- Részletek
-
Készült: 2016. június 14. kedd, 21:41
-
Találatok: 1884
Bizonyos érdekkörök hónapok óta tudatosan készültek arra, hogy lecseréljék a Zsolnay-gyár többségi tulajdonosát, aki saját vagyonából több mint egy milliárdot tett be a cégbe. És most, amikor a cég milliárdos uniós megbízásokra tehetne szert, pillanatokon belül vagyonfelügyelőt kaphat maga fölé.
„Megérezték a pénz szagát” – így kommentálta a pécsi Zsolnay Manufaktúra Zrt. ellen minap a cég hitelezője által kezdeményezett felszámolási eljárás hírét a szír származású, svájci állampolgár többségi részvényes, Bachar Najari. A cég hónapok óta a helyi újságok címlapján szerepel, a helyi sajtó sorra kapta a Zsolnay rossz hírét keltő információkat, ám Najari mindeddig nem gondolta komolyan, hogy mindez ide torkollik.
Aztán a helyzet egyre rosszabb lett, amikor múlt héten a Páva Zsolt vezette pécsi helyhatóság a dolgozók többségét is magához édesgette: frissen gründolt Ledina Kerámia Kft.-je átvett mintegy 130 Zsolnay-alkalmazottat. Kérdés ugyanakkor, hogy
miből fizeti ki a dolgozókat a jövő hónap elején,
egyelőre ugyanis természetesen nincs munka a közpénzből élő cégnél. A terv viszont nyilvánvalóan az lehet, hogy hamarosan legyen.
A Zsolnay-család két leszármazottja éppen a közelmúltban jegyeztette be a maga nevére a védjegyet, tőlük adott esetben könnyen megszerezheti azt a Ledina, ha az eredeti Zsolnay-cégnek vége lesz. Az pedig figyelemreméltó tény, hogy a pécsi önkormányzat ügyvédje, Szabó Iván jár el a Zsolnay-örökösök, Mattyasovszky Zsolnay Viktor és Zsófia nevében is, akik beszálltak a védjegyküzdelembe. Szabó volt egyébként az, aki korábban a pécsi vízmű einstandolását is levezényelte.
hvg.hu
Lassított összeomlás: így megy tönkre az egykori magyar büszkeség / 2016.02.25.
Kormányzati támogatással megvalósuló ellenséges kivásárlás előkészítése, vagy éppen a gyár és az itteni munkahelyek megvédése? Homlokegyenest ellenkezően vélekedik a szebb napokat látott Zsolnay-gyár többségi és kisebbségi tulajdonosa arról, hogy a kormány stratégiailag kiemelt cégnek nyilvánította a minap a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.-t.
A Najari elleni lépések nagyjából a múlt ősszel kezdődtek, amikor a West Hungária Bau emberei szemlét tartottak a gyárban – az önkormányzat hivatalos papírját lebegtetve. Najariék most azt állítják, úgynevezett szerzési ajánlatott tett is nekik akkor Paár Attila milliárdos üzletember cége: 50 százalékot és a menedzsmentjogokat szerették volna maguknak. (A WHB nem válaszolt több héttel ezelőtt kérdéseinkre.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 13. hétfő, 23:25
-
Találatok: 1680
Nem a múlt heti házkutatás-sorozat volt az utolsó hatósági cselekmény az FHB Bank körül – nem kockáztat nagyot, aki erre a lehetőségre fogad. Az FHB frontembere, nemrég még Orbán Viktor bankügyi megmondója, Spéder Zoltán ellen kora középkori tanulmányainkat idéző, könyörtelen leszámolás folyik, a Simicska-féle G-nap ehhez képest lányregény.
“A förgeteg egyetlen hópihéje sem gondolhatja, hogy ő maga a vihar”
– idézte forrásunk Orbán Viktor állítólagos mondását, amit a miniszterelnök még a Simicska-affér idején ejtett el, legalábbis őrá hivatkozva terjed a kormány-közeli szcénában. Ugyanitt, mármint Orbán környezetében elérkezettnek érzik az időt az orbáni plebejus bölcsesség aktualizálására: Spéder Zoltán az FHB Bank-csoport és a CEMP médiabirodalom tulajdonosa túl nagyra nőtt, és túl önjáró lett – veszte intés minden feltörekvő oligarchának.
Az üzenet kétségtelenül ütős – a G-nappal megszűnt a barátság, mint politikai szempontból értelmezhető kötődés, csak alá-fölérendeltség van, bárki bármikor pótolható és páriává tehető.
Ha Spéder messze nem is volt akkora befolyással a pártügyekre, mint az egyébiránt pártonkívüli Simicska, már az OTP Bankban, amelynek 2007-ig vezérigazgató-helyettes alelnöke volt, a „fideszes” alelnöknek nevezték. Ellentétben azonban Simicskával, Spédernek volt formális kötődése is a Fideszhez: az 1994-es országgyűlési választásokon az országos pártlista – mandátumszerzés szempontjából kb. esélytelen – 165. helyén szerepelt.
Ez az a lista egyébként, amelyen a 17. képviselőjelöltet Polt Péternek hívták.
„Oligarcha oligarchának farkasa” – vetítettük előre az elmúlt napok eseményeit január eleji cikkünkben, éppenséggel Spéder helyzetével igazolva elméletünket. Korábbi cikkünket azoknak is ajánljuk, akiket érdekel a régmúlt: hogy hogyan lett a Tokaj-hegyaljai falusi fivérekből Rajk-szakkollégista, majd Spéderből „fideszes” sikerbankár, akinek vagyonát a Forbes 20+, korábban a HVG 30 milliárd forintra becsülte.
Korábbi cikkeink Spéder Zoltánról
|
A jelen időben zajló vendettának már korábban is voltak előjelei. Magára haragított alapvetően mindenkit, akivel kapcsolatba került, de ami nagyobb gond: a politikai dzsungel olyan csúcsragadozóit, mint (szigorúan ABC-sorrendben) Csányi Sándor és Orbán Viktor.
Az apafigura megint győztes
Nem titok, hogy Csányival nem maradtak kebelbarátok, miután Spéder 2007-ben elhagyta az OTP-t.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. június 12. vasárnap, 22:03
-
Találatok: 1717
A kormány sokkal fontosabbnak tartja a közvélemény-kutatásokat, mint ahogy azt a nyilvánosság számára mutatja. Nem is annyira a népszerűségi mutatókat, bár azok alakulását is érzékenyen nyomon követi – hanem sok minden mást, amiből politikai hasznot lehet kovácsolni.
A párt és a kormány az egyeztetések, szakági meghallgatások és az örökösen hiányolt hatástanulmányok rovására kérdeztet. Sokszor, sok témában. Az eredményeket nem veri nagydobra, sőt kifejezetten belső használatra rendel felméréseket a hozzá közelálló intézetektől, így nem csupán a dolgozatok konklúzióit, de a rájuk költött pénzt is zárt láncban tartja.
Amikor valahol egy új témát dob be a miniszterelnök, előfordulhat, hogy csak egy telefonos megkérdezésre reagál. A nép lelkének húrjain tehát a saját megérzésein túl a tudományos alapossággal elé tárt tetszési indexek birtokában játszik Orbán Viktor. Beszédei tartalmában, hangütésében sokszor ott rejtőznek a kérdezőbiztosok felvételei, amelyek akkor erősödnek fel igazán, amikor ezek összeérnek saját véleményével, pontosabban harcálláspontjával. Ilyenkor egész konstrukciók születnek, ismétlődnek a legkülönbözőbb hangszerelésben, széles közvetítői és előadói gárdával, kellő leegyszerűsítésekkel, a tények sajátos értelmezésével. A lojalitás aranyérméért versengők képzelete ilyen esetekben szárnyakat kap, és az összeesküvés-elméletek olyan szintjére jut, amely talán még az eredeti alkotókat is meglepi. Az elegy pedig végképp alkalmas rá, hogy amikor igazán kell, összefűzze, mixelje a kormánypárt és a Jobbik bázisát.
A Századvégtől bírósági úton nyilvánosságra kényszerített munkákból azonban kiderül, hogy bőven készültek olyan közvélemény-kutatások is, amelyek előre figyelmeztették a kormányt terveik kockázataira, fogadtatásuk veszélyeire. Az ellenoldalon szívesen állítják, hogy Orbán Viktor tesz rájuk, ha szívének, ízlésének kedves, árkon-bokron keresztülviszi szándékát, de ez sincs egészen így. (Lám, beletörődött Felcsút focicsapatának kiesésébe is az élvonalból.) „Egy sima, egy fordított” alapon kötögeti hatalmi hálóját, úgy kalkulál, hogy táborának kohéziós ereje, kommunikációs zsonglőrködése „elviszi a balhét”, s számtalanszor alakult úgy, hogy a történések szintén a malmára hajtották a vizet. Amellett, bár sokat kopott valóságérzéke, néha képes a korrekcióra.
Megérzi, ha olyan adu kerülhet az ellenzék kezébe, amelyikkel tartósan ütni lehet, s visszavonulót fúj. Igaz, azt is sebbel-lobbal, váratlanul teszi, gyakran saját emberei körében is zavart okozva, akik buzgón fújják a régi nótát, mert az új kotta még nem ért el hozzájuk. Ezek az esetek bepillantást engednek a döntési mechanizmusba, abba az önkényes, rögtönzésekkel, hátsó szándékokkal és érdekérvényesítésekkel teli világba, amely átjárja a kormányzati munkát. Lassacskán minden gyanússá válik, ám ebből is építkezik a hatalom.
Az egyik oldalon gyártósoruk – médiumaik támogatásával – teljes kapacitással működik globális, de a legpitibb helyi ügyekben is, hogy annulláljanak kritikus kezdeményezéseket, meghurcoljanak kezdeményezőket, megosszanak, fárasszanak, vizsgáljanak – olyan közeget teremtve a témák és alanyok vidékén, amely a legnemtelenebb eszközökkel igyekszik elfojtani, de legalábbis lokalizálni az ellenállást. A másik oldalról nézve kétessé lesz minden, ami a hatalomhoz kötődik, egyre-másra lepleződnek le azok a törvénnyé emelt indítványok, lépések, amelyek bizonyos személyek, csoportok érdekében születnek, arcátlanul, közpénzen dotálva üzletüket, karrierjüket. A járadékvadászat minden korábbi rekordot megdönt, fertőz, lefullaszt becsületes munkát, vállalkozást, versenyt. Sok embert a revánsvágy tart életben, hogy egyszer majd ő lesz felül, megfoszt, visszavesz, átnevez, bosszúvágyból rosszat rosszal korrigál. Szétfoszlanak a normák, növekszik a rezsim károsanyag-kibocsátása.
Bővebben ...