- Részletek
-
Készült: 2015. július 31. péntek, 00:56
-
Találatok: 2460
Tulajdonképpen jól jártak. Vihették volna őket gályára is, húzhatták volna az evezőt a gályapadhoz láncolva a Dunán, szállítva a nézőket és a sportolókat, a Margitsziget és a Dagály között a vizes világbajnokságon, dobszóra, karikásostorral serkentve. Ha tisztázni tudták volna, hogy az ostorcsapások doppingnak számítanak-e, kétségkívül ez lett volna a sorsuk, így viszont megússzák kerítésépítéssel a szerb határon.
A legújabb hírek szerint kerítésépítésre hívtak be a csongrádi megyeházára 490 munkanélkülit.
Az eligazítást azonnali orvosi vizsgálat követte, és akit egészségileg alkalmasnak találtak, hogy a szerb-magyar határzárnál dolgozzon, annak vállalnia kell a munkát, különben elesik a havi 22 ezer 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatástól.
Azokat hívták be, akik regisztrált munkanélküliek, de jelenleg nem vesznek részt semmilyen közfoglalkoztatásban.
Elsősorban segédmunkásként fogják alkalmazni őket, közmunkásként, a megfelelő vizsgával rendelkezőket pedig kisgépkezelőként.
A munka nem kényszermunka természetesen, csak aki nem vállalja, attól elveszik a huszonkétezer forintnyi sztárgázsit is.
Namármost aki ezt elrendelte, az egy vasárnapi ebédre többet fizet ki egy falusi, középkategóriás vendéglőben, ahova egyébként be sem teszi a lábát, míg ahova elitünk járni szeret, ott egy szerény családi ebéd - ital nélkül - négyhavi foglalkoztatást helyettesítő támogatásból sem jön ki, ebből is látnivaló, hogy mennyire érdemes volt rendszert váltanunk negyed századdal ezelőtt.
Közben folyik a menekültek elleni hecckampány a legszebb náci hagyományok szerint, ami nem meglepő, hiszen a rezsim csak azt adja, mi lényege.
A meghökkentő viszont az, hogy normális emberek beállnak azok sorába, akik lelkesen helyeslik ezt az egész cirkuszt, és támogatják az embertelenséget.
Néztem minap egy filmet a nácizmus térhódításáról, mintha napjaink Magyarországán készülhetett volna a film.
A gyengék üldözése, a kiszemelt ellenségek démonizálása, az erőszakkal való fenyegetés és az áldozatok ellehetetlenítése mind-mind a hitleráj hatalomrajutása utáni időket idézi, hogy nincs még Kristallnacht, az csak annak köszönhető, hogy a cigányoknak, migránsoknak nincsenek boltjaik, de például Simicska helyében aggódnék, ha eszembe jutna a hosszú kések éjszakája...
A zsidókkal most óvatosabbak, az atombomba csak atombomba, ugye, de igény lenne a velük való leszámolásra is.
Az emberek egyenként nem rosszak, de ha meghülyítik őket, akkor rosszabbak tudnak lenni az állatnál is, mely többnyire valamilyen konkrét oknál fogva öl,.
Viszont ismerethiányosak és rettenetesen könnyen manipulálhatók.
Lehet őket ijesztgetni vírusokkal, lehet lelkesíteni őket sportrendezvények szervezésével, ha azt mondaná nekik valami komoly pofát vágó nadrágos ember a televízióban, hogy a fekete emberek bőre fog, ne érjenek hozzá, azt is elhinnék.
És ha egyszer elhittek valamit, hát az aztán futótűzként terjed a városi lakások gangjain, a falusi portákon, és jaj azoknak, akik ellen a hangulatkeltés irányul.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 29. szerda, 23:38
-
Találatok: 3991
A múlt szörnyei sorra másznak le a történelemkönyvek penészes lapjairól. Új Hitlerek születőben. Meg kellene rángatni Kövér László hetyke bajszát is, de inkább el kellene kergetni a társaival együtt, mielőtt még oroszlánnak képzelik magukat.
A valasz.hu Szőnyi Szilárd tollából közöl eszmefuttatást, amely lényegében azt taglalja, hogy a Charlie Hebdo francia szatirikus lapnak megjött az esze, vagy – másképpen fogalmazva – a munkatársaiba eresztett géppisztolygolyók mégsem bizonyultak falra hányt borsónak, mivel május óta deklaráltan nem közölnek gúnyos rajzokat Mohamed prófétáról. Bár más – eddig géppuskához nem nyúlt vallásokkal szemben – nem ilyen óvatosak.
Büszkén emlékeztet a publicista arra, hogy: „ a francia lapot ért terrortámadás után ezen a felületen félve megpendítettük: legalább azzal igyekezzünk elkerülni a hasonló eszeveszett mészárlásokat, hogy tartózkodunk a – nem csupán iszlamista gyilkosokat felbőszítő, hanem minden tisztességes embert viszolyogtató – vallásgyalázó karikatúrák közlésétől”. Szőnyi ezután gúnyosan veti fel:„ … nem tudjuk mire vélni azt a fülsiketítő csöndet, amely idehaza a francia lap főszerkesztőjének bejelentését kíséri. Azt az egyöntetű lapítást, mellyel a januárban még oly szóra kész kollégák fogadják a hírt, mely szerint – a legfeljebb a léghuzat által fenyegetett íróasztaluk mellől megfogalmazott intésük ellenére – a Charlie Hebdo szerkesztői a korábbi írásunkban emlegetett józan belátásra jutottak, hogy jobb nem ráncigálni az oroszlán bajuszát”.
Ne térjünk ki itt most arra, hogy más lapokkal is elő-elő fordul, hogy megváltozik az álláspontjuk, esetleg nem is azért, mert a főszerkesztőjüket és munkatársaikat lemészárolják, csak mondjuk azért, mert a laptulajdonos viszonya módosul az aktuális hatalomhoz. Tegyük fel, összeveszik egy régi barátjával, akinek addig a tenyeréből evett, és a lap – egyik napról a másikra – egészen más fényben látja a világot. Elő tud az ilyesmi fordulni a világon itt-ott. Főleg itt. Engem ugyanis valójában nem ez, hanem a bajusz idegesített fel igazán. A rángatott bajusz, ami a metafora szerint egy oroszlán bajsza volt, és kiváltó oka lett annak, hogy az oroszlán géppisztolyt ragadott és lemészárolta a bajuszát rángatókat.
Némi kitérőt tennék abba az irányba, hogy már mitől lenne a muszlim terrorizmusra a jó metafora egy olyan nemes állat, mint a fenséges oroszlán, az állatok királya, aki nyugalmában egy darabig hagyja rángatni a bajuszát, de ha feldühödik a provokáción, mégis csak odacsap és akkor jaj a szemtelennek. Az istent, de főleg embert nem félő, gyilkológéppé aljasult vallási fanatikusokat, akik nőket, gyerekeket mészárolnak le, nők és gyerekek testére szerelt bombákat robbantanak válogatás nélkül: piacon, templomban és vasútállomáson, vagy metróban, élő pokolgépet csinálnak a saját véreikből, mégis mi a bánatos francért hasonlítja egy magyar publicista a bölcs és türelmes oroszlánhoz, akinek lehet nyugodtan húzogatni a bajszát, csak be kell tartani egy bizonyos határt, mert, ha nem, akkor még ez a fenséges állat is elveszti a türelmét és mancsának egy csapásával halálra zúzza a provokátort?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 29. szerda, 00:32
-
Találatok: 3690
A világpolitikai tényező vetített képekre lövöldöz. A baloldallal nyűglődik, melynek politikusai szerinte nem szereti a magyarokat, mégpedig azért nem szeretik őket, mert magyarok. Ha ezt a logikai vonalat végigvisszük, akkor ki kell egészíteni, hadd pompázzon teljes szépségében: a magyar baloldal magyar politikusai nem szeretik a magyarokat, mégpedig azért, mert a magyarok - magyarok.
Azért ez a Graz is egyre gyengébb munkát ad ki a kezéből, de persze az is lehet, hogy a leépülés ütemének gyorsulása ellensúlyozza a kétségtelen eredményt: szeretett miniszterelnökünk Tusnádfürdőn legutóbb nem lépett rá a nyelvére.
Nem tudni, hogy ez az állapot mennyire lesz tartós, de drukkoljunk, vallásos népek esetleg imádkozhatnak is a nagybeteg állapotának stabilizálásáért.
Magyar baloldal momentán ugyan nincs, de ez őt nem zavarja, ugyanúgy szitokszóként használja a fogalmat, mint a liberálist, feledve párttitkári fogantatását, KISZ-titkári múltját, a Liberális Internacionáléban betöltött alelnöki tisztjét.
Útban a Fasiszta Nagytanács felé, így az út felén túl már gondot okozna új mumust keresni követői számára.
Így aztán ez a deal - szidjuk a komcsilibsiket, és biztos, ami biztos, szidjuk Gyurcsányt is,
Erre a feladatra Kövér Lászlót, a nagy ideológust delegálta, aki elmondta, hogy az elmúlt huszonöt év kormányainak fele negligálta a nemzeti szempontokat, vagy egyenesen nemzetellenes politikát folytatott.
Szerinte a folyamat mélypontja Gyurcsány volt, aki a nyílt nemzettagadás politikáját folytatta, amit aztán a mai magyar baloldal is töretlenül folytat.
Nemzeti szempont pedig az, amit ők annak nyilvánítanak.
Nomármost, hogy valaki ennyi idő alatt se legyen képes felfogni, hogy a magyar baloldalnak semmi baja sincs a határontúliakkal, mindössze azt szeretnék, hogy Magyarország dolgairól azok dönthessenek, akik viselik is a döntéseik következményeit - ez felettébb sajnálatos.
Ha a libaólban a görény szavazata dönthetné el, hogy mi legyen a menü - kukorica vagy libacomb, akkor a libák azon része, akiket nem bódított el a görényből kipárolgó sajátos parfüm, joggal gágoghatnának felháborodottan.
Ami meg Gyurcsányt illeti, véleményem kissé eltér a bajszos ideológus véleményétől: a baloldali politikus még mindig olyan benyomást kelt, mint hófehérre meszelt világítótorony az elmúlt huszonöt év politikai szartengerének partján, a számunkra egyelőre megmászhatatlannak tetsző demokrata bérceken.
Természetesen attól még nem lesz nemzetközi jelentőségű politikus senki, ha csak a saját udvarát szarja össze, ehhez az is kell, hogy távlatosabb legyen, messzebbre tekintsen.
Ne legyen kétségünk, Orbán tudja a dolgát, ezért - harcostársával kéz a kézben - nekiment az európai baloldalnak, ahelyett, hogy kéz a kézben visszamentek volna garanciális javításra Ausztriába.
De nem ez történt, hanem kiderült, hogy tulajdonképpen szeretjük az Uniót, csak az európai baloldalt nem szeretjük - mert a Nemzeti Sejt titkon gaulleista.
Pontosabban, mi magyarok vagyunk gaulleisták, akik utáljuk magunkat, de különösen Gyurcsányt.
Ami azt illeti, én nem vagyok gaulleista, de hát ki vagyok én a Nemzet Megtermékenyítőjéhez képest, porszem vagyok én az ő talpa alatt, amit csak az tesz némiképp kényelmetlenné, hogy nem véletlenül nevezik egyes hálátlan népek porbadurrantónak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 27. hétfő, 22:31
-
Találatok: 3662
Kis bűvészünk, aki azt mondta, ne azt figyeljük, amit mond, hanem azt amit csinál, úgy néz ki képes haveri cégek pénzeszsákjává változtatni a Vajdaságot is. Igazán bátran, tabudöntögető formában, pénzt csak haverjaimnak módon. A nemzet nagy vezetője most úgy tűnik, helyi haverok pénzelosztójává züllesztette a szépreményű Vajdaságot, a szomszédos Szerbiában.
A Vajdaság, mely autonóm területe 250 ezer magyarnak a szomszédos Szerbiában, sokáig egyfajta bezzeg sikersztori volt. Itt saját Nemzeti Tanács irányítja a magyar kisebbség életét, széleskörű jogokkal, itt nincs alaptörvény, és Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ezért 2014 után kormányunk ide is exportálta azt, ami hazánkban állami szinten megszokottá vált. A demokratikus intézmények kivéreztetését, az egyvezéri akaratot, az állami források haverokhoz történő pofátlan leosztását.
Indokolt volt mindez, hiszen jelentős gazdaság fejlesztési támogatást nyújt a magyar állam a szerbiai Vajdaság vállalkozóinak, amelyet a Vajdasági Magyar Közösségfejlesztési Központ révén pályáztat meg. Így nem meglepő, hogy a 2014 ősze óta inkább az egyszemélyi vezetést, Pásztor István VMSZ elnök (Vajdsági Magyar Szövetség) segítségével már egyre nyilvánvalóbb módon, orbáni bulldózer módjára megvalósítási szakaszba léptették.
A pénz 11,3 milliárd forint, átszámolva 37,8 millió euró, amit nyílt pályázaton kéne a kapitalizmus és az EU szabad piacgazdasági elveit szem előtt tartva megpályáztatni. Ez persze orbanikumi módon úgy valósult meg, hogy eleve a támogatási összeg fillérre kiszámolva egy listán szereplő vállalkozói réteghez vándorol. Ez a haveri lista az, amivé silányította a magyar állam és a VMSZ elnöke Pásztor úrfőméltósága mindazt, ami sok szerbiai magyarnak reményt és gazdasági felemelkedést nyújtott volna. Semmilyen átgondolt gazdasági stratégia, semmi lózung, csak a szűk hatalmi elit helyi csókosai, és az, mennyi pénzt kapnak a magyar adófizetőktől. Egy snassz lista arról, milyen cég mennyi pénzt kap, még mielőtt bármilyen pályázatot kiírtak volna… ez a vajdasági vezetők elképzelése a térség gazdasági szerepvállalásáról, jövőjéről, a magyarságról, hazafiságról, nemzetről…
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 27. hétfő, 11:08
-
Találatok: 2501
Bor, pálinka, kolbász, májkrém, dinnye, méz – néhány azok közül az ételek és italok közül, amelyeket politikusok, illetve vállalkozásaik kínálnak a választóknak. Van, aki Michelin-csillagos éttermet is ellát a portékájával, de akad a kínálatban olyan olcsó húskészítmény is, ami az Erzsébet-táborokon keresztül a gyerekétkeztetésbe is bekerül.
Rákellenes, méregtelenítő, tisztítja a májat és javítja a látást, ráadásul ökológiai gazdálkodásból származik – mindezt a sok pozitív tulajdonságot L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár állítja a borai mellé ajánlott barackmagjáról, amelynek minden egyes csomagja ezer forintot kóstál. A bökkenő csak az, hogy effajta minősítéseket szigorúan tilos ráírni az élelmiszerekre; többségük objektíven nem is bizonyítható. Az ökológiai, más néven biogazdálkodásról szóló tanúsítvány is hiányzik a csomagolásról; ráadásul sem L. Simon, sem cége, a Simon és Simon Kft. nem szerepel a nyilvántartott ökológiai gazdálkodók között. Az pedig, hogy esetleg nem permetezi a barackfáit, még nem jogosítja fel, hogy bioélelmiszerként tüntesse fel a portékáját. Mindez arra utal, hogy az államtitkár trükkösen próbálja meglovagolni azt a trendet, hogy Magyarországon is sikk lett a bio – hát még az, ami gyógyulást is ígér.
L. Simon László rákellenesként reklámozott biobarackja, illetve az államtitkár és borásza az agárdi pincészetben. Maghasítás
„Élelmiszernek gyógyhatás nem tulajdonítható, jelölésén gyógyhatásra vonatkozó állítás vagy ilyen tulajdonságra utalás nem tüntethető fel” – közölte kérdésünkre a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), amely a HVG megkeresését közérdekű bejelentésként kezelve vizsgálatot is indított L. Simon „csodaszere” ügyében. Alighogy megérkezett szerkesztőségünkbe a Nébih erről szóló értesítése, az államtitkár honlapjáról néhány órán belül eltűnt a barackmagreklám. Kicsi az ország, és erősnek tűnik az összefüggés a két eset között, de persze az sem zárható ki, hogy sokan bedőltek a masszívan egészségesnek titulált terméknek, és épp mostanra fogyott el a teljes készlet.
Nem L. Simon az egyetlen politikus, aki szó szerint is eteti a népet. Számos parlamenti képviselő, polgármester vagy államtitkár tulajdonos valamiféle élelmiszergyártó cégben, termeszt zöldséget vagy tart fenn borászatot. Utóbbit L. Simon is műveli: 1999-ben alapította agárdi pincészetét, amely pár éve azzal került be a híradásokba, hogy rabokkal dolgoztatott. Az egyik kereskedelmi lánc reklámújságja szerint a pincészet „nemcsak nedűi terén mondható rendkívülinek, palackjai impresszív külseje is fontos karakterjegye a vállalkozásnak”. Vagyis L. Simon nem kizárólag a barackmagnál ad a külsőségekre.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 26. vasárnap, 00:44
-
Találatok: 4148
Az se semmi, amit Tusványoson az „előzenekarok” összemuzsikáltak, de most koncentráljunk a Keresztapára. Tegyük ezt annak ellenére, hogy „előadása” a fölkeltett várakozásoknak nem felelt meg: lényegében korábbi hazugságait ismételte.
A nememberező, pálinkabecsülő és medvefélő Németh Zsolt nyökögő bevezetése és Tőkés „püspök urunk” undorító nemzeti ájtatoskodása után – erről bővebben írjon az, akinek két anyja van, minimum –, tehát méltó előkészítéssel kapta meg a szót a Keresztapa.
Legalább 20 éve annak, hogy a Történelem Ura által kijelölt Nemzetmentő gyakorlatilag kizárólag hazudik. Nézzünk szembe néhány mai hazugságával, halandzsájával.
1. Jó napot kívánok; tisztelettel köszöntöm a szabadegyetemi tábor részvevőit…
Azt a mindenit! Erős kezdés, már ami a hazudozást illeti…
2. Hiába lapoztam végig a politikai filozófia fellelhető szótárait…
Micsi..? Na jó: retorikai fogásnak egy ilyen hazugság elmegy.
3. … nem szabad túlzásba vinni a mégoly brazilos cseleket sem…
4. Ki gondolta volna – rajtunk kívül – hogy 2014 végére Magyarország lesz a második leggyorsabban növekvő ország az egész Európai Unióban.
Na, ez arra példa, amikor a Keresztapa teljesen fölösleges szerénykedésből hazudik: valamennyien tudjuk, hogy e tekintetben nem másodikak, hanem elsők vagyunk. És ez most már, ameddig a Keresztapa van hatalmon, így is marad!
5. A jövő bizonytalansága még arra is ráveheti az embert, hogy elgondolkodjon a jövő, a politikai jövő természetéről…
Na, ez is retorikai célzatú hazugság: a Keresztapa igyekszik környezetéhez, a többi emberhez hasonlónak föltüntetni magát – mintha nem a Történelem Ura választotta volna Őt ki..! Régen túljutott Ő már azon, hogy bármiről is el kelljen gondolkodnia!
6. A mi életünk ilyen jelensége az újkori népvándorlás.
Népvándorlásnak hazudja a kétségbeesett menekülést – előre megfontoltan, aljas – riogató és uszító – szándékkal.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 25. szombat, 05:47
-
Találatok: 2582
Végre elkezdődött az NB I-es bajnokság: kevesebb csapattal, és a több néző reményében kevesebb televíziós közvetítéssel immáron az új M4-es sportcsatornán. Az első fordulóban megrendezett MTK-Puskás Akadémia mérkőzés a 159 fős nézőszámával valószínűleg már el is hozta az idény negatív nézőcsúcsát. A Fidesz stadionépítési őrületének köszönthetően egyébként e két labdarúgó klub csak az új arénájukra összesen 8,3 milliárd forintot kaptak, a mostani 12 csapatos NB I-es stadionokra pedig közel 75 milliárdot tettünk félre.
Azt talán nem kell leírni, hogy a stadionokban látható meccsek látványa biztosan nem ér meg 75 milliárdot, de vajon az NB I-es klubok legalább nyereségesen működnek-e? A válasz az, hogy nagyon nem, legalábbis ez derült ki akkor, amikor bemutatták a „Sportgazdasági Nagyítót”, amely tanulmány az NB I-es csapatok gazdasági teljesítményét elemzi. A nol.hu kigyűjtötte a legfőbb adatokat: az NB I-es csapatok az utóbbi öt évben összesen 14 milliárd forintos veszteséget termeltek, csak 2014-ben 3,9 milliárd mínuszt hoztak össze.
De sebaj, mivel a kormány, egészen pontosan az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem rég dobott meg öt klubbot további 2,5 milliárd forinttal. „Meglepő” módon a sportegyesületeknek kiosztott minisztériumi pénzek kétharmadát három fideszes vezetésű klub kapta.
Új sportcsatorna
Az új labdarúgóidény meccseit mostantól csak a közmédia új sportcsatornája, az M4 fogja közvetíteni. Állítólag megfeszített munkával ment a készülődés, hogy elkerüljék az M1 hírcsatorna indításának kínos kudarcát.
Sajnos az ígéretüket nem sikerült betartani: hiába nézte a focidrukker a frissen indult M4 sportcsatorna vasárnapi közvetítését a Haladás-Fradi meccsről, lemaradt a második, a meccset végleg eldöntő Ferencváros-gólról. Adáshiba miatt Sesták 95.percben lőtt találatát nem adta a közmédia. Az MTVA elnézést kért, és megígérte, hogy a későbbiekben láthatják majd a gólt a nézők az M4 Sport csatornán. Szerintük a hiba nem náluk volt.
A csatorna elindítására és (csak!) a féléves fenntartására egyébként a médiaszolgáltatási alap 5,4 milliárd forintot fordított
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 23. csütörtök, 22:25
-
Találatok: 1986
A magyar gimnazisták közül arányaiban kevesen készülnek külföldi alapképzésre, azonban számuk növekvő tendenciát mutat az elmúlt években - állapítja meg az MKIK GVI továbbtanulási szándékokat vizsgáló kutatása. A tanulmány eredményei emellett arra utalnak, hogy Magyarországon a társadalmi egyenlőtlenségek az oktatási rendszeren keresztül újratermelődnek, ugyanis a magyar iskolarendszer nem igazán képes a családi háttér okozta hátrányok kiegyenlítésére, vagyis a társadalmi mobilitás előmozdítására.
A 2013-as Országos kompetenciamérés alapján legjobbnak tekinthető hazai gimnáziumokba csak nagyon csekély arányban jutnak be olyan diákok, akiknek apja alacsony iskolai végzettséggel, vagy alacsony munkaerő-piaci státusszal rendelkezik.
Az eredmények a felsőfokú tanulmányok szintjén is arra utalnak, hogy az oktatási rendszer a meglévő egyenlőtlenségek újratermelésének irányába hat. Ezt jelzi, hogy a leszakadó északi és alföldi régióknak még a legjobb gimnáziumaiból is jelentősen elmarad a legnagyobb presztízsű budapesti egyetemekre jelentkező aránya a közép-magyarországi régióban tanulókéhoz képest.
A vizsgálat harminc magyar állami gimnázium végzős diákjainak körében zajlott le, kizárólag olyan gimnáziumokban, amelyek régiójukon belül a 2013-as Országos kompetenciamérésen elért eredményük alapján a legjobbak közé tartoznak, az eredmények 770 fő válaszain alapulnak.
A legjobb hazai gimnáziumokba járó diákok jelentős többsége (91%, 702 fő) szeretne továbbtanulni az érettségi után. Az ő félévi tanulmányi átlageredményük átlagosan 4,40, míg a többieké csak 3,78 volt. A felvételizők között a gazdasági, a műszaki, a pedagógia és tanárképzés szakok a legnépszerűbbek, emellett orvostudományi pályára is sokan készülnek.
Idén a megkérdezettek többsége (52%) az első három jelentkezési helyen csak budapesti főiskolára vagy egyetemre jelentkezik, 21%-uk kizárólag vidéki felsőoktatási intézménybe felvételizik, míg 22%-uk fővárosi és vidéki intézménybe is beadja jelentkezését.
Az eredmények azt mutatják, hogy a legjobb hazai gimnáziumok tanulóinak mindössze 5%-a adja be jelentkezését külföldi felsőoktatási intézménybe (is), ők jellemzően jó tanulmányi eredménnyel rendelkeznek, apjuk felsőfokú végzettségű, vezető beosztásban dolgozik, szellemi foglalkozású, vagy éppen vállalkozó.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. július 22. szerda, 21:17
-
Találatok: 1770
A Magosz után immár a Nemzeti Agrárkamara is jelezte, hogy támogatja a földpályázatok nyerteseinek földtulajdonhoz juttatását. Bár a kormánypárt vezetése jó ötletnek tartja a privatizációt, a földvagyon eladása a Fideszen belül is új törésvonalat hoz létre, ráadásul jogilag is nehezen kivitelezhető.
– A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) azt szeretné, hogy a kormány tegye meg a szükséges lépéseket a gazdák földhöz juttatásáért az állami földvagyonból – nyilatkozta Győrffy Balázs, a szervezet elnöke az elnökségi ülés után az M1 hírcsatornának. Ahogyan lapunkban beszámoltunk róla, néhány hete a parlamentben a Magosz elnöke, Jakab István fideszes frakcióvezető-helyettes is hasonló kezdeményezéssel élt, de a hivatalos kormányálláspont egyelőre nem ismert, és az ügyet a nyilvánosságban elsőként felvető Sallai R. Benedek LMP-s képviselő kérdésére a Fidesz-frakció sem volt hajlandó egyértelmű véleményt mondani a kérdésről.
Dodonai válaszuk szerint „az új földpolitika működik, egyre csökken a nagybirtokok és egyre nő a kisbirtokok aránya, a családi gazdaságok és a fiatal gazdák száma is jelentősen nőtt”.
Az állítás – azon túl, hogy még papíron is nehezen igazolható – elfedi azt a tényt, hogy a Fideszben sem ért mindenki egyet az állami földek eladásával.
Ezzel új híveket már nem lehetne szerezni: mivel a földpályázatok érezhetően növelték a birtokkoncentrációt, a privatizációnak legfeljebb 4-5 ezer nyertese lehetne, a legalább százezer, magát kisemmizve érző potenciális vesztessel szemben. Turi-Kovács Béla már kijelentette, hogy semmiképpen sem fog megszavazni olyan jogszabályt, amely az állami földvagyon eladását segíti, de úgy tudni, az ellenzők közé tartozik például Bencsik János is – emellett több, egyéniben megválasztott vidéki fideszes képviselőhöz érkezett olyan jelzés, hogy légüres térbe kerülnek a választókörzetükben, ha támogatják a földprivatizációt.
Az okokról egy Fejér megyei gazda azt mondta a Népszabadságnak: már a sajátosan irányított földbérleti pályázatok eredményét is nehezen nyelték le, hiszen azzal, hogy a kormány húsz évre olyanoknak adta bérbe a földeket, akiknek semmi közük az adott településekhez és a helyi mezőgazdasághoz,
egy egész generációtól elvette a gazdálkodás lehetőségét.
Ha a bérletet tulajdonra váltják, akkor ez az egy nemzedéknyi korlátozás örök időkre úgy marad: nem csupán egyes falvak, de megyényi térségek mondhatnak le arról, hogy a mezőgazdaság a helyben élők számára jövedelemforrás lehessen, a továbbiakban legfeljebb napszámosként lehet közük a földhöz.
Hogy a földpályázatok nyertesei kedvezményesen megvásárolhassák a bérleményüket, azt jogszabályváltoztatás nélkül nem lehet megoldani.
Bővebben ...
