Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Hát, ja, néha már az az érzése néhány alávaló semmirekellőnek, hogy itt, mármint hogy Magyarországon sikerült megvalósítani Mordor éjfekete földjét, ami az emberek fejében lévő elképzelések alapján nem is tűnik annyira elérhetetlennek, mert itt van ugye mindjárt ez a kellőképpen lebutított propaganda, amelyet a Párt, azaz ez a mind fölött álló nyomasztó monolit, vagy mi, oly gondosan és rengeteg pénz felhasználásával úgy beléjük passzírozott, hogy oda más, normális gondolatok már nem igazán férnek be, szóval ez a mordori sötétség ott van ezeknek az embereknek a koponyáján belül, amitől aztán igen elégedettek lettek, meg hát nagyon hülyék is, amely két szép tulajdonság gyakran kéz a kézben jár egymással, tessék csak megnézni azt a felsőbbrendű vigyort az arcukon, amikor gyakran őket is ugyanúgy kifosztják, meg hát ők is képesek arra, hogy elszántan belehaljanak egy-egy sikeres kórházi fertőzésbe, mivel ott nem nagyon hivatkozhatnak arra, hogy ők hűséges és elszánt Fidesz szavazók, és ezt rögtön bizonyítani is tudják, nézzék csak át azokat visszaküldött konzultációs íveket, emiatt aztán nem szabadna nyomorúságosan elpusztulniuk, illetve nem pont most, amikor annyira, de annyira jól érzik magukat, biztos csak valami apró tévedés történt, de az élet gyakran igazságtalan, a bacilusoknak meg nincs kellőképpen szilárd pártpreferenciájuk, persze 2010 előtt nyugodtan beletörődtek volna az illetők a sorsukba, mivel akkor amolyan kórságos idők jártak a honban, meg aztán semmi sem volt annyira sikeres és kellemes mint manapság, szóval valami ilyesmit jelent az, ha valaki nagyon hülye, aztán azzal eteti az agyát, hogy holmi politikusok nagyon szeretik őt, emiatt aztán boldogan rájuk szavaz, pedig cserébe csupán azt kapja, hogy másoknak is kellőképpen rossz lesz, ami neki nagyon jó, talán mondtam már valamit az ostobaságról, hát ugye ez van, persze szép dolog a bizalom, de óvatosan kell vele bánni, mivel könnyen megjárhatja az ember, ha túlságosan könnyelművé válik, pont úgy, mint a hajdúbagosi lelkész, akinek volt egy gyönyörűszép leánya, akiben ő teljes mértékben megbízott, úgy érezte teljes joggal, de amikor aztán a leányka nagyjából tizenhat éves lett, az apja úgy gondolta elengedi őt valami flancos bálba, persze előtte elmondta neki, hogy érezze csak jól magát, meg hogy nagyon vigyázzon a férfiakra, legnagyobb szerencsétlenségére azt nem fejtette ki bővebben, miként is kell az ilyesmit csinálni, mivel szemérmetes, finom ember volt, a leányka meg még nagyjából szűz, aki aztán vigyázott is a férfiakra, meg hát jól is érezte magát velük, mondhatni elég sokkal, aminek az lett az eredménye, hogy kilenc hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet, köszönhetően a lelkész úr oly nagy bizodalmának, mert hát bizony ilyen rúttá vált a világ, mármint ugye a szüzek szempontjából, végül édesapa az ugyan jó sok is volt, meg aztán igazából egy se, mivel ők csak jól érezték magukat, a lány meg gondosan vigyázott rájuk, nehogy közben valami csúnya bajuk történjen, így persze minden felelősség a jóravaló lelkész urat terhelte, annak anyagi és más következményeivel együtt, lelkileg ez rettenetesen meg is viselte őt, meg annak a nagy bizalomnak is vége lett, ezért aztán értelmes ember soha nem érzi túlságosan jól magát a politikusokkal, meg más efféle szerzetekkel, inkább alaposan odafigyel rájuk, nehogy azok átvágják, mivel ezeknek ez a hivatásuk, ebből élnek, dolgozni meg persze nem nagyon akarnak, szóval az, hogy végül megint lett egy igazi Párt, amiért nagyon oda lehet lenni, és mindent nyugodtan rá lehet bízni, nem túlságosan jó, aminek már látszanak is következményei.
