- Részletek
-
Készült: 2017. január 14. szombat, 19:13
-
Találatok: 1907
Összeomolhat-e a magyar egészségügy? Újból és újból elhangzik ez a kérdés, mióta megkezdődött az erőltetett forráskivonás az ágazatból, amely az egész unióban és az egész OECD-ben egyedülálló. Mára eljutottunk odáig, hogy egészségügyi intézmények területén többnapos hullákat lehet találni, hogy sebészek olyan kórházakban végeznek el műtéteket, ahol nincsen fertőtlenítőszer. A bíróság börtönre ítélt egy orvost, aki hamis diagnózisokkal hajtott el olyan betegeket, akiktől nem várhatott pénzt. Az érintettek bele is haltak. Interjú Kincses Gyula kutatóval, egészségpolitikussal.
– Lehet, hogy a magyar egészségügy már összeomlott?
– Rossz hírem van, mindig van lejjebb. A válaszhoz meg kellene határoznunk, hogy milyen mutatók alapján állítjuk fel a diagnózist. Ha arról beszélünk, hogy mi lenne az ország gazdaságához, kulturális hagyományaihoz méltó egészségügy, és ezzel hasonlítjuk össze a mostani helyzetet, akkor tényleg kijelenthetjük: a magyar egészségügy összeomlott. Ha azt nézzük, hogy működnek-e az intézmények, fogadnak-e betegeket, végeznek-e gyógyító tevékenységet…
– Akkor megállapíthatjuk, hogy Burkina Fasóban például még rosszabb a helyzet.
– Nem csak ott. Romániában és Bulgáriában, sőt sok szempontból még Lengyelországban is. De tény: az egészségügy hagyományos, 2010 előtti rendszere már nem tartható fenn, és ha késik a beavatkozás, akkor a helyzet továbbromlik majd. De nem lesz egy olyan határnap, amikor azt kell mondanunk: vége, Magyarországon nincs működő egészségügy.
– Van egészségügy, és úgy működik, hogy nálunk kétszer annyian halnak meg elkerülhető betegségekben, mint az uniós átlag, és másfélszer annyian, mint a hozzánk hasonló fejlettségű országokban. Az infarktus, a méhnyakrák, a vastagbélrák másutt megelőzhető, elkerülhető. Nálunk 100 ezer lakosra 245 ilyen halálozás jut, míg például Szlovéniában 118. Mennyi ebből az egészségügy sara és mennyi a sajátunk? Hiszen mi, magyarok iszunk, dohányzunk, stresszben élünk.
– Ezekkel a halálokokkal kapcsolatban minden lehetséges körülmény rosszabb nálunk, mint a miénkhez hasonló fejlettségű országokban. Tény, hogy a daganatos megbetegedések új előfordulása is gyakoribb nálunk, mint bárhol a környezetünkben, és ezt nem lehet az egészségügy nyakába varrni.
– Magyarországon mérgező az élet?
– Igen, megbetegítő, ahogyan élünk. Minden, az egészségre ártalmas klasszikus tényező együtt van nálunk: a dohányzás, az ital, a mozgásszegény életmód, a túlsúlyosság, az egészségtelen étrend. De ehhez hozzá kell tenni, hogy a szív- és érrendszeri problémák, a daganatos betegségek kialakulásában nálunk nagy szerep jut a mentális közállapotoknak is.
– Tehát annak, hogy itt szinte már norma lett a kulturálatlan, konfliktuskereső, magyarán bunkó viselkedés a magánkapcsolatokban, a munkahelyeken, a villamoson és persze a közéletben, a politikában is?
– Így van, a súlyos betegségek kialakulásában a pszichés faktorok is nagy szerepet játszanak. Vannak helyzetek, amikor az emberek betegségbe menekülnek a konfliktusok elől. Biztos, hogy a társadalom megosztottsága, a felszított gyűlölködés is oka ennek. De menjünk tovább az egészségügy felelősségére. A túlélés esélyének egyik fontos feltétele, hogy a daganatos betegségeket időben ismerjük fel. Ez függ az emberek egészségügyi kultúrájától is, például attól, hogy elmennek-e szűrésekre.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 13. péntek, 23:57
-
Találatok: 2265
Annak ellenére, hogy az Iványi Gábor vezette Oltalom Karitatív Egyesület és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség továbbra is fenyegetett helyzetben van, nem adják fel küldetésüket, a nehézségekkel dacolva folytatják a legelesettebbek megsegítését. Iványi reméli, hogy legalább a kiegyezés 150., valamint a reformáció 500. évfordulójára tekintettel idén felülkerekedik valamiféle józan felismerés a társadalomban arról, hogy abban az irányban, amerre az ország az utóbbi években fordult, nincs megújulás.
A pénzügyi nehézségek ellenére rendületlenül folytatja a hajléktalan-, menekült, család- és idősellátást, a rászoruló családokat támogató Hétköznapi Hősök Programot és az egy évtizede útjára indított Tanulással és Sporttal a Hajléktalanság Ellen akciót az Oltalom Karitatív Egyesület és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET). Iványi Gábor lelkész, az Oltalom és a MET elnöke a tavalyi év tevékenységeiről, valamint a szervezetek előtt álló kihívásokról tartott pénteki sajtótájékoztatón elmondta: már lassan harminc éve végeznek szolgálatot a legelesettebbek között, az utóbbi években viszont különösen nagy teher nehezedik rájuk. Mint fogalmazott, az Oltalom és a MET nem tartozik "a kormány által kedvelt és támogatott" szervezetek közé - ennek a mindennapokban is megérzik a hatását.
Intézményeik - éjszakai szállók, népkonyha, nappali melegedő, menekültszálló, férfi és női átmeneti szálló, speciális hajléktalan-ellátás, Családok Átmeneti Otthona, Oltalom Kórház, Fűtött utca, iskola, öt idősotthon - éves szinten több mint egymilliárd forint bevételkieséssel küszködnek. "Főiskolánk évek óta nem kapott állami ösztöndíjas helyeket, ez legalább 250 millió forintos bevételkiesést jelentett. A Főváros 2010-ben egyoldalúan felmondta a szerződéses együttműködést az Oltalommal, ez évente 50 millió forint kiesést jelent" - mondta Iványi. Hozzátette: azzal, hogy a 2011-es új egyházügyi törvény által alkotmánysértő módon elvették az egyházi státuszt a MET-től, az egyszázalékos adófelajánlásoktól is elestek.
A MET egyházi státusza változatlanul rendezetlen, annak ellenére is, hogy minden megszabott feltételnek megfelelnek. Ráadásul hazai és nemzetközi bíróságok is a MET javára döntöttek az ügyben. "Reméljük, hogy idén, a reformáció és a kiegyezés évfordulójának évében a kormány végre a magyar Alkotmánybíróság és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság döntésével összhangban kegyeskedik visszaadni egyházi státuszunkat. A MET nem néhány éve alakult, 1981-ben, egy elég nehéz időszakban ismerték el egyházként. Elképesztő, hogy épp a rendszerváltó Fidesz csavarja ki a kezünkből ezt a jogot" - fogalmazott Iványi.
Külön érdekessége az ügynek, hogy bár az állam a MET 2014. december 31-ig keletkezett kárigényét elismerte és bizonyos összegeket kifizetett, az adófelajánlásokhoz szükséges technikai számot nem adták vissza, így akik továbbra is a MET-nek adnák adójuk egy százalékát, a NAV-tól olyan értesítést kapnak, hogy nem megfelelő alanyt jelöltek meg. Azóta elismerték a 2015-re vonatkozó követelést is, de vonakodnak kifizetni. Technikai szám pedig továbbra sincs. Iványi szerint ez méltatlan játék a hatalom részéről, amivel súlyos nehézségek közé sodorják az egyház által az elmúlt negyedszázadban példásan ellátott, államtól átvállalt szociális és oktatási feladatok elvégzését.
Iványi emlékeztetett: újévi beszédében Áder János köztársasági elnök is beszélt a kiegyezés évének jelentőségéről. "Mi egyelőre nem látunk kiegyezési ajánlatot a kormány részéről. Ha méltóképp meg akarják ünnepelni, talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egy állandó, már-már háborús feszültség fenntartása, újabb és újabb ellenségek keresése idejétmúlt dolog. Hol a sajtó az ellenség, hol a tanárok, egyes egyházak, most a civil szervezetek. Pedig nem ezekben a körökben keresendők azok, akik Magyarország hangulatát zaklatottá, problematikussá teszik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 12. csütörtök, 22:47
-
Találatok: 2185
Orbán Viktor első nyilvános fellépésére az új évben múlt szombaton, Budakeszin kerítettek sort, ahol mellszobrot avattak a város egykori lakója, a tíz éve elhunyt Nagy Gáspár tiszteletére. Nagy Gáspár elismert költő volt, a nyolcvanas években írott versei miatt figyelte az állambiztonság, tíz éve halt meg, a városban könyvtárt neveztek el róla. A mellszoborállítást a Jobb Kor Polgári Egyesület kezdeményezte, Oláh Katalin alkotását Erkel Ferenc és Wass Albert mellszobrának közvetlen közelében, a Fő téren állították fel. Amit nem úgy kell elképzelni, mint az igazi főtereket; Budakeszi igazi átjáróház Budapest déli kijáróján, a Fő út kettészeli a várost, voltaképp egy hosszú és keskeny park az, ahová a kőszobrot állították. Ennek költségeit az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott emlékbizottság támogatta.
A városban napok óta téma volt Orbán látogatásának híre, igaz, a szilveszteri hangulat meghosszabbításaként a Fő térhez közeli kocsmák egyikében felmerült az az eshetőség is, hogy a miniszterelnök saját szobrának avatására érkezik. Szerencsére nem ez történt.
A kora délutáni órákban kezdődött a sürgölődés, sorra érkeztek a rendőrautók, hármasával álltak meg a 22-es busz Andrész Cukrászda előtti megállójában és föntebb, az Erkel utcánál is, ahol egy kisebb szervízút fogja körbe a hosszú parkot. Megszámlálhatatlan sokaságú biztonsági ember kezdett céltalanul sétálgatni a szocreál művház és a német nemzetiségi óvoda közti járdaszakaszon, de ennek az volt az oka, hogy innen jól rá lehetett látni a szoboravatásra. Mondta is egy atyafi, hogy ő még ennyi fekete ruhás embert életében nem látott Budakeszin, pedig már majdnem hetven éve itt él.
Tíz perccel az avatás megkezdése előtt megérkeztek a tűzszerészek és színre lépett a készenléti rendőrség Hubertusz nevű 12 éves fekete német juhász kutyája, akinek a bombakeresés az eredeti szakmája, így most sem volt meglepő, hogy a köztéri padra elhelyezett koszorúkat akkurátusan körbeszimatolta. A közönség nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy bár eléggé veszélyes a világhelyzet, ezért nem árt az óvatosság, de Budakeszin mégsem akarja senki sem felrobbantani Orbán Viktort. A hőmérő higanyszála délután háromkor sem emelkedett mínusz tíz fok fölé, ami kissé hűtötte a költői hevületet és az emelkedett megszólalókat arra késztette, hogy Nagy Gáspár életművétől távolabbi motívumokat is használjanak. Bár, ha azt vesszük, Orosz István grafikusművész (nem akárki, ő a híres Tovariscsi, konyec plakát alkotója) még erre a helyzetre is talált Nagy Gáspár-idézetet: „Jöjjön a fagy, melegítsen!” – mondta a grafikus, és föltette a kérdést:
– Megrajzolja-e a szobor a maga varázskörét? Közvetítheti-e azt az összetartozás-érzést itt, Keszin, széles e hazában és messze mindenütt, ahol magyarok élnek, azt, amit a költemények sugároznak?
Sajnos nem volt idő ott helyben megadni a választ a kérdésre (félő, hogy a nemek győztek volna), mert következett a várva várt attrakció. Szó szerint így történt:
– Pontosan nem tudom, hogy mikor találkozott miniszterelnök úr Nagy Gáspárral – kezdte a ceremóniamester –, de ’89. június 16-án a Hősök terén bizonyosan. Gyermekeink már a történelemkönyvekből is tudhatják, hogy mindketten jelentős szerepet vállaltak a zsarnokság ledöntésében, egyszerre merték kimondani mindketten, hogy „Ruszkik, haza!” Mikor felkértük miniszterelnök urat, hogy tiszteljen meg minket a költő szobrának avatásán, azonnal és gondolkodás nélkül igent mondott. Köszönjük, miniszterelnök úr! (Taps.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 12. csütörtök, 10:11
-
Találatok: 1739
2016 fekete év volt a magyar sajtószabadság történetében - értékel Martin József Péter. A Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója szerint a gyakorlatban úgy szűkül a nyilvánosság, hogy a kormányhoz hű oligarchák vásárolják fel a médiumokat, így az ellenzéki identitású és/vagy pártatlan lapok egyre nehezebb, sőt ellenségesebb környezetben kénytelenek működni. Mindez nemcsak a sajtószabadságot, hanem Magyarország fejlődését is veszélyezteti, hiszen a nyilvánosság korlátozása kedvez a korrupció terjedésének, ami végső soron a gazdasági teljesítményben is tükröződik, vagy tükröződni fog.
- Korruptabbak vagyunk, mint négy éve?
- Igen, ha azt vesszük, hogy a rendszer, amelyet a Fidesz 2010-ben elkezdett kiépíteni, mostanra megszilárdult. A korrupciós csatornák kiépültek, így ezeken vélhetően ma több közpénz folyik el, mint négy éve. A Transparency International (TI) Korrupció Érzékelési Indexe is azt mutatja, hogy folyamatosan romlik Magyarország helyzete. Nem is annyira nominálisan, tehát a pontszámok tekintetében, mint inkább a relatív pozíciót tekintve, hiszen Magyarország már a közép- és kelet-európai országok közül hátulról a harmadik a rangsorban, tehát térségünkben csak Románia és Bulgária korruptabb. Az egyetlen terület, ahol némi javulást látunk, az néhány kis vagy utcai korrupciós forma, például az adataink szerint kevesebben fizetnek kenőpénzt rendőröknek.
- Az utóbbi években az intézményesült korrupció kifejezést szokták használni a hazai helyzet jellemzésére. Eltér a mai korrupció a 2010 előttitől?
- Pontosítok: a TI már 2008-ban, tehát még a baloldali kormányzás idején kimondta, hogy intézményesült a korrupció Magyarországon. Ma pedig azt mondjuk, hogy rendszerszintűvé vált. A korrupció természete 2010 után megváltozott. Hangsúlyozom: a vesztegetések mértéke 2010 előtt is óriási volt. Ugyanakkor a mai helyzet jellemzője, hogy az államot foglyul ejtették bizonyos politikai szereplők, illetve a hozzájuk kötődő oligarchák. Ezáltal a korrupció legalizálttá vált, a részrehajlás mindennapos lett, s olyan közpénzosztó rendszerek épültek fel, amelyeket kifejezetten korrupciós szándékkal hoztak létre. Más megfogalmazásban: míg 2010 előtt a korrupció jobbára diszfunkciója volt a rendszernek, addig mára több tekintetben a rendszer részévé vált.
- Ezt tetten érhettük tavaly is bizonyos jogalkotási szándékokban, illetve megvalósult törvényekben. Mi volt a legsúlyosabb ügy?
- Kettőt említenék; az egyik a letelepedési államkötvények, a másik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügye. Mindkettő jogállami nonszensz. A nyugati világban nincs példa ilyen letelepedési államkötvény-konstrukcióra. Persze több helyen léteznek úgynevezett "golden visa" konstrukciók, amelyekkel kedvezményesen jutnak letelepedési lehetőséghez a vásárlók, de ezek mind arról szólnak, hogy az adott állam végső soron jól jár az eladásukkal, mert a befektetőktől a letelepedésre is jogosító kötvényért cserébe működő tőkéhez jut, netán munkahelyek teremtését is elvárja. Ezzel szemben Magyarországon az állam rosszul jár, s csak a közvetítő cégek, meg azok ismeretlen tulajdonosai gazdagodnak a kötvények értékesítésével. A konstrukció létrehozásának módja és működtetése jó példája a rendszerszintű korrupciónak.
Hasonlóképpen a jegybanki alapítványok ügye. A TI számos közérdekű adatigénylési pert nyert az utóbbi időben, ezek egy része éppen a jegybanki alapítványok költését firtatta.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 10. kedd, 23:10
-
Találatok: 2411
Gyurcsány, Vona és Molnár is nagyon jól tudja, hogy a jelenlegi választási rendszerrel a Fideszt nem lehet legyőzni 2018-ban, vagyis folyamatosan ámítják a választóikat, amikor kormányváltást ígérnek számukra – állítja Haraszti Miklós, az EBESZ volt médiabiztosa, számos választási misszió vezetője, aki egy speciális, bojkott-fenyegetéssel megtámogatott választójogi összefogást javasol az ellenzéknek.
Haraszti abból indul ki, hogy a 2010-es hatalomváltás után kétszer is hatalmasat hibázott az ellenzék. Először akkor, amikor a T. Házban eltűrte, hogy a kommunizmus óta először egyetlen párt diktálja a választási törvényt. Másodszor pedig akkor, amikor az eddiginél is aránytalanabbul torzító törvény alapján mégis részt vettek a 2014-es választásokon, s ezzel legitimálták a választók valódi akaratát meghamisító parlamenti eredményt.
A választók többsége észre sem veszi, hogy a szavazatok húsz százalékát „áttették” a Fideszhez.
A választási szakértő szerint az aránytalanságot célzó trükkök – az egyfordulós, egyszerű többséges választás, a körzethatárok újrarajzolása, a győztes kompenzációja, a külföldön dolgozó magyarok levélszavazatának megakadályozása – összeadódnak.
Koalíciós kényszer
2014-re a Fidesz szavazóinak majd 10 százalékát elvesztette, ám az új törvény alapján már 45 százaléknyi szavazatával is megszerezhette az Országgyűlési mandátumok több mint kétharmadát. Baloldali összefogással vagy anélkül, pontosan ez vár ránk 2018-ban is, ha a mai rendszerben szavazunk – mondja a szakértő.
Arányos rendszerben viszont érvényesülne a választói akarat, tehát a Fidesz csupán a valódi támogatottságának megfelelő képviseletet birtokolhatna az országgyűlésben. Ha pedig nincs abszolút parlamenti többsége, akkor nem tud egyedül kormányt alakítani. Leendő partnere – akármelyik mai ellenzéki párt legyen az – nyilvánvalóan csak olyan koalícióba menne bele, amelyet nem Orbán Viktor vezet. Tulajdonképpen ez a koalíciós kényszer, s vele a magyar politika új útra terelése lenne Haraszti ötletének legnagyobb hozadéka.
Az egyetlen esély?
Mivel a Fidesz jogosulatlan túlhatalmát olyan választójog szavatolja, amelyet az összes többi párt akarata ellenére vittek keresztül a parlamenten, Haraszti nem érezné túlzásnak, ha az ellenzék, tanulva 2014-ből, a 2018-as választásokon való részvételt egy új, arányos és konszenzusos szabályozás elfogadásától tenné függővé.
Haraszti nem győzi hangsúlyozni, hogy szó sincs választási, politikai együttműködésről.
Ezt joggal utasítja el mind a baloldal, mind a jobboldal.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 09. hétfő, 22:09
-
Találatok: 1825
Látszólag nincs különösebb baj a magyar gazdasággal, a költségvetés soha nem állt olyan jól, mint most, a GDP bár lassan, de nő, a lakosság elkezdett fogyasztani, megtakarítani, a nemzetközi intézetek felminősítették az országot. Ugyanakkor a kormány alig költ egészségügyre, oktatásra, voluntarista gazdaságpolitikája pedig a külföldi és a hazai befektetőket egyaránt elriasztja. Politikai eszközökkel vagyonbirodalmakat hoznak létre, feudális viszonyok épülnek ki – állítja lapuknak adott interjújában Palócz Éva, a Kopint-Tárki kutatóintézet vezérigazgatója.
– Óriási, 15 százalékos minimálbér- és 25 százalékos szakmunkásbér-növekedés lesz idén. Azt írta egy tanulmányában, hogy a bérek radikális és hirtelen emelése bizonyos vállalati körökben drámai következményekkel járna. Mik ezek?
– Feleslegesen sok csőd várható. A magyar gazdaságban óriási a szakadék a fejlett technológiát alkalmazó, termelékeny, jellemzően nagy-közepes vállalatok és az alacsony termelékenységű kisvállalatok között, amelyek nagy számban alkalmaznak minimálbéres munkaerőt. Számukra a 15–25 százalékos emelés a szociális hozzájárulási adó csökkentése ellenére is a bérköltség és ezen belül az adóteher olyan jelentős növekedésével jár, amelyet sokan nem fognak tudni kigazdálkodni. A baj tehát nem a béremelés tényével, hanem a mértékével van, s azzal, hogy nem hagynak sem időt, sem alkalmat arra, hogy a kisvállalkozások alkalmazkodni tudjanak a változó környezethez.
– Vagyis hogy javuljon a termelékenységük és a technológiai fejlettségük?
– Azért alacsony a termelékenység, mert alacsony a technológiai fejlettség és a munkaerő felkészültsége. A kis magyar cégek túlnyomó része nem foglakozik innovációval, nem tud piacot szerezni, nem költ salesre, marketingre, megél abból a kis tudásból, amit a rendszerváltozás után egy nagy cégből kiprivatizált műhelyben pénzre tud váltani. Hosszú távon nyilván nem tartható, hogy „bocsánat, mi ennyit tudunk, ehhez ilyen alacsony bért kínálunk, és tessék ezt a piacnak és a munkaerőnek elfogadnia”. A mai, súlyos munkaerőhiány közepette az emberek, ha csak tehetik, elmennek ezektől a vállalkozásoktól. Ez a folyamat már megindult, az utóbbi egy-két évben elkezdett a munkaerő a termelékenyebb cégekhez áramlani, amelyek magasabb bért tudnak kínálni. Makrogazdasági szinten ez egészséges folyamat, bár rövid távon kétségtelenül fájdalmas alkalmazkodást követel.
– A kikényszerített minimálbér-emeléssel tehát nem jól avatkozott be a kormány?
– Az állam egy olyan folyamatba avatkozott be erőszakosan, amely piaci alapon már megkezdődött és ígéretesen alakult. 2016 első tíz hónapjában a vállalkozások által fizetett bruttó bérek több mint 5 százalékkal emelkedtek, és az év egészében a bérnövekedés feltehetőleg még nagyobb lesz. A kormány viszont most úgy tett, mint a rezsicsökkentéskor, mintha rajta múlt volna a világpiaci olajárak esése. Vagyis a minimálbér emelését úgy kommunikálja, mintha azt az állam adná, miközben a terheket az amúgy is gyenge kisvállalkozások fizetik. A szakmunkásbér-minimum kötelező emelése minden egyes alkalmazott után 33 ezer forinttal emeli a vállalatok havi bérköltségét, amelynek csupán kétharmadát kapja a dolgozó és egyharmadát az adóhivatal. A dolog tehát úgy áll, hogy a munkát terhelő járulékok csökkentésének költségvetési terhét jelentős részben a kisvállalatok pótlólagos adóbefizetése finanszírozza. Ez aránytalan teherelosztás. Ami viszont a bérekre rakodó járulékokat illeti, annak csökkentésére már régen szükség lett volna. A magyar vállalkozók és munkavállalók kiemelkedően magas járulékokat fizetnek, azaz nálunk különösen magas az úgynevezett adóék és az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt messze a legmagasabb az alacsony jövedelmi kategóriákban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 09. hétfő, 04:02
-
Találatok: 1704
Mit lehet tenni, ha a mocsokról is megpróbálják elhitetni, hogy az a tisztaság? Vélemény. - A mennyiség minőségbe csap át – a pofátlanság tekintetében is. Ha a pofátlanság olyan következetesen, folyamatosan és töretlenül gyakoroltatik, mint Orbán Viktor táborában sok éve, akkor az már nem is pofátlanság. Hanem maga a pofa.
A lopásra és a korrupcióra nézvést a 2010 óta uralkodó rezsim nem csupán a mérték és a szervezettség tekintetében hozott új minőséget, hanem abban is, hogy ezen tevékenységeket beépítette a világ helyes rendjébe.
A 2010 előtti két évtizedben a lopással és korrupcióval kapcsolatos vádakra, akár ültek, akár nem, hatalmi helyzetből is érdemben reagálni kellett. Cáfolni, magyarázni, magyarázkodni, (át)értelmezni, bizonykodni, pirulni, megbánni, párton, koalíción belül meghasonlani, megtisztulást ígérni és kezdeményezni... Vissza is lehetett támadni, de nem lehetett csak arra szorítkozni. Most lehet. Ki lehet és ki kell söpörni a hatalom kommunikációjából minden defenzív elemet. A cáfolat csupán lakonikus deklaráció, a lopás és a korrupció valamennyi területét lefedik a pozitív, kincstári kommunikációs tartalmak. Ahol a valóságban a nagyok földet rabolnak, ott a kicsik földhöz jutnak a kincstári kommunikációban.
Sokáig gondolhattuk, hogy ez pusztán nagyon következetes és egységes kommunikációs stratégia. De végtére be kell látnunk, a társadalmi rend egészére vonatkozó stratégia ez: nem cáfoljuk, amivel vádolnak minket, hanem elfogadtatjuk. Egy új rend alapjaként. A formális cáfolatot tartalmazó kincstári fedőszöveggel együtt. Nem bizonygatjuk, hogy amit teszünk, törvényes, hanem megszoktatjuk, hogy mi nem a törvények hatálya alá tartozunk, hanem azok urai és meghatározói vagyunk.
A nemes nem adócsaló, hanem a nyomorult adófizető nép, a misera plebs contribuens fölött áll. Az urak osztják a jogot, a kiváltságot, a népnek pedig nincs köze ahhoz a világhoz, amelyben ők élnek, kegyeltek, kegyosztók, kegyvesztettek lesznek. A pártállamban sem lehet rákérdezni a pártvezetők és rokonságuk életkörülményeire, villáira, dácsáira, bankszámláira. A hierarchikus fölépítésű egyházak lojális hívei sem tekintik magukat illetékesnek az egyházi vezetők anyagi helyzete tekintetében. Sokféle feudális és diktatórikus változata van annak a rendnek, amelyben egy vezetésre hivatottnak tételezett elit kiemeli magát a vezetettekre érvényes jogrendből. A polgári demokrácián kívül minden rendszer ilyen.
Amikor az első Orbán-kormány első évében Torgyán József a rokonságát lukratív légügyi pozíciókba helyeztette, Kávássy Sándor kisgazda politikai államtitkár kifejtette: „Ősi hagyomány, hogy a nemesi rangot kapott ember egész atyafiságára kiterjednek az előjogok, ezért természetes, hogy a vezető politikusok rokonai is vezető pozíciókat töltenek be állami cégeknél.” Orbán tábora akkor még nem állt készen arra, hogy ezzel a felfogással azonosuljon. De most már igen.
A vezetettek a vezetők dolgában illetéktelenek. Ilyen vezető réteg és ilyen vezetett társadalom alapítása folyik. Aki ezt meggyőződésből vagy/és személyes érdekből pártolja, tudja, hogy ehhez az kell, ami a jogállamban lopásnak és korrupciónak minősül.
„A nép zöme alkalmatlan arra, hogy helyesen hasznosítsa a választójogot”; „az úr [...] hivatva van elmaradt faját nevelni, tanítani, istápolni”; „a falu józan népe nem akar illetéktelenül nagy befolyást az ország kormányzására”. Ez volt Horthy Miklós és a mögötte álló úri rend meggyőződése. Ennek jegyében hajtották végre a választójogi puccsot 1922-ben. Ennek elvtársi változatával semmisítették meg a választójogot és általában valamennyi politikai jogot egy emberöltővel később. Hosszabb távon a vezetők és vezetettek rendi elkülönülése nem fér össze a valóságos tartalommal bíró választójoggal, sem a szabadságjogokkal, sem a jogegyenlőséggel. Mindezeket le kell építeni a kiváltságos rend fölépítésével párhuzamosan.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 08. vasárnap, 00:44
-
Találatok: 1806
Orbán szereti Gyárfást, Gyárfás szereti Orbánt: senki nincs ám itt hülyének nézve, dehogy. Tegnap az Országházban fogadta Orbán Viktor Gyárfás Tamás leköszönt úszóelnököt. „Orbán Viktor a találkozón hangsúlyozta, hogy a sportdiplomata itthoni és nemzetközi tevékenységére a jövőben is kiemelten számít…” – idézi a hvg.hu Havasi Bertalan miniszterelnöki szóvivőt.
A portál interjút is készített az elcsapott (pardon, önként lemondott) elnökkel, ahol Gyárfás azt bírta mondani, hogy politikáról ugyan nem beszélt Orbánnal, de a miniszterelnök az úszás terén támogatta őt. „A miniszterelnök úr politikáról soha nem beszélt velem, miért is tette volna. A sportban az úszás viszont minden támogatást megkapott tőle, mint ahogy én is.”
Szóval itt van ez a két fidélis cimbora, esznek egymás tenyeréből „a jövőben is kiemelten”.
Az úszó-vb ára mindeközben rendületlenül
kúszik fölfelé, 8 milliárdról indult (ezt az összeget anno épp Gyárfás dobta be), aztán lett 14 (ez a kormány felől érkezett), majd valaki összeadta a kettőt, s lett 22, kisvártatva 49, valamivel később 64 milliárd lett, végül már mindenki 90-100-ról beszél, az egész gyalázat itt elolvasható.
De van ennek egész történetnek egy mozzanata, ami mikroszkopikus pontossággal mutatja meg, hogy mi is folyik ott a legnyíltabb orcátlansággal. S ez nem is az, hogy az eredetileg belengetett úszó mesepalota helyére végül valami rettenetet húztak fel ebből a pénzből, hanem tényleg csak valami apróság.
Történetesen az, hogy Gyárfás Tamás, mint ennek a csodálatos sportünnepnek a legfőbb előkészítője, 28 millió forintból (ugye, pimf tétel ez a nagy egészhez képest) felújíttatta a szép emlékű Nap TV Angol utcai székházát, hogy az majd milyen rohadt jó lesz főhadiszállásnak vagy mi az anyja kínjának, a tőle a francba messze megrendezendő világbajnokságnak. Ő aztán 1 forintért úgy bérbe adja a jó ügy oltárán, mint a sicc.
Aztán – hogy, hogy nem: fellázadt Hosszú Katinka vagy az összes magyar uszoda – Gyárfás lemondott az úszóelnökségről, lemondott az Angol utcai főhadiszállásról, alkalmasint Mészáros Lőrinc tett neki visszautasíthatatlan ajánlatot. Aki aztán bele is ült a készbe – a régi jó Fidesz-módi szerint. Hamarosan innen virágoztatja fel az Echo TV-t, amit ugyancsak készen vett egy hasonszőrű figurától, Széles Gábortól.
Ismerik a viccet Don Corleonéval,
meg az ő énekes keresztfiával (Johnny Fontaine), illetve a zenekarvezetővel, aki nem akarta elengedni a pacsirtát? Talán csak annyi a különbség, hogy Gyárfás nem zenekarvezető, bár ha ebben az orbáni, mészárosi kontextusban azt mondjuk rá, hogy szintén zenész, nem tévedünk nagyot (csak jóval kisebb a hangszere, úgyszólván egy tilinkó).
Tehát volt itt némi elszámolási vita, lerendezték. Persze, a maguk módján. De legyen, még azt is értjük valahogy, hogy most van képük kiállni a nyilvánosság elé, s az egyik veregeti a másik hátát, az meg odanyal egyet – ők így csinálják. De azt már végképp fel nem foghatjuk, hogy miért kellett ebbe a mocsokba a sportolókat is belekeverni. Hacsak nem merő romlottságból.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 07. szombat, 00:48
-
Találatok: 1559
A mosolygós kampány mögött nagyon is kitapintható Magyarország lassú, de biztos hanyatlása. Vélemény. - A Fidesz az első perctől fogva állampárt megvalósítására törekedett, és nagy erőket vetett be, hogy visszaszorítson minden erőt, amely gátat szabhat a hatalom gyakorlásának. A hatalmi erőszak a múlt évben új fordulatszámra kapcsolt, amely azonban azt mutatja, hogy a Fidesz-hatalom nagyon is sérülékeny.
Nem csupán az alkotmány módosítása, a médiatér szűkítése, az iskolarendszer központosítása, vagy a TEK létrehozása szolgálta azt, hogy a kormány a hatalmát kiterjeszthesse. A Fidesz-kormány a megállapodások demokratikus rendszere helyett kezdettől fogva egyeduralkodásra törekedett, ha kellett kényszerekkel, megfélemlítéssel. Vaskézzel szerezte meg a trafikokat és a kiskereskedelmet, és vaskézzel ragadta magához a legfontosabb tulajdoni és érdekeltségi viszonyokat a bankszektorban vagy a turisztikai szolgáltatásokban is. 2016-ig azonban nem volt példa arra, hogy a hatalom nyílt erőszakhoz folyamodjék. Az elmúlt év új fejezetet nyitott.
A Fidesz állampártja persze nem karhatalmi erőkkel támad. A Fidesznek az 1989-es hagyomány látszatának fenntartásához óvatosnak kell lennie a nyílt állami erőszak alkalmazásával. Orbán Viktor ravaszabb, és már korábban kipróbált módszerekhez folyamodik. A piszkos munkát a B-középben edződött verőemberek és őrző-védő cégek alkalmazottai végezték el.
Kopaszok kellenek nekik
Az első nyílt atrocitás a vasárnapi zárva tartással kapcsolatos népszavazási kezdeményezés megakadályozásánál történt. Az ellenzék egyik képviselőjét kopasz verőlegények akadályozták meg abban, hogy kezdeményezését leadhassa. A vasárnapi boltzár kérdésében kiírt népszavazás veszélyes volt a kormány számára, úgyhogy nagy tétje volt ennek a kérdésnek. Miután a Fidesz legálisan nem tudta ezt megakadályozni, verőlegényekhez folyamodott. És bár egyértelműen bűncselekmény történt, az ügyészség futni hagyta az elkövetőket.
Pár hónappal később a Ligetben zajló fakivágások ellen demonstráló civileket is kétes hátterű őrző-védő cég emberei regulázták meg, akik nem riadtak meg a fizikai bántalmazástól. A tettesek ebben az esetben is elkerülték a felelősségre vonást. Hasonlóképpen az október 23-i állami ünnepségen a kormány megbízásából őrző-védő cégek tevékenykedtek, akik tettlegesen akadályozták meg, hogy ellenzéki képviselők a Kossuth téren kifejezhessék véleményüket, és akik nem tudták elejét venni, hogy a demonstrálókat a kormány szimpatizánsai bántalmazzák.
A 2016. évi népszavazási kormánykampányban az erőszak tartalmát és formáját tekintve is tetten érhető volt. A fenyegető üzenetek és a mindent elborító agresszív kampány a hatalom és az erő átható kombinációját sugározták.
Az erőszak nem működik
Azonban sem a politikai életben felbukkanó erőszakos beavatkozások, sem az agresszív népszavazás nem váltotta be a hozzá fűzött állampárti reményeket. A súlyos politikai kudarc és a miniszterelnök személyéig elérő Pharaon-botrány felbőszítette a rezsim vezetőit, és az év vége felé megszaporodtak a megfigyelések tényfeltáró újságírók és ellenzéki politikusok körül. A kormányhű TV2 sunyi lejárató kampányai visszataszító eszköztárral kezdtek el nyomulni.
A kormány lépést váltott a szabad sajtó elhallgattatásában is. Az állami hírek és média központosítása és a televíziós piac letámadása, majd az Origo és a VS hírportál bekebelezése után 2016 őszén egyik napról a másikra felszámolta a Népszabadság teljes szerkesztőségét. Ez nyílt fenyegetés volt mindazok számára, akik ma szabad akaratukból alkotnak véleményt és közvetítik a magyar társadalmi és politikai viszonyokat.
Bővebben ...
