Hírek

Mentális kihívásokkal küzdőkkel küzdve

Részletek

Készült: 2016. június 02. csütörtök, 23:45

Találatok: 1740

Egyre több a manifeszt elmebeteg a magyar politikában. Közös bennük az, hogy betegségük nem korlátozza őket a fosztogatásokban. Melyik ingatlanokat gyűjt, másik meg az ország egészét próbálja beletuszkolni egy zsákba, mellyel el tud majd szaladni alkalomadtán.

A nép meg nézi és nem hisz a szemének, jóllehet egyikük el is mondta, hogy nem azt kell nézni, hogy mit beszél, hanem azt, hogy mit tesz.
Jelenleg éppen ott tartunk, mint amikor egy elmegyógyintézeti beteg megkaparintja az orvosi szoba kulcsát, majd kényszerzubbonyt húzva az orvosokra bezárja őket az orvosi szobába, aztán rájuk fordítja a kulcsot, miközben betegtársa az elmegyógyintézet páncélszekrényének kulcsával szaladgálva gumikacsákat vásárol a betegeknek ebédre.

Ez a helyzet nem mai keletű, évek óta fennáll, de Egyeske zavartalanul idétlenkedhet, kártékonykodhat, lophat.
Azért őt említem, merthogy fejétől büdösödik a láb, mint tudjuk, de beszélhetnénk nyugodtan pénztárcánk legfőbb őréről is, esetleg a legmagyarabb nemzeti bajusz tulajdonosát is említhetnénk a mentális kihívásokkal küzdő és e küzdelemben folyamatosan elbukó betegek sorában.
Nem az első eset, hogy egy ország vezetője sérült ember, volt Habsburg, aki mellé őröket kellett állítani, hogy megfékezzék, ha rájön az ötperc és öldökölni indul, de a mieink is előkelő társaságban vannak, hiszen a szociopaták között ott lelhetjük magát Joszif Visszarionovicsot is.
Ő ugyan még a műfajon belül is kiemelkedő személyiség volt, de a mieink is kiadnak egy minisztálint, ha sorbakapcsoljuk őket, sőt, a mieink még cselesen néznek is hozzá.

A legszomorúbb az egészben az, hogy az ország lakóinak tekintélyes része tisztában van a helyzettel, az elmeorvosok és a pszichológusok zöme konkrétan diagnózist is képes lenne felállítani, de mindenki kussol.
Merthogy olyan zsenánt ezt kimondani, merthogy a vonatkozó liberális elv szerint nem lehet a politikust személyében támadni, a tetteit kell bírálni.
Ez persze egy nagy marhaság, hiszen a cselekedet maga nem oka semminek, csak okozata egy mentális állapotnak, melyet a szakirodalom már sokszor leírt az olyan emberről, aki semmiféle erkölcsi gátlással nem rendelkezik, és aki céljainak elérése érdekében semmiféle eszköztől nem idegenkedik.
És ezt értsük most nagyon konkrétan, hiszen van itt egy-két tisztázatlan haláleset is, melynek kivizsgálása olyan lassan halad, mint liba a tarlón, ha a kombájnból elhullajtott kukoricaszemek kupacába botlik.
Nem is lesz eredmény, ezt bizton mondhatom, mert ezek az emberek mindig megtalálják azokat, akik hajlandók együttműködni velük, igaz nagy részük nem mentális sérült, csak gátlástalan, pénzéhes és ostoba.
Némelyikük képe láttán Lombroso sírva fakadna a gyönyörűségtől.
Sztálinnak ott volt Visinszkíj, nekünk meg van egy Poltunk, és valószínűleg nekünk is megvan a magunk Jezsovja, Jagodája és/vagy Blohinja, csak még a nevükben nem vagyunk biztosak.

Bővebben ...

Matolcsy több száz évre bele akarja írni magát a történelembe

Részletek

Készült: 2016. május 29. vasárnap, 16:20

Találatok: 1789

Egy volt kisgazda frakciótitkár és a MIÉP-es exképviselő a Matolcsy nevű jegybankelnök doktori témavezetője.

Hogy Matolcsy kb. 30 éve ontja az ezoterikus ökörségeit a gazdaságpolitikáról, de csak most jut eszébe megismerkedni a gazdaságtudományok ortodoxiájával, amivel miniszterként, államtitkárként több kormányban is szembeszállt, az jellemző.

Az talán még inkább, hogy a disszertáció témavezetőjét schmittpáli módon az általa vezetett szervezet útján közpénzből vásárolja meg. (Schmitt az olimpiai bizottságot, Matolcsy a jegybanki alapítványokat használja erre.)

És Lentner Csaba neki is állt megszolgálni a pénzét, miután Orbán rájuk parancsolt, hogy kommunikáljanak proaktívan, és védjék meg az MNB-t, meg Matolcsy pénzszórását nyilvánosan. Előbb - maga is korábbi Széles-alkalmazott - a neonáci futóbolond Bayerhez ment be az Echo TV-be, hogy

• közösen megállapítsák: Matolcsyn múlik a 2018-as választások Fidesznek kedvező eredménye
• valamint a pénzét kétségbeesetten megszolgáló Bayer még is azt javasolja, hogy szobrot is kéne neki állítani.

Ha ezt már túlzásnak vélnénk, akkor Lentner igazolta, hogy szerintük nem volt az. Mégis kevés is: a szervilizmusból sose lehet elég.

Adott egy egészen elképesztő interjút a 168 órának, amiben minden eddiginél jobban bemutatja, hogy

Matolcsy és köre teljesen elveszítette a kapcsolatát a valósággal, és már a Holdon túli világban járnak.

A "20 éve Matolcsy szellemi aurájában élő" Lentner az interjúban azt mondja, hogy

• "Valójában attól tartunk, hogy visszajönnek a kommunisták." (26 évvel a rendszerváltás után!)
• Egyszersmind be kellene vezetni a szocialista tervgazdálkodási rendszer hatékony elemeit.
• Az Alkotmánybíróság hátba döfte Matolcsy Györgyöt.
• Csak az a közpénz, amit adó formájában szednek be.
• A valós gazdaságpolitikai intézkedések a nemzeti banknál összpontosulnak (a gazdasági minisztérium helyett).

1

Bővebben ...

Bruck András: Csapataink harcban állnak

Részletek

Készült: 2016. május 27. péntek, 23:13

Találatok: 1881

A demokratikus ellenzék előbb öngyilkosságot követett el, aztán kiugrott az ötödikről, és most éppen egy nejlonzacskóval a fején fojtogatja magát. Balszerencséjükre a választási rendszer is annyira torz és igazságtalan, hogy esélyt sem ad a csodába illő túlélésükre. Ezt rajtuk kívül mindenki tudja, és mivel az Orbán-rezsim hat éve elszánt következetességgel ugyanabba az irányba tart, tévedés nélkül megmondható, mi vár ránk 2018 után.

Semmi jó.
Ezt előre látva, néhányan már felvetették, hogy a demokratikus ellenzéki pártoknak utolsó és egyetlen esélyként követelniük kéne a választási rendszer átalakítását (arányossá tételét), és ha a Fidesz nemet mond, jelentsék be a választás bojkottját.
Valóban drasztikus lépés volna, nehezen kiszámítható következményekkel, de semmi nem lehet károsabb a kiszámítható rossznál.
Márpedig egy újabb Fidesz-ciklusban az élet, az élhetőség, a jövő – egyéni és nemzeti – minden feltétele törvényszerűen tovább fog romlani, egyre több dologban és egyre többeknek már az elviselhetetlenségig. Orbán folytatódó uralmába az ország és vele újabb százezrek fognak végképp belerokkanni.
Ebbe a rendszerbe és ebbe az emberbe ez van beleírva.
És mégis még mindig csak kevesen hajlandók ezzel számot vetni, a legkevésbé pedig éppen azok, akiknek ez a munkaköri kötelességük lenne: a demokratikus ellenzéki pártok. De az ellenzéki értelmiség nagyobb része is tovább űzi a demokrácia rég elillant szellemét, végzetesen félrevezetve saját magát és mindazokat, akik még mindig hisznek nekik. Szürreális, ahogy gondosan megválasztott nyelvvel igyekeznek az abnormálist normálisnak beállítani. Vagy legalábbis élhetőnek.
És nem csak ők.
Tegnap este, a nyári szünet előtti utolsó, záróműsorában Friderikusz Sándor bejelentette, hogy az ATV ősztől „könnyedebb hangvételű” műsorokat vár tőle. Vagyis az értelmiség közkedvelt „ellenzéki csatornája” kiherélné az egyetlen valamirevaló értelmiségi műsort.
Semmi kétség, csapataink harcban állnak.
De az igazi felelősség a pártoké.
Ezért nekik, mivel már rég nincs semmilyen lehetőségük az események és az orbáni politika befolyásolására, kutyakötelességük volna, hogy a legradikálisabb eszközhöz: a zsaroláshoz, és ha elkerülhetetlen, a bojkotthoz nyúljanak.
Biztos nem könnyű ilyenbe belevágni, de talán segítene, ha nem „választókat” és „szavazókat” képzelnének maguk elé, hanem sok millió, megoldhatatlan gondok tengerében fuldokló embert: családostól, gyerekestől, iskolástól, kórházastól, adósságostól, és akkor talán végre ők is felfognák, miért és kikért kéne a falig, és azon túl is elmenniük, egy ember- és országpusztító politikára a tőlük elvárható maximális erővel válaszolniuk.
További időhúzás, hitegetés, önbecsapás helyett.
A demokratikus ellenzéki pártok hat éve naponta bizonyítják újra és újra, hogy a rendszeren belül nem képesek győzni, nem tudnak fordulatot adni a történéseknek. Hat éve kudarc, kudarc hátán, és apró részgyőzelmeket leszámítva, egyetlen rossztól nem tudták megóvni az országot.
Nincs vonzó programjuk, legalábbis nem tud róla senki, nem neveltek ki politikai utánpótlást, amely majd egyszer a siker reményében vehetné fel a harcot, nincs se tömegvonzerejük, se szoros kapcsolatuk azokkal, akiknek a szavazataira számítanak – vagyis nem csinálnak semmit, igazából nincs miért rájuk szavazni.
Legfeljebb jobb híján, kínunkban.

Bővebben ...

Ami az országnak rossz, miért jó Orbánéknak?

Részletek

Készült: 2016. május 26. csütörtök, 02:15

Találatok: 1961

Újraiparosítás Fidesz-módra - A Fidesz által hirdetett újraiparosítás eredménye eddig annyi, hogy folyamatosan romlik a magyar termékek versenyképessége, ami nagyban hozzájárul a térség országaitól való gazdasági leszakadásunkhoz.

Csaknem öt éve jelölte meg az egyik fő stratégiai célként Orbán Viktor az ország „újraiparosítását”. Ennek az értelmezésével kezdettől fogva bajban voltak a gazdasági kérdésekhez valamit is konyítók, hiszen hazánk évtizedek óta egyértelműen iparosodott ország. Az ipari termelés hozzájárulása a GDP-hez ugyan csökkent, a szolgáltatásoké viszont jelentősen nőtt, de ez teljes mértékben megfelel a fejlett országokban lezajlott folyamatoknak, csak nálunk később következett be. Jelenleg a fejlett világban a nemzeti össztermék több mint felét adja a szolgáltatási szféra, az ipar valamivel több mint negyedét, a mezőgazdaság pedig csupán néhány százalékát.

Ennek a fejlődési útnak számos oka van, amelyek elemzésére és vitatására itt nincs hely kitérni, a lényeg az, hogy általános gazdasági trendről van szó, ami szoros összefüggésben áll az országok fejlettségi szintjével. Emiatt nem volt egészen világos, mit is ért a Fidesz újraiparosításon, de a kormányfő segített ennek megértésében: szerinte ez azzal érhető el, ha az EU-ban nálunk lesz a legnagyobb az ipar részesedése a GDP-ben.

Sajátos megközelítés ez annak fényében, hogy a mennyiségi mutatókat abszolutizáló szocialista érát idézi, amikor az volt a fontos, hány százalékkal nőtt a termelés, nem pedig az, mennyire érte meg termelni. A lényeg ugyanis józan ésszel az, mit és mennyire hatékonyan, mekkora hozzáadott értékkel, milyen minőségben tud előállítani az ipar, nem pedig a termelés aránya a nemzeti össztermékben. Ha ez az utóbbi a döntő szempont, a legfejlettebbek a Rákosi-korszakban voltunk, amikor az ipar adta a GDP mintegy mint felét.

Értelmetlen tehát százalékokkal mérni egy ágazat teljesítményét, a valós mérce a termelékenység és a versenyképesség, különösen egy olyan kicsi és nyitott gazdaság esetében, mint a magyar. A Fidesz-féle „újraiparosítási” értelmezés tehát kontraproduktív és nem használ a gazdasági fejlődésnek. Ezt sajnos a tények is alátámasztják: egy most közzétett brüsszeli elemzés szerint az exportmutatók alapján látványosan romlik világpiaci versenyképességünk.

A dokumentum a 2004–2014 közötti külkereskedelmi adatokat veszi alapul, amelyek szerint egyedül hazánk részesedése csökkent a térség országai közül a világ exportjában. 2008-ig még nőtt a kivitelünk szerepe, a válság miatt visszaesett és azóta is csökken, és 2014-re a 2004-es arány alá esett. Ezzel szemben Romániáé duplájára nőtt, a visegrádiaké pedig 10–40 százalékkal emelkedett. Az okokra egyértelműen rámutat egy másik adatsor, amely szerint míg a többieknél egyre magasabb lett az exporton belül a drágább és jobb termékek aránya, addig nálunk drámaian visszaesett: a legfelső minőségi kategória részesedése a kivitelünkben 2009, azaz a válság mélypontja óta növekedés helyett 30-ról 23 százalékra csökkent!

Bővebben ...

Ezt a nagyipari lopást még Soros is leszakadt pofával szemléli

Részletek

Készült: 2016. május 25. szerda, 05:40

Találatok: 1795

Azt már tudjuk, hogy a Brüsszelnek hadat üzenő, ám tulajdonképpen a szekta mozgósítására irányuló, kvótaellenes népszavazást népszerűsítő plakátra felkerült mondat a magyar nyelvtan szabályai szerint helytelen (amennyiben Habonynak nem sikerült egyeztetni az alanyt és az annak megfelelő személyes névmást, ezért a Brüsszel egyes száma sehogy sem hangzik jól az ők többes számával).

Azt is tudjuk, hogy azért kell belekapaszkodni ebbe a semmilyen súllyal nem bíró, semmilyen jogkövetezménnyel nem járó, de legalább súlyos közpénzeket elnyelő kampányba és népszavazásba, mert Matolcsy elvtárs belefosott a kormány viszonylag problémamentes harácsolásának mátrixába. És bizony nem telik-múlik nap úgy, hogy ne az unortodox, kusza nézésű és gondolkodású zseni viselt dolgairól szóljanak a híradások. Nem azok a híradások, hanem emezek.

Legutóbb néhány órával ezelőtt kellett a Fidesznek közleményt kiadnia Matolcsy-ügyben, miután az MSZP elnöke és frakcióvezetője, Tóbiás József az utóbbi évek legmagasabb korrupciós szintjével hozta összefüggésbe Matolcsy ténykedéseit, amelyekhez szemrebbenés nélkül asszisztál Polt Péter legfőbb ügyész és Orbán Viktor, a miniszterek elnöke. A Fidesz reakcióját muszáj ide tennem, olyan szép:

Persze nincs ebben semmi meglepő, ez megy hetedik éve. Ennyire futja a Habony Szarelkenő Művek Zrt. teljesítményéből, hogy az ellenzékkel együtt testületileg hülyének nézze a választókat és olyan senkit nem érdeklő vonatkozásokkal zsibbassza a nagyérdeműt, amelyek egyáltalán semmilyen formában nem tartoznak a témához.

Miután Matolcsy múlt héten lenyomta a háromszoros blöffként elhíresült performanszát saját, nyakig érő szarával kapcsolatban az országnak házában, az utolsó mondat különösen érdekesen hangzik. Milyen vastag bőr kell már ehhez, emberek, hogy sikerekről, nyereségekről és nemzeti érdekről beszélj Matolcsy kapcsán és korruptnak, törvénytelennek, veszteségesnek nevezd a korábbi jegybankelnök munkáját. Miközben el akartak tüntetni 260 milliárdot és nem sikerült. Miközben papíron nyoma van, hogy Matolcsy a rokonainak tolta a zsetont.

Bővebben ...

Jövőre végleg bebetonozza a társadalmi egyenlőtlenségeket a kormány

Részletek

Készült: 2016. május 23. hétfő, 23:58

Találatok: 1644

Meglehetősen nyomasztó a gondolat, hogy bár még el sem értünk ennek az évnek a feléig, már tudjuk, hogy jövőre sem lesz jobb a helyzet. Márpedig ez van: borítékolhatóan tovább fog nőni szakadék Magyarországon a jómódúak és a szegények, a nők és a férfiak, a családosok és a gyermektelenek, a gyerekek és a felnőttek között. Biztató kép, ugye?

A 2017-es költségvetési terv ugyan nincs még kőbe vésve, de azért minden valószínűség szerint 2500 sora közül kevésben lesz még érdemi változás. Arról viszont már most árulkodó képet mutat, mi fontos a kormánynak, és mi az, amivel legszívesebben nem is foglalkozna. Előbbire sablonos, már-már unalomig ismert válasz a sport, azon belül is a foci, még konkrétabban a stadion – de még így is megremeg az ember szemöldöke, amikor Németh Szilárd például még 1 milliárdot forintot szeretne a költségvetésből a Magyar Birkózó Szövetség csepeli Központi Birkózó Akadémiájának létesítésére kihaknizni, és ezért nyújt be módosító javaslatot.

Beszédes adat: a költségvetésről szóló törvényjavaslatban ugyanannyiszor (101 alkalommal) van leírva a sport és az egészségügy szó.

És bármilyen súlyosan is hangzik, ezek az aprópénzek. Van a költségvetéssel ennél jóval nagyobb probléma is – amire 16 civil szervezett külön kötetben hívta fel a figyelmet.

Komoly probléma például, hogy valójában úgy ugrunk neki a következő költségvetési évnek (is), hogy fogalmunk sincs arról, az előző évi intézkedéseknek milyen hatásai voltak. Egy szemléletes példa: 2015 márciusától teljesen átszabták a segélyezési rendszert. Az átalakítás következményeiről semmit sem tudunk, így bemondásra fogadjuk el, hogy a folytatólagos finanszírozás működőképes, és nem dönt nyomorba rászorulókat. Biztos, hogy ennek így kell lennie?

Az átláthatóság amúgy sem a költségvetés erőssége. A magyar állam az utóbbi időszakban mindent megtesz azért, hogy a számára fontos (és korrupcióra alkalmas) szerveinek működésébe az állampolgárok minél kevésé láthassanak bele – a Magyar Postától a jegybanki alapítványokon keresztül az MVM-ig – és ez várhatóan a jövőben is így lesz, ha nem még rosszabbul működik majd a rendszer.

Akikről lemondanak

És akkor kik járnak bizonyosan rosszabbul jövőre? Azt már korábban is lehetett tudni, hogy azért 1000 milliárdot sikerült faragni a költségvetés néhány során. Az előzetes hírek sem voltak túl bizalomgerjesztőek: a spórolás kiterjedt például a Start munkaprogramra (ami jó alternatívája egyébkét a közmunkaprogramnak, most mégis szűkítik, mondván, egyre kevesebben vannak a munkanélküliek), az árvákra, a rokkantakra, az özvegyekre és a családi pótlékra – nem is beszélve a szolgálati nyugdíjról és a balettművészek járadékáról. Nemrég a Nemzetgazdasági Minisztérium még azzal hárította a vádakat, hogy a családi pótlék, az árvaellátás, az özvegyi ellátások, a korhatár előtti ellátások összege csupán a demográfiai adatoknak megfelelően az ellátottak valós számához igazodik, ezért lesz kevesebb. (Vajon a balettművészek száma is csökken?)

De még ennél is fontosabb egyes területeket összességében nézni. Olyan rossz gyakorlatok bebetonozására készül ugyanis a kormány, amelyek egyértelműen konzerválják majd a szegénységet.

Bővebben ...

Miközben a gumicsizmás, felkapaszkodott paraszt elégedetten röfög a stadionjában

Részletek

Készült: 2016. május 23. hétfő, 00:56

Találatok: 2153

Elnézegettem azokat a fotókat, amelyeken a felcsúti, kimosakodott, pocakos paraszt Polt FüggetlenLegfőbbügyész Péterrel, Csányi Sándorral és a többi kebel-kötél-cimborával fergetegesen jól szórakozott a tegnap esti Magyarország-Elefántcsontpart gól nélküli futballmérkőzés ideje alatt (ezúttal legalább nem köpködte a szotyolát). Gondtalanul, szarva mindenre, mint akinek a focin kívül másról nem szól az élete. És tényleg.

Ezzel a látvánnyal felvértezve ért utol az a hír, amitől mostmár tényleg ökölbe szorul a gyomrom: a csírájában elfojtott pedagógussztrájk megünnepléseként az utolsó kegyelemdöfésre készül a kormány oktatásügyileg. Nem meghátráltak, nem engedtek a vadbaromságaikból, nem kötöttek kompromisszumot, ellenben szemet vetettek az alapítványi iskolákra. A hír egyáltalán nem mai, egy gondosan előkészített folyamat része, ám most fognak beérni az állampárti fáradozás gyümölcsei. A cél: kinyírni az alternatív és alapítványi iskolákat, köztük a Waldorfot. Ha bejön (és miért ne jönne be), milliárdos vagyonok elkobzása kezdődhet meg.

Az történt a hvg.hu szerint, hogy ennek az elhatározásnak a szellemében a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (aki tudja esetleg, hogy ezek mivel lopják a napot, világosítson fel engem is) arra szólította fel az alternatív szakképzéssel foglalkozó intézményeket a napokban, adják át teljes vagyonukat az államnak, beleértve az uniós forrásból felhúzott modern tanüzemeiket, a drága informatikai eszközeiket, a járműveiket, és váljanak meg összes dolgozójuktól.

Korábban az Alapítványok és Magániskolák Egyesülete már közleményben figyelmeztetett: miután rengeteg magániskola nem kapta meg a hozzájuk jelentkezett tanulók számának megfelelő keretszámokat (a keretszámrendszer azt jelenti, hogy a tanév kezdete előtt az NGM megadja, mely szakmák képzéseit támogatja az állam fejkvótával korlátlanul, melyeket korlátozottan és melyeket egyáltalán nem), az NGM megkereste az érintett iskolákat, hogy az alapítványok maguk mondjanak le az iskoláikról az NGM szakképzési centrumai javára.

Nem részletezem, hogy a magán fenntartású szakiskolák pontosan azért jöttek létre, mert bizonyos területeken az állami képzés gyatra, silány és pocsék volt vagy egyáltalán nem létezett. A kivéreztetés fontos lépését képezte, hogy Varga Nembóvli Mihály minisztériuma a magániskolák által lefedett szakterületeket nem, vagy korlátozottan támogatottá nyilvánította, majd megvonta a keretszámokat.

Bővebben ...

Krónikus válság

Részletek

Készült: 2016. május 22. vasárnap, 01:26

Találatok: 1879

Az úrhatnám elit bukása - Polgárság nélkül nincs felemelkedés, sem jólét? Nem, ez nem igaz. De Kelet-Európában a modernizáló ázsiai diktatúrák mintája biztosan nem működik, az itt felbukkanó diktátorok ehhez a munkához nem elég okosak. Felkészült elit nélkül viszont nem megy. Erről is ír A magyar polgár című kötetben Felcsuti Péter közgazdász, bankár. A 168 Óra pedig arról is kérdezte: az egész elit csapnivaló úgy, ahogy van?

– Elemzi a Magyar polgár című könyvben, miként bukott el – már megint – a magyar polgárosodás az elmúlt huszonöt évben: legnagyobb bajnak a hazai politikai elit silányságát tekinti. De hát miért lenne az jobb, mint a társadalom maga?

– Könnyű az ismert kognitív torzítás csapdájába esnünk, azaz: ott is törvényszerűségeket keresni, ahol csak véletlen van. A polgárosodás kapcsán a magyar történelemben valóban sok minden inkább kudarcra hajlamosít, de abban, hogy ez bekövetkezik, már sok a véletlenszerű elem. Például a külső körülmények 2008, tehát a válság előtt eleinte nagyon kedvezőek voltak. Politikai elitünk is lehetett volna, lehetne jobb, felkészültebb, miként a szlovák vagy lengyel elit tényleg az volt. Nem így alakult, de ez nem fátum, sem turáni átok.

– Az egész elit csapnivaló úgy, ahogy van? Mert ön azt írja: míg a baloldali és liberális elit a szakadék szélére vitte az országot, a jobboldal aztán szépen bele is lökte. Egyébként üdítő, hogy az egymást amúgy gyűlölő pártelitek valamiben mégis kooperáltak.

– Szerintem 2010 óta túl nagy hangsúlyt kap a Fidesz-rezsim bírálata ahhoz képest, hogy az innenső oldal mennyire nem nézett szembe saját hibáival, bűneivel, s mennyire nem alakított ki vonzó és hiteles értékrendet a politizálásában. A két dolog egyébként nem ugyanaz. Hiba volt, hogy a baloldal és a vele együttműködő liberálisok kritikátlanul magukévá tették a korszellemet, vagyis a globálissá vált liberális kapitalizmus fölényét és az uralkodó neoliberális gazdasági dogma mindenhatóságát. Nem akarom a felelősséget elhárítani, én is osztoztam ebben az illúzióban. Csakhogy 2008-ra kiderült, többről van szó, mint időről időre bekövetkező hétköznapi gazdasági válságról. Hasonlóan 1929-hez, a nyugati kapitalista modell mint társadalmi formáció került krízisbe. Reméljük, a Nyugat most is megtalálja a kiutat ebből, de e pillanatban még az összeomlás elkerüléséről beszélhetünk.

– Ez volt a hiba. Mi volt a bűn?

– Hogy ez a tévhit olyan mértékű erkölcstelenséggel, korrupcióval, önzéssel párosult, amely megágyazott a 2010 után bekövetkező változásoknak. Az úrhatnámság, a vagyon szerzése, és az államtól lenyúlható járadékok hajszolása a baloldalnak éppúgy a sajátja volt, mint a jobboldalnak.

Bővebben ...

Orra bukik Pakstól a fejnehéz orbáni logika

Részletek

Készült: 2016. május 19. csütörtök, 16:55

Találatok: 1707

Eddig úgy tudta, hogy azért kell nekünk Paks II., hogy majd legyen mivel kiegyenlíteni azt a sok megújuló energiás erőművet, amiből lassan egy évtizede nem épült ugyan egy se, de majd az új atomerőmű után talán terjedni engedné a regnáló kormány? Meg azt is úgy tudja, hogy majd annyi áramot termel Paks II., hogy a felesleget majd jóárusítva exportálhatjuk, amitől az egész majd sokkal jobban megéri? Az csak a kisebbik baj, hogy rosszul tudta.

Sokak számára meglepően hangzó, de adatokkal alátámasztott elemzés jelent meg az egyik legismertebb megújulóenergiás portálon, mely nem kevesebbet állít, mint hogy Franciaország jelentős, napi szintű áramimportra szorul, és ezért az atomerőművi kapacitások túlsúlya tehető felelőssé.

Az külön hab ezen a tortán, hogy így nem megalapozott az a közkeletű vélelem sem, hogy az európai villamosenergia-hálózatnak az a szerencséje, hogy a francia atomenergia-potenciál képes kiegyensúlyozni azokat a – főként német, de egyre inkább brit, olasz és spanyol – kilengéseket, melyeket zömmel a szél- és a napenergia-termelések „hektikussága” idéz elő. (Lásd még: beazonosítható, hogy melyik évben jár a magyar kormányzat energetika gondolkodása, illetve hogy miért nem kell hanyatt esni a pécsi naperőműtől.)

Nos, Craig Morris (aki az utóbbi évtized egyik ismert energetikai technológiák és politikák elemzője, illetve publicistája angol és német nyelven) elővette az áprilisi kontinentális adatokat, és egy hideg napot kiválasztva (azért ilyet, mert ekkor az energia iránti kereslet magas, a kilendülések, „rezgések” nagyobbak – így az ok-okozat is jobban látható) ezt találta:

Ez alapján az egész francia villamosenergia-igényt főleg a nukleáris termelés (sárga színnel) elégíti ki, ez adja a termelés zömét, így ez a potenciál gyakorlatilag egyedül képes fedezni a teljes éjszakai francia energiafogyasztást, de a nappalinak is a túlnyomó részét.

Hanem amikor részletesebben is megvizsgálta az adatokat, akkor a következő kép rajzolódott ki: a vizsgált napon hajnali 3 és reggeli 8 óra között több mint 3 százalékot ingadozott a nukleáris termelési szint (41,3–42,6 GW között), mégis, 5 óra után, egyetlen óra leforgása alatt ennek többszörösére (41,4 GW-ról 56,8 GW-ra) ugrott a fogyasztási igény. És ezt az ugrást az atomerőművek nem tudták kellő rugalmassággal kezelni. A francia áramimportgörbén ez így néz ki:

Bővebben ...