- Részletek
-
Készült: 2014. július 18. péntek, 18:33
-
Találatok: 1608
Újra oszt pénzt a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA): a második pályázati körben összesen 136 civil szervezetet támogattak mintegy 4,3 millió euróval, azaz nagyjából 1,3 milliárd forinttal. A pályáztatást bonyolító Ökotárs Alapítvány pénteki sajtótájékoztatóján ugyanakkor az is kiderült, hogy a támogatott szervezeteknél továbbra is vizsgálódik a KEHI, és olyan szenzitív személyes adatokat is bekérnek, amelyeknek biztosan nincs közük annak eldöntéséhez, törvényesen használták-e fel a norvég pénzjuttatást.
Móra Veronika, az Ökotárs igazgatója szerint a most meghozott döntések és a várhatóan két hónapon belül megkötendő szerződések nyomán immár a rendelkezésre álló mintegy 3,6 milliárd forintos civil keret 70 százaléka gazdára talált(t). Ebben a második körben összesen 1700 pályázatot értékeltek, és minden tizenkettedik pályázó nyert támogatást az eredeti kiírásban szereplő hét prioritási terület (demokrácia és emberi jogok, női jogok és esélyegyenlőség, közösség- és szervezetfejlesztés, ifjúsági és gyermekügyek, környezetvédelem és fenntartható fejlődés, jóléti szolgáltatások nyújtása, társadalmilag sérülékeny csoportok megerősítése) valamelyikében.
Arild Moberg Sande, a norvég nagykövetség követtanácsosa mindehhez azt tette hozzá: megfigyelőként folyamatosan jelen voltak az értékelés és a bírálat folyamatában, és tökéletesen elégedettek az Ökotárs konzorciuma által végzett munka színvonalával. (Mint a sajtótájékoztatón kiderült, hasonlóképpen részt vett a folyamatban megfigyelőként a magyar kormányzat képviseletében az erőforrás-minisztérium megbízottja is, és ő is mindent rendben talált – sőt, lapunk kérdésére a tájékoztatón azt is megerősítették, hogy a korábbi pályázati körben sem jelzett kifogást a minisztérium.)
A követtanácsos hangsúlyozta: a demokrácia tanulása, tanítása és működtetése szempontjából mindenütt a világon kiemelten fontos az a munka, amelyet a civil szektor (legtöbbször állami feladatot átvállalva vagy kiegészítve) végez: olyan társadalmi csoportokat képviselnek, akikhez nem jut el az állam figyelme, illetve segítsége.
Móra Veronika szerint az eddig támogatott programok kiemelten nehéz körülmények között folytatódnak: a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal immár 58 nyertest látogatott meg, bekérve tőlük a pályázati dokumentumokat, és a vizsgálódás során olyan különösen érzékeny személyes adatokra is kíváncsiak, amelyeknek nem lehet közük annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy törvényesen használják-e fel a szervezetek a kapott adományt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. július 17. csütörtök, 20:47
-
Találatok: 1648
Megvalósult az idei költségvetésben az, amitől már tavaly félni lehetett és ennek kivédésére a kormány most fel is használja a tartalékokat. Épp emiatt viszont az újonnan év közben jelentkező kockázatok (esetleges uniós forrásvesztés és annak költségvetési pótlása) kivédésére már nem marad muníciója a kormánynak. Lényegében így lehetne összefoglalni Varga Mihály mai bejelentését a 110 milliárd forintos zárolásról. Ez a minisztériumokat és például a stadionfejlesztéseket érintheti kellemetlenül. Ez utóbbi választása szerintünk nem véletlen.
Voltak kockázatok
Egészen a mai napig úgy tűnt, hogy nagyjából rendben van az idei költségvetés. A Nemzetgazdasági Minisztérium nemrég nyilvánosságra került júniusi dokumentumaiban foglalt számokból és várakozásokból is erre lehetett következtetni. A bevételi oldalon láthatóak voltak lényeges elmaradások (például az ÁFA-bevételeknél 70 milliárd, pénztárgép-hatás nélkül 220 milliárdos mínusz), a kiadási oldalon bizonyos túlköltések, azonban a tartalékok figyelembe vételével ez kezelhető mértékű lehetett.
A legnagyobb veszélyforrás a költségvetésre nézve idén is az infláció, ezt pedig már tavaly decemberben látni lehetett. Már az akkori friss várakozások is azt jelezték előre, hogy 1% körüli idei infláció várható a kormány által a 2014-es költségvetésbe tervezett 2,4%-os inflációval szemben. Ez pedig a fogyasztási típusú adóbevételekre gyakorol negatív hatást, rontva a bevételi oldalt.
Egészen pontosan akkor ezt írtuk:
"Jól látható, hogy a fogyasztáshoz kapcsolt adók mértéke elmarad a korábban tervezettől nagyrészt az infláció miatt - mondta Varga Mihály a 2013 nyári kiigazítás indoklásaként. (...) A tárcavezető tehát egyértelműen az alacsonyabb inflációt nevezte meg az év közbeni költségvetési kiigazítás egyik okaként. Nem akarjuk az ördögöt a falra festeni, de a fenti, 2013-as költségvetést érintő mondatok könnyedén elhangozhatnak a közeljövőben a 2014-es büdzsével kapcsolatban is. (...) Mindezek fényében könnyedén előfordulhat, hogy a kormány év közben azzal találja magát szemben, hogy a fogyasztási típusú adóbevételek elmaradnak a várakozásoktól. Ebben az esetben pedig két megoldást közül választhat, ha kordában akarja tartani a hiányt: vagy újabb kiigazításokat jelent be, vagy leköti a tartalékok egy részét."
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. július 16. szerda, 22:23
-
Találatok: 1630
Reális az a cél Magyarország számára, hogy 2015 végéig a 2007-2013. között rendelkezésre álló 8200 milliárd forint fennmaradó része is megérkezzen – mondta néhány hónapja Csepreghy Nándor fejlesztéspolitikai kommunikációjáért felelős helyettes államtitkár. Azonban ez az optimizmus kissé túlzónak látszik, sőt: inkább arra van komoly esély, hogy Magyarország százmilliárd forintnyi nagyságrendben bukjon uniós támogatásokat.
2015 június 30. a végső határidő a 2007-2013 közötti időszakra betervezett uniós források elszámolása szempontjából: azokat a költségeket, amelyek az ebben időszakban elkezdett projektekkel kapcsolatban ezután keletkeznek, már a magyar költségvetésnek kell állnia. A betervezett és elfogadott (allokált) források le nem hívása a mindenkori magyar kormányok legnagyobb mumusa, a rettegett forrásvesztés. Forrásvesztés akkor következik be, ha egy adott operatív programban (TÁMOP, KEOP sat) nem sikerül a teljes rendelkezésre álló keretre pályázatokat kiírni, és a pályázattal le nem kötött keretet sem sikerül átcsoportosítani más operatív programokra vagy más prioritásokra; illetve akkor, ha a konkrét, leszerződött projekteket nem sikerül határidőre megvalósítani. Ez a határidő esetünkben 2015 június 30.
A le nem hívott támogatás önmagában is veszteség, hiszen olyan rendelkezésre álló, de el nem költött „ingyen” forrás, amelyből a pályázók magyar munkaerőt foglalkoztathattak volna, illetve jellemzően magyar árut, szolgáltatást vásárolhattak volna. Ennél is súlyosabb veszteséget jelenthet, hogy a megkezdett, de határidőre el nem számolt projektekre az unió – hacsak nem születik a konkrét projektről külön megállapodás – nem fizet ki támogatást, azok tehát automatikusan átkerülnek a magyar költségvetésbe.
Ráadásul ha olyan projektekről van szó, amelyek derogációval érintett területeken zajlanak – tehát ha az adott területen Magyarország korábban haladékot kapott valamilyen közösségi norma teljesítésére, például az ivóvizek arzénmentesítésére -, a veszteségeket a várható súlyos büntetések is növelik. Márpedig úgy néz ki, éppen a vízminőség-javítást is magába foglaló programmal, azaz a Környezet és Energia Operatív Programmal (KEOP) van nagy baj. Jelen állás szerint, azaz a 2014 április 1-jéig megtörtént kifizetések alapján ugyanis a legnagyobb forrásvesztést az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a regionális vízügyi igazgatóságok fennhatósága alá tartozó vízügyi projektek okozzák majd. (Az OVF 2011 óta a Belügyminisztérium szervezetébe tagozódva működik.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. július 16. szerda, 03:31
-
Találatok: 1600
Miután elmerültem az áljobboldali orgánuszok árjában, s kitenyésztettem a baloldalra is átterjedni készülő ragályos fertőzés mindentahó ellenszérumát, ingyen és bérmentve közzéteszem a recepturát, mielőtt a krétakörös-verő indulatoktól fülledt nyári hőségben a Gépnarancs olvasóit is maga alá kerítené a kór.
Mielőtt belevágnék, szögezzük le gyorsan: valódi jobboldalira, vagy szebb szóval élve, konzervatív értelmiségire a négyszögletű kerek erdőben (melynek bárminemű hasonlatossága a Kárpátok szent bércén található Magyarország nevű képződménnyel csupán a véletlen műve) nehezebb ráakadni, mint a fehér hollóra. A száraz tónak nedves partján kuruttyoló, kiürült államkasszából milliárdokat elherdálni képes, nemzetmentő nagy mellénnyel szociáldemagógiából kártyavárat építő kormány dúlását látva, rég elbujdosott az már, mintsem meg kelljen magyaráznia a lehetetlent és védenie a védhetetlent.
Helyette itt vannak nekünk az áljobboldali értelmiségiek, akik vaddisznócsordaként csörtetnek árkon-bokron keresztül, röfögésük hangjától nem hallatszik sem a fülemüle, sem a pacsirta. Ha pedig valaki Dévénynél új időknek új dalaival készülne betörni, előbb öklelik fel, mintsem könnyelműen a húrok pengetésébe foghatna. Feltúrnak mindent, nem hagynak érintetlenül egyetlen új hajtást sem, miközben ügyet sem vetnek rá, hogy a makkot, amelyből egyre kevesebb hullik már az odvas fákról, mutyilovagok happolják el előlük.
Az áljobboldali értelmiségi alapérzése, hogy a világ kifordult önmagából, amióta Leonardo Da Vinci coming outolt, a tudomány bebizonyította, hogy mégsem a nap kering a föld körül, Charles Darwin pedig kiejtette a száján, hogy az ember a majomtól származik. Szerinte minden rossz azért történik, mert az emberek már nem félik istent, nem járnak templomba, a szent magyar földet sem akarják művelni, inkább eladják a labancoknak meg a sváboknak meg a zsidóknak.
Alapvetően békés természetű, de nem tűri, ha észérvekkel sarokba szorítják. Bontott téglából építtetett, ablak nélküli misztikus-dogmatikus világába csak módjával és némi leleménnyel lehet fényt csalni. Nem árt azért, ha viszünk neki egy napszemüveget, nehogy az a kevéske fény is elvakítsa, mint azt a bizonyos komondort és keresztülessünk rajta!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. július 14. hétfő, 19:25
-
Találatok: 5090
Az "élő Isten” tisztség még kétharmados többséggel, az Alaptörvény módosításával sem érhető el.
A Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) elnökségének tagja szerint nem kell kutatni, mit szólna a közvélemény Orbán Viktor államfőségéhez. Aki egy kicsit ismeri a kormányfőt, az tudja, „egy reprezentatív hatáskörű köztársasági elnöki tisztség - amit Orbán Viktor részvételével még a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásokon közös megegyezéssel fogadtunk el - nem vonzó számára, hiszen most miniszterelnökként teljhatalma van”.
A MoMa honlapján Kajdi József azt írja, hogy a miniszterelnök most gyakorlatilag minden személyi döntést kézben tart, minden állami vezető – még Áder János köztársasági elnök is - úgy táncol, ahogy ő fütyül. Orbán Viktor csak akkor lenne államfő, ha előtte módosítanák az Alaptörvényt, megerősítenék a köztársasági elnök hatáskörét, a közjogi berendezkedést eltolnák a parlamentáris „demokráciából” a prezidenciális „demokrácia” felé.
„Ez viszont nem most fog megtörténni, különösen nem az önkormányzati választások előtt, hiszen ez az ellenzék számára előnyös kampánytémát szolgáltatna." Az egykori Antall- és Boross-kormány közigazgatási államtitkára szerint nem is kell sietni, hiszen Áder János mandátuma csak 2017-ben jár le, addig bőven van még idő, ráadásul az igazi kérdés az, "miért nem rögtön az abszolút monarchia kerül bevezetésre”.
Kajdi József szerint ezt Stumpf István már pár éve felvetette, jelezve, hogy a fejlődés szempontjából ez a szisztéma lenne a legelőnyösebb. A MoMA politikusa emlékeztet arra, hogy a békemenet résztvevői közül többen már olyan pólót viseltek, amely szerint „Orbán Viktor a király”, sőt olyat is, hogy „Orbán Viktor az élő Isten”. Ez utóbbi „tisztség” a kétharmados többséggel, az Alaptörvény módosításával sem érhető el, de az előbbi igen.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. július 13. vasárnap, 01:59
-
Találatok: 1948
Ma megint zsarnokság van Magyarországon, hiszen egy ember beteges akarata érvényesül mindenben, kerüljön, amibe kerül - mondja Iványi Gábor. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) vezető lelkészével aznap beszélgettünk, amikor az Országgyűlés igazságügyi bizottsága a gyülekezet egyházi státuszának ismételt megtagadásáról döntött. Iványi nem tört meg, ám nincs tele hívő örömmel sem.
Úgy látja, "egy ilyen világban, ahol mindenkit csak úgy hagynak életben - és ez nem elszólás - ha hallgat, vagy ahol csak az csinálhatja azt, amit hosszú ideje jól csinált, aki ezért gesztusokat tesz a zsarnok irányába, nem is biztos, hogy örülnénk, ha a zsarnok futni hagyna bennünket".
- Sikerült már megingatni a hitében?
- Az ilyen ügyek nem alkalmasak a hit megingatására. Azt szoktam a tanítványaimnak mondani teológián, hogy soha nem szabad egy kilátástalan helyzetben felvetni a kérdést: szabad volt-e belekezdeni az adott dologba, vagy hogy vajon ez a Jóisten büntetése-e. Értelmes ember nyugodt körülmények között is beláthatja, ha nem a jó irányba megy, ehhez nem kell igazságtalan eljárásoknak alávetni. Sőt, az igazságtalan eljárás mindig arról győz meg, hogy jó irányba megyünk.
- Még akkor is, ha úgy tűnik, nem mindig nyerhet az igazság?
- Azt nem akarom állítani, hogy a nehézségek elvont, hívő örömmel töltik el az embert. A normális ember szomorú, haragszik, néha kicsit kétségek közé is sodródik önmaga alkalmasságát és erejét illetően, hiszen elfárad. Ugyanakkor látni kell, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is kifejezetten komoly értékek vannak, például az emberi szolidaritás megtapasztalása, ami megrendítő olyanoknak, akik arra rendezkedtek be, hogy adnak. Alázattal el kell fogadni, hogy most mi szorulunk rá mások gyámolítására, segítségére. Mert most már harmadik éve annak, hogy hónapról-hónapra megjelenik az ajtómban a gazdasági igazgatónk, s együtt megköszönjük az Örökkévalónak, hogy ki tudtuk fizetni a béreket. Múltkor tréfásan meg is beszéltük, hogy a hónap első hete után megköszönjük, hogy sikerült, majd három hétig imádkozunk azért, hogy megint tudjunk fizetni a dolgozóinknak. Ugyanakkor egy ilyen világban, ahol mindenkit csak úgy hagynak életben - és ez nem elszólás - ha hallgat, ahol csak az csinálhatja azt, amit hosszú ideje jól csinált, aki ezért gesztusokat tesz a zsarnok irányába, nem is biztos, hogy örülnénk, ha a zsarnok futni hagyna bennünket. Vannak ugye a bevett egyházak, és nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy vannak bevehetetlenek, akiket nem tud csak úgy bekapni, maga alá gyűrni a hatalom.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. július 12. szombat, 19:42
-
Találatok: 1564
Korábban már írtunk arról, hogy mit művelt a Fidesz a választási rendszerrel. Elemzésünkben sorra vettük az okokat, amelyek miatt kijelentettük, hogy a Fidesz előre elcsalta a választást. Ugyanakkor azt is megírtuk, hogy a baloldal veresége közel sem csupán a Fideszre szabott választási rendszer miatt volt kódolva.
Elsikkadt emellett az a tény, hogy a kormánypártok annak ellenére, hogy olcsóbb választást ígértek, minden idők legdrágább rendszerét hozták létre, törvénybe kódolva a választási csalást, amellyel éltek is a jobbára csupán a választás idejére létrehozott törpepártok.
De ez nem volt elég. A Fidesz egy módosító javaslattal eltörölné a lehetőségét annak, hogy az állampolgárok megismerhessék, mely párt élt vissza személyes adataival, ezzel választási csalást végrehajtva. Eddig több mint 44 ilyen ügyben nyomoz a rendőrség, ezeknek többségében a pártok feltételezhetően cserélgették egymás között a személyes adatokat tartalmazó ajánlóíveket.
Mi a gond a választási rendszerrel?
A kétharmad által megalkotott torz választási törvény elsősorban a kampányfinanszírozás rendszerén változtatott: ingyen pénzt pumpált a "szektorba", ezzel bizniszpártok tömkelegét rászabadítva a választási rendszerre. Tavasszal ugyanis az a párt, amely legalább 27 körzetben egyéni jelöltet állított, minimum 149 millió forintot kapott az adóforintokból. Így anélkül, hogy akár egyetlen szavazatot kaptak volna, óriási összegeket zsebeltek be, maximum 597 millió forintot.
A 2014-es országgyűlési választáson 18 pártot finanszírozott így minden magyar adófizető, a pártok 6,1 milliárdot arra költöttek el, amire akartak. Számlagyárakba, haveri cégekbe ömlött a pénz, amelynek bőven lenne helye a költségvetésben is. Racionális magyarázat a közpénz ilyen mértékű elherdálására egyszerűen nincs, egyetlen célja a protest szavazatok elaprózása lehetett. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. július 11. péntek, 20:19
-
Találatok: 1493
Kremlinológiai rovatunkban a hét legfurcsább belpolitikai megszólalását, a Jóri Andrásnak írt keddi Trócsányi-bocsánatkérést elemezzük történeti kontextusában.
Kedden Trócsányi László igazságügy-miniszter az adatvédelmi biztosi tisztség 2011 végi megszüntetése miatt a ciklusának felénél kirúgott Jóri András elnézését kérte, és a történtekért „sajnálatát fejezte ki”. Emellett megállapította, hogy „a magyar adatvédelem magas színvonalának előmozdítása közös cél, amelynek eléréséhez hozzájáruló további szakmai munkásságához” Jórinak sok sikert kívánt.
A politikai sajtó a radikáljobbos portáloktól a Magyar Nemzeten át a baloldali sajtóig teljes értetlenséggel fogadta a jelenséget, így azon kívül, hogy bizony volt itt egy európai bírósági ítélet (amit amúgy a szövege felében hivatkozik is a közlemény), nem is kommentálta senki érdemben az ügyet. Így aztán a TASZ, a Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet másnapi válaszközleménye (a miniszternek minden magyar állampolgártól kellene bocsánatot kérnie, vissza kell állítani a megszüntetett intézményt) sokakban azt a téves látszatot kelthette, mintha a jogvédő szervezetek minden ok nélkül osztanák agresszív kismalacként az européer minisztert. Pedig van itt vitatkoznivaló, még ha persze nem is az a legfontosabb, hogy kitől kell bocsánatot kérni.
Nem annyira a mi előrelátásunkat, hanem az Európai Bíróság gyakorlatának következetességét dicséri, hogy már 2012 januárjában, a kötelezettségszegési eljárás bejelentésekor azt írtuk,
„hogy mi történik így Jóri Andrással és Péterfalvi Attilával, azt ebben a pillanatban megtippelni is nehéz. Ez a hiba a közjog rendes logikáján belül nem orvosolható: a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság az újévi pezsgőpukkantáskor létrejött, az adatvédelmi biztosi tisztség megszűnt: ezzel még nem is lett volna baj. Ám Jóri megbízatása is megszűnt, ami viszont a közösségi jogba ütközik. Hasonló helyzetet a magyar Alkotmánybíróság Szász Károly első PSZÁF-elnökségének törvényi megszüntetésekor úgy oldott fel, hogy az új szervezetet (és vele az új vezetők megbízatását) nem bolygatta, csak az alkotmányellenesen kirúgott elnöknek nyitotta meg a kompenzációt. Ez itt – már önmagában a Bizottság lendületét, illetve a csere óta eltelt rövid időt nézve – biztosan nem lesz elég.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. július 10. csütörtök, 15:56
-
Találatok: 1612
Drága brazilok, kérem, nyugodjanak le. Ne tetézzék a bajt. Zavargás? Fosztogatás? Összecsapás rohamrendőrökkel? Zokogás meg szitkozódás? Mindennek megvan a maga ideje és értelme, de ha egy nyomorult labdajáték miatt borulnak gyászba, azzal csak azt bizonyítják be, hogy nemcsak szar futballisták, de még rendkívül ostobák is.
Először is vegyenek példát rólunk. Magyarország nem tudom (és nem is érdekel) mióta a közelébe se szagol világbajnokságnak, és ez így is marad. Mégse hőbörgünk meg törünk-zúzunk, pedig mi objektíve a brazil 7-1-hez képest vagyunk légyszarok, velünk a német válogatott szóba sem áll. Szerencsétlen, sehol sem jegyzett, de azért nagypofájú és rég elfelejtett sikerekre élvező senkiházi nímandok vagyunk fociban, pedig többet költünk rá, mint orvosképzésre, ezzel demonstrálva, hogy nemcsak szarok, de reménytelenül hülyék is vagyunk. Olyan kriplik, akiket a podgoricai öregfiúk szoktak elverni, mint a kétfenekű dobot. De akik ezt egyáltalán tudják rólunk, legalább annyit elmondhatnak a védelmünkben, hogy tök jól viseljük.
Aztán meg kezeljük a helyén ezt az egész hülyeséget. Önök kétszázmillióan vannak, és ebből legfeljebb néhány ezren családtagjai, ismerősei vagy üzletfelei a nemzeti válogatott tagjainak. Sosem értettem, miért izgulna valaki egy hazai vagy külföldi csapatért, ha egyszer senkit sem ismer onnan, hiszen neki valójában édesmindegy, hogy ki nyer. Egy árva fillért, de még egy kézfogást se kap a támogatásáért cserébe. A szurkolás egyetlen épeszű indoka az lehet, ha valamelyik csapat stílusa vagy tudása elnyeri a tetszésünket, ebben az esetben viszont a ragaszkodásnak nincs értelme: ha egyszer bénának bizonyultak, akkor keresni kell helyettük másik favoritot.
Nem háború ez, és nem vagyunk mind tizenévesek, akik ökölre mennek a kedvenc együttesükért. Semmivel se lesz kevesebb Brazília attól, ha elkalapálják 7-1-re, de ha száz gólt kaptak volna, attól se. De van, ami még ennél is fontosabb: nem lett volna több attól, ha ők verik meg a németeket.
Gondolom, akkor örömükben fosztogattak volna, még egy hétig áll a bál, verik a mellüket féltéglával, hogy mekkora hősök. De a vége mégis az, hogy a brazil polgár hazamegy a kátránypapírból épített kalyibájába, a német meg a passzívházába, és az előbbi várhat a következő élményre négy évet, az utóbbi meg kitalálja, melyik szigetre menjen nyaralni.
Bővebben ...
