- Részletek
-
Készült: 2016. november 04. péntek, 00:30
-
Találatok: 1552
A 2010 utáni kormányok történelmi bűne, hogy bár kivételes felhatalmazást kaptak, azt nem a jó, hanem éppen rossz célra használták fel. Ennek következménye az is, hogy a hazai gazdaság önerőből nagyjából nulla százalékos növekedésre lenne képes. A magyar társadalom egy jó kormányzással képes lenne a modernizálódásra, polgári átalakulásra és benne van az is, hogy a kudarcok miatt a gyűlölet kampányok befogadóivá váljon – nyilatkozta egyebek mellett a Népszavának Mellár Tamás közgazdász, egyetemi tanár.
- Beszélhetünk még egyáltalán Magyarországon piacgazdaságról?
- Ha csak az intézményrendszert vesszük figyelembe, akkor a magyar gazdaság piacgazdaság. A piac intézményei léteznek: magántulajdon, független bíróság, kétszintű bankrendszer, működő állami számvevőszék, adóhatóság. Azt azonban látni kell, hogy egy gazdaság aszerint működik, amilyen társadalmi környezetbe ágyazódik. Ha a társadalomban kellő mértékű a demokrácia, az alá-fölérendeltségi viszonyok helyett mellérendeltségi, partneri viszonyok vannak, nincsenek merev hatalmi struktúrák akkor az egy jól működő piacgazdaság. Ha viszont nem demokratikusak az emberek közötti viszonyok - mint Magyarországon -, akkor az egy rosszul működő piacgazdaság.
- Miről ismerszik meg az ilyen rendszer?
- Tele van monopol pozíciókkal. Közgazdász nyelven ezt úgy mondjuk, hogy az intézményrendszer nem befogadó jellegű, hanem kizáró, monopolisztikus. Ilyen berendezkedés mellett erőfölényes helyzetek alakulnak ki, s az államnak is jelentős a befolyása. Az állami befolyás pedig eltorzítja a piaci viszonyokat. Ez jellemző ma a magyar helyzetre. Nem véletlen, hogy a magyar termelékenység az európai unió átlagos termelékenységnek alig 40-45 százaléka. Ezért például a World Economic Forum (WEF), a Világgazdasági Fórum 138 országot tartalmazó versenyképességi listáján a 69-ik helyre csúsztunk vissza. Pedig néhány éve még a 29-ik helyen álltunk. Ma már megelőz minket Botswana (64) és Vietnam (60) is. Önmagában tehát nem elég, ha messziről piacgazdaságnak tűnünk.
- Ez a felemás piacgazdaság a régióban magyar sajátosságnak számít?
- Egyáltalán nem. Legföljebb az arányokban van eltérés. Sajnos nincs olyan automatizmus, hogy ha bevezetjük a piacgazdaság elemeit, akkor holnaptól egy jól működő piacgazdaságot kapunk. A környező országokban is a társadalmi közeg a meghatározó tényező. Ez függ az emberek viselkedés mintáitól, értékrendjétől, attól, hogy hosszú évtizedek során milyen erkölcsi normákat sajátítottak el. Ezek az attitűdök nagyon lassan változnak. Sajnos nem lehet levakarni rólunk azt a 40 évet, amit az úgynevezett létező szocializmusban töltöttünk, és töltöttek a szomszédos volt szocialista országok. A magyar sajátosságok nem csak a szocialista időszakban alakultak ki, már a két világháború közötti időszakban is sok meg volt belőle, talán onnan gyökeredzik, amikor szintén messziről piacgazdaságnak tűnhetett ami nálunk működött, de inkább egy félfeudális rendszer volt. Ami megint a régióra jellemző, hogy talán a cseheket kivéve, igazi polgári forradalom sehol nem ment végbe. Nem igazi polgári társadalmakról van tehát szó, s ez rányomta, s rányomja a működésükre a bélyegét. Hiába vonultak ki az oroszok, hiába lett formálisan piacgazdaság és demokrácia, valójában a polgári értékek hiányában, torz, felemás, félresikerült piacgazdaságok és demokráciák alakultak ki. Ez többé-kevésbé a visegrádi országokra is jellemző.
- Mindezek ellenére, mennyire sikerült felzárkóznunk?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 02. szerda, 17:10
-
Találatok: 1609
Már csak elmekórtani szakkifejezésekkel leírható az a derűs közöny, amellyel a közvélemény a saját kasztrálását tudomásul veszi. Még a megmaradt sajtóból is eléggé hiányzik a tragikus komolyság. Úgy látszik, a Magyarországra leselkedő egyik legpokolibb veszedelem a hihi-hehe-haha.
Ne a rendszerváltás rendszerét tessék gyászolni: legalább annyi rosszat hozott, mint jót.
Amikor újságírókat meg más értelmiségieket (kutatókat, egyetemi oktatókat, művészeket), közhivatalnokokat, mindenféle jól képzett szakembereket bocsátanak el ezerszámra politikai okokból, egyetlen szót se szólhatunk, ha nem érzünk semmit azok iránt a milliók iránt, akik a munkájukat, megélhetésüket, otthonukat vesztették el a piaci kapitalizmusra való áttérés következtében. Ha hiányzik belőlünk a részvét a szülők iránt, akiknek a lányai és fiai kénytelenek kivándorolni. Ha nem nyilall bele a szívünkbe valami, ha látjuk az elnéptelenedett, romosodó falvainkat.
A rendszerváltáskor senki nem hitte, hogy itt hamarosan (vagy akármikor) ausztriai életszínvonal lesz – erről szó se volt, ez utólagos rágalom –, de a politikai szabadság kissé leegyszerűsített eszméiben, mint a többpártrendszerben, parlamentarizmusban, független jogszolgáltatásban, szabad nyilvánosságban, kötetlenebb, lazább, színesebb életstílusban valamennyire mindenki hitt. Ezt (eszmetörténetileg és fogalmilag tévesen) „demokráciának” nevezték, s mindez kevés lett volna – kevésnek is bizonyult – a valódi szabadsághoz. Ezekből a némileg szimpla eszményekből azért megvalósult valamicske, alacsony intellektuális színvonalon és sok disznósággal, ostobasággal és képtelenséggel elegyítve (ráadásul a gazdasági és szociális összeomlás körülményei között).
A médiaszerkezet sose volt egészséges, tudjuk jól, ráadásul a közvélemény és a politikai osztály egy része legalább annyira gyűlölte a féloldalas sajtószabadságot, mint a kezdetleges többpártrendszert.
Akárhogy is volt, létrejött a szakmailag és szellemileg – legjobb esetben – közepes, sokszínű sajtó, amely azért hangos volt, fesztelen, goromba, és megismertette a közönséget a főbb tényekkel.
Ámde a pusztán hozzávetőleges tájékozottság és a megdöbbentő tudományos és kulturális műveletlenség (különös tekintettel a politikai gondolkodás, a politikaelmélet történetére, amely terra incognita Magyarországon, hiába lenne rá a legeslegnagyobb szükség) mellett is volt szólásszabadság, akkor is, ha az egyes áramlatok befolyási arányaival soha senki nem volt elégedett.
A még oly tökéletlen, de azért reális alkotmányos-jogállami epizód (1990–2010) elmúltával a legfontosabb megmaradt szabadságintézmény a sajtó volt. Ezt azelőtt is egyfolytában támadták az államhatalom birtokába került politikai erők, de az, ami éppen most történik: példátlan.
A Népszabadság megszüntetése, a teljes helyi sajtó Orbán általi kisajátítása, számos médium tönkretétele, erőszakos fölvásárlása de facto szétverte a sajtószabadságot. Ehhez járul az MTVA-MTI konglomerátum befolyása a helyi és kereskedelmi médiákra főleg az ingyenes „hír”-szolgáltatás révén – megszámlálhatatlan poprádió, helyi rádió, városi hetilap, helyi tévé, helyi újság és városházi honlap (stb., stb.) közli az MTI manipulált „híreit”; ugyanezek az „anyagok” jelennek meg a határon túli magyar nemzetiségi sajtóban és rádióban, tévében; a populáris és regionális médiák szinte a maguk teljes egészében Orbán Viktor kezében vannak. Mint tudjuk, több vergődő nyomtatott újságon kívül a befolyásos online médiák is veszélyben vannak, az Origo és a VS intő példa. És a támadássorozat a jelek szerint folytatódik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 02. szerda, 02:36
-
Találatok: 1568
Hazánk nem rés, hanem erős bástya az európai elszovjetesedés elleni küzdelemben. Vélemény.
Méltóságteljes hangulatban, komoly rendzavarás nélkül zajlott le pártunk első titkárának ünnepi beszéde a nagy októberi forradalom 60. évfordulóján. A több tízezres tömegmegmozdulást csupán egy maroknyi ellenzéki-ellenséges elem próbálta füttyögéssel megzavarni. Jelentem, a Kossuth téren álló dolgozók, de a teljes hazai és nemzetközi közvélemény is egyértelműen elvárja, hogy pártunk és kormányunk tapodtat se engedjen a fellazítás szirénhangjainak, hiszen ezzel is a békét védjük. Nagy tetszést aratott a dolgozók körében, amikor Orbán Viktor elvtárs leszögezte, hogy „ma felemelt fővel, erőnk teljében, egy erős Magyarország magabiztos fiaiként” állhatunk itt, ez persze kevésbé tetszett azoknak, akiknél gondoskodtunk arról, hogy a főjük egy ideig ne kerülhessen felemelésre.
Bár Németh Szilárd elvtárs a rendezvény előtt kemény szavakkal óvta az ellenzéket a provokációktól, a nyugati körök által lízingelt bérfüttyögők megvalósították a büntetőjogi eljárás tényálladékát, úgyhogy lépni kellett, a népi-nemzeti demokrácia védelmében. Nem babra megy a játék! Később hiába panaszkodtak az elfogult „áldozatok” az ellenzéki médiának („nagyon hamar megkaptam az első ütést, aztán még vagy tízen vertek fejbe nagyon rövid idő alatt, végül valaki földhöz vágott”), hiába ütötték meg sajnálatos módon U. Krisztián – egyelőre büntetlen előéletű – történészt, a dolgozó osztály és a velük szövetséges értelmiség a szó szoros értelmében csattanós választ adott az örök hőzöngőknek, kétkedőknek.
A Nemzeti Etatizmus Rendszerének (NER) hívei, a téren összegyűlt tízezrek azonban a legnagyobb tetszéssel azt fogadták, amikor Orbán elvtárs felhívta a figyelmet: ma az a fő feladat, hogy megmentsük Brüsszelt az „elszovjetesedéstől”. Nos, ha van igazi veszély, az az elszovjetesedés, ebben népünknek és pártunknak egy a hangja. Nem véletlenül üzent Boross Péter elvtárs a mesterségesen gerjesztett Népszabadság-ügy apropóján: „Nem kellene összeállítanunk egy-két kiragadott tételt az amerikai imperialisták gaztetteiről, és azt is bemutatni?” De be kéne – érződött a Kossuth tér hangulatán. Ugyanakkor voltak olyanok – és nem csak pártonkívüliek –, akik szerint nem domborodik ki eléggé pártunk elszántsága az elszovjetesedés elleni küzdelem frontján.
Többen is értetlenségüket fejezték ki például annak kapcsán, hogy köztársasági elnökünk – a nemzeti ünnep alkalmából – rendőr altábornaggyá léptette elő Tasnádi László államtitkár elvtársat, a BM korábbi III/II-2-es osztály C alosztályának operatív tisztjét. Dacára annak, hogy Tasnádi elvtárs jó elvtárs, régi, megbízható szakember, pártunk illetékeseinek jobban el kellene magyaráznia a dolgozóknak, hogy a NER ezzel csupán a folyamatosságot, a békés építőmunkát biztosította. Tasnádi elvtárs, ugye, korábban a belső reakcióba épült be, kulturális, ifjúsági és egyházi vonalon kémelhárított, ügynökei („Amur” és „Vera”) ott voltak Nagy Imre újratemetésén is, ő akkor így tudott tenni hazánk elszovjetesedése ellen.
Sajnos kitartó agitációs és propagandatevékenységünk, a hírközlő szervek népi-nemzeti tulajdonba vétele dacára még sokan nem értik, amit Tasnádi elvtárs pedig régóta hangsúlyoz: spionokra mindig szükség van, a kémelhárítás rendszereken átívelő szakma. Ő csak kém- és terroristagyanús elemekről jelentett, és hát lássuk be, az ellenség – kisebb kitérők után – ugyanaz: az amerikai offshore felforgatók, a német rezidentúra, a nyugat-európai bajkeverők, a Magyarországra utazó külföldi állampolgárok, illetve migránsok. Mert ahogy Kocsis Máté elvtárs helyesen megállapította, Tasnádi elvtárs „régen is a rendvédelemben dolgozott, és most is ezt teszi”. Ez biztosítja a békés, boldog építőmunkát, amelyre mindannyian joggal lehetünk büszkék, főleg a fiataljaink, akik a jövő zálogai.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 01. kedd, 01:58
-
Találatok: 1603
Egy 39 éves középosztálybeli értelmiségi gondolatai - Olvastam az egyik cikketeket, amiben csodálkoznak, hogy miért nem vagytok még eltörölve a föld színéről és hörögve kívánnak mindenféle jót. Ne szegje kedveteket! Vagyunk még páran akik képesek vagyunk a gondolkodásra. És amikor az írásaitokat olvasom olyan, mintha magamat hallanám.
Azért tartom magam középosztálybelinek mert nem éhezünk. Két gyermeket tudok iskolába és óvodába járatni és tisztességgel nevelni őket. Vannak olyan nyarak, amikor sikerül egy nyaralást is összespórolni. Van autónk és munkánk. Szóval tudom és sajnos látom is, hogy vannak nálunk rosszabb, sokkal rosszabb helyzetben is családok. Nagyon sok család. Az értelmiségi jelzőt azért bátorkodtam magamra venni, mert mérnöki diplomám van és úgy általában véve tájékozottnak érzem magam.
Rengeteg gondolat kavarog bennem amik érzem, hogy már belülről emésztenek. Esténként mikor lefekszem, a munka és a család mindennapos megoldandó problémái mellett ezeken jár az agyam és képtelen kikapcsolni. Néha órákon keresztül ezeken őrlődök és csak forgolódok. Ezzel magyarázom, hogy minden nap fáradt és megtört vagyok.
Politika és politikusok… Olyan szavak ezek ma Magyarországon, amik zsigeri utálatot váltanak már ki mindenkiből. A politikus – mióta az eszemet tudom – egyenlő a korrupcióval, hazugsággal, kizsákmányolással, lopással, csalással, sikkasztással… és még sorolhatnám. De ma! Ma már olyan szintre emelkedett ez a negatív megítélés a határtalan pofátlanságnak köszönhetően, hogy komolyan értetlenül állok az előtt, hogy még nem történtek erőszakos megnyilvánulások. A politikus ma egy olyan állatfajt jelent, aki képletesen szólva odasétál hozzám, átvágja a torkom és amíg kivéreztet, feltartja a magasba a kezét és az arcomba röhögve azt mondja: „Nem én voltam”. Ma ez van. Ezt kapjuk az arcunkba nap mint nap. Már csak arra sem figyelnek, hogy valahogyan leplezzék a korrupciót, lopást, bűnözést. A közbeszerzés ma egyenlő a korrupcióval. Rengeteg politikus, azok ismerősei, rokonai, barátai bírnak már mérhetetlen vagyonnal. Felfoghatatlanul hatalmas összegeket tesznek zsebre és a világ összes vagyona sem elég már. Nem ismernek határokat.
A másik oldalon magyar családok vannak szegénységbe szorítva. Gyermekek éheznek! Ezek a politikusok át sem tudják már érezni ezeket, teljesen elszakadtak a külvilágtól. És megszólalásaikban vigyorogva, humorizálva és egymást tapsolva bizonygatják, hogy ez így teljesen rendben van, mi vagyunk a legjobbak az EU-ban, szinte már teljes foglalkoztatottság van, folyamatosan nőnek a bérek, minden családnak van elég megtakarítása, kevesebb adót fizetünk és jobban élünk. Döbbenetes mértékű a pofátlanság.
És pontosan tudom, hogy még mindig csak a jéghegy csúcsát látjuk. Hiába van akár napi szinten is valami korrupciós hír akkor is csak a felületét kapargatja a média annak, ami a valóság. Van az univerzális gázszerelő aki olyan kiváló üzleti érzékkel nyúl minden szakmába, hogy le tudja tarolni a piacot. Nem mellékesen közben tönkreteszi az adott szakmát vagy teljes ágazatot is. Tud stadiont építeni, utakat építeni, szeret földeket vásárolni, mert a gazdálkodáshoz is nagyon ért, nagyon ügyes az ásványvizes bizniszben, bizonyított már generálkivitelezőként, gépész kivitelezőként, még egy klímaipari céget is vett, mert hűtésben is jártas, jó érzéke van a szállodaiparhoz is, ezért vásárolt és vásárol még szállodaláncokat, valamint most az ország talán legjelentősebb médiavállalkozója is lesz, mert ezt is szereti. Több most hirtelen nem jut eszembe de tudom, hogy csak egy részét említettem meg annak amire képes ez az aranyember.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 30. vasárnap, 15:14
-
Találatok: 1878
Ellenzéki sajtó? Ősszel elintézik – somolygott egy informátorunk még augusztus végén. - Hittük is, meg nem is. Már nem csak sajtó-berkekben volt masszív pletyka, hogy „Mészáros Lőrinc” kinézte magának a Népszabadság kiadóját, a Spéder Zoltán személyes „G-napja” után az Index sorsa is kérdésessé vált, de az „ezt azért nem merik meglépni” naivitása még hat év után is munkált bennünk.
Két hónap telt el a fenti beszélgetés óta. Vegyük sorra az ellenzékinek tartott sajtó fontosabb elemeit:
Népszabadság:
A történet közismert, a végeredmény borítékolható volt a felfüggesztés bejelentését követően. A kiadót már – néhány áttételen keresztül – megszerezte „Mészáros Lőrinc”. Az még kérdés, hogy magát a Népszabadságot újra indítják-e Liszkay Gábor vezetésével, de feleslegesnek tűnik ráindítani egy második Magyar Időket a már meglévőre. Nem is szükséges. A Népszabadság csak egy látványos zászlóshajó volt egy hihetetlenül masszív flotta élén.
Hogy mennyire komoly a flotta, azt mi sem jelezi jobban, hogy a következő orgánumokra tette rá a kezét „Mészáros Lőrinc”: Népszabadság, Világgazdaság, Manager Magazin, Nemzeti Sport, Nemzeti Sport Magazin, Népszabadság Top kiadványok és mellékletek, nol.hu, vg.hu, Új Dunántúli Napló, Heves Megyei Hírlap, 24 óra, Somogyi Hírlap, Új Néplap, Világgazdaság kiadványok és konferenciák, Hírmátrix.hu, Tolnai Népújság, Békés Megyei Hírlap, Petőfi Népe, Grátisz, Vasárnap Reggel, bama.hu, baon.hu, beol.hu, heol.hu, kemma.hu, sonline.hu, szoljon.hu, Képes Sport, Sport and Life, nso.hu, Autó-Motor, Autómotor.hu, Fanny magazin, Lakáskultúra, Tina Konyha, Ínyenc, Édes élet, Test&Lélek, hot!, hot! extra, mindmegette.hu, Astronet.hu, Lakáskultúra Online, Bravo magazin, mainap.hu, tvműsor.hu, jegyed.hu, lapcentrum.hu, Dunaújvárosi Hírlap, Fejér Megyei Hírlap, Veszprémi Napló, Vas népe, Zalai Hírlap, Veszprémi 7 nap, Hévi forrás, Mega Infó vidékjáró Magazin, Nagykanizsai Maraton, Szuperinfó lapcsoport, Várpalotai Hírek, feol.hu, duol.hu, veol.hu, zaol.hu, vaol.hu, mcsatorna.hu, likebalaton.hu, randizol.hu, szallasbomba.hu, dunadigital.hu, fejerdigital.hu, naplodigital.hu, vasdigital.hu, zaladigital.hu.
Szép, nagy falat. (Mindmegette.hu)
Népszava:
A lap évek óta a totális csőd és a megszűnés között billeg. Bár éveken keresztül tartotta lélegeztető gépen az újságot néhány MSZP környéki pénzember, adományaik hektikusak, kiszámíthatatlanok voltak, lényegében könyöradományként érkeztek. Ennek ellenére a szocialista politikusok szerettek úgy gondolni az újságra, mint sajátjukra – ha a finanszírozást nem is, a követelőzéseket illetően igen. A lap és a párt útjai azonban lényegében két éve teljesen külön váltak. 2016-ban a megjelenést német szociáldemokrata alapítványok támogatják, ha nem is vastagon, de legalább németes precizitással. Példányszámokról persze jobb nem is beszélni – a legjobb esetben is legfeljebb napi 10 ezer eladott újságról beszélhetünk. (Ez nagyjából a Magyar Hírlap és a Magyar Idők közös napi példányszáma.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 29. szombat, 13:48
-
Találatok: 1609
Látványos javulást mutatnak a magyar foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok. Vajon valóban ennyire jó lett a helyzet a magyar munkaerőpiacon vagy valami trükközés áll a háttérben? Ezt járta körbe a Tárki Társadalmi riport 2016 című kiadványának egyik tanulmánya.
A KSH adatai szerint a magyar foglalkoztatási mutatók 2010 óta folyamatosan javulnak. A válság előtti években 57 százalék körül mozgott a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája, amit a KSH-adatok szerint 2012-ben sikerült újra elérni. A munkanélküliség terén szintén kedvező változások láthatók: a globális válság éveiben a 11-12 százalék körül mozgó mutató 2013. második felében már nem érte el a 10 százalékot és 2014-ben visszatért a válság előtti 7-8 százalék körüli szintre.
A legfrissebb, október 27-i adatok alapján pedig a harmadik negyedévben - július-szeptemberben - 4,9 százalékon állt a munkanélküliségi ráta, a 15-64 éves korosztály körében pedig 67,1 százalékon állt a foglalkoztatottak aránya.
Mennyire valósak ezek a javulások és mennyiben tulajdonítható a javulás a demográfiai folyamatoknak és mennyiben a szakpolitikai lépéseknek? - teszi fel a kérdést Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatója a Tárki Társadalmi riport 2016 című kiadványában megjelent tanulmányában.
Scharle szerint ezeket a biztató adatokat három tényező is megszépíthette:
- a közfoglalkoztatás bővülése (2009-től fokozatosan 200 ezer fölé emelkedett a közfoglalkoztatottak éves átlagos száma), illetve a képzésen résztvevő közfoglalkoztatottak statisztikai számbavételének módja;
- a külföldön dolgozók számának növekedése;
- az adatfelvétel mintájának változása.
Scharle úgy véli, hogy a közmunkások besorolása a foglalkoztatottak közé torzítást jelent, miután a foglalkoztatotti rátát a munkaerőpiac autonóm folyamatai mellett azt állami adminisztratív jellegű beavatkozások is befolyásolják. A piacon normális esetben ugyanis a munkaerő kereslete és kínálata alakítja ki a béreket és a foglalkoztatotti szintet. Ez a közfoglalkoztatottak esetében egyáltalán nem igaz, hiszen a közmunkát nem az érintettek választják több lehetőség közül, hanem a munkaügyi kirendeltség ajánlata alapján döntenek a közmunka vagy piaci munkahely között, ha pedig a közmunkát elutasítják, akkor - egy valódi álláskereséskor egy valódi állás esetével szemben - nemcsak a bért veszítik el, hanem segélyt sem kapnak.
Emellett a közmunka kereslete nem a piaci vagy társadalmi igényeket tükrözi, hanem a közmunkások létszámát az határozza meg, hogy az állam éppen mennyi pénzt ad ezekre a programokra és hogyan alakítja a közfoglalkoztatási jogviszony szabályozását.
Ebből kiindulva a kutató úgy véli, ha a munkaerő iránti piaci kereslet és kínálat alakulására vagyunk kíváncsiak, akkor a közmunkások nélkül kell kiszámítani a foglalkoztatási mutatót. Ebből pedig az látszik, hogy az így számított foglalkoztatási ráta a KSH által publikálthoz képest csak öt negyedévvel később érte el a válság előtt mért 57 százalék körüli szintet.
Forrás: Társadalmi Riport 2016, Tárki
Ha viszont a közmunkásokat munkanélkülieknek tekintjük, akkor a munkanélküliség ráta is változik, így pedig 2015 elején a 7,8 százalékos ráta 12,1 százalékos lett volna - mutat rá Scharle.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 27. csütörtök, 23:18
-
Találatok: 1656
Álságos indokokra hivatkozva vizsgálja a kormány a letelepedésiállamkötvény-üzlet megszüntetésének lehetőségét. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a mai kormányinfón azt mondta: hazánk a felminősítése után visszatérhet a hagyományos eszközökhöz az ország adósságának finanszírozásában. Azt is hozzátette, hogy ez a Jobbik kezdeményezésétől teljesen független, ezért a november 8-ára tervezett alkotmánymódosításig nem biztos, hogy megszűnik a kötvényprogram. (Mint ismert, a Jobbik a letelepedésikötvény-program leállításához kötötte a támogatását az alaptörvény megváltoztatásához.)
Lázár János indoklása azért sántít, mert a letelepedési kötvények után fizetett kamat jóval meghaladja a piaci szintet. Jelenleg négyszer drágább ezeken keresztül finanszírozni a hazai államadósságot, mint ha tisztán piaci körülmények között bocsátana ki Magyarország állampapírokat. A kancelláriaminiszter eközben arra hivatkozik, hogy szeptemberben a Standard & Poor’s hitelminősítő – a Fitch Ratings májusi hasonló döntését követően – a befektetésre ajánlott országok kategóriájába emelte a hazai államadósságot. Ez azért fontos, mert ha a három nagy hitelminősítőből kettő befektetésre ajánl egy országot, akkor az intézményi befektetők, tehát például külföldi nyugdíjalapok is vásárolhatnak az ország államkötvényeiből. Ez keresletet jelent, amely a kötvények után fizetett kamatok csökkenését eredményezi.
Már a látszatra sem adnak a letelepedési kötvényt forgalmazó offshore cégek, miután hitelre is árulják a magyar tartózkodási engedélyt. Sőt, fél áron is hozzá lehet jutni a papírokhoz, igaz, akkor a befizetett összeg nem jár vissza. Részletek itt.
A letelepedési kötvények esetében azonban más a helyzet, ugyanis az ezzel kapcsolatos törvényben fix, 2 százalékos kamatszint szerepel. Ez egyrészt azért furcsa, mert az állampapírok után fizetett kamat (pontosabban hozam) állandóan változik, ezért is érthetetlen, hogy míg más kötvények esetében nem szabályozza törvény a rátát, a letelepedési papírok esetében igen. Sőt, a 2 százalékos kamatszint jelenleg a négyszerese a piacon elérhető hozamnak – az ötéves euróalapú magyar kötvények után, amilyen a letelepedési állampapír is, jelenleg 0,5 százalékot kell fizetni a másodpiacokon. Ez nem új keletű jelenség, hiszen az elmúlt években folyamatosan csökkent az állampapírok után fizetett hozamszint világszerte, így hazánkban is. Nálunk 2014 decemberében érte el a 2 százalékot, vagyis az elmúlt két évben lett volna módja a kabinetnek – és személy szerint Lázár Jánosnak is –, hogy törvénymódosítással megállítsa a közpénzek indokolatlan elköltését.
Ha azt is megnézzük, hogy kiknél csapódik le az extraprofit, már érthetőbb a kormány passzivitása. A programmal kapcsolatos törvénymódosítót Rogán Antal adta be 2012 októberében. Az iromány szerint csak közvetítő vállalkozásokon keresztül lehet a programban részt venni, és ezeket csak a fideszes többségű gazdasági bizottság jelölheti ki. A cégek között egy magyar vállalkozás volt, a többit offshore-paradicsomnak tartott szigeteken alapították. Az államapapírt csak a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Cipruson, Máltán és Szingapúrban bejegyzett vállalatok jegyezhették le, vagyis a hozam is a homályos hátterű társaságoknál landolt. A kezdetektől politikai korrupciógyanús ügylet révén
a Fidesz által kedvező helyzetbe hozott offshore cégek 110 milliárd forint bevételre tettek szert, amelyből 35 milliárd közpénznek tekinthető.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 27. csütörtök, 09:11
-
Találatok: 1832
Szerdán jelent meg egy alapos tanulmány a MET üzleteiről, amelyekről korábban részletesen írtunk. A Járadékvadászat és a haveri kapitalizmus modelljei a magyar energiapiacon, 2011-2015, A magyar kormány – MVMP – MET történet elemzése című dolgozatot a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) kutatói készítették, az Energiaklub Egyesület megbízásából.
Nagyon alaposan végigveszik a gyanús ügylet történetét, most csak azokat a részeket emeljük ki, amelyekről ilyen mélységben a 444-en még nem volt szó. A szerzők felhasználták az eddig megjelent cikkeket, hivatkoznak miniszteri rendeletekre, céges dokumentumokra és egyéb adatbázisokra, és interjúztak az ügyletre rálátó nyolc személlyel, akiknek a nevét titokban tartják.
A végső következtetésük szerint:
„A szereplők döntései nem magyarázhatók pusztán a piaci logika (haszonmaximáló szereplők, piaci intézmények és piaci mechanizmusok) és a konkrét történet keretein belül. Ebből kifolyólag fel kell tételeznünk a piacitól eltérő más hatások és mechanizmusok jelenlétét akkor, amikor a kormány-MVMP-MET esetet tanulmányozzuk.”
Ez tudományos nyelvről lefordítva azt jelenti, hogy büdös az egész, és erősen valószínűsíthető, hogy korrupt ügylet volt ez. Feltételeznek egy olyan lehetőséget is, hogy csupán a kormányzat kudarca vezetett ehhez a furcsa üzlethez, de valószínűbbnek tartják, hogy a rossz döntések legfeljebb kiindulópontjai lehetnek annak a folyamatnak, amit végső soron "az állam foglyul ejtése" illetve a "haveri kapitalizmus" nevű modellekkel lehet leírni.
Egészen röviden felidézve az üzletet:
2011 és 2015 között miniszteri felhatalmazásokkal az állami MVMP nevű cég használhatta az osztrák – magyar gázvezeték kapacitásának egy jelentős részét. Normális esetben erre árverést kellett volna kiírni. A felhatalmazás elvi alapja az volt, hogy 585 millió köbméter, a rezsicsökkentés érdekében eladott stratégiai gáztartalékot pótolni lehessen. Ám ennél jóval több, évenként 2,9 milliárd köbméter gázt lehetett e módszerrel behozni az országba.
Az állami MVMP a rábízott kapacitás nagy részét arra használta, hogy a határ osztrák oldalán megvette a svájci központtal működő, de magyar – orosz tulajdonban lévő MET nevű cégcsoport földgázát, majd a határ magyar oldalán azonnal visszaadta neki. Valahogy így:
A METI a csoport svájci cége, az MVMP az államé, a MET Magyarország pedig a csoport itteni leánya. Grafika: CRCB
Mivel akkoriban Nyugaton éppen olcsóbb volt a gáz, mint a magyarországi átlagár, ezért ez hatalmas lehetőség volt a MET-nek. További érdekesség, hogy annak a bizonyos 585 millió köbméter, tartalékból kivett gáznak egy jelentős részét is a MET-nek adták el.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 25. kedd, 21:35
-
Találatok: 1871
Nap híre, vagy nem, alakul a molekula a letelepedési kötvények mögüli sunyi kihátrálás ügyében. Ez majdnem olyan vicces, mint az, hogy Kövér László ma megint eltemette a magyar nemzetet a parlamentben (aki még él, tegye fel a kezét).
Alighogy az Orbán nevű ember (alig párszor nyalta meg a száját közben) tegnap kifejtette egy áttetsző álgazdasági magyarázatba, illetve a szokásos néphülyítő köntösbe csomagolva, mekkora lázas munka folyik a nemzetgazdasági minisztériumban az állami kötvénykibocsátási gyakorlat felülvizsgálatával kapcsolatosan, a hvg.hu megírta: teljesen biztos, hogy a kormány megszünteti ezt a konstrukció.
Mármint azt a konstrukciót, amely szerint pénzes arabok, kínaiak, oroszok, szaudiak, és más, tőlünk idegen kultúrájú népségek örök életre szóló (jó, tudjuk, visszavonható az engedély) letelepedési egedélyt nyernek az Európai Unióba, miközben Habony és Rogán gazemberi köre kínosra gazdagodja magát az üzleten.
Tehát a rablómese tegnap még úgy hangzott, hogy megfontoljuk, meghányjuk-vetjük, hogy mi legyen a sorsa ennek a 2012-ben kitalált, életmentő befektetésnek. Amit azért volt oly nagyon életbevágó bevezetni, mert Magyarország a nemzetközi piacokon “le volt értékelve”, nem jutott külföldi forrásokhoz valamiből finanszírozni kellett Habony és Rogán luxuséletvitelét. Most viszont, hogy az országot azóta felértékelték igencsak össztűz alá került az ügy külön a helikopteres Rogán miatt, meg a náci Vona Gábor is beleokádott a levesbe, ezért persze hogy minden kötvénykibocsátási gyakorlatot felülvizsgálunk. A döntést viszont a kormány fogja meghozni, és nem engednek semmilyen politikai zsarolásnak – mondotta tehát megnyugtatásul a tévedhetetlen a parlamentben.
Kivételesen nem rágom szájba újra a NER-társak kedvéért sem – nagyon sokszor boncolgattuk már ezt a témát -, pontosan mennyit bukott napjainkig minden egyes állampolgár (csecsemőtől aggastyánig) a letelepedési kötvényes bulin, amivel kizárólag a kötvényeket értékesítő, ismeretlen, zömmel offshore hátterű közvetítők (innen is üdvözlöm Habonyt akárhol szipog is pillanatnyilag) járnak jól. Már ha abban nemzeti konszenzusra tudunk jutni, hogy az eddig lefölözött 32 milliárdot (amit most hirtelen nem tudok lefordítani csirkefarhátra vagy lélegeztetőgépre) a magyar emberek fizették ki/fogják visszafizetni. Senki más.
A hvg.hu híre le(f)ordítva tehát ezt jelenti: azon megy a magát jobbnak, illetve szélsőjobbnak nevező oldalon a tipródás, hogy ki nyerhet ezen a nyomorúságon. Hogy vajon a magyar adófizetők által visszafizetett államkötvények témája nyakon öntve a nem létező alkotmány módosításával, a Jobbiknak, vagy a Fidesznek kovácsol pillanatnyi és/vagy hosszútávú politikai hasznot.
Igen, azt írtuk korábban, hogy Vona Gábor az aktuális helyzetben látszólag nagyot dobott azzal, hogy az egyébként semmilyen valós jelentőséggel nem bíró újabb fércmű (mert ha módosítanak az alaptörvényen, akkor leáll a migrációs hullám, vagy mi?) megszavazását a letelepedési kötvények kivezetéséhez kötötte. Nem véletlen, hogy a szorgalmas barnanyelvű média azóta igyekszik naponta lerúgni a Jobbik elnökének veséjét és mindenáron lejáratni. Ahhoz képest viszont, hogy a Fidesz-kommunikációt első körben rendesen összezavarta ez a nemzeti ügyön túlmutató zsarolás, és ahányan voltak annyian beszéltek szanaszét Tuzson Bencétől a hálásan buta Kósa Lajosig, mostanra összeállt a kép: a kormány már eddig is foglalkozott az üggyel, az Orbán nevű már a balatonfüredi frakcióülésén belengette a letelepedési kötvény megszüntetését, tehát szó nincs arról, hogy a Jobbik miatt hátrálnak meg.
Bővebben ...
