- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 16. vasárnap, 08:46
-
Találatok: 3716
Nézzük az adatokat. Nem azért, mintha nem hinnék a kormánynak, azon belül is a végtelenül okos és tehetséges Németh Szilárdnak. Inkább csak úgy, játékból. Hogy jobban alá lehessen támasztani azt a grandiózus fejlődést, amit a rezsibiztos úr hatékony közreműködésével megélhettünk az elmúlt 5 évben.
“2002-2010 között a Gyurcsány-Bajnai-kormányok tizenötször adtak engedélyt földgáz és villamos energia árát emelésére. Az Orbán-kormány viszont három lépcsőben csökkentette a rezsiárakat. A gáz, a villany és a távhő ára 25 százalékkal csökkent, így a magyar családok ma már Európában a második legalacsonyabb díjat fizetik a gázért és villanyért… odajutottunk, hogy a magyar családok bevételeik 30-35 százalékát rezsire kellett, hogy fordítsák”,
arról nem is beszélve, az adórendszer is jelentősen megnyirbálta a fizetéseket.” (Németh Szilárd, Fidesz)
Jelzem, szó szerint másoltam be a fidesz.hu-ról az anyagot. Nem én nem tudok helyesen írni.
Nézzük az adatokat. Nem azért, mintha nem hinnék a kormánynak, azon belül is a végtelenül okos és tehetséges Németh Szilárdnak. Inkább csak úgy, játékból. Hogy jobban alá lehessen támasztani azt a grandiózus fejlődést, amit a rezsibiztos úr hatékony közreműködésével megélhettünk az elmúlt 5 évben, miután sikerült lerázni magunkról az álnok GyurcsányBajnai-kormány rabigáját és a diadalmas Orbán-kormány felszabadított minket. Hogy ne legyen zűrzavar, minden adat a KSH nyilvános adatbázisából származik.
Tehát nézzük a háztartások kiadási megoszlását 2010-ből.
2011-ben: 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 14. péntek, 23:37
-
Találatok: 4223
Kérem szépen, én már időnként azon kapom magamat, hogy szeretném békén hagyni a Civil Összefogás Fórumát, nem járja, hogy állandóan a dolgaikkal foglalkozom, van még széllelbélelt társaság a hazában épp elég – de mikor már elfeledném őket, mikor megfeledkeznék róluk, mindig tesznek róla, hogy megint a közbeszéd tárgyává váljanak. Mintha tudatosan terveznék.
De hiszen valószínűleg tudatos, ám nagyon ostoba tervezéssel is állunk szemben, minden pillanatban ki akarnak állni a kormány mellett, feltűnően, nyilvánosan, hadd lássa mindenki: ez az ő kormányuk és senki másé! Mondjuk, ebben hajlandó is lennék kiegyezni velük, vigyék, legyenek vele nagyon boldogok, és a kormány határozatai azon túl csak rájuk vonatkozzanak, de hát ez közjogilag kissé abszurd volna. Azonban a kormány továbbra is mindenki sorsáról határoz az országban, nem csupán a kedvenceivel foglalkozik – és ki tudja, a CÖF mennyi ideig lesz kedvenc?
Érzi ezt Csizmadia László is, és görcsösen bizonygatja érzelmeit, a héten már a második bődületesen stupid iromány kerül ki a kezéből, hagyja el a pennáját – az elsővel már foglalkoztam volt ezeken a hasábokon, akkor arra jutottam, hogy a CÖF igenis végez aktív, termelő munkát, éspedig „Rémhírt termel, pletykát és közleményt.” És, mint minden munkás, minden őstermelő, jogosan várja el, hogy verejtékes munkáját tisztességgel megfizessék. Hogy lassan úgy néz ki, ezeket a terményeket senki meg nem rendelte, és piacuk, sőt, szezonjuk sincs? Nem baj. Akkor a hűséget, megbízhatóságot bizonyítják ezek a közlemények.
Meglehet, tévedtem.
Meglehet, hogy ennél sokkal többről van szó, mélyebb, emberibb dologról.
Érzelmekről.
Ugyanis a CÖF tegnapi nyilatkozatában élesen elítélte – Sólyom László volt köztársasági elnököt. Nem, nem az ellenzéket, nem a migránsok civil segítőit, á, dehogy – a konzervativizmusáról ismert volt elnököt. Ugyanis képes volt kiosztani a Köztéren egy zacskó háztartási kekszet a migránsok gyermekei között. Az igaz, nem csak migránsok voltak ott, hanem körülbelül három hadosztály fotós és a magyar tulajdonban lévő tévékamerák mintegy hetven százaléka is, tehát viszonylag olcsó volt a reklám neki – egy zacskó kekszért bekerült az összes címoldalra és híradóba, márpedig a stábok kiszállási költségeit ismerve, csak annyit mondhatunk: Sólyom nem rossz üzletember. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, mit szólt ehhez Csizmadia?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 13. csütörtök, 22:00
-
Találatok: 3794
„Az Orbán-rendszer káros Magyarország számára. Demokráciánk nem liberális, a sajtószabadság korlátozott, a hatalom elosztása elégtelen – de nem élünk sem diktatúrában, sem fasiszta államban”, jelentette ki Esterházy Péter a Der Freitagnak adott nyilatkozatában.
A balliberális irányultságú hetilapot Jacob Augstein, a Der Spiegel alapítójának fia szerkeszti. A Németországban is jól ismert írónak a magyarországi helyzettel kapcsolatos kérdésekre adott válaszaiból idézünk: „A nyolcvanas évek végén Orbán Viktor rokonszenves, nagy reményeket keltő fiatal lázadó volt. Fordulata 1993 végén, Antall József halálával kezdődött. Felismerte, hogy Magyarország politikai térképéről hiányzik egy korszerű jobboldali párt. Nem volna ezzel semmi baj, ha nyugati mintájú konzervatív vagy liberális pártot hozott volna létre – de ehelyett populista mozgalmat épített fel. A magyarok szívesen merülnek el az önsajnálatban, s Orbán megerősít bennünket ebben. Ügyesen játszik a magyarok bizonytalanságával, ahogyan ezt már sok elődje tette századokon át – s felveszi ehhez a rebellis fiatal pózát. Ahelyett, hogy felelősséget vállalna, a magyarok indulataira épít és gerjeszti félelmeiket. Orbán nem államférfi.”
„A magyarok reggel acsarkodnak Brüsszel ellen, délután pedig megnézik, megjöttek-e számláikra az uniós kifizetések. Természetesen Európához tartozunk, ám egy ilyen kis országnak nehezére esik évtizedek elnyomása után mindjárt lemondani az önállóságról. Ez pedagógia kérdése. Orbán, ahelyett hogy megmagyarázná az országnak, mire használja kormánya az EU pénzét, nagy garral támadja Brüsszelt. Miközben egyes kérdések nagyon is jogosak: vajon az unió vagy az államok feladata bevándorlási kvótákat megszabni? S vajon csakugyan egyformák Németország és Magyarország érdekei?”
„Mit akar Orbán ma Putyinnal, rejtély. Bizonyára függünk az orosz gáztól és olajtól, de magyarázat ez arra, hogy Putyin fényes fogadtatást kap Budapesten, miközben a többi európai állam hátat fordít neki? Orbán nem is titkolja csodálatát a tekintélyuralmi rendszerek hatékonysága iránt – ugyanabból a kottából játszik, mint Erdoğan török elnök, ki maga sem makulátlan demokrata. Nem tudhatom, komolyan gondolja-e Orbán Putyinnal – úgy sejtem, mindenekelőtt azt akarja megmutatni, hogy Magyarország önállóan cselekszik.”
„Bármilyen csinos is az Orbán–Simicska-háború epizódja, nem jelenti, hogy a magyar demokrácia ügye jobban állna. Kettejük viszálya harc a Fideszen belül a két klán, a politikusoké és az üzletembereké között, a nagy pénzért, a hatalomért és a befolyásért.
„Nincs közvetlen nyomás az alkotókra, de a kormány ellenőrzi, hová jut a pénz, így közvetett a nyomás: melyik színház, melyik kiadó kap támogatást, milyen játék- és tévéfilmeket készítenek. Az Orbán-rendszer ily módon igen erősen beavatkozik a kultúrába, és ez nagyon veszélyes. (...) Jómagam írhatok, kiadhatok, amit akarok – ám nem ez a fontos.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 13. csütörtök, 09:17
-
Találatok: 4150
Felcsútra kerülhetnek a nyíregyházi kisvasút felújítás alatt álló kocsijai. A MÁV a folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkozva nem árulja el, hogyan hasznosítaná a szerelvényeket. A kormányfő falujában mindenesetre már épül a kisvasút 857 millió forintból.
– Beszélgethetünk, az nincs megtiltva, de egyvalamiről nem beszélünk: erről – mutat az egyik munkás arra a vasúti kocsira, amelyet a Nyírvidéki Regionális Kisvasút végállomásán festenek. Kérdezem tőlük, kit szólaltathatnék meg a műhelyben folyó munkáról, mire azt válaszolják: „a főnököt". De a főnök nevét hiába tudakolom, a dolgozók a fejüket rázzák, „nem mondhatják meg". Azért ilyen titokzatosak, mert
Nyíregyházán nyílt titokként kezelik, hogy a felújított vasúti kocsikat a Felcsúton épülő kisvasúton fogják használni.
A Kelet-Magyarország írta meg, hogy a Nyírvidéki Regionális Kisvasút végállomásán elkezdődött a járművek felújítása, s ezek „néhány bennfentes" szerint hamarosan Felcsúton zakatolnak. Annyi bizonyos, hogy két felújított kocsit már elvittek, méghozzá Balatonfenyvesre a nyári időszakra. Ám már emiatt is felhördült a lakosság. A városban az idén 110 éves kisvasút érzelmi ügy: hozzá tartozott az elmúlt évtizedek mindennapjaihoz. Sokan nem is bocsátották meg a szocialistáknak, hogy 2009-ben ideiglenesen lezárták ezt a szárnyvonalat.
– Féltem a kisvasutat – ezt a helyi Városvédő Egyesület elnöke, Cservenyák Katalin nyilatkozta. Azt mondta: „Attól tartok, ha elszállítanak innen mozdonyokat és kocsikat, akkor a kisvasút újraindítása végleg lehetetlenné válik." Nagy László helyi szocialista képviselő, volt alpolgármester szerint az ügy újabb bizonyítéka a fideszes városvezetés tehetetlenségének. Mint mondta, a város három csatát idén már elvesztett – elvették az egyik gyakorlóiskolát, kizárták a focicsapatot az első osztályból, és a megyében máshová került egy képzési centrum –, így
a kisvasút feldarabolása lesz a „negyedik vesztes csata".
A polgármesteri hivatal még arról sem tudott, hogy a MÁV már elszállított két kocsit, legalábbis Rendes Sándor szóvivő megkeresésünkre ezt válaszolta: „Arról, hogy a kisvasút kocsijait bárhová is elvinnék Nyíregyházáról, nem érkezett információ a MÁV Zrt. részéről az önkormányzathoz." Hozzátette, hogy „az ipar- és közlekedéstörténeti értéket jelentő kisvasúti kocsik a város és a megye helytörténetének szerves részét képezik, megóvásukat az önkormányzat is kiemelten fontosnak tartja".
Mint írta, a felröppent hír kapcsán a város megkereste a MÁV illetékeseit is, akik későbbre ígértek tájékoztatást. Lapunkhoz viszont megérkezett a MÁV válasza, de abból nem derül ki, hogy Felcsútra visznek-e kocsikat. A cég közölte, hogy a kisvasút „mozdonyain és kocsijain állagmegóvási munkákat végeznek". Ám a járművek későbbi hasznosításáról „a folyamatban lévő tárgyalások miatt" nem adhatnak tájékoztatást.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 12. szerda, 00:19
-
Találatok: 3876
Két nap után letisztult bennem: fölösleges fanyalognunk, az idei úszó vébé nem múlhatott el Orbán Viktor nélkül. Ha esetleg a rendezvény zárónapjára jól „időzült” aranyérmet nem a miniszterelnök aggatta volna Hosszú Katinka nyakába, valószínűleg nem csupán Kazany, de egész Tatárföld beleremegett volna. Orbán – 24 órából 25 órát dolgozó kisembert eszembe juttató – Facebook-oldalán landolt is a nagyszerű videó: az ország első embere az öltözőben kezet csókol az aranyérmesnek, és okoskodva, zsebre dugott kézzel, királyi többesben gratulál. Hogy miszerint nagyon örülünk. Mi magyarok, mármint. De főleg én.
Ez a poszt erről a nem hírértékű hírről emlékezik meg, és nem azért íródott meg, mert egyébként nem lehetne teljesen normális, hogy a következő úszó világbajnokság házigazda-országának miniszterelnöke átad egy érmet. (Persze, tudom: ennél sokkal fontosabb dolgok alakítják az életünket, amikről ildomosabb volna megemlékezni, de majd szépen, sorban.) Ez a poszt arról szól, hogy ami teljesen normális, természetes és magától értetődő lenne/lehetne, az mennyire nem az. Mert annyiféleképpen lehetett volna ezt elegánsan csinálni, de a porcelánboltban zavartan őgyelgő elefánt-effektus ezen a végtelenül kínos 40 másodpercen is átsütött.
Igaz, hogy – ahogy nagyon találóan fogalmazott valaki – ezúttal legalább nem evett bele, de ettől függetlenül, nagyjából egyetlen üzenet jött át: mások dicsőségéből politikai tőkét kovácsolni, minden áron, most, azonnal, mindenhol, ahol lehet. Persze azt azért értékelem, hogy nem „Aranyos Katinka” csókolt kezet a drága miniszterelnök úrnak, és nehezen bár, de azt is tudomásul veszem, hogy egyeseknek mániájuk idegen emberek mellső végtagjait erőszakkal összenyálazni.
Mégis volt valami végtelenül zavarba ejtő és arcpirító ebben a pár másodperces, nyilvánosságnak szánt, erőltetett párbeszédben. És tényleg nem a kihízott zakóba, a kilógó ingbe és a döcögő, esetlen járásba akarok belekötni, amely kép megelőzte az öltöző-jelenetet. Ellenben nehéz megemésztenem azt a bizonyos királyi többest, azt a fölényeskedő, önelégült hanghordozást, azt a zsebre dugott kezű álszakértelmet. A teljes joggal ünnepelt sportoló kicsit olyanná vált, mint egy alattvaló, akinek a mai és holnapi napon is jóval túlmutató sikerét két kézzel kezet markoló csók kíséretében a (fél)isten a nemzetnek adományozza: nesztek, dagadjon a kebletek, parasztok, én kegyesen odaadom nektek, örüljetek!
Semmi felemelő nem volt ebben az olcsó hatásvadászatban, nem egy miniszterelnök méltóságteljes, és a helyzetből adódóan, szerénységet megkövetelő gesztusa jött át Kazanyból. Hanem az ingujjban kezet csókoló pörköltevő visszataszító tahósága, akibe (ha már muszáj erőltetni ezt a divatja múlt udvariassági formulát) annyi tisztelet nem szorult, hogy lehajoljon a hölgy kezéhez ahelyett, hogy erőszakkal a szájához emelje.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 11. kedd, 02:40
-
Találatok: 4411
Kövér László a gyerekeiért aggódik. Nincs egyedül, de a többieknek van kit vádolni.
Én nem lettem milliárdos, nincsenek vállalkozásaim – mondja Kövér László, és ettől minden jóérzésű emberben feltámad az együttérzés. Egy megtört ember vall itt töredelmesen, arról, hogy szeretné, ha a gyerekei és az unokái boldogok lennének. Nekik szabadkozik előre, hogy nem volt érkezése lopni, kiterjedt birtokai nincsenek, szóval őt már a Fidesz nem is érdekli.
Érzi, tudja, hogy a család egyszer majd szemrehány. Mekkora balfasz vagy te, papa! – gondolják, vagy talán mondják is majd; egy utolsó Zsiga Marcell is meg tudta alapozni a jövőjét azzal, hogy beállt pártkatonának, falusi bunkókból lettek kiskirályok csak azért, mert tudtak nyalni, az Orbánnak pedig még az ükunokája is vígan él a szajréból. Te meg a csúcson csináltál magadból hülyét, és összesen egy nyomdát sikerült a családnak kitúrni? Hát te egy majom vagy, papa, egy haszontalan!
Nézik majd vissza hüledezve, ahogy a felmenőjük égig érő debilitásokkal égeti a családnevet, magyaráz a nemzetellenes gyíkemberekről meg arról, hogy ami elektromos, az az ördögtől való, csend, rend, fegyelem. És addigra ez az egész eszement kísérlet már rég megbukott, ugyanúgy nem lesz érdem, hogy „hát én akkor hittem ebben”, mint ahogy nem volt az a szocializmus bukása vagy a világháború után sem. A család legfeljebb azért lehet hálás, ha sikerült összelopni egy főúri vagyont.
Sejti ezt Kövér László nagyjából, ezért is mondja, hogy őt nem érdekli már a Fidesz. Anyagilag nem eléggé érdekelt benne, más értelme pedig nincs. Mészáros Lőrincet bezzeg érdekli a Fidesz! L. Simon Lászlót és Andy Vajnát is. Így van ez rendjén egyébként: a tisztes jövedelem arra való, hogy a dolgozót érdekeltté tegye a vállalat sikerében és fennmaradásában.
Dicsőség ezzel nem fog járni. A bukás után nem lesz ebből vitézi rend. Nem lesz büszke sem fiú, sem unoka arra, hogy az ő papája beszélt nevetséges hülyeségeket azért, hogy ezt a koszos rendszert védje. Csúfolni fogják őket ezért, és el kell viselniük, ahogy a pad alatt a papa videóin röhögnek a többiek. A bohócon, aki készséggel elmagyarázta, hogy a nemzeti burzsoázia megteremtése igenis nemes cél, úgyhogy teljesen rendben van, ha milliárdokat adunk a közösből random bunkóknak.
Ha ez szerinted oké, papa, akkor te miért maradtál ki? Ne mondd, hogy nem voltál elég bunkó! Hiszen nem kellett ehhez ész, csak kutyafuttában csinálni egy céget, hogy legyen mit kitömni. Piszkos ügy, persze, de hát a mocsokban amúgy is megmerítkeztél nyilvánosan és önként! És még hasznod se volt belőle?
Mélyen együttérzek Kövér Lászlóval. Aggodalmát különben milliók osztják: ők is azon paráznak, mi lesz a gyerekeikkel.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 09. vasárnap, 21:47
-
Találatok: 5125
Ha én egy g.ci lennék ellenzékben, akkor:
- eladnám a nekem juttatott párt-székházat, a pénzből vennék bányát és saját médiabirodalmat építenék;
- sértetten kikérném magamnak, hogy eladtam a párt-székházat és a hatalmam építésére költöttem a pénzt;
- be sem mennék a munkahelyemre, ha az a parlament. Minek is? A fizetésemet megkapom;
- ha mégis bemennék a parlamentbe olykor, akkor is csak azért, hogy minden javaslatot megbuktassak, amit a kormánypárt előterjeszt. Akkor is, ha egyébként a javaslat hasznos lenne az országnak;
- naponta harsognám a médiába, hogy milyen tehetetlen a kormány;
- minden lehetőséget megragadnék arra, hogy a média túlnyomó részét megszerezzem;
- minden lehetőséget megragadnék arra, hogy az aktuális kormányt médiafölény-megszerzésével vádoljam;
- finanszíroznám a civilekből álló politikai közösségek létrejöttét;
- azzal vádolnám az aktuális kormányt, hogy finanszírozza a civilekből álló politikai közösségek létrejöttét;
- követelném az aktuális kormánytól az átlátható gazdálkodást;
- követelném a közpénzek elköltésének nyílttá tételét;
- külföldön tartanék egy beszédet, amelyben ezt mondanám: „Történik valami, ami Magyarországon mindannyiunk számára figyelmeztető lecke. Anélkül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkoznék, szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen. A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított, hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében. Úgyhogy arról mi semmit nem tudunk.“ (Orbán Viktor, 2008. február, Losonc);
- hatalomba kerülve szerződéseket kötnék Oroszországgal a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében, úgy, hogy arról a magyar nép semmit sem tudhat és évtizedekre titkosítanám azokat;
- ellenzékben azt mondanám: „Közép-Európa rossz emlékű múltját felidézve határokat zárnak le, családokat szakítanak szét, nemzeteket vágnak el egymástól, új gyűlöletek és konfliktusok gerjesztődnek. Komoly lecke ez mindannyiunk számára. Rossz kérdésre nincs jó válasz.“
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 08. szombat, 23:06
-
Találatok: 3816
Tulajdonképpen mi még az idegengyűlölethez is teljesen hülyék vagyunk. Bemondta a tévé, a rádió, ki volt szépen plakátolva, sőt még személyesen a miniszterelnök is rákérdezett, hogy van-e hozzá kedvünk? Hogyne lenne! Már régóta csak a kedvező alkalomra vártunk. Üsd, vágd, nem apád! Betyár virtus, vagy mi a fene.
Először ott bicsaklott meg ez a nagy nemzeti nekibuzdulás, hogy elfelejtették velünk pontosítani a gyűlöletünk tárgyát. A plakátokra nincs sehova odaírva, hogy konkrétan, ki is az elvetemült, aki kedvtelésből Magyarországra szeretne jönni, azután mindenáron ki akar minket túrni a saját hazánkból. Nagy igyekezetében az ember ilyenkor aztán piszkosul elkezdi utálni azokat akiket kell. Hogy kiket? Hát azokat, azokat az izé…, mindegy, na. Tudom és kész. Nem vagyok én ostoba, tökéletesen meg tudom saccolni. A külföldiül beszélőket, meg persze azokat, akik olyan külföldiesen néznek ki. Meg a segítőiket. És a segítőik segítőt. És persze a segítőik segítőinek segítőit…
Emiatt aztán az lett a vége a nagy offenzívának, hogy mindenki kedve szerint azt gyűlölhet, akit csak akar. Keresztbe, kasba, széltébe, hosszába. Ha úgy gondolom, buzgó imádságok közepette, orrba verem a szomszédomat, mert valami ismeretlen isteneknek áldoz a hátsó kertben. Aztán a végén kiderül, hogy csak szalonnát sütöttek. Sajnálatos eset. Furcsán viselkedtek, na. Még tüzet is raktak, mint a pápuák.
Az lett volna a célszerű, ha mindenki kapott volna egy „Magyar vagyok, nem turista!” közhely-pólót. Aki pedig várost nézni jön hozzánk az egy „Turista vagyok, nem bevándorló! Ez nagyjából azt jelenti, hogy mentességet élvezek.” feliratút. Így már mindjárt szervezettebben ugorhattunk volna neki a Kristallnacht-nak.
Ennek sajnálatos hiányában, szegény Kovács Zoltán, kormányszóvivő úr és frontember láthatóan egyre meggyötörtebb állapotban kénytelen minden atrocitás után közölni a közvéleménnyel, hogy sajnos fatális tévedés történt, de azért nem jártunk olyan messze az igazságtól. Legközelebb majd biztos beletalálunk pontosan a bajok közepébe. Ezáltal a haza is nagy valószínűséggel fényre fog derülni, vagy valami hasonló égi jelenség fog történni. Azt állítja, hogy nekünk ettől sokkal jobb lesz, és ez a lényeg. A többi csupán járulékos veszteség, baráti tűz, jobban mondva eltévedt ökölcsapás.
A gyűlölet már csak ilyen. Nagyon nehéz kordában tartani. Tisztességes politikus nem is nagyon játszadozik vele, már csak a saját jól felfogott érdekében sem. Jelenleg valami politikai hasznot persze ki lehet vele belőle csikarni, és pozőr módjára el lehet vele játszani a haza megmentőjének bájos szerepét. Ha azonban ez nem párosul valami látványos eredménnyel, a hűséges harcostársak előbb, vagy utóbb, de megunják a dolgot és elkezdik követelni a zsoldjukat. Csúnya históriákat lehet olvasni erről a történelemkönyvekben és a világirodalomban. Ott van példának egy rakat királydráma.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 07. péntek, 23:19
-
Találatok: 3657
A pedagógus a munkája során külső megjelenésével is kifejezi hivatása rangját, tiszteletét – olvasható egyebek mellett a Nemzeti Pedagógus Kar etikai kódexének szakmai vitára bocsátott tervezetében, amelynek végleges változata várhatóan szeptemberre készülhet el. A szakszervezetek fanyalognak.
A napokban szakmai vitára bocsátotta a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) a készülő pedagógus etikai kódex tervezetét, amelynek megalkotását a köznevelési törvény írta elő, és az állami fenntartású oktatási intézményekben kötelezővé is teszi annak alkalmazását.
A tervezet három fő részből áll, az elsőben a pedagógus feladatainak etikai alapelveit rögzítik, a második a részletes etikai szabályokat tartalmazza, a záró részben pedig az NPK által lefolytatandó etikai eljárások rendjét szabályozzák. Ami az alapelveket illeti, a kódex előírná például, hogy
a pedagógusnak a munkáját „Magyarország Alaptörvényéhez hűen", „nemzeti érdekből", a „magyar társadalom iránt elkötelezetten" kell végeznie, nevelési-oktatási feladatait „előítélet-mentesen és „lelkiismeretesen" kell ellátnia.
A kódextervezetben szereplő részletes etikai szabályok nem csupán a szakmai munkára, hanem a tanárok külső megjelenésére, magánéletére is megfogalmaznak kötelező instrukciókat. Egy etikus tanár például „gondosan kerüli a szenvedélybetegségek kialakulását, ennek veszélye esetén azonnal megfelelő segítséget kér";
„küzd az elszürkülés, az üres, rutinból végzett munka és a kiégés ellen".
Akadnak olyan előírások is, amelyeknek a kódexbe történő beemelése magától értetődik. Alapvetésnek számít, hogy a „pedagógus neveltjei, tanítványai magánéletét tartsa tiszteletben, velük intim testi, lelki kapcsolatot ne létesítsen", „saját tanítványait, vagy az intézmény növendékeit magáncéllal munkavégzésre ne késztesse", vagy éppen a „pedagógus törekvéseinek, céljainak elérésére semmiféle erőszakot ne alkalmazzon."
A kódextervezet szerint az etikai vétséget elkövető tanárokkal szemben etikai eljárás indítható, ami történhet hivatalból, saját kérésre, de konkrét bejelentésre is – névtelen feljelentés alapján viszont nem kezdhető vizsgálat. Az elmarasztaló szankciók közül az alapeset a figyelmeztetés, ennél súlyosabb büntetést csak azok kaphatnak, akik tisztséget is viselnek NPK-ban.
Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke kérdésünkre azt mondta, a tanárok megosztottak abban a kérdésben, hogy egyáltalán szükség van-e az etikai kódex megalkotására. Leginkább amiatt aggódnak, hogy a tervezett előírások túl általánosak.
Bővebben ...
