Hírek

NEMZETÁLLAM

Részletek: Készült: 2016. január 29. péntek, 09:15
Print; Találatok: 1945

ovi_vitez Valamilyen oknál fogva a mongolfolt éppen otthon járó tulajdonosának az a kényszerképzete, hogy meg kell, és pünkt neki kell megvédenie az európai nemzetállamokat. A törekvés érthető, hiszen ezidáig bármit is megvédett, abból mindig leesett egy-két ezermilliárd, melynek csurgaléka az ő magánvagyonát gyarapította. Pedig nincs könnyű dolga, hiszen a lopott holmit - megszokásból - el kell dugni, bár egyre lazábban tudja ezt a kérdést is kezelni. Lazacsávó a mi Lánglelkű, ám Enyveskezű vezérünk.

Teheti, hiszen a zemberek egészen addig szarnak a trógerkodásaira, ameddig konkrétan az éhhalál küszöbére nem érnek, és még akkor sem lázadnak ha nyitva van a helyi dögkút.
Nem is igen értik a dolgokat, hiszen kit érdekel, hogy a mennyekben mi folyik, ha a saját kis világukban nem fagy be az utcai csap, vagy legalább a konyhai gáztűzhely felett elő tudják adni a makk ászt.

De azért ez a nemzetállam védelme számomra rejtély.
Ezek szerint Szellemi Világítótornyunk azt képzeli, hogy Magyarország - nemzetállam.
Hát próbáljuk ezt az elképzelést kicsit cizellálni.
Magyarország első királya, Szent István felesége a bajor Gizella volt, aki nagyszámú német lovag kíséretében érkezett Magyarországra, ahol is lovagjai Koppányon kívül a magyar szűzeket is kardélre hányták, számos kis turmixal gyarapítva a frissensült királyságot.
Jöttek-mentek, és ismét jöttek a kunok, kikre a kunságok, meg a kunhalmok emlékeztetnek, meg a széles járomcsontú szép magyar menyecskék, ők itt is maradtak.
Aztán jöttek a tatárok, akiknek kedvenc szórakozása volt, hogy az elfoglalt települések falai elé hajtották a lakosságot, ahol is az anyákat és leányaikat férjeik és fiaik éber tekintete előtt megpocsékolták, majd a férfiak mentek rabszolgának vagy a fejeikből építettek ügyibevaló kis dombocskákat.
Aztán jöttek a németek, az itáliai várépítő-mesterek, akik szintúgy itthagyták genetikai nyomukat, és akkor még nem beszéltünk török testvéreinkről, kik százötven évig szerencséltettek bennünket, miközben asszonyaink, kiknek java addigra már genetikailag kissé kevertnek volt tekinthető, időnként hanyatt vágták magukat Alibabának, hogy csak úgy porzott a dikó.
Merthogy jobb szenvedni, mint halottnak lenni, nem szólva arról, hogy egy konszolidált megszállás alatt még lehetett akár kellemesen is szenvedni, ki tudja?
Végtére is, tulajdonképpen nekik köszönhetjük a svábokat, akik igen sok jót tettek ezzel az országgal, habár életviteli mintájukat nemigen tudták átörökíteni...

Amikor a németek, vallonok, svájciak, spanyolok, itáliai népek kiverték tőlünk a törököket, bizony, sok esetben ismét az asszonyok hozták meg az áldozatot, mint utána még oly sokszor, hiszen járt erre utána még osztrák, német, orosz, az áldozatnak köszönhető, hogy még él az ország, különben régen kihaltunk volna, mint a vizigótok.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy maga az ország eleve soknemzetiségű volt, a szerbek, horvátok, Szlavónia népe, a móc hegyipásztorok, tót tutajosok, ruszin favágók mind-mind a magyar király alattvalói voltak, a nemességük pedig magyar nemes, még ha egy szót sem tudott magyarul egész életében sem.
És ez így volt jól, egészen addig, ameddig a nemzetiségek meg nem unták, hogy sok esetben fapados alattvalóknak kezelik őket, és a "magyar" primátus kezdett az idegeikre menni.
Ezért aztán - miutána Magyar Királyság részéről semmiféle fogadókészség nem volt arra, hogy nemzeti érdekeiket és büszkeségüket figyelembe vegyék - megindult a harc saját államaik létrehozásáért, melyet aztán Trianon teljesített be és hitelesített.
A mai Magyarország területén viszont rengetegen maradtak a királyi Magyarország polgárai közül, mert azt hitték, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia romjain virágzó állam épül, de a romok maradtak, a virágzás meg elmaradt.
Szóval, van itt kérem minden, ebben a kárpát-medencei katyvaszban, csak nemzetállam nincs, merthogy inkább vagyunk egy érdekes, fanyar koktél, mint tiszta bor, de ez akár az előnyünk is lehetne.

De nem az, mert mi nemzetállam szeretnénk lenni, legalábbis Orbán víziója szerint.
Pedighát, ugye...
Ki hát a magyar?
Vegyük sorra:
A jobboldal értelmezése szerint magyar az, akit ők magyarnak tartanak,
Ennek értelmében kimaradnak a nemzetből a cigányok, a zsidók és a pirézek, ellenben magyarnak számítanak a svábok, jóllehet a múlt század első felében erős nyomás nehezedett rájuk, hogy eredeti neveiket magyarosítsák, az állami alkalmazás előfeltétele volt sok esetben a szépen csengő pengőn vett név.
Így lett Knausz Ferencből Szombathelyi Ferenc, mire végrehajtották rajta az ítéletet, de említhetnénk a Szalosian családból származó Szálasit, a Reich fivéreket, kommunista Rajk Lászlót és a nyilas Reich Endrét, de akár Kádárt is, akit ma is előszeretettel neveznek Csermaneknek irigyei.
Ha azt halljuk, hogy Kossuth, akkor egy nagy magyar hazafit vizionálunk, holott egy tót kisnemesről van szó, kinek neve kecskést jelent, a legnagyobb magyar költő, Petőfi is Petrovics volt, az aradi vértanúk között sem túlreprezentáltak a magyarok.
Szinte az összes magyar Nobel-díjas zsidó, Bartók és Kodály zenéjében román és délszláv motívumok hemzsegnek, Munkácsy Mihály Lieb Mihályként született, talán még Ady, de ő lenne az első, aki leköpné ezeket, ha élne.
Ami azt illeti, talán két népcsoport van ma Magyarországon, amelyik "tiszta" vérvonalú, a vallásukat gyakorló zsidók és a cigányok, habár utóbbiak asszimilációja a Kádár-rendszerben igen erős ütemben folyt.
Szóval ettől vagyunk mi nemzetállam, mínusz a zsidók és a cigányok, merthogy azért a keveredésnek is van határa, meg aztán olyan jó valakit lenézni a származása miatt, hiszem ezen az alapon csak megszületni nehéz.
Lehetnénk persze a történelem által összekovácsolt, vegyes származású magyarok is, de nem ilyenek vagyunk, hanem két-három ideológia alapján folyvást egymást verő, egymásra acsarkodó-irigykedő szolganép.
Kertész Ákos, gyere haza, neked volt igazad!

Teljes cikk: http://www.pupublogja.hu/2016/01/nemzetallam.html

"Minden az enyém" - Felcsútról ír a német sajtó
Felcsúton járt a Süddeutsche Zeitung című liberális német lap riportere, és tapasztalatait Minden az enyém című terjedelmes írásában meg is osztotta olvasóival. Cathrin Kahlweit a riportban így összegez: "az ő faluja, az ő labdarúgása, az ő Magyarországa - ez Orbán Viktor világa", és ezt a világot a magyar "miniszterelnök szülőföldjén, Felcsúton lehet megtekinteni". A településen manifesztálódik a kormányfő hatalma kicsiben.