- Részletek
-
Készült: 2015. május 25. hétfő, 04:55
-
Találatok: 2265
Most aztán végképp leszakadt a pofám; kíváncsi vagyok, meddig tudok ilyen állapotban írni… Ahogy a fijjug „dolgoznak”..! Igazán bámulatra méltó! Csuda pofájuk van, hogy nekik nem szakad le.
Szóval azt történt, hogy ismertté váltak bizonyos tények – mert hiszen a nem cáfolt állításokat joggal tekinthetjük tényeknek, különösen, ha azzal mentegetőzik a megvádolt, hogy visszafizette… Ez, úgy tűnik, bizonyos körökben rutinmegoldásnak számít – hasonló nagyvonalúságról tett tanúbizonyságot Lázár János is; aki – köztünk legyen mondva – ezúttal igen szigorú erkölcsbírónak adta elő magát.
Csodálkozik még valaki, hogy egész Európa minket irigyel?! Bizony, szerencsésnek, sőt, boldognak mondhatja magát az az ország, amelynek fontos emberei a jogszerűen fölvett és fölhasznált pénzt, illetve annak bizonyos részét visszafizetik! (Jogállamban ez nyomatékos enyhítő körülménynek minősül…)
Hasonló ügyek bizony előfordulnak máshol, például a hanyatló nyugaton is. Megtörténhet, hogy az érintett nem mond le azonnal – ám az szinte elképzelhetetlen, hogy 48 óránál tovább tartsa magát.
Az érdeklődő kívülállóban könnyen keletkezhet olyan benyomás, hogy a dolog nem csupán egyértelmű erkölcsi elítélést kíván, hanem büntetőeljárást is.
Nos, Gömöri úr is így ítéli meg a helyzetet: szerinte rendőrségi-ügyészségi vizsgálatot kell indítani. Természetesen nem az vizsgálandó, hogyan kaphatott közpénzből vissza nem térítendő támogatást hitelének végtörlesztésére az általa elnökölt Magyar Paralimpiai Bizottságtól – holmi piti nyaralás sem téma –, hanem arról, hogy sötétben bujkáló összeesküvők a lejáratás szándékával megvádolták őt olyasmivel, amit nem tagadhat…
(Ó, ha minden hasonló esetben ilyen lármát csapnának! Még abból is gond lehetett volna, hogy például Salgótarján korábbi, fideszes polgármesterének, országgyűlési képviselőjének életbiztosítását a város pénzéből fizették! Csak azért nem csinált ebből cirkuszt az ügyészség, mert teljes kapacitására szüksége volt abban az eljárásban, amelyben azt vizsgálta, milyen alapon fizette egy MSZP-s képviselő mobilozásának költségeit a kerületi önkormányzat!)
Hát hiszen nem is tagadta, csupán azt állította, hogy erkölcsileg és jogilag is minden faszául rendben volt és van! Olyannyira, hogy tulajdonképpen semmi említésre méltó sem történt:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 23. szombat, 22:13
-
Találatok: 1953
Eljön az idő, amikor ezek a sérthetetlen nagyurak hálásak lesznek azért is, ha egyáltalán megkérdezi őket a sajtó.
Olvasom, hogy az RTL Klub munkatársai nagyon elpofátlanodtak mostanában. Április végén beszabadultak a parlamentbe, és kérdéseket akartak feltenni Orbán Viktornak bizonyos Fazekas Sándor miniszter távozásáról. Szentségtörés. Kitiltották őket, mert ott, azon a folyosón nem szabad kérdezni. Nem mellékes információ: az úgynevezett tiltott folyosón több stáb is ott volt, szankciót viszont csak az RTL kapott. Logikus, nem? De.
Háttér-információ: Mióta 2004-ben a TV2 illegális helyen dohányzó képviselőket örökített meg, csak a piros és kék társalgóban, valamint a sajtóteremben lehet(ne) forgatni. Nem színtévesztő, nem színvak sajtós legyen a talpán, aki dolgozni is akar, és az előírást is próbálja betartani. (2004-ben Szili Azótatudjukhovakerült Katalin volt a házelnök, és még nem volt sokkoló.)
Mi jut eszembe? Hogy itt van a magyar emberek adójeleiből fenntartott országnak háza. Ahol a magyar nép adójeleiből származó javadalmazásból élő, és alkotó politikusok tanyáznak. Akiket a magyar nép azért küldött oda, hogy dolgozzanak: miniszterelnököstől, házelnököstől, a legutolsó mezei gombnyomogatóig mindenestől. Namármost, ezeket az embereket nem lehet bárhol, bármikor, bármiről kérdezni, mert azzal nyilvánvalóan megzavarnánk módfelett hasznos munkájukat. Mert a magyar népet esetleg érdeklő kérdéseket akárhol feltenni nem lehet.
Mert azokon a tiltott helyeken, ahol a média munkatársai azzal a céllal vannak jelen, hogy munkájukat végezve tájékoztassák a közvéleményt, ott kizárólag lopni, csalni, hazudni, illegálisan dohányozni, és hereverézni szabad. Abban az épületben, ahol a többi mellett munkanélküli milliárdosoknak van szabad grasszálási engedélyük, a sajtó nem annyira tolerált biodíszlet.
Emlékeztek két napja, hogy verte a mellét valaki Európa reflektorfényében, hogy mekkora nagyra becsült alapérték a nyilvánosság, a vita, és milyen szánalmas, hogy a halálbüntetésről nem lehet szabadon kérdezni, válaszolni, merengeni? Addig a pár másodpercig tartott, amíg kiejtette a száján. Mert itt, ezen a 93030 négyzetkilométeren sehol, úgy értem, SEHOL nem szabad Orbán Viktort kérdezni. Kivéve az Echo Tv stúdióját és azokat a helyeket, ahol nincs jelen. Vagy némely kivételesen esetben, ahogy Kósa Laja mondaná: olyat lehet kérdezni, amire pozitívan lehet válaszolni. Most pont nem ez történt, hát ne csodálkozzanak. Örüljenek, hogy ilyen könnyen megúszták. Szóbeli megrovás, majd kitiltás. Még az is lehetett volna, hogy miután gondosan lesokkolják őket, a Kossuth-téren közönség előtt főbe lövik az értetlen parasztjait.
Olyan nehéz lett volna valami normális dolgot kérdezni? Például: mi a titka annak, hogy ennyire tökéletes, stadionokkal díszített világot sikerült ide felépíteni egész Európa irigységére? Miért van ennyi hálás közmunkás, aki csókolgatja még a lábnyomait is? Hogyan köszönhetné meg a nép ezt a rengeteg jótéteményt, ami az elmúlt nyolc év okozta sebeket képes volt begyógyítani?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 22. péntek, 20:33
-
Találatok: 2039
Primitív és értelmetlen szabályt szült az a kapkodás, amivel a kormány az utolsó pillanatban oldotta fel az adósságképlet alkalmazásából fakadó feszültséget. Ezzel elkerülhető lesz, hogy jövőre ne lépjen életbe egy 700 milliárd forintos megszorítás, ám ennek ára van: még a korábbinál is rosszabb szabályrendszer született.
Csak ennyire futotta?
A kormány úgy nyújtotta be a 2016-os költségvetést, hogy azzal egyáltalán nem teljesítette a stabilitási törvényben szereplő adósságképletet. A jelenleg feltételezett paraméterek mellett ugyanis ez a szabály legalább 700 milliárd forintos megszorítást követelne meg jövőre. Ezért már várható volt és a Portfolio előre is vetítette, hogy a kormány hamarosan lép az ügyben, átalakítja a költségvetési túlköltekezést megakadályozni hivatott, gyenge szabályrendszert. A 2016-os költségvetést megalapozó salátatörvényben a Nemzetgazdasági Minisztérium ezt meg is tette, de még hogy.
A szaktárcának több lehetősége is volt: teljesen új adósságszabályt ír a rendelkezésre álló nemzetközi tapasztalatok alapján, teljesen eltörli, vagy módosítja. A szerdán beterjesztett törvényjavaslat alapján a kormány az utóbbit választotta: beépített a szabályba egy még kezdetlegesebb előírást, ahelyett, hogy egy új, rendesen alkalmazható rendszert dolgozott volna ki. Ezek szerint ugyanis csak abban az esetben kell alkalmazni a régi adósságképletet (infláció mínusz a tervezett növekedés felével növekedhet a nominális adósság), ha a tervezett infláció és növekedés is 3% felett van.
A stabilitási törvény a következővel egészülne ki ugyanis:
Ha a költségvetési évre előrejelzett infláció és a bruttó hazai termék reál növekedési üteme közül legalább az egyik nem haladja meg a 3%-ot, a központi költségvetésről szóló törvényben az (1) bekezdésben foglalt értéket (deficitszámot - a szerk.) oly módon kell meghatározni, hogy az államadósság-mutatónak a viszonyítási évhez viszonyított csökkenése legalább 0,1 százalékpontot érjen el.
Ezt elolvasva hasít belénk a kérdés: tényleg csak ennyire futotta?!
Álságos indoklás
Kezdjük a törvény indoklásával. Ez már önmagában is álságos. Azzal indokolja az adósságképlet módosítását, hogy különleges helyzet következett be "korszakváltás" következtében. Tegye fel a kezét az, aki bármennyire is különleges gazdasági helyzetnek érzékel egy 2%-os inflációt és 2,5%-os gazdasági növekedést. Ezt a hatást egy olajársokk és a a kormány által generált hatósági árcsökkentés simán kiváltja, ebben nem lehet semmi rendkívüli.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 22. péntek, 01:59
-
Találatok: 2006
Nem győzte meg a három legrangosabb budapesti egyetem (ELTE, Corvinus, BME) hallgatóit a paksi bővítés támogatóinak érvrendszere: az egyetemisták a téma szakértőinek meghallgatása után úgy foglaltak állást: a beruházás indokolatlan. Bár a hallgatók véleménye nyilván nem perdöntő, az Egyetemközi Diákbizottság kedden bemutatott jelentése sokat elárul arról, hogyan vélekednek a fiatal értelmiségiek az energiaellátás jövőjéről.
A hallgatók április végén konferenciára hívták a paksi bővítés támogatóit és ellenzőit. A tanácskozáson Hárfás Zsolt, az atomenergiainfo.hu szerkesztője, Felsmann Balázs, a Corvinus Nemzetközi Menedzsment Kutatóközpontjának vezetője, Ősz János, a BME Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszékének docense, Munkácsy Béla, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének oktatója, Orbán Balázs, a Századvég kutatási igazgatója, Feledy Botond, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora, Kiss Csaba az EMLA jogásza és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója vett részt, prezentációjuk elérhető a diákbizottság Facebook-profilján.
A több ezermilliárd forintos projekt társadalmi megvitatása érdekében alakult szervezet az érvek ismeretében, transzparens (az interneten is követhető) módon alakította ki a saját álláspontját. A többek között építőmérnök, geológia, humánökológia, jogász, politológia, szociológia, tájépítészmérnök, vegyész szakon tanuló hallgatók bizottsága szerint hasonló módon kellett volna megismertetni a társadalommal az adóból finanszírozott beruházás részleteit, ám ez nem történt meg, a legtöbb alapinformáció ma sem nyilvános.
A szervezet jelentése szerint a szakértők egyetértettek abban, hogy Magyarország áramigénye a következő évtizedekben legfeljebb évi 1-1,5 százalékkal növekszik majd, de ez az elvi maximum, önmagában a gazdaság bővüléséhez nincs szükség több áramra. Úgy vélik, a régi paksi blokkok kiesésével jelentkező áramigény többféle technológiával is fedezhető, az atomerőmű-bővítéssel azonban egyértelműen elkötelezzük magunkat az egyik – és nem a legelőnyösebb – gazdaságfejlesztési modell mellett.
„A választott megoldás – zsinóráramot termelni hatalmas alaperőművi kapacitással –
kizárja egy rugalmas, több lábon álló, decentralizált energetikai rendszer létrehozását, ezen belül a megújuló forrásoknak igen korlátozott szerepet szán.
A technológiai megoldások mindkét irányba adottak. Ezért Magyarország döntéshelyzet előtt áll, hiszen most két út közül választ: decentralizált rendszert épít több megújuló energiával, vagy centralizáltat atomenergiával. Ez a döntés nemcsak Paksról szól, hanem hatvan évre meghatározza Magyarország energiapolitikáját” – írják.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 20. szerda, 23:56
-
Találatok: 1871
Lázár Jánosnak még az előző kormányzati ciklusban volt három olyan utazása, amelyeket érdekessé tett két körülmény. Az egyik az volt, hogy szokatlanul magas hotelszámlák keletkeztek a kiküldetéseken. A másik pedig az, hogy nagyon nagy titkolózás övezte azt, hogy mi történt ezeken az utakon.
A Direkt36 újságírójának (a Transparency International jogi segítségével zajló) több mint egy éve tartó pereskedése eredményeként azonban néhány részletre már fény derült.
Amit tudunk
Hova és mikor utazott? Anglia, 2012. november 27-29.; Svájc, 2013. március 22-23.; Olaszország, 2013. július 26-27.
Mennyibe is került a szállás? Anglia: 920 019 forint; Olaszország: 582 000 forint; Svájc: itt van némi ellentmondás a számokról, mert a Miniszterelnökség először azt közölte, hogy 469 878 forintba került a szállás, majd több mint egy évvel később váratlanul egy újabb dokumentumban már azt közölték, hogy a költség 189 478 forint volt. Az ellentmondásra magyarázatot kértünk tőlük, de még nem válaszoltak.
Miért tűnik ez soknak? A Miniszterelnökség 2012-13-as adatai azt mutatják, hogy más, hasonló beosztásban lévő vezetők utazásainak szállásköltségei még csak meg sem közelítették azt, amit Lázárnak ezen a három kiküldetésén kellett fizetni.
Hány éjszaka? Angliában 2 éjszakát, Svájcban és Olaszországban 1-1 éjszakát töltött Lázár János. Tehát, 4 éjszaka alatt sikerült összehozni az eredeti költségösszegek szerint közel 2 millió forintos hotelszámlát.
Hányan utaztak? A Miniszterelnökség kezdetben azzal próbálta magyarázni a magas számlákat, hogy egy delegáció vett részt az utazásokon. Később azonban elárulták, hogy ezek a delegációk minden esetben csak két emberből álltak: Lázár Jánosból és egy kísérőjéből. A költségek még így számolva is kirívóan magasak a többi miniszterelnökségi utazáshoz képest.
Kik voltak az útitársak? Lázár tavaly szeptemberben az Indexnek azt mondta, hogy Perényi Zsigmond, illetve Sonkodi Balázs kísérte el az utakon, akik mindketten a munkatársai. Lázár szerint a tolmácsolásban segítették őt.
Mi történt ezeken az utakon? A Miniszterelnökség a svájci utazásról azt közölte, hogy Lázár “egy német állampolgárral tárgyalt a magyar–német, valamint a magyar–orosz kapcsolatokról”. Az olaszországi útján a Miniszterelnökség szerint “a Svájcba illegálisan vitt magyar pénzeszközökkel kapcsolatban folytatott tárgyalást, a tárgyalópartner által megjelölt szállodában”. Az angliai útról pedig maga Lázár nyilatkozta azt, hogy az ottani titkosszolgálati partnerével találkozott.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 19. kedd, 21:26
-
Találatok: 2350
Nagy túlélők. Mint a csótányok, azok is túlélnek mindent. Ha ember nem lesz már a Földön, csótány akkor is lesz.
Orbán eltrappol Brüsszelbe megvédeni önmagát. Orbán harcol. Önmagáért, a hatalmáért, a zsákmányolható vagyonért, előjogokért. A birodalmát védi, a királyságát Európa szivében. Nem téged, nem engem, nem a családokat, nem az embereket. Orbán számára mi csak haszonállatok vagyunk. Minket meg lehet fejni, velünk lehet cipeltetni a terheket, tőlünk el lehet venni minden értékünket: a szabadságunkat, a jogainkat, a jövőnket. A mi gyermekeink csak "szaporulat", a jövő haszonállata. Nem számítunk.
A megszerezhető vagyon számít, a kiosztható földek, trafikok, kaszinók, bányák, színházak, bankok, üzletágak, közpénzek és Uniós források számítanak. A külföldön vezetett titkos számlák, a hűséges "családoknak" kiosztható hűbérbirtokok, a hatalmat támogató, a királyságot védelmező oligarchák fontosak. Semmi más.
A nagy hazugságok, apró svindlik, nyílt rablások, zsarolások tartják életben ezt a mocskos rendszert. A nemzeti mázzal leöntött, szabadságharcos csatakiáltással generált, kereszténységre hivatkozó élősködők sikeresek ebben az országban. Nagy túlélők. Mint a csótányok, azok is túlélnek mindent. Ha ember nem lesz már a Földön, csótány akkor is lesz. Mert alkalmazkodik, mert nincs lelkiismerete, csak a saját léte számít, hogy legyen mit zabálni, hogy tudjon szaporodni.
A magyar nép valamiért szeret szenvedni. Mi szeretünk fejjel rohanni a falnak. Ötször, hatszor. Aztán még a bukósisakot is levesszük és nekiugrunk hetedszer is. Közben ott az ajtó, csak le kellene nyomni a kilincset. Mi nem nyomjuk, büszke nép vagyunk. Mi a falon keresztül akarunk bejutni. Vagy ki. Mindegy, csak ne ott legyünk, ahol vagyunk. Mi királyt akarunk demokrácia helyett. Földesurakat akarunk. Rablólovagokat. Nagy varázslókat. Csodatévő vásári mutatványosokat. Mi nem szeretjük azt a politikust, aki igazat mond. Nekünk nem kell, aki nem képes minket szórakoztatni, akiért nem lehet üvöltve rajongani. A csöndes szakértelem, az őszinteség nekünk nem jó. Mi álmodni akarunk. Nagy-Magyarországról, Édes Erdélyről, Európa hős népéről, a szabadságharcosok bátor utódairól, a Nóbel-díjasok sokaságáról, híres magyarokról, büszke harcosokról.
Magyarország akkora, amekkorává mi tesszük. Nem a terület számít, hanem az emberi, társadalmi minőség. Erdély itt van, karnyújtásra. Nincsenek határok. Mehetünk, ők jöhetnek. Szabadságharcot most önmagunkkal, a saját népünkből saját nyakunkra ültetett zsarnokokkal kellene vívnunk. De elbukunk. Nem vagyunk szabadságharcos nép. Együtt nem. Csak Mária nővérek vannak, András juhászok, Horváth Andrások. Egyetemisták vannak, iskolát védelmező szülők, földjükért harcoló családok. Kishantos van, civil szervezetek vannak. Igazgyöngy alapítvány van. Külön-külön.
Meg vannak "ŐK" . Külön hadsereggel védett Orbánok, cinikusan vigyorgó Balog Zoltánok, Kövér Lászlók, Szijjártók, Rogánok, Zsiga Marcellek. Csizmadiák, Bayerek, cöfök, békemenetek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 19. kedd, 06:04
-
Találatok: 2316
A tao-nak köszönhetően, bevezetése óta évente 50-70 milliárd forint a költségvetés helyett a látványsportokban landol, azon belül is a fociba kerül az összeg oroszlánrésze. Jelenleg annyi biztos, hogy 2016-ig lehet még a tao-n keresztül forrásokat csepegtetni a magyar fociba. Ha tényleg vége lesz a tao-nak, az egyesületeknek meg kell tanulniuk a piacról bevonni forrásokat, valamint az adóforintok elköltése helyett támogatókat találni.
A tao elosztásának vizsgálatakor azt láthatjuk, hogy Felcsút a legnagyobb kedvezményezett. Úgy tűnik, Orbán ékszerdobozánál soha nem állnak le: újabb kétmilliárdot fordíthatnak fűtött pályákra, hogy a téli felkészülés is zavartalan legyen. De nemcsak erre költenek, hanem az akadémia bővítésére és a stadion biztonsági rendszerének fejlesztésére is, összesen 2,25 milliárdot.
Bár már régi történet, Orbán Viktor kommunistázása a tao kapcsán örök klasszikus marad. Ráadásul a poén az, hogy utólag írták át a beszámolóban azt a részt, amely szerint közpénzből épült a stadion. Korábban írtunk róla, hogy a Figyelő vette észre: az alapítvány közhasznúsági jelentésében azt írják, hogy központi költségvetési támogatásból 2,09 milliárd forint érkezett be 2012-ben az alapítványhoz, ami megegyezik a későbbiekben is ilyen (költségvetési forrás) besorolás alatt futó MLSZ-támogatással és a tao-pénzek összegével. Ez azt jelentette, hogy a kommunikációban nem, de könyveiben azért közpénzként szerepelteti a felcsúti stadion építéséhez kapott milliárdokat az alapítvány.
Mi a tao?
A bevezetés óta a tao-nak (társasági adókedvezmény) köszönhetően évente 50-70 milliárd forint a költségvetés helyett a látványsportokban landol, azon belül is a fociba kerül az összeg oroszlánrésze. A jelenlegi rendszer 2016-ig érvényes, utána kérdéses, hogy mi lesz. Ha vége lesz a tao-nak, az egyesületeknek meg kell tanulniuk tao nélkül élni és a piacról bevonni a forrásokat, valamint támogatókat találni.
2011. július 1-je óta a társasági adóból (tao) levonható az az összeg, amellyel a vállalkozások támogatják az úgynevezett látványsportágakat (a labdarúgást, a kézilabdát, a kosárlabdát, a vízilabdát és a jégkorongot). A támogatás céljait törvény rögzíti. A szakszövetségekhez, amatőr sportszervezetekhez, közhasznú alapítványokhoz befolyó pénzt utánpótlás-nevelésre, a képzéssel összefüggő feladatokra, a sportrendezvényekhez szükséges biztonsági infrastruktúra fejlesztésére, meghatározott beruházásokra, felújításokra, illetve személyi jellegű ráfordításokra lehet költeni- vs.hu.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 17. vasárnap, 07:49
-
Találatok: 2293
Lószar ez a sok duma a demokráciáról! Ezt mondta utolsó találkozásukkor Orbán Viktor a volt amerikai nagykövetnek, Eleni Kounalakisnak, aki könyvet írt a 2010–2013 közötti magyarországi élményeiről.
Eleni Tsakopoulos Kounalakis 2010 és 2013 között volt az USA budapesti nagykövete. A 320 oldalas, angol nyelven megjelent könyv - melyben részletesen ír budapesti éveiről és arról, hogyan látta a magyarországi politikát - magyar–amerikai viszony alakulásáról szóló részeit az Index ismertette.
Kounalakis és Orbán Viktor állítólag már első találkozásukkor nem találták a közös hangot, és ez végig így is maradt. 2010-ben, az akkor ellenzéki vezérszerepben lévő Orbánt már bemutatkozó látogatásán felbőszítette a nagykövet azzal, hogy a gazdasági válságból való kilábalást és a rendszerváltozás óta elért fejlődést méltatta. Orbán viszont katasztrófának minősítette az addig eltelt két évtizedet, mert szerinte a kommunista milliomosok, és a bolsevik milliárdosok mindent elloptak.
Kounalakis úgy találta, hogy Orbán rendszerint elbűvöli a tárgyalópartnereit, ezért az amerikaiakat egy idő után már előre figyelmeztette: bármit is olvastak vagy hallottak a magyar kormányfőről, szimpatikusnak fogják találni. Az is feltűnt neki, hogy Orbán a találkozók elején magát és kollégáit mindig szabadságharcosokként mutatja be. A magyar miniszterelnök szabadságfogalma azonban teljesen más, mint az ókori görögöké vagy az amerikaiaké, és a személyes szabadsághoz semmi köze: Orbán számára a szabadság a bárki idegen befolyásától való szabadságot jelenti, aki nem magyar – írja könyvében.
Utolsó találkozásukkor sem tudták áttörni a köztük lévő falat: Orbán Kundera regényére utalva azt mondta Kounalakisnak, „Mi, magyarok a történelmünk súlyától szenvedünk. Önök, amerikaiak a történelmük könnyűségétől", mire a nagykövet erre azzal válaszolt, hogy Kundera számára a szabadság az elnyomástól való szabadságot is jelentette, különösen a kormány általi elnyomástól. Orbán ekkor mondta, hogy „All this talk about democracy is bullshit!″, majd sértődötten kifejtette, hogy kétharmaddal választották meg, legjobb tudása szerint próbálja megoldani az ország rengeteg problémáját, és majd a következő választáson le lehet őt váltani, ha ez nem tetszik az embereknek – idézi a nagykövetet a portál.
Kounalakis ugyanakkor könyvében többször is hangsúlyozza, hogy Magyarország végső soron az Egyesült Államok szövetségese és barátja, a magyar törvényekről pedig a magyaroknak kell dönteniük, és az így kijelölt határt az amerikaiak nem léphették át. Clintonnak Orbán személyiségét még úgy írta le, mint egy okos, racionális embert, akinek bár más fogalmai vannak a szabadságról, a demokráciáról és a piacgazdaságról, mint az amerikaiaknak, de azért az energiabiztonság kérdésében és a nemzetközi ügyekben megbízható partner.
Az azeri baltás
Nagyköveti évei mélypontjának az új alaptörvény elfogadását tekinti a volt nagykövet, mert Orbánék magasról tettek a fenntartásaikra és tanácsaikra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. május 16. szombat, 09:21
-
Találatok: 1915
Azt hiszem, senki nem szállna fel szívesen olyan buszra, melyet egy olyan sofőr vezet, aki a vezetőülésen ülve állandóan belegabalyodik kényszerzubbonya hevedereibe, a vezetőfülkében ott áll mellette két ismeretlen figura, a busz ülésein pedig egy sor nyálcsorgató idióta meg néhány, a helyi börtön előtt felvett rosszküllemű foglal helyet.
Az utas minimálisan is azt szeretné tudni, hogy ki is az, aki a vezető lábát lökdösi, miközben társa megpróbálja kiszabadítani őt a gubancból, míg a busz rohan kevesek által ismert uticélja felé.
Annyiban azért szerencsénk van, hogy mi legalább ismerhetjük a két figurát, az egyiket Habonynak, a másikat Finkelsteinnek hívják.
Ha azt kérdezzük, hogy mivel foglalkoznak, hát Finkelsteinnel könnyebb helyzetben vagyunk, róla tudjuk, hogy ő az a választási tanácsadó, aki mindenkinek ad tanácsot, aki megfizeti, és nem kizárt, hogy ő az a bölcs rabbi, aki a libák gyógyításának folyamatát vezényli, egészen az utolsó libáig.
Ez az ő esetében Clinton választásáig tartott, akivel szemben az utolsó liba vesztett az elnökválasztáson.
Azóta mindenféle európai primitív törzseknek osztja az észt, ha már a helyi törzsfőnökök híján vannak ennek.
Habonnyal nehezebb dolgunk van, ő tulajdonképpen maga Mr. Senki, egy Niemand, hiszen ő az, aki a közéletben elvileg részt sem vesz, senki nem vállalja, senki nem fizeti, senkivel nem áll szerződésben, mégis állandó belépője van a Parlamentbe és az ország negyedik legbefolyásosabb embereként szerepel az ezzel kapcsolatos listákon.
Finkelstein közismert ember, rengeteg tapasztalattal és saját módszerrel rendelkezik a politikai érvényesülés tekintetében, ezt a módszert a szakma Finkel-thinknek hívja.
A módszer lényege, hogy kend be politikai ellenfeled szarral, támadd őt és környezetét személyében, támadd állandóan, ne hagyd levegőt venni, hadd érezze hideg leheleted a nyakában, mint a módszer lényegét Kövér demokrata oly szépen műfordította magyarra.
Ő a karaktergyilkosság műfajának atyja, ilyen tekintetben pedig a politika gyilkosa.
Ahol ő megjelenik, ott vége van a politikának, vége a programok versenyének, ott a demagógia és a populizmus veszi át az irányítást a politikai ellenfél megsemmisítésére törve.
Geckó mondotta volt 2007-ben: "Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed" - és elmeállapota azóta sem javult, sőt.
Akkortájt még a nyelvét sem lengette, de még ezzel is szerencséje van, mert ha az állapotromlásával egyenes arányban nőtt volna a feje, ma nem férne be a Parlament főkapuján.
Habonyban meg az a csodálatos, hogy küllemét tekintve olyan, mintha nem tanácsadónak, hanem bohócnak alkalmazná Pomádé király, és én abban azért szilárdan hiszek, hogy a tartalomnak és a formának valamennyire egységben illik lenni.
Értem ezen azt, hogy ha valaki egy állam ügyeit intézi, akkor az öltözzön és viselkedjen ennek megfelelően.
Persze a magyar protokollban új szelek fújnak.
Mióta a szakma nagyasszonyát lapátra tették, azóta a magyar miniszterelnök hátizsákkal járhat, a külügyminiszter a vesztes kakas frizuráját koppintotta le. Habony meg olyan, mintha a Mad Maxből szökött volna meg pedálos helikopterén.
Bővebben ...
