- Részletek
-
Készült: 2015. április 13. hétfő, 21:17
-
Találatok: 1919
Nem tudom, hány pofont kell még kapnia a demokratikus oldalnak ahhoz, hogy levonjon bizonyos következtetéseket. Az viszont biztos, hogy a választók nem látnak benne alternatívát a Fidesz-Jobbik kétfejű görénnyel szemben, ami nagyon nagy baj.
De csodának azért nem csoda, habár a csoda az, hogy még egyáltalán a pályán vannak.
Azt hiszem, hogy most sem a következtetések levonása, a higgadt értékelés következik, hanem a szokott forgatókönyv alapján az egymásramutogatás.
Ameddig ez így megy, addig nincs esély.
Itt a szocialisták is, a DK is az egész társadalmat akarja megszólítani, jóllehet a szocialisták potenciális szavazóbázisát elviszi a Jobbik, a DK szavazóbázisa meg annyi - amennyi.
A kisértelmiségi, szociálisan elkötelezett rétegben ennyi szavazat van, nincs több és nem is nagyon lesz, és bár Gyurcsány belépésekor már egyre kevesebben mennek ki a szobából, de abba a szobába eleve nem lépnek be olyanok, akik nem értik, miről is folyik ott a szó.
Azt hiszem, hogy a Jobbik sikereit nem magasztos elveivel éri el - jóllehet, nem becsülöm le a populista, nacionalista, rasszista szentháromság hatását, de ebben vastagon benne van az is, hogy a Jobbik benne él a falvak, kisvárosok társadalmában, míg a szocialisták és a DK budapesti pártirodákban, fikciók alapján politizál, lényegében médiafelület nélkül.
A Jobbik megtalálta a médiaínség gyógyszerét, azt csinálja, mint amit a szocialisták meghirdettek, de nem tettek: a lábukkal győzik le az ellenfelet.
Ők napi kapcsolatot tartanak fenn a választókkal, közösségeket szerveznek, rövid távú és helyi célokat jelölnek meg, jelen vannak, mutatják magukat, erőt sugároznak.
A mi oldalunk meg erőtlenséget, széthúzást mutat, és összevissza beszéddel, megalvadt struktúrákkal akar versenyképes lenni.
Nem fog sikerülni.
Természetesen leszünk egy páran, akik még akkor is hűek maradunk a zászlóhoz, ha a saját vezetőink naponta vernek fejbe a rúdjával, de a többség nem ennyire türelmes, hamar elfordul azoktól, akikben nem bízik,a liba sem repül arra, ahol egyszer már lőttek rá....
És miért is bízna bennünk a választó?
Meghallgatja a kampány ideje alatt a volt pártelnöktől, hogy nem bírt el a pártpénztárossal, ezért államtitkárt csinált belőle, meg, hogy azért lett valakiből államtitkár, hogy szemmel tartsa a párt által delegált minisztert - hát nem szánalmas ez az egész?
Két pártot csináltak az egyből úgy, hogy a kettőnek nincs összesen annyi támogatója, mint a hajdani egynek volt.
A mutyizó pártpénztárnok ma megyei elnök, és megőrizve befolyása jelentős részét most tovább mutyizgat, abban bízva, hogy hajdani partnere kinyírja az ellenfél vezérét.
Ő az egyik ballaszt, akitől most, hogy zeng a vihar, meg kellene szabadulni.
A pártból ehelyett kiebrudalták a tisztességes és tapasztalt politikusokat és a másod-harmadosztály vergődését kell néznünk.
De az egyiküknek sem jut eszébe, hogy el kellene kezdeni dolgozni. Nem, nem papírgyárat üzemeltetni, hanem életet lehelni a hajdani remek szervezet maradékába, újjászervezni azt, megnézni, hogy az önkormányzatokban a képviselőink hogy muzsikálnak, jelen lenni mindenhol, és a hétköznapi problémák megoldásában segíteni Mari néninek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 13. hétfő, 06:37
-
Találatok: 2124
Mellár Tamás: A miniszterelnöké a felelősség - A közgazdászprofesszort főképp a Quaestor-botrány kapcsán kérdeztük. Például arról, le kell-e mondania Orbán Viktornak. Mellár Tamás úgy véli: ha ez az ügy nyomtalanul, felelősségre vonás nélkül cseng le, akkor minden megtörténhet Magyarországon. De azt is mondja, a brókerbalhé akár végleg erodálhatja a Fideszt. Viszont az ellenzék gyenge, alkalmatlan a kormányzásra. Mi lesz így velünk?
– Miután a Quaestor-botrány kipattant, előbb külügyi tisztviselők tettek beismerő vallomásokat a brókercégnél tartott közpénzről és bennfentes információkról, majd maga a miniszterelnök is. Nem kellene most már valakinek lemondania a kormányból?
– Elsősorban a miniszterelnöké a felelősség. A törvény kimondja: közpénz kizárólag a Magyar Államkincstáron keresztül vásárolt állampapírokban tartható. Másrészt államférfi nem képviselhet partikuláris érdekeket. Ha a miniszterelnök valamiért azt sejti, hogy a közeljövőben becsődölhet a Quaestor – túl azon, hogy ez már önmagában is felveti a bennfentes információ gyanúját –, akkor kormányfőként nem az volna a legfontosabb feladata, hogy megfelelő intézkedésekkel a legkisebbre csökkentse a veszteséget? Ez előbbre való, mint utasításba adni, hogy a minisztériumok mentsék a pénzüket.
– A kormányzati magyarázat szerint állampapírban tartották a közpénzt. Nem mellesleg: ez is törvénytelen. Viszont ön rögtön felhívta a figyelmet arra, hogy ez ráadásul nem is logikus: miért brókercégen keresztül vásárolnának kezelési és egyéb költségekkel terhelt papírokat, ha a Magyar Államkincstár közreműködésével ezt ingyen is megtehetnék?
– Hadd éljek egy kissé drasztikus példával. Ha engem rajtakap, amint kilépek a piros lámpás házból, akkor hiába bizonygatom, hogy csak egy málnaszörpre tértem be, mert ott olcsóbb, mint a szomszéd kocsmában. Joggal gyaníthatja, hogy talán mégsem csak a málnaszörpért időztem a piros lámpás házban, nem?
– De, kételkednék. Visszatérve: én is valószínűnek tartom, hogy ha már brókercégről van szó, „tőzsdéztek” az állami szervek. Vagyis magasabb jövedelmezőségű pénzeszközbe is befektethettek. És az ebből származó nyereség sehol sem jelenik meg az állami bevételek között.
– Persze hogy nem! Hiszen az illegális bevételeket nem lehet költségvetési forrásként elkönyvelni. Némi iróniával: ilyen rubrika nincs a büdzsében. És hát az ember korrupciót és átjátszásokat sejt, ha azt látja: nincs nyoma ezeknek a pénzeknek. Egyébiránt nemcsak ez a baj a közpénzes tőzsdével, hanem az is, hogy szembemegy a gazdaság működésével.
– Hogy érti?
– Az egész tőzsdei rendszert, illetve a brókercégeket arra találták ki, hogy a gazdasági szereplők megtakarításait közvetítsék a beruházóknak. Az ekképpen megtakarított pénzek jövedelmezőséget produkálnak, és a jövedelmező vállalkozások profitjából ki tudják fizetni a megtakarításokat is. Ehhez képest a Quaestor fiktív papírokat bocsátott ki. Szó sincs itt valódi beruházásról! És a Quaestor-ügy a tőzsdei rendszer karikatúrája is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 10. péntek, 21:35
-
Találatok: 2026
Számos jele van annak, hogy a Kreml egyre erősebben igyekszik befolyásolni mind az Európai Unió intézményeit, mind a tagállamok döntéshozóit és közvéleményét. Ennek egyik fő politikai eszközét egyes európai szélsőjobboldali (illetve szélsőbaloldali) pártok és szervezetek jelentik. Ez az orosz hatalmi befolyás az európai integrációra leselkedő egyik legnagyobb veszély.
E folyamat bemutatása érdekében a Political Capital tanulmánysorozatot indít egyes tagállamokra (Magyarország, Szlovákia, Görögország és Franciaország), valamint az EU intézményeire fókuszálva. A sorozat most megjelenő első darabja a magyarországi szélsőjobboldal, különösen a Jobbik Kreml-barát beállítottságát vizsgálja.
- A magyar szélsőjobboldal és annak fő ereje, a Jobbik, bár a nemzeti érdekek képviseletét hirdeti, mára a jelenlegi orosz rezsim érdekeinek kritikátlan és feltétlen kiszolgálójává vált. Ez pedig egyáltalán nem magyarázható belpolitikai okokkal: mind a szélesebb közvéleményben, mind a Jobbik szavazótáborában többségben vannak a Nyugat támogatói Oroszország híveihez képest.
- Az orosz hatalmi érdekeket kiszolgáló európai szélsőjobboldali szervezetek három fő funkciót töltenek be:
- társadalmi-politikai destabilizáció (tagállami, közösségi és transzatlanti szinten),
- az orosz rezsim külső legitimálása (pl. ideológiai szinten vagy választási megfigyelőként),
- információszolgáltatás és dezinformációs tevékenység (orosz propaganda áramoltatása az uniós tagállamok irányába, illetve információszerzés).
- E három fő funkció jól kimutatható a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek, köztük a Jobbik tevékenységében és kommunikációjában is. Magyarország esetében ugyanis az orosz hatalomnak az Orbán-kormány hintapolitikája közepette kiemelten fontos a szélsőjobboldal, azon belül is főként a második legnagyobb párttá erősödött Jobbik befolyásolása, valamint a politikai spektrum Kreml-barát irányba történő eltolása, illetve társadalmi szinten a Nyugat-ellenesség felerősítése. Ezen keresztül pedig közvetve a magyar kormányra való nyomásgyakorlás, valamint az Európai Unió és a régió destabilizációja.
- Az orosz vezetés és a Kreml-közeli orosz média több európai szélsőjobboldali erőhöz hasonlóan felhasználja a Jobbikot és annak vezetőit a Kreml aktuálpolitikai céljainak és EU-ellenes álláspontjának támogatására. Így például ahogy korábban az EU intézményei elleni kémkedéssel megvádolt Kovács Béla a Krímben volt „választási megfigyelő”, úgy később Gyöngyösi Márton és Szaniszló Adrienn is egyike volt azon európai szélsőjobboldali politikusoknak, akik részvételükkel legitimálták a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyében megrendezett szavazást. Bár a Jobbik politikusai semlegességről beszélnek az orosz-ukrán konfliktus kapcsán, álláspontjuk teljes mértékben megfeleltethető az egyoldalú orosz propagandának, melynek terjesztése érdekében lakossági fórumokat is tartanak. Ennek jegyében a Jobbik folyamatosan igyekszik nyomást gyakorolni a magyar kormányra, hogy az ne teljesítse uniós és NATO-kötelezettségeit. Részben ezt szolgálja a párt által elindított népszavazási kezdeményezés is. A Jobbik energiapolitikai ügyekben is rendre az orosz érdekeknek megfelelő döntéseket támogat mind az Európai Parlamentben, mind Magyarországon. Utóbbi törekvések egyértelműen fenntartani, vagy növelni igyekeznek Magyarország energiafüggőségét, azaz a magyar nemzeti érdekkel ellentétesek.

Bővebben ...