- Részletek
-
Készült: 2015. május 20. szerda, 23:56
-
Találatok: 1844
Lázár Jánosnak még az előző kormányzati ciklusban volt három olyan utazása, amelyeket érdekessé tett két körülmény. Az egyik az volt, hogy szokatlanul magas hotelszámlák keletkeztek a kiküldetéseken. A másik pedig az, hogy nagyon nagy titkolózás övezte azt, hogy mi történt ezeken az utakon.
A Direkt36 újságírójának (a Transparency International jogi segítségével zajló) több mint egy éve tartó pereskedése eredményeként azonban néhány részletre már fény derült.
Amit tudunk
Hova és mikor utazott? Anglia, 2012. november 27-29.; Svájc, 2013. március 22-23.; Olaszország, 2013. július 26-27.
Mennyibe is került a szállás? Anglia: 920 019 forint; Olaszország: 582 000 forint; Svájc: itt van némi ellentmondás a számokról, mert a Miniszterelnökség először azt közölte, hogy 469 878 forintba került a szállás, majd több mint egy évvel később váratlanul egy újabb dokumentumban már azt közölték, hogy a költség 189 478 forint volt. Az ellentmondásra magyarázatot kértünk tőlük, de még nem válaszoltak.
Miért tűnik ez soknak? A Miniszterelnökség 2012-13-as adatai azt mutatják, hogy más, hasonló beosztásban lévő vezetők utazásainak szállásköltségei még csak meg sem közelítették azt, amit Lázárnak ezen a három kiküldetésén kellett fizetni.
Hány éjszaka? Angliában 2 éjszakát, Svájcban és Olaszországban 1-1 éjszakát töltött Lázár János. Tehát, 4 éjszaka alatt sikerült összehozni az eredeti költségösszegek szerint közel 2 millió forintos hotelszámlát.
Hányan utaztak? A Miniszterelnökség kezdetben azzal próbálta magyarázni a magas számlákat, hogy egy delegáció vett részt az utazásokon. Később azonban elárulták, hogy ezek a delegációk minden esetben csak két emberből álltak: Lázár Jánosból és egy kísérőjéből. A költségek még így számolva is kirívóan magasak a többi miniszterelnökségi utazáshoz képest.
Kik voltak az útitársak? Lázár tavaly szeptemberben az Indexnek azt mondta, hogy Perényi Zsigmond, illetve Sonkodi Balázs kísérte el az utakon, akik mindketten a munkatársai. Lázár szerint a tolmácsolásban segítették őt.
Mi történt ezeken az utakon? A Miniszterelnökség a svájci utazásról azt közölte, hogy Lázár “egy német állampolgárral tárgyalt a magyar–német, valamint a magyar–orosz kapcsolatokról”. Az olaszországi útján a Miniszterelnökség szerint “a Svájcba illegálisan vitt magyar pénzeszközökkel kapcsolatban folytatott tárgyalást, a tárgyalópartner által megjelölt szállodában”. Az angliai útról pedig maga Lázár nyilatkozta azt, hogy az ottani titkosszolgálati partnerével találkozott.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 19. kedd, 21:26
-
Találatok: 2324
Nagy túlélők. Mint a csótányok, azok is túlélnek mindent. Ha ember nem lesz már a Földön, csótány akkor is lesz.
Orbán eltrappol Brüsszelbe megvédeni önmagát. Orbán harcol. Önmagáért, a hatalmáért, a zsákmányolható vagyonért, előjogokért. A birodalmát védi, a királyságát Európa szivében. Nem téged, nem engem, nem a családokat, nem az embereket. Orbán számára mi csak haszonállatok vagyunk. Minket meg lehet fejni, velünk lehet cipeltetni a terheket, tőlünk el lehet venni minden értékünket: a szabadságunkat, a jogainkat, a jövőnket. A mi gyermekeink csak "szaporulat", a jövő haszonállata. Nem számítunk.
A megszerezhető vagyon számít, a kiosztható földek, trafikok, kaszinók, bányák, színházak, bankok, üzletágak, közpénzek és Uniós források számítanak. A külföldön vezetett titkos számlák, a hűséges "családoknak" kiosztható hűbérbirtokok, a hatalmat támogató, a királyságot védelmező oligarchák fontosak. Semmi más.
A nagy hazugságok, apró svindlik, nyílt rablások, zsarolások tartják életben ezt a mocskos rendszert. A nemzeti mázzal leöntött, szabadságharcos csatakiáltással generált, kereszténységre hivatkozó élősködők sikeresek ebben az országban. Nagy túlélők. Mint a csótányok, azok is túlélnek mindent. Ha ember nem lesz már a Földön, csótány akkor is lesz. Mert alkalmazkodik, mert nincs lelkiismerete, csak a saját léte számít, hogy legyen mit zabálni, hogy tudjon szaporodni.
A magyar nép valamiért szeret szenvedni. Mi szeretünk fejjel rohanni a falnak. Ötször, hatszor. Aztán még a bukósisakot is levesszük és nekiugrunk hetedszer is. Közben ott az ajtó, csak le kellene nyomni a kilincset. Mi nem nyomjuk, büszke nép vagyunk. Mi a falon keresztül akarunk bejutni. Vagy ki. Mindegy, csak ne ott legyünk, ahol vagyunk. Mi királyt akarunk demokrácia helyett. Földesurakat akarunk. Rablólovagokat. Nagy varázslókat. Csodatévő vásári mutatványosokat. Mi nem szeretjük azt a politikust, aki igazat mond. Nekünk nem kell, aki nem képes minket szórakoztatni, akiért nem lehet üvöltve rajongani. A csöndes szakértelem, az őszinteség nekünk nem jó. Mi álmodni akarunk. Nagy-Magyarországról, Édes Erdélyről, Európa hős népéről, a szabadságharcosok bátor utódairól, a Nóbel-díjasok sokaságáról, híres magyarokról, büszke harcosokról.
Magyarország akkora, amekkorává mi tesszük. Nem a terület számít, hanem az emberi, társadalmi minőség. Erdély itt van, karnyújtásra. Nincsenek határok. Mehetünk, ők jöhetnek. Szabadságharcot most önmagunkkal, a saját népünkből saját nyakunkra ültetett zsarnokokkal kellene vívnunk. De elbukunk. Nem vagyunk szabadságharcos nép. Együtt nem. Csak Mária nővérek vannak, András juhászok, Horváth Andrások. Egyetemisták vannak, iskolát védelmező szülők, földjükért harcoló családok. Kishantos van, civil szervezetek vannak. Igazgyöngy alapítvány van. Külön-külön.
Meg vannak "ŐK" . Külön hadsereggel védett Orbánok, cinikusan vigyorgó Balog Zoltánok, Kövér Lászlók, Szijjártók, Rogánok, Zsiga Marcellek. Csizmadiák, Bayerek, cöfök, békemenetek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 19. kedd, 06:04
-
Találatok: 2289
A tao-nak köszönhetően, bevezetése óta évente 50-70 milliárd forint a költségvetés helyett a látványsportokban landol, azon belül is a fociba kerül az összeg oroszlánrésze. Jelenleg annyi biztos, hogy 2016-ig lehet még a tao-n keresztül forrásokat csepegtetni a magyar fociba. Ha tényleg vége lesz a tao-nak, az egyesületeknek meg kell tanulniuk a piacról bevonni forrásokat, valamint az adóforintok elköltése helyett támogatókat találni.
A tao elosztásának vizsgálatakor azt láthatjuk, hogy Felcsút a legnagyobb kedvezményezett. Úgy tűnik, Orbán ékszerdobozánál soha nem állnak le: újabb kétmilliárdot fordíthatnak fűtött pályákra, hogy a téli felkészülés is zavartalan legyen. De nemcsak erre költenek, hanem az akadémia bővítésére és a stadion biztonsági rendszerének fejlesztésére is, összesen 2,25 milliárdot.
Bár már régi történet, Orbán Viktor kommunistázása a tao kapcsán örök klasszikus marad. Ráadásul a poén az, hogy utólag írták át a beszámolóban azt a részt, amely szerint közpénzből épült a stadion. Korábban írtunk róla, hogy a Figyelő vette észre: az alapítvány közhasznúsági jelentésében azt írják, hogy központi költségvetési támogatásból 2,09 milliárd forint érkezett be 2012-ben az alapítványhoz, ami megegyezik a későbbiekben is ilyen (költségvetési forrás) besorolás alatt futó MLSZ-támogatással és a tao-pénzek összegével. Ez azt jelentette, hogy a kommunikációban nem, de könyveiben azért közpénzként szerepelteti a felcsúti stadion építéséhez kapott milliárdokat az alapítvány.
Mi a tao?
A bevezetés óta a tao-nak (társasági adókedvezmény) köszönhetően évente 50-70 milliárd forint a költségvetés helyett a látványsportokban landol, azon belül is a fociba kerül az összeg oroszlánrésze. A jelenlegi rendszer 2016-ig érvényes, utána kérdéses, hogy mi lesz. Ha vége lesz a tao-nak, az egyesületeknek meg kell tanulniuk tao nélkül élni és a piacról bevonni a forrásokat, valamint támogatókat találni.
2011. július 1-je óta a társasági adóból (tao) levonható az az összeg, amellyel a vállalkozások támogatják az úgynevezett látványsportágakat (a labdarúgást, a kézilabdát, a kosárlabdát, a vízilabdát és a jégkorongot). A támogatás céljait törvény rögzíti. A szakszövetségekhez, amatőr sportszervezetekhez, közhasznú alapítványokhoz befolyó pénzt utánpótlás-nevelésre, a képzéssel összefüggő feladatokra, a sportrendezvényekhez szükséges biztonsági infrastruktúra fejlesztésére, meghatározott beruházásokra, felújításokra, illetve személyi jellegű ráfordításokra lehet költeni- vs.hu.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 17. vasárnap, 07:49
-
Találatok: 2266
Lószar ez a sok duma a demokráciáról! Ezt mondta utolsó találkozásukkor Orbán Viktor a volt amerikai nagykövetnek, Eleni Kounalakisnak, aki könyvet írt a 2010–2013 közötti magyarországi élményeiről.
Eleni Tsakopoulos Kounalakis 2010 és 2013 között volt az USA budapesti nagykövete. A 320 oldalas, angol nyelven megjelent könyv - melyben részletesen ír budapesti éveiről és arról, hogyan látta a magyarországi politikát - magyar–amerikai viszony alakulásáról szóló részeit az Index ismertette.
Kounalakis és Orbán Viktor állítólag már első találkozásukkor nem találták a közös hangot, és ez végig így is maradt. 2010-ben, az akkor ellenzéki vezérszerepben lévő Orbánt már bemutatkozó látogatásán felbőszítette a nagykövet azzal, hogy a gazdasági válságból való kilábalást és a rendszerváltozás óta elért fejlődést méltatta. Orbán viszont katasztrófának minősítette az addig eltelt két évtizedet, mert szerinte a kommunista milliomosok, és a bolsevik milliárdosok mindent elloptak.
Kounalakis úgy találta, hogy Orbán rendszerint elbűvöli a tárgyalópartnereit, ezért az amerikaiakat egy idő után már előre figyelmeztette: bármit is olvastak vagy hallottak a magyar kormányfőről, szimpatikusnak fogják találni. Az is feltűnt neki, hogy Orbán a találkozók elején magát és kollégáit mindig szabadságharcosokként mutatja be. A magyar miniszterelnök szabadságfogalma azonban teljesen más, mint az ókori görögöké vagy az amerikaiaké, és a személyes szabadsághoz semmi köze: Orbán számára a szabadság a bárki idegen befolyásától való szabadságot jelenti, aki nem magyar – írja könyvében.
Utolsó találkozásukkor sem tudták áttörni a köztük lévő falat: Orbán Kundera regényére utalva azt mondta Kounalakisnak, „Mi, magyarok a történelmünk súlyától szenvedünk. Önök, amerikaiak a történelmük könnyűségétől", mire a nagykövet erre azzal válaszolt, hogy Kundera számára a szabadság az elnyomástól való szabadságot is jelentette, különösen a kormány általi elnyomástól. Orbán ekkor mondta, hogy „All this talk about democracy is bullshit!″, majd sértődötten kifejtette, hogy kétharmaddal választották meg, legjobb tudása szerint próbálja megoldani az ország rengeteg problémáját, és majd a következő választáson le lehet őt váltani, ha ez nem tetszik az embereknek – idézi a nagykövetet a portál.
Kounalakis ugyanakkor könyvében többször is hangsúlyozza, hogy Magyarország végső soron az Egyesült Államok szövetségese és barátja, a magyar törvényekről pedig a magyaroknak kell dönteniük, és az így kijelölt határt az amerikaiak nem léphették át. Clintonnak Orbán személyiségét még úgy írta le, mint egy okos, racionális embert, akinek bár más fogalmai vannak a szabadságról, a demokráciáról és a piacgazdaságról, mint az amerikaiaknak, de azért az energiabiztonság kérdésében és a nemzetközi ügyekben megbízható partner.
Az azeri baltás
Nagyköveti évei mélypontjának az új alaptörvény elfogadását tekinti a volt nagykövet, mert Orbánék magasról tettek a fenntartásaikra és tanácsaikra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 16. szombat, 09:21
-
Találatok: 1891
Azt hiszem, senki nem szállna fel szívesen olyan buszra, melyet egy olyan sofőr vezet, aki a vezetőülésen ülve állandóan belegabalyodik kényszerzubbonya hevedereibe, a vezetőfülkében ott áll mellette két ismeretlen figura, a busz ülésein pedig egy sor nyálcsorgató idióta meg néhány, a helyi börtön előtt felvett rosszküllemű foglal helyet.
Az utas minimálisan is azt szeretné tudni, hogy ki is az, aki a vezető lábát lökdösi, miközben társa megpróbálja kiszabadítani őt a gubancból, míg a busz rohan kevesek által ismert uticélja felé.
Annyiban azért szerencsénk van, hogy mi legalább ismerhetjük a két figurát, az egyiket Habonynak, a másikat Finkelsteinnek hívják.
Ha azt kérdezzük, hogy mivel foglalkoznak, hát Finkelsteinnel könnyebb helyzetben vagyunk, róla tudjuk, hogy ő az a választási tanácsadó, aki mindenkinek ad tanácsot, aki megfizeti, és nem kizárt, hogy ő az a bölcs rabbi, aki a libák gyógyításának folyamatát vezényli, egészen az utolsó libáig.
Ez az ő esetében Clinton választásáig tartott, akivel szemben az utolsó liba vesztett az elnökválasztáson.
Azóta mindenféle európai primitív törzseknek osztja az észt, ha már a helyi törzsfőnökök híján vannak ennek.
Habonnyal nehezebb dolgunk van, ő tulajdonképpen maga Mr. Senki, egy Niemand, hiszen ő az, aki a közéletben elvileg részt sem vesz, senki nem vállalja, senki nem fizeti, senkivel nem áll szerződésben, mégis állandó belépője van a Parlamentbe és az ország negyedik legbefolyásosabb embereként szerepel az ezzel kapcsolatos listákon.
Finkelstein közismert ember, rengeteg tapasztalattal és saját módszerrel rendelkezik a politikai érvényesülés tekintetében, ezt a módszert a szakma Finkel-thinknek hívja.
A módszer lényege, hogy kend be politikai ellenfeled szarral, támadd őt és környezetét személyében, támadd állandóan, ne hagyd levegőt venni, hadd érezze hideg leheleted a nyakában, mint a módszer lényegét Kövér demokrata oly szépen műfordította magyarra.
Ő a karaktergyilkosság műfajának atyja, ilyen tekintetben pedig a politika gyilkosa.
Ahol ő megjelenik, ott vége van a politikának, vége a programok versenyének, ott a demagógia és a populizmus veszi át az irányítást a politikai ellenfél megsemmisítésére törve.
Geckó mondotta volt 2007-ben: "Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed" - és elmeállapota azóta sem javult, sőt.
Akkortájt még a nyelvét sem lengette, de még ezzel is szerencséje van, mert ha az állapotromlásával egyenes arányban nőtt volna a feje, ma nem férne be a Parlament főkapuján.
Habonyban meg az a csodálatos, hogy küllemét tekintve olyan, mintha nem tanácsadónak, hanem bohócnak alkalmazná Pomádé király, és én abban azért szilárdan hiszek, hogy a tartalomnak és a formának valamennyire egységben illik lenni.
Értem ezen azt, hogy ha valaki egy állam ügyeit intézi, akkor az öltözzön és viselkedjen ennek megfelelően.
Persze a magyar protokollban új szelek fújnak.
Mióta a szakma nagyasszonyát lapátra tették, azóta a magyar miniszterelnök hátizsákkal járhat, a külügyminiszter a vesztes kakas frizuráját koppintotta le. Habony meg olyan, mintha a Mad Maxből szökött volna meg pedálos helikopterén.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 12. kedd, 21:22
-
Találatok: 1882
A rendszerváltás óta a visegrádi régió kifejezetten jól teljesített a világ többi részéhez képest. A régió fejlettsége jelentősen közelebb van ma Németországhoz, mint 1995-ben. Bár a visegrádi régió lassabban növekszik, mint Kína vagy India, ennek fő oka az utóbbi országok kezdeti – és máig meglévő – jelentős fejlettségbeli lemaradása. Sokkal kedvezőbb a kép, ha a régiót az 1995-ben hasonló fejlettségi szinten álló Brazíliához, Törökországhoz, vagy Oroszországhoz hasonlítjuk. A baj az, hogy Magyarország viszont egyre inkább sereghajtóvá válik a visegrádi régión belül.
Huszonöt évvel a rendszerváltás és tizenegy évvel az EU-csatlakozás után a négy visegrádi ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) még mindig az Európai Unió kevésbé fejlett országai közé tartozik. De egyáltalán jó irányba tart-e a régió a rendszerváltás óta? Csökkent a lemaradása Nyugat Európától?
Első ábránk első két oszlopa a régió egészében az egy főre jutó GDP vásárlóerejét mutatja Németországéhoz képest 1995-ben és 2011-ben. Jól láthatjuk, hogy 1995 és 2011 között a régió lényegesen közelebb került a német szinthez. A régió egy főre jutó GDP-je 1995-ben a német mutató 49 százaléka volt csak; 2011-re ez az arány 59 százalékra nőtt. (Ábráink adatai elérhetőek itt.)

Az ábrán a régió átlaga mellett az ún. BRIC országokat (Brazília, Oroszország, India és Kína) is feltüntetjük, Törökországgal kiegészítve. Az országokat 1995-ös fejlettségi szintjük szerint rendeztük csökkenő sorrendben. Az ábra legfontosabb tanulsága az, hogy a 2011-es fejlettségi sorrend megegyezik az 1995-össel. India és Kína sokkal gyorsabban növekedett a többi országnál (Kína egy főre jutó GDP-je több mint kétszereződött, míg a visegrádi régiójé kevesebb, mint másfélszeresére nőtt), de ennek oka az a
jól dokumentált összefüggés
, hogy a szegényebb országok által elérhető növekedési ütem magasabb, mint a fejlettebb országoké. Erősen leegyszerűsítve a nagyon elmaradott országok esetében egyszerű reformokkal is gyors eredményt lehet elérni, de egy idő után elfogynak a gazdaságpolitika által könnyen orvosolható problémák és a növekedés lelassul, vagy megreked. Bár Kína (és kisebb mértékben India) növekedése nemzetközi összehasonlításban is páratlan volt, az egy főre jutó GDP várárlóereje még mindig csak negyedakkora, mint Németországban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 12. kedd, 08:09
-
Találatok: 1703
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint a magyar gazdaság jó pályán van, és egyre több nemzetközi elemző jelzi ennek a pályának a tarthatóságát. Az ellenzéki pártok hétfőn napirend előtt az Országgyűlésben bírálták a gazdasági növekedés szerkezetét, a sokféle adónemet, és szóvá tették a dolgozói szegénység mértékét.
A napirend előtti felszólalások során az egészségügyi forrásokról, a devizahitelek forintosításáról, a nyugdíjreformról, és a halálbüntetésről is szó esett. Orbán Viktor sajtótájékoztatón azt közölte, hogy benyújtaná a magyar parlament elé vitára az Európai Bizottság javaslatát a bevándorlás szabályozásáról, amint megkapja a tervezetet.
Varga Mihály azt mondta, a magyar gazdaság kiemelkedően jól teljesít, ezt nemcsak a magyar kormány állítja, hanem az Európai Bizottság (EB), a Nemzetközi Valutalap (IMF), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), a nagy nemzetközi intézmények, valamint a piaci elemzők is. A miniszter kijelentette: olyan költségvetést készítenek elő 2016-ra, amely további növekedéssel, a hiány 3 százalék alatti mértékével és a fogyasztás növekedésével számol. A lakosság egyre inkább érezni fogja a gazdasági növekedés hatásait - magyarázta.
Mint mondta, "meglepetésszámokat" produkált a magyar gazdaság, sokkal jobb eredményeket, mint amire bárki számított. Ismertetése szerint az IMF több dokumentumban is foglalkozott a magyar gazdasággal, és várakozásokhoz képest magasabb gazdasági növekedés mellett úgy látja: a folyó fizetési mérleg többlete 2 százalék helyett 4,8 százalék lesz, míg az államháztartási hiány a vártnál kisebb lesz, a lakossági fogyasztás mértéke pedig 2,6 százalékkal nő idén.
Varga Mihály elmondta, az EB tavaszi előrejelzésében szintén korrigálta a magyar gazdaság növekedési kilátásait, négytized százalékkal 2,8 százalékkal javította a várakozásokat. Az EB szerint a növekedés sokkal egészségesebb szerkezetű, és jelentése szerint annak fő hajtóereje idén a háztartások fogyasztása lehet - tette hozzá. A miniszter szerint a bizottság arra is kitér, hogy a munkanélküliségi mutató idén 7 százalékra süllyedhet, jövőre a 6 százalékos tartományba kerülhet. Ezek az előrejelzések összhangban vannak a magyar kormány várakozásaival - mutatott rá.
Varga Mihály azt mondta, míg az EB-nek 2005-ben figyelmeztetni kellett a magyar kormányt, hogy ne manipulálja a gazdasági adatokat, most az EB és az IMF jelentése is a kormány számait veszi alapul. A politikus felidézte azokat az ellenzéki véleményeket is, amelyek szerinte azt ismételgették: a magyar gazdaság nem tud növekedni, a gazdaságpolitika rossz irányba megy.
A Fidesz adócsökkentéssel dicsekszik |
Rogán Antal a magyar gazdaságról azt mondta, máshol is vannak uniós források, de a növekedés mégis alacsonyabb, mint Magyarországon. Ha a növekedésből befolyó összeget az állam alkalmazottai felélik, az néhány százezer embernek jelent jót, de ha adót csökkentenek, az négymillió dolgozó embernek jó - hangsúlyozta. |
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 10. vasárnap, 18:10
-
Találatok: 1941
Eddig próbáltuk megérteni a miniszterelnököt. Eddig azt gondoltuk, csak a túlsó politikai póluson áll, de neki is megvan a - szerintünk téves - világszemlélete. Hogy a beszéde ugyan innen nézve őrült, de van benne rendszer. Pénteki rádióinterjúja után viszont ki kell mondanunk: csak az őrült beszéd maradt, minden logika és politikai morál eltűnt belőle. Az ország egy politikai ámokfutó kezében van.
Orbán Viktor annyira saját elhivatott hatalmának, nagyságának rabja és áldozata lett, hogy önmagán kívül már nem lát, nem hall meg senkit. Most két kérdésen rágódik: a menekülteken és a halálbüntetés "napirenden tartásán". Ami a migránsokat illeti, elkobozná az embercsempészek hajóit, hogy senki ne tudjon útra kelni, nemzetállami sáncok mögé bújik az európai köztérről, onnan tárgyal (helyesen) Szerbiával és Koszovóval, de közben azzal riogat, mi lesz, ha ugyancsak nemzetállami keretek között Ausztria és Németország úgy dönt: nem fogad be több migránst. Ha ez a veszély, akkor vajon, miért nem összeurópai megoldásra törekszik?
Már a migránsüggyel (az unió szerint a "nemzeti konzultációnak az emberi természet leggyűlöletesebb részét előszedő pszichológiai terrorizmusával") is magára haragította az EU-t, hanem itt van még a halálbüntetés is. Amelyet egy hete még "csak" napirenden akart tartani. Most meg...
Mindig is tágra nyílt szemekkel figyeltük, ahogyan a kormányfő rezdüléstelen hazudtolja meg önmagát. De most a skizofrénia határát súrolja. Alig egy hete még azt mondta Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének, nem tervezi a halálbüntetés bevezetését, Magyarország minden európai törvényt, szerződést kötelezőnek tart magára. Tegnap viszont azt nyilatkozta: ha a törvénytisztelő emberek megvédése nem megy másképp, akkor be kell vezetni. "A kérdés politikai megközelítése, hogy mi olyan európai közvéleményt akarunk kialakítani, hogy a halálbüntetés újra nemzeti jogkör legyen." Mi más volna ez, mint az európai értékrend bomlasztása? A ráció itt talajt veszt. A kormányfő azt kérdezi: mit tennének, ha a gyereküket ölnék meg? Túl azon, hogy egy politikai vezető feladata nem az, hogy a tömeg érzelmeit vakon kövesse, micsoda aljasság ilyet kérdezni? Mit lehet erre felelni?
Orbán közben elfeledkezett Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének múlt heti szavairól: ha a halálbüntetés bevezetése volna a szándéka, akkor harc lesz. Mi lesz, ha tényleg harc lesz? Ha a falak nagy tologatása közben most az egyszer Orbán tempót tévesztett? Ha most tényleg az európai margóra rakják az országot. Mit fogunk kezdeni ezzel a kitagadott, pénztelen zárványországgal egy valóságos gazdasági szükségállapotban.
Ha öntelt meghasadtságában a kormányfő felelőtlen, az még nem teszi semmissé azok felelősségét, akik nemcsak nézik, hanem látják is, mi történik itt valójában. "Az embereket", akik bedőlnek az értelem nélküli érzelmi zsarolásnak leváltani nem lehet. Ám egy ponton túl semmi nem akadályozhatja a látókat abban, hogy szembeszálljanak a kormányfővel. A gazdasági elitnek, a holdudvarnak és magának a Fidesznek is el kell döntenie, meddig óhajtja még követni ámokfutásában a hatalmába belezavarodott vezért, aki hétről-hétre csinál hülyét saját híveiből is.
/ 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 09. szombat, 22:10
-
Találatok: 1769
A Költségvetési Tanács egy hét alatt elkészítette véleményét a kormány 2016-os költségvetési törvényjavaslatáról. A KT által csütörtökön nyilvánosságra hozott anyag alapján a jövő évi büdzsé néhány további fő számát is megismerhettük. De ennél sokkal érdekesebb, hogy a testület - a kormány számára súlyos következményekkel járó - véleményt alkotott az idén januárban életbe lépett adósságképlet teljesüléséről. Ezek szerint ugyanis a kormány a stabilitási törvényben szereplő adósságképlethez nem tartja magát, legalább 700 milliárd forintos megszorítást kellene végrehajtson jövőre, ami negatívan érintené az egész gazdaságot. Ezért a háromfős testület a Matolcsy György által még 2011-ben kidolgozott adósságképlet megváltoztatását javasolja. Most már kényszerhelyzetben van a kormány - erre pedig már korábban rámutatott a Portfolio.
Nincs ellenvetés, de!
A Költségvetési Tanács április 30-án kapta kézhez a 2016. évi költségvetési törvényjavaslat dokumentumait, majd május 8-i ülésén megtárgyalta az erről alkotott véleményét, amit nyilvánosságra is hoztak (az eredeti dokumentum itt elérhető).
A Tanács véleményének már a legelején leszögezi, hogy a költségvetés korai elfogadása miatt a szokásostól eltérően több adatot nem tudott figyelembe venni véleménye kialakításakor.
Véleményében megállapította, hogy a 2016. évi költségvetési törvényjavaslat tervezetének hitelességével vagy végrehajthatóságával kapcsolatban nincsenek alapvető ellenvetései, azonban azt is megállapította, hogy a tervezet nem felel meg a stabilitási törvényben foglalt adósságképlet előírásának, ezért a képlet módosítását javasolja.
Dicséret is van
A Tanács úgy ítéli meg, hogy a 2015. évi költségvetés várható teljesülését a 2106. évi törvényjavaslat tervezete összességében a kormányzati makrogazdasági prognózissal összhangban vette figyelembe a 2016. évi költségvetési előirányzatok bázisaként. A gazdasági növekedés 2015-ben 3 százalék körüli lehet, ami segíti a központi költségvetés bevételeinek teljesülését és az idei 2,4 százalékos hiánycél tartását. A 2016. évi költségvetés 2,5 százalékos gazdasági növekedésre épül, amely a jelenlegi ismeretek alapján konzervatív értékeléssel megalapozottnak tekinthető - olvasható a dokumentumban.
A tanács véleménye szerint a költségvetési javaslat alapjaként figyelembe vett gazdasági és államháztartási folyamatokat akkor lehet maradéktalanul fenntartani, ha a befektetői bizalom, a nemzetközi konjunktúra javul, a gazdasági növekedés erős marad, egyúttal a 2015-re felfutott beruházási ráta 2016-ban nem mérséklődik jelentősen az uniós források átmeneti csökkenése ellenére, többek között a jegybanki hitelprogrammal támogatott kkv szektor bővülése révén...
Bővebben ...