Hírek

Üzenjük Kövér Lászlónak, Magyarország nem keresztény ország!

lkoverÉs muszlim sem. Magyarország egy világi ország, ahol élnek muszlimok, zsidók, buddhisták, keresztények, ateisták, agnosztikusok, vallástalanok. És ez így van jól, mert ez egy közösség, és egy közösségnek szüksége van minden tisztességes emberre, hogy erősebb legyen. A tisztességet pedig nem az határozza meg, kinek mi a vallása.

Egy valamire nincs szüksége ennek az országnak. Uszítókra.

Márpedig aki egy teljesen értelmetlen, csak és kizárólag gyűlöletkeltésre alkalmas kérdést tesz fel, amely nem az emberre kíváncsi, annak értékeire, méltóságára, törekvéseire, hanem a sötét középkor vallásháborúit idézi fel, az nem tisztességes, az uszító. Ilyen Kövér László is, aki tegnap ezt az eldöntendő kérdést tette fel:

“Ez a kérdés, válasszatok, rabok legyünk vagy szabadok, muszlimok vagy keresztények, mit akartok?”

Kövér ehhez a Petőfi teljes életművét meghazudtoló átirathoz hozzátette még azt is, hogy Magyarország "Istentől adott szállásterületünk". Azért örülhetünk, hogy ezt hozzátette, mert láthatjuk, mennyire nincs köze ennek az embernek a kereszténységhez, és hogy használja fel a magyarságot, a kereszténységet saját politikai céljaira.

Hiszen egyetlen egy keresztény vallás se tartalmaz olyan iratokat, amely szerint Magyarország Isten által lenne a magyaroknak adva, a szállásterület kifejezés pedig igazából egy pogány hitvilághoz kapcsolódik.

Kövérrel szemben minket, keresztényeket, ateistákat, zsidókat, vallástalanokat, és mindenkit, aki ebben az országban él, egy dolognak kell egyesítenie: hogy békében akarunk élni egymás mellett. És az olyan uszítókat, akik bármelyik polgártársunkat hazaárulónak, vagy vallása alapján nem ide valónak bélyegzik, egyszerűen ki kell vetni a közösségből.

Magyarország pont ezért nem keresztény ország, és remélhetőleg nem is lesz. Mert Magyarország akkor erős, és mi akkor tudjuk legjobban érezni benne magunkat, ha senkié sem lesz. Ha nem próbálja egyetlen politikai erő, közösség, vallás sem kisajátítani saját magának az országot.

Szerencsére a keresztények ezt nem is próbálják meg, csak a magát politikai okokból kereszténynek maszkírozó Kövér László. És szerencsére az idő egyszer majd rajta is túllép, ahogy az országot romboló nézetein is.

Bővebben ...

Ha a Fidesz ember lenne

psichoHa a Fidesz egyetlen ember lenne, úgy mára kétségkívül pszichopataként diagnosztizálnák. Ennek az állapotnak a jellemzője a mások állandó manipulálása, a torzult önkép, gátlástalanság, a lelkiismeret, együttérzés, bűntudat teljes hiánya, mások szüntelen hibáztatása. Ahhoz, hogy minderre ráismerjünk, elegendő egy csokorba fésülni a párt különféle közléseit.

Félted a ligeti fákat? Drogos hippi vagy! Tanár vagy és aggódsz a gyerekekért, a hivatásodért? Politikai zavarkeltő vagy! Szakszervezeti tisztségviselőként felszólalsz a szakmádért? Ávós volt az apád! Civil szervezetben dolgozol? Fizetett politikai ügynök vagy! Aggódsz az emberi jogokért? Idegen ügynök vagy! Segítesz háborús menekülteknek? Soros György pénzel! Háborús menekült vagy? Terrorista! Nem tetszik Mészáros, Garancsi és a többiek lopkodása? A multinacionális nagytőke szekerét tolod! Tüntetsz a magán­nyugdíj ellopása, a baltás gyilkos kiadatása, a trafikmutyi, a kilakoltatások vagy a Quaestor miatt? Titkos MSZP-s vagy! Ellenvéleményed van? Kritizálod a pártot? Komcsi vagy! Bírálod a kormányt? Az országot támadod, hazaáruló vagy!

Orbán évek alatt, lassan csepegtette a mérget a szívekbe. Mára legalább másfél millió magyar ember számára evidencia, hogy a Fideszen kívül mindenki másnak csak mocskos szándékai lehetnek, valamiféle perverz vágytól hajtva egyre azon munkálkodnak, hogy leromboljanak itt mindent és az ősi magyar földet betelepítsék liberális barnákkal, feketékkel, sárgákkal. A fideszesek mára úgy élik az életüket, hogy minden második, az utcán szembejövő ember valamilyen szinten nemzetáruló. Ellenség. A sandán néző közértes, az utca sarkán tébláboló gyerekek, a kerékpározó rasztahajú fiatal, a kínai gyorsétteremben ücsörgő szemüveges értelmiségi minimum libsigyanús. Szabadságharcos időkben pedig nincs helye a mérleglésnek: aki gyanús, az már ellenség.

Ha európai méretűre tágítjuk a kört, akkor százból legalább kilencvenen törnek a fideszes magyarság életére. Ha pedig az ameri­kaiakat is hozzávesszük, már egy végeláthatatlan zombihadsereg fenekedik ránk. Még szerencse, hogy mi, magyarok sokkal okosabbak vagyunk mindenkinél, bármikor túljárunk a világ eszén, csak most éppen nem akarunk, de erkölcsileg mindenképpen magasabb rendűek vagyunk. Példa erre a vezér, az igazi, karakán magyar ember, aki sohasem hazudott – hiszen ő maga mondta – és sohasem tévedett, ami abból is kitűnik, hogy még soha, sehol, semmiért, senkitől nem kért elnézést. Nem is fog, kivéve, ha bírósági ítélet kötelezi rá.

Szóval a helyzet az, hogy a Fidesz, ha egy ember lenne, akkor pszichopatának számítana. Annál is inkább, mert annak, akiről ez elmondható, van még egy sajátossága: kiválóan el tudja rejteni a környezete elől a valódi énjét. A külvilág számára megtévesztő hitelességgel képes érzelmeket mímelni. A hozzá hasonlóknak pedig szövetséget kínál: karriert és fess menedzseröltönyt, ami alól csak ritkán csillannak elő a hüllőpikkelyek.

Bővebben ...

Mindegyformák

politikusNa kik? Aki kitalálja, azok között kisorsolok egy ingyenes belépőt a Magyar Politikai Panoptikumba, ahol üvegvitrinekben lehet szemlélni a politikai pártokat, míg a politikusokat a fülüknél fogva szegezték a falra, mint a denevéreket - rontás ellen... Nézegetem őket jobbról, balról, egyik szebb mint a másik. Van közöttük alacsony, magas, Kövér, sovány, aszkéta és pinabubus, pénzéhes és küldetéstudatos, üldözött és üldöző - valamiért mégis az az általános vélekedés a pártokról és a politikusokról is, hogy mind egyformák.

Ki is szokta a nép naiv gyermeke fejteni ezt: ezek mind lopnak és mind csak a pénzre hajt.
Ez meg engem határtalanul ingerel, és mindig Kuncze jut eszembe, akit pontosan ugyan nem tudok idézni, de valahogy úgy világította meg a dolog lényegét, hogy ha egy részeg lehány egy utast a buszon, legalább nem kellene azon sopánkodni, hogy milyen gusztustalanok.
Márpedig magyarember ezt teszi.
Összemos tolvajt a károsulttal, Rogánt Lendvai Ildikóval, Orbánt Gyurcsánnyal, a pártokat is egymással és fennsőbbséges erkölcsiséggel néz ki a fejéből, miközben azért csalja az adót, odacsinál a szomszédja küszöbjére, megmérgezi a macskáját és glialkával locsolgatja kertszomszédja virágait...
Ki mit érdemel, azt kap, legalábbis tendencia-jelleggel.

Nem egyformák a pártok, már amelyiket pártnak lehet nevezni egyáltalán.
Ilyen kevés van, mert nálunk a fejlődés most jutott el addig, ahol Amerika a Mayflower utasainak partraszállása idején tartott: az európai nagyegyházak helyett létrehozta a saját felekezeteit, szektáit, gyakran egy-egy karizmatikus figura köré csoportosulva.
Így aztán létrehoztak sok-sok Hitgyülit, kicsit-nagyot, sikerest-sikertelent, melyek szertartásrendje azért valamilyen mértékben hasonlított az angol protestáns egyház szertartásaira, esetleg a katolikus, vagy az európai protestáns egyházak valamelyikére, de mégsem volt egészen olyan.
A mi pártjaink is hasonlóképpen működnek.
Van egy-egy többé-kevésbé karizmatikus vezető és a párt a szekták tradíciói szerint ballag utána, mint szamár után a nyáj.
Vannak ugyan formaságok, például a tisztségviselők választása, de ez inkább hasonlít a katolikusok Úrfelmutatására, mint valóságos választásra, nem is cifrázzák túl ezeket a rendezvényeket.
Nálunk - választói szemszögből - valamennyi párt a Hit gyülekezete...

Magyar specialitás a pártstruktúrában az, hogy itt a kormányzó párt nem párt, hanem bűnszervezet.
A Cosa Nostra mintájára működik, Keresztapa - consigliere - caporegimék - katonák, de feltehetőleg vannak a lófejek prezentálására kiképzett tagok is.
A pártmintára működő bűnszervezet rendelkezik terrorcsapatokkal is, tevékenységüket 2006-ban a zavargások során és most, például a ligetvédők elleni fellépéssel kapcsolatban is lehet tanulmányozni.
Ők a futballhuligánoknak nevezett aljanép, akiket normális hatalom soha nem használna fel, de hát ki állítja azt, hogy a Fidesz normális hatalom? Egy a tábor, egy a zászló, egy a szervezet - egy formás kis bűnszervezet, melynek tagjait a gyűlölet és a félelem kovácsolja össze, és ez éppen elég is ahhoz, hogy elvegye a látásukat.
A mezei Fidesz-szimpatizáns nem is sejti, hogy a Mein Kampf és Lenin pártszervezési útmutatása szerint tevékenykedik, egyébként is aláveti magát a korlátlan tekintélynek, aki Orbán Viktor néven lengeti előtte a nyelvét.
Mit tegyünk, a nők között is találkozhatunk olyanokkal, akik imádják, ha verik őket.
Az átlag Fidesz-szavazó bízik benne, hogy a libacomb, melyet jelenleg Habony és Rogán szopogat, egyszer majd elér hozzá is...
A nagy szövetséges, a KDNP,  nem párt, csak hatalomtechnikai és legitimációs eszköz, olyan, mint az ember vakbele - van, de minek?
A KDNP papíron van, de társadalmi háttere nincs,  még gazdaállatjának is csak a baja van vele, de leoperálni veszélyes is lehet...

Bővebben ...

Kamunépszavazás nyolcmilliárdból

kaderj.jpg"Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?" Október 2-án erről a kérdésről már biztosan szavazhatnak a magyar állampolgárok, miután Áder János köztársasági elnök a folyamatban lévő jogorvoslati eljárások és súlyos alkotmányossági, illetve nemzetközi jogi aggályok ellenére kiírta a kvótareferendumot. A kérdés alaptörvény-ellenes, nehezen értelmezhető, s valódi jogi relevanciával még akkor sem bírna, ha valamiféle csoda folytán eredményes lenne a referendum - állítja a választási szakértő.

Ez a népszavazás alaptörvény-ellenes - mondta lapunknak Tóth Zoltán azt követően, hogy október 2-ra írta ki a referendumot a nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítésével kapcsolatban Áder János köztársasági elnök. A választási szakértő maga is jogosnak tartotta, hogy már önmagában a referendum alkotmányellenessége folytán is meg kell fontolni, részvételre buzdítsuk-e az állampolgárokat, jelen esetben pedig több aggály miatt felmerülhet, hogy az igennel szavazást, vagy a bojkottot ajánlja-e egy hozzáértő. Tóth összességében azt támogatja, hogy menjenek el a választók és - a kormány kérése ellenében - voksoljanak az igenre, éppen azért, mert már a kérdésből, a vonatkozó jogszabályokból, s a mai kormány hatalomtechnikai módszereiből sem következik jobb megoldás a faramuci helyzetre. Ettől függetlenül Tóth azt valószínűsíti, hogy a referendum nem lesz sem eredményes, sem érvényes.

"Ez egy manipulatív csiki-csuki játék. Nemcsak, hogy érthetetlen, s értelmezhetetlen a népszavazási kérdés megfogalmazása, ami már magában is biztosan nagy arányú érvénytelen szavazatot eredményez majd, de az ügy politikai súlya, s a kormányzati kommunikációs kampány miatt is nehéz hiteles tájékoztatást adni a választópolgároknak arról, tulajdonképpen miről döntenek" - fogalmazott, hozzátéve: érdemben a semmiről szól a referendum.

Orbán Viktor miniszterelnök február 24-én jelentette be, hogy a kormány országos népszavazást kezdeményez a kötelező betelepítési kvótáról. A kérdés úgy szól: "Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?" E kérdés értelmezhetetlenségén Tóth nem csupán arra érti, hogy az Európai Unióban jelenleg nem létezik egyetlen, a menekültstátuszt kérelmezők elosztását és "kényszerbetelepítését" kötelezővé tevő kvóta, magyarán egy nem létező jogintézményről szavazunk. A választási szakértő ennél sokkal súlyosabb problémát is lát. A kormányfő februári indoklása szerint ugyanis "a kötelező betelepítési kvótáról szóló döntést nem lehet elvenni az Országgyűléstől, az ügyben a magyar parlament megválasztott képviselőin kívül senki más nem dönthet". Csakhogy éppen emiatt alaptörvény-ellenes ez a kérdés, hiszen az alkotmány kiköti: az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet referendumot kiírni. "Ez nem az, mert az Európai Unió döntéshozatalában való részvétel a mindenkori magyar kormány feladat- és hatáskörei közé tartozik, nem a parlamentébe" - hívta fel a figyelmet, emlékeztetve: Orbán Viktor ma is tagja az Európai Tanácsnak, ahol minden uniós döntés végső soron eldől, vagy épp elbukik. Miután a referendum elve az, hogy a választott képviselőktől, az Országgyűléstől elvonjon valamiféle döntési kompetenciát egy adott kérdésben, ez a kérdés semmiképpen sem lehet alkotmányos.nepszava

Bővebben ...

Én magyar vagyok és ezekkel nem akarok együtt élni

lsimon_lazar_rogan"Csak a magyarok dönthetnek arról, kivel akarnak együtt élni, Brüsszelnek ebbe nincs beleszólási joga." – mondta Orbán Viktor. Meg Lázár János. És minden egyes kormánytag, kormányszóvivő, államtitkár, helyettes államtitkár, államtitkárnő, takarító, vécésnéni. Valamint Rogán Antal.

Innen is puszikálom mindannyiukat együtt és külön-külön is, Rogán Antalt különösen. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy érdeklődjem: megállapodott már a lakóingatlan mérete, vagy még most is növésben van? A letelepedési kötvény buli jól tejel? Mindenki elégedett? Habony Árpád is, aki kicsoda egyébként? És az V. kerületi ingatlanok ügyében hogy áll a helyzet? Áll? Mert úgy hírlik, sajnos a rendőrségen megsemmisült adathordozónak van másik példánya, tehát nem vesztek el a dokumentumok. Bizonyára örül ennek Rogán úr és már alig várja, hogy szembesítse a bíróság Portik Tamással és így módjában álljon tisztára mosni a nevét. Patyolatra.

Mert abban biztos vagyok, hogy Rogán Antalt nem kell felszólítania Lázár Jánosnak – pláne Csepreghy Nándorral üzenve – hogy fáradjon be a kihallgatásra. Mert Farkas Flóriánt meg kellett kérni szépen. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azt kérte Farkas Flóriántól: menjen el az OLAF meghallgatásra, és amennyiben tiszta a lelkiismerete, működjön együtt az uniós hatósággal a kialakult helyzet kezelésében.

Mivel Farkas Flórián nem ment el, több megoldás kínálkozik.

  • Farkas Flórián nem jól hall.
  • Farkas Flóriánnak fogalma sincs arról, kicsoda az a Lázár János.
  • Farkas Flórián jól hall, ismeri Lázár Jánost, csak nem érdekli, mit beszél.
  • A negyedik verzióra gondolni sem merek: Farkas Flóriánnak nem tiszta a lelkiismerete.

Pedig most lenne itt az ideje annak, hogy Farkas megvalósítsa az áhított programját. Híd a munka világába. Amennyire én tudom, sok börtönben végeznek munkát a rabok. Hát mi ez, ha nem a sors kinyújtott keze?

Jut is eszembe! Most derült ki, hogy a teljes magyar sajtó méltatlanul rágalmazta Orbán Viktor legkedvesebb szomszédját és gázszerelőjét. Azzal vádolták ugyanis, hogy az ő tulajdonában van a Horvátországban frissen talált, alig 750 millió forint értékű villa, mikor nem is! A hvg.hu megkérdezte ezt az ártatlant a villáról, mire Lőrinc ugyan nem szólt semmit, de a hivatala válaszolt. Zárójelben értetlenkednék: milyen hivatala van Mészáros Lőrincnek? Kormány? Vagy a polgármesteri hivatal? Annak ugyan mi köze van ehhez? Zárójel bezárva.

Tehát azt válaszolta a hivatal, hogy Mészáros vagyonbevallása olyan pontos, mint egy svájci óra, a villa pedig nem a polgármester úr tulajdona, hanem egy cég tulajdona. A cég ugyan Mészáros Lőrinc tulajdona, de ez mégsem az. Vagy az mégsem ez. Vagy valami.

Arra gondoltam, hogy L. Simon Lászlónak is kellett volna egy hivatal, akkor nem kell kirúgni szegényt. Mert ha nem szólal meg, talán nincs akkora baj, így meg mindenki a barackmagon csámcsog, meg a fitneszedző feleség földbirtokosi ambícióin, és az egyébként mindenki által használt úton, pedig már csak kevesen emlékeznek arra, amikor az államtitkár úr rabokat dolgoztatott a gyümölcsösében. L. Simon Lászlót egyébként hat év alatt most rúgták ki harmadszor. Hátha most eléggé.

Bővebben ...

Merjünk bátran hülyék lenni?

1lezerA brexit farvizén hazai kormánytagok is elkezdtek arról beszélni, hogy szerintük Magyarország is nyugodtan kiléphetne az Európai Unióból, és egyelőre Orbán Viktor sem foglalt egyértelműen állást a kérdésben. Ami abból a szempontból elég aggasztó, hogy egészen katasztrofális gazdasági hatásokkal járna, ha valóban otthagynánk az uniót. Az EU-támogatások és az uniós kereskedelem nélkül elfogyna a GDP-növekedés, és még egy jókora pénzügyi és tőzsdepánikot is kapnánk a nyakunkba, aztán örülhetnénk, ha nem fulladnánk bele az adósságba. Összeszedtük, min kellene elgondolkozni, mielőtt felülünk az EU-kilépési vonatra.

Épphogy kezdett alábbhagyni a brit uniós kilépéssel kapcsolatos pánik, amikor Lázár János a múlt heti kormányinfón jó érzékkel bedobta: ő bizony szíve szerint szintén kilépne az Európai Unióból.

Azóta a kormány számos más tagja is megszólalt az ügyben, és egyelőre a bennmaradáspártiak vannak szűk többségben. Azonban addig biztos nem lehet pontot tenni az ügy végére, amíg a témában nem kifejezetten egyértelműen nyilatkozó Orbán Viktor nem ad egy fokkal érthetőbb választ arra, hogy szerinte mi legyen most velünk meg Európával.

index.hu

Szűk előnyben vannak a kormány­ban az EU-pártiak
Kövesse velünk, hogy helyezkednek a magyar kormány tagjai a brexit után. Most 3-2 az állás.

Mielőtt azonban felülnénk az EU-kilépési vonatra, nem árt emlékezni arra, hogy mit kaptunk Brüsszeltől, és hol lennénk nélküle. Már a briteknél is nagyon rosszul áll a kilépési projekt gazdasági oldala, pedig az a világ 5. legnagyobb és Európa egyik legversenyképesebb gazdasága, amely sokkal többet kibír, mint Magyarország.

Magyarország esetében gazdasági értelemben nem öntökönszúrásról lenne szó, hanem arról, hogy

fejjel rohannánk neki a falnak.

Igazából belegondolni is nehéz, akkora katasztrófa lenne a magyar gazdaság számára az EU-kilépés, de bármennyire is fáj a gondolatkísérlet, azért mégis megpróbáltuk összeszedni, hogy mi várna ránk az unión kívül.

Nagy bajban lennénk az EU-támogatások nélkül

Kevés dologban van akkora egyetértés a magyar gazdaságot elemzők között, mint abban, hogy az uniós transzferek nélkül alig lenne itt bármiféle növekedés. Ez már csak abból is teljesen egyértelmű, hogy amikor idén év elején elapadt a brüsszeli pénzcsap, a magyar gazdaság hirtelen Görögország mellett találta magát a szégyenpadon.

Az utóbbi években a nettó EU-transzferek stabilan a magyar bruttó nemzeti jövedelem 4-5 százalékáért feleltek, sőt tavaly egészen kiemelkedő, 5,64 százalék volt ez az érték. Ez konyhanyelven nagyjából azt jelenti, hogy összgazdasági szinten minden 100 megtermelt forintunkból 4-5 az EU-tól jön.

Bővebben ...

Minden biztos kézben van

olsen_bandaÉvek óta "olcsóbb államot" ígér Orbán Viktor, ám ez már csak azért sem jöhet össze, mert jelenleg félszáznál is több miniszteri és miniszterelnöki biztos tevékenykedik apparátusában, méghozzá parodisztikus feladatkörökkel. Ceglédi Zoltán elemző úgy látja, a kormányfő a bukott kádereit - például Czunyiné Bertalan Judit korábbi köznevelési államtitkárt - is biztosnak nevezi ki, mert nem akarja elismerni a kudarcot, s elengedni a kezüket. Természetesen, ha Orbán és a Fidesz elköteleződik egy "nagy ügy" mellett, arra külön biztost neveznek ki. Így van például fejlesztési biztosa Felcsút térségének, vagy akár a látványsportoknak is.

Magyarországon több mint félszáz miniszteri és miniszterelnöki biztos dolgozik, többek igen "érdekes" feladatot kaptak a szaktárcájuktól. Legutóbb például Lázár János kancelláriaminiszter Visy Zsoltot bízta meg "A római birodalom határai - A dunai limes magyarországi szakasza világörökségi várományos helyszín Világörökség Jegyzékébe történő jelölésével és a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palota bemutatásával összefüggő feladatok koordinációjával miniszteri biztosi rangban". A világörökség-várományos helyszínt ugyanis nemzetközi projekt keretében akarják fejleszteni, hogy elnyerje az UNESCO jóváhagyását, a közlések szerint erre kellett biztost kinevezni. A sajtó hamar felkapta Visy nem mindennapi titulusát, amire reagálva a biztos közölte: "tudatlanságból és politikai aljasságból fakadó támadások özöne" zúdult rá, ezekkel nem kíván foglalkozni. Ugyanakkor úgy döntött, hogy a miniszteri biztosi havi 500 ezer forintos tiszteletdíjából az idén nettó 1 millió forintot átutal a Pro Énlaka Alapítványnak, hogy ezzel is támogassa ennek a székely falunak az örökségvédelmi és világörökségi célokat dédelgető tervét, minthogy a falunál húzódott az egykori Dacia superior tartomány határa, és itt is található egy limes-castellum. A biztos közleményében kitért arra is, hogy már kinevezése előtt is, összesen 15 éve munkálkodik a limes világörökségi területté nyilvánításáért önszántából és bármilyen anyagi ellenszolgáltatás nélkül, de ennek ellenére támogatni fogja az alapítványt.

Ha már ellenszolgáltatások: az Orbán-kormány színesebb feladatait ellátó néhány tisztviselő minden bizonnyal olyan jól végzi a munkáját, hogy a helyettes államtitkári alapjuttatást, havi bruttó 747 ezer forintot sem sajnálják tőlük. Ilyen "kiváló munkaerő" például Horváth István, aki az Fejlesztési Minisztérium (FM) kiemelt programjaiért felel, illetve Baán László, aki az Emberi Erőforrások Minisztériumában (Emmi) felel a Liget Budapest projektért. Vannak olyanok is, akik a kiemelt bérük mellé gépkocsit is kapnak: ilyen például az Emmi Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos, Hafenscher Károly, vagy a szintén a tárcánál dolgozó Hegedüs István, aki a köznevelési tankönyvellátási rendszer működését segíti.

Ember kellett a feladatokra

Egy biztos munkája nem is olyan egyszerű, főleg, ha például 25 év távlatából kell eseményeket felderítenie. A Belügyminisztériumban Horváth Andrást találták a legalkalmasabbnak arra, hogy "az Országos Rendőr-főkapitányság nyomozó szervezeti egységeinél a szervezett bűnözői körök által az 1990-es években elkövetett élet elleni bűncselekmények, illetve az ún. olajos ügyekkel összefüggő élet és testi épség elleni, vagyon elleni bűncselekmények hatékony felderítésének és nyomozásának" irányításával, koordinálásával foglalkozzon miniszteri biztosként. Hasonlóan komplikált lehet Kasó Attila feladatköre is, aki a fejlesztési tárca nemzeti ásványvagyon hasznosítására irányuló feladatokért felelős miniszteri biztosa. Orbán Viktornak arra is volt gondja, hogy kedvenc falujának, Felcsútnak a fejlesztéséért külön miniszterelnöki biztos feleljen. A "megtisztelő feladatot" Tessely Zoltán korábbi bicskei polgármester kapta, ő koordinálja az Etyek, valamint a Szent László- és Váli-völgy (ide tartozik Felcsút is) területfejlesztési programjait.nepszava

Bővebben ...

Belegondolni is fájó, hol tarthatna már ez az ország

lezer5Alig két napja jelentette be L. Simon László menesztését, Lázárral összefüggésben ma a hvg.hu írta meg, hogy dohánycéges barátai a napelem-biznisszel kacérkodnak. Ez úgy kapcsolódik L. Simon barátunkhoz, hogy annak idején a Paksról szóló parlamenti vitanapon kifejtette:

Áramra éjszaka is szükség van, illetve akkor is szükség van, amikor nem fúj a szél, nem süt a nap, azaz egyértelmű, hogy a megújuló energiaforrások kizárólagos preferálása nem jelent biztonságos áramellátást.

2014 szeptembere óta változott a világ, szegény L. Simont (irónia) is lefokozták, Lázár és haverjai viszont a helyükön vannak és felismerték: a Paks 2 nevű szabadrablásos piramisjáték helyett mellett vannak más módozatai is az állami és uniós támogatások aggregált lenyúlásának.

Miután letarolták a dohánykereskedelmet, most úgynevezett szerkezetátalakítási támogatást vesznek fel dohánytermesztésre úgy, hogy a dohánymezőn vagy annak közelében napelemet helyeznek el. Ez azért lesz jó nekik, mert ehhez újabb sokmillió forintnyi uniós forrást vehetnek igénybe, és azon is nyernek, hogy az állam a jövő évtől garantált átvételi árat állapít meg.

Vagyis azt történt, hogy miután az országnak gyűlése elfogadta a megújuló és alternatív energiaforrásokból előállított hő- és villamos energia átvételének támogatási rendszeréről (metár) szóló jogszabályt, Lázár hódmezővásárhelyi jóbarátai sorra alakították meg szolárcégeiket. Az időzítés természetesen tök véletlen. Na jó, vicceltem. De tényleg: ki az a hülye, akinek nem éri meg, hogy különösebb szaktudás nélkül a telepített napelemekkel megtermelt áramért hosszú éveken át fix bevételt zsebeljen be. Hogyan? Állami garanciával.

A kormány ugyan döngette a mellét, hogy a jogszabályban foglalt intézkedések elsősorban a szakmailag felkészült hazai vállalatok számára nyitnak fontos lehetőségeket, a hvg.hu szerint a Cégközlöny hemzseg az újonnan gründolt áramtermelő cégektől. Semmi új, csak a szokásos. Ahogy ez lenni szokott eddig is mindig és mindenhol, amikor és ahol a kormány valamelyik prominense az általa támogatni kívánt vállalkozói réteget helyzetbe akarta hozni. Ahogyan a mangalicaszerelő és gáztenyésztő egyik napról a másikra elkezdett érteni az építkezéshez, vendéglátáshoz és minden máshoz, amihez érdemes volt, úgy Lázár dohánycsászárai ezennel megújulóenergia-termelőkké lépnek elő.

Bár sokszor gondolhattuk, hogy már nincs olyan terület, amire ne tették volna rá a kezüket, nincs pénz, amit nem loptak már el, illetve nem irányítottak a megfelelő helyekre mindig ugyanazoknak, tessék, itt van. L. Simonnak igaza volt. Csak az, ami Paksból lenyúlható nem elég a biztonságos soklábon álláshoz. Most érkezett el az ideje a megújuló energiaforrásoknak. Mert most van ebben pénz. És ez itt a lényeg, minden más melléduma.

2016 második felétől az Európai Uniótól raklapnyi pénzeket lehet lehívni napenergia-erőművek beindítására. Gondolom, nem igényel különösebb elmélyülést, hogy az állami földek esetében ugyanez volt az algoritmus.

De mekkora cinikus gazembernek kell lenni ahhoz, hogy ezzel párhuzamosan a jelen történetben érintett kancelláriaminiszter magánvéleményként az EU-ból való kilépést lebegtesse? Az a Lázár János, aki egyébként – szintén a hvg.hu észrevétele szerint – 2011-ben hatalmát felhasználva puccsolta meg az úgynevezett kapcsolt, vagyis hőt és áramot egyszerre termelő erőművek kötelező átvételi rendszerének meghosszabbítását.

Bővebben ...

Bojár Gábor: Brexit után Huxit

huxit1Az angol népszavazás sokkoló eredménye nyomán egyre szélesebb körben emlegetik a következő lehetséges kilépőként Magyarországot. Van azonban egy lényeges különbség, amit az elemzők nem említenek. Nálunk a miniszterelnök akar kilépni, szemben egyelőre a magyarok többségének akaratával, míg az angoloknál ez pont fordítva volt.

Miniszterelnökünk szándéka nem új, hiszen Brüsszel-ellenes szabadságharcos retorikája a 2010-es győzelem után azonnal elkezdődött, sőt emlékezhetünk szavaira első kormányzása idejéről, amikor ő vezette a csatlakozási tárgyalásokat: „Van élet az unión kívül is”. Akkor is úgy éreztem, hogy ez nem tárgyalási taktika, hanem őszinte, mélyről jövő mondat, és ha rajta múlik, nem lépünk be. Ő ugyanis erős vezetőként nem viseli hatalma korlátait. Következesen felszámolta az elvileg független kontrollnak szánt intézmények függetlenségét és az unióban az utolsó felszámolandó korlátot látja.

Ellenzéki érzelmű barátaim sokáig nem osztották véleményemet a kilépési szándékról, mondván, hogy akkor mivel tömné a hozzá közel álló zsebeket. Ezt az érvet soha nem osztottam. Úgy gondolom, hogy számára fontosabb a hatalom korlátjainak felszámolása, mint a GDP átlagosan kb. 4%-át kitevő uniós pénz. Nála a pénz ugyanis nem cél, hanem eszköz a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Tehát arról a pénzről, amelynek ára a hatalom korlátozása, inkább lemond, mint ahogy lemondott, sőt idő előtt visszafizette (helyesebben visszafizettette velünk) a piacinál jóval alacsonyabb kamatozású IMF-hitelt is. Továbbá az is valószínű, hogy korlátok nélkül az uniós források nélküli 96 százalékból többet is ki lehet venni, mint a 4% uniósból, hiszen ez utóbbiak a felhasználását több-kevesebb sikerrel, de ellenőrizni is próbálják.

Mielőtt a kilépési szándék bizonyítékait sorolnám, pár mondat arról, mit is jelent számomra az Európai Unió.

Egy személyes élménnyel kezdeném az ötvenes évekből: 6-7 éves lehettem, amikor a rádióban először hallottam valami „szén- és acélközösségről”. Megkérdeztem édesapámat, mi a csuda ez, amire ennyit válaszolt: Ez arról szól, hogy Európában ne legyen többet háború, sőt ne legyenek határok sem, és ha mi is oda tartoznánk, akkor nem lenne kérdés többé, hogy Erdély a románoké vagy magyaroké, mert mindannyiunké lehetne, úgy hogy ott saját kultúránkat és hagyományainkat szabadon megőrizhetjük, és közben együtt élünk békében. Ez maradt meg bennem felnőttkoromra is az Európai Unió álmáról, de sokáig nem remélhettem, hogy valaha mi is részesei lehetünk ennek az álomnak.

2004. április 30-ának éjjelén a római repülőtérre érkeztünk feleségemmel egy rövidebb kirándulásra és az útlevél ellenőrzésnél próbaképp beálltunk az EU-s állampolgároknak fenntartott sorba. A határőr órájára nézett és szigorúan ezt mondta: még öt perc, majd elmosolyodott és intett, hogy már mehetünk. Életem egyik legszebb pillanata volt ez. És a schengeni belépés óta is jó érzés önt el, amikor nyaralásra menet Tornyosnémetinél az autópályán a határnál már egyáltalán nincsenek bódék, lassítani sem kell, csak egy tábla jelzi, hogy innen ez már Szlovénia, egy nem sokkal nagyobb tábla, mint egy megyehatár jelzése. Illetve ez csak kb. egy évvel ezelőttig volt így, azóta látok az út mellé kikészítve néhány hatalmas mozgatható vaskerítéselemet szögesdróttal a tetején, amelyekkel szükség esetén néhány perc alatt le lehet zárni az utat. Ettől kicsit szomorú vagyok.

Ennyit az érzelmekről, most inkább arról, hogy nekem mint vállalkozó üzletembernek mit jelent az Európai Unió. Nem megpályázható forrásokat, mert soha nem pályáztunk sem hazai, sem uniós forrásokra, mindig a piacról próbáltunk megélni, és hiszem, hogy sikereinket ennek köszönhetjük. Ha tehát nekem üzleti szempontból nem az uniós forrásokat jelenti az unió, akkor mit?

Bővebben ...