Hírek
Amiről hallgat a kormány: régen átlépte a négymilliót a létminimum alatt élők száma
- Részletek
- Készült: 2015. október 13. kedd, 22:10
- Találatok: 1960
A legfrissebb kutatások továbbra is azt mutatják, hogy a magyar lakosság jelentős hányada súlyos anyagi problémákkal néz szembe: milliók nélkülöznek, a szegények aránya pedig nemhogy nem csökkent az elmúlt években, hanem több 100 ezer fővel emelkedett. Ezzel nem szívesen szembesül a kormány, de persze semmi összefüggés nincs ebben és a tényben, hogy a KSH tavaly pénzhiányra hivatkozva nem akarta kiadni a létminimum-adatokat, idén pedig egyszerűen nem is méri őket.
Az egyes magyarországi régiók között óriási különbség van: Az iparosodottabb, fejlettebb, széles körű szolgáltatói szektorral rendelkező régiókban (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Budapest) nemcsak a szegények aránya alacsonyabb, hanem a munkalehetőségek is jóval diverzifikáltabbak, emiatt pedig mind a munkanélküliségi ráta alacsonyabb, mind a bérek jóval magasabbak. Ezzel szemben a többi régiónak jelentős foglalkoztatási és szegénységi problémával kell szembenéznie, így nem véletlen, hogy az alföldi és észak-magyarországi régiók jobbára mindig megtalálhatóak az Európai Unió legszegényebb régiói között.
A hazai körülmények között pedig nem könnyű a szegénység adta csapdahelyzetből kikecmeregni: azok akik szegény, tanulatlan családba születtek nehéz helyzetben lesznek, és akár generációkon keresztül megmaradhat ez a kiszolgáltatott, nagyon nehéz helyzet.
Súlyos anyagi problémák Magyarországon
Magyarországon a társadalom jelentős hányada néz szembe súlyos anyagi problémákkal, a szegények száma pedig több mint 4 millió. Az elmúlt 5 évben a helyzet egyáltalán nem javult, hiszen a kormányzati intézkedések inkább nevezhetőek szegény-ellenesnek, mint szolidárisnak: ha a különböző gazdaság és társadalompolitikai lépéseket összegezni szeretnénk, akkor nyugodt szívvel ki lehet jelenti, hogy a kormány inkább a felső 10-20 százalékot támogatta szemben a maradék 80-90 százalékkal. (Az elmúlt 5 év intézkedései közül egyedül a rezsicsökkentést lehet kiemelni, mint olyan kormányzati intézkedést, ami csekély mértékben javította a szegényebb rétegek anyagi helyzetét.)
Hogy mennyire nehéz a helyzet azt jól jellemzi, hogy a kormány próbál minél kevesebbet beszélni a témáról, és hivatalos statisztikából is egyre kevesebb van: idén a KSH például úgy döntött, hogy nem fogják tovább mérni a létminimumot.
Friss kutatások továbbra is alátámasztják, hogy a magyar háztartások jelentős hányada nélkülöz: az ország egészében a háztartások 37 százaléka számít depriváltnak (szegénynek, kevés jószághoz van hozzáférésük az anyagi helyzet miatt), egyötödük pedig súlyosan depriváltnak, azaz a mindennapi megélhetésre sincs fedezet, a családban a gyermekek pedig ki vannak téve az éhezésnek és egyéb szörnyű körülményeknek.
A depriváció pedig egyfajta csapdahelyzetet is teremt a családokban: Magyarországon kevés program és támogatás van arra, hogy a gyermekek ki tudjanak szakadni ebből a környezetből, így legtöbb esetben akár generációkon is átível családon belül ez a kilátástalan helyzet.
Az oktatás szerepe
Az egészségüggyel és oktatással foglalkozó elemzésünkben már kitértünk arra a tényre, hogy a magasabb végzettséggel rendelkező személyek nagyobb eséllyel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, a diplomás munkanélküliek aránya pedig elenyésző a középfokú végzettséggel sem rendelkező munkanélküliek arányához képest.
Az MTA-Tárki kutatása is hasonló eredményekre jutott: a diplomások körében nemcsak a munkanélküliségi ráta jóval alacsonyabb, hanem az átlagbérek is jóval magasabbak. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező háztartásokban az egy főre jutó jövedelem alig haladja meg a 90 ezer forintot, ezzel szemben a diplomásoknál ez az összeg a 190 ezer forintot is meghaladja, tehát a különbség több mint kétszeres.
Hasonló számokra jutottak, amikor azt vizsgálták, hogy a különböző végzettséggel rendelkező apák gyermekeinek jövedelmi helyzete hogyan alakul: miközben egy diplomás apa gyermeke átlagban 180 ezer forintos jövedelemhez juthat, a 8 osztályos végzettséggel rendelkező apák gyermekeinél ez az átlag alig haladja meg a 100 ezer forintot. Az adatok továbbra is alátámasztják, hogy sokak jövője már születésük pillanatában eldől, mivel a gyenge állami struktúra és a kevés program mellett olyan csapdahelyzetbe kerülnek, hogy nem tudnak hozzáférni a magasabb szintű oktatási rendszerhez.
Természetesen ez a végzettséghez kötött deprivációs indikátorokon is látszik: elsősorban azok a háztartások néznek szembe súlyos anyagi problémákkal, ahol a végzettség alacsonyabbak, és ez az arány fokozatosan javul előrehaladva a létrán: A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező háztartásoknál a deprivációs arány 60 százalék felett van, felsőfokú végzettségnél ez az arány már csak 10 százalék. Bár ezek eléggé nyilvánvaló tények, az adatokból jól látható, hogy hatalmas különbség alakult ki az alapján, hogy ki, milyen végzettséggel és ebből fakadóan milyen jövedelemmel rendelkezik, az olló az elmúlt 4-5 évben csak tovább nyílt. Amennyiben lennének friss statisztikák a hazai Gini-indexről, akkor jól láthatnánk, hogy a jövedelemtranszfernek (például az adóreform, ezen belül is az egykulcsos adó) köszönhetően a társadalmi csoportok közötti jövedelmi különbségek emelkedtek.
Teljes cikk: http://tenytar.blog.hu/2015/10/13/amirol_hallgat_a_kormany_regen_atlepte_a_negymilliot_a_letminimum_alatt_elok_szama
Drámaian nőtt a gyermekszegénység Magyarországon
Az elkölthető jövedelem majdnem Magyarországon a legalacsonyabb a fejlett ipari államok táborában, a gyerekszegénység drámaian növekszik – derül ki az OECD új kiadványából. Nagyjából háromszor akkora az Egyesült Államokban az egy főre jutó elkölthető jövedelem, mint Magyarországon, ahol az évi 15 ezer dolláros szint 2009 óta érdemben nem is változott, és alig haladja meg az ipari államok 27 630 dolláros átlagának a felét.
Tardos János: Becsukódott a kökörcsin, megírom
Ha ideológiai oldalról nézem a dolgot, meg kell mondani, hogy az évnek ebben a szakában nem hogy a kommunizmusban, de még az átkos gyurcsány-rendszerben sem sütött ilyen mélyrehatóan, életerőtől duzzadtan a nap, nem száradt el ennyire bájosan a kökörcsin, s nem forrott a bor még feleennyire sem. Monoszló jobban teljesít.
„Magyarországon iszonyú nagy a baj”
A nap éppen felkelt. Az ősz csendben megadta magát a télnek, amely a reggeli órákat annektálja elsőként. Didergünk. Egy budai pékség előtt arra várunk, hogy kiadják a tegnapról megmaradt, de még ehető és nem lejárt szavatosságú pékárut. Húsos pizzát, vaníliás süteményt kapunk. Kiss Anikó képzőművész autójában egyre kevesebb a hely: a megtömött zsákok a hátsó ülésen sorakoznak.