- Részletek
-
Készült: 2016. április 05. kedd, 07:32
-
Találatok: 1989
Milyen ország az, ahol az MSZP vezető tisztségviselőinek, illetve a párt aktivistáinak és szimpatizánsainak két nappal egy népszavazási kérdés beadása előtt ügyeletet kell tartaniuk a Nemzeti Választási Iroda bejáratánál, mert csak így remélhetik, hogy beadhatják a kérdésüket?
Milyen ország az, ahol a magát legnagyobb ellenzéki erőnek gondoló, és ebből kifolyólag a kormány leváltására készülő (?) párt gond nélkül elfogadja a hatalom egyoldalú, igazságtalan játékszabályait, és ezzel úgy tesz, mintha lenne esélye a győzelemre, miközben tudja, hogy a hatalom még a saját maga által alkotott törvényeket sem tartja be, s ha érdekei úgy kívánják, bármikor újraírhatja azokat?
Milyen ország az, ahol a február 23-i választási botrány nyomán, amikor kigyúrt kopasz fiatalemberek a herceghalmi fideszes polgármester Erdősiné nevű feleségével összejátszva megakadályozhattak egy magyar állampolgárt, esetünkben Nyakó Istvánt, hogy a demokratikus jogaival élve beadhasson egy népszavazási kérdést?
Milyen ország az, ahol mindezek után a Nemzeti Választási Iroda, a Nemzeti Választási Bizottság illetékes vezetői még mindig a helyükön lehetnek?
Milyen ország az, ahol közel másfél hónappal a botrány kirobbanása után még meg sem hallgatták a kigyúrt kopasz fiatalembereket, sem tanúként, sem gyanúsítottként nem kérdezte meg tőlük senki hivatalos szerv, hogy ugyan mi a fenét kerestek ott azon a kora hajnali órán, dossziékkal és kigyúrt izomzattal felfegyverkezve, ki küldte őket, ki volt a megbízójuk?
Milyen ország az, amikor csak az ügy elszenvedőjét, Nyakó Istvánt hallgatták ki tanúként, ám a történet főszereplőjét, a már említett Erdősinét nem, pedig ő a demokratikus jogállam elleni egyik legsúlyosabb bűncselekményt, a választási csalás vétségét követte el?
Milyen ország az, ahol Erdősiné „segítőjéről" a kopaszokkal összedolgozó fiatalemberről kiderül, hogy Kubatov Gábor Fidesz-alelnök titkárának osztálytársa volt a középiskolában, ám ennek ellenére sem őt, sem Kubatov Gábort még tanúként sem hallgatták ki?
Milyen ország az, amikor a hatalom fura urai mindenkit hülyének nézhetnek, miközben az ellenzéki pártok asszisztálnak ehhez a gyomorforgató, gusztustalan szomorújátékhoz, azzal áltatva választóikat, hogy 2018-ban leváltják a kormányt?
Milyen ország az, ahol bevezethették a boltok kötelező vasárnapi zárva tartását, csak azért, mert egy magát önállóan soha meg nem mérhető, a nulla-támogatottságú, törpepártnak ez állt érdekében?
Milyen ország az, ahol semmiről sem lehet népszavazást tartani, sem a boltok vasárnapi nyitva tartásáról, sem a paksi erőműről, sem a Liget beépítéséről, sem az olimpiáról, semmi olyanról, ami az ország lakosai számára valóban fontos lehet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 03. vasárnap, 19:41
-
Találatok: 2091
A DK kiperelt olyan iratokat, amikből kiderül, hogy a Rogán Antal vezette V. kerület pénzelte a kormány egyik propagandalapját. Tegye fel a kezét, akit ez meglep. Szerencsére nem csak ez az egy ilyen kiadvány, weboldal, akárminek nevezzük létezik ebben a kategóriában, hanem jó sok. A jó hír ebben: nem sok ember olvassa. Akkor sem, ha tucatjával dolgoznak ott jól fizetett és rendkívül szorgos munkások.
A rossz hír: közpénzből tolja bele a párt a pénzt. Az az érzésem, a kormányhívek nincsenek egészen tisztában azzal, hogy mi a jó fenét jelent a közpénz fogalma.
Ha az ellenzéki pártoknak mostanában sikerül felébredni és a napi tizenöt sajtótájékoztató mellett – ahol is kettő újságíró előtt felszólítják a kormányt, hogy mondjon le, számoljon be, húzzon el – marad némi ideje, érdemes lenne valami emberközeli kampány keretében felvilágosítani a honpolgárokat, hogy miről is szól a történet. Szerintem.
Ugyanis erős a gyanúm, miszerint sokan képtelenek összerakni a fejükben a történetet és csont nélkül elhiszik minden olyan ügyről, minek kapcsán bárki korrupcióval, közpénzek elherdálásával, propagandamédia fenntartásával vádolja a kormányt, hogy egyrészt neki semmi köze nincs ahhoz a pénzhez és akkor sem lenne jobb az ő élete, ha abból a pénzből nem Századvég, PestiSrácok, 888.hu, várba költözés, lovarda, stadion, festmény lenne, másrészt azt is simán elhiszi az ilyen okos polgár, hogy csak az irigység beszél az ellenzékből, mert nem ők kaszálhatnak a kincstárban.
Közben pedig az van, hogy közpénz – mint a neve is mutatja – a köz pénze. Mindenkié. Mi fizetjük be adó és járulékok formájában, vagy a munkáltató fizeti be, miután levonta a fizetésünkből. De mi fizetjük a boltban is, amikor veszünk egy liter tejet, vagy egy fotelt, ugyanis az ÁFA egy adófajta. Ezen túlmenően közpénz az államkötvények eladásából befolyt pénz is. Az államkötvény egyfajta kölcsön. Azt lejáratkor vissza kell vásárolnia az államnak és kamatokkal együtt vissza kell fizetni a vételárat.
Adót, járulékot és minden egyéb sarcot nem csak a fideszes szavazók fizetnek, hanem mindenki más is. Jelen állás szerint mindenki más többen van, mint a Fidesz hívek. Akkor, amikor egy kormány – jelenleg ugye az Orbán-kormány – nem arra költi a közpénzt, amire kellene, akkor meglopja a polgárokat. Akkor is így lenne ez, ha nem lenne 210 százalékos a korrupció és nem lopnák amúgy tényszerűen is el a pénzt.
Ha csak annyi történne, hogy a közpénzt nem az ország érdekeinek megfelelően költi el a kormány, hanem a saját tömjénfüstjét finanszírozza belőle, már az is nagyon nagy gáz. Nem csak azért, mert például én, aki soha a büdös életben nem szavaztam rájuk, nem hatalmaztam fel őket semmire, nem bízom bennük és egyszerű tolvajbandának tartom a társaságot, én is befizetek abba a közpénzbe. Meg még rajtam kívül sokmillió adófizető, akik szintén nem szavaztak erre a kormányra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 02. szombat, 23:20
-
Találatok: 2180
A viccbeli három borítékból már kettőt felbontott a pocista, a másodikat már rongyosra használta, ebben van a "szervezz mindent át" jótanács, ami ideig-óráig segít, de a végtelenségig azért nem. Az is biztos, hogy mindenki azt imádja csinálni, amihez nem ért, ami nem is lenne baj, ha nem mi lennénk az áldozatai a szorgalomnak, mellyel a faluszéli suttyó saját képére akarja formálni az országot, amelyik ezt immel-ámmal tűri - jobb híján.
Áttemetés, átkeresztelés, átszervezés - ez a szentháromság, ez segít megnyerni a múltat, és sajnos, azt jól megjegyezte, hogy akié a múlt - azé a jövő.
Az elmúlt pár évben már megnyerte nekünk 1848-at, az első és a második világháborút, 1956-ot, legyőzte a törököket, a labancokat, és a kurucokat is egyúttal, hazavágta az oroszokat, rátolta a meggyilkoltakért a felelősséget a svábokra és meggyakta Európát, élén a vén spinével, aki képtelen ellátni Istentől rendelt feladatát.
Alig maradt valami megvédeni való, talán még lányaink erénye...
Megmentette a nyugdíjpénztári vagyont, a MOL részvényeit, a magyar energiaszektort, az állami földeket, megmentett mindent, ami nem volt lebetonozva, mert ha valamit lecsavaroztak, az nem volt elég, van neki saját csavarnyúzója, ugyebár.
Ami országos volt, az nemzeti lett, ami eddig egy név volt, az azonnal szent lett - így lett az Orbán térből is Szent Orbán tér, ott mindjárt az Istenhegyi út végén...
És mindent átszervezett.
Ami egyben volt, azt darabokra verte, ami szanszéjjel volt, azt egymáshoz csirizelte, sem a következmények, sem az eredmény nem érdekelte, a cél maga a tevékenység volt.
A mozgás, mert futás közben elhomályosul a látás, nincs lehetőség megfigyelni a részleteket, észrevenni minden gödröt, és mire kiderülnek a turpisságok, már késő.
De panaszra nincs ok, a média minden hétre kapott egy gumicsontot, azon elnyámmoghatott, az értelmiség meg - egymásra mutogatás közben - bánatoskodhatott rogyásig.
Persze azért a szent cél teljesült, Isten szeme mindent lát, ami nagyon helyes is, hiszen egy fűszál se rezdülhet ebben az országban az ő beleegyezése nélkül.
Ezt már a Biblia, sőt a Tóra is megírta, de lehet, még a Korán is.
Most éppen a terrorfenyegetettség ürügyén megy a hajcihő, új szervezet végzi majd a terrorellenes intézkedések összehangolásának és az információk egy kézben tartásának nemes feladatát.
Ettől majd minden kisimul, az ISIS rettegve vonja vissza nyilatkozatát, leveszi a célgömböt a fejünkről, és farkát behúzva rohan megmerényleni a portugálokat, esetleg az usákokat.
A terroristákat Orbán úgy húzta rá az országra, mint az ominózus majom a staniclit a farkára, de ez maradjon közöttünk, hiszen fideszes honfitársaink ezt másként tudják.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 01. péntek, 23:13
-
Találatok: 2051
Egészen különös indoklással állapította meg a Központi Nyomozó Főügyészség, hogy a hangfelvétellel bizonyítható szekszárdi trafikmutyi ügyében nem volt trafikmutyi. Az ügyészség szerint Horváth István polgármesternek nem is volt listája a pályázókról, bár felolvasta a nevüket, és az végképp nem bizonyítható, hogy bármi behatása lett volna a trafikpályázatok elbírálására.
Március 21-én a Központi Nyomozó Főügyészség megszüntette a nyomozást a szekszárdi trafikmutyi ügyében, amelyről 2013-ban még hvg.hu számolt be – írja a 444.hu.
Mint ismert, Hadházy Ákos szekszárdi állatorvos, akkori fideszes önkormányzati képviselő, jelenleg LMP-s politikus még 2013-ban számolt be arról, hogy a tolnai megyeszékhelyen Horváth István fideszes polgármester a trafikpályázatok listájával érkezett a kormánypárti képviselők találkozójára, hogy véleményezzék azokat, és aki nem volt "megfelelő jelölt", annak nem támogatták, hogy nemzeti dohánybolt-koncessziót kapjon. Hadházy ezt később egy hangfelvétellel is bizonyította, amelyen arról volt szó, hogy a "szocinak" tartott, vagy az MSZP-hez közeli pályázók ne győzzenek, illetve Horváth azt mondta, hogy "az a lényeg, hogy elkötelezett jobboldalinak kell lennie" a nyerteseknek.
Az ügyben számos feljelentés született, amelyeket összevontak és megindult a nyomozás, de ezt most három évvel később az ügyészség megszüntette.
A 444.hu a Központi Nyomozó Főügyészség nyomozást megszüntető határozatát idézve azt írja, arra hivatkozva szüntették meg a nyomozást, hogy a "nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény". Az ügyészség azt írta, a feljelentések egy része következtetéseket tartalmazott, amelyek arra vonatkoztak, hogy az egyes koncessziónyertesek milyen párthoz tartoznak, de "ezek a közlések nem tartalmaztak olyan konkrét, büntetőjogilag értékelhető adatot, amely bűncselekmény elkövetésére utalna vagy bűncselekmény elkövetését valószínűsítené".
Volt feljelentés kiegészítésére irányuló eljárás, ennek során a nemzeti fejlesztési minisztertől kértek információkat a pályázatról, de ez sem alapozta meg a bűncselekmény gyanúját, az ügyészség szerint a trafikkoncessziók kiosztásának eljárása "rendkívül zárt, és részleteiben szabályozott volt".
Az ügyészség végül "személyes adattal visszaélés vétségének gyanúja miatt" rendelt el nyomozást, mert a hangfelvétel szerint a szekszárdi polgármester több ember előtt beszélt nyíltan a pályázók nevéről és címéről.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 31. csütörtök, 20:32
-
Találatok: 2114
Jó néhány elemző és publicista mostanában jobbára úgy látja, a magyar miniszterelnök oly messzire ment az Európai Unió lankadatlan pocskondiázásában, hogy ez a durva hangnem immár lehetetlenné teszi a politikai korrekciót.
A március 15-én elmondott ünnepi beszéd unióellenes kirohanása már fokozhatatlannak tűnik; csakugyan az a kérdés, lehetséges-e az uszítás eddig elért hőfokát akárcsak középtávon is fenntartani. Mindenesetre a jóslatok úgy szóltak, hogy a miniszterelnök továbbra sem fog lemondani az unió belpolitikai használatú rágalmazásáról.
Ez a feltételezés egészen március 17-ig reálisnak látszott. Akkor azonban az újabb brüsszeli csúcstalálkozóra érkező Orbán hirtelen hangot váltott. Még a tanácskozás megkezdése előtt kijelentette: Magyarország „mozgásterének megtartásáért” ül tárgyalóasztalhoz, és „lát esélyt” ennek a célnak az elérésére. Másnap pedig, miután a huszonnyolcak egységesen elfogadták a törökökkel kidolgozott megállapodást, Orbán rögvest közölte, hogy „a magyar diplomácia elérte céljait”; a legnagyobb veszélyt – tudniillik a kötelező betelepítést – „kibekkeltük”. Újabb győzelem azok után, hogy két héttel korábban – úgymond – egyszer már „megvétóztuk” a számunkra fenyegető határozatot.
Az igazság ezzel szemben az, hogy már az előző csúcson sem vétózott senki, mert arra sem mód, sem szükség nem volt; akkor még nem született határozat a törökökkel való együttműködésről. A kötelező kvóta ellen folytatott orbáni küzdelem pedig kezdettől fogva csupán kommunikációs trükk volt. Ugyanis Angela Merkel már hónapokkal ezelőtt világossá tette, ha sikerül megegyezni Törökországgal a migrációs krízis kezeléséről, akkor az egyes tagállamok szuverén döntése lesz, hogy részt vállalnak-e az unió területére hozandó menekültek meghatározott kontingensének elhelyezéséből. Aztán egy nappal a kormány- és államfők összejövetele előtt, tehát március 16-án ezt a nyilatkozatot a „gyengébbek kedvéért” sajtótájékoztatón ismételte meg. Így hát amikor Orbán 17-én Brüsszelbe érkezett, már pontosan tudta, hogy nincs miért küzdenie – ezért is jelentette ki, hogy esélyt lát a senki felett nem aratandó győzelemre.
Mi több, a találkozóról távoztában tágkeblűen megdicsérte a „ma jól vizsgázott” Brüsszelt, mondván, „Európa majdnem mindenre képes, amire képes akar lenni”. Vagyis meg fogja oldani a nehéz helyzetet, mégpedig aszerint, amit a magyar kormány szeptember óta szorgalmaz. Orbán vállon veregette az uniót, ám egyszersmind megint valótlanságot mondott – ő ugyanis még akkor követelte a balkáni menekültútvonal lezárását, amikor a törökökkel való egyezség hiányában százezrek rekedhettek volna Görögországban. Az általa folyamatosan szidalmazott Brüsszel – s kivált Merkel – hónapokon át dolgozott azért, hogy Törökország segítsen gátat vetni a tengeren zajló embercsempészetnek, mert anélkül előbb-utóbb se Macedónia, se Szerbia nem bírta volna a nyomást. Orbán viszont jó ideig azzal vádolta az unió „tehetetlen” vezetőit, hogy képtelenek a törökök nélkül megvédeni az európai határokat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 30. szerda, 22:46
-
Találatok: 1974
A „fideszbűnözés újabb mesteri merénylete bontakozik ki” - A parlament szerdán módosította az államháztartási törvényt, lehetővé téve ezzel, hogy a kormány egy kiemelt közfeladat ellátásáról akkor is dönthessen, ha az ahhoz szükséges előirányzat csak később biztosítható. A PM szerint a ezzel egyenesen a „fideszbűnözés újabb mesteri merénylete bontakozik ki”.
Az MSZP azt kéri Áder János köztársasági elnöktől, hogy akadályozza meg az államháztartási törvény módosításával szerintük lehetővé váló rendeleti kormányzás bevezetését Magyarországon.
Burány Sándor, az Országgyűlés költségvetési bizottságának szocialista elnöke szerdán Budapesten sajtótájékoztatón azt mondta, egy demokratikus jogállamban megengedhetetlen, hogy rendeleti kormányzást vezessenek be, és az Országgyűléstől „megtagadják a költségvetési törvény módosításának lehetőségét”.
Az ellenzéki politikus szerint a törvénymódosítás azt jelenti, hogy a jövőben a kormány bármikor rendeletben módosíthatja a parlament által elfogadott költségvetési törvényt, kénye-kedve szerint csoportosíthat át – fedezet nélkül is – akár milliárdos összegeket.
A költségvetési bizottság elnöke emlékeztetett arra, az Országgyűlés az elmúlt öt évben 25-ször módosította a költségvetési törvényeket. Ez szerinte azt jelenti, hogy a kormány nem tudja kiszámítani azt, mit akar. De ez a szám azt is bizonyítja – folytatta –, hogy a parlament valamennyi esetben módosította a büdzsét.
Arra kérdésre, hogy mit várnak az államfőtől – normakontrollra küldje, vagy az Országgyűlésnek küldje vissza a parlament által elfogadott jogszabályt, Burány Sándor azt mondta, ezt Áder János megítélésére bízzák. Véleménye szerint a legjobb megoldás az lenne, ha az Alkotmánybírósághoz küldené a jogszabályt a köztársasági elnök.
A parlament szerdán módosította az államháztartási törvényt, lehetővé téve ezzel, hogy a kormány egy kiemelt közfeladat ellátásáról akkor is dönthessen, ha az ahhoz szükséges előirányzat csak később biztosítható. A törvényjavaslat indoklásában az előterjesztő Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter hangsúlyozta ugyanakkor, hogy e körben sem dönthet sem a kormány, sem a nemzetgazdasági miniszter az Országgyűlés költségvetési jogát és a Költségvetési Tanács ezzel összefüggő jogkörét kiüresítő intézkedésről.
PM: A költségvetés helyett ezentúl egyéves tervekről kell beszélni
A Párbeszéd Magyarországért (PM) szerint az államháztartási törvény módosításával a kormánytöbbség bevezette a rendeleti költségvetést.
A párt szóvivője szerdai, budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta, ezért a jövőben a költségvetés helyett helyesebb inkább egyéves tervekről beszélni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 28. hétfő, 23:13
-
Találatok: 2196
Nem tudni pontosan, mekkora anyagi kár érte a magyar államot, de az biztos, hogy tetemes – és az is, hogy ezt a veszteséget kizárólag magunknak köszönhetjük. Dióhéjban arról van szó, hogy leállították a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program uniós támogatásának kifizetéseit, Brüsszelnek elege lett, már nem csak egyes számlákkal, de a pályázatirányítás és -ellenőrzés rendszerével is elégedetlen.
Nem tudni egyelőre pontosan, 37,5 milliárd forint vagy 67.6 milliárd forint támogatás ragadt Brüsszelben, de az a dologban a roppant kellemetlen, hogy ezt a magyar költségvetés mindenképpen ki kell fizesse, ha hitelből, hát hitelből, ha saját forrásokból, hát saját forrásokból. Melyek azonban nincsenek. Marad a hitel.
A 444 szerint:
„Egyáltalán nem biztos, hogy ez a támogatás végleg odavan, de a kifizetések újraindításához az kell, hogy Magyarország eleget tegyen az EB által megfogalmazott kritikáknak, és alakítson a pályáztatási rendszeren. Addig a magyar állam kénytelen saját zsebből fizetni, amihez viszont hitelt kell felvennie.”
No, de hát mi a baj a TIOP-programokkal, mármint azon kívül, hogy korruptan kezelik őket?
Azon kívül nem sok. Nagyon tisztességes, jó szándékú programcsomag volna ez, amely azonban kiválóan alkalmas arra, hogy ellopják, tokkal, vonóval, mindenestől. Elvben pont azokon a területeken kíván segíteni, ahol a legnagyobb baj van, az oktatás- és egészségügyön, a munkaerő-piaci helyzeten, a kulturális intézményeken. Lássuk a program vezetői összefoglalóját!
„A Társadalmi infrastruktúra operatív program (TIOP) – összhangban az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) céljaival, valamint a vonatkozó uniós jogszabályokkal – a humán közszolgáltatások fizikai infrastrukturális feltételeinek fejlesztésével kíván hozzájárulni a
tartós növekedéshez és a foglalkoztatás bővítéséhez. Ennek megfelelően magába foglalja
- az oktatás-képzés,
- az egészségügyi ellátások,
- a munkaerő-piaci és szociális szolgáltatások,
- a kulturális, közművelődési intézmények infrastruktúrájának fejlesztését.
Az OP törekvése, hogy megteremtse a Társadalmi megújulás OP (TÁMOP) beavatkozásainak sikeres végrehajtásához, valamint a fenti ágazatok intézményrendszerének átfogó reformjához szükséges fizikai infrastrukturális előfeltételeket, így biztosítva egyenlő hozzáférést a minőségi szolgáltatásokhoz.”
Hát ez bizony szép, akárki akármit is mondjon, szükség is volna rá, ha beleolvasunk a program folytatásába, valóban korszerű fogalmakkal találkozunk: „Az „Intelligens iskola” infrastruktúrájának elterjesztése”, „Információtechnológiai fejlesztések az egészségügyben”, „Multifunkcionális közösségi központok kialakítása a nem formális tanulás és a közösségfejlesztés szolgálatában”, „A fejlesztési pólusokhoz kapcsolódó kulturális fejlesztések a munkaerő minőségének és adaptivitásának fejlesztése érdekében”.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 27. vasárnap, 22:42
-
Találatok: 2294
■ Ha valaki azt állítja, hogy meg tudja mondani, pontosan milyen lesz a világunk 20-30 év múlva, az alighanem nem mond igazat. Ha viszont csak annyit állít, hogy a világunk alapjaiban fog felfordulni, akkor valószínűleg nem téved olyan nagyot.
■ Az emberiség történetét végigkísérte az állandó fejlődés tudata, de ami az elmúlt pár évtizedben történt és főleg ami a következő pár évtizedben jöhet, az a léptékét tekintve egy egészen új minőség: az egészségügytől az oktatásig, a gazdaságtól a munkaerőpiacon át a mezőgazdaságig és a magánéletig nincs olyan terület, amit ne szabnának át alapjaiban a közeljövő fejlesztései.
■ Erről írt könyvet Alec Ross, aki a 2009 és 2013 közötti amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton vezető innovációs tanácsadója volt.
■ Ross két dolgot tekint át könyvében: milyen változások történnek éppen, és mi kell ahhoz, hogy egy társadalom sikerrel vegye ezeket a kihívásokat és alkalmazkodjon az új világhoz.
Alec Ross idén februárban megjelent könyve, az Industries of the Future azt veszi sorra, hogyan fog megváltozni az általunk ismert világ. Ráadásul évtizedeken belül.
Ross előbb Barack Obama tech-ügyekre szakosodott kampánytanácsadója volt a 2008-as választásoknál, majd az Obamától vereséget szenvedő, külügyminiszternek kinevezett Hillary Clinton innovációért felelős vezető tanácsadója lett. Úgy, hogy ezt a posztot külön neki hozták létre.
Saját elmondása szerint is elnagyolt könyvet akart írni, amivel az volt a célja, hogy a techügyeket nem követő, de újságokat, könyveket olvasó amerikaiaknak segítsen megérteni, mekkora változás előtt áll a világuk.
Ez sikerült is, az Industries of the Future sok szempontból tényleg felületes és egyáltalán nem kritikai könyv. De még így is fontos írás: Ross ugyanis rengeteg vezető politikussal és cégvezérrel beszélt a világ minden tájáról, ráadásul jó esély van rá, hogy egy esetleges Clinton-kormány mellett is fontos szerep juthatna neki. Könyve ezért elég pontos lenyomata annak, hogy azok, akik a következő évtizedekben a világgazdaság fontos szereplői lehetnek, mit mondanak most arról, hogyan lehet sikeresnek maradni a század első felében.
Új világ hajnala
Ross egyik fő állítása, hogy valójában fogalmunk sincs, mi vár most ránk. Ott tart a világ a robottechnológiában, mint 20 éve tartott az internettel. Ahogy a betárcsázós modemek korában sem gondolta még senki, hogy kicsit több mint egy évtizeden belül havonta hatmilliárd órányi videót fogunk streamelni egy Youtube nevű szolgáltatással, ugyanígy nem tudjuk most még pontosan felmérni, hogyan is fognak kinézni a mindennapjaink pár évtizeden belül.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. március 27. vasárnap, 06:50
-
Találatok: 2323
Politikai korrektséghez (pc) szoktatott agyam nehezen enged túllendülni a pc szabályán, pedig a magyar miniszterelnök már régen túlhaladottnak minősítette a szemléletét; gyakorolja is naponta. Mégis oly nehezen írom ide, noha társasági körökben – no persze olyanokban, mint az enyém – folyamatosan ezt hallom: micsoda szerencséje van – már megint! – a Fidesznek; éppen jókor jött neki ez a brüsszeli robbantás, akkor, amikor már megint minden recsegett-ropogott körülötte, vagy, ahogy filmrendező barátom fogalmazott: láthatóan fesledezik rajta a kabát.
Nehezen írom le, mert oly morbid a gondolat, és nem attól tartok, amitől amúgy baloldali politikusok, hogy majd mit szól hozzá a Fidesz, hanem mert eleve valami gonoszságot feltételez a politika túloldaláról. Inkorrekt, mondanám, de ezzel azt is állítanám, hogy ilyesmi a mai kormányzó pártoktól nem feltételezhető. Ez viszont oly mértékű naivitásra vallana, ami már hitelvesztéssel járna.
Ne fussunk több kört, induljunk ki abból, ami már úgy is leíródott: Brüsszel jól jött a Fidesznek. Az a kommunikációs folyam, amely lassan másfél éve jellemzi Orbánt és csapatát, az utóbbi időben elapadni látszott, a felszínre hozta a kormány és a párt körül zajló korrupciós jelenségeket, és ezektől immár a miniszterelnök sem maradhatott intakt. Miután eltűntek Magyarországról a menekültek, már verbális szinten sem volt tartható, hogy az országot lerohanták és lerohanhatják a migránsok – terroristák -, az emberek a tényleges helyzettel kezdtek foglalkozni. Azzal, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak az oktatásban, hogy elviselhetetlen az egészségügy állapota és hiába születtek új pr-ötletek – csok, nok, -, hiába lepték el a médiát – kivéve persze a baloldali médiát – a „magyar reformok működnek” hirdetései, ezek nem tudták eltakarni a kormányzás ordító hiányosságait, illetve azokat az összefonódásokat, amelyek néhány ember elképesztő meggazdagodásához vezettek és amelyek középpontjába a legtöbben magát Orbán Viktort vélelmezik. Újkori kormányzásának időszakában még soha nem került ilyen válságos helyzetbe Orbán; egy kuvasz rántotta le őt a földre. Helyenként nagyképű, fölényes, a politikai ellenfelet kioktató és megleckéztető stílusa, mely eddig oly eredményesen működött, hirtelen a semmibe hullott, csak a fejhang és az üres vagdalkozás maradt meg, no meg a kuvasz nyomán támadt kérdőjelek: honnan a vagyon? Hol vannak a strómanok. Először kapott olyan választ a parlamentben, amelyben az ő orrára koppintottak – „Miniszterelnök Úr, itt én kérdezek és Ön válaszol", mondta Vona Gábor – és most kell igazán szembesülnie azzal, hogy nem sérthetetlen. A frakciói, és a verbális verőlegényei ugyan ott állnak mellette és mögötte, a belső hatalma nem ingott meg, de a külső megítélés elbizonytalanodott. Nem abban, hogy egy kemény, diktatórikus hajlamú vezetőnek tartják, hanem abban, hogy tiszta volna a keze. Az a kuvasz, amely egy komplett kastélyrendszert birtokol – stróman: Orbán Győző és Mészáros Lőrinc – túl sokat árul el a miniszterelnökről és ezt immár a szélesebb közvélemény előtt sem lehet elleplezni. Az a kuvasz nagyítja fel mindazt, amelyet már Ferenczi Krisztina írásaiból is világosan láthattunk volna és ami mellett korábban még elmentünk.
Bővebben ...
