- Részletek
-
Készült: 2016. április 17. vasárnap, 08:59
-
Találatok: 2154
Mai rágcsálnivaló: mennyi fizetést kapott eddig Orbán Viktor. Hát na és? Kit érdekel? Bárki megkeresheti az éves nyilatkozatokat, semmi nehézséget nem okoz kiszámolni. Nem ez az érdekes, hanem az, ami nincs benne ezekben a papírokban.
Dokumentumoknak véletlenül sem nevezném, mivel tetszőleges számban és mértékben javítgatható minden következmény nélkül, senki nem ellenőrzi a valóságtartalmát és egy közröhej az egész rendszer. Ráadásul ezzel mindenki tisztában van, még a miniszterek elnökének elszánt rajongói is.
Az érdekelne, ami nem szerepel a kimutatásokban. A miniszterelnök feleségének, Lévai Anikónak hány ingatlan van a nevén? Mekkora földterületek? Miből vásárolta?
A gyerekeik nevén milyen vagyon van? A kedves szülők vagyonosodásával mi a helyzet?
Ráhel és az ő üzleti zseni férje hogy állnak anyagilag?
Hol a korrupció elleni vizsgálat eredménye? Ugyanis amennyiben valaki egy ország legbefolyásosabb embere és egyszemélyben lehetősége van dönteni arról, ki nyeri el az uniós és egyéb pályázatokat, akkor az éppen Orbán Viktor.
Orbán Győző (apa), Simicska Lajos (volt legjobb barát), Tiborcz István (vő), Mészáros Lőrinc (jelenlegi legjobb barát), Garancsi István (másik legjobb barát). Andy Vajna (főzseni) gennyesre, milliárdosra kereste magát az elmúlt években. Köszönhetően a közpénzes és uniós pályázatoknak.
Ezt a világon mindenhol kőkemény korrupciónak hívják, csak Magyarországon szokás természetes dolognak nevezni azt, hogy a miniszterelnök naná, hogy a rokonait és barátait hozza helyzetbe.
Ha valamelyik bíróság zárolná ezeknek az embereknek a teljes vagyonát, az kinek fájna? Ha egy (független) nyomozóhatóság felderítené a külföldi bankokban nyitott számláikat, ha ezeket zárolnák, ki lenne tőle szegényebb? Kinek a saját lába sajdulna bele a suttyomban kitalicskázott pénzek elvesztésébe?
Kinek a nadrágja lenne macibarna idegességében, ha a legfőbb ügyészt leváltaná a hivatalából valaki? Ki izgulna éjt napallá téve, ha a szétosztott trafikokat, földeket, kaszinókat visszavenné az ország népe és az így honorált kegyencek hirtelen nem látnák okát annak, hogy foggal-körömel védjék a kormányt?
Kinek az arca lenne citromsárga, ha kiderülne, pontosan milyen kapcsolat fűz bizonyos politikusokat és magyarországi pénzembereket Putyinhoz? Kinek fájna, ha napvilágra kerülnének a titkosított szerződések, az olajszőkítéstől Paksig?
Nem érdekel Orbán Viktor nyilatkozata. Biztosan teljesen igaz, ami abban van, csakhogy nem az a lényeg. A lényeg az, ami nincs benne.
Végezetül: gondoljuk csak végig, hány ilyen talpig becsületes, korrekt, szinte puritán vezető bukott bele a hazugságaiba. Hányról derült ki aztán, hogy elképzelhetetlen pompában éltek, miközben az ország népe nyomorgott?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 16. szombat, 14:44
-
Találatok: 1962
Orbán Viktornak írt, nyílt levelet juttatott el lapunkhoz Harangozó Gábor szocialista parlamenti képviselő, amelyben egy 13 évvel ezelőtti lisszaboni határozatra emlékezteti a magyar kormányfőt. Akkor a Portugáliában ülésező Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) a Fidesz javaslatára elítélte a szocialista-szabaddemokrata kormányt, a demokrácia megsértése miatt. A nyílt levél apropóját az adta, hogy a magyar kormányfő pénteken épp Lisszabonban a CDI tanácskozásán vett részt és hozta nyilvánosságra a menekültkérdésben Brüsszelt támadó terveit, amelyekhez szövetségeseket keres.
Tíz pontból álló javaslatot tett Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Unió külső határainak és az EU-n belüli szabad mozgás megvédése érdekében. A kormányfő a Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) pénteki lisszaboni tanácskozásán hozta nyilvánosságra a Schengen 2.0 tervet, amely ellenjavaslata a migrációs válság kezelésére szolgáló európai bizottsági elképzeléseknek. Brüsszel a menekültügyi rendszert akarja megreformálni, Orbán álláspontja viszont az, hogy a határokat kell megvédeni. A tíz pontot megküldik nem csak a visegrádi országok kormányfőinek, hanem minden uniós miniszterelnöknek, Orbán pedig, aki a CDI egyik alelnöke, a jövő héten Németországban, majd több más európai országban személyesen is ismerteti saját koncepcióját. A lisszaboni 10 ponttal a magyar kormányfő gyakorlatilag megtámadta Brüsszelt, s ehhez a támadáshoz szövetségeseket is toboroz.
A mostani uniós központ elleni fellépés felidézi 2003 júniusát, amikor ugyancsak Lisszabonban a CDI egy, a Fidesz által összeállított, a magyar baloldali-liberális kormányt bíráló határozatot fogadott el a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzetéről. Az MSZP akkor magyarázatot várt a 2002-ben megbukott ellenzékben lévő párttól: miért nemzetközi fórum előtt próbálja megoldani az általa vélelmezett belpolitikai problémákat.
A CDI által 2003-ban elfogadott határozat ugyanis a Fidesz által a 2002-es kormányváltás után felfedezett negatív jelenségeket pellengérezte ki. A határozat szerint az MSZP-SZDSZ kormány hatalomra kerülése óta a következő jelenségek terjedtek el: pártpolitikai befolyás a rendőrségre, politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motiváltságú bírósági eljárások, állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása, ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából, "felségsértésszerű" bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt, a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns, és a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása.
Az akkor ellenzékben lévő Fidesz szerint világossá vált, hogy a kormány szervezeteinek, hatóságainak, közintézményeinek egyes képviselői Magyarországon olyan lépéseket tesznek, amelyek nincsenek összhangban a Magyar Köztársaság alkotmányával, valamint az ENSZ, az Európai Tanács és az Európai Unió dokumentumaiban az emberi, polgári és politikai szabadságjogok biztosításának szabályozásaival. A CDI ennek nyomán kifejezte aggodalmát az alapvető jogok ismétlődő megsértése miatt Magyarországon a 2002-es kormányváltás után. Felszólította a magyar kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket az alapvető emberi, polgári és politikai jogok tiszteletben tartása érdekében.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 15. péntek, 08:47
-
Találatok: 1901
Több százmilliárd forint stadionokra, ürességtől kongó arénákra, anyagilag teljesen fenntarthatatlan állapotok. A működtetés költségei végső soron jó eséllyel a központi büdzsét terhelik majd, tehát ha hirtelen nem kezdenek el tömegével járni a focimeccsekre, akkor a magyar adófizetőknek kell majd állniuk Orbán kedvenc hobbijának csekkjét.
Az is Orbán igen sajnálatos őrületének köszönthető, hogy ma vannak olyan települések Magyarországon, ahol sokkal többet költenek a focira, mint a közoktatásra. Ez a kormányzati politika azt az üzenetet hordozza magában, hogy ma Magyarországon, főleg a kistelepüléseken az út a felemelkedéshez nem az oktatáson, hanem a gyepszőnyegen keresztül vezet. Mindezek alapján tehát nyugodtan kijelenthető: a magyar reformok működnek!
Mennyi pénz ment el összesen a stadionokra meg a focira?
Eddig alsó hangon 90 milliárd forintot mehetett el különböző, labdarúgáshoz köthető létesítményfejlesztésekre, 2017-18-ig pedig további bő 160 milliárdnyi beruházás van betervezve. Ráadásul ebben nincsenek benne a következő két-három év tao-támogatásaiból ilyen célra szánt források, azaz nem lenne meglepő, ha a kormányzati ciklus végére elérnénk a 300 milliárdot – írja a Figyelő, amely a stadionpénzeknek és a létesítmények fenntartásának járt utána.
A jövőben csak az új létesítmények fenntartására tízmilliárdok mehetnek el évente, ennek fedezete pedig egyelőre erősen kérdéses. A működtetés költségei végső soron jó eséllyel a központi büdzsét terhelik majd, a csapatok, vagy - sok esetben önkormányzati - a tulajdonosok ugyanis képtelenek lesznek ekkora összeget kigazdálkodni. Változás csak akkor jöhet, ha hirtelen megtelnének a stadionok, erre sok esély azonban nincsen,
Hol vannak a nézők?
2010 óta nem nőtt, sőt, csökkent a meccsre járó szurkolók száma – írja a Népszabadság. A lap a Csányi-Orbán páros regnálásának kezdete, a 2010. őszi szezonkezdet óta lejátszott 1355 bajnoki mérkőzés látogatottsági adait vizsgálta. E szerint a mostani NB I-es mérkőzések átlagos nézőszáma ugyanúgy 2800 körül alakul, mint a 2010/11-es idényben, kicsit még kevesebb is.
Pedig a Magyar Labdarúgó Szövetség A megújulás évtizede 2010–2020 című stratégiája szerint 2015-ig ötezerre, 2016-ra hatezerre kellett volna növekednie ennek a számnak. Az új stadionok tehát semmiféle látogatószám-növekedést nem okoztak. Jó példa erre a debreceni Nagyerdei stadion, amely 14 százalékos kihasználtsággal működik, és olykor a forduló összes nézője elférne egy lelátón. A kihasználatlanság és a jegyárak szinten tartása miatt a kluboknak egyre nagyobb teher lesz majd a stadionok fenntartása, üzemeltetése.
Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a bajnoki meccsek az élvonalban 80 év alatt sem hoznak annyi bevételt, amennyit most ennél a tucatnyi csapatnál beruházásokra költenek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 14. csütörtök, 04:27
-
Találatok: 1998
Évtizedekbe telik majd Magyarországot visszavezetni a versenyképes államok közé. A kormánynak nincsenek válaszai olyan globális kihívásokra, mint a fenntarthatóság, a tudásalapú társadalom vagy a digitalizáció. Nem tudja kezelni az elvándorlást, miközben a hazai vállalkozások számára kiszámíthatatlan környezetet teremt. Az ország versenyképessége pedig egyre romlik.
A legutóbbi davosi Világgazdasági Fórum egyik beszélgetésén hangzott el a kérdés: 2020-ban milyen lesz a versenyképes munkavállaló s melyek azok a készségek, amelyek nélkül szinte reménytelen lesz érvényesülni a munkaerőpiacon? Egy tízes listát kellett felállítaniuk a hozzászólóknak. A digitális tudás és az angol nyelv ismerete nem szerepelhetett az elvárások között, mondván: azok megléte evidencia. Felkerült viszont a listára például a komplex problémamegoldás csapatmunkában, a kritikai gondolkodás, a kreativitás és az érzelmi intelligencia. Csupa olyasmi, amire ma Magyarországon még gondolni is bűn. Miért baj ez az ország versenyképessége szempontjából? Chikán Attila akadémikus, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Versenyképesség Kutató Központjának igazgatója szerint azért, mert a mai politikai társadalomfelfogás Magyarországot az alacsony fejlettségű államok körébe zárja.
Nem mindig volt ez így. A kilencvenes évek elején számos olyan előnye volt Magyarországnak, amelyek a kelet-közép-európai régió éllovasává tették. Ide sorolja Bod Péter Ákos, a BCE tanszékvezető egyetemi tanára az akkoriban született, a befektetők számára fontos jogszabályokat – ezek közé tartozik a csődtörvény vagy a számviteli törvény –, illetve azt, hogy korrupció szempontjából a tisztább államok között tartottak számon bennünket. Ebből az előnyből mára semmi sem maradt, a régió sereghajtói között vagyunk. Legnagyobb hátrányunk maga az állam, amely kisgömböcként viselkedik: mértéktelen jövedelmet szív ki a gazdaságból, és oszt el újra a maga érdekében – mondta a professzor a GKI Gazdaságkutató Zrt. és a Friedrich Ebert Alapítvány versenyképességi konferenciáján.
A jelenlegi mélyrepülést az első Orbán-kormány regnálásának második felében és a Medgyessy-kormány alatt született gazdaságpolitikai lépések alapozták meg – mondta Chikán Attila. A Világgazdasági Fórum 2015-ös jelentése szerint a vizsgált 140 állam közül Magyarország a 63. a versenyképességi rangsorban, ami az EU-ban a 24. helyre volt elég.
 |
Bod Péter Ákos A Corvinus tanszékvezető egyetemi tanára Még tíz éve a német menedzserek 10 százaléka tartotta kiszámíthatatlannak a magyar gazdaságpolitikát, ma már csaknem 45 százalékuk |
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 12. kedd, 22:57
-
Találatok: 1816
Nem a boltzár volt a tét, hanem a titok: hogy a nemzet már nem áll mögöttük.
Győzelem! Meghátráltak! Nyit a pláza a cseresznyevirággal együtt, a nép visszaszerezte önrendelkezését, és még el sem indult szavazni. Pont az volt a cél, hogy ne induljon el.
Nem kellett látnokzsálya ahhoz, hogy ezt megjósoljuk, hatalomtechnikailag így logikus – ha nem is annyira, mint mondjuk eleve bele se bugyválni az emberek életébe. Szégyen a futás, de hasznos.
Most viszont ott áll az ellenzék két elég hervadt kérdéssel, amihez aláírást gyűjteni sem egyszerű. A földek eladása például Budapesten, ahol minden forradalom kezdődik, nem sokakat érdekel. Mert a pestiek is szoktak venni maguknak, nejlonzsákban, a fikusz alá. Az állami vállalatok bérplafonja megmozdíthatná az irigységfaktort, csak félre kell tenni azt a kényelmetlenséget, hogy ez egy az egyben fideszes demagógia volt, amit ráadásul a kapitalizmus védőszentje tűzött a zászlajára. De kaszára azért nem kapnak milliók, hogy a MÁV igazgatója kevesebbet keressen.
Pedig már bimbódzott az összefogás, mentek a kacsintgatások és finom célzások, a remény illata szállt a szélben, a győzelem esélye.
Nyilván boltzárral együtt is arról szólt volna a népszavazás, hogy eredményesen és határozottan nemet lehessen mondani arra, amit Orbánék művelnek úgy általában, a hét többi napján is. Kimondott cél volt ez: bevinni egy balegyenest, hogy látsszon végre, legyőzhetők.
Ez elől hajoltak el most. Nagy titkot őriznek ugyanis, és csak így maradhatott árnyékban.
A titok annyi, hogy a nemzet, amelyre szüntelenül hivatkoznak, amelynek nevében hülyeségeiket és aljasságaikat elkövetik, amit bunkósbotként forgatva söpörnek le minden kritikát – az a nemzet már nem áll mögöttük. Sosem állt egységesen ott persze, de amíg egyértelműen ellent nem mond, addig lehet azt hazudni.
Ennek a ténynek, a többség elvesztésének a felfedése a tét.
Ehhez kell az ügy, ami mögé kormányellenes többséget lehet szervezni. Ez lett volna a vasárnapi boltzár. Nem mintha nem lennének fontosabb témák. De az oktatásból és egészségügyből nem egyszerű olyan eldöntendő kérdést faragni, amit milliók értenek és éreznek. Eleve nehéz kiemelni egyetlen problémát ezekből – komplett programokat viszont nem lehet népszavazáson versenyeztetni, annak a terepe az országgyűlési választás.
Ezenfelül a népszavazás intézményét nemcsak kopasz Kubatov-fiúk, hanem szigorú jogszabályok és lojális testületek is védik a bamba néptől. Nehogy olyasmibe akarjon beleszólni, amit tényleg fájna megelőző jelleggel feladni.
Nem lehet szavazni Paksról például, hiába adósodunk el miatta száz évre. És blokkolták az olimpiára vonatkozó kérdést is – tök képtelen indoklással mellesleg –, pedig érdemes lenne körbekérdezni: elkúrjunk-e ezermilliárdokat erre, vagy legyen annyi eszünk, mint Hamburgnak, ahol simán leszavazták. Kiváló szimbóluma lehetne pedig annak, hogy ez az a rendszer, ahol a miniszterelnök mániáira és hobbijára többet költünk, mint óvodákra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 11. hétfő, 20:18
-
Találatok: 2040
■ Csaknem háromévnyi pereskedés után a VS újságírója februárban megkapta azokat az elemzéseket, amelyeket a Századvég készített a kormánynak 2012–2014 között 4,1 milliárd forintért.
■ Több mint 77 ezer oldalnyi iratot kaptunk és dolgoztunk fel az elmúlt hetekben, ezek háromnegyede azonban olyan közvélemény-kutatási nyersanyag, amelynek szakértők szerint az iratok közt nem is lenne keresnivalója. A 21 gigabájtnyi adathalmaznak így csak a negyede – alig 18 ezer oldal – a valódi elemzés.
■ A dokumentumokat átadás előtt átkonvertálták, hogy se másolni, se keresni ne lehessen bennük, és az átalakítás miatt azt sem lehet lekövetni, hogy az anyagok mikor keletkeztek.
■ Jogi fenyegetéssel is próbálták megakadályozni, hogy feldolgozzuk és közöljük a tanulmányokban foglaltakat.
■ A mostani, bevezető írás után délben közzétesszük sorozatunk első, a cégcsoport közvélemény-kutatásairól szóló darabját, hamarosan pedig az összes iratot nyilvánosságra hozzuk, immár technikai korlátozások nélkül.
Háromszor tagadta meg 2015 novembere és januárja között a Miniszterelnökség a jogerősen kiperelt századvéges tanulmányok átadását arra hivatkozva, hogy az óriási adatmennyiség miatt az anyagok összerendezése nagyon időigényes. A szervezetet vezető Lázár János visszatérően harmincezer oldalról beszélt, de a tárca egyik munkatársa hatvanezret említve mondta le az egyik találkozót, amelyen az iratokat kellett volna átadniuk.
Amikor februárban végre hozzájutottunk a tanulmányokhoz, az addig emlegetettnél is jóval több, közel 78 ezer oldalnyi dokumentumot kaptunk az átadott hét pendrive-on.
Nem kellett sokat bogarásznunk azonban, hogy kiderüljön: az anyagoknak csak a negyede valódi tanulmány vagy elemzés, az adatmennyiség háromnegyedét – majdnem 60 ezer oldalt – a cégcsoport által végzett közvélemény-kutatások nyersanyagai teszik ki.
Ezekről az úgynevezett kutatási gyorsjelentésekről a következő cikkünkben külön is szó lesz. Az egyenként több száz, de nem ritkán több ezer oldalas dokumentumokról itt most csak annyit, hogy önmagukban használhatatlanok, a tanulmányokhoz csatolásuk több, közvélemény-kutatásban jártas, a VS.hu által megkérdezett szakértő szerint olyan,
mintha egy újságíró a jegyzeteit adná le a szerkesztőnek.
A méret a lényeg
Az oldalszámok felduzzasztásában a gyorsjelentések formátuma is segített: az alábbi képen jól látszik, hogy ugyanaz a szöveg, amely a Századvég 36-os betűmérettel írt összefoglalójában egy teljes oldalt kitesz, 3 sort sem töltött ki, amikor a leggyakoribb,12-es betűmérettel gépeltük be a szövegszerkesztőbe.
A válaszokat összegző diagramokat pedig akkorára nagyították, hogy egyenként kitegyenek egy oldalt: az általunk kérdezett szakértők közül többen felnevettek, annyira amatőrnek és nevetségesnek találták az átlátszó, oldalszám-szaporító tálalást.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 10. vasárnap, 20:32
-
Találatok: 1882
Egyes közbeszerzési eljárások túlárazása a becsült 30 százalékkal szemben, elérheti a 140-320 százalékot is – derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest nemrég nyilvánosságra hozott kutatásból. Hatalmas előrelépést lehetne elérni nem nyilvános közbeszerzések betiltásával, az adatok publikálásával és folyamatos elemzéssel – láthatóan azonban ehhez nincs meg a kormányzati akarat.
Közkeletű vélekedés, hogy a magyar uniós pályázatoknál 30 százalék a túlárazás, vagyis ennyit lopnak el minden egyes pályázatból. A Korrupciókutató Központ Budapest kutatásai szerint ennél sokkal durvább a helyzet: ahol kimutatható a túlárazás, ott a piaci áraktól az eltérés 140-320 százalék is lehet. A túlárazásra a lehetőséget a 2011-es közbeszerzési törvénymódosítás adta meg.
A Korrupciókutató Központ Budapest legutóbbi kutatásában 130 ezer 2009-2015 közötti közbeszerzést vizsgált, ezek alapján lesújtó megállapításokat tett a korrupciós kockázatokról. Már a kutatás sem volt egyszerű folyamat, ugyanis a közbeszerzésekről nem áll rendelkezésre kutatható, érvényes adatbázis, így a kutatómunka nulladik állomása a hivatalosan elérhető adatok tisztítása volt - mondta Tóth István János, a Korrupciókutató Központ Budapest igazgatója a Kopint-Tárki Zrt., valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) közös rendezvényén.
Döbbenetes kép tárult a szakértők elé
Az ezt követő elemzés azonban a vártnál is sokkal sötétebb képet festett a magyar valóságról. A kutatás főbb megállapításai szerint ott magasak a korrupciós kockázatok, ahol egy-két szereplős a "verseny", nincs nyilvános ajánlattétel, hanem meghívásos tárgyalással élnek és ahol jelen van uniós támogatás. A kutatás eredményei szerint jóval gyakoribbak a túlárazások az uniós beszerzéseknél, mint a nemzeti közbeszerzéseknél.
A vizsgált 2009-2015-ös időszakban a túlárazott közbeszerzések aránya folyamatosan emelkedett, a nagy ugrás a 2011-es közbeszerzési törvénymódosítás után következett be, amely nagyobb teret nyitott a meghívásos egyszereplős közbeszerzések előtt.
Nem az építőiparban a legnagyobbak a túlárazások
A verseny nélküli (egyszereplős) közbeszerzések a vizsgált időszakban 30-35 százalék körül szóródnak, ami fontos mutatója a korrupciós kockázatoknak. (Ez az Európai Bizottság jelentéseiben is a kritikák között szerepel; a legfrissebb jelentésben szereplő megállapításokról itt írtunk - a szerk.) A kockázatokat nagy mértékben csökkentette, ha volt nyílt tenderfelhívást.
A tenderfelhívás nélküli pályázatok 2011 után ugrottak meg, mára ezek aránya már eléri az 50 százalékot, vagyis minden második közbeszerzés ajánlati felhívás nélkül, kvázi titokban indul meg.
A közbeszerzésnél a túlárazás még 2009-ben elhanyagolható volt a statisztikai vizsgáljatok szerint, ám ez 2015-re jelentősen megnőtt. A legnagyobb túlárazások a informatikai terméknél, beszerzéseknél láthatóak, ami meglepetés viszont, hogy az építőiparban nem tapasztaltak mesterségesen felpumpált árakat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 10. vasárnap, 01:08
-
Találatok: 1889
Akik a jogállamot és a jog uralmát csak elvont idealista elvnek tartják, azoknak észre kellene venniük, hogy a világon kizárólag a jogállami demokráciák sikeresek, és bizonyítják sokadszor megújulási képességüket. A jelenlegi helyzetben a megújulási képesség vész el - értékel a kormányciklus közepén Hack Péter. Az ELTE jogi karának büntető eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi tanszékvezetője mégsem gondolja, hogy ez már a pokol lenne, még akkor sem, ha ma részt vesz a KARD egyesület "Félidő a Pokolban" című konferenciáján.
- Egy pokoli félidőn vagyunk túl, vagy épp az elé nézünk?
- A mai konferencia címének mindkét eleme kérdéses. Kérdés, hogy félidő-e, vagy a negyedik negyed következik, hiszen a jelenlegi kormányzás nem kettő, hanem hat éve kezdődött. Ha ugyanis minden így alakul, ahogyan eddig, akkor a félidő jóval inkább úgy értendő, hogy további hat év van hátra, és bármennyire is szeretnénk, hogy ne így legyen, ez a valószínűbb, mintsem hogy 2018-ban változás történjen. De azt sem gondolom, hogy ez már a pokol lenne. Valóban nagy problémák vannak a jogállammal, de ettől még nem nevezhetjük pokolnak azt, ami most van. Ráadásul, ha nem következik be fordulat, lehet még rosszabb is a helyzet.
- Jogállami szempontból lehet még rosszabb?
- Igen. Hiszen a jogállam hiánya rövidtávon egyelőre abból a szempontból nem érezteti a hatását, hogy viszonylag jól működik az európai gazdaság, sőt, kijött a 2008 körüli válságból, és ma Magyarország hatalmas uniós forrásokat tud lehívni. Így a gazdaság nincs recesszióban, hanem egy minimális, egy-két százalékos növekedést tud produkálni. Persze az EU-s források egyre inkább kérdésessé válnak, de az idén például ez még nem érezteti a hatását. Ezen felül vannak rendkívüli bevételek, például a földárverésekből, amelyek látszólag egyenesben tudják tartani a költségvetést. Ám az igazán aggasztó tünet az, hogy a beruházási ráta immár évek óta lényegesen alatta marad az amortizációsnak, ami azt jelenti, hogy a megújulás esélyei napról napra csökkennek. Az ország versenyképessége évtizedes mélyponton van. Nagy probléma, hogy 2019-ben elapad az uniós források döntő többsége, gyakorlatilag csak a földalapú támogatások maradnak meg. Ezért a következő tíz év szempontjából létfontosságúak lennének a beruházások. Az EU 28 tagállamának legszegényebb régiói közül négy van Magyarországon. Ha nem jönnek beruházások, akkor ezeken a problémákon nincs is esély változtatni. Márpedig az Orbán-kormánynak 2010 óta az volt a retorikája gazdasági körökben, hogy azért jó a kétharmados parlamenti többség, mert ez stabilitást jelent…
- Ezzel szemben a vállalkozói környezetet, vagy akár az adózást érintő folyamatos, gyors jogszabályváltozások bizonytalan környezetet teremtettek.
- Jelenleg Magyarországnak ez az egyik legégetőbb problémája. Épelméjű befektető - sem hazai, sem külföldi - nem tartja jó ötletnek Magyarországon befektetni. Akármibe fektet ugyanis, a szabályozás egyik napról a másikra teljesen átíródhat, és az esetek jelentős részében nem racionális indokok és célok alapján.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 08. péntek, 21:20
-
Találatok: 2012
„A miniszterelnök azt mondta: vörösborral koccintott annak örömére, hogy Magyarország visszafizette a 2008-ban felvett IMF-EU hitel utolsó, másfél milliárd eurós részletét.”
(Orbán: vizsgálni kell az offshore-botrány magyar szálait)
Nem elegáns dolog ha valaki minden második áldott pénteken arra használja fel a Kossuth Rádió egyik stúdióját, hogy megdicsérje önmagát. Ez a tevékenység a magára mindig büszke Orbán polgártársat láthatóan nagyon szórakoztatja, mivel ilyenkor azt mond amit csak akar. Csupa szépet és jót. Van neki egy rádiós szónoklatok céljára készített Magyarországa papírmaséból. A „Vidám Magyarország” nevű szerepjátéka egyre inkább leszűkül önmagára, kiszolgálószemélyzetére és a derék híveire.
Akadnak azonban egypáran az országban olyanok is, akik nem szívesen iszogatnának együtt egy olyan politikai kalandorral, aki a baráti társaságával együtt lassan az ország összes erőforrását kisajátítja.
Ennek a nagy fene offshore szál-kutakodásnak is már minden bizonnyal megvannak a hivatalos eredményei. A Habony-Rogán ugrócsoport ilyen irányú tevékenységéről már kiderült, hogy az nem is az, mivel biztosították róla Orbán miniszterelnököt, hogy ők mind a ketten talpig becsületes férfiak. Ennyi bőven elég is. „Mindannyiuk rendszeresen leadja vagyonbevallását, fel sem merült, hogy bármelyikük is érintett lehet”. Ez rendkívül megnyugtató mindenki számára. Habonynak ráadásul nincs is szüksége semmiféle jövedelemre, csak némi szerény alamizsnára. Lelkiismeretes barátai mindig megszánják őt ezzel-azzal és megfelelő méretű takaróval.
Letelepedési kötvényekkel játszadozni, jómódú kínaiakat beszerezni a kajmán-szigeteki Hungary State Special Debt Fund-n keresztül tisztes üzleti tevékenységnek számít. Rogán miniszter a kínos ügyben még arra sem méltatta a becsületes magyar adófizető polgárokat, hogy elkezdjen nekik magyarázkodni, vagy jó szokása szerint mellébeszélni és ráfogni mindent másokra. Akkor mindig nagyon a szívén viseli az emberek érdekeiket, ha a félelmetes hatalommal rendelkező ellenzéki erőktől kell megvédeni a népet.
A miniszterelnök a gátlástalan hencegés helyett inkább tételesen felsorolhatná, hogy az adott héten mit sikerült Mészáros Lőrincnek, Habony Árpádnak, Andy Vajnának, Tiborcz Istvánnak és más hasonló szerencsés honfitársunknak megkaparintania. Valami olyasmi lenne, mint régebben a vízállásjelentés. Megtudhatnánk belőle, hogy mekkorára duzzadtak a cimborák. Azt is megmondhatná, hogy kik azok, akik nem a strómanjai, csak a társbérlői.
A Brüsszel elleni támadások változatlan hevességgel dúlnak. Ha ilyesmikkel szereti tölteni a munkaidejét egy miniszterelnök, akkor tegye. Nem olcsó mulatság, de ez van. Don Quijote is bátran nekirontott az óriásoknak. A kíméletlen háború a nem létező kötelező betelepedési kvóta ellen rendkívül sikeresnek ígérkezik. Ennyi erővel a mindenre elszánt miniszterelnök nyugodtan felvehetné a küzdelmet az Alföldön pusztító hólavinák ellen is. Nekünk miért ne lehetne néha ilyesmink, ha az osztrákoknak minden évben van.
Bővebben ...
