„[M]i büszkék vagyunk arra, hogy először ez a parlamenti többség és ez a kormány volt képes arra, hogy olyan szabályokat alkosson, hogy ennek az évnek az elejétől erre nincsen többé mód. Offshore-cégek nem vehetnek részt, és minden közbeszerzésben részt vevőnek, akárhogyan és akárkivel is hozzák összefüggésbe a nyilvánosság előtt, fel kell fednie a kilétét, ha közmunkából akar részesedni. Ez nagy eredmény, és büszkék vagyunk rá” – Orbán Viktor, 2012. június 4.
Magyarország 2011-ben elfogadott, 2012. január 1. óta hatályos alkotmánya szerint offshore-cégek nem nyerhetnek közpénzt. Erre a vívmányra azóta elég gyakran hivatkozik is a miniszterelnök, legyen szó elmúltnyolcévezésről vagy a Nemzeti Bank új elnökének kinevezéséről.
Voltak annak is jelei, hogy a retorikain túl gyakorlati jelentősége is van a rendelkezéseknek. A Lázár János vezette Nemzeti Fejlesztési Ügynökség például tavaly szégyenfalra tette az offshore-hátterű cégeket, majd novemberben kb. 750 ilyen vállalkozástól követelt vissza 2012 eleje óta megítélt 50 milliárd forintnyi EU-s támogatást.
Akkor minden rendben is volna, nem igaz? Offshore-céghez magyar közpénz nem vándorol, pont.
Vándorol.
A Magyar Nemzeti Bank például augusztus 1-től bejegyzett tulajdonosa a Bajcsy-Zsilinszky út 78. szám alatti Eiffel Palace irodaháznak, amit a legfrissebb hírek szerint a piaci ár másfélszereséért, 11-12 milliárd helyett 18 milliárdért vett meg egy részben Ciprusra és Kis-Antillákra bejegyzett cégcsoporttól – a cégháló annyira összetett, hogy nemcsak azt nem tudjuk, pontosan mennyit, hanem azt sem, hogy kinek is utalt a Nemzeti Bank.
„Offshore-spekuláns még egyszer nem lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke” - Orbán Viktor, 2013. január 18.
Már 2012-ben sem lehetett sok oka panaszra a gazdasági eredményeit illetően a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak, 2013-ban azonban hatalmasat léptek előre - derül ki a nemrég közzétett közhasznúsági jelentésből. Megugrottak az alapítványhoz érkező támogatások és az eredmény is tavaly.
A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát is működtető Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány a 2012-es jó éve után tavaly még jobbat zárt - derül ki a nemrég közzétett közhasznúsági jelentésből. Ez nemcsak a mérlegadatokon mutatkozik meg - amiről a cikkünk a későbbi részében lesz szó -, de a különféle, alapítványhoz érkező és felhasznált támogatások összege is megnövekedett. Míg 2012-ben 2,97 milliárd forintot költöttek a támogatásokból, addig tavaly már 7,1 milliárdra ugrott a felhasznált összeg. Ezen belül megnégyszereződött a költségvetésből érkező támogatás is, mely a korábbi 144,9 millió után 726 millió forintra ugrott.
Ugyanakkor a költségvetési pénzeknél is nagyobb támogatás érkezett "más gazdálkodótól" az alapítványhoz. Ennek összege a 2012-es 2,7 milliárdról 6,4-re ugrott egy év alatt - ezen belül a legnagyobb rész a látvány-csapatsport támogatási pályázat révén kapta az alapítvány. Ismertebb néven itt a TAO-pénzekről van szó, melyből összesen 3,6 milliárd forintot használtak fel 2014. június 30-ig. A részletezés szerint a 2013-2014 bajnoki évadra 1,5 milliárdos támogatásban részesültek, melyet különböző célokra fel is használtak. 2013-ban ebből 299 milliót költöttek el az előző bajnoki évadra kapott 3,2 milliárddal együtt. Ebből kicsivel több mint 2 milliárd forint ment beruházásra, ami pályaépítést, pálya karbantartógépek vásárlását jelentette.
Semjén Zsolt nem érti az evolúciót, de használja: túlél. - Csak a jók mennek el. Ferenc pápa a legmegátalkodottabb egyházkritikusoknak is belopta magát a szívébe azzal, hogy kifogásaikra és érveikre mosolyogva vállat vont, és azt mondta, bizony, ebben van valami. Aztán ennél sokkal több nem nagyon történt, de legalább már nem ott tartunk, hogy aki mást gondol vagy máshogy él, mint ahogyan szerintük kell, az a sátánt szolgálja. Megszelídültek kezében a parancsolatok. Ferenc azonban gyöngülő egészsége miatt lemondását fontolgatja.
Semjén Zsolt ezzel szemben régóta ismert gyengesége ellenére sem fontolgatja lemondását, pedig odáig sem tudja követni a Szentatyát, hogy nem muszáj görcsölni, lehengerelni, kiátkozni és az abszolútum igényével ordibálni, mert az úgyis Istennél van. Úgyhogy ő igenis megmondja a tutit, annak ellenére, hogy a fajok fennmaradásáról elmondottakkal látványosan bizonyítja, hogy a darwini elmélet alapjait sem értette meg. Isten nélkül az evolúció illogikus és punktum.
Innen írok önöknek, szerencsés idegenbe szakadt honfitársaimnak, a nyolcvanas évekből, hogy nyoma maradjon az idő és tér teljes kicsorbulásának, amikor hirtelen elkezdtek az órák össze-vissza járni, és más időt mutatnak Magyarországon, mint például Belgiumban, Szíriában vagy az Egyesült Államokban.
Sohasem volt ez másként.
Sohasem írtuk ugyanazt a dátumot itthon, mint Mozambikban vagy az NSZK-ban, de létezett valamiféle iránya az időnek, ami természete szerint haladt előre, aztán hol lassabban, hol gyorsabban, de mindig egy irányba. Mendegélt. Telt a csermelyléptű idő, ha értik mire gondolok.
Amikor például Irakban 1342-t írtak, utána 1343 következett, nálunk 1866 után 1867, máshol meg 1976 után 1977. De most nem ez történik, hanem visszazuhantunk 1981-be, pedig már majdnem elértük a kilencvenes éveket. Lecsúsztunk a kád pereméről, mint valami béna pók, és most bámulunk a lefolyó mellől, erősen reménykedve, hogy senki sem nyitja ki a csapot.
Örömmel közölhetem önökkel, hogy Kádár gyengül, de még viszonylag értelmes beszédeket mond, a demokratikus ellenzék mozgolódik, természetesen az esélytelenek idegességével, és folyamatos zaklatásnak kitéve, a művészetek virágoznak (naná, hogy pénz nélkül, önkéntes és jótékonysági alapon, mindenkinek van rendes állása, de esténként felmegy a színpadra és bátor), a sajtó persze messze nem szabad, azonban a vájtszeműek esetenként merész írásokat fedezhetnek fel vidéki folyóiratokban, sőt, néha még az országos napilapok publicisztika rovatában is. Grósz Károly, és a Párt hiénái nyálcsorgatva várják, hogy kidőljön a vezér, de a háta mögött már javában osztogatják az egyelőre még állami vagyont. Tudják, hogy mielőtt a homloka koppan a parketten, azonnal cselekedniük kell, mert nem lesznek szabályok, az erősebb hiéna privatizál.
Kellemetlen percekre számíthat Orbán Viktor a szeptemberi NATO csúcstalálkozón Wales-ben, miután általános felháborodás fogadta az EU-ban az orosz szankciókra vonatkozó kijelentéseit. A magyar kormányfő elszigetelődése folytatódik, volt már olyan, hogy lekötött kétoldalú találkozóját mondta le a másik fél.
„Egyszerűen érthetetlen, miért csinálja már nem először Orbán Viktor, hogy a zárt brüsszeli tárgyalóteremben teljes támogatásáról biztosít egy közös döntést, majd hazajön, és teljesen mást mond” – dohogott a hvg.hu munkatársának egy uniós tagállam diplomatája a miniszterelnök legutóbbi, nagy port kavart nyilatkozata után, az Oroszország elleni uniós szankciókról. Mint ismert, a magyar kormányfő a közszolgálati rádió múlt péntek reggeli műsorában azt mondta, Magyarországnak nem érdeke az orosz szankciók fenntartása, amivel egyébként is csak „lábon lőttük magunkat”. Mindezt alig bő két héttel azután, hogy az unió állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács – soraiban a magyar miniszterelnökkel – megszavazta a kereskedelmi korlátozásokat.
Több egymástól független tagállami diplomáciai forrásunk is arról beszélt, elfogadhatatlan a magyar kormányfő magatartása a szankciók ügyében, és a hasonló megnyilvánulások csak arra jók, hogy gyengítsék a közös fellépés erejét. „Ezek a szankciók így sem túl erősek, lássuk be, a legkisebb közös többszöröst sikerült elérni a döntéssel. Ezeket utólag ilyen nyilatkozatokkal még tovább gyöngíteni, nagyon felelőtlen, és uniós szemszögből nézve teljesen érthetetlen” – mondta egy brüsszeli forrásunk is, a Bizottság hozzáállására utalva.
Lábon lőttük magunkat
Forrásaink szerint a magyar kormányfő szavai ráadásul kontraproduktívak is, vagyis Orbán Viktor inkább magát lőtte lábon a szankciók megkérdőjelezésével: ezen változtatni ugyanis rövid távon úgysem fog az EU (ilyet nyilvánvalóan Orbán sem fog felvetni), ellenben arra „jó” volt, hogy a magyar diplomácia, és személyesen a saját helyzetét tovább gyöngítse vele Orbán.
“Így nem lehet tovább élni!” – súgta oda feleségének Mihail Gorbacsov még 1985-ben, egy nappal a “koronázása” előtt. “Csak így lehet, kell és érdemes élni!” – harsogja fülünkbe naponta többször a Maffiapártállam propagandája és nincs senki, aki legalább elsuttogná a milliónyi nyomorgónak a gorbacsovi mondatot. Mert minálunk az “elit”, a “Politika Zrt.” csakis önmagával, a profitjával foglalkozik.
Azt mondta Bogdan Góralczyk, a varsói egyetem politológia professzora a népszerű lengyel, “TOK FM” rádiónak nyilatkozva, hogy legutóbbi, magyarországi útjáról döbbenetes élményekkel tért vissza. Szerinte “Orbán pacifikálta a magyarokat, az ellenzék nem létezik, a falvak pedig Burmára hasonlítanak“. Góralczyk tudja mint beszél, hiszen kitűnően ismeri hazánkat: nyolc esztendeig volt a budapesti Lengyel Nagykövetség diplomatája, több könyvet írt Magyarországról. Folytatva elemzését azt állította, Orbán második ciklusát az egyszemélyes kormányzás kiépítése jellemzi, no meg stadionoké és a nemzeti egójé. Jelentős fordulat történt Oroszország irányába, de ami a legelképesztőbb, hogy Magyarországon komplett nyomorkörzetek léteznek. Nem úgy, mint a lengyel falvak egynémelyikében, hogy az egyik ház omladozik, a másik pedig kastély-szerű, hanem úgy, mint Indiában, vagy Burmában. Mindez pedig egyedül a politikai elit hibája, amely Orbánnal az élen egyszerűen nem törődik az emberekkel.
Igaza van Góralczyknak abban (is), hogy hazánkban gőzerővel folyik az egyszemélyes diktatúra kiépítése, s ezt mások is látják. Szóvá is teszik, nem is egyszer. A Posványosi Doktrína okán előbb “csak” a befolyásos, nyugati sajtó sürgette Budapest “megrendszabályozását”, már csak annak okán is, hogy az “Európai Unió képes legyen megőrizni hitelességét”. Csatlakozott ehhöz a svéd, majd a német EU-ügyi államminiszter is, szorgalmazván “az Unió alapelveit nyíltan tagadó magyar kormány” elleni legkomolyabb szankciók bevezetését. Most egy újabb szervezet, a “Project Syndicate” állt be a sorba. A német közpolitikai intézet “drákói intézkedéseket” követel az EU-tól Orbánnal szemben: a Fidesz kizárását az Európai Néppártból, a támogatási keret csökkentését és a híres “7. cikkely“, a szavazati jog megvonását.
Nem tudom, megint mit nem értünk. Engem Varga Mihály meggyőzött: úgy nem lesz gyermekéhezés Magyarországon, ha Hollywood magyar sztárja, és minden idők legnagyobb kaszinóbizniszben utazó filmese, Andy Vajna, megkapja az őt megillető évi 7 milliárd forintos adókedvezményt. Nincs itt semmi kecimeci, köntörfal, zavart magyarázkodás. A kormány és a nemzetgazdasági minisztérium már nem is érzi szarul magát. Igen, ezért kellett a kaszinók koncessziós díját levonni a játékadóból, és áfamentessé tenni azt.
Úgyhogy tényleg nem értem az MSZP-s Bagóné Borbély Ildikót, aki írásbeli kérdésben akadékoskodott, hogy miért volt szükséges Andrew G. Vajna filmipari kormánybiztos és kaszinótulajdonos cégeit évi hét milliárd forintos adókedvezményben részesíteni. Mit nem ért? Most komolyan, kit érdekel, hogy a számítások szerint évi hétmilliárdos adóbevételről mondott le az az állam (és hogy ez nem mellesleg a reklámadó tervezett bevételeinek fele)?
Egy illiberális demokráciában, ahol a jogászok már a megszokott rutinnal hülyítik a népet, így néz ki a nemzetgazdaság miniszterének közgazdász érvelése: azért védhető az adókedvezmény, mert az új kaszinótulajdonosok az első hónapokban komoly beruházásokra kényszerülnek, ám ennek "több szempontból is ösztönző szerepe van, így nagyobb tiszta játékbevétel elérésére, egyúttal magasabb összegű játékadó befizetésére is ösztönzi az üzemeltetőket". Így a két adókedvezmény hozzájárulhat ahhoz, hogy a (hadd tegyem hozzá: a Nemzeti Együttműködés rendszerében államosított) hét új kaszinó "lehető legrövidebb időn belül kiemelkedően magas jövedelemtermelő szintet érjen el. Tehát ha Vajna és az Aranybonusz 2000 Kft. jövedelmező - akkor az általa befizetett adók "jelentős mértékben járulhatnak majd hozzá а központi költségvetés bevételi oldalának erősítéséhez, így az olyan kiemelkedően fontos társadalmi célkitűzés, mint a szociális gyermekétkeztetés finanszírozáséhoz is." - írja a napi.hu.
Magyarországon meg sem akarták jelentetni a tanulmányukat a korrupcióról, az Egyesült Államokban viszont habozás nélkül közölték, és a cikkel rangos díjat nyert a két magyar kutató szociológus szerző. Itthon lényegében senkit sem érdekel, amit csinálnak, pedig az amerikaiak szerint azt írták le, amit még senkinek sem sikerült: azt, hogy hogyan működik hatékonyan egy szervezetben a korrupció.
Magyarországon évek óta nem tudta leközöltetni két korrupciókutató szociológus az egyik kutatásáról szóló cikket, az Egyesült Államokban viszont nemcsak megjelent egy rangos folyóiratban, de idén augusztusban elnyerte a szervezetszociológia területén mértékadó tudományos szervezet, az Academy of Management legjobb tavalyi cikkért járó díját is. Az amerikai bírálók nagy újdonságként fogadták a kutatást, és most úgy látják, hogy a korrupciót olyan megközelítésből sikerült bemutatniuk a magyar kutatóknak, amit még sose írt le senki. A vizsgálódásuk során megalkotott fogalomra az egyik amerikai bíráló például azt írta, hogy ez a felfedezés a legérdekesebb eleme a tanulmánynak, és ez valószínűleg olyasmi, amire a jövőben más kutatók hivatkozni fognak.
Jávor István, az ELTE Szociológia Tanszékének egyetemi docense és Jancsics Dávid, aki szintén az ELTE-n végzett szociológus, jelenleg a City University of New York kutatója a szervezeteken belüli korrupció működését próbálta meg tudományosan leírni a szervezetek hatalmi viszonyai alapján. Ehhez 42 mélyinterjút készítettek 2009 decembere és 2010 júliusa között felső vezetőkkel, középszintű menedzserekkel és szakemberekkel, alacsonyabb beosztású alkalmazottakkal, politikusokkal és oknyomozó újságírókkal. (2012-ben mindkét kutató írt a hvg.hu korrupcióval foglalkozó cikksorozatába, Jávor cikke itt, Jancsicsé itt olvasható).
A szegénység hazai terjedését jelzik az Eurostat legfrissebb adatai is. Magyarországon - Szlovákiával, Lengyelországgal vagy Csehországgal szemben - tovább nőtt tavaly azoknak az aránya, akik a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának voltak kitéve. Immár honfitársaink egyharmadáról van szó, de legalább vécé- és fürdőszobafronton jobban állunk.
Tovább nőtt azoknak az aránya Magyarországon tavaly, akik a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának voltak kitéve. Az Eurostat legfrissebb adatai alapján (a vonatkozó statisztikákban egyelőre nem találhatóak meg az összes ország és ezért az EU egészének mutatói sem) 3,3 millió honfitársunk tartozik ebbe a körbe, vagyis egy év alatt százezerrel nőtt a táboruk. Ez azt jelenti, hogy hazánk lakosságának immár 33,5 százalékát fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztettség a 2012-es 32,4 százalékot követően. A legkisebb arányt 2008-ban regisztrálta az Eurostat, akkor 28,2 százalékot közölt.