- Részletek
-
Készült: 2016. december 16. péntek, 03:16
-
Találatok: 1580
Jön a bal? – tette fel reményteli kérdését 1987 januárjában, az akkor még komoly példányszámú, széleskörű terjesztésű Kritikában Papp Zsolt, a kiváló társadalomkutató. S erre, a hozzá méltóan nagy ívű, egész világot átfogó, ám elsődlegesen mégis Európára összpontosító, az angol, német, francia, olasz, spanyol baloldali pártok modernizációit áttekintő esszében válaszolt igennel.
Azóta eltelt harminc év. A tudós várakozásait Európa csak részben, hazánk pedig egyáltalán nem igazolta. Itthon – a kérész-életű, 2002-2004 közötti szocialista program-megvalósítási kísérletet leszámítva – csak elmulasztott lehetőségekről, elszalasztott esélyekről, folyamatos hitelvesztésről szólhat, aki a baloldali politika elvi modernizációját, és kormányzati hatalomban vagy ellenzékben tett cselekvéseit, azok következményeit korrekten elemzi.
A ma kérdésére – jöhet-e újra a bal? – tisztességgel, a mai magyar társadalom főbb jellemzőinek ismeretében csupán azt válaszolhatom: most nem, még nem. Amivel azt is mondom egyben, hogy nincs realitása az 2018-as kormányváltási, pláne „rendszerváltási” álmodozásoknak. S azt is, hogy azok a politikusok, akik ma a „vagy győzünk a következő választáson, vagy megsemmisül az ellenzék” típusú blöffjeiket harsogják a tereken és a rohamosan zsugorodó számú, mind kevésbé hiteles „médiákokban”: vagy nem tudnak semmit a valóságról, vagy – ami ennél is rosszabb – tudnak róla, de gyávák szembenézni e súlyos társadalmi tényekből a baloldali politika számára következő feladatokkal. E helyett, ahogy eddig szokásuk volt, most is csak felelőtlenül handabandáznak.
Miért fogalmazok ennyire egyértelműen? Azért, mert az MSZP-nek ahhoz, hogy ’22-re váltópárttá válhasson, először is tudomásul kell vennie a fájó tényt: a XXI. század második évtizedének végére a magyar baloldal széttöredezett, jelentéktelené vált. Kiszorult a közbeszédből. Nincs baloldali közgondolkodás, nincsenek a súlyos társadalmi, gazdasági kérdésekre baloldali válaszok a mindennapi életben, s a közvéleményben. A szocialisták nincsenek vagy csak alig vannak jelen a helyi társadalmak döntő többségében, még városi szinten is. (A 15-30 fős szervezetek a 346 magyar városban csak formálisan tekinthetők ott jelenlévőknek.) S ne vigasztaljon senkit, hogy a többi ellenzéki párt még ezt a szervezettséget se képes felmutatni. Nem elodázható és nem egyszerű feladat mindezzel szembenézni. Kiváltképp az elmúlt évtizedek társadalmi tényeinek ismeretében.Ebben a helyzetben a baloldalnak – ami alatt történelmi gyökerei és országosan még mindig létező szervezettsége miatt csupán az MSZP politikai erőterét értem, de azt is csak lehetőségként (!) – a 2018-as választásra kitűzhető minimális célja mindössze a parlamenti bejutás lehet. A maximális pedig, hogy a leendő, várhatóan csak három pártot befogadó parlamentben (Fidesz, MSZP, Jobbik) a második legnagyobb frakciót alkossa. S ezzel – ám csak a sok évtizednyi, eddig mindig elodázott politikai munka e közbeni elvégzésének eredményeként – esélyt kaphasson a 2022-es választás megnyerésére, azaz, egy új filozófiájú, cselekvésű, a társadalom többségét jól szolgáló kormányzásra.
Tudva arról, hogy ma Magyarországon az emberek több mint 40 százaléka létminimum alatt vagy annak közelében él. S hazánk legtöbb településén (amely az ezer lakos alatti falvakat jelenti) 70-80 százalékos a munkanélküliség. Tudva, hogy vékony az a teljes munkaidőben foglalkoztatott réteg, egymillió alatti – a tanártól, az orvoson, könyvtároson, szociális munkáson át, az önkormányzati, minisztériumi hivatalnokig, rendőrig, katonáig, bíróig terjedő – a közszolgálati dolgozóké, s a másik is csak két és félmilliós – az iparban, a szolgáltatásokban, a kereskedelemben alkalmazottaké –, akikre „középosztályként” hivatkozik a hatalom.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 15. csütörtök, 08:29
-
Találatok: 3133
A média és a szállodaipar az a két ágazat, amelyekben Mészáros Lőrinc új belépőként próbált szerencsét az elmúlt évben. Nem aprózta el a terjeszkedést egyik szektorban sem: a vidéki napilappiacon súlyos erőfölényben lévő, s egyéb kiadványokkal is büszkélkedő Mediaworks, illetve az ezoterikus-jobbos Echo TV a fő zsákmány. Frissen megszerzett kastélyai, hotelei pedig egyenként is milliárdos értékűek.
Néhány éve vagyontalan falusi elöjáróként ismerhettük meg Mészáros Lőrincet. Aki ráadásul vigaszágon került Felcsút élére: személyre szabott törvénnyel vadászták le elődjét, a független, később LMP-s Varga Györgyöt 2011-ben.
Mészáros Lőrinc vagyonát 2014 márciusában még „csak” 2,5 milliárd forintra becsülte a HVG. Jelezve ugyanakkor, hogy a növekedés ütemét tekintve Mészáros áll a legígéretesebb jövő előtt az akkor átvilágított oligarchák közül: a hetilap számításai szerint Felcsút polgármestere 2010-2014-ben megötszörözte a vagyonát. A Napi.hu 2015-ben már 15,4 milliárdra, az idén pedig 23,8 milliárdra becsülte Mészáros javainak értékét.
Az idei halmozás alapján megjósolható, 2016-ra még a korábbiaknál is szerencsésebb évként emlékezhetnek majd a Mészáros-famíliában.
Íme a főbb szerzemények.
Mediaworks kiadóvállalat
Az Ausztriában sikkasztással vádolt Heinrich Pecina egykori médiabirodalmának nem erőssége a honlapfrissítés. Cikkünk írásakor, december közepén még a Népszabadság volt a Mediaworks kiadó zászlóshajója a közéleti média portfolióban. Holott a Népszabadságot 60 év megjelenés után október elején botrányos körülmények között bezárták. A balhét még Pecina vitte el, aki a hónap végén túladott a teljes kiadón, benne egyebek mellett 12 megyei napilappal, a Nemzeti Sporttal, a Világgazdasággal, nyomdával és magazinokkal.
A pár hónappal korábbi PLT-Mediaworks fúzió eredményeképp 25 milliárd forintos árbevételű, több mint ezer főt foglalkoztató kiadó jött létre. Ez a számos szegmensben, elsősorban a vidéki lappiacon erőfölényes helyzetű médiabirodalom került október végén a márciusi alapítású Opimus Press Zrt. tulajdonába. Az új tulajdonos anyacége, a tőzsdén jegyzett Opimus Group Nyrt. gyakorlatilag a becsődölt Buda Cash-es vagyon kezelője, s bonyolult személyes szálakkal lehet Mészároshoz kötni.
A Mediaworks igazgatóságában október 26-én megjelent Liszkay Gábor, aki korábban évtizedekig Simicska Lajos médiabirodalmát irányította. Az Orbán-Simicska háború kitörése után azonban a miniszterelnökkel tartott, és az új kormányszócső Magyar Idők kiadóját vette a nevére.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 14. szerda, 08:22
-
Találatok: 1730
Annyi szó esett a napokban a PISA-tesztről − hát fogtam magam és kitöltöttem egyet, életemben először, hogy lássam, van-e még annyi sütnivalóm, mint egy 15 évesnek. A feladatot sikerrel abszolváltam, 100 százalékos eredménnyel. Erre nem büszkülök – egy komolyabb matek érettségi feladatban például most már valószínűleg elakadnék –, de ezt a PISA-tesztet valószínűleg 15 évesen is hibátlanul kitöltöttem volna.
Mert ez nem egy magyarországi érettségi szintje, nem is valami kisérettségi. Rendkívül egyszerű, kis gondolkodási, elvonatkoztatási képességet, minimális logikus gondolkodást és szövegértést feltételező feladatokról van szó. Ha ebben a magyar diákok egyre rosszabbul teljesítenek, akkor nagy baj van.
Persze a PISA-tesztet ne gondoljuk az oktatási minőség egyetlen, alapvető mércéjének. De egy mutatónak mindenképp jó és hasznos – különösen, hogy ugyanazzal a mércével mérhetjük meg vele a magyar diákok és más, világ körüli országok diákjainak képességeit.
A mostani, gyengülő eredményekkel egyébként Izrael, Izland és Luxemburg diákjainak szintjén vagyunk – ez azért nem olyan rossz csoport, benne a világ leggazdagabb, legjólétibb, illetve amúgy komoly oktatással rendelkező országaival. De ne másokra mutogassunk, legyünk csak mi magunk a saját mércénk: a PISA-tesztekben tényszerűen rosszabbul teljesítünk, mint pár éve. És még egyszer: nem atomfizikáról vagy biokémiáról van szó, hanem egyszerű szövegértési, logikai feladatokról.
Ha ez nem megy nekünk elég jól, mire is akarjuk a magasabb tudást alapozni? Mert a 21. századot, a jövőt megnyerni iszonyú nehéz feladat a világ országai, társadalmai számára. Rohamosan haladunk világszinten és az egyes nemzeti társadalmak szintjén is a radikális szétválás felé: lesz egy képzett, versenyképes, vagyonos, kompetens elit és lesz egy leszakadó, elmaradó többség, akinek a kompetenciái nem lesznek alkalmasak a fokozódó versenyben való részvételre.
Lehet itt az általános klasszikus műveltséget siratni (én is siratom). De 2016-ot és nem 1916-ot írunk, és egy kaposvári szolgáltató cégnél, egy sarkadi műhelyben, a kecskeméti autógyárban vagy a Váci úti könyvvizsgálóknál nem a sztoikus filozófiáról vallott nézeteidről fognak faggatni. Ugyanakkor senki nem akadályoz meg persze, hogy szabadidődben ápolgasd az áhított műveltségedet, én is szívesen olvasgatok mostanában Montaigne-t meg Senecát.
Sajnos az új magyar PISA-teszt eredmények nyomán a legrosszabb magyar reflexiók hagyományait is tovább ápolták egyesek. A fejek homokba dugását, a magyar glóbuszba zárkózást, a patópálságot, a magyar ugar további ugaroltatását.
A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete így kommentálta az ügyet: „A Nemzeti alaptanterv újragondolásáig »szüneteltetni kell« a PISA mérésekben való részvételt! Nemzetközileg is lejáratják a magyar gyerekeket a frissen publikált PISA-teszt eredményei... A Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatáig nincs értelme az alkalmazásképes tudást mérő nemzetközi vizsgálatokban részt venni.” Világos: ha rossz az eredmény, inkább ne vegyünk róla tudomást, vonuljunk ki a nemzetközi megmérettetésből, mert kínos. Ha nem tudunk a versenyhátrányunkról, majd kellemesebb lesz nekünk, ugye.
A szülőegylet mellé sorakozott fel félreértésben és félremagyarázásban Hoffmann Rózsa, akinek át is adjuk a szót: „...a PISA-feladatok nagyon érdekesek, látványosak, de elég távol esnek attól a klasszikus műveltségideáltól, amely a magyar közoktatás rendszerét hagyományosan jellemzi. Ezért az abszolutizálásuk hiba volna. A magyar oktatási rendszer sosem lesz olyan, de nem is kell, hogy olyan legyen, mint, mondjuk, néhány tengerentúli országé, amely ebben a versenyben látványos eredményt ért el.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 13. kedd, 04:29
-
Találatok: 1576
A világnak nagyjából vége van. - "Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?" - (Jézus rabbi szavai, Máté 16, 2-3.)
"Az éneklés évei lassan elmúlnak, a nagyra nőtt lelkek a pincékbe bújnak, Európa kiadó!" - (Európa Kiadó)
Szerintem nagyjából vége a világnak, annak legalábbis, amit a világunknak gondolunk. Ahogy a modernizmus felfalta önmagát a múlt század első felében, mára az ún. posztmodern liberális demokrácia termelte ki a maga vesztét. Mindenesetre a Nyugat bukásáról évek óta beszélő, „illiberális” államot meghirdető Orbán Viktornak e tekintetben, sajnos, igaza van – csak ő motorja, valamint politikai haszonélvezője a folyamatnak, a nyugati világ népei pedig a vesztesei lesznek.
Nem gondolom túl merész jóslatnak, hogy néhány év alatt Amerikából szélsőjobboldali diktatúra válik. Franciaországból és Nagy-Britanniából szintén, Olaszországból is, Lengyelhont nem is kell említeni. Minden kétséget kizáróan egy autoriter radikális párt kormányoz tovább Magyarországon (a Jobbik vagy a Fidesz, tökéletesen mindegy). Merkelt, az egyik utolsó nyugati mohikánt megbuktatják, vagy merénylet áldozata lesz. A NATO összeomlik, az Európai Néppárt szétesik vagy radikalizálódik, az északi jóléti államok sorra kapitulálnak, végül Putyin bekebelezi az egész katyvaszt, egy új – az Európai Unió romjain keletkezett – atlanti-eurázsiai szövetség jegyében.
Így fog létrejönni a Negyedik Birodalom.
De miééért?
A prognózisok többnyire nagyhatalmi tömbök játszmáit, érdekköröket és -szférákat emlegetnek. Az egyik szerint mindennek a kulcsa az olaj, a másik szerint az ivóvíz, a harmadik szerint a bankrendszer, és így tovább. Ritkán számolnak a legfontosabb tényezővel: azzal, hogy az emberek többsége az érintett országokban hogyan érez és mit gondol. Nem számolnak a halmozódó frusztrációkkal, félelmekkel és dühökkel, amire egyszerűen nem gyógyír a posztmodern liberális demokrácia. Például azért nem, mert az egy ideológiai konstrukció, ami csupán egy viszonylag csekély létszámú réteg szívügye. A többiek gondolkodását nem felvilágosult társadalomfilozófiai tézisek, hanem a hétköznapi életük tapasztalatai határozzák meg. Nem absztrakt erkölcsi normák alapján hoznak ítéleteket, hanem az elsődleges, nyers, sokszor negatív érzelmeik alapján.
Hiába rögzítette a „haladó” elit a nyugati alkotmányokban a posztmodern liberális alapvetéseket, és hiába vált ez egyfajta értelmiségi „hagyománnyá”, ha az átlagembernek még mindig túl bonyolult, tehát riasztó a világ, és senki nem magyarázza el érthetően. Egyszerűbben fogalmazva: a liberális demokrácia nem teljesítette, amit ígért. Nem hozta el az aranykort, nem vezette be a népet az Ígéret Földjére, az emberek nemhogy boldognak, még szabadnak sem érzik magukat. A vezetők globalizmusról, szabadkereskedelemről, tudományról, genderkutatásról, politikai korrektségről és ilyenekről beszélnek valami fura, irritáló, idegen nyelven, amiből az átlagember annyit ért, hogy blablabablabla. Nem tudja, mi a francnak kéne bárkivel is toleránsnak lennie. És nem is érdekli. Az érdekli – természetesen –, hogy miért gazdagok a gazdagok, miért szegények a szegények, miért drága a sör és a kenyér, miért fullasztó a szmog, és miért hal meg rákban a fél rokonsága. És tetszik neki, amikor ezekre egyszerű, bár hamis válaszokat kap. Imádja az egyszerű, bár hamis válaszokat.
A Harmadik Birodalom szerintem azért jöhetett létre, mert a propaganda, amire épült, hatalmas tömegek érzéseit fogalmazta meg.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 11. vasárnap, 23:39
-
Találatok: 1749
Igazából az van, hogy semmi okunk nincs elégedetlenkedni. Béke van, nyugalom, boldogság és elégedettség. Vasárnapnak reggelén látta jónak lehozni az MTI: 2006-ban és 2007-ben volt a legtöbb sztájk Magyarországon. Az a rohadt Gyurcsány, az! Már megint és még mindig. Az ő idejében feszt sztrájkolt a nép, de mióta a jóságos Orbán-király uralkodik, azóta olyan boldog és elégedett mindenki, hogy az kész beszarás.
Gyurcsány – emlékezzetek, proletárok! – bele is lövetett a nép szemébe. Gumival! És még hazudott is éjjel-nappal, meg ki akarta innen zavarni a magyarokat. El lehet innen menni, ezt mondta. Igaz, hogy ezt konkrétan Széles Gábor orosz propagandistának mondta, de ki a franc emlékszik már arra? Hát nem? Hát de.
De mióta az áldott jó Orbán Viktor, az ő családja, volt kollégiumi szobatársai, szomszédai és barátai átvették az ország szétrablását, azóta itt minden szép és jó. Még sztrájkolni se akarnak a népek, mert tök elégedett mindenki. Ezt az elégedettséget csak növeli az új sztrájktörvény, ami gyakorlatilag lehetetlenné is teszi a sztrájkot. Jogellenes és így büntethető lett az elégséges szolgáltatás elmaradása. Azt meg majd megmondja a jó király, hogy mi az elégséges. Ráadásul a gondos kormány feltalálta és azon nyomban meg is honosította a visszaélésszerű sztrájk fogalmát, ami szintén sokat használ a dolgozói elégedettség virágba borulásának.
Igaz, hogy jócskán emelkedtek a bérek is, köszönhetően a kormánynak. Olyan sikeresen elüldözték az országból a munkavállalókat, hogy a munkáltatók kénytelenek emelni a fizetéseken, különben nem marad dolgozójuk. Hát mi ez, ha nem egy rendkívül sikeres politika?
Bezzeg, az a rohadék Gyurcsány nem gondoskodott ilyen módon a keményen dolgozó kisemberekről, ezért az akkori ellenzéki pártok – csak a Fidesz! – sorra tudták szervezni a sztrájkokat, tüntetéseket. Most rend van és fegyelem.
A fegyelem fenntartásában sokat segít a média is, mert nem marad ellenzéki sajtó. Ügyes üzletemberek felvásárolták, kiherélték és szétverték az ilyen orgánumokat. Ehhez persze kellett a nemzeti kormány segítsége és a kormány meg is tett mindent annak érdekében, hogy kellő mértékben meggyengüljenek ezek a lapok. Leshették, mikor kapnak hirdetéseket, hogy a bevételből fenntartsák magukat! Lóf*szt kaptak, nem reklámpiaci részesedést! Az állami cégek – teljesen érthető módon – sokkal szívesebben adják a reklámokat olyan lapoknak és internetes felületeknek, amelyeket többen írnak, mint ahányan olvasnak, viszont a kormány hazugságait csomagolják szorgosan és fényezik a bűnszervezet működését.
Az is mekkora ötlet már, hogy a PR-Telecom nevű kábelszolgáltatónak 3,3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást adott a kormány! Hát lehet azon csodálkozni, hogy a szolgáltató felmondta a szerződését a Hír Televízióval, így 70 ezer háztartásba nem Simicska Lajos tévéje, hanem Vajna András csatornái viszik az igazságot? Nem, testvéreim a Nemzeti Együttlopás Rendszerében! Nem lehet ezen csodálkozni. Ahogy azon sem lehet csodálkozni, hogy a cégadatbázis szerint a PR-Telecom többségi tulajdonosa egy máltai offshore cég, a Central Eastern Cable & Media Group Limited. A máltai cégbíróság iratai alapján azt is tudni lehet, hogy ennek a társaságnak tavaly még ugyanaz a máltai vagyonkezelő cég volt a tulajdonosa, mint annak a luxusjachtnak, amelyen a milliárdossá lett gázszerelő, Mészáros Lőrinc nyaralt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 10. szombat, 19:07
-
Találatok: 1604
Lejár Áder mandátuma, és a hírek szerint a mindenre alkalmatlan emberminiszter állelkész lesz a következő nemköztársasági elnök. Ragyogó választás, méltó a NER szellemiségéhez és színvonalához. Balog páter lezüllesztette az egészségügyet, az oktatást, volt református lelkész létére üldözte szegényeket, az egyházakat, nem hajtotta végre a bírósági ítéleteket. Hogyan akar ez az ember a törvényesség őre lenni, amikor maga is törvénytaposó?
Emellett egy fasiszta diktatúrának falaz, amelyben lábbal tapossák az emberi jogokat, a felekezeti egyenlőséget, és súlyosan sértik a világnézeti szabadságot. Hogyan akarja ez az ember megtestesíteni az országot a hatalommal szemben, amelyet korlátoznia kellene?
Balog gyalázatos gazember, aki annak köszönheti az előmenetelét, hogy Orbánt református létére a szentágostoni államelméletre oktatta, és hamis prófétaként azt mondta neki, hogy őt Isten választotta ki arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen. Magától a prófécia nem nagyon teljesült volna, fel kellett hozzá gyújtani fél Budapestet, és fel kellett számolni hozzá az alkotmányos jogokat, a tisztességes és egyenlő választásokat és a sajtószabadságot.
Balog az idióta, hülye vigyorgásával, Orbán-imádatával, a gusztustalan seggnyalásával szerzett magas állami pozíciókat. Egyetlen érdeme a gerinctelensége és a jellemtelensége. Tisztességére és szellemi kapacitására jellemző, hogy minden hozzáértés nélkül elvállalta a humán területeket, az egészségügyet és az oktatást is magában foglaló csúcsminisztérium vezetését. Balog miniszterként totálisan megbukott. Az oktatás lezüllesztéséért, az egészségügy tönkretételéért és nagyon sok ember értelmetlen haláláért felelős.
Ezek után felfelé bukik a pecás helyére, ő lesz a nemköztársasági elnök, akinek az ellensúlyt kellene képviselnie egy skizofrén elmebeteg fasisztával szemben, akibe szerelmes. Méltó utódja lesz Schmitt Dr. Pálnak, aki látatlanban írt alá mindent. Ádernek az volt a feladata, hogy kitörölje az emlékezetből Schmitt Pált, és az egész államcsínyt, amit Orbán bűnszervezete végrehajtott Schmitt segédletével. Áder elvégezte a munkát, még azt is megmondták neki, hogy dobjon vissza néhány törvényt, mintha igazi elnök lenne. De sohasem olyat, ami fontos a felcsúti vezérnek és a haramiájának.
Most jön majd Balog a bárgyú, üdvözült mosolyával, hogy még "keresztényebbé" tegye Magyarországot. Ennek az álkeresztény gazembernek az irányítása alatt tapostak lábbal minden keresztény értéket, aláztak meg embereket a kisgyerektől az öregekig, üldöztek rokkantakat és hajléktalanokat, bűnné tették a szegénységet, miközben a fél országból nyomorgókat csináltak, amíg ők maguk loptak, csaltak, hazudtak, magukat hízlalták. Balog a farizeus képmutatók mintapéldánya, aki mindennek a tetejébe ült, és szó nélkül hajtott végre minden aljasságot. Mérgeskígyók fajzata, az ilyenekre mondta Jézus, hogy kerüld. Ez az ember lesz Magyarország legnagyobb közjogi méltósága.
Az is nevetséges, hogy legújabban már a felekezeti hovatartozás számít. Baloggal szemben az egyetlen kifogás, hogy nem katolikus. Igaz, a világnézeti semlegesség megszűnt. A Fidesz alaptörvényébe a katolicizmus van betonba öntve. De Semjén, a másik meszelt fal, a farizeus képmutatók másik díszpéldánya, már megnyugtatott mindenkit, hogy Balog katolikusnak is kiváló. Semmi kétség, hogy így van.
Ha ő lesz a nemköztársasági elnök, eggyel több ok, hogy tisztességes magyar ember élesen megkülönböztesse magát nemcsak a NER-től, hanem Magyarországtól is, amelyet ilyen selejt emberek képviselnek és jelenítenek meg. Szégyen az országra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 09. péntek, 23:59
-
Találatok: 1592
A szerencsével sem áll hadilábon a magyar miniszterelnök. Tőle magától, egyik múlt heti beszédéből tudjuk: a szerencse fontos összetevője elmúlt évi sikereinek. Orbán december első napjaiban valóságos sorozatát vezette elő a győzelmi jelentéseknek, mi több, kijelentette, hogy mostantól a történelem győztes csapatához tartozunk. Pedig ez még nem is a választások előtti utolsó év, amikor a diadalmas eredménylajstromozások száma bizonyára megsokszorozódik. Legalábbis ha a szerencse addig nem pártol el a kormánytól.
Orbán örömének több oka is van. Legelsősorban is a külpolitikai korszakváltással kecsegtető amerikai elnökválasztási eredmény és ennek nyomán a „fekete bárányok” egymásra találása. Vasárnap éjjel megbukott a magyar kormányt menekültügyben nyíltan kritizáló olasz miniszterelnök. Orbán győzelemmé rajzolta át a Magyarország és a magyar kormány számára korántsem annyira kedvező Brexitet is. Az ő olvasatában a közép-európai együttműködés szintén megerősödött, habár például az Oroszországhoz fűződő viszony olyan ügy, ami a jövőben nehéz próbák elé állíthatja a lengyel–magyar barátságot.
Addig azonban a visegrádi országok együtt küzdenek a „betelepítési kvóták” ellen. Orbán nagy örömére az Alkotmánybíróság a nemzeti szuverenitásba és az alkotmányos önazonosságba ütközőnek ítélte a „csoportos áthelyezést”. Az örömében kalapját a levegőbe hajigáló kormányfő nem tudott ugyan sem érvényes népszavazást, sem Alaptörvény-módosítást levezényelni, az Alkotmánybíróságon azonban kiderült: minderre nincs is szükség. A „politikai érvényesség” – kis rásegítéssel – utat tör magának.
A jobboldali populizmus elismert kutatója, Cas Mudde fordulópontként tartja számon a 2015-ös esztendőt, amikor Donald Trump akkor még csak megkezdett elnökjelölti kampánya, a menekültválság meg az arra adott válaszok, közöttük az Orbán-kormány lépései érvénytelenítették a nyugati politikai szabálykönyv számos pontját. Ha úgy vesszük, 2016 ennek az előző évi áttörésnek a következményeit tárja elénk. A változás érzékelhető, de hogy történelmi távlatban mire vezet, senki sem tudhatja. Lehet, hogy csak az inga leng ki – másképpen, más mértékben, mint korábban. Orbánnak nem jutott eszébe „összeolvasni” néhány évvel ezelőtt Berlusconi bukását és az olasz baloldal kormányra kerülését, a francia szocialisták visszatérését a hatalomba, az újabb német nagykoalíció megalakítását, a görög és a spanyol új baloldal felemelkedését. Nem tartotta történelmi fordulatnak mondjuk az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntését a házassági egyenlőségről, és, fogadok, nem tartja üzenetértékűnek a zöldpárti politikus, Van der Bellen győzelmét sem Ausztriában. Mindez nem azt kérdőjelezi meg, hogy van változás, csak arra hívja fel a figyelmet, hogy az meglehetősen összetett. Ám ha valaki a számára kedvező fejleményeket egységes logikai sorként mutatja be, míg a neki kedvezőtlen tényeket mellőzi, akkor tényleg könnyen „be tudja bizonyítani”: ő halad a történelem főutcáján.
Arról végképp fogalma sem lehet senkinek, hogy az egymás győzelmeit vagy legalábbis az előretörést ünneplő nacionalista internacionálé tagjai mihez kezdenének egymással a tárgyalóasztalnál. A francia vagy a holland nacionalisták, esetleg egy Beppe Grillo vezette olasz kormánypárt mennyire lennének nagyvonalúak közép-európai elvbarátaik EU-munkavállalóival, s vajon bőkezűen mérnék-e a fejlesztési eurókat?
Persze Orbán évzáró triumfálása arról is szól, hogy Magyarország ma már erős, többé nem kiszolgáltatott az uniónak és más nemzetközi szervezeteknek. Küszöbön áll a teljes foglalkoztatás, legalább a közmunkához mindenki hozzájuthat, s most már a munka megbecsülése a kérdés. Csökken a szegénység, javulnak az egészségi állapot mutatói, erősödik a középosztály.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 09. péntek, 07:38
-
Találatok: 1734
Már elnézést a kissé rusztikus fogalmazásért, mentségemre szolgáljon a középerős felindulás.
Merthogy mégiscsak felháborító, hogy ide jutottunk, hogy a magyar diák évről évre egyre alacsonyabb színvonalon képes produkálni a nemzetközi PISA (Programme for International Student Assessment) teszten, miközben a múltban az országok élvonalában teljesítettünk. De ez még hagyján, ellenben az illetékes kormányzati fejesek produkciója kifejezetten szánalmas, felháborító és hazug is, nem is értem, hogy a régen oly hatékony Fidesz-propaganda miért nem képes felmérni, hogy mennyire kontraproduktív a szerecsenmosdatás, melyet folytat.
Lázár miniszter például odáig ment, hogy kijelentette: mivel nem Balog Zoltán miniszter vagy Palkovics László államtitkár áll az iskolai katedrán, ezért nem lehet őket személyesen felelősségre vonni, hogy a diákok mit nem tudnak.
A tananyagot a tanároknak kell megtöltenie érdemi tartalommal, így a felelősség rájuk nehezedik. Hozzátette, hogy nem a pedagógusokon kívánják számonkérni az eredményt.
Csak említeném, ha Japánban összeütközne két egymást követő metrószerelvény, lemondana a közlekedési miniszter, ha a Shinkanzennel esne meg ez, akkor lemondana a miniszterelnök.
Ha az oktatás ilyen színvonalra esne vissza. lehet, lemondana a császár.
Arrafelé ugyanis ismerik a személyes felelősség fogalmát, és a felelősségnek következménye is szokott lenni.
Nálunk szeme se rebben egyik felelősnek sem, Lázár miniszter szerint a kormány odaadja az oktatáshoz szükséges pénzt (nem adja oda...), oszt a többi az iskola dolga.
Mintha kapna a zsebébe valamennyit, aztán odaállítanák az Orbán erkélye és a Parlament kupolája között kifeszített kötélhez, hogy akkor most sétáljon át rajta bátran - adná az ég, hogy megpróbálja...
Azért ehhez pofa kell.
Szanaszéjjel verték a közoktatást, állami iskolákból a cigányok szegregálásának szent célja jegyében egyházi iskolákat csináltak, a tanárokból oktatógépeket próbálnak faragni.
A tananyagot teljesen homályos és zavaros masszává tették, mely úgy növekedett, mint Rogán lakása, a diákok leterheltsége egyre nőtt, a tanárokból meg idegrángásokkal küzdő, kiszolgáltatott rabszolgák lettek.
Az iskolák körül nem volt nyugalom, és erről nem a pedagógusok tehettek.
Az állami iskolákban egyentankönyvből, egyentananyagot oktatnak a diákoknak, kiken egyenruha lesz - értsük úgy, hogy egyen lesz ruha, a többieken meg rongyok.
Az egyházi iskolákban pedig, ha a pedagógus tanítani akar, akkor csapágyasra forgathatja ég felé fordított szemét és hányhatja magára a keresztet.
Szerintem a legnagyobb gond az olvasási képességek romlása, a szövegértés alacsony színvonala.
A XXI. század nem viseli az analfabétákat, még szerencse, hogy az oktatásért felelős Balog miniszter szerint ha valaki el tud olvasni egy szót, akkor azt meg is értette, ez részben meg is magyarázza az elért eredményt.
Balog miniszter lesz a modell, ha egyszer majd megalkotja valaki a miniszteri alkalmatlanság szobrát, és ezen az se változtat, hogy Lázár János védelmébe vette, szomorúszemű államtitkárával együtt.
Nagyon érdekelne, hogy az oktatási kormányzatnak van-e valamilyen jövőképe, már a Vezér téveseszméinek szolgálatán kívül, merthogy itt már a nép egérszürke bloggere is látja, hogy rettenetesen nagy a baj.
Egyrészt Orbán rendszere végzetesen és végletesen kettészakította a társadalmat, ezen belül az oktatást is, bebetonozva ezzel a romló állapotokat, és kihajítva a trágyadombra a gyerekek felét.
Belőlük nem lesz semmi, ezt már gyermekkorukban is tudniuk kell, hiszen beleverik a fejükbe közvetlen és közvetett módon egyaránt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 07. szerda, 00:11
-
Találatok: 3560
A keddi Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint Orbán Viktor utasította Szijjártó Pétert, hogy azonnal indítsa el a kilépési folyamatot a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) nevű, átlátható kormányzást célzó nemzetközi programból.
A Külügyminisztérium sértődött hangú közleményben indokolta a kilépést, Szijjártóék szerint az együttműködés a leckéztetés terepévé vált, és nincs lehetőség párbeszédre a keretein belül. A konfliktus mögött az OGP idei, Magyarországról szóló jelentése állhat, amelyben élesen bírálták a hazai folyamatokat.
Magyarország, a sértődött óvodás
A Nyílt Kormányzati Együttműködés célja a szervezet honlapján található leírás szerint "megerősíteni az elkötelezettséget a nyílt és átlátható kormányzás megteremtése és a társadalmi részvétel erősítése iránt, valamint hatékony államközi keretet nyújtani a nemzetközi jó gyakorlatok és tudás kicseréléséhez".
Magyarország a programnak 2012 óta volt a tagja, a hetven tagország éves konferenciája éppen pénteken kezdődik Párizsban, valószínűleg ehhez időzítette a kilépést is a kormány. A kormányhatározat elolvasása után érdeklődtünk a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál a kilépés pontos okairól, megkeresésünkre az alábbi válaszlevelet küldték:
"A Nyílt Kormányzati Együttműködés a jó kormányzati gyakorlatok megvitatása helyett egyes országok leckéztetésének terepévé vált, valós párbeszédet nem folytat, a tényeket elferdíti, és egyoldalú jelentéseket készít.
A jelentésekben a hazánkat folyamatosan bíráló úgynevezett civil szervezetek véleménye megjelent, a kormányzati választ azonban negligálták.
Semmi értelme, hogy egy ilyen -az alapításkor kitűzött céloktól és elvektől teljesen eltért- szervezetben fenntartsuk tagságunkat. Szijjártó Péter a mai napon a kormány döntéséről értesítette a Nyílt Kormányzati Együttműködés kormányzó bizottságát."
A szervezet kritizálta a hazai folyamatokat
A hivatalos kilépést megelőzte egy a szerveződésnek küldött levél a magyar kormánytól, amely a Nyílt Kormányzati Együttműködés honlapjára is felkerült. Ebben a kormány szintén arról panaszkodik, hogy a hazánkról még a nyáron készült, a kormányzás átláthatóságát bíráló jelentés egyoldalú, a civilek kritikus véleményét vették csak figyelembe, a kormány védekezését nem. A jelentés fő megállapításai között van, hogy Magyarországon aggasztó mértékben
leépült a fékek és ellensúlyok rendszere, csökkent az átláthatóság, és veszélyben van a sajtószabadság.
"A magyar kormány a csatlakozása óta aktívan részt vesz az OGP-ben, az együttműködés elvárásainak megfelelő akcióterveket valósít meg, ezért elutasítja a OGP-jelentés állításait" - áll a levélben, amelynek logikus folytatásaként következett a keddi, kilépésről szóló kormányhatározat.
Szépeket ígértünk, de most inkább kilépünk
Az OGP-be való 2012-es belépésünkkor egyébként hangzatos ígérteket tettek Orbánék, a Kormány.hu-n a csatlakozásról szóló hírben többek között ez szerepel:
"Célunk egy átlátható és nyílt, a nemzeti vagyont és a közpénzeket felelősen kezelő, elszámoltatható kormányzat és közigazgatás megteremtése.
Bővebben ...
