- Részletek
-
Készült: 2016. április 27. szerda, 08:37
-
Találatok: 1799
Misi bácsi, ezt a sok jót mind velünk méltóztatnak tenni? Velünk, magyar nyugdíjasokkal? Könnybe lábad a szemünk a meghatottságtól. Megérdemeljük mi ezt a sok jót, amit már eddig is kaptunk? Meg azt, ami még ezután jön, mert meg van ígérve.
Nulla egész! Kilenctized!
Nem kiló, liter, négyzetméter, hektár, hanem százalék. Nyugdíjemelés jövőre!
Wow!
Biztos, hogy jól meg méltóztattak ezt gondolni? Ezt a rakás pénzt tényleg mind nekünk adják?
Pedig, költhetnék másra is, mint ránk. A TV2-re például, hogy Vajna úrnak jó legyen. Vagy például a 888.hu-ra. Ez a Habony-közeli, G. Fodor Gábor által jegyzett internetes portál a szakmai és emberi tisztesség olyan magaslatairól néz le ránk, ahonnan már nem is látni bennünket.
Legutóbb is mit írtak? Hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét. 2016-ban ez egy valóban szép gondolat. Amúgy meg, hallottuk már ezt a szöveget. Húsz évvel ezelőtt. Orbán Viktor és a Fidesz mondta két csuhásozás közben. Amikor épp benn voltak a parlamenti ülésteremben, és nem vonultak ki onnan az akkori kormány trianoni emléknapja miatt.
Misi bácsi, köszönjük! Nulla egész! Kilenctized! Százalék.
Még kimondani is gyönyörűség. Hogyan köszönjük ezt meg, Misi bácsi? Biztos, hogy nem a saját szájuktól vonják meg a falatot?
Költhetnék más, magasztosabb célokra is. Gyűlöletkampányra, menekültek elleni uszításra, gyomorforgató óriásplakátokra. Nemzeti konzultációkra milliárdokért, kvótás népszavazásra.
Matolcsy György havi ötmilliós fizetését is elő kell teremteni a Magyar Nemzeti Bankban. Polt Péter feleségének havi ötmilliós fizetését ugyanott, szintén.
Habony Árpád ibizai utazása sem két fillér, a Gucci táskája, a drága autói is sokba kerülnek.
És annak is ára van, hogy a miniszterelnök úr a Várba készül költözni. Milliárdokba fáj az is. Ráadásul egy csomó fát is ki kell vágni, az is pénzbe kerül a Misi bácsiéknak.
Vagy itt van az olimpiai pályázat. Nem az olimpia, mert az nincs itt, és nem is lesz, de már a pályázat is százmilliókba kerül.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 26. kedd, 08:00
-
Találatok: 2165
Még csak a hét első napja van, de nyugodtan beletörődhetünk, ha eddig még nem: ilyen ország, ilyen elmebeteg kormánnyal és államvezetéssel biztosan-tényleg nincs a földkerekségen. És ha van is, megérdemli, úgy ahogy mi.
Nálunk speciel az van, hogy
- miközben a jegybank elnöke a legfőbb ügyész feleségének, egyben saját alkalmazottjának tudtával (Polt Péter felesége ellenőrizte a Matolcsy-alapítványok gazdálkodását, mikor elszabadult a pokol!) két kézzel szórja az adófizetők pénzét, járulékos haszonként egy „balliberális” internetes hírportál darabjaira hullik az alattomos geciség, vagyis a szerkesztők elől eltiktolt jegybanki finanszírozás miatt,
- miközben Orbán Viktor éppen nagyon ráér Schmitt Pál nagyságáról ódákat zengeni a hatodik tákolás előtt álló,
gránit- híg fos szilárdságú alaptörvény ötödik születésnapján és a kormány belterjesen ünnepli saját magát 10 millió forintból,
- miközben az egykori komoly szakemberből szánalmas, gerinctelen csicskává visszafejlődött nemzetgazdasági miniszter egy számjegyű személyi jövedelemadót (szja) vizionál – a 0,9%-os nyugdíjemelést már benyögte – és a 2017-es, populista kampányköltségvetés kapcsán könyököl ki Freud a száján (értsd: kurvára nem kéne ráb*szni, mint 2002-ben, amikor szintén szárnyalt a gazdaság, csak hát az emberek semmit nem érzékeltek belőle, ezért leszarjuk az adósságcsökkentést, jön a kolbászból kerítés, a választási győzelemért semmi nem drága),
ugyanannak a miniszterelnöknek az ingerküszöbe legalját se rúgja szájba, hogy itt – a kelletlenül nyilvánosságra hozott jegybanki alapítványi szerződések tanúsága szerint – mégiscsak alaphangon 20 milliárd forint közpénzt herdált el ez a Matolcsy névre hallgató elszabadult gazdasági zseni.
Az újságírói kérdés úgy hangzott: rendben van-e két kézzel szórni az adófizetők pénzét, és ha nem, milyen lépések, vizsgálatok várhatók. Havasi Bertalan:
„A hatályos magyar és európai jogszabályok értelmében a kormány semmilyen módon nem befolyásolhatja a jegybank vagy alapítványai tevékenységét, így ez a kérdés törvényesen fel sem merülhet.”
Azt a büdös-tetves! Habár minek is idegesítem fel magam? Abban a lassan mindennel párhuzamos univerzumban, ahol élünk és ahol már maga a törvényalkotás is jogellenes, ott szemek rebbenése nélkül lehet hivatkozni a hatályos és visszamenőleges hatályú jogszabályokra. De akkor is: nem sül ki a két szemed, Csicska Bertalan?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 24. vasárnap, 16:43
-
Találatok: 1742
Hatalom- és pénzéhséggel, valamint a társadalmi feszültségek kiélezésével szembesítette a Fidesz alapítóit, köztük Orbán Viktor kormányfőt a párt vezetőinek első mentora, Stumpf István. Ugyancsak élesen bírálja a Fidesz vezette kormányt a párt korábbi képviselője, Tölgyessy Péter is, aki szerint Orbán zsákutcába viszi az országot, mert rendszere szembemegy a joguralom rendjével, ideológiája pedig lassan a marxista szemináriumok világához közelít. Mindkét írás – 27 további szerző elemzésével együtt – A magyar polgár című könyvben található, amelyet az alkotók Kolosi Tamás születésnapi köszöntéséül jelentettek meg.
A Tárki alapítója úgy látja: bár a kormányzat sutba dobta a polgári értékeket, a társadalom ki fog józanodni, mert a magyarok a demokráciától idegen, diktatórikus elemeket nehezen tűrik.
– Nem lett volna nagyobb az öröme, ha tisztelőitől inkább egy üveg finom bort kap a hetvenedik születésnapjára, nem pedig egy súlyos állításokkal teli könyvet, amely a polgárosodás elakadásáról és a zsákutcába került magyar fejlődésről szól?
– A jó kívánság minden formája megtisztelő, de barátaim féléves, komoly munkája sokkal több annál. Az általam vezetett könyvkiadó minden tervezett kiadványáról tudnom kéne, de még csak nem is sejtettem, hogy kedvenc kutatási területemről készít dolgozatot alkotmányjogász és színigazgató, szociológus és költő.
– A könyv szerzői szerint veszélyben a jog uralma és a politikai váltógazdaság. A hatalom kirekesztené a nemzetből az egyébként súlytalannak tűnő ellenzéket, burjánzik a korrupció, miközben az ország elszigetelődik. Mindent újra kell majd kezdeni, figyelmeztetnek többen. Ön szerint honnan?
– Mindent biztosan nem kell elölről kezdeni, hisz a kapitalista berendezkedésen belül létezik már a hatalomtól független polgárság Magyarországon, még akkor is, ha létszámában kisebb, ebből kifolyólag erőtlenebb, mint a rendszerváltáskor reméltük. Bár a kilencvenes években dinamikus polgári fejlődés kezdődött az országban, ez a lendület közvetlenül a második évezred elején megtört, majd 2010 után szinte leállt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 24. vasárnap, 00:54
-
Találatok: 1745
„MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat” – ezekkel a szavakkal kezdődik az éppen öt éve kihirdetett Alaptörvény. A dokumentumot az akkor még létezett Magyar Köztársaság 2010. április 11-én és április 25-én megválasztott országgyűlése fogadta el 2011. április 18-án, és az akkori államfő, Schmitt Pál írta alá a választások második fordulója után egy évvel, 2011. április 25-én – Húsvét hétfőn.
Már pusztán ez az időzítés is arról tanúskodik, hogy a választásokon győztes hatalom a maga számára kívánt emlékművet alkotni az alaptörvény képében (saját képére és hasonlatosságára), ezért joggal fogadhatjuk kétellyel az alkotmányozás alanyának az alaptörvény első szavaiban történt megnevezését.
Az öt évvel ezelőtti országgyűlés kétharmados többségét adó Fidesz-KDNP-képviselők – mint ahogyan maga Schmitt Pál is – kétség kívül a magyar nemzet tagjai (ha egy nemzetnek lehetnek egyáltalán „tagjai”), de tekintve, hogy rajtuk kívül mások is beletartoznak a nemzetbe, az alkotmányozók önmegnevezése jókora aránytévesztésnek, és ezzel bizonyos fokig hazugságnak tetszik. Különösen kilóg a lóláb, ha hozzávesszük, hogy ezek a „nemzettagok” felelősséget éreztek „minden magyarért”, akik nem tartoztak az alkotmányozók közé, vagyis akik – bár magyarok – ilyenformán nem lehettek tagjai a „nemzetnek.”
Polgárok? Nemzet tagok?
Érdekes ugyanakkor, hogy nem magyar nemzetiségű polgártársaink az alaptörvény preambuluma szerint ugyancsak nem tagjai a nemzetnek, legfeljebb az államnak – a politikai közösségnek –, mert róluk a preambulum így ír: „kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők”. Figyelemmel arra, hogy a szöveg a „velünk élő nemzetiségekről” beszél, világos, hogy e nemzetiségek nem „mi” vagyunk, vagyis ők nem tartoznak az alkotmányozás alanyához, persze államalkotó „tényezőnek” lenni azért biztosan nagyszerű dolog.
A zavaros önmeghatározás csak bonyolódik, ha elolvassuk a preambulum utolsó mondatát. „Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk.” Azt nem lehet tudni, mit jelenthet a nemzet együttműködése (kivel, mivel?), és erre az együttműködésre hogyan lehet az ország rendjét alapozni (ráadásul hogyan lehet erre készen állni), de az világos, hogy itt az alany nem ugyanaz, mint korábban. A „Magyarország polgárai” kifejezés ugyanis sajátosan más, mint a „magyar nemzet tagjai” kategória. Ezt onnan tudjuk, hogy maga a preambulum tesz köztük – mint fentebb láthattuk – egyértelmű, de indokolatlan különbséget.
Akárhogy van is, a szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy ki alkotmányozott (legfeljebb az, hogy ki hazudott), de a leleplezés nem innen, hanem az úgynevezett posztambulumból, vagyis a rövid záróbeszédből köszön ránk. Ez ugyanis – egyetlen mondatában – az alkotmányozás alanyát másképpen határozza meg, mint a preambulum. Így szól: „Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 23. szombat, 07:03
-
Találatok: 1822
Megfenyegetett bennünket szeretett miniszterelnökünk. Azt nyilatkozta, hogy még tizenöt évig a politikában kíván maradni, meg, hogy ő „régi vágású” politikusnak tartja magát. Amiben nem is nagyot tévedett, mert hogy ki látott már segget vágás nélkül és a vágás általában régi, egyidős a politikussal. A modern politikában szokás egy elvesztett választás után átnyergelni a gazdaságra, de „én nem tartozom ebbe az iskolába” – mondta. „Fiatal éveim óta politikával foglalkozom, és így teszek majd nyugdíjasként is”, vagyis „a következő 15-20 évben a politikában maradok, hol az első, hol a harmadik vonalban”, arról pedig a választók döntenek, hogy pontosan hol – mondta.
Nem sok jóval kecsegtet ez a nyilatkozat, minthogy a lopást is fiatal évei óta gyakorolja, és igen tehetségesen: az első BOSS-öltönyöktől, melyeket a Fidesz finanszírozására kapott pénzekből vett a haverjaival együtt, viszonylag gyorsan eljuttott egy kőbánya ellopásáig, a kedves Papa számára.
Namármost ezen a területen ambícióinak csak a rendelkezésre álló vagyontömeg szab határt, egyébként mindenre képes.
Ez a koma lelopja a libáról a tollat, oszt szegény madár mehet puci püspökfalattal haza...
Ha komolyan belegondolunk a jövőbe, akkor igen elszomorodhatunk, hiszen egy élhető országból huszonöt-harminc év alatt a négymillió nyomorgó országa lett, és mint tudjuk, Orbán rendszere egyre jobban teljesít.
Ez a rendszer kétségkívül egyedi a világban, Rákosit és Horthyt ebben a formában büntette az Úr a magyarság ellen elkövetett bűneikért, összegyúrva rendszereik összes negatívumát.
Hadd szomorkodjanak, ha kikukucskálnak az üstből, mígcsak valamelyik kanördög bele nem szúrja a vasvilláját a régi vágásukba.
Tizenöt év hosszú idő, generációk halnak ki, új generációk nőnek fel a Jóban-rosszban életvezetési mintákat adó sorozatán, megváltozik Magyarország - és nem előnyére.
Az a nagy baj, hogy ezt a nép fel se nagyon ismeri, merthogy olyan, mint a béka, melyet hideg vízben kezdenek lassú tűzön főzni - mire békalevessé lényegül már majdnem meg is szokja a közeget, melyben élve fődögél, míg él.
Lopnak?
Kit érdekel, fő, hogy van rezsicsökkentés, melyről a régi, közismert vicc jut eszembe a Kreml falánál labdázó gyerekekről, akiknek buksi fejét megsímogatta Sztálin elvtárs, mikor betörték az ablakot, pedig agyon is lövethette volna őket.
Milyen emberek fognak itt élni tizenöt év múlva egy olyan országban, melyben negyed századon át szolgaságra szocializálták őket?
Milyen pedagógusok fogják oktatni őket, amikor a kormányzat éppen most áll bosszút rajtuk, mert szót mertek emelni az oktatási rendszer visszásságai miatt?
Abban az országban, melyben a vizitdíj háromszáz forintja miatt romba lehetett dönteni a magyar egészségügyet, ugyan ki fog kiállni egy oktatási reform mellett, ha emiatt elvehetnek akár egy napi fizetést is? Nincsenek illúzióim.
Tizenöt év múlva talán már az Unió sem fogja le a kezét, merthogy kívül leszünk, és útlevéllel utazhatunk Bécsbe meg Prágába is - és ne tessék azt gondolni, hogy túlzásokba estem, a jelenlegi folyamatok mind-mind ebbe az irányba mutatnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 21. csütörtök, 23:02
-
Találatok: 1883
A Fidesz átlépett egy olyan határt, amikor már annyira nyílt a lopás, hogy egy kormányváltás esetén a nagyon könnyen bizonyítható bűnügyek gyorsan börtönévekké változhatnak - állítja Hadházy Ákos. Az LMP antikorrupciós szakszóvivője szerint bátornak kell lenni, hogy a félelem érzése ne engedje elterelni a figyelmünket arról a folytatólagosan elkövetett, irdatlan nagy értékű csalássorozatról, ami az EU-s pénzek elrablása. Úgy vélte, az összefogás szó nagyon rossz képzeteket rejt magában, de az LMP sosem zárkózott el az együtt gondolkodástól.
- Túl vagyunk a tizedik korrupcióinfón, amelyeken az Orbán-rendszer visszaéléseivel foglalkozik. Lassan kezdhet félni?
- Ma a hatalomnak van oka félelemre. Amiket próbáltak például a népszavazás ellehetetlenítésével, az zavarodottságra utalt. A Fidesz átlépett egy olyan határt, amikor már annyira nyílt a lopás, hogy egy kormányváltás esetén a nagyon könnyen bizonyítható bűnügyek gyorsan börtönévekké változhatnak. Sőt, nem csak, hogy én nem félek, azt látom, hogy megfordult a hangulat és rengeteg adatot kapok civilektől. De hagy idézzem Antall József édesapját: Közép-kelet Európában, ha az embert nem akasztják fel a többi már részletkérdés. Az egzisztenciát el lehet lehetetleníteni, de szerencsére nekem olyan szakmám van, amit nem tudnak elvenni.
Ezelőtt 60 évvel, ha az ember nekiment a hatalomnak, akkor a kínzásoktól félhetett, most lejáratás az eszköz. Tény, hogy kellemetlen, de túl lehet élni, velem is próbálták már. Üzenem, hogy hiába igyekeznek, ugyanúgy fogom csinálni a dolgomat tovább.
- A lejáratásból kapott Juhász Péter is, rögtön azután, hogy elkezdett vizsgálódni a hatvanpusztai birtokkal kapcsolatban.
- Péter szereti a látványos a politizálást, ez nem is baj. A hatvanpusztai terület érdekességeinek feltárásának jót tett ez a figyelem. Ami nekem a gondom ezzel a történettel, hogy Juhász alapvetően nem a lényegre mutatott rá. A terület a miniszterelnök édesapja cégének nevén van. Orbán Győzőről eddig is tudtuk, hogy meggazdagodott a bányáiból. Önmagában az sem újdonság, hogy ott áll két szép nagy kastély. Ami viszont nagyon fontos, hogy ezt a területet Mészáros Lőrinc, gázszerelő bérli évente 15,5 millió forintért 10 éven keresztül. Tehát nagyjából ki fogja fizetni azt amennyibe került. Azt tudjuk, hogy a portás azt mondta újságíróknak, hogyha érdeklődni akarnak, kérdezzék meg a miniszterelnököt. Ismerjük Nárcisz kutya történetét is. Ezekből kiindulva a kormányfő használja a birtokot, de akkor mire fizet 15,5 milliót a miniszterelnök családjának a gázszerelő? Felmerül, hogy ez egy színlelt szerződés, valamit ezzel ellentételez.
- Létezik valamiféle rivalizálás Juhász és Ön között abban, hogy ki tár fel "nagyobb" ügyeket?
- Valóban láthatunk mostanában egy olyan versenyzést, hogy ki az "antikorrupció letéteményese", ebben vannak néha egészen vicces bejelentkezők is. Legutóbb Polt Péter mutatta be úgy magát, mint az antikorrupció élharcosa. Ám egy ilyen rivalizálás nem csak méltatlan, hanem teljesen felesleges is. A korrupciót nem én fogom megakadályozni, sőt nem is Juhász Péter, hanem a társadalom.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 21. csütörtök, 00:35
-
Találatok: 1997
Túl van ez a Kohl-látogatás bonyolítva. Az elemzők értetlenkednek, az átlagolvasó meg pislog, mint vándorliba, mikor Semjént lát - akkor most mi is van? Pedig - szerintem - nem olyan bonyolult dolog ez az egész. Faguriga legyek narancssárgára festve, ha Pocak vitéz ezt a forgatókönyvet képzelte el, mielőtt útnak indult Deutschlandba, ő valami egészen másra számíthatott. Tudta, Helmut Kohlnak vannak fenntartásai Merkel menekült-politikájával kapcsolatban, ezért azt gondolta, hogy a veterán exkancellárral remek duettet adhatnak elő a migráns-politikáról, megerősítve ezzel pozícióit és remek hátteret adva világ - de legalábbis - Európa-megváltó elképzeléseihez. Úgy tűnik, tévedett.
A tévedés oka talán a politikai kultúra és a balkáni kulturálatlanság összecsapásából adódhat, nevezetesen abból, hogy kiderült, hogy ami itthon és a kelet-európai térségben bizton eladható, arra - a megosztó politikára - nem vevő Európa demokratikusabb része.
Így aztán nem is sikerült szembefordítania Kohlt Merkellel, merthogy ez lett volna a cél - Merkel pozíciójának gyengítése és az ellentétek nyilvános felmutatása a német politikán belül.
No lám, Kohl sem támogatja ennek az erőszakos spinkónak az ámokfutását!
De hol nagy a szükség, közel a segítség és ezt aktuálisan Victor Stacheldraht és kis elaborátuma képezi a német nép és Európa számára!
Utóbbi egy olyan javaslatnak készült, melyet nem lehet visszautasítani:
Nagy kár, hogy az akció végére egy kisdiák röpdolgozatának szintjére lett visszaminősítve, olyan javaslattá, megfontolandó ötletté, mely a hálás magyar nép és szeretett Vezérének személyes hozzájárulása egy nehéz probléma megoldásához.
Nincs ezen mit csodálkozni, Orbán populista, míg Kohl még jelenlegi állapotában is ezerszer jobb politikus, mint ez a bánatos pocista valaha is lenni tud.
A populista azt mondja mindenkinek, amit partnere vélhetőleg hallani akar.
Ez általában sikerül is, hiszen ki ne szeretne több pénzt, megvalósulva látni a Kétfarkú Kutya Párt minden program-elemét, csajokat és sört - de néha azért elképzelhető, hogy a populista is téved.
Például olyankor, amikor a partnerét saját magával méri, mígcsak ki nem derül, hogy vannak még Európában politikusok, akik elvi politizálást folytatnak.
Na, azokkal nehéz a helyzet, főleg, ha a választóik nem csak a populista állásponttal ismerkedhetnek a médiából, és az sem lebecsülendő tapasztalat, hogy társadalmuk túlélt már egy Hitlert.
Lássuk be, azért egy Habony a kanyarban sincs egy Göbbelshez képest...
És ez még a jobbik változat arra, hogy az exkancellártól távoztában miért tette le a mi kis harcimarcink a vazallusi nagyesküt Merkel mellett, mikor rájött, hogy kihúzták a lába alól a szőnyeget.
Merthogy rájött, az kétségtelen, hiszen korrigált is azonnal, csak az a baj, hogy mindenki látta a Nagy Pofáraesést, ami nem tett túl jót a Világpolitika Döntő Tényezője imázsnak.
De van egy rosszabb változat is.
A bűnözők politikai karrierje ott szokott rossz irányt venni, mikor valamelyik politikai ellenfelük rájön, hogy a koma zsarolható.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 20. szerda, 01:24
-
Találatok: 2036
De mondhatnánk akármilyen fideszes taknyot is - A legfrissebb felmérések szerint négy és félmillió olyan töketlen honfitársunk van, aki képtelen megállni a saját lábán, mert az Isten pénze nem elég neki, ugyanis két lapáttal szórja hó közben a lehető legnagyobb, elöljáróink számára elképzelhetetlen luxusra, úgymint csirke farhát – vagy uram ne hagyj el, egyenesen csirkeláb – esetleg még tescós parizer meg ilyenek. Nem tudják már a népek, mit csináljanak jódógukban.
Azonban élhetetlenek ezek, és hónap nem telik el, hogy annak végén ne visongnának, mert nincs nekik egy büdös vasuk se. Ideje jött el tehát annak, hogy beiratkozzanak Felcsútra, a PAFC nevű láblabda csapatot működtető gazdasági társasághoz a tanfolyamra, hogyan is kell hatásosan a fogunkhoz verni a garast témában, mert ezt ők tudják, nagyon tudják. Soha nem látott eredményeket produkáltak ugyanis a világ közepén ugyan, de mégis csak egy lófasz faluban a ganaj sűrűjében.
Ami ott folydogál, az maga a csoda. Annak kell lennie, hiszen minden bevett, a földteke más részein működő gazdasági modellnek ellentmondanak az ottani történések Mert azt ugye nem feltételezhetjük, hogy a bőségszaru azért nyílt meg arrafelé, mert a Szűz itt szállott alá, vagy épp, mert a megváltó, nem az ács, hanem a bányász fia ott látta meg a napvilágot. Ezeket a gonosz feltételezéseket elvetve utánajárnánk mi az oknak, ha hagynák, de nem teszik. De lássuk, mit tudunk!
A magyar reformok működnek, ez ugye alapvetés, valamint az is, hogy az unortodoxia igencsak hasznos. Már, akinek. Aszongya, hogy: adott ez az ezernyolcszáz kóbor lelket számláló falvacska, amelynek van egy háromezres stadionja. Vagy azorbánnak, ezen még viták folynak a szájtátik között, mindenesetre ott van, ahogyan a kisvasút is zakatol a homályban. Ebben a fatornyos stadionban láblabdázik a PAFC névre hallgató alakulat, akik mérhetetlen teljesítményét folyamatos lelkesedéssel százak – háromszázak – tekintik meg a helyszínen.
Ez pedig akkora reklámértékkel bír, hogy mágnesként vonzza a dellát. Egy Barca kutyafasza ehhöz képest, aki katalánoknak ennek megfelelően nincs is TAO-juk, és annyit is érnek. Viszont ezeknek itt igen. Lángoktól ölelt kis országunk cégei, gazdasági társaságai és minden olyan alakulata, amely meghallotta az orbáni hívó szót, sehol máshol nem tudja elképzelni a nem közpénzt, csakis itt. Hogy ezek a varázslók éppen készülnek kizuhogni a magyar mennyei bajnokságból, az sem zavar senkit sem, a pénznek, ha szakad, vagy ha törik, ’csútra köll megérkeznie. De nézzük a csodát!
2015-ben a Puskás Futball Kft., amely az első osztályban játszó klubot működtető gazdasági társaság, 259 millió forintos nyereséget realizált. A tavalyi nyereséghez főként az járult hozzá, hogy több mint a duplájára tudták növelni a nettó árbevételt: a 2014-es 706 millió után 1,445 milliárd forint folyt be a kasszába. Az azonban, hogy minek köszönhető pontosan a növekedés, nem derül ki, a kiegészítő mellékletben ugyanis egyetlen szó erejéig sem térnek ki az árbevételek összetételére.
Így megy ez, bizony.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. április 19. kedd, 06:20
-
Találatok: 1909
Nem. Még a saját indoklása szerint sem. Eltüntetett közpénzek, hibás gazdaságpolitika, brókerbotrányok - ezeket tudja felmutatni Matolcsy György.
Ami járna, az elsősorban sok év börtön, azért ahogyan a rábízott közpénz elvesztette a közpénz jellegét, és bizonytalan tulajdonosi körű ingatlanberuházókat gazdagított. Erre természetesen majd csak akkor fog tudni sor kerülni, amikor a legfőbb ügyész felesége nem havi 5 millió forintért dolgozik a jegybanknak, illetve a legfőbb ügyész és a jegybankelnök nem jár össze kedélyes ebédekre, átbeszélendő a feljelentéseket.
De ha ettől eltekintünk (lehet ettől eltekinteni?), akkor akár érdemes is lehet megnézni, mennyire megalapozott Matolcsy érvelése. Ő ugyanis azt állítja, hogy 2010 óta a magyar állam vezetői sikeres gazdaságtörténelmi tetteket hajtottak vége, és ezért a magyar állam vezetőit meg kell fizetni. Logikailag nem világos, hogy miért kell a jegybankelnököt kiemelni – pl. a nemzetgazdasági miniszterrel vagy a miniszterelnökkel szemben, de inkább koncentráljunk a sikeres gazdaságtörténelmi tettekre.
Annál is inkább, mert néha úgy tűnik, hogy az elvben független elemzők és az ellenzék szimpatizánsai is kezdik elhinni a megállíthatatlan sikerpropagandát. Emögött nyilván megbújik az, hogy sokszor vizionálták valamiféle csődöt vagy válságot, és ezt mindig sikerült elkerülni. De a saját magunk okozta katasztrófa elkerülése önmagában aligha lehet történelmi tett, így próbáljuk inkább azt nézni, hogy hogyan lehet objektíven megítélni a Fideszes gazdasági kormányzat teljesítményét. Amelynek kétségtelenül Matolcsy György a meghatározó alakja nemzetgazdasági miniszterként majd jegybankelnökként is, a politikailag súlytalan Varga Mihállyal szemben.
A makroökonómia alapvető problémája, hogy ellenőrzött kísérletekre nincs lehetőség, így hasonló országok gazdasági folyamatainak összevetésével kell megpróbálnunk megítélni a gazdaságpolitika eredményességét. Én a hasonló történelmi pályát befutó, az Európai Unió perifériáját jelentő visegrádi országokat vettem, kiegészítve a teljes időszakban EU-tag szomszédos országokkal, Szlovéniával és Romániával. A minket legjobban érdeklő mutató a bruttó hazai termék, a GDP megtisztított, reálváltozása. Ez a gazdaság növekedése, meghatározza a fenntartható jövedelmi, fogyasztási szinteket. Ha magas, akkor könnyű munkát találni, növekednek a fizetések, mindenki úgy érzi, hogy előre jut az életben. Ha negatív, akkor elbocsátások és megszorítások követik egymást.
Lássuk akkor a számokat:
A hatországos mezőnyünkből 2010-2015 és a 2011-2015 összesített növekedésben is csak az alsó felébe jutott Magyarország, nem is kevéssel lemaradva.
Bővebben ...
