kiskereskedelmi forgalom júniusban. Ez azonban - mint azt sokszor megírtuk – nem, illetve csak papíron igaz.
Tavaly ősz óta ugyanis a KSH a korábbi becslése helyett a dohányboltok online kasszáiból származó tényleges forgalmat használja. Mivel korábban a dohánypiac a KSH becsléséhez képest 30 százalékkal nagyobb volt – ekkora volt az akkori trafikok, dohányeladóhelyeken a szürkeáru aránya –, így az online adatszolgáltatás miatt ősztől ez a többlet hirtelen megjelent a kiskereskedelmi forgalmi mutatóban, fiktív bővülést produkálva.
Bár a KSH minden alkalommal leírja, hogy a korábbi adatokat nem lehet összehasonlítani az ősz óta érkező adatokkal, ez a hivatalt és a kormányzatot sem igazán zavarja abban, hogy ezt a nem létező növekedést valós piacbővülésként állítsa be.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. augusztus 05. kedd, 18:08
-
Találatok: 1478
Kevesen voltunk még miniszterelnökök, de mindannyian el tudjuk képzelni, mekkora teher és felelősség egy ország irányítása. Tengernyi munkával jár: egy ország jövőjét kell felvázolni, jelenét kell színessé festeni, múltját kell átírni. Ráadásul óriási összegekről kell dönteni és sok a barát, sok az éhes száj, amelyek mind-mind ott tülekednek, mind-mind jó falatra vágynak. Érthető, ha a kormányzó saját lelkészt alkalmaz, aki bármikor a segítségére siethet, akinek bármikor kiöntheti a lelkét, ha a vállát nyomó kőszikla túl nehéznek bizonyul. Nekünk is nagy kő esett le a szívünkről, mikor a pap miniszteri állást kapott.
A kormányzó bölcs döntése alapján, nem is bízhatta meg mással, mint az emberi erőforrás miniszteri posztjával, hiszen ki állhat közelebb az emberek lelkivilágához, ki értheti jobban az emberek minden búját-bánatát, mint egy mélyen érző református pap.
Végtelen humánumáról tanúskodott a tavaly karácsony előtti gesztusa is, amikor negyven mélyszegénységben élő gyereket hívott luxusvacsorára a Hilton szállóba. A lelkész-miniszter kitett magáért, fejedelmi fogásokat kínált fel a húst talán még sosem látott, nélkülöző gyerekeknek. Volt ott liba erőleves zöldséggel, lúdgége tésztában, csirkemell-filé calvadossal ízesített gombamártással, körítésnek zöldséges lasagne, brokkolirózsa és párolt rizs, desszertnek pedig joghurt torta eper öntettel. Hát van ennél finomabb? S miután a gyerekek életükben először jól laktak, a lelkész pedig sikeresen megtisztította a lelkiismeretét – ha van neki –, visszalökte őket a nyomorba, az éhezésbe. Felejthetetlen jótétemény volt, senki sem vitathatja.
Tegnap, 2014. augusztus 3-án, a tíz éve az arcára fagyott kenetteljes mosollyal, a lelkész-miniszter úgy nyilatkozott, hogy „Magyarországról nem deportáltak romákat, őket Ausztriából vitték el”. Most tartsunk egy kis szünetet.
Felmerül a kérdés, vajon hogyan kerültek Ausztriába? Netán az Orient expresszel utaztak az osztrák határig, hogy onnan vigyék őket a megsemmisítő táborokba? Vagy miként jutottak Ausztriába? És miért? És létezett-e Ausztria 1944-ben? És egyáltalán.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. augusztus 04. hétfő, 23:02
-
Találatok: 1776
Amilyennek Orosz Mihály Zoltán, Érpatak elmebeteg polgármestere látszik a keményen orbanista, budai luxus kerületekből, pont olyannak tetszik a szociopata Orbán Viktor, a keményen atlantista és liberális demokrata országokból nézvést. Ezt jó lenne, ha mindenki tudomásul venné és végre tenne is annak érdekében, hogy ne kölljön szégyenkeznünk!
Nem is tudom hányszor fordult elő, hogy orbánhívő ismerőseim feltették nekem azt az álnaív kérdést, hogy “Ugyan mi a baja a Nyugatnak Orbánnal?“. Ugyan miért baj az, hogy a miniszterelnök nem hajlandó szolgai módon másolni a brüsszeli íróasztalok mögött kitalált modelleket? Miért baj az, hogy elsősorban a magyar érdekeket szolgálva építi az ország külkapcsolatait és nem úgy, ahogyan az Washingtonnak tetszik? Miért nem lehet tudomásul venni és tolerálni, hogy Orbán a honi sajátosságokhoz alkalmazkodó úton akarja kivezetni az országot a válságból, s mindehhez igen erős választói felhatalmazása is van?!
Ezeknek a “jóembereknek” elébb megpróbáltam elmagyarázni, hogy azok a bizonyos “íróasztal mögött kitalált modellek” a valóságban is létező, ráadásul nagyon is működőképes állam- és gazdaságirányítási szisztémák, amit mi sem bizonyít jobban, mint például a német és magyar életszínvonal, a hétköznapok élhetősége közötti, ordítóan nagy különbség. Azt, hogy ebből egyenesen következik: nem a Berdimuhammedov/Nazarbajev/Alijev-féle véreskezű, korrupt diktatúrákkal köll keresgélni a külkapcsolatokat (utóbbinak szégyen szemre még egy baltásgyilkost is kiadni!). Azt, hogy aki valóban az ország érdekeit tartja szeme előtt, az nem köt a magyarokat energetikailag és pénzügyileg évtizedekre kiszolgáltatottá tévő üzletet (Paks-II.) egy olyan állammal (Oroszország), mely csak azért tör rá fegyveresen a szomszédjára (Ukrajna), szakít ki belőle területet (holott négy nemzetközi egyezményben is vállalta annak integritásának tiszteletben tartását!), mert az, saját érdekei ellenében, nem hajlandó támogatni/kiszolgálni őt neoimperialista törekvéseiben.
Megpróbáltam elmagyarázni azt is, hogy semmiféleképpen nem szolgálhatja az ország érdekeit egy olyan kormány, amelyik becstelenül viselkedik. Egy olyan kormány, amelyik bár tiszteletet és a “járó” pénzt követeli az országnak, de notoriusan és szándékosan szegi meg az írott (és aláírott) nemzetközi egyezményeket (pl. az uniós “Csatlakozási Szerződés“), az adott szavait. Egy olyan kormány, melynek feje Brüsszelben és Berlinben alázatos farkcsóválással veszi tudomásul az intelmeket és tesz istenbizony-ígéreteket, osztán Budapesten meg pöffeszkedve terjeszti Szövetségeseinkről(!) a legótvarosabb hazugságokat, s teszi annak pontosan az ellenkezőjét, amit egyébként megfogadott. (Az “erős választói felhatalmazás” kérdéséről is voltak megállapításaim, ámde Április Hatodika után ilyesmiről már nem lehet beszélni!)
Bővebben ...
